A Szentlélek előtt nincsenek határok

Pünkösd ünnepe az első gyülekezet születését és a keresztyén misszió kezdetét jelenti. Jelentős ünnep ez. Jelentősége főleg azokban a változásokban mutatható ki, amelyeket a Szentlélek kitöltetése az első hívőkben hozott.

A Szentlélek kiáradása ma is változást hoz. Erről minden újjászületett, hívő ember bizonyságot tehet, de bizonyságot tesz erről a változásról maga a Szentírás is. Többek között abban nyilvánul meg megújító ereje, hogy áthidalja a szakadékokat, és összeköti az addig széthúzó erőket.
Ott van például a templom és az otthon közötti különbség: a Szentlélek áthidalta ezt. Pünkösd napján a mintegy százhúsz főnyi sokaság János Márk édesanyjának házánál volt összegyűlve, nem pedig a templomban. Nem kötötte őket többé semmilyen „szent hely”, mint például a templom, mert szentté lett épp az a hely, ahol össze voltak gyűlve! „Minden nap, egy akarattal kitartottak a templomban és megtörték házanként a kenyeret.” (ApCsel 2:46-47).
Egy hindu arccal a Gangesz felé nézve kíván meghalni, mivel azt hiszi, hogy az egy szent folyó… A muzulmán Mekka felé fordulva imádkozik, azt gondolva, hogy az a város szent. Egy zsidó Jeruzsálem ókori köveit csókolva imádkozik a Siratófalnál, mert azt a helyet véli szentnek. Mások becsomagolják vallásukat a szombatba vagy a vasárnapba, és azt különb napnak tartják a többi napnál. Pünkösd arra tanít, hogy szentté válhat az a hely, ahol vagy, ha tested a Szentlélek temploma lett!
Isten bármilyen hitvány bokrot égő csipkebokorrá változtathat! A Szentlélek ajándéka megszenteli a hétköznapokat is! Nincsenek többé szent ceremóniákhoz, szent helyekhez, szent napokhoz, szent személyekhez való kötöttségek, mivel ha benned Isten Szentlelke lakik, akkor minden hely szentté válik, ahol megjelensz, minden napon, minden munkádban, te pedig a szentek közösségének tagja vagy. A Szentlélek szentté tesz otthon is, éppúgy, mint a templomban, hétköznap is, éppúgy, mint ünnepnapon. Templommá válhat a családi otthon. Krisztus bölcsője egy jászol volt, az egyházé pedig egy otthon.
Pünkösd áthidalta a férfiak és nők közötti különbséget is. A százhúsz főnyi sokaságban asszonyok is voltak (ApCsel 1:14). Ennek a ténynek hordereje manapság talán már nem jelent szenzációt, de akkor ez hallatlanul rendkívüli dolog volt! Pünkösd egy szintre helyezte a nőket és a férfiakat az üdvösség szempontjából (Gal 3:28). Nincs különbség többé férfi és nő között, még a tanítványok között sem. A nők éppúgy részesültek a Szentlélek ajándékában, mint a férfiak.
A tanítványok valamikor csodálkoztak, hogy Jézus a samáriai asszonnyal beszélgetett… Pünkösdkor pedig Jézus férfi tanítványai együtt imádkoztak Jézus női követőivel. Újra megemlíthetjük, hogy más vallásoknál úgy gondolják, hogy a nő nem üdvözülhet úgy, mint nő: a reinkarnációs elképzelés szerint előbb férfivá kell újból születnie, hogy üdvözülhessen. Máshol a nőkkel való bánásmód enyhén szólva kívánnivalót hagy maga után. Ezzel ellentétben Pünkösd óta a keresztyénségben szabadság van: „ahol az Úrnak lelke, ott a szabadság”! (2Kor 3:17) Nincs „szent férfinem”: mindenki egyformán testvér. Jézus családja is ott van a többiekkel. Az egy Úr, az egy hit és az egy keresztség. (Ef 4:5)
Továbbá, nincsenek kiváltságosak és nem kiváltságosak közötti különbségek sem. A százhúsz főnyi sokaságnak (ApCsel 1:15) egyenlőképpen adatott a Lélek ajándéka, nemcsak a tizenkettőnek! Pünkösd egy szintre helyez minden tagot Krisztus testében.
A gyülekezetben nem kell legyen sem hierarchia, sem monarchia, sem anarchia. A Szentlélek az egyes személyek értékét tanítja, tekintet nélkül fajra, nemre, színre, rangra, hivatásra.
Péternek el kellett mennie Kornéliushoz „semmi különbséget nem téve” (ApCsel 11:12). A Lélek egyesít: „szívük-lelkük egy volt” (ApCsel 4:32). Nincs többé versengés, hogy „ki a nagyobb” (Lk 9:46). Isten népe között a nézeteltérés, a viszály, az összeütközés, a civakodás - vagy éppen szakadás - nem a Szentlélek munkája! Krisztus nem osztódott részekre (1Kor 1:11-13). Nincsenek kiváltságosabbak és kevésbé kiváltságosak. Mindenki veheti a Szentlélek ajándékát, egyenlő feltételek mellett. Isten készségesen és szemrehányás nélkül adja.
Még az öregek és fiatalok közötti különbség is eltűnik. „Ifjaitok látásokat látnak, véneitek álmokat álmodnak” (ApCsel 1:17) – idézte Péter Jóel prófétát. A „konzervatívak” és a „radikálisak” eggyé válnak a gyülekezetben ugyanazon cél érdekében, a Szentlélek munkája nyomán. Pünkösd áthidalja a szakadékokat. „Péter előállt a tizeneggyel”, pedig kettő sem volt közöttük egyforma! A volt zelóta ott állt a volt vámszedővel!
Mi lenne a gyülekezettel öregek nélkül? Hát még, mi lenne fiatalok nélkül? A megfontolásnak és a kezdeményezésnek ott kell lennie együtt a gyülekezetben. Ez így volt Pünkösdkor, és ez a mérce ma is. Ne válasszuk el egymástól! Ne mellőzzük egyiket sem! Ha a Szentlélek erejével szolgál az öreg és a fiatal, akkor összhang és egyetértés van.
Pünkösd előtt nem szab határt még a nyelv, kultúra vagy a faj sem! Van, aki a szanszkrit nyelvet véli öröknek, és a Védák lefordítását nem ismeri el. Van, aki a Koránt tekinti mennyből hullottnak, és annak nyelvét felülmúlhatatlannak. Van aki a latinhoz ragaszkodik, más pedig a göröghöz, a szírhez vagy a héberhez. Ezzel szemben Pünkösd arra tanít, hogy az evangélium nem magyarkodás és nem is amerikanizmus! Evangéliumot kell vinnünk minden teremtésnek! Jézus telve volt kegyelemmel (dél-amerikai) és igazsággal (angolszász). A Lélek mindenki számára „haszonra adatik” (1Kor 12:7).
Még az anyagiak és lelkiek közötti feszültség is megoldást talál Pünkösdkor, amikor az első gyülekezet megosztja javait, és nem volt közöttük szűkölködő egy sem. Az első hívőket nem kötötte a pénz (ApCsel 2:44-45). Pünkösd nem tiltotta a magánvagyont, de az is kiderül, hogy a szükségesen felüli magánvagyon birtoklása mégis keresztyénetlen dolog. Osztogatni kell. A tékozlás és pazarlás világában a Szentlélek megtanít lemondani, meglátni a másik embert és megosztani mindazt, amivel ő nem rendelkezik. El kell jutnod oda, amikor a hited beleszól vállalkozásodba is, üzletedbe, mindennapi harcaidba, a társadalmi kérdésekbe és a politikába!
Nem mehetünk előbbre, ha nem megyünk mélyebbre! A változást ma is a Szentlélek ajándéka hozza. Ne maradjunk a zárt ajtók mögött! Szabadítsuk rá az evangéliumot erre a világra! Isten Szentlélekkel teljes embereket keres. A hatalmas világproblémák, mint az Isten-keresés, a bűnből való gyógyulás, az emberi testvériség, a szociális és gazdasági újjáépítés, világevangélizáció - mind megoldódik, ha a Szentlélek kiárad reánk! „Jöjj, Szentlélek, mennyekből!”

Borzási István, a szilágyperecseni és varsolci Magyar Baptista Gyülekezet lelkipásztora, a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének missziói alelnöke

2008. május 09. | Címlap