Plágium Băsescusztánban

Minden a választásokról szól most már, pedig a kampány hivatalosan még nem is kezdődött el. A legnagyobb mozgolódás a balszélen volt-van, ahol a jelöltek kiválasztása sokkal keményebb dió (volt), mint talán maga a kampány és a voksolás.
A “Vanghelionok” (Vanghelie 5. kerületi polgármester szervezte népszilveszterek) stílusában megrendezett, sokezer résztvevős szocdem kampánynyitón még úgy tűnt, végre sikerült pontot tenni a szappanoperává dagadt történet végére. A “vörös torkokból” zengett az internacionálé, még a pártelnök ideges raccsolása sem tudta elrontani a miccs-sör bajnok PSD-sek jó kedvét.
Ám ami azután következett, az már igen. A mellőzött (ön)jelölt Sorin Oprescu doktor eldöntötte, bosszút áll saját pártján, és függetlenként indul a főpolgármesteri székért a kiválasztott, Cristian Diaconescu ellenében. Apropó Diaconescu: a PSD-sek báránylelkű “Cristi”-je a gyanútlan szemlélőben azonnal rokonszenvet kelt, lévén hogy úgy tűnik, a választási harcban kíméletlenül felfalják majd a farkasok. De lehet, hogy tényleg csak úgy tűnik…
De a lényeg még hátravan: a főpolgármesterjelölt bukaresti dokinak érzéstelenítés nélkül amputálták az aláíráslistája egy részét. Zokon is vette: hirtelen haragjában elkezdte ostorozni az “elaljasult rendszert” (“sistemul ticăloşit”). Ismerős, ugye? Traian Băsescu jelenlegi elnök használta igen magas hatásfokkal ezt a kifejezést a négy évvel ezelőtti választásokon, és jórészt ez is juttatta őt a Cotroceni-palotába. Sorin Oprescu tehát… plagizált.
Mi is a lényege ennek az elhíresült kifejezésnek? Nos, röviden körülbelül az, hogy aki használja, ködfelhőt igyekszik varázsolni a választó szeme elé. Megpróbálja elhitetni vele, hogy ő valamiféle politikai Don Quijote, aki egyedül harcol azok ellen, akik az egyszerű polgár ellenségei: oligarchák, bárók, stb. Persze ebben az a tény sem akadályozza meg, hogy ő maga is legalább ugyanolyan “aljas”, mint az általa ostorozott többiek, és sokszor – a romániaihoz hasonlóan primitív választói közegben – ez a ködösítés működik is.
És ebben a ködben, ebben a zavarosban az Elnök szép lassan mindenhatóvá válik. Ő mondja meg, kinek kell börtönbe mennie és kinek kell megdicsőülnie. Ő mondja meg, ki az “oligarcha” és ki nem. Ő mond értékítéletet a hazai felsőoktatásról, illetve elmondja a tutit, hogy hogyan is kell tanulniuk a román nyelvet a magyar diákoknak. És még sok-sok minden egyébhez is ért – ha jól belegondolunk, tulajdonképpen mindenhez.
Megalakulóban van a Dâmboviţa-parti Băsescusztán Köztársaság.
(Salamon Márton László, UMSZ)

2008. április 30. | Fórum