Körvonalazódik a régi (rém)álom?

A 2008-as helyhatósági választásokat megelőző hivatalos kampány előtti időszakban, a román társadalom aktív résztvevői nagy érdeklődéssel figyelik a versenyben lévő pártok és szervezetek közötti szócsatákat, közleményeket és stratégiai lépéseket. Sajnos immár így van ez a romániai magyarság körében is, ahol közel húsz év után sikerült megbontani a közösségi érdekképviseleti egységet.
1989-et követően a romániai politikai közéletben és vezetésben szereplő bizonyos pártok számára első perctől kellemetlen tényező volt az erdélyi magyarság érdekvédelmi szövetsége az RMDSZ, hiszen mindig volt, aki a kisebbségi jogokért harcoljon és küzdjön, természetesen a törvényes keretek között. Bármilyen kormányzás is volt az ország élén, mindig is szálka volt az RMDSZ az egyes román politikai pártok szemében, hiszen egységesen lépett fel és követelte a romániai magyarság jogait, követelte vissza a földeket, az erdőket, iskolákat, óvodákat, kultúrotthonokat, az egyházi ingatlanokat – mindazt, amit a kommunizmus alatt elvettek, s mindazt, ami jogilag megillette az erdélyi magyar közösséget - , és kiharcolta a törvényes előírásokat mindezen követelmények megvalósítására. Mindezek mellett a parlamentben ki kellett vívni azokat a törvényeket, amellyel biztosítani lehetett a magyar kisebbség szülőföldön való boldogulását, megmaradását és továbbfejlődését a XXI. század kihívásainak megfelelően. Tehát elmondhatjuk, hogy mindig is kellemetlen politikai tényező volt az RMDSZ a romániai politikai közéletben.
Ez idő alatt sokszor próbálták kívülről szétverni ezt a romániai magyarság érdekvédelmi szövetségét, de sohasem sikerült, hisz minél több támadás érte kívülről, annál jobban összefogott és megerősödött. De rájöttek a megoldásra is: belülről kell megbontani a szövetséget, mert akkor sokkal nagyobb az esély, hogy az érdekvédelmi szövetség szétessen. Hiszen érvényes a mondás is: oszd meg és uralkodj! Ezért minden erőfeszítéssel támogatták és támogatják a belső bomlasztó tevékenységeket.
Közel húsz év alatt az RMDSZ mint szervezet, változásokon ment keresztül, az újabb és újabb kihívásoknak megfelelően, de mindig is a szövetség többségi akaratnak megfelelően cselekedett. Mindig voltak véleménykülönbségek a szervezeten belül, de egy demokratikus rendszerben mindig a többség akaratának kell eleget tenni, s e szerint tett a szövetség is, de mindig maradtak haragosok, akik nem tudtak beletörődni a többségi döntésbe, s ezért közülük jó páran félreálltak, már csak a személyes érdekeiket, ambícióikat tartották szem előtt, és ezért külön tömörüléseket vagy szervezeteket hoztak létre, úgymond közösségi érdekek céljából. Ezen tényezők mellé társul a magyarországi politikusok nagy tévedése: az otthoni politikai viszálykodások határon túli magyar közéletbe való átvitele. Sokan közülük támogatták és támogatják mai napig is az erdélyi magyar érdekvédelmi megosztottságot, a többpártrendszert úgymond a demokrácia jegyében, azonban egy dologról megfeledkeznek: Erdélyben a magyarság politikai képviselete nem engedheti meg azt a luxust, hogy kétfelé vagy többfelé szakadjon, hiszen kisebbségben el! Ha azt a 6,5-7%-ot kettéosztjuk, független, hogy milyen arányban, a romániai magyarság politikai érdekképviseletét szakítjuk szét és ezzel leromboljuk mindazt, amit eddig sikerült felépíteni! Sajnos, ezeknek a büszke magyarországi politikusoknak nem elég, hogy a magyar társadalmat kettészakították, még az erélyi magyar társadalmat is, szét akarják zilálni, csakhogy politikai tőkét kovácsoljanak maguknak! Évente kétszer-háromszor átjönnek Erdélybe és megmondják, hogy mit tegyünk, s hogyan, és közben fogalmuk sincs az itteni helyzetről! De otthon jól hangzik és jól mutat, hogy Erdélybe jártak és „törődnek” a határon túli magyarsággal! Tavaly az európai parlamenti választásokon – amely szerencsés volt a romániai magyarság számára, - megkérdezték az anyaországi polgárosodás nagy vezérét: mi történik abban az esetben, ha senki sem jut be az Európai Parlamentbe az erdélyi magyarság köréből a megosztottság miatt? A válasz egyszerű, de sokatmondó volt: Ő nem tudja, ő magyarországi politikus, és nincs mit csináljon, az erdélyi magyarság viselje döntésének következményeit! Tehát ha netán kudarc következett volna be, az már nem az ő dolguk! De szétverni az erdélyi magyar társadalmat az otthoni politikai tőke miatt, az már az Ő dolguk!
A fentebb felsorolt tényezők segítették elő a Magyar Polgári Párt megalakulását, amely úgymond választási alternatívát nyújt a romániai magyarság számára az RMDSZ-szel szemben. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy kik, milyen okból kifolyólag és milyen módszerekkel alakították meg az új „alternatívát”. Az alapítók nagyrészt azok az emberek, akik nem tudták elfogadni a szövetségben vagy a saját közösségükben a többség akaratát! Számukra a legjobb toborzási módszer pedig az RMDSZ tevékenységének a bemocskolása volt! Ne feledjük el, hogy a negatív kampány negatív tömörülést és negatív eredményeket is szül! A pártbejegyzés előtti időszakban - és most is - csak az RMDSZ ellenes kirohanások voltak fontosak számukra. Bármilyen szakterületről lett volna szó, szerintük az RMDSZ nem végezte jól a munkát, DE soha de soha nem mondták meg, hogy akkor hogyan kellene cselekedni. Mindig megmondták, hogy mit kellene, de soha nem HOGYAN! És ez pedig a legnagyobb tévedés, mert az erdélyi magyarság tudja, hogy mi lenne jó számára. Itt a nagy kérdés továbbra is az marad, hogy hogyan valósítható meg? De erről a polgári párt képviselői soha nem beszéltek! Soha egy oktatási-nevelési, kulturális, gazdasági és szociális, önkormányzati, megyei és régiófejlesztési programot, stratégiát nem mutattak be, nem népszerűsítettek! Miért? Talán mert nem is érdekli őket, mert nem is értenek hozzá, mert nem is akarnak érteni hozzá, és mert csak a személyes ambíciók vezérlik? Székelyföldön autonómiát ígértek, és amikor a bejegyzésre került a sor, a pártprogramból kivágták azt. Partiumban a polgári párt vezetői kimondták, hogy nem is érdekli őket az autonómia, azt nem lehet megvalósítani, és az máskülönben is a székelyek dolga! Ilyen hozzáállással azonban nem is lehet autonómiát kiharcolni. Ha nincs egységes vélemény és közképviselet szervezeti szinten, akkor nem is lehet közösségi érdekeket kivívni. Most a helyhatósági választások előtt a polgári pártvezér által megszabott egyhetes RMDSZ-szel való egyezkedési ultimátum során nem esett szó közös önkormányzati programok egyeztetéséről, a polgári pártot csak a tanácsosi lista helyek érdekelték. Hány helyet ad az RMDSZ a listákon? Ez volt az egyeztetés tárgya! Egyszóval nem beszéltek önkormányzati programról, közös érdekvédelmi stratégiákról, csak a listákon való helyekről! És akkor felmerül a kérdés, milyen érdekvédelmi „alternatívát” nyújt a Magyar Polgári Párt? Mennyire érdekeltek a közösségi sors iránt? Hogy lehet magyar közösségi érdekképviseletről beszélni, amikor a polgári párt vezére bejelenti, hogy ha Traian Basescu államfő őt kisebbségi tanácsosává megteszi, ő lemond a párt bejegyzéséről és az elnöki tisztségéről? Hol van itt a közösségi érdekképviselet? Érdemes elgondolkozni rajta.
Sajnos úgy néz ki, hogy kezd körvonalazódni egyes román politikusok és politikai pártok régi álma, amely egyben az erdélyi magyarság rémálma: a romániai magyarság politikai érdekvédelmének megosztása és kiütése a politikai közéletből. De még semmi sem biztos! Még azért egy „jóakaró” se igyon előre a medve bőrére!
Az RMDSZ közel húsz év alatt bebizonyította, hogy a romániai magyarság érdekképviseletét szolgálja, és továbbiakban is képes lesz erre, ha az erdélyi magyarság bizalmat szavaz neki. Ezért szükség van a magyar közösségeink bölcsességre és reális helyzetértékelésére, hogy tovább lehessen vinni azt a közösségi-építő politikát, amelyet 1990-ben elkezdett az RMDSZ.

Szilágyi Róbert

2008. április 30. | Fórum