Tisztázzunk néhány dolgot

Azt hiszem, alapvető félreértésről lehet szó.
A tulajdonos főszerkesztői minőségében (tudathasadásos állapot, de elfogadjuk) sértve érzi magát a Szilágyságban közölt jegyzet miatt. Jogában áll, de ne ránk, hanem a sajtóetikára sértődjön meg. Az ugyanis nem fogadja el a névtelen leveleket (a szekuritátéval ellentétben). Mi lényegében ezt a gyakorlatot tartottuk elfogadhatatlannak.
Továbbra is tartjuk magunkat ahhoz, hogy minden véleménynek helye van a lapokban! De joggal várható el bárkitől, hogy azt civilizált módon, megindokolva tegye. A szidalmazásokat, minősítéseket tartsa meg magának. Azok nem véleményeket jeleznek, hanem indulati állapotot. A minősítések („semmirekellő, ingyenélő” stb.) nem csak embereket sérthetnek, hanem közösségeket is. Meglehet ez a cél, de ezzel akkor sem érthetünk egyet.
Tartjuk magunkat ahhoz az alapelvhez, miszerint nem támadunk senkit. Ha építeni nem tudunk, rombolni sem akarunk. De a védekezéshez, a rágalmak, szidalmak elhárításához igenis mindenkinek joga van a Szilágyság hasábjain is.
Egyébként ez az első eset, hogy a Polgári Párt véleményén kívül helyt adnak a válaszoknak is. Dicséretes kezdeményezés, eddig nem keresték a másik fél álláspontját. De ha ez kimerül a névtelen indulatoskodásban, akkor inkább botránykeltés mindez, mint a tények ismertetése.
Minden megjegyzéssel egyetértünk, minden közösség maga szenvedi el döntéseinek következményeit, azt maga kell megoldja. A felelős újságíró viszont előre kell lássa döntéseinek, közölt írásainak következményeit nemcsak saját maga, de a közössége számára is. Hiszen nem magánsérelmeken rágódó személy, hanem közéleti személyiség. Ebből a szempontból felelősséggel tartozik a közösségnek is. Ha egyáltalán van felelősségérzete, és nemcsak mocskolódásoknak akar helyt adni. Elismerem, más is élt a diktatúrában, de legalább tanult belőle valamit.
Sem az egyenruhát, sem a bársonyszéket nem ajánljuk, mindkettő kényelmetlen. Csak a semmittevők az építő szándék nélküli kritizálók képzelik, hogy bársonyból van az a bizonyos szék. Aki valamit is akar tenni a közösségért, annak igencsak csak sokat kell dolgoznia abban a székben. Minden tiszteletem azoknak, akik vállalják, komolyan veszik feladataikat, és ülnek a tüskéin. Bármennyire hihetetlen, ilyenek is vannak, még ha nem is igen szokott róluk beszámolni más hetilap.

Józsa László

2008. április 25. | Fórum