Vidékfejlesztési konferencia

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetői hétfőn a Zilahi Polgármesteri Hivatal tükörtermébe hívták össze az Észak-Nyugati Fejlesztési Régió megyéinek konferenciáját. Fő téma a vidékfejlesztési programok ismertetése, részletezése volt.

Dacian Cioloş (szilágyperecseni születésű) miniszter megnyitóbeszéde után azonnal megyei szemlére indult. Krasznán meglátogatta a már kész tejfeldolgozó üzemet, amely csak korlátozott működési engedélyt kapott – ez azt jelenti, hogy nem viheti piacra termékeit. Szilágysomlyón a mezőgazdasági líceumba is ellátogatott, ahol 20 évvel ezelőtt érettségizett. Visszafelé jövet megtekintette a sokat akadályozott juhvágóhíd építésének munkálatait. Hétfő délután sajtótájékoztatón ismertette tapasztalatait.
A sajtótájékoztatón kissé ingerülten nyilatkozott a Szilágy megyei helyzetről. Szavai szerint nagy hiányosságok vannak az intézmények közötti kommunikációban. A minisztérium hatáskörébe tartozó igazgatóságok kapcsolatában sok hibát tapasztalt. A mezőgazdasági igazgatóság és az állategészségügy és élelmiszerbiztonsági igazgatóság nem csak egymás között nem cseréli ki észrevételeit, de az önkormányzatokkal, a termelőkkel és a feldolgozókkal sem kommunikál a megfelelő módon (azaz sehogy). A miniszter szerint szereptévesztésről lehet szó. Az igazgatóságok elsősorban nem büntetőhatóságok, hanem tanácsadó, eligazító szerepük van. tehát a beruházók tevékenységét kell segítsék, nem meggátolják a termelő- vagy feldolgozóipar működését. Először el kell magyarázni a követelményeket, megoldásokat kell találni a hiányosságok feloldására, csak ezt követően lehet büntetni. Példaként említette a krasznai tejfeldolgozó helyzetét, amelynek termékeit kicsinyes ürügyek alapján tiltottak ki a piacról. (A falfestés színének változásai, vagy a csempék közötti túl nagy hézag még nem lenne elég indok a működési engedély korlátozására.) Számára tűrhetetlen, hogy a megyében tejhiány van, ugyanakkor Kolozs és Fehér megyéből hozzuk a feldolgozott tejtermékeket.
Hasonló a helyzet a szilágysomlyói vágóhíddal is, amelyet megvett egy befektető, de nem maradt elég anyagi ereje a teljes felújításra. Ebben az esetben is lett volna megoldás, ha egységekre választják a vágóhidat, és egy-egy részleg működhetne. Az így termelhető bevétel a többi rész sorozatos felújítását is fedezhetné.
A haraklányi juhvágóhíd helyzete is ezekhez hasonló, ebben az esetben is kikerülhető akadályokról beszélt.
A miniszter szerint a megyei igazgatóságok nem azért vannak, hogy a megye feldolgozóipari képességeit csökkentsék! Ellenkezőleg, megoldást kell keressenek – a beruházókkal közösen – a feldolgozóipar fejlesztésére. Másképpen nem csak ez az iparág, hanem a termelők érdekei is sérülnek. Utasította a szakigazgatóságokat, hogy két héten belül tegyék az asztalára a megyében valamikor létezett vagy potenciális feldolgozó egységek jegyzékét az újraélesztési javaslatokkal együtt. Ugyanakkor sokkal pozitívabb hozzáállást vár el a megye szakhatóságaitól. Itt nem lesz mezőgazdaság feldolgozóipar nélkül, ezt kellene felismerje mindenki.
A sajtótájékoztatón megkérdeztük a minisztert: mi lesz a tavaly kibocsátott „kuponok” sorsa? Az őszi vetés támogatására kiutalták az értékjegyeket, a forgalmazóktól ezzel felvásárolták a gazdák a megfelelő vetőmagokat, de a kereskedőknek még most sem fizették ki az értékjegyek ellenértékét. Ez több mezőgazdasági kellékeket forgalmazó céget veszélyeztet, hiszen nem csak az áru értékét, hanem még a forgalmi adót is behajtották tőlük, de még pénzt nem láttak.
A miniszter válaszában arra utalt, hogy a tavaly megállapított költségvetési keretben alábecsülték a bevethető területek méretét. Sokkal többet műveltek meg a gazdák, mint amire a minisztérium számított. A költségvetési keret bővítésére a Pénzügyminisztérium jóváhagyása és kormányhatározat kell. Ez már készen van, és néhány héten belül mindenkit kifizetnek.
A miniszter arra is felhívta a figyelmet, hogy nem elég az igazgatóságok, kirendeltségének szemléletváltása. Azért van annyi import zöldség és gyümölcs az áruházakban, mert a hazai termelők nem tárgyalóképesek a nagykereskedőkkel szemben. Az egyetlen lehetőség az, ha termelői vagy értékesítési szövetkezetekbe vagy csoportokba tömörülnek a gazdák. Így sokkal nagyobb mennyiségben tudnak tárgyalni a nagykereskedőkkel, és megszűnne a kiszolgáltatottságuk is. Európában mindenütt ez így működik, csak nálunk ódzkodnak a gazdák a társulástól. Lehet ennek történelmi gyökere is, de a kis magángazdaságok létjogosultsága a családi szükségletek kiegészítésére korlátozódik. Piacra jutási lehetősége megszűnik, tehát jövedelemtermelési képessége gyakorlatilag nem lesz. Az értékesítési társulások már tejbegyűjtő központokra, tejfeldolgozó üzemekre is eséllyel pályázhatnak. Az uniós pénzforrásokat csak közösségek, csoportok kaphatják, ezt a lehetőséget nem kihasználni több mint felelőtlenség.
Végeredményben nem csak a hivatalok, hanem a gazdák szemléletváltására is szükség van. A vállalkozásbarát környezet megteremtése mellett együttműködésre képes egyesületekre, termelői csoportokra, gazdákra is szükség van.
Azt sem tartotta kizártnak, hogy mindehhez jobb kommunikációra van szükség. Talán fontos lenne nem csak mezőgazdász, de kommunikációs szakemberek alkalmazása is ebben a folyamatban.

J.L.

2008. április 11. | Címlap