A hivatás-választás nem egyetlen döntés,
hanem folyamat, ami egészen sajátosan személyre szabott, s
melynek mégis meg vannak a jellegzetes pontjai.
Rólam van szó
Manapság talán nem visszafordíthatatlan döntés egy
hivatás-választás, mégis fontos az életem, a jövőm szempontjából.
Tehát fontos, hogy tudatosan válasszam meg a hivatásomat. De ez
azt is jelenti, hogy ismerjem a képességeimet, adottságaimat, s
legyek tisztában életem értékrendjének irányával, határaival,
amihez ragaszkodni akarok. Át kell gondolnom, hogy vágyaim és
képességeim mennyire illeszkednek, s egyes döntéseimnek mi lesz a
következménye. Igen, a hivatás-választásnál használnom kell az
eszemet, de azért ez szívügy is.
Környezetem:
Akarva-akaratlan befolyásol döntésemben a környezet. Szüleim,
barátaim elképzelését érdemes számba venni, hasznos lehet velük is
átbeszélni a lehetőségeket, talán új szempontot adnak a számomra.
Még kivel tudnék ezekről a kérdésekről beszélgetni, tanácsot
kérni?
A világ
Ahhoz, hogy dönteni tudjak a hivatásom felől, értenem kell a
világot, ahol munkálkodni akarok. Hogyan néz ki az a munka, amit
elképzeltem magamnak? Milyen feltételeknek kell ahhoz
megfelelnem? Be kell szereznem a konkrét információkat róla. Még
a sokak számára egy munka ma már nem élethivatás, mégis kihívás és
feladat. S felmerül a kérdés, hogy van-e olyan hivatás, amire
mégis merészen az egész életet érdemes feltenni.
Isten
A hivatásválasztásról Isten szemszögéből is gondolkodok. De ehhez
bele kell őt vonnom döntéseimbe, s meg kell hallanom, amit mondani
akar nekem.
Hivatás - sorsom előjele
Mondják, hogy a 'hivatás' régimódi fogalom, melyet a Biblia
használ. Pedig a pszichológusok ma újra hangsúlyozzák, menyire
fontos a „benső hang” újra felfedezése, mennyire fontos, hogy
minden embernek van hivatása. Nagy árat fizet az, aki nem ismeri
fel, mi dolga a világon, aki nem követi a hivatását.
Személyiség vagyok
A modern tudomány, gén-technika talán a közeljövőben gyógyítani
tud betegségeket, előre ki tud küszöbölni karakter-hibákat. Vajon
a személyiségem csak gén-konstrukció?
Senki sem születik átlag embernek, mindenkiben rendkívüli
lehetőségek rejlenek. Élet-feladat, hogy adottságainkat
kibontakoztassuk. Minden egyesünkben születésétől fogva sajátos
módon vannak jelen adottságok, képességek, lehetőségek. Ahhoz,
hogy lelkileg egészségesek maradjunk, sorsunkként kell elfogadni
ezeket a lehetőségeket. Ugyanakkor életvitelünk gyakran
lehetetlenné teszi ezt, elhanyagoljuk képességeinket, lusta
megalkuvással feláldozzuk álmainkat. Nem használjuk ki
lehetőségeinket, hanem legtöbbször a kényelmesebb utat
választjuk. Végül is elveszítjük szemünk elől a hivatás útját, s
ez azt jelenti, hogy nem válunk azzá, akivé lehetnénk, akivé
lennünk kellene. Önmagunk számára is idegenek maradunk. Csak aki
felfedezte a saját gyökereit, lét-alapját, az tudja
kibontakoztatni a személyiségét. Akkor válunk valóban emberré, ha
összhangban élünk a bennünket meghatározó adottságokkal, és
vállaljuk azt a sorsot, - hivatást - amit ez jelent.
Útjelzők
Mi keresztények tudjuk, hogy Isten az, aki szemmel
tartja életünket és hív életünk kibontakoztatására. De mi is
egyetértünk a szakemberekkel, hogy vannak életutunk mentén
útjelzők:
- ismétlődő konfliktusok, melyek mindig
hasonló helyzetekben, hasonló módon zajlanak, jelzik, hogy valami
lényeges nem stimmel
- testi tünetek is üzenhetnek (összeszorul a
szívem, ha rá gondolok, megfekszi a gyomrom, kiütést kapok tőle,
- a lemaradás, stagnálás, belső üresség tartós
tapasztalata
- szavak, melyeket nem tudok kiverni a
fejemből
- egy váratlan beszélgetés mások ügyeiről,
amikor hirtelen azt érzem, ez az, rólam van szó
- véletlenek, - amik nem is véletlenek
Ahhoz, hogy ezeket a hétköznapi
üzeneteket megértsük szükségünk van önismeretre, reflexióra.
Alkalmat kell adnunk magunknak arra, hogy meghalljuk a benső
hangot, vevőre kell kapcsolnunk a rádiót. Amire magunktól
rájövünk, amit bensőnk hangjaiból megértünk többet ér, mint száz
másoktól származó jó tipp.
Segédeszközök
Hogyan ismerhetjük fel, hogy a belső hívást helyesen
hallottuk, hogy nem pillanatnyi impulzusról vagy vágyról van csak
szó? Biztos jel lehet, ha hirtelen életerő fakad fel bennünk, ha
szárnyakat kapunk. S ha döntésünk következményeire gondolunk
nyugalom és derű tölt el. Természetesen marad azért némi
bizonytalanság is, abszolút bizonyosságunk soha nem lesz arról,
hogy mit kell tennem. De mi keresztények bízhatunk abban, hogy
járható lesz az az út, melyet választunk.
Kívánom neked is, hogy tedd meg a szükséges és helyes
lépéseket a helyes döntéshez.
eredete
