„Kristály patakvíz folydogál

Gyémántos medrű ereimben.

Szelíd fényesség az ingem…

És nagy, rakott szekerek indulnak belőlem

A pusztaság felé”

 (József Attila)

Mi, teremtmények rá vagyunk utalva Teremtőnkre. Jó, ha tudjuk, hogy Vele való kapcsolatunk nem egyszer s mindenkorra adott. Mint minden az Ég alatt, ez is ápolásra, erősítésre, tisztításra szorul. Mindezt átérezve jöttünk össze Csíkszeredában cursillos lelki napra április 22-én, a millenniumi templomban. Tudatosítani és megosztani egymással személyes benső megtapasztalásainkat; “lelkünk kiszikkadt mezején” végigpásztázva, az évek során frissességükből veszített éltető források útját megnyitni. A nap mottójául egy forrás-felirat kínálkozott:

„Aki csak jön, iszik vizemből.

Nem köszöni meg, de felüdül;

Ingyen csobogok, másokért fáradok.

Olyan egyszerű így az élet, olyan szép;

Csak adni – csak lenni másokért.”

E napon “dióhéjban” újra megkaptuk azt, amit e lelkiségben való meghívásunkkor ama bizonyos három nap alatt. Ezúttal tudtuk, hogy mi az, amivel találkozunk, és várva vártuk azt. Az előadások, beszélgetések során megértettük: ha Krisztusba oltjuk be magunkat (“ Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én őbenne, az bő termést hoz.” Jn 15,5 ), a fájdalmak sérelmek, félelmek “ tüskéi “ nem árthatnak nekünk. Szeretettel, alázattal elviselhetőek.

A tüskék között meglátni a rózsákat nagy kegyelem, nagy ajándék Istentől. Ezt felismerve válhatunk mi is ajándékká a közösségek számára. Öröm… felelősség egymásért… önmagunkért… Krisztusban és Krisztusért… Hiszen Ő azért jött közénk, hogy el ne vesszünk. Hogy életünk legyen, és bőségben legyen ( Jn 15,10 ). Ha ezt nem kishitűen éljük meg, bátran rábízhatjuk magunkat szeretetére. Felemelő, hogy mindez nem a függő engedelmesség jegyében történik. Ő a világmindenség és szívünk Ura, meghajlik a Tőle kapott szabad akaratunk előtt. Nem tör be belső világunkba, hanem szelíden bebocsátást kér.

Életem súlyos pillanataiban csak Őt kérdezhetem.

Mit tennél Uram:                  

§         ha így összetörtek volna?

§         ha így megaláztak volna?

§         a csalódottság és a becsapottság óráiban?

§         a magadra hagyottság perceiben?

§         ha így megbántottak volna?

§         ha ennyire beteg lennél?

§         a halálközelség félelmeiben?

De hiszen Te mindezekre egyszer s mindenkorra megadtad a választ: ” szerelmes leveledben“, a Szentírásban; lelkünk hangjában; egy-egy felénk forduló testvérünkben; teremtett világod mosolyában.

 Kit törtek volna jobban össze, ha nem Téged? („a mi gonoszságainkért törték össze”) (Iz 53,5 ).

Kit aláztak, bántottak volna jobban meg, ha nem Téged? (“Megvetett volt,/ utolsó az emberek között/ a fájdalmak férfija, aki tudta,/ mi a szenvedés”) (Iz 53, 3-4)

Kit hagytak volna jobban becsapva teljesen magára, ha nem Téged? (“ Mi mindnyájan, mint a juhok,/ tévelyegtünk,/ ki-ki a maga útjára tért,/ és az Úr mégis az Ő vállára rakta,/ mindnyájunk gonoszságát.”) (Iz 53,6).

Ki tud többet betegségről, szenvedésről, halálról, ha nem Te, aki „lelked mélyéig megrendültél” Lázár halálakor ( Jn 11,33 ), s kinek „halálosan szomorú volt a lelke” nagycsütörtökön ( Mt 26,38 ).  („Megkínozták, s ő alázattal elviselte/, nem nyitotta ki a száját./ Mint a juh, amelyet leölni visznek”) (Iz 53,7 ).

Uram, hiszem Te adsz erőt az örömökhöz és bánathoz…,hogy számíthatok a Te kegyelmedre…, hogy mindannyian számíthatunk Rád…

§              Csak ne legyünk hitetlenek!

§              Csak ne legyünk hálátlanok!

§              Csak ne legyünk hűtlenek!

§              Csak ne legyünk gyávák!

§              Csak bízzunk Benned!

Legyünk hát égi madarakká, mező liliomaivá; kincset el nem ásók, az igazgyöngyért minden mást feladók; az újjászületéssel járó fájdalmakat vállaló új Nikodémusok!

Te példáddal bátorítasz erre. És nagyot bízol ránk: hogy másokat is Hozzád vezessünk. Rád tekintve merjük kimondani: Íme, én eszközödül jelentkezem. Számíthatsz rám… Ránk… Mindannyiunkra külön-külön. Ahogy a megszólításod sajátosan egyéni, úgy az átalakulásunk is az. Szent az idő, melyben ez a folyamat csendben végbemegy. A nekünk ajándékozott időben hívsz minket. Milyen borzongatóan különös, hogy minél több időt áldoztunk embertársainkra, annál több időt szántunk neked.

Add, Uram, hogy igenem lélekből jövő mély Igen legyen a te hívásodra. A költővel együtt mondom:

Add, Uram, hogy kincseim szétszórva maga a gazdagság legyek.

Hogy díszeim szétnyűve, maga a szépség legyek.

Hogy mulatságaim elfeledve, maga a vígság legyek.

Hogy könyveim elégetve, maga a bölcsesség legyek.

Hogy izmaim elpazarolva, maga az erő legyek.

Hogy lángjaim eloltva, maga a szerelem legyek.

Hogy szánalmaim elűzve, maga a jóság legyek.

Hogy hiedelmeim feldúlva, maga a hit legyek.

Hogy gátjaim áttörve, maga a világ legyek

S egybevetve életem-halálom, maga a teljesség legyek.

                                                                    (Weöres Sándor nyomán)

                                                                    Cursillos köszöntéssel:

 De colores!

                                                                    György Annamária – Pál Éva-Mária

VISSZA