Nincs nyoma, az iratokat elmosta az eső

A kormány a 2002/146-os rendeletében 13 év után rendezni kívánja a KISZ-vagyont országszerte. Az újonnan megjelent törvény kimondja, hogy 2002. augusztus 15 és 2002. október 15. közötti időszakban létre kell hozni egy megyei szintű alapítványt, amelynek minden bejegyzett ifjúsági szervezet a tagja kell hogy legyen. Az ülés csak akkor lesz érvényes, ha a megyében működő ifjúsági szervezetek 2/3-a megjelenik, ezért fontos, hogy jól elő legyen készítve, s lehetőleg minden egyes ifjúsági szervezet képviseltetve legyen. A ‘90-es évek elején már volt erre próbálkozás, egy Ifjúsági Alapítvány létre is jött, de tevékenysége csak az aprócska vagyon felélésében merült ki.

Papp Attilától, az egyetlen bejegyzett magyar szervezet, a sepsiszentgyörgyi Madisz elnökétől azt kérdeztem, gondolt-e arra, hogy kézbe vegye ennek az új szervezetnek a létrehozását?

– Bár működnek diákszervezetek, nincsenek bejegyezve, tehát nem jogi személyiségek. A MADISZ jogi személy, de egyetlen tevékenysége a Csigalépcső című lap kiadása. Még a Rara Avis foglalkozik ifjúsági tevékenységgel, környezetvédelmi programokkal, s van a Szentgyörgyi Ifjúsági Fórum. Talán azért olyan gyatra az ifjúsági szervezet-skála nálunk, mert az önkormányzatok nem támogatják. A román civil szféra nagyon jól szervezi meg magát, támogatottsága is jelentős. Az egykor kormányhatározattal létrehozott Kovászna megyei Ifjúsági Alapítvány a KISZ-székházért, a jelenlegi Művelődési Felügyelőség székházáért harcolt, ez volt az egyetlen KISZ-vagyon. Tervbe vették a stadion mellett egy ifjúsági komplexum létrehozását, amiből nem lett semmi, de a vagyon kimerült szekrényekben, székekben. Azt sem tudom, hogy a KISZ irattára megvan-e, tehát nincs tétje – véleményem szerint – a nem létező KISZ-vagyonért harcolni.

György Ervin, az egykori Ifjúsági Alapítvány elnöke a következőket mondotta:

– Ez az időszak a működő MADISZ-ok korszaka volt. Minden döntést a tanács testülete hozott az alapítványnál, mely a MADISZ-ok vezetőségéből állt. Mi csak végrehajtók voltunk. Itt a KISZ-vagyon nem volt jelentős, vita tárgyát képezte a Művelődési Felügyelőség épülete. Nem tudtuk soha bebizonyítani, hogy ez KISZ-tulajdonban volt, de tény, hogy hatalmas beruházást végzett a KISZ, ha jól emlékszem, 86 000 lej értékben, ami több volt, mint egy Dacia gépkocsi ára.

A KISZ irattárát a tanács épületének garázsában tartották, s egy esőzés alkalmával összeázott minden, gyakorlatilag használhatatlanná vált, így semmilyen pontos információ nem állt a rendelkezésünkre. Mi csak mondákból próbáltunk akkor következtetni, hogy mi tartozott a KISZ vagyonához, egy biztos, pénze igen kevés volt.

A legtovább Kézdin húzták

– Amit fel tudtunk hajtani, azt a két erős MADISZ-nak, a sepsiszentgyörgyinek és a kézdivásárhelyinek szétosztottuk – folytatta György Ervin. – Elsősorban apró alapeszközökről van szó, mint sílécek, focilabdák, hálók, irodabútorok, szőnyegek. Volt még egy nagy köteg új, kék színű munkásruha is. Az épületért pert akartunk indítani, de nem volt a kezünkben semmilyen bizonyíték. Szerintem nincs tétje itt ennek a szervezetnek, mivel a KISZ-vagyon teljesen megszűnt. A MADISZOK is kifulladtak, legtovább a kézdivásárhelyiek húzták: egy bárt létesítettek, melyet a Tinimport Kft. működtetett, de ez is pereskedésbe, botrányba fulladt. Mindenképpen ide mentődött át a legtöbb pénz, de ezt már visszavenni szerintem lehetetlen. Amikor én az alapítvány vezetéséből távoztam, még volt pénz, de utána ott is teljes káosz uralkodott, még az aktákat sem lehet igazából kitisztázni, bár ezt Buciuceanu Martin, egykori Ifjúsági és Sport osztály megyei vezetője meg szerette volna tenni a segítségemmel – sikertelenül. Felelősségre lehetne vonni bizonyos személyeket az akták hiányossága miatt, de nincs értelme, mert tulajdonképpen nincs vagyon. Az egész országban itt volt a legszegényebb a KISZ. Máshol patinás épületek voltak tulajdonában, itt a lerobbant bútorokat fölösleges újra leltárba venni, ha egyáltalán megvannak azok is.

Kérdezett: Gazda Zoltán

Emberközelben Török Anna, aki nemrég ünnepelte 100. születésnapját

Kereken száz évet töltött idén, július 17-én a polyáni Török Anna néni. A huszadik század második esztendejében, 1902-ben látta meg a napvilágot egy hatgyermekes család legkisebb sarjaként, s megadatott neki, hogy megérje a harmadik évezred beköszöntét is. Beszédmódját igyekeztem hűen rögzíteni.

Az ellentmondásos, két világháborút is hozó előző századot a nehézségek, a fronton harcoló férjéért, gyermekeiért, a mindennapi betevő falatért folytatott küzdelem tükrében látja. Az eseményeket nem keveri össze. Tudja, az első világháború volt az, amikor édesanyjával és egyik testvérével menekülni volt kénytelen, "a románok elöl", Békés megyébe, Endrődre. Ez igen régen történt, de Anna néninek nem kell erőfeszítést tennie, hogy eszébe jusson a megye vagy a helység neve.

A második világégéskor már férjezett volt, három gyermek édesanyja. Amíg a férje alakulatával a környéken, a Katrosában tartózkodott, hetente vitte neki a csomagot. Egyszer nagyon megijedt, egész éjszaka sírt, mert azt mondták, elesett az ura. Másnap derült ki, hál’ Istennek rémhír volt.

A háborút követő "nagy szegénységre" is jól emlékszik. Aradra kellett menni dolgozni, élelemért, a három gyermekkel az erdész férj maradt itthon.

Anna néni tizenhét éve özvegy. Hetvenhárom évvel ezelőtt esküdött örök hűséget Török Jánosnak, akinek az egyénisége még most is élénken él emlékezetében. Róla, gyermekeiről, unokáiról beszél a legszívesebben. Amikor egyébről is érdeklődöm, elmosolyodik, és szűkszavúan felelget. Talán mert az öreg emberek bölcsességével tudja, melyek az igazán fontos dolgok az életben.

A kézdiszentkereszti Anna néni nagyon büszke arra, hogy több mint hét évtizede, mióta férjhez ment, szomszédaival soha nem veszekedett. Gyermekei, unokái és dédunokái gyakran látogatják, de azért a szomszédok se hanyagolják el a nénit. Az évek hosszú során kialakult egyfajta jelbeszéd. Anna néni háza magasan fekszik, szinte a falu felett, hajításnyira az erdőtől. Minden reggel, miután felébred, Annuska néni szépen összeköti a fehér függönyt. Ha a rituálé késik, vagy netán elmarad, a szomszédok azonnal tudják, valami baj lehet.

A gondoskodásra természetesen szüksége van az idős hölgynek, de ő sem tétlenkedik. Maga mossa ki a szennyesét, kikeményíti az ágyneműt, abroszokat, sőt, múltkoriban még a szőnyegrázáshoz is hozzálátott.

A látása gyenge, körülbelül két éve pedig a hallása is megromlott. Memóriája megbízható, kapásból mondja, mennyi idős korukban hunytak el szülei, testvérei, hányban születtek a gyermekei. De – ahogyan az lenni szokott bizonyos korban – a régi idők eseményeire pontosabban, tisztában emlékszik, mint arra, ami a tegnap történt.

Kilencvenhárom évesen tört el a lába, azóta gyalog nem járt ki a kapun.

Július 17-én, századik születésnapján nemcsak három gyermeke, Anna, Erzsike és János, valamint azok családjai – 6 unoka, 13 dédunoka, 2 ükunoka – köszöntötték, hanem Polyán község elöljárói is: a polgármester, a rendőr, a tisztelendő atya. Az ünnepelt még most is meghatódik, ha visszagondol arra a napra. A virágcsokrok a kézdivásárhelyi Helikónia virágüzletben készültek, s amikor ott megtudták, milyen alkalomra készül a figyelmesség, a virágüzlet is küldött egy csokrot a maga nevében Anna néninek. Erzsike leányával egyetemben, aki az interjú lebonyolításában segítségünkre volt, fontosnak tartják, hogy az újságon keresztül is köszönetet mondjanak e szép gesztusért.

– Gyakori-e az ilyen magas életkor az Önök családjában?

– Édesapám 78, édesanyám 63 éves korában halt meg. Nyolcan voltunk testvérek, de hatan értük meg a felnőttkort. Én voltam a legkisebb, ma már csak egyedül én élek. Két testvérem is kilencven év feletti kort élt meg, én pedig betöltöttem a százat...

– Régen egészen másképp nevelték a gyermekeket. Milyen volt az Anna néni gyermekkora?

– Egészen más, mint a mostani gyermekeké. Korán elkezdtünk a mezőn dolgozni, utána szolgálni kellett menni. Még a nagy gazdagok is mentek. Én tizenhárom évet szolgáltam, tizennégy éves koromtól. Öt évet Polyánban, kettőt Bélafalván, egyet a városban, kettőt Kommandón, hármat Feketahalomban. Ez után, 1929-ben mentem férjhez. Nehéz volt, mert sok volt a háború.

– Az első világháborút még gyermekfejjel élte meg, a másodikat pedig édesanyaként, katonafeleségként.

– Tizenhatban édesanyámmal és az egyik testvéremmel menekültünk a románok elöl. Utána, a másik háborúba, a férjemet is elvitték. Egyszer még halálhíre is jött. Összetévesztették egy szentgyörgyi Török János nevezetűvel... Később nagy szegénység lett a szárazság miatt. Többen, a polyáni asszonyok közül Aradra mentünk szolgálni élelemért, hogy a család ne éhezzen. Nem koldultunk, dolgoztunk. Nehéz volt. A férjemet pedig sokszor vitték "koncsetrára".

– Hogyan telnek a hétköznapok? Hiszen a járás nehezen megy, s bár a rokonai gyakran látogatják, ők nem Önnel laknak.

– Nem csak a gyermekeim, hanem az unokáim is mindig jönnek. Még az ükunokákat is elhozzák. Hét éve nem járok sehova, mióta eltörött a bokám. Az unokámnak akartam megmutatni, melyik a szilvafa, de megcsúsztam, elestem. Még trombózisom is van. Csak a házban, s az udvaron járkálok. Tévét nem nézek, a rádióban hallgatom a misét. Odateszem a kezemet, közel hajolok a rádióhoz, s akkor jól hallok mindent. A háztartásban nem kell nekem segíteni, én takarítok, mosok... De jönnek a rokonok, szomszédasszonyok is, akikkel jól vagyunk. Én soha nem veszekedtem egyikükkel sem...

– A kezén kötést látok.

– Igen, mert tegnap is elestem. Nem tudom, hogy történhetett, rosszul léptem vagy elszédültem, nem tudom. Máskor a kapuig is elmentem. Most pedig nem tudtam mozdulni egy darabig. Kértem a jó Istent, segítsen meg. Utána a sebet szépen kimostam, bazsalikomlevelet tettem rá, s bekötöztem. Az éjszaka úgy fájt.

– Fiatal korában betegeskedett? Vigyázott az egészségére?

– Agyvérzés előtt is álltam, még most is látszik a nyoma. (Az arcára mutat, ahol valóban van egy sötétebb folt). Reggeltől estig gyomláltam a mezőn, biztosan attól. Sokat dolgoztam, rengeteget jártam a kollektívbe... Nem vagyok válogatós, mindent megeszek, de nem szeretem a zsírost, a kövér húst, a szalonnát sem tudom megenni. Soha nem iszom sem pálinkát, sem bort, nem szeretem. Kávézni viszont szoktam, s naponta fogyasztok tejet.

– Mit tart igazán szépnek az elmúlt száz esztendőből?

– A férjem nagyon jó ember volt, engem megbecsült, a gyermekeit erősen szerette. Jó gyermekeink vannak. Most az egyik leányom nagybeteg volt, s eltagadták, nem mondták meg nekem két hétig, hogy ne búsuljak, ne ijedjek meg. Csak az operáció után jött másnap reggel korán a fiam, hogy na, édesanya, Annacskát megoperálták. Öt hétig feküdt a kórházban, ez alatt még mosni sem tudtam. Eleget akartam, de nem tudtam. Aztán amikor hazaengedték, az öt heti szennyest reggel fél kilencre kimostam... Korholt is érte az unokatestvérem: Anna néni, ez egy húszévesnek is sok volna! Maga mit csinál?

– Száz esztendőt élni keveseknek adatik meg. Nemcsak gyermekeit, de unokáit, sőt dédunokáit is látta felnőni, megállapodni, ahogy mondani szokás. Kívánhat-e ennél többet az ember?

– Jó gyermekeim vannak, egymással soha nem veszekedtek. Soha. Összetartanak. Ritka az ilyen, csodálkoznak is a faluban. Engem is erősen szeretnek. Amikor most a születésnapomon köszöntöttek, az unokák négyemeletes tortát hoztak. Negyvenen gyűltünk össze. Szép családom van, ez a legfontosabb.

Kocsis Cecília

Talán sokukban felmerülhet, kedves olvasó, hogy a Székely Hírmondó miért fektet olyan hangsúlyt a Kommandói Napokra, s egyáltalán a kommandói eseményekre.

A ‘89-es fordulat után Sepsiszentgyörgy a romániai városok egyik elsőjeként indította el a Szent György-napokat. Azóta a rendezvény kinőtte magát, óriásivá dagadt, jelenleg a közép-kelet-európai rendezvények között az egyik legnagyobb és a legjelentősebb. A szatmári, marosvásárhelyi, nagyváradi napok mind újkeletűbbek, s mellette gyermekcipőben járnak.

Kommandó, a világtól elszigetelt kis település, a megszűnés, felszámolódás határán sínylődik, mivel több mint ezer lakójának nem tud megélhetést biztosítani. Ezt a zsákutcás helyzetet nem lehet tétlenül szemlélni, ezért rendkívül fontos, hogy néhány ötletgazda a bajban vívódó polgármesterben fogékony partnerre talált, s megszülethetett a falunapok gondolata, melyből kifejlődött egy gombafesztivál megszervezése, s testvér-települési szer-ződések megkötése.

Az indok igen egyszerű: fel kell hívni a környék, az ország, a világ figyelmét arra, hogy ez a hegyi település egyedivé tud válni, s miután a fakitermelésből már nem tud megélni, az állattenyésztés még gyermekcipőben jár, a termékek értékesítése megoldatlan, a nyári gyümölcsök begyűjtéséből származó pénz nem elégséges a hosszú tél átvészelésére, s még mindig nem akadt vállalkozó például az ipari szennyezéstől igen távol eső bőséges gyógynövény begyűjtésére, valami olyat kell megalkotni, mely a figyelem központjába hozza Kommandót. Turistákat, érdeklődőket, szórakozni, pihenni kívánókat kell erre a hegyi fennsíkra vonzani, mely 1000 méter fölött fekszik, s melynek immár télen kiváló sípályája van hóverőgéppel és felvonóval, bővül az elszállásolási infrastruktúrája is, s mely az ide – az elég jól karbantartott makadám-úton – eljutók számára egy valódi paradicsomot jelenthet.

Ezért fontos ez a kezdet, ezért fontos, hogy a bátorító jelenlét egyre több résztvevőt vonzzon Kommandóra, a soron következő újabb és újabb falunapokra, s ha Baján nemzetközi hírnévre tett szert a gulyásfesztivál, miért ne lehetne néhány év múlva világhírű a kommandói gombafesztivál is!

Gazda Zoltán

"Éjszakánként havasi pásztortüzek mellett, lassú beszédű székelyek szót ejtenek néha egymás között az öreg táltosról, aki ott élt valahol a Villámkő barlangjában, immár több mint nyolcszáz esztendeje s őrzi a régi nagy titkok tudását. Melyek elűzik a rontást, meggyógyítják a testet meg a lelket minden nyavalyától, távol tartanak veszedelmet, pusztulást s az igazságot győzelemre viszik.

A régi nagy titok tudása ott van ma is, mondják, a Villámkő barlangjában valahol, s csak arra vár, hogy megérjen az idő s visszatérjen Urához, Istenéhez a magyar."

A fenti idézet Wass Albert felülmúlhatatlan regényéből, a Hagyatékból származik. Ugyanitt olvashatjuk, hogy Háromszékről is több táltosról tud a hagyomány, így például Igaz Kárujról és Bakk Balázsról, Erdővidéken pedig ott volt "a vargyasi vénember, akit Látóembernek meg Táltos embernek neveztek a környéken, amikor nagy ritkán szót ejtettek róla idegen előtt."

Hosszasan lehetne még elmélkedni a magyar ősvallásról, a kereszténység felvételéről, mondáink táltosainak csodaszámba menő tetteiről, de helyszűke miatt erre most nincs módunk, így ugorjunk egy nagyot a mába.

Kacsó Albertet sokan ismerik Kézdivásárhelyen, hiszen szinte minden, sajtót is olvasó ember megfordulta magát a Dózsa György és a Szabadság utcák kereszteződésénél található újságárudájában. Berci Maros megyéből, Nyárádmogyorósról került vidékünkre, egészen pontosan Ozsdolára jó 30 évvel ezelőtt, ám még eleven élnek benne sok-sok évvel ezelőtt elhunyt nagymamája szavai, aki annak idején gyakran mondogatta unokájáról, hogy táltosnak született. Akkoriban nagy híre volt ennek a faluban! A ma 38. életévét taposó Kacsó Albert sokáig nem tulajdonított túl nagy jelentőséget az ilyesfajta beszédnek, de mindig is érzett valamiféle belső késztetést a misztérium, az elvont dolgok iránt.

Az évek során hihetetlenül gazdag anyagot – könyveket, folyóiratokat, videokazettákat – gyűjtött össze többek között az ufókról, előszeretettel böngészi a magyar őstörténettel kapcsolatos szakirodalmat, nemrég elvégezte a kézzel való gyógyítás, vagyis a Prána nádi első fokozatát (a nagyváradi Újlaki Tibor volt a mestere), s "agykontrollozni" is tudogat már. Ez utóbbit annyira meggyőzően műveli, hogy – elmondása szerint – egy májusi délután Alfa-állapotba került, s így szerzett tudomást a júliusi szejkefürdői diáktáborról, ahová a belső parancs értelmében el kellett mennie.

Ott aztán megértette, miért. Mint meséli, a táborban ismerkedett meg az anyaországban már számos taggal büszkélkedő Ősmagyar Táltos Egyház leghíresebb vezetőjével, Kovács András "táltos tanítóval", több idevágó szaklap (Táltos Mén-hír, Táltos Iskola) és könyv (Gyógyító táltosok nyomában, Nagy Táltoskönyv, Dicső Magyar Őstörténet, A Táltos Meséi, Táltosiskola stb.) szerkesztőjével illetve szerzőjével.

Berci előtt azon nyomban felidéződött nagymamája intelme, a tábor idején egy tapodat sem mozdult el a mester mellől. Együtt mentek el az énlaki templomhoz is, amely Kovács András szerint szakrális helynek számít. Ott, a táborban többedmagukkal megalakították az Erdélyi Táltos Klubot, s eldöntötték, hogy az első táltos-oktatói tanfolyamot október 12-13-án fogják megtartani Székelyudvarhelyen.

Kacsó Albert addigra Kézdivásárhelyen is szeretne létrehozni egy táltosklubot, mert hogyha sikerül kellő számban összeverbuválódni, nem kell majd felutazniuk Székelyudvarhelyre, Kovács András hajlandó személyesen a helyszínre jönni. Persze nem ingyen, hiszen a tanfolyam 4000 forintnak megfelelő lejbe kerül személyenként, de Berci szerint megéri, mert akiben egy mustármagnyi is lakozik az ősi képességből – a hagyatékból –, felbecsülhetetlen értékű tudásra tehet szert az ilyen gyorstalpaló kurzusok révén, különösen a finnugoros szemlélettől meredeken eltérő magyar őstörténet-kutatás, a bioenergikus és távgyógyítás, az intuitív grafológiai ismeretek, a belső látás kifejlesztése, a mágiagyakorlás- és feloldás terén. Összesen nyolc tudásszint különíthető el, magyarázza Berci, s a tudáshalmaz mennyiségét és minőségét jelzi, hogy pl. a régi időkben a sámánok csak az ötödik szintig értek el.

Riportalanyunk korántsem tartja magát táltosnak, hiszen rengeteget kell tanulnia ahhoz, de elmondása szerint már képes átgyalogolni az égő parázson. Amikor hitetlenkedve összevonom a szemöldököm, azon nyomban leveti cipőjét, s mutatja, hogy lám, nincs sebhely a talpán. Tényleg nincs – s magamban felfogadom, hogy egyszer majd a tűzönjárást is végignézem. De nem az újságíró dolga pálcát törni a meggyőződések, eszmék és szándékok meglehetősen összekuszált kérdéskörében – akit érdekel a táltoskodás, minél előbb jelentkezzen Kacsó Albertnél, az újságárudánál.

(károlyi)

Tejpor nélkül maradtak a csecsemők

A háromszéki polgármesteri hivatalok hanyagsága miatt közel két hónapja nem kapnak ingyen-tejport a csecsemők. Az önkormányzatoknak mindössze az a feladatuk, hogy átvegyék a csomagot a sepsiszentgyörgyi Közegészségügyi Felügyelőségtől, és kiosszák azt a kisgyermekes családoknak. Az intézmény raktárában 13 ezer kg tejport tárolnak, azonban az illetékesek mulasztása miatt közel 2000 kisbaba szülei voltak rákényszerítve, hogy kilogrammonkénti 300 ezer lejes áron vásárolják meg a csecsemő számára létfontosságú készítményt a boltból.

Az érvényben levő rendelkezések értelmében Romániában minden kisgyermek hat hónapos koráig havonta 3 kg ingyen-tejporra jogosult. A háromszéki Közegészségügy Felügyelőség a rendelkezésékre álló pénz függvényében a 6-12 hónapos csecsemők számára is biztosít tejport térítésmentesen. Ebben az évben erre a célra 5,5 milliárd lejt utalt ki a szakminisztérium, de a megyeszékhelyi intézmény 1,5 milliárd lejes költségvetés-kiegészítést kért.

Egyes polgármesteri hivataloknál érdeklődve azt a választ kaptuk, hogy – az eddigi szokástól eltérően – nem kaptak értesítést a felügyelőségtől, miszerint felvehető a tejpor-adag, nem hivatalos forrásból pedig ennek okát is sejtjük: számlatörlesztés elmaradása miatt felfüggesztették a felügyelőség telefonvonalát.

Némethi Katalin

Felsőháromszéken a képességvizsgákon sikeresen szereplő 543 nyolcadikosnak adatott meg az a lehetőség, hogy tanulmá-nyaikat líceumi osztályokban folytathassák. Kézdivásárhelyen öt középiskola különféle ajánlatai között választhattak a leendő kilencedikesek.

A Nagy Mózes Líceum öt osztályt indít a 2002/2003-as tanévben. A legmagasabb általánossal (9,77), a lapunkban is sokszor szereplő, megannyi kémia, fizika, matematika-verseny győztese, Gáll Zsolt iratkozott be az egyik természettudomány-osztályba, ahol a legutolsó bejutó jegye 8,25. A matematika-informatika osztály esetében a 8,56-os általános alatt húzták meg a vonalat!

A Bod Péter Tanítóképzőben a következő tanévben induló informatika, filológia, tanító- és óvóképző osztályok is mind beteltek. A bejutási eredményekből ítélve a legerősebb az informatika osztály lesz: 9,4-es általánossal iratkozott be az első bejutó tanuló, 7,44-gyel az utolsó.

A Református Kollégium két kilencedik osztálya közül a matematika-informatika iránt mutatkozott nagyobb érdeklődés, ott már beteltek a helyek, a teológia-humán osztályba még augusztus 27-ig lehet iratkozni.

A GÁMOK-ban azonban meghosszabbították a beiratkozási határidőt, az iskola 4 líceumi és 4 szakiskola osztályt szeretne indítani. Idáig 54-en iratkoztak líceumi osztályba, a legmagasabb jegy 9,56 volt. A döntésüket még latolgató diákok augusztus 19-ig iratkozhatnak.

Az Apor Péter Szakközépiskolában könyvelés-osztályba iratkoztak a legjobb általánost elérő tanulók. A líceumi osztályok beteltek ugyan, de a szakiskolai osztályokba még várják a jelentkezőket.

(D. Á)

A napokban kissé átalakult Kézdivásárhelyen az úgynevezett "gatyaszári-körforgalom", amit a municípiumban nemes egyszerűséggel Török-dombként vagy Török-hurokként emlegetnek. A körforgalom kis, háromszög alakú szigetei sápadt-piros burkolatot kaptak.

Török Sándor polgármestertől megtudtuk, hogy a városi tanács esztétikai megfontolásból, no meg a könnyebb karbantartás kedvéért döntött a járdaszigetek ilyen burkolata mellett. A sokáig csupaszon tátongó háromszögek mostanra már irányjelző táblákkal ellátva dicsérik a városrendészet önerőből végzett munkáját.

Javításokra kerül sor a Petőfi és Ady Endre utcákban, ahol járdák és gyalogátjárók lesznek újjávarázsolva. A hónap közepéig befejeződik a Molnár Józsiás-park előtti járda újrakövezése is. A megrongálódott mezei utak javítására is sor kerül a földgyalu segítségével.

A RICOP-program által finanszírozott ellátó ingyenkonyha építési munkálatai jó iramban haladnak. A kantai minorita rendház jobboldali épületszárnyában hamarosan beinduló konyha tetőzetének egy részét már kicserélték, jelenleg a falak állagának feljavítása és a padló kicserélése folyik.

(dimény)

Ha az elmúlt években a vaddisznók, őzek jelentős károkat okoztak a háromszéki gazdák termésében, idén jelentősen csökkent a kár, annak köszönhetően, hogy a Megyei Horgász-Vadász Egyesület vadőrei rendszeresen ellenőrzik a veszélyeztetett földterületeket. László Béla igazgatótól megtudtuk, hogy a vadállatok által legjobban látogatott települések környékén fegyveres vadőrök járnak minden éjszaka, hogy puskalövéssel elriasszák az állatokat. Ennek ellenére pl. Szárazpatakon a vaddisznók mintegy 1000 krumpli-fészket túrtak ki, és megközelítőleg 200 fészket pusztítottak el Zabolán, Mikóújfaluban, Málnáson, Oltszemen és Zalánon.

Ez azért következett be, mondotta az igazgató, mert a gazdák nem kezelték terményüket cserebogár elleni vegyszerrel, így nagyon sok a lárva a földben, ami a vaddisznók kedvenc csemegéje. Mindezen károk ellenére nincs jelentős baj, hiszen a 80-as évek elején olyan esztendő is volt, amikor a vadállatok a termés 20-25 százalékát tették tönkre. Amennyiben a gazdák jobban ügyelnének földjeikre, és a köztudottan veszélyeztetett területeket körbekerítenék, esetenként felügyelnék azokat, szinte teljesen el lehetne kerülni a vadkárokat.

Sokkal rosszabb a helyzet a vadállományban. A már évek óta súlyos gondot okozó pásztorkutyák idén a vadállomány szaporulatának 90 százalékát pusztították. László Béla szerint olyan karámok is vannak, ahol a törvény által előírt 3 kutya helyett 18-25-at is tartanak a pásztorok, különösen a Murgó, a Szilas, a Henter mező, a Vadas és a Dónát vidékén. A vadőrök pedig nem tudnak hatékonyan fellépni ellenük, hiszen ha lelövik a szabadon kószáló kutyákat, a pásztorok egy héten belül jobb kutyákat szereznek be.

Ráadásul ezek az állatok be sincsenek oltva, így könnyen veszettséget is okozhatnak embernek-állatnak egyaránt. Az idén is számtalan őzgida, őzbak, szarvasborjú, sőt vadmalac esett áldozatául a szabadon kószáló juhászkutyáknak. "Ha minden vadász naponta lövöldözne állatokra az erdőkben, akkor se okoznának akkora kárt, mint ezek a kutyák – mondta László Béla. – Ilyen iramban rövid idő alatt alaposan megcsappan Háromszék – egyébként gazdag és jelentős – vadállománya."

Bardócz Szilárd

Peres ügyben nyertem. Az alperes nem fizet jószántából, dacára annak, hogy van anyagi lehetősége. Tehát átadtam az ügyet a bírósági végrehajtónak. Fizettem a végrehajtásért. Ennek már több hónapja. A megítélt összeget még mindig nem kaptam meg. Kérdésem: mit ír elő az erre vonatkozó törvény. A végrehajtónak nincsen semmi kötelezettsége erre vonatkozóan, és mik ezek a kötelezettségek? Tudott dolog, hogy az infláció miatt a pénz nap mint nap romlik. A bírósági végzés az összeget lejben ítélte meg, tehát nem lehet valutában kérni! Ami azt jelenti, hogy pár hónap vagy év múlva az alperes az órazsebéből fizeti ki.

Miért van a végrehajtó és miért fizetek én? Hogy esetleg egy, kettő vagy három év után kapjam meg a pénzemet, amikor már értékét vesztette? De feltételezem, hogy a végrehajtó összejátszik az alperessel, pontosan ezen elképzelés miatt. Kérdem: adjak be újabb keresetet, amely elhúzódik újabb egy, két vagy három évig?

Várom válaszukat és a törvény erre vonatkozó előírásainak ismertetését.

Tisztelettel: Boros Lajos, Bereck

Ha egy pénzösszeg kifizetésére kötelezték az alperest lejben kifejezve, akkor kérvényezni lehet a végrehajtótól, hogy a megítélt összeget aktualizálja addig a napig, amíg az alperestől behajtja. Ha a végrehajtó nem tesz eleget a vállalt kötelezettségének, akkor panaszt tehet a végrehajtók egyesületénél, valamint annál a bíróságnál, melynek hatáskörében dolgozik a végrehajtó. Ha a bíróság jóváhagyta a végrehajtási keresetet, akkor a polgárjogi törvénykönyv 5. fejezetében foglaltak szerint a bírósági végrehajtónak kötelessége a határozatban foglaltakat teljesíteni.

Bardóczi Sándor jogtanácsos

Tisztelt Boros úr, ha ezzel esetleg vigaszt nyújtunk Önnek, eláruljuk, hogy mi sem kaptuk meg mindmáig Szigethy István volt kézdivásárhelyi polgármestertől azt a 11 millió lejt, amit a bíróság megítélt számunkra perköltség-visszatérítés gyanánt, s aminek behajtását közel két évvel ezelőtt kérel-meztük a végrehajtónál. Most, hogy eszünkbe jutott, ismét kérni fogjuk.

Székely Hírmondó

Fűtésgondok Sepsiszentgyörgyön

A nyár vége felé egyre inkább beszédtémává válik a lakások téli fűtésének kérdése. Vannak, akik a magas számlák miatt aggódnak, mások meg attól tartanak, hogy a közköltségi tartozások miatt nem lesz melegítés, és hideg lakásban kell kiteleljenek. A sepsiszentgyörgyi városháza tehetetlenül áll a probléma előtt, hiszen a felhalmozott mintegy 80 milliárd lejes adósság miatt a tömbházlakások 80 százalékban már több mint két hónapja nincs melegvíz-szolgáltatás. A Distrigaz felfüggesztette szolgáltatását, és félő, hogy a fűtést sem fogják beindítani. A megyeszékhely vezetői szerint már nem érdemes befektetni az elavult távrendszer modernizálásába, hanem egyéni vagy lépcsőházi gázkazánok beszerelésére ösztönzik a lakosságot. A tájékozódást segítendő, a polgármesteri hivatal augusztus folyamán egy, a víz-, gáz-, és fűtésszerelési munkálatokat végző háromszéki vállalkozók adatait tartalmazó füzetet ad ki. A kiadványból az érdeklődök azt is megtudhatják, hogy melyik cég, milyen feltételek mellett vállal munkát részletfizetésre. A városháza adatai szerint a 20 ezer tömbházlakás közel 30 százalékban létezik már lépcsőházi- vagy egyéni mini-hőközpont.

N. K.

Menedzserképző Főiskola a megyeszékhelyen

A hatályos törvények értelmében minden 1990 után alapított felsőfokú oktatási intézményt akkreditáltatni kell. A sepsiszentgyörgyi Menedzserképző Főiskola adatait tartalmazó iratcsomót a tanintézmény vezetői már letették az illetékes bukaresti bizottsághoz. Domokos Ernő főigazgató elmondta, hogy az általa vezetett tanintézmény minden feltételnek eleget tesz: 5 éve működik és immár két évfolyam végzősei tették le sikeresen a záróvizsgáikat. Ezért bízik abban, hogy a hamarosan Sepsiszentgyörgyre látogató fővárosi akkreditáló bizottság képviselői kedvezően véleményezik és jóváhagyják kérésüket.

A főiskolának jelenleg 300 diákja van, ebből 106 elsőéves. Domokos Ernő elmondta, hogy ősztől változik a tanintézmény megnevezése. A Menedzserképző helyett a Vállalatgazdasági Főiskola nevet veszik fel. A következő esztendőben a Közigazgatási, majd 2004-ben a Kézdivásárhelyen működő Tanítóképző Főiskola fogja kérni az akkreditálását.

Némethi Katalin

A már szinte négy hónapja működő nagycsaládos és családos egyesület augusztus első napjára meghirdetett közgyűlésén kiosztották a tagsági könyveket. Az önsegélyző programok megbeszélése mellett a pályázati lehetőségek felmérésére is sor került. A kézdivásárhelyi önszerveződés elnöke, Bandi Sándor a polgármesteri hivatal jóváhagyását várja az ötletbörzére beküldött pályázatukat illetően, az Őrcsillag ugyanis az évek óta nem működő strand területén szeretne egy sátorozó helyet működtetni. Az egyesület elnöke szerint már az idén is volt igény a sátortáborra, felvidéki és anyaországi nagycsaládosok szerették volna megismerni Kézdivásárhelyt és környékét.

Az Őrcsillag nem tétlenkedik, amit a folyamatban levő ócskavasgyűjtés, a használtruha-csere akció, valamint a klézsei csángó egyesület számára gyűjtött, magyar ábécéskönyvekből álló adomány is igazol.

(dimi)

Bukaresti tudósítónk jelenti Amerikából

Ott, ahol a Szent Lőrinc folyó Montreal előtt tóvá gyűl össze, amelyet egy másik szentről, Saint Luisnak neveztek el, kis városka lapul a vízhez: Kahnawake. Már nevéből is kiérződik, hogy indián település, ma rezervátum. Persze, ne gondolja senki, hogy itt utcahosszat indián sátrak sorjáznak, s ma is tomahawkos, tolldíszes, varkocsos emberekkel találkozik az idelátogató. Az épületek többsége kertes, úszómedencés villa, s legfeljebb néhány polgár szögletesebb arca, no meg ébenfekete haja árulkodik arról, hogy az olvasmányainkból ismert mohawkok leszármazottjai. Mert e települést jelenleg is a mohawk indiánok lakják.

Alig néhányuk dolgozik csak a közeli nagyváros egyik-másik üzemében, többségük turisztikával foglalkozik, pontosabban várják az ide látogatókat – autóbuszjárat is létezik idáig –, akiknek bemutatják hagyományos táncaikat, szokásaikat, bemutatják színes öltözeteiket, kiadják itt vakációzásra villáikat. S majdnem mindegyikük várja a kanadai állam segélyét, amely ha kicsi is, de biztosan jön, megkapja a rezervátumban lakók mindegyike.

A helybéliek a régi időkről is szót kerítenek az idegennek. Nekünk az adatott meg, hogy a város Nagy Főnöke meséljen a múltról, amikor még az angolbarát mohawkok a frankofon huronokkal tizedelték egymást. A két nagyhatalom bőven ellátta őket fegyverekkel, lőszerekkel, na meg "tüzes vízzel", úgyhogy az indián törzsek ott és akkor estek egymásnak, ahol és amikor az őket "támogatók" akarták. Elég szépen kiirtották egymást az évszázadok alatt, ma már csak ilyen rezervátumokban találkozhatunk velük. Most sem nagyon imádják egymást, s a mohawkok határozott ellenzői annak, hogy a francia Quebec elszakadjon Kanadától.

A városkában üzlet üzlet mellett, majdmindegyik a Szürke Farkashoz címezve, mert mint mondják, itt a szürke farkasok népe élt és él. A boltokban aztán vásárolhatsz békepipát, csatabárdot, tolldíszt, kis totemoszlopot, indián szőrmenadrágot, inget, szoknyát, minden méretben és árban. Na, meg itókát. A pult alól előkerül a cigaretta meg a bőrszivar is, mert az Egyesült Államok határához közeli település lakói ezzel csencselnek. Délről a kanadainál olcsóbb cigarettát hoznak, északról pedig az USA-ba embargó alatt lévő kubai bőrszivart visznek, persze, nem törvényesen. Ezzel is kiegészítik a jövedelmeiket.

Este, a tűz és a hold világánál, öt dollárért előadást láthatunk. Hogy mennyi ebben az ősi, nem tudnám megmondani, de azt igen, hogy a táncolók között több svédszőke hajú leány is akad. Azért szép a színes forgatag, szemet gyönyörködtető, az énekek is eredetiek lehetnek. És a felhőtlen csillagos ég is csodálatos, olyan, amilyennek az utolsó mohikán is láthatta. Mert ide még nem ért el a messzi nagyvárosok csillagokat elhomályosító fénye. Csak kis lámpácskák gyöngysora világít utcaszerte, s a távolból idáig hallatszik a nagy folyam hullámainak mormogása.

Román Győző

Van-e gazdája a Szent Anna-tónak és környékének?

A kérdés jogos, ugyanis nem ez a benyomása az odaérkezőnek. Bár úgy tűnik, hiszen gazdák fogadják a vendégeket, és nem is kevés pénzért szép tájképet nyomnak a kezébe... Talán ez a hivatalos nyugta az elvett pénzösszegért.

Nem is ezzel lenne a baj, hanem a gondozatlan útszakasszal, amelyen legalább anynyit romlik az utas autója, mint odaérkezésig a kifizetendő pénzösszeg. A Kovászna megyei útszakaszt kifoltozták, de a Hargita megyeit – szinte járhatatlan állapotban – úgy hagyták az idei szezonra, pedig éppen hargitaiak, akik a pénzt szedik.

Miután nehezen kievickél az utas a tó partjára, ott fogadja igazán egy olyan látvány, mintha onnan elköltöztek volna. Még a tavasszal széldöntött fa egészen elfekszi a partot, a fű felnőtte, ágai elszáradtak, de attól még pénzt csak szednek. Miért? Személyzet és egy pár szemétkosár valóban van, de a látványon ezek nem segítenek. Idősebb ember ne is induljon a tó körbejárására, hiszen ott még több a ledőlt fa, ami teljesen elzárja a sétányt.

Talán a környezetvédők rendelték el, hogy a tó partján felállított hűsítő-, sör-, kávé-árusokat tiltsák ki a tó partjáról. De akkor miért nem szállítják el a korhadó fákat a partról, amelyek a tóba is hosszan benyúlnak, hisz ez ártalmasabb a tónak és környékének, mint a hűsítőáruda, a látványról nem is beszélve!

A Bálványost hagytuk tönkretenni, most a Szent Anna-tó következik. Jó haladás…

Balázs Irén, Kézdivásárhely

Esőben, sötétben sátrat verni, éjszakai tűznél csöndben beszélgetve üldögélni, megosztva az utolsó korty köményest vagy szál cigit az odatévedt didergőkkel – ez is Tusványos volt. Nem a nyílt fórum, a nyilvános dialógus Tusványosa, persze. Nem a "sokan vagyunk, de nem elegen" Tusványosa. Mert van, amikor "túl sokan" vagyunk, amikor zavar a kétórás sor a zuhanyzóknál, amikor botladozunk a sátortenger összegabalyodott kötelei közt, és lehetetlen elaludni az intenzív éjszakai táborélet zajától. Ilyenkor elegen vagyunk, sőt, elegünk van. Aztán nappal – vagy Nap nélkül, esővel – ez az érzés is elmúlik. De akkor is, mint majdnem mindig, a sokféleséget, a különbségeket érzékeljük.

Voltak "jobbak" ott, ahol mindenki "jó" volt – manapság ennek a kijelentésnek politikai színezete van. Lehet mosolyogni, de én már hallottam Fidesz-ellenes szélsőjobb megnyilvánulást, és az is tény, hogy a Fidelitas-póló eléggé összeférhetetlen – teszem azt – az EU-ellenes kitűzővel. Egy újabb este, a Beatrice-koncert és a sör csak ideig-óráig egységesített jókat és jobbakat, aztán újra a kijózanítóan esős reggel, végtelen és hiábavalónak tetsző diskurzusok, monológjellegű "dialógusok", pocsék és drága kávé, foglalt ülőhelyek. Ezt csak humorral lehet átvészelni.

Humor, önirónia és enyhe cinizmus csak az egészség jele – kicsit önkényesen, de Orbán Viktor "építsük ki a polgári világot"-felhívásából is ezt olvasom ki. Miután Rogán Antal márciusi, választás előtti kijelentése ("Magyarországnak nem jobb kormányra, hanem jobb ellenzékre van szüksége") a nem várt módon, de teljesült, igazán nincs miért siránkozni és meaculpázni félországos polgári ellenzékkel a hátuk mögött… vagy ha van is miért, sok értelme nincs. Tudjuk, a jövő a polgári köröké és kezdeményezéseké.

A szavakkal tovább játszadozva megállapíthatjuk, hogy jobb ma a bal, mint holnap.

Bakk-Dávid Tímea

Október 1-jétől a tanulók és főiskolai hallgatók kedvezményes vasúti utazására vonatkozóan új rendszer lép érvénybe. A diákok vagy utazási igazolvánnyal vagy bérlettel vehetik igénybe a vasúti utazási kedvezményt. Az utazási igazolványt (amely 100 lapot tartalmazó könyvecske formájában készül) a vasúti jegypénztárnál láttamozzák, illetve annak alapján 50%-os árkedvezményezett menetjegyre jogosult az érintett tanuló vagy főiskolás. Az ellenőrzéskor fel kell mutatnia mind az utazási igazolványt, mind a menetjegyet (valamint a személyazonosságit).

A havi bérlettel korlátlanul lehet utazni. Azt 300 km-es távon belül bocsátják ki, illetve lehet felhasználni. Annak ára a mindenkori bérletének 50%-a, az ingázó diákok névjegyzékét az iskolák készítik el, majd az utazási igazolványok kiosztására a tanfelügyelőségek közreműködésével kerül sor. A bérleteket a menetjegyirodák, illetve a vasútállomások bocsátják ki az oktatási intézmények által összeállított névjegyzékek alapján.

A rendelet melléklete értelmében szám szerint 59 egyetem, főiskola hallgatói jogosultak a kedvezményes vasúti utazásra, a Sapientia nem szerepel ezen a listán...

A kormány 55-ös számú sürgősségi rendelete nem sok jóval kecsegteti a kutyatartókat. Lapunknak a kézdivásárhelyi Csavar-gó kutyakiképző iskola alapítója, Lungu Csavar Csaba mondta el véleményét a szigorításokkal kapcsolatban.

– Kutyatartókra, illetve kutyatartásra vonatkozó törvény eddig is létezett, most csak a büntető eljárásban és a kutyafajok kategorizálásában módosult – fogalmaz Lungu Csaba. – Mindez az egyre gyakoribb balesetek, halálesetek miatt. Az 55-ös rendelet kötelezi a gazdákat, hogy a jogszabály által veszélyesnek nyilvánított kutyájukat bejegyeztessék a Román Ebtenyésztők Egyesületénél és a rendőrségen. Az agresszívnek nyilvánított ebeket (pitbull, boerbull, bandog, stafordshire bullterrier, tosa, rottweiler, argentin dog, nápolyi masztiff, bullmasztif, brazíliai harci kutya, kaukázusi, cane corso, belga juhász, német juhász, dobermann, komondor, kuvasz, óriás schnauzer, közép-ázsiai juhászkutyák és mindezek keverékei) ivartalanítani kell. A póráz, szájkosár viseletét a korábbi törvény is előírta, a mostani rendelet csak a büntetéseket szigorította. A kutyatartó köteles a kutyája által okozott kihágásokért felelősséget vállalni. Sú-lyos testi sértés, vagy halált okozó testi sértés esetén börtönbüntetés jár. Egyéb kihágások 1 milliótól egészen 30 millió lejig is büntethetőek.

Ami viszont felháborító – véli Lungu Csaba – az az, hogy egy demokratikus országban arra akarnak kötelezni, hogy egyesületek, alapítványok tagjai legyünk. Milyen előnye származik az ebtartónak ebből? – teszi fel a kérdést. – Kap egy típusnyomtatványt, amelyen feltüntetik a kutyák és tulajdonosaik adatait, évente fizeti a tagsági díjat, ami eléggé jelentős összeg. Eddig az évente egyszer elvégzett oltások (az egyetlen kötelező védőoltás a veszettség elleni – a szerk.) elvégzése a körzeti állatorvosok feladata volt. Ha ezt most is meg lehetne valósítani, s ezt félévente ellenőrizni, akkor egyetlen kutya sem maradna ki a nyilvántartásból.

– A kutyák e kategorizálásáról mi a véleménye?

– Az agresszívkutya-kategorizálás is banális. Ki dönti el, hogy egy kutya agresszív vagy sem? Az ivartalanítás azt jelenti, hogy kihalásra ítélünk egyes kutyafajokat. A kérdés az, ki az, aki képes lemondani a törvény megjelenése előtt (pár száz dollárért) vásárolt fajtiszta kutyájáról, amelynek a tenyésztési, genetikai értékei szakértők több évtizedes munkáját dicséri, csak azért, hogy betartsa a törvényt? A nem szakemberek által történő kiképzés tiltott, ha provokálják, a kutya kiképzés nélkül is harap.

– Lát-e pozitívumot a rendeletben?

– Igen, hiszen ha minden tulajdonos felel a kutyája által okozott kárért, kihangsúlyozódik az a tény, hogy a kutyatartás felelősséggel jár!

Lejegyezte: Dimény Árpád

Veszélyes kutyák Háromszéken

Múlt hét péntekén járt le a határidő, ameddig a veszélyesnek minősített kutyák gazdái be kellett jelentsék állataikat a rendőrségen. Sepsiszentgyörgyön – a hivatalos statisztika szerint – 34 rottweiler, 5 pitbull terrier, 6 staffordshire terrier, 8 kaukázusi juhász, 1 tosa inu és 2 nápolyi masztiff van. Kézdivásárhelyen nem kevesebb, mint 50 rottweilert jegyeztek be, valamint 15 másfajta ebet, amelyek a veszélyes fajok közé tartoznak. A fürdővárosban 16 rottweilert, 1 argentin dogot és 1 tosa inut vettek nyilvántartásba, Bodzafordulón mindössze 2 rottweilert, míg Baróton 3 hármat, 5 pitbull terriert és egy dobermannt jelentettek be a kutyagazdák.

Az már más lapra tartozik, hogy még hány bejelentetlen állat van. Csak Sepsiszentgyörgyön legalább 30 staffordshire terrierről tudunk! És ez már csak azért is veszélyt jelent, mert a legtöbb gazda fiatal, akik nem tudják kutyájukat sem megnevelni, sem kordában tartani. A rendőrség, ígérete szerint, ellenőrizni fogja a veszélyes kutyákat tartó személyeket, és amennyiben az nincs bejelentve, vagy nem az előírt helyen sétáltatja, szigorúan büntetni fognak.

Bardócz Szilárd

Egy régebbi lapszámunkban beszámoltunk arról, hogy Torján, egy verekedés kapcsán Váradi Emil testi bántalmazással vádolta meg Cristian Petcu helyi rendőrt. A panaszost a község "egyik botránykeverőjeként" tartják számon, ennek ellenére vizsgálatot indítottak az esetről, hiszen az orvosi látlelet szerint a feljelentőn valóban látszottak verésnyomok. Czell Kálmán, akit tanúként hallgattak ki, határozottan cáfolta, hogy a rendőr erőszakot alkalmazott volna. Az ügyről bűnügyi iratcsomó készült, amely a megyei ügyészség asztalára került. A kivizsgálások nyomán arra a következtetésre jutottak, hogy Váradi vádjai alaptalanok, és a rendőrt ártatlannak nyilvánították. Az ügy lezárása után a panaszos visszavonta vádjait, a felek kibékültek egymással.

(nagy)

Az öngyilkosságok számát tekintve a magyar nemzet világmásodik a japánok után. Szombaton temették Rétyen Bene István Attilát. A fiatalembert felakasztva találták meg, csütörtökön reggel. Külsérelmi nyomok nem utalnak gyilkosságra, minden jel szerint öngyilkos lett. A tragédia azért furcsa, mert Bene visszautazni készült Magyarországra, sokan azt is tudni vélik, hogy a jegyet is megváltotta. Az ismerősei, a falu előljárói, a rendőrség nem tudnak arról, hogy ellenségei vagy gyanús kapcsolatai lettek volna. Mindenki kiegyensúlyozott embernek ismerte. Jó munkahelye volt Magyarországon, feleségét, gyermekét szerette. Látszólag semmi oka borzasztó lépésének. A törvényszéki orvos és a rendőrség folytatja a kivizsgálást, ezért tartózkodunk különböző részletek és kósza hírek közlésétől.

(kedves)

Bűnbanda garázdálkodik a megyében?

Július 30-ra virradólag betörtek a komollói Tódor Családi Vállalkozás üzletébe. A cégtulajdonos nyilatkozott a történtekről. Megkért, ne hozzuk nyilvánosságra a nevét, hisz elég neki az ijedség, az anyagi kár és a rendőrségi eljárás kellemetlensége.

Az elkövető az üzlet hátsó részén megbontotta a tetőzetet, és a tetőtéren keresztül hatolt be az üzlethelyiségbe. A pénztárgépet próbálta kiüríteni. Szerencsére az elárusító szokása szerint, záráskor elvitte a napi bevételt, így a tolvaj mindössze 350 000 lejnyi aprópénzt talált. A behatoláshoz előkészített rés átmérője mindössze 35 cm volt, és a helyszínen talált idegen lábnyom egy 26-os cipőé. Tehát az elkövető kiskorú lehetett, vagy nagyon vézna alkatú felnőtt, persze, az látszik valószínűnek, hogy többen működtek közre az akcióban.

A bejelentett kár 2, 5 millió lej, tudtuk meg a megyei rendőrségen. A betörést megelőző délután az elárusítónak feltűnt egy vásárló. Az idegen alacsony, nagyon sovány, feketehajú, sötét bőrű férfi volt. WC-papírt vásárolt, utána körbejárta az üzlet épületét. Előbb románul, majd magyarul szólt – alig halhatóan – az elárusítóhoz. A jövevény előbb a helybeliektől érdeklődött az üzlet holléte felől. A bejelentést követően a helyi rendőrség sepsiszentgyörgyi kollégáik segítségét kérte. Laikusok számára is feltűnő a komollói bűntény és a múlthéti, csernátoni betörés közti hasonlóság. Vajon betörő banda lépett fel ismét a megyénkben?

(kedves)

Korábbi lapszámunkban írtunk arról, hogy gyanús tüzek lobbannak fel a felsőháromszéki Esztelneken. A tűzoltóság hivatalos jelentése szerint a legutóbbi esetben is a széna gyulladt meg. Ez a legegyszerűbb.

Információink szerint azonban a napokban két esztelneki lakos is kapott névtelen telefonhívást. A gyújtogató(k) arra figyelmeztették áldozataikat: rajtuk van a sor.

(k)

* Amerikai filmekből merített ihletet egy zágoni tolvaj. A 25 éves Reich Zsolt július elején, az éjszaka leple alatt betört egy helybéli bárba, ahonnan nagy mennyiségű cigarettát, szeszes italt és édességet emelt el. Hogy alaposan eltüntesse nyomait, kesztyűt húzott, sőt utólag elégette a sportcipőt is, amit az akció során viselt. Reich azonban minden elővigyázatossága ellenére is kézre került, holott a lopott árut sem értékesítette, úgy vélvén, hogy azt csak fél év után szabad elővennie.

* Fél évvel tette után csíptek fülön a zágoni rendőrök egy betörőt. A 21 éves Bartha Zoltán még ez év februárjában betört egy helybéli lakásba, ahonnan elemelt két videó-lejátszót, több kazettát és egy vízpompát. Mivel a tettes az ellopott javakat nem értékesítette, és rendszeresen Magyarországra járt, a rendőrség holtvágányra jutott a nyomozásban. Múlt héten a tettes öccse kölcsönkérte bátyjától az egyik videót, és mivel pénzszűkében volt, azonnal eladta egy falusfelének. A rendőrség megneszelte a dolgot, és a vallomások alapján sikerült azonosítaniuk a tolvajt.

* Kiskorú kerékpártolvajt fogtak el a rendőrök Sepsiszentgyörgyön. A 17 éves Bódi Szende július 22-én az Olt negyedben lopott el egy mountain bike kerékpárt, majd alig egy hét múlva, július 28-án a Szemerja negyedből is meglovasított egy biciklit. A feljelentések alapján a rendőrség megkezdte a kivizsgálást, és csütörtökön sikerült azonosítaniuk a tettest. Mivel kiskorú, szüleit megbírságolták, a lányt pedig javítóintézetbe küldik.

* Az elmúlt héten Kézdivásárhelyen és környékén összesen 7 könnyű balesetet jegyeztek, az okozott kár 15 és fél millió lejre rúg. A balesetek oka legtöbbször az ittas vezetés. Például Babos Gyula esetében, aki Torja és Kézdivásárhely között egy, az útszélén állomásozó Ford Sierrának ütközött. Ugyancsak borgőzös fejjel vezetett a szentléleki Marti Sándor, aki viszont Kézdivásárhelyen, az Ady Endre utcában furikázva nem tudta idejében megfékezni Daciáját és belehajtott egy előtte szabályosan közlekedő és letérési szándékát előre jelző Mercedesbe.

* Augusztus 1-jén délben R. R. sepsiszentgyörgyi kereskedelmi ügynök, miután elhagyta a kézdivásárhelyi Szampó Kft. raktárát, rablótámadás áldozata lett. A büntetett előéletű, brassói Marasin Adrian erőszakkal elragadta tőle az aktatáskáját, amelyben 12 és fél millió lej, meg egy mobiltelefon volt. Az eltulajdonított javakat visszaszerezték a rendőrök.

Bardócz – Dimény

Valódi szenzációnak örülhettek múlt héten Sepsiszentgyörgy, Háromszék sportrajongói, de főleg a kézilabda szerelmesei. Hiszen egymást követően két este, szerdán illetve csütörtökön játszott a megyeszékhelyi sportcsarnokban a budapesti Herz-FTC női kézilabda csapata.

A szerdai gálaestet a román férfi válogatott nyitotta meg, pontosabban a felnőtt és az ifi csapat csapott össze. Meglepetésként szolgált, hogy a fiatalok rávertek az "öregekre", de ha arra gondolunk, hogy a szép játékon és nem az eredményen volt a hangsúly, akkor talán nem tűnik annyira ijesztőnek a 32-40-es gólkülönbség.

Ezt követően a rétyi fúvószenekar lépett porondra, majd divatbemutatóra is sor került. A csarnokban összegyűlt közel 1600 rajongó az est fénypontjára várt, az MSC-FTC mérkőzésre. A világsztárokat felsorakoztató Fradit hatalmas ováció fogadta (olyannyira, hogy Pádár Ildikó el is sírta magát a Himnusz közben), de a helybéli lánycsapatot is hasonló szeretettel ünnepelte a lelkes közönség. Az eredmény természetesen a Fradi kedve szerint alakult, de nem kell szégyenkezni e az MSC-nek a 42-20-as gólarányért, hiszen nem akárkivel mérhették össze tudásukat.

Csütörtökön a román női válogatottal játszott a Fradi, és bizony a bíróknak "köszönhető", hogy vereséget szenvedtek a zöld-fehérek! Persze, egy edzőmérkőzésen nem szokás betenni a csontot, a játék szépsége viszont nem látta kárát ennek. Örvendetes tény, hogy Sepsiszentgyörgy vendégül láthatta Európa egyik legjobb csapatát, és még örvendetesebb az, hogy az ígéretek szerint ez csak az első volt a hasonló vendégszereplések közül.

"Kár, hogy nem itt van a hazai pálya"

Háromszéki vendégeskedésük alkalmával Németh András edzőtől is sikerült kicsikarnunk egy interjút.

– Mit jelent Önnek a Fradi?

– Az én számomra a Fradi egy nagyon-nagy családot, egy nagy közösséget jelent, amely egy nagyon jó szellemű, összetartó közösség. Van egy olyan plusz az egészben, amit tulajdonképpen meg sem lehet fogalmazni. Erre igazából azt szoktam mondani, hogy "mi" vagyunk, ebben úgy minden benne van.

– Azt látjuk, pontosabban sejtjük, hogy a pálya szélén hogyan él át egy mérkőzést. Milyen ember a Fradi edzője a mindennapi életben?

– Ezt inkább másoktól kellene megkérdezni. Próbálok nyitott lenni elég sok mindenre, nem akarom csak a kézilabdával együtt leélni az életemet. Két kisgyerekem van, egy tizenkét éves és egy kilencéves, ami időmet csak szabaddá tudom tenni a csapat mellett, azt igyekszem velük tölteni. Ezen kívül van egy szép kertem, azzal is szeretek foglalkozni, na meg a számítógép is kifejezetten érdekel, és nagyon sokat olvasok.

– A csapattal már sok mindent elért. Mégis, mi az, amiről úgy véli, hogy még belefér a tarsolyba?

– Én mindig csak azt tűztem ki a csapatomnak célul, hogy tartósan ott legyen Európa élvonalában, hiszen tíz éve, amikor elkezdtük, a Fradi a 12. helyen állt a bajnokságban, és épp, hogy megmenekültünk a kieséstől. Huzamosabb ideig tartó fölmenetelt terveztünk akkoriban, de nagyon gyorsan sikerült "felszaladni" és tartani a színvonalat. Ez számomra a legfontosabb: maradjunk ott, legyünk mindig harcban a különböző kupák végjátékában, a magyar bajnoki címért, és mindig legyenek értékes embereink a keretben.

– Alkalma volt találkozni sepsiszentgyörgyi szurkolókkal. Milyen hatást gyakoroltak Önre?

– Hát ilyen szeretetet talán még otthon sem kapunk. Mindenképpen el kell mondanom, hogy tulajdonképpen kicsit fájt a szívünk, hogy nem itt van a hazai pálya.

– Ezek szerint várhatjuk, hogy még visszatérnek ide?

– Igen. Ma beszélgettem a lányokkal, és azt mondtam, hogy ha nem is jövőre, de belátható időn belül, egy-két, esetleg három év múlva vissza kell térnünk ide.

"Igen lelkes emberek élnek itt"

A csapat, és egyben a magyar válogatott egyik alappillére Farkas Ági, akinek nevét alaposan észbe véste minden kézilabda-rajongó, különösen az olimpia és a bukaresti Európa-bajnokság során. Rövid riportunkban azt a Farkas Ágit szerettük volna megismerni, aki nem a pályán, hanem otthon, a családjával él.

– Hogyan telnek a hétköznapjaid?

– Rendben vagyok. Rendben élek. Tudod: reggel fölkelek, aztán reggelizek. Párizsit szoktam enni kenyérrel, csak azt kell eldöntenem, hogy vaj vagy sajtkrém? Ja, mindehhez teát fogyasztok. A kézilabdán kívül más nem nagyon foglalkoztat. Egyelőre. Amíg tudom, ezt csinálom. Az biztos. "Hundert procent" kézilabda. A szabadidőmet kikapcsolásra használom, olvasok. Könnyű könyveket meg sportot. Édesanyámmal és a barátommal élek. Meg két kutyával. Barátaim a csapattársaim, szóval semmi sem bonyolult. Zárt közösségekben élek. Nincs fodrászom, nem fogyókúrázom, sok energiára van szükségem. Nem vagyok édesszájú, kedvem szerint öltözöm, nem a divat szerint. Egy heppem van: délben meleg ebéd. Muszáj, hogy legyen. És mindig van. Édesanyám főzi.

– A kézilabda-pálya gondjait, bajait, kudarcait, győzelmeit átviszed a magánéletébe?

– Természetesen, mindezt nem lehet kikapcsolni. Otthon azért próbálom megbeszélni az esetleges problémákat, ha felvetődnek, de azt a miliőt is ki lehet alakítani, ami azért jellemzőbb énrám. Ha hazamegyünk, akkor az egy külön kis sziget. Ott próbáljuk a mindennapokat másképp feledtetni, egy kicsit kikapcsolódni – ha van rá idő.

– Milyen hatással voltak Rád a szentgyörgyi szurkolók?

– Megmondom őszintén, nagyon boldog voltam. Örülök, hogy eljöttem ide, örülök, hogy ennyien eljöttek ide. De igazán meglepődve azért nem voltam, hiszen már a meghíváskor tudtam, hogy igen lelkes emberek élnek itt, és nagyon örültem, hogy találkozhattam velük.

– Szeretnél még visszatérni Sepsiszentgyörgyre?

– Természetesen. Most sajnos nem állt módomban alaposabban körülnézni, mert kisebb egészségügyi problémáim adódtak, de ha legközelebb jövök, akkor aprólékosan körbejárom a várost.

Egyszóval, sportfesztivál volt Sepsiszentgyörgyön múlt hét szerdáján és csütörtökén. Kár, hogy a kézilabda amúgy nem arat ekkora sikert, amikor csak az MSC lányai játszanak, de talán ha lesz még egy-két hasonló rendezvény, s előbb-utóbb felébred mindenkiben ha nem is a szurkolói, de legalább a lokálpatrióta érzelem. Addig is köszönjük a látványt, a sportot a Fradinak!

Bardócz Szilárd, Kiss Edit

Regényes híre van az Úz völgyi nyaralásnak. Emberek által alig lakott vidék hatalmas, 86 méter magas völgyzáró gáttal, gyönyörű, kristálytiszta vizű tóval. Ha valaki itt szeretné tölteni a szabadságát, mégis igen sok buktatóval kell számolnia.

Dormánfalvától (Dãrmãnesti) az út szinte járhatatlan, 20 kilométeres szakaszon, hatalmas gödrök éktelenítik a valamikor, békebeli időben kibetonozott utat, látszik, hogy a Bákó megyei hatóságok ebek harmincadjára hagyta a Kárpátokon átívelő, Csíkszentmártonba vezető, 50 kilométeres hágót. A tó Bákót és Onyestet, valamint a környék településeit látja el ivóvízzel, ezért a fürdést megtiltották. Egyenruhás őrök vigyázzák a vizet, igaz, hogy a halászoknak korlátlan lehetőségük van, illetve a vidéken legelő nyájak is a vízre járnak inni, fürödni a nyári hőségben. Ők nem mocskolják a tavat...

A part borzasztóan szemetes, zacskókat, műanyag palackokat hordoz a szél, rengeteg a törött üveg meg a konzervesdoboz. A vad növényzetben nem kevés a kígyó sem, többnyire vízisiklók. A tó közelében magánterületek vannak, ajánlatos ide felhúzni a sátrat, mert ebbe a szemfüles (potyát leső) őrök sem kötnek bele. Végül is egy kis pálinkáért, sörért a "vitézekkel" is ki lehet egyezni, s ha aztán az ember a hirtelen mélyülő vízbe lépett, valóságos paradicsomban érezheti magát.

Tehát, aki szereti a vad környezetet, a hegyi levegőt, a viszontagságokkal fűszerezett nyaralást, mely alig kerül pénzbe, mivel nem kell fizetni a sátorhelyért, nincs semmilyen fölösleges szolgáltatás, annak ajánlom, látogasson el az Úz völgyébe.

(gézé)

Az utóbbi években rendszeresen megszervezték a Szent Anna-napokat, idén július 28-án került erre sor. Bár csupán egy nap volt a rendezvényre szánva, megannyi kikapcsolódni vágyó fiatal emelt sátrat a kempingtáborban, és a szeles idő ellenére, jó volt a hangulat.

Ami viszont zavaró: a csónakházban működtetett kis büfét július 10-én a Hargita megyei környezetvédők – környezetszennyezés ürügyén bezáratták. Feltehetnénk a kérdést, hogy egy rezervátumi tavat mi módon szennyez, ha valaki ásványvizet vagy néhány tasak sós ropit vásárol a parti butikban, de ezt talán az illetékesek jobban tudják. A büfé azóta egyetlen alkalommal nyitott, néhány Hollandiából érkezett vendég kérésére. A "megtorlás" nem is maradt el: 17-én a Hargita megyei környezetvédők 25 millió lejes pénzbírságot róttak ki a rezervátum gondnoksá-gára. A betiltás miatt két ember maradt állás nélkül.

Kerezsy László, a rezervátum gondnoka elmondta, felettébb furcsának találja, hogy csupán a Szent Anna-tavat és környékét "piszkálják", hisz Hargita megyében összesen 43 védett területet tartanak nyilván. Ott van például a Gyilkos-tó, és ott is van parti büfé…

A gondnokság elleni vádak valóságalapján el lehet gondolkodni; egy régebbi lapszámunkban már beszámoltunk arról, hogy miként készültek az idei nyári szezonra, milyen lépéseket tettek a biztonságra, környezetvédelemre vonatkozóan. A gondnok azt is elmondta, hogy a helyzet megváltoztatásáért küzdeni fog, egy kéthetes sztrájkot is kilátásba helyezett. Természetesen, a törvényes előírások betartásával.

(nagy)

Bár a hivatalos engedély még késett, a Kommandói Napok legfontosabb eseménye volt a mozdony fütytyének megszólalása több év hallgatás után, illetve a kisvonat elindulása. Amint Madaras Lázár, a BRAFOR vezérigazgatója elmondta, folyamatban van a kisvasút átadása a kovásznai és kommandói önkormányzatnak, a próbautat mindkét településen megtette a mozdony egy-egy utasszállító kocsival, amit a Sikló Egyesület programtervezete is előirányzott. Magyarországi fiatalok léptek azért, hogy megmentsék és felvirágoztassák ezt az igen fontos, a térségben egyedi, múlt századi létesítményt, a kisvasutat s a siklót. Kocsis Imre mozdonyvezető elmondta, hogy a gép működőképes állapotban van, szombaton egy száz méteres próbautat tettek, de ahhoz, hogy a rendszer működjön, nemcsak a pályát kell feljavítani, hanem az utasszállítás igen szigorú követel-ményeinek is meg kell felelni, mely rengeteg engedély beszerzését feltételezi.

Amúgy a faluban megpezsdült az élet, több mint ötszáz vendég érkezett az elfogadható minőségű úton, hogy a gombafesztiválon részt vegyen. Kocsis Béla polgármester elégedett a falunapokkal, hiszi, hogy jövőben még többen lesznek, még a szombati felhőszakadás sem tudta szétmosni az ünnepet, de a tábortüzet sem, melyet ő maga készített elő indián recept alapján, miszerint a felfutó láng visszaég. A község polgárai egyöntetűen jól fogadták azt a rendezvényt, mely az önkormányzat egyetlen lejébe sem került, minden kiadást a támogatók, vállalkozók, barátok segítségével sikerült előteremteni. Ecsekfalva testvértelepülés vezetője, Szoboszlai Árpád elmondta, hogy a 8 éve tartó kapcsolat mérföldköve ez a rendezvény, természeti adottságai egy turisztikai központ megteremtésére predesztinálják a térséget.

A sör- és miccs-sátrak árusai is elégedettek voltak, mivel keresletben ne volt hiány, Deákék vállalkozása már szombaton több mint 800 miccset adott el.

A rendezvény másik érdekessége az óriás-gombapaprikás elkészítése és feltálalása volt. A Rekordok Könyvébe illő ínyencség 200 kg rókagombából, 20 kg tejfölből és 45 kg hagymából, készült, ez utóbbit 17 liter olajban üvegesre pirítottak, majd a gomba is üstbe került, s fűszerekkel ízesítette a négy szakács: Baricz Béla, Domokos Árpád, Nagy László és Szuhánszky László. Miután a Kocsis Béla polgármester megkóstolta a paprikást, a jelenlevőket is felkérte, "járuljanak az Úr asztalához". Csoda-e, hogy estére kiürült az 1100 literes bogrács!

A favágóversenyen, melynek során egy-egy rönköt kellett feldarabolni láncfűrésszel, harcsafűrésszel és fejszével, három kommandói csapat vett részt, az első helyet Ördög Árpád és Hornea Gigi nyerte. A kötélhúzás is igen érdekes jelenete volt a rendezvénynek, ugyanis a két csapatot a Nagy Bászka választotta el egymástól, aki az ellenfelet belehúzta a patakba, az győzött. Természetesen, a hazai pálya előnye a helybélieknek kedvezett.

Az első Kommandói Napokat hétperces tűzijáték zárta, mindenki nagyon jól mulatott, és azzal a reménnyel vett búcsút a csodálatos tájtól, hogy jövőben se fogja kihagyni az ünnepet.

(já-zol)

Bukarestben nemrég jegyezték be a Kovászna megyei biotermesztők szövetségét. Vezetőjével, Bíró Zoltán árkosi biokertésszel beszélgettem.

A Romtelecom technikusa volt, majd felmondott és végkielégítést kapott. A pénzből szülőfalujában biokertészetet nyitott, saját bevallása szerint, a fizikai munka gyógyította meg hátgerinc-bántalmait. Elvégzett egy mezőgazdasági szaktanfolyamot, áttanulmányozta a rendelkezésére álló szakirodalmat. Kapcsolatot teremtett a megye kertészeivel és biogazdálkodóival, de a Kolozs megyei és marosvásárhelyi biogazdákkal is rendszeresen levelezik. Tanítómesterének Györffy Sándort, a Duna-tévé kertészeti tanácsadóját tartja.

Bíró Zoltán meg tud élni a biogazdálkodásból. Igaz, a vásárlók egyelőre nem hajlandóak többet fizetni a biotermékért, mint az agyonpermetezett zöldségért, de sokkal olcsóbb az előállítása. "Nem használunk vegyszereket, a munkatöbbletet pedig elfelejtjük – sommázza üzletstratégiáját az árkosi gazda.

Kizárólag természetes trágyát és komposztot használnak a biogazdák. A növénybetegségeket inkább megelőzik, aminek első lépése az őshonos növények termesztése. A külföldről hozott, túlnemesített hibridek sokkal könnyebben fertőződnek meg. A fellépő növényi megbetegedések és a rovarinvázióval szemben vegyeskultúra-létesítéssel, gyógy- és fűszernövény-főzetek permetezésével és az ökológiai egyensúly visszaállításával veszik fel a harcot, abból az elvből kiindulva, hogy a természet képes megvédeni önmagát a kártevőkkel szemben.

(kedves)

Augusztus 7-én egy 36 személyből álló Buellas-i (Franciaország) csoport érkezik Szentkatolnára. A község 1990 óta tart fenn baráti kapcsolatot a Lyon melletti településsel, és két éve szerződés is szentesíti a Szentkatolna és Buelles közötti testvértelepülési viszonyt.

A vendégek hat napot töltenek itt, mely idő alatt kulturális, sport és gazdasági jellegű kapcsolatfejlesztésre fektetnek hangsúlyt. A látogatókat a Buellas-Szentkatolna Baráti Társaság közreműködésével helyi családoknál szállásolják el, valamint Kézdivásárhelyen és a községhez tartozó falvakban. A látogatást a helyiek augusztus végén fogják viszonozni, amikor különböző szakterületeket (mezőgazdaság, informatika) érintő tapasztalatcserére is sor kerül. A Buellasba utazni vágyóknak minimális francia nyelvismerettel kell rendelkezniük, eddig csupán három fiatal jelentkezett.

(nagy)

Nemrég feljavították a Gidófalvát országúttal összekötő utat, valamint a Gidófalva-Angyalos közötti útszakaszt. Gidófalva polgármestere, Íjártó László a községben zajló egyéb változásokról is beszámolt: a Megyei Tanács vállalja egy víznyomás-szabályozó rendszer felszerelésének anyagi terhét, Zoltánban visszaszolgáltatták a kultúrházat jogos tulajdonosának, és a tanács máris talált megoldást az intézmény továbbműködtetésére. Egy használaton kívüli raktárépületet fognak kultúrházzá alakítani. Sor került a gidófalvi Erdős Gábor Művelődési Ház feljavítására is.

A munkanélküli segélyre jogosultak közösség érdekében végzett munkájával sikerült megjavítani a mezei utakat, kitisztítani az út menti árkokat, és több ízben rendezni a kijelölt szeméttelepeket. Sajnos, a szeméttelepeket nem mindenki hajlandó használni. Ismeretlen tettesek bokrok közé, az Olt partjára, egymás birtokára szórják háztartásuk hulladékát.

Az országszerte eluralkodó munkanélküliséget Gidófalva községben a étfalvi-zoltáni hentes-üzem, egy tejfeldolgozó-üzem és az angyalosi víkendház-gyár enyhíti, de a lakosság foglalkoztatásának lényeges javulását a Gidófalva és Kőröspatak határán létesítendő iparteleptől várja a község.

A gidófalvi gyermekek magyarországi vakáción vettek részt, az anyaországi testvértelepülés, Nagyvázon meghívásának tettek eleget. Lassan tradícióvá válik a két magyar község között a gyermekek csereüdültetése. A Kárpát-medence különböző részein élő családok, ezen az úton ismerhetik meg egymást és a tágabban értelmezett, a jelenlegi határoktól független élő, közös Hazát.

K. Gy.

Az idei csíksomlyói búcsún jelentős közönségsikerre tett szert a Szent Kinga gyűrűje című misztériumjáték. Július 27-29. között lengyelországi meghívásnak tettek eleget a sepsiszentgyörgyi előadóművészek. Az évezredes lengyel-magyar testvériség jegyében idézték fel Árpád-házi Szent Kinga emlékét, rangos történelmi környezetben.

A siker itt sem maradt el. A lengyel közönség nagyra értékelte a művészi teljesítményt, de kifejezésre juttatta a magyarság iránti szeretetét is. Sok helyen volt látható az immár klasszikussá vált, kéttörzsű tölgyfát ábrázoló transzparens, "Venger-Polak dve braty" (Magyar – Lengyel, két testvér) felirattal.

A siker, az elismerés örömét az sem árnyékolhatta be, hogy a lengyel turnéra nem került megfelelő költségvetési támogatás. Patrubány Miklós szervezett gyűjtést a Magyarok Világszövetsége nevében. Aki tehette, hozzá is járult a székely előadók sikeres körútjához – egy magyar királylány dicsőségére, az erkölcs diadalára és a lengyel-magyar testvérbarátság erősödésére. Lapzártáig a szükséges egymillió forintból 947 ezer gyűlt össze!

"Ha ezt a nyelvet, a magyart ilyen szeretettel, fénnyel, lelki melegséggel adják át nekünk, akkor mi ezt a nyelvet mindanynyian megértjük" – jelentette ki az előadás végén Tarnów püspöke. Az ószandeci klarissza nővérek így búcsúztatták a

nyolcvantagú társulatot: "Óvjon titeket Szent Kinga!"

(kedves)

75 évvel ezelőtt, 1927. augusztus 3-án Uzonban született Beke György író, műfordító, a magyar szépirodalom, publicisztika, szociográfia ma is alkotó nagymestere. Nemzetünk nemrég a Magyar Örökség díjával tisztelgett a kortárs magyar irodalom enciklopédistája előtt, születésnapja alkalmával. Évtizedeken át Bukarestben, majd Kolozsváron élt és alkotott, állandó küzdelemben az államsovinizmussal, a cenzúrával, az "írástudók" árulásával. Harcában a határozott kiállás és a legkisebb rosszat jelentő kompromisszum között igyekezett egyensúlyozni. Boltívek teherbírása című, 1983-ban megjelent kötetét betiltották, lehetetlené tették bármily kritika megjelentetését, ehelyett egy szekus-tiszttel írattak "ellenkönyvet", amolyan belső használatra. Történt mindez az írótársak passzivitása mellett! "Beke fejének hullania kellett" – állapította meg később egyik nagy költőnk, ma neves lapszerkesztő.

Vértanúságát vállalta volna, ha csak puszta létét kockáztatja, ám tolláért az egész nemzetnek felelőséggel tartozott, ezért önként "száműzte" magát a csonka hazába. Itt ír, alkot tovább. Katonai terminológiával élve, Beke György átköltözése az anyaországba nem gyáva menekülés, feladás, hanem stratégiai visszavonulás volt. Új hadállásából azóta is védi a kisebbségi sorsra ítélt nemzettestet. Adja Isten, hogy tudja folytatni ezt a küzdelmet!

K. Gy.

Az István, a király Kézdivásárhelyen

Ha első hallásra hihetetlenül hangzik is, a hír igaz. Szeptember 13-án és 14-én a kézdivásárhelyi önkormányzat – a helyi RMDSZ szervezetével karöltve – ismét megszervezi az Őszi Sokadalmat. A szenzáció persze nem ez, de ide kapcsolódik: a kétnapos rendezvény fénypontja kétségtelenül az István, a király című rockopera lesz, amelyet – Török Sándor polgármester meghívására – a több mint 50 tagot számláló kisvárdai színésztársulat mutat majd be.

Nemrég a céhes városba látogattak a színtársulat vezetői, a terep, illetőleg a technikai feltételek felmérése céljából. Szinte biztosra vehető, hogy már három nappal a bemutató előtt részlegesen lezárásra kerül a város főtere, hiszen a színtér kialakítása, valamint a próbák sok időt vesznek igénybe.

A naplemente utánra tervezett előadás egy másik fontos esemény betetőzését képezi: közösen leleplezzük az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt, valamint az I. és II. világháborúban elesetteknek állítandó emlékművet. Mint köztudott, az emlékműre több pályázat érkezett, kivitelezésére – a kézdivásárhelyi polgárok szavazatai alapján – a szovátai Bocskai Vincét bízták meg.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által 1,5 millió forinttal támogatott emlékművet a régi kaszárnya előtti téren állítják majd fel, az alap kiásásához már a napokban hozzálátnak. A tusványosi tábor alkalmával Tamás Sándor képviselő, a kézdivásárhelyiek nevében Orbán Viktort is meghívta az eseményre, de a nemzet miniszterelnöke nem tudott pontos választ adni – ugyanis az őszön helyhatósági választások lesznek az anyaországban. Közvetlenül az emlékműavatás után kerül majd bemutatásra a mindenki által jól ismert rockopera.

(dimény)

Kérje Ön is a magyar igazolványt!

Július 28-i adatok szerint az előző hónaphoz viszonyítva felére csökkent ugyan a számos kedvezményeket biztosító magyar igazolványok kérelmezési száma, de ez a szakemberek szerint a nyári mezei munkálatoknak betudható. Kézdivásárhelyen átlagosan heti 300 igénylés fut be az információs irodához. Felsőháromszéken eddig 10 020 magyarigazolvány-, 1403 diákigazolvány-, 185 pedagógusi igazolvány- és 3 oktatói kártya-kérelmet vettek át az információs irodák megbízottjai.

Molnár Endre, a kézdiszéki központi információs iroda vezetője elmondta, a nevelési-oktatási támogatást igénylők közül hatan már megkapták a teljes körű támogatást, ami 6 millió 960 ezer lejt jelent két gyerek után, két személy pedig megkapta a tankönyv- és tanszertámogatást, ami egy gyerekre 300 ezer lej. A munkatársak a nyár folyamán is folyamatosan fogadják a kérelmezőket, a kézdivásárhelyi Maassluis Nyugdíjasklub előterében működő irodában hétfőtől csütörtökig 7-18 óra között, pénteken 7-15 óráig lehet jelentkezni.

Az iroda községekben tevékenykedő munkatársai a reggeli, valamint az esti órákban a lakásukon vagy a meghirdetett székhelyen veszik át a kérelmeket. A státusirodák ugyanis átszervezés alatt állnak, ennek kapcsán anyagi forrás-összevonás történik, így falvakon a munkatársak csak csökkentett munkaidővel dolgoznak.

(dimény)

– villáminterjú Szőlősi Péter motoros kaszkadőrrel –

A kézdivásárhelyi Fortyogón nemrég megrendezett Free Frog’s Riders nemzetközi motoros találkozó egyik jeles meghívottja a magyarországi streetfighter-bajnok, Szőlősi Péter volt, aki interjút adott lapunknak. A törökszentmiklósi show-mester 32 éves, és "civilben" biztonsági őrként dolgozik.

– Mennyi ideje űzöd ezt az extrémnek nevezhető sportágat?

– Én már 20 éve motorozok, de a motoros akrobatikával csak 4 éve foglalkozom, igaz, nagyon sokat versenyzem és rengeteg fellépésem van. Szeretem, amit csinálok, és minden lehetőséget megragadok, hogy szerepelhessek.

– Honnan jön a streetfighter kifejezés, hiszen lefordítva magyarra utcai harcost jelent?

– Az angolok adták ezt az elnevezést, de ugyanakkor nevezik stunt riding-nak is (kaszkadőrmotorozás); én inkább a motoros akrobatika kifejezést találom a legmegfelelőbbnek.

– Mennyire veszélyes ezeket a mutatványokat előadni?

– Egy keréken aránylag egy hónap alatt meg lehet tanulni, ha kitartó az illető. Egy biztos, minden pénzemet, minden időmet felemészti az a törekvés, hogy biztonságban tudjam csinálni. Még egyetlen versenyen sem volt balesetem, de amíg betanulok egy-két számot, sokszor kapok "aszfalt-mérgezést".

– Milyen motorral száguldozol?

– A jelenlegi gépem egy Honda 600-as, viszont otthon két motorral szoktam a bemutatókat tartani. A mostani egy hete van a tulajdonomban, ezért még egy kicsit szokatlan, és rengeteg olyan produkció van, amit még az új gépen nem tanultam be.

– Milyennek találtad a kézdivásárhelyi motoros találkozót?

– Itt a hangulat sokkal jobb, mint általában azokon a találkozókon, ahol eddig megfordultam. Barátságosabbak az emberek, testvériesség honol, nagyon jól éreztem itt magam, és köszönöm a város lakóinak a támogatást, amiben a bemutató során részesítettek.

(Lejegyezte: D. Á.)

Ördög kétszer a dobogón Augusztus 3-4-én zajlott le az országos gokart bajnokság utolsó előtti fordulója. A hétvégén a már megszokott kilenc kategóriában álltak rajthoz a versenyzők.

A PUFO 60-as kategóriában (6-8 évesek) továbbra sincs meglepetés, az élvonal ugyanaz, mint az előző két fordulón: elsőként végzett a kisinyói Sumaral csapat pilótája, Andronic Alexandrescu, 2. hely Marinescu Beatrice (Dist. Tun. Brassó), 3. hely Ciobanu Paul (Vegas Kart).

A MINI 60-as kategória (8-10 évesek) pilótái közül az első Mardare Valentin (Selena), a 2. Berghea Claudiu (Top Driver-Brassó), a 3. Barabás Róbert (S. H. Driver) lett.

A Kadet 80-as kategória (10-12 évesek) verhetetlen győztese Citro Vita Maria (Petrom) ismét első lett, a második Dumitru Teslari (S. H. Driver), harmadikként Ioan Stefan (Selena) ért célba.

A 12-14 évesek számára fenntartott Junior 100-as kategória első befutója Marinescu Mihai (Petrom), 2. Suleiman Alexei( S. H. Driver), 3. Stancu Vlad (S. H. Driver).

A 100 F. A. kategória élvonala a következőképpen alakult: 1. hely Borþov Dumitru (Petrom), 2. hely Anania Razvan (Petrom), 3. hely Jurchescu Marian (Vegas Kart).

A Forma C 125-ös kategória nyertesei: Mihaescu Matei (Privát) 1. hely, Ördög István (S. H. Driver) 2. hely, Tudoreanca Remus (Privát) 3. hely.

Az ICE 250 kategória eredményei: 1. Ördög István (S. H. Driver), 2. Muresan Cãlin (Vegas Kart), 3. Berecki Levente (S. H. Driver).

A Honda 4-es besorolás eredménye: 1. Grigorescu Gheorghe (Mach 1 Elf-Bukarest), 2. Leu Mihai (Mach 1 Elf), 3. Nita Silviu (Mach 1 Elf). A Forma 4-es, Biland motorral működő gokartok élvonala ismét a Swiss Hutlessnek kedvezett: 1.Tutuian Cãtãlin(S. H. Driver), 2. Mihaiescu Matei (Petrom), 3. Spuderka Dan (S. H. Driver).

Ördög István ismét bebizonyította, hogy méltó a tavalyi 250-es kategória bajnoki címére. Elmondásai szerint azért indult ismét két kategóriában, hogy az S. H. Driver ne veszítsen pontot a balesetben lesérült csapattársuk, Bartha Roland hiánya miatt. A csapatok pontszámainak összesítésében ezúttal a Ploiesti-i Petrom tört élre, a második helyen a Swiss Hutless Driver végzett, a Selena Motor Sport a harmadik lett.

(dimi)

2002. augusztus 10-én, szombaton 10 órai kezdettel sakk villám-bajnokságot rendez Kertész Ferenc FIDE-mester Alsócsernátonban, Szőcs Attila vendéglőjében. Az első nyolc helyezettet díjazzák.

Sportfókusz

Ennek a jegyzetnek a múlt pénteken leírt címe az volt, hogy: A víz tetején. Elő volt készítve a magyar úszók, úszónők és vízilabdázók szombati, vasárnapi remélt aranyainak méltatására. A cím kész volt, a tartalom hiányzott. Vasárnap este azonban a cím is eltűnt.

Az úszóké tisztes helytállás volt az Európa-bajnokságon, de aranyérem nélkül. A vízilabdázók hullámzóan játszottak, de volt esélyük világkupát nyerni. A szinte példátlan, csapat- és labdajátékokban nagyon ritka eset talán sokaknak ismeretes: a vízilabda Világliga elődöntőjének is beillő mérkőzésen Magyarország 14-13-ra legyőzte Oroszországot, s ezzel az eredménnyel mindkét csapat döntős lett volna. A bírák azonban bundát sejtve 0-5-ös vereségnek írták be az eredményt mindkét csapatnak. Az indoklás: előre megegyezett játék és eredmény. Hm… Fura feltételezés, fura döntés, ha nincs bizonyíték.

Nézzük csak: az oroszok már döntősök voltak a magyarok elleni csata előtt, a 0-5 sem változtatott ezen. A magyaroknak viszont föltétlen kellett a győzelem, mégpedig sok gólos előnnyel (így is lett). Fura dolog és nagyon nehéz elhinni azt, hogy az oroszokat korábban egymás után négy alkalommal, simán verő magyar világklasszis csapatnak egyezkednie, bundáznia kellett volna. Szerintem már presztízsből sem folyamodhatnának ilyesmihez. Inkább a kudarc, inkább a bronzmérkőzés (zöld asztalnál az is lett). Honnan kapták a bírák és a Nemzetközi Vízilabda Szövetség illetékesei a hírt vagy fülest a bundázásról? Előfordulhat netalántán, hogy valamelyik magyar játékos tréfából odaszólt valamelyik orosznak: né, fiúk, játszadozzunk egyet, ne durvuljunk, aztán a döntőben úgyis élesben megy… Ha így történt (bár ez fikció), akkor valamelyik orosz beárulta a magyarokat? Zavaros! De számomra hihetetlen a bunda lehetősége. Nem volt értelme.

Botos László

Háromszék Kupa

Augusztus 9-12. között a Rétyi tónál kerül megrendezésre a Háromszék Triatlon Kupa, amely idén immár 11. alkalommal állítja rajthoz e sportág művelőit. A verseny szervezője a sepsiszentgyörgyi Alpin Sport Egyesület, és két kategóriában, 18 éves életkor alatt, illetve fölött lehet versenyezni. A távok a nemzetközi szabvány szerint vannak megállapítva (olimpiai mérce), vagyis a triatlonistáknak 1200 métert kell úszniuk, 40 kilométert kerékpározniuk és 10 kilométert szaladniuk.

Ahogy az már az elmúlt években is szokás volt, idén is lehet indulni a mini-triatlonon, ahová kezdőket várnak a szervezők. Ebben a kategóriában 500 méter úszás, 20 km kerékpározás és 5 km szaladás a teljesítendő feladat. Ami újdonságnak számít, hogy idén a mini-triatlonra staféta-csaptokkal is be lehet nevezni, minden egyes próbát így más-más személyre lehet kiosztani. A mini-triatlonra a verseny második napján, augusztus 10-én reggel lehet feliratkozni a helyszínen.

Bardócz Szilárd

A KSE bal lábbal kezdett a D-ben

A múlt hét végén kezdetét vette a 2002/2003-as labdarúgó bajnokság. Az idei mérkőzés-sorozat két csoportban fog lezajlani a megyében. Az első csoport: Kézdiszent-lélek, Szentkatolna, Gelence, Ozsdola, Szitabodza, Maksa, Szépmező, KSE; a második csoport csapatai: Bodok, Barót, Bodzaforduló, Hídvég, Illyefalva, Uzon, Mikóújfalu, Bardóc, Olasztelek (itt a "páratlan" létszám miatt egy csapat minden fordulóban állni fog).

Az első csoport első fordulójára szombaton került sor, az ifjúsági csapatok16 órai kezdettel, a felnőttek 18 órakor léptek pályára. A KSE futballistái ezt bal lábbal tették a Sinkovits-stadionban, legalábbis a végeredmény alapján. Mentségükre szolgál, hogy ellenfelük az a csapat volt (a szentléleki Perkő), amelynek tudása alapján a C-osztályban lenne a helye, míg a kézdivásárhelyieknek a mostaninál alacsonyabb osztályban sem tudtak első vagy második helyen végezni a tavaszon.

Előbb az ifjúságiak kullogtak le lesütött fejjel a pályáról (1-5), majd a "nagy" csapat törte le a több száz fős közönség kezdeti lelkesedését, amikor 0-4 eredménnyel zárták az első félidőt. A második játékrészben kiegyensúlyozott volt a játék, a végeredmény (1-5) is erre utal. A szentlélekiek játéktudásból jelesre vizsgáztak, sportszerűségből már kevésbé: hol a játékvezetőt molesztálták, hol éppen a hazai csapat balszélsőjét billentette fenéken a jobbhátvédjük, amikor a játékvezető nem figyelt oda.

Csegezi Gyula edzőt is meglepte a nagyarányú kudarc, amint lapunknak elmondta, legfennebb egygólos vereségre számított. Az elvárások nagyok, mondotta, a csapat sok változáson esett át, új játékosok, új edző, új mezőny. A cél egyelőre nem az első helyre törés, hanem a mezőnyben való maradás stabilizálása, majd azután lehet továbblépni.

(dimi)

Szókimondó

Nem követtem behatóbban az Emil Constantinescu volt államfő nőügyének sajtóvisszhangját. Botrány lett belőle? Nem tudom. Nem is érdekel. Megálltam egy-két fotóriport és sajtónyilatkozat elolvasásánál. Nézem az egyik bukaresti újság címlapján a fecsegő doktornőt. Hát nem visszataszító teremtmény, az biztos. Csinos, vonzó, de nem abból a kacér, kihívó típusból. Inkább intellektuális szépség. Naná, hiszen nem akárhol tartotta, tartja ujjai között a fecskendőt, hanem a kormányhivatalban, államelnöki hivatalban (is). Továbbá hosszú és fárasztó terepútjain, ajaj!

Ne kerülgessük a forró kását: bizonyos Daniela Rosca orvosnő nyilvánosan bevallotta, kinyilatkozta, írásban is elismerte, hogy 1997 és 2000 között intim kapcsolata volt Emil államfővel. Bevallotta, elismerte szavak kérdőjelesek, hiszen az állítólagos partner cáfol. A kedves hölgyike mesél az ismerkedés, közeledés izgalmairól, a csúcs az, amikor az ex-elnök egyéves ostromának nyomására Daniela végül megadta (odaadta) magát. Lehettek ott még csúcsok, ki tudja, három év hosszú idő.

Ha netalántán így történt, férfiakul csodálhatjuk a hatvan éves professzort, sikere bizalommal, bizakodással tölthet el saját majdani korosodásunk perspektíváira gondolva. És mégis, a helyzet komikuma, tragikuma, feszültsége mögött egy szó jut eszembe az egészről: undorító! Nem, nem a hölgy, nem a kaland, nem a kikapós asszony és a korosodó politikus állítólagos viszonya. Az idilli is lehet rút (no persze, kérdés, hogy történt, történhet-e házasságtörés). Undorító a fecskendős nő fecsegése. Ha tényleg végigcsinálta, ha jó volt, ha előnye is származott belőle, miért nem hallgat vele? De ha nem hallgat (lelkiismeret, oh!), akkor miért éppen akkor ered meg a nyelve, amikor a kormányzatnak és vezetőinek a leginkább szükségük van Emil Constantinescu lejáratására? Negyedszer írom le: undorító!

Gálfalvi Csaba

Anyaországi figyelő

Az elmúlt héten a kormányfő titkosszolgálati tevékenységét feltáró bizottság meghallgatta nyilvános ülésen Medgyessy Pétert, s megkezdte munkáját a korábbi kormánytagok múltját (is) vizsgáló, az SZDSZ által felállításra javasolt és Mécs Imre által elnökölt parlamenti bizottság.

Medgyessy meghallgatása a nyilvánosság bevonása miatt visszafelé sült el, alkalmat adott arra, hogy a miniszterelnök az MSZP-nek a múlt rendszer fenntartásában való egyéni felelősséget kollektívvé mosó, "mind benne voltunk"-típusú szólamait nagy körben terjessze, viszont érdemleges információ nem kerülhetett elő. A Mécs-féle bizottság eddigi "eredményei" alapján sem áll a zászló a polgári oldalnak, Mécs szerint ugyanis a legtöbb érintett személy (hétből öt) az Orbán kormányban volt. Némi kételyeket ébreszt, hogy e személyeknek már megtörtént egyszer az átvilágítása, s az átvilágító bírók közül is volt, aki kétségbe vonta eme adatokat.

De tételezzük fel, hogy az adatok nem hamisak. Nem nehéz ezt az arányt megmagyarázni. S hogy ne a józan paraszti észre hivatkozzam, inkább idézem Végvári József őrnagyot, aki a Németh kormány idején, látva, hogy tonnaszám semmisítik meg a titkos iratokat, a nyilvánossághoz fordult. (Egyébként azon frissiben katonai bíróság elé állították, elmarasztalták, s azóta sem rehabilitálták.) Riporteri kérdés: "Az MSZP pedig mintha azzal kérkedne, hogy az ő soraiban nincsenek ügynökök. Ez az egész ügynökkérdés az egykori demokratikus ellenzék lejáratására irányul. Rájuk csapódik vissza. Mi az oka ennek?" Végvári József válasza:"Ki volt hatalmon az elmúlt 45 évben? Természeteses, hogy őket érinti a legkevésbé, és az összes rendszerváltó pártot mélyebben. A Duna-gate erről szólt, az iratmegsemmisítésről. Ön szerint melyik iratot semmisítették meg, és ki döntötte el, mit hagynak meg?" (Heti Válasz, 2002.07.12.)

Másik fontos szempont, amire Végvári felhívta a figyelmet, az az volt, hogy mennyire helytelen a végrehajtókon elverni a port ahelyett, hogy a parancsok kiadóinak a felelősségét állapítanák meg. A parancsokat pedig, mint azt Végvári egy archív irattal is bizonyította (de mint azt egyébként is tudjuk), a Központi Bizottság adta ki. A Központi Bizottság, melynek nem egy tagja ott ül az MSZP frakciójában s kajánul figyeli az eseményeket.

Borbély Zsolt Attila

Copyright (c) Székely Hírmondó - 2002