Rádióélet 1

Szakmai folyóiratra van szükségünk. Szakmai fórumra, ahol megfogalmazhatjuk elképzeléseinket, megvitathatjuk a hazai és a nemzetközi magyar nyelvű rádiózással kapcsolatos változásokat, elképzeléseket, terveket, nézeteket.

Eltelt több mint tíz esztendő a rendszerváltás óta és nemhogy megoldódnának a rádiós szakma mindennapi gondjai, inkább szaporodnak. Létrejött a kereskedelmi rádiók hálózata, soha nem látott mértékben gyarapodik a hazai helyi rádiózás, évtizedek óta működnek a nemzetiségi adók, egymást érik a határon túli rádiós műhelyek, viszont csendesen fogyatkoznak a szórvány hullámhosszán jelentkező stúdiók a nagyvilágban. Még a magyar nyelvű rádiózás fölmérése sem történt meg a mögöttünk maradt években, így az együttműködés is, legfeljebb ha alkalmi jelenség lehet.

Kell, hogy legyenek a rádiós mesterségnek állandó értékei. A maguk korában jelentős teljesítményei. Kell, hogy legyen a rádiózásnak alaposan és szakszerűen feldolgozott, jól kutatható, értékelhető múltja, kell, hogy legyen érvényes, áttekinthető jelene, és nélkülözhetetlen lenne egy reménykeltő jövő is. A jól-rosszul álcázott politikai szándékok jönnek és mennek. Azt vakon végrehajtani kívánó „elkötelezett” emberek is mindig akadnak. A szakma marad. Ha akarjuk, megmarad.

A mértékadó Magyar Rádióban teljesen kiszámíthatatlan módon (többnyire széleskörű vita és szakmai mérlegelés nélkül) születnek és halnak el műsorok, változatos elképzelések, sorsunkat érintő átszervezések zúgnak át a fejünk fölött és nemhogy a véleményünket nem kérik ki, de mintha bennünk sem lenne több elszántság, mint amennyi a folyosói, tét nélküli beszélgetésekhez szükséges.

Saját szakmánk hitelét engedjük megkérdőjelez-ni akkor, amikor nem teremtünk fórumot magunknak, amikor lemondunk a nyílt szakmai vitákról, az alapos elméleti alapvetésekről, a rendszeres elemzésekről, szakmánk történeti és lexikális feldolgozásáról, a kritikáról, a szakmai kapcsolatok határokon átnyúló építéséről. Nincs a magyar rádiózásnak szakmai lapja, szakfolyóirata, eképpen nincs rendszeresen művelt rádiós újságírói elmélete, nincs belső kritikája, és így nem lehet a közélet számára megfogalmazott markáns üzenete sem.

A Magyar Rádió Rt. Pagoda című belső kiadványa esztendők óta nem jelenik meg. Igaz, hogy csak intézményen belül működött, igaz, hogy nem tekinthette át a teljes magyar nyelvű rádiózás dolgait, de hiányzik. Volt, amilyen volt, mégiscsak fóruma lehetett a közszolgálatisággal éppen csak ismerkedő intézmény munkatársainak. Talán a rendszerváltás első pillanatában kellett volna megszületnie annak a periodikának, amely az addigi erősen ellenőrzött és eképpen konzervált állami rádiózás új útjait fölmutathatta volna. Ez a fórum terepe lehetett volna a közszolgálatiság időben történő szakmai szempontú megfogalmazásának, ez esélyt teremthetett volna a kereskedelmi rádiózással való tiszta versengésre való fölkészülésnek. Túl kell tekintenünk ma már az intézmények és a vállalkozások határain, a rádiózás egészét képviselve.

A leendő folyóirat köré szerveződő műhely feladata lenne, többek között:

a./ A nagymultú helyi rádiózás tanulságainak, a nemzetiségi adások kérdéseinek feldolgozása.

b./ A kereskedelmi rádiózás által teremtett új helyzetet elemzése, tartalmi, formai, szakmai etikai oldalról.

c./ Az egyházi adók megjelenésével és a vallási műsorok indulásával kapcsolatos szervezési, szerkesztési elvek megvitatása.

d./ A világban szétszórtan működő magyar nyelvű rádiós műhelyek fölmérése, a különleges körülmények és feladatok értelmezése.

e./ A kiadvány elméleti hátteret biztosíthat a technikai újdonságoknak, a digitalizálás és az elektronikus újságírás igényeinek, a képzésnek, a szakkönyvek és elméleti, oktatási anyagok kínálatának, akár kiadásának is.

f./ Értelmezni kell a rádiózás helyzetét, esélyeit, társadalmi fogadtatását. Kapcsolatot kell teremteni a szétszórtan dolgozó rádiós műhelyek és azok munkatársai között.

Hátha még nem késő?