SZABAD ÚJSÁG

SZLOVÁKIAI MAGYAR HETILAP * 2003/53. szám

Kérdéseinkre Csáky Pál miniszterelnök-helyettes válaszol

Európát közösen kell megálmodnunk és felépítenünk

– Én 1990 elején sodródtam a politikába. A nyolcvanas években magam is sokat beszéltem és írtam arról, hogy Kelet-Közép-Európa örökös fáziseltolódásban szenved, Európa nyugati fele mindig is fejlettebb volt, ráadásul a 20. század második felében a jaltai megállapodás vasfüggönynyel választott el minket. A nyolcvanas években Európa egyesítése csupán álom lehetett, akkor bizony magam sem gondoltam azt, hogy ez az álom egyszer megvalósulhat, s azt aztán tényleg nem gondoltam, hogy a 90-es években magam is hozzájárulhatok ehhez a folyamathoz. Ha pedig valaki 1998 előtt azt mondta volna, hogy én leszek Szlovákia EU-integrációjának koordinátora, azt pszichiáterhez küldtem volna. S lám, mit hoz a sors: a nagy álom megvalósul, s megtiszteltetés számomra, hogy létrejöttéhez magam is hozzájárulhatok. Brüsszelben és az EU-tagállamok fővárosaiban sok barátom, jó szándékú kollégám van, akik rengeteget segítettek.
Arra is gondolok most, mennyi félelem ért bennünket a 90-es években, hogy Magyarország belép az EU-ba, az útvesztőkben bolyongó Szlovákia pedig nem, s esetleg schengeni határ jön létre közöttünk. Ez egy nagyon veszélyes helyzet volt, s nem akarok itt nagy szavakat használni, de úgy gondolom, Szlovákia decentralizálásához és a kelet-közép-európai térség stabilizálásához a szlovákiai magyarok nagyban hozzájárultak. Elsősorban azzal, hogy bíztak a politikusaikban, akik szavazata háromszor váltotta le Vladimír Mečiart miniszterelnöki posztjáról: 1991-ben, 94-ben és 98-ban s tette lehetővé demokratikusabb kormányok megalakulását. A magyar szavazatok nélkül nem lehetett volna 2002-ben sem olyan kormánykoalíciót alakítani, amely megszavazta a földkérdés rendezését és a magyar egyetem létrehozatalát, a magyar szavazatok döntötték el az elnökválasztást 1999-ben és az EU-népszavazást 2003-ban. Mindezt azért mondom, hogy tudatosítsuk: Mi nem másoktól kapjuk ajándékba az EU-tagságot, mi ezért sokat tettünk. Mi igazi európaiként viselkedtünk minden olyan helyzetben, amikor le kellett tenni a garast az asztalra.

Arra is gondolok, hogy mindezek ellenére nem érzek felhőtlen örömet, s tudom, hogy ezzel mások is így vannak. Kifárasztott bennünket az elmúlt 14 év, s azt is látjuk már, hogy az EU sem egy hibátlan alakulat. Számos belső problémával küzd, s a jelenlegi, valóban történelmi jelentőségű bővítést is kisstílűen, izzadságszagúan oldotta meg. Ám keleten és nyugaton is mindenki látja, nincs más út, aki az új európai szerkezetből kimarad, azt a lecsúszás várja. A belépés biztonságot és a felemelkedés lehetőségét hordozza; mindannyiunkon múlik, mennyire hatékonyan tudunk élni ezzel a lehetőséggel.

– Nem, az az összpontosított támadások csúcspontja volt. Az ellenzék lehetőséget látott arra, hogy egy kormánytagot megbuktasson, s azáltal éket verjen a koalíciós pártok közé. A koalíciós partnerek abba a kísértésbe estek, hogy az EU-ügyek koordinálását kivehetik az MKP kezéből, s a pártra rásüthetik, hogy egy provinciális párt, amely képtelen komolyabb feladatokat ellátni. A sajtó sértődött része pedig bosszút akart állni azért, hogy a népszavazás előtti kampányban nem kapta meg azt a pénzt, amelyet megálmodott magának. Néhány szlovákiai magyar újságíró pedig túllihegte a helyzetet, úgy gondolván, ettől válik naggyá. Vérbeli szlovákiai helyzet állt elő – én akkor is igyekeztem tenni a dolgomat.

A novemberi országértékelésig nagyot fordult a helyzet. Hogyan tudta ezt elérni, és leginkább kitől kapott hozzá segítséget?
– Júliusban politikai támogatást kaptam az MKP-től és megerősített jogköröket a koalíciótól. Az állami hivatalnokok is érezték, hogy baj lehet, elfogadták a kemény koordináló kezet. Sokat segítettek az Európai Bizottságban, illetve az EU-tagállamokban dolgozó barátaink is. Örülök, hogy egyenrangú partnerüknek fogadtak el.

– Ez nem a véletlen műve, az MKP felkészülten ment a koalíciós tárgyalásokra. Számunkra az EU-tagság és a sikeres integráció nagyon fontos prioritás. Szerintem az MKP a leginkább Európa-orientált párt Szlovákiában, mi belül is valljuk azokat az értékeket, amelyeken az európai civilizáció alapszik, mi ebben a kérdésben is elvi politikát folytatunk, nem szerepet játszunk.

Azok a szlovák politikusok (különösen Beňová, a parlament integrációs bizottságának elnöke, a Smer alelnöke), akik az uniós tagságunkról megrendezett népszavazás előtt és után alaptalanul végzetes kudarcokat emlegettek, már megkövették önt célzatos rágalmaikért?
– A bocsánatkérés lelki nagyságot feltételez, azért, hogy valaki be tudja látni tévedését, s azt ki is képes nyilvánítani. A jelenlegi ellenzéket gátlástalan hatalomvágy jellemzi; lelki nagyságot feltételezni náluk illúzió volna.

Ön mindvégig a társadalom eurokompatibilitásának fontosságáról és arról beszélt, hogy nem hisztériát kelteni, hanem dolgozni kell. Most is ez a véleménye?

– Igen, a belépéssel sem a folyamat, sem a munka nem ért véget, a küzdelem folytatódik új, kedvezőbb feltételek mellett. Mindannyiunknak változnunk kell, Nyugaton sem tudja még pontosan senki, milyen lesz az új Európa. Közösen kell megálmodnunk és felépítenünk, s az új európai értékrendet magunkba kell szívnunk. Csak így lehet Szlovákiában is civilizáltabb a társadalom.

Tudjuk, munka nélkül csak kevesen tudnak jól élni, de hogyan javul majd azoknak az élete, akik nem vonakodnak sokat dolgozni? Mi is lehetünk Írország?

– Írország valószínűleg nem, azt a történetet nem lehet megismételni. Sikeres társadalom azonban lehetünk, ha okosan ki tudjuk használni a lehetőségeket. Egy dolgot biztosan állíthatunk: olyan még soha nem fordult elő, s valószínűleg nem is fog, hogy egy ország belépése után az EU-ba a lakosság helyzete romlott volna. Reális esélye van tehát a javulásnak; mindannyiunk ügyességén múlik, mennyire gyorsan tudunk felfelé kapaszkodni. Ingyen az EU-ban sem adnak semmit, a kemény munka azonban meghozza a gyümölcsét.

– Szeretném újra hangsúlyozni, hogy az EU-ba való belépés nem csupán a pénzről és az alapokról szól, Európa újraegyesítése ennél sokkal mélyebb folyamat. Persze, nem akarom lebecsülni az alapok fontosságát sem, hiszen Szlovákiában az elkövetkezendő 10 évben nem lesz anynyi belső tőke, amellyel meg lehetne oldani az ország nagy problémáit. A támogatásra tehát szükségünk van, az alapokat menedzselő rendszer az EU szerint is működőképes és hatékony.

Miniszterelnök-helyettes úr, 2004-ben Szlovákia mit várhat az Európai Uniótól?

Részesei leszünk a világ egyik legerősebb gazdaságának, ez a szlovákiai gazdaság számára is húzóerőt jelent. A civilizált európai térség szerves részévé válunk: ez biztonságot ad. Az EU pénzügyi támogatásával olyan fejlesztéseket valósíthatunk meg, amelyre saját pénzből évekig kellene várnunk. Utazhatunk, munkát vállalhatunk, ott vásárolhatunk, ahol az előnyös számunkra: növekszik szabadságunk szintje, fokozatosan nőni fog az életszínvonalunk is.

– Teljesen elégedett soha nem leszek, a németek, olaszok, franciák sem lehetnek maradéktalanul elégedettek önmagukkal. Bár a helyzet az utóbbi hónapokban lényegesen javult, sokat kell még dolgoznunk, hogy az EU viszonyai között is sikeres országgá váljunk. A jó hír az, hogy van rá esélyünk.

Jót is, rosszat is hallani az unió alkotmánytervezetéről. Ön milyen Európában szeretne élni, ahol az államok szorosabbra fűzött föderációt vagy csak laza közösséget alkotnak?

– Meggyőződéssel vallom, hogy az EU-t két irányban kell továbbfejleszteni. Hatékonyabbá kell tenni azokat a funkcióit, amelyek arra szolgálnak, hogy megállja helyét a globalizációs versenyben (kül- és biztonságpolitika, pénznem, gazdaság). Ugyanakkor növelni kell a decentralizáció fokát a régiók szintjére. Európa akkor lesz erős, ha minden polgára igazi otthonra lel benne. Ezt pedig nem lehet Brüsszelből levezényelni.

– Illúzió volt azt várni, hogy a kisebbségek kollektív jogai beemelhetőek lesznek az európai alkotmányba. Ez ugyanis azt is jelenthetné, hogy Európa számos nagyvárosa, régiója elveszthetné európai jellegét, s pl. muzulmán vagy hindu jelleget öltene. Ettől mindenki tart Európa nyugati felén is, a közeljövő egyik nagy dilemmáját éppen ez a kérdés jelenti majd – amely összefügg Törökország EU-tagságának kérdéseivel is. Mi azonban semmit nem veszítettünk, hiszen ez a kérdés a tagállam szintjén lesz kezelhető a jövőben is. Ha erősek maradunk, Szlovákiában hatékonyabbak lehetünk, mint európai szinten.

Ön szerint milyen fontosabb előnyök származhatnak abból, hogy Szlovákia és Magyarország egyszerre lesz tagja az EU-nak?

– Vámunióban élünk majd, oda megyünk, ahová akarunk, fokozatosan leépítjük a határokat. Gazdasági, társadalmi, kulturális, szociális előnyök sora nyílik ebből, a legfontosabb azonban mégiscsak az, hogy május elseje után nem szabad csupán félmilliós szlovákiai magyarságban gondolkodnunk, a 10 és fél milliós nemzettest része leszünk. Hatékonyabb híd lehetünk Magyarország és Szlovákia között: ez a lehetőség új dimenziókat nyit előttünk.

Hogyan kellene nekünk, szlovákiai magyaroknak felkészülnünk az ország uniós tagságára?

– Aktívabbnak, önállóbbnak, kezdeményezőkészebbnek kellene lennünk. Nagyobb lehetőségek nyílnak a helyi és a regionális önkormányzatok, a civil társadalom és a gazdasági szerveződések előtt, aki több információval bír, sikeresebb lehet. Mi információkat kínálunk minden érdeklődőnek.

Kormányfőhelyettes és MKP-alelnök úr, mi az, ami önnek nagy örömet szerezne 2004-ben?

– Ha 2004 őszén a Selye János Egyetem minél több diákkal tudná megkezdeni tevékenységét, ha részben elkészülnének a déli gyorsforgalmi út tervei. Ha javulna a szlovákiai magyarság életszínvonala, életminősége. Ebben a reményben kívánok boldog új esztendőt a Szabad Újság minden olvasójának.

Ezt kívánjuk önnek is! Köszönöm a válaszait.

SZABÓ GÉZA

Ankét
– A körülményekhez képest sikeres évet zárunk – nyilatkozta lapunknak György Péter, az 1600 lelket számláló Ragyolc polgármestere. – Nehéz esztendő áll mögöttünk és szerintem sajnos a 2004 -es év is még jórészt a "túlélésről" fog szólni. 2003-ban főleg az oktatásügy helyi szintű megoldása hozta az önkormányzatokat, köztük bennünket is, nehéz helyzetbe. A terhet egész éven át kellett cipelnünk, mert csupán az év vége felé oldódott meg ez a gondunk. Aránylag nagy intézményről van szó, a teljes szervezettségű iskolánkat és óvodánkat összesen 350 helyi és környékbeli gyerek látogatja. A jobban felkészült önkormányzatoknak azt hiszem, 2004-ben már valamivel nagyobb lehetőségeik lesznek, mint az idén voltak és mi szeretnénk ezek közé tartozni. Ennek érdekében, úgy kistérségi, mint önkormányzati szinten, már tettünk lépéseket, pályázatokat terjesztettünk be, mert szeretnénk községünket és térségünket nagyobb ütemben fejleszteni.
Lelkész, akit Kádár János a fiának nevezett

Csengetésemre Pohóczky Béla helyett a fia nyitott kaput. Bár bejelentés nélkül toppantam a serkei lelkészlakba, szívélyesen fogadott, és az irodába vezetett. Perceken belül megérkezett az édesapja, a helyi református lelkész is, akit a bíróság a távollétében, 1968 után "fabrikált" törvények szerint, kilenc év és hét hónap börtönbüntetésre ítélt...

A paplak irodája kisebb múzeumhoz hasonlít, a polcokon régi imakönyvek és írógépek sorakoznak, a szekrények tetején templomok makettjei, a hosszú asztal mellett pedig faragott pad található. Hangszereket is látok: harmóniumot, harmonikát, hegedű t, és ezeket meg is tudja szólaltatni a házigazda, no meg persze a fia is. De ne vágjunk a téma közepébe, kezdjük az elején...

Prológus helyett
Pohóczky Béla a gömöri lankák között született, Harmacon – ott, ahol a hegyek úgy támaszkodnak egymásra, mintha a tenger megkövesedett hullámai lennének. Tanulmányait szlovák iskolában kezdte, mert a front után nem nyílt magyar. Korán kirepült a családi fészekből, Komáromban gépészetet tanult, majd Rimaszombatban gépészeti szakon leéretségizett. Bevonult katonának, és Csehországba, egy légvédelmi szakaszhoz került.
– Szakácsunkat egyik napról a másikra sikkasztás vádjával letartóztatták és elvitték, hatvan katona pedig, beleértve magamat is, szakács nélkül maradt – idézi a múltat Pohóczky Béla. – Nem volt nehéz egyszerűbb ételeket elkészíteni, s mivel korábban egyet és mást már tapasztaltam ezen a téren, és néhányszor a katonaságon is helyettesítettem már a szakácsot, a szakaszvezető átmenetileg rám bízta a főzést. Abból nem is volt semmi hiba, az ételek készítésébe gyorsan beletanultam, de nem volt egészségügyi igazolásom és papírom a szakácsképzésről, az pedig nagy hiányosságnak számított akkor a seregben.
Két hetet töltött a konyhában, amikor meglátogatta az osztag parancsnoka és főorvosa. A parancsnok felszólította, csomagoljon össze, mert beíratta szakácsiskolába. Pohóczky nem akart tanulni, tiltakozott...
– Azt mondta a parancsnokom, hogy pakoljak, mert valahová mennem kell. Vagy iskolába, amit parancsba kaphatok, vagy parancsmegtagadásért a börtönbe. Természetesen az iskolát választottam, ahonnan kilenc hónap után egy vizsgalevéllel távoztam – mondja.
Az iskola elvégzése után a gömöri fiú nem egyszerű szakácsként tért vissza a tüzérséghez. Autót kapott, és hét század szakácsát ellenőrizte. A kötelező katonaidő lejárta után pedig arról próbálták meggyőzni, hogy maradjon, de ő levetette az egyenruhát.
– Fiatalon lettem a harmaci református gyülekezet kántora, jó hangom volt, szívesen énekeltem, ebből kifolyólag gyakori vendége voltam a rimaszombati református püspökségnek – folytatja visszaemlékezését Pohóczky Béla. – Varga Imre püspök úr nyilván jól ismerte a tulajdonságaimat, a képességeimet, és azt hiszem, meg is kedvelt egy kicsit. Alighogy leszereltem, magához kéretett, és elmondta, hogy nagy baj van a református egyház házatáján, szükség lenne megfelelő emberekre, és ő rám gondolt. Fogadkoztam, hogy nem szeretném az egész életemet iskolapadban tölteni, hiszen akkor már betöltöttem a huszonötödik életévemet is, végül mégis engedtem a rábeszélésnek, és beíratkoztam a prágai egyetemre.
Pohóczkyt Prágában érte az a megtiszteltetés, hogy 1968 májusában a barátjával együtt meghívták Ausztriába. Egy Bécs melletti kisvárosba kerültek, ahol szlovák és cseh lelkészekkel voltak kapcsolatban.

1968-ban, Bécsben
– Úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna – folytatta a lelkész – Magához hívatott a bécsi püspök úr, és megkérdezte, tudjuk-e, mi történik Csehszlovákiában. Mivel sejtelmünk sem volt a hazai politikáról, bekapcsoltuk a rádiót, és egy cseh adóra állítottuk a keresőt. A híradások után első gondolatom az volt, hogy valahogy haza kellene jutni a szeretteimhez. A hazatérést tervezgette a barátom is, amikor szeptember első napjaiban a püspök úr irodájában váratlanul megjelent Jiŕí Lochman professzor, a prágai egyetemi szeminárium igazgatója. Elmondta, hogy nagy dolgok történnek Csehszlovákiában, és az orosz tankok már a szeminárium sarkát is lerombolták. Hangsúlyozta, nekünk most nem szabad hazamennünk.
Nagyon szerettük a professzort, megköszöntük a tanácsát, és könnyes szemmel vettünk búcsút tőle. Mint mondta, nem tér vissza a hazájába, nekivág a nagyvilágnak. Tétlenül várakoztunk Ausztriában, amikor ismét üzent értünk a bécsi püspök. Ezúttal Varga Imre rimaszombati püspök látogatta meg, s velünk akart beszélni. Varga püspök úr arra kért bennünket, hogy menjünk haza, mert otthon nagy szükség van ránk. Sajnáltuk a püspök urat, és megígértük neki, hogy hamarosan utazunk, engem egyébként is nagyon feszített már a honvágy, de végül a félelem legyőzte a honvágyat, és nem siettük el az utazást.
Október végén mindketten Ausztriában folytatták teológiai tanulmányaikat, miközben Szépfalussy István bécsi evangélikus lelkész, a menekültügyi osztály vezetője magához kérette a fiatalokat. Elmondta, levelet kapott Amerikából, amelyben Bertalan Imre református lelkész arra kéri, hogy keressen olyan magyar fiatalokat, akik kint elvégeznék a teológiai tanulmányaikat, és a tengeren túl szolgálnák a magyar hívőket.

Amerikai magyarok között
A repülőgép 1968. december 10-én 21 órakor landolt a New York-i Kennedy Repülőtéren. Csordás Gábor fogadta őket, az atya később is mindenben segítette a papnövendékeket. Érkezésük híre gyorsan bejárta Amerika magyar közösségeit, karácsonyra nem csak New York-i, hanem ohioi, pennsylvániai, michigani magyar gyülekezetek is meghívták a már félig "kész" lelkészeket.
Beszolgáló lelkészként dolgoztak, ami annyit jelent, hogy már kaptak gyülekezetet is. Beíratkoztak egy angol nyelvtanfolyamra, tavasszal pedig teológiára. Pohóczky Béla New Yorkban megismerkedett egy ágcsernyői születésű lánnyal, akit feleségül vett.
Pohóczky a pennsylvániai Bethlehemben kapta első lelkészi állását, és ott született meg Béla fiuk, aki később szintén a lelkészi hivatást választotta. Amikor megüresedett a nagymúltú clevelandi evangélikus egyház parókiája, a gyülekezet meghívta lelkipásztornak. Ezzel újabb iskola várt rá, Ohio államban elvégezte az evangélikus teológiát, ott született meg László fiuk is. A fiatal lelkész jól beilleszkedett az amerikai magyar közösségekbe, énekével és szónoklataival sikert sikerre halmozott, de mint mondja, nem volt boldog, és az évek múlásával egyre többet gondolt szű kebb hazájára, Gömörországra.

Levél Kádár Jánosnak
– Gondoltam, könnyebb lesz elviselni a távollétet, ha kivisszük édesanyámat és a feleségem édesanyját – folytatja merengő hangon az idős lelkész. – Ez meg is történt... édesapám akkor már nem élt... Nekem nagyon jó volt Amerikában, csak ez a gömöri szív ne vágyott volna annyira haza! Egy idő után nem vezérelt a pénz, nem érdekelt a siker, csak egyet szerettem volna, de azt nagyon: újra a gömöri hegyek között élni. Hazavágytam, és ezt kinti barátaim, ismerőseim is tudták. De otthonról rossz híreket kaptam, azt üzenték, ha hazamegyek, bebörtönöznek, mert távollétemben az akkori törvények szerint kilenc év és hét hónap börtönre ítéltek. Imáimban a Jóisten segítségét kértem, hogy vezessen haza. Éjszakánként azt számolgattam, hogy ha hazamegyek, mennyi ismerőst, kit találok még életben a falumban... Eldöntöttem, ha nem mehetek Gömörbe, megyek a családdal Magyarországra. Egyik amerikai lelkésztársam Magyarországon járt, s elmondta vágyaimat a budapesti püspöknek. Az nem ismert, de állítólag politikai síkon sokat hallott rólam, és azt tanácsolta, írjak levelet Kádár Jánosnak. Tollat ragadtam. Sokáig töprengtem, hogyan szólítsam meg, mert nem akartam "leelvtársozni". A levelet úgy kezdtem, hogy: "Tisztelt Nagyméltóságú Úr, Kedves János bátyám!" Leírtam benne letelepedési szándékomat, és hogy szeretnék Magyarországon dolgozni. A válaszlevél úgy kezdődött, hogy "Tisztelt Nagyméltóságú úr, Kedves fiam, Béla!" – és Kádár leírta benne, hogy Magyarország szívesen látja családomat az országban, de munkát nem tud adni. Erre az engedélyre vártam, mert munkát adott a püspökség: tíz évig szolgáltam Magyarországon.
A lelkész Gömör tőszomszédságában, Abaúj-Zemplén megyében kapott egy református közösséget. A vidék közel volt szülőföldjéhez, de ez sem jelentette neki az otthont. A rendszerváltozás után aztán Magyarországról végre igazán hazaköltözhetett. Egy évet töltött Gömörhorkán, amikor elfogadta a serkei presbitérium meghívását, és 2004 -ben lesz kerek egy évtizede, hogy szolgálja azt a közösséget, illetve a várgedei magyar evangélikus híveket. Serke közel van szülőfalujához, Harmachoz, az idősebbek közül sokan még mindig emlékeztek rá. Többször hívták Amerikába is, látogatóba, de őt nem lehet egykönnyen Gömörből kimozdítani, és vele maradt Béla fia is. Felesége egy baleset során szeptemberben súlyosan megsebesült, a betegsége ágyhoz köti. László jelenleg a tengeren túl tartózkodik, most harmadszor utazott vissza, mióta a Pohóczky család hazatelepült.
Farkas Ottó

A legszegényebb magyarok

400 forintnyi vagyonával Kovács V. István a legszegényebb magyar. Közvetlenül előtte, tehát a második helyen áll Tóth Gábor (460 forint), őt pedig orrhosszal előzi meg Váraljai Dénes (540 forint), legalábbis egy nemrégiben megjelent, A 100 legszegényebb magyar című kiadvány szerint. Az utolsó tízbe 1020 forinttal lehetett bekerülni, míg a visszafelé értékelt századik Vaker Józsefnek 6400 forintja van. A 28. helyre sorolt Huber Tamás hajléktalan (HL) elmondta, szerinte a kiadvány üzenete, hogy „etikusan is lehet szegénynek lenni". Ugyanakkor több, csak név nélkül nyilatkozó, a listára került szegény etikátlannak tartja, hogy előzetes hozzájárulás nélkül jelentek meg az adataik. Majtényi László (ML) volt adatvédelmi biztos (VAB) úgy nyilatkozott, hogy a lista közzétételével személyiségi jogokat sértettek. Volt, aki azért ódzkodott vagyona feltárásától, nehogy felhívja magára a Defend Kft. (DD) figyelmét, hogy aztán váratlanul a nevére kerüljön a First VIP Sercurity Kft. (FVS). Grúber Vincéné (HL) nyugdíjas épp csak lemaradt a listáról, mivel november 1-jével 1 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak. A 6300 forint vagyonnal a 98. (KNY) helyre került Pergerov Gáspárné (HL) arra panaszkodott, hogy ezután, ha a Fedél nélkül című lapot kínálja, képtelen lesz a szemébe nézni a Rózsadombról lefelé csorgó autósoknak. A periféria elitjét (PE) tanulmányozó Szalai Erzsébet szociológus (SZESZ) úgy látja, a listán szereplő vagyonok mintegy 20–50 százalékkal túlbecsültek (TB). A 46. helyre sorolt Bábos István hajléktalan nyugdíjas (HLNY) kevesli a neki tulajdonított vagyont, ugyanakkor azt sérelmezi, hogy a Nyugdíjfolyósító Intézet (NYI) nem kevesli. Az egy hellyel előtte levő Grót Béla (HL) gagyiárus vagyona alapján az utolsó előtti helyre tenné magát, de nincs hozzá ereje.
Nagy Bandó András

Kérdéseinkre Csáky Pál miniszterelnök-helyettes válaszol
Európát közösen kell megálmodnunk és felépítenünk

Önnek, a szlovák kormány európai integrációért felelős elnökhelyettesének (de nekünk, valamennyiünknek is) különösen nevezetes a 2004-es esztendő. Szlovákia ebben az évben az Európai Unió tagja lesz. Milyen gondolatok foglalkoztatják Önt e szerencsés új év küszöbén?
– Én 1990 elején sodródtam a politikába. A nyolcvanas években magam is sokat beszéltem és írtam arról, hogy Kelet-Közép-Európa örökös fáziseltolódásban szenved, Európa nyugati fele mindig is fejlettebb volt, ráadásul a 20. század második felében a jaltai megállapodás vasfüggönynyel választott el minket. A nyolcvanas években Európa egyesítése csupán álom lehetett, akkor bizony magam sem gondoltam azt, hogy ez az álom egyszer megvalósulhat, s azt aztán tényleg nem gondoltam, hogy a 90-es években magam is hozzájárulhatok ehhez a folyamathoz. Ha pedig valaki 1998 előtt azt mondta volna, hogy én leszek Szlovákia EU-integrációjának koordinátora, azt pszichiáterhez küldtem volna. S lám, mit hoz a sors: a nagy álom megvalósul, s megtiszteltetés számomra, hogy létrejöttéhez magam is hozzájárulhatok. Brüsszelben és az EU-tagállamok fővárosaiban sok barátom, jó szándékú kollégám van, akik rengeteget segítettek.
Arra is gondolok most, mennyi félelem ért bennünket a 90-es években, hogy Magyarország belép az EU-ba, az útvesztőkben bolyongó Szlovákia pedig nem, s esetleg schengeni határ jön létre közöttünk. Ez egy nagyon veszélyes helyzet volt, s nem akarok itt nagy szavakat használni, de úgy gondolom, Szlovákia decentralizálásához és a kelet-közép-európai térség stabilizálásához a szlovákiai magyarok nagyban hozzájárultak. Elsősorban azzal, hogy bíztak a politikusaikban, akik szavazata háromszor váltotta le Vladimír Mečiart miniszterelnöki posztjáról: 1991-ben, 94-ben és 98-ban s tette lehetővé demokratikusabb kormányok megalakulását. A magyar szavazatok nélkül nem lehetett volna 2002-ben sem olyan kormánykoalíciót alakítani, amely megszavazta a földkérdés rendezését és a magyar egyetem létrehozatalát, a magyar szavazatok döntötték el az elnökválasztást 1999-ben és az EU-népszavazást 2003-ban. Mindezt azért mondom, hogy tudatosítsuk: Mi nem másoktól kapjuk ajándékba az EU-tagságot, mi ezért sokat tettünk. Mi igazi európaiként viselkedtünk minden olyan helyzetben, amikor le kellett tenni a garast az asztalra.
Arra is gondolok, hogy mindezek ellenére nem érzek felhőtlen örömet, s tudom, hogy ezzel mások is így vannak. Kifárasztott bennünket az elmúlt 14 év, s azt is látjuk már, hogy az EU sem egy hibátlan alakulat. Számos belső problémával küzd, s a jelenlegi, valóban történelmi jelentőségű bővítést is kisstílűen, izzadságszagúan oldotta meg. Ám keleten és nyugaton is mindenki látja, nincs más út, aki az új európai szerkezetből kimarad, azt a lecsúszás várja. A belépés biztonságot és a felemelkedés lehetőségét hordozza; mindannyiunkon múlik, mennyire hatékonyan tudunk élni ezzel a lehetőséggel.

A szlovák lapok júliusban az ország integrációs felkészülésével összefüggésben azt írták, Csáky Pál mindent elkövet azért, hogy még azok se védhessék meg, akik pedig nagyon akarják. Ez volt a mélypont?
– Nem, az az összpontosított támadások csúcspontja volt. Az ellenzék lehetőséget látott arra, hogy egy kormánytagot megbuktasson, s azáltal éket verjen a koalíciós pártok közé. A koalíciós partnerek abba a kísértésbe estek, hogy az EU-ügyek koordinálását kivehetik az MKP kezéből, s a pártra rásüthetik, hogy egy provinciális párt, amely képtelen komolyabb feladatokat ellátni. A sajtó sértődött része pedig bosszút akart állni azért, hogy a népszavazás előtti kampányban nem kapta meg azt a pénzt, amelyet megálmodott magának. Néhány szlovákiai magyar újságíró pedig túllihegte a helyzetet, úgy gondolván, ettől válik naggyá. Vérbeli szlovákiai helyzet állt elő – én akkor is igyekeztem tenni a dolgomat.

A koalíciós politika úgy hozta, hogy Szlovákia integrációs folyamatában s különösen az uniós alapok merítésében a kormány magyar nemzetiségű tagjai játsszák a legfontosabb szerepet. Legyünk büszkék önökre?
– Ez nem a véletlen műve, az MKP felkészülten ment a koalíciós tárgyalásokra. Számunkra az EU-tagság és a sikeres integráció nagyon fontos prioritás. Szerintem az MKP a leginkább Európa-orientált párt Szlovákiában, mi belül is valljuk azokat az értékeket, amelyeken az európai civilizáció alapszik, mi ebben a kérdésben is elvi politikát folytatunk, nem szerepet játszunk.

Ön mindvégig a társadalom eurokompatibilitásának fontosságáról és arról beszélt, hogy nem hisztériát kelteni, hanem dolgozni kell. Most is ez a véleménye?
– Igen, a belépéssel sem a folyamat, sem a munka nem ért véget, a küzdelem folytatódik új, kedvezőbb feltételek mellett. Mindannyiunknak változnunk kell, Nyugaton sem tudja még pontosan senki, milyen lesz az új Európa. Közösen kell megálmodnunk és felépítenünk, s az új európai értékrendet magunkba kell szívnunk. Csak így lehet Szlovákiában is civilizáltabb a társadalom.

Tudjuk, munka nélkül csak kevesen tudnak jól élni, de hogyan javul majd azoknak az élete, akik nem vonakodnak sokat dolgozni? Mi is lehetünk Írország?
– Írország valószínűleg nem, azt a történetet nem lehet megismételni. Sikeres társadalom azonban lehetünk, ha okosan ki tudjuk használni a lehetőségeket. Egy dolgot biztosan állíthatunk: olyan még soha nem fordult elő, s valószínűleg nem is fog, hogy egy ország belépése után az EU-ba a lakosság helyzete romlott volna. Reális esélye van tehát a javulásnak; mindannyiunk ügyességén múlik, mennyire gyorsan tudunk felfelé kapaszkodni. Ingyen az EU-ban sem adnak semmit, a kemény munka azonban meghozza a gyümölcsét.

Néhány hónappal ezelőtt ön az uniós alapok merítésével kapcsolatban azt mondta, nagyobb gond az, hogy ezt a témát sokan a politikai harc eszközének tekintik mind az ellenzék, mind a koalíciós partnerek oldalán. És olyan rendszer kiépítését vázolta, amely megakadályozza a visszaéléseket. Azóta a támadások mintha elmaradtak volna. A rendszer megtette a hatását?
– Szeretném újra hangsúlyozni, hogy az EU-ba való belépés nem csupán a pénzről és az alapokról szól, Európa újraegyesítése ennél sokkal mélyebb folyamat. Persze, nem akarom lebecsülni az alapok fontosságát sem, hiszen Szlovákiában az elkövetkezendő 10 évben nem lesz anynyi belső tőke, amellyel meg lehetne oldani az ország nagy problémáit. A támogatásra tehát szükségünk van, az alapokat menedzselő rendszer az EU szerint is működőképes és hatékony.

Miniszterelnök-helyettes úr, 2004-ben Szlovákia mit várhat az Európai Uniótól?
Részesei leszünk a világ egyik legerősebb gazdaságának, ez a szlovákiai gazdaság számára is húzóerőt jelent. A civilizált európai térség szerves részévé válunk: ez biztonságot ad. Az EU pénzügyi támogatásával olyan fejlesztéseket valósíthatunk meg, amelyre saját pénzből évekig kellene várnunk. Utazhatunk, munkát vállalhatunk, ott vásárolhatunk, ahol az előnyös számunkra: növekszik szabadságunk szintje, fokozatosan nőni fog az életszínvonalunk is.

Bizonyos értelemben önt tették felelőssé azért, hogy az érintett minisztériumok és a hatáskörükbe tartozó szervezetek maximálisan éljenek az unió nyújtotta lehetőségekkel. Elégedett a tárcák felkészülésével?
– Teljesen elégedett soha nem leszek, a németek, olaszok, franciák sem lehetnek maradéktalanul elégedettek önmagukkal. Bár a helyzet az utóbbi hónapokban lényegesen javult, sokat kell még dolgoznunk, hogy az EU viszonyai között is sikeres országgá váljunk. A jó hír az, hogy van rá esélyünk.

Jót is, rosszat is hallani az unió alkotmánytervezetéről. Ön milyen Európában szeretne élni, ahol az államok szorosabbra fűzött föderációt vagy csak laza közösséget alkotnak?
– Meggyőződéssel vallom, hogy az EU-t két irányban kell továbbfejleszteni. Hatékonyabbá kell tenni azokat a funkcióit, amelyek arra szolgálnak, hogy megállja helyét a globalizációs versenyben (kül- és biztonságpolitika, pénznem, gazdaság). Ugyanakkor növelni kell a decentralizáció fokát a régiók szintjére. Európa akkor lesz erős, ha minden polgára igazi otthonra lel benne. Ezt pedig nem lehet Brüsszelből levezényelni.

Rólunk, kisebbségekről csak néhány szó olvasható az uniós alkotmányban. Mekkora és mivel ellensúlyozható veszteség az, hogy a kisebbségek kollektív jogainak elismerése kimaradt az alaptörvényből?
– Illúzió volt azt várni, hogy a kisebbségek kollektív jogai beemelhetőek lesznek az európai alkotmányba. Ez ugyanis azt is jelenthetné, hogy Európa számos nagyvárosa, régiója elveszthetné európai jellegét, s pl. muzulmán vagy hindu jelleget öltene. Ettől mindenki tart Európa nyugati felén is, a közeljövő egyik nagy dilemmáját éppen ez a kérdés jelenti majd – amely összefügg Törökország EU-tagságának kérdéseivel is. Mi azonban semmit nem veszítettünk, hiszen ez a kérdés a tagállam szintjén lesz kezelhető a jövőben is. Ha erősek maradunk, Szlovákiában hatékonyabbak lehetünk, mint európai szinten.

Ön szerint milyen fontosabb előnyök származhatnak abból, hogy Szlovákia és Magyarország egyszerre lesz tagja az EU-nak?
– Vámunióban élünk majd, oda megyünk, ahová akarunk, fokozatosan leépítjük a határokat. Gazdasági, társadalmi, kulturális, szociális előnyök sora nyílik ebből, a legfontosabb azonban mégiscsak az, hogy május elseje után nem szabad csupán félmilliós szlovákiai magyarságban gondolkodnunk, a 10 és fél milliós nemzettest része leszünk. Hatékonyabb híd lehetünk Magyarország és Szlovákia között: ez a lehetőség új dimenziókat nyit előttünk.

Hogyan kellene nekünk, szlovákiai magyaroknak felkészülnünk az ország uniós tagságára?
– Aktívabbnak, önállóbbnak, kezdeményezőkészebbnek kellene lennünk. Nagyobb lehetőségek nyílnak a helyi és a regionális önkormányzatok, a civil társadalom és a gazdasági szerveződések előtt, aki több információval bír, sikeresebb lehet. Mi információkat kínálunk minden érdeklődőnek.

Kormányfőhelyettes és MKP-alelnök úr, mi az, ami önnek nagy örömet szerezne 2004-ben?
– Ha 2004 őszén a Selye János Egyetem minél több diákkal tudná megkezdeni tevékenységét, ha részben elkészülnének a déli gyorsforgalmi út tervei. Ha javulna a szlovákiai magyarság életszínvonala, életminősége. Ebben a reményben kívánok boldog új esztendőt a Szabad Újság minden olvasójának.

Ezt kívánjuk önnek is! Köszönöm a válaszait.

SZABÓ GÉZA

Diákmérleg
Az év végén mérlegelni és tervezni kell. Ezt teszik az alábbiakban a megkérdezett nyitrai egyetemisták is, akiknek három kérdést tettünk fel:
a) Milyen volt az idei év?
b) Mit vársz a jövő évtől?
c) Mi a véleményed a nemrég létrejött Közép-európai Karról?

Anita – kulturális és turisztikai menezsment szak:
a) Összegezve jó év volt. A nyár egy kicsit unalamasan telt – szerettem volna külföldre menni dolgozni, de sajnos még itthon sem tudtam munkát szerezni. Nagyon örültem, amikor szeptemberben végre elkezdődött a suli. Végül is meg vagyok elégedve. Alapvetően optimista vagyok.
b) Mint mondtam, optimista vagyok. Jövőre már biztos, hogy kijutok külföldre. Leginkább Angliában szeretnék dolgozni a nyáron. Hisz most már vízumkényszer sem lesz...
c) Örülök az új karnak. Ezáltal nagyobb esélyt látok a magyar oktatás fejlődésére, színvonalának emelésére.

Zoltán – magyar-angol szakos:
a) Nem volt rossz év ez a 2003-as, de úgy érzem, tehettem volna többet is a tanulmányaimmal kapcsolatban. Idén vagyok végzős, de nem úgy állnak a dolgok, hogy az idén be is fejezem az iskolát. Már látom, hogy ez a legjobb esetben is csak 2005 februárjában következik be. S még csak azt sem mondhatom, hogy a csúszás másnak a hibájából történt. Mégsem vagyok pesszimista – nem volt ez egy olyan rossz év, voltak benne nagyon szép pillanatok.
b) Elég sok munkára számítok – főleg nyárig, addigra ugyanis le kell tennem az összes vizsgámat. Tervezem, hogy amint lehetséges, megyek külföldre, valahova, ahol tökéletesíthetem az angol tudásomat. Előtte viszont egy évre munkába kell állnom, ugyanis, ha a friss diplomás öt éven belül nem tanít, elévül a diplomája.
c) Szerintem vicces, ami itt folyik. Örülök, hogy befejezem a sulit, nem szertnék túl sok időt eltölteni a Közép-európai Karon. Nem tudom, mennyire lesz működőképes ez az új kar, őszintén szólva, én nyugodt szívvel maradtam volna a bölcsészkaron. Jól éreztem ott magam...

Gábor – matematika-informatika szakos:
a) 2003 úgy általában vegyesen tel. Voltak húzós időszakok, és voltak lazábbak is. Mint amilyen a diákélet. Amíg nem kellett semmit csinálni, addig jó volt, mikor jöttek a vizsgák, már kevésbé. A nyár is vegyes volt, váltakoztak a jó és a rosszabb napok, hetek...
b) Semmi jót nem várok – pesszimista vagyok. Csak kellemesen csalódhatok.
c) Az a gond, hogy keveset tudni erről a karról. Elég nagy a kavarodás, nem látni tisztán, mi is ez tulajdonképpen, mik az előnyei, hátrányai. Többféle variációt hallani. Azért, mondjuk, örülök neki.

Márton – matematika-informatika szakos:
a) Aránylag jó volt ez az év. Sok minden sikerült, volt, ami nem, és sok mindenben csalódtam.
b) Elsősorban jobb életet remélek. Jövőre kellene befejeznem az egyetemet, s örülnék, ha jó munkát találnék, amiért nem csak a minimálbért – vagy attól egy kicsivel többet – kapnék. Egyszóval, egy szebb jövőre vágyok.
c) Én örülök az új karnak. Hiszek abban, hogy a képzés még színvobnalasabbá válik általa.
(L. G.)

A szilveszteri fogadalmak újév borongós reggelén könnyen foszlanak köddé...
Új életet kezdünk?!
Ismét itt a szilveszter, s amikor az óra elüti az éjfélt, sokan tesznek fogadalmat: mától minden másként lesz! Jobban odafigyelek magamra, türelmesebb leszek, higgadt maradok, nem kapom fel olyan könnyen a vizet, tényleg elmondom a véleményemet...

Január elseje szinte mindnyájunk életében jelentett már fordulópontot, illetve sokszor csak jelentett volna... A hatalmas elhatározások könnyen foszlanak köddé a hűvös, borongós januári reggelen, különösen egy átmulatott szilveszteréjszaka után. Vajon miért nem sikerül? Mi a titka a sikeres változtatásnak?

Mindent és azonnal
Nézzük egy kicsit közelebbtől ezeket az elhatározásokat! Holnaptól már tényleg minden másként lesz – mondjuk, és akkor biztosan komolyan is gondoljuk. S bizonyára meg is próbálunk többet sportolni, egészségesebben élni, sőt, talán fogyókúrázni is. Aki mögött sikeres elhatározás áll, az jól ismeri a legnagyobb titkot: a türelmet és kitartást. Modern világunk azonban a "mindent és azonnal" elvére épül. A türelmetlenség pedig a valódi, mélyreható változások egyik legnagyobb kerékkötője. Hiába bármilyen csodakúra, nem tudunk lefogyni egy nap alatt, nem válunk egy edzés után sokkal izmosabbá és erősebbé, így életünk egyéb területein sem tudunk egyik napról a másikra nagy eredményeket elérni. Hiába vágyunk rá, hiába szeretnénk, nem leszünk türelmesebbek, higgadtabbak, de bátrabbak sem egy éjszaka alatt. Márpedig az éjféli óraütéskor tett fogadalmak nagy része így szól: holnaptól minden másként lesz!
A törvényszerű kudarc pedig gyorsan letöri kezdeti lelkesedésünket, és ezt az évet is a már jól ismert "na, ez sem sikerült!" mondattal kezdhetjük.
De beszéljünk most a változtatások másik nagy akadályáról. Valóban tisztában vagyunk azzal, hogy mit szeretnénk? Tudunk-e hangzatos általánosságokon kívül többet is ezekről a vágyainkról? Biztosak vagyunk-e abban, hogy ezt valóban mi szeretnénk, és nem csak a környezetünknek akarunk megfelelni? Ugyanis szeretteink, munkatársaink más és más szerepben látnak minket, és várják el tőlünk a maximumot. Legyünk türelmesebbek a gyermekünkkel, megértőbbek a férjünkkel, felszabadultabbak a barátainkkal, elfogadóbbak a munkatársainkkal, nyugodtabbak a főnökünkkel. Valóban így szeretnénk? Nagyon nehéz, szinte lehetetlen minden szerepnek egy időben megfelelni. Vajon melyek azok a szerepek, amelyekre valóban vágyunk? Azok az igények, célok, amelyek nem a mi belsőnkből fakadnak, könnyen eltérülnek egy-egy kisebb nehézség láttán is.

Lépésről lépésre
* Min is változtassak? Sokan érzik, hogy valami nem jó, nem úgy működik az életük, ahogy szeretnék. De nem tudják, min és hogyan változtassanak. Gondolja át, mitől érzi rosszul magát, s mi az, amin egyáltalán lehet változtatni! Ha máson nem is tud, a hozzáállásán módosíthat egy kicsit...
* Mit tegyek? – hangzik gyakran a kérdés. Természetesen változtasson rajta! Az élete az ön kezében van, ön dönti el, mihez kezd vele.
* Hogyan kezdjek hozzá? A válasz egyszerűnek tűnik: lépésről lépésre, sok türelemmel és kitartással. Biztos, hogy már hónapok óta gondolkodik a problémán. Kezdje el újra, az elejétől!
Válasszon egy nyugodt délutánt, otthon a karosszékben vagy séta közben a jó levegőn, amikor senki sem zavarja, nem megy a tévé, a rádió, és a házimunka is várhat. Egyedül és higgadtan elgondolkodhat egy bögre forró tea mellett. Nos, ha felkészült, indulhatunk!

Gondolja át az alábbi kérdéseket, és akármilyen nehéznek tűnik is, adjon mindegyikre választ!

- Milyennek látja magát? Melyek a jó tulajdonságai, melyek azok, amelyekre büszke, és melyektől szeretne megszabadukni, vagy lagalább változtatni rajtuk? Próbálja meg kissé eltávolodva, reálisabban szemlélni saját magát. Ezt nem könnyű megtenni, a helyzet hasonlít ahhoz, mikor a fogyókúra előtt meztelenül a tükör elé állunk. Szinte biztos, hogy nem tetszik, amit akkor látunk.
- Milyennek látja a saját helyzetét? Családjában, tágabb környezetében, munkahelyén?...
- Hogyan értékeli jelenlegi kapcsolatait? Elégedett-e a párkapcsolatával, vannak-e barátai stb.
- Elégedett-e jelenlegi időbeosztásával? Elegendő időt tölt-e családja körében, jut-e ideje önmagára, megfelelel-e önnek a jelenlegi munkahelye?

Nos, ha válaszol a kérdésekre, körülbelül tudja, hogy is áll. Most próbálja meg elképzelni az ideális állapotot, amikor minden úgy alakul, ahogy szeretné és válaszoljon az előző kérdésekre ismét!
- Milyennek szeretné látni saját magát?
- Milyen a párkapcsolata?
- Hogyan szeretné beosztani a napját?
- Milyen munkát szeretne? stb.

Vegye komolyan a kérdéseket, nem érdemes kibúvókat keresni! A változtatás lehetősége az ön kezében van, és csak erre gondoljon. Nem érdemes a környezetét okolni, másokat hibáztatni helyzetéért. Természetesen vannak olyan élethelyzetek, amelyek önön kívülálló okok miatt állnak fenn, de ezek sokal ritkábbak, mint elsőre gondolná. Bizonyos tényeken ugyan nem lehet változtatni, de az, hogy hogyan viszonyul a helyzethez, csak önön múlik!
Most, hogy sikerült néhány fontos dolgot tisztáznia, az első akadályon sikeresen túljutott. Tudja, hogy milyennek látja a jelent, és milyennek szeretné látni a jövőjét.

Kincset érő türelem
Újabb komoly fejezethet érkeztünk. Ismét nehéz feladat előtt áll!
* El kell határoznia, hogyan indul el a változás útján! Elsőként jelöljön ki egy-egy apróbb célt, amelyet akár holnap is meg tud valósítani.
Úgyis régen vacsorázott párjával kettesben, már holnap hívja meg egy hangulatos vendéglőbe.
Lefekvés előtt mondjon egy kicsit hosszabb mesét a gyerekeknek, és utána még beszélgessenek tíz percet.
Holnap ne ugorjon egyből fejest a munkába, előbb igyon meg egy kávét a kolléganőjével, régen beszélgettek hosszasaan, őszintén egymással.
Látogassa meg, hívja fel rég nem látott barátját, barátnőjét, rokonát, ezzel neki is, saját magának is nagy örömet szerez.
* Na kapkodjon, szánja rá az időt a változtatásra! Tapasztalni fogja, hogy sokszor az apró, kis változtatások sem olyan egyszerűek. Fontos azonban, hogy távlati célokat is tűzzön maga elé. Milyennek szeretné látni magát, hogyan szeretne élni mondjuk egy-két hónap vagy egy-két év múlva?
* A régiek bölcsessége most is megfontolandó, a lassúbb haladás közelebb hozza a célt. Ahogy lépésről lépésre haladva egyre több sikerélmény éri majd, nagyobb kedvvel és lendülettel foghat hozzá a nagyobb változtatásokhoz is. Szinte észre sem veszi, hogyan sikerül majd az egész életét átalakítania!
* Bízzon magában, ne engedje, hogy a kisebb kudarcok elvegyék a kedvét! Senki sem hibátlan, de ha tisztában van gyengéivel, jó úton halad az önismeret felé.
* Nagyon fontos, hogy ismerje hibáit, melyeken változtatni szeretne, de legalább ilyen fontos, hogy ismerje erényeit, jó tulajdonságait, képességeit is, és ezekre kellőképpen büszke legyen. Az élete a kezében van, ha elégedetlen azzal, amit lát, akkor rajta: változtasson!

Extra tippek
o Szerezzen be noteszt vagy jegyzetfüzetet, mindenképpen olyan darabot, amely tetszik önnek s amelyet szívesen használna. Esténként jegyezze fel, mit sikerült megvalósítania a mai elhatározásokból, és milyen tervei vannak a holnapi napra. Legyen annyira őszinte, amennyire csak tud!
o Beszéljen terveiről párjának, bizalmas barátainak! Mindannyian nyernek azzal, ha ön jobban érzi magát a bőrében. Higgye el, támogatni fogják.
o Ne higgyen a kételkedőknek! A legfontosabb, hogy bízzon magában. Meglátja, csodálkozni fognak az eredményein.
o A napot el kell indítani és le kell zárni! Adjon magának reggel és este is 10-15 percet, amikor egyedül van, és nyugodtan gondolkozhat. Ilyenkor átgondolhatja teendőit, rendezheti gondolatait. Megéri előbb felkelni, sokkal könnyebben indul majd a nap!
(ideál)

Az elmúlt év jelezte: változóban a világrend

Alkotmány nélkül bővül az unió
Az Európai Unió bővítése és ennek kapcsán az uniós alkotmány kidolgozása jellemezte 2003-ban alapvetően az európai történéseket. Az alkotmánytervezet kidolgozására létesült testület Giscard d`Estaign volt francia államfő vezetésével nagy és bonyolult munkát végzett, de végül kitűnt, a jelenlegi és a leendő tagállamok érdekei néhány vonatkozásban annyira eltérőek, hogy az alkotmány végső megszövegezése 2004-re maradt. Ez a fejlemény nem befolyásolja a bővítést, májusban a 10 új tagállamot felvehetik az unióba. Így a 25 tagúra bővült szervezet az eddigi szabályok szerint működik majd, ám több politikus véleménye szerint nehézkesebben, mint eddig.
A bővítési folyamat az elmúlt évben, mondhatni, a tervek szerint folytatódott. A csatlakozási tárgyalások befejeződtek, a leendő tagállamok meghozták azokat az intézkedéseket, amelyek alkalmassá teszik őket egy közös értékrend alapján felépült szervezet tagságára. Az uniónak a nagyszabású bővítési folyamat eredményessége láttán megnőtt az önbizalma is. Az elmúlt évben kezdte körvonalazni saját európai haderejének létre hozását, állt sarkára az Egyesült Államok iraki politikájának bírálatával.
Az Európai Unió két legerősebb állama – Németország és Franciaország – 2003-ban ünnepelte az európai béke és együvé tartozás – a történelemben még nem tapasztalt módon történt – megalapozásának 40. évfordulóját. 1963 január 22-én Konrad Adenauer és Charles de Gaulle demokratikus alapokon összekapcsolta a két hagyományosan ellenséges ország további sorsát. A két hatalom megbékélése Európa békéjének alapja lett. Az évfordulón a német és a francia nemzetgyűlés Versailles-ban együttes ülést tartott, a két kormány közösen ülésezett, s elhatározták, egymás miniszterei a másik ország kormányának ülésein bármikor részt vehetnek. Az Elysée-szerződés évfordulója új lendületet adott a 40 év múltán szinte összeurópaivá lett unió továbbfejlesztésének a négy évtized előtt létre jött alapokon. Már a januári évfordulós ünnepségeken is szóba került az, ami napjainkban időszerű lett: a francia-német unió, a közös hadsereg, a közös diplomácia. Akkor úgy tűnt, a további fejlődés egy európai államszövetség felé veszi az irányt, s ebben partner lesz a tíz új uniós tagállam.
A tíz új leendő tagállam azonban az elmúlt évben nem tűrte el könnyen a francia-német dominanciát. Ez külpolitikai vonatkozásban nyilvánult meg. A német-francia kettős fogat szembe helyezkedett az Egyesült Államok iraki teveivel, s ellenezte a megelőző csapásmérést, Irak megtámadását. Ezzel szemben Nagy Britannia, Portugália, Spanyolország és a tagjelölt államok – köztük Szlovákia és Magyarország is – a transzatlanti NATO-alapelvek szellemében az amerikai álláspont mellett kötelezte el magát. Ez bizony az EU-n belül is szakadással fenyegetett, s végül a francia-német-belga merevség megenyhült. A soros elnök Görögország rendkívüli válság-csúcsot hívott össze, amelyen azután még Németország is beleegyezett a kompromisszumba és a határozatba belekerült a félmondat, hogy "az erő alkalmazása az utolsó lehetőség". A tehát a háború – ha utolsónak is – , de lehetőség. Jacques Chirac francia elnök ráhúzta ugyan a vizes lepedőt az új tagállamokra magatartásukért, de ennek az EU-bővítés szempontjából nem lett következménye.
Az említett kisiklás ellenére a francia-német együttműködés továbbra is az EU motorja maradt. Az egységet úgy próbálják tovább erősíteni, hogy újból elővették a "kemény mag" gondolatát, a francia-német uniót az unión belül, amit most úgy hívnak, hogy "szorosabb együttműködés", amely állítólag a többiek számára is példaképül szolgálhat majd.
Az európai alkotmány nem készült el, erre, úgy tűnik Európa még nem érett meg, mert egy USA-hoz hasonló államszövetség létre hozásának lehetőségét hordozza magában. Ez pedig a nemzetállamiság 19.századi eszméinek bűvkörében "nevelkedett" új tagállamok számára, úgy látszik, "túl merész" gondolat. Mindennek ellenére az elmúlt évben az EU bővítésének folyamata nagyot lépett előre. Szalonikiben már kitűnt, az unió tovább terjeszkedik Kelet felé, a várományosok között van Románia, Bulgária, Törökország, de nem kizárt Horvátország, Szerbia-Montenegró, Macedónia, Bosznia-Hercegovina, sőt Albánia felkészülése sem az EU-tagságra. Szalonikiben, s az év végén a brüsszeli kudarcnak mondott csúcson is már 33 állam képviseltette magát.
Bár a francia-német motor az elmúlt évben nem üzemelt százszázalékos teljesítménnyel, jócskán előre vitte Európa egyesítésének folyamatát.
V. G.

Hogyan értékeli az idei évet Bastrnák Tibor, Komárom polgármestere, parlamenti képviselő:

– A lassan mögöttünk maradó év nem volt könnyű, és elsősorban sok munkáról szólt. Január elején léptem hivatalba, és megpróbáltunk új rendszert kiépíténi a hivatalban, áttekinthetőbb és szervezettebb munkarendet kialakítani. A város lakossága szempontjából az idei év nagy eredményének tartom, hogy végre elindult az új szennyvíztisztító-állomás építése, amelyhez az ISPA-programból jelentős támogatást kapott a város. Ugyanígy fontosnak tartom, hogy sikerült a város kölcsöneit oly módon átrendezni, hogy közben jelentős pénzeszközöket tudtunk megtakarítani – ebből vállalhattuk fel, hogy a nyugdíjasok számára a szemétdíj felét elengedjük.
Az idei év során sikerült megvásárolnunk a város vagyonába a várat, ami a város jövője és a felsőoktatási tervek szempontjából rendkívül jelentős lépés volt. A kultúra területén is igyekeztünk a valódi értékeket felkarolni, ez érződött a Komáromi Napok rendezvénysorozatán, és ennek köszönhető, hogy karácsony előtt tíz napig a városháza előtti téren az ünnepvárás szokásait, hagyományait elevenítjük fel Menjünk együtt Betlehembe címmel.
A legnagyobb büszkeséggel talán az tölt el, hogy jelentős pénzt tudtunk szerezni pályázatok útján a legkülönfélébb területekre. Ennek köszönhető, hogy bár az oktatásügyben folyamatos a pénzhiány és a gond, az év során Komárom nem tartozott a problémás városok közé. Saját erőből igyekeztünk megoldani az éppen aktuális gondokat.
A város polgármestereként egyúttal a Parlament munkájában is részt veszek. Az év során nagyon sok olyan törvényt fogadtunk el, amelyek nem igazán népszerűek, de a politikus felelőssége éppen abban rejlik, hogy olykor meghozza a nehéz, népszerűtlen döntéseket, ha tudja, hogy ez az ára a későbbi jobb életkörülményeknek. Az MKP az év során elérte, hogy jövőre megnyithatja kapuit a magyar egyetem, mégpedig itt nálunk, Komáromban, tehát itt a képviselő és a város polgármestere egyaránt elégedett lehet az eredménnyel. A föld visszaigénylésének lehetősége is siker, s úgy érzem, valahol ez is mindkét tisztséget átfedi, hiszen az önkormányzatok számára is hasznos lehet a jövőben.
Mit vár a jövő esztendőtől?
– A parlamenti munkában és a városban egyaránt úgy tervezzük, hogy az idén lerakott alapokon elkezdünk építkezni. Nagyszabású terveink vannak Komáromban, amelyeknek megvalósítása több évet vesz igénybe, szívósan, lassanként haladunk előre. Mindenképpen szeretnénk megoldani a szociális gondokat, illetve a várossal szemben komoly tartozásokat felhalmozók problémáját. Napi munkánkban előkelő helyen szerepel az ipari park feltételeinek megteremtése, hogy javuljon a foglalkoztatottság a városban és a környékén, és igyekszünk továbbra is úgy gazdálkodni a város pénzeszközeivel, hogy minél több jusson, minél többet használhassunk fel a lakosok érdekében. Szeretnénk felújítani a városban az utak, utcák burkolatát, és sokat dolgozunk az új híd megvalósítása érdekében is, bár ez utóbbi nem egy évre szóló feladat.
A nagypolitikában szeretném, ha már nem lenne több negatív transzformáció, bár az a terület, ahol én dolgozom, az egészségügy még tartogat megszorító változásokat. Tény, hogy a mostani helyzet nem jó és változásra van szükség, szeretnénk a lehető legjobb megoldást megtalálni. Jó lenne, ha a koalíció helyzete stabilizálódna, hiszen jövőre itt az EU, a NATO, és ez mindenképpen újabb lehetőségeket hoz. Remélem, hogy 2005-től az önkormányzatoknál a pénzügyi decentralizáció következtében több pénz marad, s így a lakosságnak itt helyi szinten is több jót tudunk biztosítani.

(hernádi)

A Porto győzelemmel ünnepelt
A portugál bajnok FC Porto a spanyol FC Barcelona labdarúgócsapata elleni (Porto–Barcelona 2:0) győzelemmel avatta fel vadonatúj stadionját. Az 52 ezer néző befogadására alkalmas létesítményt a 2004-es Európa-bajnokságra építették. Ez a stadion ad majd otthont a kontinensviadal június 12-i nyitómérkőzésének, valamint három további meccsnek és az egyik elődöntőnek is.

Kétmillióért állnak rajthoz

Ben Johnson és Carl Lewis – mindketten 42 évesek – olimpiai visszavágót fut a nyáron. A két kiváló, de már visszavonult sprinter közül 2 millió dolárt kap a gyorsabb, a vesztes pedig egymilliót vehet fel. A nagy show létrehozói az 1988-as, szöuli botrányos százméteres olimpiai döntőt akarják úgymond tisztára mosni. Johnson Szöulban 9,79 másodperces világrekordot állított fel, de később kiderült, hogy doppingolt.

Ünnepelni jőjjetek…

Közeleg az év vége, a számvetések ideje, az ünnep. De nemcsak az évvégi ünnepek adnak alkalmat a visszatekintésre, hanem az is, hogy a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa fennállásának negyvenedik évfordulójához készülődik. A közelgő születésnap „előestéjén" Gémesi Irénnel, a kórus közkedvelt „mindeneslányával", az énekkar szervezőtitkárával, hajdani kórusbeli társammal beszélgettem.

A karácsonyi ünnepek bensőséges hangulatának teljességéhez mindenkor hozzá tartozott a zene. Készült-e az énekkar az ünnepek alatt valahol hangversenyt adni?
- Az énekkari tagok közül sokan maguk is karvezetők saját lakhelyükön, így 8-10-en az ünnepek alatt otthoni hangversenyeken vezényelnek. Még továbbiak az ő kórusaikban is énekelnek. Érthető hát, hogy ilyen nagy csapat kiesésével a tanítókórus nem léphet közönség elé. Ezáltal viszont országszerte képviselteti magát. Ők szinte mindannyian a tanítók karából, főleg Vass Lajos „szárnyai alatt" nőttek karnagyokká.

Hol szerepeltetek 2003-ban és milyen volt ez az év a kórusban ?
- Összesen tíz összejövetelt tartottunk, közben nyolc hangversenyt adott az énekkar. Felléptünk Rozsnyón az országos pedagógus-találkozón, a Tompa-napok alkalmából kétszer Rimaszombatban és Hamván, egy sárbogárdi meghívásnak tettünk eleget Magyarországon, majd Lakiteleken egy nyári pedagógus-továbbképzésen. Idehaza egy tényleg lélekemelő, meleg hangulatú, színvonalas hangverseny sikeredett az udvardi templomban, és nagy sikerrel énekeltünk a Prágai Magyar Kulturális Napokon.

Milyen művekkel foglalkoztatok?
- Az idei műsor részben régi számokból, s csak részben új művekből tevődik össze. Klasszikusok és kortárs szerzők művei egyaránt vannak műsoron. Köztük Kodály, Bárdos, Liszt, Vass Lajos, Szíjjártó, Kocsár művei, de Scarlatti, Verdi és Standford műveket is énekelünk, hogy csak pár szerzőt említsek.

Milyen teendői vannak év közben a szervezőtitkárnak, aki közben maga is kórustag?
- Az összejövetelek – alkalmanként havonta három nap – helyének és időpontjának kitűzése, a tagok értesítése, a karnaggyal történő időpont- és repertoár-egyeztetés, a választott helyszíneken szállás, étkeztetés és hangversenyterem megrendelése, ezek költségvetése, esetenként 50-60 főre. Sokszor a rávalót is úgy kolduljuk össze.

Azelőtt a Csemadoknál állami támogatást is kapott a kórus. Most kik támogatják?
- Állandó állami támogatásról szó sincs. A szlovák kulturális minisztérium időről időre kiutal némi pénzt. Támogatóként említhetem az Illyés Közalapítványt, elnyerünk egy-egy aktuális magyarországi pályázatot. Ezzel együtt idén már előfordult, hogy a tagok adtak a kórusuknak kamatmentes kölcsönt arra az időre, amíg a támogatások megérkeznek. Pedig sokan úgy vélik, hogy a kórustagok fizetésért énekelnek. Erre volt Vass Lajosnak egy mondása, ha rosszul énekeltünk: Olyan hamisan énekeltek, mintha pénzért csinálnátok!

Mi késztet sokakat arra, hogy a tanítás mellett ilyen komoly, sokszor évtizedekre szóló elkötelezettséget vállaljon az utazás, a többnapos kemény próbák, fellépések ellenére? Talán, mert a tanító még az iskolán kívül is adni akar, s mert énekelni jó?
– A kórus tagjai kivétel nélkül nagyon szeretnek énekelni. A találkozások nem csak zenei, karvezetői vonalon nyújtanak a fejlődésükhöz támpontot, de pedagógiai tájékozódást, a tapasztalatcsere lehetőségét is adják, s nem utolsó sorban baráti kapcsolatokat gerjesztenek. A légkör, az összejövetelek hangulata szinte családias. A kórusban minden korosztály képviselteti magát, mégsincsenek generációs problémák. Így hát egy-egy összejövetel a kemény, napi 8-10 órás próba mellett is változatosságot, kikapcsolódást, töltekezést jelent, amire igen nagy szükség van.
Negyvenedik évébe lépett a kórus. Már ez sem egy akármilyen teljesítmény, miközben énekesek, vezetők, karnagyok cserélődnek. Hogyan lehet ezeket a változásokat zökkenőmentesen áthidalni?
- Az énekesek nem egyszerre cserélődnek. Az új tagok a régiek támogatásával megtanulják a repertoárt, átveszik a szokásokat, beilleszkednek a szólamokba. A karnagyváltást már kicsit nehezebb áthidalni. Meg kell szokni az új módszereket, a karnagy vezénylési stílusát, igényeit.
Szervezel, konferálsz, és még énekelsz is a kórusban. Hogyan lehet ezt mind összeegyeztetni?
- Megszokás kérdése, de bizony sokszor nehéz a próbán is ott ülni és szervezni is. De az előszervezés sem könnyű. Az énekkarnak nincs székháza, sem egy számítógépe, sokszorosítója, sem egyéb felszerelése. Önálló jogi személyként a pedagógusszövetség fogadott be, hogy legalább címünk legyen a pályázatokhoz. Kottatárunkat nem tudjuk raktározni, nincs hol sokszorosítani, telefonálni. Mindez általam, illetve lakásomon zajlik, ahol naponta többször az énekkar ügyeiben szól a telefon. Pedig volt a magyar tanítóknak Háza Pozsonyban, amit téglapénzből építettek az első Csehszlovákiában. Ma senki sem tud, vagy nem akar tudni a sorsáról. Még szerencse, hogy az énekkar önkéntes krónikása, Horváth Géza szorgalmasan jegyzi a pergő évek eseményeit.
Jobb napokat és gazdag születésnapot kívánok a kórusnak.
Pálinkás Zsuzsanna

A Hubert J. E. "pezsgőgyárban" újabban már évente nyolcmillió üveg habzó ital készül
A szeredi pezsgő Pozsonyban lett világhírű
Szilveszterkor szinte "kötelező" pezsgőt bontani. Az óévfordulón ugyanis általában pezsgővel kívánunk egymásnak békés, boldog új esztendőt. Pezsgővel, mert a pezsgő remek ital. A királyok itala. Királyi ital, de (francia) pap találmánya.
Európában, Franciaország határain kívül elsőként, 1825-ben, Pozsonyban létesült pezsgőgyár.

Csak tiszta forrásból!

A pezsgő valójában természetes borból készített szénsavdús italféleség, amelyben a szénsav, lefolytva, cukor hozzáadásával természetes úton erjed ki. (Azt a bort, amelyhez mesterségesen szénsavat adnak, a pezsgőtőli megkülönböztetés végett, habzóbornak kell(ene) nevezni.)
Az 1922-ben Budapesten megjelent Révai nagy lexikona részletesen taglalja a pezsgőkészítés tudományát. "A pezsgő előállítására, olvasható a XV. kötet 413. oldalán, főleg a kék burgundit (pineau és gamay), továbbá a molnárszőlőt használják, melyet szedés után azonnal kisajtolnak. A mustot kádakban fogják fel, hol az 12-20 óra alatt leülepszik, s csak a tisztáját fejtik erjesztő hordókba, melyekben a must majdnem tökéletesen kierjed, ezután a különböző új borokat egymással keverik. A kevert borokat vizahólyaggal derítik s március hóban palackoba töltik, miután előbb kellő mennyiségű tiszta nádcukrot aldottak fel benne. A cukor mennyiége a fogyasztók ízlésétől s attól függ, mily fokú pezsgést óhajt a gyáros. A palacokokat erősen bedugaszolják s a dugaszt dróttal és zsineggel lekötözbe, újabban dugaszkengyellel leszorítva, hűvös pickékben állványokra fektetik, hogy a palackba töltött bor lassan erjedésbe jöjjön, ami 2 évig is eltart. Ha az erjedés megszűnt és a bor tökéletesen megtisztult, a palackokat nyakukkal lefelé fordítva helyezik el, hogy az erjedéskor képződött seprű és egyéb üledék lehetőleg a dugaszra gyűljön. Midőn ez megtörtént, a degorgáláshoz látnak, mely célból a nyakukkal lefelé fordított palackok dugaszát meglazítják, hogy a dugasz melletti szűk nyíláson a palackban lévő szénsav az üledéket kiszorítsa, ezt letisztítják s a palackba a kiföcskendezett bor helyébe az ún. liquerut töltik bele. A degorgálást vagy kiseprőzést újabban fagyasztással is végzik, így a munka könnyebb. A liqueur cognacból, cukorból s egyéb a P. illatát, színét, ízét módosító anyagokból áll; a liqueuradag (dosage) mennyiségét a fogyasztók ízlése határozza meg s 150-250 cm3 között ingadozik palackonkint. A liqueur hozzadása után a P.-s palackokat véglegesen bedugaszolják, felszerelik és pár hét múlva forgalomba hozzák... főbb P.-gyáros cégeink: Törley, Huberth..."

Don Pérignon és Champagne

A pezsgőkészítés titkát, a legenda szerint 1676-ban Franciaföldön, Champagne borvidékén, don Pérignon, a hautvillersi benedekrendi apátság pincemestere fedezte fel. Mára az ital gyártása sok helyütt nagyüzemivé vált, "eliparosodott", ám az egyes (leg)fő(bb) alapvető gyártási folyamatok megmaradtak.
Napjainkban a pezsgőkészítésnek négy változata létezik. A legjobb és legtökéletesebb közülük az úgynevezett "Méthode Champennois" módszer, melynek lényege, hogy a másodlagos erjedés (fermentáció) abban az üvegben megy végbe, amelyben később forgalmazzák.
Eredeti "champagne" pezsgő készítésére csak három szőlőfajta (a charonnay, a pinot noir és a pinot meunier) engedélyezett. A gyártáshoz felhasznált szőlőfajtától függően a címkén aztán Blanc de blancs (chardonnay) vagy Blanc de noirs (pinot noir, pinot meunier) megnevezés szerepel. (Ha a címkén egyik megnevezés sem található, a gyártó az italkészítéshez mindhárom fajtát felhasználta.)

Hubert, Fischer, Schönbauer

A pezsgőkészítés titkát ismerte a legenda hőse: Napóleon Champagne vidékéről származó katonája, Jean Evangelist Hubert is. A hadfi a világhódításra törekvő császár kudarcba fulladt oroszországi hadjártából hazafelé, hazájáva tartva Pozsonyban megállt sebét kezeltetni. A tábori kórházban beleszeretett ápolójába, a szépséges Paulínába.
A baka, miután sebe behegedt, szíve sebének a gyógyításához látott, s oltár elé vezette a szép Paulínát. Mivel az ifjú férjet nem csupán neje bájai, hanem a kiváló Pozsony-védéki borok is lenyűgözték, hogy legyen miből élniük (elvégre csak szerelemből sokáig nem él meg az ember!), elhatározta, hogy pezsgőgyárat alapít. Elhatározását kisvártatva valóra is váltotta, s megalapította "Hubert-Champagner Farik" névre keresztelt üzemet.
Ennyi a legenda. A valóság azonban egészen más.
A korabeli dokumentumok hitelesen igazolják ugyanis a pozsonyi (első nem Franciaország területén létesült) pezsgőgyárat, az eredeti francia(országi) recept alapján, 1825-ben két pozsonyi nemesember, Fischer János és Schönbauer Mihály alapította. Fischer császári és királyi udvari bor- és fűszerszállító, kereskedő Balassagyarmaton született, Schönbauer sebészorvos pedig Szegeden látta meg a napvilágot.
A cégalapításhoz szükséges indulótőkét Fischer teremette elő, Schönbauer "csak" a gépeket kiszolgáló műszaki személyzetet biztosította be. Pezsgőjüknek, mivel szigorúan ragaszkodtak az eredeti francia gyártási technológiához, s a termeléshez csakis kiváló borokat használtak fel, nem csupán az ország határain belül, hanem külföldön is gyorsan nagy keletje lett. Fischer és Schönbauer palackba zárt aranyat érő "aranykönnyei" már az 1842-es első budapesti ipari kiállításon több rangos elismerést kiérdemeltek.
Mindkét cégalapító 1960 legelején, egymástól alig néhány nap eltéréssel halt meg: Fischer élete 83. évében járt, Schönbauer pedig 84 esztendős volt...

Az első Hubert színre lép

A pozsnyi pezsgőborgyárak a 19. század hatvanas éveinek végén évente összesen mintegy 200-250 ezer üveg habzó boritalt gyártottak. A készletek felét az időközben nevet változtatott első pezsgőgyár, a Fischer és Geiger cég állította elő.
Az "első Hubert" 1875-ben került kapcsolatba a gyárral. Franz Hubert a legendában gyáralapítóként szereplő Johann Evagelist Hubert öccse volt. Két évvel később a Hubert család a teljes céget megvásárolta és a még abban az esztendőben Haberman Paulinával frigyre lépő J. E. Hubertre íratta.
A Hubert családnak valójában semmi köze sem volt Franciaországhoz, hisz a família Ausztráiából származott és épületanyag árusítással, valamint famegmunkálással fogalkozott.
Hubert J. E. 1882-ben, 33 éves korában hunyt el. A céget halála után a felsége vezette. A Hubert J. E. cég a számos technológiai újítást bevezető "szép Paulina" irányítása alatt kimondottan felvirágzott, s a nemzetközi szakbemutatókon is sok rangos elismerést, díjat nyert.
Az 1896-os budapesti milleniumi kiállításon meglátogatta a "Hubert-pavilont" I. Ferencz József császár is. Sőt őfelsége a cég egyik italkülönlegességét, a Gentry-Club márkát meg is kóstolta. Aztán néhány korty elfogyasztása után elismerően bólintott:
– Ez a pezsgő – jelentette ki – kiváló!
Hubertné őnagysága majd elalélt az örömtől.
A 19. század végén a társaság már Olaszországba, Oroszországba, Skóciába, sőt Indiába, Amerikába és Ausztráliába is szállította termékeit.

A szeredi "demokratikus" Hubert

1903-tól egészen 1945-ig, a kommunista diktatúra hatalomra kerüléséig Johann és Paulina fia, Henrik írányította a gyárat. A Hubert J. E. névre módosított céget azonban 1945. június 5-én, mivel Henrik magyar nemzetiségűnek vallotta magát, az ocsmány, sajnos máig érvényes Beneši-dekrétumok alapján a jogos tulajdonostól elkobozták. (A vállalkozás akkoriban 17 embernek adott munkát.) Hubert Henrik felkerült a deprotálandók listájára: pedig munkaképtelen beteg és 70 éves volt.
A cég 1952-ben Szeredre került. Viera Matušeková, a merketingosztály munkatársa nem tudta megmondani, miért. "Talán, vélekedett, az elvtársak azt gondolták, Szered is megérdemel egy világhírű gyárat?"
Hát, szó, ami szó, elég bárgyú érv!
Egy biztos: a cég 1995-ben részvénytársasággá alakult. S a magáncég 11 millió flaskó habzóitalt állított elő. ůjabban a Hubert J. E. Kft. már évente 8 millió üveg pezsgőbort készít.
– A pezsgőn kívül – magyarázta Marek Lisý mérnök főgyártásvezető – különféle habzóborokat is készítünk. Termékeink készítésénél a Kis-Kárpátok, Dél-Szlovákia és a Nyitrai borvidék legjobb szőlőtermését hasznosítjuk.
A Hubert Club fehér pezsgőbor például rajnai rizlingből, zöld veltelíniből, és Müller Thurgauból, a vörös pedig szentlőrinciből és kékfrankosból készül. Az eredeti, munkaigényes, ám társainál jóval magasabb áron értékesíthető francia eljárással előállított pezsgő "Hubert–Methode`l original" megjelöléssel kerül forgalomba.
A társaság jelenleg 117 személyt foglalkoztat, s – több márkanéven – nem csupán fehér, hanem rózsaszínű és vörös pezsgőt, pezsgőborokat és habzóborokat egyaránt gyárt. De készül az üzemben többek között málna, barack és almaízű (természetesen alkoholmentes) "gyerekpezsgő" is.
Az export zöme, konkrétan az egész termés 15-18 százaléka, Csehországba irányul.
Végül, az "utolsó szó jogán", egy jó tanács: az óévbúcsúztatóra szánt pezsgő felbonátsa előtt szívleljük meg a főgyártásvezető tanácsát, vagyis: a fehér pezsgőborok aromája, ízvilága 10-15, a vörös fajtáké pedig 13-18 C fokra hűtve érezhető leginkább.
ZOLCZER LÁSZLÓ
1. Viera Matušeková és Marek Lisý a Szabad ůjság minden kedves olavsójának 2004-re jó egészséget, boldogságot és szerelmet kíván.
2. Kis "pezsgőkeringő"
(A szerző felvételei)

Hajléktalankongresszus
Fedél fölött

Zsúfolt ház előtt tartották meg a hét végén a Hajléktalanok Országos Szövetségének kongresszusát, amelyen megalakult a szövetség milliomos tagozata. Ennek elnöke a Moszkvai térről delegált, 52 esztendős T. József lett, aki a közelmúltban három, korábban a Millenáris Kht.-vel kapcsolatban álló, és több milliárdnyi forint állami pénzt elköltött bt-t, illetve kft-t vásárolt meg napi áron számolva 6 ezer forintért.
Borostás Vince, a Hajléktalanok Országos Szövetségének (HOSZ) korelnöke szerint a milliomos tagozat légtrehozását az élet és a jogos társadalmi igény kényszerítette ki. Az áprilisi parlamenti választások óta hajléktalanok százai vásároltak meg tönkrement, állami megrendelések teljesítésére létrehozott cégeket. A vállalkozások erejét jelzi, hogy több milliárd a köztartozásuk, nagy tehát az új tulajdonosok felelőssége az ország sorsát illetően. A nemzetközi érdeklődést jellemzi, hogy a HOSZ-kongresszus dísztribünjén helyet foglalt az a harkovi hajléktalan is, aki öt perc alatt nyolc magyarországi sztrádaépítő alvállalkozást vásárolt meg egy utcasarkon a saját nevére, hozzátéve, hogy ő mindig is örömmel vette, ha az utcára viszik ki a politikát. Az akkreditációk ellenőrzésénél egyébként némi vita támadt, néhány küldött nevét ugyanis több megye is regisztrálta, minthogy üres vasúti kocsikban és tehervagonokban laknak, így éjszakai útjukon egyszerre több megyét is érintenek.

A magyar gazdaság vezetőit megosztotta a tagozat megalakulásána híre. A télikabát-iparág mágnásai például nem titkolt örömmel nyugtázták, hogy a kongresszusi határozat értelmében a hajléktalan milliomosok ezután is ápolni kívánják tradícióikat, és ragaszkodnak ősi öltözékükhöz, nevezetesen hogy nyáron, a legmelegebb hónapokban sem szabadulnak meg télikabátjuktól, abban járják a várost. Figyelembe véve a feltörekvő ifjúság divatérzékenységét, a télikabát státusszimbólummá válhat a nyári időszakban is, sőt minthogy a felmérések szerint a mostani tizenévesek plus a hamarosan végző leendő diplomások már most a hajléktalanok potenciális tömegbázisának tekinthetők, nem nehéz prognosztizálni, hogy a télikabáripar jövő ilyenkorra húzó ágazattá válhat.
Az úgynevezett testifehérnemű-fronton viszont akár a krach is beüthet. A kínai piacokról már most jelezték, hogy az egyszer használatos frottírzoknik árusítása visszaesett. Ismeretes, hogy a Magyarországon forgalmazott zoknik már eleve csak egy mosást bítnak ki, utána a sarkoknál szitává mállanak, gumírozásuk teljesen kienged, ami állandóan szinten tartja a keresletet, viszont figyelembe véve, hogy a leghatékonyabbaknál a zokni s az egyéb fehérneműk átfutási ideje gyakorlatilag nem mérhető, váltásról nem beszélhetünk, plusz számolva azzal a lélektani tényezővel is, hogy egy magyar újgazdag mindent megengedhet magának, még azt is, hogy zoknit egyszer sem cserél életében, mindez a zoknipiac végét jelenheti. Ami viszont a ruházati ipar dolgozóinak elhajléktalanodásához vezethet, és kérdéses, hogy a fóliaszatyorgyártó ágazat fel tudja-e szívni őket. A fóliaszatyor-ipar szakértői szerint ugyanis már telítődött a piac...
A konzervgyárak viszont stratégiai váltásra készülnek, Egy magát megnevezni kívánó, sőt neve leírását kifejezetten követelő konzervprognosztikai szakértő bejelentette: előrehaladott tárgyalások folynak a kereskedelemmel olyan dobozos, illetve üveges készételkonzervek gyártására, amelyek már eleve lejártak. Ezeket a termékeket jutányos, mondhatni dömpingáron elsősorban a pesti bérházak és a rózsadombi villák lakóinak adják el, akik aztán – látván, hogy az áru szavatossági ideje lejárt – azonnal kidobják a szemétbe, ahonnét a hajléktalanok megbízottjai még aznap kiveszik és elszállítják. A gyógyszeripar hasonló megoldáson gondolkodik, e pillanatban azonban még viták folynak arról, hogy a lejárt gyógyszereket kiszerelve vagy ömlesztve kínálják-e a hajléktalanoknak.
Hasonlóan átállítja gépsorát számos üdítőgyártó üzem is. A dobozos üdítők termelését beszüntetik, és a hajléktalanok szükségleteinek megfelelően kizárólag visszaváltható üvegeket, illetve műanyag flakonokat gyártanak, mégpediglen a piackutatásokra alapozva üdítőital nélkül, teljesen üresen, amit a megcélzott – és el is talált – réteg a gyár mintaboltjaiban azonnal vissza is válthat.

A vendéglátó-ipari cégek erősen tiltakoznak a várható forgalomkiesés miatt. A 2003-as esztendő amúgy sem az övék volt. Mint ismeretes, az Európai Unióhoz való csatlakozás jegyében tavaly szeptember 1-jétől Magyarországon is betiltották az ételmaradékok (moslék) hasznosítását, miálta a vendéglők komoly bevételtől estek el, hiszen egy dézsa moslékot ezer forintért adta el az étterem személyzeti bejárójánál az érdeklődőknek. Igaz, egyes vendéglők változatlanu értékesítik a hulladékot, jogászaik értelmezésére hivatkozva, miszerint a moslékfogyasztás tilalma kizárólag az állatokra, ezen belül a disznókra vonatkozik, emberekre nem, így a moslék nagyüzemi gyártása és értékesítése hajléktalanok számára akár fő profilként is szóba jöhet.
Ami a politikai és társadalmi vsszhangot illeti, a magyar miniszterelnök már az Országos Érdekegyeztető Tanács legközelebbi ülésére meghívja a hajléktalanok vezetőit – köztük a HOSZ-kongresszuson megalakult milliomos tagozat elnökét, T. Józsefet –, egyelőre azonban nem tisztázott, hogy a munkaadói vagy a munkavállalói oldalon foglaljanak helyet, esetleg a gyáriparosokat képviseljék.

Történelmi lépésnek tekinthető az is, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar amint értesült a hajléktalanok milliomossá válásáról, azonnal körlevélben szólította fel az anyaszentegyház papságát, hogy a vasárnapi miséken a hajléktalanokról is emlékezzenek meg, legalább néhány szóban, amire évtizedek óta nem volt példa. Mi több, ha igényük van rá, áldják is meg őket. A közeledésre jellemző, hogy az egyház szóvivője bejelentette, az egyház és a hajléktalanok viszonya rendezett, majd reményét fejezte ki, hogy a milliomos hajléktalanok tagozata az egyház anyagi támogatásában is haladéktalanul részt vesz, természetesen minimum a népszámlálási adatoknak megfelelő mértékben.
A HOSZ-kongresszus alighanem fordulópontot hoz az oktatásban is. Megerősített, de meg nem cáfolt hírek szerint a kormány az iskolai reform jegyében szorgalmazza, hogy már az általános iskolában legyen kötelező a túlélés nevű tantárgy, amelynek keretében a diákok heti ötször két órában gyakorolják, hogyan lehet mínusz 5 Celsius-fokos hidegben pincelejáró előtt vagy híd tövében hullámpapíron és tévésdoboz kartonlapjaival takarózva úgy aludni, hogy egyszerre forduljanak meg, így megelőzendő a hideg beáramlását a takaró alá. Szakemberek szerint az arzénos víz ivását, továbbá a villamosmegállókból összegyűjtött ázott csikkek újrahasznosítását is tantervbe kellene venni, az ellenzék azonban ezt az ötletet nem helyesli, mondván, a hajléktalanok így is túlterheltek, bőven elég nekik már a nulladik órai tanítás is, amikor gazdasági jogot, tőzsdei ismereteket, cégbírósági történelmet és a Hogyan alapítsunk nagyvállalatot huszonnégy órán belül? című tárgyat tanítják.
A tanácskozáson felolvasták Josip Tot és Kaya Ibrahim multimilliárdosok üdvözlőszövegeit is, majd a kongresszus a Himnusz hangjaival ért véget.
MEGYESI GUSZTÁV (hvg)

"Akarsz-e játszani?..."

Az év legvidámabb napja egyben temetés is, az óvév temetése, s ugye ebből is érthetően kiviláglik, hogy "mintha" halálról van itt szó. S a "mintha" haláljáték, amely velünk történik, mégis valahogy rajtunk kívül zajlik.
De milyen is ez a "mintha" halál? Erre a kérdésre próbálnak választ adni a játék szakemberei, Kucman Eta, Dráfi Mátyás, Boráros Imre és Miskovits László színművészek.

Sokszor meghaltatok a színpadon?
Kucman Eta: Meghaltam Desdemonaként, Shakespeare Othello című darabjában, Dráfi Matyás keze által. Meghaltam Ágnesként Vörösmarty Czillei és a Hunyadiak című művében, szintén Matyi által és meghaltam Antigoneként szintén Dráfi Mátyás hathatós
közreműködésével.
Dráfi Máyás: Nem általam haltál meg, hanem az én parancsomra...
Kucman Eta: De végülis te hoztad az ítéletet...
Dráfi Mátyás: Én Etelkával mindig így voltam...
Kucman Eta: Hogy meg kell engem fojtani, hahaha...

Úgy veszem észre, rögtön a közepébe vágtatok, beszélhetnénk tehát rögvest akár a halálnemekről is...
Kucman Eta: Az évek során volt fojtogatás, nagykés, volt élve sziklába eltemetés... De ami számomra a színpadon valóban a halált jelentette, az a következő volt: Brecht egyfelvonásosait játszottuk, s az előadás első részében a spanyol polgárháborút idéző Carrar asszony puskái-t adtuk elő, a második részben pedig az Antigoné-t. Az első részben a dráma akkor csúcsosodott ki, amikor a fiút, akit megöltek, behozták a színpadra. Mivel erről a fiúról csak beszélnek a darabban, tehát nincs jelen élő alakként a színpadon, úgy döntött a rendező, hogy ezt a szerepet is én fogom játszani. Az utána következő darabban, az Antigoné-ban a címszerepet amúgyis én játszottam, tehát jelen kellett lennem az egész előadásban. Azt találták ki tehát, hogy beleforgatnak egy vastagabb posztóba és a Brecht darabban a hátán hoz be a színre Pőthe Pista. Azért is esett rám a választás, mert kisebb testsúlyú színészre volt szükség. Természetesen én már be voltam öltözbe Antigoné jelmezébe, amelynek része egy kis balettcipő-szerű topánka volt, ezt viseltem a lábamon. Nos, hogy a másik darabban hangsúlyosan jelezzem a posztóba tekert halott férfit, a balettcipős lábamra vaskos bakancsot húztam és a posztóból kilógattam. Amikor Pőthe István lefektetett a színpadra, a bakancs alapján mindenki tudhatta, hogy egy férfiról van szó. A darabban a tömeg körbeállt és elkezdtek imádkozni. Az egyik előadáson én már javában bent feküdtem a színpadon és hallom ám, hogy igencsak döcögve indul az ima. Az egész úgy hatott, mintha sírás helyett viháncolnának és végül halk röhögésbe fulladt az egész. Én meg ahogy ott feküdtem a posztóban a sötétben, átfutott az agyamon, hogy uramisten, egér van a színpadon. Ami ugye gyakran előfordul... Nem tudtam ugyanis, mi történik, miért kuncognak a kollégák. Gondolatban végigfutottam a testemen, hogy minden rendben van-e, s egyszercsak belémhasított, elfelejtettem fölvenni a bakancsot...

Kikandikált a női cipőcske a halott férfi lábán...
Kucman Eta: Balettcipőben ott feküdtem vaskos férfiként és ebből olyan nevetés lett, hogy röhögésbe fulladt az egész ima...
Boráros Imre: S te mint hulla végülis hogy jöttél arra rá, hogy nincs rajtad a bakancs?
Kucman Eta: Értelek és értékelem a humorod... Ha nincs egér, az ember magában keresi a hibát és rájön...

Dráfi Mátyás hányszor halt meg a színpadon?
Dráfi Mátyás: Nem számoltam össze, de nagyon sokszor. Etelka már említette az Othellót. Ott ugye öngyilkosságot követtem el. Máskor meg Proktorként akasztottak fel az Egy lócsiszár virágvasárnapjában. Aztán Felkai Madách életrajzi drámájában szintén "volt egy halálom". Hogy éli meg az ember a színpadi halált? Ez egy érdekes kérdés, mert szerepe válogatja. Van, amikor az ember hisz a szerepben és akkor megpróbálja – huh de csúnyát mondok – átélni. Persze átélni ilyet igazán mégsem lehet, mert ugye azért önkontrollra szükség van a színpadon. Ha ez nem lenne, akkor Etelkát már régen megfojtottam volna...
Kucman Eta: Hahaha! Egyszer megígérte, hogy megfojt..

Nincs az embernek néha ilyen indíttatása a nagy átélésben?
Kucman Eta: Szorongó érzés?
Dráfi Máyás: Szorongó érzés van...
Kucman Eta: ...de nem halálfélelem.
Dráfi Máyás: Az önkontrollal kordában tartott valami (nem tudom pontosan, hogy mi... ) igazán furcsa érzés. Felkai Madách darabjában megpróbáltam elhitetni magammal, hogy valóban meghalok. Akit megszemélyesítettem, olyan figura volt, hogy éreztem, a szerep fokozásával, kibontásával eljuthatok abba a stádiumba, hogy egyszerűen vége... Amikor a győri színházban vendégszerepeltem Müller Péter Búcsúelőadásában, voltak kellemetlen érzéseim, bizony volt a szereptől halálközeli félelmem a színpadon, ahol ugyanis felakasztottak és kirúgták a lábam alól a hordócskát.

A halálfélelem ebből adódott, a helyzetből vagy pedig a szerep átéléséből?
Dráfi Máyás: Ott valóban a helyzetből adódott a halálfélelem, mert arra gondoltam, hogy mi van akkor, ha az a kötél a nyakamon marad? Bevallom, kellemetlen érzésem támadt, hiába volt a karabiner a nyakam mögött, minden előadás kimondottan szorongató volt. Egyébként halálfélelem fogott el akkor is, amikor műtötték a nyakamat. A feleségem mondta, állítólag kapálóztam és kiabáltam, hogy nem akarok meghalni.
Kucmann Eta: Álmodban kapálóztál?
Dráfi Máyás: Igen. Közvetlenül a műtét után. Ez igazi halálfélelem lehetett. Biztosan korral jár...
Miskovics László: Akkor a legközelebbi színpadi halálod már beérett... hahaha!
Dráfi Máyás: Előtanulmány....hihihi! Érdekes, hogy az élők mennyire tudnak viccelődni a halállal, amíg élnek, természetesen.
Boráros Imre: Nekem is van néhány tréfás halálélményem. Régebben történt, szerepeltem egy szlovák tévéfilmben, amelynek az volt a címe, hogy Fény, Svetlo. A főszereplő fiúnak az apját játszottam, aki az elfekvőben hal meg.

Akkor ez hosszú haldoklást feltételezett...
Boráros Imre: Igen, de én hülye, képes voltam előtanulmányokat "folytatni". Bekéredzkedtem Komáromban az elfekvőbe. Bár ne tettem volna! Bevallom, utána álmatlan éjszakáim voltak, mert amit ott láttam, az borzalmas volt. Végül rájöttem, hogy a szerepemhez ezzel nem sok segítséget kaptam, mert a rendező teljesen mást kért tőlem. Olyasmit, hogy amikor már majdnem meghal az ember, akkor még azért legyen viszonylag eleven, mert a forgatókönyv szerint a fia ott van az ágya mellett és hosszasan búcsúztatja...

Úgy mint az operában. Haldokolnak, de közben énekelnek és kivágják a magas Cé-t...
Boráros Imre: Körülbelül, csak itt én nem énekeltem, ugyebár. Aztán ott volt a következő halálom a Klapkáról szóló színpadi műben. Ennek volt egy humoros attitűdje is. Szabadtéri előadás volt a Bástya Színházban, s a darabban minden alkalommal hat kolléga magasra emelve vitt ki, ami nem lett volna baj, csak az emeléskor valamelyiknek mindig ott maradt az ujja, hátulról. S nem sok hiányzott, hogy végigröhögjem az egész utat. Aztán volt egy következő haldoklásom a La Mancha lovagjában, ahol a darab végén hárman énekelnek és dal közben egy bizonyos sornál az ének megakad, a szereplő megáll, összecsuklik és meghal. Ez nagyon érdekes volt, mert ugye a Klapka darabban az ember tudta, hogy még két mondat és meg kell halnia, de itt.... nem igazán lehetett felkészülni rá, mert a dal csodálatos, a halál hirtelen jövő... Don Quijote fel akar támadni, harcolni akar és akkor egyszerre megáll a szíve és vége... meghal... S most arról, ami civilként is megérintett. O’Neill Hosszú út az éjszakába c. darabját próbáltuk Csiszár Imrével. A bemutató előtt két héttel a próba előtt fél órával egyszerűen rosszul lettem az öltözőben. Szerencsém volt, mert nyitva volt az öltözőm ajtaja és valamelyik kollégám meglátott. Kihívták a gyorsmentőket. Nos akkor valóban halálfélelem fogott el, de olyan, hogy másodpercek alatt az életem számos epizódja lepergett a szemem előtt. Nem tudtam felállni a székről, csak ültem és azt hittem, hogy itt a vég.
Dráfi Máyás: Imre, érdekes, amit az imént az énekléssel kapcsolatban elmeséltél... Talán meglepő, de én szerettem az anyósomat, aki a téli hónapokban mindig nálunk vendégeskedett. Beteg volt már a szíve, ki is hívtuk az orvost, gyógyszereket kapott és kezdett szépen rendbejönni. Az év utolsó napján, szilveszterkor minden évben összejött három család és mindig máshol szilvesztereztünk. Azon a szilveszteri napon, amelyről szó van, az egyik barátunkhoz készültünk és az anyósom, mielőtt elmentünk volna, behívta az egész családot és énekelni kezdett egy egyházi éneket. Igaz, hamisan énekelt szegény, de én olyan lelkesen énekelni még sosem hallottam őt. Utána elmentünk szilveszterezni, s éjfél előtt csörög a telefon, a gyerekek hívtak. Apuka, anyuka gyertek gyorsan haza, baj van, mondja a lányom. S mire hazarohantunk, az anyósom addigra meghalt. Dallal búcsúzott el tőlünk.
Boráros Imre: Kicsit elszomorodtunk, úgyhogy beszéljünk most arról, hogy az operettben is meg lehet halni, igaz, Laci?
Miskovics László: Hahaha!!! Igen, igen, meg lehet halni. Színészként. Ha nem jut a szöveg az eszedbe!
Dráfi Máyás: Akkor minek fizetik a súgót?
Boráros Imre: Azt szeretném kérdezni, hogy ilyenkor a karmester beint?
Miskovics László: Beint, de adódik olyan helyzet is, hogy integet, integet, ameddig csak bír. De az operettben más drámák vannak... A végén az ember általában megházasodik, ugyebár. Hála istennek volt szerencsém musicalt is játszani. A West Side Story-ban egyszer nagynehezen sikerült csak meghalnom. Ez volt az egyetlen darab egyébként, amelyben színpadon meg kellett halnom. Igaz sokszor. Több mint százszor haltam meg.

Érdekes dolog... Meg lehet-e ugyanúgy halni százszor?
Miskovics László: Ugyanúgy nem.
Dráfi Máyás: Ugyanúgy többször soha nem lehet meghalni.
Kucman Eta: Ugyanis a színpadi halál függ a közönségtől.

Ha lelkes a közönség, jobban meg lehet halni?
Dráfi Mátyás: Sok körülmény játszik közre...
Kucman Eta: Olvashatunk a halálról, el tudjuk játszani, megjelenítjük százszor és ezerszer, de az, amit majd át fogunk élni a valóságban, az nem ugyanaz, sőt, az egészen más lesz. És az ember ezt tudja, mégis... A színpad az a kiváltságos hely, ahol minden körülmény, minden helyzet olyan "mintha". Játszunk, nevetünk, közvetítünk, jelzéseket küldünk a közönség felé, hogy értse, ez most halál, én most szomorú vagyok, vidám vagyok, de civilként közben nekem nem kell szomorúnak vagy vidámnak lennem, hiszen én csak a színészi eszköztáramból használok valamit.
Miskovics László: Nincs két egyforma előadás, nincs két egyforma színpadi halál. Emlékszem, a West... - ben, amikor Csino állítólag meggilkolta Mariát és Tony rohangál az utcán, kiabálja, hogy "Csino hol vagy?, hol van a hideg pisztolyod, Csino ? Gyere, gyere elő, lőj le engem is, Csino... Hol vagy?" S akkor megjelenik Csino a pisztolyával ugyebár és Tony kiabál, hívja őt. És durr... Maríííjjja!!! – sikoltja... És vége. Úgy szokott az történni egyébként, hogy a lövéseket imitálják, általában egy lécet odacsapnak valahová.
Dráfi Mátyás: A léc egyik vége a kézben, a másik végére hirtelen rálépnek, majd a kellő pillanatban odacsapják a padlóhoz, s az úgy csattan, mint a lövés.
Miskovics László: Igen. A léc az a biztos, mivel ritkán törik el... csakhát egy szép napon az előadás alatt nem volt léc... Én meg az ominózus drámai, érzelmileg felfokozott pillanatban rohangálok a színpadon és ordítozok. Miközben léc híján csütörtököt mond Csino pisztolya. Olyan sokáig még nem rohangáltam a színpadon, mint akkor – a megváltó lövés meg sehol. Nem tudtam meghalni... Őrülten kellett tovább rohangásznom, közben arra gondoltam, mit csináljak. Megfojtsam magam? Suhant át az agyamon, amíg végre megtörtént a csoda.
Boráros Imre: Elsült a pisztoly?
Miskovics László: Á, dehogy, valakinek eszébe jutott a színpad mögött lévő szemeteskukának a fedelét lecsapni. Bummm!!! S én végre valahára meghalhattam. Mondhatom, nagy megkönnyebbülés volt.

Ha már a színészi eszközökről szót ejtettünk röviden, beszéljünk a konkrét eszközökről is... Hogyan, mivel "halasztják meg" egymást a színészek a színpadon?
Kucman Eta: Ez egy külön koreográfia. A színész megkeresi, megtalálja a módját, hogy a halál, a haldoklás látványos legyen a darabban, vagy ha kell, akkor szolidabb. Érezni kell, mennyire legyen hangsúlyos...

A megfojtás kézzel... Szörnyű lehet...!
Kucman Eta: Matyi ezt nagyon tudja... Hahaha! Az Othelló utolsó előadásai egy kelet-szlovákiai turné során valósultak meg. Előadás előtt Matyi mindig bejött az öltözőmbe és számolt: még öt, még négy, még három. Az utolsó előadáson megfojtalak, mondta. És én gyerekesen elkezdtem félni. Ráadásul az Othellóban Desdemonaként nemcsak meghaltam, hanem föléledtem és még be is harangoztam, hogy ártatlanul halok meg. Tehát fura helyzet volt.
Boráros Imre: És a tapsrendre olyankor hogyan jöttél ki?
Kucman Eta: Hullaként, hullaként... Egyébként a nézők nagyon szeretik, amikor a darab végén a tapsrendre feltámadnak a halottak.
Lejegyezte: Lacza Éva

A szilveszteri buli egyik legnagyobb nagy dilemmája
Inni vagy nem inni?
Aki az autó volánja mögé ül, tudnia kell, hogy vezetés előtt mennyi idővel hajthatja fel az utolsó sört, féldecit vagy kortyolhat bele az utolsó pohár zamatos borba.

Nincs alku!
A szlovákiai közlekedési előírások nem tűrnek kompromisszumot, a volán mögött egy töredéknyi promile alkoholt sem engedélyeznek. Ha a vizsgálat bármilyen alkohol jelenlétét kimutatja, bevonják az illető vezetői jogosítványát, s egy pillanatig sem vezetheti tovább a kocsiját. Szemben a legtöbb európai országban hatályos előírással, ahol akár 0,5, sőt 0,8 promile alkoholt is elnéznek. Csehországban 0,21 promiletől tekintik az alkoholvizsgát pozitívnak, de az alkoholfogyasztás csak 0,3 promile felett számít büntetendőnek. Persze, ha a sofőr ilyen állapotban okoz balesetet, a büntetése szigorúbb, mint ha nem ivott volna egy kortyot sem.
Nálunk 1 promile alatt 5000 korona büntetést rónak ki, amihez egy év vezetéstől való eltiltás is jár, s ugyanez a büntetés akkor is, ha valaki a szondát vagy a vérvizsgát elutasítja. 1 promile felett a büntetés 10 ezer korona, az eltiltás pedig 24 hónapra szól.

Hogyan hat az alkohol?
Mindenkire másképp. Az alkohol felszívódásának időtartamát több tényező befolyásolja.
* Ha valaki rendszeresen fogyaszt alkoholt, és tudja, hogy másnap autóba kell ülnie, csak mértékkel igyon.
* Alkoholfogyasztás közben elegendő alkoholmentes italt, üdítőt ajánlatos fogyasztani. Legjobbak a cukormentes, egyszerű ásványvizek, mivel ezek pótolják a szervezetből távozó, a jó állóképességhez nélkülözhetetlen ásványokat és nyomelemeket.
* Soha ne igyunk alkoholt éhgyomorra! A szilveszteri mulatozást, ivászatot nem szabad éhesen elkezdeni. Az elfogyasztott élelem ugyanis megköti az alkoholt, és segít a lebontásában.
* Tudni kell, mennyit ihatunk, és mikor kell abbahagyni. Az alkohol koncentrációja a vérben egy órával az utolsó pohár elfogyasztása után a legnagyobb. Erről az óráról azok a szilveszterezők se feledkezzenek meg, akik a mellékelt táblázat adataiból akarnak kiindulni az év utolsó és legnagyobb bulijának hajnalán...

Mennyi idő alatt tűnik el a vérből az alkohol?
(órában kifejezve)
10°-os sör férfi/nő
0,5 l 2,15/3,42
1 l 4,30/7,24
1,5 l 6,45/11,07
2 l 9,00/14,49
2,5 1 11,15/18,31
3 l 13,30/22,15
4 l 18,00/29,38
5 l 22,30/37,02

12°-os sör férfi/nő
05, l 2,45/4,31
1 l 5,30/9,12
1,5 l 8,15/13,33
2 l 11,00/18,04
2,5 l 13,45/22,35
3 l 16,30/27,06
4 l 22,00/36,06
5 l 27,30/45,08

bor férfi/nő
0,2 l 2,28/4,04
0,4 l 4,56/8,08
0,6 7,24/12,13
0,8 9,52/16,18
1 l 12,20/20,22
1,4 l 17,16/28,30
1,8 l 22,12/36,38
2 l 24,40/40,42

40%-os szesz férfi/nő
0,5 dl 3,15/3,42
1 dl 4,30/7,24
1,5 dl 6,45/11,07
2 dl 9,00/14,49
2,5 dl 11,15/18,31
3 dl 13,30/22,13
4 dl 18,00/29,38
5 dl 22,30/37,02
(a tájékoztató jellegű adatok 85 kg-os férfiakra és 60 kg-os nőkre érvényesek)

A megpróbáltatások ellenére boldognak tartja eddigi életét

A Csemadok lévai alapszervezetének havonta kétszer megrendezett klubdélutánjain Jolika-büfé üzemel. Az idén novemberben 70. születésnapját ünneplő Lányi Jolán süti az ízletes lángost, főzi a finom teát; karácsonyra pedig mézeskaláccsal lepi meg a résztvevőket. Tizenegy éve vállalta és végzi hűségesen a háziasszony szerepét a Csemadokban. Tevékeny tagja a Lévai Magyar Asszonyok Ligájának is, melynek havonta megtartott összejövetele sem történhet meg nélküle.
A Lévai járásbeli nagyközségben, Farnadon született. Szülőfalujában járt öt elemit magyar iskolába, majd beíratták Komáromba a magyar gimnáziumba, ahol csak két hónapot tölthetett, mert közbejött a háború. Egy ideig az állástalan Szabó tanító úr foglalkozott vele és barátnőjével, mert a magyar iskolák nem nyíltak meg, s apja nem volt hajlandó szlovák iskolába járatni. De ő tanulni szeretett volna, s eljárt nap mint nap a kis szomszéd faluba, Kuralra a szlovák iskolába. Hol biciklivel, hol lóháton, télen meg szánkóval. Ott végezte el a négy polgárit, s elsajátította a szlovák nyelvet. Nyitrán elvégezte az egészségügyi középiskolát, s egy újabb törés következett, jöttek az 50-es évek. Mivel apja nem volt hajlandó beállni a szövetkezetbe, a családnak ott ártottak, ahol csak tudtak. Édesapját szabotázs vádjával öt évre ítélték, s a jáchymovi uránbányába küldték. Bátyja katonasági kényszermunkát végzett, ugyancsak egy bányában. Házukat elvették, édesanyját Lidike, a nagyobbik lánya fogadta be, Jolika meg rokonokhoz került. Közben sikeres felvételit tett Pozsonyban az orvosi főiskolán, de érettségizni már nem engedték. Mégis letette az érettségi vizsgát, de behívatták a Nyitrai Járási Nemzeti Bizottságra, ahol elvették tőle a bizonyítványát. Kapott helyette egy papírt, amin az állt, hogy elvégezte az egészségügyi iskolát, s nővérként dolgozhat általános orvos vagy gyermekorvos mellett. Mivel munkahelyén szükség volt rá, tíz év múlva újból leérettségizett.
Egy ideig Aranyosmaróton dolgozott, majd 1953-ban férjhez ment. Mivel férje családjának is az övékéhez hasonló sors jutott, egy ideig Ostraván éltek, ahol párja hét év kényszermunkát végzett a bányában. Munkásszállóban laktak, a szoba-konyhás lakáson további három bányásszal osztoztak. Amikor megszületett lányuk, kétszobás lakást kaptak. Közben édesapja kiszabadult Jáchymovból, de olyan végzést kapott, hogy tíz évig nemcsak falujába, Farnadra, de az egész Zselízi járásba sem teheti be a lábát. Ostravában magukhoz vették az édesapát, majd odaköltöztették édesanyját is, szereztek nekik szoba-konyhás lakást. Szegény asszony, elment Csehországba lakni, amikor egy szót sem tudott csehül, az üzletben még kenyeret sem tudott kérni, idegen volt neki a nagyváros.
Amikor Jolika férjének letelt a munkaszolgálata a bányában, a szülőfaluhoz közeli Lévát választották a letelepedésre. Egy utcában vettek házat ők és a szülők is. Jolika fia már Léván született. A viszontagságok után rendeződni látszottak a dolgok, csak az apa nagy bánata nem szűnt meg soha. Megtörtént, hogy éjszaka, amikor senki nem látta, Jolika férje beültette az autóba, elvitte a farnadi temetőbe a szülői sírokhoz.
Amikor a gyerekek már óvodába, iskolába jártak, Jolika a rendelőintézetben kezdett dolgozni, a belgyógyász-kardiológus dr. Hörömpöli László egészségügyi nővéreként. Huszonnyolc évet és két hónapot dolgoztak együtt. A nővérke tisztelte, csodálta a doktor urat, értékes, okos embernek tartotta, akinek szerinte az egyetemen kellett volna oktatnia. Sokat tanult tőle, az orvos szeretett magyarázni, ő meg itta minden szavát. Közben aktívan részt vállalt a Vöröskereszt munkájában, még három évvel ezelőtt is tartott előadásokat. Dolgozott a szakszervezetben, s 11 évig volt képviselő a városházán, a szociális és az alkoholellenes bizottságban.
A Lányi család boldogan élt, új házat építettek. Mindkét gyerek diplomát szerzett, Zsuzsika Prágában az orvosi, Laci Kassán az állatorvosi főiskolát végezte el. Jolika 36 évig élt boldog házasságban férjével, majd amikor férjét 60 éves korában megtámadta a halálos kór, nem sokat gondolkozott, korkedvezménnyel, 55 évesen nyugdíjba vonult. Azt hitte, még évekig ápolhatja párját, de a betegség már csak alig egy hónapot adott kettejüknek. S mily kegyetlen a sors, öt hónappal később a nagyra becsült Hörömpöli doktor is meghalt.
A sok megpróbáltatás, szenvedés után még egy tragédiát meg kellett élnie. Hat évvel ezelőtt, egy szerencsétlen balesetben Laci fia olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy egy nap szenvedés után meghalt.
Jolika néninek egy szava sem hangzik panaszként. Nem végezhette el az orvosi egyetemet, pedig az volt a nagy álma. Mégis azt mondja, ha még egyszer élhetne, újra nővér lenne. Elégedett volt a munkájával, minden nap örömmel ment dolgozni. Boldog volt a házassága is. Szörnyű veszteségként élte meg férje és fia halálát, de egy pillanatig sem hagyta el magát. Így akarta az isten – mondja hívő reformátusként. Ne siránkozzunk azon, hogyan volt, éljünk a mának, a jövőnek.
VALKÓ ILDIKÓ

Jolika néninek négy unokája közül 24 éves a legidősebb és 22 a legfiatalabb. A kandallón levő fényképeket minden nap kézbe veszi (A szerző felvétele)

A karnagy

Már a fogalom magában hordozza a jelzőt: nagy. Sapszon Ferencről, az énekkar szakmai vezetőjéről is elmondható ez, hiszen számtalan szakmai, művészeti kitüntetés tulajdonosa. Sapszon Ferenc Liszt-díjas, Bartók-Pásztory díjas, Kiváló Művész, Érdemes Művész, s a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjének viselője. Karnagyi tapasztalataival, következetes művészi munkájával, időt, fáradságot nem sajnáló buzdító magatartásával közel nyolc éve vezeti a tanítók kórusát. Szuggesztív előadásokkal öregbíti a kórus hírnevét, növeli művészi színvonalát. Fellépéseivel gyógyítgatja, erősíti magyarságtudatunkat, műveli mindannyiunk zene iránti fogékonyságát. Vezénylésével lesz a kórus minden fellépése ünnep, amit igényes munkával teremt, s amin mégsem létszik a fáradtság, csak a nyugodt derű és a zene szeretete. A közeledő új esztendőben kívánjunk e kitűnő karnagynak és kórusainak további sikereket és szakmai elismeréseket.
Segítői, akik nemcsak szólamvezetéssel, de sikeres vezénylésekkel is támogatják munkájában, maguk is saját kórusokat vezetnek lakóhelyükön: Józsa Mónika képzett kántor-karnagy egymaga a nyitrai Konstantin Egyetem kórusát és a galántai Kodály Zoltán Vegyeskart vezeti. Horváth Géza, aki krónikása is a Vass Lajos kórusnak, szintén két kórust vezet Zselízen. Végül, de nem utolsó sorban Orsovics Yvette húszéves karnagyi munkával maga is több kórus vezetője Nagymegyeren és Komáromban.

Karácsonytól szilveszterig

Ilyenkor kerül a háztartásokba az év közben könnyen nélkülözött mazsola, füge, datolya. Ha olcsóbban hozzájutunk, s nagyvonalúbb bevásárlásainkból jut is, marad is, készítsünk különleges italokat!

Füge- vagy datolyabor

Fél kg fügét vagy datolyát megdarálunk, beletesszük egy uborkás – 5 literes – üvegbe, rámorzsolunk 5 dkg élesztőt, 50 dkg cukorból 8 dl vízzel szirupot főzünk, hozzáteszünk 5 g citromsavat és a gyümölcsre öntjük. Az üveget gézzel lekötjük és langyos helyen 14 napig állni hagyjuk. A bort, amely ekkor még nagyon sötét és erős, leszűrjük egy másik, nagyobb üvegbe, a kamrába tesszük, a gyümölcságyat ismét feltöltjük, de most a szirupot 50 dkg cukorból és 7 dl vízből készítjük. Kihűtjük, hozzáteszünk 5 g citromsavat, a gyümölcságyra öntjük, ezt is 14 napig érleljük. Akkor leszűrjük és az elsőként szüretelt borhoz adjuk. Ekkor ismét szirupot készítünk, most 50 dkg cukorból és 5 dl vízből, kihűtve, 5 g citromsavval elkeverve. Ez is 14 napig érjen a gyümölcságyra öntve. Akkor leszűrjük, a többi borral összevegyítjük. A gyümölcsöt kicsavarjuk, ezt a levet is átszűrjük és a borhoz adjuk. Az egészet átfiltráljuk vattán. Egy-két napig még tartjuk, s ha már egyáltalán nem pezseg, üvegekbe töltjük, ledugaszoljuk. Hűvös helyre állítjuk.

Martini mazsolából

Hozzávalók: 50 dkg rizs, 10 dkg mazsola, 1 citrom, 2,5 dkg élesztő, 10-12 szem szegfűszeg, vanília, 5-6 szem szegfűbors, 8-10 szem feketebors, 1,5 kg cukor.
A cukrot 3,5 l vízzel felforraljuk, langyosra hűtjük, ötliteres uborkás üvegben a többi anyaggal összekeverjük és az üveget lekötve, a kamrában 28 napig érleljük. A 29. napon leszűrjük, átfiltráljuk és palackozzuk.

Ne dobjuk ki a datolyamagot!
Neveljünk belőle datolyapálmát

Ez egyszerű, de rendkívül hosszadalmas folyamat. Elsősorban is a datolya magvait gyűjtsük össze. 2--3 napon át áztassuk langyos vízben. Közben kis cserepeket töltsünk meg palánta előnevelésre alkalmas földkeverékkel. Összevegyíthetjük kevés, tiszta homokkal. A vízből kivett hosszúkás datolyamagvak erős héját csiszolópapírral kissé vékonyítsuk meg, vagy óvatosan metsszük meg az egyik oldalát. Ültessük kb. 2 cm mélyre, minden cserépbe csak egy-egy magot, öntözzük meg, fedjük fóliával és tegyük meleg, félhomályos helyre. Ez jól megválasztott hely legyen, egyenletesen meleg, de szellős, hogy a nedvesen tartott föld ne penészedjen. Fontos, hogy se ki ne száradjanak, se el ne rothadjanak benne a magok. Ugyanis legalább 6 hónap kell ahhoz, hogy kicsírázzanak. Csak ezt követően távolítjuk el a fóliát, s visszük világos helyre a növénykéket. De ügyeljünk, hogy közvetlen napfény ne érje őket.

A paprika dicsérete

Érdekes és izgalmas utat tett meg, amíg a közép-amerikai indiánok varázsszeréből a legmagyarabb fűszerré vált. A burgonya, a paradicsom, a dohány rokona – s akárcsak ezek a növények, Amerikából került Európába. Kolumbusz orvosa, Chanca hozta magával Spanyolországba a Santa Maria fedélzetén, s ajándékba adta Izabella királynőnek. Ő dísznövénynek ültette el palotája kertjében. Ez az egyik útja. A másik nyilván egészen más volt, de arról semmit nem tudunk. Tény viszont, hogy ezernégyszáz esztendővel Kolumbusz előtt Dioszkoridész, Néro császár háziorvosa meglehetősen pontos leírást adott a paprikáról – természetesen ő gyógyító tulajdonságait méltatta.
Akárhogyan is történt, tájainkon a török hódoltság idején ismerték meg. Innen ered pogánybors, törökbors elnevezése is. Azóta kivívta magának a legmagyarabb fűszer nemcsak megbecsült, egyszerűen páratlan rangját. A világban Szentgyörgyi professzor tette népszerűvé, mivel bebizonyította, hogy több benne a C-vitamin, mint a citromban. Még az őrölt paprika is megőrzi a magas C-vitamintartalmát. A csípős fajták kapszaicint tartalmaznak. Ezekből tinktúrákat, kenőcsöket készítenek, s reumás testrészek bedörzsölésére használják. Ugyanis helyi vérbőséget idéz elő. Ezzel enyhíti az izmok merevségét, csökkenti a fájdalomérzetet.
A népi leleményesség pálinkába áztatva a gyomor működésére gyakorolt jótékony hatását élvezi. Nemcsak magyar, ukrán itóka is a paprikás vodka, pálinka.
Mi inkább nyersen fogyasszuk sárga, zöld, fehér, húsos, édes vagy csípős fajtáit és fűszerezzünk vele kedvünk szerint. Ez az egyetlen fűszer, amelyből bátran tehetünk ételeinkbe, néhány csipetnyivel több nem árt sem a gulyásnak, sem a paprikás csirkének. A kolbász az persze más – annak a színét, zamatát, nevét az adja meg, milyen paprikával és hogyan fűszerezik. De ez már nemcsak a fűszernövény, hanem téli disznótoros étkeink története is.

Összecsukható lakás
Az évszázad végén a nagyvárosokban olyan kevés lesz a hely, hogy a kis méretű otthonok miatt különféle trükkök alkalmazására, afféle összecsukható lakásokra lesz szükség – vélik skandináv tervezők. Az európai nagyvárosok belső kerületeiben a század közepére már olyan kevés lesz a hely, hogy sokan, főleg fiatalok, csak a kis lakások árát tudják majd megfizetni. Ezek a kisméretű, 25-30 négyzetméteres otthonok olyan bútorokat és válaszfalakat igényelnek majd, amelyek összecsukhatóak, és könnyen variálhatók lesznek

104 évesen kap állampolgárságot
104 évesen kapja meg az amerikai állampolgárságot egy orosz emigráns, aki 97 éves korában vábdorolt ki az Egyesült Államokba. A Szentpétervárról származó férfi a Tenessee-állambeli Knoxville-ben kapta meg karácsonyi ajándékként az állampolgárságot. A veterán egykor harcolt a vörös hadseregben, s békeidőben cipészként kereste a kenyerét. 1996-ban vándorolt ki Oroszországból, mint mondta, az erősödő antiszemita támadások miatt. Az idős ember szinte teljesen süket, és egyetlen szót sem tud angolul.

Bűnbánás 23 év után
23 év után kártalanította kamatostul gyermekkori lopkodásai miatt egykori munkaadóját egy névtelen bűnbánó az Egyesült Államokban. A megkárosított egy 64 éves férfi, egy volt étteremtulajdonos, aki már rég elfelejtette, hogy hajdanán valaki megdézsmálta a kasszát, sőt már az étterme sincs meg. Igencsak elcsodálkozott, amikor egy levelet kapott, benne 500 dollárral és a következőkkel: "Valaha önnél dolgoztam gyerekként. Gyakran loptam öntől pénzt. Az összeg kamatostul 500 dollárra rúghat, melyet mellékeltem. Boldog karácsonyt kívánok!"

Macskamentő utcaseprő
A dél-ausztráliai Melbourne-ben szájból szájba lélegeztetett egy kiscicát egy utcaseprő. A tisztítógép ugyanis a héthetes Hoower cicát magába szippantotta, s a kölyökállat majdnem egy órát töltött a porszívóban, mire a férfi észrevette, hogy valami nincs rendben. Mikor az alélt cicust kihalászta a szemétből, nagy lélekjelenlétről téve tanúbizonyságot mű légzést adott nek, szájból szájba lélegeztetve a póruljárt állatot. Utólag még az állatorvosok is elismerték szakismereteit, s megnyugodva konstatálták, hogy Hoower cica túlélte a beszippantást, sőt a vitalitását sem vesztette el.

Új állomás – mosdók nélkül
A skóciai Edinburgben a (skót) terevezők "kispórolták" a toaletteket a karácsony előtt ünnepélyes keretek között átadott új vasútállomás-épületből. Az impozáns létesítmény építése 4,5 millió font sterlingbe került, s a fontos közlekedési csomóponton és átszállóhelyen emelt létfontosságú állomásra már hosszú ideje várt az utazóközönsség. Ám az utasok már az első napon megdöbbenéssel tapasztalták, hogy a monumentális létesítményben nincsenek illemhelyek, egyetlen mosdót sem találni, s nemcsak az utasoknak, de még az ott dolgozóknak sincs hova "elugraniuk". A városvezetés kellemetlenül meglepődött az érthetetlen mulasztáson, az építő viszont nem kommentálja az esetet. Arra viszont ígéretet tett, hogy a legrövidebb időn belül pótolja a kellemetlen hiányt.

114 éves a világ legöregebb embere
A Föld legidőseb embere a spanyol a Baleár-szigetcsoport Menorca-szigetén él – Joan Riudavets Moll most töltötte be a 114. életévét. A legidősebb emberek listájának élén ő váltotta fel a nemrég elhunyt, ugyancsak 114 évig élt japán anyókát, Jakoku Mitojo Kawatet. Joan Riudavets szülőfalujában, Es-Migiornban lakik, nagyon jó egészségnek örvend, amit a napi 14 óra alvásnak is köszönhet. Joan Riudavetst, aki még nemrég is cipészként dolgozott, az év végén a falu díszpolgárává választották. A polgármester maga is Riudavets, aki a matuzsálem ükunokaöccse.

Nesztelenül meztelenül
Nemkívánt partner okozott izgalmat egy ágyában fekvő házaspárnak az Észak-Rajna melléki, westfáliai Moersben. Egy 28 éves fiatalember ugyanis a fürdőszobán keresztül behatolt a lakásukba. Igénybe vette a toalettet, megmosakodott, majd anyaszült meztelenül befeküdt a házaspár mellé a hitvesi ágyba. A férj azon nyomban kihívta a rendőröket, akik elvezették a pőreséget kedvelő, enyhén agyalágyult betörőt.

Zeppelin őrzi Athént
Többek között egy hatvan méter hosszú Zeppelin is őrködni fog az athéni olimpia biztonsága "fölött" jövőre. Azonkívül további 1200 kamerát szerelnek még fel a görög főváros a fontosabb létesítményeiben és végig a fő közlekedési utak mentén. Biztonsági szakértők szerint a görög főváros, mint a "nyugati kultúra és demokrácia bölcsője", minden más olimpiai városnál inkább lehet célpontja a terrorista merényleteknek. Ha ugyanis az al-Kaida a szent böjti hónap, a ramadán alatt is kész volt merényletekre, akkor a számára idegen olimpiai eszme sem fogja visszatartani...

NDK-nosztalgiapark Berlinben
A "Goodbye, Lenin!" című német film és az egykori Kelet-Németország életével fogalkozó számtalan tévéműsor óriási sikerre nyomán NDK-nosztalgiapark nyílik Berlinben. A 10 ezer négyzetméternyi nosztalgiaparkban mindaz megtalálható majd, ami egykor jellemezte Kelet-Németországot: elsősorban a fal maradványai, amelyek egyre fogynak. Ma már minden tégla és kis szögesdrótdarab tetemes mennyiségű euróért talál gazdára. Nem hiányoznak majd a különlegesen csúnya színű, különböző évjáratú trabantok, fotók a régi lakótelepekről, a sorbanállásról és a különböző dokumentumok a Stasi kémhálózat tevékenységéről sem. A park bejáratánál marcona határőrök és régi egyenruhába öltöztetett rendőröjk fogadják az érdeklődőket.

Sertészkultusz Spanyolországban
Spanyolország a disznók hazája. Nincs a világon még egy ország, ahol oly sok minden forogna a sertés körül a konyhában és a mitológiában. A sertés jelentősége nem ismer etnikai és földrajzi határokat Ibériában: az andalúzok, a baszkok, a galíciaiak, a Kanári-szigetek lakói vagy a katalánok egyformán kedvelik a disznóhúst. Még a Holddal is összefüggésbe hozták a disznót a spanyolok: hajdan csak holdfogyatkozáskor volt szabad sertést levágni.
Az Európai Unióban a spanyolok fogyasztják a legtöbb sertéshúst. Az egy főre jutó 66,5 kilóval az első helyen állnak, míg pl. a németeknek az 52 kilós évi átlagfogyasztás csak a negyedik helyhez elég.

Veszélyes plüssmacik
A plüssjátékokból csak moshatót szabad vásárolni, mert a baktériumok és az atkák hamar elszaporodnak a műanyag vagy bársonyszálak között – ajánlja a világ legnagyobb háztartásigép-gyártója. Karácsonykor külkönösen megugrik a plüssjátékok vásárlása, szinte semmi sem pótolja ezeket a kedves, puha játékfigurákat, amelyek annyira a gyerekek szívéhez tudnak nőni, hogy azokat még a mosás idejére is nehéz elcsenni a kicsik kezéből. Pedig gyakran kell mosni őket, mert a baktériumok és az atkák, főleg, ha a gyerek gyakran rágja, cumizza a kisnyuszit, macit, vízilovat, bekerülhetnek a szájába és a bélcsatornájába is, és betegséget okozhatnak.

Átszervezik a helyi államigazgatást
A járásiak helyett körzeti hivatalok alakulnak

2004. január elsején megszűnnek a járási hivatalok. A parlament november elején hagyta jóvá azt a törvényt, amely ezt kimondja. A járási hivatalok megszűnését elrendelő jogszabály kulcsfontosságú szerepet tölt be a közigazgatás reformjában, állította Vladimír Palko, a törvény előterjesztője.
A járási hivatalok több rendszert is túléltek, itt voltak a szocilizmus idején és aztán is. Feladataik bizonyos részét januártól a körzeti és az ún. speciális hivatalok veszik át. „Mostantól fogva egyértelműen meghatározzák az egyes minisztériumok felelősségét a közigazgatásban kijelölt területükért. Eddig a járási hivatalokat az összes minisztérium is irányította, meg egyik sem" – mutatott rá a miniszter.
A körzeti hivatalok száma 29-cel lesz kevesebb, mint a járási hivataloké, és speciális hivatal sem lesz minden eddigi járási székhelyen. Palko úgy véli, a hivatalok elérhetősége nem lesz rosszabb, mint eddig, és hivatal mindenütt lesz, ahol szükség van rá. Ha nélkülözhetetlennek mutatkozik, az illetékes miniszter ideiglenes kihelyezett hivatalt is létesíthet.
Az új hivatalok vezetőit nem az illetékes miniszter fogja kinevezni, mint eredetileg tervezték, hanem a kormány. Ľubomír Plainak, a Köztisztviselői Hivatal elnökének ez nem nagyon tetszik, mert úgy dondolja, a dolog politikai jelölésként is értelmezhető, ami ellentétben áll a köztisztviselői szolgálat politikamentes, ileltve a politikától független gyakorlásának a kormány által meghirdetett elveivel.
A körzeti hivatalokról szóló törvény elfogadását élénk, de túlnyomórészt csak a hivatalok székhelyét érintő vita előzte meg. Többen javasolták hivatal létesítését olyan városokban is, ahol a reform kidolgozói nem tervezték. Végül a parlament csak olyan bővítést hagyott jóvá, amellyel a koalíciós tanács is egyetértett. Így a körzeti hivatalok eredetileg javasolt száma (46) néggyel gyarapodott, s eszerint lesz ilyen intézmény Párkányban, Bánovce nad Bebravouban, Námestovóban és Svidníkben is.
A kormánykoalíció képviselői úgy gondolják, ez a rendezés jó időre megoldja az állampolgárok és a közigazgatás kapcsolatát, viszont az ellenzék részéről például Robert Fico azt tartja, a reform az államigazgatás felforgatását jelenti. Az új megoldás érthetően nem lelkesíti a járási hivataloknak azokat a dolgozóit sem, akik a reform nyomán elvesztik állásukat.
A közigazgatás átalakításának egyébként a nagyobb fokú takarékosság is célja.

Az átszervezés adatai

– Az átszervezés után 3989 alkalmazottal kevesebb lesz a hivatalokban. Többségüket elbocsátják, mintegy hétszázan átmennek az önkormányzati hivatalokba.
– A belügyminisztérium becslése szerint 2005. január elsején a helyi államigazgatásban 9820 személy fog dolgozni. 2001. január elsejéhez képest, amikor az alkalmazottak száma 17 702 volt, ez jelentős leépítés.
– A belügyi tárca szerint a kerületi és járási hivatalok jelenleg 293 épületet használnak, de az átszervezés után ezek száma mintegy 90-nel lesz kevesebb. A fölöslegessé váló épületeket a minisztérium felkínálja más állami szerveknek, vagy eladja más szervezeteknek.
– A közigazgatási reform pénzben kifejezett megtakarítása eléri majd a évi 750 millió koronát. Az állam csak a fizetéseken 420 milliót fog megspórolni.
– Jóllehet a járási hivatalok megszűnnek, a járások mint területi-közigazgatási egységek fennmaradnak. Így például a gépjárművek rendszámtábláit sem kell majd kicserélni.

MI VÁLTOZIK 2004. JANUÁR 1-JÉN?

· 2004. január elsején megszűnnek a járási hivatalok.
· Feladataikat a körzeti, a speciális és részben a községi hivatalok veszik át.
· A kerületi hivatalok megmaradnak, de csak olyan ügyviteli területeken fognak tevékenykedni, amelyeken a körzeti hivatalok.

A körzeti hivatalok
munkaterülete

– Általános közigazgatás (állampolgársági kérelmek átvétele, az állampolgárságról szóló bizonylatok kiadása),
– iparosok ügyei (iparengedély kiadása),
– polgári védelem,
– válság idején állambiztonság, államvédelem,
– gazdasági mozgósítás,
– az állami vagyon kezelése,
– bíróságon kívüli rehabilitáció (gondoskodás a fasizmus és a kommunizmus áldozatainak kártalanításáról),
– a lakástulajdonosok közösségeinek nyilvántartása,
– közreműködés az egyéni és szövetkezeti lakásépítés finanszírozásában,
– a járműbiztosítást nem fizetők felelősségre vonása.
A körzeti hivatalok száma 50 lesz. 64 kihelyezett hivatalt létesítnek. Munkájukat a kormány által kinevezett elöljárók foják irányítani.

Új speciális hivatalok

Valójában nem lesznek „újak", ugyanis a járási hivatalok eddigi szakosztályaiból jönnek létre, feltehetőleg ott, ahol azok működtek. Újdonság viszont az, hogy nem alakulnak meg minden eddigi járási székhelyen.
Ezeket is elöljárók irányítják majd, akiket az illetékes miniszter javaslatára a kormány fog kinevezni. A politikai jelölés elve tehát érvényben maradt.

Munka-, szociális és családügyi hiavatalok

Ebben egyesülnek a járási hivatalok szociáli osztályai és a munkaügyi hivatalok.
Számuk 45 lesz, és 88 kihelyezett hivatalt hoznak létre.
A munka-, szociális és családügyi hiavatalok
– fizetik az állami szociális juttatásokat (családi pótlék, szülési segély, gyermekgondozási segély, temetési járulék stb.),
– szociális segélyt nyújtanak (például ún. kompenzációs támogatást az egészségkárosultaknak),
– vezetik a munkanélküliek (a munkát keresők) és a betöltetlen munkahelyek nyilvántartását,
– a munkanélkülieknek alkalmas munkát közvetítenek,
– gondoskodnak a munkanélküliek képzéséről, munkaerőpiaci felkészítéséről,
– fizetik a munkanélküli-segélyt, és az aktív foglalkoztatáspolitika jegyében támogatják a munkaadókat.

Az átszervezésnek többek közt azt kell eredményeznie, hogy a járási és a munkaügyi hivatalok eddigi közel 1200 dolgozója – különösen Dél- és Kelet-Szlovákiában – közvetlenül a „terepen" foglalkozhat majd a segítségre szoruló emberekkel.

Kerületi iskolaügyi hivatalok

Nyolc lesz belőlük a kerületi székhelyeken. A kerületi iskolaügyi hivatal alapíthat vagy megszüntethet
– speciális óvodákat,
– speciális alapiskolákat,
– speciális középiskolákat,
– szaktanintézeteket,
– két oktatási nyelvű iskolákat.
Az állampolgár akkor fordulhat e hivatalhoz,
– ha például az ilyen iskola elutasítja gyermeke felvételét,
– ha a község kimondja, kihágást követett el, mert gyermeke nem tesz eleget a kötelező iskolalátogatásnak.

A közutak és a közút közlekedés hivatalai

A körzeti közlekedési hivatalokból 46, a kerületiekből 8 lesz.
A körzeti közlekedési hivatal például
– engedélyezni fogja a II. és III. osztályú közutak különleges használatát, lezárását, mentesítését terelőúttal stb.,
– a gépjárművek egyedi gyártását és átalakítását,
– elbírálja az ilyen járművek műszaki alkalmasságát,
– dönt a jármű kizárásáról a közúti forgalomból,
– nyilvántartja az autósiskolákat, dönt az oktatói jogosítványok kiadásáról, bevonásáról vagy korlátozásáról.

A kerületi közlekedési hivatal többek közt
– dönt a körzeti közlekedési hivatal határozatai elleni fellebbezések ügyében,
– engedélyezni fogja az I. osztályú közutak különleges használatát, lezárását, mentesítését terelőúttal stb.,
– kiadja vagy bevonja a nemzetközi, nem rendszeres autóbuszközlekedésre és a nemzetközi közúti teherszállításra szóló engedélyeket.

Környezetvédelmi hivatalok

Körzeti környezetvédelmi hivatal 46, kerületi környezetvédelmi hivatal 8 lesz.
Elsősorban a vállalkozóknak tesznek majd szolgálatokat. Az állampolgárok többnyire nem kerülnek velük közvetlen kapcsolatba. A lakosságot illetően a községek már megkapták a megfelelő hatásköröket.

A körzeti környezetvédelmi hivatal többek közt
– felhívja a községek figyelmét azokra a hibákra, amelyeket környezetvédelmi feladataikkal összefüggésben elkövetnek,
– engedélyezi az ipari szennyvíz kibocsátását,
– dönt a levegőt szennyező nagyobb vagy közepes nagyságú létesítmények elhelyezéséről.

A kerületi környezetvédelmi hivatalok ellenőrizni fogják a körzeti környezetvédelmi hivatalok tevékenységét.

A földhivatalok

Körzeti földhivatal 44, kerületi földhivatal 8 lesz.

A körzeti földhivatal többek közt
– átveszi a föld visszaadására vonatkozó kérelmeket (restitúció),
– szervezi a telekrendezést,
– gondoskodik a földek nyilvántartását és a velük kapcsolatos tulajdonviszonyok nyilvántartásának felújítását célzó munkákról,
– véleményezi a mezőgazdasági föld egy évnél rövidebb ideig való igénybevételét.

A kerületi földhivatal többek közt
– dönt a körzeti földhivatalok határozatai ellen benyújtott fellebbezésekről,
– kérdéses esetekben dönt arról, ki a „köteles személy" (az ingatlan tulajdonosa vagy használója),
– dönt a földrendezéssel szemben emelt kifogásokról,
– egytért a nem mezőgazdasági földek mezőgazdasági céllal történő igénybevételére vonatkozó javaslatokkal, vagy elutasítja azokat.

Az erdőhivatalok

Körzeti erdőhivatalt 39-et, kerületi erdőhivatalt 8-at létesítenek.

A körzeti erdőhivatal többek közt
– felügyeli az erdőkben különböző szervezetek és magánszemélyek által folytatott gazdálkodást,
– vezeti a hsználók nyilvántartását,
– dönt az erdei területek jellegének megváltoztatásáról,
– véleményezi az erdő szélétől számított 50 méteren belüli építkezéseket,
– elismeri a vadászterületeket,
– jóváhagyja a vadgazdálkodási terveket.

A kerületi erdőhivatal többek közt dönt a körzeti erdőhivatalok határozataival szemben benyújtott fellebbezésekről.

Xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Nem árt, ha tudjuk

Az álalmpolgárok azokban az épületekben, ahol eddig a járási hivatalok működtek, tájékoztatást kaphatnak arról, hogy az átszervezés után hol intézhetik ügyeiket.

Az eddigi 79 járás területe a statisztikai adatfeldolgozás szempontjából nem változik. A járási szintű adatokra szükség lesz például akkor is, ha az Európai Unió alapjaiból akarunk támogatást szerezni.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Szlovákia területi-közigazgatási felosztásának változásai

1990–1996: 38 járási, 121 körzeti hivatal
1996–2003: 8 kerületi és 79 járási hivatal
2004: 8 kerületi hivatal, a körzeti hivatalok száma a minisztériumoktól függ
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Belügyi körzeti hivatal alakul
(magyarlakta területeken)

A Pozsonyi kerületben
Pozsonyban I--V.
Szencen

A Nagyszombati kerületben
Dunaszerdahelyen,
Galántán

A Nyitrai kerületben
Nyitrán,
Komáromban,
Léván,
Érsekújvárban,
Párkányban,
Vágsellyén,

A Besztercebányai kerületben
Losoncon,
Rimaszombatban,
Nagykürtösön.

A Kassai kerületben
Kassán I--IV.
Kassa-környékén
Nagymihályon,
Rozsnyón,
Tőketerebesen.

A belügyi körzeti hivatalnak kihelyezett irodája lesz:
Szereden, Szepsiben, Nagykaposon, Gálszécsen, Királyhelmecen, Ógyallán, Gútán, Nagysurányban, Nagyrőcén.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Botrányok szinte futószalagon
Minden bűnös büntetlenségben reménykedik

Tőzsdecápáknak, a pénzvilág kalózainak is nevezik őket. Ragadozók módjára viselkednek, többnyire fiatalok és nagyon gazdagok. Az egyik százezreket eldorbézol egyetlen éjszaka, a másik tízmilliót érő Ferrarin furikázik, a harmadik helikopterrel jár sízni. Ők a pénzvilág újgazdag menedzserei. Persze a „fehérgalléros" bűnözés más területeken, például a politikában, a hivatalokban és az igazságszolgáltatásban is felütötte a fejét.

Kožený, a prágai kalóz

A cseh hivatalok idén nyáron elégelték meg a véget nem érő huzavonát a bahamai hatóságokkal, és Viktor Koženýt mint „szökevényt" vették üldözőbe. A Harvard befektetési alapok vagyonával elkövetett machinációiért a vagyonjegyes privatizáció egykori, nálunk is ismert úttörőjére feltehetőleg húsz év börtön vár Csehországban. Október végén adták ki ellene a nemzetközi elfogatóparancsot, s ennek alapján felkérhető a Bahamai Közösség is, hogy adja ki őt Prágágnak.
Kožený 1990-ben az esti iskolának számító Harvard Extension School oklevelével érkezett Amerikából Csehországba, s nem sokkal később befektetési alapot létesített. Harsány kampányt indított azzal az ígérettel, hogy egy éven belül tízszeresen térít azoknak, akik az ő alapjára bízzák ezer koronás okmánybélyeggel ellátott vagyonjegyes könyvecskéjüket. 800 ezer ember vagyonát szerezte meg, de az általa alapított holding értékeit hamarosan külföldre menekítette. A rendőrség 2001-ben kezdett érdeklődni iránta. A Harvard Ipari Holding minden idők legnagyobb veszteségét hagyta hátra Csehországban, 250 ezer részvényest rövidített meg, s becslések szerint 40–80 milliárd korona kárt okozott.
Persze közben a ma negyvenéves Kožený nagylábon élt. Egyetlen éjszaka százezreket volt képes elmulatni. Amerikában és a Bahama-szigeteken, ahol öt éve tartózkodik, több villája is van.
Újabban úgy viselkedik, mintha fogytán lenne a pénze. A Cseh Televízió és a Mladá Fronta Dnes munkatársai előtt egy ütött-kopott, csikorgó BMW-ben mutatkozott, amelynek az egyik ajtaját ki sem lehetett nyitni. Bahamai villáinak egyikét annyira elhanyagolja, hogy azt még a különben hallgatag szomszédai is szóvá tették.
Mellesleg New Yorkban is támadás indult ellene. Az amerikai lapok a valaha kalózbirodalomnak számító Bahamákon élő Koženýt csak prágai kalózként emlegetik, és 25 év börtönt jósolnak neki. Egy tapasztalt manhattani ügyész, Robert Morgenthau tizenhét bűncselekményről beszél, amelyeknek elkövetésével Kožený állítólag 182 millió dollárt sikkasztott. A pénzt azzal az ígérettel csalta ki többek közt az AIG biztosítótól és a Goldman Sachs nyugdíjalaptól, hogy az azerbajdzsáni vadprivatizáció keretében jövedelmező olajmezőkbe fekteti. Mondják, végül értéktelen részvényeket szállított, s a pénzt adósságainak törlesztésére és bahamai villáinak berendezésére költötte.
Kožený természetesen mindent tagad. Szerinte a csehországi vádakat a vagyonjegyes privatizációt évek óta elítélő szociáldemokraták megrendelésére az igazságszolgáltatás találta ki, az amerikai pénzek pedig nem nála, hanem Azerbajdzsánban vannak, s mivel vesztegetési céllal kerültek oda, hamarosan nagy botrány fog kitörni miattuk.
Ráadásul a harvardi bajnok nemcsak ártatlannak, hanem politikai üldözöttnek is mondja magát, és abban reménykedik, hogy hamarosan győztesként, Arnold Schwarzenegger módjára fog visszatérni Csehországba.

Mi tud a kínai selyem?

Marek Dospiva és Jaroslav Haščák 1994-ben állítólag tízmilliárdos portfólióval alapította a Penta Group társaságot. S mivel a penta görögül ötöt jelent, mondják, hogy Martin Kušíkon és Jozef Oravkinon kívül van egy titkolt társuk is. Haščák erről ilyen magyarázatot adott: „Összefüggésbe hoznak bennünket a HZDS-szel és Ivan Lexával, mondván, ő a cég ötödik tagja. Kellett volna lenni ötödiknek is, de nem volt. A név kigondolt, a cég megalakult, az ötödik viszont végül nem lépett be."
Dospiva és Haščák együtt tanultak Moszkvában, a nemzetközi kapcsolatok állami intézetében. Mindketten elsajátították a kínai nyelvet. Keleten jó üzletet sejtettek, vállalkozni kezdtek. Selymet importáltak Kínából. Haščák egy év alatt mintegy 600 ezer korona jövedelemre tett szert. 1994-ben a pozsonyi opciós tőzsdén negyvenezer koronáért Nafta Gbely-részvényeket vásárolt, s ezeket két héttel később eladta hétszázezerért.
Így indult a Penta egymillióval és egy titkárnővel. Vállalatok szerkezetváltásával, követelések felvásárlásával és pénzpiaci befektetésekkel foglalkozik. Azt mondják, a cég az érdekérvényesítés sajátos, rámenős módszereit alkalmazza. A cégbeliek ezt tagadják ugyan, de a nap huszonnégy órájában testőrök vigyáznak rájuk.
Haščák valamivel visszahúzódóbb, mint Dospiva. Ez utóbbit többször látták már együtt a Markíza attraktív bemondónőivel, Belohorcovával és Ďurianovával. Legnagyobb magánbefektetése a tízmillióért vásárolt Ferrari Maranellója volt, amelybe Forma 1-es sebességváltót szereltek. Repülőgépe még nincs, de ha kedve lenne hozzá, venne magának egyet. Olcsó de jó szabadságnak azt tartja, amelyért 300 ezret kell fizetni.
Marek Dospivának alighanem ügye lesz a cseh rendőrséggel. Sikkasztással és a gazdasági versenyszabályok megszegésével gyanúsítják. Egy évvel ezelőtt a KTP Quantum 80 millió korona hitelt vett fel a Pentától. Ezért a Jáchymovi Fürdő többségi részvénycsomagját adta zálogba. A Penta náhány hónappal a hitel törlesztési határidejének lejárta előtt a részvényeket átadta egy rokon cégnek, és ezzel a hitelt törlesztettnek minősítette. A rendőrség és az ügyész most azt állítja, hogy a Penta így legalább 50 millió cseh koronát érő többletre tett szert. Dospiva viszont tagadja ezt, mondván, csak a befektetésüket védte.

Loptak a bankárok?

Amikor még állami tulajdonban volt, az Általános Hitelbankot (VÚB) saját vezetői fosztogatták. Ezt állítja a rendőrség. A nyomozók tíz személyt vádolnak, közülük négyen voltak a VÚB igazgatótanácsának tagjai, egy a VÚB alkalmazottja, hárman a Konzult Real volt, négyen pedig jelenlegi vezetői. A tíz közül egy ma is a bank vezetőségének tagja. A rendőrség gyanúsnak találta Viliam Vaškovičot, a VÚB volt vezetőségi tagját, az Eximbank jelenlegi elnökét is. A VÚB-ról különben tudni kell, hogy 2001 óta az olasz Intesa BCI tulajdona.
A nyomozók azt állítják, hogy a VÚB hiteleket nyújtott a Konzult Real cégnek, amelynek működésében a pénzintézet vezetői is érdekeltek voltak. 1997-ben és 1998-ban a VÚB 1,68 milliárd korona hitelt adott a Konzultnak, amely az első bűncselekményt akkor követte el, amikor tartozásai meghaladták vagyonának értékét, s mégsem jelentett csődöt.
1998 áprilisában a VÚB további hitelt nyújtott a Konzult Realnak, noha a bank előírásai ezt már tiltották. Ráadásul a 100 milliós kölcsönt a bank felügyelőtanácsa sem hagyta jóvá.
„A bank tehát a törvényt és saját hitelnyújtási előírásait megszegve, csalással adott százmilliós kölcsönt" – mutatott rá Palko belügyminiszter.
A VÚB vezetői a bank ún. szerkezetváltását, azaz adósságmentesítését is saját javukra használták ki. Ezt a folyamatot, mint jól tudjuk, az állam, tehát az adófizetők pénzéből fedezik. 1998-ban, közvetlenül privatizálásuk előtt, hogy az esetleges vevők érdeklődésést egyáltatlán felkeltsék, a három nagy állami bankból – a Beruházási és Fejlesztési Bankból (IRB), a Szlovák Takarékpénztárból (SLSP) és a VÚB-ból – a rossz, többé-kevésbé behajthatatlan hiteleket átrakták a Szlovák Konszolidációs Társaságba (SZKT). A VÚB ezt remek új alkalomként fogta fel, és további 1,85 milliárdos hitelt adott a Konzult Realnak. Néhány nappal később a hitel vissza nem fizetett 1,71 milliárdos részével megterhelte az SZKT-t, amely azt meg is térítette a banknak.
A nyomozók azt mondják, a bank ezzel az 1,71 milliárdos követeléssel az államot, vagyis az adófizetőket károsította meg.

Az állam csak ráfizet

Tízmillióért olyasmit venni, ami ötszázmilliót ér, üzlet a javából. Ez sikerült egy bizonyos, Kassa közelében székelő Realitný dom Kft.-nek. Tízmilliót fizetett 26 korszerűsített személyvagonért, amelyekből a Tatran és a Kriváň IC-gyorsok szerelvényeit állítják össze. Az üzlettel azonban nem értett egyet a vasút, amely a szóban forgó vagonok modernizálásába és lízingelésébe fokozatosan több százmilliót fektetett.
A vasút a kassai TORY-leas céggel 1996-ban kötött szerződése szerint 722 millió koronát fizetett a szóban forgó vagonok használatáért, s már csak 10 millió törlesztése volt hátra, amikor a Kassai Kerületi Bíróság csődeljárást indított a lízingelő társaság ellen. A kinevezett csődbiztos, egy volt kassai bíró, M. K. 2001. augusztusában a 26 vagont a lízingárból még hiányzó 10 millióért eladta egy ismeretlen társaságnak, mint kiderült, az egy hónappal korábbban megalakult Realitný dom Kft.-nek.
A „kék hadsereg" illetékesei jól sejtették, az üzlet hátterében az a szándék húzódott meg, hogy a kft. a vagonokat sokkal drágábban kínálja fel a voltaképpeni tulajdonosnak, a vasútnak. Így is történt. A kft. 300 milliót kért a vasúttól a 26 személyvagonért, de nem volt szerencséje, a vasút ugyanis nyomban jelentette az ügyet a legfőbb ügyészségnek, s az elrendelte az eset kivizsgálást. Sikkasztás és közokirathamisítás gyanújával büntetőeljárás indult a csődbiztos és társa, az ugyancsak jogász Z. K. ellen.
Az eddigi nyomozás során többek közt kiderült, hogy a csődbe jutott TORY-leas vagyonában a biztos 400 millió koronát meghaladó kárt okozott. A vagonok piaci értéke ugyanis lényegesen nagyobb volt, mint amennyiért a kocsikat a kft.-nek eladta. Végül a vagonok a vasútnál kötöttek ki, amely bíróságon kívüli egyezség alapján 12 milliót fizetett értük a Realitný dom Kft.-nek. Azt, hogy mi lesz a két gyanúsított jogász sorsa, egyelőre nem lehet tudni.

Vádat emelnek a volt miniszter ellen?

Állítólag ez fog bekövetkezni. A vasút 1999-ben hirdetett versenypályázatot 35 könnyű motorvonat-szerelvényre. 2002 januárjában a bírálóbizottság, amelynek vezetője Miroslav Dzurinda, a miniszterelnök fivére volt, a DMU GTW Slovensko konzorciumot hirdette ki győztesnek. Ez két társaságból, a ruttkai ŽOS-ból és a svájci Stadler cégből állt. Macejko, az akkori közlekedési miniszter a versenyben vesztes francia Alstom vállalat panasza miatt nem volt hajlandó a konzorciummal kötendő szerződést aláírni. Ezért leváltották, és utóda, Ivan Mikloš az egész pályázatot 2002 szeptemberében semmissé nyilvánította.
Az ügy három gyanúsított szereplőjét, Macejkót, Kľučkát és Baloghot azzal vádolják, hogy Bakšayval együtt a franciákat akarták győztesként kihozni. A botrány 2002 júniusában robbant, amikor nyilvánosságra került a miniszterelnöknek címzett Kresánek-levél. Ebben Peter Kresánek akkori parlamenti képviselő arra hívta fel a kormányfő figyelmét, hogy pártjuk anyagi háttere számára tulajdonképpen mindegy, a franciák vagy a svájciak nyerik a pályázatot.
A kormányfő 2002 júniusában, amikor már Macejko menesztésének gondolatával foglalkozott, annak a véleményének adott hangot, hogy a közlekedési minisztérium vezetőségének egy csoportja és más körökből is néhányan jelentősen beavatkoztak egy bizonyos versenypályázatba. Az üggyel kapcsolatban Dzurinda a legfőbb ügyészségen is vallomást tett. De akkor még állítólag nem beszélt az „államellenes csoportocskáról", amellyel kapcsolatban augusztusi nyilatkozatai szerint már a „vonatocskák" ügye is felmerült...

Államkincstár bonyodalmakkal

Az államkincstár felszerelése megfelelő számítástechnikával és programokkal csábító állami megrendelés. Kivitelezéséért a versenypályázat győztesének, a Hewlet Packard (HP) társaságnak több mint egymilliárd koronát kellene kapnia. Nem csoda, hogy a pályázat hátterében ádáz harc dúlt nemcsak a pályázók, hanem a pártbefolyással bíró közvetítők között is.
A szokásosnak ígérkező pályázaton a HP mellett a Siemens is indult. A bírálóbizottság elnöke, Daniel Ferjanček azonban röviddel az eredményhirdetés előtt azzal vádolta meg a Siemens ügyvivőjét, Peter Prónayt, hogy másfél millió koronával meg akarta őt vesztegeni. Ekkor korrupció gyanúja miatt a pályázatot felfüggesztették. A bíróság nemrég úgy döntött, hogy Prónay ártaltlan. A pályázat későbbi folyamata is arra enged következtetni, hogy Ferjanček kezdettől fogva színjátékot rendez a Siemens lejáratásának céljával.
A Siemens a pályázat második, harmadik és negyedik fordulójában is fellebbezett, s noha a Közbeszerzési Hivatal mindannyiszor elfogadta ellenvetéseit, a bizottság ismételten a HP mellett döntött.
Az ügy mellékszereplői azt a gyanút keltik, hogy a HP győzelmének leginkább a Demokratikus Baloldal Pártja (SDĽ) szurkolt, s végül a bizottság döntését annak kormánytagjelöltje, Hajnovič miniszter hagyta jóvá. Hajnovič röviddel a 2002-es parlamenti választások előtt kijelentette, a minisztérium tovább már nem várhat, ezért ő csak egy céggel, a HP-vel fog tárgyalni. Az ügyet, amely csaknem két évig húzódott, Hajnovič néhány nap alatt „megoldotta". Hát, valahogy így mennek a dolgok kies kis hazánkban.
(Külföldi és hazai lapok nyomán AB)

Képaláírás

Kožený egyik villája. Most anyjával él itt. Fényűző jachtját nemrég egy jóval szerényebbre cserélte ki

Ilyen vagonokkal spekulált a kassai csődbiztos

Kosztolányi Dezső
Malac, piros pántlikával

Szilveszter éjszakáján, éjfélkor, miután a lámpákat eloltották, a kukta – fehér ruhában-sipkában – végighordozta az éttermen a malacot.
Az emberek, akik pezsgőspoharuk előtt merengtek, és mint álmatag gyöngyhalászok keresték benne a mámor kincsét, föltekintettek.
Egy zsenge, szopós malacot láttak. Húzogatták farkát, dörzsölgették tarkóját. Göndörödő szőre oly érdes volt, mint egy drótkefe. Ellentétben a közhiedelemmel, úgy visított, mint egy malac. Engem rendkívül meghatott. Mindenekelőtt a soványságával. Abból a kövér, gyógyíthatatlanul elhízó fajtából származott, melynek csak a hája becses. De most még sovány volt, megindítóan sovány, mint potrohos panamisták a gyermekkori fényképükön.
Hosszú orra mintegy a disznóemlő után sírt, melyből a legédesebb nedű csorog. Szeme sötéten és riadtan mozgott az erős villanfényben. Nem tudta, hogy mit akarnak vele.
Ezúttal piros pántlikát kötöttek a nyakára. Így fölszalagozva, kiöltöztetve és megdicsőítve jelképezte rendeltetését, mely abból állott, hogy az élet színpadán vendégszerepeljen, és eljátssza azt a kis játékot, melyet minden évben eljátszik egy szilveszteri malac.
Azokban az állatokban, melyek művészkednek, van valami emberi. Én legalább a cirkuszok kutyáira, lovaira, sőt a bolhaszínházak bolháira se tudok bizonyos rokonérzés nélkül tekinteni.
Ez a malac is nagyon szívemhez szólt. Úgy éreztem, magasabb hivatást teljesít. Szerencsét hozott másoknak, holott önmagának csak szerencsétlenséget hozott. Nem ezt teszik a költők is, a szenvedésükkel? Azonnal fölismertem benne a kartársat.
Gyermekekkel ültem együtt. Azok mást ismertek föl benne. Ők azt látták, hogy milyen gyönge és gyámoltalan, hallották, hogy holnapra levágják, s vékony húsa, mely most még bordáira tapad, újévi lakomák tányérjaira kerül, pirosra sült, ropogós pecsenye alakjában.
Egyszerre közösséget vállaltak vele. Úgy gondolták, hogy ha a tekintélyes felnöttek a disznók, akkor a malacok bizonyára a gyermekek. Azonnal pártját fogták, fölemelték mellette szavukat, szövetkeztek, hogy megmentsék az életét. Könyörögtek apjuknak, hogy vegye meg. A kislány sírva fakadt arra a gondolatra, hogy holnapra szegény malacot megeszik.
Addig-addig prókátorkodtak, míg az apa engedett: megvásárolta a malacot, s vacsora után zsákban vitték haza.
Most hallottam, hogy mi történt vele.
A gyermekek semmi áron se engedték leöletni. Dudlin nevelték föl, a kamrában tartották, amíg süldő sertés nem lett belőle. Tavasszal már röfögött és bűzlött. Ólat építettek neki az udvarban. Ősszel pedig annak rendje és módja szerint levágatták a böllérrel, zsírját kiolvasztották, hurkát, kolbászt készítettek belőle, sonkáit megfüstöltették.
Remek disznótoros vacsorát csaptak.
Akkor mindnyájan rájöttek, hogy alapjában véve ez is csak egy ronda disznó volt.

Beszélgetés a Pozsonyi Mentő- és Betegszállító-szolgálat vezetőjével
Ünnep ide, ünnep oda, menteni kell
Ha az ember szirénázó mentőkocsit lát, akarva akaratlanul is az jut az eszébe, most valakinek az élete forog kockán. Sokkal kevesebbszer jut azonban az eszünkbe, hogy a mentősök is emberek, olyanok, akik naponta küzdenek mások életéért. Ehhez a munkához erős hivatástudatra, jó idegzetre, ügyes kézre van szükség. Meg talán szívre is...
A Pozsonyi kerület már tíz éve jól kiépített – több állomásos –mentőszolgálattal rendelkezik. Pozsonyban három állomás működik: Ligetfaluban, Kramáren és Ružinovban. A fővároson kívül Malackán, Szencen, Modorban, sőt, hatáskörüket túllépve, még Somorján is van egy mentőállomásuk. Azért van szükség ennyire, hogy 10-15 percen belül el tudjanak jutni valamennyi beteghez. A gyorsmentőkocsik jól felszereltek, megfelelnek az uniós normáknak. Ahhoz, hogy az emberi életet megmenthessék, hogy a súlyosan sérülteket az életbe visszahozhassák, minden eszköz a rendelkezésükre áll. Intenzív ápolást is tudnak biztosítani az olyan betegeknek, akiket hosszabb ideig kell szállítani. Felkészültek arra is, hogy más országokba szállítsanak betegeket. Ezenkívül Pozsony területén belül még a betegszállítást is biztosítják. Hétköznaponként 12 órás (este héttől reggel hétig), hétvégén pedig 24 órás a szolgálat. Hívhatók a 155-ös vagy a 16 155-ös számon.
A mentőszolgálat vezetőjével, Esztergályos Árpáddal az év végi ünnepek küszöbén beszélgettünk, hogy bepillantást nyerhessünk a mentősök mindennapjaiba.

o Milyen önöknél egy munkanap?
– A mi munkánkat nem lehet előre megtervezni. Van úgy, hogy órákig nem történik semmi, nem riasztanak bennünket, de olyan is előfordul, hogy háromszor annyi mentő kellene háromszor annyi legénységgel... Diszpécserközpontunkban betanult nővérek fogadják a hívásokat, s a bediktált tünetek, az anamnézis alapján döntik el, hogy milyen csoport menjen bevetésre. A csoport tagja lehet egy orvos és egy mentőstiszt, vagy pedig két mentőtiszt, de van olyan eset is (pl törés), hogy csak mentőst küldünk, hisz ő is el tudja látni a beteget. Kedvenc mondásom, hogy mindent a betegért, de nem többet, mint amennyi szükséges. Mi is költségvetésből élünk, s ha optimálisan akarjuk kezelni a pénzt, a pazarlásnak nincs helye. Mi megtesszük a betegért, amit lehet, a többi az orvosok dolga a kórházban.

o Felkészültek tömegbalesetekre, tömegszerencsétlenségekre is?
– Természetesen ilyen esetben is álljuk a sarat. Olyankor életbe lép az ún. traumatológiai terv, és a sérültek állapotától függően indítjuk a gyorsmentőket, illetve a mentőket. Ha történetesen egy négy embert szállító kocsi fának ütközik, akkor kiküldünk oda egy kocsit egy orvossal és két mentőstiszttel. Ők tökéletesen el tudják látni a sérülteket. Ha a sérültek ennél többen vannak, akkor újabb kocsikat tudunk indítani újabb személyzettel. Ha tömegbalesetre kerül sor sok sérülttel, akkor akár álományunk kétharmadát is be tudjuk vetni.
Minden telefonhívásra reagálunk. Ahogy megfigyeltük, az emberek sokszor betegebbnek érzik, tartják magukat, mint amilyenek valójában. Nehéz telefonon keresztül diagnosztizálni a beteget. Ilyenkor csak arra hagyatkozhatunk, amit a beteg mond. Rosszabb a helyzet akkor, ha nem is a beteg vagy a közvetlen hozzátartozója, hanem egy harmadik személy telefonál.
Van egy plusz szolgáltatásunk: a beteglátogatás, s ezt a betegek ki is használják. Sokszor ahelyett, hogy elmennének az orvosukhoz napközben, inkább bennünket hívnak este 7 után. Nemegyszer családi drámáknak, szociális problémáknak leszünk a szemtanúi, pedig mi valójában az akut esetek ellátására vagyunk. Egy mentőnk kimondottan a gyerekek ellátására való, a gyerek ugyanis nem a felnőtt kicsinyített mása.

o A mentősök munkája nincs eléggé megbecsülve. Pedig ők azok, akik nap mint nap súlyosan sérült emberek életét próbálják megmenteni, a távozni készülőket visszahozni az életbe, sokszor pedig már csak halottakat találnak. Meg lehet szokni a borzalmas látványt és a halált?
– Tíz évig dolgoztam mentősként kint az utcán, ezalatt borzalmas eseteket láttam. A halált úgy próbálom felfogni és elfogadni, mint az élet részét. Hiába dolgozunk néha minden erőnkkel azon, hogy a beteg életét megmentsük, ez nem sikerül. A halál, a természet erősebb nálunk. Ahhoz, hogy ezzel együtt tudjunk élni talán az kell, hogy egy törés következzen be az életünkbe. Én még fiatalon, amikor még azt sem tudtam, hogy mentőszolgálat egyáltalán létezik, láttam, ahogy elütött a vonat egy fiatal fiút. Akkor nagyon rosszul lettem a látványtól, de aztán már könnyebb volt. A legnagyobb félelmem mindig az volt, nehogy ismerőssel, rokonnal történjen a baleset, mert isten tudja, hogyan reagáltam volna, ha engem küldenek ki menteni. A legmegrázóbbak mindig a gyermekbalesetek voltak. Nagyon sok összégett gyereket "szedtünk le" a magasfeszültségről. Szerencsére az ilyenből már kevés van, viszont szép csendesen, alattomban terjeszkedik a drog. S ez az, ami valamilyen módon mindenkit érint, s engem is nagyon aggaszt.

o Az ünnepek, gondolom, speciális helyzetet jelentnek az önök számára is. Ilyenkor több vagy kevesebb a baleset? Egyáltalán milyen sérülések, balesetek tipikusak az év végén?
– Van egy bizonyos harmonogramja a decembernek, illetve január elsejének. A főszerep ebben az időszakban az alkoholé. A karácsony előtti nagytakarítások során számos házi baleset történik, létráról esnek le az emberek stb. Nem veszélytelen a fagyöngy szedése sem, főleg, ha magasra kell mászni érte. Sok balesetre kerül sor figyelmetlenségből. Karácsony táján a rossz pszichikai állapot, a tehetetlenség, a magány követkwzményei is jelentkeznek. Megdöbbentő, hogy milyen sok embernek nincs kivel szót váltania. Gyakran hívnak fel minket, s nekünk kell végighallgatni őket, a panaszaikat. Ilyenkor úgy festünk, mint valami segélyhívó-szolgálat. Tipikus karácsonyi balesetek történnek a fenyőfa felállítása során, a férfiak megvágják a kezüket. A szenteste szinte teljesen balesetmentes. Nem úgy 25-e és 26-a, amikor az emberek rokonlátogatásokra indulnak. Ha aztán az ünnepek idején a család összejön, a néhánynapos összezártság indulatokat hozhat a felszínre, családi konfliktusokra, tettlegességekre kerül sor.
A szilveszternek már előjátéka is van. Ez a petárdák kipróbálása, esetleg házi eszkábálása. Három éve történt egy esetünk, amikor két fiatal gránátból akart robbanószert gyártani. Az egyik meghalt, a másik a kezét veszítette el. Szilveszteri buli ugyebár alkohol nélkül elképzelhetetlen. S ebből számos házi és közúti baleset származik.
De hadd térjek még vissza az ünnepek előtti időszakra. Mivel betegszállítást is végzünk, a kórházakból, szociális intézményekből december 20-án kezdjük hazaszállítani a betegeket az ünnepekre, de nem ritkaság, hogy már 25-én visszük is őket vissza. Többnyire idős emberekről van szó. S nem azért kell őket visszaszállítani, mert az állapotuk megkívánja, hanem azért, mert már teherré váltak, meg kell tőlük szabadulni. Az ilyen lelki okú eseteink száma lassú növekedést mutat, hiszen míg 2001. december 6-tól december 31-ig a 3142 esetből 139 volt pszichés okú, addig 2002 hasonló időszakában a 2707-ből már 134.

o Pozsonynak óriási problémát jelent a több ezer hajléktalan is. Főleg télen, amikor a hideg, a fagyok szedik köztük áldozataikat. Milyenek a tapasztalataik velük?
– Örültem, hogy újabb hajléktalanszállóval bővült a város. Ha utánajárna, rájönne, mennyi olyan intézmény, alapítvány működik nálunk, ami szociálisnak mondja magát. Ennek ellenére mégis egyre több a hajléktalan. Ez egy életforma, többségük nem is akar máshogy élni. Fő, hogy szabadnak érzik magát. Sokan élvezik, hogy az árral szemben úszhatnak... A menekültekkel is gondjaink vannak. Csak a betegbiztosítón keresztül fizetnek utánuk. S vajon hány hajléktalannak, menekültnek van betegbiztosítása? Akut helyzetben mégis el kell látnunk őket. Hívás esetén kimegyünk, összeszedjük az utcán, bevisszük a kórházba. Ott megvizsgálják, és felhívnak a kórházból, hogy vigyük haza. Kérdem én, hová? Az erdőbe vagy a barlanghoz már mégsem vihetjük. A fagyhalál éppen az ő soraikban a leggyakoribb, de olyan is van, hogy tavasszal találjuk meg a már bomlásnak indult tetemüket.

O Végezetül, hadd kérdezzem meg, milyen konkrét eset maradt meg önben pályafutása során leginkább?
– Ha jól emlékszem ,1988-ban egyik reggel 10 körül riasztottak bennünket azzal, hogy Ligetfaluban egy gyártelepen munkabaleset történt. Daruval emeltek valamit, s a daru hozzáért a magasfeszültséghez. A darust eszméletlen állapotban vették ki a fülkéből a munkatársai, és megpróbálták újraéleszteni. Ám közben ők is áramütést kaptak, s mindhárman meghaltak. Öt emberből, aki a daru közelében volt ekkor, csupán ketten maradtak életben. Egyikük a daru vezetője volt. A tragédia megelőzhető lett volna, ha a területet azonnal áramtalanítják. Amikor kiértünk, az udvar közepén pöfögött a daru, és nem messze tőle négyen feküdtek kiterítve. A daru még a mentés közben is áram alatt volt. Bármi történhetett volna velünk is.
Egy kuriózumszámba menő eset is az eszembe jutott. Húsvétkor történt. Egy elhagyatott, már lebontott parkettagyár területén volt egy transzformátor. Akadtak olyan szemfülesek, akik azt gondolták, hogy erre a transzformátorra már nem lesz szükség, ezért leszedik róla rezet. Amikor riasztottak bennünket, hogy áramütés történt, azonnal indultunk. A helyszínen nem akármilyen látvány fogadott benünket. Egy ember lógott a rácson és jajgatott. Kiderült, hogy az áram először kiütötte őt, majd "visszakapcsolta" és újraélesztette. Nagynehezen sikerült kiszabadítani, sőt a saját lábán mászott ki a kerítésen lévő résen. Azt a látványt nem tudom elfelejteni. Egy kistermetű, égnek álló hajú emberke állt előttem, akinek a bőrdzsekije hátuljába beleégett a kerítés mintája, és a kabátja füstölt. Mintha egyenesen valami meséből toppant volna elő. A kórházba kerülve azonban le kellett vágni tőből azt a kezét, amelyikkel hozzáért az áramhoz...
Brogyányi V. Júlia
A mentősök mindig készek az életmentésre... (Fotó: Archív)

Nagy Attila, Nagykövesd polgármestere:
– Legnagyobb gondjaink tavaly az iskola és óvoda fenntartásával akadtak. A hatásköröket ugyan megkaptuk, de elegendő pénzt az üzemeltetésükhöz már nem. A faluban 50 százalékos a munkanélküliség, egyre többen szorulnának szociális segélyre. Sokan fordulnak hozzánk egyszeri segélyért – például olyanok, akik nem tudják kifizetni a villanyt stb. Költségvetésünkből azonban nem telik ilyesmire, s ezért el kell utasítanunk őket. A faluban két nagyobb vállalkozás működik, kb. 40 ember megélhetését biztosítva. A legnagyobb munkáltatónak még mindig a vasút számít.
Amire talán a legbüszkébbek vagyunk, hogy meg tudtuk rendezni a Bodrogközi nyár kulturális rendezvénysorozatot, melynek keretében augusztus 22-én 150 előadóművész közreműködésével bemutatásra került az István, a király című rockopera. Átadtuk új szabadtéri színpadunkat, rendbe tettük a falu főterét is.
A jövőben folytatni szeretnénk a kanalizáció vezetését. A határátkelőnkhöz vezető közút is felújításra szorul, akárcsak Karcsa tavunk környéke, ami a nyáron a fürdőzők paradicsoma. Szeretnénk újra megrendezni a Bodrogközi nyárt, remélem, a Bodrogköz Kultúrájáért polgári társulással együtt ez sikerül is. Jó lenne egy épületbe költöztetni a kisiskolát és az óvodát, hiszen így kevesebbe kerülne a fenntartásuk. Sürgős feladatunk új vízelvezető sáncok kialakítása a faluban, mivel a vízelvezetéssel gondjaink vannak, ha esik, utcáink azonnal megtelnek vízzel.

Könnyed nosztalgiák

1964-ben egy Csemadok által szervezett karvezetői tanfolyamon felröppent a felhívás: hozzunk létre egy országos tanító-kórust. Erre a hírre jelentkezett vagy 120 énekes. Az első összejövetelen, egy Zobor-hegyi vendéglőben Nyitrán alig fértünk el. Hosszú hadakozások után hivatalosan is elfogadták a kórust és a Csemadok némi költségvetési támogatást is kieszközölt számunkra.

Az első időben egyenruhát, útiköltséget, mindent magunk fizetünk. De nagy volt a lelkesedés, s még az első fellángolás visszaesése után is 80-90-en álltunk boldogan a színpadon. Például a budapesti Zeneakadémia nagytermében a Vasas kórussal. Szíjjártó Jenő, Janda Iván, Viczai Pál, Ágh Tibor sokat serénykedtek, hogy a kórus működése beinduljon. Alig később megjelent Vass Lajos, aki szakmai felkészültségével, emberi tartásával, varázslatos egyéniségével nagy hatást gyakorolt a kórusra, s annak minden tagjára. Erről és sok egyébről is beszélgettünk Oláh Ilona nyugalmazott tanárnővel, „régi dicsőségünkre" emlékezve.
- Pedagógiai pályafutásom egyik leghatékonyabb példaképe Vass Lajos, aki minden elmarasztalás, szidás után azonnal talált alkalmat valamilyen dicséretre is. Ő döbbentett rá, micsoda ereje van a dicséretnek. De szidni is úgy tudott, hogy meg ne sértsen senkit – mondja. – Humora úgy sziporkázott, hogy a kottaszélekre jegyeztük mondásait. „Tartom a kezem, leinteném, de már nincs mit. Meghalt!" Vele próbáltunk úton-útfélen: hajón, repülőn, vonaton, utazás közbeni pihenőn, énekeltünk rögtönözve templomban, várban, amerre jártunk. Odaült a zongorához, orgonához, és már énekeltünk is.
- Hát arra emlékszel-e, hogy Helsinkiben a vidámparkban is énekeltünk, s hogy Kouvolában, a finn kisvárosban kedvünkért kéretlenül árleszállítást tartottak kizárólag nekünk? Vagy hogy a Mátrai-képeknek soha nem tapasztalt sikere volt a finneknél – majd szétverték a városháza dísztermét a „hűvös északiak"? Azóta hiszem, hogy rokonok vagyunk.
- És hogy Debrecenben, ahol Gémesi Irénke lába tört, s a fiúk karban vitték a begipszelt lábával a fellépésekre? Meg is lett az eredménye: a Bartók Béla III. Nemzetközi Kórusfesztiválon 1968-ban ezüst diplomát szerzett a kórus.
Anyagi helyzetünk ecsetelésére leírok egy kis párbeszédet a Stockholm-Turku között közlekedő hajón egy fedélzeten töltött éjszaka után: Vass Lajos: „Miniszterné asszony, igazán intézhettél volna nekünk egy urakról levetett kabint." Mire Dobos Éva: „Mit tehetnék én ott, ahol egy Erkel-díjas zeneszerző töpörtyűt reggelizik egy hajó fedélzetén papírból?" Derült az egész társaság, hiszen kiküldetéseinkre kis hazánk rendre 1-től 5 dollárig terjedő útravalóval tarisznyázott föl bennünket. Szegény malmői vasutas tán máig sem érti, miért kerestünk nagy mutogatások közepette ivóvizet, miközben előttünk volt az üdítős automata - 1 dolláros adagolóval.
Persze e könnyed történetek mellé komolyabbak is tartoznak. Ha hazai vagy nemzetközi megmérettetésre készült az énekkar, egyenként kellett felmondanunk a repertoárt, esetleg úgy is, hogy egy-egy szólamtagból álló „kvartett" négy szólamban énekelte el a kötelező művet. Hosszú évekig így ment a selejtező. Vass Lajos mindenkiből ki tudta hozni képességeinek legjavát, s eljutatta a sikerig. Méltán mondta róla Kodály Zoltán a Zeneakadémián: „Amit Vass Lajos csinál, az csak jó lehet".
Rendszeres vendég volt a tanítók énekkara a komáromi Jókai Napokon, de nemcsak az ünnepi koszorúzáson és hangversenyen, hanem Oláh Icuka rétes és bodzalé partiján is. Ahányan csak befértünk a lakásába.
- Lengyelországi hangversenykörútra gyülekeztünk Český Těšín-ben - ne írd, hogy melyik évben, mert elszörnyednek, milyen vének vagyunk. Mielőtt átléptük volna a határt, közös hangversenyt adtunk a kisebbségi lengyelekkel. Már ez gyanús volt. Közben a színfalak mögött folyt az útiköltségek kifizetése. A cseh vámosoknak nem tetszettünk: miért van nálunk húsz koronával több a megengedettnél? Mondtuk: Útiköltség. De miért más-más összeg mindenkinél? Nem hitték, hogy mindenki máshonnan érkezett. Egész éjjel állt a bál és a busz a határon. Hajnali háromkor még kotorásztak a nők kontyában, vetkőztették a férfiakat. Sokan a buszból kifele jövet a szemétkosárba dobálták fölös pénzüket. Elindulás után láttuk, hogy a vámosok szedik össze. De elénekeltük a magyar himnuszt Báthory István szarkofágjánál a krakkói Wawelben.
A meiseni dómban Vass Lajos engedélyt kért, hogy játszhasson az orgonán. A templom gondnoka előbb elutasította, de Lajos elmagyarázta, hogy ő egy zeneszerző, mi pedig egy kórus vagyunk. No, jött a másik véglet. A legnagyobb szívélyességgel vezették az orgonához, s a kórus az ódon gótika húsz méteres falai között rázendített a zsoltárra: Tebenned bíztunk eleitől fogva…
*
… Jól esett a visszaemlékezés, annak megosztása az olvasóval. Elnézést kérek a mai tagoktól, akik még nálunk is nehezebb körülmények között énekelnek, s szinte kizárólag adományokból éltetik a dalt, hirdetik az ünnepet, a magyar szót és zenét, hogy róluk nem szóltam. Az ő meséiket majd megírja valaki más…
Platonnal búcsúzom: „A zene erkölcsi törvény. Lelket kölcsönöz a mindenségnek, szárnyat az elmének, szállni tanítja a képzeletet, bájt ad a szomorúságnak, derűt és életet mindennek. Lényege a rendnek, és útja minden jóhoz, igazsághoz és széphez vezet."
(P.Zs.)

Világnyelvelések

Spanyolul

Bomba lány = Juanita Oltárijó
A hódító Picasso = Bicasso

Olaszul

Nőgyógyász = Dottore Caparoni
Szerelmes = becsavarotti
Papucsférj = papuccino
Lelécelés = lefarole

Németül

Nem egy Einstein = Keinstein

Angolul
A nőcsábász Woody Alan = Bugyi Alan
(g. l.)

Az ipari park és a vidéki turizmus "feltámaszthatja" régióinkat
Mérlegen a múlt és a jövő

Az év vége mindig jó alkalom arra, hogy mérleget vonjunk, számba vegyük mindazt, amit végeztünk, egyszersmind átgondoljuk a jövő legsürgősebb feladatait, tennivalóit. Mi az, amivel elégedettek lehetünk, mi az, amin változtani kell? Vannak-e jövőre vonatkozó félelmeink, elvárásaink? Kihez fordulhatunk a bajban?... Polgármestereinket az elmúlt év gondjairól, eredményeiről és az új esztendővel kapcsolatos tervekről kérdeztük.

Bastrnák Tibor, Komárom:
– A lassan mögöttünk maradó év nem volt könnyű, és elsősorban sok munkáról szólt. Január elején léptem hivatalba, és megpróbáltunk új rendszert kiépíténi, áttekinthetőbb és szervezettebb munkarendet kialakítani. A város lakossága szempontjából az idei év nagy eredményének tartom, hogy végre elindult az új szennyvíztisztító-állomás építése, amelyhez az ISPA-programból jelentős támogatást kapott a város. Ugyanígy fontosnak tartom, hogy sikerült a város kölcsöneit oly módon átrendezni, hogy közben jelentős pénzeszközöket tudtunk megtakarítani – ebből vállalhattuk fel, hogy a nyugdíjasok számára a szemétdíj felét elengedjük.
Az idei év során sikerült megvásárolnunk a várat, ami a város jövője és a felsőoktatási tervek szempontjából rendkívül jelentős lépés volt. A kultúra területén is igyekeztük a valódi értékeket felkarolni, ez érződött a Komáromi Napok rendezvénysorozatán, és ennek köszönhető, hogy karácsony előtt tíz napig a városháza előtti téren az ünnepvárás szokásait, hagyományait elevenítettük fel Menjünk együtt Betlehembe címmel.
A legnagyobb büszkeséggel talán az tölt el, hogy jelentős pénzt tudtunk szerezni pályázatok útján a legkülönfélébb területekre. Ennek köszönhető, hogy bár az oktatásügyben folyamatos a pénzhiány és a gond, az év során Komárom nem tartozott a problémás városok közé. Saját erőből igyekeztünk megoldani az éppen aktuális gondokat.
A város polgármestereként egyúttal a Parlament munkájában is részt veszek. Az év során nagyon sok olyan törvényt fogadtunk el, amelyek nem igazán népszerűek, de a politikus felelőssége éppen abban rejlik, hogy olykor meghozza a nehéz, népszerűtlen döntéseket is, mert tudja, hogy ez az áruk a későbbi jobb életkörülményeknek. Az MKP az év során elérte, hogy jövőre megnyithatja kapuit a magyar egyetem, mégpedig itt, nálunk, Komáromban – tehát ez esetben a képviselő és a város polgármestere egyaránt elégedett lehet az eredménnyel. A föld visszaigénylésének lehetősége is sikerként könyvelhető el, s úgy érzem, valahol ez is mindkét tisztséget átfedi, hiszen az önkormányzatok számára is hasznos lehet a jövőben.
A parlamenti munkában és a városban egyaránt úgy tervezzük, hogy az idén lerakott alapokon a jövő évtől építkezni kezdünk. Nagyszabású terveink vannak Komáromban, amelyeknek megvalósítása több évet vesz igénybe. Szívósan, lassanként haladunk előre. Mindenképpen szeretnénk megoldani a szociális gondokat, illetve a várossal szemben komoly tartozásokat felhalmozók problémáját. Napi munkánkban előkelő helyen szerepel a létrehozandó ipari park feltételeinek megteremtése, hogy javuljon a foglalkoztatottság a városban és a környékén, és igyekszünk továbbra is úgy gazdálkodni a település pénzeszközeivel, hogy minél több jusson, minél többet használhassunk fel a lakosok érdekében. Szeretnénk felújítani a városban az utak, utcák burkolatát, és sokat dolgozunk az új híd megvalósítása érdekében is, bár ez utóbbi nem egy évre szóló feladat.
A nagypolitikában szeretném, ha már nem lenne több negatív transzformáció, bár az a terület, ahol én dolgozom, az egészségügy, még tartogat megszorító változásokat. Tény, hogy a mostani helyzet nem jó, és változásra van szükség. Szeretnénk a lehető legjobb megoldást megtalálni. Jó lenne, ha a koalíció helyzete stabilizálódna, hiszen jövőre itt az EU, a NATO, és ez mindenképpen újabb lehetőségeket hoz. Remélem, hogy 2005-től az önkormányzatoknál a pénzügyi decentralizáció következtében több pénz marad, s így a lakosságnak itt, helyi szinten is több jót tudunk biztosítani.
(hernádi)

Lővy János, Ipolyság:
Az évet Ipolyságon is megújult képviselő-testülettel kezdtük. A lakásépítésre felvett hitelterheket továbbra is törlesztjük, emellett egyéb kiadásaink, befektetéseink is voltak. A fő erőfeszítést a kórház stabilizációja jelentette – az intézményt négy osztállyal, 270 alkalmazottal vettük át, s egy hónapja nyílt meg egy további, az intenzív osztály is. Nem kis eredménynek tekinthető, hogy míg a 2002-es évet kórházunk 25 milliós veszteséggel zárta, az idén a veszteség 4,7 milió körül alakul. Az eredmény eléréséhez természetesen az egészségügyi dolgozók aktív megértésére, odaadására is szükség volt, hiszen bércsökkentésre, sőt elbocsátásokra is sor került az év folyamán. 2004-től a helyzet stabilizálódását várjuk, s az EU-csatlakozás után azzal is számolunk, hogy a magyar határ túloldalán lévő közeli települések lakosságának egészségügyi ellátását is Ipolyságon fogjuk végezni.
Ipolyság régióban betöltött központi szerepét erősíti az is, hogy 18 község számára közös községi hivatalt hoztunk létre – az itt nyújtott szociális ügyi, gondozószolgálattal kapcsolatos és egyéb szolgáltatások kiadásait az érintett községek térítik.
További fontos változásra az oktatásügy terén került sor városunkban – a helyi kulturális központ megszüntetése után, főként az iskolákkal kapcsolatos problémák kezelése érdekében, szeptember 1-jei hatállyal létrehoztuk az oktatásügyi, kulturális, ifjúsági és sportszakosztályt, s az első négy hónap tapasztalai rendkívül pozitívaknak bizonyultak.
Nagyobb befektetésink közül megemlíteném még a közvilágítás rekonstrukcióját, a főtér felújítását, járdáinak díszkövekkel való lerakását. Tíz szükséglakást is sikerült átadnunk, amivel a nem fizető lakosok problémája is megoldódott,a felszabadult lakásokba pedig szolvensebb lakók költöztek. Különböző alapokhoz több pályázatot is benyújtottunk. Nagy reményeket fűztünk a Váccal közösen benyújtott CBC-s pályázathoz az Euro Infocentrum létrehozására. Sajnos, nemrég kaptuk meg az elutasító választ. Pályáztunk kulturális emlékek, iskolaépületek felújítására is, s megpályáztuk a vízhálózat kiépítésének befejezését is. A pályázatok benyújtását az új évben is folytatni fogjuk, s a határon átnyúló együttműködésre vonatkozó elképzeléseket sem adjuk fel. Külföldi befektetőkkel tárgyaltunk az ipari zóna kiépítése és az ipari parkkal kapcsolatos tervek megvalósítása érdekében. Érdeklődőkben nincs hiány, és már eredményeink is vannak – egy autóalkatrészeket gyártó német beruházó legalább száz embernek ad majd munkát a régióban. A munkanélküliség aránya vidékünkön 25%, ezért is tartjuk fontosnak az ipari parkkal kapcsolatos tervek megvalósítását. A jövő év feladatai között a munkanélküliség csökkentése fontos helyet foglal el. Jó lenne, ha a politikai helyzet végre stabilizálódna Szlovákiában, hogy teljes erővel a munkára összpontosíthassunk.
Programom egyik fő részét annak idején az idegenforgalom fellendítése képezte városunkban. Szeretném, ha Ipolyság olyan turistacentrummá válna, amelyen a turisták, a kirándulók nemcsak átutaznak, hanem hosszabb-rövidebb időre itt is ragadnak, és ismerkednek a város és környéke nevezetességeivel.

Kardos Ferenc, Rozsnyó:
Az elmúlt év elején, mint az ország többi településén is, egy megújhodott képviselő testület kezdte meg a munkáját városunkban. S mint sok más helyen, itt is kiderült, milyen problémák vannak a finanszírozással, az önkormányzat gondjára bízott intézmények fenntartásával. Az év folyamán igyekeztünk ezekre optimális megoldást találni.
Az elmúlt év legjelentősebb eseménye a város életében a Szentatya látogatása volt, ami nemcsak 2003, de a város történelme egészének is jelentős mérföldköve. A látogatást igyekeztünk minél jobban előkészíteni, rendbetettük pl. a város útjait... Úgy hiszem, a pápai látogatás révén Rozsnyónak sikerült láttatnia magát, nevet szereznie nemcsak itthon, hanem külföldön is.
Másik, a város fejlődése szempontjából igen fontos lépés volt a vállalkozói inkubátorház átadása. A PHARE-pályázatból is támogatott létesítmény a kezdő vállalkozóknak nyújt széles körű szakmai segítséget. Sok energiát fordítottunk az iskolák felújítására, karbantartására, mivel azok sajnos rendkívül elhanyagolt állapotban vannk, s működtetésük nem kevés erőfeszítésünkbe került.
A jövő év elé nagy várakozással tekintünk, mint ahogy az egész ország is ezt teszi. Úgy hiszem, hogy az EU-csatlakozás következtében kialakuló helyzet nem fekete lesz vagy fehér – rajtunk múlik, hogyan tudunk alkalmazkodni a körülményekhez, bár az is igaz, hogy a strukturális alapokhoz való hozzájutás lehetősége még mindig nem eléggé tisztázott... Városunkban folytatni fogjuk az ipari park létrehozására tett igyekezetünket, a park létrehozása érdekében több külföldi céggel is kapcsolatot tartunk fenn. Az ipari park rendkívüli jelentőségű lesz, nemcsak a város, hanem az egész régió életében, ahol a munkanélküliek aránya már jó ideje 30% felett van. Ezenkívül, mivel Rozsnyó talán az egyetlen olyan város Szlovákiában, amelynek nincs fedett uszodálya, ennek létrehozását is megpróbáljuk megpályázni. A kulturális élet is változni fog, a tavaly felavatott kulturális központ jóvoltából a rozsnyóiak is megtanulnak lassan színházba járni. A kulturális élet felpezsdítése nagyrészt az Aktores avantgárd színháznak is köszönhető, és sok kitűnő akciót szerveztünk a Csemadokkal is.
Meg kell említenem még egy fontos momentumot: az ünnepek előtti napokban egy tízéves vitasorozat végére tett pontot az önkormányzat. Döntést hoztunk a Kossuth-szobor köztéri elhelyezéséről. Az ünnepélyes újraleleplezésre februárban, a Rozsnyói Városi Ünnepek idején, a múzeum melletti téren kerül majd sor. Az eredménynek annál inkább örülök, mivel a testületben mindössze két MKP-s képviselőnk van. Ezzel megnyugszanak a kedélyek a városban, a hosszú huzavona véget ér... (ferenczy)

György Péter, Ragyolc:
– A körülményekhez képest sikeres évet zárunk. Nehéz esztendő áll mögöttünk, és szerintem sajnos a 2004 -es év is még jórészt a "túlélésről" fog szólni. 2003-ban főleg az oktatásügy helyi szintű megoldása hozta az önkormányzatokat, köztük bennünket is, nehéz helyzetbe. A terhet egész éven át cipelnünk kellett, mert csupán az év vége felé oldódott meg ez a gondunk. Aránylag nagy intézményről van szó, hiszen Ragyolc nem kis falu, lakosainak száma 1600. A teljes szervezettségű iskolánkat és óvodánkat összesen 350 helyi és környékbeli gyerek látogatja. A jobban felkészült önkormányzatoknak azt hiszem, 2004-ben már valamivel nagyobb lehetőségeik lesznek, mint az idén voltak, és mi is szeretnénk ezek közé tartozni. Ennek érdekében, mind kistérségi, mind pedig önkormányzati szinten megtettük a szükséges lépéseket – pályázatokat terjesztettünk be, mert szeretnénk községünket és térségünket nagyobb ütemben fejleszteni.

Dubovszky László, Tornalja:
– Ha figyelembe veszem, milyen örökséggel kezdtünk, azt kell mondanom, hogy sikeres évet zárunk... Nagyságrendekkel többet fektettünk a város korszerűsítésébe, mint az előző esztendőkben. Sikerült fejlesztenünk például a strandot, korszerősítettük az utcákat, a lakóházakat... Sikerült valamennyi helyi nonprofit szervezet igényét kielégíteni, és lényegesnek tartom, hogy 2003-ban nem vettünk fel kölcsönt. Ami az előttünk álló időszakot illeti, el kell mondanom, hogy nagyon borúlátó vagyok. A városban és a vonzáskörzetéhez tartozó falvakban sajnos már huzamosabb idő óta nem csökkent a munkanélküliek aránya 40 százalék alá. Mivel a jövő évtől életbe lépő új szociális törvény értelmében kevesebb lesz a szociális- és a munkanélküli-segély, térségünkben várhatóan csökkeni fog a vásárló erő. Nyilván lesznek olyan családok is, amelyek nem tudják fizetni a lakossági illetékeket, és nagyobb hangsúlyt kap majd a romakérdés.
Ilyen érdektelenséget térségünk iránt a kormány részéről még nem tapasztaltam, mint amilyen napjainkban érezhető. Vezetőink effajta magatartása sajnos tragikussá teheti számunkra a 2004-es esztendőt, és sajnos az is elképzelhető, hogy hamarosan újabb üzemek zárnak be Tornalján, ami még tovább növeli az amúgy is magas munkanélküliséget. (farkas)

Nagy Attila, Nagykövesd:
– Legnagyobb gondjaink tavaly az iskola és az óvoda fenntartásával kapcsolatban voltak. A hatásköröket ugyan megkaptuk, de elegendő pénzt az üzemeltetésükre már nem. A faluban 50 százalékos a munkanélküliség, egyre többen szorulnának szociális segélyre. Sokan fordulnak hozzánk egyszeri segélyért – például olyanok, akik nem tudják kifizetni a villanyt stb. Költségvetésünkből azonban nem telik ilyesmire, s ezért el kell utasítanunk őket. A faluban két nagyobb vállalkozás működik, kb. 40 ember megélhetését biztosítva. A legnagyobb munkáltatónak még mindig a vasút számít.
A legbüszkébbek talán arra vagyunk, hogy meg tudtuk rendezni a Bodrogközi Nyár kulturális rendezvénysorozatot, amelynek keretében augusztus 22-én 150 előadóművész közreműködésével bemutatásra került az István, a király című rockopera. Átadtuk új szabadtéri színpadunkat, rendbe tettük a falu főterét is.
A jövőben folytatni szeretnénk a kanalizáció kiépítését. A határátkelőnkhöz vezető közút is felújításra szorul, akárcsak Karcsa tavunk környéke, ami a nyáron a fürdőzők paradicsoma. Szeretnénk újra megrendezni a Bodrogközi Nyárt, remélem, a Bodrogköz Kultúrájáért polgári társulással együtt ez sikerül is. Jó lenne egy épületbe költöztetni a kisiskolát és az óvodát, hiszen így kevesebbe kerülne a fenntartásuk. Sürgős feladatunk új vízelvezető sáncok kialakítása a faluban, mivel a vízelvezetéssel gondjaink vannak, ha esik, az utcáink azonnal megtelnek vízzel. (vida)

Reviczky-hónap harmadszor

A lévai Reviczky Társulás aktív és sokrétű tevékenységet fejtett ki a 2003-as esztendőben is. Év elején átépítette székhelyét, a Reviczky Házat, mely egyben a lévai magyarság fellegvára, s mely az április eleji ünnepélyes megnyitó óta számtalan rendezvénynek adott otthont. A Reviczky Társulás idén már harmadik alkalommal rendezte meg a Reviczky-hónapot, mely ezúttal november 5-től december 14-ig rendezvények sorozatát kínálta a nagyérdeműnek.
A Wass Albert verseiből készült összeállítást Réti Árpád egri színművész mutatta be, akiről érdekes tudni, hogy 15 éve hagyta el Erdélyt, s Magyarországon telepedett le. Így még e tekintetben is közel áll hozzá Wass Albert költészete, akinek műveit a haza iránti állandó sóvárgás jellemzi.
Jóízű beszélgetésre sikeredett a Hodossy Gyulával megtartott író-olvasó találkozó, melyen szó esett a szlovákiai magyar értelmiség szerepéről, az irodalomról, a szlovákiai magyar könyvkiadók mai helyzetéről, az író munkásságáról, életútjáról. Hodossy, aki amellett, hogy a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke, igazgatója a Lilium Aurum Kiadónak is. A kiadó könyveit a találkozó alatt és a továbbiakban megtartott rendezvényeken is meg lehetett venni, s ezzel éltek is a lévaiak, akik sajnos magyar könyvek vásárlása terén nincsenek elkényeztetve.
A 300. évforduló jegyében "sötét éjben fénylő csillagunk", Rákóczi Ferenc és a neve által jegyzett szabadságharc volt a témája Mészáros Kálmán Rákóczi-kutató, hadtörténész előadásának. Kissé más szemszögből közelítette meg a történelmi eseményt, mint azt a hallgatók várták. A 63 vezetőből álló kuruc tisztikart, a hadsereg alakulatait vette górcső alá, s megtudhattuk pl. hogy a sereg legfőbb erőssége és egyben a legnagyobb gyengéje is a könnyűlovas portyázó hadviselés volt.
Egy egészen mai téma, az Európa Uniós csatlakozás volt Szép Attilának, a külügyi államtitkár titkársága igazgatójának előadása középpontjában. Sokféle szempontból közelítette meg ezt az időszerű problémát, s a jelenlevőktől hozzá érkezett számtalan kérdésre próbált meg kielégítő választ adni.
Egyre ismertebb lesz az országban az évente november végén megrendezésre kerülő Reviczky Gyula Vers- és Prózamondó Találkozó. Újváry László, a verseny szervezője az idei találkozóról elmondta, hogy kellemes, családi hangulatban, versszerető és a verset értékelő baráti kör jött össze, és a 25 versenyző nagyszerű produkciókkal lepte meg a közönséget. A verseny különösen a középiskolások kategóriájában felért egy országos megméretés színvonalával.
A Reviczky-hónap keretében olyan rendezvények is helyet kaptak, melyeknek a Reviczky Társulás csupán a társrendezője volt: a kétévente megrendezett Kadosa Pál Zongoraverseny, a kétnapos dzsessz és blues fesztivál, a széki táncokat megismertető táncház.
A szervezők meghirdettek egy rajzversenyt is a város magyar óvodásai és alapiskolásai körében, melyre 55 alkotás érkezett. A rajzokat szakértőkből álló zsüri értékelte, Hubert László képzőművész és Polák Csilla, akinek "Első levelek" c. kiállítása nyitórendezvénye is volt egyben a Reviczky-hónapnak. A verseny kiértékelését, a díjak átadását Mikulás-ünnepség keretében tartották, melyen kicsik-nagyok örömteli érzéssel hallgatták Mészáros György és Forgács András gitárjátékát és énekét. Névery Zoltán, a Reviczky Társulás elnöke annak reményében zárta a rendezvénysorozatot, hogy a jövő évi, negyedik Reviczky-hónapig még számtalan alkalommal találkozhat a lévai magyarság a közösségi házban.
VALKÓ ILDIKÓ
Képszöveg:
A III. Reviczky Gyula Vers- és Prózamondó Találkozón Forgács Miklós, a zsüri elnöke a középiskolások kategóriájában a Matyó Anettel megosztott első helyen végzett Lőrincz Tamásnak adta át a díjat. (A szerző felvétele)

Ha fut a szekér, senki nem a kátyúkat nézi
Milyen volt az idei esztendő?
A sport nagy lutri. Hiába edz, gyakorol heteken, hónapokon át az ember fia (vagy a lánya), elég egy pillanatnyi megingás, elég, ha légy száll az ugrás, a dobbantás, az evező magasra emelése pillanatában a versenyző orrára, s máris oda minden, kárba vész a temérdek igyekezet.
Persze, annak aki korszerű légyirtót használ, nincs mitől tartania...

Riszdorfer Mihálynak aranyat ért
A hét híre: Riszdorfer Mihály komáromi evezősvilágbajnok az idén immár nyolcadik alkalommal lett Szlovákia legjobb kajak-kenusa. A szimpatikus fiatalember nem csupán világbajnoki aranyakat "evezett össze" magának, hanem a szakág szlovákiai sorozatát, az Orange Cupot is megnyerte.
Kérdés: Valaki szívét is sikerült elnyernie?

Soós Tibornak édesre sikerült
A hónap híre: A szakszövetség értékelése szerint az év edzőjévé (ugyan ki más jöhetett volna számításba?) a komáromi világverő kajak-kenu négyes mesterét, Soós Tibort kiáltották ki.
Megjegzés: Még jó, hogy nem a Duna jegén kellett kikiáltani.

Martina Moravcová nem fürdött be
Az év híre: Martina Moravcová világhírű úszó. Sportpályafutása során rengeteg különféle rendű és rangú versenyt nyert. Érmeinek lassan már se szeri, se száma. De ezt szinte mindannyian tudjuk. Évek óta a legsikeresebb szlovákiai sportoló. Ezt is szinte mindannyian tudjuk. A minap az Amerikában élő pöstyéni úszócsillagról önéletrajzi könyv látott napvilágot. No ezt már elég kevesen tudjuk.
Kérdés: Mit érez a csúcson?

Füstfaragók kései utódja
Egy panellakás hatodik emeletén ülünk, ám ez a lakás a múltba vezet bennünket... Az ódon bútorok, az ősök fényképei a falakon – az eltűnt idők varázsos tárgyai. Az egyik képen egy kedves ifjú asszony korabeli, századeleji ruhában, mellette jóképű férfi hatalmas, tömött bajússzal...

Kedves vendéglátóm Szalay Vilma, aki egy kéményseprőmester, vagy ahogyan ő mondja egy kémenyseprő-dinasztia utolsó sarja...
Olyan családból származom, amelyben az egyik dédnagybácsi kéményseprőmester volt Füleken. Tőle örökölte a nagyapám a koncessziót, a körzetet. A nagyapámról a nagymamámra maradt, majd az idősebbik fiára, a nagybátyámra szállt ez az örökség, pedig az édesapám is kéményseprő volt. A körzet nagyon jó bevételi forrást jelentett úgy kétszázötven évig. A mesterség persze jóval korábbi keletű. A Krisztus utáni kezdeti időkben még lenézett szakmának tekintették, aztán következett az aranykor, amely viszonylag sokáig tartott. Mára pedig egy olyan korba érkezett el ez a mesterség, amikor vagy az adott helyzethez igazodik, vagy fölöslegessé válik. Legalábbis én így látom.

Mielőtt magáról a mesterségről beszélnénk, ejtsünk szót az édesapjáról...
Az én édesapám nemcsak kéményseprő volt, hanem régiséggyűjtő is. Többféle dolgot gyűjtött, és nagyon szerette az otthonát. 1933-ban megvette egy fakereskedő bútorát. Világos diófa, márvány dísszel. Az volt a szerencsém, hogy amikor az ötvenes években nagyon rosszul élt a család, senkinek nem kellett ez a bútor, mert nem volt divat a régiség. Így maradt meg nekem. A bútor egyébként 1891-ben készült. Több szobát rendeztek be vele, mára már csak a töredéke maradt meg, de semmiért nem adnám, mert a gyermekkoromat idézi. Van egy működő, gyönyörű, régi faliórám is, ezt is az elődeimtől örököltem.

A falon fényképek lógnak, szép keretben az ifjú mama és a papa... Szinte hihetetlen, hogy egy századeleji fényképről az ön szülei tekintenek le ránk...
Kései gyerek vagyok... Édesapám nagyon szerette az embereket, szeretett köztük mozogni. Minden téren imádta a szépet. Így talált magának egy nálánál tizennégy évvel fiatalabb szép feleséget.

Érdekes ember lehetett az édesapja...
Nem volt tucatember, az biztos. Ha civilben volt, senki sem gondolta volna, hogy kéményseprő. Nagyon tudott viselkedni, tudott bánni ez egyszerű emberrel, az úriemberrel, a művelt emberrel is. Ő maga nagyon olvasott volt, gazdag könyvtárral rendelkezett, amelyből sajnos hosszú évekig éltünk, mert eladogattam a könyveket. A maradékot pedig likvidáltam, mert engem nem érdekeltek a bölcseleti és politikai tárgyú írások. A én érdeklődési köröm és életvitelem már más.

Ezek szerint zömmel filozófiai, politikai könyveik voltak...
Az apám garmadával vásárolta a politikai könyveket, azonkívül szakmai, tudományos, műszaki, bölcseleti könyvek is voltak a könyvtárában. Szépirodalom szinte nem is volt a kötetek között. Talán furcsa, de például rengeteg kerékpárról szóló könyvünk volt. Valószínűleg azért is, mert apám sportalkat volt, és érdekelte a bicikli. Amikor az első velocipéd megjelent, akkor azon járt. Be is esett vele a Dunába, úgy tette tönkre. A hajtó része még most is megvan. Nehéz, nagy darab, vaskos tárgy, de díszes. Erősnek kellett lennie annak, aki azon a kerékpáron akart járni.

Mikor született az ön édesapja, hogy még vízözön előtti kerékpárt hajtott?
Édesapám 1885-ben született Pápán egy olyan házasságból, amely akkoriban nagyon szokatlan volt. Az édesapja, vagyis a nagyapám kéményseprő volt, akkor még csak segéd, az édesanyja, a nagymamám pedig egy református lelkésznek volt a lánya. A nagymama művelt családból származott, a nagypapának pedig jóformán nem voltak szülei, mert az édesanyja meghalt, amikor a világra hozta, az édesapja pedig Fülekpüspökin élt már akkor egy másik családban.

Mondta, hogy a körzetet nemcsak a fiú-, hanem a leányutódok is örökölhették...
A körzet egy megvásárolt koncesszió volt, amelyet a családtag örökölt. De női utódlás csak egyszer fordult elő, a nagymama esetében, mert a nagypapa elég hamar meghalt. Nem betegségben, hanem fogadásból.

Ilyen is van?
Most akkor megint menjünk vissza a távolabbi múltba, nagyapám korába. Egy szép nap Füleken ott sörözgettek a nagy söröshordók árnyékában a mesteremberek, amikor az úton megcsökönyösödött egy szamár úgy, és nem lehetett továbbhajtani. A nagyapa azt mondta, hogy majd ő továbbhatja. Jó, mondták. Kapsz, Feri, egy hordó sört, ha megteszed. A nagypapa erős volt, a szamár hasa alá nyúlt és odébbtette. Csakhogy a szamár a hátulsó lábával úgy mellbe rúgta, hogy meghalt tőle. De a sört még megitta előtte. Ötvenvalahány éves volt a nagypapa, s így ment el, fogadásból. Nem ismertem őt. Azt mondták, nagyon szép ember volt, négy gyereket hagyott hátra.

Visszatérve a koncesszióra... sokat ért abban az időben?
Nagyon sokat. Jól lehetett belőle élni. De megszabták, hogy annyi kéménynek kellett lennie egy körzetben, hogy a segédek egy középrétegbeli ember bevételét megkapják. Mert ugye nemcsak a kéményekből, tehát kéménytisztításból, hanem a kaparásból, a különböző kályhák, valamint a „sparheltek" karbantartásából is befolyt némi pénz.

Mi minden kellet ahhoz, hogy egy köztiszteletben álló kéményseprő mesterré váljon?
Ott kezdeném, hogy a tanonciskolában mesteremberek és papok tanítottak. Olyan tantárgyból is kellett záróvizsgázni, mint a viselkedéstan, hiszen erkölcsi bizonyítványt is kaptak. Szakmailag tökéletesen meg kellett felelni, fizikailag szintén. Ekkor kaphatták csak meg a tanonclevelet, amely igazolta, hogy az illető kitanult kéményseprő. Még nem mester... A mesterembernek viszont, ha megvolt a koncessziója, kutyakötelessége volt azonnal munkába állnia, nehogy valahol tűz törjön ki. Ha aztán valaki mesterré lett, illett meghívnia a segédet családostul például vasárnapi ebédre. A cselédlányokat is illett asztalhoz szólítani. A mesternek azzal is törődnie kellett, hogy a segédei civilben jólöltözöttek legyenek.
Munkában általában szarvasbőr ruhát hordtak, vagy legalábbis szarvasbőrfoltoknak kellett lenniük a könyökükön és a térdükön, hiszen ezekre támaszkodva kapaszkodtak fel a kéményekben. Ha egy segéd érkezett akárhonnan a Monarchiából, a mesternek kötelessége volt szállást adni neki és kosztolni őt.

A kéményseprő-mesterség az ügyességet, a szívósságot, a fizikai erőt és a rátermettséget is megkövetelte.
Akkoriban a kéményseprők télen-nyáron papucsban jártak. Mínusz húsz fokos hidegben esetleg kapcát vettek fel. Emlékszem, az édesapám sarka szinte állandó jelleggel meg volt kövesedve. De nemcsak az övé, hanem minden kéményseprőé, mert a kéményben való "közlekedéskor" a sarkukat bizony nagyon igénybe vették. Volt, hogy kimentek a rettenetes hidegbe, s egy olyan kéményt kellet kaparniuk, amely alatt fűtöttek. Ezenkívül szerszámokat kellett magukkal hordaniuk. Akkor még nemigen voltak kapcsok, kapaszkodók a kéményekben. A hajdani kéményseprő a sarkát, térdét, farát, könyökét szorította a kürtő falához, úgy mászott, miközben még egy kaparóvassal le is kellett kaparnia a forró kéményt. Ember legyen a talpán, aki ezt végigcsinálja.

Nem beszélve arról, hogy nem is szédülhetett a magasban...
Tizenöt méteres magasságokban járkáltak. Csőnadrágot hordtak, aminek a vége be volt kötve, de már alatta a gatya is be volt kötve. A gatyát minden nap kifőzték. A felette lévő szarvasbőrből, illetve az úgynevezett ördögbőrből készített nadrág – amely sűrűn szőtt ripszszerű anyag volt – is be volt kötve a bokánál. Az ingük oroszgalléros volt, magasan zárt. Azon volt egy kendő, a muntikli, és a fejükön vagy füles vagy harmonikaszerű barettsapka, amelyet le tudtak húzni egészen az arcukra is. A muntiklit pedig fölhúzták, hogy csak a szemük volt kint. Mivel ez a munka piszkos volt, s a korommal együttjáró kátrány nagyon meg tud keményedni, van néhány tipikus kéményseprő-betegség. Az egyik a hererák, hiszen a megkeményedett csőnadrágok kikezdték viselőik alsó testrészét, a másik pedig az asztma, amely a kátrány és a korom következményeként alakult ki. Pedig a keményseprők speciálisan lélegeztek a kéményben, hogy védjék tüdejüket. Orron be, szájon ki, hogy szűrjék a kormos, kátrányos levegőt.

Milyen szerszámokat használtak a kéményseprők?
Volt kaparóvasuk, amit vállon hordtak. Voltak kéménykulcsaik, amelyekkel a kéményeket nyitották – gyakran húsz-harminc kulcsot is ráfűztek egy karikára, amelyet az övükre kötöttek. Ezen hordták az azonosítószámukat is. Ha baj volt, ennek alapján rögtön tudták, kiről van szó. 1920-ban már "szaktársaknak" szólították egymást, s ha a céhben valaki nem úgy viselkedett, ahogyan illett, azonnal megvolt a következménye.

A szerszámoknál tartottunk...
Tehát kaparóvas, kulcsok, cuca, létra. Ezeket magukkal hordták. És volt egy nehéz dolog, amit arra használtak, hogy áttörjék a kéményeket felülről, ha netán a tégla keresztben állt bennük. Ezt úgy hívták, hogy csimpedli. Három és fél kilós nagy vasgolyó volt, amely erős kötélen lógott. És volt még egy drótból készült, valamivel kisebb méretű csimpendlingjük is.

A felmenők után beszélgessünk egy kicsit önről is... Mivel foglalkozott, amíg nyugdíjba nem vonult?
Műszaki beosztásban dolgoztam a komáromi hajógyárban.

Egy felkérésre alaposan áttanulmányozta a mesterség múltját. Mi volt az ön számára a legérdekesebb az egészben?
Inkább a legmeghatóbb... mégpedig az a szociális érzék, amellyel a kéményseprőcéhek tagjai egymás iránt viseltettek. A céhek elég későn keletkeztek az Osztrák-Magyar Monarchiában. Tudtommal először Németországban jöttek létre.A közös pénzből szociális segélyt is tudtak fizetni. Temetéskor, hurcolkodáskor, betegségkor, özvegység esetén nem hagyták magukra egymást. Gondoskodtak a kéményseprőcsaládokról. Nem engedték éhezni őket, úgy tönkremenni, hogy földönfutókká váljanak. Ha meghalt vagy nem bírt már dolgozni a családfő, segítettek az asszonyon és a gyermekeken.

Egy ideig anyagilag is megbecsült mesterség volt. Volt munka elég?
Munka mindig sok volt. Emlékszem, édesapám hétfőn elment dolgozni a Fülek környéki falvakba, és csak szombaton este tért haza. Közben csak itt-ott tudott megmosakodni. Általában istállókban aludtak. Esetleg a szolgabíró vagy más személy kijelölt nekik egy-egy alkalmi szálláshelyet.

Ön az édesapja emlékének is adózik, amikor a kéményseprő-mesterség történetét tanulmányozgatja...
Kicsit fájdalmas ez a dolog számomra, mert egyetlen és kései gyerekként szinte imádtam az édesapámat. Nincsenek rokonaim, csak egy unokatestvérem él Budapesten, és senki több. Viszont hála istennek, nagyon jó barátokra akadtam.

Mondta, hogy a kéményseprőket hajdanán füstfaragóknak nevezték, és addig, amíg kevés volt a kémény, alig tudtak a mesterségükből megélni, ezért pántlikákat és apró csecsebecséket árultak.
Olvastam, hogy valóban így volt. Egyébként a jegyzeteim között található egy versike is a kéményseprőről, aminek most csak egy részét idézem: Mint árva madár, akit fészek nem vár, / pár garasért, hogy megéljek, / megyek, mendegélek, / dalolom, rikoltom: füstfaragó, füstfaragó. Találtam néhány érdekes mondást is: A kémény is szép, füstölt hússal. Füstöl a kémény, de nem tudjuk, mi fő alatta..

Miért éppen a kéményseprő hozza a szerencsét?
No látja, nagyon sokat olvastam a mesterségről, de ezt az egyet nem tudom. Jiří Wolker írta egyik elbeszélésében, hogy volt egy fiúcska, aki a híd alatt lakott, földig érő kabátot hordott, amire egy nagy gombot varrt dróttal. Azt szorongatta mindig, amikor korán reggel látta arra elmenni a kéményseprőt. Végül a kéményseprő magához vette őt a négy gyermeke mellé. Eddig a történet, amely a szerencsehozó kéményseprőről szól. De hogy honnan ered a babona? Ki tudja...
Egy biztos, a kéményseprő sem szerencsésebb, mint más ember, és ha a babona szerint szerencsét hoz, hát higgyük, hogy így van, s legalább egy pillanatra jobb kedvre derülünk.
Lacza Éva

Szilveszteri megabulik
Ki ne lenne hajlandó egy kicsit mélyebben is a zsebébe nyúlni egy féktelen szilveszteri buli kedvéért. A kínálat óriási, a legfurcsább helyekre, a legkülönlegesebb programok csalogatják az embert, s aki teheti, csillagászati összeget is hajlandó kidobni egy emlékezetes éjszakáért.
Pozsonyban a legelőkelőbb szilveszteri bulit a Carlton Szálló rendezi. Az ez évi vacsora ötfogásos lesz, s hozzá egy üveg pezsgő is jár. A belépőjegy háromezer korona, de ha figyelembe vesszük, hogy pl. egy stampedli konyak ára 1200 korona, a szilveszteréjszaka ennél jóval többe kerülhet. S aki netán még ki is akarja magát aludni a szállodában, nyissa ki a pénztárcáját, mert minimum 15 ezer koronát kell a luxushotelben hagynia.
A Magas-Tátrában a Grandhotel Praha luxus apartmanja egy éjszakára 8 ezer koronát taksál , a szilveszteri báli belépőjegy ára pedig 5500 korona – meleg étel, svédasztal, éjféli vacsora, és egy kevés ital jár érte.
A Moulin Rouge Párizs leghíresebb mulatója, szilveszterkor 500 euró alatt (20 ezer korona) be se lehet jutni ide. A szexi táncosnők show-műsora este kilenckor veszi kezdetét, és reggelig tart. Előételként libamájat kínálnak borral, ezt tengeri rák, káposzta, mandulás sült kappan és más ínyencségek – pl. kókuszfagylalt, mogyorókrémleves – követik. Egy üveg pezsgő kb. 15 ezer koronába kerül. Párizsban a szállás sem mondható a legolcsóbbnak, a Chmaps-Elysées közelében található Baltimore hotelben egy éjszaka 450 euróba, azaz 18 ezer koronába kerül.
Las Vegas talán a világ legdrágább helye, s mintha kimondottan a szilveszteri megapartik számára teremtették volna. A fények és kaszinók városában hemzsegnek a mulatók, a sztriptízbárok, bőséges sugárban ömlik a pezsgő, mindenfelől zene, mulató emberek zaja hallatszik. Az egyik legmenőbb szálloda a Venetian Resort – a Velencét idéző hotel belsejében csatornákat is építettek, s ezeken gondolák úsznak, miközben szól az Ó, sole mio. A szilveszteri megabuli ebben a csodás környezetben 809 amerikai dollárba kerül, ami testvérek között is több 27 ezer koronánál.
A polinéziai Bora Bora csodás tengerpartjára a repülőjegy 63 ezer koronát taksál, s az újévi szállodaárak sem szerények. De a pénzéért luxusban töltheti a szilvesztert a halandó, a vízre épült szállodákban úgy érezheti magát, mintha a vízen lépkedne – az üveg padlózat alatt gyönyörködhet a kék lagúna egzotikus tengeri növényeiben, a színes állatvilágban. A szilveszteri mesevilágért a szállodák kb. 400 eurót, azaz 16 ezer koronát számláznak.
A karibi szilveszter sem kevésbé csodálatos, Martinique szigetén mintha minden évben a világ leggazdagabb emberei adnának randevút egymásnak. Semmivel sem olcsóbb Seychely vagy Santa Lucia szigeténél, de nagyobb a nyugalom és jobban el lehet tűnni a világ szeme elől. A repülőjegy ide mintegy 70 ezer koronába kerül, s egy luxus apartman ára további 24 ezer koronát tesz ki. S ha valaki a szilvesztert egy szálloda luxus környezetében kívánja tölteni, további 350 eurót (15 ezer korona) kell elegombolnia a belépőjegyért.
Hát akkor, lehet választani: hova is menjünk?!
A Las Vegas-i szilveszter 809 dollárba kerül

Az idén elsősorban az agrártermelőknek, a gazdáknak dőltek romba a számításaik
Jövőre reméljük minden másképp lesz
2003 különleges, rendkívül szeszélyes év volt: amikor már melegre lett volna szükségünk, még keményen fagyott, amikor meg már meleg volt, esőért áhítoztunk... A hónak, fagynak, jégverésnek, váratlan hőségnek közvetlenül leginkább a gazdák, a földművelők látták kárát.
Megérdeklődtük, ki mire számított az esztendő legelején, és mi vált valóra elképzeléseiből az év végére.

Kinél mi számít sikernek?

– A számításaink – panaszolta Borka Béla, a szímői mezőgazdasági szövetkezet elnöke – sajnos nemigen jöttek be. Rossz évünk volt. Persze – tette mindjárt hozzá – valójában minden relatív, ugyanis ami nekünk rossz eredmény, azt mások még sikerként könyvelhetik el.
Szavai igazolására mindjárt egy konkrét példát is mondott. Búzából 3,5 tonnás hozamot értek el. A 3,5 tonnás termésátlag ott, ahol jó esetben is csak 3 tonna szokott egy hektáron teremni, sikernek, sőt remek eredménynek mondható. A szímői gazdaságban viszont, mivel tavaly 5,5 tonnás átlagos búzatermésük volt, a három és fél tonnás hozamot már balsikerként értékelik.
A gazdaságirányító sérelmezi, hogy a támogatások odaítélésekor az ügyeskedők jártak leginkább jól.
– Igazságtalanságnak tartom – érvelt –, hogy mi, mivel az idén nem vásároltunk az előírt mennyiségben hivatalosan minősített vetőmagot, hanem (ugyan kiváló, ám nem "jegyzett") saját fajtavetőmagból termeltünk, nem kaptunk az aszálykárok enyhítésére kormánytámogatást, azok viszont, akik az átlagos, szerény 3 tonnás hozam helyett is csupán 2 tonnás eredményt érték el, de bizonylattal rendelkező vetőmagot vetettek, megkapták a dotációt.
Pedig a szímői gazdaság megérdemelte volna a segítő kezet, hisz nem a halódó szövetkezetek népes táborát szaporítja, hanem épp ellenkezőleg, az Érsekújvári járás legeredményesebb mezőgazdasági üzemeinek az élcsoportját erősíti.
Nem csak a gazdaság növénytermesztése lett veszteséges, komoly ráfizetéssel zárja az esztendőt a sertéstenyésztő ágazat is. A disznóhús felvásárlási ára ugyanis különösen az esztendő első felében kimondottan alacsony volt. Mivel a drasztikus áresés és az egész évben tartó áringadozás a szövetkezetnek mintegy 5 millió korona veszteséget okozott, a 2500 darabos állományt egyharmadával kényszerültek lecsökkenteni.
Gond volt a tejértékesítéssel is. És sajnos, milliós károk keletkeztek a gyümölcsészetben is. Tavasszal, virágzáskor, nem csupán az őszibarackfák rügyei fagytak le, hanem a szőlő is az utolsó tőkéig a kései fagyok áldozata lett. (Az barackos 20 hektár, a szőlőskert pedig 15,5 hektárt foglalt el.)
A gazdaság a múlt évet még 2,5 millió korona nyereséggel zárta, az idén viszont már mintegy 9-10 millió korona veszteségük lesz.
Azt hiszem, Borka Béla 2003-at szíves-örömest elfelejtené.

"Legrosszabb évem az idén volt"

Spunta Vilmos hat éve gazdálkodik. A kiscsalomjai agrárvállalkozó 110 hektár földet művel.
– Ilyen rossz gazdasági évem – jelentete ki a minap –, még nem volt. Elsősorban a szárazság okozott komoly veszteségeket. A legnagyobb kárt a cukorrépánál könyvelhettem el.
A magángazda az idén 20 hektáron termeszett cukorrépát. Már a vetés után látta, hogy baj lesz, ugyanis ritkán kelt ki a mag. "Túl száraz a talaj, siránkozott estéről estére odahaza, de kötve a kezem, hisz öntözni csak bizonyos területeket tudok."
Az öntözhető földek javát ugyanis krumpinak, paprikának, hagymának tartogatta.
Az öntözött répaparcellákon 45 tonnás hozamot ért el, azokon a területeken viszont, ahol nem tudta mesterségesen vízhez juttatni a növényeket, egy haktárról mindössze 7-10 tonna termést takaríthatott be.
– Az év elején még arról volt szó – magyarázta –, hogy a répatermesztésre előlegbe kapunk állami támogatást, s a meghatározott összeg az elvetett terület után jár. Később azonban, menet közben, módosult a tervezet. S a terület utáni támogatásból hozam és cukorfok alapú dotáció lett.
Spunta Vilmos makacs ember: a kudarc ellenére sem hagy fel a növényféle termesztésével, sőt, pár hektárral növeli is a vetésterületet.
Reméli ugyanis, hogy 2004-ben az időjárás is megembereli magát. De van más érve is.
– A cukorrépa – bizonygatta –, ezidáig még tisztes haszonnal értékesíthető.
A vállalkozó az idén is több lábon állt: a répán kívül többek között gabonát is termesztett. Gabonából azonban mindössze 3,5 tonnás átlaghozamot sikerült elérnie. Pedig máskor, "jó évben", 5,5 tonnát is be tudott takarítani egy határról.
– Kevés termett – ismerte el –, ám ha figyelembe veszem, hogy sokáig kegyetlen szárazság volt, s parcelláimnak csak bizonyos hányadát voltam képes öntözni, nem lehet okom panaszra. Mások sokkal rosszabbul jártak.
Hitelezőinek: a vetőmagot, a növényvédőszereket, a műtrágyákat "megelőlegező" cégeknek mintegy 500 ezer koronával tartozik. Adósságait új terményekkel, többnyire repcével, gabonával, napraforgóval szokta mindjárt a betakarítás után letörleszteni, most azonban, mivel az idén szinte mindenből kissebb hozamokat ért el, mint máskor szokott, nem mindegyik szerződését volt képes rendezni.
Ráadásul ismét vetnie is kellett, s a vetőmagot megint hitelbe vásárolta meg.
Célirányos munkákra, konkrét időszakra szóló szerződéssel, 12 munkanélkülinek biztosított kereseti lehetőséget.
– Én egy tucat embernek adtam munkát – kesergett –, fizettem rendesen, pontosan a bérüket, meg az utánuk járó kiadásaikat, azok meg, akik feketén, csak bérért foglalkoztatnak munkásokat, jót röhögtek a markukba.
Apropó, jut eszembe, a "markukba röhögőknek" a körmükre nézett már valahol, valamikor, valaki?

Még a legelő is kiszáradt

A nagykaposi mezőgazdasági szövetkezet 2002-ben még enyhén nyereséges volt.
– Nem volt nagy hasznunk – "nyugtatott meg" Lefelholc Imre, a gazdaság agronómusa –, de nyereségesek lettünk! Most viszont, egy évvel később, eléggé gyatrán állunk.
Nézzük, miért.
Nos, először is: a szárazság a keleti végeken még kegyetlenebbül pusztított, mint máshol. Az aszály ellen pedig a kaposi ágazatvezetőnek sem volt hatékony orvossága. Pedig Lefelholc Imre szívesen mentette volna a termést. Csakhát a legtöbb kultúrnövény nem bírja soká víz, csapadék nélkül.
Eső hosszú-hosszú ideig nem esett, öntözni viszont nem tudták földjeiket. Öntözőrendszer kiépítéséről azonban a gazdaság vezetői talán még álmondni sem mernek. A felszerelés, a berendezés temérdek pénzbe kerülne. A pénz viszont másra kell.
Az agronómus azt mondta, az év ele óta rájárt a rúd a szövetkezetre.
Elsőként a repcevetések kerültek ebek harmincadjára. A területek zömét ugyanis alaposan megtizedelte a későtavaszi fagy: a főgyökerek legtöbbje a talajfelfagyáskor megsérült, vagy elszakadt, a társgyökerek viszont nem bírták a növényeket életben tartanai.
Summa summárum: az 500 hektár repcéből mindössze 30 hektár maradt meg, a többit ki kellett szántani.
A szövetkezet számára a terménykiesés nagy érvágást jelentett.
– A repce ugyanis – bizonygatta az agronómus – , ha beérhet, ha termést hoz, biztos pénzt jelent. Olajos magja a bankszámlát is szépen felhizlalja.
A kalászosokkal ekkoriban még nem volt probléma. "A repce "elment", morfondírozott határjárás közben Lefelholc Imre, veszteség, de siratóénekre kár lenne pénzt pocsékolni, éppen ezért előre nézzünk, s azzal törődjünk, amink maradt."
A szomszédos parcellákon szépen bokrosodó gabonákra gondolt.
Egy ideig úgy látszott, minden rendben is lesz, azonban szinte egyik napról a másikra komoly melegre fordult az idő. Majd a hőség egyre elviselhetetlenebb lett, a tikkadt növények számára megváltást jelentő égi áldás azonban valahogy egyre elkerülte a földeket.
Az aratást az agronómus legszívesebben elfelejtené. A gabonatermés ugyanis minimális lett. Kétezerkettőben 3,5-4 tonnás hozamokkal büszkélkedhettek, most meg a legtöbb parcellán még a 2 tonnás hozamot sem érték el.
Learattak, de a hőség továbbra sem szűnt meg. Pedig már embernek, állatnak egyaránt épp elege volt a heteken át tomboló kánikulából. És a tikkasztó melegben a takarmánynövények is tönkre mentek, sőt, még a legelők füve is kiszáradt.
– Még szerencse – engedett meg magának az ágazatvezető egy humorosnak szánt megjegyzést –, hogy sok a legelőnk, az állatállomány viszont jelentősen lecsökkent, mert különben a jószág egy részétől is meg kellene válnunk.
Ez viszont további bevételkiesést jelentene.
A kaposiak az elmúlt hetekben ismét 500 hektárra vetettek repcét. S a gabona is időben földbe került. A vetőmag java részét maguk termesztették.
– A kalászosok vetésterületét némiképp lecsökkentettük – sorolta az őszi munkák menetét az ágazat első embere – viszont most már, a búza rovására, őszi árpát és triticalét is vetettünk.
Ezután még egyet tekertem a beszélgetés menetén: a raktárakban lévő, eladásra váró terménykészletek felől érdkelődtem.
– A kukoricára már megkötöttük a szerződést, éppen ezért remélem, hogy hamarosan elkel – árulta el a szakember – a sörárpát azonban még ezidáig nem sikerült értékesítenünk. Az egyik környékbeli malátaüzem ugyan élénken érdeklődött, de egyelőre kivárunk, fizetni ugyanis csak akkor tudnának, ha eladnak valamit, s pénzhez jutnak.
A szövetkezetnek viszont égető szüksége van egyes minden fillérre.

Biológiai növényvédelem az unióban

Nagy szüksége volna kintlévőségeire a biológiai növényvédelemmel foglalkozó Tamašek Zoltánnak is. A fűri vállalkozó növénykártevők elpusztítására kínál különféle élő szervezeteket.
– Az Európai Unió országaiban – fogalmazta meg a fiatalember tapasztalatait – egyre nagyobb súlyt helyeznek a biológiai növényvédelemre. Éppen ezért, azok, akik a termelésben, hallgatva az idők szavára, vegyi készítmények helyett a természetes növényvédelmet helyezik előtérbe, vén kontinensünk nyugati felében is nagyobb eséllyel pályázhatnak exportálásra.
És sikerük egyik kicsit Tamašek Zoltán sikere is.
"Az emberek, állította a vállalkozó, szerencsére már minálunk is egyre jobban tudatosítják a természtes növényvédelem alkalmazásának fontosságát, mert az idén jóval többen érdeklődtek készítményeim iránt, mint a múlt év folyamán."
Persze, lehet, a pálfordulást az EU egyre jobban fölénk terebélyesedő árnyéka okozza, és egyre többen ébrednek rá, hogy az uniós piacokra agyonvegyszerezett terményekkel lehetetlen beférkőzni.
A termelők jelentkeznek Tamašek Zoltánnál, kiválasztják, s elviszik a készítményeket, azonban általában csakis akkor fizetnek, amikor már az "új szerzeményükkel" kezelt terményeiket értékesítették. A mezőgazda ugyanis tavasztól nyár derekáig csak dolgozik: vet, majd növényt ápol, s csupán a termelési lánc legvégén jut pénzhez. És fizet. Ha fizet!
A vállalkozó évközben telefonálgathat jobbra-balra, a legtöbb ügyfele elnézést és haladékot kér. Holott a legtöbb portékája külföldről származik, s mindenhez kizárólag készpénzért jut hozzá.
Felesége már figyelmeztette is: Zoli, te vállalkozó vagy, nem jótékonysági intézmény.
– Az a nagy bajom – vallotta be a fiatalember többször is töredelmesen –, hogy nem tudok senkinek nemet mondani, meg örül a lelkem, ha minél többen rákapnak az egészségkímélő termények termesztését elősegítő "biobombák" vásárlására.
(Képek és szöveg: ZOLCZER)
Emberpróbáló esztendő volt

A nagy hadműveletek véget értek, a háború folytatódik
Az iraki hadjárat és a terrorizmus
Az elmúlt évet elejétől a végéig az iraki és az Irakkal kapcsolatos hírek uralták. Nem múlt el nap, hogy az Egyesült Ĺllamok és Irakkal szembeni magatartása ne kapott volna teret a világsajtóban, előbb az ENSZ iraki fegyverzetellenőrei, majd az európai NATO-tagállamok kifogásai, majd tömegtüntetések sorozata (a tüntetők számát 6 millióra becsülték), állt szembe az amerikai elképzeléssel, hogy ENSZ-megbízatással, vagy anélkül, de Irakban megdönti Szaddám Huszein rendszerét. A viták, a huzavona eltartott március 20-ig, amikor is az amerikai Tomahawk cirkálórakéták, majd a harckocsik elindultak Irakba.
A hadjáratot Tommy Franks tábornok vezette és a Sivatagi Vihar hadművelettől (Kuvait felszabadítása) eltérő taktikát alkalmazott. Három támadó ékkel hatolt be az országba és viszonylag igen gyorsan elérte Bagdadot. Ezzel ugyan nagyon megnőtt a távolság az utánpótlást biztosító támaszpontok és a harcoló alakulatok közt (amit az irakiak ki is használtak helyi támadásokra), de a gyors előretörés szinte megbénította az iraki hadsereget. A sokat emlegegett Köztársasági Gárda, Huszein elitalakulata, mintha elpárolgott volna. Északon a kurdok segítettek az amerikaiaknak azzal, hogy nem engedték a szétbomló iraki hadsereget újraszerveződni. Felmerült a gyanú, hogy egyes tábornokokat már jóelőre megnyertek az amerikaiak, de ezt nyilvánosan nem mondták ki. Tény, hogy az iraki hadsereg fokozatosan szétszéledt, megtörtént, hogy az amerikaiak találtak egy laktanyát száz harckocsival, de elhagyottan, a katonák egyszerűen hazamentek.
Az egész hadművelet 24 napig tartott és Huszein rendszere összeomlott. Az amerikai áldozatok száma az akkori jelentések szerint 109 katona volt. A háborút követő merényletekben, orvtámadásokban, partizánakciókban ennél sokkal több amerikai katona vesztette életét (pontos adatot nem tudunk, de naponta hal meg néhány katona).
Az iraki háborút az Egyesült Ĺllamok azzal indokolták, hogy a Huszein-rendszernek tiltott tömegpusztító fegyverei vannak, ezeket terroristák kezére játszhatja, akik beláthatatlan következményekkel járó merényleteket követhetnek el világszerte, de legfőképpen Amerikában.
A harci cselekmények után a Szaddám Huszein sorsát kutató találgatások kerültek előtérbe. Életét vesztette, vagy él? Ő szervezi az amerikaiak és szövetségeseik elleni merényleteket, vagy sem? Végül Luca napján egy 200 fős amerikai egység hírszerzői jelentés alapján Bagdad közelében egy pincében megtalálta Huszeint és hadifogolyként őrizetbe vette. Rövidesen megkezdődött kihallgatása, amely azonban nem hozott eredményt. A volt diktátort a hírek szerint Irakban állítják bíróság elé.
Az iraki rendszer összeomlásával és Huszein elfogásával azonban nem fejeződött be a háború. Egyrészt a Huszein rendszeréhez hű volt katonák, másrészt - a jelek szerint főleg - a külföldről idesereglett terrorista csoportok követik el és gerjesztik a gerillaháborúra jellemző rajtaütéseket, merényleteket nap mint nap. A nemzetközi terrorizmusnak új terepe nyílt Irakban.
Mennyire volt a terrorizmus elleni világméretű harc része az iraki hadjárat? Irakban nem a terrorizmus bázisát semmisítették meg, mint Afganisztánban, hanem egy lehetséges veszélyt igyekeztek megelőző csapással lehetetlenné tenni. Tömegpusztító fegyvereket sem a fegyverzetellenőrök, sem az amerikai katonák nem találtak Irakban, ám egy erős államot, amely minden Amerika-ellenes csoportot, szervezetet pénzzel és fegyverrel támogatni volt képes, megtörtek. A terroroizmus háborúja azonban tovább folytatódik. Afganisztánban a tálibok, legújabban Szaúd-Arábiában az al-Kaida sejtjei támadnak, Törökországban, Csecsenföldön a merényletek nem szünetelnek. Az iraki hadjáratnak volt némi hatása a terrorizmus gyengítésére, de távolról sem akkora, mint azt várták.
Az Egyesült Ĺllamok a terrorizmus elleni háborújában most új módszert készül alkalmazni. A terrorizmus bázisait rejtegető, a terroristákat támogató országok közelébe telepíti külföldi támaszpontjait. Ez a kelet-európai államok NATO-csatlakozásával is lehetővé válik, de kétoldalú megállapodások alapján is megpróbálják az iszlámista központok közelébe telepíteni bázisaikat. A hadsereg struktúrája is változik, gyorsan bevethető kisebb alakulatokat szerveznek a nagy hadseregek helyett.
A terrorizmus az izraeli-palesztin konfliktusban már kezdettől jelentős szerepet játszott. Most változik az izraeli taktika, úgy tűnik, megszüntetik a "terrorista vadászat" módszerét. A szélsőséges palesztin csoportok is hajlanak arra, hogy merényleteik ne irányuljanak a civilek ellen. Ezzel szemben az amerikaiak a "terrorista vadászat" módszere mellett kitartanak, legutóbb egyetlen üldözött személy elleni támadásnak 9 gyermek is áldozatul esett, úgyhogy ez a módszer aligha folytatható sokáig.
Az elmúlt év tehát nem volt egyértelműen sikeres a terrorizmus elleni harcban. Az iraki rendszer összeomlott ugyan, a terroristák némileg meggyengültek, de a küzdelem nem ért véget.
BÁTSY GÉZA

A jó viccnek nincs határa
Melanie Griffith
A Ballistic című thriller egyik jelenetében férjének, Antonio Banderasnak a forgatókönyv szerint meg kell hallgatnia egy magnószalagot. Griffith a forgatás alatt a szalagot titokban kicserélte, és a magnóból a következő kérdés hallatszott: "Emlékszel? Tegnap éjjel hatszor csináltuk!"

Daniel Radcliffe
A Harry Potter főhőse titokban átállította a film másik sztárjának, Robbie Coltrane-nek a mobiltelefonját. Az "áldozat" aztán nem győzött csodálkozni, amikor török nyelven érkeztek az sms-ek.

Johnny Depp
Depp jól felkavarta a kedélyeket A pokolból prágai forgatásán, amikor a kollégák és a rajongók nagy megdöbbenésére nemegyszer bevetette a megtévesztően élethű szellentéshangokat produkáló kis szerkezetét.

Paul Newman
1973-ban a The Mackintosh Man forgatásán Newman kidobott egy bábut a szállodaszobája erkélyéről. Még John Huston rendező is azt hitte, hogy a sztár lett öngyilkos.