SZABAD ÚJSÁG

Tartalomból:

Szombaton Pozsonyban találkozott a szlovák és a magyar külügyminiszter. Pozsony a továbbiakban sem fogadja el azt, hogy Magyarország a kedvezménytörvény alapján támogassa a szlovákiai magyarok oktatását és művelődését, Eduard Kukan és Kovács László viszont megállapodott, hogy “az egymás országaiban élő nemzeti kisebbségek nyelvi és kulturális identitásának megőrzéséhez támogatás nyújtható” - derül ki a több órás tárgyalás után tett közös külügyminiszteri nyilatkozatból.

Duka Zólyomi Árpád (MKP) pozitívan értékelte a találkozót, mivel azon megállapodás is született a két fél között. Emlékeztetett, hogy a kedvezménytörvény 14. paragrafusa ugyancsak lehetőséget ad a támogatások kétoldalú megegyezésen történő folyósítására.A szlovák diplomácia győzelmeként értékelte Imrich Béres (ANO) kormánypárti politikus Kovács László magyar és Eduard Kukan szlovák külügyminiszter megállapodását. Ez igazolás arra, hogy a szlovák kormány helyesen járt el, amikor elzárkózott a kedvezménytörvény alkalmazásáról folytatandó párbeszéd elől.Miroslav Kusy politológus szerint a találkozó legnagyobb eredménye, hogy újból tárgyaltak a magyar státustörvény problémájáról, mert bárhogy is fogalmaz a szlovák külügyminiszter, valójában arról volt szó. “Legfontosabb az, hogy a szlovákiai magyarságnak módja legyen hozzájutni a Magyarország által felajánlott támogatásokhoz” – fűzte hozzá. (ta3)

A válasz a pártok kompromisszumkészségétől és politikai mérlegelésétől függ. Azt pedig, hogy az helyes volt-e, a demokrácia szabályai szerint úgyis a választópolgárok mondják ki a legközelebbi választásokon. Őket viszont a saját választási programjaikkal szólították meg a pártok! És vajon a választópolgár menynyire megértő, ha pártja az előzetes ígéretek ellen cselekszik? Még évek vannak hátra, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk, addig is ne feledjük az amerikai szociálpszichológus. Elliot Aronson szavait: “tisztességes magatartás az, ha egy tisztességtelenül létrehozott kötelezettséget nem tartunk be”.

Oriskó Norbert

Miután a katonai főügyészség a lehallgatási ügyben folytatott nyomozása során megállapította, hogy nem az ANO elnökét, Pavol Ruskót, hanem a SME napilap munkatársának telefonját hallgatták le, arra is fény derült, hogy nem a belügyminisztérium, hanem a szlovák titkosszolgálat végezte a törvénybe ütköző lehallgatást. A több szálon folytatott nyomozás megállapította, Rusko véletlenül került az ügybe, úgy, hogy a jogellenes lehallgatás idején vele is beszélt az újságíró.Mint ismeretes, a katonai ügyészség befejezte a büntetőjogi eljárást, mivel a titkosszolgálat nyolc gyanúsítható munkatársa közül senkire sem sikerült rábizonyítani a bűncselekményt. A vizsgálat azonban újabb botrányosnak és bűncselekményeknek minősíthető eredményeket is a felszínre hozott. Kiderült, hogy megvesztegetés és zsarolás céljából további cégeket, vállalkozókat is lehallgatottak. Sőt, a vizsgálatot folytató katonai ügyészség munkatársait is megfélemlítették, illetve figyelték.

Ján Langoš egykori szövetségi belügyminiszter szerint a szlovák titkosszolgálatot már alapjaiban rosszul szervezték meg. Szerinte az egykori államrendőrség ügynökeinek semmi keresnivalójuk sem lehet ott, ugyanis azok régi, törvényellenes praktikáikat alkalmazzák, és ezek az új munkatársakra is átragadhatnak.Schuster köztársasági elnök a maffiára, és nem egy szabad országra jellemző cselekedetnek nevezte a lehallgatásokat. Hasonló véleményen volt Dzurinda miniszterelnök is, aki azonban semmilyen rendkívüli intézkedéseket nem kezdeményezett az ügyben.

Vladimír Šimko, a titkosszolgálat szóvivője közölte, a nyolc gyanúsított személy már nem férhet hozzá a titkosszolgálat anyagaihoz, nincsenek aktív szolgálatban, fizetésként csak a minimális bért kapják. Ladislav Pittner, a titkosszolgálat igazgatója belső vizsgálatot rendelt el, mely során együttműködnek majd a katonai ügyészséggel. “Semmi sem lesz a szőnyeg alá söpörve” – mondta Šimko. (n)

Szlovákia bruttó hazai terméke (GDP) 2004 és 2010 között 3,5 és 4,4 százalék közötti ütemben fog növekedni, az európai uniós tagság további közel 1 százalékponttal fokozhatja a GDP növekedési ütemét – olvasható a Szlovák Tudományos Akadémia világgazdasági intézetének elemzésében. A tanulmány leszögezi: a kormánypolitikának a régiófejlesztésre kellene helyeznie a hangsúlyt. Napjainkban a szlovákiai régiók, ha az Európai Unió 25 országának(a leendő tagokat is beleértve) GDP átlagát 100 százaléknak vesszük, az uniós szint 60 százalékán vannak, s ez 2010-re 71 százalékra növekedhet. Ezen belül a pozsonyi kerület 2010-re elérheti a kibővített EU 160 százalékát, míg a többi hét szlovák kerület a 75 százalékos szint alatt marad. A tanulmány szerint 2010-ben az ország polgárainak paritáson alapuló vásárlóereje eléri az EU 15-ök 63 százalékát (a 25 tagú EU 71 százalékát). Az uniós tagság előnyei akkor érvényesülnének még jobban, ha az ország maximálisan ki tudná használni a kohéziós és strukturális alapokat. Ideális esetben az alapokból éves szinten 12 milliárd koronával többet meríthetne az ország, mint most. A tanulmány szerzői súlyos problémának tartják, hogy a szlovákiai vállalatok döntő többségének egyáltalán nincsen saját integrációs stratégiája, pedig enélkül rendkívül beszűkül a mozgásterük.

Növekszik a minimálbér, különpénz az iskoláknak, 68 millió a pápá újára

A kormány múlt heti ülésén döntött arról, hogy 6080 koronára emelkedik októbertől a minimálbér, a legalacsonyabb megengedett órabér az eddigi 32 korona helyett pedig 35 korona lesz. Ugyancsak emelkedik a gyermekek után járó családi pótlék is, ennek 500 koronában történt meghatározása mellett bevezetik a gyermekenkénti havi 400 koronás adókedvezményt is. Az oktatásügy helyzetének javítására a kormány 756 millió koronás uránfinanszírozást hagyott jóvá. Ez vélhetően lehetővé teszi, hogy az iskolák szeptemberben megnyithassák kapuikat, de elképzelhető, hogy decemberben ismét anyagi problémák merülnek fel – vélte Szigeti László (MKP) oktatásügyi államtitkár. Ebből az összegből az iskolákat működtető községek 590 milliót kapnak. Michal Sýkora, a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának elnöke szerint viszont az iskolák zavartalan működtetéséhez még legalább 250 millió hiányzik.Több mint kétszáz millió koronás támogatási kérelem érkezett a kormányhoz II. János Pál pápa szlovákiai látogatásával összefüggésben, ezekből végül 68 milliót hagytak jóvá. A legnagyobb részt a belügyminisztérium kapja. A szentatya látogatása lehetőséget kínált olyan tervek kivitelezésére is, melyek a pápa útjától függetlenül is megalapozottak, viszont eddig nem sikerült biztosítani anyagi fedezetüket. Rozsnyó városa például 30 millió korona támogatást kért, melynek több mint felét az utak javítására. A Szlovák Televízió 4,5 milliót kért, semmit sem kap. Schuster köztársasági elnök 640 ezres kérelmét 580 ezerre faragták le. A szentatya 1995-ös szlovákiai útjára 87 milliót különítettek el. A most előirányzott öszszeg körülbelül 500 átlagbérrel rendelkező szlovákiai polgár egész éves összkeresetének felel meg.

Szlovákiai köszönet Magyarországnak

Magyarország Szlovákia NATO-csatlakozása érdekében kifejtett támogatásáért mondott köszönetet Eduard Kukan szlovák külügyminiszter magyar kollegájának. A szlovák diplomácia vezetője a Kovács Lászlóhoz írt levelében közölte, örömmel kapta a hírt, hogy június 2-án a visegrádi csoport országai közül elsőként a magyar parlament hagyta jóvá Szlovákia csatlakozási jegyzőkönyvét. ”A Szlovák Köztársaság NATO-csatlakozásának egész előkészítési folyamata során mindig nagyra értékeltem az Ön országának őszinteségét” – fogalmazott Kukan.

Rendőrség: több a jutalmazott

Vladimír Palko belügyminiszter tevékenysége idején 137 rendőrt bocsátottak el az állásukból, viszont jóval többen, 513-an részesültek jutalomban. Az elbocsátásoknál hat esetben alkoholfogyasztás, négyszer pedig csúszópénz elfogadása volt az ok.

Egyedül a női test képes arra, hogy életet teremtsen. A férfi az élet teremtésében csupán egy aktus erejéig vesz részt. De ha szerető párt alkotnak, mindketten örülnek a gyermekáldásnak...

Lehet olyan helyzet, amikor a gyermek nem jelent áldást a családnak? Mert ha már megszületett, bármilyen testi vagy szellemi fogyatékkal is jött a világra, a szülő, elsősorban az anya, kötődni fog hozzá, szeretni, ápolni fogja, bármi áldozat árán is. Annak az árán is, hogy többi gyermekét, férjét elhanyagolja, munkáját, karrierjét feladja, lemond álmairól. Az anya nem tudatosítja, hogy áldozatot hoz, s ha eszébe is jut olykor, hogy élete máshogy is alakulhatott volna, úgy érzi, Isten rótta ki rá a terhet, s szíve szakad meg, ha beteg, tudatos vagy hasznos életre képtelen, korai halálra ítélt, fel soha nem növő gyermeke távozik az élők sorából.

Vannak olyan betegségek, rendellenességek is, amikkel rövid ideig, egy napig sem lehet élni: agy nélkül, vese nélkül, működő emésztőrendszer nélkül... Az ilyen gyermek általában már halva születik, vagy a szülés után pusztul el kínok közepette. Mert ne higgyük, hogy a kis embernek kicsik a kínjai. Neki is ugyanúgy fáj a halál, mint más halandónak, ha csak percekig élt is ezen a világon. S vele szenved szülőanyja, aki hónapokig hordta-óvta őt a szíve alatt, beszélt hozzá, dúdolva, simogatva hívogatta az életre... Micsoda csapás a szülő számára egy halott kisbaba! Lehet-e, szabad-e megelőzni egy halálra kárhoztatott csecsemő világrajövetelét? Orvosi, vallási vagy politikai kérdés-e a terhességmegszakítás génkárosult magzat esetén? Kényszeríteni lehet-e egy nőt, egy anyát arra, hogy amikor a társadalom az asszisztált vagy művi megtermékenyítést elfogadja, s nem hivatkozik a teremtés kizárólagos isteni jogára, életképtelen gyermeket hozzon a világra – arra hivatkozva, hogy életet elvennie csak Istennek szabad?

Erről szólt az (átmenetileg) elhessentett kormányválság Szlovákiában. S erről kérdeztünk meg néhány édesanyát...

(F. É.)

Ausztria: a nő kérésére a terhesség 15. hetéig végzik, feltétele, hogy konzultálni kell a kezelőorvossal;

Görögország: a nő kérésére a terhesség 12. hetéig, egészségügyi vagy lelki okokból a 20. hétig, genetikai okokból a 24. hétig végzik;

Írország: tilos az abortusz, kivételt csak az anya életének veszélyeztetése esetén tesznek;

Finnország, Ciprus, Luxemburg, Nagy-Britannia: szociális vagy gazdasági indokkal, illetve ha a fizikai vagy a szellemi egészség veszélybe kerül, nemi erőszak vagy károsodott magzat esetén a 12., illetve a 24. hétig végeznek abortuszt;

Hollandia: a 24. hétig megengedett, ha a nő az orvossal megegyezésben tarthatatlannak ismerteti el a helyzetét;

Dánia, Norvégia, Franciaország: a 12. hétig a nő kérheti, a 24. hétig egészségügyi okokból végzhető el;

Svédország: a nő kérésére a terhesség 18. hetéig végezhető abortusz.

Interrupciók Szlovákiában

* 1989-től az abortuszok száma 67%-kal csökkent;

* évente kb. 17 ezer művi terhességmegszakítást végeznek, 1000 termékeny korú nőre évi 11,4 abortusz esik;

* Szlovákiában a művi vetélések száma mélyen az európai átlag alatt van;

* a legtöbb abortuszt kérvényező nőnek kettő vagy annál több élő gyermeke van (55%).

Abortusztörvény

A parlament július 3-án 70 igen, 32 nem szavazattal és 11 tartózkodással jóváhagyta az Új Polgári Szövetség (ANO) által beterjesztett abortusztörvény-módosítást. Ennek értelmében a terhességmegszakítás feltételei a terhesség első 12 hetében nem változnak.

4-es § A nő terhessége megszakítható, amennyiben azt írásban kéri, és ha terhessége még nem haladta meg a 12. hetet, valamint ha a beavatkozás nem ütközik egészségügyi akadályokba.

5-ös § A terhesség a nő beleegyezésével vagy saját kérésére művileg megszakítható, ha élete vagy egészsége, illetve a magzat egészséges fejlődése veszélybe kerül, vagy ha a magzat genetikailag károsodott

Kiegészítő rendelkezés

A művi terhességmegszakítást genetikai okokból a terhesség 24. hetéig lehet elvégezni.

A módosítás

A 4-es§ 4/a §-sal egészült ki:

(1) Ha a magzat genetikailag károsodott, a terhességet a 24. hét végéig meg lehet szakítani

(2) Amennyiben a terhesség meghaladja a 12. hetet, a genetikai okokból történő terhességmegszakításról orvosi konzíliumnak kell döntenie

(3) A szakmai konzílium határozata kötelező érvényű az egészségügyi intézmény számára, amelynek a nő terhességmegszakítását el kell végeznie

(4) Az orvosi konzíluim felállítására, szakmai összetételére és a döntés módjára általánosan kötelező jogszabály vonatkozik, amelyet az SZK Egészségügyi Minisztériuma ad ki

(ferenczy)

Három nap – mindenkinek. Így is jellemezhetnénk azt a rendezvénysorozatot, melynek a Zoboralján található Nagycétény község szabadtéri színpada adott otthont. Filmek, zene, színház, istentisztelet, táncház, játék, versenyek, előadások, kézműves foglalkozások, ifjúsági találkozók, lovas- és íjászbemutató, folklórcsoportok fellépése — és mindez magyarul. Minderre abban az elszigetelt régióban került sor, melynek magyarsága alig haladja meg a tízezret.

A sportpálya előtt portékáikat kínáló árusok fogadnak, a kerítésen túl sátrak állnak. Az egyiken az MKP lobogóját feszítették ki, a másikon pedig a Szövetség a Közös Célokért transzparense kérdezi az embert: “Önnek már van magyar igazolványa?” Ha nincs, rögtön, helyben kérelmezhető is. És amint megtudtam, szombat estig mintegy ötvenen cselekedtek így.

A színpad mögé érve megpillantottam Schuster Lórántot, a magyarországi P. Mobil zenekar frontemberét, aki éppen Hamerlik Richárd parlamenti (MKP) képviselővel beszélgetett. Ezt követően baráti “hogy vagy?” üdvözlésemre így válaszolt: “Hogy lennék? Nézz körül! Átléptem az országhatárt, és olyan helyre kerültem, ahol miközben a sörömet iszom magyarul beszélő jókedvű embereket látok magam körül. Nekem ennyi elég, hogy jól érezzem magamat.”

Az rendezvény védnöke Ladányi Lajos volt, aki szintén az MKP parlamenti képviselője. Félórás beszélgetésünket legalább ötször kellett megszakítania, mert állandóan szerveznie, intézkednie kellett. De látszott rajta, örömmel teszi, mert már tudta, hogy megérte! “Tegnap óriási sikere volt Dévai-Nagy Kamillának és növendékeinek, de ma este legalább akkora robbanás várható” — mondta.És valóban. Tíz órakor a színpadon elhangoztak a híres mondatok: “Azok a hegyek még ma is állnak, / Azok a folyók még ma is futnak, / Az a csillag még ma is mutatja az utat, / Az a nép még ma is él!” És következett a már rocklegendának is tartott Honfoglalás előadása a P.Mobil előadásában, melyben a nagycétényi alapiskolások is közreműködtek. Szépen kiöltözve, fehér ingben valamennyien. Majd síri csendben a “Miatyánk”-imádság, és ezt követően ismét folytatódott a 30. születésnapját ünneplő zenekar fergeteges előadása, melyben egy időre a két MKP képviselő is vendégszerepléshez jutott (Hamerlik gitározott, Ladányi énekelt). És lobogtak a magyar zászlók.

– Ez most jóval több, hisz ennek a rendezvénysorozatnak csak egy része a rockfesztivál. Közéleti, társadalmi szerepe is van, hiszen például komoly fórumok folytak az itthoni magyarság gondjainak megoldását illetően is. Nem csak szórakoztatni akartuk az embereket, hanem elősegíteni a magyar identitástudat megerősödését is. Két év nagyon hosszú idő, főleg, ha tekintetbe veszszük az asszimiláció veszélyét is. El kell érnünk, hogy felfigyeljenek ránk, hogy bár fogyunk, de még vagyunk! Tudunk társadalmi csoportként működni, mely képes megszervezni az életét, érdekeit és iskoláit védeni, mégpedig úgy, hogy ez az egész magyarság számára értékes legyen.

A te életedben is történt változás az elmúlt egy év alatt. Sőt, eddig nem is volt példa arra, hogy Zoboraljáról magyar képviselő jusson a parlamentbe!

– Tulajdonképpen ez is hozzájárult ahhoz, hogy megvalósulhatott ezt a rendezvényt, hiszen parlamenti képviselőként könnyebben tudtam megszólítani a leendő szponzorokat és társrendezőket is. Bízom benne, hogy jövőre is ilyen körülmények között találkozhatunk. Terveink között szerepel, hogy a Kárpát-medence magyarok által lakott országaiból is hívunk majd vendégeket.

Amikor tavaly találkoztunk az I. Zoboralji Rockfesztiválon, még a MIÉP önkormányzati képviselője voltál Budapesten. Úgy tudom, ma ez már nem érvényes...

— A MIÉP-ből tulajdonképpen kirúgtak, de létrehoztuk a Magyar Nemzeti Frontot, amelynek Rozgonyi Ernő az elnöke. (Ő szintén eljött Nagycétényre — szerk. megj.) Nem a MIÉP elveivel volt problémánk, hanem az ott folyó gyakorlattal. Mi visszamegyünk a tíz évvel ezelőtt lefektetett alapokhoz. Pártunk az ősi magyar és keresztény erkölcsi tanokat követi. Érdekünk, hogy magyarként folyamatosan gyarapodva, belső harmóniában és külső békében, biztonságban éljünk.

A MIÉP nemet mondott az Európai Unióhoz való csatlakozásra is. Ti miként kezelitek ezt a kérdést?

— Abból az Európai Unióból, amelyet most készítenek elő, mi nem kérünk. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy Európa-ellenesek lennénk, sőt mi az együttműködő nemzetek Európájában képzeljük el a helyünket. Ez a készülő intézmény viszont ugyanolyan globális alapokon szerveződik, mint az Egyesült Államok, mely csak úgy tudja fenntartani magát, hogy naponta húszmillió dollárt sajtol ki a világból, és ezáltal naponta újabb és újabb ellenségeket szerez magának. Vajon meddig tartható ez fenn? Éppen ezért nekünk önmagunknak is meg kell találnunk a módját, hogy létezzünk, békében és együttműködésben a többi országgal.

Hogyan viszonyultok a többi párthoz?

– Vannak partnereink, és valljuk, hogy össze kell fognunk. Még ha különbözőek vagyunk, akkor is azokat a pontokat kell keresnünk, amelyek összekötnek bennünket, és nem azokat, melyek szétválasztanak. Megtalálhatók ezek a közös pontokat, mert léteznek! Bár való igaz, hogy az ún. nagy nemzeti jobboldal még vonakodik együttműködni velünk, úgynevezett radikálisokkal, de ez is megváltozik, majd ha rájönne, hogy csak együtt valósíthatjuk meg céljainkat.

Fellendülőben vannak a befektetési alapok. A bennük elhelyezett pénz az utóbbi másfél évben megháromszorozódott, és gyarapodásának üteme mostanság rekordokat dönt. A múlt év végén az alapok tőkeállománya 16 milliárd korona volt, azóta tízmilliárddal növekedett.

A nagyarányú gyarapodást a szakemberek azzal magyarázzák, hogy az utóbbi időben minden nagyobb bank létrehozta a maga alapkezelő társaságát, és ügyfeleiknek a ma már kevésbé előnyös határidős takarékbetétek helyett a nagyobb hozamot ígérő befektetési alapokat kínálják.

Persze a lakosság az elmúlt évek piramisjátéki csalódásai után nagyon óvatos, és az új lehetőségeket kínáló alapok közül rendszerint a legkevésbé kockázatosakat választja. Szlovákiában a lakosság különben is hagyományosan konzervatív a befektetésben, fél a kockázattól, hogy pénze egy részét elveszítheti, s inkább rövid, mint hosszú távon dolgoztatja tőkéjét.

Sokan bízták pénzüket a legbiztonságosabbak közé tartozó kötvényalapokra, amelyek megközelítőleg 1,5%-kal nagyobb hozamot adtak, mint a határidős betét kamata. A legkedveltebbek között a második helyre szorultak a pénzpiaci alapok, amelyeket viszonylag rövid időre, hat és néhány hónapra érdemes igénybe venni. A befektetőket évi 4,2%-os hozammal gazdagították.

Érdekesnek ígérkeztek az idegen valuták alapjai is. A betéti kamatokhoz képest a legnagyobb hozamot a dollár- és euróalapok kínálták. A dollár esetében persze számolni kellett átmeneti gyengülésével. Jól azok jártak, akik közvetlenül az iraki konfliktus előtt vagy annak idején helyezték el pénzüket az alapok valamelyikében. Az iraki háború befejezése után ugyanis az amerikai részvénypiacok hirtelen megugrottak, s a hozamok elérték a 9-10%-ot. A részvényalapok esetében mindennapos jelenség a pluszos és mínuszos időszakok váltakozása, de hosszabb távon biztosra vehető a hozam növekedése.

Mi várható a közeljövőben?

A legnagyobb befektetési alapok menedzserei nem látják túlságosan ígéretesnek a világpiaci részvények helyzetét, ugyanígy a dolláros vagy eurós kötvényalapok kilátásait sem. Javaslatuk az, hogy érdemes lesz a koronához ragaszkodni.

Ha befektetni, akkor jelenleg olyan alapokba, amelyek főleg koronakötvényekkel gyarapítják portfóliójukat. Érdekesek lesznek a közép- és hosszú távra szánt befektetések.

Néhány sikeres befektetési alap

Kötvényalapok

VB – Corporate-Bond-Fund (euró) 7,93%

VB – Dollar-ren (dollár) 5,57%

LaD – 1. PF Slnko (korona) 5,41%

Pénzpiaci alapok

TAM – Korunový (korona) 2,41%

SPORO – Korunový (korona) 2,09%

IAM KONTO (korona) 1,89%

Részvényalapok

KBC – Equity Fund Biotechnology (dollár) 25,97%

KBC – Equity Fund Internet (dollár) 22,59%

KBC – Equity Fund Eastern Europe (euró) 20,54%

Forrás: ASS

A tanév végén értékelni szoktunk. Mérleget vonunk a feladatok és az elvégzett munka között. Az iskolák munkájának belső értékelése az iskolavezetők feladata. Az ilyen értékelés viszont szubjektív kritériumok alapján történik, ezért az eredmények sem általánosíthatók. A külső értékelés ugyan objektívebb képet ad az iskolarendszer egészéről, de kidolgozása időigényesebb, ezért általában több hónapos “késéssel“ kerül nyilvánosságra. A 2001/2002-es tanév értékelését az állami tanfelügyelőség dolgozta ki és terjesztette be az Oktatási Minisztériumba, ill. a parlament oktatási bizottságába. Ennek a jelentésnek a tükrében fogalmaztuk meg az említett tanév pozitívumait, negatívumait és a kitörési lehetőségeket.

A 2001/2002-es tanévben az országos tanfelügyelő-testület csaknem 800 oktatási intézményben hajtott végre átfogó ellenőrzést. Ezenkívül több, mint 1000 intézményben részleges, ill. tematikus ellenőrzést tartott. Az így szerzett eredmények és tapasztalatok tükrében állították össze a szlovákiai oktatási intézményekben folyó oktató-nevelő munka helyzetéről szóló jelentést. A jelentés pozitívan értékeli azt, hogy az oktató-nevelő munka általában jó hangulatban és megfelelő környezetben folyik és a tanár–diák kapcsolat is jónak mondható mind az általános, mind a középiskolák többségében. Negatívan értékeli viszont azt, hogy

– a tanítási órákon a hagyományos oktatási módszerek és formák dominálnak;

– az iskola a tanulók emlékezőképességének a fejlesztésére összpontosít;

– a tanítók és tanárok többsége elhanyagolja a tanulók önállóságra való nevelését és alkotóképességük fejlesztését;

– elégtelen a taneszközök kihasználtsága;

– a tanulók számára gondot jelent az elméleti tudás gyakorlati alkalmazása;

– az általános iskolák és a gimnáziumok végzős tanulói szlovák nyelv és irodalomból, matematikából és a természettudományi tantárgyakból hiányos ismeretekkel rendelkeznek.

A trendekkel (a fejlődés irányaival) kapcsolatban megállapítja, hogy

– a 2000/2001-es tanévhez képest előrelépés gyakorlatilag nem történt. Ez annak tudható be, hogy a képesítetlen tanerők száma nem csökkent és az iskolák felszereltsége sem javult;

– az elmúlt tanévhez képest romlott az általános iskolák és gimnáziumok végzőseinek a tudásszintje;

– a didaktikai tesztek nagyobb méretű használata objektivizálta a tanulók értékelését és ez a tény erős motivációs tényezőként is értékelhető.

Az oktató-nevelő munka feltételeivel kapcsolatban a jelentés pozitívan értékeli, hogy az iskolák többsége külső pénzforrások felhasználásával folyamatosan bővíti taneszközkészletét. Mindenekelőtt a számítástechnikai eszközök bővítése és fejlesztése terén tapasztalható kézzelfogható előrelépés. Negatívan értékeli viszont azt, hogy

– hiányoznak a korszerű taneszközök és didaktikai technikák;

– az idegen nyelvek és a szaktantárgyak oktatói között sok a képesítetlen tanerő;

– a szakközépiskolák tankönyvellátása elégtelen.

A fejlődés irányával kapcsolatban megállapítja, hogy

– a személyi és anyagi feltételek az elmúlt tanévhez képest gyakorlatilag nem változtak;

– a tanulólétszám csökkentése miatt az iskolák tanterem-ellátása ugyan javult, de a tantermek felszereltségében (tanszerek, didaktikai eszközök, bútorzat stb.) változás nem történt;

– az általános iskolák és a gimnáziumok épületeinek állaga folyamatosan romlik;

– az oktatás színvonala csökkenő tendenciát mutat!

Az iskolák irányításával kapcsolatban a jelentés pozitívan értékeli azt, hogy az iskolák többségének vannak távlati tervei és a tervek, ill. elképzelések általában összhangban vannak a szülők elképzeléseivel és a régió elvárásaival. Továbbá kiemeli az iskolák vezetőinek az iskolafejlesztéssel kapcsolatos igyekezetét. A jelentés negatívan értékeli az iskolavezetők hospitációs tevékenységét. Megállapítja, hogy az óralátogatások rendszertelenek, általában formálisak és a tanítás minőségének javítását célzó feladatok, ill. intézkedések teljesítését senki sem ellenőrzi. A trendekkel kapcsolatban a jelentés megállapítja, hogy az iskolák munkáját (irányítását) negatívan befolyásolta a fenntartó-váltás és az, hogy az iskolák vezetői az iskolák működéséhez szükséges anyagi források megteremtésével vannak elfoglalva. Ez viszont az oktató-nevelő munka irányításának a rovására megy.

A jelentés iskolatípusokra és kerületekre lebontva is megfogalmazza a pozitívumokat és negatívumokat. Ezek viszont összhangban vannak az általánosan megfogalmazott előnyökkel és hátrányokkal, ezért írásunkban nem is foglalkozunk velük.

Mi az, ami nagyobbméretű anyagi befektetés nélkül is javítható? Mi az, ami csak tőlünk, pedagógusoktól, iskolavezetőktől függ?

Véleményünk szerint az oktatás színvonala, minősége és a tanár–diák viszony lényegesen javítható, ha a hagyományos oktatási módszereket (előadás) és formákat (frontális oktatás) korszerű oktatási módszerekkel (problémamegoldó oktatás, projektek, esettanulmányok stb.) és formákkal (pl. csoportoktatás) váltják fel.

Miért okoz gondot a korszerű oktatási módszerek és formák gyakoribb alkalmazása?

Véleményünk szerint azért, mert

a) a tantárgyak döntő többsége tartalmilag túlméretezett, ezért ha a tanár eleget akar tenni a tantervi (központi) követelményeknek, kénytelen az “előadás“ módszeréhez folyamodni. Előnyben kell részesítenie az ismeretek, kész tények egyszerű átadását. A gond az, hogy ilyen körülmények között nem beszélhetünk önálló gondolkodásról, sem kreativitásról. Ilyen módszerrel csak a tanulók emlékezőképessége fejlődik. A megoldást abban látjuk, hogy ki kell jelölni az egyes tantárgyak törzsanyagát és azt kell az időigényesebb, korszerű oktatási módszerekkel oktatni. Tehát az eddiginél jóval kevesebb tananyagot kell oktatni, de “mélyebben“ elmerülve a tananyag törvényszerűségeiben.

b) A korszerű oktatási módszerek használata azért is gondot jelent, mert a tanítók és tanárok többsége nem rendelkezik gyakorlati tapasztalattal, pl. a problémamegoldó oktatás terén. Nincsenek ugyanis gyakorlóiskoláink. A pedagógiai karok diákjai ezért inkább csak elméleti felkészítésben részesülnek. Ilyen körülmények között a megoldást a pedagógusok továbbképzésében kell keresni. Ki kell építeni a továbbképzés intézményesített rendszerét, illetve amíg ez nincs, addig az iskolák saját, belső továbbképzési rendszerét kell megszervezni.

A Csallóközben, de az ország más, dél(ebb)i vidékein is, még a hónap dereka előtt befejeződött az aratás. A legtöbb helyen a szokásosnál másfél, két héttel korábban fogtak hozzá a munkálatokhoz. És sajnos a legtöbb helyen az eredmények is jóval gyengébbek voltak, mint máskor.

Az idei kenyércsatát, épp a mostoha időjárás okozta veszteségek miatt, jó lenne minél előbb elfelejteni. Igen ám, csakhogy épp a silányra sikeredett terméseredmények, a gyatra hozamok végett nem lehet egykönnyen elfeledni...

Nem volt túl sikeres az aratás (többek között) Felsőpatonyban sem.

A repcének teljesen befellegzett

A felsőpatonyi mezőgazdasági üzem jelenleg 1720 hektáron gazdálkodik, s az 1720 hektárból 1450-et tud öntözni.

A gazdaság az idén őszi búzát 365, tavaszi árpát pedig 285 hektáron termesztett.

– Volt 130 hektár repcénk is – árulta el Perkátai József főagronómus –, ám az egész területet még jóval a beérés előtt ki kellett szántani.

A tavaszi fagyok tönkretették a növényeket, alaposan megtizedelték a parcellákat. A hajszálgyökerek elszakadoztak, könyörtelenül ki kellett hát a táblákra az ekékkel felszerelt traktorokat vezényelni.

Pedig nem véletlenül foglalkozik az üzem repcetermesztéssel is. S az előző pár évben jó volt a szövetkezetben a repcetermés. Az idén éppen ezért növelték meg 50 hektárral a növény vetésterületét. (A múlt esztendőben dicséretesnek mondható, 3,5 tonnás átlaghozamot értek el.)

Az üresen maradt talajba napraforgó, s kukorica került.

No, menjünk tovább egy növénykultúrával. Nézzük a búzát, az árpát.

A kenyércsata a felsőpatonyi földeken az idén június utolsó napján kezdődött és július 11-én ért véget.

– Az érést – panaszolta a főágazatvezető – sajnos igen lerövidítette az aszály. Tábláink az idén 180 milliméterrel kevesebb csapadékot kaptak, mint más években.

A felsőpatonyi földeken a 4,5–5 tonnás átlag(hektár)hozam számít jó eredménynek. Néhány esztendővel ezelőtt, 97-ben és 98-ban 6 tonnás rekorderedményt mutattak ki, most meg be kell(ett) érniük a 3 tonnás átlaggal.

Tavaly a vírus tizedelte meg a búzatáblákat, az idén meg a nagy forróság, a heteken, sőt hónapokon át tomboló szárazság tette tönkre a termést. (Nem volt egyébként sokkal jobb tavaly, sőt tavelyelőtt meg még egy évvel korábban sem a helyzet.)

– Már negyedik éve sújtja az aszály a vidéket – kesergett tovább a szakember – , március folyamán például parcelláink egyetlen csepp esőhöz sem jutottak...

Az agrármérnök gondolt egyet, íróasztala felső fiókjába nyúlt és elővette a naponta lehullott csapadékmennyiségt is "megörökítő" mindenes füzetét. Felütötte, aztán sorolni kezdte a szomorú tényeket.

Az írás szerint földjeikre januárban és februárban, a hóval együtt is, mindössze 48 milliméter csapadék hullott. De nem volt sokkal jobb az ábra áprilisra sem. Az év negyedik hónapjában például, amikor mindenképpen nagy szükség lett volna a növényeknek a fejlődéshez, a szemkötődéshez az esővízre, az egyes táblákra, 5–8 milliméterenként, csupán 20 milliméter eső esett.

Az 5–8 mm viszont szinte semmit sem ér, épp csak a port veri el.

Reméljük, 2003 nyara nem a bibliai hét szűk esztendő negyedik éve volt!

Az öntözés nagy luxus

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a földeket öntözhették. Igaz, csak a parcellák felét tudták vízhez juttatni, mert más növények is kívánták az éltető folyadékot.

No meg, százszor, sőt ezerszer meg is kellett gondolniuk, fontolniuk, mit öntözzenek és mit ne. Az öntözés ugyanis résztérítés, állami támogatás nélkül luxus, s a legtöbb gazdaság számára igen-igen drága (sőt maholnap már megfizethetetlen) mulatság is.

Egy köbméter víz kilocsolása a szövetkezetnek, mindent (a vizet, valamint a villanyáramot, a gépek elhaszlálódását és a különféle berendezéseket, szerkezeteket működtető személyzet bérét is) beszámítva, 5 koronába kerül. Nem nehéz kiszámolni, mekkora összeget kell(ene) a gazdaságnak csak a vízfogyasztásért leszurkolnia, ha a növények öntözésére évente 1 millió köbméter vizet használ fel.

S nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a növény az öntözővíznek mindössze egy (nem is túl jelentős) részét tudja értékesíteni, a víz jó része ugyanis a talajban szétfolyik.

No meg aztán fontossági sorrend is létezik a világon.

S akkor még a termények áráról nem is beszéltünk!

– Ha a gabona mázsánként 500–600 koronába kerülne – kezdett gyors számvetésbe az agrárszakember –, érdemes volna öntözni.

S a búzán és az árpán kívül más növényeket, példának okáért napraforgót, s cukorrépát is termesztenek a gazdaságok! És a napraforgó meg a cukorrépa szintén igényli a vizet. S ráadásul meg is hálálja, azaz "jobban is fizet", mint a gabona.

– Csehországban, Magyarországon, hogy ne menjek tovább, nem is kell a szövetkezeteknek vízdíjat fizetniük – panaszolta a főmérnök – mi meg a múlt hónapban a beígért 70 százalékos támogatásból is csupán 49 százalékot kaptunk meg... Az öntözővíz árát záros határidőn belül ki kell fizetnünk, mi viszont csak hónapokkal később kapjuk meg (ha egyáltalán megkapjuk!) a dotációt. Akkor viszont, ha késve jutunk a pénzhez, miből alapozzuk meg a jövő évi termést?

Egyébként a repcetermesztést is azért szorgalmazzák, mert korai növény, s nyárra, aratásra, vagy legalábbis a koraőszi talajelőkészítési munkálatok idejére már "készpénzre váltható".

A gazdaság az öntözéssel harapófogóba kerül.

A szövetkezet ugyanis azt, hogy ne öntözze gabonaföldjeit, nem engedheti meg magának, mert mesterséges vízpótlás nélkül veszteséges lenne a termelés. Veszteséggel viszont nem érdemes termelni. A gabonatermesztéssel azonban, mivel a szövetkezetnek jókora állatállománya (szarvasmarhák, sertések) van, s a jószág számára kell a takarmány, egyszerűen nem hagyhat fel...

Ez azonban még korántsem minden, ez ugyanis csupán a jéghegy csúcsa, s a sor vége még jóval messzebb van.

Ha ugyanis nem fizetik ki a vízdíjat, nem kapnak vizet, s nem tudják a napraforgót, kukoricát, cukorrépát sem vízhez juttatni. És akkor még nagyobb nyereségtől es(het)nek el. (Kukoricát 750, napraforgót 80, cukorrépát pedig 75 hektáron termesztenek.) Ha viszont ráfizetéssel fognak gazdálkodni, végső soron csökkenteni kényszerülnek az alkalmazottak számát is...

Tehát "valahol" minden mindennel összefügg.

No de, haladjunk a gazdaságmustrában ismét tovább.

Az árpára a szövetkezet az ógyallai sörgyárral előszerződést kötött. Egy hektár sörárpa termesztésére 4500 korona előleget kaptak. A tételből vetőmagot, műtrágyát, növényápoló készítményeket vásárolhattak.

– A nyereséget – magyarázta az ágazat első embere – a négy és fél ezer koronából kellene "kigazdálkodnunk."

Az árpatermesztés, úgy tűnik, némiképp nyereséges is lesz.

A búza esetében azonban már rosszabb a helyzet.

– Azt, hogy a a búzával mi lesz, egyelőre nem tudjuk – sóhajtott a főmérnök –, a malmok ugyanis egyelőre nem mondanak árat. Számunkra az a gond, hogy sok az élelmiszergabona a raktárakban.

Teljes mértékben önellátók

A gazdaságnak a 3,8–4 tonnás árpa, és a 4 tonnás (átlagos) búzatermés jelentene legalább minimális nyereséget.

Az eladásra szánt készleteket és a saját vetőmagnak szánt termést egyaránt maguk szárítják és képesek is saját raktáraikban tárolni.

Bepillantottunk a gabonatárolóba, s szemügyre vettük a tisztítóberendezéseket is.

– A fajsúllyal – túrt az agronómus a szálítószalagon tovahaladó szemek közé – nem lenne gond, a kenyérbúza fajsúlya például 800-830 gr/l körül mozog. A sikértartalommal is elégedett vagyok. A legnagyobb gond az, hogy a borzasztó szárazságban a szemek mintegy egyharmada beszáradt, s a mag vékony, könnyű maradt.

A szárítóberendezés egyelőre pihen, a szárítógépekre a búzánál, árpánál nemigen lesz szükség. Meglehet azonban, hogy a kukorica betakarításakor majd igénybe kell venni. (A szövetkezet szárítóberendezését 65 fokos termálvíz "működteti.")

Perkátai József végre mosolygott. (Én meg örültem, hogy a rossz eredmények sorolása után felderült az arca).

– Szárítótechnológiánk nagy előnye – magyarázta hévvel –, hogy nem károsítja a magcsírát, s nem égeti meg a szemet.

No, legalább hallottam némi jó hírt is. Egy idő után ugyanis az ember már az apró jó hírnek is nagyon tud örülni.

Vajon mi vár még a szövetkezet(ek)re az idén, vajon milyen lesz a nyár vége, az ősz, a folytatás?

ZOLCZER LÁSZLÓ

Izraeli vezető politikusok Európa-szerte azért lobbyznak, hogy Jasszer Arafatot, a Palesztin Hatóság elnökét a béketervben érdekelt országok ne tekintsék tárgyalópartnernek, szigeteljék el és iktassák ki a rendezési folyamatból. Az Arafat-ellenes kampányt elsősorban Ariel Saron izraeli miniszterelnök folytatja, de szlovákiai látogatása során Mose Kacav izraeli államfő is kijelentette: "Ha Jasszer Arafat hatalmon marad, a békefolyamat meghal". Kacav szerint Arafat sorban becsapja az izraeli miniszterelnököket.

Mi a bajuk az izraeli vezetőknek a Nobel-békedíjas Arafattal? Saron szerint a terrorcselekmények hátterében maga Arafat áll, az ő irányításával, vagy az ő nevében ismétlődnek a békefolyamatot sorozatosan elszabotáló merényletek. Az Európai Unió vezető államférfiai azonban úgy vélik, Arafat a Palesztin Hatóság demokratikusan megválasztott elnöke, kiiktatása a békefolyamatból hiba lenne. Saron izraeli miniszterelnök Arafat-ellenes magatartása nem új, régi ellenségének tekinti. Most, hogy színre lépett Mahmud Abbasz – akit egyébként maga Arafat nevezett ki kormányfőnek – Saron támadásai Arafat ellen felerősödtek. Kormánykörökből olyan feltételezéseket röppentettek fel, hogy ismét napirendre került Arafat kiűzetése az országból, netán bebörtönzése, sőt esetleges likvidálása is. Az ilyen törekvésekről Saron azt állítja, hogy mindez a békefolyamat érdekében történne, megerősítené Abbasz palesztin miniszterelnök pozícióját, akit támogatni kell. Az új taktika láttán nyilvánvaló, hogy Saron célja ellentét szítása Arafat és Abbasz között. Tény, hogy Arafat és Abbasz között van bizonyos ellentét (az elnök a Fatah vezetőségének ülésén bírálta Abbaszt), ez azonban nem lényegi kérdés. Saronnak valós ellentétre van szüksége és nyíltan támogatja Abbaszt. Nyilvánvaló, hogy ezzel a taktikával meg lehet osztani a palesztin közösséget, sőt palesztin belháborút is ki lehet provokálni. Ez az amiért az USA, Nagy-Britannia, az EU és Oroszország a Saron-féle megoldás ellen foglal állást. Palesztin polgárháborúra a békefolyamatban végképp nincs szükség, ez csak felingerelné a környező arab világot.

Jack Straw brit külügyminiszter a Saron–Blair tárgyalások után kijelentette: "Nagy-Britannia továbbra is tárgyalni fog Arafattal. A palesztin elnököt demokratikusan választották meg és kulcsfontosságú szerepe van". A Financial Times c. befolyásos brit lap szerint: "Izrael nagyon téved, ha úgy véli, hogy Abbasz pozíciója megerősítésének legjobb módja Arafat kiiktatása a folyamatokból". Az Indenpendent c. brit lap szerint "Arafat meggyengült ugyan, de továbbra is a palesztinok számára szimbólum, s mint ilyen a politikai játszma része marad". Hasonló módon vélekedik Igor Ivanov orosz külügyminiszter is, aki a jordániai Ammanban az európai államok többségének magatartásával értett egyet az Arafat-ügyben.

Mind Arafatnak, mind Abbasznak egyensúlyoznia kell a palesztin közösség szélsőséges és mérsékelt része között. A nagy befolyású Hamasz ellen nem lehet erőszakkal fellépni, mert az polgárháborúhoz vezetne. A palesztin vezetés inkább azt az utat választja, hogy a Hamasz polgári szárnyára támaszkodik és ezen keresztül igyekszik féken tartani a radikális fegyveres Hamasz-frakciót. Ez hosszadalmas és nehéz út, de minden más palesztin–palesztin háborúskodáshoz vezethet. Tony Blair brit kormányfőnek sikerült meggyőznie George Bush amerikai elnököt, hogy ne dőljön be Saron taktikájának, mert a palesztin közösség szétzilálása az egész Közel-Kelet arab államaiban felerősítené az Amerika-ellenességet, amire az USA-nak az iraki helyzet alakulását figyelembe véve végképp nincs szüksége. Saron Arafat-ellenes diplomáciai offenzívája nem segít megmenteni a békefolyamatot, sőt elmérgesítheti azt. Előbb a békét kell megteremteni, eredményt felmutatni. Arafat eltávolítása vagy szimbólummá merevítése most nem olyan sürgős, mint azt Saron képzeli.

BÁTSY GÉZA

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által szervezett XII. Nyári Egyetem keretében 2003. július 9-én Hecht Anna kezdeményezésére Európa Napot tartottak Dunaszerdahelyen. Erre a rendezvényre az SZMPSZ területi választmányának elnöke, Gúgh Béla a nyári továbbképzés állandó résztvevőin kívül meghívta a járás valamennyi iskolafenntartóját, iskolavezetőjét és pedagógusát.

A nap programja három részből állt. Délelőttre vitafórumot terveztek a szervezők az itthoni és külhoni iskolamenedzsmentről, amelyet Jürgen Peters, a bécsi Franz Jonas Europa Hauptschule igazgatójának előadása vezetett be Iskolafenntartás és működtetés bécsi szemmel címen. Miután az előadó egy bevezető kérdése folytán kiderült, hogy sajnos az iskolafenntartók ezúttal egyáltalán nem képviseltették magukat a rendezvényen, fenntartók híján a tervezett vitafórum elmaradt. Az igazgató úr nagyon rugalmasan úgy módosította előadását, hogy az a jelen lévő iskolavezetőknek és pedagógusoknak szóljon elsősorban, akik viszont szép számmal voltak jelen a rendezvényen.

Jürgen Peters úgy látja, náluk és nálunk is általában az a jellemző, hogy az iskolai élet egyre kevésbé érdekes a politika számára, ami sajnos azzal is jár, hogy az iskola egyre kevesebb pénzt kap. Ennek következtében aztán itt is, ott is a pedagógus az, aki a maga helyén kis lépésekben változtatni tud ott, ahol szükség van rá. Ez nem mindig megy zökkenőmentesen, mert a változtatáshoz egyetértésre van szükség. Igen sokszor struktúrákért, felépítményekért is tudnunk kell küzdeni. Minden azon múlik, elégedettek vagyunk-e saját munkánkkal.

– Mindenütt vannak tanárok, akik számára délben befejeződik a munka, és vannak érdeklődők, az új iránt fogékonyak, akikre számítani és támaszkodni lehet és kell is – mondja Jürgen Peters. – Az iskolavezetés legnagyobb hibája, ha nem hallgatja meg tanárait, és nem támogatja az ötleteiket. Soha nem szabad azt mondani, hogy “nálunk ezt nem lehet megvalósítani”. Minden azon múlik, akarjuk-e. Ha egy ötlet megvalósítása nem egészen bizonyul sikeresnek, akkor a hibák kiküszöbölésére kell ösztönözni.

Ausztriában a miénknél kicsit jobb az iskolastruktúra. 6-tól 15 éves korig kötelező az iskolalátogatás. 10 éves korban a felső tagozat és a gimnázium között választhatnak a tanulók (szülők), a felső tagozatot választók 14 évesen folytathatják gimnáziumban, vagy választhatnak a nagyon szerteágazó szakképzési lehetőségek, politechnikumok és szakiskolák közül. Az alsó és felső tagozatot, valamint a gimnáziumi képzést az állam finanszírozza. A 10–14 éves kor között párhuzamosan futó gimnáziumi és felső tagozatos képzés között alapvető különbség, hogy az utóbbi kötelező, míg a gimnáziumból el is lehet küldeni a tanulót. A gimnáziumi tanárokat az állam fizeti, a kötelező iskolákban oktatókat Bécs – mondja a bécsi iskolaigazgató.

Sikerrel alkalmazzák a 100 éves Dalton-tervet

A program második részében képet kaphattunk egy EU-s projektről, amely határ menti régiók együttműködésével indult 2000-ben. Bécs–Brünn–Győr–Pozsony-vidék közös pályázatáról van szó, amely CERNEDA néven a Dalton-terv bevezetésére vállalkozó iskolák munkáját hangolja össze. Koordinátora Jürgen Peters, aki szerint a Dalton-tervet bevezető iskolák tanulói motiválttá válnak a tanulás iránt, önállóan gondolkodnak, megtanulnak tanulni. Felkészülnek egy demokratikusan működő társadalmi életre. Megszűnnek a fegyelmezési problémák, a gyerekek szeretnek iskolába járni. Ilse Mayer bécsi és Gömöry Zsuzsa győri Dalton-referensek elragadtatással beszéltek a résztvevőknek ennek a 100 éve kifejlesztett reform-pedagógiai elvnek a lényegéről és jelenlegi alkalmazásáról. A Dalton-órákat a hagyományos órarend 2-3. órájára iktatják be, amikor lehet az előre írásban megkapott feladatokon dolgozni. A tanuló maga döntheti el, mikor, melyik feladattal foglalkozik. Dolgozhat egyedül vagy csoportban, ha kell, kérhet segítséget, a fontos az, hogy a megszabott időn belül megbirkózzon a feladatokkal.

A módszert H. Parkhurst amerikai tanítónő alkalmazta először 1920-ban Dalton városban. Annak idején – korábbi pedagógiai tanulmányaink során – úgy ismerkedtünk meg vele, mint a polgári pedagógia tudománytalan oktatási módszerével. Az Új Magyar Lexikon így ír róla: “…megszünteti az osztály- és tanórarendszert. A tanulói öntevékenység elvének eltorzítása azonban arra vezet, hogy a tanulók nem tudják megszerezni a szükséges ismereteket; a nevelő viszont nem tudja értékesíteni a növendékkel való személyes kapcsolatából adódó nevelő hatásokat.”

A projektre 2004-ig, azaz az EU-ba való belépésünkig lehet támogatást kapni az uniótól. A program keretében eddig több mint 300 pedagógus vett részt továbbképzésen, s további érdeklődők számára is nyitott a lehetőség a szemináriumokon való részvételre. Mindössze jelentkezni kell a hálózatba.

A többrégiós pályázatoknak nagyobb az esélye

Az Európa Nap harmadik részében pályázati lehetőségekkel ismerkedhettek a résztvevők. Az eredetileg beszélgetésnek szánt programpontot végül is hosszabb-rövidebb bemutatók és tájékoztatók sorozata váltotta fel. A hazai uniós pályázati lehetőségekről Ivan Hromada, az oktatási minisztérium európai integrációért felelős szekciójának vezetője, valamint Miriam Kováčiková, az EU szociális alapjának referense tájékoztatott, többnyire általánosságban. Jelezték, hogy a minisztérium a pályázatok elkészítéséhez útmutatót dolgoz ki, amely tartalmazni fogja az egyes programokra vonatkozó feltételeket és a velük szembeni elvárásokat mind tartalmi, mind formai szempontból.

A CERNEDA mellett, melybe tőlünk a diószegi Petőfi Sándor Alapiskola és a Nyárasdi Alapiskola kapcsolódott be, gyakorlati tájékoztatást kaptak a résztvevők egy ugyancsak sikeres többrégiós óvodai pályázatról, melyen tőlünk elsőként a hetényi óvoda vett részt sikerrel. “Felvidékre Európán át vezetett az utunk” – mondotta a dél-komáromi Kistáltos óvoda képviselője, aki ismertette a program elemeit és célkitűzését.

Az iskolák nemzetközi együttműködését szolgálja a Comenius 1 pályázati csomag, melynek keretében legfeljebb három évig tartó projekteket lehet benyújtani iskolai, nyelvi és iskolafejlesztési kategóriákban – ezt már Gönczöl Lászlónétól, a Győr-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Intézet dolgozójától hallottuk. – Egyenrangú partnerintézmények közös projektjeiről van szó, melyben közösen választott témában folyamatos közös munkát terveznek és valósítanak meg, s bármely nemzeti programirodától tájékoztatást lehet kapni a követelményekről. A pályázati folyamat partnerkereséssel kezdődik, amit előkészítő látogatás követhet, majd a Comenius-terv kidolgozása és közös pályáztatása. A pályázati határidő évente március 1. A 2000 euróig terjedő alaptámogatás mellett mobilitási támogatást (utazási költségek 100 %-át és megélhetési költségek meghatározott részét lehet kapni).

– Készüljenek fel az iskolák az EU-s információk átadására – mondotta az FH Joanneum Graz képviseletében is Markos Risthaus, a grazi egyetem oktatója, aki okosan berendezett EU szaktantermek létrehozását ajánlotta. Azt hangsúlyozta, nem elég az Internet-kapcsolatot biztosítani az iskolában, emellett szakember segítségével legalább három adatbankot szükséges kialakítani: egyet a diákok, egyet az oktatók számára, és egy közöset, minthogy az Interneten nincs eladó, mint egy bútoráruházban, aki útbaigazítana bennünket. Ezzel kapcsolatban október 16–18-án nemzetközi konferenciát tartanak Győrben, melyre meghívta az érdeklődőket.

(-th)

Egy hónap szünet után a szlovák élvonalbeli labdarúgásban (is) elkezdődött a pontvadászat. S a 2003/2004-es küzdelmsorozat új főtámogatóval indult.

Mostantól öt éven át Corgoň liga lesz az I. labdarúgóliga hivatalos megnevezése.

A Heineken söripari vállalat a minap szerződést kötött a Szlovák Labdarúgó Szövetséggel. A megállapodás értelmében a Heineken Slovensko (a cég egyik terméke a népszerű Corgoň sör is) évente legalább 15 millió koronával támogatja az egyesületeket. Azért "legalább", mert a 15 millió "menet közben", ha például növekedne a stadionokban a nézőszám, még tovább emlkedhet.

A bajnoki győzelemre a címvédő zsolnai együttes a legesélyesebb. Ám a szakemberek szerint a ligetiek is komolyan beleszólhatnak az aranyérem sorsába.

Legnagyobb költségvetéssel a pozsonyi Slovan kezdte a szezont. A fővárosi égszínkékek 60 millió koronából gazdálkod(hat)nak. A másik pozsonyi gárda, az Inter 53 milliót költhet, a harmadik fővárosi klub, a Petržalka pedig 30 millióval rendelkezik.

Pénz tehát van, lenne, de vajon játék lesz-e?

(ZÉ-ELL)

Hatodik alkalommal rendezte meg a Csemadok Kassa-környék területi választmánya a nyári szabadegyetemét Jászón. Az azt megelőző évtizedekben Somodiban találkoztak azok, akiknek a kikapcsolódás, a nyári pihenés mellett fontos volt a találkozás öröme, ahol még némi tudást is magára szedhetett.

Hat év Jászón, több mint száz állandó táborozóval, akiknek szinte elképzelhetetlen lenne július hónapjának hat napja a jászói kemping s a benne összejövő megszállott emberek nélkül. Családias hangulat, igen sok gyerek, a bölcsődéstől a középiskolásig. A tábornak nemcsak a lakói járnak vissza, hanem az előadók is. A tábor témája – Haza és otthon – is igen aktuális alig egy évvel az uniós csatlakozás előtt. Az előadók között megtaláljuk Gál Sándor írót, Mihályi Molnár Lászlót, Sellei Zoltán előadóművészt, aki a Rákóczi évfordulóra készült műsorát hozta el, László atyát, akinek az előadásán többen voltak a környékről, mint a táborból, de a Ne bántsátok a templomot s az iskolát – Remenyik Sándortól kölcsönzött címmel tartott előadása ezen a vidéken is égetően aktuális. Boda Ferenc, a tábor főszervezője, akit Pomogáts Béla nemes egyszerűséggel szent őrültnek nevezett, arra volt a legbüszkébb, hogy olyan falvakban is erősödik a magyar közösség, ahol már évek-évtizedek óta nincs magyar nyelvű oktatás, de a Csemadok, az egyház megtartotta az emberek anyanyelvbe vetett hitét. Jánokról, Makrancról s Jászóról is egyre több az érdeklődő a nyári szabadegyetem iránt. A gyalogtúrát, amely a Szent László forráshoz vezetett, az idén is elverte az eső, de Zombori Ottó már megszokott csillagászati előadását csillagos ég alatt tarthatta. Nagy érdeklődésre tartott számot Pomogáts Béla, Pogány Erzsébet és Száraz József előadása a szlovákiai magyarság jövőjéről. Pomogáts Béla szerint elenyésző az az összeg, amit a magyar állam fordít a határon túli kisebbségekre, az Illyés Alapítvány évente egy milliárd forint fölött rendelkezik, s ebből is csak négyszázezer forintot oszt szét a központi kuratórium. Az igény ennek a sokszorosa, bár azt is elmondta, hogy sokszor körültekintően kell eljárni, mert a határon túli magyar kultúrában utazók két csoportra oszthatók: vannak szent őrültek, akik nélkül már nem létezne a határon túli kisebbség, s vannak megélhetési szakemberek, akik számára az egész etnobiznisz, s az elmúlt években sok százmillió forintot nyúltak le. Pomogáts Béla legújabb könyve apropóján (Magyarok között a nagyvilágban) beszélt sorskérdéseinkről, így többek között szomorúan konstatálta, hogy a nyugati magyarság rohamosan fogy, s a legifjabb generációk nagy része már nem vállalja fel a magyarságát. A statisztikák szerint az USA-ban ugyan egymillió hétszázezer magyar él, de a valóságban ez már csak az egykori létszám egytizede, de annak is csak tizede vállalja fel a magyarságát. New York-ban mára megszűnt a magyar negyed, s az egykori magyar templomokban is már spanyolul vagy más nyelven miséznek.

Pomogáts Béla szólt arról is, hogy a kuratórium legutóbbi ülése döntött az ún. nevelési támogatás és tanszersegély odaítéléséről is, 38 ezer család kapott több mint egymilliárd háromszázezer forintos támogatást. Ebben nincsenek benne a szlovákiai magyar gyerekek, akiknek ha a politika is úgy akarja, még szeptember előtt meghirdetik a pályázatot, s a szükséges pénzösszeget az Illyés alapítvány illetve a magyar kormány tartalékolta. Az Illyés Alapítvány elnöke optimista, nem hiszi, hogy a jelenlegi kormánypártok megkockáztatnának egy ellentörvényt. Zachariáš István szepsi polgármester viszont úgy vélte, hogy Dzurinda a státustörvény ürügyén szeretné kiebrudalni az MKP-t a kormányból. Pogány Erzsébet beszámolt a kedvezménytörvény körül kialakult helyzetről, az eddig elért eredményekről. Tizenegy tájékoztató irodát hoztak létre, emellett létrehoztak húsz közösségi helységet is, de volt, ahol a könyvtár újraindításában segédkeztek. Pogány Erzsébet annak idején vallotta, hogy a Szövetség a Közös Célokért nem egy teljesen önálló szerv, hanem öt magyar szervezet hozta létre, de ez nem is mindig előny, mert amíg Erdélyben az RMDSZ a tárgyalópartner a kedvezménytörvény ügyében, addig nálunk az SZKC, amely sok helyen még nem került be a köztudatba. Szólt arról is, hogy az elmúlt hetekben elbizonytalanodott, mert ugyan módosították a törvényt, amelyben megkérdőjelezték a tájékoztató irodák szerepét, de ők tavaly ősztől a magyar féltől semmilyen konkrét információt nem kaptak. Szerencsés János, a Magyar Köztársaság kassai konzulja szerint annyiban módosul a tájékoztató irodák szerepe, hogy továbbra is ott osztják a nyomtatványokat, de annak hitelesítésére, a kérvény aláírására csak a nagykövetségen illetve a konzulátuson kerülhet sor. Pozitív jelnek vélte, hogy a szlovák fél kinyilvánította tárgyalókészségét, s annak a reményének adott hangot, hogy legkésőbb az EU csatlakozásig, tehát május elsejéig meg kell egyezni.

Száraz József, a Csemadok nemrég megválasztott elnöke az eltelt egy hónapról, s az elkövetkező hónapok legfontosabb teendőiről tájékoztatta a táborlakókat. Novemberre elkészül a Csemadok új alapszabálya, s az elnök szeretné elérni, hogy a Csemadok költségvetési szerv legyen, s a szlovákiai magyarság legnagyobb kulturális szervezetének alanyi jogon járjon a támogatás. Szeretné megerősíteni a titkárok szerepét, s elérni, hogy a titkárok fizetése biztosított legyen, mert mit lehet kezdeni egy olyan területi titkárral, aki szociális segélyből vagy nyugdíjából jár be kultúrát szervezni. A napokban sikerült tárgyalóasztalhoz ülnie Bugár Bélával, Csáky Pállal és a Csemadok egykori elnökével, Kvarda József kulturális államtitkárral is. Csáky ígéretet tett, hogy az év végéig az MKP a kormány elé terjeszti kisebbségi törvény tervezetét, amelyet közösen dolgozna ki a többi szlovákiai kisebbséggel, amely mind jogilag mind anyagilag rendezné a szlovákiai kisebbségek helyzetét. Kolár Péter beszámolt arról, hogy az ún. népművelési központok évente 150 millió Sk-ból gazdálkodnak, de ebből az összegből csak a Komáromi és a Dunaszerdahelyi járás magyarjai részesülnek. Szlovákiában egyébként az elmúlt tíz évben semmilyen kimutatás nem készült a kulturális támogatásokról, amely összeg nagyságrendekkel alatta marad az EU által megkívánt mértéknek.

Az előadások mellett kézműves foglalkozások várták a fiatalokat s az öregeket egyaránt. Lehetett nemezelni, gyöngyöt fűzni Dienes Mária és Baumgartner Zsolt vezetésével, gyermekjátékokat készíteni Rigó Bélával és R. Iván Klárával, agyagmaszkot készíteni Tóth Józseffel, ifj. Köteles Erzsébettel és Suchoza Józseffel, a legkisebbeket játszóház várta, a lelküket kitárókat pedig Hadas Katalin pszichológus.

Este zeneszó, tábortűz és jóféle borok mellett lehetett beszélgetni, álmodozni vagy a csillagokat számolgatni. Fellépett a szinai Rozmaring Sarj gyermekcsoport, a péderi Csitrik leánykórus, Pálmai Gábor, Hornyák Marek és Hornyák Zsuzsa énekesek, a Kicsi Hang együttes, Nagy Lenke népdalénekes, s talán a legnagyobb sikerrel a KOR-ZÁR együttes, akik kakasszóig zenéltek.

A vasárnap már szokás szerint Jászó napja, ahol a Nagyforrásnál felállított alkalmi színpadnál a kassai Csámborgó, a Csermely kórus, Sellei Zoltán előadóművész, a péderi Csitrik és Nagy Lenke adott nagysikerű műsort.

Lélekben gazdagon térhetnek haza a tábor részvevői, hogy az itt látottakat és hallottakat elraktározva kivárják a következő év júliusát, amikor ismét lesz Jászói Nyári Szabadegyetem, amelynek témája mi is lehetne más, mint Magyar Európa.

Gönczi Ivor

Jelige: ”P. I.”

1992-ben visszakaptam a földjeimet, amiből 1994-ben ideiglenes használatra kimértek 3,6646 ha pótföldet. Ezenkívül tulajdonlappal tudok igazolni még 2,2535 hektárt. Ez a földterület egy nagy parcella közepén van és a mostani használója nem akar velem bérleti szerződést kötni, mert a tulajdonlapon van egy megjegyzés, hogy a parcella nem azonosított (”neidentická”). Így 1992-től ingyen használja más a tulajdonomat. Pótföldet sem mértek ki helyette. Kaptam több tanácsot, de mindegyik drága (pl. méressem ki, adjam bíróságra – ez kb. 30 000 Sk-ba kerülne és 4-5 évig tartana). Mit tegyek?

Az a legfontosabb, hogy tulajdonlappal tudja bizonyítani a tulajdonjogát. Ezt nem befolyásolja a megjegyzés, hogy a parcella nem identikus (nem azonosított) abban az esetben, ha a tulajdonlapon fel van tüntetve a parcella terjedelme (nagysága).

Az ön által idézett 451-es paragrafus (Polgári Törvénykönyv) az indokolatlan meggazdagodásról (haszonszerzésről) szól, ami az ön esetében nem biztos, hogy célszerű jogi indok lenne egy perre.

Ha a parcellája egy nagy terület közepén van (nincs hozzáférhetési lehetőség), akkor annak a kiméretése sem megoldás. Nagy segítség lenne viszont egy ún. vázrajz készíttetése geodétával (ez sem szükségszerű).

Szükséges azonban írásban felszólítani a parcella használóját arra, hogy mérjen ki önnek pótföldet.

A 229/1991 T.t. számú, ún. ”földtörvényből” eredően az addigi használó és a tulajdonos között bérleti viszony jött létre, hacsak a felek nem egyeztek meg másként. A bérleti díjat viszont hároméves határidőn belül követelheti. Amikor önnek kimérték a pótföldeket, akkor kellett volna ragaszkodnia a többi kiméréséhez is, vagy pedig a bérleti szerződés megkötéséhez.

Amit most tehet: követelheti az általánosan elfogadott (amit másoknak is fizetnek) bérleti díj kifizetését három évre visszamenőleg – a többi már elévült, mert nem élt megfelelő formában a jogaival. Ha írásos felszólításra sem kapja meg a pénzt, bírósághoz fordulhat – a bírósági illeték a perelt összeg 5 százaléka.

Felszólíthatja a használót a bérleti szerződés megkötésére is. Ha nem teljesíti, szintén perelhet – 500,- Sk az illeték.

Továbbá felszólíthatja a használót pótföldek kimérésére. Ezt szintén követelheti bírósági úton, szintén nem nagy összegű illetékért.

Egyébként a Polgári Perrendtartás lehetővé teszi, hogy a bíróság elengedje a bírósági illeték megfizetését azoknak, akik rossz anyagi helyzetük miatt azt nem tudják megfizetni és emiatt nem tudnák érvényesíteni jogaikat. Ha önnek a nyugdíján kívül nincs más jövedelme és nincs más nagyobb értékű vagyona, meg lehet próbálni az illeték elengedésének kérvényezését.

Az ön problémájára több megoldás is van, és ha 1994-ben a megfelelő módon elkezdte volna az ügyintézést, már régen nem lenne gondja.

Azt tudom tanácsolni, hogy forduljon ügyvédhez. Ő pontosan elmagyarázza önnek a teendőket – a tanácsadásért kifizetett ügyvédi munkadíj megéri azt, hogy ön választ kapjon a kérdéseire, és főleg, hogy jogait érvényesíthesse.

Bármelyik módot választja, a megoldás az ön számára sikeres és kedvező lesz. Messze nem fog annyi pénzébe és idejébe kerülni, mint ahogy azt önnek valakik? (de biztos nem hozzáértő szakemberek) tanácsolták.

Dr. Balla Éva

Végre el kell már jutnunk a felismerésig, hogy mérsékelt, négy évszakát mindig megbízhatóan változtató, kellemes éghajlatunknak búcsút mondhatunk. Tél után nem enyhe tavasz, hanem perzselő kánikula, több hónapos eső nélküli nyár, majd hűvös hetek, itt-ott felhőszakadás. Vajon milyen lesz az augusztus, s az ősz? Talán ekkor számíthatunk kertjeink, terményeink számára kedvezőbb időjárásra? Ma nincs az a meteorológus, aki előrejelzést merne adni erre vonatkozóan. Pedig ideje lenne közhírré tenni, amit agrárszakembereink, a kutatóközpontokban dolgozó vagy faiskolákat vezető, szakboltokat ellátó vállalkozó szellemű kertészmérnökeink már néhány éve saját gyakorlatukkal bizonyítanak: déli területeink időjárási viszonyai egyre jobban közelítenek, hasonlítanak a mediterrán - Földközi-tenger melléki – tájak éghajlati viszonyaihoz. És ezekhez a körülményekhez kell hozzáigazítanunk agrikultúránkat is. Ők már számtalan, délebbre termesztett növény és cserje termesztését elkezdték. Ezt az éghajlati változást tudomásul kell vennünk, s nem szabad abban reménykednünk, hogy a régi mérsékelt időjárás tartósan visszatér. Inkább fel kell készülnünk arra, hogy a mostohábbá, mássá váló körülmények között is élnünk kell. Olyan zöldségféléket, gyümölcsfajtákat és úgy kell termesztenünk, hogy ellensúlyozzuk az időjárás negatív hatásait, illetve, hogy azokhoz alkalmazkodva, kihasználva a kánikulát, a nyár közepén beköszöntő - régebben májusi – esőket, mi kerüljünk ki győztesen e küzdelemből. Amíg nem segítenek ebben rugalmasabban a szakemberek, kísérletezzünk!

Hogyan? Ne csak a régtől megszokott időben ültessünk, vessünk. A kerti vetemények tenyészidejét – ma már sok a rövid tenyészidejű, általában koraiként nyilvántartott - figyelembe véve például vessünk újra, ültessünk most mindabból, ami májusban, júniusban kiszáradt, nem termett.

Nem szereti a spenótot? Vessen mángoldot!

Kevesen ismerik, kevesen fogyasztják. Pedig könnyen termeszthető, húsos, nagy levelei kiadós termést kínálnak. Enyhén sós vízben előfőzve, szinte csak leforrázva – mint a parajt – nagyon egyszerűen elkészíthetjük. Elég csak fokhagymás vajra, olívaolajra dobni, ízletes körítés a húsokhoz. De tölthetjük is. Gombás, húsos, sajtos, zöldséges töltelékkel. Salátákba keverhetjük. Szárrészeiből a spárgához hasonló levest főzhetünk, vagy feldarabolva ahhoz hasonlóan készíthetjük el.

Ahol a cukorrépa, takarmányrépa, cékla megterem, ott a mángold is jól érzi magát. Választhatunk zöld, vörös, sőt lilásvörös mángoldot is. Levelei formáját tekintve csupán kissé térnek el egymástól. Jó talajban, kellő nedvesség mellett a répalevélnél nagyobb levélzetet fejlesztenek, amelyet mindig alulról kezdünk letördelni. Úgy, hogy a közepét épen hagyjuk. Az alaposan megmosott levelek szárrészét különválasztjuk, s külön használjuk fel. A mángoldnak kellemes íze van, fanyarságát, kesernyésségét az előfőzéssel elveszíti. Mintha a spenót és a saláta keveréke lenne, de több ezeknél. Rendkívül gazdag ásványi anyagokban, sok vasat, meszet tartalmaz, a betakarotínon kívül a B-vitaminok egész sorát, a PP-vitamint, C-vitamint, bioflavinoidokat.

Ne vessük cékla után. Követheti a káposztaféléket, a babot, borsót. Ajánlott sortávolság 20-40 cm, fajtától függően tőtávolság 20-30 cm, vetési mélység porhanyós talajban 3 cm, kötöttebb talajban 1 cm. Az első levelek megjelenéséig gyakori öntözést igényel. Fejtrágyázást, növényvédelmet egyaránt kitűnően biztosít a csalánléből készített öntözővíz. Takarékosan bánjunk a magokkal. Egyelés helyett ültessük 1-2 szemenként úgy, hogy ujjunkkal kissé tömörítjük fölötte a földet. Időjárástól függően 2 hónap múlva már szedhetjük zsenge leveleit. Kis takarással áttelel, s tavasszal ismét friss levélzetet fejleszt.

Egy családot ellát egy kis zacskónyi, tízkoronás vetőmagról termesztve. A modern konyhák, az ésszerű táplálkozás értékes főzelékféléje, kitűnő zöldsége. Tessék megkóstolni!

Gyümölcsök gyümölcse - a málna

Illata, íze, zamata, színe – talán nincs is tökéletesebb, csodálatosabb gyümölcs. Csak a termesztése tűnik bonyolultnak, feldolgozása körülményesnek. Az is lehet, hogy nem jó helyről szereztük be a szaporítóanyagot, vagy nem kertünknek, talajunknak megfelelő fajtát hajtattunk. A málna főként a napsütötte területeken, de a gazdag, laza szerkezetű, jó lefolyású és trágyával javított talajban terem jól. Telepítéskor 2-3 cm-es gyökérdarabokat ültetünk a földbe, vagy konténeres, meggyökereztetett, nemesített, illetve keresztezett példányait szakboltokban vásároljuk. Az egyszer termő – második éves vesszőkről – már betakarítottuk a termést. Ezeket a vesszőket tőből le kell metszeni azonnal a szüret után, hogy a megmaradó, száradó vesszők ne gátolják a fiatal sarjak fejlődését és főként, hogy az esetleges betegségek ne terjedjenek át az új hajtásokra. Ilyen módon terjedhet ugyanis legkönnyebben a málna legveszedelmesebb betegsége, a vesszőfoltosság – didimella – is. A letermett vesszők szüret utáni azonnali eltávolítása és elégetése tehát fontos növényvédelmi beavatkozás is.

Ma már nagy a kínálat a különböző, júliusi, ún. egyszer termő – második éves vesszőkről termő – málnafajtákból. A Granát, a Zeva, a Giteneau, a Canby után megjelent a Bojana, az Afrodita, a Sojana, a Miral. E nyáron termő fajtákon kívül van már egyéves vesszőről termő, augusztustól szeptember végéig érő fajta is, a Medea, de ilyen az Ada is. A hozzáértő kertészek ezekből a fajtákból a vesszők megfelelő módon történő visszavágásával többször termő málnabokrokat vagy sövényt képezhetnek. Az utóbbi években terjed a szeder és a málna kereszteződéséből nyert Tayberry, amely szélárnyékos, déli fekvésű falakhoz, kerítésekhez telepítve meghálálja az ápolást, bő termést hoz.

Ne hiányozzék kertünkből ez a gyógyító erejű gyümölcs, amely üdítő italként, süteményekben, tejszínhabbal, nyersen és feldolgozva igazi ínyencség.

Fejtrágyázás, növényvédelem – csalánlével

A Nagy csalán – Urtica dioica – úgy tartják, a rendelkezésünkre álló gyógynövények közül a legszélesebb körben használható. Ezúttal csupán a címben feltüntetett szerepére hívjuk fel a figyelmet. Tavasszal az aszály korán leszárította, magba futtatta. Most, a hidegebb júliusi napok, esők segítettek, hogy ismét kihajtson, kerítések mellett, útszélen újra szedhessük zsenge hajtásait, mielőtt felmagzik. 1 kg friss, zöld csalán:10 liter víz arányban áztassuk e hatékony gyógynövényt nagyobb edényben – lehet műanyag vödör, ép zománcú, nagy fazék, de nem fémedény! – a legjobb hozzá az esővíz, vagy a kerti kút vize, mert nem klóros. Ne felejtsük el minden nap megkeverni a készülő permetet. Mindaddig, amíg hab nem képződik a tetején. Ez kb. tíz-tizennégy nap múlva következik be. Ekkor szűrjük le, és 1:10 arányban, vízzel hígítva permetezhetünk vele. Ha csak 2-3 napig áztatjuk, hígítás nélkül permetezhető. Szinte kivirulnak tőle veteményeink.

A rozmaring és a szekfű szaporítása dugványozással

Az előző számunkban leírt módon, fej- vagy szárdugványozással szaporítható a rozmaring. Ennek a közkedvelt, illatos fűszer- és gyógynövénynek a hasznosságára a későbbiekben még visszatérünk. A nemes és drága szegfűfajták ivartalan szaporításával tulajdonképpen a haszonkertészek foglalkoznak, hogy a drága vetőmagvak helyett olcsóbb ültetőanyaghoz jussanak. Olyanhoz, amelynél szavatoltan megmarad az általuk kiválasztott legszebb anyanövények minden jótulajdonsága.

1. A bokorról levágjuk a legszebb hajtásokat vagy fejeket. Úgy, hogy 10-15 cm-es dugványokat kapjunk.

2. Miután a dugványok talpát mindig közvetlenül egy szárcsomó alatt vágtuk, az alsó leveleket eltávolítjuk.

3. Sovány talajba dugványozunk, 1:1 arányban homokot és tőzeget keverünk össze. Ujjainkkal a 2 cm mélyre ültetett dugványok körül összenyomjuk a földet. A cserepet vagy szaporítóládát fóliával takarjuk, hogy magasabb legyen a páratartalom. Gondunk legyen a megfelelő hőmérsékletre, a jó szellőzésre, a szobahőmérsékletű vízzel történő permetező öntözésre. Türelmesen várjuk, hogy a laza talajban táplálék után kutatva kialakuljanak, s megnőjenek a gyökerek.

Az ínyencek karfiolja - a brokkoli

Tény, hogy ízletesebb, több az elkészítési módja, kellemesebb, finomabb. És a termesztése nem kíván több hozzáértést, mint a karfiolé. Szinte soknak is tűnik az a dicséret, amellyel elhalmozzák. De hát, ha a szakemberek mondják – biztosan van benne valami. Az emésztéshez szükséges ballasztanyagokon kívül tartalmaz káliumot, kalciumot, magnéziumot, fehérjét, zsírt, foszfort, szénhidrátokat, az A-és a C-vitaminon kívül K-vitamint, több B-vitamint, folsavat, pantothensavat, niacint stb.

Őszi hozamai nagyobbak, mint a tavaszi ültetésből betakarításra kerülők. Ha még nem próbáltuk, néhány palántányit vessünk vagy ültessünk. Jó lenne, ha befogadnánk étrendünkbe. Krémlevesnek, párolva, rakottan, előfőzve vagy nyersen salátákba, kisgyermekek tápláló, betegek és egészségesek kímélő étrendjébe egyaránt nagyszerűen felhasználható. Szakboltjainkban keressük a Lucky F1 vagy a Linda fajtát.

Itt az ideje

Mostantól kell védekeznünk a téli alma termésfoltossága ellen. A Jonatán esetében jonatánfoltosságnak is hívjuk. A tárolás alatt jelentkezik. Kesernyéssé válik az alma héja, ezért keserűfoltosságnak is mondják. Mostantól két hónapon át levéltápokat kell a permetekbe tenni. Ezek a Florisan Calcium, Vuxal Calcium vagy a Lamag Calcium, félszázalékos arányban. A cél, hogy az alma a héjában nagyobb mennyiségű meszet tudjon felhalmozni. Öntözővízben feloldva, a fa tövéhez öntve hasonló hatást tudunk elérni.

A kiültetett késői káposztaféléket fejtrágyázzuk és ha kell, öntözzük.

Szaktanácsadás

Hogyan füvesíthetném a talajt a gyümölcsfák alatt? Hiába kapálom, mindig milliónyi a gyom. Mi lesz, ha elnyomja a füvet?

Szalai András leveléből.

Belucz János kertészmérnök válaszol:

Vannak gyümölcsösbe való fűkeverékek. Mielőtt elvetjük, a gyomokat totálherbiciddel – Kapazin – kell kiirtani. Miután a fű kikelt, a fűre alkalmas herbicideket használunk. Szinte minden gyomirtó esetében csupán a széles levelű gyomok kiirtása lehetséges. Parkban, kisebb területen a Lonstár és a Bofix jöhet számításba.

így készül a köhögéscsillapító fenyőtoboz szörp

A fiatal, még zöld, leöblített fenyőtobozokat zománcos edényben annyi vízzel öntjük fel, hogy a tobozokat ellepje, de az edénynek csak a háromnegyedéig érjen. Addig főzzük, amíg a víz a felére apad. Akkor leszűrjük, a tobozokat kipréseljük. Minden liter léhez 75 dkg cukrot számítunk és sűrűre főzzük. Közben kevergetjük, hogy le ne égjen. A habját leszedjük. Forrón kisebb üvegekbe töltjük, légmentesen lezárjuk, száraz gőzbe tesszük. Télen egy-egy kanálnyi enyhíti, megszünteti a száraz köhögést, torokfájást.

Kimerültség elleni rozmaringos bor

Befőtt – bármilyen, kevés cukortartalmú gyümölcsből

Nagyon friss, de érett, ép gyümölcsöt veszünk, gondosan megmossuk, megtisztítjuk. A kisebb szemű, bogyós gyümölcsöket egészben, a nagyobbakat kettévágva vagy feldarabolva az üvegekbe rakjuk. Rázogatva, ütögetve tömörítjük. Citromos, citromsavas, vanília rúddal vagy szegfűszeggel ízesített vizet forralunk, ezzel öntjük fel. De a lédús gyümölcsöket enélkül is eltehetjük. Aki egészen biztosra akar menni, két kávéskanálnyi rumot tehet az üvegek tetejére. Légmentesen lezárva, nem túl magas hőfokon – 80-85 oC-fokon – 25 percig gőzöljük. Nem vesszük ki a vízből, ott hagyjuk kihűlni. Majd 1 napon belül ezt a műveletet – a 20-25 perces gőzölést – még háromszor megismételjük. Akinek ideje engedi, e műveleteket feloszthatja 1-3 napra. A lényeg, hogy a csírák a többszöri felhevítéssel biztosan elpusztulnak. Felbontás után édesítőszerrel édesíthetjük a gyümölcsöket. A rétesalma, pitébe való alma eltevését nemcsak cukorbetegeknek mindig így, víz, cukor hozzáadása nélkül végezhetjük.

Lekvár

Tömény húsú gyümölcsből készíthetjük – szintén cukor nélkül. Az érett, ép gyümölcsöt megtisztítjuk és ledaráljuk. Hibátlan zománcú edényben egészen sűrűre főzzük. Szalicilt keverünk bele, forrón üvegekbe töltjük, a sütőbe tesszük, hogy a tetejük megbőrösödjön. Másnap lezárjuk. A szalicillal, rummal átitatott kis gézdarabkák az üvegek tetejére téve szintén megóvják készítményeinket a penészesedéstől. Hideg, szellős kamrában tartjuk a befőtteket, dzsemeket, lekvárt.

Kilenc hómapja tart az észak-koreai atomválság. A múlt héten végre reménytkeltő hír is érkezett a térségből: Észak-Korea tudatta az Egyesült Államokkal, hogy hajlandó részt venni a többoldalú tárgyalásokon a válság megoldásáról. Ez azért jelentős fejlemény, mert az észak-koreai és az amerikai álláspont között ez a kérdés okozta a legnagyobb feszültséget. Phenjan kizárólag az USA-val akart tárgyalni és egy megnemtámadási szerződést kicsikarni tőle, Washington pedig egy többoldalú – koreai–kínai–japán–amerikai – megállapodással volt csak hajlandó tárgyalni az északiak atomfegyverkezési programjának leállításáról.

Az északiak természetesen feltételt is szabtak a sokoldalú tárgyalások elfogadásához nehogy csorba esdék önérzetükön: biztosítékot követelnek az Egyesült Államoktól, hogy "nem folytatja Kim Dzsong Il elnök kormánya elleni áskálódását". A javaslatot észak-koreai ENSZ-diplomaták terjesztették elő az amerika–észak-koreai megbeszéléseken.

Kína szerepe

A Kínai Népköztársaság elemi és deklarált érdeke, hogy szomszédságában ne legyen atomfegyverekkel felszerelt haderő. Ez a politikai álláspont tette lehetővé, hogy Kína az USA és Észak-Korea között valamiféle közvetítő szerepet töltsön be, sőt ezen túlmenően maga is nyomást gyakoroljon Kim Dzsong Il rezsimjére a Koreai-félsziget atomfegyver-mentességének megőrzése érdekében. Következtetni lehet arra, hogy az a phenjani lépés, amellyel Kim beadta derekát egy kínai kezdeményezés eredménye. Hu Csin-tao kínai államfő személyes képviselőjét, Taj Ping-hua külügyminiszter-helyettest küldte egy levéllel Phenjanba Kim Dzsong Ilhez. Kim ritkán fogad külföldi diplomatákat, ám most nemcsak meglepően hosszú eszmecserét folytatott a kínai küldöttel, hanem vele is vacsorázott. A kínai javaslat lényegében egy formális kompromisszum: a kétoldalú tárgyalásokat előzze meg egy többoldalú eszmecsere, sőt ez a két találkozó egyidőben is megtörténhet külön-külön helyiségekben. Röviddel a kínai főmegbízott phenjani tárgyalásai után egyezett bele Észak-Korea a többoldalú tárgyalásokba.

Talán nem véletlen, hogy Colin Powell amerikai külügyminiszter rövidesen telefonon tárgyalt Li Csao-hszing kínai külügyminiszterrel. A hivatalos jelentés szerint a két fél, "továbbra is fenntartja kapcsolatait" és "további erőfeszítéseket tesz az együttműködés építő jellegű továbbfejlesztésére". Ez diplomáciai nyelvről lefordítva annyit jelent, hogy az USA megköszönte Pekingnek sikeres közbenjárását a sztálinista diktatúra vezérénél.

Mekkora az észak-koreai veszély?

Az utóbbi hetekben az észak-koreai nukleáris program körüli helyzet azért éleződött ki, mert Phnejan bejelentette: befejezte a bjonjangi atomerőmű kiégett nukleáris fűtőelemeinek feldolgozását. Ez annyit jelent, hogy alkalmassá tette az atomhulladékot az atombomba gyártásához szükséges plutónium kivonására. A minap Phenjan bejelentette azt is, hogy 6 atombomba elkészítéséhez elegendő plutónium áll rendelkezésére. Japánban ugyan fenntartásokkal fogadták a bejelentést, de akár blöff, akár nem, az ilyesmit komolyan kell venni.

Közismert, hogy Észak-Korea fejlett rakétatechnikával rendelkezik. Sikeresen kipróbáltak és gyártanak 1300 km hatósugarú rakétákat. A Nodon típusú rakétaütegeket a Japán-tenger partvidékén állomásoztatják és egy esetleges rakétacsapás Japán bármely részét elérheti. Az északi rakéták könnyedén elérhetik a Dél-Koreában állomásozó amerikai csapatokat. Valószínűleg csupán szóbeszéd, de olyan jelzések is felröppentek, hogy 200 észak-koreai rakétát programoztak be japán célpontokra. Ez azonban a szakértők szerint erős túlzás.

Amerikai ellenlépések

Természetesen az Egyesült Államok is felkészül egy esetleges észak-koreai atomcsapásra, bár hivatalosan egyértelműen a diplomáciai megoldást tartja szükségesnek és lehetségesnek. Az amerikai védelmi minisztérium, a Pentagon állítólag olyan tervet készít, amely Észak-Korea teljes destabilizálására és gazdasági erejének felőrlésére irányul. Ezt az állítólagos tervet a US News and World Report szellőztette meg. Az amerikaiak a terv szerint sorozatos és hosszan tartó hadgyakorlatokat tartanának az északi határ közvetlen közelében, ami állandó készenlétre kényszerítené Phenjant. Az így kialakult helyzetben állandó felderítő repüléseket kellene végezni az egész határvonalon, ami a szűkös üzemanyag-ellátás következtében kimerítené a tartalékokat. A határra vezényelt északiak bunkerekben töltenék napjaikat, fokozatosan elfogyna élelmiszer- és vízkészletük, ami lázongásokhoz vezethetne. Olyan helyzet alakulhatna ki, amelyben elég lenne egy felderítőgép lelövése, vagy egy tüzérségi gránát átlövése a határvonalon, s máris kitörhetne a háború. A terv korántsem vonzó az USA szövetségesei és partnerei számára, sem Dél-Korea, sem Japán, de Kína sem tartja elfogadhatónak.

Miért bizalmatlan Amerika?

A tárgyalások helyett atombomba-fejlesztés és haditerv kidolgozása kíséri a koreai atomválságot. Miért kicsinyeskednek a kétoldalú és a többoldalú tárgyalások körül, amikor a helyzet ilyen veszélyes? Ezt kérdezi az újságolvasó már hetek óta. Az éleződő helyzet oka a bizalmatlanság az Egyesült Államok részéről. Az USA egyszerűen nem bízik meg Phenjan ígéreteiben, mert a két ország már kötött a kilencvenes évek elején egy kétoldalú egyezményt, de Phenjan ezt megszegte. Akkor arról született megállapodás, hogy az USA üzemanyaggal látja el Észak-Koreát, aminek fejében Phenjan leállítja a bjonjongi atomerőművet és hagyományos üzemanyaggal biztosítja villanyáram-szükségletét. E szerződés megszegése óta az USA nem hajlandó újabb bizonytalan kétoldalú megállapodásra Kim Dzsong Il rendszerével. Washingtonnak olyan megállapodásra van szüksége, s ez biztosíthatja az atomválság megoldását, amelyet több ország szavatol és nem engedi meg Phenjannak a megállapodások megszegését. Ez jelenleg az egyetlen kiút a koreai atomválságból.

V. G.

Az uniós csatlakozás közeledtével egyre inkább előtérbe kerül a környezetvédelem kérdése, a környezeti ártalmak kivédésének fontossága. Nézzük, hogyan áll ezen a téren a Komáromi járás, illetve a kicsit tágabb régió, és milyen lehetőségei vannak a Járási Hivatal Környezetvédelmi Szakosztályának.

– A kérdést ketté kell választanunk. Az államigazgatási része a mi területünk, a kivitelezés pedig a járás községeinak és városainak a hatáskörébe tartozik – tájékoztat Vendel Tibor mérnök, a környezetvédelmi szakosztály részlegvezetője. – A beruházásokra nekünk egy fillérünk sincs, az Európai Unióból érkező pénz tulajdonjoghoz van kötve, így a mi hivatalunk nem tud hatni arra, ki mikor milyen beruházásba kezd. Mi felügyeljük a környezetet a  törvény előírta területeken – ilyen a levegőszennyezés, vízszennyezés, természetvédelem, hulladékgazdálkodás. Április óta az építkezési hivatal önállósult, tehát ez már nem a mi hatáskörünkbe tartozik. És tulajdonképpen az építkezési hivatal a legerősebb a környezetvédelem szempontjából, mert ha nem engedik megépíteni ezt vagy azt az objektumot, az soha nem fogja szennyezni a környezetet.

Milyen a pillanatnyi helyzet az önök által felügyelt területeken?

– A levegőszennyezéssel nincs különösebb gond, mert szerencsére a környéken nincs olyan ipari létesítmény, amelyik veszélyt jelentene. Egyedül a fűtést, illetve a mezőgazdaságban az állattenyésztésből adódó levegőszennyezést említhetném, amivel azonban nemigen lehet mit kezdeni. Az állat bárhol lenne, ugyanúgy szennyezné a levegőt. A természetvédelem szempontjából vannak kiemelt védelmet élvező területek, ahol tilos bizonyos tevékenységek végzése és fejlesztése. Nálunk ilyenből is kevés van. Persze a tulajdonjog vonzatában már nem olyan egyszerű a tiltás, mert ha valakinek például megtiltjuk, hogy egy bizonyos területen valamilyen tevékenységet, termelést végezzen, akkor kártérítési igénnyel fog élni, és jogosan. Ha az állam védeni akar egyes területeket, akkor felvásárolja és megóvja, ha meg nincs rá lehetősége, akkor a tulajdonos kárát valamilyen formában meg kell térítenie.

A hulladékgazdálkodást is önök felügyelik. Úgy tudom, a községeknek biztosítaniuk kell a telephelyeket, ahová a lakosok elvihetik a szemetet. Ha a község rendelkezik telephellyel, azokat, akik nem tartják be az előírásokat, büntetéssel sújthatják. A “fekete” lerakatokon szerencsére nincs veszélyes hulladék, inkább csak a ház körül keletkezett háztartási hulladékot ”felejtik ott”...

– Sajnos a lakosság ökológiai tudata még nagyon alacsony. A saját kertjét mindenki szépen kitakarítja, a szomszédos telekre viszont már nyugodt szívvel odarakja a szemetet. Mindenki úgy gondolja, így gazdaságosabb, az elszállítás sem kerül semmibe. Csak arra nem gondolnak az emberek, hogy később az ő utódaiknak kell helyrehozniuk a hibákat, károkat, és akkor már sokkal drágább lesz. A vállalatok is csak a pillanatnyi haszonra összpontosítanak. Szerencsére az utóbbi években több jó minőségű hulladéktároló épült, de természetesen egyik sem üzemel ingyen, és falun az emberek sokszor nem hajlandók kifizetni az elhordásért és tárolásért járó díjakat. A község kénytelen hozzájárulni a költségekhez, viszont ha ezt dotálja, más tevékenységre nem marad pénze.

Úgy tartják, a Csallóköz rejti a legnagyobb ivóvízkészleteket. Ezek megőrzése nem jelent gondot?

– A járásban a legnagyobb probléma éppen a víz. De nem az ivóvíz, ez viszonylag jól biztosított – mindenhol van megfelelő vízkészlet. A járás egy része – Gúta, Naszvad, Lakszakállas, Bogya – a Bősről érkező központi rendszerre csatlakozik, Komáromnak saját, nagyon jó vízkészlete van, és a higiénikusok megállapítása szerint a többi községben is megfelelő mennyiségű és minőségű a víz. A magasabb vas- és mangántartalom csak esztétikai problémát jelent, az egészségre nem káros. Az igazán komoly gondot a szennyvíz okozza. A járásban igen kevés helyen van szennyvíztisztító, ahol pedig van, nem megfelelő színvonalú. Jó példa erre Komárom, ahol harminc évvel ezelőtt felépült egy provizórikus szennyvíztisztító, és azóta sem történt továbblépés. Sokszor tapasztaltuk, főleg heves záporok idején, hogy a csatornarendszer nem tudta elnyelni a vizet, és bizony a víz szennyvizestül megtalálta az utat a pincékbe, mélygarázsokba és egyéb nemkívánatos helyekre. Most jutottunk el odáig, hogy a város az ISPA program keretében európai uniós támogatással az elkövetkező években fel tudja újítani a városi szennyvíztisztítót. Sajnos Brüsszel túl messze van, a jóváhagyási folyamat hosszadalmas, de bízom benne, hogy sikerül megvalósítani ezt a komoly beruházást. Sok faluban egyáltalán nincs szennyvíztisztítás, de mivel ennek megvalósításe rendkívül költségigényes, nem hiszem, hogy a közeljövőben a települések saját erőből meg tudják oldani ezt a problémát. Sőt a hitelfelvétel sem könnyű, mert ehhez megfelelő mennyiségű beterhelhető ingatlannal kell rendelkezni. Egy ezerlakosú falu számára a szennyvíztisztító berendezés kb. tízmillió koronába kerülne, a csatornahálózat ennek a többszörösébe.

Mennyire tudnak ebben a munkában segíteni az uniós pályázatok?

– A pályázatok általában csak a költségek felét vagy még kevesebbet biztosítanak. Az ISPA keretében például a legkisebb összeg 5 millió euró, ami igen komoly beruházást jelent. Ha az összeg felét önerőből kell biztosítani, akkor sem reális a megvalósítás, ha akár tíz falu társul, mivel kb. százmillió korona nagyon sok, nem tudják összerakni. Az államnak kellene még magára vállalnia egy-egy részt, minél kisebb a település, annál nagyobb mértékben, hiszen egy kis faluban kevés a lakos, kevés az adóbevétel, tehát szűkösek a lehetőségei. Egy nagyobb város több hitelképes tulajdonnal rendelkezik, a bevételei is magasabbak, sokkal könnyebben tud boldogulni.

Milyen nagyságrendben nyújt támogatást az említett tevékenységekhez az állam?

Az utolsó 5–6 évben 15–20 millió korona körüli állami támogatás érkezett a járásba mindenféle környezetvédelemmel kapcsolatos tevékenységre. Ez nagyon kevés, a faluból beérkezett kérvények ennek tíz-húszszorosát igényelnék, tehát sokkal többre lenne szükség, például a községekben a csatornázás kiépítésére. Paton, Izsán, Vágfüzesen már elkezdődött a csatornahálózat építése, de a rendelkezésükre álló pénzből mindössze pár száz métert tudnak kiépíteni, hiszen egy kilométernyi csatorna 3–4 millió koronába kerül. Természetesen ez nemcsak a Komáromi járás problémája, országosan is hasonló gondokkal küszködünk. A beruházások több mint ötven százaléka – az EU-elvárásoknak megfelelően – épp a szennyvízgond megoldására irányul.

A járásban több természetvédelmi tájegység van. Ezekben milyen a helyzet?

Ezeken a területeken a legnagyobb gondot a konkrét fizikai védelem jelenti. A pénz itt is kevés, és nem elég, ha csak kirakjuk a tiltó vagy figyelmeztető táblákat. Valamilyen őrökre lenne szükség, akik folyamatosan ott vannak a terepen. Lényegében egy kollégánk foglalkozik a járásban ezzel a típusú környezetvédelemmel, és még egy hölgy az Állami Természetvédelmi Hivatal képviseletében. Van néhány önkéntesünk, de még velük együtt is nagyon kevesen vagyunk. Ha valami gond, szabálytalanság van, jelzik a vízgazdálkodási vállalat tagjai, az erdészek, halászok, de akkor általában már megtörtént a baj, csak orvosolni tudjuk, megelőzni nem. Sokat elárul az az adat, hogy 1996-ban még harminchatan foglalkoztunk környezetvédelemmel a járásban, az átszervezések után mára csak hatan maradtunk.

Hernádi Anna

Jövőre már választhatunk, hol kezdünk spórolni a nyugdíjra. A majd százmilliárdokat összegyűjtő nyugdíjpénztárak az államtól kapott engedély alapján fogjág gondozni-kezelni megtakarított pénzünket.

A nyugdíjra ténylegesen 2005-ben kezdünk el takarékoskodni –jelentette be a minap Ľudovít Kaník munkaügyi miniszter. Szerinte a nyugdíjbiztosítás reformjától azt remélhetjük, hogy a nyugdíj magasabb lesz keresetünk felénél. Annak, aki részesévé válik a megreformált nyugdíjrendszernek, munkáltatója bruttó keresete 10%-át küldi el a nyugdíjpénztárban nyitott és vezetett számlájára. A számlát kezelő pénztárt mindenki maga választja meg, s ha szolgáltatásaival nem lesz elégedett, félévenként egyszer felcserélheti egy másikkal, miközben a számlán összegyűlt pénze természetesen az övé marad.

Az egyéni nyugdíjszámlák bevezetése nem jelenti annak a járuléknak a megemelését, amelyet az alkalmazottak és a munkáltatók fizetnek az állami Szociális Biztosítónak. 2005-től a biztosítottak annak az összegnek a felét, amelyet most az állami intézménynek küldenek el, saját számlájukon fogják összegyűjteni. Persze a biztosítóban így kevesebb lesz a pénz a már megszabott nyugdíjak kifizetésére. A hiányt a privatizáció bevételeiből akarják pótolni.

A miniszter azt állítja, hogy az új, tőkésített pillérből és a jelenlegi, de némileg megnyirbált rendszerből származó nyugdíj több lesz az alkalmazott produktív időszakában kapott keresete felénél. Az új pillér adja majd a járadék 30-35%-át, ami a jelenlegi rendszertől kapott résszel együtt kiteszi a biztosított keresetének 53-58%-át.

Az egyéni számlán elhelyezett pénz kamatozni fog, s átszállhat az utódokra. Ha valaki valamilyen oknál fogva nem tud összespórolni annyit, hogy legalább minimális nyugdíjt kapjon (a létminimum 1,2-szerese), a különbözetet megkapja az államtól.

A nyugdíjra való jogosultság nem az életkor, hanem a megtakarított összeg függvénye lesz. A megfelelő összeget a biztosított kiveheti a pénztárból, és valamelyik életbiztosítóban életjáradékot vásárolhat rajta.

A kötelező nyugdíjbiztosítás mellett létezik majd adókedvezményezett kiegészítő vagy önkéntes biztosítás is.

A megtakarított pénz örökölhető lesz

A nyugdíjpénztárak kezelésében levő számlákon megtakarított pénz a befizető biztosított tulajdona, tehát örökölhető lesz. A biztosított elhalálozása esetén az egész általa megtakarított összeget a hátramaradottak öröklik. Feltételezések szerint ez az összeg esetenként meghaladja majd az egymilliót is.

Az új rendszer lehetővé teszi, hogy az örökösök akkor is örököljenek, amikor a biztosított már kapta a nyugdíjt. Megtakarított pénzéből ugyanis csak olyan életjáradékot kell majd vennie valamelyik életbiztosítóban, amely megfelel a minimális nyugdíjnak, tehát a létminimum 1,2-szeresének. A számláján megmaradt pénzt utódai örökölhetik.

Ki fog takarékoskodni?

Kötelezően fognak takarékoskodni azok, akik 2005-ben kezdenek el dolgozni.

Kötelezően fognak takarékoskodni azok az önfenntartó személyek, akiknek éves jövedelme meghaladja a 110 ezer koronát.

Mindazok, akik állásban vannak, 2006 júniusáig dönthetnek arról, elkezdenek-e takarékoskodni, vagy továbbra is csak a Szociális Biztosítónak fizetnek járulékot.

Valószínűleg nem éri meg nyugdíjra spórolni azoknak, akik számára a nyugdíjkorhatárig tíz évnél kevesebb van hátra, mert ennyi idő alatt megtakarított pénzükkel nem tennének szert számottevő hozamra. (Ha mégis elkezdenének spórolni, megtakarított pénzüket a biztosító befizetett járulékként veszi számításba, és nyugdíjukat úgy határozza meg, mintha nem takarékoskodtak volna.)

Hol gyűlik majd a hozam?

A nyugdíjpénztárak különböző alapokban fogják kamatoztani a biztosítottak megtakarított pénzét.

Az ún. növekedési alap az összegyűlt pénz 80%-át fektetheti majd részvényekbe (ezek révén nagy nyereséget érhet el, de veszíthet is), 20%-át pedig a részvényeknél biztonságosabb kötvényekbe, amelyek után rendszerint kisebb a hozam.

Ezt a befektetési módot a 35 év alatti fiataloknak ajánlják.

Az ún. kiegyensúlyozott alap esetében a pénz felét részvényekbe, felét pedig kötvényekbe fektetik majd. Az ajánlott korosztály 35 és 45 év közötti.

Az ún. konzervatív alap kezelői kizárólag kötvényekbe fektetik a pénzt, többnyire majd azokét, akik ötvenen felüliek.

A takarékoskodás feltételei

Az állampolgárnak nyugdíjpénztárt kell választania.

A munkaadó ennek utalja át havonta a bruttó kereset tíz százalékát.

A pénz alapokban fog kamatozni.

A biztosított a nyugdíjkorhatár elérése után életjáradékot vásárol, a fennmaradó pénzt programszerűen vagy egyszerre is kiveheti.

Ez a pénz örökölhető is.

Azok a biztosítottak, akik takarékoskodni fognak, nem a Szociális Biztosítónak fizetnek majd rokkantsági biztosítást, hanem azonos feltételek mellett a kereskedelmi biztosítók valamelyikének. (gz)

Timothy Garton Ash angol újságíró, politológus és történész George Orwell születése 100. Évfordulójának (ez év június 25.) hetében jelentette meg első alkalommal teljes egészében azt a listát, melyet a kommunizmussal szimpatizáló egyének nevével Orwell állítólag átadott a Brit Titkosrendőrségnek. Ash a Guardian című brit lapban adta közre az ún. Orwell-listát, amely természetesen komoly visszhangot váltott ki a világirodalmi közvéleményben – és főképpen a neves angol író szimpatizánsainak széles táborában...

A szóban forgó lista annak az irománynak a másolata, melyet Orwell már komoly betegen, 1949. május 2-án adott át közeli barátnőjének, Celia Kirwannak, aki éppen abban az időben kezdett el dolgozni a brit külügyminisztérium egyik, félig-meddig eltitkolt osztályán. Az Orwell-féle listán 38 újságíró, író és színész neve szerepel, akik állítólag a szovjet rezsim szimpatizánsai voltak, illetve nagyon közel álltak ahhoz a rendszerhez.

Celia Kirwan az elmúlt év őszén távozott az élők sorából. Az Orwell-lista másolatát lánya, Ariane Bankes találta meg s adta át a brit újságírónak, Timothy Garton Ashnek. Először talán röviden arról, ki is volt tulajdonképpen Celia Kirwan. 1945 karácsonyán ismerkedett meg vele Orwell, szerelmes lett bele, de a hölgy finoman elutasította őt, mondván, közeli barátok maradhatnak. Orwell módfelett megbízott benne, sőt, kedveskedni, hízelegni akart Celiának, közeledni akart hozzá – ugye, mint általában a nagy szerelmesek. Irodalmárok egész csapata véli úgy, hogy éppen ennek a kedveskedésnek-hízelgésnek lett az eredménye az is, hogy az író átadta a hölgynek a részletezett listát.

Nehéz napokat élt át már abban az időben George Orwell. A costwoldsi szanatóriumban feküdt, erős tüdőbajban, amely aztán nem sokkal később, 1950. január 21-én végzett az életével. Vajon mennyire kellett neki abban az időben a hozzá való női közeledés, a kedveskedés. Mert Celia minden bizonnyal kedveskedni, közeledni tudott hozzá, csak éppen az író szerelmét utasította vissza. Ravaszul, igazi női ésszel. Orwell pedig talán még mindig elhitte, hogy Celia egyszer igazából is szeretheti... S ezért adta át a nőnek a listát? Ennek a csalóka közeledésnek a fejében? Annak a hölgynek, aki az író szerelmét nem akarta viszonozni, aki már az Állatfarm című világhírű regényében egyértelműen rámutatott a szovjet totalitarizmusból eredő hatalmas veszélyre. Még abban az időben, amikor mások éppen nagyban ünnepelték és dicsőítették a “nagy testvért”. Ő már abban az időben harcolt a hidegháború ellen, holott tulajdonképpen az a háború még el sem kezdődött! S már érezte, hogy tennie kell valamit a hidegháború ellen, mert számára, nem egészen ötvenévesen, közeledik a vég. Az élet utolsó pillanatai...

Persze, ezek csupán fontolgatások, elmélkedések, vajon miért is adta át Orwell a listát. Nem szolgálhat mentségéül, hogy szerelmes volt – s a névsorral “kedveskedni” akart Celiának. Kém volt tehát Orwell, hogy egyáltalán listát vezetett, ilyen listát készített? Azt mondják, valahol mindannyian kémek vagyunk. S főképpen az írók azok... Rengeteg tisztázatlan kérdés marad az ún. Orwell-listával összefüggésben. Olyan, amelyeket már senki nem tud hozzáértéssel, reálisan megválaszolni. Csak a találgatások, a feltételezések, a latolgatások sora nyúlik talán napról napra hosszabbra. Hogy miért adott át egy listát George Orwell Celia Kirwannak, azt bizonyára csak ő maga tudta. Vajon ha a brit külügyminisztérium hivatalnokai látogatták volna meg őt a szanatóriumban, átadja-e nekik is a névsort? De hát már az előbbiekben jeleztem: a kérdéseket – s ez teljesen egyértelmű – az 1984 írójának kellene feltenni... Aki száz éve született – és már 53 éve nincs az élők sorában.

Susla Béla

A legfontosabbat, vagyis azt, milyen gyógykezelést térít a biztosító, milyenre futja a kiegészítő biztosításból és milyent kell saját zsebből fizetnünk, majd a gyógyászati rendtartásról szóló törvény mondja meg. Az egyelőre titkos tervezetről kiszivárgott hírek szerint nem fogunk neki örülni. Peter Pažitný mérnököt, Zajac miniszter tanácsadóját, az egészségügyi reform társszerzőjét ezúttal más jogszabályokról kérdeztük.

Állítólag már túljutott a tárcaközi egyeztetésen az egészségügyi reform két kulcsfontosságú törvénye. Milyen eredménnyel, és mi következik ezután?

– Valóban fontos törvényekről van szó, az egyik az egészségbiztosításról, a másik az egészségbiztosítókról és az egészségügyi felügyeleti hivatalról szól. Körútjukról ezek a jogszabályok 400 oldalnyi megjegyzéssel és észrevétellel tértek vissza. Miután megtörténik a javaslatok beépítése a tervezetekbe és azok harmonizációja a többi előírással, a törvényekről ismét a kormány fog tárgyalni. Folyamatban van az orvosi kamarákról, a gyógyászati rendtartásról és az egészségügyi ellátásról szóló törvények előkészítése is, s a minisztérium úgy tervezi, hogy valamennyit egyszerre terjesztik a parlament elé.

Mi újat hoz az egészségbiztosításról szóló törvény?

Némileg megváltoztatja az egészségbiztosítás filozófiáját. Kimondja, hogy ez a biztosítás csak a biztosítottakra és az alapellátásra vonatkozik. Biztosítottá úgy válhatunk, hogy a biztosító számára kitöltjük a jelentkezőívet, és megnevezzük azt, aki a biztosítási díjat fizetni fogja. Az állam már nem a költségvetésben évenként meghatározott összeget, hanem az átlagkereset bizonyos százalékát fogja téríteni biztosítottjai után. Egyelőre az látszik bizonyosnak, hogy ez a díj 3 százalék vagy ennél több lesz. Még az arány végleges meghatározása előtt összeállítják az állami biztosítottak jegyzékét, mert most még azt sem lehet tudni pontosan, ki tartozik a 3,3 millió személyt számláló közösségbe. A regiszter rendezése után valószínűleg 200 ezerrel lesz kevesebb az állami biztosított. Közéjük sorolják majd azokat is, akik biztosítását jelenleg a Nemzeti Munkahivatal fizeti.

Milyen változás várható az egészségbiztosítók működésében?

– Újdonság lesz, hogy a gyógyfürdői kezelésről már nem a szociális, hanem az egészségbiztosító fog gondoskodni. Az egészségügyi tárca arra törekszik, hogy az egészségbiztosítás eszközei előre meghatározhatók, tervezhetők s ezáltal hatékonyabban felhasználhatók legyenek. Törvény fogja meghatározni, hogy az állam mennyit fizet biztosítottjai után. Ez nélkülözhetetlen akkor, ha a biztosítók gazdálkodó részvénytársaságok lesznek, és egy évnél hosszabb időre akarnak majd tervezni. Ráadásul az egészségügy így mentesülhet a kormány és a parlament politikai befolyásától, valamint az állami költségvetéstől való, évente megújuló függőségtől. Megfontolás tárgya még az is, hogy az egészségbiztosítási járulék milyen arányban terhelje a munkaadót és a munkavállalót. Szó van a 9,5 és 4,5, illetve a 10,5 és 3,5%-os megosztásról, valamint más változatokról.

Hogyan rendelkezik a törvény a kivetési alapról?

– A törvény kimondja, hogy a maximális kivetési alap az átlagbér háromszorosa, a minimális pedi a minimálbér lesz. Ebből kell majd fizetni a 14%-ot. A módosítás számottevő változás a jelenlegi helyzethez képest, amikor a maximális kivetési alap 32 ezer korona, a minimális pedig a járulékfizető besorolásától függően változik, például háromezer korona is lehet.

A törvény állítólag előírja majd a biztosítási díj éves elszámolását is...

– Igen, a márciusi adóbevallás idején kiszámítják, hogy a biztosított éves viszonylatban mekkora járulékot fizetett be, megállapítják, hogy tényleges évi jövedelme alapján mennyi lett volna a valójában befizetendő összeg (természetesen figyelembe véve a maximális és minimális kivetési alapot), s ebből megkapják, többet vagy kevesebbet fizetett-e a kelleténél.

Ha fél évig minimálbért kapott, aztán havonta 200 ezer koronát keresett, az elszámoláskor egész évre vonatkozóan a maximális kivetési alap szerint kell fizetnie?

– Pontosan. Így lesz igazságos.

Napjainkban egyesek kifogásolják a befizetett díjak újraelosztási rendszerét. Megmarad ilyennek vagy változik?

– Lesz változás. A törvény arra készteti majd az egészségbiztosítókat, hogy a jövedelmüket jelentő járulékokat a lehető legnagyobb mértékben begyűjtsék. Újraelosztásra az előírt és begyűjtött biztosítási díjak 95%-ának 90% százaléka kerül. Az a biztosító, amely a 95%-os begyűjtési arányt nem éri el, a hiányt saját eszközeiből lesz kénytelen pótolni. A szolidaritás jegyében történő újraelosztás kritériuma a biztosítottak száma, neme és kora lesz. Az egészségügyi közbiztosítás szolidaritása azt jelenti, hogy mindenki a lehetőségei szerint fizet biztosítási díjat, az ellátásból pedig szükségletei szerint részesül. A fizetni nem tudók helyett az állam térít.

Ha a biztosítók olyan részvénytársaságok lesznek, amelyek nyereséget is elérhetnek, hol a garancia, hogy a betegek gyógyítása helyett számukra nem a nyereség növelése lesz a fontosabb?

– A nyereségorientáltság látszott a nagyobb gyógyellátási hatékonyság egyetlen lehetséges módjának. A felügyeleti hivatal feladata lesz, hogy ne engedje megrövidíteni a beteget. Ha már úgy döntöttünk, hogy nyereséget a nagyobb hatékonyság érdekében az egészségügyi ellátást szolgáltató intézetek is elérhetnek, ezt lehetővé kellett tenni a biztosítóknak is. A hivatal ex offo és a betegek panaszai alapján fog cselekedni. Védeni fogja nemcsak a beteg, hanem ha szükséges, az orvos igazát is, hiszen a gyógyulás attól is függ, hogy a páciens betartja-e az orvos utasításait.

A biztosítók esetében is fontos a fizetőképesség. Mi a feltétele annak, hogy egy egészségbiztosító megjelenjen a piacon?

– Százmillió korona. Az összeg nem végleges, magasabb is lehet, hiszen voltak, akik 500 milliót, sőt egymilliárdot javasoltak. És az intézetnek természetesen tartalékalapot is kell képeznie. Ez valószínűleg bevételeinek 3%-a lesz.

Hogyan lesznek a gyógyszerekért több mint hatmilliárd koronával tartozó egészségbiztosítókból nyereséggel kalkuláló részvénytársaságok?

– Folyamatos átalakulással, miközben a minisztériumnak segítenie kell követeléseik és tartozásaik rendezésében. Az egészségügyi intézetek adósságmentesítése három szakaszban fog megvalósulni, az elsőt, amely a január elsejével megyei és községi hatáskörbe került intézeteket érintette, a kormány már jóváhagyta. A második szakaszban kerül sor az egészségbiztosítókra, a harmadikban pedig azokra az intézményekre, amelyek továbbra is állami hatáskörben maradnak. Az adósságmentesítésre vonatkozó elképzelések egyelőre nem publikusak, de már folynak tárgyalások a Nemzeti Vagyonalappal, és még sok esetben kell tisztázni a követelések és tartozások megalapozottságát is. A nyilvántartott tartozások elérik a GDP 2,5%-át, s ez igen nagy szám.

A gyógyszerekre is kivetendő 19%-os hozzáadottérték-adó még nehezebb anyagi helyzetbe juttatja a krónikus betegségben szenvedő idős embereket...

– A gyógyszerárak emelkedésének ellensúlyozásáról tárgyalásokat folytatunk a pénzügyi tárca illetékeseivel. El kell mondani, hogy az egyezkedés nagyon bonyolult. Uniós követelmény, hogy a közpénzek hiánya jövőre ne haladja meg a GDP 3,4%-át, ugyanakkor meg kell valósítani az adó-, a szociális, a közigazgatási és az egészségügyi reformot. A pénzügy kényes helyzetben van, amikor egyensúlyban akarja tartani az állam bevételeit és kiadásait, s egyúttal meg akar felelni az EU feltételeinek is. Mindezt mi sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Milyen szabályozás teszi majd lehetővé, hogy az egészségügyi szolgáltatók is nyereséget érjenek el?

– Az egészségügyi reformot az említett két, tehát a biztosításról és a biztosítókról szóló törvényen kívül továbbiak is szabályozzák. Törvény készül a gyógyászati rendtartásról, az egészségügyi ellátásról és az egészségügyi szolgáltatókról, kamarákról és hivatásokról. Javaslatunk az, hogy az egészségügyi intézmények valamilyen, a kereskedelmi törvénykönyvben meghatározott társasági formát válasszanak. A nem nyereségorientált szervezeti formát én nem tartom alkalmasnak, annál szerintem előnyösebb a klasszikus részvénytársaság vagy a kft. is. Vannak már sikeresen működő intézményeink Pozsonyban és Kassán, róluk kell mintát venni.

Gyakran elhangzik a vád, hogy az állam keveset költ az egészségügyre, így annak bevételei még a GDP 6%-át sem érik el...

– Ez félrevezető állítás, ugyanis az egészségügy bevételei jócskán meghaladják a bruttó hazai termék 6%-át, az utóbbi öt évben nem csökkentek a GDP 6,4%-a alá, a kiadások pedig a 7,1-7,2% szintjén mozognak. Csak örülhetnénk annak, ha a források meghaladnák a 6,4%-ot, de Szlovákia gazdasági teljesítménye ennél többet jelenleg nem enged meg. Ha ehhez még hozzáadjuk a hivatalosan be nem vallott forrásokat, az egészségügy jövedelme eléri a GDP 7%-át. Igaz, Németországban 10,8%-ot tesz ki, de mi még nem tartunk ott. A szlovák egészségügynek nem a források volumene okoz problémát, hanem a források felhasználása. Az, hogy mire költjük a pénzünket.

Kétségesnek látszik, hoz-e valami újat az egészségbiztosítás új jogi formája. Talán csak azt, hogy a biztosítók nyeresége majd a részvényesek zsebébe vándorol...

– Ha azt akarjuk, hogy valami hatékonyan működjön, ezt akkor teheti, ha legálisan törekedhet a nyereségre. A gyógyszergyárak és gyógyszerforgalmazók ugyancsak nyereségre törekszenek, és meg kell hagyni, rendszerint brutálisan nagy nyereséget érnek el. Mennyivel kevésbé etikus az, ha a kórházak is nyereségre fognak törekedni? És miért ne érdemelné meg a kórház is a nyereséget, ha nemegyszer többet tesz a betegért, mint a gyógyszeripar?

A felügyeleti hivatalnak lesz-e hatásköre annak megakadályozására, hogy az egészségügyi intézetek a nyereséget a betegek rovására növeljék?

– Természetesen lesz. A hivatal ellenőrizni fogja, hogy a beteg megkapta-e azt az ellátást, amelyre állapota szerint szüksége volt. Ha nem lesz elégedett a szolgáltató teljesítményével, különböző büntetéseket róhat ki, egészen a kényszerigazgatás elrendeléséig. A felügyelet azért lesz szigorú, a büntetés pedig kemény, hogy ne károsodjon se a beteg, se a biztosítottak pénzét kezelő pénztár. A biztosítókat a törvény az egészségügyi szolgáltatások megrendelésében széles hatáskörrel ruházza fel.

Valószínűleg több lesz a panasz akkor, ha az elégedetlen betegnek már lesz kihez fordulnia.

– Mindenki tudja, hogy a jelenlegi rendszer a beteget nem részesíti megfelelő védelemben. Valóban megtörténhet, hogy a panaszok száma csak azért lesz nagyobb, mert a betegekre bátorítólag hat majd a felügyeleti hivatal tevékenysége. Ez rendjén is van, hiszen a cél az, hogy javuljon az egészségügyi ellátás színvonala. Ezt a törekvést fejezi ki a felügyeleti hivatal törvényben rögzített feledata, amely szerint ellenőrzi, vajon a szolgáltató helyesen határozta-e meg a diagnózist, és a beteg megkapta-e a helyes ellátást a helyes időben és helyen mindjárt az első alkalommal. Ez olyan definíció, amelyet nem sok ország képes felvállalni. Gyakorlati érvényesülése megkíván még egyet s mást, leginkább azt, hogy az egészségügyi ellátás jobb anyagi feltételek közé kerüljön, területi megoszlása arányosabb legyen, és növekedjék eredményessége.

SZABÓ GÉZA

A gazdasági szféra különbözőképpen vélekedik a fogyasztási és a hozzáadottérték-adó megemeléséről. A közgazdászok egy része helyesli a kormánynak a közvelten adók csökkentésére és a közvetettek emelésére irányuló törekvését, másik része viszont attól tart, hogy a manőver szociális hatása nagyobb lesz a kelleténél. Az adóterhek súlypontjának áthelyezése a közvetlen adókról a közvetettekre összhangban áll az olyan nemzetközi szervezetek ajánlásaival, mint a Világbank vagy az OECD. Ezzel szemben a Szlovák Kereskedelmi és Iparkamara szakértői úgy vélik, a szlovák gazdaság és szociális szféra még nem készült fel a hozzáadottérték-adó egységes 19%-ának problémáktól mentes megemésztésére. Az ilyen magas egységes adókulcs bizonyos területeken gondot fog okozni, és nem gerjeszt olyan forrásokat, amilyenekkel az állami költségvetés készséggel számolna.

A köztársasági elnök tanácsadói is azért ellenezték az egységes adókulcsot, mert megítélésük szerint az élelmiszerekre, energiára, gyógyszerekre, könyvekre és szolgáltatásokra kivetett magasabb adó ismét növeli a lakosság létfenntartási költségeit, s hátrányosan érinti a lakosság szociális szempontból legszegényebb rétegeit, főként a nyugdíjasokat és a fiatal családokat.

A pénzügyminiszter szerint a hozzáadottérték-adó egységes szintre emelése és a fogyasztási adó növelése nélkülözhetetlen az adóreform megvalósításához. Ezzel nem ért egyet a parlamenti ellenzék, s többek közt Pavol Kárász, az ismert közgazdász-prognosztikus sem. Úgy véli, a pénzügyminiszter alapvető hibája, hogy nincs alternatív megoldása. Szerinte a lakosság és a politikusok egy része kezd bizalmatlanná válni az adóreform iránt. Ennek oka pedig az, hogy nem érezhet bizalmat azok iránt, akik nem tudták tisztességesen összeállítani az idei költsévetést, és nem akarják viselni ennek következményeit.

A hozzáadottérték-adó egységes kulcsa érzékenyen érinti a lakosság életszínvonalát, és hatással lesz a vállalkozói szférára is. Sajnos, a pénzügyminisztérium nem hajlandó enyhíteni ennek az adónak a terhét az olyan kivételekkel sem, mint a gyógyszerek, könyvek meg az internet adómentessége.

A szóban forgó reformlépések kritikusai helytelenítik azt is, hogy a pénzügyi tárca nem igyekezett megbízható számításokkal meggyőzni a közvéleményt az intézkedések indokoltságáról.

Akadnak persze olyan elemzők is, akik elismerik, ha az adóreform keretében csökkentik a természetes és jogi személyek jövedelemadóját, s a kormány nem akarja lényegesen lefaragni a költségvetés kiadásait, a hozzáadottérték-adó emelése a közpénzek szinten tartásának egyetlen reális lehetősége. És az adóemelés inkább vállalható, mint a jelenleginél sokkal nagyobb költségvetési hiány, amely súlyos gondokat okozhatna az állam háztartásában.

Az adóreform következő lépései

1. 2003. augusztus – a fogyasztási adó emelése

2. 2004. január – az egységes hozzáadottérték-adó bevezetése

3. 2004. január – az egyenadó jóváhagyása

4. 2004. január – az örökösödési és ajándékozási adó eltörlése

5. 2005. január – az útadó eltörlése

(za)

Aki jövőre nem tudja igazolni, hogy az egymilliót vagy annál többet érő vagyonát legális úton szerezte, elvesztheti azt. Arra pedig, hogy valaki törvénytelen módon jutott vagyonhoz, bármelyik személy vagy hivatal felhívhatja a rendőrség figyelmét. A bejelentést a testület ellenőrzi, majd indokolt esetben az ügyészséghez továbbítja.

Az ügyészség elvégzi a kivizsgálást, amelynek keretében magyarázatot kér az érintett személytől is. Ha a gyanú megalapozott, az ügyészség bíróság elé viszi az ügyet.

A bíróság előzetes intézkedésként zárolhatja a vitatott vagyont.

Az ügyésznek bizonyítania kell, hogy a vagyont illegális úton szerezték, az alperesnek pedig, ha akarja, azt, hogy törvényes módon. A bíróság elutasíthatja a vádat, vagy végzést hozhat arról, hogy az alperesnek biztosítékot kell letétbe helyeznie.

A pénzbeli biztosíték elérheti a jogtalanul szerzett vagyon teljes értékét is. A biztosíték öt évig marad letétben, s ha addig az alperes bizonyítani tudja, hogy a vagyont legális módon szerezte, a pénzt visszakapja. Ha ezt nem tudja megtenni, a biztosíték az államé lesz.

A kormány a vagyon eredetének igazolásáról szóló törvénnyel a korrupció elleni küzdelmet akarja hatékonyabbá tenni. Az esetleges visszaéléseket, vagyis például azt, hogy a haragban levő szomszédok indulataik miatt jelentsék fel egymást, az igazságügyi minisztérium, amely a törvényt előkészítette, azzal igyekszik megakadályozni, hogy a legális és tényleges jövedelem közötti, kivizsgálásra okot adó különbségnek legalább a minimálbér 200-szorosának, tehát nagyjából egymillió koronának kell lennie. Várható, a törvénytervezet viharos vitát vált ki a parlamentben, s elképzelhető az is, hogy a képviselők nagy része mint érintett nem szavazza meg. (A)

Nincs "csődközeli állapot"

A Kopint-Datorg jelentése szerint a magyar gazdaság nemzetközi megítélése 2003 nyarán lényegesen kedvezőtlenebb, mint fél évvel korábban volt. De "csődközeli állapot" nincs. A növekedés mértékét az eddigi 4 helyett 5,5 százalékra várják a kutatók. A működőtőke beáramlása tekintetében viszont sokkal pesszimistábbak mint korábban: 1,5 milliárd euró helyett csak 800 millió euró fog bejönni az országba a Kopint szerint. Az inflációt most alacsonyabbra taksálják mint korábban: a korábbi 4,9 százalékos inflációs előrejelzést 4,6 százalékra módosították. És az államháztartási hiány GDP-arányos idei mértékét 5,3 százalék helyett 5,4 százalékra várják.

Egy évtizedre van szükség

Az unióban nincsenek közösségi szabályok sem a bérek meghatározására, sem azok színvonalára vonatkozóan, ezért a csatlakozás ténye sem hoz változásokat egyik napról a másikra a hazai bérek színvonalában. A csatlakozó orzságokban fizetett bérek először a legkevésbé fejlett EU-országok viszonylag alacsonyabb bérszínvonalát érik utol – mondta Csizmár Gábor magyar munkaügyi államtitkár, aki azt prognosztizálta, hogy a felzárkózáshoz egy évtizedre van szükség. Ennek feltétele, hogy a gazdaság gyorsabban bővüljön, mint az EU, illetve mint a megközelíteni vágyott EU-tagországok gazdasága.

Az ezer legértékesebb tőzsdei cég

A Business Week ezer cégre kiterjedő tőzsdei rangsora szerint továbbra is az amerikai General Electrics a legértékesebb tőzsdei cég a világon. A második helyezett a Microsoft, a harmadikon az ugyancsak amerikai Exxon Mobil áll.

A legtöbb nagy tőzsdei cég az idén is az Egyesült Államokban van: az ezer cég közül 488 itt található. Ezek piaci tőkeértéke összesen 9421 milliárd dollár. A második Nagy-Britannia, 1534 milliárd dollárral, a harmadik Japán 1332 milliárddal. Svájcban például 17, Belgiumban 9, Görögországban 7, Portugáliában 4 cég került be a rangsorba. Az első tíz helyezett között csak két európai céget találunk: az egyik az angol–holland Shell, amely a nyolcadik helyet foglalja el, míg a British Petroleum a kilencedik. Az első 100 helyezett között is kevés az európai vállalkozás, szám szerint 30, míg amerikai cégből 57-et találunk. Ez meglepetés, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy az eurónak a dollárhoz viszonyított jó árfolyama az európai cégeknek kedvez. A világ legértékesebb ezer tőzsdei cége között van a közép-európai térségből az osztrák Erste Bank és a Telekom Austria: előbbi, tavalyi tőkeemelése nyomán, először jutott be az ezer cég közé, utóbbi a 932. helyről a 689-re javította idei helyezését.

Egymillióan a létminimum alatt

Több mint egymillió ember él havi 20 ezer forintnál kevesebb pénzből Magyarországon – derült ki az MTA és az ENSZ közös felméréséből. Ez az arány évek óta stagnál. A szegények és gazdagok közti különbségek viszont folyamatosan nőnek: a lakosság leggazdagabb 10 százaléka a magyar összjövedelem negyedét, míg a legszegényebbek csak 3 százalékát költik el. A szegények 80 százaléka nem tud ruhát venni családjának szükség esetén, 50 százalékuk pedig nem tudja megfelelően fűteni lakását. A szegénységben élők a legtöbb pénzt élelmiszerre és lakásfenntartásra költik. Alig jut viszont pénzük művelődésre, szórakozásra, közlekedési kiadásokra (ezekre csak az országos átlag harmadát költik).

(s)

Kedvemre való könyv. Mert olvasni jó. Ez a legkevesebb, amit elmondhatok róla. Holbay László Margaréta című verseskötete – Benedek Virág bukolikus rajzaival – a budapesti Accordia Kiadó (1999) gondozásában látott napvilágot. A szerző neve szinte ismeretlen a hazai olvasó előtt és az irodalmi köztudatban sincs jelen. Mindez azért is igaz, mert Holbay első verseskötete megjelenésekor (Elhallgatott énekek, Lilium Aurum Kiadó, 1997) a következőket írtam: A szerző “(...) úgy igazándiból soha nem lépte át a (cseh)szlovákiai magyar irodalom küszöbét. Az az igazság, hogy nem tudtunk felőle: nem írtak róla, nevét nem emlegették: ha írt is, nem publikált, s talán a kapcsolatokat sem kereste, és nem fedte fel a kilétét sem”. Mindez – sajnos – a mai napig érvényes. Az okát nem tudjuk és ne is firtassuk. Már koránál fogva is (1923-ban született Érsekújvárott) ott lenne a helye irodalmunk nagy öregjei mellett: és kilenc megjelent könyve (regény, kispróza, vers) is erre predesztinálja őt.

Az ízléses borító is jelzi, meg az 5. oldalon található négysoros Holbay-mottó is arról árulkodik, hogy szerelmes költeményeket kap kézbe az olvasó: “Virágszálam, hű kedvesem,/ álmaimban tündérlesen/ megláttalak hóbokréta/ ruhácskádban – Margaréta.” Harminc szerelmes verset egyvégtében elolvasni lehetséges, de nem érdemes. Jó, hogy a kötet nincs ciklusokra bontva, mert a virgoncan csordogáló verspatak így is megállókra készteti olvasóját, hiszen minden egyes hosszabb-rövidebb Holbay-opus önálló életet él. A Margaréta című kötet jellemzően fő vonulata tehát a szerelemlíra, s mint azt Holbay méltatója, dr. Batári Gyula megjegyzi:

“Holbay László legújabb kötetében egy csokornyi, szívet-lelket melengető és gyönyörködtető szerelmes verssel ajándékozza meg az olvasót. A költő, akárcsak azon nagy elődei, akik a hagyományőrző lírát művelték, mindenekelőtt természeti képekből építkezik, ugyanakkor metafizikai síkon is kifejezően jeleníti meg a szerelmi érzést.” Batári rátapintott a lényegre! Holbay László lírafelfogása nyomon követhetően régebbi mintákat követ. Egykori eszményképei, tanítómesterei (Dante, Petrarca, Balassi, Kosztolányi stb.) kezét még ma is keményen szorongatja.

Vagyis, nincsen új a nap alatt, a vers régóta cifra szolga. Holbaynál úgy viselkedik, hogy archetipikus jelképei, a csók, ajak, kedves, szív, érzelem, mécsláng, sóhaj, kétség, űr, remény és a trónoló vágy a mitikusan újrateremtett/újraélt szerelemre utalnak; könnyedséget, lebegést sugalló kellékek. Holbay legtöbb versének vallomásos jellege van, az ÉN költészet tipikus képviselője, aki mindig az egyes szám második vagy harmadik személyét szólítja meg és hozzájuk beszél. Viszont “(...) mélységesen hisz abban, hogy a vers egyfajta közös élményt, időn és tereken átívelő kapcsolatot hoz létre alkotó és befogadó között” (Németh Zoltán). Költészetét soha nem lengte körül a modernség szele: Habár (ön)iróniája, vershumora, laza groteszksége, közvetlensége jótékonyan erősítik a költői szándékot.

Holbay verseiben a vállalt szerepek kockázatosak. Nem fordul-e visszájára mindez, elegyesnek mutatván azt, ami valójában egyetlen költő bensőjében, gondolatában zajlik. Mert nemcsak az az ének, ami szerelem. De a jó szerelmes vers lehet az énekek éneke. Sajnos Holbay László Margaréta című szerelmes versgyűjteményében ezekből van a kevesebb. E kötet legszebb darabjainak pedig azokat a személyes indíttatású költeményeket tartom, amelyek a megszenvedett szerelem, az el nem ért “Éden”, és a “Hajnalt hívogató éjszakából” kiszólva: tapintva földet s hamvas kebleket, visszafogott pátosszal közelítenek az olvasó felé: s “Mint az aranyozott kelyhet,/ boldog kezem fel-fel emelget/ ajkaimhoz,/ ízlelni benned az égi misebort...”

Vörös Péter

Egy kistelepülés életében mindig eseményszámba megy, ha az álmos hétköznapok állóvizét egy-két órára felkavarja valami. Így van ezzel a bodrogközi Nagytárkány lakossága is, bár az itt élők élete határozottan megélénkült azóta, hogy a polgármester Kopasz József lett. Legutóbb épp a június közepén kezdődő Tárkányi Kulturális Napok idején.

A rendezvénysorozatot egy ünnepi lakossági fórum nyitotta meg, amelyen a falu polgárainak közérdekű tevékenységét köszönte meg a polgármester és a képviselőtestület. Ilyesmire legutóbb öt évvel ezelőtt került sor, az első falunap keretén belül. A Bodrogköz élővilágát és műemlékeit egy előadásban mutatták be, amelyre mintegy hetven érdeklődő volt kíváncsi. A település csaknem félszáz szlovák nemzetiségű lakója tiszteletére tartott szlovák napnak egy színvonalas szlovák folklórcsoport volt a fő attrakciója. A rendezvénysorozat keretében a kassai Thália Színház is vendégszerepelt a községben, dr. Viga Gyula, a miskolci Hermann Ottó Múzeum igazgatóhelyettese pedig előadást tartott a Bodrogköz és Tárkány történetével kapcsolatosan – a családias találkozó igazi élményt jelentett előadónak és hallgatónak egyaránt. Pénteki napon nyílt meg a TICCE amatőr képzőművészeinek kiállítása, valamint egy eredeti háziszőtteseket bemutató tárlat. A régióbeli vállalkozók is találkoztak egymással, összejövetelükön elsősorban a tiszai hajózás újraindításának lehetőségéről, illetve a mezőgazdasági vállalkozók érdekképviseletéről esett szó. A rendezők egy egész napot a sportnak szenteltek, déllellőtt gyermek játszottak, versenyeztek a sportpályán, majd pedig Hollóháza és a helyi öregfiúk csapatának mérkőzésére került sor. Mindeközben a Tárkányok Napja vendégei is folyamatosan érkeztek. Erről a rendezvényről már Kopasz József polgármester számol be:

– Négy évvel ezelőtt léptünk kapcsolatba a ma már baráti községnek tekinthető Felsőtárkánnyal, tavaly pedig úgy döntöttünk, hogy felkeresünk minden ismert Tárkány nevű települést, és meginvitáljuk őket egy nagyszabású találkozóra. Az ötletből valóság lett, első találkozónknak Felsőtárkány adott otthont, idén pedig nálunk, Szlovákiában találkoztunk.

– Legyen szíves bemutatni a rendezvény résztvevőit!

– Mindenekelőtt a már említett Felsőtárkányról mondanék néhány szót... Ez az Eger szomszédságában található település valamennyiünk közül a legnépesebb. 3500 lakójának túlnyomó többsége szőlőtermesztéssel és falusi turizmussal foglalkozik. Heves megyei falu Mezőtárkány is. Már dunántúli községnek számít viszont a Bábolna közelében található Tárkány. Ami pedig az anyaországon túlra kerülő Tárkányokat illeti, Köröstárkány egy 1400 lakosú színmagyar erdélyi település, Nagyváradtól mintegy 60 km-re délre. A barlangjairól és fürdőiről közismert vidék lakói annak ellenére szegények, hogy náluk épült fel Európa egyik legnagyobb sörgyára. Köröstárkány egyébként két közeli román településsel alkot közös önkormányzatot. És hát természetesen Szlovákiában is van még egy tárkány, Kistárkány, amely közvetlen szomszédunk, s bár a rendezvény központja nálunk volt, ők is tevékeny részt vállaltak a szervezésben. Egyébként felsőtárkányi barátaink még két Tárkányt találtak Magyarország térképén: Kis- és Nagytárkánypusztát. Amennyiben ezek is lakott településnek bizonyulnak, idővel őket is szeretnénk bevonni találkozóinkba.

Az idei Tárkányok Napján emlékművet is avattak...

– Igen, az óvoda előtti téren avattuk fel a Tárkányok emlékművét. Miután a ”tárkány” török eredetű szó, és vasverő a jelentése, Ferenc György olyan emlékművet készített erre az eseményre, amelybe a szó jelentését is beleszőtte... Központi eleme a fatörzset jelképező oszlop falunk címerével. Az indákkal körülölelt fa ágait az egyes Tárkányok címerei alkotják, jelezvén azt is, hogy az adott település milyen égtáj felé, hány kilométerre fekszik Nagytárkánytól. Az emlékmű leleplezését követően a tér megkapta a Tárkányok tere elnevezést. Egy ökumenikus szertartás keretén belül azután a szabadtéri színpadon Felsőtárkány képviselőitől átvettük azt a vándorzászlót, amelyet tavaly Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke ajándékozott a találkozó résztvevőinek, s amelyet mi majd jövőre a következő rendezőnek, Mezőtárkánynak adunk tovább. A délutáni program már a kultúra jegyében telt. Minden település bemutatta azt a kultúrműsort, amelyet erre az alkalomra hozott.

Milyen jelentőséggel bír Nagytárkány életében ez a találkozó?

– Miután közel kétszáz vendéget kis- és nagytárkányi családok szállásoltak el, meggyőződésem, hogy nem egy igaz barátság született. Falunk lakossága egy emberként azért dolgozott, hogy ne valljunk szégyent. Jó volt tapasztalni, hogy számtalan egyéni felajánlással is támogatni kívánták a rendezvényt.

Ugyanakkor a barátságból kézzel fogható hasznunk és nyílik. A felsőtárkányiak pl. munkafüzetekkel látják el diákjainkat, egy vállalkozó kedvű fiatalember pedig azon gondolkodik, hogy egy rostos gyümölcslevet gyártó céget alapít nálunk, miután településünk egyik jellegzetessége épp a gyümölcs.

Zsebik Ildikó

Szlovákiában ilyen még nem volt! A már napok óta körözött 29 éves drogfüggő, Henrich Masár két idős asszony után egy Peugeot gépkocsi sofőrjével is végzett. S ez még mind semmi. Kápolnán (Nagyszombattól nem messze) behatolt egy családi házba és túszul ejtette az ott-tartózkodó három embert. A túszejtőt végül a kommandósok fogták el.

Első felvonás – gyilkosság és autólopás

A dráma szerdán délután öt órakor kezdődött, amikor a Nagyszombat–Szenc útvonalon egy ezüstszínű Peugeot 206-os száguldott. A kocsit, amelyben Masár ült, a rendőrség üldözte. Masár a kocsit nemcsak, hogy ellopta, hanem a gazdáját még előtte könyörtelenül meggyilkolta. Ezután, mint aki jól végezte dolgát, bevágódott a kocsiba és Kápolna községig meg sem állt. Ott is csak azért, mert teljes sebességgel belehajtott egy kamionba. A kocsiban vele volt barátnője is. Mindketten megúszták a balesetet.

Második felvonás – túszejtés és elengedés

És a dráma még csak akkor kezdődött. Kápolna, az amúgy békés, 700 lelket számláló kisközség élete fenekestül felfordult néhány órára. Masár bepánikolt és pisztollyal a kezében találomra behatolt az egyik családi házba, ahol túszul ejtette a bentlévőket. Kis idő múlva rájött, hogy a nagy sietségben a kocsiban felejtette a kábítószert tartalmazó táskát. Kiküldte hát érte az egyik túszt, egy fiatal lányt, aki kihasználta az alkalmat és riasztotta a rendőrséget.

Nem sokkal később a házat körbevették a kommandósok, egyenruhás és civil rendőrök hada. Százméteres körzetben senki sem közelíthette meg a házat. A rohamrendőrök még a templomot is elfoglalták, mivel a templomkertből egy átjáró vezetett a házhoz, ahol a kábítószerélvező pisztollyal tartotta sakkban a házban lévőket.

Este hét óra tájban a túszejtő elengedte két foglyát – a házban lakó fiatalembert és barátnőjét. Kicserélte őket a saját barátnőjére, de követelte, hogy a lány drogot is hozzon magával. Amikor rájött, hogy a lány a narkó nélkül jött, magához kötözte.

Harmadik felvonás – behatolás és letartóztatás

A rendőrség természetesen nem várta tétlenül, milyen lépéseket készül tenni Masár, s megpróbáltak vele egyezkedni. Ám a tettes ekkor a tévét nézte és a rádiót hallgatta s a róla szóló hírek erősen felizgatták. Ezért biztonságosabbnak tűnt, hogy az elektronikus médiák szakítsák félbe az események sugárzását.

Este tíz óra után nyolc perccel a házban egy robbanás volt hallható és a kommandósok behatoltak az épületbe. Masárt fejen lőtték, majd lefegyverezték és letartóztatták. Ezután mentő szállította kórházba.

Július 9: Nagyszombatban az egyik utca lakói arra lettek figyelmesek, hogy egy fiatalember valami nagyobb dolgot cipel ki egy öregasszony házából. A környék lakói megpróbálták követni, de sikerült egérutat nyernie. Ezért riasztották a rendőrséget, amely vérbe fagyva találta meg a ház tulajdonosát, a 74 éves M. Damanyovát. Gyilkosa 20 késszúrással végzett vele.

Július 12: Ezúttal a 75 éves M. Šajtlavá esett áldozatul a narkós gyilkosnak, akire fia talált rá lakásában. Az idős asszonyt tompa tárggyal verte fejbe, és a házból elvitte a tévét és valószínűleg pénzt is – a pénztárca teljesen üres volt.

Július 13: A rendőrség forró nyomon van. Mindkét brutális gyilkossággal a 29 éves drogfüggő Henrich Masárt gyanúsítják és nagy erővel kezdik keresni. Nagyszombat és Galgóc környékének lakossága rettegésben él, hiszen a gyilkosnak fegyvere van.

Július 16: Az őrült gyilkos Vágán végez harmadik áldozatával és ellopja autóját. Este Kápolnán három túszt ejt, közülük kettőt nem sokkal később szabadon bocsát.

(n.č. vida)

Války József docens volt az első nőgyógyász, aki ott ”bábáskodott” az első szlovákiai lombikbébi megfogantatásánál és születésénél. Ma a pozsonyi Iscare klinika vezető orvosaként elsősorban gyermektelen házaspárokat igyekszik a saját és kollégái tudása révén s a rendelkezésére álló technikai és egyéb felszereltséggel gyermekhez segíteni. Ma már többszáz olyan lombikbébi él, aki így vagy úgy a klinikán fogant. Války Józsefék azonban nemcsak a nők ”meddőségével” foglalkoznak. Ha kell, mindkét nem képviselőit alaposan kivizsgálják. Sajnos a férfiaknál is számos probléma tapasztalható. Hogy melyek ezek a problémák?

– Különösen az elmúlt öt évben tapasztaljuk, hogy a spermiogramok eredményei kedvezőtlenek. A spermiogram a férfi ivarsejtek számát jelenti egy adott egységben. Nemcsak a spermaszám nagyarányú csökkenését tapasztaljuk, hanem egyre több a hibás férfi ivarsejt, olyan például, amelyiknek két feje, több farka, vagy szokatlan formája van. Sajnos a károsodás okát nem tudjuk. Annak ellenére, hogy magánklinika vagyunk, készítettünk egy epidemiológiai felmérést, egy tanulmányt. Különböző környezetből érkező férfiakat vizsgáltunk meg, hogy megfejtsük a negatív változások okát. Vizsgáltunk kis falvakból, piciny településekről érkező és ipari nagyvárosokban élő férfiakat egyaránt. Nagyobb különbséget e tekintetben nem találtunk náluk, mindannyiukra jellemző volt a spermaszám-csökkenés, amelyet mind a déli, mind az északi területeken élőknél egyaránt tapasztaltuk, tehát országos jelenségről van szó, esetenként némi eltéréssel. Ez azt jelenti, hogy az ok, amelyet nem ismerünk, a táplálékban, a levegőben, a vízben, a bennünket ért különféle sugárzásokban keresendő. Hogy konkrétan hol, nem tudni.

A jelenség csak nálunk tapasztalható, vagy szerte a világban?

– Ez a jelenség az egész világon megfigyelhető, az úgymond fejlett országokban elsősorban, és ez figyelmeztető, hiszen a fiatal férfiak igen komoly károsodásáról van szó, amelyet nem lehet egyszerűen tablettákkal, injekciókkal kezelni, hanem sok esetben itt már legfeljebb a testen kívüli, kémcsőben történő megtermékenyítés, az úgynevezett asszisztált reprodukció segít. Ez a jelenség is oka annak, hogy szerte a világban egyre több lombikbébi születik. Európában évente kb. 500 ezer kísérlet történik a testen kívüli, asszisztált megtermékenyítésre és ez a szám egyre növekszik.

Önök nemcsak a nők, hanem a férfiak ”termékenységével” is foglalkoznak...

– Igen, mi mindig a házaspárral foglalkozunk, tehát nemcsak a leendő anyukával. A tapasztalat ugyanis az, hogy a klinikánkon megjelenők 65 százalékánál a férfi leletei nem kielégítőek, náluk észlelhető az egészségkárosodás. Én nem tudom, hogy a mi adataink vonatkoztathatóak-e az egész országra, hiszen a pontos, populációs látlelet megalkotásához országos jellegű felmérésre lenne szükség, azonban mint a cseppben a tenger, részint a mi tapasztalásunkból is következtetni lehet az országos állapotra. A felmérésnek valóban mélyrehatónak és részletezőnek kellene lennie, ám egy biztos, a hozzánk érkezők egészségkárosodása elég jelentős.

Ha már a férfiaknál tartunk, önök megvizsgálták azokat a katonákat is, akik hónapokkal ezelőtt Irakba mentek. Mit tapasztaltak náluk, és egyáltalán, mire jók az ilyen vizsgálatok a látszólag egészséges férfiaknál?

– Mint minden olyan katonának – legyen az amerikai vagy angol –, aki háborús térségbe készül, a mi katonáinknak is lehetővé tettük, hogy ivarsejtjeiket, spermáikat lefagyaszthassák. Ők szinte valamennyien fiatalok és az imént emlegetett jelenség, tehát főleg a spermaszám-csökkenés sajnos rájuk is éppúgy jellemző, mint a korukbeli többi fiatalra. Tehát ez a károsodás elsősorban a fiatalokat érinti. Tapasztalataink szerint a 20 és a 35 év közötti fiatal férfiak leletei sokkal rosszabb eredményt mutatnak, mint a 35 és 45 közöttiek leletei. Egy 45 éves férfi ”termékenysége” sokkal jobb, mint egy 25-30 évesé. Ez a mai valós helyzet, amely a társadalom egészén megfigyelhető.

Miért vállalták a katonák a vizsgálatot?

– Kezdeményezők voltunk és felajánlottuk a lehetőséget.Tudjuk, hogy nyugaton hasonló klinikákon ez már nem új dolog. Nemrégen voltam Amszterdamban, találkoztam ott amerikaikkal és angolokkal is... Ez ott eléggé elterjedt dolog, s így a külföldi tapasztalatokból kiindulva feljánlottuk a kivizsgálást és a spermák lefagyasztását a háborús térségébe induló szlovákiai katonáknak is. Emberi szempontból ennek minden alkalommal kétféle értelme és jelentősége van. Ne adj isten, ezek a katonák a háborúban megsebesülhetnek, esetleg meghalhatnak. Elég, ha csak az öbölháborúra gondolunk... Onnan sokan termékenységüket befolyásoló komplikációkkal tértek haza. Ez az érem egyik oldala. A másik viszont az, hogy nem árt még az elutazás előtt megállapítani, e téren mennyire vagyunk egészségesek. A régi leletet a háborúból való szerencsés visszatérés után készített újjal aztán össze lehet hasonlítani. Így megállapítható, mi árthatott ezeknek az embereknek, ha egyáltalán érte őket negatív hatás. Köteleztük magunkat, hogy visszatértükig megőrizzük a katonák lefagyasztott spermáit. Ez tulajdonképpen egy biológiai anyag, amely csak az írásos beleegyezésükkel használható fel, hiszen ez az ő tulajdonuk. A szerződésben van egy pont, amely azt szabályozza, haláluk után családjuk ezt a biológiai anyagot, tehát spermájukat felhasználhatja-e. Itt ugyanis egy érdekes jogi kérdés merül fel: vajon a férfi halála után felhasználható-e a lefagyasztott ivarsejtje? Nos erre a válasz, hogy abban az esetben felhasználható, ha a szóbanforgó férfi írásban beleegyezett. S valóban, a katonák közül többen is aláírtak ilyen nyilatkozatot, jogi dokumentumot.

– lé –