SZLOVÁKIAI MAGYAR HETILAP * 2003. április. 23 * 17. szám
Január első napjaiban az ország délebbi régióiban is kemény fagy tombolt. Sok helyütt mínusz 25 Celsius fok alá sülyedt a hőmérő higanyszála. A nagy hideg komoly károkat okozott a gyümölcsészetekben is.
— Szovákiában jelenleg — árulta el a minap Valter Heck, a Gyümölcstermesztők Szlovákiai Uniójának az elnöke — 6734 hektár (üzemi szinten termesztett) termőgyümölcsöst tartunk nyilván. A terület közel 80 százalékát a több mint 20 hektáros gyümölcsészetek alkotják. Vannak vidékek, ahol ezekben a gyömölcsösökben a január elején tombolt zord hideg és a március végén pusztító kései fagyok miatt (mint például Andódon, Csúzon, Szímőn, Érsekújvárott, Udvardon, Muzslán, Vásárúton és másutt) több millió koronára rúgó fagykárok keletkeztek.
Az Érsekújvári és a Dunaszerdahelyi járás bizonyos területein például kimondottan jelentősek a veszteségek. S a cudar időjárást elsősorban az őszibarckfák sínylették meg.
— A Dunaszerdahelyi járásban — tudtuk meg Patasi Ilonától, a szerdahelyi Regionális Agrárkamara igazgatójától — jelenleg már csak mintegy 600 hektáron termesztenek az üzemek és a különféle egyéb (magán)társaságok gyümölcsöt. (Tíz esztendeje a járás területén még mintegy 1500 hektáron folyt intenzív gyümölcstermesztés.) A gyümölcsösök 10 százaléka barackos. És sajnos a barackfák több helyen teljesen lefagytak.
CSENKÉN
Csenke a "szerencse szigetének" számít, a felső-csallóközi településen ugyanis még aránylag tűrhető a helyzet.
— A kár — magyarázta Vass Tibor, a Fruktovin Kft. társtulajdonosa — hála istennek nem túl veszélyes. A fagy ugyanis "csak" mintegy egy méter magasságig sújtotta fáinkat. A sárgabarackfáknál a termőrügyek 30 százaléka lett a fagy martaléka, az őszibarackfák termőrügyeinek pedig mintegy 20-30 százaléka ment tönkre.
A társaság 24 hektáron termeszt sárga- és 25 hektáron őszibarackot.
(A múlt évben a mostaninál jóval súlyosabb volt a kft. vesztesége. A cseresznyénél és a meggynél, valamint a szilvánál már-már katasztrofális, mintegy 95 százalékos lett a kár. Csak a szilvánál 1 millió korona veszteség keletkezett, az összkár pedig, a szőlővel együttvéve, két és fél millió korona körül mozgott.)
VÁSÁRÚTON
A Dunaszerdahelyi járás egyik legnagyobb gyümölcstermesztője a vásárúti Mezőgazdasági Részes Szövetkezet.
— Jókedvre — kesergett Almási Rudolf, a gazdaság gyümölcsésze a minap — semmi okom, mert a tél most is hozta tavalyi, s tavalyelőtti formáját, és a januári fagyok jelentős pusztítást végeztek gyümölcsösünkben.
A szövetkezet 120 hektáron termeszt zömmel almát, s őszibarackot. Két éve 300, tavaly pedig 600 tonna volt a terméskiesésük. Most egyelőre 25 százalékos a kár.
Főként az őszibarack sínylette meg a kemény hideget. Még jó néhány fa is kifagyott!
UDVARDON
Az udvardi Agrárvállalkozók Szövetkezete 203 hektár gyümölcsöst művel.
— Az alma, a meggy, a cseresznye szinte alig károsodott — összegezte minapi hátárjárása eredményét Madarász Zsuzsanna részlegvezető --, az őszibarack azonban teljesen odalett. A közel 20 hektáros barckosban 100 százalékos a kár.
Pedig tavaly sem szüreteltek le egyetlen deka barackot sem. Sőt, egy évvel korábban is csak minimális volt a termés...
SZÍMŐN
A szímői Mezőgazdasági Szövetkezetben tetemes a kár. Sőt, a barackosban nagyobb már nem is lehetne.
— Barackoskertünkben január tizenkettedikére virradóra — magyarázta Kosik József, a gazdaság gyümölcsésze — mínusz 25,3 Celsius fokot mértünk. Csoda, ha a rügyek lefagytak?
A 14 hektáros termőterület 100 százalékos kárt szenvedett. A veszteség legalább 2 millió korona.
SŐREGEN
Nem sokkal rózsásabb az állapot az ország más szögleteiben, például Sőregen sem.
— Négy hektáros, idősebb telepítésű, már 14 éves őszibarackfáinknak — panaszolta Seres Tibor, a Šetak kft. társtulajdonos ügyvezető igazgatója — a 90 százaléka lefagyott.
Sajnos, az 1999-ben telepített 21 hektáros barackosban is nagy a baj: a rügyek 80-90 százaléka szintén a kemény hideg áldozata lett. A 10 hektáros almásban pedig hozzávetőleg 25 százlékos a kár.
Seres Tibor azért még bizakodik.
— Talán — sóhajtott — az alvórügyek majd felébrednek.
Talán... Mert különben megint leglább 40 százalékos lesz a káruk, mint négy éve volt.
ZOLCZER LÁSZLÓ
A világon több mint 1,1 milliárd ember dohányzik. Számuk 17 év múlva mintegy 600 millióval növekszik, annak ellenére, hogy minden nyolcadik másodpercben meghal közülük valaki. Az előrejelzések szerint 2030-ban 10 millió ember esik áldozatul a dohányzásnak. Azok, akik felnőtté válásuk idején kezdenek el dohányozni, átlagosan 20-25 évvel rövidebb ideig élnek, mint azok, akik sosem gyújtottak rá.
Szlovákia lakosságának egészségi állapota mindaddig nem fog javulni, amíg polgárai le nem szoknak az ivásról, a cigarettáról és a mértéktelen és egészségtelen táplálkozásról. Lemaradásunk az Európai Unióval szemben óriási. Míg 1970-ben az unióban csupán másfél évvel éltek tovább az emberek, addig napjainkban már hat-nyolc évvel. E téren mintha távolodnánk Európától... A dohányzás komoly szerepet játszik a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában. Nem véletlen, hogy nálunk éppen ezek a betegségek szedik évente a legtöbb halálos áldozatot. Második helyen a daganatos betegségek ”tanyáznak”.
A világ legnagyobb dohányforgalmazó cége, a Phillip Morris több tízmilliárdos büntetéseket fizet, mert sorra perelik be azok a dohányosok, akik az ún. light cigaretták szívása ellenére is rákot kaptak. Amerikában köztudottan érdemes perelni, hiszen, ha valaki megnyeri a pert, milliós kártérítés ütheti a markát.
A könnyű, vagyis a light, a superlight vagy a milde megnevezésű cigaretták ugyan kevesebb nikotint tartalmaznak, mint a közönségesek, ám a többi egészségre káros anyagból ugyanannyit. A nikotin tulajdonképpen drog, s akik áttérnek a könnyű cigarettára — hogy szervezetük megkapja a szokásos nikotinadagját — többet szívnak belőle. Így aztán jobban is ártanak maguknak. A brit Activity on Smoking and Health szervezet még 1998-ban elvégzett egy felmérést. Kiderült, az ún. light cigaretták filterje mikroszkopikus nyílásokkal van ”feljavítva”. Ám hiába. A legtöbb dohányos ugyanis éppen a perforációnál fogja a cigarettát, s ezek a nyílások eltömődnek. Az eredmény: ugyanannyi káros anyag, mint a normális cigarettában.
Az év végétől az Európai Unió tagállamaiban már majd nem lehet könnyű cigarettát venni. A becsapós megjelölések ugyanis eltűnnek a dobozokról. Helyettük sokkal nagyobb területet kapnak a dohányzás veszélyeit firtató feliratok. Az EU szigorított normái szerint ezek a skatulya felületének 40 százalékát fogják elfoglalni. S ez még mind semmi. A feliratokat olyan rákfajták képei fogják illusztrálni, amelyeket a dohányzás okoz.
Szlovákia — mint az EU-ba törekvő ország — már elfogadta, hogy 2008 végéig a dohánytermékek fogyasztói adóját a mostani 37 százalékról 57 százalékra emeli. Egy doboz cigaretta ára így akár a 100 koronát is elérheti. A dohányosok számára ez kemény próbatétel s egyúttal ösztönző erő lehet arra, hogy leszokjanak káros szenvedélyükről. Nagy csapás lesz a szigorítás a dohánykonszernek számára, akik bizonyára nehezen nyugodnak bele abba, hogy az ezzel járó többletköltségek zöme őket terheli. Minden erejükkel azért fognak lobbizni, hogy minél kisebb legyen az érvágás.
A dohányosoknak hússzorta nagyobb az esélyük arra, hogy tüdőrákot kapnak, mint a nemdohányzóknak. Háromszoros a kockázata a szív- és érrendszeri betegségekben való elhalálozásnak. A dohányzás a ludas a krónikus bronchitisz kialakulásában, de a húgyhólyagrák, a gégerák, a szájrák, a hasnyálmirigyrák és a gyomorrák kialakulásában is vezető szerepet játszik. Nálunk évente 2000 ember hal meg tüdőrákban, 90 százalékuk dohányos.
(P7d, vida)
Szíria lesz a következő?
Az iraki háború gyakorlatilag véget ért, az összes nagyváros, az összes kőolajkút a szövetségesek kezén van, az iraki hadsereg eltűnt a színről, csak szórványos harcok folynak egy-egy elszigetelt térségben. A Huszein-rendszer meglepően gyors összeomlásának okaira is lassan fény derül. Még a konfliktus legelején megjelentek hírek arról, hogy az iraki katonai parancsnokokkal valamiféle titkos megbeszélések folynak a csendes fegyverletételről, átállásról. Azután mintegy vezényszóra ezek a hangok elhallgattak, csapategységek átállásáról semmiféle hír nem érkezett, a hadifiglyok száma is megrekedt 7200-7500 között. Az újságolvasó ezek után úgy vélhette, a titkos tárgyalások kudracba fúltak, az amerikaiaknak bizony derekasan meg kell küzdeniük a győzelemért. Csak a bagdadi utcai harcok tervezésénél 3000 halottra számítottak. Ezzel szemben az amerikai tankok szinte akadálytalanul befutottak Bagdad centrumába. A háború kezdete óta az amerikai áldozatok száma összesen 119, a briteké 30 halott katona volt. Csak most tűnt ki, hogy az iraki hadvezetés különféle szintjein a titkos tárgyalásoknak volt eredménye. Bagdad elfoglalásakor is született ilyen megállapodás, s először három amerikai harckocsi próbálta ki, hogy az ellenfél betartja-e szavát. A városközpontba behatolt tankokra senki sem lőtt, az elnöki palotába berontó harckocsikra sem, s így nyugodtan elfoglalták a hidakat és végül a fővárost. A megállapodás azonban nem az irakiak átállásáról vagy megadásáról szólt, hanem arról, hogy a katonákat egyszerűen szélnek eresztették. "Véget vetnek a zenének, hazamennek a legények". Legfeljebb rabolnak még egyet s mást, nehogy üres kézzel térjenek haza. A szíriai határ mentén egy egész hadseregcsoport (16 ezer katona) szabályosan kapitulált, ráadásul a parancsnok megköszönte az amerikaiaknak hazája felszabadítását. Végül is a sok félretájékoztatás, ijesztgetés mögött ott volt a kezdettől fogva eltervezett titkosszolgálati tevékenység, a hadsereg szétbomlasztása. Persze, az iraki parancsnokok ilyen magatartását jelentősen elősegítették a borzalmas légicsapások, amelyek senkit sem hagytak kétségben afelől, hogy iraki részről ezt a háborút csak elveszteni lehet. Az amerikaiak stratégiája végül is helyes volt, bár a tömegtájékoztatás másról szólt. Ezt a háborút nem a nagyközönség, a kamerák előtt vívták meg, hanem csendben a színfalak mögött.
Az effajta győzelem előre nem látott problémákat von maga után. Ez főleg a tiltakozásnak is beillő fosztogatások páratlan méreteiben és a rendfenntartás megszervezésének késlekedésében nyilvánult meg. A támadó ékek taktikája nagy térségeket hagyott ellenőrizetlenül. Nem egy összefüggő arcvonal vonult Kuvaittól a szíriai határig, hanem viszonylag "szűk folyosókon" robogtak végig az országon a harckocsizók és a tengerészgyalogosok. Most utólag kell a "lyukakat betömni". Ehhez együtt kell működni a helyi emberekkel, Bagdadban például 2000 rendőr jelentkezett újra szolgálatba, Bászrában közös brit-iraki járőrök felügyelik a rendet. A lakosság megnyeréséhez helyre kell állítani a létfeltételeket. Bászrában a britek dolgoznak a legeredményesebben, a teljesen megbénított vízellátás 60 százalékát a háború 25. napjáig sikerült helyreállítaniuk.
A nemzetközi közvélemény most aggódva figyeli, milyen terveket sző az Egyesült Államok Szíriával kapcsolatban. Az iraki háború is úgy kezdődött, hogy egyre-másra hajtogatták, Irak vegyi fegyvereket gyárt és tárol. Most ugyanez a vád Szíriával szemben is. Nyolc további ok is szerepel Szíria amerikai "bűnlajstromán", a egyebek közt hadianyag szállítása Iraknak, felhívás az öngyilkos merényletekre, önkéntesek kiküldése, menedék nyújtás az iraki vezetőknek és a fegyverkezési program irányítóinak, a Hamasz, a Hezbollah és az Iszlám Dzsihád radikálisainak támogatása stb. Indok lesz ez Szíria megtámadásához? — teszi fel magának a kérdést az újságolvasó. Már le is zárták a Szíriába irányuló iraki kőolajvezetéket. Csak remélni lehet, hogy Szíria ért a szóból és az iraki hadjárat eredményeiből, s leveszi kezét a szélsőséges iszlám szervezetekről, igazodik a térség új realitásaihoz. Szíria magatartásától sokban függ, hogy a térség politikai átrendeződése békésen zajlik-e le, vagy kiéleződik az iraki háború után. Figyelemre méltó: Nagy Britannia nem hajlamos arra, hogy partner legyen egy Szíria elleni hadjáratban. Szíriát az győzheti meg a legjobban az új helyzettel való megbékélés szükségességéről, hogy Irakban gyorsan és eredményesen rendeződnek-e a viszonyok, ezen belül főleg a vallási ellentétek. Ez az amerikai—brit szövetségesek számára is előnyösebb — bár hosszadalmasabb — megoldás lehet, mint Szíria esetleges megtámadása. Remélhetőleg figyelembe veszik Tony Blair szóvivőjének minapi nyilatkozatát: "Szíria pozitívan reagált az amerikai felszólításokra és jó úton van afelé, hogy bebizonyítsa, nem tartozik ugyanabba a kategóriába, mint Irak". Amerikai részről azonban számítani kell rá, hogy fokozza a gazdasági és diplomáciai nyomást Szíriával szemben.
BÁTSY GÉZA
E Kő-ország című kötet több írását, főként az utóbbi időben írottakat, emlékezzünk rá, azzal kezdtem, milyen nehezemre esik nekivágni egy-egy fejezetnek. Aztán csak túljutottunk a kezdet nehezén, s észre sem vettük, már a végén tartunk. S itt az újabb panasz: milyen nehéz nemcsak elkezdeni, hanem befejezni is egy könyvet. Már ha egyáltalán be lehet fejezni. Mert a Kő-országot, legalábbis e pillanatban, 2003. január 30-án, bizonyosan nem lehet. Emlékezzünk rá: jó negyven éve, érettségiző koromban ezzel kezdtem — mármint a szülőföld-versekkel — a pályámat, aztán ezzel folytattam — riportokkal, útirajzokkal, elbeszélés-kísérletekkel, vallomásokkal — és hosszú szünet után — Párizs és egyebek — most, a pálya végén, megint csak itt a bogár a fülben: vágjunk neki újra. E kötet olvasói — ha lesznek ilyenek egyáltalán — lehetnek a tanúi: hányszor nekivágok s hányszor abbahagyom, s végül is úgy kell most befejeznem az egész kötetet is, hogy: majd folytatjuk. Mert evés közben jön meg az étvágy, természetesen. S ha nekirugaszkodom egy-egy témakörnek: a családfa, a háborús gyerekkor, a kitelepítés, a gimnazista évek, mindenbe csak belekapni van időm — vajon miért? —, s utána jövök rá, leginkább afféle lépcsőházi filozófia módra —,mi mindent kellene még megírni, mi mindennek utánanézni, s az idő és a türelem egyre kevesebb, mikor lesz ebből egy egész könyv, uramisten. E kiadói évben bizonyosan nem. Márpedig szerződés, ösztöndíj, minden azt sugallja, hogy a könyv most kell, hogy megjelenjen, ebben a 2003-as kiadói évben. Hát megjelenik. De hogy ebben nem lesz a mondandómnak a fele sem, az bizonyos. De hát ki állítja, hogy mindent meg kell írni? És most, azonnal.
Világos, hogy minden könyv, s minden memoár-jellegű munka (emlékirat, önéletírás, vallomások stb.) általában több kötetben realizálódik, leginkább az ún. trilógiákban. Hisz valójában magam is úgy képzeltem, trilógia lesz az én kísérletem is: az első kötet a gyerekkorról és a szülőföldről szólna — ez lenne a Kő-ország —, a második Pozsonyról és a Dunatájról — középpontjában az árvizes mítosszal —, a harmadik pedig Párizsról s a Kárpát-medencén túli “nagyvilágról”. S ez így is lesz, nyilvánvalóan. De mi történik, ha az első kötetbe való mondandó egy, esetleg öt, netán tíz nap (hét, hónap, év) múlva jut eszembe? Hát ilyen értelemben értem én azt, hogy nemcsak nehéz befejezni egy könyvet, hanem nem is lehet befejezni. S talán nem is kell. Az egységes nagy kompozíciók kora, tudjuk, különben is lejárt. Hisz még magam is a saját bőrömön tapasztalhattam, milyen lehetetlen vállalkozás ez már manapság. Negyven évemet áldoztam a verses mítoszomra, s csak arra jutottam magam is, amire mások már réges-régen rájöttek, tudniillik, hogy “minden egész eltörött”. Eltörött hát természetesen a Szent Ágoston, Goethe, Rousseau, Tolsztoj-féle Vallomások, Önéletírások ideje is. Azzal kell hát befejeznem az idő előtt félbemaradt Kő-országomat — abban a reményben —, hogy “holnap folytatjuk”.
Ámde: még a bármilyen töredéket is illik befejezni, hacsak a zord kaszás ki nem üti időnek előtte kezünkből a tollat. Mivel fejezem hát be árva kötetemet s árva utazásomat. Az eltűnt idő nyomában? Emlékezzünk vissza: utunk utolsó stációja Rimaszombat volt. S végül is itt, B. Kovács István irodájában kínálja magát a megoldás: itt szerkesztik ugyanis, amint már utaltam rá, épp Kovács Pista irányításával a Gömörország című lapot, “Az északi magyar peremvidék fórumát”, Hont, Nógrád, Kishont, Gömör, Torna, Abaúj folyóiratát. Hihetetlen, de igaz: ebben a nehéz, pénztelen, irodalomtalan piacvilágban immár harmadik évfolyamát, s minthogy negyedévenként jelenik meg, tizenkettedik számát teszi az olvasó asztalára a Gömörország. S nem akármilyen külcsínű s tartalmú vidéki lapról van szó, hanem valóban színvonalas, bármely központi orgánumunkkal versenyt fölvehető fórumról. Főszerkesztője, mint mondtam, B. Kovács István, fővédnöke Tőzsér Árpád, szerzői s állandó belső munkatársai között pedig ott van az egész mai “északi peremvidék” gárdája: Szászi Zoli és Bettes Pista, Gál Imre és Csáky Karcsi, Ág Tibor és Duray Miklós, s ott volt, amíg ki nem ütötte kezükből a tollat a nagy kaszás, Veres János és Dusza Pista is. Mindebből számomra legalábbis az következik, hogy amiről itt hallottam Érzelmes utazásom során, s amit magam is igyekeztem továbbadni, ti., hogy ezeknek az itteni fickóknak valóban szilárd elhatározásuk, nem csak nagyhangú fogadkozásuk, hogy nem az a megoldás, itthagyni a mostoha világot, hanem ellenkezőleg: itt kell maradni s itt kell megteremteni és fölvirágoztatni újra a régiók Európájában a magas kultúrát. Amit utazásom során láttam és hallottam, s amit a Gömörországban s a Gömör-Kishonti Téka köteteiben olvastam, egyként azt bizonyítja: amit hirdetnek, valóban komolyan is gondolják.
“Görcsök” jeligére: A férjem 34 éves és már 10 éve beteg. Görcsei vannak és hasmenése. Az első gyomortükrözése kimutatta, hogy gyomorfekélye van. Kapott gyógyszert, ami igazából nem segített. Amikor kivizsgálásokra kérte magát, állandóan elutasította az orvosa. Ezért 2 hónapra körzeti orvost cserélt, újra kérte a gyomortükrözést és a teljes kivizsgálást. Ehelyett azonban végbéltükrözést végeztek — az eredmény negatív volt. A “specialista” azt monda, hogy a “pankreász” beteg. S felírt 2 féle tablettát. A férjem állapota nagyon súlyos: állandóan hasmenése van, sokszor 1-2 napig vérzik is! Ilyenkor úgy begörcsöl, hogy járni sem tud. Tanácstalanok vagyunk. Nem tudjuk, kihez forduljunk és mit tegyünk. Kérem, segítsen!
El sem tudja képzelni, mennyi elkeseredett beteg levélíró és telefonáló keresett már fel olyan problémákkal, melyek mind a kiszolgáltatottságukból erednek, amikor is a helyi orvos érzéketlen, nem rendelkezik kellő tudással, vagy egyszerűen csak semmibe veszi az orvosi esküt. Mert hiszen minden orvost az eskü ugyanarra kötelezi: segíteni a szenvedő embereken, s ha nem tud, elküldeni a szerencsétlen embert ahhoz a kollégához, aki rendelkezik elég tudással és tapasztalattal, elegendővel arra, hogy a pácienst meggyógyítsa. Ennyire egyszerű a dolog. Ennyire egyszerű a feladata egy körzeti orvosnak. Hiszen nincs olyan specialista, aki nemet mondana egy körzeti orvos kérésének. Elég egy beutaló, egy telefon, s máris működnek a dolgok...
Hogy a férjének rendszeresen, napokig tartó erős hasgörcsei vannak? S friss vér jelentkezik a végbélben? A székletben? Ha ezek a tünetek valakinél csak egyszer fordulnak elő, a tapasztalt orvos máris a legkomolyabb diagnózisokra gondol, s elvégzi az összes számításba jöhető vizsgálatot a kórisme alátámasztására. S ma erre a körzeti orvos rendelőjében, a szakorvosnál a járási kórházban megvannak a feltételek — minden híresztelés ellenére (már ami a hazai egészségügy siralmas állapotát illeti).
Szóval diagnózis nélkül nem lehet gyógyítani. A diagnózis felállítása tehát az első számú feladat. Ezután következhet a gyógyítás, ha kell gyógyszerrel, ha kell sebészeti beavatkozással vagy más módszerekkel.
Mindez azonban nem elég. Az orvos kötelességeihez tartozik elmagyarázni a beteg embernek, miképpen kell megváltoztatnia életmódját, étkezési szokásait. S miről kell mindenképpen lemondania? A kávéról, a cigarettáról, a sörről, a borról, a pálinkáról s más káros szokásáról. Ezen intézkedések nélkül ugyanis egy idült betegséget — az ön férje már 10 éve szenved — kigyógyítani nem lehet. Mivel ön nem küldött semmiféle orvosi leletet, laboreredményt, s nem írt semmit férje étkezési szokásairól, életmódjáról, munkahelyi viszonyairól, sem esetleges káros szenvedélyeiről, meglehetősen kicsiny az a terület, melyben én konkrét tanácsot tudnék adni. Hogy férjének komoly, nem elhanyagolható baja van, az nyilvánvaló. Most csupán olyan szakorvost kéne közös erővel keresnünk, aki hajlandó lenne férje egészségi állapotán változtatni. Én ezt — a rendelkezésre álló adatok alapján — leginkább kórházi kivizsgálás keretein belül tudnám elképzelni. Ez ügyben várom telefonos jelentkezését a 0903/691 922-es telefonszámon.
Dr. Peťovský Pál
A 111 éves komáromi Erzsébet-híd a Duna két partját, a két Komáromot, s egyúttal a két országot, Szlovákiát és Magyarországot köti össze. Szinte folyamatos rajta a személyforgalom, s hogy – bár korlátozott mértékben – teherforgalom is bonyolódik rajta, az főleg a nyári turistaszezonban okoz hosszabb várakozási időt, zsúfoltságot. Ezért szinte természetes, hogy már több évvel ezelőtt megfogalmazódott egy új Duna-híd megépítésének szándéka, és a tavalyi önkormányzati választások során az MKP programjában előkelő helyen szerepelt egy új közúti híd megépítésének terve. Az új híd tehermentesíthetné a várost és a jelenlegi hidat, közvetlen kapcsolatot biztosítana a közeli M1-es autópályához, és gazdasági fellendülést hozhat a régióba.
A megvalósításhoz vezető út fontos állomásának számít az a szakmai konferencia, amelyre a közelmúltban Komáromban a Tiszti Pavilon dísztermében került sor, s amelyen Komárom és Dél-Komárom polgármestere, valamint a két régió szakemberei az elkészült tervezeteket mutatták be.
A magyarországi Pont-terv Rt. és COWI Kft. által kidolgozott és ismertetett tervváltozatok közül a leggazdaságosabbnak az az elképzelés mutatkozik, hogy az új híd a meglévő, a Dunán átívelő vasúti híd pilléreinek felhasználásával épüljön fel. Mint a szakemberek elmondták, a híd pillérein egy 8,5 méter, kocsipálya szélességű közúti felszerkezetet alakítanak majd ki a meglévő sínpár néhány méteres oldalirányú áthelyezésével. Így a híd a közúti és a vasúti közlekedést egyaránt szolgálhatná, naponta kb. nyolc–tízezer gépkocsi áthaladását biztosíthatja. A tanulmánytervek szerint az átalakítás és a kapcsolódó úthálózat kialakításának költsége kb. 33–37 millió euró, alig fele annak az összegnek, amit egy teljesen új híd felépítése igényelne. A szükséges pénzeszközöket többek közt az Európai Unió strukturális és interregionális alapjaiból nyert támogatással kívánják biztosítani.
A két város polgármestere, Zatykó János és Bastrnák Tibor a szakmai eszmecsere végén szándéknyilatkozatot írt alá az új közúti híd felépítéséről, melynek megvalósítását a 2004–2007 közötti időszakra tervezik.
Újságírókkal találkozva Zatykó János, Dél-Komárom polgármestere úgy fogalmazott, a szándéknyilatkozat aláírása az ”i” betű kontúrjainak kirajzolását indítja el, de a pont még kicsit messzebb van. A híd megépítéséről lézetik kormányközi megállapodás is, a felvázolt tervezet ettől kicsit eltér, de a szakemberek nem hagytak kétséget afelől, hogy ez jó és gazdaságos megoldás lesz. A saját állami pénforrás biztosítása nem lesz könnyű feladat, de mivel mindketten – polgármesteri mivoltuk mellett – parlamenti képviselőként is dolgoznak, megpróbálják megszerezni mindkét országban a szakminisztériumok, a politika maximális támogatását a megvalósításhoz.
Korábban az új dunai híd helyéül a Duna alsó folyásánál lévő Harcsás neve is felmerült, s a híd felépítésének gondolata szorosan kapcsolódott egy esetleges ipari park kialakításával ezen a területen. Bastrnák Tibor, Komárom polgármestere ezzel kapcsolatban elmondta, az új terv nem akadályozza az ipari park megvalósítását.
– Amint a szakmai bizottság is megfogalmazta, ez a híd nálunk és Magyarországon is az ipar fejlődéséhez fog vezetni. Tehát igenis, abban a térségben is gondolkodunk ipari parkban. Igaz, hogy a 63-as számú közút ezáltal forgalmasabb, leterheltebb lesz, de el kell mondanom, hogy akkor is így lenne, ha a várostól keletre épülne meg a híd, csak akkor még a városon is áthaladna a forgalom – fogalmazott a polgármester. – A jövőben mindenképpen előnyös lesz a város számára a híd, és hosszú távon számítani kell egy város körüli körforgalmi út kialakításával is. Ha az új változat szerint épül meg a híd, komplexabb módon járulhat hozzá a város fejlődéséhez.
S hogy mi lesz az új közúti híd megépülése után az Erzsébet-híd funkciója? Mint megtudtam, az 1892-ben épült hidat a közeljövőben az eredeti terveknek megfelelően, korhű formában felújítják. A munkálatok az idei év decemberében kezdődnek, és az elkövetkező hónapokban, években felújítják az útburkolatot, megerősítik a pályaszerkezetet, és a közvilágítást is az eredeti terveknek megfelelően alakítják ki. A felújítás után, 2005 nyarától a megújult híd elsősorban városi hídként üzemel majd, a két város közti személy- és közúti forgalmat bonyolítja le. A szakemberek szerint csodálatos ünnep lehetne, ha a felújított Erzsébet-híd átadása és az új közúti híd alapkő-letétele ugyanazon a napon valósulhatna meg.
Hernádi Anna
Többé-kevésbé a véletlen műve, hogy az Európai Unió eddigi legnagyobb bővítéséről a csatlakozási okmányokat éppen Athénban, a demokrácia bölcsőjének számító egykori piactér, az Agóra melletti oszlopcsarnokban írták alá. Most, amikor Görögország látja el az EU soros elnöki tisztét, a vendéglátó ország szimbolikus helyszínt választott az esemény lebonyolítására.
A Szlovákia és kilenc további állam — Ciprus, Málta, Csehország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Észtország, Magyarország és Szlovénia — integrációjáról szóló okmányt a 15 tagállam és a tíz csatlakozó ország vezetői írták alá. Szlovákia részéről Rudolf Schuster államfő és Mikuláš Dzurinda miniszterelnök, Magyarország részéről Medgyessy Péter kormányfő és Kovács László külügyminiszter.
Az ünnepélyes eseményt Kosztasz Szimitisz nyitotta meg. A görög miniszterelnök beszédében az együttműködés és a szolidaritás fontosságát hangsúlyozta. Ezek az elvek hozták létre az Európai Uniót, és ezt kell tovább erősíteni a jövőben is — tette hozzá.
Pat Cox, az Európai Parlament elnöke felhívta az Európai Unió Athénban összegyűlt állam- és kormányfőit: a csatlakozási szerződés parlamenti megerősítési folyamatát mindenütt fejezzék be kellő időben, hogy a tíz új ország jövő májusban az EU tagjává válhasson, és polgárai részt vehessenek az Európai Parlament 2004 júniusában esedékes választásán. Pat Cox beszédében kijelentette: "Kiváltságos nemzedék fiai vagyunk, tanúi lehetünk egy régi álom beteljesedésének".
Az EU 15 jelenlegi és tíz leendő tagállamának vezetői az athéni csúcsértekezleten
deklarációt fogadtak el, amelyben üdvözlik az unió kibővítését, és támogatják az ENSZ szerepét és globális jelentőségét. Az unió tíz tagállammal történt kibővítése egyedülálló sikernek számít. "Az unió jeleníti meg közös eltökéltségünket, hogy véget vetünk a konfliktusok évszázadainak és közös kontinensünk kettéosztottságának" — hangoztatják az országok vezetői az athéni deklarációban, amelyet Szlovákia részéről Mikuláš Dzurinda írta alá. A deklaráció megerősíti, hogy az EU továbbra is érvényesíteni akarja az emberi jogokat, a szabadságot, a toleranciát, az igazságosságot és szolidaritást, a jólétet és haladást polgárai számára. Az EU-ba igyekvő államok vezetői a csatlakozási okmányok aláírását sokéves igyekezetük betetőzésének tekintik. Kosztasz Szimitisz szerint ez azt jelenti, hogy földrészünket nem lehet többé keletire és nyugatira osztani,
Az aláírási ceremóniát lezáró beszédében Pat Cox, az Európai Parlament elnöke hangsúlyozta: "Visszatérve a kultúra és demokrácia bölcsőjéhez fontos lépést tettünk Európa jövője felé. Egy közös eszme egyesíti a kontinens országait, amelyet az unió jelképében a tizenkét csillag alkotta kör is szimbolizál.
Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke Athénban kijelentette: az uniós csatlakozási szerződés megpecsételi Európa békés egyesülését. Az EU az értékek, a demokrácia, a szolidaritás, a kisebbségek tiszteletben tartásának ígérete. A tíz csatlakozó ország lakossága nagy munkát végzett, megérdemlik, hogy emelt fővel lépjenek a közösségbe.
Az ünnepélyes hangulatot némileg megzavarta Törökország állásfoglalása, amely szerint nem ismeri el Ciprus csatlakozását az EU-hoz, mivel a szigetország egy részét a Ciprusi Török Köztársaság képezi, az pedig nem nyert felvételt. A Ciprusi Török Köztársaságot csak egyetlen ország, Törökország ismeri el. Az ünnepélyes csúcsértekezlet idején 7000-7500 tüntető rendezett zavargást Athénban. Egy csoport, amely kivált a tömegből, gyújtópalackokat kezdett dobálni a rendőrökre, akik azután könnygázzal oszlatták szét a tüntetőket.
V. G.
A csillagok járásának egészen egyedüli összjátéka, hogy idén közeli egymásutánban jeles – történelmi, zenei — évfordulók kapcsolódnak össze. Ez a rendkívüli konstelláció az apropója tehát annak, hogy az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál ezeket a jubileumi eseményeket foglalja színpompás csokorba. Megnyitója a Budavári Palotában volt, ahol a Magyar Nemzeti Galéria a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 300. évfordulója alkalmából adott otthont annak a gyönyörű tárlatnak, mely a ”Nagyságos fejedelem” udvari festője, Mányoki Ádám munkásságának van — augusztus végéig — szentelve. A két hiteles és jól ismert Rákóczi-portré mellett ott van mintegy negyven — mifelénk még sohasem prezentált arckép Európa fejedelmi udvaraiból. A két teljes hetet felölelő zenei maraton eseményeinek fókuszában pedig a zenei évfordulók álltak. Időrendi sorrendben a zenekarok életében az első esemény a Budapesti Filharmóniai Társasághoz fűződik, melyet Erkel Ferenc, az Operaház zenészeiből, 150 évvel ezelőtt alapított. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara 60 éves, 45 éve alakult a Bartók Vonósnégyes, 40 éves a Liszt Ferenc Kamarazenekar, 25 éve működik az Európai Unió Ifjúsági Zenekara, 20 éves a Budapesti Fesztivál Zenekar, 10 éves a Danubia Ifjúsági Zenekar... És íme a zeneszerzők: 200 éve született Hector Berlioz, 145 éve született Hubay Jenő a magyar hegedűiskola megteremtője, 175 éve hunyt el Franz Schubert, 80 esztendős Ligeti György zeneszerző, 70 éves Vasváry Tamás zongorista és karmester, valamint a lengyelek neves zeneszerzője Krzysztof Penderecki, 50 éve hunyt el Szergej Prokofjev... Mind-mind olyan esemény, amely joggal állt egy-egy hangverseny eszmei központjában.
Jómagam a fesztiváli események második félidejének csemegéit élvezhettem, s örömmel állapítom meg, hogy mindaz, amit hallottam — az élvonal kategóriájába tartozik. Közöttük azonban volt három olyan is, mely hozzám a legközelebb állt, s így ”csillagórát” jelentettek számomra.
Az első ilyen csillagos est műsorát Mozart és Beethoven szerzeményei képezték. Ez volt Vasváry Tamás és a Rádiózenekar ünnepi estje. Vasváry vezényelt és zongorázott. Először a Figaro házassága sziporkázó nyitánya csendült fel, majd a D-dur hangversenyrondó szólamát játszotta, melyet egykoron Wolfi saját magának komponált. Majd a belga basszbariton, José van Dam énekelt el egy ritkán hallható hangversenyáriát, valamint Leporello népszerű Regiszter-áriáját a Don Giovanni operából. A szünet után pedig felcsendült a Kilencedik és a ”nagy” számomra ebben a tolmácsolásban az volt, hogy nem az ész, hanem a lélek kisugárzását éreztem, ahogy a tételről tételre emelkedve borult le a csillagkárpit fölött trónoló Mindenható előtt.
A második est műsora a közvetlen elődhöz, Joseph Haydnhoz kanyarodott vissza. Mozart városából jött a Camerata Academica Salzburg nevet viselő világhírű együttes, melyet pár éve még maga Végh Sándor, vonósnégyesének primáriusa, majd a legendává vált pedagógus vezényelt. Most az angol híresség, Sir Roger Norrington állt a pulpituson, és Haydn több mint száz szimfóniája közül sorrendben a Hatvanadikat és a Kilencvenediket szólaltatta meg, míg a Prágából és Bécsből jól ismert mezzo, a ragyogó Bernarda Fink két kantátát adott elő. Négy valódi csemege — jómagam sem találkoztam még velük — eszményi stílustisztasággal tolmácsolva. És ebből a négy remeklésből számomra ama második kantáta, a görög mitológiából jól ismert história, az ”Arianna a Naxos” átszellemült megszólaltatása marad felejthetetlen.
A harmadik est, évszázados ugrással szinte napjaikba és a közvetlen múltba vezetett vissza. A híres londoni BBC Szimfonikus Zenekart Eötvös Péter vezényelte. Az első félidőben két saját szerzeményét mutatta be a hazai közönségnek, valamint egy fenomenális ifjú trombitaművészt, majd a másodikat Debussynek szentelte. A ”Játékok” című ritkaság a Gyagilev vezette orosz balett számára készült, míg ” A tenger” néven ismert három szimfonikus vázlat a népszerű művek kategóriájába tartozik. A zenekar és karmesterének remeklése éppen abban rejlett, hogy ebben a színpompás műben a hangulatok, az árnyalatok és a színek palettáját a tenger és a szél párbeszédében — etalonszerű színvonalon — lélekzetállító intenzitással tudta kikeverni.
Természetesen részletesen illenék taglalnom a két rivális ”szomszédvár” a Fesztiválzenekar és a Nemzeti Filharmonikusok kitűnő produkcióit éppúgy, mint az Európai Unió Ifjúsági Zenekarának teljesítményét, de végezetül csak annyit: köszönöm a ”csillagos” élményeket.
Varga József
Szlovákiában mintegy 50 ezer házaspár küszködik meddőséggel. A WHO megfogalmazása szerint meddőnek minősül az a házasság, amelyben egy évi teljes értékű házastársi kapcsolat alatt nem jön létre terhesség.
Denisa Priadková, a Bocian (Gólya) polgári társulás alapítója és vezetője szerint – aki egyébként maga is érintett a kérdésben – nálunk még mindig eléggé kényes téma a meddőség, hiszen a meddőséggel sújtott pároknak csupán az egyötöde keresi fel a szakembert, további egyötöde pedig a körzeti orvosnál kezelteti magát sokszor hosszú évekig – minden pozitív eredmény nélkül. Nagy részük szégyenli ezt a problémát, illetve sok nő, magasabb életkora miatt (35 év felett) már úgy gondolja, nincs esélye a gyermekáldásra.
– Pedig ez nem teljesen igaz – részletezi Priadková asszony szervezetük létrehozásának célkitűzéseit – hiszen 40 éves korig érdemes próbálkozni a teherbeeséssel, és itt elsősorban a művi megtermékenyítésre gondolok. Szeretném tisztázni, hogy társulásunk nem csupán a lombikbébiprogramokban résztvevők számára alakult, hanem fel kívánjuk világosítani a többi érintettet is, hogy milyen lehetőségek vannak a gyermekhez jutáshoz. Sok esetben elég egy egyszerű beavatkozás, nincs mindig szükség a méhen kívüli megtermékenyítésre, ami jobban igénybe veszi a párokat és pénztárcájukat is. Nagyon fontos, hogy a párok ne fecséreljenek el feleslegesen hosszú éveket különböző hatástalan gyógymódokra, hanem minél hamarabb tisztába jöjjenek azzal, milyenek a lehetőségeik. Érintőlegesen foglalkozunk az örökbefogadásokkal is, hiszen a művi megtermékenyítéssel próbálkozó nők mintegy felénél nem jön létre az óhajtott áldott állapot, ezért már csak az örökbefogadás marad hátra lehetőségként. A művi megtermékenyítéssel természetesen többször is meg lehet próbálkozni, ám olyankor óriási mennyiségű hormonnal "bombázzák" a női szervezetet, amit nem lenne szabad túl sokszor ilyesminek kitenni. A gyermek ajándék, nem pedig olyasvalami, ami kijár. Éppen ezért azt az elvet valljuk, hogy minden lehetséges egészségügyi eljárást ki lehet próbálni a gyermekáldás érdekében, ám, ha elmarad, azt is el kell tudni fogadni.
* * *
Van egy időszakos kiadványunk, a Noviny, amelyből olvasóink tájékozódhatnak az őket érintő dolgokról, az újdonságokról. Pozsonyban kéthetente, Kassán havonta tartunk találkozókat, ahol a meddőséggel küszködő párok kötetlenül elmesélhetik kálváriájukat. Fantasztikus légkörben zajlanak ezek a találkozók, s külön öröm, ha időközben megszületett csemetéiket is magukkal hozzák. Egyébként tagjaink között nagyon sok a magyar nemzetiségű, akik úgy veszem észre, sokkal nyitottabbak és tájékozottabbak is. Talán, mert Magyarországon néhány évvel előbb kezdték a mesterséges megtermékenyítéseket, mint nálunk. Bárkinek szívesen adunk felvilágosítást a 02/5443 3757-es telefonszámon. (További elérhetőségek: www.bocianoviny.sk, levélcím: Občianske združenie BOCIAN, P.O. Box 265, 810 00 Bratislava 1.)
A Bocian ez év júniusában nemzetközi meddőségi hónapot szervez, amely több fejlett országban már bevált. Ezalatt kerül sor a “lombikbébik” nemzetközi találkozójára, amelyen három országból – Ausztriából, Csehországból és Szlovákiából – vesznek részt olyan családok, ahol a gyermekek művi megtermékenyítés útján fogantak. Ezzel szeretnék demonstrálni azt, hogy ezek a gyermekek teljesen ugyanolyanok, mint a természetes úton fogant társaik. Tavaly látott napvilágot annak a felmérésnek az eredménye, amely során 300 ICSI módszerrel (vagyis a spermium petesejtbe történő juttatásával) és természetes fogantatásból létrejött terhességből született gyermeket vizsgáltak meg. Az eredmények egyértelműen bizonyították, hogy semmilyen eltérés nincs a gyermekek értelmi és szellemi szintje között. A világon már több mint 1 millió lombikbébi született, Szlovákiában is – az utóbbi időben egyre szaporodó mesterséges megtermékenyítési központoknak köszönhetően – több mint ezerre tehető a lombikbébik száma.
* * *
Számtalan probléma – jogi és etikai – merül fel a művi fogantatás során. Az egyik például a többembriós terhesség, vagy akár a magzatredukció, de óriási problémák jelentkeznek a lefagyasztott embriók körül is. Hiszen a legtöbb pár, amikor a művi megtermékenyítést vállalta, nem gondolt arra, hogy a ciklus során több embrió is létrejön, amelyek közül csak néhány kerül beültetésre. Mi legyen ezeknek a sorsa? Néhány évig fagyasztással tárolhatók, vagy – vulgárisan szólva – akár ki is önthetők a lefolyóba, de el is lehet ajándékozni olyanoknak, akiknek más módon nincs esélyük a gyermekáldásra. Nem nehéz rájönni, melyik a leghumánusabb eljárás... AZ USA-ban létezik egy szervezet, amely úgy működik, mint egy adoptációs központ. A lombikbébiközpontok embrióit fogadják örökbe (a szülők belegyezésével), és találnak számukra befogadó szülőket. Az adományozó és befogadó szülők találkoznak, és nem okoz semmilyen problémát az, hogy gyermekeik tulajdonképpen testvérek.
Nincs is annál szebb, mint amikor az élet győz, s egy embrió esélyt kap a kifejlődésre és a megszületésre. Egyébként több országban már nagyon odafigyelnek arra, mennyi embrió jöjjön létre a megtermékenyítés során. Igyekeznek a lehető legkevesebb (egy-két embrió) létrehozására, hogy később ne okozzon gondot a fennmaradók sorsa.
A művi megtermékenyítés nem olcsó mulatság. A biztosítók egy-két ciklus költségeit térítik, de mivel a várakozólista a központokban elég hosszú, sokan inkább kifizetik a 30 ezer korona körüli összeget.
* * *
Az emberek úgy vélik, a megtermékenyítés teljes költségét az államnak kellene térítenie. Ez nem így van, az állam legfeljebb beszállhat az alapkiadásokba. A többletkiadásokat (gyógyszerek stb.) azonban már a pároknak kell kifizetniük. El kell tudni fogadni, hogy az egészségügyben kevés a pénz, mindenre nem juthat. A hibát én abban látom, hogy az állam rosszul argumentál, amikor azt próbálja megmagyarázni, miért nem téríti a beavatkozásokat. Az utóbbi időben már velünk is felvették a kapcsolatot azok, akik a törvényhozásban az egészségügyi törvényeket készítik elő.
Egészségügyi javallatok, amelyek esetében a mesterséges megtermékenyítésre sor kerülhet
(a 251/1997-es sz. törvény alapján)
I. Hiányzó petevezeték, II. Endometriózis, III. A petefészkek helyrehozhatatlan károsodása, IV. Idiopatikus sterilitás, V. A férfi meddősége, VI. Immunológiai okú meddőség, VII. Örökletes betegség kockázata, VIII. Endokrin okú sterilitás
o A törvényes egészségbiztosítás keretén belül 2–3 mesterséges megtermékenyítési ciklus téríthető a nő 38 éves koráig.
o Nem téríthetők a költségek olyan esetben, ha a meddőség sterilizáció (petevezetékek elkötése) vagy abortusz (művi terhességmegszakítás) eredménye.
Egyes egészségügyi beavatkozások biztosítók által térített maximális ára
Egy ciklus a petesejtek nyerése előtt
Egy ciklus petesejtek nyerésével 4 073 Sk
o IVF embrió beültetés nélkül 19 451 Sk
o komplett ciklus beültetéssel együtt 26 075 Sk
x Egy ciklusban csak a felsorolt beavatkozások egyike téríthető.
BROGYÁNYI V. JÚLIA
Jelige: "Emberiségközelben"
36 éve dolgozom egyazon munkahelyen. Osztálycsökkentés miatt létszámcsökkentésre kerül majd sor. Két évem van a nyugdíjig. Kaphatok felmondást vagy van valamilyen védelmi idő? Jár-e bánatpénz?
Sajnos, az a tény, hogy csupán két éve hiányzik a jelenlegi nyugdíjkorhatár eléréséhez, nem bír jelentőséggel a munkaadó részéről történő felmondás szempontjából.
A munkaadó csupán azon indokok alapján szüntetheti meg a munkaviszonyt felmondással, amelyek a Munkatörvénykönyv 63-as paragrafusában fel vannak tüntetve.
A leggyakoribb indokok, amiket a munkaadók (néha öncélúan) felhaszálnak:
— ha megszűnik a munkaadó vagy költözésre kerül sor
— ha a munkavállaló feleslegessé válik, tekintettel a munkaadó vagy az illetékes szerv írásos határozatára annak feladatai megváltozásáról, műszaki felszereléséről, a munkavállalók azon célú létszámcsökkentéséről, hogy növekedjen a munka hatékonysága vagy más szervezési változásokról. Azt gyanítom, hogy az ön esetében a második indok lesz feltüntetve a felmondásban (a Munkatörvénykönyv 63-as paragrafusa, 1-es bekezdése, b) betűje).
Ebben az esetben a felmondási idő három hónap, ami a felmondás kézbesítését követő hónap első napjától kezd telni (MTk 62-es paragrafus).
A felmondás akkor érvényes, ha írásos formában készült, fel van benne tüntetve a pontos konkrét indok és sajátkézűleg vette át.
Az ún. bánatpénzről a 195/1991 T.t. számú törvény rendelkezik. Egyebek között akkor jogosult a munkavállaló bánatpénzre, ha a felmondást a Munkatörvénykönyv 63-as paragrafusa, 1-es bekezdése a), b), c) betűje alapján kapta.
A bánatpénzt az alkalmazottnak mint egyszeri juttatást kell kifizetni a munkaviszony megszűnését követő első fizetési terminusban, együtt az utolsó fizetésével.
A bánatpénz összege a munkavállaló átlagfizetésének kétszerese. Amennyiben a munkaadónál létezik kollektív szerződés vagy más belső előírás, ami a szakszervezettel kötött megegyezés alapján készült, mód van arra, hogy a bánatpénzt emeljék, legfeljebb az átlagfizetés háromszorosával.
Sajnos, az ön helyzete napjainkban nagyon gyakori, sok embert érint és nagyon ritkán lehet ellene sikeresen (itt bírósági eljárásra gondolok) védekezni.
Annyit még megjegyeznék, hogy az MTk 61-es paragrafusa, 3-as bekezdése szerint, ha a munkaadó a munkavállalónak a 63-as paragrafus, 1-es bekezdése, b) betűje alapján adott felmondást, három hónapig nem alakíthat ki olyan munkahelyet, amilyet megszüntetett és a munkaviszony megszűnése után nem alkalmazhat ugyanarra a munkahelyre más alkalmazottat.
Dr. Balla Éva
Szlovákiában a kevésbé népszerű sportágak támogatására nem túl sok pénz jut. Keveset kapnak például a párbajtőrözők is.
Ennek ellenére is több szép eredménnyel büszkélkedhetnek.
— Sajnos, nem dúskálunk az anyagiakban — mondta a minap Érsek Árpád, a szlovákiai férfi párbajtőrválogatott vezetőedzője —, pedig legjobbjaink akárcsak kicsivel jobb, s korszerűbb felkészülési feltételek mellett a mostaninál jóval szebb, kiváló eredményekre is képesek lennének.
Még szerencse, hogy például a Világkupa-viadalok pozsonyi megredenzéséhez néhány szponzor évek óta a szakág segítségére siet. Pedig egy Világkupa-verseny megrendezése a szlovákiai vívósportnak, de az országnak és a rendezvénynek otthont adó (fő)városnak is rangot jelent. Szlovákiában ugyanis kevés olyan versenyre kerül sor, amelyen 28 ország, köztük Amerika, Kanada, Mexikó, Japán legjobbjai egyaránt részt vesznek, s a sportág 16 "pillanatnyi világ legjobbjából" 8 pástra lép.
Emellett a versenyzők hazai környezetben is bizonyíthatnak, s (mivel helyben zajlik) útiköltség megtakarítást is jelent.
— Mindegyik rendezvényre ugyanis — magyarázta a szakvezető — nem tudunk elutazni.
Junior szinten a szlovákiai férfi párbajtőrözők sikeresek. Például Érsek Attila a junior Világkupában az első tíz között található, pedig nem is indul(hatott) mindegyik viadalon... Fiatal korukban a párbajtőrözők (is) szép eredményeket mutatnak fel, később azonban, felnőttként már "elvesznek", s általában lemorzsolódnak.
— Nem égnek ki, s nem kopik meg a tudásuk sem — jelentette ki Érsek Árpád — , csak a legtöbbjük "szociális háttere" nem teszi lehetővé, hogy sportágának továbbra is teljes erőbedobással hódoljon.
Azaz: amikor elérik a huszonegyedik életévüket, vagy még tanulnak, vagy már dolgoznak, vagy családot alapítottak, s feleségről, meg gyerekről kell gondoskodniuk.
Tehát: nem tudjuk felnőtt profi versenyzőinket profi szinten versenyeztetni!
Nem lehet mindent a szponzoroktól sem várni. A megfelelő anyagi hátteret, utánpótlásnevelési szinten és a felnőtt versenyzők megtartási szintjén egyaránt az államnak kellene biztosítania. S akkor aztán akár az eredményességet is számon lehetne kérni. De addig!
Szlovákiában a párbajtőr a vívósportok legsikeresebbike. A másokhoz (mondjuk az évi több tízmillió forintos költségvetéssel rendelkező magyarországi szakághoz) viszonyítva igencsak szerény feltételek mellett készülő junior párbajtőrözőink az elmúlt tíz évben csapatban hatodikak is voltak vb-n, a keszthelyi Eb-n pedig két éve a bronzérmet sikerült "elcsípniük."
A sportág szlovákiai legjobjai jelenleg a világversenyek kivétével többnyire csak azokra a rangos versenyekre juthatnak el, amelyeket személyautóval "be lehet futni".
ZOLCZER LÁSZLÓ
A sorkatonai szolgálati ido 2004. január 1-jei hatállyal a jelenlegi 9-rol 6 hónapra rövidül. ”Ez azt jelenti, hogy a jövo évtol a kiskatonák mindössze fél évre rukkolnak be” – jelentette be a múlt héten Ivan Šimko védelmi miniszter. Egyúttal megerosítette, hogy 2006-tól kezdodoen a kötelezo ”honvédo” szolgálat végérvenyesen megszunik majd Szlovákiában. A miniszter szerint a folyamat az ország NATO-hoz való csatlakozása után fel fog gyorsulni. ”Egyelore azonban bizonyos létszámú katonára szükségünk van. Fontos, hogy az ország valamennyi biztonsági érdeke szavatolva legyen. A múltból ránk maradt hadianyagraktárakat valakinek oriznie kell” – mondta. Jozef Stank exminiszter szerint a fegyveres erok teljes professzionalizálása a tevezettnél akár egy évvel korábban – 2005 év végére – is befejezodhet.
A kötelezo sorkatonai szolgálat félévesre rövidülésével egyidejuleg a civil szolgálat ideje a jelenlegi 13 és fél hónapról 9 hónapra csökken.
A kötelezo sorkatonai szolgálat hossza
1989 után az addig 2 éves sorkatonai szolgálat 12 hónapra rövidült
2001-tol a sorkatonai szolgálat hossza 9 hónap
2004-tol a sorkatonai szolgálat hossza 6 hónap lesz
a sorkatonai szolgálatot 2006-tól megszüntetik
Érsekújvár. Vörösmarty Mihály nagy versének, a Gondolatok a könyvtárban egyik mondata így hangzik: “Ment-e / A könyvek által a világ elébb?”. Bizony gondolkodásra készteti a felelős elméket/olvasót, amit a poéma első fele állít, több mint negyven sorban! Hogy a könyvek papírja “az emberiség elhányt rongyai”-ból készül? A Vörösmarty által felvetett kérdés megválaszolása nem is oly egyszerű. Viszont forrongó és változó világunkban megállapíthatjuk, hogy “(...) a háborúzás, öldöklés, jogtiprás változatlan dúl, a természet leigázása egyre jobban fenyegeti a túlnépesedő emberiséget, és egyre újabb formái a gazdasági és politikai eredetű biztonsághiánynak. Ámde nem a könyvek a hibásak, amiért rossz irányba halad a világ. Még a rosszak sem, hát még a jók.” (Alföldi Jenő).
Az iménti gondolatok a Szlovákiai könyvtárak hete (március 24—28.) keretében az érsekújvári Anton Bernolák Könyvtár szervezésében A járás regionális szerzői címmel megnyílt könyvkiállítás alatt és azt követően jutottak az eszembe. A március 18-án kezdődött rendezvény első napjához egy szakmai tanácskozás — a járás könyvtárosainak szemináriuma — is kapcsolódott.
Az eseményt a könyvtár igazgatója, Marta Szilágyiová nyitotta meg, összefoglalva a könyv felbecsülhetetlen szerepét világunkban. Örömmel és megelégedéssel üvdözölte a megjelent — több mint — negyven könyvtárost, a sajtó képviselőit, a további vendégeket és nem kis meglepetésére, azt a négy írót is (Slavomír Chren, Štefan Konkol, Ondrej Trepáč, Vörös Péter), akik jelenlétükkel fejet hajtottak a könyv ünnepe előtt.
A könyvkiállítás anyagát Agneša Fitušová, a Bernolák Könyvtár regionális- és bibliográfiai részlegének osztályvezetője és munkatársai válogatták, illetve állították össze, mégpedig nem akármilyen színvonalon. A válogatás elve: a kiállítás csak olyan szerzők műveit szerepelteti, akik az Érsekújvári járásban vagy a tágabban vett régióban születtek, itt éltek/élnek, illetve innen költöztek el. Kiállításra is csak azon szerzők művei és rövid szócikkei kerültek, akiknek művei, valamint életrajzi és bibliográfiai adatai a könyvtárban meglelhetők. Íme a teljesség igénye nélküli névsor: Czuczor Gergely, Kassák Lajos, Korpás Béla, Vörös Béla, Verseghy Erzsébet, Varga Erzsébet, Kantár Csaba, M. Csepécz Szilvia, Juhász R. József, Pénzes Tímea, Holbay László, Vágvölgyi Szilárd és Vörös Péter. A szlovák írók közül: az emigráns pap-költő Strmeň, Slavomír Chren, Ondrej Trepáč, Štefan Konkol, Milan Solník, Balla, Ĺ. Jurík, Laco Zrúbec, Ján Ondruš, Drugová, Janotková, Dušan Dušek és Jitka Rožňová, valamint a két nyelven (magyarul és szlovákul egyaránt) író és publikáló Adriana Szulcsányiová és Peter Macsovszky.
A kiállítás megnyitóját követően Beáta Drahošová, a könyvtár szakdolgozója közvetlen és tartalmas hozzászólásában említést tett a könyvtár anyagi gondjairól is, a járás könyvtáraival és könyvtárosaival tartandó kapcsolatokról, a közelmúlt eredményeiről (pl. Holbay László szerzői estje), és az elvégzendő feladatokról.
A könyvtár igazgatója, Marta Szilágyiová beszámolót tartott az intézmény gondjairól, lehetőségeiről, további népszerűsítő programokról, a könyvtár tervezett átköltöztetéséről stb.
Vörös Péter
Hogyan indult a hivatal ?
— Egy nagyon nehéz folyamat vette kezdetét az elmúlt év januárjában. Jelenleg 107 ember dolgozik a hivatalban, s mindenki részéről rengeteg, napi 10-12 órás munkát igényel a decentralizációs folyamatok megvalósítása. Ha az elmúlt esztendőre visszatekintek, azt kell mondanom, hogy nagyon sok napi problémával kellett megküzdenünk, de az eddigi munkánk sikeres. A kerületi hivatallal közösen már a kezdeteknél sikerült bizottságokat kialakítani, ahol a később felmerülő problémákat előkezeltük, s nagyon sok dolgot illetően már az elején meg tudtunk egyezni a közös megoldásokban. Azóta természetesen fokozatosan építjük a hivatalt, s a hozzá kapcsolódó intézmények információs rendszerét. A gazdasági rész integráltan működik már az első negyedévtől kezdve. Bevezettük a költségvetési pénzek online elosztását is, ami azt jelenti, hogy egy nap alatt továbbítani tudjuk a Pozsonyból érkező összegeket. Honlapunkon pedig a teljes szétosztási rendszer megtalálható. Nincs titkolnivalónk, sőt, azt mondhatom, büszkeséggel tölt el, hogy az elmúlt évet kétmilliós többlettel zártuk. A pénzeszközök felhasználása a könyvvizsgáló szerint teljesen rendben van.
Milyen terület átvételével indult a munkájuk?
— A múlt év elején csak egy fő hatáskörünk volt, a regionális fejlesztés. Ez mai napig a legjelentősebb eredeti hatáskörünk, mert ebben az esetben nem állami hatáskör átvételéről beszélhetünk, hanem egy újonnan kialakított területről. Már januárban hozzákezdtünk a megye stratégiájának kidolgozásához, majd elkészítettük a megye gazdasági és szociális fejlesztési tervét, amelyet az önkormányzat a májusi ülésen el is fogadott. Úgy tudom, a mi programunk volt az első az országban.
A kassai elképzelések bekerültek az országos fejlesztési tervbe is?
— Inkább úgy mondanám, hogy a kettő párhuzamosan készült. A mi programunk fő irányelve, hogy endogén fejlesztésekre szeretnénk orientálódni. Ez azt jelenti, ahol lehetséges, a megye adottságait szeretnénk kihasználni. Nem várunk csak importált fejlesztésekre vagy befektetésekre, elsősorban a hazai forrásokra összpontosítunk, ezek kihasználását tartjuk elsődlegesnek.
Készültek-e felmérések azokról a területekről, amelyekre a megyében építeni lehet?
— A program elkészítése előtt egy adatbázis feldolgozására került sor, s tanulmányok készültek arról, mire támaszkodhatunk. Az előkészítésbe az EU-s gyakorlat szerint nagyon sok partnert bevontunk, a nagyobb települések és a mikrorégiók vezetőit, a harmadik szektor és a regionális fejlesztési irodák munkatársait, sőt a vállalkozókat is.
A munkanélküliség csökkentésének lehetősége bizonyára ezzel a tervvel függ össze leginkább.
— Igen, kidolgozott programunknak ez az egyik fő célja. Olyan eszközökkel nem rendelkezünk, amelyekkel munkahelyeket tudnánk teremteni, de minden ilyen irányú aktivitást támogatunk. Akinek van saját ötlete, saját tervet dolgozhat ki, s mi tanáccsal segítjük, melyik programunkhoz lehet csatlakoztatni konkrét elképzelésével. A terveket mi is értékeljük, és koordináljuk, hogy összhangban legyenek az elfogadott megyei tervvel.
A tervek konkrét kidolgozásában mennyire tudnak segíteni?
— Van néhány munkatársunk, akik már készítettek sikeres projekteket, de nem a tervek megírása a feladatunk. A megyei önkormányzat ugyanis mint elbíráló van jelen bizonyos komissziókban. A tervek kidolgozását illetően a regionális fejlesztési ügynökségekhez lehet fordulni, de magánvállalkozások is foglalkoznak projektek elkészítésével. Erre vonatkozólag adatokat tudjunk adni minden érdeklődőnek.
Milyen állapotban voltak azok az intézmények, melyek a múlt év óta az önkormányzat hatáskörébe kerültek?
— Legnagyobb feladatkörként a kultúra került hozzánk a költségvetéssel s a kapcsolódó más tevékenységekkel együtt. Huszonkét kulturális intézményel kell törődnünk. Júniusban került hozzánk 122 iskola és iskolai intézmény, később pedig négy egészségügyi iskola, melyek addig az egészségügyi minisztériumhoz tartoztak. Hozzánk tartozik 14 szociális intézmény is. Igyekeztünk az átvétel folyamatát a lehető legrövidebb időn belül lebonyolítani, mert a költségvetés egyes tételeinek lejuttatása az átvétel lezárásához volt kötve. Mivel sikerült gyorsan eljárnunk, nem volt fennakadás az intézmények működésében.
Azelőtt a kerületi hivatalban dolgoztam, ismertem ezeknek az intézményeknek az állapotát. Engem tehát nem ért meglepetés. Azonnal elindítottunk egy racionalizációs folyamatot. Szeretném, ha a szociális és kulturális intézmények szolgáltatása egy nagy változáson menne keresztül. Nagyobb igényt kell támasztani az alkalmazottakkal szemben, mert sok helyen találkoztunk azzal, hogy a változtatásokat, újításokat az anyagiak hiányára hivatkozva elodázzák. A legtöbb esetben ezt nem tudom elfogadni indokként. Úgy gondolom, leginkább az akarat hiányzik. Elsősorban a szociális intézményekben igyekszünk olyan változásokat elérni, hogy a testileg vagy szellemileg fogyatékos emberek ne egy elfekvőnek nevezhető intézményben töltsék az életüket. Igyekszünk esélyt adni nekik, hogy hátrányos egészségi állapotuk ellenére minél jobban be tudjanak kapcsolódni a mindennapi életbe. Arra törekszünk, hogy az intézetekben az egészségügyi nővérek mellett legyen jelenős számú nevelő, munkaterápiával foglalkozó szakember. Az első ilyen intézmény Hotkovcén, a Szepességben már működik. A következő a Kassa melletti Kráľovcén lesz.
Hogyan sikerül megoldani a kráľovcei intézmény problémáit?
— Az igazgatónő a helyén maradt, s a létesítményt önállósítottuk. Nonprofit szervezetként működik. Az első jelentősebb változásokon tehát már túl vagyunk. Változtatásokat tervezünk a jászói szociális otthonnal kapcsolatban is. A régi épületekből szeretnénk még az idén elköltöztetni a lakókat, mert a tatarozáshoz nagyon sok pénzre volna szükség. A négy járási kórház átvételekor találtunk olyan épületeket, melyek kellő kapacitással rendelkeznek. Úgy tervezzük, hogy Roznyóra költöztetjük a jászói lakókat. Az ottani kórháznak van egy külön részlege, amely megfelel. Az átalakítás kb. Másfél millió koronát fog igénybe venni. Ezzel a megoldással a jászói kolostor is megszabadul jelenlegi problémáitól.
A szociális szférán belül megvannak az újításokhoz szükséges anyagi ezközök?
— Igen. A szociális szférát a költségvetés aránylag jól dotálja. A öregotthonokban pedig a lakók is hozzájárulnak a költségekhez. Jelenleg nincs olyan nagyobb pénzügyi probléma, amellyel ne tudnánk megbirkózni.
A bevezetendő új koncepció tekintetében van valamilyen külföldi példa vagy minden elképzelés saját, helyi jellegű?
— Főként külföldi példákat vettünk át. Több szakembert is megszólítottunk. Jól átgondolt, más országokban már alkalmazott struktúrát szeretnénk kialakítani. Az elsődleges cél az otthonteremtés. Iskoláinkat is gyermekközpontú intézetekké szeretnénk átalakítani.
Az idősekkel való törődés, a gondozói szolgálat milyen képet mutat?
— Ezt a hatáskört a helyi önkormányzatoknak kellett volna átvenniük, éppen a választások körüli időben. A régi polgármesterek a feladatot az újakra hagyták, az újak pedig nem léptek időben. Ezért a gondozói szolgálatok nagy része a megye hatáskörébe került. Úgy oldottuk meg, hogy a gondozás menedzselését az általunk irányított otthonokra bíztuk, így minden járásban van egy intézmény, mely a szervezésével és adminisztrációjával foglalkozik. Ennek a szférának azonban a helyi önkormányzatokhoz kell tartoznia. Furcsa, hogy ezen a területen decentralizáció helyett centralizáció jött létre. Már folynak a tárgyalások a helyi önkormányzatokkal.
Említette az iskolákat. Arra is szükség lenne, hogy a tanárok nagyobb anyagi és erkölcsi elismerésben részesüljenek.
— A tanítói fizetések az utóbbi időben emelkedtek. Tisztelem és becsülöm a tanárokat, s én lennék a legboldogabb, ha a társadalom meg tudná becsülni és fizetni ezeket az embereket, de sajnos, még sokáig nem lesz. Mi ezt kerületi szintről nem tudjuk befolyásolni, a bérezés feladata egyelőre az államé.
Ami az erkölcsi elismerést illeti, éppen most tárgyalunk egy kitüntetési rendszerről, amely a kiváló tanárokra is vonatkozni fog. Hozzánk tulajdonképpen csak az iskolák fenntartása tartozik, de szeretném, ha más területeken is újítani tudnánk. Meg kell vizsgálni azt is, mi az, amit valóban érdemes tanítani, mert ha a gyermekek az iskolából a munkaügyi hivatal elé kerülnek, radikálisabb változásra van szükség. Olyan időszak előtt állunk, amikor fel kell vállalni az összevonásokat, a megszüntetéseket. Véleményem szerint ezeket már 5-6 évvel ezelőtt el kellett volna kezdeni. Akkor ma már nagyobbak lennének a fizetések, nagyobb kvalitású szakemberek oktatnának, s annyian, ahány feltétlenül szükséges.
Milyen konkrét intézkedések várhatók?
— A cél mindenképpen a színvonal emelése. Ha az EU-nak tagjai leszünk, azt kell tanítanunk, amivel a gyerekek az egész unió területén érvényesülni tudnak. Ma egy középiskolát végzett diáknak olyan tudással kell rendelkeznie, hogy Európa bármely egyetemén tovább tanulhasson, majd bármelyik munkapiacon megjelenhessen. Ezzel a kihívással már régen foglalkozni kellett volna, s számomra érthetetlen, miért tartunk még ma is csak a kezdeteknél. Ha a színvonalat emelni akarjuk, gazdaságosabban kell kihasználni a rendelkezésünkre álló vagyont. Nem ésszerű egy-egy osztályt 6-10 diákkal fenntartani. Minden iskolában készül egy racionalizációs és egy távolba mutató terv. A mai állapotok fenntartása felelőtlenség a felnövekvő generációval szemben.
Mennyire sikerült lefaragni az iskolaügyi adósságot?
— A tavalyi év vége felé felhalmozódó 180-200 milliós adósságnak sikerült elejét vennünk. Még szeptemberben elfogadtuk az iskolák finanszírozásáról szóló alapelveket, amelyek szerint a megkapott pénzt bizonyos arányban kell felhasználni, vagyis egyfajta rendszert vezettünk be a fontosabb és kevésbé fontos kiadások tekintetében. Ennek eredményeképp a múlt évben csak négy olyan iskola volt, melynek 150 ezer koronára rúgó adóssága jött át erre az évre. Az eszközök gazdaságosabb felhasználásával tehát ki lehet jönni az előirányzott költségvetési összegből.
Sikerült-e hasonló eredményeket elérni az egészségügyben is?
— A kórházak, rendelőintézetek tekintetében egyelőre nem látunk tisztán. Nincs lezárva, hogy ezen a területen mely intézmények kerülnek át hozzánk. A minisztérium e tekintetben legalább egy évet késik, s ez számunkra nagy problémát jelent. Nem tudjuk, hogy a kórházak rengeteg tartozását ki, mikor és hogyan fogja rendezni. A nagyobb összegeket ezek az intézetek biztosítóktól kapják, tőlünk csak beruházásokra, épületek karbantartására kapnak majd pénzt. Figyelembe kell venni, mi az, ami egy járási kórházból semmiképp sem hiányozhat. A minimális szolgáltatásokra minden lakosnak joga van, akkor is, ha a biztosító csak kis mértékben finanszírozza azokat. Az ilyenek leépítését nem támogatjuk. Az önkormányzatnak ugyanis az is feladata, hogy a lakosság érdekeit védje.
Az egészségügyben előreláthatólag mikor stabilizálódhat a helyzet?
— Ezt egyelőre nem lehet tudni. Az elképzelt racionalizáció folytán egy-két éven belül eredmény mutatkozhat az eladósodás csökkenésében. Most elsősorban arra összpontosítunk, hogy az épületek fenntartásánál elkerüljük a felesleges kiadásokat, pl. a rossz kazánok, vízvezetékek felújításával.
Fecsó Yvett
Rudolf Schuster államfo múlt kedden ünnepélyes keretek között, Mikuláš Dzurinda kormányfo, Pavol Hrušovský házelnök és a NATO-nagykövetek jelenlétében aláírta a parlament által néhány nappal korábban megszavazott NATO-csatlakozási szerzodést. Szlovákia tehát, a tagországogbeli ratifikálást megelozoen rábólintott a Washingtoni Szerzodésre.
Schuster a NATO-referendum kiírásával kapcsolatban kijelentette, amennyiben a népszavazás kezdeményezoi a törvényes feltételeket teljesítik, kész annak kiírására – annak ellenére, hogy a NATO-csatlakozási folyamat a szerzodés aláírásával Szlovákia részérol befejezodött. A köztársasági elnök nem tartja valószínunek, hogy a petíciós bizottságnak sikerül a szükséges aláírásokat (350 ezer) összegyujtenie. Hangsúlyozta, ”a petíció szervezoinek tudatosítaniuk kellene, hogy a parlament a szerzodést az alkotmányosnál is nagyobb, 4/5-ös többséggel hagyta jóvá”.
A három közjogi méltóság megegyezett abban, hogy a népszavazás érvényességét szabályozó jogi eloírások módosítása nem lenne helyénvaló, sem az EU-referendummal, sem pedig a NATO-val kapcsolatos petíciós kezdeményezéssel összefüggésben. Hrušovský kijelentette, ”ellenkezo esetben csak a gyengeségünket bizonyítanánk, az alkotmány változtatására vonatkozó fontolgatások spekulatív jelleguek”. Rudolf Schuster szerint Szlovákia NATO-csatlakozásának tagországok általi ratifikálását illetoen nem kell problémától tartani.
(fé)
Ki a szólásokban szereplő Lackó? — teszik fel gyakran a nyelvészeknek a kérdést. Ezek a szólások több változatban élnek: felült Lackó a nyakára; Laci ült a hátára; nyakába tette Lackó a körtét stb. Ezek mind azt jelentik: (valakinek) nem akaródzik dolgozni, ráunt a munkára, lustálkodik. Arany János Toldi című elbeszélő költeményében is találkozunk ezzel a bizonyos Lackóval: “De felült Lackó a béresek nyakára, Nincs ki vizet merjen hosszú csatornára.” Ezekből a sorokból is kiviláglik a szólásnak ez a jelentése: nem akaródzik nekik dolgozni. De az előző sorokból azt is megállapíthatjuk, hogy a lustálkodás oka a nyári hőség. A szólás eredeti jelentése tehát ez: (valakinek vagy valakiknek) a nagy meleg miatt nem akaródzik dolgozni.
Kísérletet tettem arra, hogy tájékozódjam, hogyan értelmezik a mai fiatalok — egyetemi hallgatók — ezeket a sorokat. Az eredmény eléggé meglepő volt. Akadtak, akik azt hitték, Lackó a béresek ispánja, vagyis uradalmi intéző volt, s úgy ült fel a béresek nyakára, hogy hajtotta őket a munkában, annyira: arra sem volt idejük, hogy vizet merjenek az ökröknek. A fiatalok másik része világosan megértette: a béresek lustaságból nem húztak vizet az ökröknek, s azt is, hogy a lustaságnak a nagy meleg volt az oka; azt ellenben már nem tudták, ki volt az a Lackó, aki a nyakukra ült. Csupán kis hányaduk ismerte a szólás eredetét: Lackó a László-nappal hozható összefüggésbe. Ez június 27-én van, éppen a nagy hőség s egyben a legfárasztóbb nyári mezei munkák idején. Lackó tehát úgy ült a nyakukba az embereknek, hogy azok a László-nap táján levő nagy melegtől és sok munkától eltikkadtak, elfáradtak, s úgy érezték, mintha nagy súly nehezedett volna rájuk, azaz mintha valaki a nyakukba ült volna.
A nyakába tette Lackó a körtét változat is ezzel van kapcsolatban, de a körte itt nem a gyümölcsöt, hanem a körtének is nevezett súlyt, nehezéket jelenti, amelyet az ingaóra láncára vagy az úgynevezett római mérleg hosszabb karjára szoktak tenni. Természetesen nem konkrét, hanem átvitt értelmű itt a körte szó: a meleg okozta nyomasztó súlyt jelenti.
Ha már a Lackónál, illetve a Lacinál tartunk, említsük meg a lacikonyhát meg a lacipecsenyét is. Lacikonyhának a szabadba kitett tűzhelyet hívják, ma már általában csak azt, amelyen a vásárokban vagy népünnepélyeken sütnek-főznek; s az egyik itt sütött húsfajtát nevezik lacipecsenyének. Erre nézve akad olyan magyarázat is, hogy az elszegényedett magyar király, akit Dobzse Lászlónak is csúfoltak, s olykor csak Lacinak hívtak a háta mögött, már arra kényszerült, hogy ilyen konyhára járjon le az utcára a palotájából élelemért, s róla nevezték el az effajta tűzhelyet lacikonyhának, a húst meg lacipecsenyének. Ez a magyarázat azonban nem bizonyítható. Azt tartjuk valószínűbbnek, hogy faluhelyen a nyár elején László-nap táján kitették a tűzhelyet a szabadba, s úgy főztek rajta. Innen kapta a lacikonyha nevet a tűzhely, s mivel a vásárokban ilyeneken sütötték a húst, a lacikonyháról vitték át a Laci nevet magára a pecsenyére is.
Jakab István
"Immundeficit és diéta" jeligére: Még nem vagyok 40 éves, de már azt mondhatom, hogy évtizedek óta kezelnek különféle allergiák miatt, állítólag kétféle immunhiányos állapotom is van. Stimuláló injekciókat, vakcínákat és különféle szintetikus gyógyszereket szedek, nem túl nagy sikerrel. Kíváncsiságból kipróbáltam, milyen vegetariánusnak lenni. Sokkal jobban éreztem magam, de a család szinte kiutált a világból, mint valami csodabogarat. Amióta visszatértem a húsevésre, megint észrevehetően súlyosbodott az állapotom. A súlyom mindig alacsonyabb volt mint azt elvárták tőlem, most 170 cm magassság mellett 52 kg a testsúlyom. Én így jól érzem magam, de felkeltette az érdeklődésemet a legutolsó válasza, amikor a vércsoport szerinti diétát ajánlotta. Nem tudom, el merjem-e kezdeni, és nem tudom, hogyan juthatnék hozzá bővebb információkhoz, esetleg receptekhez. Megpróbáltam megkérdezni az orvosomat, de úgy nézett rám, mintha a Marsról jöttem volna hozzá.
A vércsoport szerinti táplálkozás után egyre többen érdeklődnek, ami nem csoda, mert nem csak az én véleményem az, hogy a tájainkon hivatalos (értsd "nyugati") orvostudomány zsákutcában toporog. S hogy nem érdeklődik eléggé rugalmasan az új dolgok iránt, az az évszázadok alatt valahogy hagyománnyá vált, hiszen az esetleges kudarctól való félelem elviselhetetlenebb mint a megszokott, bár néha kilátástalan rutin. Pedig gyakran ajánlanak a betegnek különféle, néha egészen szigorú diétákat, ahol az éhezés nagyon kellemetlen kísérőjelenségként van jelen, aláásva a beteg és orvosa elhatározását. A vércsoport szerinti táplálkozásnál nem kell éhezni, s a felesleges kilók mégis eltűnnek. Ha viszont valaki alultáplált, a súlya helyreigazodik. Ezért mondjuk azt, hogy ez a fajta életmód mindenkinek beállítja a "versenysúlyát". Ha elfogadjuk, hogy létezik és hasznos dolog ez a fajta életmód, akkor el tudjuk fogadni azt is, hogy ha az ember nem a szervezetének megfelelően táplálkozik, az évek során elszennyezi a kötőszöveteit, mert az a sok salakanyag oda csapódik ki. Az allergiák nagy részénél pontosan ez az elv érvényes, ezért látunk látványos javulásokat egy-egy elvszerű tisztítókúra elvégzése után. Sokszor döntő fontosságú az időpont megválasztása, gondoljunk csak a virágpor-allergiák idényhullámzására! Viszont az allergiás mechanizmus kialakulásában fontos szerepet játszhatnak a lektinek, erről (is) szól a vércsoport szerinti táplálkozás. Örvendetes, hogy egyre több publikációból válogathat az ember, és ezek egészen gyakorlati, jól használható tanácsokkal is szolgálnak. Sőt, szakácskönyv is van már egy kis tucat. Ez itt nem a reklám helye, nem sorolom fel őket, de ha megáll a rendelőben, konkrétabb információkkal tudok szolgálni. Akárcsak a további kérdésével összefüggő táplálékkiegészítőkről, mert azok minden diétánál, minden életformánál a "civilizált" ember egészsége számára létfontosságúak és kikerülhetetlenek!
Dr. Pálházy Béla
Tavaly a rendőrség kötelékéből 697-en távoztak, s a távozó rendőrök átlagosan 313 448 koronás végkielégítést kaptak. S ha mindehhez még hozzátesszük, hogy a távozó rendőrök egy része még 40 éves sem volt, nem csodálkozhatunk azon, hogy a Lefelsőbb Ellenőrzési Hivatal is felfigyelt az esetre…
A belügyminiszter védelmére kelt a rend őreinek, mikor úgy nyilatkozott, hogy hosszú éves szolgálat és kemény munka után megérdemlik ezt a summát.
A Legfelsőbb Ellenőrzési Hivatal nemrég nyilvánosságra hozta két kerületi rendőrigazgatóság gazdálkodását az elmúlt években. Ebből kiderül, hogy 2000-ben és 2001-ben a két kerület 143 távozó rendőre 27,8 millió koronás lelépőt vágott zsebre. Háromnegyed részük még nem volt 50 éves, negyedrészük pedig még 40 sem. Mindez felveti annak a lehetőségét, nem kellene-e a lelépők kifizetését az 50 éves korhatárhoz kötni. A miniszter szerint nem szabad elvenni a rendőröktől azon kiváltságaikat, amelyeket már megkaptak. Szerinte sok rendőr pont azért távozik az állományból, mert veszélyben érzi szociális biztonságát. (A rendőrök húsz év szolgálat után távozhatnak a rendőrségtől).
Egyes nézetek szerint, ha a rendőrség privilégiumait megpróbálnák korlátozni, radikálisan csökkenne az érdeklődés a rendőrszakma iránt. Ezek a privilégiumok jelentik ugyanis a legnagyobb vonzerőt a fiatalok számára. Szlovákiában jelenleg 20 ezer rendőr teljesít szolgálatot. 100 ezer lakosra 395 rendőr jut, s ebben a tekintetben jobban állunk, mint a fejlett európai államok. Más kérdés persze a szakmai felkészültség, a műszaki felszereltség, a megvesztegethetetlenség stb. Ebben a tekintetben félő, hogy már közel sem tartozunk az élvonalba.
Miroslav Litva, a rendőrszakszervezet elnöke szerint a jelenlegi körülmények között nincs elég rendőr. Hiszen, ha az utcán valaki bajba kerül, nem talál rendőrt, aki a segítségére volna. A megoldást nem a rendőrök létszámának emelésében, hanem a felesleges adminisztratíva felszámolásában látja. Nem irodában üldögélő, hanem a terepen ügyködő rendőrökre van és lesz szükség a jövőben. Mindez persze alapos reformmal jár, amilyenre nálunk ötven éve nem volt példa a rendőrségnél. Hogy ez sok érintettnek nem lesz az ínyére, biztosra vehető.
Egyelőre azonban még vannak szabad, betöltetlen helyek a rendőrség állományában, ahová már csak egyre szigorodó feltételeknek megfelelve lehet bekerülni. Aki ma rendőr szeretne lenni, annak kemény pszichikai és fizikai megmérettetésen kell átesnie.
Rendőrök nálunk és külföldön
Szlovákiában 100 ezer lakosra 395 rendőr jut
Összehasonlításképpen: Ausztriában 360, Németországban 305, Svédországban 319, Angliában 333, Franciaországban 410, Belgiumban 406, Görögországban 422, Dániában 248, Hollandiában 270 rendőr.
Rendőrlelépők (2000-2002)
2000-es év: 332 távozó rendőr, átlagos végkielégítés: 256 370 Sk
2001-es év: 488 felmentett rendőr, átlagos végkielégítés: 208 447 Sk
2002-es év: 697 felmentett rendőr, átlagos végkielégítés :313 448 Sk
(a lelépő összege függ a fizetéstől ,valamint a ledolgozott évek számától)
(novi)
A szülőföld szeretete, korszerű magyarságtudat — ez a nemes gondolat volt az üzenete annak a műsoros emlékdélutánnak, melyet a közelmúltban, a mátyusföldi Szentpéteren rendeztek a jeles felvidéki magyar költő, Kossányi József születésének 95. évfordulója alkalmából. A szentpéteri községi önkormányzat, a helyi Csemadok-szervezet, valamint az 56-os számú Kossányi József Cserkészcsapat által szervezett emlékelőadás megvalósításában oroszlánrésze van Oláh György gimnáziumi tanárnak, aki egyben a Kossányi-hagyományok ápolója, gondozója. A születésnapra az ő kezdeményezésére jelen t meg a “Szentpéteri Hívogató” című könyv, amely színvonalas válogatás Kossányi József verseiből. “Irodalmi munkásságának a mához szóló üzenete: mindenekelőtt a szülőföld szeretete és a korszerű magyarságtudat” — írja a kötet előszavában a költőről Oláh György. E szellemi párhuzam értékét növeli, hogy ezt éppen az az Oláh György írja, akinek tanítványaihoz szóló üzenete — a szakmai tudás megszerzésén túl — szintén a szülőföld szeretete és a korszerű magyarságtudat.
A rendezvény meghívott vendége volt a költő lánya, Kossányi Katalin, aki torokszorító gondolatok kíséretében emlékezett édesapjáról. A kötetbe is ő válogatta édesapja verseit. A költő fia, a Sopronban élő Kossányi József szintén édesapjáról beszélt, mintegy megjelenítve a neves költő szellemiségét. Úgy éreztük, Kossányi József valóban közöttünk van.
A bensőséges ünnepség hangulatát és színvonalát növelte, hogy a színpadon Kossányi-versek hangzottak el Sinkovits Vitay András és Boráros Imre tolmácsolásában.
Kedves színfoltja volt az emlékdélutánnak, hogy a költő dédunokái, Simoncsics Zsófia és Simoncsics Dániel is felolvasott egy-egy Kossányi József-verset, tisztelegve ezzel a dédpapa emlékének és életművének. A gyerekszereplők sorát gazdagította Sárközi Xénia éneke. Fellépett a helyi Őszirózsa énekkar, amely magyar népdalokat adott elő. A műsort Sárközi János, az 56-os számú Kossányi József Cserkészcsapat vezetője konferálta. Természetesen felvonult maga a cserkészcsapat is — saját zászlajával, melynek szintén megvan a maga története —, vendégként pedig jelen volt a testvércsapat, a marcelházi cserkészek.
A “Szentpéteri Hívogató” című Kossányi-verseskötetet Oláh György mutatta be a közönségnek, összefüggésbe hozva a versek mondanivalóját a költő életével, egyéni sorsával, önéletrajzának ismertetésével.
A műsor után Kossányi Katalin és Kossányi József dedikálta a jelenlévőknek a komáromi KT Lap- és Könyvkiadó Kft. Gondozásában megjelent “Szentpéteri Hívogató” című verseskötetet.
Kossányi Józsefnek több verseskötete jelent meg itthon és a tengeren túl (1951-ben az USA-ba és Kanadába emigrált): Máglyák (versek, 1929, Komárom); Éjféli kiáltás (versek, 1933, Komárom); Szent György meg a sárkány (Cleveland, 1960); Végtelen út (Cleveland, 1970).
Tarics Péter
Mint előző számunkban már beszámoltunk róla, az Európai Unió működését intézményei biztosítják. Ezek az intézmények teszik lehetővé, hogy az EU tagországai hatékonyan tudjanak együttműködni. Az Európai Unió hat fő intézménye közül már ismertettük az Európai Tanács, az Európai Unió Tanácsa (Miniszterek Tanácsa) és az Európai Bizottság felépítését, működését. Most
az Európai Parlament és
az Európai Bíróság jellemzése következik.
EURÓPAI PARLAMENT
Az Európai Parlament az Európai Unió tagországainak 379 millió lakosát képviseli. Ez az Európai Unió egyetlen olyan
intézménye, amelyet a polgárok közvetlenül választanak meg.
Az Európai Bizottság és az Európai Unió Tanácsa mellett alapvetően hozzájárul az európai törvénykezés kialakításához és az Európai Unió vezetéséhez. Segít megtalálni a megoldást számos társadalmi probléma esetében. Kezdeményezéseivel jelentős politikai hatást gyakorol. A bővítés jegyében született és 2001. február 26-án aláírt Nizzai Szerződés intézményi reformokat irányoz elő a Parlament működésével, illetve összetételével kapcsolatban.
Az Európai Parlament három alapvető jogkörrel rendelkezik:
Törvényhozó hatalom. Ezt a jogot az Európai Unió Tanácsával megosztva gyakorolja. Az adott jogszabálytervezet természetétől függően a Parlament törvényhozói jogát négy különböző módon gyakorolhatja:
• Konzultációs eljárás: konzultációs véleményt mond, például a mezőgazdasági árak rögzítéséről.
• Együttműködési eljárás: ha a Parlament első olvasat utáni véleményét a Tanács álláspontja nem vette figyelembe, akkor
a Parlament a törvényjavaslatot második olvasatra utasíthatja. Ebben az esetben a Tanács csak egyhangú szavazattal vetheti el a Parlament álláspontját. Az Amszterdami Szerződés életbe lépésétől ezt az eljárást csak ritkán alkalmazzák.
• Együttdöntési eljárás: ha a Tanács álláspontjának kialakításában nem vette figyelembe a Parlament álláspontját, ez utóbbi megakadályozhatja a törvényjavaslat elfogadását. Az Amszterdami Szerződés ezt az eljárást mintegy negyven területre terjesztette ki és kétszeri olvasatra korlátozta.
• Hozzájárulási eljárás: harmadik országgal kötendő csatlakozási megállapodás alkalmával és új tagországok csatlakozásakor
tiszteletben kell tartani a Parlament véleményét, az nem kerülhető meg.
Költségvetési jogkör. Az Európai Parlament bizonyos határok között módosíthatja a ”nem kötelező” kiadások elosztását és összegét. Ilyenek az intézmények működésére szánt kiadások és az Európai Unió pénzügyi műveleteinek költségei, például az Európai
Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) és az Európai Szociális Alap (ESF) kutatásra, iparpolitikai célokra adott hitelei.
A Parlament javasolhatja a kötelező kiadások módosítását is (amelyeket az Alapszerződések határoznak meg, pl. a közös
agrárpolitikával kapcsolatban), ez esetben azonban az Európai Unió Tanácsáé a végső szó. A Parlament hagyja jóvá az Európai Unió végleges költségvetését (általában minden év decemberében), de el is vetheti az egészet (ez már kétszer előfordult).
Az európai intézmények politikai ellenőrzése. A Parlament:
• határozati szavazással végződő vitát rendezhet;
• írásos vagy szóbeli kérdést intézhet a Bizottsághoz, a Tanácshoz, a külügyminiszterek tanácsához;
• hivatalba iktatja az Európai Bizottságot és a Bizottság elnökét;
• bizalmatlansági indítvány elfogadásával leválthatja az Európai Bizottságot (a szavazatok kétharmados többségével);
• a kezdeményezési jogával élve kérheti a Bizottságot, hogy terjesszen javaslatot a Tanács elé;
• tagjai negyedének a kérésére időszaki vizsgálóbizottságot hozhat létre, amely kivizsgálja a közösségi jog esetleges megsértését vagy helytelen alkalmazását. Ilyen időszaki bizottság vizsgálta meg az Unió kergemarhakórral kapcsolatos intézkedésének késését;
• fellebbezhet az Európai Közösségek Bíróságához;
• a tagországok polgáraitól petíciót vehet át az őket közvetlenül érintő európai uniós ügyekben;
• 5 évre megválasztja az ombudsmant, aki a tagországok polgárainak az Európai Unió intézményei és szervei elleni
panaszait vizsgálja meg.
Az 1999. május 1-jén életbe lépett Amszterdami Szerződés megerősítette az Európai Parlament hatalmát:
• a közös döntési folyamatot jóval több esetben alkalmazzák, és jelentősen egyszerűsödött;
• a képviselők számát 700-ban maximalizálták, beleértve a jövőbeli bővítést is;
Működés és felépítés. Az Európai Parlament havi egyhetes plenáris ülést tart Strasbourgban. A havi ülések közötti időszakban két hétig állandó szakbizottságok dolgoznak, melyek munkája megoszlik a képviselők között, majd egy hétig politikai csoportok üléseznek Brüsszelben.
Választások. Az első közvetlen általános választásokat 1979 júniusában tartották. Semmilyen rendelkezés nem szól még közös
választási eljárásról az Európai Unió tagországai számára. Egyedül a képviselők megbízatása (5 év), tagországonkénti száma és a választások ideje biztos (a legutóbbit 1999. június 13-án tartották).
Az Európai Unió minden polgára szavazhat és indulhat az európai parlamenti választásokon abban az országban, amelyben
lakik, még akkor is, ha nem állampolgára az adott országnak.
A Parlament összetétele. Az Európai Parlamentnek jelenleg 626 képviselője van. A nagy országok több képviselői hellyel rendelkeznek, mint a kisebbek:
Németország 99,
Anglia, Olaszország és Franciaország 87,
Spanyolország 64,
Hollandia 31,
Belgium, Görögország és Portugália 25,
Svédország 22,
Ausztria 21,
Dánia, Finnország 16,
Írország 15,
Luxemburg pedig 6
képviselői helyet mondhat magáénak. A Parlament európai pártfrakciók szerint szerveződik. A képviselők nem nemzeti delegációkba tömörülnek, hanem azoknak a nemzeti pártoknak a politikai beállítottsága szerint csoportosulnak, amelybe tartoznak.
Belső felépítés. A két és fél évre választott elnökből és 14 alelnökből álló Parlamenti Iroda irányítja az intézményt. A Parlament elnöke jelenleg Pat Cox, az Európai Liberális Demokrata Párt (ELDR) ír származású képviselője. Az elnökök konferenciája (a Parlament elnöke és a politikai csoportok elnökei) határozza meg az ülésszakok napirendjét. Állandó bizottságok készítik elő a plenáris ülésszakokat. A bizottságok szakterületei:
A Parlament létrehozhat vizsgálóbizottságokat és időszaki bizottságokat, amelyek speciális problémákkal foglalkoznak.
A Parlament székhelye Strasbourg, ahol az évi 12 ülésszakot tartják. A kiegészítő ülésszakoknak Brüsszel ad otthont. A főtitkárság Luxemburgban rendezkedett be. A Parlamentet minden tagországban parlamenti irodák képviselik.
Az Európai Közösségek Bíróságát az 1952-es Párizsi Szerződés hozta létre. Ez a luxemburgi székhelyű intézmény ügyel a közösségi jog betartására, amely közvetlenül alkalmazható a tagországokban, és elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben.
A nemzeti bíróságokhoz hasonlóan ehhez az intézményhez is írásban kell fordulni. Vagy úgy, hogy a panaszos felek közvetlenül fellebbeznek a Bírósághoz, vagy egy nemzeti bíróság tárgyalás előtt fordul hozzá. A beadványok típusai:
• mulasztási panasz olyan tagállam ellen, amely nem tartotta tiszteletben a közösségi jogot, nem hajtott végre egy ítéletet, megadott határidőre nem ültetett át egy közösségi irányelvet a saját jogrendszerébe, vagy nem megfelelően ültette át;
• semmisségi kérelem egy közösségi intézmény törvénytelen eljárásával szemben;
• mulasztásos kereset a közösségi intézmények intézkedésének elmulasztása miatt (az Európai Bizottság javaslatának hiánya, a Miniszteri Tanács döntésének hiánya);
• jogorvoslati kérelem közösségi intézmények vagy alkalmazottak által okozott kár esetén;
• semmisségi kérelem az Elsőfokú Bíróság ítéletei ellen;
• nemzeti bíróság tárgyalás előtt kérdést intéz az Európai Bírósághoz a közösségi jog értelmezése vagy egy közösségi eljárás érvényessége ügyében. Ez az eljárás lehetővé teszi az Unió polgárai számára, hogy pontos értelmezést kapjanak a rájuk vonatkozó szabályokról.
Az Európai Bíróság jogköre az Amszterdami Szerződés 1999. május 1-jei hatályba lépésével kitágult: az Európai Bíróság illetékes azokon az új területeken, amelyeket a tagországok az Unió hatáskörébe utaltak, nevezetesen a személyek szabad áramlása és biztonsága terén (menedékjog, bevándorlás, határátlépés stb.)
Működés és összetétel. Az Európai Bíróság – amelynek tagjait a tagországok közös megegyezéssel nevezik ki – 15 bíróból (tagországonként egy) és 9 főügyészből áll. Megbízatásuk 6 évre szól és megújítható. A bírák maguk közül választott elnökének megbízatása 3 évre szól és megújítható. Az elnök irányítja a Bíróság
munkáját, vezeti a tárgyalásokat és a tanácskozásokat.
A Bíróságot feladatainak ellátásában a főügyészek segítik azzal, hogy teljesen pártatlan és független nyilvános véleményt mondanak a Bíróság elé terjesztett ügyekben.
Elsőfokú Bíróság. Az Európai Bíróság munkáját 1989 óta az Elsőfokú Bíróság segíti, amelynek 15 tagját a tagországok nevezik ki hat évre, ami megújítható. Az Elsőfokú Bíróság jogkörébe tartoznak a természetes vagy jogi személyek által benyújtott semmisségi kérelmek, mulasztási panaszok vagy jogorvoslati kérelmek, az Európai Bizottság ellen benyújtott vállalati panaszok, valamint az Európai Unió és tisztviselői, dolgozói közötti jogviták. A tárgyalás előtti ügyeken kívül minden ügyet át lehet irányítani ehhez a bírósághoz.
Az Európai Bíróság és az Elsőfokú Bíróság tarthat plenáris ülést (nagyon fontos ügyben minden bíró részt vesz) vagy tanácsülést.
A panasztól az ítéletig. A panaszt írásban nyújtják be a törvényszéki irodán:
• a tagállamok és az Európai Bizottság (mulasztásos kereset);
• a tagállamok és a közösségi intézmények (Európai Bizottság, Miniszterek Tanácsa, Európai Parlament), valamint természetes
és jogi személyek (semmisségi kérelem, mulasztási panasz és fellebbezés);
• a nemzeti bíróságok (előzetes véleménykérés).
A panaszt egy főügyész és egy előadóbíró tanulmányozza. Az ügyész ismerteti végkövetkeztetését, majd a bírák megtárgyalják az előadóbíró által benyújtott határozattervezetet. Minden bíró javasolhat módosításokat. Nyilvános tárgyaláson hirdetik ki a végleges ítéletet, majd az Európai Unió Bírósága és az Elsőfokú Bíróság kiadványában teszik közzé.
Az európai joggyakorlat számokban. 1954 óta 9000 ügyet tártak a Bíróság elé, amely közel 5000 ítéletet hozott az Európai Unió illetékességének minden területén. Számos ügy a közös piacok szabályozásával és az állampolgárok Európai Unión belüli szabad mozgásával kapcsolatos (társadalombiztosítás, munkaügy, tartózkodási feltételek).
(Összeállította SZB)
A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének pozsonyi központjában meghitt ünnepség keretében köszöntötték dr. Vadkerty Katalin történészt, aki április 21-én töltötte be 75. életévét. A kiváló tudós munkásságát Koncsol László méltatta.
A legnagyobb örömmel állok itt, hogy Vadkerty Katalint Önökkel együtt hármas-négyes-ötös szerepkörömben, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága, a Pro Patria Honismereti Szövetség és a felvidéki magyar helytörténetkutatók, illetve az ökuméné szellemében szolgáló Szlovákiai Református Keresztyén Egyház nevében köszöntsem és ünnepeljem.
Jubilánsunk kedves ifjú hölgy, nem illik hát elárulnom, mikor született, azt viszont igen, hogy Érsekújvárt látta meg a napvilágot. Helyi alapozó iskolái után az ismert okokból Kisvárdán érettségizett, majd pár év kényszerszünet után a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta és fejezte be tanulmányait. Történelem szakon végzett, s oktatta a poszonyi magyar tanítóképző főiskola hallgatóit, majd a Dolgozó Nő című képes hetilapnál, végül 1960–1987-ben a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében, immár kutatóként dolgozott. Kandidátus és bölcsészdoktor.
Vadkerty Katalin nem tud pihenni. Dolgozni akar, s 1987 után olyanforma státust képzelt el magának, amilyenben én forgolódtam. Az agrártörténelem hivatásos kutatójaként bármely csallóközi mezőgazdasági szövetkezet vagy agrártelepülés történetét játszva fölkutathatta és megírhatta volna. Beszélgettünk is erről, de bekövetkezett a fordulat, s vele a nagy lehetőség, hogy ez a népének és a teljes történelmi igazságnak elkötelezett kutató vizsgálni kezdje a II. világháborút követő évek magyarellenes csehszlovák politikájának eredőit és összetevőit, s cáfolhatatlan képet nyújtson róluk. A tárgyra vonatkozó belügyi és más kormányzati, valamint pártlevéltárakat megnyitották, és Isten megadta nekem, hogy hónapokig tanúja lehettem jubilánsunk fáradhatatlan, átlelkesült kutatómunkájának. Ette és itta a forrásokat, s egy-egy falatot és kortyot nekem is juttatott belőlük. Lankadatlan, több országra szóló levéltári kutatásainak gyümölcseit nagyon gyorsan, 1993-ban kezdte kínálni az olvasóknak, a vállalkozását fölkaroló Kalligram Kiadó jóvoltából.
Történelmi monográfia-sorozatának első kötete A reszlovakizáció (1993), második darabja A deportálások (1996), harmadik része A belső telepítések és lakosságcsere (1999). A három munkát a Kalligram szlovákra is lefordíttatta és kiadta. A könyvet Szarka László tanulmánya vezeti be, és kíséri egy közel 100 oldalas jegyzettömeg, majd ugyanilyen terjedelemeben 32 levéltári dokumentum, több táblázat, a Függelékben pedig négy híres korabeli mű Fábry Zoltán, Peéry Rezső és Szalatnai Rezső tollából. A szlovák fordítás terjedelme ezek révén 863 oldalra nőtt, és részletesen tájékoztatja a szlovák és a cseh olvasót a magyarüldözések egycélú, de változatos módozatairól.
A kegyetlen négy-öt esztendő felvidéki történéseiről már korábban is születtek munkák, de szerzőik nem levéltári forrásokból, hanem a rendelkezésükre álló nyomtatott anyagokból és személyes élményeik alapján nyilatkoztak meg. Vadkerty Katalin a kutatók részére fölszabadított, részben még rendezetlen poszonyi és prágai, illetve budapesti, főleg belügyi és pártlevéltárak ránk vonatkozó anyagait cédulázta ki, s elemezte végig több szempontból, módszeresen. Munkáinak külön nagy erénye a tárgyszerűség, a hűvös távolságtartás, az, hogy nem az érzelmek és indulatok, nem is a minősítések, a jelzők, hanem a tudomány hangján szól az olvasóhoz.
A szlovák és a cseh közvélemény elől, de külföldön is vagy eltakarták, egyébként ma is takargatják a Sztálin által támogatott fasisztoid csehszlovák nemzetállam-politika galádságait, vagy hamis indokokkal próbálják szalonképessé tenni, humánus színben feltüntetni őket. Vadkerty Katalin trilógiája tudományos bombaként veti szét az egész magyarellenes rágalom- és hazugsághegyet, amit a cseh és a szlovák nemzeti propaganda e tárgyban öt évtizeden át összehordott, és számos alkalommal ma is szállít, és tudományosan igazolja, amit például Janics Kálmán vagy Duray Miklós korábban a publicisztika másféle, sebezhetőbb eszköztárával papírra vetett.
A Vadkerty-trilógia kiválóan alkalmas arra, hogy angolul megjelenjék. Ez elsősorban pénzkérdés, de már azt a tényt is értékelnünk kell, hogy a könyvben benne rejlik a világ tájékoztatásának a lehetősége.
A szlovákiai magyarság a trianoni és a párizsi békeszerződés után, illetve már előttük több halálosnak szánt sebet és vírusfertőzést kapott. Nem pusztult beléjük, túlélte a végtag- és szervcsonkításokat, de ha éppen most, a rendszerváltás után egy súlyos gazdasági, közéleti és népesedési válság megroppantani látszik életerejét, az alapvetően a Vadkerty Katalin könyveiben részletesen tárgyalt és adatolt időszak fasisztoid csehszlovák nemzeti politikájának, az akkor elszenvedett veszteségeknek tulajdonítható.
Vadkerty Katalin évtizedes, lelkiismeretes tudományos munkáját s a belőle megalkotott könyveket — mind magyar, mind szlovák változatukat — köszönjük, önismeretünk alapműveként fogjuk forgatni és ajánlani mindenkinek, mindenkor, és kívánjuk, hogy szerzőjüket a Teremtő még sokáig tartsa meg nekünk jó egészségben, erőben, törhetetlen munkakedvben.
KONCSOL LÁSZLÓ
A Szlovákiai Falvak és Városok Társulása (ZMOS) múlt heti tisztújító küzgyűlésén Michal Sýkora štrbai polgármester negyedszer is megvédte posztját, s az 1394 szavazat 68,9%-át elnyerve továbbra is ő irányítja az érdekvédelmi szervezet munkáját.
A mintegy 2930 szlovákiai települési önkormányzatból 1759 tagja a társulásnak, ezeknek mintegy 53%-a képviseltette magát a közgyűlésen.
Sýkora legesélyesebb vetélytársa az elnöki tisztségért Ľubomír Lackovíč, Vágbeszterce polgármestere volt, aki annak idején a HZDS árnyékkormányában a belügyminiszteri tisztséget töltötte be – a második körben a szavazatok 31,1%-át kapta. A jelöltek között volt még Vladimír Maňka zólyomi, Ján Slota zsolnai és Ferdinand Vítek nyitrai polgármester is, akik az első fordulóban kiestek.
A közgyűlés határozatban követeli a kabinettől az áthelyezett kompetenciák anyagi költségeinek átutalását. Sýkora a legnagyobb problémát az iskolák fenntartásában látja, s nem tartja kizártnak, hogy egyes önkormányzatok a bírósághoz fordulnak jogorvoslásért.
Tíz éve áll a ZMOS élén, s eredtileg nem szándékozott újraindulni az elnöki posztért. Miért döntött másként?
— Nem akartam csalódást okozni az engem jelölt 15 regionális társulásnak, s egy olyan időszakban hagyni ott a közigazgatást, amikor anyagi szempontból nem zökkenőmentes a működés.
Mit tart a legfontosabb feladatának az elkövetkező időszakban?
— Továbbra is meg kell tartani a társulás pártatlanságát, s növelni kell a tagok számát. A legégetőbb az oktatásügy és az egészségügy gondjának a megoldása, az eladósodott kórházak működésének biztosítása.
A közgyűlés egyes felszólalói radikálisabb fellépést követeltek...
— Nem először fordul ez elő, de én nem vagyok radikális típus. Előbb a tárgyalóasztal adta lehetőségeket használom ki, s csak aztán követelek. De azt biztosan mondhatom, hogy nem fogunk az utcára vonulni és tüntetni.
Néhány polgármester az alkotmánybírósághoz fordul, mivel a kormány a kompetenciákkal együtt a működtetéshez szükséges anyagiakat visszatartja.
— Ehhez a polgármestereknek joguk van, és szerintem eredményt is fognak elérni. De nem fogom őket erre biztatni, hiszen az én feladatom az államigazgatási szervekkel való tárgyalás. Nem jó az, ha feleslegesen komplikáljuk az életet...
(P-é)
Úgy tűnik, egy magyar találmánnyal megoldódhat a labdarúgó-mérkőzések több, vitára okot adó problémája: egyebek között annak megítélése is, hogy a labda elhagyta-e teljes terjedelmével a pályát, vagy az adott játékos lesen volt-e. A Maruzsi László által kifejlesztett "intelligens zászló" egy számítógéptől kap elektronikus, illetve rádióhullámú jelzést. A pályát kamerák figyelik, rendkívül gyorsan rögzítik a játékhelyzeteket, a gép pedig tudatja az asszisztenssel, mit kell jeleznie.
Nemigen fogja az új találmány előnyeit élvezni Peter Schmeichel, a Manchester veterán dán kapusa. Schmeichel ugyanis a minap bejelentette, hogy az aktív játéktól visszavonul. "A szívem még vinne előre — nyilatkozta a 39 éves hálóőr —, de nap mint nap érzem, hogy a testem már nem kér a sanyargató edzésekből. Mindig is mondtam, hogy ha elérkezik ez a pillanat, akkor abbahagyom a futballt." Schmeichel 129 alkalommal szerepelt hazája válogatottjában, s 1992-ben az Európa-bajnok együttes egyik legjobbja volt. Legnagyobb klubsikerét a Manchester Uniteddel érte el: 1999-ben az angol sztárcsapattal Bajnokok Ligáját nyert.
Apropó BL. Michel Platini, az UEFA vezérkarának tagja kijelentette, ha megválasztják elnöknek, jelenlegi formájában megszüntetné a Bajnokok Ligáját. Az egykori francia kiválóság azt szeretné, ha a csapatok csak egy trófeáért csatáznának, melyben egyenes kieséses rendszerben 256 együttes állna rajthoz. Ez a küzdelemsorozat helyettesítené a BL-t és az UEFA-kupát. Platini szerint a győztesnek 15 mérkőzést kellene lejátszania, míg jelenleg a BL-t nyerő gárdának 17 összecsapást kell vívnia.
Végül szóljunk egy emlékezetes gólról is. Az angol szövetség az elmúlt tíz esztendő legszebb találatának a manchesteri David Beckham löketét választotta. A középpályás 1996-ban az Evertonnak parádés gólt lőtt, 55 méterről emelt a liverpooli kapuba. A legbravúrosabb védésnek a szakértők a Manchester United hálóőrének, Schmeichelnek a megmozdulását tartották: a portás 1997-ben szenzációsan hárította Barnes (Newcastle) közeli fejesét.
(ZÉ-ELL)
A kívülálló valószínűleg sohasem fejti meg mások tehetségének titkát; sőt: tán még maga a bajnok sem képes minden esetben magyarázatot adni kimagasló eredményeire. A zsigárdi Kocsis Lajos tizenkilenc évesen a világ karate sportjának nagy ígérete a felnőtt kategóriában is. Most hagyja majd el az ifjúságiak korosztályát, melyben kiválóan szerepelt: szerzett Európa-bajnoki aranyérmet, volt második helyezett a Világ Kupán és a nyílt világbajnokságon. Mindebből természetesen következik, hogy országában is a legjobb.
Kocsis Lajos őstehetség. Olyan, aki édesapja, a volt csehszlovák ifjúsági bajnok súlyemelő kiváló tulajdonságaiból is örökölt, s aki az edzőjétől, Alexander Magyartól megtanulta, amit kell, de mindenekelőtt saját adottságait kamatoztatja a nagy versenyeken. Ezek közé tartozik például a minden sportág esetében, de az élet egyéb, más területein is nélkülözhetetlen remek megfigyelő- és összpontosító képesség. És persze a szorgalom, a kitartás, a becsvágy. Én elhiszem neki, hogy felnőtt világbajnok szeretne lenni. És ha segítik is ebben a célkitűzésében, azzá válhat. Ehhez azonban már kevés lesz az eddigi "műhely", s a mostani több lehetőség. Ma már minden ígéretes reménység mellett ott vannak az anyagi és erkölcsi támogatók, a sajtó, és az a szakember-csapat, amely orvosokból, video-felvétel készítőkből, és persze, világotjárt edzőkből áll.
A karate még nem olimpiai sportág, de azzá válhat. Szlovákiában központilag alig-alig támogatják, pedig megérné. Egyelőre kevesen tudatosítják, hogy a közösségek, a nemzet, vagy az ország legnagyobb kincsei éppen a tehetségek. Rövid időn belül eldől, hogyan alakul Kocsis Lajos sportolói pályafutása. Akadnak-e, akik lendítik vagy ő is abbahagyja, mert az élet rákényszeríti?
Minden őstehetség elkallódása a közösség vesztesége. Bizonyos vagyok abban, hogy szülőföldje, Zsigárd a mai nehéz gazdasági körülmények között is segíti majd, hogy büszke lehessen rá.
(batta)
A május 16-án Athénban aláírt EU-csatlakozási szerzodéssel lezárult Szlovákia európai integrációjának első szakasza. Hogyan értékelik ezt a történelmi lépést a szlovákiai politikusok?
Bugár Béla (MKP): Ez olyan kihívás, amely arra ösztönöz bennünket, hogy megtanuljunk európaiként élni. Kihívás azért is, mert meg kell tanulnunk az EU tagsággal járó adottságokat és elonyöket kihasználni. Senki nem akarja, hogy a szlovákság elveszítse nemzeti identitását. Hatásköreink némelyikét ugyan az Unióra ruházzuk, de a nemzeti identitást nem.
Imrich Béreš (ANO): Ezzel az aláírással mintha a berlini fal utolsó köve is ledolt volna. Olyan egységes európai kontinens körvonalazódik, amely nincs feldarabolva, világos céljai, elképzelései vannak. Szlovákia ezzel a standard demokrácia részévé vált.
Jozef Ševc (KSS): Az idő mondja majd meg, boldog lesz-e ez a házasság vagy sem. Mindenestre mi azon leszünk, hogy a mi dolgainkról Pozsonyban s ne Brüsszelben döntsenek.
Roman Vavrík (SDKÚ): Jelentős lépés ez, nemcsak a mi számunkra, hanem a következo generációk számára is. A szuverenitásunk egy részérol lemondunk ugyan, de a nemzeti, kulturális és etikai kérdések a mi hatáskörünkben maradnak.
Boris Zala (Smer): Az Európai Unió olyan esélyt jelent, amit a saját képességeink és tudásunk alapján magunknak kell kihasználnunk. Rajtunk múlik, hogy a támogtásokkal hogyan tudunk élni, és képesek leszünk-e az országot lábra állítani.
(Pr-y)