SZLOVÁKIAI MAGYAR HETILAP * 2003. április. 9 * 15. szám
Vissza-visszatérő téma a gyerekek túlterheltsége. Kiszámítják, hány órát vannak iskolában, mennyit tanulnak, milyen időt töltenek különböző iskolán kívüli aktivitással (szakkörök, zeneiskola), valamint utazással. S kiderül, hogy nemegyszer bizony többet vannak elfoglalva, mint a felnőttek. Amennyiben ez így van, a túlterheltség egyértelmű.
Na de. Az iskolai óra nem 60, hanem 45 percig tart, szünetek is vannak, meg szünidők. Az iskolán kívüli tevékenység sem mindegyiknek a kenyere. Az otthoni tanulásról szóló adatokat is meg lehetne kérdőjelezni (van, akinek tíz perc, s van, akinek fél óra sem elég, hogy megtanulja a leckét). A gyakorló pedagógusok elmondhatják, hogy a naponta becsületesen készülő gyerek egyre ritkább példány. Nem véletlenül rágják a tanító fülébe, hogy a tananyag lényeges részét az iskolában kéne elsajátítani, a házi feladat célja az ismétlés és az ismeretek megszilárdítása.Ha a túlterheltséget bizonyító adatok valósak lennének, a napnak valószínűleg több mint 24 órából kéne állnia, hogy a tévénél és számítógépnél eltöltött órák is beleférjenek.
Túlterheltség helyett okosabb és hasznosabb volna az idő effektív kihasználásáról beszélni. A gyerek ugyanis — a gyakori téves elképzeléstől eltérően — megfelelő motivációval (hiszen minden a fejben dől el) sokkal többet bír, mint képzelnénk. Nem a húszkilós hátizsákra gondolok, azt testsúlyához kell méretezni, hanem szellemi állóképességére. Nincs még benne annyi ön-, kötelesség- és felelősségtudat, amennyi a felnőttet sarkallja, ám azt nem nyugható aktivitás- és mozgásszüksége pótolja. Ráadásul a fiatal agy képlékenyebb és jobb a fölfogóképessége, azaz könnyebben tanul. Megfelelő módszerrel egy normális gyerek hatéves korig három nyelvet képes elsajátítani minden probléma nélkül. S ha foglalkozunk vele (időt szentelünk neki!) és az anyagiakon túl szeretetet is adunk neki (amelyet okosan tálalva nem is lehet túladagolni), meglepően magas teljesítményre képes.
Ami ezzel összefügg, az iskolarendszer és a tananyag. Manapság gyakran érvelnek azzal, hogy az emberiség geometrikusan gyarapodó tudását hasonló mértékben kell továbbadni, azaz többet kell tanulni. Ez így megcáfolhatatlanul hangzik, mégis hamis a tétel. Az elsajátítandó tananyag ugyanis három csoportba osztható: van informatív, formatív és instrumentális jellegű anyag. Ez utóbbi a legértékesebb, hiszen eszközt adunk a gyermeknek, hogy használni tudja a birtokába jutott információkat. A jellegzetes példa erre az, hogy megtanítjuk írni-olvasni. Ha ezt tudja, , nemcsak az elsős könyvben található egyszerű szöveget fogja elolvasni, hanem egy lexikont vagy szakkönyvet is, ahol a szükséges információknak utánanézhet. Ám az instrumentális oktatás ezzel tulajdonképpen véget is ér, a továbbiakban egyre több információt igyekszünk a gyerek fejébe gyömöszölni. Van köztük fontos is, de mennyi a fölösleges! Tiszta időpocsékolás. Megmondjuk a gyereknek, mi a leírás vagy elbeszélés, de hogyan kell azt megoldani, milyen eszközökkel, arról a tanterv és tankönyv mélységesen hallgat. Mégis megköveteljük, hogy oldja meg. A gyereknek tudnia kell, egy-egy országban, városban milyen ipar van, de térképet olvasni, amelyből ez kiderülhet, csak alig-alig tud. Minek akkor a térkép, az enciklopédia és sok ehhez hasonló irodalom, ahol az adatok szükség esetében föllapozhatók?
Az általános műveltségnek is vannak követelményei, de hova tűnt a mai túltechnizált és elidegenedett világban a humán műveltség? Miért lett a szakbarbarizmus követendő példa? S miért nem lehet egy mérnökkel művészetről beszélni, érzelmi életünk e fontos, nélkülözhetetlen, de gyalázatosan elhanyagolt forrásáról?
Meglehet, valóban túlterheljük a gyerekeket. De merem állítani, hogy csakis teljesen fölösleges, használhatatlan információkkal. S tegyük hozzá: ebben nem csupán az iskolarendszer ludas: a család is. De ez már más téma.
Aich Péter
A Komáromi Jókai Színházban kialakult helyzet ismeretében aggodalmunkat fejezzük ki a színház művészi fejlődését, szakmai fellendülését illetően. A színház szakmai méltóságának mellőzése miatt aggódunk. Tudásunkat és szakmai ambícióinkat egy, a színház működtetésében járatos vezetés irányításával szeretnénk kiteljesíteni.
Tisztelettel kérjük, hogy a színház jelenlegi – véleményünk szerint szakmailag felkészült – vezetésének leváltására irányuló kezdményezést egy szakmai auditórium előzze meg, hogy ilyen súlyos döntésből ne maradjon ki a szakmai közvélemény sem.
Alulírottak tisztelettel kérjük, hogy a döntést megelőzően kerüljön sor a
— Színházi Intézet (Divadelný ústav, Jakubovo nám. 12, Bratislava, 813 57, tel: 02/ 52931535)
— Színházi Szövetség (Združenie divadelníkov na Slovensku, Jakubovo nám. 12, Bratislava)
— Színház- és Filmművészeti Akadémia (Akadémia múzických umení, Ventúrska 3., Bratislava, 813 01, tel.: 02/ 54432306)
— Színházi Kritikusok Szövetsége (Združenie slovenských divadelných kritikov a teoretikov, Dúbravská ceste 3., Bratislava, 813 64, tel.: 02/ 54777103)
és egyéb szakmai fórumok bevonása is.
Tisztelettel: Bandor Éva, Benkő Géza, Fabó Tibor, Gubík Ági, Molnár Xénia, Ollé Erik, Varsányi Mari és Vincze Emőke színművész, valamint Szabó Csilla lektor és Varga Emese dramaturg
2003. február 5, Komárom
Az Európai Unióról május 16--17-én népszavazást rendeznek Szlovákiában, s a lakosság voksai egyértelművé teszik, csatlakozni kíván-e a fejlett Európához vagy sem. 2004. május 1-jétől Szlovákia teljes értékű tagként és partnerként szólhat bele az Unió döntéseibe.
Az átmenet nem egyszerű, különösen akkor nem az, ha az Unióról, illetve leendő polgártársaink életéről nincsenek megfelelő információink...
Féllábbal már most is az Európai Unióban érezhetjük magunkat, hiszen Szlovákia a csatlakozást előkészítő támogatásokat felhasználva intézményrendszerét és gazdaságát egyre inkább az EU-hoz igazítja, a csatlakozási tárgyalások sikeresen befejeződtek, s hamarosan a szerződést is aláírják az ország vezető politikusai az EU nagyköveteivel. De a másik lábunk még sokáig az EU-n kívül marad... Igaz, hogy 2004. május 1-jétől hivatalosan az EU tagja leszünk, de az Unió egyes országai továbbra sem nyitják meg előttünk a munkaerőpiacot, sőt a határukat sem léphetjük át útlevél nélkül.
Jövő év májusában tehát nem kell földrengésszerű változásokra számítani. Persze, azért a változást mindenképp érezni fogjuk. Günter Verheugen európai biztos ezzel kapcsolatban így fogalmazott: "A bővítés nemcsak nemes gondolatot vagy eszmét jelent, rendszerint olyan triviális dolgokról van szó, mint amilyen pl. a cigaretta ára..."
Akár tíz évig is eltarthat, amíg Szlovákia polgárai az Unió valódi tagjának érezhetik magukat, s az átmenet időszakát maguk mögött hagyva korlátlanul élvezhetik az egységes Európa nyújtotta előnyöket.
Az Európai Unió szinte észrevétlenül lép és lépett már be az életünkbe. A szlovák parlament új, az Unió jogrendjéhez igazodó törvények százait fogadta el, s különböző európai cégek, vállalatok vetették meg lábukat az országban. Szlovákia számára az Unió a csatlakozás-előkészítő támogatásokból -- Phare, Ispa, Sapard -- a múlt évig mintegy 30 milliárd koronát különített el.
Még soha nem csatlakozott egyszerre ennyi és ilyen szegény ország az Európai Unióhoz, mint amennyi a jövő évben fog. "Az Unió ilyen bővítése mindkét felet próbára teszi, mi, hollandok pl. nem tudjuk megítélni, milyen következményekkel jár a munkaerőpiacunk megnyitása" -- mondta nemrég Jan Marinus Wiersma, az Európai Unió küldötte.
Mintegy öt év kell ahhoz, hogy az emberek valóban megérezzék a tagsággal járó, mindennapi életükben jelentkező változásokat. 2008-ban feltehetően az euro is megjelenik a pénztárcánkban, az ún. Schengenhez való csatlakozás pedig -- aminek az EU-tagságot követően két éven belül kellene bekövetkeznie -- lehetővé teszi majd számunkra, hogy útlevél nélkül közlekedjünk a közös Európán belül.
Az európai életszínvonal azonban még hosszú ideig csak álom marad. Az EU-államok átlagos fejlettségi szintjét a szakemberek becslése szerint 2020 körül érjük el.
Akik valaha is kételkedtek abban, hogy a komáromi Selye János Egyetemi Központban tanuló diákok pesti társaikhoz hasonlóan magas szintű oktatásban részesülnek, és legalább ugyanannyira tehetségesek, találékonyak, a közelmúltban beláthatták, hogy tévedtek. A központ négy diákja ugyanis rendkívül sikeresen szerepelt egy budapesti megmérettetésen. Hogy miről is volt szó, azt a komáromi csapat egyik tagja, Ötvös Lóránt másodéves hallgató mesélte el.
— Február elején tudtuk meg, hogy Budapesten egy országos esettanulmány-verseny lesz, melyet a Vállalatgazdasági Tanszék hirdetett meg. Kilencen jelentkeztünk innen Komáromból. Kaptunk egy konkrét feladatot: a Malév Rt.-t kellett elemeznünk, és megtalálnunk az esetben elrejtett problémákat, illetve a megoldásokat. A benyújtott munkánk alapján végül négyen kaptunk lehetőséget a megmérettetésre, Vezér Csaba, Zsigray György, Iván László és én. Persze mi négyen már kezdettől csapatként építettük fel a munkánkat, mindenki kapott egy-egy szakterületet, a pénzügyet, marketinget, stratégiát, illetve a negyedik emberre maradt az összes többi feladat, a logisztika, humán erőforrás menedzsment stb.
Már túl is vagytok a versenyen…
— A verseny március 8-10-én zajlott Budapesten. 11 csapat vett részt Magyarország minden részéből, köztük a Budapesti Műszaki Egyetem, a Közgazdaságtudományi Egyetem, a Széchenyi István Egyetem, a Szent István Egyetem, a Debreceni Egyetem, a Miskolci Egyetem diákjai, illetve az erdélyi Sapientia Tudományegyetem hallgatói és mi. Nem volt könnyű mezőny. Három csoportban versenyeztünk, mindegyikből egy csapat jutott tovább a döntőbe. A megoldásra váró konkrét versenytanulmány egy palackokat gyártó műanyagipari cégről szólt. Ennek a vállalatnak az esetében azt kellett megállapítanunk, mennyire fog bővülni a piac Magyarországon, milyen lesz a kereslet a cég termékei iránt, illetve meg kellett határoznunk a szükséges beruházás nagyságát, a termelés átütemezését, illetve a piaci részesedés arányát is.
A prezentációs anyag elkészítésére 15 óránk volt. Szombaton délután kaptunk kézbe egy 35-40 oldalas esettanulmányt és aznap 4-től kilencig dolgozhattunk rajta, ennyi idő tulajdonképpen csak a feladat alapos, figyelmes elolvasására elegendő. Másnap reggel nyolctól este nyolcig dolgoztunk. A szálláshelyre hazavinni nem lehetett a feladatot, erre a szervezők gondosan ügyeltek. Hétfőn volt lehetőség a megoldási javaslatok bemutatására. 20 percet kaptunk, ebből mind a négyen öt-öt percet beszéltünk, felvázolva a vállalat számára javasolt megoldásokat. Mindezt nem a vállalat belső munkatársaiként, hanem mint a PRIOR tanácsadó Kft. tagjai tettük, külső szemmel értékelve a vállalat helyzetét és kilátásait.
Kik értékelték a prezentációkat?
— A zsűri tizenegy jó nevű magyarországi és nemzetközi érdekeltségű vállalat vezetőiből állt össze, akik egyúttal a verseny szponzorai is voltak. Többek közt a MATÁV és a Shell vezérigazgatója, az OTP befektetési igazgatója, az ERSTE Bank, a General Electric, az Oracle vezető képviselője. Tehát egy komoly, felelős vezetőkből álló társaság bírálta el a munkánkat. A prezentáció után húsz preces kérdezz-felelek következett, amikor a zsűri konkrét dolgokra, részletekre kérdezett rá és várt választ. Nagy meglepetésünkre és örömünkre az alapfordulóból bejutottunk a döntőbe, ahol végül a harmadik helyen végeztünk.
Úgy hallottam, bár még csak másodévesek vagytok, bátran felvettétek a versenyt a felsőbb évfolyamok diákjaival.
— Tény, hogy mi és az erdélyiek voltunk a versenyben a legfiatalabbak, a többi csapatban leginkább negyed és ötödéves pénzügyes diákok szerepeltek. Ők nagyon komoly elemző munkát végeztek, hiszen lényegesen több elméleti tudással rendelkeznek már. Mi inkább a kreativitásunkkal keltettük fel a szakemberek figyelmét. Egyébként a jelenlévő vállalaigazgatók nem titkolt szándéka az (is) volt, hogy egy ilyen problémamegoldó feladat közben megnézzék a jövőbeli potenciális munkavállalókat, akik akár valamelyi nagyvállalat szakembergárdáját erősíthetik majd.
Mit jelent egy ilyen megmérettetés egy komáromi diák számára?
— Mi eredetileg a tapasztalatszerzés szándékával indultunk, nem számítottunk ekkora sikerre. Hihetetlen érzés volt már az a tudat, hogy döntőbe jutottunk, és a harmadik hely szerintem óriási siker. Ígéretet kaptunk, hogy meghívnak majd különféle szakmai konferenciákra, előadásokra. Ha valóban így lesz, az nagy lehetőség mind a négyünk számára.
Mennyire hat ez az eredmény a további tanulmányaitokban, az itthoni munkátokra?
— Igen nagy a motiváció, a siker szinte lökést adott. Szeretnénk tovább foglalkozni ezzel a területtel, és jövőre újra kijutni a versenyre. És még az sem kizárt, hogy a későbbi években a megszerzett tudást és tapasztalatokat egy valóságos tanácsadó társaság tagjaiként a régióban kamatoztassuk. A csapat tagjai között gazdasági kommunikáció és pénzügy felé irányuló érdeklődés egyaránt van, azt hiszem, ez a későbbiekben is jól jöhet.
Hernádi Anna
Szerbiában olyan szerencsétlenül fonódott össze a rendszerváltás a szervezett bűnözéssel, hogy másfél évig eltartott, amíg istenigazában megkezdődhetett a maffia leválasztása a politikáról. A Milosevics-rendszer tudatosan úgy építette fel hatalmát, hogy azokra a különleges belbiztonsági egységekre bízta a rendszer védelmét, amelyek szorosan kapcsolódtak a szervezett bűnözéshez. Ezek a különleges osztagok közvetlenül anyagilag érdekeltek voltak az együttműködésben a maffiával és vezetőik óriási vagyonokat halmoztak fel a kábítószer- és emberkereskedelemből, a csempészetből és prostitúcióból. Persze, ezt a "munkát" nem a vörössapkásoknak nevezett osztagok végezték, hanem a bűnszövetkezetek, de a sápot megkapták, ha a bünözőket békén hagyták. Ez az összefonódás a szervezett bűnözés és a belbiztonsági elitosztagok között rányomta bélyegét a másfél évvel ezelőtti rendszerváltási kísérletre is. Aki tisztakezű rendszerváltozást akart, az az áldozatok listájára került -- lásd Ivan Sztambolics egykori szerb elnök, akinek a holttestét nemrég találták meg. Majdnem így járt Vuk Draskovics, az ellenzéki mozgalmak egykor oly neves vezetője is, akinek élete hajszálon múlott, amikor fejsérüléssel megúszta az ellene elkövetett merényletet. Politikai szereplése azóta szinte a feledésbe merült.
A vörössapkások képesek voltak meghiúsítani bármilyen rendszerváltási kísérletet. Sokan talán emlékeznek még arra a feszült helyzetre, amikor a tömeg a belgrádi parlament épületét ostromolta és mindenki azt várta, hogy a belbiztonságiak rátámadnak a tömegre és vérfürdőt rendeznek. Mindenkit meglepett, hogy ez nem következett be. A vörössapkások akkor "leálltak". Megérezték, Milosevics bukása elkerülhetetlen, inkább az új hatalom oldalára kell állni. Azt remélték -- s ma már ez nyilvánvaló --, hogy az új hatalom meghagyja összefonódásukat a maffiával, meghagyja szinte korlátlan pénzszerzési lehetőségeiket. A vörössapkások parancsnoka, Milorad Lukovics Legija, a szervezett bűnözés legerősebb láncszemének, az ún. zimonyi klánnak a vezetője lett. Ez lehetőséget kínált arra, hogy az államhatalom, az azt védő elitosztagok és a maffia összefonódása fennmaradjon.
Kostunica volt elnök a maffia szempontjából nem sok vizet zavart, professzor volt, idealista, el is tűnt az élvonalból. Előtérbe a rendszerváltás utáni miniszterelnök, Zoran Djindjics került. Az ő helyzete volt a legnehezebb. A Nyugat és főleg a Hágai Nemzetközi Törvényszék hatalmas nyomás alá helyezte és a maffia, illetve a háborús bűnösök ellen fel kellett lépnie. A vesztes Milosevicset viszonylag könnyen feláldozta a szervezett bűnözés. A maffia reményeit a radikálisokba helyezte, elsősorban Vojiszlav Seseljbe a Szerb Radikális Párt vezérébe. Neki kellett volna Djindjicset megbuktatnia úgy, hogy a maffia és a vele összefonódott vörössapkás osztag pártfogója legyen az ország élén. A puccskísérletet egy megrendezett autóbalesetnek kellett volna elindítania, amelynek kiszemelt áldozata Zoran Djindjics miniszterelnök volt. Djindjics már Seseljt a hágai bíróságnak átengedte volna. Egy nappal Seselj Hágába utazása előtt történt a merénylet Djindjics ellen, amely azonban nem sikerült. A forgatókönyv szerint -- amelyet a belgrádi Vecsernije Novosztyi tárt fel -- Djindjics halála zavargásokat okozott volna, és a radikálisok hazafias köntösbe öltözve Seselj vajdával az élen "rendet teremtettek" volna, azaz átvették volna a hatalmat. Djindjics azonban túlélte a merényletet, a terv kudarcba fúlt, Seselj Hágában találta magát. Az igazi rendszerváltást azonban meg kellett akadályozni, hogy a vörössapkások a zimonyi klánnal együtt tovább élvezhessék a hatalom "védelmét" és óriási vagyonaik gyarapodását. Djindjicset minden áron meg kellett ölni. Egyes megfigyelők szerint Djindjics tisztában volt vele, hogy az életével játszik, de folytatta a maffia leválasztását a politikáról. Megelégelték, és Zvezdan Jovanovics végül is meghúzta a ravaszt, Djindjics meghalt. Kitűnt, golyóálló mellény sem segített volna rajta (nem hordta a védőruhát), mert a két speciális robbanó golyó alig 200 méterről kivédhetetlen volt.
A kormányfő meggyilkolása a közvéleményt felébresztette. Az emberek kezdenek rájönni, ki vezette orruknál fogva hazafias jelszavakkal őket és elfordulnak saját radikálisaiktól. A radikális párt népszerűsége a mélypontra süllyedt. A bűnözők köréből ezer személyt már le is tartóztattak. Djindjicsék idejében felkészültek a fejleményekre. Az új kormány nem engedte zűrzavarba rántani az országot, a miniszterelnök meggyilkolása után folytatja a klánok, maffiák és vörössapkás szövetségeseik felszámolását. Ezt Colin Powell amerikai külügyminiszter is nagyra értékelte. Olyannyira, hogy a múlt héten az iraki háború ellenére szükségesnek látta -- mint az első amerikai csúcsszintű vezető -- Belgrádba látogatni és meggyőződni róla, hogy Djindjics a helyes irányba terelte a rendszerváltás folyamatát és utódja Zoran Zsivkovics is ezt követi.
Életveszélyes és hosszú távú a szerbiai rendszerváltás. De a látóhatár folyamatosan tisztul. A Djindjics-gyilkosság törést eredményezett, erőt gyűjtött belőle a szervezett bűnözést a politikától leválasztó irányzat. Most kezdődik az igazi rendszerváltozás Szerbiában.
BÁTSY GÉZA
Mint lapunkban már beszámoltunk róla, március 20-án Csoóri Sándor költő, a Magyarok Világszövetségének egykori elnöke a somorjai református templomban meghitt ünnepség keretében vette át azokat az íveket, amelyek a státustörvény védelmére indított kezdeményezést támogató 10 000 szlovákiai magyar aláírását tartalmazták. Csoóri Sándorral az eseményt követően beszélgettem
=
Néhány héttel ezelőtt elindított egy kezdeményezést, amelynek nagy visszhangja lett a Kárpát-medencében, így Szlovákiában is. Először is az érdekelne, miért tartotta fontosnak, hogy ez a kezdeményezés elinduljon? Miért gondolta úgy, hogy a státustörvény, amely olyan nagy reményekkel kecsegtette a határon túli magyarságot, veszélybe került?— Azért, mert úgy éreztem, hogy veszélybe került, mert láttam, hogy az új magyar kormány mindenfélét elkövet, hogy a szomszédoknak így vagy úgy kedveskedjen, hogy saját magát jó színben tüntesse fel. Ezért annyi engedményt adott, amelyre nem lett volna szükség. Ha a szomszédos országok biztosították volna azokat a gazdasági, anyagi feltételeket, amelyekre a kisebbségnek szüksége van, valószínűleg nem jut senkinek sem az eszébe, hogy szükség van státustörvényre, az anyaország segítségére. Állandóan azt érzi az ember, hogy a kisebbségi kérdést csak jogi kérdésként próbálja megközelíteni minden politikus. A felhívásunkban azért próbáltam én azt kiemelni, hogy ez egyáltalán nem csak jogi kérdés. A kisebbségi kérdés: létkérdés, létfilozófiai kérdés, mert a kisebbségi ember az anyanemzet kultúrája és a szomszédos állam léte közötti senki földjén él. És így születik bele egy olyan helyzetbe, amely élete végéig kitart. Hogyan gondolhatják az európai fejek, gondolkodók, hogy ez normális helyzet? Ez nem normális helyzet. Ez idegen, létidegen helyzet, ezen változtatni kell. Már nagyon sok esetben megtalálták a megoldást, akár autonómia formájában, akár más formákban, hogy a kisebbségnek olyan körülményeket teremtsenek, amelyek között jól érzi magát. Hiszen nézzük meg, mi köt össze bennünket kisebbségieket, anyaországiakat. Az, hogy ugyanaz a kulturális múltunk, ugyanaz az anyanyelvben fölhalmozott erőnk, ugyanazok az emlékeink. Ugyanazt gondoljuk Szent Istvánról és Szent Lászlóról mindenütt. Ady Endréről, a Fehér Ló fia meséről, Háry Jánosról, a Lúdas Matyiról is ugyanazt gondoljuk. Hát ez miért bűn? Ez hozzájárul az emberiség egyetemes kultúrájához. Sokan azt felejtik el, hogy az anyaországnak azért is kell segítenie a kisebbségieket, mert ez nemcsak egyszerű segítség, hanem ha úgy tetszik: befektetés. Bolyai János, Bolyai Farkas Erdélyben nem a magyar kultúra részei voltak? És miért ne segítenénk elő, hogy pl. a Felvidéken ugyanúgy szülessenek a magyarság számára fontos tudósok, történészek, régészek, zeneszerzők és így tovább? Úgyhogy én a kisebbségi kérdést és a státustörvényt ebben a dimenzióban látom igazában.
=
Úgy tűnik, Európában egy kicsit mintha elfeledkeztek volna azokról az előzményekről, azokról a példákról és modellekről is, amelyek már léteznek Európában, gondoljunk csak Dél-Tirolra vagy éppen Finnország esetére. Mondhatnánk más országokat is. Ausztria például sokkal nagyobb jogkörökkel rendelkezik a dél-tiroli németek vonatkozásában, mint amit Magyarország bármikor is vindikálhatott volna magának a Kárpát-medencében a határokon túl élő magyarok esetében. Ezeket az érveket, ezeket a tényeket a magyar kormányzat, a magyar politika miért nem tudta felhasználni?— Miért nem tudta felhasználni azt, hogy Erdélyben a szászok hétszáz esztendeig, még ha sok feszültség között élve is, de együtt tudtak dolgozni a magyarokkal? 1918-ban azonban a szászok 700 év után lemondtak az autonómiájukról. Mert autonómiájuk volt, olyan autonómiájuk, hogy például Bethlen Gábor nem mehetett be Nagyszebenbe, ha a polgármester nem engedte be. Szétlövethette ugyan a várost, de be nem mehetett. Eközben, a feszültségek között is, olyan termékeny együttélés volt már, amely igazi példa volt Európában. Ezt a magyaroknak és a románoknak is ugyanúgy kellene tudniuk. S mi lett a végeredmény? A szászok 1918-tól 1990-ig még valahogy kibírták a románokkal, a a kilencvenes évektől kezdődően azonban fejvesztetten menekültek el, hagyták ott Romániát. És ez a különös helyzet nagyon sokat ártott az erdélyi magyarságnak, mert hogyha kétszáz, háromszáz vagy négyszázezernyi szász ottmaradt volna, két erőteljes kisebbség, a magyar és a szász kisebbség összefoghatott volna, és Erdély státusát egy új autonómia fele lökte volna, de mindenképpen új helyzetet teremthetett volna a belpolitikában.
=
Hogyan fogadta azt, hogy ilyen nagy visszhangja támadt az ön kezdeményezésének? Hogy pl. Kárpátalján viszonylag rövid idő alatt 65 ezer aláírás gyűlt össze és Magyarországon is már 40 ezren akadtak, akik aláírták ezt a kezdeményezést, most pedig éppen abból az alkalomból beszélgetünk, amikor az első tízezer szlovákiai aláírást vehette át. Mit érzett, amikor ezeket a híreket hallotta?— Azt éreztem, hogy érdemes kezdeményezni, különben úgy tűnhet, hogy minden kezdeményezés csak a politikusok érdeme. Hát ilyen nincsen. Fontos feladatuk van azoknak a civil szervezeteknek is, amelyek az egész nemzet sorsára odafigyelnek. Ezért is sajnálom, hogy a Magyarok Világszövetsége áldozatául esett egyrészt a magyarországi politikának, másrészt a határon túli kisebbségek meg a nyugati magyarság közti villongásnak. Ma már mindenki fájlalja, mindenki sajnálja, hogy vége lett, mert ilyen szövetségre most lenne igazán nagy szükség, hiszen ha bekerül az ország az európai közösségbe, ennek a képviseletét csak egy állam, a magyar nemzetét csak a magyar állam képviselheti. Csak egy alanya lesz, de hogyha lett volna Magyarok Világszövetsége, rögtön lenne egy másik civil alanya is, és indoka is lenne éppen elég, hiszen a világon 52 országba szóródtak szét a magyarok. Örülnék, hogyha föltámadna a magyarokban valami olyan kezdeményezőkészség, amely a nemzet sorsával is elkezd foglalkozni. És nem ijed meg, nem húzódik félre, hanem határozottan véleményt nyilvánít.
=
Végül egy személyes jellegű kérdés: ön az elmúlt tízvalahány évben eléggé aktívan vett részt a magyar közéletben, ugyanakkor tudjuk, hogy Ön azért elsősorban szépíró, költő és nagyon sok értékes tanulmány szerzője is. Mostanában Csoóri Sándor, a költő mennyire tud a költészettel foglalkozni e sok bokros teendő közepette?— Köszönöm a kérdését. Örömmel számolhatok be, hogy soha ennyi verset, esszét, más egyéb prózát nem írtam, mint mostanában. Rengeteg tapasztalatom halmozódott föl. Mert ez a tíz év, lehetséges, hogy az irodalom szempontjából kopár és nyomorúságos időszak volt, de olyan tapasztalatokra tettem szert, amelyeket másképpen nem tudtam volna átélni, megszerezni és lepárolni belőle valamit. Úgyhogy nagyon sokat keseregtem, dühöngtem, de most bevallhatom, kezd működni az a rengeteg tapasztalat és nagyon sokat segít az írásban.
=
Ez azt is jelenti, hogy újabb verseskötetek várhatók?— Ez azt jelenti, hogy most adtam le egy nagy esszékötetet, és hát nagyjából félig készen van egy új verseskötet is.
Lacza Tihamér
"Zsírcsomó" jeligére: 12 évvel ezelőtt 50 éves voltam, s akkor a derekamon zsírdaganat nőtt. Műtéttel eltávolították. Évekkel később a tarkómon, hátamon nőttek ki újabbak. Ezeket is eltávolították. A szövettani vizsgálat után jóindulatúnak bizonyultak. A következő műtétek 1999-ben, 2001-ben voltak, ekkor a nyakamon, az állam alatt… Magánklinikán voltak a műtétek. Azonban újra nőni kezdtek a csomók: az alkaromon, felkaromon, fejemen, fülem mögött. Hol és miképpen lehetne ezt gyógyítani?
Az ön által emlegetett "zsírcsomó" vagy "zsírdaganat" valóban egy zsírciszta. A bőr faggyúmirigyéből keletkezik akkor, amikor a faggyúmirigy kimenetele elzáródik, ezért a folyamatosan képződő testzsiradék halmozódik, állandóan nagyobb és nagyobb tömegben, mígnem először csak tapintható, később látható csomóvá alakul. Ezek a csomók azután — mivelhogy faggyúmirigyek — a bőr szinte minden részén megtalálhatók, bárhol előjöhetnek. Ezt igazolja az ön esete is. Mivel többé-kevésbé kozmetikai problémáról van szó, a betegbiztosítók is így viszonyulnak a problémához. Mindenképpen jól tette, hogy magánklinikán végeztette minden esetben a műtéteket. Apró, rutinműtétekről van szó, azonban a sebészek általában jó vastag tűvel és fonallal szokták bevarrni a sebeket, ami egy életre szóló csúnya nyomokat hagy a testen. Magánklinikákon azonban a sebészek érdekeltek jó és szép munkát végezni, így a plasztikai sebészetben ismert varrási technikákat alkalmazzák. Ez önmagában megnyugtató lenne, ha nem kéne újból és újból visszatérnie a kórházak szakrendelésére az állandóan kialakuló "zsírcsomók" eltávolítása miatt. A cél tehát az, hogy ezentúl ne képződjenek ilyen atherómák. Nagy szerencséje azonban, hogy ezek a csomók eddig még nem gyulladtak be egyetlen egy esetben sem. Ilyenkor ugyanis a csomó megduzzad, feszítő fájdalom veszi kezdetét, a csomó színe pirossá, lilássá változik, sok esetben egy idő után spontán elfakad, s csúnya, sűrű váladé csordogál belőle. Ilyen esetben sürgős sebészeti beavatkozás oldhatja meg csupán a helyzetet, sokszor antibiotikum és ismételt kötések is szükségesek. Elhanyagolt esetekben csúnya hegek keletkeznek az elgennyesedett atheróma helyén.
De mi lehet az ön számára a tényleges megoldás? Biztosra veheti, hogy bár a bőrön nyilvánul meg a probléma, mégis a szervezet anyagcseréjével van baj. Nem ír — mivel ön is a "bőrproblémára" koncentrál csupán — semmit életformájáról, munkahelyi feltételeiről, étkezési szokásairól, fogyaszt e szeszes italt, állati eredetű élelmiszereket, fűszereket, dohányzik-e stb. Ezektől a tényezőktől sokk függ. Gondoljon csak vissza. Ötven évig nem voltak ilyen nemű gondjai. Az atherómák kialakulásához ilyen nagy számban egyfajta genetikai adottság ugyan kell, de ez a született adottság csupán akkor érvényesül, ha megteremtjük hozzá a feltételeket.
A fő hangsúly a szervezet egészének az állapotán van. Elsősorban végezzen el egy méregtelenítő kúrát, mely során több hónapra el kell hagyni mindennemű állati eredetű élelmiszer fogyasztását, elsősorban az állati zsírt és húst, külön tekintettel a disznó- és marhahúsra. El kell hagyni az esetleges cigarettát, feketekávét, kakaót, csokoládét s mindent, ami fokozott mértékben serkenti a faggyúmirigyek működését. Ilyen szempontból nem tesznek jót a fűszerek sem. A bőr tisztításának jót tesznek egyes gyógynövények — gyógynövénykeverékek, a gyógynövényes kádfürdő, gőzfürdő, szauna. A nyers zöldkoszt (gyümölcsök, zöldségfélék) nélkülözhetetlenek. S mivel az emésztés megfelelő emésztőenzimek nélkül nem működik, ajánlatos enzimek bevitele a szervezetbe tabletták formájában. Konkrét készítményeket nem mondhatok, némi utánjárással azonban mindez beszerezhető. A javulás azonban nem egyik napról a másikra, hanem több hónap elteltével várható csupán. Sok sikert kívánok. További információk a 0903/691 922-es telefonszámon.
Dr. Peťovský Pál
Két éve Győrben ünnepélyesen aláírták a Hármas Duna-vidék Eurorégió alapító okmányát a határon átnyúló nemzetközi együttműködésről. A régiót a Győr—Moson—Sopron Megye Közgyűlése és a Csallóköz—Mátyusföld Regionális Társulás hozta létre. Az alapító okmányt magyar részről Ivancsics Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke, részünkről Pázmány Péter dunaszerdahelyi polgármester, a CSMRT elnöke írta alá. Majdnem egy évig tartott, amíg többszörös egyeztetés után létrejött a hat szakmai bizottság, amelyeknek a feladata az érdemi munka lett volna.
A magyar fél felügyeli a gazdasági és foglalkoztatásügyi bizottság, a kulturális és idegenforgalmi, valamint a területfejlesztési és közlekedési bizottság munkáját, a szlovákiai fél a szociális és egészségügyi bizottság, az oktatási, ifjúsági és sportbizottság, valamint a környezet-, természet- és katasztrófavédelmi bizottság tevékenységét. Bár időközben születtek bizonyos részeredmények elsősorban a foglakoztatás, az oktatásügy, a kulturális együttműködés és az idegenforgalom terén, egyelőre nem történt lényeges haladás a kapcsolatok intenzívebbé tételében. A foglalkoztatási bizottság elnöknőjének, Rimányiné Somogyi Szilviának köszönhető (ő a megyei munkaügyi hivatal igazgatója), hogy sikerült több száz csallóközi és mátyusföldi munkanélkülit alkalmazni a magyarországi multinacionális cégeknél. Élénkültek a kulturális kapcsolatok és az oktatásügyi együttműködés is. Megjelent egy mutatós és tartalmas kiadvány a régióra vonatkozó történelmi és gazdasági áttekintéssel, statisztikai adatokkal és idegenforgalmi szempontból érdekes tájékoztatásokkal. Ezen túl azonban nem sok nyoma maradt a határon átnyúló eurorégió eddigi munkájának.
Erre a megállapításra jutott a napokban a győri megyeházán tartott elnökségi ülés is. Elsősorban a szakmai bizottságok nehézkes munkáját bírálták. Az adott helyzet kialakulásában közrejátszott az is, amit Medgyasszay László, a megyei közgyűlés alelnöke, országgyűlési képviselő úgy fogalmazott meg, hogy 2002-ben mindkét országban túlságosan el voltunk foglalva a különféle választásokkal. Ezek mindkét oldalon átrendezték az ország politikai térképét, és az eurorégiót alkotó önkormányzatok összetételét.
Így egy kicsit a győri elnökségi ülés is az ismerkedés jegyében zajlott. A határ túlsó oldalán a megyei közgyűlés elnöke dr. Szakács Imre lett, nálunk a CSMRT elnöki tisztét az alapszabályzat értelmében Pázmányt Pétertől Mátyusföld képviselője, Juhos Ferenc nádszegi polgármester vette át. Ezáltal ő lett az eurorégió soros elnöke is.
Szakács Imre elmondta, az eurorégió jó keretet biztosít az eredményes munkához, csak tartalommal kell megtölteni. Ezzel egyetértett Pázmány Péter is, aki mint a CSMRT nemrégiben leköszönt elnöke, értékelte a munkát. Megállapította, ha eddig a választásokkal voltunk elfoglalva, most van bő három évünk az érdemi munkára.
A felek abban állapodtak meg, hogy haladéktalanul összehívják a bizottságokat, amelyeknek konkrét projekteket kell majd kidolgozniuk. Néhány elképzelés napirendre is került. Mindenekelőtt új határátkelők megnyitását tűzték ki célul, amelyek gyorsabbá és gazdaságosabbá tennék a két ország közötti közlekedést. Az Európai Unió rendelkezései is megkövetelik az átkelők sűrűbb rendszerét.
Előrehaladott szakaszban van a Kolozsnéma és Gönyű közötti kompátkelőhely létesítése. Fenes Iván bősi polgármester egy további kompátkelőhely létrehozását szorgalmazza Bős és a magyarországi Lipót között. Lényegesen lerövidítené az utat Mosonmagyaróvár felé. Horváth Ákos, a CSMRT titkára előterjesztette egy kerékpárút tervét, amely Vágsellyétől a Csallóközön át egész Magyarországra vezetne.
A magyar fél beszámolt arról is, hogy már jártak Miklós Lászlónál, a szlovák kormány környezetvédelmi miniszterénél. Egy közös Duna menti nemzeti park létrehozásáról tárgyaltak. A park mellett szól a táj, a flóra és a fauna egységes rendszere. Mindezekre a tervezetekre uniós pénzeket is meg lehetne pályázni. Továbbra is napirenden kell tartani a foglalkoztatottság kérdését és az önkormányzatok közvetlen együttműködését. Jó példa erre az időközben megalakult Duna Alsóköz és Csilizköz Kistérségi Régió.
Palágyi Lajos
Nagykaposon az egyik Füveskert utcai családi házba a mellékutcából is nyílik bejárat F-Art fölirattal. Olyan magántulajdonban lévő művészeti boltba toppanhat be rajta a kíváncsiskodó, amilyenhez fogható másutt sem a Bodrogközben, sem pedig az Ung-vidéken nem található. Egy pici, ám végtelenül ízlésesen berendezett boltocska ez, amely egyenesen Ferenc György fa- és kőfaragóművész műhelyébe vezet. A család 2000. decemberében nyitotta, és az érdeklődőket a feleség, Etelka fogadja. Ő mesélt boltjuk kétéves történetéről, kínálatáról és vevőköréről is olvasóinknak.
— Már három éve voltam munkanélküli, amikor férjem úgy döntött: ezentúl kizárólag a művészetnek kívánja szentelni életét. Ebben az anyagilag nem könnyű helyzetben született meg a művészeti bolt ötlete. Megvalósításának persze csak úgy volt értelme, ha azt házunkban oldjuk meg, hiszen bérleti díjat fizetni manapság kész esztelenség. A 15 m2 alapterületű helyiséget tehát saját lakásunkról választottuk le, így én továbbra is itthon vagyok, teszem a dolgom, nem vagyok tétlenségre ítélve akkor, ha épp nincs kit kiszolgálnom. Az üzlet egyelőre nem sok jövedelmet hoz, de sokaknak jó ürügy a látogatásra, hiszen így az érdeklődők könnyebben eljutnak Gyurihoz.
Mondanál valamit a kínálatról?
— Mi elsősorban férjem és leányunk munkáit kínáljuk, Gyuri fafaragásaival, fából és kőből készült szobraival van jelen a boltban, Rita pedig szőnyegeivel, kosaraival, lakásdíszeivel. Természetesen bizományban átvesszük mások alkotásait is. A festmények elsősorban a Ticce művészeinek műtermeiből származnak, de árusítunk itt Magyarországról behozott kerámiát, Tiffany-tárgyakat, kovácsoltvasból készített dísztárgyakat. Röviden úgy jellemezhetném a kínálatot, hogy képző-, ipar- és népművészeti tárgyakat egyaránt árusítunk.
S milyen a kereslet?
— A 10 koronástól a 10 ezer koronás tárgyig nálunk minden megtalálható. Minden árfekvésben tudunk ajánlani ízléses, egyedi ajándékot. Az adventi időszakban pl. a gyertyatartók, az egyedi kivitelezésű gyertyák, az asztali díszek, kisebb méretű faragások fogytak leginkább, de az év többi hónapjában a látogatók mintegy fele kifejezetten Gyuri munkái iránt érdeklődve tér be hozzánk. A festmények közül talán Bányácky Miklós képei a legnépszerűbbek, valószínűleg azért, mert előszeretettel örökíti meg szülőföldje tájait. Nálunk általában kéthavonta talál egy-egy értékesebb alkotás gazdára, a forgalom tehát nem túl nagy.
Kik alkotják a vásárlóközönséget?
— Talán hihetetlennek tűnik, pedig igaz: aki megengedhetné magának a vásárlást, az leginkább csak nézelődik nálunk, míg a kispénzű emberek hamarabb elcsábulnak. Bár sok ismerős betér hozzánk, elsősorban az idegenek jönnek vásárlási szándékkal. Egy-egy rendhagyó óra keretében alap- és középiskolások is megfordulnak nálunk.
Hogyan reklámozzátok magatokat?
— Hírünk leginkább szájról szájra terjed, és a tiedhez hasonló újságcikkek révén.
Zsebik Ildikó
Akár ezekkel a szavakkal is lehetne jellemezni nálunk az egyik legjobb üzletet -- a fegyverkereskedést. A fegyvert pedig legtöbbször emberölésre használják. A NovŔ Ças egyik múlt heti számában beszámol egy fegyvereladásról, amikor két bécsi riporter vásárolt fegyvert Pozsony-Ligetfaluban.
A megbeszélt időpontban a panellrengeteg egyik parkolójában találkoztak azzal a fiatalemberrel, aki egy alumíniumkofferrel a kezében érkezett. A táska nagy "kincset", egy Skorpió típusú fegyvert (is) rejtegetett.
Nemrégiben az osztrák rendőrség Salzburgban nagy fogást csinált: egy egész hadseregnek való fegyvert zsákmányolt. A fegyverek állítólag Szlovákiából kerültek Ausztriába. Kiderült, hogy nálunk a külföldiek gond és nagyobb problémák nélkül tudnak olyan fegyvereket vásárolni, amelyek hazájukban tiltottnak számítanak. Ennek nyomán indultak el a bécsi újságírók.
A szálak a bécsi éjszakai élet egyik ismert szereplőjétől -- aki bárkinek bármit képes megszerezni -- egy pozsonyi bárba vezettek, ahol fegyverimádóknak tettették magukat, és reggelre sikerült is megegyezniük négy markos legénnyel az üzletben. Először orosz fegyvereket kínáltak nekik, ám ők ragaszkodtak a nyugatihoz. Nem kellett sokáig várniuk, nemsokára a megadott helyre megérkezett a kofferes fiatalember két pisztollyal és egy Skorpióval. A gépfegyverért 2 000 eurót (80 ezer koronát) kért, amit a bécsiek sokallottak. Végül a két vadonatúj pisztolyt vették meg 1 800 euróért (72 ezer koronáért).
Jaroslav Spišiak, országos rendőrfőnök-helyettes:
-- Véleményem szerint a fegyverkereskedelem Szlovákiában nem virágzik. Az utóbbi időben azonban több ilyen esetet derítettünk fel. A fegyverekkel való üzletelés igen elterjedt a környező transzformálódó államokban is. Hozzásegít ehhez az EU tagállamaiban érvényes fegyverviselést szabályozó szigorú legiszlatíva. Az ilyen fegyverek iránt érdeklődők ezért nálunk keresnek kapcsolatokat a megvásárlásukra.
(N.Ç.ju)
Robert Fico és pártja, a Smer újabban két irányban hajszolja a népszerűséget. Egyfelől a parlamentből kipottyant nemzeti pártok helyett igyekszik fokozottan magyarellenes lenni, másfelől úgy, hogy az ugyancsak a nemzeti tanácson kívül rekedt baloldali pártok retorikai pótlására törekszik. Fico úr most elnökségi utasításra lobbizik azért, hogy saját pártja 25 képviselőjén kívül még legalább öten kezdeményezzék: a parlament rendkívüli ülésen vonja meg a bizalmat Csáky Pál miniszterelnök-helyettestől, mert állítólag nem képes megbirkózni a feladataival. A kormány alelnöke többször rámutatott, az ország uniós tagságáról rendezendő népszavazás előkészítése a kormány által jóváhagyott program szerint rendben folyik. A kampány jó időben elkezdődik, és meglesz az eredménye, ha az agitációt nem viszik ellenérzéseket kiváltó túlzásba. úgy látszik, az ellenzékiségében telhetetlen Fico úr és pártja éppen egy ilyen kudarcra vágyik.
(za)
A Szlovákia--Liechtenstein találkozót, a 7. selejtezőcsoport mérkőzését, az UEFA fegyelmije miatt zárt kapuk mögött, nézők nélkül, Nagyszombatban játszották. A szlovák csapat a szurkolók biztatása nélkül is sima győzelmet aratott gyengécske ellenfele felett.
Jurkemik edző legénysége már az első félidőben is sokat támadott, ám a meccs még aránylag kiegyenlített volt. A második játékrészben azonban, elsősorban a szünet után csatasorba állt Németh Szilárd vezényletével, már sokkal jobban játszott a válogatott. S mivel Szili aránylag gyors egymásutánban kétszer be is talált az elenfél kapujába, találataival jószerével el is döntötte a mérkőzés sorsát.
A szlovák együttes góljait Reiter (19. perc), Németh Szilárd (51. és 65. perc), valamint Janoçko (90. perc) szerezte. A gárda nyert ugyan, ám mutatott játéka nemigen volt emlékkönyvbe való...
A 4. selejtező csoportban lévő magyar labdarúgó-válogatott a svéd gárdával mérkőzött. Gellei Imre védencei a budapesti összecsapáson elvesztették eddigi veretlenségüket.
Az első 45 percben többet támadtak a vendégek, s némiképp szerencsés góllal, meg is szerezték a vezetést. A játék második felében jobban rákapcsoltak a magyarok, sikerült is kiegyenlíteniük, az egyenlítésnek azonban csak két percig örülhettek, mert a 67. percben Allbäck ismét vezetéshez juttatta csapatát. Mindkét oldalon több gólszerzési lehetőséget puskáztak el a játékosok.
A Puskás Ferenc stadionban zajlott találkozón 2:1-re Svédország válogatottja nyert. A magyar gólt, mely a válogatott egyenlítő találata volt, a 65. percben Lisztes Krisztián szerezte.
A bruttó hazai termék (GDP) 4,4%-os tavalyi növekedése mindenkit meglepett. A termelés és a szolgáltatások ilyen arányú gyarapodása az Európai Unióban kimutatott 0,9%-os növekedéssel összevetve valóban jónak mondható. És derűlátásra ad okot még akkor is, ha tudjuk, hogy a gazdaság a privatizációs osztogatások és fosztogatások után a mélypontról küzdi fel magát a prosperitás elfogadhatóbb szintjére. A gazdaság teljesítményének éves növekedése majdnem ötszörösen meghaladta az uniós átlagot, s ez leginkább az utolsó negyedév eredményének köszönhető, amely 5,4%-os növekedést jelentett. Ez az eredmény a kilencvenes évek derekára emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy a növekedés akkor főként a hitelekből fedezett állami beruházásoknak volt köszönhető, most pedig elsősorban a magánszektort dicséri, ugyanis ez állította elő a tavalyi GDP 90%-át. A meçiari idők látványos és pazarló beruházásai az ország eladósodásához vezettek, most viszont még a közgazdászok is bizakodnak. Azt remélik, a nevezetes mutató idén sem csökken 4% alá, legalábbis nem sokkal.
A kedvünkre való növekedési ütem alakulásában a legnagyobb szerepet a behozatal, a kivitel és a magánfogyasztás játszotta. Megnyugtató, hogy a kivitel növekedési üteme gyorsabb volt, mint a behozatalé. Különben nem ártott volna, ha a kivitel még gyorsabban növekszik, akkor ugyanis a közte és a behozatal közötti különbség nem lenne annyira lehangoló. Reméljük, ami késik, nem múlik. Az EU-ba történt belépésünk után feltehetőleg jobban siet majd hozzánk a működő tőke, s ennek nyomán az ország exportja is nagyobb lendületet vesz. A kiviteli-behozatali arány javulása fokozza a gazdaság jövedelmezőségét, így remélhetjük, nem lesz szükség további, az ország gazdasági viszonyait konszolidáló intézkedési csomagokra.
A múlt év vonatkozásában örvendetes az is, hogy számottevően növekedett a magánfogyasztás. Előzetes adatok szerint a reálbér mintegy 6%-kal emelkedett, a lakosság zsebében több volt a pénz, tehát többet is költhetett. Megfigyelők rámutattak, ez a növekedési arány nem volt minden szempontból kedvező. A bérek ugyanis gyorsabban növekedtek a termelékenységnél, és a vásárlóerőt fokozta a politikai elgondolások miatt halogatott áremelés. Nem tartozik a kedvező jelenségek közé az sem, hogy a cégek tavaly majdnem egy százalékkal kevesebbet költöttek beruházásokra, mint az előző, 2001-es évben. A magyarázat: a befektetők kicsit elbizonytalanodtak a parlamenti választások előtt, és megvárták, kapunk-e meghívót a NATO-ba és az EU-ba. Különben derűlátásra ad okot, hogy az átlagos reálkereset valószínűleg idén sem fog csökkenni.
Érdekes módon a közvéleményt nem a statisztikailag indokolt optimizmus, hanem ma is az immár hagyományos pesszimizmus uralja. Ebben feltétlenül szerepet játszik, hogy nem javult a munkanélküliek és a kiskeresetűek tömegének életszínvonala, s egyelőre nem tapasztalható változás abban a mélyülő gazdasági-jövedelmi különbségben sem, amely az ország nyugati és keleti része között kialakult.
Szlovákia gazdasági teljesítménye az OECD-tagországok átlagához viszonyítva javult: 49-ről 51 százalékra. Sajnos, a harminc tagország között ennek ellenére a 27. helyen maradtunk, s a miénknél gyengébb teljesítményt csak Lengyelország (41%), Mexikó (37%) és Törökország (24%) mutat ki. Növeltük előnyünket Lengyelország előtt, de Csehország és Magyarország mutatója ugyancsak javult, így hozzájuk viszonyítva Szlovákia pozíciója nem változott. A régióban Csehországé a pálma, teljesítménye eléri az OECD-országok átlagának 61%-át.
A tavaly elért 4,4%-os GDP-növekedés biztató eredmény. Valószínűleg tartani tudjuk akkor, ha a kormány érvényt tud szerezni ésszerű reformtörekvéseinek, s ha a politika színpadán nem borítja fel a viszonylagos stabilitást valamiféle bosszantó szélsőség. (SZG)
– Nem tudok erre határozott választ adni. Ugyanis az én elképzelésem, hogy milyen regényeket, elbeszéléseket és novellákat szeretnék írni, az ”arról szól”, hogyan lehet a szlovákiai, a felföldi magyarságnak a múltjából és jelenéből, történelméből valamiféle mitológiát megalkotni. Hogyan lehet e sajátos magyar életünket úgy megragadni, hogy legyen egy általánosítható jelképrendszere, amellyel megértethető az, kik vagyunk és milyenek vagyunk. Nyilvánvaló, akik itt magyaroknak tartjuk, érezzük, valljuk magunkat, mindnyájan emberek is vagyunk, tehát van itt egy általánosítható módja annak, hogy kifejezzük magunkat. A kérdést mindig az jelentette számomra, hogyan lehet megragadni egy általános emberit a sajátos, felföldi magyar helyzetek, sorsok, történelmi tragédiák és kataklizmák felmutatásával. Hogyan lehet egy regényben vagy egy elbeszélésben a sajátságosat és az egyetemeset összhangba hozni.
- Megtaláltad azt a végleges formát, vagy azt a ”nyelvezetet”, amellyel mindezt megjelenítheted vagy kifejezheted? Én, mint olvasó, úgy érzem, megtaláltad már régen, de lehet, hogy te másként gondolod...
– Valamit megtaláltam, és én ezt minden könyvem megjelenése után érzem... Aztán eltelik egy-két év és azt gondolom, mégsem azt találtam meg, amit akartam. Most például így vagyok a Nálunk, New Hontban című legutóbbi regényemmel. Úgy érzem, talán ebben írtam meg azt, ami mostanában igazán kikívánkozott belőlem. Tehát a mi magyarságunknak a szépségét, tragédiáját, ugyanakkor a komédiáját, a groteszkségét is, mindazt, ami mélyen emberi és abból indul ki, hogy egy irodalmi műnek emberi sorsokról kell szólnia. Világunkat tragikus szemszögből is meg lehet közelíteni és groteszkebb szemléletből is meg lehet jeleníteni. A lényeg az, hogy igaz legyen. Illetve, hogy az olvasó érezze: a regény ”gyökerén”, valahol a legmélyén mégiscsak igazak azok a sorsok és igazak azok a figurák, amelyeket mint író kitalálok. Hiszen én nem a saját életemet írom meg, ám ezeknek a kitalált figuráknak mégis mindig a valóságban kell gyökerezniük. Ha ez sikerült vagy sikerülne, elégedett lennék. De még mindig nem sikerült egészen. Majd igyekszem ...
- Jó az írónak, mert két világ polgára. Egy valós világé, s egy teremtetté. A teremtett világodban pedig nem rossz mozogni, mert történjék benne bármi, mindent beleng valamiféle rejtett öröm, humorral fűszerezett életigenlés. Itt van például az általad már emlegetett Nálunk, New Hontban c. regényed. Miközben olvassa az ember, az az érzése támad, az író úgy viszonyul a szereplőihez, mint a görög istenek a hajdani emberekhez. Mintha az író az Olümposz tetejéről figyelné, mit csinálnak odalent a halandók, s csak néha-néha avatkozik be az életükbe, néha-néha tereli más irányba az élet folyását. De azért minden úgy történik, ahogyan ő szeretné. Szóval hogy is van ez? Hogyan mozog az író ebben a teremtett világban, amelyben – ráadásul – közlekedni lehet időben és térben, méghozzá olyan simán, hogy az olvasó szinte észre sem veszi, mikor suhan át New Hont jelenéből a múltjába és onnan vissza. Lajos, hol jobb lenni, a valódi vagy a teremtett világban?
– Hááát.... hehehe ... mondjam azt, hogy mind a kettőben? Bár a valós világ nem nagyon tetszik nekem. Az a jó, hogy az író a valós világból átmehet egy teremtett világba, ahol a valós világ újra megjelenik. Vagy ennek a valós világnak az égi mása, vagy ennek a valós világnak a pokoli mása. Én szeretnék úgy írni, hogy ennek a valós világnak az égi és a pokoli mása is együtt legyen a regényben vagy az elbeszélésben. A valós világ hihetetlen gazdagsága, bonyolultsága, ”összefoghatatlansága” óriási inspirációt jelent. Ezt próbálom én átmenteni vagy áttranszponálni egy fiktív világba úgy, hogy ott ennek a valóságos világnak a jó és a rossz oldala együtt jelenjen meg. Azt hiszem, talán a magyar történelemnek, illetve a közép-európai népek és nemzetek történelmének is köszönhetően az égi és a pokoli nagyon együtt van a mi világunkban, tehát a groteszket, vagy az abszurdig menő groteszket tartom annak a ”realista” kifejezési formának, amely azt, hogy miben élünk, hogyan élünk, a leginkább meg tudja fogni. Ezt a közérzetet ragadja meg, a felemelőt és az aljasat, a sárba rántót, a jót és a rosszat, a tragikusat és a komikusat össze tudja hozni. Véleményem szerint nem mindig a téma a fontos, hanem a témára való rálátás. A mi történelmi tapasztalataink arra tanítanak, hogy ezt a témát egyszerre lássuk és láttassuk mindkét oldalról, tehát a szép és ugyanakkor a szomorú, a tragikus oldaláról is. A groteszk látásmód az, ami ezt igazán ki tudja fejezni.
Hogy érzi az író, a teremtett és a valós világ között van néha schengeni határ?
– Hahaha... Szerintem van, mert a teremtett világ, már ha az ember realista írónak tartja magát, márpedig én annak tartom magam, annak ellenére, hogy sok fantasztikusnak, irreálisnak, a realisztikustól elvonatkoztatottnak nevezhetó epizódja van novelláimnak, írásaimnak, szóval van ilyen átjárás, határ, és az a bizonyos teremtett világ csupán annyit jelent, hogy ”megírójában” az a valóságos világ milyen képet kap. Amikor én a Švejket olvasom, Hrabal novelláit és regényeit olvasom, vagy Örkényt, Mándyt, Mészölyt, Mikszáthot, Krúdyt és másokat – a magyar irodalom színe javát –, akkor én a magyar valóságos világot kapom. Természetesen azon a szűrőn keresztül, ahogy ez az író tudatában megjelenik, s ahogy ennek a világnak az értelmét, jelentését, konstrukcióját az író a saját fejében és a saját képzeletében megteremti. És persze ahogy ezt az olvasó elé tálalja és fölkéri az olvasót arra, hogy azt az ő világát, vagy igazolja vagy cáfolja meg, de semmi esetre se maradjon közömbös aziránt, ahogy ezt a világot megjelenítette.
A humor a te írásművészetednek is a savát-borsát adja. Számtalan formájában csillan meg regényeidben, novelláidban, elbeszéléseidben. A legutolsó regényed sem kivétel ezalól...
– A humor a magyar irodalomban egy olyan jelenség, amelyet az irodalomtörténet még nem vizsgált meg egészen. Tehát azt, hogy milyen Jókai humora, Mikszáth humora, amely nagyon kemény, szarkasztikus, de megértő. Aztán itt van Karinthy vagy Örkény groteszk humora... Szerintem a humor akkor igazi, ha nem durva, és érezni a mélyén a tragédiát. Ez Mándynál ugyancsak tettenérhető... És Örkény műveiben is, természetesen. Ez az írói beszédmódnak az a fekvése, amit én nagyon kedvelek. Látni egyszerre a komolyat és benne a nevetségeset is, de nem szabad cinikusnak, kárörvendőnek, karikírozónak, durvának lenni. Meg kell láttatni a humorban a tragédiát, a szomorút is.
Végül: milyen terveket dajkálsz? Mindig csodáltam a prózaírók kitartását, ahogy szorgalmasan írják a sorokat napról napra... Enélkül nem megy?
– Nemrégen kezdtem írni egy új regényt. Eddig még nem jelentettem meg belőle egy sort sem, ám az első részletek nemsokára napvilágot látnak a Kalligramban, illetve a Tiszatájban. Címe : Mátyás király New Hontban. Arról lesz benne szó, hogy van ugye ez a New Hont nevű fiktív városka, amelynek polgárai 1991 augusztusának második felében hírét veszik annak, hogy Moszkvában eltávolították Gorbacsovot. A regényből kiderül, hogyan fogadják ezt az akkor már New Hontban megbukott egykori vezetők, és hogyan fogadják azok, akik 1989-et felszabadulásként élték át. Kiderül az is, milyen hihetetlenül groteszk helyzetekbe keveredhetnek mind az egyik, mind a másik oldalon álló emberek, s hogy ennek milyen tragikomikus a végkifejlete. Nem tudom még, pontosan hogyan végződik a regény, hiszen most írom, és az alkotás folyamata improvizáció, hiszen ekkor születnek az ötletek, a szellemes fordulatok, a jellemek és sok minden más is. A munka elején tartok, ám úgy érzem mindenképpen be tudom majd fejezni.
LACZA ÉVA
Mint a legtöbb ünnep, a húsvét is elsősorban a gyermekek ünnepe. şk várják legjobban, hogy megjöjjön a nyuszika a tojásokkal, s hogy locsolni indulhassanak. Az ünnepi készülődésből is nagyon szívesen kiveszik részüket csemetéink. Tegyük örömtelivé a várakozást azzal, hogy együtt készítünk el néhány húsvéti díszt vagy olyan apróságot, amelyet akár el is lehet ajándékozni.
Elkészítéséhez szükségünk lesz fehér plüssel bevont drótra, kisebb fekete gyöngyökre és ragasztóra.
A nyuszika testét az alábbi ábra szerint hajlítgassuk össze. Két testrészre lesz szükségünk, amelyeket azután összeragasztunk. A fület külön drótból készítsük el (az ábra szerint) és ragasszuk hozzá a fejhez. Hagyjuk megszáradni. Végül ragasszuk fel az orrot, a szemeket és farkincát.
Elkészítéséhez szükségünk lesz sárga és piros plüssdrótra, pálcikára (hurkapálca), 1 nagyobb piros gyöngyre, 2 kisebb fekete gyöngyre, ragasztóra.
A csibe fejét és testét az alábbi rajz szerint készítjük el sárga drótból. A drótot a fej közepén kezdjük hajlítani, ezután következik a nyak és a test külső része. Igyekezzünk minél stabilabbra megtekerni a drótot, és több helyen ragasszuk egymáshoz a részeket. A farkat nagyjából a test hátsó részének közepéhez rögzítsük. A szárnyakat a testrész felső részére hajlítsuk. Ezután ragasszuk fel a szemeket, és piros drótból formázzunk csőrt és taréjt. Végül a test alsó részéhez ragasszuk hozzá a nagy piros gyöngyöt és szúrjuk belé a pálcikát.
(Plüssel bevont drótot speciális hobbi szaküzletekben vagy trafikokban, pipatisztogatóként, árusítanak.)
(Ć.M. vida)
Gyakorlatilag megkezdődött Bagdad iraki főváros ostroma, mert az amerikai támadó ék helyenként 10 kilométerre megközelítette a várost, néhány egység a hétvégén a külvárosban harcolt már. A hétvégéig azonban nem lett nyilvánvaló, hogy az amerikaiak utcai harcokkal, a város bekerítésével vagy valmilyen másféle taktikával próbálják-e megbénítani Irak központját. Richard Myers vezérkari főnök a Pentagonban tartott pénteki sajtóértekezletén meglepő módon úgy nyilatkozott, még nem dőlt el, Bagdad vagy Tikrit városának elfoglalása lesz-e a végső csata.
Ugyanazon a tájékoztatón Donald Rumsfeld védelmi miniszter felkínálta Bagdad védőinek, álljanak át, fordítsák fegyvereiket a Huszein-rendszer ellen. Rumsfeld egyre kevésbé meggyőző rendszeres sajtótájékoztatóin, válaszai sokszor kitérőek, néha úgy tűnik, saját vágyait tolmácsolja, s nem a valós helyzetre reagál, megnyilvánulásai erősen propaganda ízűek.
Egy deszantos kommandó kiszabadította az iraki hadifogságból a sebesült Jessica Lynch őrvezetőt, aki csinos 19 éves leány. Katonai vezetők szerint a haderő mindent megtesz, hogy a fogságba esett amerikaiakat kiszabadítsa. Négy további hadifoglyot is kiszabadítottak már.
Míg a hét elején úgy tűnt, az amerikaiak állóháborúra rendezkezdtek be Bagdad küszöbén, a további napokban megélénkültek a harci cselekmények. A megtorpanás idején feltöltötték készleteiket a csapatok és nyilván folyamatosabbá vált az utánpótlás. Az utánpótlási vonalak mentén megkezdték a korábban megkerült városok ostromát és elfoglalását. A villámháború elmélete végképp megdőlt, mert a támadó ékek mögötti területeket, mint az iraki események bizonyítják, bizony el kell foglalni, mert innen eredményes támadásokat intézhet az ellenség az utánpótlási vonalak ellen. Az újrakezdés után az amerikaiak elfoglalták Bagdad nemzetközi repülőterét, amely 20 kilométerre van a fővárostól.
Csatározások az északi fronton
A kurdok lakta területeken az amerikai deszantos egységek segítségével két kurd frakció lassan vonul Moszul irányába. Moszult az amerikai légierő folyamatosan támadta. Valós északi frontról még nem lehet beszélni, ahhoz sokkal nagyobb létszámú egységekre lenne szükség. Powell amerikai külügyminiszter némi eredményt ért el Törökországban, amely nem engedélyezte az amerikai haderő felvonulását török területről Irak felé. Most a diplomácia elérte, hogy legalább az utánpótlást és a hadianyag-szállításokat átengedik az országon.
Powell eredményes volt
Nemcsak Törökországban volt eredményes a Powell-féle diplomácia, hanem az Európai Unióban és a NATO-ban is. Brüsszelben a miniszter találkozott az EU és a NATO külügyminisztereivel. Napirenden a háború utáni iraki helyreállítás volt. Az újjáépítést Jearjiasz Papandreu, az EU-ban elnöklő Görögország képviselője az ENSZ keretében látja lehetségesnek. Javier Solana szerint az EU még nem készült fel az újjáépítésben való részvételre, segítségét humanitárius tevékenységre összpontosítja. A 23 külügyminiszter részvételével megtartott értekezleten, ahová Ivanov orosz külügyminiszter is elutazott, hogy találkozzék Powellel, egyetértés alakult ki abban, hogy helyre kell állítani a transzatlanti kapcsolatokat, amelyek az iraki háborúval kapcsolatban meglazultak. Ivanov hangsúlyozta, Moszkva az iraki háború eltérő megítélése ellenére minden más kapcsolatot fenn akar tartani és bővíteni az USA-val, amellyel összekötik a közös célok a terrorizmus elleni harcban és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásában. Powellel tárgyalt Kovács László magyar külügyminiszter is, aki felajánlotta Magyarország részvételét Irak újjáépítésében. Powell elégedetten nyilatkozott a magyar segítségről Taszárban és az új afganisztáni hadsereg felszerelésében.
Huszein még bizakodik
Szaddam Huszein televíziós beszédben hangoztatta, ki kell fárasztani az ellenséget és nem szabad megengedni, hogy lélegzethez jusson. Huszein beszédét azonban nem ő maga, hanem katonaruhába öltözött bemondó olvasta fel. Huszein képeit felvételről egy katonai tanácskozáson mutatták be.
Nyilatkozott Tarik Aziz miniszterelnök-helyettes is, aki szerint Bagdad jól felkészült a védelemre, az ellenségnek sok áldozattal kell számolnia. Felhívta a figyelmet a külföldről érkezett öngyilkos merénylőkre, akik készek hatékonyan szembeszállni a támadókkal.
Az iraki vezetés kiutasította az országból az Al-Dzsazíra arab hírtelevízió két munkatársát és ezért a tv-adó megszüntette az iraki tudósításokat.
Hétvégi helyzet
Bagdadot az amerikai előőrsök látótávolságra közelítették meg. A katonák átléptek már a képzeletbeli "vörös vonalon", amely a főváros körüli védelmi övezet határa volt. Amerikai jelentések szerint Irak területének 45 százalékát, a légtérnek pedig 95 százalékát tartja a koalíció ellenőrzése alatt. Az irakiak lelőttek egy F-A18 típusú amerikai vadászbombázót, amely repülőgépanyahajóról szállt fel és megsemmisítettek egy amerikai helikoptert is.
A brit csapatok behatoltak Bászrába, ahol súlyos harcokat vívnak. A Taszáron kiképzett irakiak már Irakban vannak és segítenek a humanitárius segély elosztásában.
A koalíció eddig 7000 Tomahawk típusú cirkáló rakétát lőtt ki Irakra. A szövetségesek számára egyre nehezebb betartani eltökéltségüket, hogy nem lőnek a polgári lakosságra, mert számos partizánakcióban polgári ruhás harcosok jelentek meg. Amikor egy furgon nem lassított egy amerikai ellenőrzőpontnál, a katonák szétlőtték a járművet, amelynek utasai -- asszonyok és gyermekek -- életüket vesztették. A bombázók folyamatosan támadnak, bagdadi célpontokat az elnöki palotákat többször is célba vették. Félő, hogy az irakiak katonáikat Bagdadban világhírű műemlékek épületeiben helyezik el, amelyek lebombázása a világörökségben nagy károkat okozhatna. Az amerikaiak tartanak attól, hogy Huszein szorongatott helyzetben beveti a vegyi és biológiai fegyvereket is. Meg nem erősített hírek szerint az USA titkos tárgyalásokat folytat a Huszein-féle iraki vezetéssel.
V. G.
"Terhes örökség" jeligére: Öten vagyunk testvérek és már 1994 óta húzódik a perünk az édesapánk után örökölt földről.
Fivéreim bonyolítják az ügyet, akik annak idején ráerőszakolták az apánkra, hogy ajándékozási szerződést írjon nekik. Később az összes föld a szövetkezeté lett. Tehetünk valamit azért, hogy meggyorsítsuk a pert, és hogy ne kelljen éveket várnunk?
Öröklési ügyükkel a bíróság foglalkozik. Az önökéhez hasonló bírósági perek sokszor bonyolultak, szövevényesek és bizony hosszadalmasak. A per ezen szakaszában, az ön által leírtak szerint, semmmilyen esélyük sincs arra, hogy az eljárást meggyorsítsák. Mást nemigen tudok tanácsolni, minthogy legyenek türelmesek és bírják kivárni a bíróság döntését. Az alapján tehetik meg majd a további lépéseket. Jól teszik, ha konzultálnak hozzáértővel, aki olyan tanácsokkal láthatja el önöket, amelyek segítségével elkerülhetik a jogi útvesztőket.
Anyai örökség
"Tanácstalan" jeligére: A bátyám mindig csak kihasználta az édesanyámat, aki sokat segített neki. Rábeszélte arra is, hogy ajándékozza a házát az ő fiának ellátás fejében. Az édesanyámat mégis panzióba rakták. Mivel engem nem tagadott ki, kérhetem az örökrészemet a halála után?
Ha édesanyja egészséges és elmeállapota rendben van, vagyis önjogú, akkor szabadon rendelkezhet vagyonáról. Az ön információi az öröklődést illetően helyesek. Nyugodtan és jogosan kérheti a hagyatéki tárgyaláson az önt megillető vagyonrészt. Azt tanácsoljuk, hogy előtte kérjen tanácsot gyakorlott ügyvédtől.
Milyen változást fogunk érezni 2004. május 1-jén, azaz az EU-hoz való csatlakozás napján?
Minden a régi marad: a nap ugyanúgy süt majd, az autóbuszok ugyanúgy késnek, a tejért ugyanannyit fizetünk, mint azelőtt... Viszont ha a napot pl. Ausztriában töltjük, hazafelé jövet már nem kérik az útlevelünket, s nem kell jelenteni az elvámolni valót sem.
Mi történik néhány hónap elteltével?
Egyes élelmiszerek ára csökken, hiszen nem kell utánuk vámot fizetni, a mezőgazdasági termékek ára viszont növekedni fog, mivel ezek árszintje az Unióban magasabb, mint nálunk. A gazdák helyzete tehát javulni fog, hiszen a felvásárlási árak magasabbak lesznek. Nagy áremelkedés várható a cukor, a tej- és hústermékek (főleg a marhahús) esetében. A kenyér ára már most folymatosan növekszik.
Mi lesz a helyzet a bérekkel?
A bérek fokozatosan, a munka termelékenységének megfelelően növekednek. Az első két évben a reálbérek évi 2,7%-kal növekednek majd a számítások szerint. Ezt követően évi 4%-os növekedés várható.
Mikor érezzük meg látványosabban, hogy az Unió tagjai lettünk?
Két jelentős esemény fog bekövetkezni. Csatlakozunk a schengeni övezethez, azaz útlevél és úti ellenőrzés nélkül utazhatunk egyik országból a másikba, s a határt bárhol, akár hegyen-völgyön át is átléphetjük. A másik jelentős fordulat az euro bevezetése lesz.
Mikorra várható az euro bevezetése?
Kb. 2008-ra -- semmiképp sem később, mint a szomszédos államokban. Az euroelszámolás nagy előnye lesz -- főként a vállakozók számára --, hogy nem kell majd átutalási illetéket fizetni.
Igazuk van azoknak, aki azt állítják, hogy jobb lenne, ha nem csatlakoznánk az EU-hoz?
Semmiképp. Csatlakozásunk a jobb életszínvonal előfeltétele. Csak idő kérdése. A feltételezések szerint az első valóban pozitív változásokat 8--12 év múlva fogjuk megérezni.
A titkárnő megnyitó beszédét követően az elnök részletesen értékelte az alapszervezet múlt évi tevékenységét s vázolta a kultúregyesület ez évi aktuális feladatait.
A vitában szót kért az 1970—1980-as évek ”frontembere” is, aki a szlovákiai magyar irodalom népszerűsítése érdekében javasolta, hogy az alapszervezet tervezzen be egy-két író-olvasó találkozót is, mivel a múltban irodalmunk több jeles képviselőjével (pl. Csontos Vilmos, Lovicsek Béla, Gyurcsó István, Zalabai Zsigmond, Csáky Károly...) megtartott beszélgetések nagyban hozzájárultak a kulturális színvonal emeléséhez.
A javaslatra azonnal reagált a gyűlésen részt vevő polgármester:
— A múltat lezártuk! — mondta. — Nincs szükség kommunista szokások újjáélesztésére!
Mivel a kialakult hangulatban a javaslatot a közgyűlés sem fogadta egyöntetűen — a hajdani, ma már idős és beteg ”frontember” felvette kabátját és szomorúan távozott a teremből.
Budai Ernő
Virágzó embercsempészet
Szlovákia keleti határa az EU-ba való belépésünk után szigorúan ellenőrzött lesz. Egyelőre azonban itt még javában virágzik az embercsempészet (és minden más csempészet) a zöld határon keresztül. Sőt, a szóbeszéd szerint ez a legbiztosabb megélhetési mód az óriási munkanélküliséggel küszködő országrészben. A rendőrség pedig majdnem tehetetlen, hiszen a jól szervezett, többnyire ukrán bűnszövetkezeteket szinte lehetetlen lefülelni.
Szöktetés rendőrruhában
A szökevényeknek általában 5 000 dollárt kell fizetniük a határon való átkísérésért, amelyből 2 000 marad Szlovákiában. 200 dollárt kap az embercsempész, a többi pénz kézen közön, pénzmosásokban tűnik el, és végül a "fehérgallérosok" zsebében köt ki. Az embercsempészésből származó évi forgalom nem hivatalos adatok szerint milliárdos nagyságrendű.
A rendőrség évente a tiltott határátlépőknek mindössze 10 százalékát, 2 000 személyt fog el. Ráadásul az embercsempész főnököknek mindenhová elér a kezük, meg tudják vesztegetni a két ország biztonságáért felelős emberek egy részét is. Gyakran megveszik a rendőröket is.
Nálunk az embercsempészek két útvonalat használnak, az északit és a délit. A "vezetők" pontosan tudják, melyik pontokon strázsálnak rendőrök és általában mindig mellettük 300 méterrel haladnak el. Sőt, ötletekben sem szenvednek hiányt. Ha kell, rendőruniformist öltenek magukra, és rendőrautóik is mindig bevetésre készen állnak. Ez utóbbiakkal kísérik a tiltott határátkelők csoportjait. "Egy lépéssel mindig előttünk járnak. Mire leleplezzük egyik csempészeti módjukat, ők már egy másikat alkalmaznak. Ezen kívül csúcsminőségű műszaki felszereltséggel rendelkeznek, vagyis sokkal jobban felszereltek, mint a rendőrség" nyilatkozta a Národná Obrodának egy magát megnevezni nem kívánó rendőr, aki szerint addig semmi esély hálózatuk felgöngyölítésére, amíg a nagykutyákat nem sikerül rendőrkézre keríteni.
Hogyan lehet megvédeni a határt?
Nem kis fejtörést okoz az ország vezetői számára, hogyan védjük meg a keleti határt, amelyen évente tonnaszámra özönlik a csempészett alkohol, a cigaretta, a nafta és tiltott határátkelők ezrei jönnek embercsempészek kíséretében. A rendőrség majdnem tehetetlen... Nem csoda, hisz a szlovák--ukrán zöld határ 98 kilométer hosszú, a terep is igényes. Hagyományos módszerekkel -- őrök állításával -- egyszerűen lehetetlen megvédeni az illetéktelen behatolóktól.
Az egyetlen, hatásos eszköznek a határ modern, elektortechnikai eszközökkel való védelme bizonyul. A belügyminiszter szerint rövid időn belül pályázatot hirdetnek egy új megfigyelőrendszer kiépítésére. Erre a célra az uniótól 47,8 millió eurót kapunk Ennek egy része azonban a határőrséghez és közlekedési minisztériumhoz kerül. A pénzre leghamarabb 2004-ben számíthatunk.
Az iraki háború kitörése egyelőre nem hozott magával nagyobb menekültáradatot Irakból, s a határokon sem észleltek nagyobb mozgást. Persze ami késik, nem múlik. A határt, addig is, míg az uniós pénzek megérkeznek, erősíteni kell, hiszen nemsokára schengeni határnak minősül át. S mint olyan, nem lehet a csempészbandák paradicsoma. (NOvi)
Amennyiben Brüsszel is jóváhagyja, néhány hónap múlva, egész pontosan júliustól, a szlovákiai szarvasmarha- és sertéstenyésztők is kérhetnek és persze kaphatnak is pénzt a SAPARD előcsatlakozási alapból. Szlovákia a napokban továbbította Brüsszelbe az úgynevezett 1-es intézkedés kibővítését szorgalmazó kérelmet.
Tehát: ha az EU illetékes bizottsága "rábólint" a kérelemre, az év mésodik felétől már igényelhető támogatás, pénz a meglévő jószágistállók felújítására, de a tartástechnológia korszerűsítésére, valamint takarmány- és trágyatároló telephelyek építésére, modernizálására, s a szóban forgó területeken használatos gépek és berendezésések megvételére is.
A szarvasmarha-tartóknál az elismerhető költségek 50 ezertől 1 millió euróig, a sertéstenyésztők esetében pedig két és fél ezertől 500 ezer euróig mozognának. A kisebb juhtartók 450-től 200 ezer euróig, a baromfitartók meg 100-tól 500 ezer euróig terjedő összeget meríthetnek termelőépületeik korszerűsítésére vagy a meglévő helyiségek újjáépítésére.
A kérelmeket az illetékesek, amennyiben a pályázati kérvények és tervezetek kifogástalanok, aránylag gyorsan, egy hónap alatt elbírálják, s a pályázók a szerződés aláírásától számított 35 napon belül már meg is kaphatják a támogatás első részletét. A pályázóknak persze a pozitív elbíráláshoz a legtöbb esetben 50 százalékos önrészt fel kell mutatniuk.
A szakemberek szerint az év végéig mintegy 2 milliárd koronányi SAPARD-támogatás áramolhat az egyes ágazatokba.
(ZOLCZER)
A jövő évtől saját bankszámlán spórolhatunk a nyugdíjunkra, viszont az új nyugdíjrendszer csak a pályakezdőket érinti kötelezően. Az 55 évnél idősebbek a jelenleg is érvényes rendszer alapján kapják majd a nyugdíjukat, a többiek pedig maguk dönthetik el, hogy a jelenlegi vagy az új rendszert választják-e. A személyi számlákon elhelyezett pénzt szigorúan ellenőrzött pénzintézetek kezelik majd, amelyek törvényes feltételek teljesítése fejében kapnak működési engedélyt.
Az új nyugdíjrendszer javaslatát a gazdasági miniszterek tanácsát követően a múlt héten a szlovák kormány is elfogadta. Ha a parlament is jóváhagyja, 2004. január 1-jén lép hatályba.
Az új rendszerhez csatlakozó egyén nem fog nagyobb járulékot fizetni, mint a hagyományos modellben, csupán a befizetett pénzek elosztása változik meg. Az új rendszer nagy előnye, hogy a nyudíjaknak nem lesz felső határértékük -- ezáltal a rendszer igazságosabb lesz, és jobban motiválja az embereket arra, hogy anyagi problémáktól mentes öregséget biztosítsanak maguknak. Aki csatlakozik az új rendszerhez -- ehhez három év áll rendelkezésre --, már nem visszakozhat.
Łudovít Kaník szociális ügyi miniszter feltételezései szerint az első években a dolgozó lakosság mintegy harminc százaléka tér át az új rendszerre. A Szociális Biztosító bevétele ezáltal csökken, s kevesebb pénz marad a jelenlegi, hagyományos nyugdíjak folyósítására. Az évi 10-20 milliárdos kiesést a privatizálásokból származó bevételekkel pótolják. A Gázművek magánosításából befolyt 65 milliárd korona már most rendelkezésre áll, ám a reform megvalósítására további 50--100 milliárd koronára lesz szükség.
Kaník miniszter szerint a jelenlegi kormány legnehezebb és legbonyolultabb reformjáról van szó, amely kivétel nélkül minden szlovákiai állampolgárt érint. (Folytatás a 2. oldalon)
-ferenczy-
A hajnali óra kókadtsága rajtunk, a meleg egészen elviselhetően csapja meg arcomat, hozza felénk Afrika illatát. Megszokott rutinnal nyújtom át útlevelemet a határőr tiszt kezébe.
Egykedvűen lapozza, majd egészen elváltozik arca, furcsán kérdő tekintete elárulja, hogy baj van. Teljesen felébredek. Nézem a zöld fedelű okmányt, majd egészen megdermedek: útlevél helyett a magyar igazolványom nyújtottam át. Ideges mozdulataim ellenére agyamon átvillan a megnyugtató gondolat, baj nem lehet, hisz néhány órája már háromszor kérték tőlem. Mindig megvolt, akárcsak most is. Ott lapult a zsebemben az igazolványom mellett.
Mas’allah! Csak éppen elfelejtettem kitenni… Itt nemigen lesz szükségem rá….
Egynapos, fárasztó vonatozás kell ahhoz, hogy elérjük Núbia kapuját. Ez már az igazi Afrika előszobája. Mellbevágó a hőség, árnyékban 42 fok.
A reggeli azán hangja ébreszt a közeli minaret tornyából. Csomagolunk, legfontosabb a jól kiszámított vízmennyiség, ezen a tájon kétszeresen igaz az ókori bölcs megállapítása: a víz mindennél fontosabb. Átkelünk a Níluson, s máris mindenütt a sivatag fogad. A nap már jócskán a letarolt dombok fölött jár, nem merek a hőmérőmre pillantani. Lenyűgöz viszont a délibáb varázsa, hatalmas,csalóka víztükörben a hegyek orma, s az ődöngő tevecsordák tükörképe látszik. Olajoshordókból összetákolt ellenőrző ponton vált a kötelező katonai fölvezetés,új géppisztolyos kísérőket kapunk. Terepjárójuk merészen siet az élen, bár az út időnként homokba veszik, itt-ott egy majdnem betemetett jelzőoszlopnak ütközünk. Kísérőink nem igen avatkoznak dolgunkba, kérésre mindig megállunk. Az idő telik, a megtett utat követve a térképen vesszük észre,hogy átszeltük a Ráktérítőt. A hódolat nem ennek, hanem Allahnak szól,mert amikor hirtelen megállunk, az összes igazhitű kiszáll. Akinél nincs imaszőnyeg, az legalább újságpapírt terít le a földre, s úgy fordul Mekka felé…
Elérjük az utólsó ellenőrző pontot, itt búcsút intünk kíséretünknek, csak civil barátainkkal folytatjuk utunkat. A nap esti sugarai csodát művelnek a kietlen tájon, varázslatosan közeledik a hirtelen beálló sivatagi éjjel. Áldott föld — így nevezik a núbiaiak szülőföldjüket. Már lapos tetejű házaik között járunk, szűk sikátoros utcácskákon át egyenesen a lobogó tüzek fénye felé megyünk. Alig marad időnk átöltözni: csíkos galabijába bújok,feleségem nagy kendőbe burkolódzik. Ügyetlenül csavarom föl hófehér turbánom…. Mindez nem lenne kötelező, de hát a meghívás viszontgesztusaként itt magától értetődő….
Lenyűgöző ünnepség kellős közepén találjuk magunkat, asszuáni kíséröink rokonai keleti öleléssel, érezhetően sugárzó örömmel fogadnak. Természetesen az ölelés csak a férfiakat illeti meg. Kitörő, fekete Afrikát idéző kultikus terményünnep a mai. A kézidobok pergő ritmusa, a tűz fényében felvillanó, majd eltűnő arcok sejtelmes varázsa, kultikus álarcaik mögött itt-ott elővillanó, vakító szemfehérje, a hófehér fogú mosolyok látványa kísérteties. A falu öreg pásztorai, halászai hajdani kalandjaikról, zsákmányaikról énekelnek. Botjaik fogantyúja gazella szarvából készült, a halászok nyakukban mumifikálódott krokodilfejeket és mancsokat viselnek. Kissé túlédesített, forró karkadét szürcsölünk, s nem is sejtjük, rövidesen rajtunk a sor. Az idegenek, feringik látványa itt azért nem egészen mindennapi. Kiderül: nem kell csárdást táncolnom szólóban. Ez megnyugtat.
Máris ott állunk a falu népe előtt, elöljáróik oldalán. El kell mondanom, kik vagyunk, honnét jöttünk. Tudom,kik előtt beszélek. A sorsok átnyúlnak a kontinenseken. Ők az életadó víz miatt, Nasszer parancsára hagyták el otthonaikat, szemük előtt öntötte el a Nílus vize ősi falavikat, házaikat, temetőiket. Majd szétszóródtak, továbbtelepültek tevenyájaikkal, jószágaikkal, vitték magukkal, amit csak el tudtak cipelni: kodifikálatlan nyelvüket, dalaikat, pusztán önmagukat. Az iskolákban csak arabul tanulnak, errefelé a kenuzi csak afféle otthoni nyelvjárásnak minősül. Lakják a Nílus déli völgyét egészen Luxorig, sokan elhagyva a régi életformát, kényszerből városlakókká lettek. Feleségemmel felváltva beszélünk. A magyar sorsot itt mindenki csodálatosan érti, a fejünk fölött átvonuló határok (esetünkben nem éppen a szudáni-egyiptomi), a szülőföldtől, vagyontól, múlttól és jelentől való megfosztás, páriasors viselése a civilizáltnak mondott Európa kellős közepén…..
Testreszabott kérdések záporoznak felénk, mindennapi életemről, munkámról faggatnak. Főleg a közeli nagyvárosokból hazalátogató értelmiségiek kérdeznek. Nem akarom részletezni dolgaimat, mégis eljutunk a magyar igazolványig. Ekkor nyúlok ismét a zsebembe, s húzom ki a zöldfedelűt. Élénken nézegetik, adják kézről kézre. Nemigen kell beszélnem tovább…
Hirtelen felénk lép valaki, szinte felvillanyozva verekszi át magát a csoportosuláson. Két kézzel szorongatja kezem, nevét ismételgeti hevesen. A sötétben is látom, hogy Aladdin más mint a többiek. Arca halványabb, vonásai különböznek a núbiaiak vonásaitól. Arabnak néz ki, majd fennhangon közli velünk, hogy magyar. A tűz fényénél látom feleségem meglepett arcán a csodálkozás jeleit. Nem hagyja soká csapongani gondolataimat, ő a szolgálatilag iderendelt rendőrtisztviselő “magyarab”. Záporoznak belőle a szavak, a vérségi kapcsok története némiképp már ismerős. A mameluk időkben kerültek a néhány kisközségnyit kitévő közösségük ősei, elhurcolt hadifogolyként a szultán jogara alá tartozó Egyiptomba az Alföld fölperzselt falvaiból. Azóta őrzik a szülőföld nevét, egy szót sem tudnak apáik nyelvén, mégis mind magyarnak vallják magukat. Rólunk és az őshazáról nem feledkeztek meg, csak éppen mi őróluk. Értük senki sem akart légihidat indítani, mint Dán elveszett törzsének fiaiért Etiópiában az őket számon tartó ország tette. Ami fáj: mégcsak meg sem látogatjuk őket, mintha tudni sem akarnánk róluk.
Izgatottan lapozza magyar igazolványomat. Míg lelkében zaklatottan raktároz és értekel, én a kedvezménytörvény paragrafusain rágódom, nekik ilyet nem tudunk biztosítani… Pedig, ha a sors úgy hozná, egész népük sorban állna… Mindenki, kivétel nélkül. Akkor is, ha őseik földjére még turistaként is csekély eséllyel juthatnak el valaha is.
Aladdin őszintén kérlel, hív. Ha már a messzi magyarok közül idáig jöttünk, ne hagyjuk ki vályogviskós, kis fellah falvaikat. Látni szeretnének minket a többiek is. Tudom, hogy most ez teljesen lehetetlen, repülőjegyünk dátuma kötelez. Szégyenkezve ismételgetem: bukra, bukra — majd máskor. Mindnyájan ismerjük e szó csúnya jelentéstartalmát: nemcsak holnapot jelent, hanem azt is, hogy valamikor, egyszer, talán, soha... Rám néz, majd annyit mond: ti nem jöttök soha már.
Visszafelé Aladdin is elkísér, egészen Asszuánig jön velünk.Hirtelen borul le a szubtrópusi éj, hihetelenül fényesen ragyogó csillagaival. Vízimadarak seregei, fehér nemeskócsagok rebbennek föl csendesen sikló hajónk előtt. Láthatóan emelkedik a folyó szintje. Árad a Nílus. Azt mondják, Ízisz siratja Osziriszt, s az életet adó folyam az ő isteni könnyeiből táplálkozik…
Erdélyi János
A kormány múlt héten elindított nyugdíjreformjának lényege, hogy a bevétellel rendelkező egyének saját maguk takarítsák meg a nyugdíjukhoz szükséges összeget.
Az előrejelzések szerint belátható időn belül csupán a dolgozó lakosság egyharmada kezd el spórolni a nyugdíjára. A legtöbb szlovákiai állampolgár annyira keveset keres, hogy az új rendszerre való áttérésből nem származna előnye, illetve már olyan életkorban van, hogy nem érdemes áttérnie az új rendszerre. Elvonásait továbbra is a Szociális Biztosítónak folyósítja, és öregségében az államra, illetve a fiatalabb generáció hozzájárulására lesz utalva.
A kormány által elfogadott nyugdíjreform-tervezet szerint -- a pályakezdőket kivéve -- mindenki maga döntheti el, hogy a lefogásai egy részét személyi számlán, egy általa kiválasztott nyugdíjalapban helyezi-e el.
A közgazdász-szakértők szerint tisztességes nyugdíjra csak azok fognak tudni összespórolni, akik ehhez eleget keresnek. Peter Stanek közgazdász azt nyilatkozta, hogy legalább 21--22 ezer koronás bevétellel kell rendelkeznie, és legalább harminc éven keresztül kell a 10%-os elvonást fizetnie annak, aki méltányosan szeretne öregségében élni. A dolgozók zöme azonban 13 ezer koronát vagy ennél is kevesebbet keres havonta, ezért kizárt dolog, hogy nagyobb nyugdíjra tudjanak összespórolni, mint amennyi a jelenlegi nyugdíjrendszer meghagyása mellett várná őket. Azaz: míg a Volkswagen vagy más külföldi vállalat alkalmazottai képesek némi többlet megspórolására, a rosszul fizető szlovák üzemek és cégek dolgozói vagy az állami alkalmazottak nem. A fiatalok pedig, akik számára az új rendszer kötelező érvényű lesz, túlnyomó többségükben kis fizetéssel lépnek munkába, fizetésük lassan emelkedik még a külföldi vállalatoknál is, hiszen a külföldieket elsősorban az olcsó munka és munkaerő csábítja Szlovákiába.
Azok a személyek, akik úgy döntenek, hogy az új rendszerhez csatlakoznak, továbbra is 28%-os elvonást fizetnek majd. A spórolást bonyolítani fogja a tervezett 20%-os egyenadó bevezetése. Kérdés az is, hogy a nyugdíjalapok mennyire lesznek megbízhatóak.
A hárompilléres modell két pilléréhez való hozzájárulás minden bevétellel rendelkező egyén számára kötelező lesz.
o Az első pillér a régi szociális rendszerből maradt vissza -- ebből fizetik a hagyományos öregségi, rokkantsági, özvegyi nyugdíjakat, árvajáradékokat.
o A másik kötelező pillér a tőkefedezeti, amely a reform domináns részét képezi, és a bevétellel rendelkező egyének személyi számlákon elhelyezett pénze alkotja. A nyugdíjkezelő társaságok vagy alapok számlájára a fizetések 10%-a kerül.
o A harmadik pillér önkéntes, hasonló módon működik a másodikhoz -- a betétek nagyságát ez esetben a dolgozó maga szabja meg, s bármikor, az aktuális anyagi lehetőségeihez mérten, változtathat a lefogás nagyságán.
A 28%-os elvonás megoszlása
o 10% a Szociális Biztosítónak, a jelenlegi rendszer szerinti nyugdíjak fizetésére
o 10% spórolás a személyi számlára, ez az összeg a befizető saját tulajdona (kapitalizációs vagy tőkefedezeti pillér)
o 8% társadalombiztosítás a Szociális Biztosítónak (rokkantsági, özvegyi nyugdíjakra és árvasági járadékra)
Hárompilléres nyugdíjrendszer
kötelező, kettős alapú rendszer
-- 1. hagyományos pillér
-- 2. tőkefedezeti pillér
önkéntes – 3. kiegészítő pillér
(ferenczy)
Jó hír a sertéstenyésztő(in)k számára, hogy az agrártárca, konkrétabban az Agrárintervenciós Ügynökség, az IPA április elsejétől kilónként 8 korona hozzájárulással támogaja a belföldi tenyésztésű sertések feldolgozását. Simon Zsolt földművelési miniszter reméli, hogy az intézkedés jóvoltából (legalább némiképp) enyhülni fog a szlovákiai sertéspiacon hónapok óta uralkodó nagy feszültség.
A szaktárca 10 ezer tonna sertéshús feldolgozását támogaja. A feldolgozóknak fizetendő hozzájárulás csak a minőségi, azaz az S, E valamint az U minőségű osztályba sorolt sertésekre vonatkozik. Emellett a hozzájárulás csak akkor érvényes, ha a feldolgozó legalább 39 koronát fizet a termelőnek a hús kilójáért.
Nézzük meg, mi a helyzet másutt. A magyarországi termelők 50 ezer tonna sertéshústól akarnak "megszabadulni", de a lengyel piacon is jókora eladhatatlan sertéshústöbblet halmozódott fel. A magyar kormány a "bajt" 85 forintos exporttámogatással igyekszik orvosolni, Lengyelország pedig kilónként 2-2,5 zlotyt fordít az ország sertéshúsfölöslegének exporttámogatására.
A szlovákiai sertéstenyésztők nem véletlenül tartanak hetek, sőt hónapok óta épp attól, hogy a magyar és a lengyel sertéshús elárasztja a szlovákiai piacot.
Simon Zsolt egy minap tartott sajtótájékoztatóján kijelentette: a tárca mindent megtesz azért, hogy a lengyel sertéshús ne Szlovákiában kössön ki, a magyar disznóhús Szlovákiába behozatalát pedig a két ország közötti szerződések szabályozzák, s ezen szerződések értelmében kizárt a dotált sertéshús importja.
A szlovákiai sertéstenyésztők és feldolgozók érdekvédelmi szervezete a behozatali vám emelését kérte az illetékes szaktárcáktól. Az agrárminiszter azt mondta, a cseh példán alapuló indítványt alaposan alá kell támasztani, hogy megtámadhatatlan legyen, mert Csehország ugyan valóban rugalmasan lépett, s 88,5 százalékra emelte a lengyel sertések behozatali vámját, ám az ügyben röpke néhány nap múltán nemzetközi vizsgálat indult.
A miniszter szerint a helyzet azoknak a termelőknek is köszönhetően alakult így, akik a fekete gazdaságot gyarapítják, mert miattuk nehéz beszerezni a sertéstenyésztők kérését alátámasztó szükséges hiteles adatokat. A becsületesen vállalkozó tenyésztők aztán épp a csalók praktikáira fizetnek rá.
(ZÉ-ELL)
A jövő évtől kezdődően a betegállapot első három napján az alkalmazottak csupán a fizetésük 18%-ára lesznek jogosultak, a további napokban pedig 55%-ot kapnak. Ez azt jelenti, hogy aki magasabb fizetéssel rendelkezik, a mostaninál nagyobb táppénzt kap, az átlag alatti keresettel rendelkezők viszont kevesebbet. A javaslatot a kormány a múlt heti ülésén hagyta jóvá.
Változás lesz abban is, hogy a betegség első tíz napján a táppénz fizetése a munkaadót terheli s nem pedig a Szociális Biztosítót. Az új módszer tehát arra kényszeríti a munkaadót, hogy alkalmazottjait szigorúbb felülvizsgálatnak vesse alá. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy a gyengébben keresők szívesebben maradnak otthon táppénzen, még ha nincs is komolyabb bajuk, a jól keresők viszont, hogy ne veszítsenek a betegállományon, betegségük idejére inkább szabadságot vesznek ki. A táppénz felső határa a beterjesztett javaslat szerint nem haladhatja meg az átlagkereset másfélszeresét.
Amennyiben a javaslatot a parlament elfogadja, a vállalatok betegbiztosítási elvonásai 3,4%-ról 2,4%-ra csökkennek. Az átlagos keresettel rendelkező alkalmazottak betegbiztosításának összege nem változik. A nagyobb keresetűek betegbiztosításának összege viszont csökken, mivel a maximális táppénz kiszámítási alapja is kisebb lesz (az átlagbérek másfélszerese).
A jelenlegi modellben az alkalmazott a betegsége első három napján tiszta napi bevétele 70%-át kapta, a további napokon pedig fizetése 90%-ára volt jogosult. A felső határ az első három napon 245 korona, a további napokon pedig 315 korona volt.
A 8000 korona bruttó keresettel rendelkező alkalmazott tehát betegsége első három napján 245, a többi napon pedig 315 koronát kapott. Az új modell alapján az első három napon 72, a további napokon 220 koronára lesz jogosult.
A 21 000 korona fizetéssel rendelkező egyén a mai modell szerint ugyanakkora táppénzre jogosult, mint a nyolcezres fizetéssel rendelkező alkalmazott. Az új modell bevezetése esetén azonban az első három napon 189, az ezt követő napokon pedig 577 korona táppénzt kapna. Az ennél nagyobb bevétellel rendelkező alkalmazottak ugyanezt az összeget kapnák.
-czy-
Kós Károly erdélyi származású polihisztor 120 évvel ezelőtt született. A sokoldalú egyéniség nevét viselő budapesti szakközépiskola és kollégium az utóbbi években rendszeresen szervez nemzetközi vetélkedőket — közösen mind a magyarországi, mind pedig a határon túli magyar középiskolák diákjai számára. A nemzetközi megmérettetésen az idén is részt vettek a Szenczi Molnár Albert Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium diákjai. Ebben az évben Kós Károly legfontosabb ténykedési köre, az építészet volt a téma. Tavaly — amikor a szenciek szintén ott voltak a vetélkedőn — Kós Károly irodalmi munkássága szerepelt fő témakörként.
Elmondhatjuk, hogy nagyon jól éreztük magunkat ebben az évben is a magyar fővárosban. Ottjártunkkor természetesen részletesen elbeszélgettünk a Kós Károly Kollégium igazgatójával, Sádt Edével.
1989-ben vették fel az ismert polihisztor nevét. De a nemzetközi vetélkedőket csak később indították be. Milyen szándékkal és mikor?
— Kezdjük egy kis múltidézéssel. Kollégiumunk már 1964-ben megkezdte működését, de akkor még más néven. Kós Károly nevét 1989-ben vettük fel, hivatalosan 1990. május 2-val engedélyezték működését az illetékes szervek. A nemzetközi vetélkedők sorát ugyanebben az évben indítottuk be, 1990 márciusában szerveztük meg első alkalommal a Kós Károly Kollégiumi Hetet. Tartalmi összeállítása, vagy mondhatnám úgy is, hogy programja ugyanolyan összetételű ma is, mint a kezdetekben volt. Természetesen akadnak kisebb eltérések, de a lényeges, hagyományos pontok nem változtak. Intézményünkről egyébként még tudni érdemes, hogy Magyarország legnagyobb bentlakásos középiskolai kollégiumáról van szó. Jelenleg mintegy 700 diáknak biztosítunk szállást, nem csupán a Kós Károly Szakközépiskolából, hanem egyéb oktatási intézményekből is. A szándék egyértelmű: az összefogás.
Milyen programokból áll egy-egy kollégiumi hét?
— A rendezvényre minden évben a március tizenötödikét megelőző héten kerül sor. Vasárnap nemzetiségi fesztivállal indul a rendezvénysorozat, majd a szavalatok sora a további pont. A budapesti kollégiumok szintjén évente szavalóversenyt szervezünk, melyen 30—40 fős mezőny gyűlik össze — komoly zsűri ”felügyelete alatt”. Ezeken a versenyeken csak az előre kijelölt költők verseiből válogathatnak az indulók, magyarán: évfordulókhoz kötött szavalóversenyről van szó. Keddtől csütörtökig sportversenyek is zajlanak, s szerdán van a nagy megmérettetés, a nemzetközi vetélkedő. Az idén Kós Károly építészeti munkássága volt a fő téma. Nagyon örülünk, hogy komoly érdeklődést tanúsítottak a határon túli középiskolák is. Négytagú csapataikkal ugyanis eljöttek Marosvásárhelyről (onnan két iskola is), továbbá Székelyudvarhelyről, Szatmárnémetiből, Beregszászról, valamint Szencről. Egyébként gratulálok a helyezéshez a szencieknek, a 19 induló csapatból a 9. helyet szerezték meg, s ezzel a legjobbak lettek a külföldiek közül. Az idei versenyre alaposan felkészültek a résztvevők, s ezt Kós Károly valóban megérdemelte. De hogy még a programnál maradjak egy pillanat erejéig. a nemzetközi vetélkedőt a helyi sportversenyek követik a sorban, majd pénteken kerül sor a gálára és a díjkiosztásra, neves vendégek és személyiségek részvételével.
Miért döntöttek úgy, hogy nemzetközi szintre emelik az évente megrendezendő versenyt?
— Egyszerű oknál fogva. Össze akarjuk fogni a határon túli magyarságot. Meg kell tanulnunk egymás mellett élni, tiszteletben tartani egymás akaratát. Hogy ne szóródjunk szét a világban hitünkben és szellemünkben. Hogy magyarok maradjunk, bármely részében is élünk a világnak. ”Csak” ennyit akartunk elérni a nemzetközi találkozók által. Ez az ”ennyi” számunkra rengeteget jelent. Reméljük, hogy a jövőben sikerül megtartanunk az együttműködést a határon túli középiskolákkal, természetesen beleértve a felvidékieket is. S nagyon örülnénk, ha a kör tovább bővülne.
Susla Béla
A Szlovákiai Mezőgazdák és Agrárvállalkozók Szövetsége (SZMASZ) (is) elégedetlen a kormány és a mezőgazdasági reszort eddigi hozzáállásával az agrárvállalkozók problémáinak kezelését illetően. Mindezt a szövetség nemrégi galántai összejövetelén hangsúlyozta lapunknak Jozef Vaškeba, az agrárvállalkozók szervezetének elnöke. Ha az állam illetékesei nem változtatnak hozzáállásukon, az agrárvállalkozók elégedetlenségüket komoly "fellépéssel" nyilvánítják ki, fűzte hozzá a szövetség elnöke.
Az Európai Unióba való felkészüléssel kapcsolatosan nyomatékosítani kell, hogy például Csehországban az ottani farmerek 1,5 milliárd korona plusztámogatást kaptak az államtól, Lengyelországban 16, Magyarországon pedig 26 százalékkal növekedett a magángazdák költségvetése, hangsúlyozta Vaškeba. "Mi is garanciákat akarunk, hogy kormányunk betartja Dzurinda miniszterelnök ígéretét, miszerint nem leszünk megrövidítve a támogatásokkal a környező országok mezőgazdáival szemben", fejtette ki a továbbiakban az SZMASZ elnöke.
Azt is elmondta, hogy az elmúlt év nem éppen mondható eredményesnek az agrárvállalkozók tevékenységét illetően. Több volt ugyanis a negatívum a pozitívumnál. Egyebek között kiemelte, hogy bonyolódik a földtulajdon körüli rendezés. De egyéb problémákat is felsorolt, például a hosszasan elhúzódó adókedvezmény-módosítást, a támogatások valorizációját stb.
Az elmúlt évben az SZMASZ-nek 486 tagja volt, beleszámítva a 12 kereskedelmi társaságot. Ezenkívül kiemelendő, hogy az agroturisztika szekcióján belül 16 mezőgazdasági szövetkezet fejtett ki tevékenységet. Egy agrárvállalkozóra a tavalyi évben 47 hektárnyi földterület jutott. Ezen belül természetesen vannak, akik kisebb területen gazdálkodnak, s vannak, akik komolyabban "belevágtak", nagyobb területet művelnek meg az átlagosnál. Vaškeba szerint az igazi gazdálkodás — ha nem számítjuk bele a területbe a szőlészeteket és gyümölcsösöket — kb. 50 hektárnál kezdődik. Legalábbis akkor már rentábilis lehet a termelés. Ezért buzdítólag szólt a magángazdákhoz: bátran vállalják a termelést nagyobb mezőgazdasági földterületeken is. Reméli, hogy az illetékesek megtalálják a kellő eszközöket és formákat az agrárvállalkozók problémáinak a rendezéséhez. S ebben bíznak a további szövetségi tagok is.
(sb)
Jövőre ünnepelheti fennálásának huszadik esztendejét a felvidéki Ghymes együttes. A pár hónappal ezelőtt megjelent Héjavarázs címú albumukat követően most könyv jelent meg a zenekarról. Medgyessy Gabriella és Ujfalussy Béla szerzőpáros kötete érdekes interjúkkal, sajtószemelvényekkel és közéleti, illetve szakmabeli emberek — mint például Reiter István hegedűművész, Klausmann Viktor szerkesztő-riporter vagy Hobo Földes László előadóművész — véleményeivel ismerteti a magyarországi lemezpiacon négy platina- és két aranylemezzel jutalmazott zenekar pályafutását. Az esztétikus kivitelezésű, számos fényképet és verset is tartalmazó könyvet azoknak is érdemes a kezükbe venniük, akik esetleg nem tartoznak a Buják Andor, Pukkai Attila, Szarka Gyula és Szarka Tamás alkotta négyesfogat rajongói közé.
Ugyanis egy korrajznak is tekinthető a könyv, mely végigkalauzolja az olvasót a Felvidék kultúrális-társadalmi körülményein és azok buktatóin, a nyolcvanas évektől egészen a napjainkig. Közismert, hogy a szlovákiai magyarok körében sok ifjú tehetség bukkan fel a kultúra különböző területein, mégsem találják meg idehaza a megélhetéshez szükséges feltételeket. Vajon milyen körülmények gátolják őket abban, hogy a szülőföldjükön, az egyetemes magyar kultúrát gyarapítva érvényesülhessenek? "Egyetlen dolgon múlik a gyerekek magyar identitása, mégpedig azon, hogy milyen iskolába íratjuk be." — olvasható a könyvben Szarka Tamástól, az együttes szólistájától. A Ghymes együttes valamennyi tagja esetében ez adott volt, az igazi kiugrásra mégis csak azt követően került sor, miután úgy döntöttek, hogy elsősorban az anyaország lesz zenei tevékenységük színhelye. És a siker nem maradt el, az évi 150 fellépés mellett többek között olyan erkölcsi elismerésekben is részesült a zenekar, mint például a Magyar Művészetért díj, a Don Quijote-díj vagy az Emerton-díj.
Kérdésemre, hogy miképp látja a Ghymes történetével is példázott itthoni helyzetet, A. Nagy László parlamenti képviselő így vélekedett: "A Ghymes fejlődése szétfeszítette annak az eszmerendszernek a kereteit, amely nem volt képes együtt nőni velük. Elgondolkodtató számunkra is, hogy nem igazán kedvező ez a közeg a kiugró tehetségek számára. Úgy érzem, továbbra is adósak vagyunk nekik."
Oriskó Norbert