SZLOVÁKIAI MAGYAR HETILAP * 2003. április. 2 * 14. szám
A sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola kassai kihelyezett tagozata immár évek óta segíti a hazai magyar pedagógusképzést. Igaz, a segítségnek van némi szépséghibája, mégpedig az, hogy a szlovák iskolarendszer mind a mai napig nem tekinti teljes értékű végzettségűeknek a főiskolai oklevéllel rendelkezőket, ezért az oklevelek honosítása roppant nehézkes. Ennek köszönhetően a tanítóképző végzett hallgatóinak túlnyomó többsége ma is szakképzetlen tanerőnek számít iskoláinkban. Milyen pozitívumot jelenthet a felvidéki fiatalok számára az a tény, hogy a tanítóképző a Miskolci Egyetem egyik karává lépett elő? Az alábbi beszélgetésben többek között erről kérdeztem dr. Hegedűs László főigazgatót.
— A Miskolci Egyetem több mint 50 szakán rendkívül széles körű képzés folyik. Diákjai jogi, közgazdasági, bölcsész és műszaki végzettséget egyaránt szerezhetnek az egyetemen. Saját képzési profiljaink mellett ezentúl tehát az egész egyetem kínálatát fel tudjuk ajánlani. A hagyományos bölcsész-tanárképzésen túl főiskolai és egyetemi szintű közgazdászképzést, ugyanakkor olyan keresett műszaki képzést is, mint pl. a logisztika. Mindezeket pedig átszövik az ún. európai uniós ismeretek. Fontosnak tartjuk továbbá az állampolgári ismeretek oktatását is, amelyek mindkét országban azonos jelentőséggel bírnak.
Az idén miért nincsenek elsősei a tanítóképző kihelyezett tagozatának?
— Ennek prózai okai vannak. Nem került ugyanis aláírásra az a megállapodási tervezet, amelyet még az előző magyar kormány oktatási államtitkár-helyettese kezdeményezett. Az új kormány most keresi a lehetőséget, hogy a főiskolai végzettséget szerzett szakemberek diplomahonosítását hogyan tudná megoldani. Úgy látjuk, hogy a nyitrai egyetem az ügy gondozását nem tudja felvállalni. Olyan képzési formákban gondolkodunk tehát a jövőre vonatkozólag, amelyek segítségével a főiskolai végzettség egyetemi szintűvé bővíthető. Felmértük pl., hogy a szlovák közoktatásrendszerben 3-4 olyan tantárgy is előfordul a középiskolás korcsoportban, amelyek teljes egészében szociológiai végzettséget igényelnek. Végzett tanítóinknak tehát akár ezt a szakot is fel szeretnénk ajánlani egyetemi végzettségük megszerzése érdekében; akik viszont most kívánnak csak belépni oktatási rendszerünkbe, azoknak hasonló szakokat szakpárként hirdetnénk meg. Amennyiben lesz érdeklődés, 2003-ban a képzést szeretnénk Kassán újraindítani, mindezt azzal kiegészítve, hogy tanulmányaik során kötelezően felvesznek majd egy egyetemi szakot is.
Mindehhez természetesen szükségünk lenne az oktatási tárca és a külhoni képzésért felelős alapítványok támogatására. Sőt, amennyiben a két ország képviselői már együttműködési megállapodást kötnének, úgy az EU-s pályázatok is igénybe vehetőek lennének.
Miután Királyhelmec Akadémiája révén a Magyar Oktatási Minisztérium számára olyan helyszín, ahol már külhoni képzés folyik, ezért a várost mi is bázishelynek tekintjük, ahol a Felvidék egyik oktatási központja fejlődhet ki. Ezért szorgalmazzuk a város vezetésével, intézményeivel a rendszeres találkozókat, mert együttműködésünk fontos helyet tölthet be a munkaerőképzésben. S bár a városban már most is folyik közgazdászképzés, csak kis létszámmal és nagy távolságban Budapesttől, ezért azt is tervezzük, hogy felkínáljuk: annak működtetését a jövőben átvállalná a Miskolci Egyetem.
Amennyiben Komáromban megnyílik a magyar egyetem, amelynek többek között pedagógiai kara is lesz, van-e értelme továbbra is a külhoni képzésnek?
— Amikor az előbbiekben a szociológia oktatásáról beszéltem, akkor az alapvetően nem arra építene, hogy feltétlenül magyarul kell azt tanítani, sokkal inkább arra, hogy mint ismeretanyagot az élet legkülönbözőbb területein lehet felhasználni. Nem kötődik nyelvhez, államhoz, nem speciális magyar ismeretanyag, ahogyan a közgazdasági ismeretek, a kommunikáció sem az, miközben a térségben valamennyi hiányszakmának minősül.
Karunk pedagógus-továbbképzéseket és tanfolyamokat is szervez a legkülönbözőbb témakörökben, ezek önköltségesek, és a határon túl is megszerevezhetőek.
Zsebik Ildikó
Bár a hivatalos népszámlálási adatok még nem sejtetik, tény, hogy Dél-Szlovákiában egyre több kis községben immár többségbe kerültek a romák. A szociológusok szerint a Losonctól Kassáig terjedő, magát a magyar etnikumhoz soroló vidéken alig tíz-tizenöt év múlva többségbe kerülnek a magyar anyanyelvű, de származásukat tekintve roma állampolgárok. Valószínűleg csak sejteni lehet, de felmérni nem, hogy ez milyen következményekkel járhat...
Végigjárva ezeket a falvakat az ember szomorúan állapítja meg, hogy egyre több családi ház áll üresen. Különösen szívszorító a műemlékjellegű épületek és régi parasztházak, kúriák kegyetlen sorsa. Ezekbe az épületekbe vagy romák költöznek be vagy az enyészet. A végeredmény ugyanaz. A környéken a munkanélküliség katasztrofális méreteket ölt, s a helyzet az idén még rosszabodik, hisz az önkormányzatok eddig évente legalább néhány embert alkalmazhattak közhasznú munkára, akik iparkodtak is, hiszen ez biztosíték volt arra, hogy visszakapják egy időre a segélyüket. Ma már ez is a múlté, hisz az idén már kötelező jelleggel kell havonta egy napot dolgozniuk a szociális segélyen élőknek. S nem elég a havi ingyenmunka, ehhez társul még a kéthetente kötelező aláírás valamint a bizonylat arról, hogy az illető munkát keresett. Vannak, ahol szóba sem állnak a szerencsétlennel, de az élelmesebbje ebből is jó hasznot húz. Mondják, egyes helyeken 200 Sk-t is elkérnek egy igazolásért.
* * *
Pálfala még nem is olyan régen a legszebb falvak közé tartozott gyönyörű, huszadik század eleji parasztházaival. Ma már a házak többségében romák laknak. Szomorú látvány, hogy az összedőlt tető megjavítása helyett egyszerűen leköltöznek a pincébe, ahol se beton, se villany nincs, de legalább nem fúj be a szél. Az egykori gömöri erdők ma holdbéli tájra hasonlítanak, járjunk bár Radnót vagy Várgede környékén. Az idei hideg télen még vasárnap és ünnepnapon is hallatszott a motorfűrész zúgása. Egyesek igen jól megélnek a még meglévő erdőkből. Az erdészet tehetetlen, s mintha nem is igen érdekelné, hogy mi történik a hozzá tartozó területeken. A tolvajok, akiket a szlovák jog fenségesen csak mint megélhetési bűnözőket említ, nem szívbajosak. Ahogy emelkedik a benzin ára, úgy emelik ők is az áraikat. Persze csak nagyban dolgoznak, így nemigen törődnek a hulladékkal, csak a vastagjával. A rőzse marad a becsületesebbjének, s általában az erdészet alkalmazottjai is ekkorra szoktak odaérni és lecsapni.
* * *
Négy évvel ezelőtt a rimaszombati járásban egy romának sikerült elnyerni a polgármesteri posztot, míg 2002 decemberében már öt roma ülhetett be a polgármesteri székbe. Volt, ahol azért sikerült a bravúr, mert a magyarság megosztott volt, s több jelöltet is indított, de olyan hely is akadt, ahol azért nem kerültek be a romák, mert ők nem tudtak megegyezni. Így történt ez Serkében is, ahol a falu fele roma, de még a képviselőtestületbe se jutottak be. Várgedében viszont már többséget alkotnak, de mivel a megosztottság még egyes roma pártokon belül is feloldhatatlan ellentéteket szült, s a kilenc helyre közel húsz roma jelentkezett, a végén annak a két képviselőnek is örülhettek, akinek sikerült székhez jutnia az önkormányzatban. A faluban létrehozták a Magyarul Beszélő Romák Klubját is, amely nagy tervekkel látott munkához, de mivel már az alapítók sem tudtak megegyezni a legelemibb kérdésekben sem, a klub tevékenysége holtpontra jutott.
Öt faluban viszont sikerült a romáknak megszerezniük a polgármesteri posztot. Sajókesziben már a második ciklusát kezdheti meg Szajkó Aladár, míg Baracán és Martonfalán első alkalommal ülhet a székbe roma polgármester. Kollégámmal, a Pátria Rádió roma adásának szerkesztőjével négy faluba látogattunk el. Simonyiban és Kálosán ugyan még nem roma a polgármester, de a képviselőtestület többségét már romák alkotják, míg Gesztetében és Szútorban roma nyerte el a posztot. Négy falu roma többséggel, mégis mások a viszonyok.
Simonyiban nem indult roma a polgármesteri posztért, így azt Madarász Emil mérnök szerezte meg. A kis faluban a lakosság közel 50%-a roma, többségük rendezett körülmények között él. A faluban kisiskola és óvoda is működik, a falu lakóinak többsége református. Két alkalommal itt rendezték meg az országos humorfesztivált is. Madarász Emil beszámol arról, hogy az elődje elnyert egy EU-s pályázatot, aminek a jóvoltából 356 ezer eurót kap a falu, ha a projektet sikerül konkrét tartalommal is megtölteni. Terveik között a falu kanalizációjának és vízvezetékének megoldása, valamint a gázosítás szerepel. Madarász Emil a szomszédos gesztetei polgármesterrel közösen varrodát szeretne nyitni a szövetkezet magára hagyott tágas épületében, de Közösségi Házat is tervez, ahol a romák kulturális kisebbségi központot hozhatnának létre. A szegénység persze a falut sem kerüli el, kényszerű tervei között szerepel az óvoda és az iskola épületének az összevonása, hisz ugye két épület, az két fűtés!
A falu alpolgármestere roma, de vele nem tudunk beszélni, mert állítólag külföldön tartózkodik.
Gesztetében a lakosság 72%-a roma, mégis a meglepetés erejével hatott Berki András győzelme. A képviselőtestület többsége is roma. A faluban három magyar polgármesterjelölt is indult, s megosztottságuknak köszönhető, hogy az SDKÚ színeiben indult roma jelölt győzni tudott. Berki András szívélyesen fogad, s rögtön kiderül, hogy tisztában van a viszonyokkal. Nem ígér Kánaánt, de szeretné, ha a falu fehér és roma lakói továbbra is beszélőviszonyban maradnának egymással. Az alpolgármester magyar, s a faluban kitűnően működik a Csemadok alapszervezete is. Berki András a munkahelyteremtés mellett fontos céljai között említi a falu szélén álló, ma romák által bitorolt kastély szociális lakásokká való átalakítását, valamint a futballcsapat újjáalakítását is. Az egykori lelátóval és villanyvilágítással dicsekedő gesztetei futballpálya bizony már libalegelőnek sem igen felelne meg manapság.
* * *
Visszatérőben Gesztetéből az út Feleden vezet keresztül. Az ország egyik legnagyobb községét is jelentős számú roma lakja, a Szombathy Viktor Alapiskolában már a roma nebulók alkotják a többséget. A tehetségesebb és tehetősebb magyar gyerekek inkább az innen 12 km-re fekvő Rimaszombat magyar iskolájába járnak.
Szútor a világ végén van, nyolc kilométerre a főúttól, innen csak visszafelé vezet az út. A falut már csak cigányok lakják, a közeli pusztán lakó szlovákok “rontják” csak le az átlagot. Lakatos Tibor mégis a falu első roma polgármestere. Félve lépünk be a falu végén megbúvó irodájába, ahol rajta kívül a helyettese és a könyvelőnő fogad. Az iskola Rimaszombatból bejáró igazgatója mellett ő az egyetlen nem roma a faluban. Régi, lelombozódott parasztházak és egy félig lerombolt templom... A faluban három ember kivételével mindenki munkanélküli. A polgármester abban reménykedik, hogy a járás megkönyörül rajtuk, s a falu lakóinak többségét felveszi közhasznú munkára. Arra a kérdésünkre, hogy mit csinálnának ezek az emberek, ha valami csoda folytán mégis sikerülne az irreálisnak tűnő ötlet, szellemesen csak annyit válaszol, hogy majd rendbeteszik a járdákat. Ehhez persze tudni kell, hogy Szútorban nincs egy méternyi járda sem. A faluban még kocsma sincs, bár a járás egyik ismert vállalkozója ígéretet tett arra, hogy cukrászdát nyit a községben. Az alpolgármester asszisztensként dolgozik a faluban, a gyerekek szeretik, s ő fordítja hetente a Dobócáról bejáró szlovák pap mondandóját is.
Utolsó helyszínünk egy másik eldugott falu, a Vály völgyében fekvő Kálosa, ahol a 641 lakos 75%-a roma. A falu polgármestere immár kilenc éve Máté Ferenc, aki ma is csak közelíti még a harmincöt évet. Rendíthetetlen nyugalommal mesél a falu mindennapjairól, s a romákkal való együttélésről. A héttagú képviselőtestületben hat roma van, s közülük Váradi Istvánt kérjük, hogy meséljen a falu életéről. Mint kiderül, a faluban a 15 éven aluliak 80%-a roma, s a 260 iskolaköteles gyerek közül mindössze 42 a magyar. A polgármester Váradi Istvánt kérte fel, hogy az iskolában vállalja el az asszisztensi posztot, de ő arra hivatkozva, hogy a segély még mindig több az ottani fizetésnél, nemet mondott. Váradi két érettségivel is rendelkezik, s jelenleg az ANO rimaszomabati roma tanácsának a vezetője. Szavaiból kiderül, hogy nemigen szívleli a rimaszombati roma vezetőket... Máté Ferenc beszél a tervekről is, az iskolának számítógépet akar venni, tanfolyamot szeretne nyitni. Működik a futballcsapat, s a termelőszövetkezet is jól tartja magát. Kérdésemre, hogy mérnök létére miért ragszkodik Kálosához, csak annyit felel, hogy megszokta, és családi vállalkozása is van itt, amit nem szívesen adna fel.
* * *
Négy falu hasonló gondjai, egy járás, amely hasonló cipőben jár, mint szomszédai... Kiút nincs, a senki földjén a helyzet egyre kilátástalanabb. A szlovák kormány romákkal kapcsolatos tervei hamarosan életbe léphetnek. A vidék ehhez már adott!
-jdj-
Háború idején a tájékoztatás propagandává satnyul, a propaganda pedig fegyverré válik. A hőstetteket megéneklik, a kudarcokat elhallgatják. A tv-néző, rádióhallgató, újságolvasó látszólag rengeteget megtud a harcok menetéről, a valóságban -- összezavarodik. Az Egyesült Államok és az általa vezetett koalíció iraki hadjáratában is így van ez, mégpedig mindkét oldalon.
A hadműveletek kapcsán a helyzetet valóban ismerő tábornokok egyszerűen nem mondhatják el a teljes igazságot, mert az egyrészt hadititok, másrészt a nyers valóságnak rendszerint kedvezőtlen következményei vannak a katonák harci moráljára és a lakosság -- amelynek adóiból háborúznak -- hangulatára. Nem vonhatjuk kétségbe, hogy azok a katonai parancsnokok, akik a sajtótájékoztatókat tartják, igazat mondanak. Ám a teljes igazságnak csak azt a részét mondják el, amely nem árt a harci morálnak és a közhangulatnak. A haditudósítók is igazat mondanak, de csak a teljes valóságnak arról az apró szeletéről, amelyet beláthatnak: Bagdad északi, vagy déli részén robbannak-e a bombák, hány robbanás hallatszott, ki mit mondott, van-e villany, élelmiszer, víz. Mondanak ennél többet is, de az már spekuláció, következtetés, találgatás. "Hidd, ha hinni akarsz, de ha más nézeten vagy, akkor is hidd el".
Néhány ellenőrizhetetlen és zavaros jelentés a múlt hét eseményeiről: 1. Bászrában felkelés tört ki Huszein ellen. Lehet, de hol vannak az eredményei? Lehet, hogy a vízhiánnyal küszködő városban egy csoport üres vizesvödreivel fejbe vágott néhány rendőrt, akik nem engedték őket a lajtos kocsihoz. Van aki ezt felkelésnek, lázadásnak minősíti, hadd lássa a világ, hogy lakosság a koalíció oldalán áll. De lehet, hogy az egész csak kitaláció. Ki tudja? 2. Egy paraszt puskájával lelőtt egy amerikai harci helikoptert. Az Apache helikopter azon kevés harci gépek közé tartozik, amelynek alul páncélzata van. Hát ezt a lelövést nehéz elhinni. De lelkesítőnek jó. 3. Elfoglalták Bászrát, Nadzsafot, Naszíriját. Másnap kitűnik, hogy Bászrából egy hadoszlopnyi tank megpróbált kitörni. Hogy volt ez a város elfoglalva? 4. Vegyi fegyverek bevetésére készülnek az irakiak, mert egy raktárnyi vegyvédelmi felszerelést találtak. Kérdés: mely hadsereg raktárában ne találnának vegyvédelmi felszerelést? 5. Naszírijában elfoglalták az Eufráteszen át vezető hidakat. Másnap: ádáz harcok után sikerült visszafoglalni az egyik hidat. 6. A bagdadi piacteret az amerikaiak lebombázták, halomra ölték a civileket. A másik oldal "magyarázata": az iraki légvédelem rakétája nem találta el célját és visszazuhant a földre, történetesen a piactérre. Annyira hihető mindkét verzió, hogy szinte megáll az ész.
Az egész propaganda-hadjárat alapvető szlogenje -- s ezt Bush elnök nem győzi eleget hangoztatni --, hogy a koalíciós seregek felszabadítóként jönnek Irakba. Bizonyára sok az olyan iraki, aki a diktatúra alóli felszabadítást reméli az amerikaiaktól. Ĺm arról, hogy felszabadítóként üdvözölnék a harckocsizó oszlopokat, nem láttunk képeket egyetlen tv-csatornán sem. Maga az alapötlet ellentmondásos: hogyan tekinthet még egy felette keményen elnyomott nép is idegen ország haderejére felszabadítóként? Irakiakat irakiak alól amerikaiak szabadítanak fel? Fura egy logika.
Minden a tervek szerint halad. Ezt minden nap elmondják a dohai főhadiszállás sajtóértekezletein a főtisztek. Ugyanazok, akik eleinte arról beszéltek, hogy mobiltelefonokon kapcsolatban állnak az iraki haderő tisztjeivel és egész hadtestek átállásáról tárgyalnak velük. Semmilyen alakulat nem állt át. Ha átállt volna, telekürtölték volna vele a világsajtót. Ezzel szemben napról napra újabb rejtett helyekről bukkannak fel tankok, csapatok. Huszeinék is a "tervek szerint" haladnak. Lelkes csoportok lengetik kalasnyikovjaikat az utcán és elfognak egy-két pilótát. Harci siker sehol, az amerikaiak Bagdad kapuinál vannak. Huszein meghalt, megsebesült, hasonmása mutatja magát. Ki tudja? De jól el lehet csámcsogni oldalakon át a témán... Ilyesfajta hírközlések nem hírközlések. A háborús közlemények és tudósítások tele vannak ködösítéssel, félrevezetéssel, manipulációval, hazugsággal. A tömegtájékoztatás fegyvernem lett, amellyel ha győzni nem is, de kudarcot sikernek beállítani lehet. És, ami a legfontosabb, a közvéleményt a harcoló alakulatok oldalára lehet állítani. Mindkét oldalon. De ez sem sikerül mindig -- látjuk a több tízezer résztvevőjű, háborúellenes tüntetéseken világszerte.
Kihámozni a valóságot a sok csűrés-csavarásból lehetetlenség. Mi csak egyszerű emberek vagyunk ugyanis. Akik a közhangulatot "csinálják", szakértők; pontosan tudják, hogyan kell "tájékoztatni", hogy az hírközlésnek tűnjék, s valójában elfedje a valóságot. Ki kell várni a végét. A vége nem kétséges, Irakot legyőzik, de addig az agymosás művészete sokat fejlődik még.
BÁTSY GÉZA
Egyes megfigyelők szerint az MKP már nem tartja kiemelt feladatnak az átfogó kisebbségi törvény megalkotását, sem a kisebbségi önkormányzati szervek létrehozását. Valóban ez volna a helyzet?
— Nem, az ellenkezője az igaz. 2003-ban először került be a kormány törvényalkotási tervébe a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvény és a kisebbségvédelmi törvény is. Mindkét javaslatot a kulturális minisztériumnak kell előterjesztenie 2003. december végéig. Kvarda József államtitkár úr vezetésével szakértői csapat alakult a tervezetek előkészítésére.
Ön szerint mi az igazság abban, hogy a szlovákiai magyar politizálás két alternatíva közül választhat: a.) az egyéni szintű egyenjogúság (oktatási, nyelvi jogok) biztosításán túl nem törekszik egyéb jogok elérésére, b.) nem mond le az önálló nemzeti közösség megszervezésének lehetőségéről, a nyelvi, kulturális és nemzeti identitás megőrzését biztosító intézmények létrehozásáról?
— Szerintem a két lehetőség nem zárja ki egymást, az egyéni jogokat és az intézményeket is bővíteni kell. A kisebbségi törvény tervezete mindkét szintet tartalmazni fogja.
A kisebbségi magyarság képes lehet-e valódi akarati közösséggé válni az önkormányzatiság intézményrendszere nélkül?
— Az önkormányzatiság intézményrendszere fontos elem, de még fontosabb az emberek készsége az együttműködésre. A szlovákiai magyar értelmiségnek kellene kimunkálnia azt a modellt, amely számunkra a legjobban megfelel. Nem tartom kielégítőnek a szlovákiai magyar értelmiség szellemi aktivitását.
A magyar Koalíció Pártjának mint kisebbségünk országos szinten egyetlen működőképes szervezetének milyen konkrét lépéseket kellene tennie a szlovákiai magyarság önkormányzati szerkezetének kialakításáért?— Nagy dilemma, hogy a párt milyen szerepet vállalhat ebben. A fent említett két törvénytervezetet ki kell dogoznia, az kétségtelen. Az egyéb aktivitásokkal kapcsolatban azonban felmerülhet annak a vádja, hogy a szlovákiai magyar politika rá akar telepedni a szlovákiai magyar kulturális intézményrendszerre. Visszajutunk a sokszor fájlalt témához: gyenge, fejletlen a szlovákiai magyar civil szféra.
Az önkormányzatiság megköveteli a szlovákiai magyarság terület- és népességarányos politikai képviseletének létrejöttét. Egyesek mintegy 20 kistérség kialakítását javasolják, amelyek képviselőket jelölhetnének egyfelől a megreformált országos kulturális szervezetbe (Csemadok), másfelől az országos magyar önkormányzati testületekbe. Helyesli ezt az elképzelést?
— Az elképzelést meg kell vitatni, a lényeg az, hogy a rendszer működőképes legyen. Szerintem nem szabad összekeverni a politikai és a kulturális társadalmi érdekképviseletet.
Milyen összetételű legyen az országos önkormányzati testület? Milyen bizottságok, tanácsok segítsék a munkáját?
— Ezekre a kérdésekre az elképzelés kimunkálóinak kell választ adniuk.
A kisebbségi magyarság számbeli csökkenése helyi alapintézményeinek térvesztésével, gyengülésével párosul. Az iskolák, művelődési otthonok, könyvtárak, klubok megmentése sikerülhet-e legitim önkormányzati nemzeti tanácsok nélkül?
— Igen, ezek az intézmények a helyi önkormányzatokhoz tartoznak. A polgármesterek és a helyi képviselők számára valóban nagy feladat hogy a működésüket biztosítsák.
Lehetséges-e a közösségépítés országos alapintézményeinek megteremtése még ebben vagy legkésőbb a következő megbízatási időszakban?
— Ez a társadalmi akarattól függ. Én úgy látom, hogy minden hiányossága ellenére egyelőre a szlovákiai magyar politika közösségünk legütőképesebb része. Igyekszik tenni a dolgát központi, regionális és helyi szinten egyaránt. A szlovákiai magyar civil szférának érzésem szerint még sokat kell erősödnie.
Köszönöm a válaszokat.SZABŐ GÉZA
Korunk egyik népbetegsége a csontritkulás (oszteoporózis). Csak Szlovákiában 400 ember szenved benne, minden harmadik 50 feletti nő és minden hatodik 50 feletti férfi érintett! Bizonyított tény, hogy a csontritkulásért egyértelműen az ösztrogén (női hormon) és a tesztoszteron (férfi hormon) hiánya a felelős. Ugyanakkor nem újkeletű, civilizációs betegségről van szó, hiszen már 4000 éves női csontvázakban is kimutatták.
Tünetek
Az oszteoporózis törékennyé teszi a csontokat. Meglehetősen alattomos, sokszor évekig nem okoz tüneteket. A betegségre utaló jelek egyike lehet, ha pár centiméterrel csökken a testmagasság (amely a gerinc görbülésének a következménye), valamint a gömbölyödő (púpos) hát.
Hogy a betegség milyen előrehaladott állapotban van az a legtöbbször váratlan töréseknél derül ki. Ilyenkor elég, ha az ember megcsúszik (pl. télen az idősek a jeges utakon) vagy nehezebb terhet cipel. A gyógyítás nagyon nehézkes és a betegek egynegyede következményébe, a tüdőgyulladásba belehal.
Hogyan előzzük meg
Hogy csontjaink sokáig erősek és egészségesek maradjanak ésszerűen kell táplálkozni és sokat kell mozogni.
növeljük a kalciumbevitelt: fogyasszunk sok tejet, tejterméket, főleg kemény sajtokat
növeljük a D-vitamin-bevitelt (tejtermékek, halak)
napozzunk eleget (a napfény fokozza a D-vitamin termelődését és a kalcium hatékonyságát)
ne igyunk nagyobb mennyiségben alkoholt, kávét, teát, kólás italokat
ne dohányozzunk
rendszeresen tornásszunk, túrázzunk és gyalogoljunk sokat
"Segítség" jeligére: Segítséget szeretnék kérni, mert tehetetlennek érezzük magunkat. Már mindent próbáltunk, de hasztalan. Az unokám "füvet szív", egyre gyakrabban. Már hazudni is kezd. Első éves a középiskolában s félő, nem fejezi be. Nem tudjuk, hova folyamodjunk. Önöktől reméljük a segítséget. Tudjuk, hogy a szövetkezet kukoricatábláján termelik a "füvet". A probléma az egész faluban el van terjedve, olyan ez, mint a pestis! Segítsenek! Mit lehet egy 15 éves fiúval csinálni, amíg nem késő?
Elolvastam elkeseredett levelüket. Kicseng belőle a nagyszülők aggodalma, olyan embereké, akik még alapos erkölcsi nevelést kaptak, aminek köszönhetően szeretetben élték életük mindennapjait, a munkában, a család óvásában látták s ma is látják életük értelmét, legfőbb kötelességüket.
Az egészben azonban az a meghökkentő, hogy a nagyszülők s nem a szülők azok, akik aggódnak, akik elkeseredésükben mindenfelé keresik a megoldást. Egyértelműen látni, hogy itt lelki, szellemi, erkölcsi problémáról van szó! Az a tény, hogy valaki a család közösségéből "füvet szív", az már csupán a következménye mindannak, ami a családban van, illetve mindannak, ami a családból hiányzik. Tény és való: ha valakiben kellő és erős emberi és erkölcsi tartás van, az kábítószerhez sosem nyúl még kíváncsiságból sem. A kábítószer egy normális ember számára tabu! S a tabu annyit jelent: nem szabad, semmi körülmények között sem! Aki mégis kábítószerhez nyúl bármilyen magyarázat és ürügy folytán, az az egyén erkölcsi szempontból egészen biztosan labilis. A társadalomtudósok szemszögéből nézve a kábítószerek terjedése csupán "súlyos társadalmi probléma", a keresztény, a mohamedán s más teológiák szempontjából a kábítószerek terjedése a "Sátán műve". Egy család és egy egyén szempontjából mindez egy "családi és személyes tragédia". Hogy hol van ilyenkor a család, az iskola, az egészségügy, az egyház, a társadalom, a bűnüldözés? Ezek az intézmények ugyan mind itt vannak, léteznek, de nem működnek. Pontosabban mondva nem úgy működnek, ahogyan kellene. Elsősorban a szülőkre irányítanám az olvasó figyelmét: hiszen e két ember okolható azért hogy a gyermek milyen nevelést kap. Milyen erkölcsi nevelést, istenfélő vagy istentagadó-e a gyermek. Ismerek magam is olyan képzett embereket, akik a "nyugati" irodalom hatására helyeselnék, ha mifelénk is "legalizálnák" a kábítószereket, tévesen gondolván és mondván, hogy ezek kis mennyiségben gyógyszerek…
Hogy a nagyszülők kiáltanak az unokájuk érdekében segítségért? S a szülők? S a többi falubéli? Felvették a kapcsolatot, kedves nagyszülők — ha már a szülők helyett önök aggódnak — a gyermek iskolájával, annak igazgatójával, tanáraival? A gyermek orvosával? A falu polgármesterével? A többi érintett nagyszülővel és szülővel? Hiszen minden régióban vannak "drogközpontok", ahova begyűjtik a drogfüggő fiatalokat s foglalkoznak velük, sok esetben nagyon is sikeresen! Keressék fel tehát, kedves nagyszülők a tanítót, a papot, az orvost, a polgármestert, s közös erővel tegyék a dolgukat, tegyék a kötelességüket! Hiszen a felnőttek természetes dolga óvni a gyermekeket!
A kábítószerezés mögött a valódi szeretet hiánya bújik meg. A szeretet nem anyagi jellegű, hanem egy spirituális erő. A szeretet hiányától minden ember szenved, s hiányát csak szeretet tudja pótolni. Nem kábítószer. Míg a szeretet épít és boldogít, addig a kábítószer tönkretesz s minden érintett embert lelkileg, testileg, erkölcsileg leépít, s földi pokollá teszi életüket.
További információk a 0903/691 922-es telefonszámon.
Dr. Peťovský Pál
Rudolf Schuster nem írta alá az egészségügyi törvény parlament által jóváhagyott módosítását, s újratárgyalásra visszaadta azt a törvényhozásnak. Ez azt jelenti, hogy az orvosi kezelésért, a kórházi ellátásért, a gyógyszerek kiváltásáért, illetve a betegszállításért egyelőre nem kell fizetnünk. A parlament az április végi ülésén tűzi a törvénymódosítást ismételten napirendjére, s amennyiben a 156 képviselőből 76 megszavazza (a koalíció képviselőinek száma 78), június 1-jével hatályba lép.
Rudolf Zajac egészségügyi miniszter nem vonja kétségbe Rudolf Schuster jogát, hogy a törvényt újratárgyalásra javasolja, sőt, kifejezte meggyőződését, hogy az államfő a szlovák egészségügy valódi jóakarója.
Rudolf Schuster a díjazás alól felmentett polgárok körét túlságosan szűknek tartja, s az is a törvénymódosítás ellen szól szerinte, hogy a díjak fizetését olyan időben vezeti be, amikor az összlakosság 12%-a anyagi szükségben szenved.
Ján Baranek szociológus azt nyilatkozta, hogy Rudolf Schuster nem annyira szociális meggyőződésből, mint inkább taktikából utasította vissza a törvényt, mivel újraindulását fontolgatja a legközelebbi elnökválasztáson. Szerinte nem lehet egyszerre reformpártinak lenni és a választók kegyeire is pályázni.
Mivel indokolta az államfő az egészségügyi törvény visszaadását?
a díjszabást abban az időben vezetik be, amikor a lakosság több mint tíz százaléka szegénységben él, és januártól ráadásul a szociális segély összege is csökkent;
a lakosságra súlyos terhek nehezednek az energia- és az élelmiszerárak emelése miatt is, különösen rossz helyzetben vannak a kisgyermekes családok és a nem dolgozó kisnyugdíjasok;
szélesíteni kell azoknak a körét, akik mentesülnének a díjak fizetése alól;
hiányoznak a törvény végrehajtására vonatkozó rendelkezések, amelyek pontosan meghatároznák a díjak fizetésének módját;
a törvénymódosítás nincs összhangban a gyermeki jogok egyezményével.
F. É.
Az utóbbi években látványosan csökkent az emberi élet értéke, pontosabban a megrendelt bérgyilkosságok tarifája. Míg a szocializmusban a pénzért elvégzett piszkos munka szinte ismeretlen volt, addig a rendszerváltozás után milliós összegekért ugyan, de már lehetett embereket felbérelni, akik eltávolították a kényelmetlenné vált üzlettársat, tanút, esetleg anyóst. Néhány éve viszont, s ez a határok átjárhatóságának a következménye is, szinte bagóért -- akár már 30-50 ezer koronáért is -- lehet bérelni gyilkosokat. Tele van az ország háborúkat megjárt veteránokkal, ukrán és orosz alvilági személyekkel. A piszkos munkát ezért nem véletlenül csaknem mindig idegen országbélivel végeztetik el.
A tarifa persze annál magasabb, minél ismertebb embert, nagyobb "kutyát" kell eltenni láb alól. A Devín Banka sikkasztási botrányának "fehér lovát" (palimadarát) például 1 millióért kínozták és ölték meg. Természetesen az alvilági bossok eltávolításakor a megbízók igyekeznek biztosra menni. Ilyenkor a legnagyobb profik közül választanak, akik általában egyenesen Moszkvából érkeznek. Peter Steinhübelt 1999-ben nem nagy, de biztonságos távolságból csúcsminőségű vadászfegyverrel lőtték szíven, méghozzá oly módon, hogy a halál ne következzen be azonnal, hanem előtte még szenvedjen. Hogy mennyi volt a taksa? Milliós nagyságrendű.
A sikeres bérgyilkosságok fokmérője pedig az, hogy a holttesteket úgy tüntessék el, hogy soha meg ne találják őket. A legtöbb áldozatot erdőkben, fák alá temetik el. Főleg keleten járja az a szóbeszéd, hogy az ukrán határ közelében az erdők alatt kész temetők vannak... Az alvilágot jól ismerő személyek szerint sokan "alusszák" örök álmukat betonban is. A legbiztosabb eltüntetési mód a hulla savban való szétmaratása. Ezt a módszert már nálunk is alkalmazták. De a gyilkosok leleményessége nem ismer határokat, barlangokban és kutatófúrásokban is rejtettek már el hullát.
Természetesen szorult helyzetben lévő személyek, "lelkes" amatőrök is vállalnak emberölést, de ők azok, akik ezért a legkevesebbet kapják. Ráadásul a lebukás veszélye is sokkal nagyobb. Sokszor még a gyilkos fegyvertől sem szabadulnak meg és nyomokat hagynak maguk után. Egyesek nem bírják elviselni a lelkiismeret-furdalást és önként jelentkeznek a rendőrségen, ahol megbízójuk nevét is elárulják.
A rendőrök azt vallják, mindaddig nem fog csökkenni a bérgyilkosságok száma, amíg vissza nem állítják nálunk a halálbüntetést, amíg nem lesz valamilyen visszatartó erő. A gyilkosságonkénti átlagos 100-200 ezer koronás tarifa valóban nem magas, a 30-50 ezres pedig nagyon alacsony. Az is tény, hogy a profi gyilkosokat csak nagy ritkán sikerül elkapni, míg az amatőrök a legtöbbször horogra akadnak. Lehetséges az is, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás után, a keleti határok megerősítése következtében visszaesik a bérgyilkosságok száma. Kérdés persze, mit szól az unió a mostani helyzethez, mely azt bizonyítja, hogy Szlovákia a bérgyilkosságok eldorádója.
A gyilkosság ára:
-- átlagembert, tanút, üzleti partnert vagy konkurenst, esetleg anyóst 100-200 ezerért lehet eltetetni láb alól
-- "magasabb" poszton lévőt már csak külföldi "szakemberrel", amelyhez jó kapcsolatok és néhány millió korona szükségeltetik.
Fegyverárak:
-- Egy Skorpió, amellyel már a dilettánsok is képesek kis távolságból biztosan lőni, 25 ezer korona.
-- A hangtompító ára 15 ezer korona.
-- Mindkettőt néhány órával a fizetés után át lehet venni.
A legolcsóbb bérgyilkosságok 30-50 ezerbe kerülnek, de fusimunkáról van szó, az elkövetőt legtöbbször elfogják, és a megrendelő neve is kiderül.
(NOvi)
Tommy Franks tábornok, az iraki hadműveletek amerikai főparancsnoka vasárnapi sajtóértekezletén cáfolta ugyan, hogy a támadás Bagdad ellen leállt volna, annyi mégis nyilvánvaló lett, hogy a főváros felé nyomuló támadó ék kb. 80-100 kilométerre Bagdadtól gyakorlatilag megtorpant. A harcot csupán a légierő folytatja. Igaz, a légierő erőteljesen fokozta a bombázásokat, naponta 24 órán át támad. Az iraki légvédelem főparancsnokát már le is váltották, mert a légelhárító rakéták gyakran a városra hullottak vissza. A kuvaiti határtól Bagdad pereméig 250 mérföldnyire (kb. 450 km) nőtt az utánpótlási vonalak hossza és az iraki félkatonai csapatok sorozatosan igyekeznek elvágni az utánpótlást. Az utánpótlási vonalak mentén több helyen partizánharcok alakultak ki, amelyekre a hírek szerint Fidáijín Szaddam különleges alakulatainak halálbrigádjai kényszerítik az embereket. Megjelentek az arab országokból érkezett önkéntesek fegyveres csoportjai is.
A Bagdad kapujában álló támadó ék egyes csapatainál korlátozták a nagy fogyasztású tankok mozgását, a napi élelmiszer- és vízadagot, újabb erőkre és utánpótlásra várnak. Az ostrom 4-6 nappal, más hírek szerint április közepéig eltolódik. Ugyanakkor megkezdődött a harc az északi fronton, ahol az amerikabarát kurdok csapatai, a pesmergák nyomulnak Kirkuk felé amerikai támogatással. Az elfoglalt repülőterekre amerikai nehézfegyverek áramlanak. A pesmergák 20-25 kilométerre közelítették meg az északi olajközpont, Kirkuk városát. Van egy ún. nyugati front is, ahol különleges amerikai alakulatok folytatnak hadműveletet, amelynek célja: megakadályozni, hogy az iraki csapatok veszélyeztessék a szomszédos országokat.
Rumsfeld figyelmeztette Szíriát, hogy állítsa le a hadianyagok szállítását Irakba, különben harcoló félnek fogja tekinteni. Rumsfeld amerikai védelmi minisztert a lapok szerint a katonák azért bírálják, mert alulértékelte a hadművelethez szükséges erők nagyságát.
Az amerikai légierő megsemmisítette az Irak oldalán harcoló kurd szélsőséges iszlámista erők, az Anszár al-Iszlám kiképzőtáborát. A különleges alakulatok meg akarják semmisíteni a Scud rakéták kilövőállásait, hogy ne lőhessék Kuvaitot. Nedzsefben a brit tüzérség vívott csatát, a brit tankok behatoltak Bászrába is.
Ülést tartott az ENSZ BT, s 45 napra meghosszabbította a harcok kezdetén leállított Olajat élelmiszerért programot. Irak ezt nem fogadta el, szerinte az irakiak jól el vannak látva, és olajuk fölött maguk akarnak rendelkezni. Vlagyimír Putyin orosz elnök az iraki harcok azonnali leállítását követelte és a kérdést szerinte újra a BT elé kellene terjeszteni. A pápa óva intett attól, hogy a háború szembeállítsa a kereszténységet az iszlámmal. Az Ulemák Tanácsa Bagdadban viszont szent háborút hirdetett a britek és amerikaiak ellen.
Muhammad Szaid asz-Szahaf iraki tájékoztatási miniszter szerint eddig 5 amerikai és brit vadászgépet, 4 helikoptert, 74 harckocsit, 143 robotrepülőgépet semmisítettek meg és több száz katonát öltek meg.
Washingtoni hivatalos források szerint Huszein már Irak 30-40 százaléka fölött elvesztette az ellenőrzést. A koalíció kezén van 600 olajkút és 100 kőolaj-finomító. Hét Tomahawk cirkáló rakéta Szaúd-Arábiára zuhant műszaki hiba miatt, de nem robbantak fel. Az USA a Tomahawkokat ezentúl nem indítja más államok fölött Irak felé, korábban ugyanis Iránban, sőt Kuvaitban is lezuhant egy cirkáló rakéta.
(Az iraki hadműveletekről lapunk 10. oldalán közlünk heti összefoglalót)
V.G.
Kitört a háború! Nem nálunk, hanem Mezopotámiában. Nem mi állunk a fronton, hanem az Egyesült Államok, Nagy Britannia és Irak hadserege. A konfliktus ez látszólag nem is érint bennünket. Az utcai politika látószögéből szemlélve: elválaszt tőle minket a Földközi-tenger meg az arabok érthetetlen világa. Ennek ellenére március 19-én este óránkra nézve latolgattuk, mikor kezdődik a támadás – négy óra, öt óra múlva? Ébren maradjunk-e, vagy felkeljünk, és nézzük a tévében a háború kezdetének helyszíni közvetítését, talán éppen egy cirkáló rakéta tárgylencséjének szemszögéből, száguldva a cél felé és fotelünkkel becsapódva a megcélzott épület kiszemelt szobájába? Aztán a képernyőn feltűnik a robbanás látványa zöldes színben, mi pedig megnyugodva, hogy mégsem mi robbantunk fel, nézzük tovább a háborút, mint egy filmet.
Így néztük 2001 szeptember 11-én is a New York-i terrortámadást. Amikor az óriás utasszállító repülőgép becsapódott a Világkereskedelmi Központ egyik tornyába, azt hittük, hogy a tévések megbolondultak, mert már akkor is akciófilmet közvetítenek, amikor éppen gyermekműsorral vagy főzőcskével kellene szórakoztatni az éppen otthon ülő gyerekeket és nyugdíjasokat. Unottan továbbkapcsoltunk más csatornára, de mikor egy negyedóra múlva ismét visszatértünk az előbbi adóra, hátha már szellemesebb műsort sugároz, éppen roskadt össze a lángokban álló felhőkarcoló – és ez már helyszíni közvetítés volt a történelem eddigi legnagyobb terrorista támadásáról, ha úgy tetszik, partizánakciójáról.
Az erőszak látványa napi eseménnyé, szórakozást kiegészítő csemegévé vált, még ha a filmgyártó vállalatok stúdióiban megrendezett változatban is. De éppen ezért a valóság sem maradhat el a virtuális világ mögött, és amit megszoktunk a filmrendezők tálalásában, azt természetesnek vesszük a valóságos világban.
Itt tartunk ma. Néhány évtizeddel ezelőtt azt gondoltuk, hogy a második világháború keleti frontjának borzalmait nem lehet túlszárnyalni, hogy a haláltáborok szenvedéseit és a magának tömegsírok formájában emlékművet állító emberi elvetemültséget nem lehet megismételni. Tévedtünk, mert ugyanerről a tőről fakadt a koreai és a vietnami háború, csak éppen más személyek jelentek meg a gyilkosok és a meggyilkoltak szerepében, s esetleg a valós indítékok módosultak kissé. Ez azonban akkor nagyon messze zajlott Európától, a TV sem adott még helyszíni közvetítést a dzsungelharcokról, ezért gondolhattuk, hogy a fele sem igaz. De néhány éve a balkáni háborúban, a tőszomszédságunkban mindez újraéledt, és ismét az ártatlan emberek hulláinak ezrei kerültek a földre, majd a föld alá, egyesek egészen furcsa állapotban – mielőtt kimúltak volna, a gyilkosok lenyelették velük kinyomott szemgolyóikat. Az ilyen körülmények között meghalt katona teteme borzasztóbb tanúságtétel arról, hogy hol tartunk, mint az a tény, hogy képtelenek voltunk elkerülni a háborút.
A háború és a béke kérdése az egyik legbonyolultabb antropológiai kérdés, mely a moralitás, a hit, a tudás, a társadalomszervezés, az állameszme, a gazdaságpolitika és még egyéb más tényezők és érdekek kereszteződésén formálódik. Ma már ugyanis nem kielégítő az a huszadik századi megállapítás, miszerint a háború egyik fő okozója, hogy az emberiség morális fejlődése nem tart lépést a műszaki fejlődéssel. A ténymegállapítás igaz ugyan, de ma már korántsem perdöntő a béke és a háború közötti választásban. A műszaki fejlettség ugyanis inkább fékező tényezőként jelentkezhetne, mert a konfliktus végkimenetét illetően egyre csökkenti az emberi tényező hatását. Ezért a fejlett és gazdag felet előnyökhöz juttathatja a kevésbé fejlett és kevésbé gazdag ellenféllel szemben. A háborúellenességnek ezt a doktrínáját fogalmazta meg Teller Ede is: az erődemonstrációval elkerülhető a nukleáris háború, mert aki háborút akar, az csak az erő nyelvén ért. Csakhogy az elmúlt tizenkét év minden katonai konfliktusa azonban ellentmond ennek az érthető logikának.
A most kibontakozó iraki háború ideológiája a terrorizmusellenességen, a tömegpusztító fegyverek felszámolásán, a diktátor és a diktatúra uralmának megdöntésén, illetve a demokratikus berendezkedés megteremtésén alapul. Ezekkel a célokkal általában mindenki egyetért, de elérésük módját illetően különbségek jelentkeznek. A hadműveletek legfontosabb mozgatórugói azonban a háború kimondatlan céljai. A kimondatlan célok és a deklarált célok elérhetőségére vonatkozó különböző nézetek osztják meg az euroatlanti térség államainak a viszonyulását is a háborúhoz. Ez a láthatatlan vonal választotta le Nagy Britanniáról az Európai Unió államainak zömét és késztette arra az unió soros elnökét, a görög miniszterelnököt, hogy ezt nyilatkozza: akik az Irak elleni háború oldalán állnak, azok kirekesztik önmagukat az Európai Unióból.
Az iraki háború kinyilvánított okaival mint elérhető célokkal nehéz nem egyetérteni, viszont közöttük csak egy olyan ok akad, amivel erkölcsileg is lehet mit kezdeni: ez a terrorizmusellenesség. De ennek kapcsán sem az az érdekes, hogy valóban segítette-e Irak az al-Kaida terrorszervezetet vagy sem. Az erkölcs szempontjából a kérdés tudományos megközelítése lenne fontos – mi az oka a térségben létező és az innen kiáramló terrorizmusnak? A terrorizmus erőszak, ezért a legelfogadhatatlanabb formája a tiltakozásnak vagy a kétségbeesett önvédelemnek. A terrorizmus az Ószövetségben gyökerezik, és szöges ellentétben áll a krisztusi Újszövetséggel. De ha nem keressük meg a kiváltó okait, és nem az okokat kívánjuk megszüntetni, csupán az okozatot, akkor az okozat újra termelődik, és a válság tovább mélyül. A fogat fogért, szemet szemért és a bűnbak elve addig működik, amíg van fog, szem, ököl és van kit kihajtani a pusztába. Amennyiben elfogadhatatlan tehát a terrorizmus, ugyanolyan értelmetlen az okok ismerete hiányában vagy az okok fölött szemet hunyva irtani a terroristákat, mert az így folytatott terrorizmusellenes küzdelemről idővel kiderülhet, hogy genocídium. Az orvostudomány már régen felfedezte, hogy a tüneti kezelés a bajok okát nem szünteti meg. A Krisztus hitű ember pedig ennél többre is rájött.
A háború általában, de ez a háború méginkább csődöt jelent – az erkölcs, a szolidaritás, az intelektus, a diplomácia, a politika csődjét. Főleg azért mert a keresztény-zsidó kultúrkörben kifejlődött nemzeti kultúrákon felnőtt társadalmaknak és politikáknak nem most kellett először megbírkózniuk egy válság megoldásával, de úgy látszik, most is alkalmatlannak bizonyultak erre. A XX. században ugyanez a nemzetközi kultúrkör azonban sikeresen teremtett válsághelyzeteket, amelyek közül egyet sem oldott meg, csak lefojtott vagy a szőnyeg alá söpört.
Az oszmán-török birodalom Európából való kiszorításának kezdete óta, a XIX. század utolsó harmadától az Európa, majd a világ új felosztására tett kísérletektől számítva alakult ki ez a morális, szellemi és politikai csődhajlam. Ennek csak egy fejezetét alkotja a magyar nemzet szétdarabolása, ennek kétszeri szentesítése nemzetközi döntéssel és a helyzet megoldhatatlanná minősítése azzal, hogy ez így része a nemzetközi egyensúlynak. Ugyancsak ebben a folyamatban lettek szétdarabolva a macedónok, az albánok, a mostani válságövezetben pedig a kurdok. Európában azok a nemzetek húzták e csődpolitizálás rövidebbjét, amelyek nem tartoztak a latin, germán vagy szláv népek családjába.
Ennek ellenére mégsem tartunk ott, ahol száz évvel ezelőtt, de sokkal előbbre sem. Az elmúlt évszázadban ez a csődhajlam kétszer perzselte végig a keresztény Európát, melyből a kontinens népe sem először, sem másodszor hitében és erkölcsében nem megerősödve lábalt ki. Ennek a politikának volt a következménye Európa és a világ évtizedekig tartó kettéosztottsága is. A második világháború okozta megrázkódtatás ébresztette rá Európának egy részét, hogy ami addig volt, azt nem lehet tovább folytatni, azaz nem háborúzhatnak egymással a szomszéd nemzetek.”... a békét nem lehet megőrizni a fenyegető veszélyekkel arányban álló erőfeszítések nélkül” — tartalmazta 1950-ben a Schumann deklaráció. A felismerésnek világtörténelmi jelentősége volt: a fenyegető veszélyeket nem preventív háborúkkal kell elhárítani, hanem együttműködéssel és a szolidaritás megteremtésével. Az európai politikát hosszú idő óta ekkor hatotta át először a moralitás, és ez a kereszténydemokrácia politikai térnyeréséhez kötődik.
A hitet az erkölccsel egyirányú utca köti össze az energiaforrás, azaz a hit irányából. Nem tudom, hogy minden béketüntetés résztvevőjét a hit és a krisztusi eszme vezérli-e. De azt tudjuk mindannyian, hogy a békeakarás egyúttal háborúellenesség és erőszakellenesség is. Ha pusztán félelemből fakadna, akkor egyszerre jelenne meg az erőszak igenlésével, amely akkor torkollik örömbe, ha megsemmisül a vélt ellenfél. Aki hitből erőszakellenes, azt szomorúsággal tölti el, hogy egy viszály vagy egy vészhelyzet megszüntetésére nem sikerült megtalálnia vagy alkalmaznia a szellem és a lélek erejét. Mert minden erőszakos megoldás, még jóhiszemmel szegélyezve is, csak további erőszakot szülhet.
Mára a nemzetközi politikában, a második világháború európai tapasztalatain okulva kialakult néhány olyan erkökcsi minimum, amely a keresztény értékrendhez áll a legközelebb. Ezek egyike az erőszak alkalmazása elkerülhetetlenségének a megítélése. Ennek egyik tartópillére a krisztusi szeretet és a keresztény szolidaritás. Másik tartópillére az erőszak indokoltságának a megítélése. Reményünk nem alaptalan, hogy a keresztényi hit talán kiszorította eddigi pozíciójából a vae victis elvének képviselőit. Amikor háború van, amikor a hit és a szellem erejével nem sikerült elkerülni az erőszak alkalmazását, a békeóhajtók azt kérjék fohászukkal: ne legyenek legyőzöttek, és apadjon el az erőszak forrása.
(Elhangzott 2003. március 21-én a Pécsett megrendezett békefohászkodáson.)
Duray Miklós
Az ENSZ-szankciók körébe tartozó ”olajért élelmiszert” program keretében eddig Oroszország volt az iraki olaj legnagyobb importőre. Az iraki produkció teljes egyharmadát vette át. Túlnyomórész barterről volt szó, az orosz kereskedők olyan termékekkel fizettek, amelyek igényesebb piacokon nehezen lennének értékesíthetők. Leginkább kőolajipari berendezésekről volt szó, fúrótornyokról és csövekről, mintegy 40 milliárd dollár értékben.
Szakértők szerint Irak több mint 15 milliárd tonnás nyersolajkészlete a második legnagyobb a világon. Csak Szaúd-Arábia előzi meg 35 milliárd tonnás kincsével. Irak az utóbbi 12 évben nem sokat költött az olajjövesztés korszerűsítésére és új olajmezők felkutatására. Felmérések alapján erre a célra 2 billió amerikai dollárra lenne szüksége.
Az amerikai titkosszolgálat főnöke, James Woosley szerint az iraki olajkitermelésben főként Oroszország és Franciaország érdekeltségei számottevőek, s ez a két állam akar részt venni az iraki olajipar felújításában is. Gyakran emlegetik a West-Al-Kurma 2 mintegy 20 milliárd barrel nyersanyagot rejtő olajmezőt, ahol a legnagyobb orosz koncern, a Lukoil már 68,5%-os részesedést szerzett. Jóllehet az erről szóló szerződést Irak politikai okok miatt semmisnek nyilvánította, az orosz cég továbbra is jogos tulajdonosnak tartja magát. Az orosz vállalatok szerződésileg mintegy 25 milliárd barrel olajra tettek szert Irakban, s a kialakult kapcsolatokat igyekeznek fenntartnai az esedékes rendszerváltás után is.
Ehhez minden okuk megvan – állítja a moszkvai UFG beruházási bank elemzője. – Irak és Oroszország kemény konkurensek. Moszkva attól tart, hogy győzelmük esetén az amerikaiak a jövesztés növelésére fogják rábírni Irakot, s ekkor csökkenni fog az orosz olaj iránti kereslet. Oroszországnak havonta 7 milliárd dollár bevétele (a teljes exportbevétel 17%-a) származik az olajkivitelből, s ha ezt korlátoznák, bonyodalmak keletkeznének az ország költségvetésében. Az oroszok határozott háborúellenességében szerepet játszot az attól való félelem is, hogy az USA később meghatározó szerepet fog játszani az iraki olajtermelésben. A Washinton Post szerint az amerikai olajkonszernek eddig nem részesedtek az iraki olajkincsből, de a háború után ezen változtatni szeretnének. A Handelsblatt úgy tudja, az iraki olajmezők kincsének kitermelésében Oroszországon kívül Franciaországnak, Tunéziának és Kínának is van része.
(SZB)
Szántóföldemet szeretném odaajándékozni vér szerinti rokonomnak. Milyen okmányok kellenek ehhez, ezek mennyi ideig érvényesek? Valóban nem kell identifikáció?
Az ingatlan átruházásáról, ebben az esetben ajándékozásáról írásbeli szerződést kell kötni. Nem kell ezt a szerződést kizárólag közjegyzőnek készítenie, megírhatja más jogász vagy olyan személy is, aki tudja, hogy mit kell a szerződésnek tartalmaznia.
Az elkészített szerződést önnek mint ajándékozónak hitelesített aláírással kell ellátnia. Az ön aláírását hitelesítheti közjegyző vagy a helyi anyakönyvezető.
Mindenképpen szüksége lesz a tulajdonlapra (elég a 100 koronás, illetékbélyeg nélküli kivonat) és a kataszteri térképre (ehhez 250,- korona értékű okmánybélyeg kell). A tulajdonlap általában 3 hónapig érvényes. Térképet elfogad a kataszter régebbit is (általában 1 éveset visszamenőleg). Mindenképpen ajánlatos azonban betartani a tulajdonlap érvényességét a többi okiratnál is. A tulajdonlap fénymásolatát be kell adni a Járási Hivatal Mezőgazdasági Főosztályára 250,- koronás okmánybélyeggel, ahol meghatározzák az adott szántóföld bonitását — értékét. Ez a meghatározás a tulajdonlapon alapul, ezért jó, ha nem öregebb, mint a friss kivonat (itt is elfogadható régebbi bonitás, de ez nem kötelező érvényű a hivatalra. Az eljárás mindig az adott körülményektől függ).
A parcella identifikációjára valóban nincs szükség. A jogász vagy más valaki a tulajdonlap és a bonitás alapján elkészíti önnek az ajándékozási szerződést és a kataszteri betéti javaslatot.
Az ön esetében az ügyintézés tehát nem túl bonyolult, mert a tulajdonlapot és a térképet megvárásra kiállítják a járási székhelyen a Kataszteri Főigazgatóságon és egyúttal beadhatja a kérvényt a bonitás meghatározására a Járási Hivatalban. A kész szerződést aláírhatja közjegyzőnél vagy a helyi Községi Hivatalban. Megajándékozott személy a szerződést hitelesítés nélkül írja alá.
Mivel feltehetően a szántóföld értéke, ami az ajándékozás tárgyát képezi, nem fogja meghaladni a 2 millió koronát és a megajándékozott egyenes ági rokona, nem fog neki kelleni adót fizetni az ajándékozás után.
Dr. Balla Éva
A Nagykaposi Regionális Vállalkozásfejlesztési Szövetség , amely tíz évvel ezelőtt azzal a céllal jött létre, hogy munkájával és szolgáltatásaival a régió gazdasági fellendülését szolgálja, márciusban Gazdasági verseny az Európai Unióban címmel kétnapos szemináriumot tartott. A rendezvényről lapunkat Mihók Gábor, a szövetség titkára tájékoztatta.
— Szövetségünk elsődleges célja a kis- és középvállalkozók támogatása. Szerződéses partnerei vagyunk a budapesti Új Kézfogás Közalapítványnak, amely a határon túli magyar vállalkozóknak nyújt segítséget, három éve pedig a Konrad Adenauer Alapítvány szlovákiai képviseletével is felvettük a kapcsolatot, mert egy nemzetközi előadógárdát felvonultató rendezvény megszervezéséhez túlontúl korlátozottak a lehetőségeink. Szükségünk van tehát olyan partnerszervezetekre, amelyek konkrét anyagi támogatást is képesek ehhez nyújtani.
2000-től az EU-val kapcsolatos témákban folyamatosan tartunk konferenciákat, mindig más s más területet véve górcső alá, hogy minden bordogközi és Ung-vidéki vállalkozó számára világossá válhassék az egységes európai piac szerkezete, működése, az, hogy a csatlakozás után a régióbeli vállalkozóknak mit kell teljesíteniük a piacra történő belépéshez, illetve ahhoz, hogy ott tartósan meg is maradhassanak.
Rendezvényeinkre három célcsoport résztvevőit szoktuk meghívni: a már említett kis- és középvállalkozókat; más, gazdasággal és régiófejlesztéssel foglalkozó nonprofit szervezeteket; illetve (különös tekintettel az önkormányzatokon belül régiófejlesztéssel foglalkozó szakemberekre) az önkormányzatok képviselőit.
Örömünkre szolgált, hogy szinte minden meghívott előadó megtisztelt bennünket jelenlétével, így Emil Jamrich, az Építésügyi és Régiófejlesztési Minisztérium regionális politika főosztályának igazgatója is, aki a Szlovák Kormány napokban jóváhagyott új támogatási programját ismertette a jelenlévőkkel. Olyan vissza nem térítendő állami támogatásról van szó, amelyet kisvállalkozók vehetnek igénybe vállalkozásaik beindításához és fejlesztéséhez. Ugyancsak ezen a napon esett szó a magyarországi beszállítói program tapasztalatairól is, kiemelt szerepet tulajdonítva a közelgő EU-csatlakozásnak.
Barna József, a Magyar Köztársaság Nagykövetsége pozsonyi Kereskedelmi Irodájának irodavezető-helyettese viszont a szlovák—magyar gazdasági kapcsolatok várható alakulását ecsetelte, képet adva természetesen a jelen állapotáról is.
A második napot Berényi József külügyi államtitkár előadása nyitotta, és csatlakozásunk előnyeit és hátrányait igyekezett felvázolni. Utána a Földművelésügyi Minisztérium Európai Integrációs Osztályának az igazgatója, Ján Husárik következett, aki minisztériuma tevékenységét jellemezte az eurointegrációs folyamatokban. Még két magyarországi előadónő is szót kapott. Hegedűsné Majnár Márta turisztikai menedzser, a falusi turizmus jelentőségéről és 2004 májusa utáni lehetőségeiről számolt be, Labbancz Marianna a Magyar Földművelésügyi Minisztérium vezető tanácsosa pedig a mezőgazdasági magánvállalkozások jövőbeli lehetőségeiről tájékoztatott.
Meggyőződésem, hogy a szeminárium a régió egyértelmű fejlődését szolgálta, mert az elhangzott információk segítségével egyre felkészültebben várhatjuk az EU-csatlakozást. Akciósorozatunk a jövőben is folytatódik, idén ugyancsak az Európai Unió jegyében még egy újabb konferencia megszervezésében gondolkodunk.
Zsebik Ildikó
Hirtelen kitavaszodott. Gyümölcsfáinkat már megmetszettük, az őszibarackot viszont jobb virágzásban metszeni. Fejezzük be a vásárolt facsemeték kiültetését és az átültetéseket is. Az ősszel s a minap kiültetett fácskák tövéhez egyaránt hetente öntsünk egy kanna vizet, s az öntözés után húzzunk száraz földet a "tányérra".
A fák kora tavaszi lemosó permetezését most, zöld bimbós állapotban végezzük el. Almánál, körténél, szilvánál, bogyósoknál, az áttelelt rovarok (a kaliforniai pajzstetű, a levélbolha, a gyümölcsdarázs, s az atka tojásai) ellen 1 százalékos Oleoekaluxot használjunk. Általánosan használt permet a Sulka (mészkénlé) 4-5 százalékos oldata is. A szőlőnél (a szövőlevélatka és a szőlőgubacsatka) s az őszibarack levélfodrosodása ellen kimondottan ajánlatos. Az őszibaracknál levélfodrosodás (Tafrina) ellen még nagyon bevált a dodine hatóanyagú Efuzin, mely 0,1-0,16 százalékos töménységben, folyamatosan leveles állapotban is használható.
Ne feledkezzünk el a kajsziról később sem. Egyre gyakoribb virágzáskor a moníliás vessző és a virághervadás. Mivel a fertőzés leggyakrabban a virágon, a bibén keresztül történik, a permetezést Horizon (7,5-10 ml/10 l) és Sporgon 50 WP (4 gr/10 l) szerekkel, a virágzás kezdetén és a virágzás végén ajánlatos elvégezni. Ugyanezt a permetet használhatjuk meggyre, cseresznyére és szilvára is.
Ez idő tájt külön elbánást igényel a szamóca (eper). Megérdemli az ápolást, mert egyrészt a tél folyamán sokat sínylődött, másrészt pedig a legkorábbi és talán a legfinomabb gyümölcsünk. Óvatosan megfejtrágyázhatjuk. A kevéske műtrágyát a tő mellé szórjuk, aztán kapáljuk be. Különösen idősebb szamócánál gyakori a korai atkafertőzés. A szamócaatka ellen Basudin 600 EW (15 ml) vagy Sumithion Super (20 ml) készítménnyel permetezzünk.
Veteményezzük el a korai zöldségféléket is. Készítsünk vetésforgót. A 3-4 éve istállótrágyázott szakaszba ültessük a hüvelyeseket, a két éve trágyázott területre a sárgarépát, petrezselymet, zellert, retket, hagymát vessük, a frissen trágyázott részbe pedig a paprikát, paradicsomot, tojásgyümölcsöt (padlizsánt), uborkát, burgonyát, csemegekukoricát tegyük.
A salátát, a kel-, káposzta-, karalábé- és karfiolpalántákat a kiültetés előtt szellőztetéssel edzzük meg. Most már a dinnyemagnak is a tápkockában a helye. A káposztafélék kiültetése előtt a káposztalégy ellen juttassunk a talajba Basudint vagy Dursbánt.
Van egy sajátos ültetési, művelési módszerem: egy bakhátból és egy barázdából áll. Az a lényege, hogy a palántákat (szamóca, paprika, paradicsom stb.) a barázdába ültetem. S ha csak egy kevéske eső is esik, a víz a bakhátakról a növények gyökereihez folyik. És a növényeket az 1-2 milliméternyi csapadék is felélénkíti.
Belucz János kertészmérnök
Nem tudtam megállni, hogy ne reagáljak az Adalékok egy levélváltáshoz című újságcikkre, amelyet Mgr. Štefan Zábojník, a Komáromi Középfokú Gépészeti Szaktanintézet volt igazgatója írt, amit az Új Szó és a Komáromi Lapok is közölt február 26-án. Neki az a baja, hogy a “Nyitra megyei képviselők határozata értelmében 2000 szeptemberében az egykori kollégium épülete ingyenes átruházással a komáromi könyvtár és a múzeum kezelésébe került.” Csakhogy miért szereltette le törvényellenesen a kazánokat az épületből és szállíttatta el máshová további felhasználás nélkül? Erről nem ír. A kerületi ellenőr és az iskolatanács is törvényszegést állapított meg. A nem víztelenített radiátorok szétfagytak, tehát nincs értelme a mellébeszélésnek.
Gondatlanságból elkövetett anyagi kár okozása ürügyén váltották őt le. Elég későn. De lássuk a múltját! Hírhedtté vált már a 80-as években, amikor mint az iskola kommunista pártelnöke megakadályozta, hogy az iskolában magyarul sajátíthassák el a villamossági szakot és az esti kétéves képzésen ne szerezhessenek magyarul érettségit. Ezt én szóban és írásban is kifogásoltam. Következmény? Raportra hívták a feleségemet, aki a Szlovák Takarékpénztár hajógyári kirendeltségének a főnöknője volt. Feladatul kapta, hogy neveljen meg engem, vagyis ne avatkozzak az iskolavezetés ügyeibe. Felháborodásom következményeként nyilvános pártgyűlésen megokolás nélküli magyarázkodás folyt Kolibecká kerületi tanfelügyelőnő jelenlétében. Hozzászólásomra Zábojník pártelnöktől ingerülten kérdést kaptam: “Prečo hovoríš po maďarsky; veď ty ako slovenčinár vieš po slovensky?” Š. G. helyettesétől is kaptam: “To je ale drzosť, že hovoríš po maďarsky.” (Miért beszélsz magyarul; hiszen mint szlovák szakos tudsz szlovákul. Az már mégiscsak pimaszság, hogy magyarul beszélsz.” Válaszom: “Nem azért tanultam meg szlovákul, hogy magyarok és magyarul tudók között szlovákul beszéljek.” Utána összeült az iskola vezetése a pártelnökkel az élen. Elhatározták, hogy átadnak a 100-as paragrafus alapján (1-3-5 évi börtön) az ŠTB-nek, akikkel már voltak problémáim. 3 napra rá megjött november 17-e. Elcsitultak az “elvtársak”. Kolibecká közbenjárására lejött hozzánk a szakmunkásképzők fő tanfelügyelője az ügy kivizsgálására, Galla úr, november 30-án. Először az igazgatósággal, utána velem tárgyalt. A nézetek ütköztetése céljából szembesítésre került sor. A vádlottból vádló lettem, hiszen tényekkel bizonyíthattam, hogy az iskola pártvezetése és az igazgatóság összehangoltan magyarellenes politikát praktizál.
1990 tavaszán tisztújítás volt az iskolán. Leváltottuk Szabó Imre igazgatót. A pártelnököt mellőzték. Az új iskolaigazgató Bábi Péter mérnök lett, egyik helyettese PhDr. Dohnenecné Szabó Éva, nevelési tanácsadója én lettem. Azonnal elintéztük, hogy szeptember 1-jétől magyarul lehetett tanulni villamossági szakot és az estiben is magyarul tanulhattak tovább a tanulók.
Az 1990/91-es iskolai év megkezdése előtt elhatároztuk, hogy az ünnepélyes megnyitón a csehszlovák himnusz után — a szovjet himnusz helyett — a magyar himnusz hangzik el. Ezek után elszabadultak az indulatok. Leváltatták Milan Kopčok mérnök hajógyári igazgatóval Bábi iskolaigazgatót. Utódul kinevezték igazgatóvá Zábojníkot, aki azonnal menesztette tisztségéből Dohnanecnét és engem is. Helyettünk elvhűeket választott. A kommunista pártelnökből lett iskolaigazgató hű maradt magyarellenességéhez is. Tény: Az 1994/95-ös iskolai évben lehetőség nyílt arra, hogy a jó tanulmányi eredményt elérő 3 éves szakmunkástanulók 1 év alatt érettségit szerezhessenek nappali tagozaton. Sok jelentkező volt. Két osztály nyílt, de mindkettő csak szlovák nyelven, mert az izgató igazgató nem kért magyar tanítást annak ellenére, hogy a jelentkező és a felvételin megfelelő tanulók többsége magyar iskolából jött. Petícióval is kérték a tanulók a magyarul tanulást. Mindhiába. Az igazgató önkényesen ellenállt.
Segítségért folyamodtam, hogy a tanulók magyarul is tanulhassanak abban a járásban, amelynek több mint 70%-a magyar nemzetiségű. Jólesett a készséges és önzetlen segítség a Dunatáj, a Komáromi Lapok, az Új Szó, a Szabad Újság, a szlovák rádió magyar szerkesztőségének részéről, Bauer Edit és Duka Zólyomi Árpád jóvoltából. Így legalább már az 1995/96-os évre elértem célomat, tanulhattak a tanulók minden szakot magyarul is a gépészeti szakmunkásképzőben Komáromban.
Elégedetten mentem nyugdíjba 1995. március 15-én, hogy az Együttélésnek és mint városi képviselő dolgozhassak szeretett városom és környékének javára. Én sokunkkal együtt örülök Zábojník leváltásának. Ő hírhedtségével már régen megérett arra, hogy végre eltávolítsák vezető állásából. Még jó, hogy Isten malmai habár lassan, de biztosan őrölnek.
Dr. Kovács János, nyugdíjas tanár
Szombaton a komáromi Jókai Színházban tartották meg a Magyar Koalíció Pártjának V. kongresszusát. Az alapszabály-módosító és tisztújító kongresszus, amint azt megnyitójában Duka Zólyomi Árpád alelnök is hangsúlyozta, mérföldkő a párt életében, döntései a következő négy év történéseit vetítik előre.
Bugár Béla pártelnök értékelő beszédében úgy fogalmazott, az a politikai irányvonal, amelyet a Magyar Koalíció Pártja a szlovák politikai színtéren jelenleg képvisel, megfelel a szlovákiai magyarok és a demokratikusan, európai módon gondolkodó szlovákok igényeinek.
A pártelnök fontosnak tartotta az alapszervezetek munkájának javítását, mivel az alapszervezetek mintegy harminc százalékában a tagság rendkívül alacsony létszámú, és alig folytat tevékenységet. Az eddigi alapszabály a helyi szervezet létrehozásához szükséges taglétszámot 5 személyben szabta meg, s ez sok esetben oda vezetett, hogy a zárt, szűk csoportok semmilyen szervezeti tevékenységet nem folytattak, a taglétszámot nem bővítették, esetleg évekig taggyűlést sem hívtak össze. A tapasztalt hiányosságok megoldását szolgálja a kongresszus által jóváhagyott alapszabály-módosítás, amely szerint a jövőben helyi szervezetet legkevesebb tíz fő alakíthat, és minden évben bővíteni kell a taglétszámot minimum egy új taggal.
Az alapszabály módosításának lényeges pontja az ifjúsági szervezetek létrehozásának szándéka, mert — mint a pártelnök fogalmazott — nagy szükség van arra, hogy fiatal, érdeklődő, nyitott szellemű emberek váljanak tevékeny részesévé az MKP politikájának.
A kongresszus a tisztújítás során nem szolgált meglepetésekkel. Megerősítették tisztségében a posztért ellenjelölt nélkül induló Bugár Béla pártelnököt, általános alelnökként továbbra is Duka Zólyomi Árpád tevékenykedik, Duray Miklós az ügyvezető alelnök, és Csáky Pál maradt a miniszteri klub elnöke. Hatról háromra csökkent a szakmai alelnökök száma: a szociális területé Bauer Edit, a gazdasági ügyekért Harna István, a kulturális területért és a művelődésért Szigeti László felel. A választások egyetlen meglepetése az országos elnökség megválasztásakor született. A jelöltek közül nem került be Farkas Pál, helyét ezentúl Komlósi Zsolt tölti be.
(hernádi)
A NATO 19 tagállamának nagykövete és a csatlakozni kívánó hét ország külügyminiszterei március 26-án aláírták Brüsszelben a csatlakozásról szóló jegyzőkönyvet. Ezzel Szlovákia, Szlovénia, Lettország, Litvánia, Észtország, Bulgária és Románia NATO-csatlakozási folyamata befejeződött, s kezdetét veheti a ratifikációs eljárás. Miután a szerződést a tagországok és a csatlakozó államok parlamentjei is ratifikálták, 2004 tavaszán Szlovákia a NATO tagjává válik.
Mikuláż Dzurinda kormányfő szerint jelentős lépésről van szó, hiszen a NATO-tagság nemcsak nagyobb biztonságot jelent majd Szlovákia számára, hanem külföldi befektetéseket, tehát több munkahelyet is. "A NATO-tagság a külföldi befektetők szemében a lehető legnagyobb garanciát jelenti" -- jelentette ki Dzurinda.
Az 1999-ben csatlakozott országokkal szemben a most csatlakozó államok csak a titkos információk töredékébe kapnak betekintést -- a szervezet úgy döntött, hogy három hónap próbaidőt tűz ki, amely alatt megbizonyosodhat arról, hogy a titkos adatok ezekben az országokban biztonságban lesznek. Eduard Kukan elismeri, hogy ezen a területen van még tennivaló Szlovákiában is.
Szlovák értelmiségiek egy csoportja nyílt levelet tett közzé a NATO-csatlakozás támogatására, amelyet Michal Kováç volt államfő is aláírt. Kováč Mečiart teszi felelőssé azért, hogy Szlovákia csak most, s nem 1999-ben vált az Észak-atlanti Szerződés Szervezete tagjává.
Az ország NATO-tagságát csak a lakosság egyharmada támogatja, több mint fele határozottan ellenzi. Egyes politkusok szerint átmeneti jelenségről van szó, amelynek hátterében az iraki háború áll. A szociológusok szerint a magyarázat ennél összetettebb, összefügg a kormány népszerűtlen intézkedéseivel is.
Mikuláš Dzurinda szerint az ország külpolitikájának jellege az integrálódás után megváltozik, az Egyesült Államokkal való együttműködés Szlovákia számára stratégiai jelentőségű lesz. A kormányfő nemcsak az amerikai tőke beáramlását tartja fontosnak, azt szeretné, ha Szlovákia az USA szilárd és megbízható európai partnerévé válna. "Egységes Európát akarunk, amely partnere lesz Amerikának. Nem akarunk olyan Európát, amely az USA-val való vetélkedésre összpontosít. Ugyanakkor az Egyesült Államoktól elvárjuk, hogy az európai jóviszonyt fontosnak tartsa" -- jelentette ki Mikuláš Dzurinda. -fé-
Több mint egy éves kihagyás után ismét összeült a Csemadok Országos Tanácsa Pozsonyban, ahová első alkalommal meghívták a területi választmányok titkárait is. Az összejövetel egyik célja az volt, hogy megszervezze az országos közgyűlést, amely az alapszabály szerint esedékes az idén. Kvarda József, bár a meghívó részletes beszámolót ígért az elmúlt évről, csak néhány dologra tért ki, így a Csemart körül meglévő problémákról, a Szőttes körüli viszontagságokról és a Kulturális Minisztérium Kisebbségi Főigazgatósága körül kialakult bizonytalan helyzetről hallhattunk. Ez utóbbit a minisztérium, mivel az MKP által jelölt kulturális államtitkár nem tudott megegyezni az előző főigazgatóval, be akarta olvasztani. Kvarda József keményen bírálta Jarábik Gabriellát, aki szerinte meg akarta szüntetni a Csemadokot. Szólt a Csemadok-székház jelenlegi helyzetéről is. A házat szinte teljes egészében sikerült felújítani, már csak a tetőtér beépítése van hátra. A Csemadok OT a saját hatáskörében tavaly három könyvet is kiadott, amelyek reprint kiadványok, az egyikük a pozsonyi magyar színjátszás, míg a másik a kassai magyar színjátszás fénykorát idézi. Megjelent egy CD is a Tavaszi szél vizet áraszt országos verseny legjobb anyagaiból.
Görföl Jenő beszámolt a tavalyi országos rendezvényekről, s amíg a gazdasági beszámoló elkészült, addig a jelenlévők a szövetség jövőjéről vitáztak. Kvarda József bejelentette, hogy nem vállalja tovább az elnöki funkciót, mivel államtitkári posztja sok esetben visszás helyzetet teremt, s nem szeretné, ha a Csemadok miatta esne el fontos támogatásoktól. Böszörményi István Losoncról felvetette, hogy ez esetben egyetlen megoldás lenne elfogadható: ha az elnök azonnal távozna, ezt azonban Kvarda elutasította. Az elnökség két közgyűlést is szorgalmazott arra hivatkozván, hogy a májusban megválasztandó új vezetés fogadja el ősszel a szövetség új alapszabályát. Huszár László dunaszerdahelyi titkár szerint amíg a titkár saját maga keresi meg a fizetését, addig a saját választmányi elnökének sem köteles elszámolni tevékenységével, nemhogy a központnak. Rózsa Ernő hangsúlyozta, hogy az elmúlt nyolcvan évben más-más eszközökkel, de folyamatosan ismétlődik a magyarság szisztematikus felszámolása. Az elmúlt tíz évben azok a politikusok kerültek középpontba, akik a Csemadok köpönyegéből bújtak elő. A szlovákiai magyarság letéteményese egyedül a Csemadok és senki más — hangsúlyozta Rózsa Ernő. Többen is a státustörvény védelmében emeltek szót, de voltak, akik a jelenleg még működő népművelési központok tevékenységét vették górcső alá. Voltak, akik a központok megszüntetését s olyanok is, akik azt indítványozták, hogy a Csemadokot is hasonló szellemben kellene működtetni. Kvarda nem lát sok esélyt arra, hogy a Csemadok a Maticához hasonló állami támogatást kapjon. Köteles László szerint a státusirodáknak juttatott pénzt inkább a Csemadok területi választmányainak kellett volna kapniuk, hiszen a státustörvény a kevés pozitívuma mellett csak azt érte el, hogy sok területi választmányt is szétbomlasztott. A titkárok jelentős része az egyedüli megélhetés reményében átpártolt a státusirodákhoz.
Szlovákiában a kormány a költségvetés 0,6%-át fordítja kultúrára, míg ez a nyugati országokban több mint 1%. Az országos tanács tagjai megállapodtak, hogy a heves vita ellenére két közgyűlést tartanak az idén, de előtte még találkozik az OT elnöksége, hogy előkészítse az első közgyűlést. Az ülés végére megérkezett a gazdasági beszámoló is, de ebből a résztvevők nem kaptak választ arra, hogy hová lett az az ötmillió korona, amelyet tavaly a kormánytól kapott az OT. De mintha ez a küldötteket nem is nagyon érdekelte volna.
-ker-
Várhatóan Ladislav Pittner volt belügyminiszter kerül Vladimír Mitro március 31-ével megüresedett helyére a Szlovák Információs Szolgálat élén. A javaslatot, melyet Mikuláš Dzurinda terjesztett elő a múlt heti koalíciós tanácsülésen, az SDKÚ-n kívül az MKP és a KDH is támogatja, az ANO gondolkodási időt kért. A koalíciós partnerek ragaszkodnak ahhoz, hogy a SZISZ új igazgatója váltsa le posztjáról a kémelhárítás élére nemrég kinevezett Peter Tóth volt újságírót, akit állami szerv elleni bűncselekmény elkövetésével vádolnak. A KDH tulajdonképpen emiatt a perszonális lépés miatt követelte Mitro fejét.
Pittner a jelölést elfogadja, feltéve, hogy a kormány egyetért a SZISZ további tevékenységére vonatkozó elképzeléseivel. Ennek két fő pillére a SZISZ megtisztítása és a munka hatékonyságának növelése. Nemcsak a kompromitálódott volt titkosszolgálatisoktól kívánja megtisztítani a SZISZ-apparátust, hanem a medializált lehallgatási botrányoknak és a fegyverkereskedéssel kapcsolatos gyanúsítgatásoknak is a végére szeretne járni.
A tárgyalások Pittner jelöléséről ezen a héten folytatódnak. (czy)
Pittner mellett szól:
jó neve van itthon és külföldön is;
kellő tapasztalattal rendelkezik a hírszerzéssel és a biztonsági előírásokkal kapcsolatban;
világos elképzelése van a SZISZ irányításáról.
Pittner ellen szól:
belügyminisztersége idején több nagy bűncselekmény (Lexa szökése, DuckŔ-gyilkosság, privatizációs csalások, alvilági gyilkosságok stb.) maradt felderítetlen;
meggondolatlan sajtónyilatkozatokat tett;
csakhamar betölti a 70. életévét;
Ha kinevezik a SZISZ iagazgatójává, hogyan fog viszonyulni Peter Tóth, a kémelhárítás főnöke személyéhez?
Peter Tóth annak az ékes bizonyítéka, hogy egy ember, aki jól indult, hogyan végezheti rosszul.
Mi a véleménye a lehallgatási botrányokról?
-- Beható és megbízható felülvizsgálatot igényelnek, mivel ilyesminek nem szabadna előfordulnia.
Állami szervek, konkrétan a SZISZ érdekelt lehet a lehallgatásokban?
-- Ha a lehallgatásokat harmadik szubjektum végezné is, nem tudná megvalósítani a belügyminisztérium vagy a SZISZ beavatott alkalmazottjainak együttműködése nélkül.
Mit változtatna meg azonnali hatállyal a SZISZ-ben?
-- Elsősorban meg kell reformálni, másodsorban működőképessé kell tenni a szolgálatokat, főleg ami a kémelhárítást illeti, ahol a legnagyobb a lemaradás.
Elégedetlen a SZISZ eddigi működésével?
-- Ismétlem, a leggyengébb láncszemnek a kémelhárítást tartom.
(Pravda)
"Helyénvaló aggódás?" jeligére: Végső tanácstalanságomban írok. Úgy 14 éves lehetett a lányom, amikor elkezdődtek a problémák. Fokozatosan egyre zárkózottabb lett, egyre kevesebb diáktársával barátkozott, akik aztán már nem is látogattak minket, igaz a lányom sem járt sehová. A gimnáziumot ugyan elvégezte, de egyre rosszabbodó eredménnyel. Hiába faggattam, mi bántja, mi a problémája, hiszen messziről lerítt róla, hogy rosszkedvű, de soha nem tudtam meg tőle semmit. Nagyon sokszor akadtam úgy rá a szobájában, hogy csak ült a székén, s gondolkodott, gyakran órákon át…! "Megszerveztem", hogy a kezelőorvosa elküldte egy pszichológushoz, aki kivizsgálta, majd továbbküldte őt egy pszichiáterhez, kezelés céljából. Gyógyszereket nem kapott, mert a pszichiáter azt mondta, hogy csak pszichoterápiára van szüksége! Csakhogy ő oda többet nem ment! Közben felvették az egyetemre, de még az első szemeszterben megszakította a tanulmányait! Rájöttünk ugyanis, hogy az előadásokra egyáltalán nem járt be, csak ült a szobában az internátusban, és faggatásomra bevallotta, hogy egyre csak azon gondolkodott, hogy hogyan legyen öngyilkos! Személyesen kísértem el egy másik pszichiáterhez, akitől ugyan gyógyszereket kapott, de ennek már több mint 2 hónapja, s bizony nemigen veszek észre rajta pozitív változást. Panaszkodik, hogy fájdalmai vannak, látom rajta, hogy semmi nem tudja lekötni a figyelmét, és főleg esténként nagyon feszült! Nem értem, hogyan alakulhatott ki nála ez a betegség, és nem tudom, hogy hogyan tudnék neki segíteni. Elhiheti, nagyon aggódom miatta!
A leírtakból arra lehet következtetni, hogy tényleg komoly lelki betegség kerülgeti a fiatal hölgyet, amit annak a gyógyszernek a neve is alátámaszt, amit a legutolsó kezelő pszichiátere neki felírt. A lelkibetegségek felismeréséhez vezető út a személyes találkozásokon és a beszélgetéseken át vezet, ezért nem vállalkozhatok közelebbi meghatározásra, de nagy általánosságban elmondható, hogy a pszichiátria berkeiben máshogy mérik az időt, mint mondjuk a sebészeten, ahol, ha egy műtéti seb nem gyógyul be 8 napon belül, akkor már mindenki — érthetően — idegessé válik. Vannak lelki betegségek, amelyek esetében még 8 hónap is kevés a pontos kórisme megállapításához, hát még a számottevő gyógyulás eléréséhez. S vannak lelki állapotok, sérülések, személyiségzavarok, melyek csendesebb-zűrösebb tünetekkel egy egész életen át elkísérik az embert! Minél fiatalabb korban kezdődnek a zavarok, annál óvatosabbak vagyunk a végső kórisme felállításával, hiszen a központi idegrendszer ún. plaszticitása köztudottan mérhetetlen gazdag, s egy meggondolatlan beavatkozás csak zűrzavarhoz vezetne. S ha már gyógyszerhez kell nyúlni, véleményem szerint, soha nem szabad elhanyagolni az agysejtek védelmét sem, akár a gyógyszer(ek) mellékhatásai, akár a kóros folyamat károsító hatása(i)val szemben. S erőteljesen kell támogatni a fejlődésben levő fiatal szervezet érési folyamatait is. A lelki betegségek kezelése mindig nagy odafigyelést igényel, s együttműködést a beteggel, de annak környezetével, családjával is! Akkor is, amikor a beteg úgy érzi, úgy gondolja, hogy neki nincs szüksége semmi segítségre, vagy azt hiszi, hogy az ő bajára már nincs gyógyír, mindennek vége. Kedves levélírónk nagyon jól teszi, hogy annyira odafigyel a leányára, és azt is, hogy olyan sokat próbál vele kommunikálni, ami nem csak egyszerű beszélgetéseket jelent! Kár, hogy ez a kommunikáció valahogy nem működik közte és a leánya kezelőorvosa között. Különben tán a levél sem született volna meg, hiszen mint ahogy feljebb elmondtam, a 2 hónapja tartó kezelés még nem hosszú idő. Erre viszont fel kellett volna készíteni a kedves szülőt, és elmagyarázni az egész kezelés stratégiáját, az időhorizontokkal együtt. Különféle kérdéseket vethet fel a tény, hogy csak egy gyógyszerről tesz kedves levélírónk említést, amit — ha így van — ki lehetne, s tán ki is kell egészíteni. Ezt viszont már csak valóban személyesen tudnánk megbeszélni, legjobban a rendelőben, amennyire meg tudják oldani az utazást. Tudatosítani kell, hogy nem igaz az a szólásmondás, miszerint ha valaki beszél az öngyilkosságról, akkor azt nem fogja megvalósítani. A gyakorlat sajnos másra tanított meg minket!
Dr. Pálházy Béla
Április 4-én szervezi meg a Rákellenes Liga az immár hagyományos nárciszok napját, amely korunk legrettegettebb megbetegedésére, a rákra s a benne szenvedőkre hívja fel a figyelmet. Ilyenkor országszerte virágot osztogató fiatalokkal találkozhatunk, és akik akarnak, adakozhatnak is. A pénzadomány a daganatos betegségekben szenvedők életkörülményeinek javítását szolgálja. Tavaly ezen a napon több mint 10 és fél millió koronát sikerült összegyűjteni, 3,5 millió korona pedig az emberek adójának 1 százalékánól gyűlt össze a liga számláján. Mindez mintha jelezné, hogy többségünk tudatosítja, a rákkal szemben nem lehetünk közömbösek.
Dr. Eva Siracká, a Rákellenes Liga elnökasszonya válaszolt kérdéseinkre.
A rák olyan betegség, amely szinte minden családban előfordul. Bizonyára könnyebb megelőzni, mint gyógyítani, de hogyan?
-- Már tizenhárom éve próbáljuk az embereket felvilágosítani és megelőzésre nevelni, hiszen ez lenne a legbiztosabb előfeltétele annak, hogy a megbetegedések száma csökkenjen. A megelőzés elsődleges módja az egészséges életmód. Azt már mindenki kívülről fújja, hogy a legnagyobb kockázati tényező a dohányzás, mégis egyre több fiatal kap rá a cigarettára. Az alkoholfogyasztás, az elégtelen testmozgás, az egészségtelen táplálkozás szintén elősegíti a rák kialakulását. Sajnos, a vastagbél- és végbélrák a civilizált országokban fokozatosan az első helyre kerül a rákos megbetegedések listáján. Tudjuk, hogy napfényre szükségünk van, ám a túlzott napozás kimondottan káros. Még nem bizonyított, hogy például a fogamzásgátló tabletták hozzájárulnak-e a betegség kifejlődéséhez. Egyértelműen nem lehet meghatározni, hogy melyik kockázati tényező indítja el a daganat(ok) fejlődését, valószínűleg ezek együttes hatásáról van szó.
A másodlagos prevenció keretében figyelmeztetjük a nőket pl. arra, hogy rendszeresen vizsgálják emlőiket, és hogy évente vegyenek részt nőgyógyászati ellenőrzésen. A korai szakaszban felismert mellrák és méhnyakrák teljesen és csonkolás (a mell eltávolítása) nélkül gyógyítható. Egyelőre azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy a nők többsége már csak akkor fordul nőgyógyászhoz, amikor a baj előrehaladott stádiumban van.
A fejlett országokban most a legnagyobb figyelmet a látszólag egészséges, ötven év feletti emberek vastag- és végbélszűrésének szentelik. Ezért tavaly mi is kampányba kezdtünk, felhívtuk az emberek figyelmét arra, végeztessék el magukon ezt a szűrést. Háromezren estek át rajta, közülük százan pozitív eredménnyel, s néhány esetben már a rák kezdeti stádiumait is fel lehetett fedezni. Ennek a rutinvizsgálatnak vagy szűrésnek az az óriási hozadéka, hogy fel lehet ismerni a vastagbélben létrejövő polipokat, amelyeket ezután el lehet távolítani, ugyanis éppen ezek szoktak idővel elrákosodni.
Hány új rákbeteget regisztrálnak évente, és milyen a halálozási arány? Melyik korosztály a legveszélyeztetettebb?
-- Évente 23 ezren betegszenek meg, s 11 ezren halnak bele a rákba. Ez még mindig igen magas halálozási arány, de azért van remény arra, hogy a jövőben ez csökkenni fog, azoknak a nőknek kászánhetüen, akik rendszeresebben kezdik látogatni a nőgyógyászt. Ami pedig a korosztályt illeti, valószínűleg nem mondok semmi újat, ha elárulom, hogy a rák főleg az idős emberek betegsége. S mivel az emberek egyre magasabb kort érnek meg, egyre több lesz a rákos beteg is. Növekedni fog a kezdeti stádiumban felfedezett dagantos betegségek száma is a kitűnő diagnosztikai módszereknek köszönhetően. Ez egyúttal magában hordozza a nagyobb gyógyulási esélyeket is. A tavalyi oslói világkongresszuson megállapítottuk, hogy a jövőben a modern kutatási technológiáknak köszönhetően egyre többet fogunk tudni e rettegett betegség "természetéről", okairól, és remélhetőleg a harcot is jobban fel tudjuk majd venni ellene. A legtöbbet a genetikai kísérletektől várunk, s esélyt látunk arra, hogy a jövőben ezt a betegséget gyógyítani lehet.
Nincs annál borzasztóbb, ha egy családban a gyermek betegszik meg rákban. Nekik milyenek az esélyeik a gyógyulásra?
-- A közvélemény valóban nagyon érzékenyen reagál arra, ha daganatos gyermekekről esik szó, és a legtöbben éppen rajtuk szeretnének segíteni. Hála istennek, évente csupán 165 gyermek betegszik meg, s az utóbbi időben csökken a megbetegedések száma, mely azonban leginkább a népszaporulat csökkenésével magyarázható. Nekik a fejlődő gyógymódoknak köszönhetően kedvezőbbek a gyógyulási esélyeik is -- hetven százalékuk meggyógyul.
Ligánk is nagy figyelmet szentel a daganatos betegségben szenvedő gyermekeknek. Már harmadik éve szervezünk nyári táborokat a számukra. Felejthetetlen és megható élmény azt látni, hogy ugyanazok a gyermekek szállnak fel az autóbuszra, akik három éve is felszálltak... Családjaikról sem feledkezünk meg. Legújabban a csemeték szüleinek, főleg az édesanyáknak a helyzetén kívánunk javítani, akik sokszor hosszú hónapokat töltenek el gyermekeikkel a kórházban. Szeretnénk nyitni a számukra egy kisebb panziót, ahol velük lehetnének gyermekeik is, ha állapotuk ezt megengedi.
Reméljük, hogy az idén összegyűlő adományt több helyre is el tudjuk juttatni. Természetesen nekünk nem az a fő feladatunk, hogy a kórházakat különböző gyógyászati eszközökkel, felszerelésekkel lássuk el, mert az az állam dolga, bár néha erre is akad példa. Mi a betegek és a családok életminőségén kívánunk elsősorban javítani. Egyik legfontosabb célkitűzésünk a hospice mozgalmak támogatása, beindítása, mely nálunk egyelőre még gyerekcipőben jár. Olyan karitatív szervezetek programjait kívánjuk segíteni, amelyek ezen fáradoznak. A kutatásokat is jó lenne támogatni, mert arra nálunk nem sok pénz jut.
BROGYÁNYI V. JÚLIA
Reményekkel és mégis félve ültem be a nézőtérre a Zorba bemutatóján.
Nikosz Kazantzakisz a múlt század egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb regényírója, e sorok írójának legkedvesebb írója. Kazantzakisz életműve hatalmas, s ennek a sokszázezernyi oldalnak mindössze töredéke jutott el a magyar olvasóhoz. De ez a töredék olyan regényekből áll, mint az Akinek meg kell halnia, a Krisztus, az Isten szegénykéje vagy a Zorba, a görög. Kazantzakisz semmilyen ismert eszmeáramlatba nem sorolható be, hősei, legyen az Jézus Krisztus, Manoliosz, aki egy passiójáték során azonosul Jézussal vagy Assissi Szent Ferenc, mind reménytelen harcot vívnak a többséggel, az ún. demokratikus játékszabályok képviselőivel. Hisz Kazantzakisz világában nem a többségnek, hanem a többség sokszor bemocskolt eszméivel szembeszálló egynek is lehet igaza. Mi utólag, a szoba hűvösében egy pillanatra talán még azonosulni is képesek vagyunk velük.
Kazantzakisz műveinek megvolt a maguk sorsuk. Az 1928-ban írott Krisztus c regényéből a nyolcvanas évek elején forgattak filmet, s bizony Nyugat-Európában több mozit is felrobbantottak, tiltakozva annak eszmeisége ellen. Azóta Magyarországon is több csatorna műsorára tűzte már, de a széles nagyközönség a mai napig sem láthatta. Több szerencséje volt nálunk az Akinek meg kell halnia c. regényének, amelyből az idők folyamán két nagyszerű opera is született, mind B. Martinu mind Szokolay Sándor színpadra álmodta.
Kassán tavaly született az ötlet, amikor ľubo Gregor meglátta Pólos Árpádot a színpadon. A pillanat varázsát egy éjszakai beszélgetés követte, s hiába figyelmeztették a rendezőt, hogy a külső még nem elég egy szerep eljátszására, a rendező nem engedett. S nem engedett abból az ötletéből sem, hogy saját átiratát erőszakolja rá a kassai társulatra. Ehhez eredeti zene is dukált, így felkérték Jakab Zoltánt, a Thália házi zenészét a munkára. Már csak a műfordító hiányzott, de ide nekem az oroszlánt is alapon Pólos Árpád erre is vállalkozott. A színház dramaturgja viszont már nem vállalta a dramatizálást, s a kész mű átfésülését. Cserébe útilaput kötöttek a talpa alá. Zorba tehát jött, látott és csúfosan megbukott.
Kazantzakisz regényének hősei olyan örök emberi problémákkal vívódnak, mint a szabadség, a halál, az erény, s maga a főhős is egy emberi mentalitást állít elénk. A Zorba, a görög modern huszadik századi eposz, amely üzenetet küld, a reménytelen dinamizmus üzenetét. Hősének nem parancsol senki, semmi, csak a saját maga által felállított életeszmény a mérce, az etalon. Ide jut el, ennek az életeszménynek a felismeréséig Niko Basil is. ľubo Gregor átirata kizárólag azzal foglalkozik, hogy elmesélje a regény Kazantzakisz számára teljesen másodlagos cselekményét. Teszi ezt filmszerűen, a darab első részében unalmasan, míg később kapkodva félperces váltásokban. Sok olyan jelenet is akad, amely nem tesz hozzá, se sokat, se keveset a cselekményhez. Kazantzakiszt viszont teljesen kiöli. Egy ideig még élvezhető is ez a tempó, de aztán megjelenik a rossznyelvek szerint CD-n is kiadott zene, amelyben találunk csárdást, tangót de még diszkózenét is, s a lineáris cselekmény és egyre bárgyúbbnak tűnő történet átcsap szirupos operettbe. (az előadás műfaját melodrámaként határozták meg). De hogy mindenki megkapja, amire vágyik, van szex is, (de azért mégiscsak túlzás, hogy több lapban erotikus darabként reklámozták az előadást olyan fotó társaságában, amely az előadásban meg sem jelenik), állandóan isznak és cigarettáznak. A második részben aztán felgyorsul a cselekmény, félpercenként változik a szín, amit már se a rendező, se a színészek nem bírnak tempóval, s mintha már ideje se lett volna a társulatnak, hogy befejezze az előadást. Olyan megoldatlan és olcsó poénra építő jelenetek sorjáznak (a kolostori jelenet a részeg papokkal, a fekete özvegy drasztikus leölése vagy Hortenzia halála), amelyeket amatőr színpadon is ritkán követnek el. Szólni kellene a fordításról, s azokról a kínrímekről, amik érthetetlen módon bekerülhettek az előadásba (Ha kell jó szatén, ott van Athén vagy Nőjjenek az öreg szádba tejfogak, de még máma), de sajnos az egész szöveg hasonlóan alpári és provinciális. Egy ilyen előadásban nem igen lehet színészi teljesítményekről beszélni. Az elfogyasztott alkohol és elszívott cigaretta mennyisége nem pótolhatja a színészi játék hiányát. S itt hangsúlyozni kell, hogy ez akár teljes mértékben a rendező rovására lenne írható, amennyiben nem a főszerepet játszó színészek döntöttek volna arról, hogy ennek a dilettáns rendezőnek ezt a dilettáns magánvállalkozását állami pénzeken színre viszik. De ők döntöttek. Ebben az előadásban mutatkoznak be az Erdélyből ideszerződött fiatal, sokkal jobb sorsra érdemes színészek is, akik teszik, amit tehetnek. Várady Béla részeges papja még ebben a minősíthetetlen előadásban is felháboító.
A Márai-bemutató kapcsán azt írtam, hogy a Thália mélyebbre már nem süllyedhet. Jelentem, süllyedt.
Juhász Dósa János
Bizonyára mindenki ismeri ezt a mondást: a saját szakállára vagy a maga szakállára csinált valamit. Ez azt jelenti: a saját felelősségére. A szakállnak tehát már csak átvitt értelme van a szólásban.
Ismerünk más szólásokat is, amelyekben előfordul a szakáll valamilyen átvitt jelentésben. Például: adnak a szakállára (hitelt), a szakállára iszik stb. Ezekben a szólásokban a szakáll azt jelképezi: van hitele, van becsülete, megbíznak az illetőben. Ha megfelelő súlyt akart valaki adni az igazának, így fogadkozott: a szakállamra fogadom; ez azt jelentette: becsületemre fogadom. A szakáll tehát a becsület, a felelősség, a példás emberi magatartás, a szavahihetőség jelképe is volt egykor, nemcsak az emberi arc dísze. Sőt, egyes népeknél babonás hiedelmeket is fűztek hozzá: azt tartották, hogy valóban magában hord valamit viselőjének lelki vagy testi tulajdonságaiból. Ezzel magyarázható, hogy a harcokban fogságba esett férfiaknak levágták a szakállukat: ezzel nemcsak csúffá tették őket, hanem azt hitték, erejüktől vagy valamilyen tulajdonságuktól is megfosztották az illetőket. De azt is jelképezte a szakáll-levágás, hogy ezeket a foglyokat szabadságuktól is megfosztották, ugyanis a szakállt az emberi szabadság, függetlenség jelképének is tekintették.
Olyan hiedelmek is fűződtek a szakállhoz, hogy ha néhány szál szőrt átad belőle viselője valakinek, lekötelezettjévé válik az illetőnek. Nemegyszer úgy vettek fel hitelt, hogy a szakállát vagy annak egy részét adta az adós biztosítékul a hitelezőnek. Így tehát érthető a szólás: adnak a szakállára. Természetesen igyekeztek is a kölcsönt minél hamarabb visszafizetni, mert a szakáll nyomósabb bizonyítéka volt az adós-hitelező viszonynak, mint ma az adós aláírása.
A szlovákban nem a szakállal kapcsolatos szólással fejezik ki, ha valaki a saját felelősségére tesz valamit, hanem ezzel: na vlastnú päsť — a saját öklére. Az ököl itt az emberi erő és harciasság jelképe, tehát aki ennek a jegyében visz véghez valamit, azt a saját erejében bízva teszi azt. Érthető ugyan számunkra, mégsem fordíthatjuk szó szerint magyarra, mert a saját öklére szókapcsolatot a magyar nem használja szólásként. Természetesen a saját szakállára magyar szólást sem fordíthatjuk így szlovákra: na vlastnú bradu, mert ennek meg a szlovákban nincs szólásértéke. Ezek a szólások tökéletes megfelelői egymásnak akkor is, ha szó szerint nem egyeznek. Ha tehát a na vlastnú päsť szlovák szólást kell magyarra fordítanunk, a megfelelője ez lehet: a saját szakállára. Ha pedig a saját szakállára magyar szólás megfelelőjére van szükségünk, a na vlastnú päsť jöhet számításba. Ismert azonban a szlovákban is a dajú niekomu na bradu — adnak a szakállára szólás. Ezeket tehát szó szerint is fordíthatjuk egyik nyelvről a másikra.
Jakab István
Simon Zsolt földművelésügyi miniszter visszavonta elődje, Pavel Koncoż 1999-es, akkori helyettesével, Mészáros Győzővel aláíratott körlevelét. A rendeletben a tárca volt államtitkára arra utasította a kerületi hivatalokat, hogy a földtörvénnyel kapcsolatos restitúciós ügyek elbírálásakor ne menjenek vissza 1948. február 28-a elé. A körlevél a volt államtitkárnak az állásába került.
Az agrárminiszter a minap új körlevelet intézett a kerületi hivatalok elöljáróihoz. A körlevélben az ágazat első embere hatálytalanította elődje rendeletét, melyben Pavel Koncoż a kárpótlási igényekre vonatkozó határidőt 1948. február 25-ében határozta meg.
Simon Zsolt a mostani, március 24-i keltezésű körlevélben arra figyelmezteti a kerületi hivatalok elöljáróit, hogy a föld és más mezőgazdasági vagyon tulajdonjogi rendezésével kapcsolatos 229/1991-es Tt. számú törvény 6. paragrafusának 2 bekezdésére vonatkozó, még mindig folyamatban lévő restitúciós ügyek elbírálása esetében igenis 1948. február 24-e elé lehet, illetve kell is menni. A miniszter álláspontját a Legfelsőbb Bíróság Kollégiumának (1998. június 4-ei keltezésű) állásfoglalásával is kiegészítette.
Az új jogszabály, parlamenti jóváhagyás esetén, lehetővé tenné azoknak a jogosult személyeknek, akik földtulajdonhoz való jogukat 1995-ig nem tudták érvényesíteni, hogy 2004 végéig tehessék meg. Az új törvény tervezetét, jelentette ki a szakminiszter, már tárcaközi egyeztetésre adták. S megerősítette még azt is, hogy a törvénytervezet rendezi a földrendezésre vonatkozó 185/95 Tt. számú törvény módosítását is. A jogszabálytervezet rögzíti a Magyar Koalíció Pártja és a kormány programjában vállaltakat, azaz, hogy az ismeretlen tulajdonú vagy úgynevezett nevesítetlen földek 2006 után az adott községek kezelésébe kerülhessenek át.
(ZOL)
Simon Zsolt hatálytalanította a körlevelet