SZLOVÁKIAI MAGYAR HETILAP * 2003. március. 26 * 13. szám
A stratégiai fontosságú bősi vízerőműnél, amelynek védelmét ugyancsak megerősítették, Ivan Šimko védelmi miniszter is látogatást tett, aki saját szemével győződött meg arról, hogy a létesítmény teljes biztonságban van. A szakemberek szerint a gátak vasbeton konstrukciója ellenállna egy esetleges terrortámadásnak is. Veszély esetén az érintett települések lakosságát szirénaszóval riasztanák, majd evakuálnák.
* * *
Pénteken éjszaka a bősi vízerőmű közelében négy gyanús alakot tartóztattak le az erőmű védelmére kirendelt katonák. Kiderült, hogy fegyvertelen iráni menekültekről van szó, akik Magyarország felől lépték át illegálisan az országhatárt. Az idegenrendészek az adamovi menekülttáborba szállították őket.
Lámpással keresve sem találunk országot, amely hivatalosan helyeselné Szaddám Huszein rendszerét, vagy ne félne attól, hogy atom-, vegyi, netán biológiai fegyverek jutnak a nemzetközi terrorizmus kezébe. A Huszein-rendszer megdöntésére, a tiltott fegyverek leszerelésére indított háború mégis megosztotta nemcsak a közvéleményt, hanem a nemzetközi közösség országait is. A háború kitörésének napján jegyeztük az egyes országok reagálását. Ez azért is érdekes lehet, mert később, a háború végén már könnyű lesz állást foglalni a győztes mellett.
Colin Powell amerikai külügyminiszter szerint már a háború megkezdése előtt 45 ország támogatta az Egyesült Ĺllamok iraki katonai beavatkozását, ebből 30 ország nyíltan az USA oldalára állt és hajlandó volt koalíciót alkotni vele Irak ellen, 15 ország pedig támogatta ugyan az USA törekvését, ám ezt nem tette meg nyíltan, s elhallgatta állásfoglalását.
Csütörtökön reggel, az első amerikai bombák felrobbanása után a következőképpen reagáltak az egyes országok politikai vezetői:
PRÁGA -- Václav Klaus cseh államfő ismételten hangsúlyozta, hogy országa nem részese az Irak elleni koalíciónak. Az Irakba irányuló amerikai hadiszállítmányok számára Csehország megnyitotta légterét és közlekedési vonalait. Vegyvédelmi egysége Kuvaitban van.
PÁRIZS -- Franciaország a hadműveletek megkezdésekor nyilatkozatban fejezte ki mélységes aggodalmát, ahogyan azt a külügyminisztérium közölte. Franciaország reményét fejezte ki, hogy a konfliktus mielőbb véget ér. Felszólította az érintett térség országait, tartózkodjanak olyan kezdeményezésektől, amelyek ronthatnák a helyzetet. Jaques Chirac elnök sajnálatát fejezte ki a háború kirobbanása felett.
ANKARA -- A török államfő kételyeit fejezte ki afölött, hogy legitim-e az USA egyoldalú katonai lépése Irak ellen. Még a nap folyamán Törökország lehetővé tette az amerikai erők összevonását területén, s azt követelte, hogy területének védelme érdekében a török haderő hídfőállást építhessen ki Irak északi sávjában.
BUDAPEST -- Medgyessy Péter magyar miniszterelnök a kormány biztonságpolitikai kabinetjének ülése után hangsúlyozta, hogy Magyarország nem részese a fegyveres konfliktusnak, nem hadviselő fél, a magyar kormány nem küld katonákat Irakba.
BERLIN -- Gerhard Schröder német szövetségi kancellár mély aggodalmát és csalódottságát fejezte ki az első Irak-ellenes légitámadások kapcsán. Hasonló módon negatívan reagált az USA lépésére Joschka Fischer, a német diplomácia vezetője.
OSLO -- A norvég államfő sajnálatát fejezte ki a háború kitörése fölött. Felhívta a figyelmet arra, hogy az USA-nak nincs jogi alapja az Irak elleni fegyveres fellépésre.
VARSÓ -- Az Egyesült Államoknak joga van elvárni szövetségeseitől, hogy a Huszein iraki elnök rendszere ellen indított háborúban nem hagyják magára. Ezt a lengyel parlament elnöke jelentette ki. Lengyelország nem marad tétlen e téren -- hangsúlyozta.
BRÜSSZEL -- A belga kormányfő sajnálatát fejezte ki az iraki hadművelet megindítása fölött, s megígérte Irak lakosságának, hogy humanitárius segítségben részesíti.
STOCKHOLM -- A svéd miniszterelnök elítélte az amerikai haderő Irak elleni támadását. A fegyveres támadás véleménye szerint az emberi jogok megsértését jelenti.
DZSAKARTA -- Indonézia élesen elítélte az egyoldalú Irak elleni támadást, felszólít az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésének összehívására. Ezt Sukarnoputri indonéz elnök asszony jelentette ki.
VATIKÁN -- A Vatikán szóvivője sajnálatát fejezte ki az Irak elleni hadművelet megindítása fölött.
RÓMA -- Silvio Berlusconi olasz kormányfő azt az óhaját fejezte ki, hogy az iraki háború gyors lefolyású legyen és ne követeljen sok áldozatot.
HELSINKI -- Halonen asszony államfő elnökletével összeült a finn parlament külügyi és biztonságpolitikai bizottsága. A bizottság állásfoglalásában elfogadhatatlannak minősíti az erő alkalmazását az ENSZ felhatalmazása nélkül.
KOPPENHÁGA -- Rasmussen dán kormányfő meggyőződését fejezte ki, hogy az áldozatok száma a kirobbant konfliktusban a lehető legcsekélyebb lesz. Dánia, szavai szerint, még nincs hadiállapotban. A miniszterelnök egy héttel korábban támogatásáról biztosította az USA-t. Országa a Perzsa-öbölbe egy tengeralattjárót küldött.
BRÜSSZEL -- Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke az iraki háború megkezdését a világ minden országa számára "szomorú és sötét" napnak nevezte. Nyilatkozatában reményét fejezte ki, hogy a háború rövid ideig tart majd, a lehető legkisebb véráldozattal jár és a lehető legkevésbé bontja meg a régió stabilitását.
A nyilatkozatokban elhangzott vélemények és állásfoglalások merőben ellentétesek. Svájc például a háború idejére megtiltotta amerikai repülőgépeknek, hogy használják légterét, Spanyolország viszont úgy véli, üdvözlendő, hogy a nemzetközi jog Irakban újra érvényesül. Az iraki háború kapcsán megnyilvánult állásfoglalások a jelek szerint még sokáig a háború befejezése után is beárnyékolják a nemzetközi kapcsolatokat a világban.
BÁTSY GÉZA
A római Parade nevű lap tette közzé a világ jelenlegi tíz legnagyobb diktátorának listáját. A tíz vezér lényegében korlátlan hatalommal rendelkezik a saját országában. S hogy hogyan kerülhet fel valaki a tíz lagnagyobb (illetve legkönyörtelenebb) diktátor listájára? Ehhez néhány feltételt kell teljesítenie: likvidálnia kell politikai ellenfeleit, üldöznie és terrorizálnia kell a polgárokat, valamint állandó fenyegetést kell jelentenie a szomszéd államokra.
A diktátoroknak van egy közös vonásuk: a hatalmat a saját meggazdagodásukra használják fel, s a kritika legkisebb jelét sem tűrik el. A tízes "toplista" befolyásos nemzetközi szervezetek bizonyítékai alapján állt össze, mint amilyen a Freedom House, az Amnesty International vagy a Human Right Watch.
1. Kim Chong-il (61 éves) -- 1994-ben, a legendás hírű Kim Ir Sen után került hatalomra Észak-Koreában.
2. Fahd király (80) és Abdullah herceg (79) -- 1982, illetve 1995 óta állnak Szaúd-Arábia élén.
3. Szaddám Huszein (65) -- 1979-ben lett Irak államfője.
4. Charles Taylor (55) -- 1997-től Libéria elnöke.
5. Tan Shwe (70) -- a generális 1992 óta Burma vezére.
6. Teodoro Obijan (60) -- 24 éve áll az Egyenlítői Guinea élén.
7. Szamarmurad Nijazov (62) -- a türkmén kommunisták volt vezére személyi kultuszt alakított ki maga körül, s a "türkmének atyja" megszólítást is kierőszakolta magának.
8. Muammar Kaddáfi (60) -- 1969 óta áll Líbia élén.
9. Fidel Castro (76) -- 1959 óta a Kubai Köztársaság elnöke, s a mai napig kommunista rendet tart fenn.
10. Alekszander Lukasenko (48) -- 1994 óta elnöke Fehéroroszországnak. A volt szovhozelnök egyre inkább antidemokratikus felfogásról tesz tanúbizonyságot.
-fé-
Az idei év legfontosabb változásai
Nem mindenki adóköteles
Mit számíthatunk le az adóalapból?
Mi után kell adóznunk?
Ĺtalányadónál a tavalyi év az alap
Március végéig a vállalkozóknak és azoknak, akik főállásuk mellett más bevételi forrással is rendelkeznek, adóbevallást kell készíteniük, sőt az adóbevallást legkésőbb a hónap utolsó napján be is kell adniuk, s az adót is be kell fizetniük.
Az adóbevallás terén az idén is több módosításra került sor. A legfontosabb változás talán az, hogy azoknak is kell adóbevallást készíteniük, akik az elmúlt évben állást változtattak, vagyis egynél több munkáltatónál dolgoztak. Nem bújhatnak ki azonban a bevallás alól azok sem, akik ugyan egy munkaadónál dolgoztak, ám nem kérték fel a munkáltatójukat időben, hogy készítse el helyettük a bevallást. S nem kerülhetik el az adóbevallást azok sem, akik külföldön dolgoztak, vagy az éves alkalmi bevételeik összege meghaladta a 10 ezer koronát.
Az adó kiszámítása viszont nem változott. Azaz: először is az összes bevételeinket számoljuk össze, az összegből vonjuk le a kiadásainkat és az adózatlan tételeket. Aztán a végösszegből kiszámíthatjuk az adónkat.
Persze a valóság nagyon más. Ha ugyanis ilyen egyszerű és könnyű lenne a művelet, az adószakértőknek és a különféle gazdasági tanácsadóknak felkopna az álluk!
Minden adózó 38 760 koronával csökkentheti az adóalapját, továbbá minden egyes, 26 éven aluli, tanulmányait végző gyermek után 16 800 koronát, a saját bevételi forrással nem rendelkező házastárs után pedig további 12 ezer koronát számíthatunk le.
A súlyosan egészségkárosodott gyermek után 33 600 korona írható le. A velünk közös háztartásban élő házastársra, férjre és feleségre egyaránt 12 000 koronát lehet leírni. A házastárs bevétele azonban nem haladhatja meg a 38 760 koronát. Ez főleg azokra a háztartásokra érvényes, ahol a feleség szülési szabadságon van, vagy munkanélküli.
A részleges rokkantsági nyudíjat kapó személy 8400 koronát, a teljes rokkantsági nyugdíjban részesülő egyén pedig 16 800 koronát számíthat le az alapjából. Az a részleges vagy teljes rokkantnyugdíjas, akinek súlyos egészségkárosodásról szóló igazolványa van, 48 000 koronát számíthat le.
Az alkalmazottak a vállalkozóktól eltérően, néhány leszámítható tételt kivéve, egyéb tételekkel nem csökkenthetik az adóalapjukat.
Adót csak akkor fizetünk, ha az meghaladja a 100 koronát. Az adóhivatal is csak akkor téríti meg az esetleges túlfizetést, ha az adó meghaladja a 100 koronás összeget. Azt, hogy visszakapjuk a túlfizetést, írásban kell az adóhivataltól kérvényeznünk.
Adóbevallásunkat a nekünk megfelelő adóíven kell megtennünk. A magánszemélyeknek 5 fajta adóív áll rendelkezésükre. A társaságok számára 1 adóív készült.
Nézzük a magánszemélyek adóíveit. Az A típusú íven azok tehetik meg adóbevallásukat, akiknek mindössze a munkáltatótól származik bevételük. A B1-es íven (ezt használják a legtöbben) a vállalkozók és mindazok vallják be adójukat, akiknek a munkáltatójuktól kapott tételeken kívül egyéb bevételeik is voltak. A B2-es ív azoké a vállalkozóké, akiknek részleges adóalapja meghaladja a 25 százalékot. (A túllépett összeget visszakérhetik, ám a tételt három éven belül be kell fektetniük.) A B3-as adóív a mezőgazdasági termelőkre vonatkozik, a C íven pedig az átalányadózók vallják be jövedelmeiket.
Érdemes tudni, hogy nagy valószínűséggel az idei év az utolsó, amelyben a vállalkozók még az átalányadózás mellett dönthetnek. A szakértők azonban állítják: még mindig érdemes az e fajta adózásra áttérni, hisz még nem teljesen bizonyos, hogy eme adózási mód végképp megszűnik. Ahhoz azonban, hogy az átalányadózás mellet dönthessünk, több feltételt kell teljesítenünk.
Március 31-ig annak a vállalkozónak is be kell adnia a tavalyi évre szóló adóbevallást és ki is kell fizetnie az adót, aki az idén dönt az átalányadózás mellett. De: március végéig be kell vallania és ki kell fizetnie az átalányadót is. Az átalányadót ugyanis előre, vagyis az idei évre kell fizetni. Kiszámításánál a tavalyi esztendő bevételeit veszik alapul. Kezdő vállalkozóknál a várható bevételek képezik az alapot, s a vállalkozói engedély megszerzését követő 30 napon belül kötelesek az adót kifizetni.
A szóban forgó adózási formát elsősorban kisvállalkozók, mezőgazdasági termelők és szellemi szabadfoglalkozású egyének választhatják. Fontos azonban, hogy az éves bevételeik nem haladhatják meg a 2 millió koronát, s nem lehetnek hozzáadottérték-adó és jövedéki adó fizetői sem.
Ha adóívünk kitöltéséhez adótanácsadót kérünk fel, elég, ha az ívet június végéig adjuk le. Ehhez viszont az adózónak írásbeli felhatalmazást kell az adótanácsadó számára az adóbevallás elkészítéséhez adnia és ezt március végéig be kell az illetékes adóhivatalhoz nyújtania.
Adónkat, átutalással, szlovák koronában fizetjük meg, a kisebb összegeket azonban az adóhivatalban, helyben készpénzben is kifizethetjük.
Ha mielőtt vállalkozásba kezdtünk volna, több mint fél évig állástalanként tartottak nyilván, a vállalkozás első két évében nem kell adót fizetnünk. Ugyanilyen kedvezményeket élvezhetnek azok a frissen végzett közép- és főiskolások is, akik a tanulmányaik befejezését követő fél évben kezdtek el vállalkozni.
Átalányadósávok (szlovák koronában számítva)
Kulcs Bevételig
2 % 500 000
2,25 % 1 millió
2,5 % 1,5 millió
2,75 % 2 millió
A Lottózók játékonként 300 ezer koronás bevételig nem adóznak. A 300 ezer koronán felül azonban a nyeremény 20 százalékos adót von maga után. A különféle reklámversenyeken vagy sportjátékokon nyert pénz vagy egyéb nyeremény 5 ezer koronáig nem adóköteles. A média által kifizetett honoráriumokat havi 4 000 koronáig speciális 10 százalékos adóval sújtják. A 4 ezer korona fölötti összeget viszont már be kell az adóalapunkba számítani.
Sok adózó a bevallást a végső határidőt jelentő március utolsó napjaira hagyja. Aztán csodálkoznak, hogy órákig kell sorban állniuk. Az esetleges sorban állást úgy kerülhetik ki, hogy az adóívet ajánlott levélben elküldjük, az adót pedig postai utalványon fizetjük meg. A feladás legutolsó napja március 30. lehet. Ha ugyanis a határidőt lekéssük, büntetést fizetünk.
Vigyázat, az adóhivatal a múlt évért befizetett adónkat 2008 végéig ellenőrizheti! S a büntetés akár 1 millió koronára is rúghat.
Nem éri meg tehát kockáztatni!
Jó tudni még, hogy az adóbevallás leadásának közelgő határideje miatt az adóhivatalok március 24. és 31. között meghosszabbíthatják ügyfélfogadási óráikat.
(ZOLCZER)
Néhány hónap múlva, pontosabban: 2003 szeptemberében, Kárpát-medencei összmagyar labdarúgó-diákbajnokság kezdődik. A versenysorozat a baráti kapcsolatok létesítésén és a hagyományok erősítésén túl a Kárpát-medence magyar diáksportjának az anyaországgal és a többi határon túli magyar közösséggel való találkozását szeretné elősegíteni.
Nézzük a részleteket. A részvételhez diákigazolvány, 3 hónapnál nem régebbi sportorvosi vizsgálat, valamint (az esetleges sérülések esetére) belesetbiztosítás szükséges. A versengésbe minden Kárpát-medencei magyar nyelvű vagy részben magyar nyelvű iskola benevezhet. A csapatok területi szinten tízes csoportokban kezdik meg a küzdelmeket. Minden csoportból a győztes gárda jut tovább a regionális döntő felé.
Az első korcsoportba az 1990. január 1. és 1988. december 31. között, a másodikba pedig az 1987. január 1. és 1984. december utolsó napja között született fiúk kerülnek. A selejtezők, sorsolás szerint, az adott magyarlakta részeken (Románia, Szlovákia, Szerbia, Ukrajna, Horvátország, Ausztria, Szlovénia) kerülnek sorra. Az elődöntők már Magyarországon, négy városban, előreláthatóan Debrecenben, Kecskeméten, Hévízen és Székesfehérvárott zajlanak majd. A középdöntők helyszíne Gödöllő és Balatonfüred, a mindent eldöntő finálé pedig Budapesten, a Puskás Ferenc Stadionban lesz.
A részben magyar nyelvű iskoláknál a benevezett játékosok közül (18 fő) maximum 4 lehet nem magyar nemzetiségű, s közülük egyszerre legfeljebb 3 tartózkodhat a pályán. A selejtezők költségeit a helyi önkormányzatok, vállalkozók, szülők állják, a magyarországi döntők lebonyolítását viszont (utazás, szállás, étkezés, kulturális programok, kirándulások) már az Aranycsapat Alapítvány fedezi.
A legjobbak a Kupán kívül érmet és oklevelet kapnak. Ezenkívül különdíjat vehet majd át a legjobb játékos, a legjobb kapus, a gólkirály, sőt a legjobb játékvezető is, s a Fair-play-díj is gazdára talál. Nevezni 2003. április végéig lehet. A nevezési szándékot az Aranycsapat Alapítvány, 1063 Budapest, Andrássy út 23. címre kell elküldeni. Az érdeklődők a 00-36-20-344-18-58-as telefonszámon és a 00-36-1-352-17-08-as faxszámon részletes tájékoztatást kérhetnek.
ZÉ-ELL
A passyi villában, ott Párizs közelében, a halottas ágynál a feladatát teljesítő pap félhangon mormolta a feloldó imát, mikor a haldokló suttogva megszólal: “Milyen szép hangja van, Prete...”
S akit az emberi hang szépsége foglalkoztatott élete utolsó perceiben is, az nem más, mint a bel canto utolsó mestere, maga Gioacchino Rossini.
Mikor pár éve Pesaróban jártam s ott álltam ama szobában, melyben a városi kürtös és a szép varrólány fia meglátta a napvilágot, azon a hatalmas távolságon elmélkedtem, mely a szegény szobácska és a luxusvilla halottas szobája között tátong. Számokban kifejezve ez 76 év, melynek első fele az üstökösé, aki 37 év alatt 39 zenés színpadi művet alkotott, majd a második pedig már azé, aki csak a kulináris örömöknek hódolt, az “á la Rossini” recepteket alkotóé, hogy mikor az emberi hang nagy értője távozik az élők sorából, az ifjú generáció csodálkozva kérdi: “Hát ő még élt?...”
Rossini zenei hagyatéka igen gazdag és változatos. Változatos, mert ott vannak a vígek, a “buffák”, mint teszem azt a Sevillai borbély és a Hamupipőke, valamint a “seriák”, tehát a komolyak, mint mondjuk a Mózes és az Otello, de változatos, mert a remekek mellett ott vannak a sebtiben odavetett, egy kaptafára gyártott, s ma a feledés homályába süllyedt művecskék is.
Operánk évadja harmadik bemutatójaként a nagy Gioacchino huszadik opuszát, a Hamupipőke, avagy a jóság diadala című briliáns buffáját tűzte műsorára. Hogy a produkciónak igazi közönségsikere lesz, annak záloga Jozef Bednárik rendezése, Dušan Štefánek zenei irányítása, Vladimír Čáp ötletes színpadi képe, Ľudmila Várossová ízléses jelmezei, Kovács Kálmán jó hangú férfikórusai, valamint Šárka Ondrišová koreográfiája.
Bednárik vitathatlanul ötletgazdag rendező, s most is egy merész csavarulattal az alaphelyzetet — a jó öreg mesebeli Hamupipőkéről van szó — egy mai, divatos konditerembe helyezi. Én itt látom az alapvető ellentmondást. Bár a szöveget a mai divatnak megfelelően olaszul éneklik, de a kiírón ott a szlovák fordítás, s így tudjuk, hogy Don Magnifico, a lerobbant báró, vagyonos vők útján képzeli anyagi helyzetének jobbra fordulását. Ezzel szemben itt és most Don Magnifico — mint azt a megelevenített nyitányban látjuk — egy ugyancsak jól menő konditerem tulajdonosa, ahová özönlenek a vendégek, sőt hercegünk, Don Ramiro és komornyikja, Dandini is itt ápolják kondíciójukat... Az intézetet Don Magnifico két beképzelt leánykája vezeti, míg Hamupipőkének, a lenézett féltestvérnek csak a seprő és a szemeteslapát kezelése jut. De hát hagyjuk a logikát, hiszen meséről van szó...
A konstans egységszín alapárnyalata a kórházi műtők almazöldje és stílusosan a mai sportos szerelés, viszont a deus ex machina-szerűen megjelenő hercegi világot – markáns kontrasztként a hófehér barokk pompa jelöli. Ebben a látványos környezetben zajlik aztán az ismert mese, s az álruhás herceg meg is találja szerelmét, a takarító Angelinát...
A zenei megvalósítás szinte kifogástalan. Legpozitívabb erénye, hogy az együttes, némi kivétellel, rá tudott hangolódni Rossini fürge lábon pergő zenei stílusára. A két Magnifico – Peter Mikuláš és Ladislav Neshyba – bár más-más megközelítésben, de kitűnő. Jolana Fogašová fekete-kék toalettjében ama hercegi bálon eszményi jelenség, kár, hogy magasságai olyan élesek. A másik “takarítónő”: Denisa Šlepkovská stílusosan lekerekítve énekel. Sajnos, a Pestről kölcsönkért Ocsovai János Ramiro herceg szerepében, melyet otthon is énekel, csalódás. (A hazai Klein Ottó csak később fog bemutatkozni.) A két komornyik, az atyáskodó Ján Ďurčo és a haver Pavol Remenár egyaránt telitalálat. A kétszer két testvér – Petra Nőtová, Erika Strešňáková, Gabriela Hübnerová, Monika Fabiánová – egyaránt felfuvalkodottak. Galla János, mint Alidoro, a nevelő mágus viszont szenved és küzdelmet folytat Rossini már említett fürge muzsikájával.
Bevallom, Dušan Štefánek teljesítménye meglepett, de örvendek, hogy ilyen érdemlegesen tette magáévá a nagy Gioacchino sziporkázó muzsikáját.
Varga József
Három választási ciklus után 2003. január 7-én megújult Királyhelmec vezetése. Nagy Dezső személyében új ember került a polgármesteri székbe, de az önkormányzati képviselők többsége is kicserélődött. Másfél hónapnyi tapasztalattal a háta mögött a polgármester urat arra kértem, számoljon be olvasóinknak a hatalomváltás körülményeiről, a város pillanatnyi helyzetéről és legsürgetőbb feladatairól.
— Amikor december 8-án a választási bizottság elnökétől átvettem a győzelmemről szóló hivatalos okmányt, megkérdeztem, mi a további teendőm. Ő azt ajánlotta, várjak, amíg a hivatalban lévő polgármester nem hív. Reméltem, hogy elődöm egy beszélgetés keretén belül felvázolja majd a város folyamatban lévő ügyeit, esetleg megbeszéli a beiktatási ceremónia részleteit. Erre azonban nem került sor, csupán a január 7-ei beiktatásra szóló írásbeli meghívót kaptam kézhez. Ennek többek között az lett a következménye, hogy a beiktatás után elmaradt a bizottságok megalakítása, Pásztor úr pedig pusztán a városháza kulcsait adta át nekem azzal a megjegyzéssel: minden dokumentum a városi hivatalban található. Ezután eltávozott. Egykori hivatalvezetője ugyancsak azt állította: egymaga képtelen a város ügyeinek átadására, mert számos információnak nem is volt birtokában. Az aktákat az egyes osztályokon keressük. Jó ideig nagyrészt abból állt a napi munkánk, hogy megpróbáltuk felgöngyölíteni a város ügyeit. A postakönyvben mindig vár valami aláírásra, s még mielőtt az adott dokumentumot ellátom kézjegyemmel, kikérem a témához kapcsolódó iratokat, hogy megismerkedhessem az előzményekkel.
Az már egyértelmű, hogy a városházán az ügyintézés finoman szólva decentralizáltan működött, hiszen nem találunk egyetlen embert sem, aki a dolgokat képes lenne velünk elejétől a végéig megismertetni. Egyelőre a városi hivatal működésére vonatkozó szabályzatot is keressük, azt, hogy az egyes alkalmazottaknak mi a hatáskörük. Az önkormányzat második ülése egyébként megbízott azzal, hogy levélben szólítsam fel a volt polgármestert és hivatalvezetőjét: készítsék elő megfelelőképpen a város ügyeinek átadását. Pillanatnyilag a megtalált iratokat rendszerezzük és tesszük áttekinthetővé. Természetesen ezzel százszor több időt fecsérelünk el, mintha az aktákat valaki készen lerakná az asztalra, és elmagyarázná az ügyek állását. De az ilyesfajta együttműködéshez hiányzik a hajlandóság.
Mit tudhatunk meg a város anyagi helyzetéről?
— Királyhelmec tartozásainak legnagyobb tételei a szemétszállítással, illetve a távfűtéssel kapcsolatosak. Furcsa, hogy bár mindkét szolgáltatást privatizálták, az értük fizetendő összeget mégis a városnak kell behajtania. Királyhelmecnek ugyancsak e két területen vannak követelései a lakossággal szemben.
Városunknak korábban is voltak banki kölcsönei. 2002-ben újabb 11 millió koronát vett fel 10%-os kamat mellett azzal, hogy 2003-tól évi 10%-ot törleszt. Ez havonta több mint 100 000 koronát jelent, így a visszafizetés nagyon megterheli majd a város kasszáját.
Hány alkalmazottja van a városnak?
— A városi hivatalnak 22, de mi fizetjük a lakásgazdálkodási, illetve a közterületfenntartó egység dolgozóit, valamint a szabadidőközpont és a városi rendőrség alkalmazottjait is. Most folyik az alkalmazotti munka hatékonyságának a felmérése, ugyanis a költségvetés több mint felét a bérköltségek teszik ki. Úgy tűnik, túlterhelt és kihasználatlan részlegekkel egyaránt rendelkezünk. A jelenlegi gazdasági helyzetben csak a takarékosság lehet a célunk, az, hogy kevesebb ember is képes legyen elvégezni a munkát. Ez távlatilag valószínűleg a számítástechnika segítségével oldható meg. Annak színvonala azonban egyelőre kiábrándító.
Milyen feladatok körvonalazódnak a jövőre vonatkozóan?
— Számtalan szegény ember panaszát hallgattam már végig, s olyan emberi nyomorúságot ismertem meg a beszélgetésekből, amelyet hallani is rettenetes. Egyszerűen nyomasztó a városban élők nyomora. A legborzasztóbb viszont a tehetetlenség; az, hogy nem tudok rajtuk segíteni. Az önkormányzat nincs rá felkészülve. Fontos lenne a szociális védőhálót — az állami szervekkel közösen — a szenvedések enyhítése érdekében újragondolni. Véget kell vetni az alibista hozzáállásnak: ha nincsenek szociális lakások, nincsenek szociális esetek sem, tehát nincs mivel foglalkozni.
A nyomor természetesen a munkanélküliség következménye is. Ahogyan a kampány során megígértem, képes vagyok a városba tőkét hozni, és mindent meg is teszek a munkalehetőségek megteremtése érdekében. Legközelebb az egykori bútorgyár épületét megvásároló olasz tulajdonos fog ipari tevékenységhez kezdeni nálunk. Már felélesztettük az ipari park ötletét is. Megtartottuk ez ügyben az első szakmai találkozót. Mindent elkövetünk, hogy elmozduljunk a holtpontról.
Polgármester úr, négy év múlva mikor lesz elégedett saját munkájával?
— Ha a városi hivatal áttekinthetően és rugalmasan működik majd, magas szakmai színvonalon. Az önkormányzatot illetően fontos, hogy a bizottságok gördülékenyen végezzék munkájukat, a gondok oldódjanak és ne halmozódjanak. A polgármesternek az a dolga, hogy az önkormányzati testülettel együtt, a bizottságok közreműködésével foglalkozzék a lakosság gondjaival. Ha a bizottságok ülései nyilvánosak lesznek, a polgároknak is biztosítjuk a beleszólási lehetőséget, s az önkormányzat elé olyan javaslatokat tudnak terjeszteni, amelyek kidolgozásában a lakosság is részt vett.
Feladatom még a politikai, gazdasági és testvérvárosi kapcsolatok szervezése, illetve a tőke idecsalogatása. Ezekben szeretnék az általam felállított mércének megfelelni. Nem törekszem diktátori hatalomra, komolyan gondolom a demokratikus elvek érvényesítését. Ha az önkormányzati tagok mindegyike a közösségi célokat helyezi előtérbe, nem lesz közöttünk semminemű ellentét.
Fel kívánja-e újítani a feledésbe merült lakossági fórumokat?
— Feltétlenül. Már az elsőt meg is tartottuk volna, ha áttekinthetőbb helyzetet örökölök. Amint úgy érzem, hogy felkészült vagyok, átlátom a helyzetet, azonnal összehívom a fórumot. Egy-egy önkormányzati ülés helyszíni közvetítésétől sem zárkóznék el, de ehhez a műszaki adottságok egyelőre hiányoznak.
Zsebik Ildikó
A Biztonsági Tanácsban dúló huzavona és az európai--amerikai nézeteltérések abba a közhelynek számító eredménybe torkolltak, hogy az erősebb akarata érvényesül. Az Egyesült Ĺllamok és a vele egyetértő szövetségesek -- Colin Powell szerint 35 ország -- csütörtök hajnalban megkezdék a háborút Irak ellen.
A háború váratlan módon kezdődött: a masszív légitámadások sorozata helyett viszonylag kis erejű csapás indult 40, többnyire hajókról indított Tomahawk cirkálórakétával pontosan kiszemelt bagdadi célpontok ellen. Ezt az utolsó pillanatokban döntötték el, mert hírszerzői jelentés szerint megtudták, hol tartózkodik éppen Szaddám Huszein és szűkebb vezérkara. ůgy vélték, a főparancsnok kiiktatásával már a kezdet kezdetén véget is lehetne vetni a háborúnak. A rakétacsapás a jelek szerint három csúcsvezetőt megölt ugyan, de Szaddám Huszein életben maradt, sőt egy órával később beszédet mondott a bagdadi televízióban. Ezek után már az előre kidolgozott tervek szerint folytatódott a hadjárat.
A támadó ékek taktikája
A háború nem összefüggő frontvonalon, hanem három támadó ék formájában indult, miközben folyamatosan bombázták Bagdadot és számos más várost. A bombázók tucatnyi ország harminc támaszpontjáról, valamint öt anyahajóról indultak, az első három napon ezernél több légicsapást mértek a célpontokra. A szárazföldi erők támadó ékjeinek fő csapása Bagdad irányában indult Kuvait felől. ňránként 40 km-es sebességgel haladt a gépesített hadoszlop gondosan kerülve a lakott településeket. Naszirijánál a támadó ék megtorpant. Csak egy városrészt és a hidat foglalták el, mert itt lehet átkelni az Eufrátesz folyón. Ez sikerült és vasárnapra már 160 km-re voltak Bagdadtól. Nadzsaf városánál gyanús, álcázott vegyiüzemet találtak az amerikai csapatok a sivatagban. Az igazgatót, egy tábornokot, foglyul ejtették.
A másik ék Bászra felé nyomult, a másfél milliós nagyváros előtt tankcsatára került sor, aminek eredményeképpen az amerikaiak elfoglalták a város nyugati részét és repülőterét. A harmadik ék a déli olajkutak felé haladt, hogy mentse az olajkutakat, amelyek mind alá vannak aknázva, és néhányat már felgyújtottak az irakiak. Az 1074 olajkút közül vasárnap 7 égett. Az ország északi részén levő olajmezőket vasárnapig nem sikerült elfoglalni.
Franks, a főparancsnok
Az egész hadművelet főparancsnoka Tommy Franks négycsillagos amerikai tábornok a katari Dohában (itt van a főhadiszállás) tartotta első sajtóértekezletét, de csak három nappal a hadművelet megkezdése után. A tábornok kilátásba helyezte: "A fő offenzíva sokkoló erejű, meglepetésszerű és rugalmas lesz". Elárulta a hadművelet céljait: a Huszein-rendszer megdöntése, a tömegpusztító fegyverek felszámolása, az Irakban élő amerikaiak megmentése, az iraki nép olajkútjainak megóvása. Szavaiból kitűnt, a taktika minden előző háborútól eltérő, kerülik a nagy csatákat, mert Huszein erőit a nagyvárosokban összpontosította, ott pedig a polgári lakosság szenvedné meg a harcok árát. A hadműveletek a pillanatnyi helyzethez alkalmazkodnak. Olyan területekre igyekeznek terelni az iraki haderőt, ahol azt légibombázással meg lehet semmisíteni. Szombaton 700 katona adta meg magát, s vasárnap kétezer fölé nőtt a számuk. Umm Kaszr városába sem hatoltak be az amerikaiak, a kikötőt azonban ellenőrzik. Ki akarták csalogatni a katonákat a városból. Ez sikerült is, vasárnap ellentámadást indítottak itt az irakiak. A nyugati fronton a britek és ausztrálok három repülőteret foglaltak el Irak területén, úgyhogy már innen is indíthatnak légicsapásokat. Szőnyegbombázásokra, lakott települések megsemmisítésére nem került sor. A B--52-es bombázókat bevetették ugyan, de ezek pontos célokra indított önvezérlésű bombákkal támadtak.
A török probléma
A parlamenti határozat ellenére Törökország nem bocsátotta az amerikai gépek rendelkezésére légterét. Feltétele az volt, hogy a török haderő megszállhassa Irak északi részét. Ez ellentétes az USA érdekeivel, mert a kurdok lakta területeken török--kurd harcok robbannának ki, ami a jelen helyzetben akadályozná a hadműveletet. Amerika inkább lemondott a török együttműködésről. Állítólag 1500 török katona mégis behatolt iraki területre, ám csupán a már évek óta 600 katonával megszállt, ún. biztonsági zónába, a kurdokkal nem csaptak össze. A határon azonban 40 ezer török katona áll készenlétben. Az amerikai erők a térségbe sietnek, hogy megakadályozzák a török--kurd összecsapást.
Áldozatok
Mivel a légibombázások célzottak és a jelek szerint pontosak, a polgári áldozatok száma viszonylag csekély. Négy újságíró életét vesztette, hárman délen a harci övezetben, valószínűleg brit katonák lövéseitől, egy északon merénylet következtében. Sebesült a bombázott városokban sok van, de lapzártáig a létfenntartáshoz szükséges villanyáram- és vízszolgáltatást nem rombolták szét Bagdadban sem, bár itt legutóbb 7 lakóházat is lebombáztak. A szövetséges haderőnek a hét végéig kb. 30 emberáldozata volt. Bászra bombázásakor 77 civil vesztette életét és 366-an megsebesültek. A kuvaiti amerikai sátortáborban egy mohamedán vallású amerikai őrmester kézigránátot dobott a tiszti sátorba, egy ember meghalt, heten megsebesültek. Az irakiak -- állításuk szerint -- az amerikaiak 5 repülőgépét és két helikopterét lőtték le. Egy amerikai Patriot rakéta brit Tornado vadászbombázót lőtt le tévedésből.
Dánia belépett a háborúba
A dán kormány közölte, belépett az iraki háborúba. A térségbe egy tengeralattjárót, néhány korvettet és 1400 katonát küldött. A szövetségesek taktikája alapján arra lehet következtetni, hogy a városok romba döntése nélkül akarják elérni a Huszein-rendszer összeomlását. Ezért az iraki haderő elit alakulatai a városokban összepontosulnak. Franks tábornok nyilvánvalóvá tette, hogy a háború nem az irakiak, hanem a Huszein-rendszer ellen folyik. George Bush elnök szombati nyilatkozata szerint nem várható a háború gyors befejezése.
(V. G. összeállítása)
Jelige: "Kertet elválasztó kerítés"
A szomszédom a kertünket elválasztó drótkerítését 7 méteres szakaszon kb. 2 m magas pléhlemezekkel egészítette ki. Ezen a részen a kertem árnyékban van és csökkent itt a termés. A városháza dolgozói háromszor voltak a helyszínen és azt mondták, hogy a szomszéd jogosan járt el, nem szegett meg semmilyen szabályt függetlenül attól, hogy nekem kárt okoz az árnyékolással. Valóban létezik olyan törvény, ami lehetővé teszi a kertet elválasztó meglévő drótkerítés ilyen jellegű megváltoztatását? Milyen módon lehet a szomszédtól kártérítést követelni?
A szomszédjogokat a Polgári Törvénykönyv 127-es paragrafusa szabályozza. Ennek értelmében a tulajdonos köteles tartózkodni mindentől, amivel a körülményekhez képest a megfelelőnél nagyobb mértékben zavar másokat, vagy amivel komolyan veszélyeztetné más jogainak alkalmazását. Ezért nem veszélyeztetheti a szomszéd épületét vagy telkét saját telkének vagy épületének módosításával, a körülményeknek megfelelő mértéket túlhaladó zajjal, porral, hamuval, füsttel, gázokkal, gőzökkel, szagokkal, szilárd vagy folyékony hulladékkal, fénnyel, árnyékolással és rezgésekkel. Továbbá nem engedheti meg, hogy háziállatai átjussanak a szomszéd telkére és nem teheti meg, hogy kíméletlenül vagy a nem megfelelő évszakban távolítsa el a telkéről a szomszéd fájának gyökereit vagy ágait.
Mivel a szomszédok közötti viszony és körülmények minden esetben különbözőek, a szomszédjogot a kölcsönösség alapelvén fektették le azzal az általános megfogalmazással, hogy minden ingó és ingatlan dolog tulajdonosa köteles tartózkodni attól, hogy más jogait veszélyeztesse, vagy őt mértéken felül zaklassa. Minden ilyen eset egyedi, és a bíróság a konkrét zaklatási formától függően jár el.
Az ön esetében tény, hogy a szomszédnak valóban joga volt a kerítését módosítani úgy, ahogy azt ön leírta. A kerítés magassága átlagosan elfogadott, területileg nem foglalja el az ön telkének a részét, nincs összefüggő beton alapja.
Nem valószínű, hogy szabad területen (kertben) egy 7 m hosszú, 2 m magas pléhkerítés olyan komoly kárt okozhatna terméscsökkenés formájában, hogy érdemes lenne miatta bírósághoz fordulni. A bizonyítási eljárás során a bíróság szakértőt, vagy akár szakértőket bízna meg, akik szakértői véleményt dolgoznának ki az árnyékolásról (adott-e vagy sem, milyen mértékű) és arról, hogy mennyi a keletkezett kár, illetve keletkezett-e egyáltalán kár az árnyékolás miatt. Lényeges tényező a mezőgazdasági termelésnél a talaj és a vetőmag minősége, az időjárás, a szakértelem, a megfelelő növényápolás stb. Ezeket figyelembe véve nem tartom valószínűnek, illetve szinte esélytelennek látom, hogy sikerrel járjon a bíróságon a kártérítési igényével, viszont sok kiadása lenne a szakvélemények és a perköltségek miatt.
Ha valóban olyan nagy gondot okoz a szomszéd kerítése, rendezze el a jövőben úgy a veteményeit vagy növényeit, hogy a kevésbé napigényes növények kerüljenek a kerítés problémás 7 méteres szakasza mellé.
Dr. Balla Éva
Hogyan született meg ez a képzőművészeti periodikum?
– Az Ateliér c. művészeti lapot már ötödik éve Komáromban szerkesztjünk és jelentetjük meg, ennek ellenére nem sok lehetőséget kapott arra, hogy a nyilvánosság előtt beszéljünk róla és tágabb teret adjunk a bemutatásának. Hogyan érlelődött meg bennünk a lap megindításának a gondolata? A rendszerváltás után azt észleltük, mintha a régióban élő képzőművészekről és alkotásaikról megfeledkeztek volna. Nem nagyon foglalkoztak velünk, nem tudtunk lapokba dolgozni, publikálni. Úgy éreztük, légüres térbe kerültünk. Ekkor néhányan – írók, képzőművészek – összedugtuk a fejünket. 1997 végén megbeszéltük a dolgokat és 1998 januárjában már meg is jelent a folyóirat első száma. Azóta eltelt öt év és az Ateliér művészeti periodikum most már – és a visszajelzések is azt igazolják – kiforrta magát. Van egy profilja, megfelelő külalakja és reményeink szerint tartalmában is azt hozza, amit elképzeltünk. Úgy tűnik fel tehát, hogy ez a lap életképes. Talán még néhány szót az indulásról... Mindannyian emlékszünk, hogy a régi rendszerben a szlovákiai magyar képzőművészek nem sok lehetőséget kaptak, az alkotásaik bemutatására pedig nem sok tér nyílt, még szakmai lapokban sem. Nem akarok kitérni arra, hogy miért... No most az elgondolás, hogy a szlovákiai magyar képzőművészek alkotásai valahol rendszeresen helyet kapjanak és megmérettesenek a közönség előtt, az olvasók táborában, ezt talán most megvalósult. Vidékünkön – s ezt nem kell összetéveszteni a pejoratív felhanggal emlegetett vidékkel, vagy vidékiességgel – is teremtődneknek olyan alkotások, olyan művészi munkák, mind az irodalomban, mind a képzőművészetben, amelyek bárhol megállnák a helyüket, s elképzelésünk szerint ezeket be kell mutatni. Szóval a remekbeszabott, szép, különös, jelentős és felfigyeltető alkotásokat mindenképpen szerettünk volna bemutatnia a szélesebb nyilvánosság előtt. Egyszerűen az értéket szerettük volna előtérbe hozni.
Ha jól értem, akkor a folyóiratban a különböző nemzedékek, stílusirányzatok, képzőművészeti ágak egyaránt helyet kapnak, tehát nem tesztek különbséget és nem helyeztek előtérbe csak bizonyos irányzatokat, művészi csoportosulásokat.– Nem azt vállaltuk föl, hogy ítéletet mondjunk az egyes művekről, nem műítészi célzattal jelenik meg a lap, hanem, ha szabad így fogalmaznom, inkább a ”fölmutatás” szándékával. Egyfajta tükör kíván lenni magunkról, alkotásainkról, értelmiségünknek erről a rétegéről. És helyet kívánunk adni azoknak is, akik vonzódnak a képzőművészethez és van véleményük. Nemzedéki, stílusbeli ellentétek egyáltalán nincsenek, hiszen tág szemléletű és különböző korú szerkesztők állítják össze a lapot. Semmiképpen nem szeretnénk meghatározni, mi a jó és mi a kevésbé jó a kortárs képzőművészetben, hanem a jó és érdekes alkotásokat szeretnénk megmutatni, felmutatni. S majd az utókor vagy az, aki veszi a bátorságot, hogy megítélje a lapot, illetve a benne közreadott alkotásokat, szíve, lelke rajta.
Ez egy negyedévenként megjelenő periodikum. Miről olvashattunk az utóbbi néhány számban?
– Mint már említettem lapunk profilja kialakult. Ez többek között azt is jelenti, hogy két éve már tematikus számokat jelentetünk meg. A múlt év első számának a betű volt a témája. A másodiknak az ”ikonok, idolok”, a harmadiknak a tűzzománc, de volt számunk, amely a fotóval, a fotózással foglalkozott. Nem sorolom fel valamennyit. A tűzzománcról szóló számunk példának okáért azért volt érdekes, mert erről viszonylag keveset tud a nagyközönség, nem ismerik a tűzzománc-művészet szakmai, technikai fortélyait... Nem beszélve arról, hogy a lap nagyon szép alkotásokat mutatott be a kortárs képzőművészek műhelyeiből. Ha más nem, talán ez is kedvet adhat az olvasóknak, hogy közelebbről megismerkedjenek ezzel a képzőművészeti ággal, amely nekem is szívügyem. Egyébként a lap bemutatta a kecskeméti nemzetközi tűzzománc alkotóműhelyt. Emellett képet kaphatott az olvasó a kortárs magyar zománcművészetről általában is. Talán néhány művész nevét is megemlíthetném. A lapban megcsodálhattuk a magyarországi Turi Endre műveit, a Szibériában élő Nyikoláj Mihajlovics Dofkin orosz zománcművész varázslatos munkáit vagy megismerhettük Bléz Simon Balázst, aki Móricz Zsigmond unokája és Franciaországban él. Sok-sok más dologról hírt adtunk ebben a lapszámban. Sőt még vitát is indítottunk. Példának okáért a szlovákiai magyar gyermekillusztrációról...
Az eddig megjelent számok közül találomra választottad ki azt, amelyik a tűzzománcot mutatja be. Megtudhatnánk valamit a legújabb Atelier tartalmáról is?
– Ezt a számot a fényképnek szenteltük. Elsősorban hazai szerzők írásait és fényképeit adtuk közre. Még Besztercebányáról is érkezett egy tanulmány. Megpróbáltuk felvázolni a fényképezés történetét a kezdetektől, tehát a dagerotípiától egészen a legújabb irányzatokig és technikákig. Bemutatunk műgyűjtőket is, ebben a számban történetesen Molnár György Győrben élő mérnök kapott helyet, aki nagy műpártoló és szenvedélyes gyűjtő.
Gondolom ebben az évben is négy számot adtok ki. Milyen témák kerülnek terítékre?
– Az idei első számunk március végén jelenik meg, ennek a tematikája az avantgárd lesz. A második szám témája a Könyv – illusztráció, a harmadiké a Tér – kép, s a negyedik számé pedig Ünnep a művészetben.
Milyen szempontok alapján választottátok ki ezeket a témákat?
– A második szám témáját, a Könyv – illusztrációt nagyon aktuálisnak érezzük, elsősorban a hazai vonatkozások miatt. Az elmúlt években óriási változások figyelhetők meg a könyvkészítés és -illusztrálás területén. Úgy érzem, az új lehetőségek ellenére még sok a kívánnivaló a könyvillusztrációkban és ez különösen a szlovákiai magyar könyvekre igaz. A harmadik számban, amelynek az alcíme Tér – kép, kitekintenénk egy kicsit a térben és a képben gondolkodva. Szeretnénk becsempészni a lapba a Magyarország határain kívül élő magyar képzőművészek alkotásait, legalábbis ez a szándék, de bővebbet egyelőre még nem tudok mondani. A negyedik szám tartalma is csak most körvonalazódik. Mivel ez a szám az utolsó lesz ebben az évben és valószínűleg az évvégi ünnepek táján kerül a boltokba, úgy gondoltuk, hogy szép, örömet sugárzó alkotásokat vonultatunk föl, amelyek az emberi lelkeket is széppé varázsolják és örömmel töltik el.
LACZA TIHAMÉR
Az ezredforduló egyik legvitatottabb, legellentétesebb érzelmeket kiváltó jelensége az emberi magzat jogaival, jogállásával, illetve az ezzel szorosan összefüggő abortusz-legalizáció kérdésköre.
A művi terhességmegszakítás kérdése orvosi, jogi, szociális, demográfiai és emberi-erkölcsi kérdés, ezért a problémakört csakis komplex módon lehet és érdemes kezelni.
A fejlett világban két, egymással szöges ellentétben álló mozgalom kétféleképpen ítéli meg az abortusz kérdését. A "pro life" mozgalom szerint az emberi élet a fogamzással kezdődik, ezért a magzat jogalany, személy, akit megillet a jogképesség, az élethez való jog és az emberi méltóság tisztelete. Így a művi terhességmegszakítás lényegében emberölés — magzatölés —, ezért ez a beavatkozás csak az anya életének veszélyeztetése esetén engedhető meg. A "pro choice" mozgalom szerint az emberi élet a születéssel kezdődik, a magzat nem jogalany, nem személy. Az anya önrendelkezési joga alapján szabadon dönt a terhesség megtartásáról vagy megszakításáról — különösen annak első harmadában —, mivel testének (méhének) "igénybevételét" szabadon megtagadhatja a magzattól, illetve nem kötelezhető a szülésre.
Az orvostudomány véleménye
A magzat jogállása szempontjából a kulcskérdés: embernek, személynek tekinthető-e? Ha igen: fogamzásának pillanatától, vagy valamilyen későbbi időponttól? Az orvosi szakma egyértelműen a fogamzás pillanatát tekinti az emberi élet kezdetének. A megtermékenyüléskor ugyanis együtt van mindaz a genetikai információ, ami a teljes, kifejlett ember működéséhez szükséges. Dr. Czeizel Endre orvos-genetikus szerint: "A fogamzáskor egyesül a két ivarsejt (ondósejt és petesejt), amely a szülőktől kapott genetikai állomány segítségével lehetséges és valóságos alapot teremt a további fejlődésre. A megtermékenyítést követően már igazolhatók az egyedi biológiai adottságok, pl.: nemük, hormonjaik milyensége, vércsoportjuk stb. … Tehát a fogantatás pillanatától kezdve emberről és életről beszélhetünk." Czeizel szerint minden új fogamzás, minden magzat, minden ember egyedülálló biológiai jelenség: egyéniség, tehát az elpusztult magzat nem pótolható. Az orvostudomány véleménye az, hogy a magzat a különböző fejlődési szakaszaiban végig ugyanaz az egyedi ember marad. Ebből következik, hogy lényegében a születés sem jelent "minőségi ugrást".
Az orvosok szerint a művi terhességmegszakítás következtében a méhnyakcsatorna megszakadhat (ekkor méheltávolítás szükséges), a méh átfúródhat, peterész maradhat vissza, gyulladásos folyamatok (belső nemi szervek gyulladása), menstruációs zavarok, terhességi, szülési és gyermekágyi szövődmények alakulhatnak ki, csökkenhet a termékenység, a nő meddővé válhat, endokrin megbetegedések, daganatos betegségek, pszichés zavarok, méhen kívüli terhesség stb. léphet fel. Nem szabad megfeledkeznünk az abortusz miatti halálesetekről sem. Jól tudjuk, hogy átlagos esetben a szülés sokkal veszélytelenebb és kockázatmentesebb, mint a művi terhességmegszakítás.
A nemzetközi orvosetikai normák Hippokratésztől napjainkig szemben állnak az abortusszal. Az orvosok Hippokratész 2500 éves esküjének genfi változatával esküsznek hivatásukra: "… feltétlenül tiszteletben tartom az emberéletet a fogamzástól kezdve… erre önként és tudatosan adom becsületszavamat!" Hogy lehet akkor, hogy mégis törvényesen végzik az orvosok az abortuszt egy gyógyításra-megelőzésre hivatott állami szervezetrendszer keretében…? Dr. Széll Kálmán szombathelyi professzor szerint: "Bűn tehát egy — mondhatni — teljesen egészséges egyénen kockázattal járó olyan orvosi beavatkozást végezni, amely gyökeresen ellentmond az orvosi hivatásnak, mert különös kegyetlenséggel öl meg egy leendő embert."
"Sajnos nagyon gyakori a fiataloknál elvégzett abortusz" — nyilatkozza dr. Székely Péter debreceni szülész-nőgyógyász, majd hozzáteszi: "A tizenhárom-tizennégy éves lányokat viseli meg legkevésbé a dolog, mert a legtöbbje fel sem fogja, mi történik vele, annyira gyerek. Megfigyeltem, hogy a tizenhét év feletti, sőt a felnőtt asszonyok sokkal nehezebben viselik lelkileg az abortuszt." Az abortuszt végző orvos, arra a kérdésemre, hogy: "Ha az ön családjában esne teherbe egy tizenhárom éves lány, mit tenne?, ezt válaszolta: "Ha az én családomban történik az eset, nem támogatom a terhesség megtartását."
A magzat jogállása
Az emberi magzat jogállását, jogképességét dr. Jobbágyi Gábor jogászprofesszor így határozza meg: "A magzat alakulóban lévő emberi személy, akinek jogképessége általános, egyenlő és ideiglenes." Az ideiglenesség a megszületésig tart, és nem jelent korlátozott, alacsonyabb fokú státust. A magzat jogképességének általános és egyenlő voltából következik, hogy nem lehet különbséget tenni a fejlettség vagy az egészségi állapot alapján.
Annak idején nemzetközileg is újdonság volt a Magyar Alkotmánybíróságnak az az 1991-ben hozott határozata, miszerint: "A magzat életének védelme, annak megfogamzásától kezdve állami kötelesség, tehát a terhesség kezdeti szakaszában sem lehet egyedül az önrendelkezési jog az irányadó. Az állam objektív kötelezettségéből az élet védelmére következik, hogy nem engedhető meg az indok nélküli abortusz." Ez a két mondat rendkívül jelentős, hiszen egyértelművé vált, hogy a teljes abortuszszabadság és a teljes abortusztilalom egyaránt alkotmányellenes. A történyhozó felelőssége az, hogy hol húzza meg a határokat.
A magzat jogai: jog az élethez; jog a méltósághoz; öröklési jog; igényképesség; címzettképesség. A méltósághoz való jog kategóriájából ki kell emelni az "egészségesen születés jogát", amely létfontosságú.
Mit mond a nemzetközi jog?
Az Európa Parlament 1989. március 16-án történelmi döntést hozott. Elfogadta azt a határozatot, melynek alapja a "Rothley jelentés" és a "Cassini jelentés" volt. A Rothley jelentés többek között kimondja: "Az ember soha nem tekinthető tárgynak, hanem mindig el kell ismerni személyiségét. Jogi és politikai rendszerünknek ez az alapelve kategorikusan megtiltja, hogy az emberi lény totálisan mások rendelkezésére álljon." A magzat jogállásáról szólva a Cassini jelentés alapján az Európa parlament elfogadta, hogy: "… tudatában van az emberi életvédelem szükségességének a megtermékenyítéstől kezdve."
Az Európa Tanács pedig 1989. február 2-i döntése ("Az emberi embriókkal kapcsolatos tudományos kutatásról") a legfőbb európai demokratikus intézmények közreműködésével született meg. A határozat élesen szemben áll azzal a felfogással, hogy az embriót "jelentéktelennek" kell tekinteni, és az emberi élet sarokpontjának a megtermékenyítést tekinti.
Az Európa Tanács 1046/86-os sz. döntésében kimondja: "A petesejt megtermékenyítésétől kezdve az emberi élet folyamatosan fejlődik, tehát nem lehet megkülönböztetéseket tenni fejlődésének első szakaszaiban."
Továbbá az Európa Tanács 1100/89-es sz. határozata kimondja: "Az emberi embrió, bár különböző egymást követő fázisokban fejlődik (…), mégis folyamatosan megőrzi saját biológiai és genetikai identitását."
Az abortusz megengedhetőségének kérdése
A társadalomnak és a jogrendszernek feltétlen kötelessége a magzati élet abszolút védelme. Napjainkban azonban a jogrendszer bizonyos esetekben lemond erről a védelemről. Egyes esetekben a döntés jogát az anyára ruházzák, mivel a társadalom meghatározott esetekben védendőbbnek tartja az anya jogát a magzat jogánál.
A terhességmegszakításnak jogi szempontból lehet elfogadható, vitatható-kétséges és elfogadhatatlan oka. Az elfogadható okok kategóriájába tartozik például az anya életének veszélyeztetése. A vitatható-kétséges okok közé tartozik az anya egészségkárosodása, ami nehezen választható el az életveszélytől. Ide tartozik természetesen a magzat súlyos genetikai károsodása is, valamint ha a terhesség bűncselekmény következménye. Hámori Csaba életvédő mondja: "Az abortusz lehetővé tétele arra az esetre, ha a terhesség bűncselekmény (erőszakos közösülés) következménye, a nő önrendelkezési jogának magzattal szembeni primátusát jól érzékelteti. Kétségtelen, hogy a nőt megilleti a szabad családtervezéshez, gyermekvállaláshoz való jog, hogy a nőt nem lehet kényszeríteni, de ez a jog nem lehet erősebb az élethez való jognál."
Jogilag elfogadhatatlan okok közé tartoznak a szociális, személyes indikációk (lakáshelyzet, életszínvonal, gyermekek száma, életkor, családi állapot, férj halála a terhesség alatt stb.), illetve a fiktív okok. Ezek az okok általában humanitárius, állami- vosi segítséggel kiküszöbölhetők, illetve döntő többségükben a teherbe esés előtt is fennálltak.
Anyasorsok — pro és kontra
A magzat megfoganása, a kilenc hónapos várandósság, majd az azt követő gyermeknevelési szakasz egyértelműen érintik a szülők és az anya személyi, vagyoni jogait, kötelezettségeit. Az anya életpályáját befolyásolja a gyermekek száma, a szülőknek minden társadalomban vagyoni kötöttséget jelent a gyermeknevelés.
A nők egyenjogúságát kimondó jogszabályok nem vonatkoztathatók úgy, mint a "jog a terhességmegszakításra" minden ok nélkül. Ilyen jogot egyetlen jogszabály sem mond ki a "női jogok" körében, hiszen ez esetben más életről, nevezetesen az önálló magzati életről születik döntés.
Mindebből nem következik az önrendelkezési jog sérelme. Minden nőnek és férfinak joga van ahhoz, hogy ne foganjon gyermeket.
Íme néhány véleménytöredék a leginkább érintettek, az anyák részéről:
A 21 éves Katalin mondja: "Újra gyereket vártam, egyedül maradtam. Nem mertem szólni róla senkinek, mert tudtam, úgysem segítenének rajtam. Nem tudtam megtenni, hogy elvetessem, soha nem tudtam volna megbocsátani magamnak. Hat óra alatt szültem meg őt egyedül. Kislány lett és egészséges. Ekkor mondtam csak meg a szüleimnek, hiszen albérletben éltem, nem tudtak róla. Bevittek a kórházba, s ott elláttak bennünket.
"A gyerekek ma korán kezdik a szexuális életet. Senki nem beszél velük arról, hogy ez nem játék, ők pedig úgy vannak vele, kipróbálom, mert ilyet még nem játszottam. És a játéknak sokszor tragédia a vége. Magam is korán kezdtem, és bűnhődtem miatta. Hibáztatom a felnőtteket" — véli a 22 éves Petra, aki túl van egy abortuszon.
"Hol van a férfiak felelőssége? A felelőtlen férfiakat kellene meghurcolni…!" — hangzik a vélemény Annától, az ötgyerekes anyától, aki nem abortuszpárti.
"Életet adni csodálatos érzés. Két egymást szerető ember, két sejt találkozása hozza létre a csodát. A végtelenül bonyolult fejlődési folyamat végén pedig felsír egy apró ember. Egy új élet. Tanuljuk meg becsülni az életet, vigyázzunk rá, ápoljuk, tiszteljük!" — nyilatkozik a gyermekét egyedül nevelő 30 éves Ágnes.
"Amikor a párom bejelentette, hogy nem vállalja a megfogant gyermeket, olyan kétségbeesés kerített hatalmába, hogy még az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejemben" — nyilatkozza a 32 éves Klári, majd így folytatja: "Az egyetlen, ami visszatartott ettől, Lacika, az én 14 éves kisfiam volt, akit születése óta egyedül nevelek. Albérletben élünk, senkire sem számíthatunk. Nem is gondoltam arra, hogy második születendő gyermekemet elvetessem, viszont sem anyagi, sem fizikai okok miatt nem tudtam egyedül felnevelni. Ezért gyermekvédő szervezet segítségét vettem igénybe. Anikót megszültem és örökbe fogadták."
Mit mond a demográfia?
Európa demográfiai helyzete elkeserítő, s ehhez nagyban hozzájárulnak az abortuszok. Az államok nagy részében csökken a születések száma, az abortuszok száma viszont egyre nő. Ez kiemelten érvényes Magyarországra, hiszen 1945 és 1990 között 4,5 millió legális abortusz történt az országban. 4,5 millió abortuszával, meddővé vált nők százezreivel, elpusztult koraszülöttek tízezreivel Magyarország példa nélkül áll a világban. A helyzet kissé javult a Magyar Alkotmánybíróság 1991-es döntése, valamint az 1992-es magzatvédelmi törvény hatására, illetve a kilencvenes évek végén hozott alkotmánybírósági határozat eredményeképpen. Lengyelországban hiába tiltották be az abortuszt, az eredmény: rohamosan nő az illegális abortuszok száma, ami viszont nem oldja meg a problémát. Szlovákia ennél kedvezőbb helyzetben van. Igaz ugyan, hogy az 1986-os abortusztörvény teljesen elfogadhatatlan az abortuszkérdésben, de azóta — különösen az 1995-ös törvénymódosítás hatására, melynek során bevezették a térítés ellenében történő abortuszt — a művi terhességmegszakítások száma 64 százalékkal csökkent.
Mi az ésszerű megoldás?
A szexuális kultúra, a felvilágosítás hiánya, a nemtörődömség és gondatlanság nem kívánt terhességek sorához vezet. Megfelelő felvilágosítással az abortuszok 90 százaléka megelőzhető lenne — állítják a szakemberek, hiszen az alapvető szexuális ismeretek iskolai oktatásának hatékonyságát nemzetközi példák bizonyítják.
A mai modern jogrendszerekben és társadalmakban nem lehet igazán hatékony családtámogatási rendszerről beszélni. Ezen kell gyökeresen változtatni. A művi terhességmegszakítás problémájának tényleges megoldásához új politikai és társadalmi szemléletre lenne szükség. Olyan hosszú távú szemléletre, amely megváltoztatná a közhangulatot. A gyermek- és családközpontú politika megváltoztatása költségekkel, kiadásokkal jár az egész társadalom számára, ezért népszerűtlen. Kiindulópontunk mégis csak az lehet: a nemzet abortuszok általi tudatos és legális kiirtása nem folytatható. A változtatás az egész nemzet felelőssége.
Minden egészségesen gondolkodó nő szeretne gyermeket foganni, s azt szeretné, ha a terhesség megszakítására soha ne lenne szükség. Sokszor mégis sor kerül a beavatkozásra, még olyan esetben is, amikor semmilyen komolyabb oka nincs rá az anyának. Ezért van szükség a jogi szabályozásra, amely — az itt leírtak miatt — nem lehet teljesen abortuszellenes.
Tarics Péter
A Központi Válságstáb szerint az iraki hadművelet nem teszi szükségessé, hogy Szlovákiában vészhelyzetet rendeljenek el. A háború következményeinek nem szabadna megjelenniük a termeléseben, az exportban vagy a szolgáltatásokban.
Róbert Nemcsics gazdasági miniszter szerint a különleges fontosságú objektumok védelmére megtették a szükséges biztonsági intézkedéseket. Ezek közé tartoznak a Jaslovské Bohunice-i és a mohi atomerőműn kívül a kelecsényi (Kľačany), szentbenedeki (Hronský Beňadik), hricsói (Hričová) és más üzemanyaglerakatok, valamint egyes nagyüzemek, mint amilyen a Gázművek vagy a Slovnaft. Közvetlen veszély esetén a stratégiai fontosságú üzemek védelmét a fegyveres erők vennék át. Az ország a hadsereg tartalékán kívül 40 napra elegendő kőolajtartalékkal rendelkezik. (Az ugyancsak stratégiai fontosságú vízerőművek a mezőgazdasági minisztérium hatáskörébe tartoznak.)
A gazdasági reszort utasítása értelmében a különleges fontosságú létesítmények a minisztériumot folyamatosan informálják helyzetükről. Az erőművek területére idegeneknek, így az áruszállító cégek alkalmazottainak is tilos a belépés.
Az amerikai tőke részvételével működő üzemekben és vállalatokban, pl. a kassai U.S. Steelben a termelés fennakadások nélkül folyik.
A gazdasági minisztérium az ország húsz legnagyobb bevásárlóközpontját és üzletláncát arra szólította fel, hogy objektumaikban klimatizációs és a légszűrő berendezéseket helyezzenek készenlétbe az esetleges vegyi támadások következményeinek megelőzése érdekében.
A háború kitörése előtt jósolt üzemanyagáremelés egyelőre nem következett be, s az exportban sem történt változás. Egyes fogyasztói, főleg élelmiszer-ipari termékek iránt viszont megnőtt a kereslet. Elsősorban tartós élelmiszerekről, ruházati és fegyverzeti cikkekről van szó. A fegyverkivitelre standard előírások vonatkoznak. Amennyiben Szlovákiát közvetlen támadás fenyegetné, a gazdasági minisztérium az élelmiszerek és a fontosabb árucikkek árát befagyasztaná, azaz az eredeti szinten tartaná. -czy-
Sokkoló adatokat közölt az Emberek a Rasszizmus Ellen Kezdeményezés vezetője, Ladislav Ďurkovič, aki szerint "Pozsony a neonácizmus fellegvára", ahol minden lakótelepnek megvan a saját "nácija". Áldozataik a romákon és a más bőrszínűeken kívül egyre inkább a más nézeteket vallók közül kerülnek ki. Évente 500 esetben csapnak le a baseballütők, az öklök ártatlan emberekre a fővárosban, s országos szinten -- nem hivatalos adatok szerint -- 3 000-szer. Sokszor a bicska is kinyílik... Az esetek 80 százaléka bejelentetlen és így kivizsgálatlan marad.
De kik is ezek a fiatalok, s milyen hamis ideálokat kergetnek? A magukat "gyalogosoknak" nevezők kiborotvált fejű, katonai nadrágot, "bomberkabátot" és bakancsot viselnek, többségük alig tizenöt éves. Az emberjogi szervezet 23 olyan szórakozóhelyet térképezett fel, ahol találkoznak. Ezenkívül saját nyomtatott anyagokat terjesztenek és előre megszervezik akcióikat. A fővárosi újfasiszták nagyon szoros kapcsolatokat tartanak fenn a hasonló osztrák és magyar tömörülésekkel, s olyan elit szervezetekhez tartoznak mint a Blood and Honour vagy a Combat 18.
A rasszistaellenes szervezet ezért sokkal határozottabb fellépést követel a belügyminisztertől és a rendőrségtől is.
Szkinhed támadások
o 2001 áprilisában három bőrfejű a pozsonyi Amerikai téren meggyilkolta Ignác Mezeit. Áldozatukat először megverték és utána szíven szúrták. A támadókon neonáci feliratú öltözék volt.
o Egy több mint húsz főből álló neonáci csoport 2002 novemberében késekkel, botokkal, gázpisztolyokkal támadt fegyvertelen, rockkoncertről hazatartó fiatalokra Pozsony-Ligetfaluban. "Ügyködésük" eredménye ezúttal 10 súlyos sérült volt. Közülük egy huszonöt éves fiatalember elveszítette az egyik veséjét.
o 2003 márciusában 15 álarcos, felfegyverkezett neonáci támadt rá egy 12 tagú társaságra egy Pozsony-ružinovi szórakozóhelyen. Brutalitásuk nyomán hatan törésekkel kerültek kórházba.
(gina)
A Forma--1-es autós gyorsasági világbajnokság legutóbbi hétvégi futamát, a Szepangban rendezett Malajziai Nagydíjat, szinte hibátlan versenyzéssel, a finn Kimi Räikkönen nyerte. A McLaren pilótája pályafutása első futamgyőzelmét aratta.
A száguldó finn a 7. helyről rajtolt, végül mégis futamgyőztesként végzett. A második helyet Rubens Barrichello, a Ferrari istálló brazil versenyzője szerezte meg. A dobogó harmadik fokára a szupertehetségesnek kikiáltott spanyol Fernando Alonso állhatott fel.
A címvédő német Michael Schumacher a rajt után kocsijával meglökte Jarno Trullit, ezért megbüntették, s végül csak a hatodik, utolsó pontszerző helyet sikerült megkaparintania.
A McLaren-csapat tehát ezúttal is megszerezte az első helyet. A futamgyőztes sikerével átvette a világbajnoki összetettben is a vezetést.
A verseny némi meglepetéssel indult: Cristiano da Matta, a Toyota brazil újonca úgy határozott, hogy a 11. rajtkocka helyett a boxból indul. Jacques Villeneuve versenyautója viszont a rajtrácson lefulladt, ezért a kanadai versenyzőnek a boxba kellett robognia, hogy tartalékautójával eredhessen a többiek nyomába. (Igyekezetét nem koronázta siker, ezért nem vághatott neki a távnak.)
Ron Denis, a McLaren-Mercedes csapatfőnöke Räikkönen célba érkezése után örömében elsírta magát.
Az 56 körös (310,408 km) ötödik Malajziai Nagydíj hivatalos végeredménye: 1. Räikkönen (finn, McLaren-Mercedes) 1:32:22,195 óra (201,629 km/ó átlag), 2. Barrichello (brazil, Ferrari) 1.33:01,481 óra, 3. Alonso (spanyol, Renault) 1:33:26,202 óra.
Nézzük a dobogón végzettek nyilatkozatait.
-- Talán csak hétfőn reggel tudatosul bennem -- jelentette ki a győztes Räikkönen célba érkezése után --, hogy megnyertem a futamot. Nagyon meleg volt a versenyen, s ez alaposan megnehezítette a feladatunkat. Szerencsére az utolsó körben már nem kellett kockáztatnom. Az új autóval még gyorsabbak is lehetünk.
-- A rajt utáni baleset miatt -- magyarázta bizonyítványát a második helyezett Barrichello -- óvatosan kezdtem. Szerencsére velem nem történt baj, de emiatt sok időt veszítettem, s Kimi nagy előnyre tett szert. Gyorsabb volt, nem lehetett utolérni.
-- Jó taktikát választottunk -- szögezte le a bronzérmes Alonso --, a két kiállás ellenére dobogós lehettem. Az utolsó körökben kisebb gondom volt a sebességváltással, de szerencsére megtartottam a helyemet. A versenyt 38,5 fokos lázzal kezdtem, de ez nem zavart.
A vb állása a 2. futam után: 1. Räikkönen 16 pont, 2. Coulthard (skót, McLaren-Mercedes) 10 pont, 3. Montoya (kolumbiai, Williams-BMW) 8 pont.
A konstruktőrök versenyében 26 ponttal a McLaren-Mercedes vezet. A 2. helyen, 16 ponttal a Renault, a harmadikon pedig a szintén 16 pontot gyűjtött Ferrari áll.
A világbajnokság következő, harmadik futama, a Brazil Nagydíj, Interlagosban április 6-án lesz.
(ZOLCZER)
Az egyetemet célként valóban az előző kampánynyitó kongresszusunkon tűztük ki, mégpedig a választási program jóváhagyásával. Az egyetem álma azonban nem új keletű, hiszen évek óta alacsony az egyetemi végzettségű magyar fiatalok aránya. Aki főiskolán, egyetemen szeretné folytatni tanulmányait, vagy szlovák egyetemeken próbálkozik – eleve hátránnyal indulva - vagy a magyarországi felsőoktatási intézményeket választja. Sajnos, az a tapasztalatunk, hogy ezek a fiatalok többnyire nem térnek vissza a szülőföldjükre és így magyar értelmiségünk vészesen fogy. Az tehát, hogy a kormány jóváhagyta az egyetem létrehozásának a tervét, egy a sok lépés közül, bár talán az egyik legfontosabb, amelynek nyomán az egyetem létrejöhet. A tervezetet még véleményeznie kell az akkreditációs bizottságnak, amely szakmai megalapozottságát bírálja el, majd a kormánynak kell rábólintania az egyetem részletes tervére, amelynek tartozéka a költségvetés is. Én itt nem látok különösebb problémát, hiszen az egyetem a kormányprogramba foglalt kötelezettség, amelyet teljesíteni kell. Ezután kerülhet az anyag a parlament elé, ahol nyilván nagy vitát vált majd ki arról, szükség van-e magyar egyetemre. Azt gondolom azonban, hogy kisebbséget érintő kérdésekben a megfelelő választ csak a kisebbség adhatja meg, s számunkra megkérdőjelezhetetlen, hogy erre az intézményre nekünk szükségünk van.
Ugyancsak az előző kongresszus állapította meg, hogy elengedhetetlen a közművelődési támogatások rendszerének reformja. Ennek mintha még az elejére sem értük volna. Lesz törvény a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról?– Igen, ez is része a választási programunknak, és Csáky Pál, a kormány alelnöke felel ezért a kérdésért. Természetesen ezt a munkát most már segítheti a kulturális minisztérium MKP-s államtitkára is, és remélem, csakhamar az elnökség asztalára kerül a törvénytervezet.
Az előző kongresszus sürgette a kisebbségek hatékonyabb érdekképviseletét is. Ennek zálogát a kisebbségi önkormányzati intézményrendszer létrehozásában látta. Mikorra várható az önkormányzatot garantáló kisebbségi törvény elfogadása?– A választási program elsősorban a kultúra és az oktatásügy területén érvényesíthető önkormányzatiságot tűzte ki célul, és ez az intézményrendszer a decentralizáció megvalósulásával fokozatosan kiépül. Az iskolák fenntartói immár az önkormányzatok; a színházak, a különböző kulturális intézményeink részben a helyi, részben a megyei önkormányzatok hatáskörébe kerültek. Függőben van még az intézmények finanszírozásának törvényi megalapozása, ami az elkövetkező négy év feladatainak egyike.
Régóta időszerű feladat a déli gyorsforgalmi út megépítése. Újabban az MKP elképzelését az ANO is pártfogolja, a kormányzat mégis az északi autópálya építésének folytatása mellett döntött. Ön reálisnak tartja azt a tervet, hogy a déli út magántőkéből épüljön meg?
– A több forrású finanszírozást tartom reálisnak. A Magyar Koalíció Pártja természetesen mindent elkövet annak érdekében, hogy a déli gyorsautóút megépüljön. Ez a déli régiók elementáris érdeke, a hatékony régiófejlesztés alapvető feltétele. Egy út megépítése azonban nagy pénzügyi befektetést igényel, amelyet az állam – lévén szegény az ”eklézsia” – nehezen tudna egyedül vállalni. Megmozgathatók azonban az európai uniós pályázati lehetőségek, a kohéziós alap, és meg kell fontolni a magántőke bevonását is. Ügyelni kell azonban arra is, hogy a magántőke a minél gyorsabb visszatérülést keresi majd egy autópálya finanszírozásakor.
A jelenlegi kormánykoalíciót, akárcsak az előzőt, ismét belső viszálykodás fékezi programjának megvalósításában. Igaz lenne, hogy az ilyen civakodás a parlamenti demokrácia természetes velejárója?– Nagyon szomorú lennék, ha az lenne. A probléma mindig ott kezdődik – ez így volt az előző négy év során is –, hogy a partnerek nem tartják be a demokrácia korrekt játékszabályait. Márpedig enélkül kormányozni csaknem lehetetlen. Már szinte szállóigévé vált, hogy az MKP a kormány legstabilabb, legmegbízhatóbb, legtisztességesebb eleme, pedig nem tettünk mást, mint ami minimálisan elvárható egy koalíciós erőtől, nevezetesen az, hogy nem csapja be, nem vágja át, nem kerüli meg a másikat, hanem konszenzusra törekszik.
Ön nemrég azt nyilatkozta, hogy a lehallgatási botrány elindíthat olyan folyamatokat, amelyek a kormány destabilizálásához vezethetnek. Hogyan lehet ezt megakadályozni?– Azzal, hogy a lehallgatások területén is tiszta játékszabályokat teremtünk. Az MKP a koalíció elé tárta javaslatát egy, a lehallgatásokért felelős hivatal felállítására, amilyen Magyarországon jól bevált, és ezért onnan nem is hallhattunk az utóbbi években ilyen jellegű botrányokról. Sajnos, a koalíción belül nem tudtuk megszerezni javaslatunkhoz az egyértelmű támogatást, de nem adtuk fel azt a tervünk, hogy a törvényjavaslat paragrafizált változatát – akár koalíciós segítséggel, akár anélkül – elkészítjük, aztán majd kiderül, ki áll mellénk.
Sokan érzik úgy, hogy a szlovákiai magyarság nem kapja meg azt, ami az MKP érdemei, tisztességes magatartása alapján megilleti. Minduntalan esélyhátrányban vagyunk a gazdaság, a kultúra és a politika területén is. Szükségünk lenne némi pozitív diszkriminációra a többségi nemzet részéről. Lehet okunk ilyesmiben reménykedni?– A pozitív diszkriminációnak valóban az esélyegyenlőség megteremtését kellene szolgálnia. A szlovák társadalom és a nyilvánosság azonban még magát az esélyhátrányt sem tudatosította. Változhat a helyzet az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után, mivel többek közt az erőteljes migráció következtében az unió szembe fog kerülni a kisebbségi problémával, s valamit kezdenie kell vele. Abban bízom, hogy egyre több politikai, emberi és kisebbségi jogi kérdés kap majd az Európai Unióban jogi megfogalmazást. Az unióban az általánossá váló problémákat közös jogszabályokkal kell megoldani. Az MKP a maga részéről már megtette az első lépést, hiszen amikor a szlovák parlament az európai alkotmány tervezetét véleményezte, az MKP javaslatára a Nemzeti Tanács a Konvent tagjait azzal bízta meg, hogy a kisebbségi jogvédelem alkotmányi rögzítését képviseljék az uniós alkotmánnyal kapcsolatban. Őszintén remélem, hogy a kisebbségi jogok betartása és a pozitív diszkrimináció mint kisebbségvédelmi eszköz elfogadott és ajánlott lesz az unió országaiban. Komoly feladatát látom itt a Magyar Koalíció Pártjának, hiszen az Európa Parlamentben és minden nemzetközi fórumon mi magunk is kezdeményezői, elősegítői lehetünk, sőt kell lennünk egy ilyen charta vagy jogszabály megalkotásának. A Magyarország 2000 konferencián vetettem fel először ennek a szükségességét, 2004-ben juthatunk el oda, hogy választott képviselőink jelen lehetnek az Európa Parlament ülésein, kezdeményezhetik egy ilyen norma megalkotását.
Az V. kongresszus módosítani fogja a párt alapszabályzatát. Milyen céllal teszi azt?– Az MKP 1999-ben fogadta el új alapszabályát, amely az egységes párt kialakítását segítette. Az alapszabály azonban mindaddig csak papír, amíg a gyakorlat be nem bizonyítja alkalmazhatóságát, illetve amíg nem teremtődik olyan helyzet, amely szükségessé teszi módosítását. Nos, az utóbbi években világosan láttuk az MKP alapszabályának azon részeit, amelyek megértek a törlésre, módosításra. Az elmúlt négy évben egyetlenegyszer sem volt szükség például a platformok intézményére. Most az Országos Tanács és az elnökség azt javasolja, vegyük ki az alapszabályból a róluk szóló, fölöslegessé vált passzust. Évek óta probléma ugyanakkor az ifjúság bevonásának lehetősége a párt munkájába. Most végre – hosszas vajúdás és tanakodás után – megnyílik az alapszabályban az ifjúsági csoportok létrehozásának a lehetősége a helyi szervezetek mellett. Az MKP megnyílik a 18. évüket még be nem töltött, aktív és ambíciózus fiatalok előtt is, kipróbálhatják képességeiket, elmondhatják véleményüket, tanulhatják az érdekérvényesítést. Őszintén remélem, hogy ezzel elindíthatjuk az MKP tagsági és választói bázisának fiatalítását.
Némely alapszervezetük környékén, például Királyhelmecen, arról panaszkodnak, hogy a szervezet elszigetelődött a lakosságtól és annak problémáitól, jóformán csak önmagával foglalkozik. Így Helmecen nem az MKP, hanem egy polgári társulás jelöltjét választották meg polgármesternek. Gyakori jelenségről van szó?– Igen, sajnos, nem az egyetlen eset. A baj az, hogy sok helyen az MKP-ból kiszorított, talpraesett, a közösséget megmozgatni képes emberek indultak el függetlenként és verték meg az önkormányzati választásokon az MKP által indított jelöltet. Előfordul az is, hogy a helyi szervezet által regulárisan megválasztott jelölttel szemben alulmaradt jelölt indult el függetlenként, s bár ő maga nem nyert, a mi jelöltünk megválasztását megtorpedózta. Mindez számomra azt jelenti, hogy több helyi szervezetben hiányzik a készség a megújulásra, a konszenzuskeresésre, s nem tudnak igazán szembenézni azzal, bírják-e a többség bizalmát. Egy polgármester- vagy képviselőjelölt kiválasztásakor nagyon fontos, képes-e megszerezni nemcsak az MKP helyi szervezetének, hanem a tágabb közösségnek is a bizalmát. És fontos szempont, hogy hiteles személyiség legyen, az emberek ismerjék, a nevéhez ne fűződjenek rosszízű botrányok. Az MKP-ban folyamatosan elemezzük az önkormányzati választások eredményeit. Részben már elkészült az erről szóló írásos anyag. A kongresszus után az új Országos Tanács feladata lesz, hogy ezt az elemzést megvitassa, szembenézzen az elkövetett hibákkal, és levonja a konzekvenciákat. Az alapszabály módosításával is igyekszünk orvosolni a helyi szervezetek bezárkózásának, belterjessé válásának gondját. Ösztönözni szeretnénk a helyi szervezeteket arra, hogy vonjanak be új tagokat, frissítsék fel a tagságot fiatalokkal, a politizálás iránt érdeklődőkkel.
Elnök úr, március 29-én az MKP tisztújító kongresszust tart. Ismételt megválasztása esetén milyen elgondolásokkal, tervekkel vállalja a pártelnöki tisztséget?– Amikor 1998-ban elvállaltam az MKP elnöki tisztségét, azzal a céllal tettem, hogy a különböző világnézetű, természetű, gondolkodású, de egy célért küzdő és dolgozó szlovákiai magyar politikusok ne egymással szemben, hanem egymás mellett, egymást segítve képviseljék a szlovákiai magyarság érdekeit. Büszke vagyok arra, hogy az MKP úgy ünnepelheti megalakulásának 5. esztendejét, hogy ez alatt az időszak alatt egyetlen politikus sem kényszerült elhagyni az MKP-t. Pedig nem volt ez egyszerű. Gyakran csaptak össze az indulatok – gondoljunk csak a megyei felosztás, a kilépés-bennmaradás dilemmájára -, s még az ”áruló” kifejezés is elcsattant. Higgye el, nem volt könnyű egyensúlyban tartani ennyi önálló véleményt, egységben tartani a pártot és egységesként megjeleníteni. Erre az integráló erőre a továbbiakban is szükség lesz. És arra is, hogy tehetséges, a munkánkat folytatni tudó fiatalokat tudjunk magunk mellett felnevelni. Ez lesz a következő négy év feladata.
Elnök úr, köszönöm a válaszokat.SZABÓ GÉZA
Szilágyi István végzettségét tekintve jogász, hivatását tekintve regény- és novellaíró, s nem is akármilyen. Többek között József Attila-díjas és Ady Endre-díjas. 2001-ben Kossuth-díjjal, 2002-ben pedig Magyar Irodalmi Díjjal tüntették ki. A szlovákiai magyar olvasó elsősorban a Kő hull apadó kútba című regénye révén ismerhette meg a nevét, írásművészetét. A regényt először a bukaresti Kriterion jelentette meg 1975-ben. A novellákon kívül három regénye jelent meg, az Üllő, dobszó, harang, az Agancsbozót, amely – az író bevallása szerint – 1990-ben rossz időben, a könyvpiacot hirtelen elöntő szennyárad idején jelent meg, s így kevéssé lehetett az olvasó számára ismert. Legutolsó regénye a Hollóidő a mi könyvesboltjainkban is kapható. Négy regény, négy, teret és időt kitöltő, teremtett világ az emberi létezésről. Mégis ”fontosabb annak a leszögezése, hogy Szilágyi négy regénye, különböző díszletek között, különböző időben, különböző módon, de mégis a szabadságról szól.”
Szilágyi István a közelmúltban Pozsonyban járt, s ekkor adódott a lehetőség egy “fésületlen” , rögtönzött beszélgetésre.
– Ma már úgymond a bőség zavara az, ami meggondolkoztató, tehát valóban képtelenek vagyunk mindent megismerni egymásról. Lehet, hogy többet olvastunk addig, amíg szinte eltiltottak egymástól bennünket és eltiltották tőlünk egymás műveit. Pedig ezekhez nehezen lehetett hozzájutni, hiszen, ugye, Romániából kétévenként utazhattunk ki, már akit egyáltalán utazni engedtek. Én ennek ellenére a szlovákiai magyar írótársak közül jónéhányat már korábban megismertem. Grendel Lajossal mintegy huszonöt esztendeje ismerjük egymást, ő is járt Erdélyben én pedig kétszer is felkerestem Pozsonyban. Dobos Lászlóval ugyancsak mindig találkoztam, ahányszor Szlovákiába jöttem, vagy átutazóban voltam itt. Hiszen Romániából az utunk általában Pozsonyon át vezetett, s itt meg is álltunk, úgyhogy néhány kollégát még a régebbi időkből ismerek. Természetesen olvastuk az Irodalmi Szemlét, én irodalmi lapnál dolgozván, cserepéldányt küldözgettem, amely vagy megérkezett, vagy nem, de végül a legtöbb mégiscsak megérkezett valahogy. A hatvanas évekbeli Irodalmi Szemle bizonyos számaira még ma is emlékszem, hiszen azok az évek, a prágai tavasz idején, eléggé emlékezetesek voltak. Bár akkor rövid ideig nálunk is érezhető volt egy kis enyhülés, sőt volt egy olyan pillanat, amikor azt gondoltuk, hogy ha itt a prágai tavaszt a korai hidegek vagy a késői zordulás elrekesztette, hátha lesz bukaresti ősz, hiszen mifelénk is 1968 volt a legliberálisabb pillanat. Viszont az elmúlt tíz esztendőben végre semmi más akadálya nincs egymás megismerésének és figyelemmel kísérésének, csak az idő, életünk, és a felpörgetett világ. Igaz, hogy azóta főleg félúton találkozunk, tehát Pesten... S az sem mellékes, hogy végre föl lehetett vállalni azt az irodalomeszményt...Először egy szokványos kérdés: Milyen a kapcsolata a szlovákiai magyar írókkal és van-e manapság arra ideje, lehetősége, hogy egy-egy írónk munkájára figyeljen? Hiszen a magyar irodalomban ma zajló folyamatokat nyomon követni, a rengeteg megjelenő könyvet folyamatosan olvasni, befogni úgy, hogy közben az embernek a saját alkotómunkája és egyéb irodalmi teendői is időt és teret szakítanak ki a napi huszonnégy órából, szinte reménytelen, pedig mai lehetőségeink egymás megismerésére jobbak, mint tíz, húsz, esetleg harminc évvel ezelőtt.
hogy egy magyar irodalom van...
–... hogy egy magyar irodalom van ... Én ezt első pillanattól hangoztattam. Mennyit magyaráztuk, hogy a híd-szerep, az nem jelenti azt, hogy nem az egyetemes magyar irodalom és a kortárs magyar irodalom részesei lennénk, és amit mi írunk, ne annak a része lenne. Én ezt a széttagoltságot, külön irodalmat nem tudtam, nem tudom elfogadni. De ezt ma már nem csak én vallom. Ez valamelyest tapintható valóság is.
Legújabb regénye, a Hollóidő Pozsonyban is kapható a magyar könyvesboltban. Ön mondta, hogy nem klasszikus értelemben vett történelmi regényt írt. Sem nem olyat, amilyen mondjuk Móricz Erdély trilógiája, amely a maga nemében remekmű. Önről köztudomású, hogy brilliánsan használja a magyar nyelvet. A Hollóidőben a jelenhez szól, pedig a távoli múltba vezeti az olvasót, s így a regény nyelvezete is veretes, mondhatni archaizáló, s ez természetes is, hiszen gondoljunk csak ismét Móricz regényére, példának okáért arra a néhány oldalnyi szövegre a Nagy fejedelemből, amelyben az író egy epizódot jelenít meg, nevezetesen a pusztában élő pásztorokhoz vezet el bennünket, hogy mi azt érezzük: így beszéltek nomád őseink... Ezt a néhány oldalas szöveget csak így, ilyen nyelvezettel, ilyen stílusban lehetett megírni...
– S miután megírta azon a nyelven, nekünk úgy tűnik, hogy valóban csak úgy lehetett megírni. Ezt éppen Móricz hitelesíti azáltal, hogy úgy írta meg, ahogy megírta.
Milyen “előtanulmányokat” kellett folytatnia ahhoz, hogy az egyes ember életén át ábrázolni tudja azt a kort, amelybe a Hollóidő beleágyazódik?
– Én nem igazán ehhez a regényhez folytattam előtanulmányokat...
Úgy tudom, a 16. század a kedvenc százada...
– ...Igen, igen... ez egy igen kedves korszakom. Akkor, amikor még fel sem merült, hogy ebben a korban játszódó regényt fogok írni, éveken át olvastam a 16. századnak nemcsak az irodalmát, hanem a dokumentumait is. Így, amikor mozdulni kezdtek bennem ennek a regénynek a lehetőségei, mindjárt tudtam, melyik könyvespolcra kell nyúlnom, mit kell újra megnéznem és elolvasnom. De nagyon nem is kellett kutakodnom, mert szépen felelevenedett bennem minden, amit korábban olvastam. Persze a történeti-etimológiai szótár általában ott volt az íróasztalom lábánál. Érdekes, ahol nem segített a történeti nyelv, vagy valamit nem tudtam elhelyezni az időben, ott segített a népismeret. Az ötkötetes néprajzi lexikon nagyon jó szolgálatot tett nekem. A tárgyak, a mindennapi élet kellékei, a korabeli eszközök túlélték a maguk korát és biztonsággal lehetett őket használni a szövegben, visszavinni őket az időben egészen a regény korába.
A Kő hull apadó kútba c. regényét többek között még lengyelre is lefordították.
– Napvilágot látott szlovákul is még a hetvenes években, Wlachovsky Károly barátunknak az utószavával, és az a regényem megjelent lengyelül, románul és több kiadást megélt Magyarországon.
S vajon adódik-e majd lehetőség arra, hogy a Hollóidőt is lefordítsák, mondjuk szlovákra? Archaizáló nyelvezete miatt egy fordítónak elég nagy kihívást jelentene...
– Rajtam nem múlik, én szeretném. Ha valaki rászánná magát, nem biztos, hogy nagyon meggyűlne vele a baja, mert azért le lehetne ezt fordítani még akkor is, ha egy kicsit archaizáló nyelven íródott, de a Kalavalát is lefordították, meg a Bibliát is lefordították számtalan nyelvre. Persze nem biztos, hogy megéri a fáradságot, mert, ugye, ez a napi lektűrnél és a könnyű olvasmánynál nyilván igényesebb szöveg és nehezebben lehetne lefordítani, de én bízom benne, hogy valaki elolvassa és fantáziát lát abban, hogy egy másik nyelven megjelentessék. Ugyanis ha van a regénynek üzenete, akkor az egyetemes, és azonkívül nem bánt senkit, semmit, csak az erőszakot bántja; a mindenkori hódítót, a bárhol megjelenőt, az emberi gyarlóságot bántja. Viszont ezzel birkózik kétezer év, vagy akár hatezer év irodalma.
Valahol azt olvastam, hogy Dosztojevszkij hatott önre, Faulkner hatott önre ... Persze ezek olyan dolgok, hogy néha maga az író is megmosolyogja, ki mindenki hatott rá, ha szembesül valahol ezekkel a megállapításokkal... De mellőzve mindezt: valóban hatottak önre ezek az írók?
– Valóban mind a kettőt szeretem.
Az egyiket – sarkítva fogalmazva – a bűn és az erény szinte minden lehetséges variációjának a kibontásáért és felmutatásáért, a másikat – szintén sarkítva – pedig az idősíkok, vagy ugyanannak a történésnek a több szempontból való megvilágítása remek példáinak okán szereti. Meg lehet ezt néhány mondatban magyarázni?
– Faulknert tulajdonképpen azért, amit nagyjából megemlített vagy elmondott, Dosztojevszkijt pedig a lélekrajz miatt szeretem és talán az önkényessége miatt is. Ő nem törődik a regényszerkezet kínálta vagy követelte arányokkal. Én mára már szeretnék feszesebb lenni, de csodálom Dosztojevszkijt, aki megengedte magának, hogy szabad legyen. Ha már egyszer megszenvedte az írást, akkor nem törődik azzal, hogyan fogja tudni elviselni az olvasó. No persze nem biztos, hogy a mai világban idealizálható ez a 19. századi dosztojevszkiji íráseszmény, de engem mindig nagyon vonzott. Faulknernek pedig a gazdagsága, túlfűtöttsége, emberismerete tetszett, valamint az idősíkok építkezése és az alakok árnyaltsága.
William Faulknertől A hang és a téboly, vagy a Míg fekszem kiterítve c. regények a példa arra, hogyan lehet több szemszögből megvilágítani, több szereplő által láttatni és elmesélni egy eseményt, felbontani az idősíkot ... Regényében az Idő önnél is fontos szerepet játszik...
– Az idő a legnagyobb ellenség. Az életidő, a történeti idő, az egzisztenciális idő, ami itt, ugye, a történelmi idő hordalékában fészkel meg valahogyan. Az én gondom ugyan, de még a hőseim is emlegetik, még ők is meg vannak akadva az idővel. Az emberi élet legnagyobb problémája nemcsak azáltal, hogy múlik, hanem azáltal is, hogy tudattal mit jár be az emberi létezésből. Függetlenül a maga korától.
LACZA ÉVA
Az iraki háború ellenére a szlovák szerveknek nincs tudomásuk arról, hogy Szlovákiát katonai vagy terrortámadás veszélye fenyegetné. "A helyzet Irakban drámai, nem pedig Szlovákiában" -- jelentette ki a Központi Válságstáb elnöke, Vladimír Palko belügyminiszter. Az egyes reszortok megtették a szükséges óvintézkedéseket, a rendőrök mellé ezer katonát is a stratégiai fontosságú objektumok védelmére rendeltek, s megerősítették a légvédelmet. A légtér megfigyelése folyamatos, az ivóvízforrásokat állandóan ellenőrzik, megelőző civilvédelmi intézkedések is születtek. A radioaktivitást az országban 23 helyen mérik, s veszély esetén készen állnak az általános riasztásra. A Központi Válságstáb irodája 24 órán keresztül, megszakítás nélkül működik, s a kerületi és járási válságstábok is rendszeresen üléseznek.
A titkosszolgálat nem rendelkezik hírekkel a Szlovákiát közvetlenül fenyegető veszélyről, s hírszerző berendezései és csatornái révén a legkisebb változást is azonnal észlelnék. Az egyes információk ellenőrzésére villámkapcsolatot képesek létesíteni a külföldi partnerszerveztekkel is.
Biztonsági okokból a brit nagykövetség környékét lezárták Pozsonyban. Az Egyesült Államok nagykövetsége a 2001-es szeptemberi terrortámadás óta fokozott védelem alatt áll. A többi külképviseleti hivatalban is fokozott készültséget rendeltek el. A diplomáciai székházak közelében és a fokozottan védett városközpontban a gépjárműveket pirotechnikai vizsgálatnak vetik alá.
Az alap- és a középiskolákban a tanítás zavartalanul folyik, a megelőző intézkedések keretében március végéig minden tanintézményben evakuációs próbariadóra kerül sor.