SZLOVÁKIAI MAGYAR HETILAP * 2003. február. 26. * 9. szám
Mostanában egyre több írás jelenik meg a Jókai Színházban uralkodó állapotokról, de ezek zöme nem a lényegről szól. A múlt heti Komáromi Lapokban közzétett olvasói levél bevezetőjében például ez áll: "… Adott egy színházon kívüli társulat, és ez utóbbi támadja az előbbit. Zajlik a harc keményen, újabban már politikai szinten is, holott semmi kézzelfogható nincs az egészben, csak nagy-nagy indulatok."
Nézzük hát, milyen tényekre alapoz a "színházon kívüli társulat", tehát a Jászai-díjas Dráfi Mátyás és művésztársai képviselte tömörülés?
1. A Jókai Színház már nem tájol, tehát nem viszi el a kultúrát a falvakba és
a városkákba, miként azt évtizedeken át tette.
2. A színház vezetősége olykor önkényesen megváltoztatja a bérletben meghirdetett
előadásokat, bár erre nem hatalmazták fel. (Ez egyébként "európai"
viszonylatban is egyedülálló jelenség.)
3. A társulat legnépszerűbb, a határokon túl is becsült művészeit fiatalítás
ürügyén nem a képességeikhez mérten foglalkoztatják.
4. A törzsközönség egy része már Győrbe jár színházba. A magyarországi nézők
sem érdeklődnek tömegesen — buszokkal érkezve — a "produkciók" iránt.
Egyre gyakrabban történik, hogy a még hűséges komáromi és környékbeli nézők
egy-egy csoportja is távozik a szünetekben.
"A szakmának tetszenek a bemutatók" — olvassuk a színháziak nyilatkozataiban. Ezek szerint a nézőkben van a hiba, vagyis megbukott a közönség!
"Zajlik a harc keményen, újabban politikai szinten is." Megvallom, ezt a
kitételt nem értem. Vajon milyen politikai szinten zajlik a harc? "Holott semmi
kézzelfogható nincs." De van! A felsorolt négy pontba tömörítve.
Negyvenöt éve látogatom színházunk előadásait.
Máig tisztelem és becsülöm azokat a művészeket és vezetőket, akik a semmiből
teremtettek a háború után egy életképes magyar intézményt, akik jéghideg termekben
játszottak az anyanyelvemen, kocsmákban étkeztek, rozzant autóbuszokat tologattak,
miközben maradandóan károsodott az egészségük. De számomra nincs "öreg"
és "fiatal" színész. Az ilyen kategorizálás mindig leplez valamit.
Jól ismerem a közönséget. Bizony, a magyar munkás, földművelő, tanár, orvos,
vállalkozó, mérnök, polgármester stb. meg tudja ítélni, melyik
"produkció" érinti meg a lelkét. Közönségünk őrzi az anyanyelvét, a
hagyományait. Ragaszkodik a továbbgondolkodható vagy mívesen szórakoztató
előadásokhoz.
Ezt a közönséget nem így kell nevelni. Az új stílusnak, amely
"európai" értékeket hordoz, abban a felfogásban, ahogyan azt az utóbbi
időben látjuk, mifelénk nincs keletje. Mi már ilyenek vagyunk, ennyire faragatlanok
— számunkra nem micisapka a Magyar Szent Korona.
A Jókai Színház rossz irányba tart.
Elfordul a közönségtől, megtagadja saját hagyományait. Olyan kísérletezésbe
kezdett, amely csődbe viheti az intézményt.
És éppen most, amikor van pénz, van saját épület, és nincs cenzúra!
Ne feledjük: színházunk sorsáért valamennyien felelősek vagyunk — a megyei hatóság, az MKP, az értelmiségiek és minden felvidéki magyar!
Batta György
Vissza a tartalomhoz
A legtöbb zöldségtermesztő már hozzákezdett a palántaneveléshez. Az élelmesebbek, többek között a rohamosan növekvő energiárak miatt, igyekeznek minél előbb termőre fogni a növényeket.
A palántanevelésnél elsősorban azt kell(ene) mindenkinek tudatosítania, hogy mindennemű vegyi készítmény visszafogja a növények fejlődését. Éppen ezért a palántákhoz a vegyszerek mellé serkentőszert kellene adagolni. Ez azonban újabb kiadásokat eredményez. Ha viszont lassan nőnek a palántáink, ráfizetünk a fűtésre.
Egyik megoldás a Polyversum biokészítmény alkalmazása lehet, melyet mindjárt a magokra csávázhatunk, illetve megöntözhetjük palántáinkat vele. Az öntözésre szánt keverék 0,05 százalékos töménységű legyen (1 gramm, azaz 1 teáskanálnyi port 2 liter vízhez kell adagolni) és a készítménynel azonnal öntözzük be az elvetett magokat. Ezzel azt érjük el, hogy a Pithium oligandrum gombaspóra hamarabb kikel, mint a mag, védőburkot alakít ki körülötte, s megvédi a patogén gombák elől.
A szerrel mindenféle elültetendő mag csávázható. Amint az első igazi levél megjelenik, öntözzük a növényt a Polyversumos oldattal. Majd tíz és ismét tíz nap elteltével ezt ismételjük meg.
A virágképződmény megjelenése után az uborkát, a paprikát, s a paradicsomot is ajánlatos megpermetezni. Ezzel a levélen előforduló gombás megbetegedéseket előzhetjük meg. A permetezőgép legyen tökéletesen tiszta, ugyanis a legkisebb gombaölőszer maradványa is megölheti a Pithium gomba spóráit, s ezzel a permetezés elveszti hatását. A bekevert oldatot használjuk fel egyszerre, mert a spórák szétáznak.
A polyversumos oldattal a zöldségféléket a teljes vegetációs idejük alatt kezelhetjük. Nem elhanyagolható a Polyversum serkentő hatása sem: a szer 30 százalékos stimulálást biztosít. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a készítmény alkalmazása révén 7-10 nappal hamarább lesz kiültetésre való palántánk. Ez pedig már lényeges szempont.
További problémát okozhat, ha az addig sterilnek hitt tőzegből fekete kis legyek jönnek elő. Ezek a tőzegszúnyogok. Elsősorban a lárváik ellen kell védekeznünk, ugyanis ezekből kelnek majd ki az apró legyek. A tőzegszúnyoglárvák rágásukkal megkárosítják a növények gyökereit. A kis palánták a rágott sebeken keresztül tovább fertőződhetnek vírusos és gombabetegségekkel. A fertőzött növények sínylődnek, fejlődésük jelentősen lelassul.
A kártevő tőzegszúnyoglárvák ellen egy "biológiai fegyver", a Steinernema feltiae fonálféreg is hathatós védelmet biztosít. A fonálféreg már "bevetése" után 2-3 nappal paralizálja és elpusztítja a szúnyoglárvákat. A kiváló védelmet biztosító hasznos szervezetek, azaz a fonálférgek csak addig élnek, amíg találnak a talajban kártevőt.
Igazán magas hatásfokot akkor érhetünk velük el, ha tavasszal, még vetés előtt vagy a palánták kiültetése után beöntözzük a talajt ezen fonálféreg-preparátummal. Hosszú évek tapasztalatai alapján elmondhatom: e biológiai növényvédelmi módszer messze felülmúlja az eddig használt vegyi készítmények hatásfokát.
Végezetül még egy jó tanács: legalább egy kis időre minden nap szellőztessük ki a palántanevelőt. Ha ugyanis valaki csak azért nem szellőztet, mert takarékoskodni akar a meleggel, könnyen ráfázhat: a lefojtott növények hamarabb megbetegszenek, mint a rendszeresen friss levegőhöz juttatottak.
Tamašek Zoltán
Szép termést csak rendszeres törődéssel érhetünk el
A belügyminisztérium minden évben közzéteszi a bűnügyi statisztikákat, mely szerint 2002-ben Szlovákiában 107 373 bűntényre került sor, ami 14 300-zal több, mint egy évvel korábban. Az ügyek 51,4 százalékát felderítették.
Tavaly 128 gyilkosság történt, a legtöbbet késsel és pisztollyal követték el.
(A legtöbb emberölésre márciusban került sor.) A legtöbb áldozatot követelő
gyilkosságot augusztus 25-én követte el Tupá községben egy hatvanegy éves férfi,
aki két fiatal embert és egy kisgyermeket lőtt le illegálisan tartott pisztolyával,
és további két személyt megsebesített. A legbrutálisabb gyilkosságok közé
tartozik az az áprilisi garamszentkereszti eset, amikor egy férfi veszekedés közben
konyhakéssel legalább negyven sebet ejtett feleségén, melyek következtében a
szerencsétlen asszony a helyszínen életét vesztette.
A legfiatalabb gyilkosnak az a 11 éves érsekújvári fiú számít, aki májusban
lakásukban megtámadott édesapja védelmére kelt és a támadó férfit agyonlőtte. A
legfiatalabb áldozatnak az az újszülött számít, akit tavaly márciusban
Csilizradványon eltitkolt terhesség után az anyja a fürdőkádban hozott a világra.
A trencsénteplici körzet fantomjának, aki iőős embereket bántalmazott és rabolt ki, a számlájára írhattók a legsúlyosabb rablások, hiszen ezek során súlyosan bántalmazta idős áldozatait, akik közül többen belehaltak a sérülésekbe. A legnagyobb kárértékű rablásra tavaly februárban Modor mellett került sor. Ekkor négy álarcos férfi erőszakkal behatolt egy családi házba, a tulajdonosokat megkötözték, majd 3,5 millió koronás zsákmánnyal távoztak. A legtöbb elkövetővel végrehajtott rablásra az egyik nagymegyeri ékszerboltban került sor 2001 áprilisában, amikor hatan próbálták meg kirabolni a boltot, ám a tulajdonos fegyvert rántott és több lövést is leadott a támadókra. A rablók erre elmenekültek, közülük ketten súlyos sérüléseikbe belehaltak.
A legidősebb nemi erőszakot elszenvedett nő 1927-ben született, a legfiatalabb 13 éves volt. A legidősebb erőszakolónak egy 73 éves férfi számít, míg a legfiatalabb mindössze 12 éves volt, aki ellen, korára való tekintettel, elejtették a vádat.
(NOv)
Vissza a tartalomhoz
Az iraki probléma megoldása jelentős szakadásokat okozott a nyugati egységben, majdhogynem megosztotta a NATO-t és az Európai Uniót. Már-már úgy tűnt, Szaddám Huszeinnek sikerül éket vernie az Egyesült Államok és szövetségesei közé, ami talán még rosszabb lenne, mint a tömegpusztító fegyverek rejtegetése a fegyverzetellenőrök elől. A nyugati világ válsága lényegében három hétig tartott és két vonatkozásban nyilvánult meg: 1. a NATO nem volt képes eldönteni, nyújtson-e segítséget az Irakkal határos Törökországnak úgy, hogy az ne jelentse egyben a NATO belesodródását az esetleges háborúba; 2. az Európai Uniónak sem volt egységes álláspontja Irak kérdésében, ám néhány tagállama (Spanyolország, Nagy-Britannia, Portugália), valamint a tagjelölt közép-kelet-európai államok (köztük Szlovákia és Magyarország is) némileg "túllihegve" elkötelezettségét az amerikai álláspont mellé állt, pedig a francia-német-belga "trojka" -- az EU kemény magva -- ezt egyértelműen ellenezte.
A múlt hét elején az említett problémák megoldódtak, a szakadásokat bevarrták.
A megoldás viszonylag egyszerű volt, ami arra enged következtetni, hogy a "nagy
felhajtás", az egység megkérdőjelezése, a szembeszegülés az USA
politikájával figyelmeztés volt csupán, kísérlet arra, hogy Washington vegye
figyelembe Európa érdekeit, álláspontját is és ne cselekedjen elhamarkodottan,
próbálkozzék még a politikai megoldással. Ráadásul, az Egyesült Államoknak tett
kompromisszumos engedmény egybeesett a világméretű háborúellenes megmozdulásokkal
(pl. Angliában eddig soha nem látott tömeg, 2 millió ember tüntetett a háború
ellen). Világszerte kb. 6 millióan tüntettek, de ennek ellenére az EU megnyitotta az
USA számára a kiskaput a katonai fellépéshez. A NATO úgy tette elfogadhatóvá a
Törökország megsegítésére irányuló határozatát, hogy azt nem a NATO-tanácsban,
hanem a katonai tervezési bizottságban tárgyalták, amelynek Franciaország nem tagja.
Németország meglepően gyorsan köpenyt fordított, Belgium pedig a késő éjszakai
órákban adta be derekát. A NATO-határozat tehát kimondhatta, hogy a NATO
AWACS-rendszerű elektronikus távol-felderítő repülőgépeket, rakétaelhárító
rendszereket és vegyvédelmi egységeket küld a NATO-tag Törökországba. A nagy
elhatárolódásból annyi maradt, hogy Belgiumnak sikerült beleszorítania a
határozatba egy mondatot, amely szerint "még nagy diplomáciai erőfeszítésekre
van szükség a háború elhárításához".
Az EU egységének problémája is viszonylag egyszerűen oldódott meg: Görögország,
az EU soros elnöke rendkívüli válság-csúcsot hívott össze, amelyen kialakult az
unió álláspontja Irak kérdésében. Az ülésen Németország is beleegyezett abba,
hogy az állásfoglalásban benne legyen a félmondat -- "az erő alkalmazása az
utolsó lehetőség". A kompromisszumos döntés szerint "a háború nem
elkerülhetetlen", az erő alkalmazása a legeslegutolsó eszköz. Ugyanakkor az
állásfoglalás hangsúlyozza, hogy "a fegyverzetellenőrzés nem tarthat
örökké". Lényegében arról döntöttek, hogy a fegyverzetellenőröknek még
némi időt kell adni, s hogy Iraknak ez az utolsó esélye a békés megoldásra.
A tagjelölt államok csatlakoztak az EU állásfoglalásához, bár előzőleg Chirac
francia elnök rájuk húzta a vizes lepedőt, mert nem konzultálták meg Amerikát
támogató levelüket a többiekkel. A tagjelöltek így is hasznos munkát végeztek,
mert nem lévén EU-állásfoglalás, saját érdekükben Amerikát támogatták, s
lényegében kikényszerítették a rendkívüli EU-csúcsot.
Az Egyesült Államok -- George Bush elnök szavaival élve -- örömmel üdvözli a
NATO döntését és az EU állásfoglalását. Az USA diplomáciája nyomban hozzá is
látott egy új biztonsági tanácsi határozat kidolgozásához, amely lehetővé tenné
számára a katonai fellépést Irak ellen. A kiskapu már megnyílt, a háború
lehetséges, bár csak mint "legeslegutolsó eszköz", de ennyi elég is.
Időközben feltűnt az Indiai-óceánban három teherhajó, amely nem válaszol a
felszólításokra és egymást közt sem kommunikál rádión. A gyanús az, hogy ezek a
hajók céltalanul úszkálnak az óceánban és útjukat három hónapja akkor kezdték
meg, amikor a fegyverzetellenőrök Irakba érkeztek. Feltételezik, hogy Irak hajókra
rakta tömegpusztító fegyvereit, s a fegyverzetellenőrök hiába keresik őket az iraki
üzemekben, palotákban, raktárakban. Ha ez a gyanú bebizonyosodna, Irak
megszállására a BT-határozat minden ellenállás nélkül megszülethet és nyilván
még Franciaország sem vétózza meg. Lehet, hogy az iraki válság kulcsa a titokzatos
hajók rakterében rejlik. Ezt megoldani már az USA feladata. Mégpedig sürgős, mert a
gyilkos sivatagi hőségben nyáron Irakban hadat viselni nem lehet. Ezért vagy
márciusban kezdődik el a háború, vagy csak ősszel. A huzavona csak árt az ügynek.
Mert nem jó olyan világban élni, ahol félő, hogy vegyi és biológiai fegyverekkel
megrakott hajók úszkálnak.
BÁTSY GÉZA
Az utóbbi időben gyakrabban fájt a gyomrom. A körzeti orvosom elküldött szakorvoshoz, aki tükrözéssel megállapította, hogy gyomorfekélyem van, a vérből pedig megállapította, hogy helicobacter nevű baktérium van a gyomromban, ami okozta a gyomorfekélyt. Most háromféle gyógyszert szedek egyszerre… Tényleg okozhat baktérium gyomorfekélyt? Nem a stressz az oka?
Hogy mi a szerepe a stressznek és a helicobacter nevű baktériumnak, ez vita trágya még a "legfelső" szakorvosi körökben is. Hogy valóban mi okozza a gyomorfekélyt, nem tudja a világon senki, csupán ki-ki hiszi a maga igazságát. A teóriáknak se szeri, se száma, koronként állandóan változtatta az orvostudomány a gyógymódokat a diétán át a fájdalomcsillapító szerekig. Most, néhány éve már, a helicobacter "tehet mindenért", főleg amióta a vidéki kis kórházakban is a gyógyszergyárak reklámhadjáratának köszönhetően elterjedt ez a nézet. Ön is — levele alapján — az antibiotikumok hármaskombinációját szedi eme legújabb "divat" szerint. Jellemző ugyanakkor, hogy sem diétát, sem gyógynövényeket, sem pedig ásványi sókat, nyomelemeket, vitaminokat, tehát táplálékkiegészítőket nem ajánlott Önnek a szakorvos. Mert hiszen — ez gyomortükrözéssel egyértelműen bizonyítható (szabad szemmel mintha látnánk) — a gyomofekély esetén a legmélyebb rétegekig sérült a gyomor belső nyálkahártyája. Könnyű elhinni, hogy egy nyílt sebnek nem tesz jót, ha fűszer, szesz, kávé, kemény, darabos ételek kerülnek belé. Könnyű elhinni azt is, hogy a fekély gyógyulásához olyan "építőanyag" kell (táplálék formájában), mely sietteti a gyógyulást. Mindezt azért írom, hogy gondolkodjon el azon, hogy mennyire nem elégséges, ha az ember csupán 3 antibiotikumra bízza a sorsát. Közismert tény, hogy az emberek jó egyharmadában kimutatható a helicobacter nevű baktérium jelenléte, gyomorfekély mégis csupán elenyésző százalékban fordul elő. Az is tény, hogy az antibiotikus kezelés (hármaskombinációval) után, a helicobacter néhány hónap múlva újra "visszatér" a gyomorba. Hiszen az ember újrafertőződik (üzemi, iskolai éttermek, csókok stb.), hiszen nem steril környezetben élünk! S hogy az újrafertőzöttség állapotában újra kialakul-e a gyomorfekély vagy nem — azt nem lehet előre megmondani.
Mi tehát a megoldás? Tapasztalatok bizonyítják, hogy bizonyos intézkedések hatásosak a gyomorfekély gyógyításánál. Az antibitokumok bizonyára eltávolítják a helicobactert az ön gyomrából. Sokszor elég azonban egy antibiotikum, hogy tönkretegye a szervezet önvédő bakteriális flóráját, főleg a vastagbélben, hüvelyben — ahol azután elszaporodnak a betegségeket okozó baktériumok, gombák. Ezért szükséges antibiotikumok szedésekor (főleg hármaskombináció esetén) ún. probiotikumok szedése. A gyomorfalat védelmezi ugyan a természetes nyálka, azonban egyes gyógynövények: apróbojtorján, mályva, (papsajt), kamilla is a gyomorfalat védelmezik hozzájárulva a gyomorfekély mielőbbi gyógyulásához, s gyógyult állapotban pedig megelőző hatással bírnak.
A szeszt, a feketekávét, a koffeintartalmú italokat (colák), szénsavval dúsított italokat, a cigarettát, a savanyú ételeket, a húsokat, a fűszerezett ételeket teljesen el kell hagyni. Ezek ugyanis a fekély gyógyulását késleltetik, új fekély kialakulását pedig siettetik! Olyan "multivitaminos" készítmények fogyasztása ajánlott továbbá, melyek a szövetek regenerációját serkentik, s egyóttal erősítik az immunrendszert. Hiszen ne feledjük, a gyomorfekély gyógyításában az ön által is említett antibiotikumnak pont az a szerepe, hogy elpusztítsa a kórokozót. A jó immunrendszer ugyanezt teszi! Ráadásul "mellékhatás" nélkül! A testi-lelki nyugalom, tehát a "stresszmentes" környezet is hozzájárul a gyomorfekély gyógyulásához. Egyúttal megelőző hatással is bír! További kérdések a 0903/691 922-es telefonszámon.
Dr. Peťovský Pál
Vissza a tartalomhoz
Alig bírtam befejezni Duba előző trilógiájána (Ívnak a csukák, Örvénylő idő) utolsó kötetét, a Halódó parasztvilágot, máris itt a következő triológia (Aszály, Álmodtak tengert) ugyancsak terjedelmes, több, mint 41 íves befejezése (Téli áradás). Mi történt itt, megtáltosodott-é Dubánk hetvenen túl? S akkor még itt vannak a "mellékes" tomuszok, a válogatott esszék s humoreszkek (Agydaganat stb.). S ezek se mind másodközlések, vannak új, rövidebb írásokat tartalmazó kötetek is, amilyen éppen például a Látogatók. Addig is, míg vesszük az iramot s legyőzzük a Téli áradást, lássuk ezt a vékonyabb kötetkét.
Novellák — állítja az alcím. S noha azok is vannak benne, ráadásul főként régebbi novellák (ezt sehol nem jelzi a kiadó), a gyűjtemény súlypontját az éppen nem novella (hanem micsoda?) Joyce-szal Ontario tartományban című, a gyűjtemény terjedelmének mintegy negyedét kitévő írás jelenti. S ezt most éppen hogy nem rosszallón mondom, hisz Dubával eddig épp az volt a bajom, hogy nagyon is beskatulyázta magát s vagy humoreszket írt, vagy esszét vagy elbeszélést, s a nagy lehetőséget, hogy mindezt egy írásban összegezze, mindeddig nem aknázta ki. Íme, most megtört a jég. S minthogy ezt tartom a kötet legizgalmasabb írásának, már csak terjedelmi okokból is csak erre térek ki. Mi történt itt valójában?
Dubának jó vagy rossz sorsa azt adományozta, hogy unokája a messzi kanadai Ontario tartományban született. Őt meglátogatni vetette nagyapját a sors Ontario tartományba, s mit ád Isten (nem logikus-é ez egy humor(al)ista esetében), szórakoztató olvasmányul Joyce Ulyssesét vitte magával Ontario tartományba. Ám értelemszerűen nem az Ulyssesről szólt az írás s nem is Ontario tartományról, hanem miről? Perszehogy magáról Duba Gyuláról, a közép-európai író-nagyapáról, s Robikáról, az unokáról, és… hogyan is másképp, Közép-európáról, a Garam mentéről, Hontfüzesgyarmatról, a Vajúdó és Halódó Parasztvilágról, s Pozsonyról persze, szlovákokról, magyarokról stb.
Duba jó vagy ross sorsáról szóltam, s ezt egyrészt azt jelentette, hogy rossz, mert lánya, unokája ily messzire vetődött ettől a mi csodálatos-gyönyörűséges Közép-Európánktól, de jó is, mert hogyan máshogy vetődhetett volna a mi szlovákiai magyar nyugdíjas írónk ily messzi végébe a világnak, s hogyan hasonlíthatta volna össze ez egymástól oly távol eső világokat? S van még egy másik, érdekes aspektusa is Duba sorsának. Az tudniillik, hogy nemcsak az írás idején még három esztendős Robika köti az írót a világ egyik dimenziójához, a jövendőhöz, hanem még élő, majd száz esztendős anyja is, Robika dédnagyanyja. Duba ebben a Joyce-szal Ontario tartományban című írásában ráérez a hatalmas lehetőségre, arra, hogy ő voltaképpen a gyújtópontjában áll ez egymástól oly távol eső világoknak és koroknak. S egyszerre van otthon a száz évvel ezelőtti, okkal akár faudalizmusnak, középkornak nevezhető Hontfőzesgyarmaton, s a (tegyük föl, hisz megérheti a jó vérből származó Robika) a száz évvel ezutáni, akár huzsonkettedik századinak is minősíthető Szép új világban. S persze otthon érezheti magát a mindezen kroszakok és világok középpontjában található mai Pozsonyban-Közép-Európában is. Mi is volt a néhai Váci Miska versekötetének címe? Mindenütt otthon. Óriási témát vetett Duba kezébe a sors, későn talán, hetvenen túl, ám ahogy a sorjázó Duba-triológiákat látjuk, talán nem túl későn.
Cselényi László
A dunaszerdahelyi DAC labdarúgó csapatában a január 7-ei idénykezdés óta lényeges változás történt. Az együttes irányítását közvetlenül a nyolcnapos alsókubínyi edzőtáborozás előtt Milan Albrecht vette át. (Az új edző csatárként 1980-ban a Baník Ostrava csapatával csehszlovák bajnoki címet szerzett, a 23 évesek korosztályában pedig Eb-aranyérmet is nyert.) A mester korábban az élvonalbeli Trencsént irányította, Dunaszerdahelyre a III. ligás Bánovcétől érkezett. A szakvezetőt az edzőtáborozás után bírtuk szóra.
Ismerte a DAC játékát, mielőtt átvette a gárda irányítását?
-- Tudtam, hogy a csapat hullámzó teljesítményt nyújtott.
A rövid edzőtáborozás alatt és azóta sikerült alaposan megismernie az
együttest és az egyes játékosokat?
-- Szaban pályaedzővel és Majthényi kapusedzővel, valamint a labdarúgókkal
folytatott beszélgetéseken a játékosok lelkivilágát igyekeztem megismerni, az
edzéseken és az előkészületi meccseken pedig a technikai képességeiket mértem fel.
S milyen végkövetkeztetésekre jutott?
-- Az hiszem, a csapat erősebb lesz, mint ősszel volt. Az erőnléttel nincs
baj. ůgy látom, inkább a taktikai felfogásban és a játékszervezésben akad még
pótolnivaló. Túl sokáig tart, amíg a fiúk felfejlődnek a védekezésből
támadásba, s ha a védők felfutnak, "lyuk" marad mögöttük. Most ezeket a
hibákat korrigáljuk. S ha mindez sikerül, nincs mitől tartani.
Kik állnak a rendelkezésére, s milyen állapotban van a keret?
-- Még folynak az újabb játékosok "szerzéséről", illetve a
kerettagok megtartásáról szóló tárgyalások. Nagy kár, hogy Németh egy edzésen
kettős sípcsonttörést szenvedett, mert így játékmesteri képességeire legfeljebb
az idény végén számíthatok. Ugyanez a helyzet Šanta kapussal is. Szerencsére a
kapuban a Nagymihályból érkezett Belan nagyon magabiztosnak tűnik. Szólni kell még a
hórihorgas fehérorosz Oleg Korolról is, aki már játszott Dunaszerdahelyen: a klub
vezetésén múlik, hogy sikerül-e megszerezni. A szintén sérült Bodnárra talán a
4-5. fordulótól számíthatok. A többiek rendben vannak.
Mit várhat a közönség a csapattól?
-- Elsősorban szép és eredményes játékot remélek. Az itthoni
mérkőzéseinket feltétlenül meg kell nyerni. S egyetlen találkozót sem szabad
félvállról venni. Ha játékosaim megfogadják a tanácsaimat, talán visszacsalogatjuk
a lelátóra nézőket is.
A DAC első tavaszi bajnoki mérkőzését március 8-án Tapolcsányban játssza...
Palágyi Lajos
1990 óta komoly lépések történtek egy felvidéki magyar felsőoktatási intézmény létrehozására. Az elmúlt 12 év azonban azért volt eredménytelen e tekintetben, mert nem volt meg a politikai akarat annak megállapítására. Most — úgy tűnik — visszafordíthatatlan az a szakmai és politikai folyamat, amelynek eredményeképpen egy éven belül — jogilag — létrejöhet a felvidéki magyarság egyeteme. Erről beszélgettem Szigeti Lászlóval, a szlovák kormány oktatásügyi államtitkárával.
Milyen stádiumban van a magyar egyetem szakmai és politikai előkészítése?
— Az egyetem előkészítése két síkon történik. Az egyik a kormány alelnöke által benyújtott anyag, amelynek első része arról szól, hogy milyen módon és milyen harmonogram szerint készülnek az egyetemmel kapcsolatos dokumentumok, tehát mi a feladata a kormány alelnökének, az oktatási miniszternek, az államtitkároknak stb., második része pedig a kormány legiszlatív tanácsának, magának a kormánynak, illetve a parlamentnek a feladatait tárgyalja az egyetem ügyével kapcsolatban. Itt tulajdonképpen jóváhagyási procedúráról van szó, s ez az anyag jelenleg tárcaközi egyeztetésen van. A kormány a közeljövőben foglalkozik, majd ezzel az anyaggal. A másik az egyetem tervezete, melynek elkészítése — szakembergárda közreműködésével — a végéhez közeledik. Terveink szerint a tervezetet hivatalosan február végéig kapja meg az oktatási miniszter.
Milyen az akkreditációs bizottság hozzáállása a magyar egyetem ügyéhez?
— Az akkreditációs bizottságnak még nem volt módja foglalkozni az egyetem dokumentumaival. Értesüléseim szerint semmilyen megkülönböztetésre nem kerül sor az akkreditációs bizottság részéről, ugyanúgy kezelik majd egyetemünk ügyét, mint a többi hasonló tervezetet. Mi felkészültünk, s arra törekszünk, hogy szakmailag indokolt és a lehető legelőkészítettebb anyagot tárjuk a bizottság elé.
Van-e reális időpont, amikor a szlovák parlament jóváhagyhatja a magyar egyetem megalapítását?
— Ez mindenekelőtt attól függ, hogy milyen ütemben sikerül tartani azt a harmonogramot, amiről az imént beszéltem. Amennyiben a szlovák kormány legiszlatív tanácsa, s maga a kormány megfelelő időpontban meg tudja tárgyalni anyagainkat, és pozitívan fogja elbírálni, akkor úgy gondolom, hogy az egyetem tervezete, illetve az egyetem megalapítására irányuló törvényjavaslat 2003. Szeptemberében a parlament elé kerülhet. Ennek következtében minden esély megvan arra, hogy de jure 2004. január 1-jével létrejöjjön a magyar egyetem.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 2004 szeptemberében indulhat az oktatás?
— Igen. Terveink szerint a 2004/2005-ös tanévben már elindulhat a felsőfokú oktatás a szlovákiai magyarság egyetemén.
Megszületett a konszenzus az egyetem komáromi székhelyét illetően?
— Igen. Az egyetem három karral kezdi meg működését: Tanító- és Tanárképző Kar, Közgazdasági Kar és Teológiai Kar.
Úgy tudom, hogy az egyetem a Selye János nevet kapja majd…
— Az egyetem még nem kapott nevet, a Selye János név csupán egy alternatíva. Igaz ugyan, hogy ez a legvalószínűbb, de több más név is felmerült e tekintetben.
Lesz-e elég tanár, aki majd az egyetemen oktat?
— Úgy gondolom, hogy megvan az a csapat, amely a leendő egyetemen az oktatói munkát elvégezné. Jelenleg sokan óvatosak, sokan kételyekkel fogadják az egyetem tervezetét. Úgy gondolom azonban, hogy amint a parlament elfogadja az egyetem alapításának tervezetét, abban a pillanatban tanártúltengés lesz. Mindemellett olyan tanárok hiányoznak, akik megfelelő tudományos fokozattal garantálják az egyes tanulmányi szakokat. Itt minden valószínűség szerint Magyarországról kérünk majd szakmai segítséget. Biztos vagyok benne, hogy az egyes tanulmányi szakokat megfelelően tudjuk majd akkreditáltatni.
Tarics Péter
Az alapiskolák igazgatói ebben az évben csak megerősíthették az iskolaköteles gyermekek fogyásának trendjét. Hogy jövőre országos viszonylatban kevesebb lesz az iskolás, már bizonyos, hiszen február 15-én befejeződött a jövő évi kis elsősök beíratása. Sajnos, sok iskolában csökkenni fog az osztályok száma is -- egyszerűen nincs elég gyermek.
Az iskoláskorú gyermekek száma tizenkét év alatt 10%-kal csökkent, pontosan 73 953 gyerekkel született kevesebb. Az első osztályosok száma négy esztendő alatt 17%-kal esett vissza. Az átlagon csupán a roma családok javítanak valamelyest -- míg egy nem roma asszonyra 2001-ben 1,2 gyermek jutott, a roma nők esetében 3,9-4 gyermekről beszélhetünk. Szlovákia néhány olyan térségében, ahol a roma közösség van túlsúlyban, az iskolák folyamatosan szűknek bizonyulnak.
A szociológusok véleménye megoszlik a populáció fogyását illetően. Egyesek szerint a születések számának csökkenését a rossz gazdasági helyzet okozza, mások szerint a kor hozta magával, hogy a fiatalok a karriert a családalapítás és a gyermekvállalás elé helyezik.
Az elsősök számának alakulása néhány magyar iskolában
Iskola 2001 2002 2003*
Komárom (Eötvös u.) 38 49 54
Komárom (Béke u.) 27 56 56
Pozsony (Duna u.) 20 20 16
Dunaszerdahely (KomenskŔ u.) 95 90 88
Ipolyság (Pongrácz L.) 32 27 45
Ipolynyék (Balassi B.) 9 10 23
Tornalja (Kazinczy F.) 49 62 55
Rozsnyó (Fábry Z.) 31 18 22
Szepsi (ÇSA u.) 53 88 20
Kassa (Máray S.) 25 24 30
(* a beíratás éve)
A beíratott elsősök létszáma nem végleges.
-ferenczy-
A legtöbb felsőfokú tanintézménybe e hét végéig kell elküldeni a jelentkezéseket. Az érettségi előtt álló, továbbtanulni szándékozó diákok 21 felsőoktatási intézmény közül választhattak -- ebből 19 állami, egy magán- (City University), egy pedig egyházi (a rózsahegyi Katolikus Egyetem) iskola. A jelentkezési díj összege 500-1000 korona között mozog. A továbbtanulásra jelentkezőknek kb. a felét veszik fel -- tavaly a mintegy 60 ezer jelentkezőből 35 ezren kerültek be a főiskolákra, egyetemekre. Egyes műszaki és természettudományi szakokra felvételi nélkül is be lehet jutni, más helyeken pedig sokat nyom a latban a középiskolai tanulmányi eredmény vagy a versenyeken való sikeres részvétel. A kétszeres-háromszoros túljelentkezéssel küszködő iskolák azonban kizárólag a felvételi megmérettetés alapján döntenek a diákok további sorsáról (pl. a jogi, közgazdasági, orvosi vagy bölcsészkarok).
A legtöbb diák a pozsonyi Komenský Egyetem bölcsészkarára jelentkezik -- tavaly 3998 jelentkezőből 779-et vettek fel. Az orvosi karra jelentkező 1528 diákból 597-en jutottak be. A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem bölcsészkarára 3237-en jelentkeztek, közülük 965-en nyertek felvételt.
A múlt év nyarán 38 939 iskolavégzett fiatal munkanélkülit tartottak nyilván, közülük 4672 (12%) rendelkezett felsőfokú végzettséggel.
Munka nélkül maradt végzősök
Iskolatípus munkanélküliek száma
Felsőfokú 4 879
Szakközépiskola 11 831
Gimnázium 1960
Szakmunkás+éretts. 10 424
Szakmunkás 8 609
(2002 novemberi adatok, forrás: NůP)
Egy személyi tulajdonban levő szövetkezeti lakás új tulajdonosa mely időponttól köteles a lakásról vagyoni- illetve adóbevallást benyújtani az adóhivatalnál? Állítólag a személyi tulajdonba került szövetkezeti lakás 5 évig adómentes, ha a lakást használó szövetkezeti tag tulajdonába kerül. Mely időponttól kezdik számítani az 5 évet?
A szövetkezeti lakás tulajdonjogának átruházásáról szóló szerződés akkor
érvényes, amikor azt a szerződő felek aláírják. Hatályossá pedig attól a naptól
válik, amikor a Kataszteri Hivatal Kataszteri Kezelőségének a szerződés betétjét
engedélyező határozata jogerősséget nyer. Ez a dátum a szerződésen feltüntetett
betéti záradékon szerepel. Ez az a meghatározó dátum, amelyiktől a volt bérlő a
lakás tulajdonosává válik.
Ingatlanátruházási adót ilyen esetben nem fizet senki, adóbevallást sem kell
benyújtania. Egyébként az ingatlan átruházásánál adózó az eladó, ha
adásvételi szerződéssel történik, és a megajándékozott, ha ajándékozásról van
szó.
Vagyonbevallást a jelenleg még érvényes törvény szerint legközelebb 3 év múlva fog kelleni benyújtani annak, aki 1,5 millió koronánál értékesebb ingatlanra tett szert az elmúlt időben.
Ami önt az adott esetben érinti, az az ingatlanadó — lakásadó. Minden ingatlan tulajdonosa köteles a tulajdonában levő ingatlan után adót fizetni annak a községi vagy városi hivatalnak, ahol az ingatlan van. Ennek feltételeit a 317/1992-es számú törvény és annak módosításai szabályozzák. A 11c paragrafus 1-es bekezdése értelmében a lakás utáni adó alól fel vannak mentve a lakóházakban levő lakások 5 éven át, mégpedig a lakás tulajdonjogának megszerzését követő évtől számítva, vagyis az az év, amelyikben a lakás tulajdonjoga átszállt önre, nem számítódik bele az 5 adómentes évbe.
Megjegyezném, hogy ez az adómentesség csak a lakás első tulajdonosára vagy annak
közeli személyére vonatkozik.
Függetlenül attól, hogy adót nem kell fizetnie, adóbevallást köteles benyújtani a
Városi Hivatalnál, amiben egyúttal érvényesíti adómentességi jogát. A 11c
paragragfus 3-as bekezdése értelmében ezt abban az adóbevallásban kell megtennie,
amit arra az időszakra nyújt be, amelyikben először keletkezik a lakásadó alóli
felmentésre való joga, vagyis az említett 5 év első évére. Az adóbevallást
legkésőbb január 31-ig kell benyújtani.
Végezetül megemlítem, hogy arra az esetre, ha a megszerzett lakás vállalkozásra vagy más jövedelemszerzésre használják, vagy pedig bérbe van adva, a lakásadó fizetésétől való mentesség nem vonatkozik.
Dr. Balla Éva,Somorja
Az áremelések és az adóváltozások következtében egy átlagos háztartás kiadásainak növekedése megközelítőleg 1120 koronát tesz ki. A Statisztikai Hivatal által felbecsült összegről van szó, amelyet az árak százalékban kifejezett növekedéséből, illetve az átlagos háztartások egyes áruféleségekre szánt kiadásaiból számítottak ki.
Néhány esetben az árak a Szlovák Ratingügynökség előrejelzése szerint alakultak, némely esetben azonban az árfejlődés az analitikusokat is meglepte. A hozááadottérték-adó felső értékének csökkentése pl. elsősorban a távközlésben érezhető, kevésbé kedvezően befolyásolta az elektronikai cikkek vagy a közlekedés árát.
Az élelmiszerek ára átlagosan négy százalékkal növekedett, ami egy átlagos
négytagú család esetében havi 240 korona többletkiadást jelent.
Legnagyobb a növekedés a lakásal kapcsolatos kiadások területén -- 14,4% --, ami a
regulált energetikai árak emelésével magyarázható. Az abszolút növekedés 640
korona -- ez aszerint változik, hogy a háztartás milyen energiaforrás(oka)t használ.
A kiadások növekedésében második helyen a közlekedés áll. A közelekedési
eszközök vásárlási ára 5,6%-kal növekedett, holott a konkurenciát figyelembe véve
a szakemberek ennél jóval kisebb változást vártak.
A legnagyobb meglepetést az előrejelzésekhez viszonyítva a postai és a telefonálási költségek árának alakulása hozta. Míg a becslések 0,8%-os áremelést jeleztek, a valóságban 1,5%-os csökkenésre került sor. Itt valóban nagy szerepe volt a konkurenciának abban, hogy a hozzáadottérték-adó csökknése az árakban is megjelent. Az adócsökkentés februárban egyes élelmiszerek árában is visszatükröződhet. Az évközi infláció ezáltal megközelítheti a 8%-ot, míg januárban mindössze 7,3%-ot tett ki.
Árnövekedés januárban
élelmiszerek +4,0% 240 Sk
alkohol,dohány +1,4% 10 Sk
ruha,cipő -0,4% -7 Sk
lakás,víz,villany,gáz +14,4% 640 Sk
bútor,lakásfelszerelés +0,2% 3 Sk
egészségügy +1,5% 6 Sk
közlekedés +7,6% 162 Sk
posta, telefon -1,5% -14 Sk
üdülés, kultúra +1,6% 37 Sk
művelődés -0,2% 0 Sk
szálloda, étterem +3,2% 45 Sk
vegyes áru, szolgáltatás +1,3% 25 Sk
összesen +5,3 1 136 Sk
Forrás: Statisztikai Hivatal, Sme
A Pozsonyt Dévénnyel összekötő hegyoldali teraszba vágott út mentén a XV. században épült ki a pozsonyi Várhegy alján a hajdani Vödric. 1968-ban, a Szlovák nemzeti felkelés-híd megépítése idején a városrész sok épületét lerombolták, s az építkezés áldozata lett az egykorvolt villasor, a XVI. századi királyi fegyverraktár, a XVIII. században épült emlékezetes Kempelen Farkas-féle várbeli vízvezeték szivattyúháza — s még folytatható a sor. Sokáig féltünk: a koronázóváros e részében minden értékes épület az enyészeté lesz. Szerencsére nem így történt. A Várhegy alján húzódó Žižka utcában megmaradt néhány történelmi légkört árasztó épület, amelyekben múzeumok (Régészeti Múzeum, Kárpáti Németek Múzeuma) működnek, s a 18-as számú, egykor Kamper-, illetve Brämmer-kúriának nevezett reneszánsz épületet most tatarozzák, mert 2002 októbere óta itt alakítják ki a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumát.
Jóformán mindannyiunkat érint, ezért érdekel is a nyugdíjrendszer reformja. Az első, amire kíváncsiak vagyunk: változik-e a nyugdíjkorhatár, s ha igen, előnyünkre vagy hátrányunkra?
Nálunk és Európa más országaiban is tény, hogy az emberek egyre magasabb kort érnek meg. Ám ennek, érdekes módon, egy ideig nem az volt a következménye, hogy az alkalmazottak egyre később mentek nyugdíjba, hanem ellenkezőleg, a munkaerőpiac és a kollektív egyezkedés hatására: egyre korábban. Persze, változik a világ. A születések számának csökkenése munkaerőhiányt idéz elő, amit az egyre magasabb korú emberek alkalmazásával kell ellensúlyozni.
Ott, ahol növekszik a nyugdíjas és ugyanakkor csökken a munkaképes korú emberek
száma, a megoldás háromféle lehet: növelik az adókat és elvonásokat, csökkentik a
nyugdíjakat, emelik a nyugdíjkorhatárt. Elképzelhető a három kombinációja és
rugalmas módosítása is.
Az Európai Unió országaiban jelenleg általános a törekvés, hogy az emberek minél
tovább a munkaerőpiac szereplői maradjanak. A marasztalás átfogó rendszerét még
sehol sem dolgozták ki, viszont már több országban megszüntették a korkedvezményes
nyugdíjazás lehetőségét, nem adnak egyéni járulékot azoknak, akik határidő
előtt akarnak nyugdíjba menni, megszigorítják a rokkantsági nyugdíjak
megítélését, többet kapnak a nyugdíjaskor elérése után is dolgozó alkalmazottak
stb. Dániában már nincs korkedvezményes nyugdíjazás, holott nemrég még átmeneti
járadékot kaphattak azok az 50 és 59 év közöttiek, akik munkanélkülivé váltak,
és az elmúlt 30 évben legalább 25 éven át fizettek munkanélküli biztosítást.
Finnországban is elhatározták, hogy 2009-ig, ileltve 2014-ig megszüntetik a
"munkanélküliek nyugdíjazását".
A munka-, szociális és családügyi minisztérium elképzelései szerint hasonló irányzatok fognak érvényesülni nálunk is. A személyi számlás nyugdíjbiztosítás előbb-utóbb lehetővé teszi, hogy nyugdíjba vonulásunk idejéről ne a rendelet, hanem magunk döntsünk. És döntésünk feltétele nem az általunk ledolgozott évek száma, hanem a számlánkon összegyűlt összeg lesz. Becslések szerint az átmeneti időszak, amíg az új elvek a gyakorlatban is érvényesülni fognak, eltarthat néhány évtizedig, s közben szükségszerűen emelkedni fog nyugdíjazásunk korhatára, feltehetőleg egységesen 65 évre. Most a nők 53–57, a férfiak 60 éves korukban mennek nyugállományba.
Egyelőre a reform tervezői sem tudják, mikor mennek majd nyugdíjba azok, akik nem lesznek részesei az új nyugdíjrendszernek vagy azért, mert ezt a törvény nem teszi lehetővé számukra, vagy mert ezt maguk nem akarják. Valószínűnek látszik, hogy a jelenlegi, részben fennmaradó elosztó-kirovó rendszerben is lehetővé válik a nyugdíjba vonulás idejének az eddiginél rugalmasabb megválasztása. Néhány éven belül az általános nyugdíjkorhatár elérheti a 62 évet, de lehetséges lesz a korábbi nyugdíjazás is, persze a szokásosnál valamivel kisebb járadékkal. A korkedvezményes nyugdíjazás feltétele ugyancsak egy bizonyos, a törvényben meghatározott életkor elérése lesz. Az évek számát itt kettővel vagy hárommal csökkentik. Feltételül szabják azt is, hogy a korkedvezmény miatt csökkentett nyugdíj elérjen egy bizonyos összeget, például 20%-kal haladja meg a létminimumot.
A nyugdíjrendszer reformja (számos egyéb vonatkozásával lapunk 7. oldalán foglalkozunk) lehetővé teszi majd azt is, hogy a nyugdíjaskort elért, de tovább dolgozó alkalmazottak nagyobb nyugdíjt kapjanak. Akkor is, ha keresetük mellett a nyugdíjt is felveszik, akkor is, ha erre egy ideig nem tartanak igényt. Sajnos, keresetükből a szokásos elvonást majd fizetniük kell. Ennyit az új rendszer náluk is szigorít.
SZABÓ GÉZA
A fontos objektumok és a repülőterek fokozott védelme, a hadsereg felkészítése, a szirénaberendezések üzemképessé tétele nem kevés pénzbe kerül. A belügyminisztérium további ötmillió koronát igényelt mindezek biztosítására az állami költségvetésből. Szlovákia készül arra a lehetőségre, hogy Irakban kirobban a háború...
Az emberek többsége egyelőre nem veszi komolyan a lehetséges terrortámadásokat, s azt, hogy ezek célpontja éppen a mi kis Szlovákiánk lehet. Vannak azonban olyanok is, akik tartanak ettől a lehetőségtől. Mondhatnánk, a háborútól való félelem a levegőben van. S bár nem beszélünk róla, biztonságérzetünk nem az igazi!
Az iskolák a napokban útmutatót kaptak, mit kell tenniük anthraxszal történő mérgezés esetén. Az igazgatók hozzáállása általában igen lelkiismeretes -- tudatosítják, hogy Szlovákia nem szigetelődhet el a világ történéseitől.
Nincs jele annak, hogy fokozott veszély fenyegetne bennünket. Šimko miniszter véleménye szerint azonban a világban uralkodó ideges hangulatnak megfelelően meg kell tennünk a szükséges óvintézkedéseket.
A Civilvédelmi Hivatal 95 ezres példányszámban füzetet adott ki Mit kell tudni veszélyeztetett helyzetben címmel, információs telefonvonalakat létesítenek, és kidolgozzák a médián keresztül megvalósítható egységes tájékoztatás tervezetét.
Csehországban jóval szigorúbb intézkedéseket vezettek be. A prágai repteret
gépfegyveres rendőrök és éjszakai látásra alkalmas távcsővel felszerelt katonák
őrzik, nem beszélve az utasok sokkal alaposabb ellenőrzéséről. Megfigyelés alatt
tartják a vízerőműveket, az atomerőművek pedig katonai védelem alá kerültek.
Vissza a tartalomhoz
A bővített Európával szemben elkövetett hiba lenne, ha rossz vagy könnyen félreértelmezhető üzeneteket küldenénk a csatlakozni kívánó országok felé éppen az EU-csatlakozással összefüggő népszavazás előtt -- nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Günter Verheugen státustörvényt bíráló levelével kapcsolatban Elmar Brok. Az Európai Parlament (EP) külügyi bizottságának elnöke szerint a magyar kedvezménytörvény úttörő példának tekinthető a jövő Európájának felépítését célzó vállalkozásban.
Günter Verheugen bővítési biztosnak Medgyessy Péterhez írott levele nyomán széles körű vita bontakozott ki Magyarországon arról, hogy diszkriminációnak tekinthető-e az EU-ban az anyaországok által a nemzeti kisebbségeknek nyújtott támogatás. Miként ítéli meg a levél jelentőségét?
-- A tizenkét jelölt állam csatlakozásához közeledve mostanra gyakorlatilag világossá vált, hogy az EU-nak foglalkoznia kell ezen államok egy fontos tulajdonságával: jelentős számú kisebbségek élnek területeiken, és legtöbbjük rendelkezik határain túl élő nemzeti kisebbségi közösséggel. Függetlenül a nemzet, a nemzeti kisebbség és a nemzeti közösség kifejezések körüli elméleti vitáktól, ezen emberek millióinak léte ténykérdés, és ezen egyéneknek joguk van identitásuk szabad megválasztásához, azonosságtudatuk ápolásához. Ez nem pusztán a csatlakozással összefüggő kérdés, és a nemzet rendkívül összetett fogalmáról a véleménynyilvánítás nem tartozik a bizottság kompetenciájába. Az EU minden szervének tisztában kell lennie azzal a ténnyel, hogy a tanács 2000/43/EC sz. irányelve alapján a nemzeti és etnikai kisebbségeknek nyújtott támogatást nem lehet diszkriminatívnak minősíteni, hiszen annak célja éppen az, hogy egyenlő esélyeket teremtsen a kérdéses kisebbségnek. A nemzet fogalmáról folytatott vita hosszú évtizedek óta van napirenden. Az egész bővített Európával szemben elkövetett hiba lenne, ha rossz vagy könnyen félreértelmezhető üzeneteket küldenénk e témában a csatlakozni kívánó országok felé éppen az EU-csatlakozásról szóló népszavazás előtt.
-- Milyen megoldásokat tud elképzelni az EU részéről, hogy előbbre vigye
a nemzeti kisebbségek ügyének rendezését?
-- Az EU-nak az érintettekkel közösen elfogadott alapelvek alapján kell
dolgoznia azon, hogy a megfelelő, EU-konform választ adja arra a kérdésre, amellyel
ezen országoknak szembesülniük kell: hogyan támogatható az identitása, és hogyan
tartható a kapcsolat azon milliókkal, akik a történelem viharai folytán más
országok polgárai lettek, de akik ennek ellenére meg szeretnék őrizni eredeti
azonosságtudatukat és nyelvüket anélkül, hogy hűtlenné válnának
állampolgárságuk szerinti országukhoz. Az EU-alapelvek egyike, a szubszidiaritás és
az emberi és kisebbségi jogok védelméről szóló elv hatékony végrehajtása révén
a fenti kérdések megfelelő választ nyernek majd. Mint ahogy ez így történt néhány
EU-ország esetében is, Dél-Tiroltól Schleswig-Holsteinig. Ebből a szempontból a
velencei bizottságnak a nemzeti kisebbségek támogatásáról szóló jelentése még
fontosabb. Kulcsfontosságú dokumentumnak tekinthető, amely egyfelől hivatkozik
mindegyik alapelvre, ugyanakkor utal a kérdésben született nemzetközi, kétoldalú és
nemzeti dokumentumokra. A velencei bizottság azt is megállapította, hogy "a
kisebbségvédelem új és eredeti formáinak megjelenése, különösen az
anyaországokban, pozitív folyamatnak tekinthető, ha e cél megvalósítását
szolgálják". A magyar státustörvény, amelyet az Országgyűlés több mint
kilencvenszázalékos többséggel fogadott el, úttörő példának tekinthető a jövő
Európájának felépítését célzó vállalkozásban. Ugyanez cél egész Európának:
a stabilitás, a demokratikus biztonság és a béke elősegítése. A kulturális
sokszínűség, amely a nemzetek, nemzeti kisebbségek, nemzeti közösségek kultúráin
alapul -- mindegy, melyik elmélet vagy terminológia alapján azonosítják magukat --,
gazdagságot jelent az Európai Uniónak, és az európai béke előfeltétele.
(M. N.)
A szlovákiai és pozsonyi magyarság számára az idén március 15-e igazi örömünnepnek ígérkezik. Sok hányattatás, meghurcoltatás, csonkítás után végre újjászülethetett a Radnai Béla által 1911-ben közadakozásból készített monumentális Petőfi-szobor -- amely mintha csak szimbolizálná a szlovákiai magyarság sorsát -- és méltó helyre kerülhet. A pozsonyi Ligetfaluból "átköltözhet" a városközpontban lévő Medikus kertbe. Teljes pompájában csodálhatjuk meg újra.
Tavaly nyáron fogtak hozzá a valóban avatott kezek, a szoborrestaurátorok, hogy az emlékművet darabokra szedjék, műterembe szállítsák, s megtisztítsák a rárakódott évtizedes szennyeződésektől, s hogy csonka karját, letört kardját, vandálok által szétzúzott arcát és a többi kisebb-nagyobb hibáját helyrehozzák. Vladimír Višváder szobrászművész szerint vállalkozásuk, a VILLARD számára ennek a szobornak -- amely a legjelentősebb szecessziós szoborkompozíció Szlovákiában -- a felújítását pályázaton elnyerni presztízskérdés volt. A munkálatokat rendszeresen és szigorúan felügyeli a műemlékvédelmi hivatal. Ottjártunkkor a szobor már olyan volt, mint új korában. Már csak arra várt, hogy a talapzatra kerüljön. A szobrászművész megmutatta még a további terveket is, hiszen a szobor környékét is rendbe teszik, fákat ültetnek köré és padokat helyeznek el. A carrarai márványból készült alkotáson az utolsó simításokat végezték a hozzáértő kezek, hogy napokon belül múzsájával együtt méltó helyére kerülhessen.
-- Már a kilencvenes évek elejétől foglalkoztunk a gondolattal, hogy jó lenne pótolni a szobor hiányzó részeit, ám a pozsony-óvárosi Csemadoknak nem volt annyi pénze, hogy ezt meg lehetett volna valósítani. Öt évvel ezelőtt néhány lelkes pozsonyi kezdett már a teljes felújítással foglalkozni, majd 2000-ben bejegyeztettük a Petőfi Sándor Emlékmű Bizottságot. Sikerült jó együttműködést kialakítanunk az akkori óvárosi polgármesterrel, Ďurkovský úrral és a magisztrátrussal is, akik szinte szívügyükként kezelik a szobor sorsát. Később "csatlakozott" hozzánk a kulturális minisztérium is, mivel jómagam mint a szlovák--magyar vegyesbizottság tagja el tudtam érni, hogy a Petőfi Sándor-szobor felújítása az ajánlások közé kerüljön, így a szlovák kormánynak is részt kellett vállalnia a helyreállításból -- idézi fel törekvésük kezdeteit Duka Zólyomi Árpád, a Petőfi Sándor Emlékmű Bizottság elnöke, majd egykettőre a mára terelődik a szó.
-- Elégedettek vagyunk az eddig elvégzett munkálatokkal, a restaurátorok szakszerű munkát végeztek. Az időjárás nem volt hozzánk kegyes, szokatlanul hideg az idő, ám március 15-ére a helyén lesz a szobor, és újra le fogjuk leplezni. Két éve már, hogy egy széles szervezői gárda készíti elő a megemlékezést, az idén bizottságunkra hárul a fő szervezés. Számos illusztris vendégre számítunk itthonról és Magyarországról is, bár a vendéglista még nem végleges. Az biztos, hogy itt lesz Ďurkovský úr, aki azóta Pozsony főpolgármestere lett és Čiernik úr is, az Óváros jelenlegi polgármestere. Részvételi szándékát jelezte Kiss Elemér, a magyar miniszterelnöki hivatal vezetője és Rudolf Chmel szlovák kultuszminiszter is. Szeretnénk felkutatni Radnai Béla utódait és díszvendégként meghívni őket is.
Külön öröm számunkra, hogy az ország más területeiről is készülnek az ünnepségre magyarok, tehát nagy tömeget várunk.
Miként lehet majd megvédeni, vagy meg lehet-e egyáltalán védeni a szobrot az újabb rongálásoktól, hiszen ilyesmire a jövőben is számítani lehet?
-- Valóban, nem kis fejtörést okoz, hogyan védjük meg a szobrot a vandalizmustól,
a nacionalista indulatoktól. Reméljük, némi védelmet nyújt majd a kerítés is,
amely a parkot körülveszi. Éjszaka zárva van a Medikus kert, bár a rongálókat ez
nem szokta megállítani. Szeretnénk, ha a városrész polgármestere segítene nekünk
ebben, de más megoldásokon is gondolkodunk. Reméljük, csak az időjárás okozta
"sérüléseket" kell majd időről időre eltüntetnünk a szoborról, hiszen a
karbantartás és a szép környezet kialakítása is a feladatunk lesz.
Szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki kisebb-nagyobb összeggel hozzájárult
a Petőfi-szobor felújításához. Az adománygyűjtés tovább folyik, számlaszámunk:
51113005/8080.
Brogyányi V. Júlia
Váratlanul érte Szlovákiát Wolfgang Rothnak, az Európai Befektetési Bank (EBB) elnökhelyettesének az a minapi kijelentése, hogy a szóban forgó pünzintézet elégedetlen a Dzurinda-kabinet és az EBB közti együttműködéssel. Igaz ugyan, hogy Roth azonnal hozzáfűzte, Ivan Mikloš pénzügyminiszter nagyon hatékony munkát végez, de egyébként az EBB elnökhelyettesének — és természetesen ezáltal a banknak — nincs megfelelő partnere Szlovákiában…
Aggasztó, hogy ekképpen kell véleményt nyilvánítania a jelentős európai pénzintézet vezetőjének. Tény, hogy az előző évek bankprivatizációit követően valahogy "leállt az élet" a Szlovákiában működő bankokban. Talán azt kivéve, hogy szolgáltatásaik szinte egyik napról a másikra drágábbak lettek, bár még mindig olcsóbbak, mint például Csehországban.
Roth — de az EBB további vezetői is — joggal várja el Szlovákiától a hatékonyabb együttműködést, s ebből eredően (legalábbis ez ideig) türelmesen kutat az aktív, az eredményesebb pénzgazdálkodási utakat kereső partnereket után. Az Európai Befektetési Bank ezt a "türelmét" egyebek mellett azzal is deklarálta, hogy az Európai Unió tíz várományosának együttesen 3,4 milliárd eurós nagyságú kölcsönt szolgáltatott. Ebből az összegből Szlovákiának 80 millió jutott. Nem kis tétel, bár a tőlünk kisebb Szlovénia ennél jóval többet, 200 milliót kapott. Roth egyértelműen kifejtette, hogy Szlovákia elsősorban a Nemzetközi Valutaalap által nyújtott hitelekben bízik — s inkább abba az irányba összpontosít. Roth nagyon jól tudja, miért fejezte ki elégedetlenségét a szlovák irányultsággal kapcsolatosan. Leszögezte ugyanis, hogy már huzamosabb ideje a legfőbb gondja Szlovákiával (is) az, hogy nem nyújt be elfogadható pénzügyi tervezeteket, amelyek fellendíthetnék az ország gazdaságát és elősegítenék a sikeres együttműködést Szlovákia és az EBB között. S ha el is készül egy-egy tervezet, abban viszonylag sok a hiányosság és a pótolnivaló — meg hosszasak az egész előkészítési munkálatok is. Háromszor, sőt, több esetben akár ötször is több ezeknek az ideje, mint az EU jelenlegi tagállamaiban.
Azt is megkérdőjelezte Roth, hogy vajon hova került a bank által szolgáltatott 80 millió eurós hitel. A hivatalos kimutatások szerint 50 millió az Általános Hitelbank számláján "kötött ki", s ebből az összegből a szlovákiai kis- és középvállalkozásokat kell(ene) támogatni. A fennmaradó 30 millió eurót az EBB a Szlovák Garancia és Fejlesztési Banknak ajánlotta fel, hogy a helyi önkormányzatok, a községek ebből is fejleszthessék víz- és csatornahálózataikat.
Az EBB tehát elég nagy összeget szolgáltatott Szlovákiának — és még mindig türelmesen vár. Vár az együttműködésre, az alaposan kidolgozott, megfontolt tervezetekre. De ki tudja, meddig?
(Susla)
Vissza a tartalomhoz
Az MTI közlése szerint Adrian Nastase román kormányfő és Markó Béla, az RMDSZ elnöke aláírta az újabb egy évre szóló parlamenti együttműködési megállapodást a román Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Magyar Demokrata Szövetség között. A két párt 2000-ben kezdődött együttműködése eredményesnek bizonyult, állapították meg. A kisebbségben kormányzó PSD rá van utalva az RMDSZ támogatására a törvényhozásban. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a két szervezet programja számos ponton összeegyeztethető. Nastase kormányfőnek meg kellett nyugtatnia nacionalista ellenzékének bírálatait a magyarokkal folytatott együttműködés miatt. Nastase legfőbb érve, hogy "az ország NATO-ba való meghívása bizonyítja, alaptalanok a félelmek, hogy megpróbálják Erdélyt elszakítani Romániától". Markó szerint a most aláírt jegyzőkönyv a magyar igények mellett több, Románia egésze számára fontos feladatot tartalmaz. Az Erdélyt átszelő autópálya megépítését a kormány nemzeti prioritásként kezeli, állapította meg Markó Béla.
A kedvezménytörvény várható módosításáról, a Jugoszláviával szemben bevezetésre kerülő vízumkényszerről és a délvidéki magyarságot leginkább érintő problémákról volt szó Bálint-Pataki Józsefnek, a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) elnökének szabadkai tárgyalásain. A HTMH elnöke a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) meghívására kétnapos látogatást tett Észak-Bácskában. Az első napon tárgyalt a többi között Kasza Józseffel, a VMSZ elnökével, Józsa Lászlóval, a Magyar Nemzeti Tanács elnökével és Istvanovics István szabadkai polgármesterrel. A HTMH elnöke hangsúlyozta, hogy valamennyi érintett fél egyetértésével szeretnék kidolgozni a törvénymódosítás szövegét.
Kasza József, a VMSZ elnöke a Magyar Szónak adott interjújában kiállt a státustörvény, a személyre szóló oktatási támogatás, valamint a Vajdaság teljes körű autonómiája mellett. A magyar uniós csatlakozással járó vízumkötelezettségről szólva Kasza elmondta: a várható nehézségek ellenére megértést kell tanúsítani az anyaország iránt.
Jakabffy Attila, a regionális autonómiáért küzdő Erdély-Bánság Liga főtitkára bejelentette, hogy Erdélyiek Pártja névvel új politikai párt létrehozásán dolgozik. Erre azután került sor, hogy a román bíróság a napokban jogerősen elutasította az Erdély-Bánság Liga politikai pártként való bejegyzését. Jakabffy szerint az elutasítás oka a bukaresti félelmekben keresendő. A liga vezetősége ezért új formában és új névvel akarja újjáéleszteni a szervezetet.
Micsoda szerelem!
-- Drágám, én úgy szeretlek téged, hogy a nevedet felírom a házam falára!
-- Szívem, mi lenne, ha inkább a házadat íratnád az én nevemre?
Reklamáció
Családtervezési szeminárium. Az egyik női szervezet látogatást tesz az
óvszergyártó üzemben. A gyártósorok megtekintése után egy kisgyermekekkel
telizsúfolt helyiségbe jutnak.
-- Nahát, önöknek még bölcsödéjük is van?! -- álmélkodnak a nők.
-- Nem, ezek itt a reklamációk!
Atyai szigor
Dühös apa mondja a lányának:
-- Elég volt! Nem engedem meg, hogy hozzámenj ahhoz a mihasznához!
-- De papa... hisz nem hosszú időre...
Repülőgépen
A repülőgép starjta előtt megszólal a kapitány:
-- Hölgyeim és uraim! Üdvözlöm önöket a világ legnagyobb repülőgépének
fedélzetén. Az első emeleten van a bár és az étterem, a másodikon medence és
teniszpálya található. A harmadikon mozi és színház várja önöket. No, most pedig
szorítsanak nekem, mert megpróbálom ezt a fránya gépet felemelni a levegőbe.
Jancsi és Juliska
Jancsi és Juliska beszélget az óvodában.
-- Képzeld, Juliska, tegnap kotont találtam a kredenc fiókjában...
-- Tényleg, Jancsi? És mi az a kredenc?
Halászok
Fuldoklik valaki a tóban. Kétségbeesve néz körül és megpillantja a
közelben halászókat. Segítéségért kiabál.
-- Halászok! Halászok!
-- Mi is halászunk -- morog az egyikük a hajón. -- De nem csinálunk belőle olyan nagy
ügyet.
A szlovákiai vasúttársaságoknak, legalábbis a közlekedésügyi minisztérium adatai szerint, a regionális vonalakon a teherszállítás is veszteséges, ám megszüntetéséről (egyelőre?) nincs szó. Miloż ÇikovskŔ, a vasúttársaság szóvivője kijelentette: mindössze két szárnyvonal veszteséges, a többi szakaszon a teherfuvarozás haszonnal jár.
A szaktárca tavaly készített (s december 20-án a kormány elé terjesztett) jelentésének függeléke szerint a teherszállítás a szárnyvonalakon több mint 270 millió korona veszteséget mondhat a magáénak. A vasutak azonban a szakaszokon ettől függetlenül csak a személyforgalmat szüntették meg. Vajon, érvelt a minap Pavol Prokopoviç közlekedésügyi miniszter a regionális vasútvonalak megszüntetése kapcsán, erkölcsös dolog-e, hogy Szlovákia más vidékein élő polgárai fizessenek rá azokra a veszteséges szárnyvonalakra, ahol egyébként a közlekedés autóbuszokkal megoldott, biztosított. Hozzátette még, hogy a szárnyvonalakon keletkezett veszteség fedezésére fordítandó pénzeket az egészségügynek, az iskolaügynek, s más ágazatoknak járó összegekből kellene lecsippenteni. S megjegyezte: a vasút a regionális szárnyvonalakon szállított teheráru zömét magáncégek számára szállítja. S ha a vonal veszteséges, azt jelenti, hogy a polgárok adójukból önkéntelenül is a vállalkozókat támogatják.
-- Ha a vasúti teherszállítás is veszteséges -- jelentette ki Jozef Schmidt, a központi sztrájkbizottság elnöke --, a helyzetet a vasutak illetékeseinek és a miniszter úrnak ismertetnie kellett volna. Tudatosítani kell, hogy a vasúti személyszállítás mindenütt veszteséges. Mi nem állítjuk, hogy mindegyik regionális vonalnak teljes hosszában fenn kell maradnia, de nem lenne szabad a megoldást kereső tárgyalásokat abbahagyni.
Gazdasági elemzőink, állította a vasúttársaság szóvivője, a teherforgalomnál is nyerséget mutattak ki, ha a miniszter úr olyan jelentést terjesztett a kormány elé, amely szerint a teherszállítás veszteséges, bizonyára egy régebbi kimutatásból indult ki, s a szlovák vasutak adataira támaszkodott.
(ZOL)
A pozsonyi Stoka Színházban legutóbb Rudolf Zajac egészségügyi miniszter válaszolt a közönség kérdéseire. Az alábbiakban ízelítőt adunk az élénk vitából.
Mi történt minisztersége első száz napja alatt?
— Gyakorlatilag mindazt, ami történt, előre láttuk. Tudtuk, reformunknak
gyorsan 80 ezer ellensége lesz, de négy év múlva lehet ötmillió híve. Tudtam, az
egészségügyben mindenki a reform híve lesz egészen addig, amíg a dolog nem érinti
őt személyesen. Ami meglepett: kevesebb volt a tiltakozó akció, mint amennyire
számítottam. Egyesek kifogásolták, kaotikus az, amit teszek. Lehetett volna másképp
is, csakhogy mi azt tettük, amit lehetett. A gyógyászati rendtartás és a biztosítók
most kerülnek sorra.
Azt mondják, ha ön még a kormányban van, a reform folytatódik...
— Még nem értük el azt a határt, amelyen átlépve már nem lehetne
folytatni. Ez akkor következik be, amikor a többiek azt mondják, folytassam a reformot,
de nem szavazzák meg a szükséges törvényeket.
Először tagja a kormánynak, hogy érzi magát miniszterként?
— Gyors ütemben kezdtünk. Jött a költségvetés, jöttek a
törvénymódosítások. Volt elég dolgom a kormányban, a parlamentben, készülni
kellett a bonyolult reformra, és közben még népirtással is megvádoltak azok, akik
azt negyven évig gyakorolták. Csak lassan jöttem rá, milyen módon kell kormányozni.
A reform máris sikeresnek mondható, hiszen a kórházakban kevesebb a beteg,
pedig még nem is kell fizetni a kosztért és a szállásért. Elég volt bevinni a
köztudatba, hogy az ellátás nem lesz ingyenes.
— A reformmal az a célunk, hogy új szemlélet alakuljon ki az
egészségügyről, véget érjen benne a szocializmus, és annak helyét reális
gazdasági viszonyok foglalják el. Kulcsfontosságúnak tartom az
egészségbiztosításról, az egészségügyi ellátás felügyeletéről és az új
gyógyrendtartásról szóló törvények elfogadását.
Túl sok az olyan orvos, aki nem akar reformot, és csúszópénzt fogad el.
Nem reménytelen a helyzet?
— Nem akarok az orvosokról általában beszélni. Szerintem többségük
tisztességes. A reform ellen azok kiabálnak a leghangosabban, akik a legrosszabbak. A
tisztességes emberekkel az a gond Szlovákiában, hogy hallgatnak. Pedig ezt a
tulajdonságot is védelmezni kell.
Beszéljünk nyíltan: az orvosok az esetek többségében elfogadják a
csúszópénzt?
— Korrupció akkor van, amikor nem működnek a szolgáltatások. A szlovák
egészségügyben nincs olyan rendszer, amely fölöslegessé tenné a korrupciót. Amíg
ezen nem változtatunk, a korrupciót sem tudjuk megszüntetni. A mindennapos korrupción
kívül van az egyészségügyben egy veszélyesebb, rafináltabb módja is a
megvesztegetésnek. Ez a működési engedélyek kiadását, a tőkemozgást, a
kivételezést, a parlamenti lobbizást és a gyógyszerellátást érinti. Itt van a
rendszer igazi rákfenéje.
Differenciálni akarta az orvosok fizetését, s erről az állam által
kinevezett igazgatóknak kellett volna dönteni...
— A közalkalmazotti törvény rossz, mert bebetonozta pozíciójukban az
igazgatókat. Nekem, a miniszternek is gondot okoz kimozdítani egy rossz igazgatót a
funkciójából. De meg kell tanulnunk, hogy mindenhez alulról, nem pedig felülről
jövő nyomásra van szükség. Ha magában a kórházban nem kezdeményezik a rossz
vezetőség lecserélését, mit tehet a pozsonyi hivatal? Kell hozzá egy adag
bátorság, de különben nem tudunk elmozdulni.
Az orvosoktól még abból a kevésből is elvettek, amit eddig kaptak.
— Az állami, illetve a közszférában a minimálbér kétszeresét
garantáltuk. Máshol csak a minimálbér az, ami feltétlenül jár. Én azt akarom, hogy
a professzor akár 150 ezret is kaphasson, de nem a neve előtt és után sorakozó
titulusokért, hanem azért, mert kiváló. És azokat, akik fölöslegesek vagy nem elég
jók, gazdaságilag kiszorítjuk. A bártfai kórház átalakult nem profitorientált
szervezetté, és a nyolcmilliós veszteség egyszerre másfél milliósra zsugorodott.
Márciusban már pluszban lesznek. Hogyan történt a dolog? Elment a kórházból 150
ember. Ez történik a megyék és a községek hatáskörébe került intézetekben is.
Elküldik azokat, akikre nincs szükség.
A kórházakban félelem és terror uralkodik. A fizetések javasolt
differenciálása nem jó, elég az, ami eddig volt...
— Igaza van, a kórházak már ma is differenciálhatnák a fizetéseket, de
nem teszik. A baj az, hogy a kórház a jövedelme 80 százalékát a fizetésekre költi.
Ha a kórházban egyetlen pácienst sem kezelnek, egy koronából 80 fillért akkor is
elköltenek. Így nem csoda, hogy nincs miből többet fizetni. A gazdaságban pedig semmi
sem veszélyesebb, mint az egyenlősdi.
Csehországban a kórházaknak kétszer annyi pénzük van, mint
Szlovákiában. Nálunk nemtetszést váltott ki már az a javaslat is, hogy egy
szimbolikus összeget fizessünk a kórházi ellátásért...
— El kell döntenünk, mi a fontosabb. Az a szimbolikus összeg, amit a páciensnek kell
majd fizetnie a kórházban, senkit sem tesz tönkre. De ha étkezésre költjük a
pénzt, és nem marad az infarktus kezelésére, a kardiológiai és onkológiai
műtétekre, a dialízisre, az örökölt betegségek gyógyítására, abba a beteg
belehalhat. Elsőbbsége annak van, amit a páciens biztosan nem tud megfizetni.
Ha majd fizetni kell az orvosnál, csökkentik a biztosítási járulékot is?
— Szándékunkban áll arra a szintre csökkenteni, amelyen az emelés előtt
volt, tehát a bruttó kereset 13,7 százalékára. Persze az így elvesztett 800 millió
hiányozni fog.
Egyik ismerősöm öt évig nem ment orvoshoz, és mint később
megállapította, nevére minden évben több ezer korona értékű gyógyszert írtak ki.
Lehetséges ez?
— Természetesen, mert a biztosítókban nem működik az ellenőrzés. És
nemcsak hogy az ismerőse nem kapott gyógyszert, a receptet a gyógyszertárban valaki
még beváltotta fogyasztási cikkekre, intimbetétre, gyermektápszerre, vitaminokra,
mert mindmáig nem tudunk tárgyi leltárt készíteni, csak pénzügyit. A biztosítókat
pedig semmi sem készteti arra, hogy ezzel törődjenek. Becslésünk szerint az így
keletkezett veszteségünk évente körülbelül kétmilliárd korona. Az egészségügy
pénzének mintegy 40 százalékát költi most gyógyszerekre, s a pazarlást akarjuk
csökkenteni a receptdíjjal is. Megjósolhatom, a gyógyszergyárakban nagy lesz a
felháborodás...
Senki sem mondja meg, mi az a korrupció. Megvesztegetés az is, ha egy csokor
virággal háláljuk meg az orvosnak, hogy segített?
— Ha így lenne, már mindannyian börtönben ülhetnénk. A veszélyt nem a
hála, hanem az jelenti, ha az orvos elvárja vagy követeli a csúszópénzt. Nem a
virágot, a doboz édességet vagy a flaskót elfogadó orvos okozza a gondot, hanem az,
aki brutálisan követeli a pénzt. Az ilyenek ellen kell harcolni.
(za)
Vissza a tartalomhoz
Ami bevált az egyik államban, nem biztos, hogy jó a másikban o Már a mai negyvenévesek is gondban lesznek o A szakértők szerint nincs pénz a reformra o A szakszervezetek nagyobb állami hozzájárulást követelnek o A lefogásért az alkalmazott felel
A szlovákiai polgárok zöme túlságosan keveset keres ahhoz, hogy tisztességes nyugdíjra spórolhasson össze, hiszen a lakoság nagyobb részének keresete az átlagbért sem éri el.
A nyugdíjrendszer kormány által előkészített reformjával kapcsolatban egyes gazdasági szakemberek úgy vélik, hogy a pénz elértéktelenedése következtében a reális nyugdíjak kisebbek lesznek, mint amilyenek jelenleg.
* * *
A nyugdíjalapok jövedelme 3-4% körül mozog majd évente. 25-30 év múlva pedig azt vesszük észre, hogy ez még az inflációt sem fedezi, és a reális nyugdíj alacsonyabb lesz, mint egy mai nyugdíjas járadéka -- állítják egyes szakemberek. Magas, vagy legalábbis méltányos nyugdíja esetleg annak a jól kereső egyénnek lesz csak, aki megengedheti magának, hogy nagyobb összeget folyósítson kommersz vagy kiegészítő biztosításra.
A munkaügyi és szociális reszort véleménye persze nem egyezik a fentiekben
leírtakkal. Ők azt állítják, más államokban bevált módszerről van szó, ahol a
nyugdíjalapok nyeresége jóvoltából a nyugdíjak sokkal magasabbak, mint a nálunk
alkalmazott rendszerben.
A gazdasági prognosztikusok szerint egy dolog a világban működő modellek átvétele,
másik pedig az, hogy ami bevált az egyik államban, nem biztos, hogy jó a másikban is.
Jobb lenne rátalálni a speciális szlovákiai modellre, s a nyugdíjspórolást további
hatékony mechanizmussal kiegészíteni, amely megakadályozná a nyugdíjasok
életszínvonalának csökkenését.
A szakkértők szerint már a mai negyvenéveseknek is gondjaik lehetnek. Hiszen ha a bruttó fizetésük tíz százalékát takarítják meg nyugdíjukra, az semmiképp nem lesz elég a méltányos életre. S nincs esély rá, hogy az állam más bevételi forrásból javítson a helyzetükön.
* * *
Egy negyvenéves ember, akinek keresete az átlagos szinten mozog, és fizetése tíz százalékát meg akarja spórolni a nyugdíjára, 25 év alatt havi 3473 koronás nyugdíjra valót képes megtakarítani. Ez az összeg, amelyet húsz éven keresztül kapna, még a felét sem éri el a jelenlegi átlagnyugdíjnak...
A munkaügyi minisztérium szerint az állam mindazokról gondoskodni fog, akik nem tudtak elegendő pénzt megtakarítani. Ľudovít Kaník miniszter azt állítja, ezek nyugdíját az EU-előírásoknak megfelelően az állam az átlagbérek negyven százalékára egészíti ki. Ez azt jelenti, hogy 6500 koronára. Ráadásul azoknak a mai negyvenéveseknek a megspórolt nyugdíjához, akik mostanáig fizették az levonásokat, az állam is hozzájárul majd egy bizonyos összeggel. Hogy ez mekkora összeg lesz, arról még nem született döntés.
* * *
A szakértők szerint az államnak nincs pénze a reform végrehajtására. Miután az emberek személyi számlákat nyitnak, ahova fizetésük tíz százalékát utaltatják, a Szociális Biztosító évi hiánya 22 milliárd korona lesz. Az államnak ezenkívül a minimális nyugdíjakhoz is hozzá kell járulnia. További tételt jelent az azoknak kifizetett járadék, akik a takarékoskodáson kívül még biztosítást is fizettek. Emellett fizetni kell a mai nyugdíjasokat és azokat is, akik bele sem kezdenek a nyugdíjspórolásba.
Az államnak 65 milliárdja van a Gázművek eladásából, s ez mindössze három, legfeljebb négy évre elég. Rejtély, hogy miből akarják fedezni a Szociális Biztosító jövedelemkiesését az elkövetkező években. A reform 20-25 év múlva fejeződik be, s az államnak minimálisan 15 évig a saját költségvetéséből kell a hiányt pótolnia.
* * *
A szakértők szerint az államnak a kis nyugdíjakhoz az átlagbérek feléig (s nem
pedig 40%-áig) kellene hozzájárulnia -- az EU a minimális nyugdíjak nagyságával
kapcsolatban ugyanis 50%-ot irányoz elő. Ez a szociális felelősség európai
mértéke.
A szakszervezet ugyancsak a magasabb minimális nyugdíj garanciáját tartja helyesnek.
Szerintük a minimális nyugdíjat az átlagbérek 60%-ában kellene megállapítani. A
textiliparban például az átlagkereset 9300 korona, ami már most sem elég a mindennapi
szükségletekre, nem még 15-20 év múlva.
Az átlagkereset 40%-át kitevő nyugdíj a közgazdászok szerint megközelítőleg a jelenlegi standardnak felel meg.