SZLOVÁKIAI MAGYAR HETILAP * 2003. február. 19. * 8. szám
A Kalligram gondozásában megjelent impozáns könyv egy érdekes történelmi esemény dokumentumát mutatja be az olvasónak. Az 1674-ben Pozsonyban lezajlott nagyszabású per, melynek során több száz protestáns prédikátort ítéltek gályarabságra felségsértés és zendülés vádjával, nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte is nagy visszhangot keltett a 17. században. A kiadvány a per kétnyelvű változatát — a latin eredetit és magyar fordítását — tartalmazza, ezenkívül számos érdekes történelmi vonatkozásról is tájékoztat. S. Varga Katalin, a magyarországi latin írásbeliség kutatója és fordítója a per jegyzőkönyvének magyarra fordításán kívül rövid bevezető tanulmányt is írt. A szép, stílusos kivitelezés és S. Varga Katalin szerkesztő és fordító alapos munkája eredményeképpen rendkívül értékes kötetet vehet a kezébe az olvasó. A 27 oldalas ismertető jellegű bevezető tanulmány a 17. századi történelmi eseményeket, ezen belül a felségárulási pereket tárgyalja. A híres gályarabper jegyzőkönyve túlmutat magán a peren, és a korszak fontos politikai, egyháztörténeti, jogi és irodalomtörténeti forrásának is számít. A jegyzőkönyv kétnyelvű szövege és a hozzá kapcsolódó jegyzetek elsősorban a történelem iránt érdeklődő közönséget vonzza. Az eligazodást megkönnyíti a könyv végén található személyi adattár és névmutató, valamint a perbe fogott prédikátorok névjegyzéke, amelyből megtudhatjuk, hogy számos felvidéki község lelkésze is rabságba került. Az elítélt gályarabokat 1676-ban Ruyter holland tengernagy szabadította fel hadseregével. Az Európa különböző országaiba szétszéledt prédikátorok közül később többen emlékiratban számoltak be büntetésük lefolyásáról, a raboskodás kegyetlenségeiről. Egy peregrinációs emlékkönyvben talált rajzokkal az itt tárgyalt kiadványban is találkozhatunk. A rajzoló úgy eleveníti meg a per következményeit, ahogy akkoriban ismertté váltak Európában. Az ábrázolások egyedi korabeli emlékek, mély érzelmi indíttatás ihlette őket. A gályarabperről szóló könyvnek az egyetemes magyar történelmi jelentőségén kívül regionális szempontból is fontos szerepe van. Kiadását a magyar és szlovák kulturális minisztériumon kívül a Neukirchener Mission is támogatta.
Bokros Katalin
Nem született döntés a múlt héten Sergej Kohut beadványával kapcsolatban, amelyben alkotmányos jogainak megsértésével vádolja az SZK Bírói Tanácsát.
Kohut a Legfelsőbb Bíróság elnöki posztjáért az eddigi elnökkel, Štefan Harabinnal szállt ringbe, aki maga is tagja volt az ajánlást tevő tanácsnak. A Bírói Tanács december 20-án 10 szavazattal 8 ellenében újfent Harabint javasolta a poszt betöltésére, s Harabinnak magának is alkalma volt szavazata leadására. A működési szabályzat ugyanis nem mondja ki, hogy a testület tagjának, amennyiben maga is jelölt, nem szabad szavaznia.
Harabin megbízatása a múlt héten lejárt, s Rudolf Schuster államfő nehéz helyzetbe került: ha újfent kinevezi Harabint, és az Alkotmánybíróság Kohutnak ad igazat, szembe kerülhet a taláros testülettel, ha pedig megvárja a döntést, a Legfelsőbb Bíróság egy ideig elnök nélkül marad. Ennek elkerülése érdekében a szabadságra távozó Harabinnak levélben javasolta, hogy átmenetileg helyettesét bízza meg az Legfelsőbb Bíróság elnöki teendőinek végzésével. Az Alkotmánybíróság a döntést erre a hétre ígérte.
Múlt szerdától tehát a Legfelsőbb Bíróság alelnöke, Juraj Majchrák irányította a testület tevékenységét. Az alig egyhetes pünkösdi királyság alatt megpróbált néhányat megvalósítani a Harabin részéről mellőzött reformintézkedésekből. Az egyik ilyen intézkedése volt az elektronikus elosztás bevezetése, valamint a Bírói Tanács munkaharmonogramjának felülvizsgálata. A Bírósági Management elnevezésű projekt részét képező elektromikus elosztás érdekében Majchrák az igazságügyyi minisztériumot kérte fel a szoftver létrehozásában való közreműködésre. A munkaharmonogram hiányosságainak eltávolítása érdekében Majchrák 19-ére hívta össze a bírói tanácsot. Mint nyilatkozta, az egyes kollégiumokban a bírók szakterület szerinti beosztása következetlen. (Juraj Majchrákot annak idején Harabin a közigazgatási testületbe helyezte, annak ellenére, hogy a büntetőjogra szakosodott.)
Majchrák szerint az alkotmány és a törvény nem tartalmaz előírást az olyan esetre, amikor a Legfelsőbb Bíróság elnök nélkül marad. Ján Drgonec, a Bírói Tanács ügyvédje is megerősítette, a hogy a testület működését szabályozó törvény módosításra szorul. A hasonló eseteket kizáró változtatásokat még a legfelsőbb bíró kinevezése előtt meg kellett volna tenni.
A HZDS tiltakozik a köztudottan vele szipmatizáló Harabin kinevezésének halogatása ellen, az illetékes tanácsot és Ján Mazák alkotmánybírót elfogultsággal vádolja. Kohut elutasítja azokat az állításokat, miszerint az ügynek politikai indíttatása lenne. -ferenczy-
Szlovákia legalacsonyabb pontján, egy régészeti szempontból is jelentős Bodrog-parti településen járunk, a Zemplén-hegység délkeleti lábánál, közvetlenül a magyar—szlovák államhatár közelében. Ez a 2500 lelket számláló falu a Bodrogköz legnagyobb községe, és Bodrogszerdahely a neve.
A község bemutatására a település szülötte, Gecse Ferenc vállalkozott, aki a falu immár harmadízben megválasztott polgármestere.
Vajon minek köszönheti a lakosság ismételt bizalmát?
— Valószínűleg az győzhette meg őket, amit az elmúlt 8 év alatt a közös asztalra letettem. Itt születtem, és nagyon szeretem ezt a községet, ezért szívesen megteszek bármit az itt lakók életszínvonalának javítása érdekében. Ez a szemmel látható dolgokon túl egy sor kiharcolt lehetőséget is jelent. De hogy csak a kézzelfogható eredmények közül említsek néhányat: megújult falunk központjában a kultúrotthon, a háztartásokon kívül egy sor intézmény is gázfűtést kapott, az egykori Vécsey-kastélyban még most is belső felújításokat végzünk, a halottasházat önerőből átépítettük, a Bodrogszerdahelyi Napoknak immár neve és tradíciója van a régióban, reklámanyagok sora jelenik meg életünkről és értékeinkről. Van egy modern tekepályánk, futballistáink már az 5. ligában játszanak. Természetesen az elkövetkező 4 esztendőre is rengeteg tervem van. Ezek közül a legnagyobb és a legnehezebb feladat a szennyvíztisztító-állomás, illetve a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése lesz. A projekt már elkészült, április végéig az építkezési engedély is megszerezhető, sőt már a kezdő tőkével is rendelkezünk. Igaz, a beruházás majd legalább 50-60 milliót emészt fel, előbb-utóbb tehát pályázatok benyújtására és kölcsön felvételére is szükség lesz. A munkát azonban a megbízatási időszak végéig mindenképpen szeretném befejezni.
Nagyon szép ez a barokk stílusú kastély, amelyben a községi hivatal is helyet kapott.
— Ezt az épületet az egykori vár helyén Vécsey László még 1700 körül emeltette, s utódai 1945-ig birtokolták. Azután viszont számtalan célt szolgált. Hogy csak a közelmúltat említsem: 1992-ben egy cseh—német társaság vette bérbe azzal, hogy egy családias szállodává alakítja át, a kastély melletti angolparkban pedig lótenyésztéssel és -eladással foglalkoznak majd, s ezáltal 20-30 embernek is munkát adnak. Szlovákia önállósodásával azonban a tervek meghiúsultak. Ezt követően a járási hivatal bérelt néhány helyiséget, majd rövid ideig a lelkipásztornak szolgált az épület. Végül két éven át teljesen üresen állt, mindössze az esketőterem üzemelt. 2001-ben azután az önkormányzat úgy döntött: mivel a kompetenciák egyre nagyobb számban kerülnek le hozzánk, így előbb-utóbb megnő az irodahelyiségek iránti igény, próbáljuk meg az épületet önerőből rendbe tenni. A 20 termet magába foglaló kastély belső felújítása már a végéhez közeledik, a külső rekonstrukcióra azonban még egy-két évet biztosan várni kell.
Ugyancsak egy volt kastély ad helyet a nyugdíjasotthonnak is.
— A huszonnégy férőhelyes otthon alapítója a kerületi hivatal, s eddig főleg az állam biztosította a fenntartását. Most azonban már nemcsak az épület a miénk, az üzemeltetés feladata is ránk hárul. Ez évente mintegy négymillió koronát emészt fel. Az intézmény ugyan néhány férőhellyel bővíthető lenne, sőt folyamatos igény is lenne rá, mi ezt mégsem tervezzük, mert nem szeretnénk, ha elveszítené lakályos légkörét. Most azon fáradozunk, hogy az otthon lakói összebarátkozzanak a nyugdíjasklub tagjaival.
Bodrogszerdahely mint központi település saját vonzáskörzettel rendelkezik.
— Mikrorégiónkat 11 község alkotja, rajtunk kívül Bodrogszög, Kis- és Nagykövesd, Szomotor, Szőlőske, Ladmóc, Zemplén, Borsi, Bári és Csarnahó, ez összesen 8—9000 embert jelent. A lehető legteljesebb körű ellátásukhoz van két nagy alapiskolánk, 3 körzeti-, 2 gyermek-, 2 fog-, illetve egy magánorvosunk, nőgyógyászunk, rehabilitációs központunk, gyógyszertárunk, sőt, meghatározott napokon kardiológus is rendel nálunk. A teljes körű orvosi ellátás tehát biztosított. Üzlethálózatunk is fedezni tudja az átlagpolgár napi igényeit. De falunk rendőrőrssel, postával, vasútállomással és takarékpénztár-fiókkal is rendelkezik. Bodrogszerdahely elérhetősége is kielégítő, vasútállomásunk a Kassa—Tiszacsernyő vonalon fekszik, míg az autóbuszközlekedés Terebest és Királyhelmecet köti velünk össze.
Hogyan fogadták azt a tényt, hogy bizonyos oktatási intézmények ezentúl önkormányzati felügyelet alatt állnak?
— A hatáskörök "lekerülése" csak idő kérdése volt, ez nem okozott különösebb meglepetést, ám az átruházások módja, finoman szólva, bosszantó. Egyrészt rákényszerítettek bennünket az átvételre, másrészt mindent elkövettek, hogy a finanszírozást ne lássuk át időben. A feladatokat ugyan átadták, ám szakemberrel nem láttak el bennünket, miközben majdnem biztos vagyok benne, hogy a járási hivatalokban továbbra is ugyanannyi ember ül.
Ez a régió országos méretben is az elsők közt van a munkanélküliség arányát illetően. Vajon mindez magára Bodrogszerdahelyre is igaz?
— Sajnos, az 1152 munkaképes lakosunkból 440 munkanélküli. Véleményem szerint azonban ez a szám nincs egészen összhangban a valósággal. Az említettek egy részének ugyanis megfelel ez az állapot, hiszen a segély feketemunkával kiegészítve már fedezi a megélhetés költségeit. A szakmunkásokra szükség van a háztartásokban is, ők tehát többé-kevésbé rendszeresen "alkalmi" munkákból élnek. Becslésem szerint a valódi munkanélküliek tábora csupán a nyilvántartottak egyharmada, ők valóban nem tudnak miből megélni. Egyébként sok közeli településsel ellentétben nálunk még helyben is vannak munkahelyek. A Drevobal fafeldolgozó több, mint 20 embert alkalmaz, az Agroreal dolgozóinak száma pedig 150 körüli. Venas néven újraindul a volt terményfelvásárló is. Mezőgazdasági kisvállalkozóink közül Skalina László mintegy 300 hektáron gazdálkodik, borászatának híre rég túllépte a Bodrogköz határait. Ugyancsak virágzik Helmeczi József farmja is, míg Krajnyík Sándor profilja a zöldségtermesztés, az elmúlt években a dinnyével is sikerrel próbálkozott. Szezonálisan a legtöbb embert ő foglalkoztatja.
Élnek a községben romák is?
— A falu lakóinak 65%-a magyarnak vallja magát, a többiek pedig szlovákok. Hivatalosan mindössze 12 ember roma, valódi számuk persze 120—150 körül mozog. Tősgyökeres szerdahelyi romáink muzsikusok voltak, illetve a szőlőgazdaságban lehetett őket kitűnően alkalmazni. Már csak ezért is nagy kár, hogy az Agroreál szőlőgazdaságát felszámolták. A mi romáink, miután együtt éltek a fehér lakossággal, hál' istennek szocializálódtak, így nem ritka a vegyes házasság sem. Nálunk tehát nincs terítéken az ún. "roma-kérdés".
Ki tudják elégíteni az itt élők kulturális igényeit?
— Tudomásom szerint a Bodrogköz egyetlen olyan települése vagyunk, ahol — ha csak heti egy előadás erejéig is — mozi működik. Egy-egy filmet átlagosan közel negyvenen néznek meg. Van egy tízezer kötetes könyvtárunk is 1000—1100 olvasóval. A három tanárral működő művészeti alapiskolában a fiatalok zongorázni és táncolni tanulhatnak. Van egy műkedvelő társulatunk, egy női énekkarunk meg egy formálódó táncegyüttesünk is.
A szabadtéri színpadon rendszeresen szervezünk majálist, amely általában 5—700 embert vonz. Idén immár kilencedik alkalommal kerülnek majd megrendezésre a Bodrogszerdahelyi Napok. Nálunk valaha szerdánként a Bodrog-partján vásárokat tartottak, erre az eseményre emlékezünk meg minden augusztusban. A háromnapos rendezvény amatőr művészek fellépésével veszi kezdetét, majd kirakodóvásárral, sportrendezvényekkel, kulturális műsorokkal, utcabállal folytatódik, végül közös istentisztelettel zárul.
Nem szóltunk még falujuk egyik büszkeségéről, a Tajbáról!
— Ezt a természetvédelmi rezervátumot a Bodrog mocsaras holtága alkotja, különleges állat- és növénytársulásokkal 27,36 hektáron. Olyan ritkaságszámba menő növények élnek itt, mint a széles levelű gyékény, a fehér tündérrózsa, a liliomrózsa, a sárga vízitök. Az állatok közül talán a dankasirályt, a vörösgémet, a kis bölömbikát említhetném, na meg a legnagyobb kuriózumot, a mocsári teknőcöt. Közép-Európában e teknősöknek egyedül ez a fajtája él, amely a sűrűn benőtt holtágakban érzi igazán jól magát. A szárazföldre pusztán napozni vagy a tojásait lerakni jön ki. Erre május második felétől kerül sor. Hogy a kis állatkák ki is keljenek, annak a keleti lejtő és a homokos talaj a feltétele. A 6-15 tojást lerakó nőstény kicsinyei augusztus és október között bújnak ki, de továbbra is a földben maradnak, s csak a következő nyáron költöznek be a vízbe. A harmincezer koronás eszmei értéket képviselő teknősbékák a vízben telelnek át, és ha szerencsések, akár 120 évig is elélnek. A Fauna Carpatica Polgári Társulás segíti megmentésüket azzal, hogy az épp kikelt kicsiket immár két éve Kassán, inkubátorokban telelteti, mert mínusz 15—20 oC-nál ugyancsak csekély az esélyük a túlélésre.
Zsebik Ildikó
A bátorkeszi szőlősgazdák között jó ideje beszédtéma volt már, hogy alapítani kellene egy olyan szervezetet, amely a község szőlő- illetve bortermelőit tömörítené. Egy olyan szervezetre gondoltak, amely a gazdák érdeit képviselné, emellet azonban szakmai tevékenységet is folytatna, sőt a közös szórakozás, s többek között a szakmai versenyek megszervezéséről is gondoskodna.
A múlt nyáron végre hét szőlősgazda elhatározta, hogy felvállalja a szervezést, s létrehoz egy szakmai szövetséget. Az elhatározást hamarosan tett is követte, s 2002 december 12-én megalakult a SZEGAB Polgári Társulás. A SZEGAB mozaikszó, s három név, SZEntlászló, GAlambos, Bátorkeszi betűinek az összevonásával jött létre.
Gyöpös Istvánt, a szervezet elnökét először az új társulás céljairól faggattam.
-- A szőlőtermesztés, a borászat, a bor forgalmazása sokáig kizárólag gazdasági kérdésnek számított -- kezdte a magyarázatot --, a termelők a témát szakmai kérdésként kezelték, s a bor és a fogyasztó "lelkével" senki sem foglalkozott. A szőlő- és borkultúra történelmi, kulturális értékeinek a feltárására, megőrzésére, tudatosítására irányuló törekvések háttérbe szorultak. Ha szóba is került a kulturált borfogyasztás, csak azt értettük alatta, hogy a bort mértékkel kell inni és az itóka kiválasztásánál és hőmérsékletének beállításánál bizonyos szabályokat be kell tartani. Csupán az utóbbi időben kezd terjedni -- de egyelőre még csak szűk körben -- a kulturált borfogyasztás megismerésének a tudatos igénye.
Más szempontokat is figyelembe vettek?
-- Természetesen, hiszen fontos a szőlő, a bor gazdasági szerepe is, ugyanis a szőlőtermesztés, a borászat sok embernek ad keresetkiegészítő tevékenységet. Becslések szerint Bátorkeszin közel négyszázan foglalkoznak szőlőtermesztéssel. S ebbe még nem számítottam belé a "hobbitermesztőket", vagyis azokat, akik csak kertjükben termesztik a szőlőt!
Mit tartalmaz a társulás idei évre elfogadott munkaterve?
-- Először a szőlő metszéséről tezveztünk előadást. Március 22-én pedig borverseny lesz. A borok megmérettetése, a különböző termékek és stílusok összevetése ugyanis a termelőket is ösztönzi minőségfejlesztő munkájukban. A termelők, de a fogyasztók számára is fontos, hogy a különféle borokról szakszerű és hiteles információkat kapjanak. Emellett: a bort szerető, s borhoz értő ember, ha megkóstolja az italt, szinte ott érzi magát a tájban, ahol született, látja maga előtt a tőkéket, a szőlővel foglalkozó embereket...
Felhívják a tagok figyelmét a növényvédelem fontosságára is?
-- Mivel az eredményes szőlőtermesztés jelentős mértékben függ ennek hatékonyságától is, szükségesnek tartjuk, hogy a termesztők figyelmét szakemberek bevonásával rendszeresen felhívjuk arra, hogy egyes időszakokban mivel, milyen készítményekkel, milyen betegségek ellen kell, ajánlatos, illetve lehet a leghatékonyabban védekezni. A szaktanácsadó szolgálatunk a községi hangszórón keresztül ad majd a termelőknek fontos információkat.
Tagjaik másfajta fontos ismeretek közvetítésére is számíthatnak?
-- Közismert, hogy az Európai Uniós csatlakozás után csakis azok a szőlészek és borászok értékesítetik szőlőjüket és adhatják el boraikat, akik szerepelnek a szőlészeti nyilvántartásban. Éppen ezért a gazdák figyelmét felhívjuk, hogy mindenképpen érdemes "lajstromba vétetniük" magukat, hisz támogatásra is csupán a regisztrált termelők lesznek jogosultak, márpdig az EU-ban nem kis pénzhez juthatnak a szőlőtermelők. A bejegyzési kötelezettség egyébként 1997 óta érvényes, sok termelő azonban ennek ellenére a mai napig sem tett e kötelezettségének eleget. Pedig az idő sürget, hisz legkésőbb 2003 júniusáig össze kell állítani az új szőlészeti nyilvántartást.
Egyéb elképzeléseik is vannak?
-- Például internetes honlapot is szeretnénk, ezen kívül pedig, tapasztalatszerzés céljából, szeretnénk magyarországi és morvaországi szőlőtermő vidékekre is ellátogatni. Ha pedig bekapcsolódhatunk a szlovákiai és a nemzetközi borútrendszerbe, fellendülhet a falusi turizmus is, s többen újabb bevételi forrásokhoz juthatnak.
Nos, az elképzelés, az igyekezet mindeképpen dicséretes. Csak nem szabad megtorpanni!
Miriák Ferenc
Véleménycsereként indult, de végül is annál több lett az a február 8-án Pozsonyban megtartott rendezvény, amelyet a Szövetség a Közös Célokért szervezett elsősorban az okatásügyben dolgozók részére. Hiszen számos előadó, köztük Gyurgyík László szociológus, Hecht Anna, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnöke, Sárközy Klára parlementi képviselő igen komoly, égető problémákra mutattak rá. Nemcsak fogyunk, asszimilálódunk, de iskoláink sorsa fölött is Damoklész kardja függ mióta az önkormányzatokhoz kerültek. Természetesen nem, mintha az önkormányzatok nem ragaszkodnának oktatási intézményeikhez, hanem azért, mert sok helyütt nem lesznek meg hozzá az anyagi feltételek. Az illetékes tárca ugyanis fillérre ugyanannyit, ha nem kevesebbet, folyósít az új évben is (figyelmen kívül hagyva az energiahordozók áremelkedését) erre a célra, mint tavaly. Emiatt például A. Szabó László, a dunaszerdahelyi oktatásügyi osztály vezetője szerint csak városukban legalább 5 millió koronás hiánnyal számolhatnak az idén.
Nem sok jó vár a kisiskolákra sem, hiszen sokukat az alacsony gyermeklétszám miatt a bezárás fenyeget, s ahogy az egyik felszólaló megfogalmazta, a kisközségeknek el kell dönteniük, hogy mi akarnak: falufejlesztést vagy iskolát. Sürgősen megoldást kell találni erre is.
Bár egyre kevesebb gyermek születik, a beíratkozási program mégis sikeresnek bizonyult az idén is, a tavalyi évhez képest több gyermeket írattak szüleik magyar iskolába.
2003 a megszorítások éve lesz, s több előadásban elhangzott, ez már most érezhető. Elsősorban a többgyermekes családokat veszélyezteti az, hogy gyermekeik az egyre növekvő tanulási költségek (főleg az utazás és a kollégium) miatt nem fognak tudni továbbtanulni, s ezáltal érvényesülési esélyeik jócskán csökkennek.
Ha nem is oldja meg a szülők egyre növekvő anyagi gondjait, de legalább némi segítséget, reménysugarat jelenthet a státustörvény kínálta oktatási-nevelési támogatás. Mint ahogy azt Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért központi irodájának a vezetője elmondta, minden remény megvan arra, hogy rövid időn belül sor kerülhet a pályázati kiírásra. A támogatások létjogosultságát bizonyítja annak a felmérésnek az eredménye is, amelyet a szövetség tavaly végzett el. A feldolgozott adatok arról árulkodnak, hogy a szlovákiai magyar családok többletterheket kénytelenek vállalni azért, hogy gyermekeik magyar iskolába járhassanak. Ráadásul a megkérdezett családok fele a szegénység határán él.
B. Vida Júlia
Az "egy mindekiért, mindenki egyért" alapelv alapján kiépült védelmi szövetség, a NATO napjainkban az Irak ellen kilátásba helyezett háború kapcsán súlyos ellentétekkel küszködik. A NATO euroatlanti bázison nyugszik, tehát csak az Atlanti-óceánon túli Egyesült Államokkal szoros szövetségben képzelhető el létezése. A német, francia és belga fellépés az utóbbi időben azonban éppen ezen a ponton kezdte ki a szövetség egységét. A három említett ország a NATO állandó tanácsának többször ismételt ülésén egyszerűen nem volt hajlandó beleegyezését adni abba, hogy a NATO testületileg támogassa az USA Irak-ellenes esetleges háborúját. Az érvelés egyszerű: az USA-t Irak nem támadta meg, az ENSZ Biztonsági Tanácsában csak hétfőn - lapunk megjelenésével szinte egyidőben - számol be a fegyverzetellenőrök vezetője arról, talált-e tömegpusztító fegyvereket Irakban. "Nem vághatunk elébe a Biztonsági Tanács döntésének még mielőtt az megtárgyalja a Blix-jelentést és nem foglal ebben állást" - mondja a három európai ország. Ez formálisan logikus érvelés, elvégre az USA támogatása még a BT határozata előtt az ENSZ szerepét kérdőjelezné meg, végeredményben szükségtelenné tenné a világszervezetet. "Hab a tortán", hogy emellé az európai makacskodás mellé teljes mellszélességel váratlanul odaállt Vlagyimir Putyin orosz elnök is múlt heti németországi és franciaországi látogatása során.
Aki a jelenlegi vitákból azt a következtetést vonná le, hogy szétesőben a NATO, nagyon téved. Voltak már a NATO-ban igazi válságok is, nem is akármilyenek. Például 1956-ban az USA ellenszegült a brit-francia inváziónak Egyiptom ellen, 1966-ban Franciaország kilépett a NATO katonai szevrvezetéből és csak a politikai intézmények tagja maradt, 1974-ben egy NATO tagállam - Törökország - majdhogynem háborúba kebveredett Ciprus miatt egy másik NATO tagállammal, Görögországgal. Mindezek a válságok szépen elcsitultak, elsimultak. A különbözőség az, hogy akkor hidegháború volt és a szövetséget minden áron egyben kellett tartani. Ma hidegháború nincs és ez a nagy összetartó erő meggyengült. Moszkva igencsak rugalmasan és gyorsan felmérte az új helyzetet és az első nagy vitát kihasználva régi álmát, a még Helsinkiben született egységes európai biztonsági rendszer eszméjét próbálja újjáéleszteni azzal, hogy az európaiak oldalára állt, pedig előzőleg az Egyesült Államok volt a legfőbb nyugati partnere. Ez az USA szempontjából jócskán bonyolítja a helyzetet.
Miről van egyáltalán szó ebben a "transzatlanti" vitában? A hidegháborús fenyegetettség elmúltával előtérbe kerültek az egyes államok érdekei. A legkézzelfoghatóbban az Egyesült Államok külön érdekei nyilvánultak meg, s hozzá kell tenni, nemcsak most, a Bush-féle harcias fellépések idején. Már Clinton elnöksége alatt megjelentek az ún. új biztonságpolitikai stratégia körvonalai. Ez a stratégia arra irányul, hogy nemcsak közvetlen megtámadás esetén, hanem a NATO határain túl keletkező veszélyek ellen is lépni lehet és kell. Ez a globális világszemlélet egyik vonulata és elsősorban az USA élesztgette. Az USA létérdekeit igen távoli országokban is sérteni lehet - például a kőolajlelőhelyek tekintetében, vagy netán az emberi jogok megsértése révén. Ezt az elképzelést a NATO tudomásul vette, de gyakorlatilag még nem alkalmazta. Afganisztán esete kivétel, ez válaszcsapás volt, erre ENSZ-megbízatás született, s nem is állam állam elleni támadásról, hanem a terrorizmus elleni világméretű fellépésről volt szó.
Irak esete a megelőző csapás jogosságának, vagy indokolatlanságának kérdése. Ez tisztázatlan még a jelenlegi nyugati értékrendek többségében. A megelőző csapás veszélyes dolog, bármely országra ráfogható, hogy támadni akar, s megelőző csapást lehet mérni rá, ha ez az elv zabolátlanul érvényesül. Ilyen elképzelés alapján érdekeikkel ellenkező háborúkba is belerángathatók más államok. Ilyen az Irak ellen feltételezett háború is. Az európai hatalmak - természetesen a legerősebbek, Franciaország és Németország - a legalkalmasabbak arra, hogy figyelmeztessék valamiképp az Egyesült Államokat, ne alkalmazza a megelőző csapás elvét, amikor a következmények mások érdekeit sérthetik, vagy beláthatatlanokká válnak. A francia vétó a NATO-tanácsban, a német és belga, utóbb az orosz bólintás az USA-t féken tartani akaró igyekezetre - mindez arra irányul, hogy az egyenlőségen alapuló biztonsági rendszerben ne váljék szükségszerűvé az egyik tagország - ha mégoly mértékadó és erős is - dominanciája a többiek róvására. Ez ellen védekezik a Rumsfeld amerikai védelmi miniszter által "vén Európának" titulált francia-német-belga hármasfogat.
BÁTSY GÉZA
Egyik ismerősöm felkeresett egy cég készítményeivel s győzködött, szedjem őket, mert ilyenkor, tavasz előtt ajánlatos a méregtelenítés. A készítmények nagyon drágák, több mint ezer koronába kerülnek. Megéri őket megvásárolni?
A méregtelenítés mint fogalom egyre jobban terjed a természetgyógyászok és a lakosság körében is. Örvendetes, hogy egyre több orvos is tudatosítja ennek fontosságát. Amíg szervezetünk el van halmozva méreganyagok tömegével -- ezeknek összsúlya akár 1-2 kilogramm is lehet -- addig semmiképpen sem haladunk jó úton. A mérgekkel "elárasztott" szervezetben ugyanis a legkülönfélébb degeneratív, gyulladásos s daganatos betegségek alakulhatnak ki: akár több is egyszerre.
De mik is ezek a méreganyagok? Tudjuk, hogy életkörnyezetünk tele van vegyszerekkel: a levegő minősége a kipufogógázoktól rossz, s mi ezt a rossz levegőt lélegezzük be naponta. Az ivóvizünk, amit a csapból iszunk, tele van klórral, nehézfémekkel. S ugyanebből az alapanyagból készülnek színes, zöld, sárga, piros üdítőitalaink, melyek tele vannak az "E" betűvel jelölt adalékanyagokkal. A mezőgazdaságban is rengeteg permetet használnak. Az élelmiszeripar sem kíméli az emberiséget: az élelmiszerek mind vegyileg, mind fizikálisan módsítottak. Nem beszélve az egyre gyakoribb génmanipulált élelmiszerekről! Ezt még csak tetézik az emberek nagy többségének helytelen étkezési szokásai: az elképesztően sok állati eredetű fehérje (hús) és a zsiradékok fogyasztása. S nem beszéltünk még a kávé, az alkohol fogyasztásáról, a dohányzásról. Szegény méregtelenítő szerveink -- a máj, a vesék, a tüdő, a vastagbél -- hiába dolgoznak 100 százalékos bevetéssel, a méreganyag egyre több, egyre halmozódik szervezetünkben.
Az, hogy méregtelenítésre buzdítja önt az ismerőse, nagyon is jó. Egy ilyen kúra csakis az ön javát szolgálná! S hogy mit szólok a készítményhez? A méregtelenítő kúrát számtalan módszerrel és gyógynövénnyel lehet elvégezni, vagy akár a gyógynövények kombinációjával is. Hogy melyik módszert választjuk, az mindig testreszabott kell, hogy legyen. No, meg persze a pénztárcánkhoz is viszonyítanunk kell. Ami az összes mérgtelenítő kúrában közös, hogy időtartama legyen legalább néhány hét, vagy akár 1-2 hónap. Alapszabály, hogy ez idő alatt naponta legalább 2-3-4 liter folyadékot: forrásvizet, ásványvizet, teát, gyümölcs- és zöldséglevet fogyasszunk. A felszabadult méreganyagokat ugyanis ki kell "mosni" a szervezetből, ami víz nélkül lehetetlen. Ilyenkor, tél végén, tavasz elején található a legtöbb méreganyag a szervezetünkben, tehát most a legalkalmasabb megszabadulni tőlük. S még egy jó tanács: méregtelenítés idején igyekezzünk minél kevesebb méreganyagot bevinni a szervezetünkbe légzéssel, evéssel és ivással. Ilyenkor tilos a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a minimálisra csökkentsük a hús, a cukor és a só fogyasztását. Jó lenne, ha minden háztartásban lenne a vízcsapra szerelhető vízszűrő -- így az iváshoz, főzéshez jobb minőségű vizet használnánk. (További információk a 0903/691 922-es telefonszámon.)
Dr. Peťovský Pál
Az első világháború után fellépő csehszlovák államhatalom, bár még jogi helyzetét sem rögzítette békeszerződés, egyik első lépése Pozsonyban, hogy bezáratja a Magyar Tudományegyetemet. Új korszak kezdődik. Azóta sincs magyar egyetemünk, bár sok évtizedes törekvések egyike, hogy legyen! Az Irodalmi Szemlében Turczel Lajos (2002) történeti áttekintést tett közzé azokról az első köztársaságbeli kezdeményezésekről és a velük szemben fellépő ellenállásról, a hol nyílt, hol burkolt küzdelemről, melynek során elődeink minden igyekezete kudarcba fúlt. Az akkori demokráciában sem sikerült a szlovenszkói magyarság számára méltó felsőfokú oktatási intézményt és szellemi képviseletet létrehozni. A múlt rendszerben sem. Az erejét érző, számító hatalom alapvonása, hogy ellenőrzése alá vonja és fékezi a kisebbségi önépítkezést és szellemi identitástudatot szolgáló intézményeket. Tudatos álláspont, mégis több, mintha csupán stratégia lenne. Egyben ösztönös védekező reflexió, amely a nemzeti hatalom természetében gyökerezik.
A hazai magyar egyetem létrehozásának a szándéka mögött tehát sok évtizedes törekvések, tapasztalatok és kudarcok állnak. De vágyakat, az önmegvalósítás hitét és az akadályok leküzdhetetlenségének bénító tudatát is említhetném. Bűvös kör, melyben van nekifeszülés, de nincs kitörés! Pedig egyre inkább érezzük, hogy tudományos gondolkodásunk, sajátosságaink kifejezésének és szellemiségünk kiteljesedésének csak egy saját egyetem tehet eleget. Amelynek a munkájában szakmai tudás, anyanyelvű műveltség és magyar történelemtudat egyesülhetne! Amely intézmény nemcsak a pedagógiai képzés csúcsát, hanem a világról való nézeteinknek és gondolkodásunknak a fellegvárát is jelenthetné. Egy idő óta viták folynak. Ezeket azonban csak módjával jellemzik hasonló gondolatok. A diskurzus részletkérdésekről, mellékkörülményekről folyik, álérvekről és félreértésekről szól. Például, hogy egy magyar egyetem — esetleg?, talán?, valószínűleg? — nem biztosítaná megfelelő szinten végzősei szlovák nyelvtudását, s így nem tenné lehetővé érvényesülésüket! Eléggé elkoptatott, közismert, régi érv. Ma már még feltételes módban sem állja meg a helyét. Magas szinten, egyetemi szférákban semmiképp. Valljuk a szlovák nyelvtudás fontosságát, ám látnunk kell, hogy hasonló "elmélet" a mindannapok gyakorlati eszközévé "degradálja", közhasznú dologgá süllyeszti a szlovák nyelvet. A nyelv szellemiségéről, alkotó jellegéről, kulturális értékeiről nem szól. Megteszi a szimpla megértés eszközének, mintegy konyhanyelvként kezeli, teremtő minőségeiről és lelki nemességéről nem véve tudomást. Az érv az igényesség értelmében nem állja meg a helyét.
Szociológiai felismerések és gyakorlati tapasztalatok mutatják, hogy a magyar iskolák diákjai-érettségizői alighanem jobban megállják helyüket az országos és nemzetközi versenyeken és tudományos olimpiákon, mint a szlovák iskolában tanuló magyar nemzetiségű diákok. Köztudottak a magyar tanítási nyelvű középiskolák eredményei, az anyanyelven történő oktatás minőségi elsőbbségét és felsőbbrendűségét támasztva alá. Nyelv és tudás viszonyát számos filozófiai elmélet kutatja, klasszikus teóriák sarkigazságai (Comenius) ismertek, a világ mégis mintha inkább ösztöneire hallgatna s nem klasszikusaira: lépten-nyomon mellőzi a nyelv és szellemiség törvényeit! Esetünkben az igazság még árnyaltabbnak tűnik fel! Jakab István nyelvtudósunknak igaza van, amikor a Szabad Újságban hangot ad meggyőződésének, hogy a tanulóknak "A szlovák nyelvet még az alap- és középiskolában el kell sajátítaniuk. Az egyetemen felsőfokú szakképzettséget kell szerezniük.” Az egyetem magaslat, az élő tudás felső szintje, olyan csúcs, ahol a szlovák nyelv — és bármely nyelv! — már nem feltételként, sem az egyszerű megértés eszközeként, hanem minőségi tényezőként és alkotóerőként működik, a sajátos gondolkodás lehetőségeként van jelen.
Olyan aggály is előfordul, hogy szakmai gárdánk képes-e, értelmiségünk elég fejlett-e, hogy színvonalas, modern egyetemet működtessen?! Minden bizonnyal! Hangzik a válaszom. Képességeinket közművelődésünk múltja is igazolja. Az ötvenes évek legelején létrehozott közintézményeket fokozatosan visszafejlesztették vagy megszüntették, többségi vezetés alá helyezték, ám nagyívű fejlődésünk így is kimutatható. Nehezített feltételei és csökkentett lehetőségei mellett mind a Komenský Egyetem Magyar Tanszéke, mind a nyitrai Pedagógiai Tagozat nagyszámú humán értelmiséget és számos alkotót nevelt, más intézményekkel egyetemben tudományosságot, kisebbségi szellemiséget fejleszett. Kultúránkat, identitásunkat komoly szintre és sajátos minőségre emelték. Ami az egyetemi oktatókat, szakembereket illeti…?! A hazai és nemzetközi együttműködés lehetőségéről most ne szóljunk! Tájékozódjunk kisebbségi régiókban, hazai magyar körökben! A szakmai gondolkodásnak a médiákból olyan képviselőiről tudunk, a tudományos eredményeiknek és műszaki területeiknek oly változatosságáról értesülünk, amely sajátos gazdagságában van jelen közöttünk. Alig látható, itt-ott hallat magáról, bár különféle intézményekben és műhelyekben értékeket teremt. Keveset tudunk róluk, bár eredményesen dolgoznak. Szerves részei az ország szellemi életének. Ma a magyar szellemiség mind a tudományos alkotómunkát, mind a közéleti irányítást átszövi. Egyetemi közegben a színe-java láthatóvá válhatna, megmutatná magát! Megteremtené — megteremthetné! — a szlovákiai magyar egyetemi szellemiséget! A szétszórtságukban lappangó alkotóerőket összefogná, láthatóvá téve a versenyképes hazai magyar gondolkodást! Van ebben némi pátosz is? Mint nyolc történelmi évtizedünk minden kisebbségi megmozdulásában! Illúziótlanul anyagias és gyakorlatias világunkban akár problematikusan is hangozhat, némileg naivul. Mit tegyünk? Egyre inkább eszmék nélkül élünk. Nem oldják meg problémáinkat, gondjainkat! De segíthetnek könnyebben elviselni. A magyar egyetem eszméje olyan cél, amelyben, úgy érzem, érdemes hinnünk!
Duba Gyula
Nagy nyomás nehezedik mostanában a községi önkormányzatokra: nem is olyan régen zajlottak az önkormányzati választások, a napokban készítették el a 2002-es év zárszámadását, s máris új kihívásoknak néznek elébe. Az új, 431/2002 Z.z. számú könyvviteli törvény 9. paragrafusa 1. bekezdése 2003. január 1-től a 3 000-nél kisebb lélekszámú községeket is teljeskörű kettős könyvvitel vezetésére kötelezi.
A községek önálló jogi személyek, s egyúttal önálló könyvviteli egységek is, melyek a törvényből eredően kötelesek a közpénzekkel, saját vagyonukkal, az államtól átvett vagyonnal rendesen gazdálkodni. Ezt a vagyont igyekezniük kell megtartani, jó gazdaként használni, védeni a rogálástól, a visszaélésektől, az elvesztéstől, védelme érdekében, jogaik teljeskörű érvényesítésével kötelesek minden rendelkezésre álló jogi eszközt felhasználni és ezen vagyonukat kötelesek az érvényes előírások, tövények alapján nyilvántartani.
A Szlovák Köztársaság Pénzügyminisztériuma 23 340/2002-92 számú rendelkezésének 1. paragrafusa (megjelent a Pénzügyi Közlöny 1/2003-as számában) külön felsorolja azon szervezeteket, amelyeknek e rendelkezés szerint kell a könyvviteli eljárást és a számlakeretet követniük. A kevesebb mint 3000 lakosú községek 2002. december 31-ig a főkönyvön keresztül csak a pénzeszközök pénztári és banki változásait könyvelték; a tárgyi eszközöket, a nem materiális javakat, raktárkészletet, követeléseket, tartozásokat, a hitelt, az időrendi elhatárolódások nyilvántartását a segédnyilvántartáson keresztül végezték és konkrét szerepük csak az év végi vagyonkimutatásoknál volt.
A tavalyi év folyamán a községek az államtól rengeteg új jogkört vettek át (anyakönyv vezetése, iskolák, óvodák nyilvántartása, az építkezési engedélyek intézése, gondozási szolgálat, egészségügy, természet és környezetvédelem, területrendezés és más közös ügyintézési jogkörök kialakítása stb.). Az eddigi szűkített kettős könyvvitel vezetése ezen feladatok tükrében már nem elégséges, s nem felel meg az új követelményeknek. A pénzügyminisztérium késve ugyan, de kiadta az említett rendelkezéseket, de még mindig nem tisztázta az átmenet módját a teljes körű könyvvitelre. A községek éppen ezért, holott január elsejével már naprakészen kellene könyvelnük, nem tudnak előzetesen felkészülni az új feladatok befogadására a nyilvántartás területén sem. Éppen ezért az internetes hozzáféréssel rendelkezők figyelmébe ajánlom a pénzügyminisztérium www finance.gov.sk honlapját, ahol az előkészületben lévő törvényekhez is hozzájuthatnak, azokat véleményezhetik, sőt az érvényes kimutatásokat is letölthetik.
Ezek a pénzügyminisztériumi rendeletek a könyvviteli törvény végrehajtó jogi előírásai; alkalmazásuk a törvény ismerete nélkül lehetetlenné válik, s betartásuk a könyvviteli alapismeretek nélkül feletébb nehéz. Javaslom: az év végi leltározás eredményeiből, a számlamaradványokból, kimutatásokból minél előbb készítsünk pontos, teljes, bizonyítható "kezdő mérleget".
Beke Sándor okl. könyvvizsgáló
Stanislav Griga, a II. ligás Tatran Prešov elnöke elvélben fordult František Laurinechez, a szövetség elnökéhez. Az írásban arra figyelmezteti a szakvezetőt, hogy a valaha szebb napokat látott, s dicső hagyományokkal rendelkező egyesület a csőd szélére került.
"Ha a közeli napokban nem sikerül a veszélyt elhárítani -- olvasható többek között a fogalmazványban --, rövid időn belül végleg befellegzik a város labdarúgásának." A levélből, amelyet az elnök a városi és a kerületi vezetőkhöz is eljuttatott, a Korzár című napilap idézett részleteket.
A futballisták a múlt hét elején kezdtek sztrájkolni. Az edzést és a felkészülési mérkőzéseken való játékot is megtagadták. Lépésükkel januári fenyegetésüket váltották valóra. Akkor ugyanis kijelentették, hogy amennyiben nm kapják meg elmaradt négy hónapi fizetésüket, nem hajlandók tréningezni és előkészületi meccseket sem fognak játszani.
A klubelnök korábban azt ígérte a futballistáknk, hogy Fabuľa, Hricko és Škarbek eladása után rendezi velük szembeni tartozásait. Ez azonban elmaradt.
Griga szerint a klub a játákosoknak 400 ezer koronával tartozik, s mindent megtesz, hogy a számlát kiegyenlítse. A kulcsprobléma az, hogy az új vezetés a régitől 13,5 millió korona adósságot örökölt.
-- Az az ember -- jelentette ki a klubelnök --, akinek a lelkén szárad a mankó, félreállt, lassan elfeledik, így minden rosszért engem tesznek felelőssé.
Többen nyilatkoztak, ám érdemben senki sem segít. Az agónia ezek szerint valóban halállal fog végződni?
(ZÉ-ELL)
ÖLELKEZÉS: a gól feletti öröm megnyilvánulása két vagy több néző között. Ugyanez játék közben a védők és a támadók között a szerelés meg nem engedett eszköze. Nyolc napon túl gyógyuló érzelmi kifakadás.
ÖSSZJÁTÉK: amikor a bal felső sarokba tartó labdára a kapus a jobb alsó sarokba vetődik, hogy a két csapat között előre megbeszélt eredmény végül is kialakuljon.
PARADICSOM: tavasszal a nemtetszés-nyilvánítás méregdrága eszköze, nyáron a lecsó nélkülözhetetlen alapanyaga.
PARTJELZŐ: mellékszereplő: Ezt ellensúlyozandó, drámai mozdulatokkal jelzi, hogy a labda -- uram bocsá! -- túljutott az oldalvonalon. Ilyenkor a teste görcsösen megfeszül, s a karja hevesen a magasba lendül, kezében a zászló meglobog, s a nézőtér felhördül: "Nem volt kinn!" A lesekről nem is beszélve...
(V.K.)
Ami már évek óta várható volt, az pár nappal ezelőtt bekövetkezett. A jugoszláv szövetségi parlament felsőháza 2003. február 4-én elfogadta a szerb-montenegrói államközösség alkotmányos alapokmányát, valamint az alaptörvény végrehajtásáról szóló jogszabályt. Ezzel Jugoszlávia — már ami belőle még megmaradt — formálisan is megszűnt létezni. Eltűnt a történelmi ballépések süllyesztőjében, és remélhetőleg kísértetként sem járogat majd vissza, további zavarokat okozva a szűkebb és tágabb régióban.
A maradék Jugoszláviát már több mint egy évtizede csak két tagköztársaság, Szerbia és Montenegró alkotta. Amint az köztudott, Szlovénia, Horvátország, Macedónia és Bosznia-Hercegovina már a kilencvenes évek elején kikiáltották függetlenségüket. Ezután kegyetlen etnikai háború és tisztogatás vette kezdetét, mivel a szerbek nem voltak hajlandók tudomásul venni "délszláv testvéreik" döntését. A történelem kerekének forgását azonban nem állíthatta meg sem a belgrádi politika, sem a szerb fegyveres erőszak.
Talán nem járunk messze az igazságtól, ha kijelentjük: a történelmi ábrándként 1918-ban létrehozott Jugoszláviáért ma már senki nem ejt egy könnycseppet sem. Maguk a szerbek is elfásultan hagyják magukat sodortatni a balkáni átrendeződés forgatagában, amely feltételezhetően még mindig nem zárult le. Kis-Jugoszlávia helyén most létrehozták ugyan Szerbia és Montenegró államszövetségét, ami azonban nem egyéb, mint egy kikényszerített próbaházasság. Persze, ennek tartósságában csak nagyon kevesen hisznek, talán még az erről szóló törvény megalkotói sem. Sokkal inkább az tűnik reálisnak, hogy idővel ez az államszövetség is felbomlik, és Montenegró is visszaállítja 1918-ban felszámolt szuverén államiságát.
Jugoszlávia — vagy ahogy kezdetben nevezték, a Szerb—Horvát—Szlovén Királyság — az első világháborút lezáró Párizs környéki békék szüleménye volt. Létrejöttét a győztes antanthatalmaknak köszönhette. Ez a szerb hegemóniájú államalakulat azonban kezdettől fogva komoly belső problémákkal küszködött. A belső nemzeti feszültségek a húszas évek végére már az államgépezet működését is jelentős mértékben akadályozták. Sándor király 1929-ben kénytelen volt felfüggeszteni az alkotmányt. A királyi diktatúra betiltotta a nemzetiségi vagy vallási alapon szervezett politikai pártokat, az ország nevét pedig Jugoszláviára változtatta, ezzel is mintegy utalván a szerb, horvát és szlovén nemzet egységes "jugoszláv" mivoltára, valamint a közös délszláv identitás kialakulásának szükségességére.
Az ország legkirívóbb belső problémáját azonban továbbra is a szerb—horvát nemzeti, társadalmi, kulturális, felekezeti és mentalitásbeli szembenállás jelentette. Horvát szeparatisták 1934 októberében Marseille-ben magát Sándor királyt is meggyilkolták. Horvátország 1939 augusztusában megkapta ugyan az autonómiát az egységes Jugoszlávián belül, a szerb—horvát ellentéteket azonban ez az intézkedés sem volt képes kiküszöbölni. Számítani lehetett rá, hogy az állam az első történelmi erőpróbánál felbomlik.
Jugoszlávia sorsa 1941 áprilisában megpecsételődött. A német—olasz—japán háromhatalmi egyezményhez történő csatlakozás után Belgrádban végrehajtott államcsíny, illetve az új hatalmi garnitúra 1941. április 5-én a Szovjetunióval megkötött szerződése arra ösztönözte Németországot, hogy másnap, április 6-án fegyveres támadást intézzen Jugoszlávia ellen. A rövid, mindössze 11 napig tartó háború a szerb dominanciájú délszláv állam felbomlását eredményezte. Zágrábban már április 10-én proklamálták a független Horvátországot, amely Bosznia-Hercegovinára és Dalmácia egy részére is kiterjesztette fennhatóságát. Az 1918—20-ban elrabolt volt magyar területek — a bánáti részek kivételével — visszatértek Magyarországhoz.
A második világháború után felújított Jugoszlávia kommunista rendszere — élén Josip Broz Titóval — elkerülte a szovjet alávetettséget, de diktatórikus elnyomó jellegét mindvégig a balkáni brutalitás jellemezte. Az ország szövetségi köztársaság volt ugyan, a nemzetiségi, társadalmi, gazdasági és kulturális eltérések azonban már a hatvanas és a hetvenes években is sejtetni engedték a felbomlás veszélyét. Tito 1980-ban bekövetkezett halálakor például e sorok írója is úgy vélekedett, hogy kb. tíz év múlva elkezdődik Jugoszlávia darabokra hullása. Ez így is történt, és ez a folyamat az állam február 4-ei megszűnésével most már végleg lezárult.
Jugoszlávia tehát nincs többé, megoldatlan problémák azért még maradtak, sőt idővel majd újak is felütik a fejüket. Szerbia és Montenegró várható további elhidegüléséről már szóltunk. Feltétlenül meg kell azonban még említenünk Szerbia két tartományát, Koszovót és a Vajdaságot. Ezek számára vajon mit hoz a jövendő? Az eddigi folyamatok ismeretében dőreség volna azt feltételeznünk, hogy ezekben örök időkre állandósulnak a mostani állapotok.
Nekünk, magyaroknak igazán nincs okunk bánkódni Jugoszlávia megszűnésén, mint ahogy Csehszlovákia szétesése sem sújtott le bennünket. Sőt, éppen fordítva! Mi annak csak örülhetünk, hogy az 1918—19-ben erőszakkal létrehozott, természetellenes államalakulatok közül többet már elért megérdemelt végzete. Mi, egykori vesztesek és megalázottak ilyenkor reménykedő szívvel újból és újból csak azt állapíthatjuk meg, hogy lám, semmi sem örök s maradandó, sem a győzelem, sem a pusztulás.
Popély Gyula
A kormány a Magyar Koalíció Pártjának javaslatára Keszegh Pált, a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal eddigi elöljáróját nevezte ki a Nagyszombati Kerületi Hivatal elöljárójává, aki január 20-án átvette hivatalát.
Milyen elképzelésekekkel lép a lényegesen nagyobb közigazgatási területi egység hivatalának élére?
— A kerületi hivatalok működési területe a hatáskörök fokozatos decentralizálása és az önkormányzatokra való átruházása után eléggé behatárolt lett. Ennek ellenére elsődleges célomnak tartom, hogy a hivatal gazdaságosan és tisztességesen működjön, és jól szolgálja a polgár érdekeit. Nem szeretném, ha a korrupciónak még csak a legcsekélyebb gyanúja is felmerülne a hivatal ügyintézéseivel kapcsolatban. Legfontosabb feladataim közé sorolom a kormányprogram teljesítését a régió szintjén, a közigazgatási reform folytatását, a kompetenciák további lebontását és átadását az önkormányzati szerveknek.
Hogyan képzeli el a kerületi hivatal és a kerületi önkormányzat kapcsolatát?
— Korrekt együttműködésre törekszem. Elvégre mindkettőnknek az az érdeke, hogy a régió jól működjön, fejlődjön a gazdaság, kielégítő legyen a közrend és a közbiztonság, és az emberek szociális biztonságban éljenek. A helyzetemet némileg megkönnyíti, hogy tagja vagyok a kerületi önkormányzatnak is.
Köztudott azonban, hogy ez a térség nem tartozik az ország legfejlettebb gazdasági körzetei közé, nagy a munkanélküliség. Hogy akarja ezt a kérdést kezelni?
— A régiófejlesztés az önkormányzat dolga, az állami szeveknek pedig megfelelő keretet kell ehhez biztosítani. Számos lehetőséget látok a nagyarányú munkanélküliség csökkentésére. Az első biztató jelek máris itt vannak. A Peugeot és a Citroën gyár felépítése Nagyszombatban kész tény. Galántán a Samsung vetette meg a lábát. Nagymegyeren az Edscha, Dunaszerdahelyen a Wertheim, a Schütt, az Eastern Sugar cukorgyár fejlődik ígéretesen. A térség egyre inkább kezd vonzóvá válni a külföldi befektetők számára. Ez azt is jelzi, hogy a nagy világcégek nagyra értékelik az itteni emberek szakmai képességeit, munkaerkölcsét. Minden erőmmel azon leszek, hogy még több külföldi, de akár hazai befektetőt is hozzunk ide.
(palágyi)
Szlovákia legnagyobb műszaki egyeteme a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem, amelyet 1937-ben alapítottak, s azóta mintegy 65 ezren szereztek itt diplomát. Az egyetem 6 karán — Anyagtudományi és Technológiai Kar, Elektrotechnikai és Informatikai Kar, Vegyi és Élelmiszeripari Technológiák Kara, Építészeti Kar, Gépészeti Kar — jelenleg 13 800 diák tanul, az egyetemi oktatók száma 1395.
Vladimír Báleš professzor személyében 2003. február 1-jén egy örökmozgó higanyember került az egyetem élére, aki a tudományos élet és a gazdasági szükségszerűségek diktálta feltételeknek egyaránt meg kíván felelni. Korábban dékánként a Vegyi és Élelmiszeripari Technológiák Karát irányította, most ő az egyetem rektora. Vele beszélgetünk.
Szlovákia jelenlegi anyagi helyzetében az oktatásügyre fordítható pénz is kevés, ugyanakkor a felsőoktatást épp most kell az európai országok felsőoktatásával összhangba hozni, hogy megfeleljen az uniós elvárásoknak. Mi ennek a feladatnak a legigényesebb része?
— Valóban nehéz időszakot élünk, de az is tény, hogy Szlovákia új felsőoktatási törvényt fogadott el, mely törvény az előzővel szemben nagyobb szabadságot kínál. Lehetővé teszi például a több forrásból származó gazdálkodást, ugyanakkor azt is előirányozza, hogy az egyetemi oktatók bérét az egészségügyben dolgozók bérkategóriájának megfelelően módosítsuk. (Igaz, erre a módosításra a kormánytól csupán ígéretet kaptunk, anyagi fedezetet nem.)
De hogy visszatérjek a finanszírozás kérdéséhez: egyetemünk az állami támogatáson kívül európai uniós kutatási programokból, vállalkozásokból és hazai grantokból szerzett pénzekkel is gazdálkodhat, sajnos, ez az összes alternatív pénzforrás is kevés az egyetem megnövekedett kiadásainak a fedezésére (pl. csupán az energia új ára 40 %-os költségtöbbletet okozott).
Szlovákia kormányának el kellene érnie, hogy a GDP nagyobb százalékát fordítsák az egyetemi oktatásra. A kormányprogramban ugyan benne foglaltatik, hogy ezt az összeget minden évben 0,1 %-kal emelik, napjainkban azonban csak 0,67 %-nál tartunk, miközben a fejlett európai országokban ez az arány 3 % körül mozog, Amerikában pedig egyenesen 4,5 %. Van hát mit behoznunk e téren, s félő, hogy menet közben a műszaki felszereltség terén is lemaradunk.
Napjainkban a műszaki irányzatok a divatszakmák mögött, mint a jog, a közgazdaság, a menedzsment háttérbe szorultak. Milyen hatása lehet ennek a tendenciának hosszú távon a nemzetgazdaságra?
— Ez nemcsak Szlovákiában, hanem egész Európában így van, de szerintem ez nagyon gyorsan változni fog. Végzőseink iránt ugyanis óriási az érdeklődés nemcsak itthon, hanem külföldön is, nem véletlen, hogy időről időre megjelennek egyetemünkön a nyugati cégek képviselői, ”az agyelszívók”, akik a ”head hunting” révén csábítják külföldre az itt végzett szakembereket.
Ami pedig Szlovákiát illeti: jogászokkal, közgazdászokkal telítődött a piac, s a fiatalok is érzékelik, hogy a pillanatnyilag háttérbe szorult ipar lassan ismét beindul, s olyan műszaki irányzatot választanak, hogy az egyetem elvégzése után azonnal találjanak munkahelyet. A mi abszolvenseinknek nincs elhelyezkedési gondjuk, a munkaügyi hivataltól kapott legutolsó statisztikai adataim szerint közülük senki sem marad munkanélküli.
Arról van-e áttekintése, hogy az egyetem elvégzése után hányan keresnek érvényesülési lehetőséget külföldön?
— Ilyen statisztikák természetesen nem készülnek, de azt tudom, hogy nálunk évente mintegy 1700 diák végez, s közülük jelentős számban mennek külföldre dolgozni. Igaz, gyakran nem a elvégzett szakjuk szerint belül helyezkednek el, de sokan bekerülnek — s ennek nagyon örülünk — pályázatok révén a legnevesebb európai és amerikai egyetemekre. A műszaki képzettségű mérnökök ugyanis könnyen helyezkednek el bármelyik országban, hiszen a vegyészet, gépészet, építészet stb. mindenütt egyforma, míg a jogszobályok, a közgazdasági előírások országok szerint változnak, tehát az értelmiségnek az a része kevésbé tud érvényesülni külföldön. A fiataloknak döntéshozatalukkor erre is kell gondolniuk.
Egyetemük mikor lesz teljes mértékben átjárható a többi európai országok egyetemével?
— Már teljesen kompatabilisek vagyunk ezen a téren, s a Szlovák Műszaki Egyetem végzősei kikérhetik az ún Diploma Saplement-et is, mely oklevelet egész Európában elismerik. Ami az általunk nyitott szakokat illeti: figyeljük az összes modern irányzatot itthon és külföldön is, értem ezalatt az információs technológiákat, a nanotechnológiát, biotechnológiát, az új anyagokat, s ezek tanulását lehetővé tesszük, hogy a köztünk és az európai országok egyetemei közti átjárhatóságot fenntartsuk.
Több európai egyetemmel írtunk alá szerződést — elsősorban az EU által biztosított Erazmus és Leonardo da Vinci Programok keretén belül, de létezik az ún. C+ program is —, hogy diákjaink részképzésen vehessenek részt külföldön, s ezeknek a programoknak köszönhetően sokan például a szakdolgozatukat írják külföldön.
Nem véletlen, hogy épp most kerestem önt föl, hiszen február 15-e és 25-e között kell beadni a jelentkezési lapokat az egyetemekre, főiskolákra. Hány jelentkezővel számolnak és milyen felvételi vizsgára számíthatnak az érdeklődők?
— Az alap- és középiskolákban korábban véghezvitt transzformáció miatt az egyetemeken ez évben érezzük a leginkább, hogy kevés a végzős középiskolás.
A Szlovák Műszaki Egyetem minden kara a saját szabályai szerint felvételiztet, néhol a középiskolai eredmények alapján veszik fel a hallgatókat, s csak azoknak kell felvételi vizsgát tenniük, akiknek a középiskolai bizonyítványa rosszabb a kar vezetése által elvártnál, az Elektrotechnikai és Informatikai Karon, az Építészeti és az Anyagtudományi és Technológia Karon klasszikus értelemben vett felvételi vizsgára számíthatnak, az architektúrán — mivel ott tehetségvizsga is van rajzból — pedig már januárban volt a felvételi. A többi kar tehát várja a jelentkezőket.
Martin Fronc oktatásügyi miniszter kijelentette, hogy Szlovákiában a felsőoktatás egyelőre tandíjmentes, és a távutas diákoktól sincs joguk az egyetemeknek tandíjat kérni. Mi a helyzet önöknél, és azért azt is tudni kellene, hogy az egyetemre jelentkezők a jövőben meddig számíthatunk tandíjmentességre?
— A Szlovák Műszaki Egyetemen csupán az Anyagtudományi és Technológia Karon, valamint a Vegyi és Élelmiszeripari Technológiák Karán van levelezői tagozat, s mi szigorúan betartjuk az előírásokat, s ezért a képzésért tandíjat nem kérünk. Ami a jövőt illeti: nem szívesen kommentálom, mert még nem ismerhetjük a feltételeket, amelyeket az oktatásügyi minisztérium majd megszab a számunkra, de nem hiszem, hogy a tandíjmentességet az állam hosszú távon garantálni tudná.
Csanaky Eleonóra
"Éhezés nélkül?" jeligére: Elnézést kérek, hogy ismeretlenül zavarom, de az egyik betegétől hallottam egy társaságban, hogy önnek van valamilyen nagyon sikeres fogyókúra receptje, melynek alkalmazásánál nem kell éhezni. Az illető nagyon lelkesen mesélte, hogy pár hét alatt mennyit fogyott és milyen jól érzi magát, és hogy megszűntek az ízületi fájdalmai is. Felkeltette az érdeklődésemet, mivel én is túlsúlyos vagyok, s már évek óta sikertelenül próbálkozom megszabadulni a felesleges kilóktól. Viszont az éhezést nem bírom, egyszerűen szédül a fejem és az ájulás környékez, ha nem ehetem akkor, amikor éhes vagyok. S bizony olyankor nem elégszem meg egy karéj kenyérrel! Kíváncsi lennék, milyen hosszú ideig kell az ön által javasolt diétát folytatni, mennyire tartós a hatása, hogyan lehet hozzájutni? Az is érdekelne, miért kell vért venni a diéta megkezdése előtt és milyen gyakran szükséges a vérvizsgálat?
Tisztázzunk először, a félreértések megelőzése érdekében, néhány alapfogalmat. A szó eredeti értelmében diéta alatt az ember napi táplálékszükségletét értjük. Laikus felfogásban viszont a diéta valamilyen gyógyító étrendkorlátozást jelent, amit az orvos vagy a dietetikus szakember javasol, s általában alkalmazása valamilyen betegség vagy a felépülés időtartamára korlátozódik. A fogyókúrákhoz kapcsólódó diéták valahol a kettő között helyezkednek el. A diéták kieszelői általában biztos sikert ígérnek, amennyiben a fogyni vágyó kliens egy bizonyos ideig szigorúan betartja a javasolt szabályokat, aztán minden mehet úgy, mint eddig, lehet enni-inni, véteni az egészséges életmód szabályai ellen, hiszen ha azok a nemkívánatos kilók megint visszajönnek, újból el lehet kezdeni az egészet. Nem csoda, hogy az emberek többsége két-három próbálkozás után feladja, "nekem a diéták nem felelnek meg" jelszóval. Amiről kedves levélírónk hallott, az nem fogyókúrás diéta, hanem egy betegségmegelőző, egészségerősítő életmód, melynek egyik központi témája a vércsoport szerinti táplálkozás. Nem új felfedezésről van szó, inkább egy feledésbe merült probléma újrafelfedezéséről a gyakorlati tapasztalatok alapján. A táplálkozás és a betegségek közötti összefüggések részben a laikusok körében is ismertek, s Hippokratész óta az orvosok számára is általában elfogadottak. Ki gondolt volna azonban 20 évvel ezelőtt arra, hogy amikor kenyeret választok magamnak (a családnak) a pékségben, ajánlatos azt is figyelembe vennem, milyen a család tagjainak vércsoportja. S hogy vannak alapvető élelmiszerek, melyek, ha a hagyományos módon készülnek el, s rendszeresen fogyasztjuk őket (például a burgonya), hosszú távon módszeresen aláássák az egészségünket. Többek között azzal is, hogy a szervezetünket túlterhelik salakanyagokkal, melyek összmennyisége felnőtt korunkra sok-sok kilóra rúg. Ezek elsősorban a kötőszövetben rakódnak le, csökkentve annak rugalmasságát, teherbírását, ellenállását. S ehhez jönnek a sejtkárosodások, először a részleges, majd a teljes funkcióvesztés, s az ehhez kapcsolódó kellemetlen tünetek. A folyamat sok-sok éven át kínozza áldozatát.
A vércsoport szerinti táplálkozás sokkal egészségesebb életet biztosít. Éhezés nélkül. S hogy közben mindenki visszaszerzi a "versenysúlyát", az egy másodlagos nyereség, de annál értékesebb. Az elmondottakból remélem érthető, hogy miért van szükség vérvételre. Első lépésként meg kell határozni az illető vércsoportját, s ha már vért veszünk, leellenőrizzük a koleszterinszintet is. Tapasztalataim szerint az ország lakosságának 60%-a magas koleszterinszinttel bír, s még csak nem is sejti, hogy veszélyben van az egészsége.
Dr. Pálházy Béla
lélekgyógyász
Nem igazán érthető szomszédaink viharos tiltakozása a magyar kedvezménytörvény ellen, ha megvizsgáljuk, a régió más országaiban ki hogyan védi határon kívülre szorult nemzettársait. A Magyarországon több mint kilencven százalékos parlamenti többséggel elfogadott jogszabály kifejezetten óvatos kezdeményezésnek nevezhető a román, szlovák vagy szerb rendelkezések fényében.
Nem számít unikumnak a magyar kedvezménytörvény a régióban: szomszédaink zöme hasonló jogszabályokkal támogatja kisebbségben élő nemzettársait. Romániában már öt éve hatályban van a diaszpórában élőkről szóló jogszabály, amely a magyar státustörvénnyel ellentétben az emigránsokra is vonatkozik. A "nagyvilág román közösségei támogatásának" törvénye elsősorban Moldova Köztársaság hárommilliós román társadalmát érinti, de nem hivatalos adatok szerint további hétmillió román származású ember él szerte a földön. Az anyagi támogatást főként a miniszterelnök rendelkezésére álló alapból oldják meg, ezt az állami költségvetésről szóló évi törvényekkel hagyják jóvá. Az összeg nagysága nehezen becsülhető meg, egyrészt azért, mert keleti szomszédunknál hazaárulással ér fel ezt firtatni, másrészt a különféle kedvezmények dzsungelében lehetetlen felbecsülni pontos nagyságát. Támogatják a román tannyelvű oktatást, a különféle kulturális és művészeti tevékenységeket, az ifjúságot érintő rendezvényeket; de egyéni segélyezésre is van mód, főleg egészségügyi problémák esetén. Az anyaország szinte minden területen szorgalmazza a Moldovával való szorosabb kapcsolattartást: külön — kedvezőbb — tarifájuk van az oda irányuló telefonhívásoknak és a postai forgalomnak, a Prut másik oldaláról érkező diákok ingyenes kollégiumi ellátásban és sokféle ösztöndíjban részesülnek, az igénylők automatikusan megkapják a román állampolgárságot (szavazati joggal!) stb.
A szlovák törvényhozás Vladimír Mečiar legutóbbi kormányzása idején, 1997-ben fogadta el a határon túl élő szlovákokról szóló törvényt, abból kiindulva, hogy az ország "határain túl élő szlovákokat mindig is a szlovák nemzet szerves részének tekintette és tekinti". A szlovák igazolványt a pozsonyi külügyminisztériumtól kaphatják meg azok, akik dokumentumokkal vagy két tanúval igazolják szlovák származásukat (a magyar igazolvány az egyén bejelentésén alapul, nem vizsgálják a vérségi köteléket). A könyvecske birtokosai az ország területén a hazai polgárokkal azonos feltételekkel vállalhatnak munkát, vásárolhatnak ingatlant vagy termőföldet, részesülhetnek ingyenes oktatásban, valamint a Szlovákiában biztosított polgárokkal azonos egészségügyi ellátásban. Sőt nyugdíjra is jogosultak — a saját hazájukban ledolgozott éveket is figyelembe veszik a juttatás összegének megállapításakor. A közlekedésben is ugyanolyan támogatásokat élveznek, mint a hazaiak. Az egyetlen különbség közöttük és a szlovák állampolgárok között az, hogy nem szavazhatnak. A törvény a kulturális minisztérium által finanszírozott Külföldi Szlovákok Háza adatai szerint 2,678 millió külföldön élő szlovákra vonatkozik. Az igazolványra csekély az igény, mintegy tízezren rendelkeznek vele. Pozsony támogatást juttat külföldre is az ott élő szlovákoknak: elsősorban kulturális és oktatási célok megvalósítását segíti nem túl jelentős összeggel. Az idén várhatóan Szlovákia is módosítja a maga kedvezménytörvényét. Felvetődött az a lehetőség is, hogy az uniós csatlakozásra való tekintettel hatályon kívül helyezi.
A térség országai közül Jugoszlávia tett legtöbbet külföldön élő honfitársaiért — még fegyverrel is segítette a délszláv állam széthullása után az új határokon kívül rekedt szerb kisebbségeket. A háború és a csaknem tíz évig tartó nemzetközi blokád következményeként Jugoszlávia maga is külföldi segítségre szorul, így anyagiakban nem sokat nyújthat a külhoni nemzettársaknak, ám retorikájában még mindig vállalja a védőállam szerepét. A kérelmezők automatikusan megkapják a jugoszláv állampolgárságot, az idevágó törvény alapszövege még 1996-ban készült el.
A környező országokban élő őshonos szlovén kisebbséget Ljubljana értékes hídnak tekinti az anyaország és a szomszédok közötti együttműködésben. Súlyt fektet a határon túli szlovén kisebbség bankjainak és takarékpénztárainak fenntartására, a költségeket külön alapból biztosítja. Támogatja az anyanyelvű oktatást és művelődést, az érintettek Szlovénia összes iskolájában tanulhatnak. Hozzájárul a diákcserékhez, a sport- és általános rekreatív tevékenységekhez, a kisebbségi középiskolai és egyetemi diákotthonok, a magán- és közoktatási intézmények működtetéséhez, egyszersmind megfelelően képzett pedagógusokat biztosít. A határon túli nemzetrész tudományos és kutatói kapacitásait bevonja az országban folyó kutatótevékenységbe.
Horvátországban is külön törvény szabályozza a határokon kívül élő horvátok anyaországi oktatását és munkavállalását. A horvát kisebbség tagjai állampolgárságot kaphatnak, és szavahatnak a parlamenti választásokon.
Varsó a tizenhatmillió külföldön élő lengyel jogállását visszahonosítási, állampolgársági és státustörvény keretében kívánja rendezni. Első lépésben a volt Szovjetunió közép-ázsiai és kaukázusi utódállamaiból hazatelepülni szándékozó lengyelek visszahonosodását tették lehetővé, a hazatelepülőknek az önkormányzatok keresnek munkahelyet, lakást, az államtól pedig jelentős támogatásra számíthatnak. Második lépésben visszakérhetik elveszített állampolgárságukat azok a lengyelek, akiket a második világháború idején erőszakkal hurcoltak a Szovjetunióba, vagy akik a népi Lengyelország évtizedeiben önként, illetve hatósági kényszerrel távoztak hazájukból. A tervezett lengyel igazolvány birtoklása korlátlan idejű tartózkodást biztosít majd a külhoni lengyelek számára.
Az Európai Unió tagországai között is találunk hasonló kedvezményeket. Az ír állampolgársági törvény értelmében, ha valaki tudja bizonyítani, hogy legalább egyik nagyszülője ír származású, akkor automatikusan megilleti az ír útlevél. Az ország alkotmányának 2. cikkelye kimondja, hogy az ír nemzet különleges kapcsolatokat ápol azokkal a külföldön élő, ír származású személyekkel, akik osztoznak az ír nemzet kulturális identitásában és örökségében.
Spanyolország szintén alkalmazza a pozitív diszkrimináció elvét a latin-amerikai országok állampolgáraira. Nem kér schengeni vízumot a kilencven napnál rövidebb tartózkodásra, és előnyt biztosít nekik a munkavállalási kérelmek elbírálásában is. Portugália vízummentességet adott egykori gyarmata, Brazília lakosságának, Görögországban pedig tíz éve van hatályban az a jogszabály, amely pozitív megkülönböztetésben részesíti az ország határain kívül élő görög nemzetiségűeket.
(Magyar Nemzet)
A kormány a múlt héten engedélyt adott a Perzsa-öbölbe tartó amerikai fegyveres erők tagjainak a közutak és a vasútvonalak igénybe vételére Szlovákia területén. A személy- és teherszállításra egyaránt vonatkozó kormányhatározatot a két kereszténydemokrata kormánytag, Vladimír Palko belügyminiszter és Martin Fronc oktatásügyi miniszter nem szavazta meg. Palko elmondta, hogy a tranzit nem humanitárius jellegű, ezért szavazott ellene. A légtér megnyitását azonban röviddel korábban ő is megszavazta.
Berényi József külügyi államtitkár tájékoztatása szerint az Egyesült Államok szóbeli felkérését az amerikai nagykövet tolmácsolta a szlovák kormánynak. Csáky Pál, a kormány alelnöke elismerte, hogy az engedély a lakosság egy részében ellenérzéseket válthat ki, a felkérést azonban ésszerűnek tartja: "A kormány beleegyezése Szlovákia pozíciójának javulását szolgálja a demokratikus világban" -- hangsúlyozta. A kormány az amerikai fegyveres erők áthaladási feltételeinek biztosításával a védelmi, a külügyi, a belügyi és a közlekedési tárcák minisztereit bízta meg. Az ezzel kapcsolatos anyagi terhekről egyelőre nem esett szó. -czy-
A budapesti József Attila Színház öltözőjében ülök Hegyi Barbarával, a Vígszínház művészével, aki itt A makrancos hölgy című modern feldolgozású előadásban játssza Katát, mint vendég. Hadd mondjam: fergetegesen. A produkció szünetében 15 percünk van az interjúra. "Húzzunk bele" — mondja Barbara jellegzetes hangján.
Az elmúlt évek sok keserűsége után jó látni őt ilyen derűsnek, magabiztosnak, vonzónak. Mint a színpadon vagy a filmben: kisugárzása, egyénisége van. Hát akkor: húzzunk bele!
Kezdjük az elején: hogyan kerültél kapcsolatba a művészettel, a színészettel?
— Édesapám, Hegyi Barnabás operatőr volt, aki több híres-neves filmet készített. Ő akkor halt meg, amikor én születtem, így nem találkozhattam vele. Édesanyám "filmépítész", aki továbbra is a filmszakmában maradt. Én természetesen sokszor megfordultam a filmgyárban — sejteni lehetett, hogy mi lesz ebből. Anyám körbevezetett a filmgyárban, és azt mondta: jól nézz körül, kislányom, mert ez az a szakma, amit te soha nem fogsz csinálni… Mint szakmabeli szülő, féltett engem.
Erre jól rácáfoltál…
— Világos, már a gimnázium harmadik évfolyamában bejelentettem, hogy mindenképpen megpróbálom a színművészetit!
Tehát elmentél felvételizni a színművészetire, de…
— … de nem vettek fel, mert a hangom miatt egy hátast ugrottak. Ez sokszor zavaró körülmény volt az életemben. Mármint a hangom.
De hát ez is az egyénségedhez tartozik, hiszen a Hegyi Barbarás hangoddal vagy Hegyi Barbara…
— A hangom mindig másokat zavart, engem soha. Egy évig a Nemzeti Színház stúdiójában játszottam és a Filmgyárban voltam filmszínész-gyakornok. Játszottam néhány filmben, többek között Bacsó Péterrel forgattam.
Másodszor is megpróbáltad a színművészetit, ekkor már "anyai feltételekkel". Hogyan is történt ez?
— Azzal a feltétellel mehettem a színművészetire felvételizni, ha közben a külkereskedelmire is jelentkezem. A külkerre nem vettek fel, a színművészetire igen. Békés András volt az osztályfőnököm, az első két év remek volt. Rizikó nélkül kipróbálhattam olyan helyzeteket, amelyekre nagyobb színházaknál nincs lehetőség. A főiskolán lehetett "vacakolni", ami az Elveszett paradicsomban — melyben szegény Páger Antal meghalt — számomra emlékezetes filmszereplés marad. Békés András akkor is a hangom miatt engedett el, hogy a kollégák megszokják…
A József Attila Színházban a "Még ma" című musicalban debütáltál. Miért vállaltad éppen a musicalt?
— Annyit kritizálták a hangomat, hogy a musicalben való szerepléssel bizonyítani akartam. Tizenkét dal volt benne — ezért is vállaltam.
Dalok, slágerek, sanzonok a te lírai előadásodban csodálatos művészi élményt és értéket képviselnek. Nem gondoltál arra, hogy megpróbáld az énekesi pályát?
— Soha. Azt gondolom, hogy éppen annyira tudok énekelni, mint ahogy egy színész énekel. Ezt egyébként az énektanáromnak köszönhetem, aki mindmáig csiszolja az énektechnikámat, s megtanított bánni a hangommal. Ez nagyon fontos, mert így több színt ki lehet belőle csikarni.
Szeretsz-e rendezőkkel dolgozni?
— Jó rendezőkkel igen. Fontos a rendező, mert olyan irányba tereli az agyadat, amire nem is gondolnál. Szívesen dolgoztam Babarczi tanár úrral, Garas Dezsővel, Csiszár Imrével, Eszenyi Enikővel, Máté Gáborral.
Jelenleg kilenc darabban játszol három színházban: Vígszínház, Pesti Színház, József Attila Színház. Szerepeid?
— A Vígszínházban a "Játszd, újra, Sam!" című darabban játszom Kern Andrással, a Sok hűhó semmiértben, Gorkij Nyaralókjában alakítom a színésznőt, a Pesti Színházban a Képzelt betegben a gonosz mostohát, a József Attila Színházban a makrancos Katát.
Magánélet?
— Köszönöm szépen, nagyon jól vagyok.
Mit remélsz a jövőtől?
— Azt remélem, hogy mindig lesz munkám. És jó munkám lesz. Jó érzés, ha az emberre szükség van. Én általában kiegyensúlyozott vagyok. Ezt azért mondom, mert nyugodt emberként zaklatott szerepet alakítani sokkal könnyebb, mint zaklatott emberként nyugodt szerepet. Örülök, hogy rendezett az életem, s remélem, így is marad.
Tarics Péter
Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) operatív tanácsa Ungváron közzé tette állásfoglalását a kedvezménytörvény tervezett módosításáról, amelyben leszögezi: a szövetség a MÁÉRT tavaly novemberben elfogadott irányelveihez tartja magát. Az UMDSZ irányító testülete rámutatott: "Ukrajna hivatalosan nem emelt kifogást a magyar kedvezménytörvényben foglaltak ellen, nemhivatalosan egyedül a munkavállalásara vonatkozó kitételt kifogásolta, ami a magyar kormány javaslatára a novemberi MÁÉRT által elfogadottan kikerült a jogszabályból. A kedvezménytörvény ukrajnai alkalmazása terén nem merült és merül fel semmilyen ok és indok, ami megkövetelné a jogszabály módosítását, gyengítését, kiűrétését, tompítását, szűkítését". Ellenkezőleg: a kárpátaljai magyarság minden más határon túli kisebbségnél jobban rá van szorulva a törvény által biztosított különböző (oktatási, utazási, stb.) kedvezményekre - emeli ki az UMDSZ vezetőinek állásfoglalása, amelyet a többi között eljuttattak Szabó Vilmoshoz, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárához és Bálint-Pataki Józsefhez, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökéhez.
MÁÉRT március elején
Várhatóan március elején lesz a Magyar Állandó Értekezlet, amelyen a státustörvény normaszöveg-tervezetének legújabb változatát vitatják meg. A február végére tervezett ülés előbb azért nem valószínű, mert a határon túli magyar szervezetek és az országgyűlési pártok véleménye a dokumentumról csak a napokban érkezett meg a kormányhoz. A határon túliak több kifogást emeltek - jelezte a Népszabadság c. magyarországi lap.
Ukrán előrelépés
Az ukrán parlament határozatot hozott a kisebbségi nyelveken megjelenő lapok finanszírozásáról. A jogszabály szerint a kormánynak biztosítania kell a megfelelő keretet a 2004 évi költségvetésben a nemzetiségi nyelveken megjelenő lapok támogatására. A Holosz Ukrajini, a parlament lapja 2004-től köteles lesz kisebbségi nyelvű mellékletekkel megjelenni.