SZLOVÁKIAI MAGYAR HETILAP * 2003. február. 5. * 6. szám
A múlt hét péntekén mintegy 900 ezer diák vitte haza Szlovákiában jegyeinek félévi összegzését, s bizony legalább az egyharmaduk rettegve készült, hogyan magyarázza otthon a bizonyítványát.
A pszichológusok szerint ugyan nem szabadna megtörténnie, hogy a szülőt meglepje egy-egy érdemjegy, hiszen ha egész évben odafigyel csemetéjére és jó a kapcsolata az iskolával, akkor gyermeke tudásszintjével is tisztában kell lennie. Tudjuk azonban, hogy a kétirányú kapcsolattartás sokszor a legnagyobb jóindulat és jószándék mellett sem működik! Ismerheti a szülő fia, lánya képességet, ám az ő meglátása nem biztos, hogy azonos a pedagógus értékelésével, s ilyenkor általában beindul a két fél közötti harc, aminek legtöbbször a kiszolgáltatott diák esik áldozatul Vagy éppen fordítva: ha a felnőtt a felnőttnek igazat adva mindig a gyermekkel szemben lép fel, egy idő után megdöbbenve tapasztalhatja, hogy még a legelemibb ügyekben sem képes kivívni annak bizalmát. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy Szlovákiában a szülők 22 százaléka alkalmaz testi fenyítést, ha gyermeke nem az elvárásainak megfelelő érdemjegyet visz haza az iskolából, vagy éppen nem a szája íze szerint cselekszik.
Fiam iskolájában a bejárat melletti faliújságra kiakasztva figyelmezteti a szülőt és pedagógust A gyermekek jogairól szóló nemzetközi egyezmény szövege, hogy nincs joga a gyermekkel szemben testi fenyítés és lelki terror alkalmazására. Ez valahol megnyugtat, mert látom, legalább is kisiskoláinkban, megpróbálnak az európai mércéhez igazodni és családias hangulatot teremteni, de tudom - s ezt olvasói levelek sora is bizonyítja -, hogy a helyzet nem mindenütt ilyen eszményi. Vannak basáskodó pedagógusok, akik számára a tekintélyelv érvényesítése sokkal fontosabb, mint maga az oktatás, s akik a szó fegyverével lelkeket tudnak sebezni, hosszú távra tönkre tenni
Az oktatásügy reformjának részévé kell válnia, hogy a tanár -diák viszony ilyen szempontból is átlátható és korrigálható legyen.
(csanaky)
Szlovákia gazdaságilag egyik legelmaradottabb régiója a Bodrgoköz. Bár adottásgait illetően mindig is mezőgazdasági területnek számított, 1990 után csekély számú ipari létesítménye mellett termelőszövetkezetei és állami gazdaságai is leépültek, így a vidék ma nagyon előkelő helyen áll a munkanélküliség mértékének tekintetében. A 34 bodrogközi település lakóinak foglalkoztatottságáról, illetve annak hiányáról a Terebesi Járási Munkaügyi Hivatal királyhelmeci kirendeltségének vezetője, Leczo István mérnök számol be:
A Bodrogközben 2003. január 20-án 7352 munkanélkülit tartottunk nyilván, ez a 18 014 munkaképes lakosságnak a 41%-a. Eddig 2001-ben éltük meg e téren az abszolút mélypontot, 7500 fővel, de a mai érték is rettenetesen magas. Legkritikusabb a helyzet a 430 lélekszámú Véke községben, ahol 71%-os munkanélküliséget regisztráltunk, de több településen is eléri a 45-50%-ot. A legjobb helyzetben Borsi van a maga 26%-ával. Az ő eredményük ebben a mezőnyben azért kiugróan pozitív, mert - élve az államhatár közelségével - egy autóbusznyi varrónő jár tőlük a túloldalra, Sátoraljaújhelyre dolgozni.
A közeljövőben van-e esély a munkanélküliség kritikus mértékének az enyhítésére?
- Bár az alkalmi, illetve a közhasznú munkák megszaporodásának köszönhetően
tavasszal várható némi javulás, hiszen a mélypontok októbertől a következő év
tavaszáig tartanak, amikor a még meglevő mezőgazdasági üzemegységek is csökkentik
alkalmazottaik számát, ugyanakkor a tiszacsernyői vasútállomáson és a frissen
privatizált királyhelmeci kórházban épp a közeljövőben várható újabb
leépítés.
Szeretném még azt is megjegyezni, hogy olyan emberek is élnek közöttünk, akik bár
sehol sem dolgoznak, a legkülönbözőbb okokból mégsem jelentkeznek be a hivatalunkba.
Tehát a munkanélküliek száma még 7352-nél is több.
Van-e egyáltalán a régiónkban hiányszakma?
- A termelésben nincs; havonta általában 2-3 munkahely szabadul fel,
leginkább elárusítói, illetve díleri munkakörben. A nyilvántartott munkanélküliek
közül sajnos, mintegy 500 még az általános iskolai tanulmányait sem fejezte be,
több mint 2300 pedig mindössze alapműveltséggel rendelkezik. E közel 3000 fős
tömegnek esélye sincs az elhelyezkedésre. A munkanélküliek táborában olykor egy-egy
mérnök és pedagógus is található. Ők viszont nem kívánnak hosszú távon
segélyből tengődni, ezért vagy Szlovákia más tájaira költöznek munka után,
esetleg Csehországban, Magyarországon vagy Nyugat-Európában keresik a boldogulásukat.
Mennyi nálunk a munkanélküli roma?
- Bár volt idő, amikor őket külön is kimutattuk, ma már ez tilos, szám
szerint tehát nem tartjuk őket nyilván. Királyhelmecen mindenesetre több mint
kétezren élnek, és a város 3968 munkaképes polgárából 1629 munkanélküli, nos
ezeknek több mint a fele valószínűleg roma.
Januártól a munkanélkülieknek kéthetente kell jelentkezniük önöknél.
Miben látja ezen intézkedés jelentőségét?
- Szlovákiában virágzik a feketemunka, a havi kétszeri jelentkezés pedig
elsősorban a külföldön dolgozókat sújtja, hisz aligha fognak ezentúl 14 naponként
hazautazni. Az itthon feketézőket viszont - véleményem szerint - ez az intézkedés
lényegesen nem fogja befolyásolni. Mi mindenesetre a nyilvántartott munkanélküliek
életét megkönnyítendő a Bodrogköz legnagyobb és Királyhelmectől legtávolabb eső
településeire magunk megyünk ki, hogy az utazás fáradalmait és az útiköltséget
megtakaríthassák.
Van-e értelme ön szerint a munkahivatalok által szervezett
továbbképzéseknek?
- Nálunk 3700 azoknak a száma, akik már több mint egy éve sehol sem
dolgoznak. Jelentős részük akár 5-6 éve is segélyből tengeti az életét, sőt
sokan már igazából nem is akarnak dolgozni.
Az átképzések hatékonyságáról nem készítettünk még felmérést, azt viszont
tudom, hogy egy-egy kurzus megszervezése és levezénylése nem olcsó mulatság. Ahol
már érezhető valamilyen fejlődés, ott beválthatják a hozzájuk fűzött
reményeket, ahol viszont nem észlelhető gazdasági elmozdulás, félő, hogy az egész
csak ablakon kidobott pénz.
Zsebik Ildikó
"Huszein nem szerel le, hanem csal" -- jelentette ki George Bush amerikai elnök kedden az Unió helyzetéről mondott beszédében. Az elnök hangsúlyozta, hogy Szaddam Huszeinnek három hónappal ezelőtt az ENSZ Biztonsági Tanácsa megadta az utolsó esélyt a leszerelésre, ő azonban semmibe vette a világszervezetet és a nemzetközi közvéleményt. Az elnök szerint a terrorizmus elleni harcban azok a rezsimek jelentik a legnagyobb veszélyt Amerikára és a világra, amelyek tömegpusztító fegyvereket birtokolnak, vagy azok beszerzésére törekednek. Ezek a rezsimek a nukleáris, vegyi, vagy biológiai fegyvereket zsarolásra használhatják, illetve terrorista szövetségeseik kezére játszhatják, amelyek a legkisebb habozás nélkül használnák őket. Bush bejelentette, hogy Colin Powell külügyminiszter február 5-én az ENSZ Biztonsági Tanácsában ismerteti azokat a bizonyítékokat, amelyek az iraki tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatosak.
Az elnök azt üzente a Perzsa-öböl térségében állomásozó amerikai erőknek: "Sokan gyülekeztek a térségben és sorsdöntő órák előtt állhattok". Az elnök felkérte az ENSZ BT-t, hogy február 5-re üljön össze és hallgassa meg Powell külügyminiszter jelentését. Bush értésre adta, hogy elszánta magát Irak lefegyverzésére az ENSZ támogatása nélkül is. "Az Egyesült Államok katonai erejének teljes hatalmával harcolni és győzni fog, ha háborúra kényszerül Irak ellen" -- mondta Bush elnök.
Az elnök mint kész tényről beszélt Irak tömegpusztító fegyverkezési programjáról, sőt kijelentette, hogy bebizonyítja: a tiltott fegyvereket Irak igyekszik elrejteni a fegyverzetellenőrök elől és kapcsolatai vannak az al-Kaida terrorszervezettel. (Ez utóbbi kijelentést Tarik Aziz iraki miniszterelnök-helyettes nyomban cáfolta). "Az Egyesült Államok kész az amerikaiak biztonsága és a világbéke nevében élére állni az olyan államok koalíciójának, amely eltökélte Irak lefegyverzését" hangoztatta az amerikai elnök.
Bush beszédében kitért a gazdasági kérdésekre is. Beszéde e részének fő vonulata volt, hogy a gazdasági reformmal vissza kell téríteni a költségvetésből a pénzeket azoknak, akik a legtöbbet fizetnek be. Az adózás reformjait azonban sem a republikánusok, sem a demokraták nem fogadják egységesen. John Dickerson politológus szerint Bush beszédének gazdasági része halványabb volt a vártnál, "látszik, hogy Bush számára könnyebb egy Irak elleni háborúra lelkesíteni, mint a gazdaság helyzetét elemezni".
Kétségtelen, hogy az USA egymagában is képes lehengerelni Irakot. Világpolitikai helyzete kockáztatása nélkül azonban erre szövetségesek híján aligha szánná rá magát. Ezért figyelemre méltó az a reagálás, amellyel a NATO az amerikai támogatást kérő üzenetet kezeli. Németország és Franciaország nyomására a NATO elnapolta az amerikai kérés megtárgyalását, s napirendjére sem tűzte (az USA a NATO-tól Törökország védelmét, AWACS felderítő repülőgépek, valamint Patriot rakétaelhárító rendszerek bevetését és a Földközi-tengeri flotta megerősítését kérte). Az USA azonban támogatást kapott nyolc európai NATO-tagállamtól és a NATO-ba meghívott országtól (köztük Csehországtól és Szlovákiától, közvetve Magyarországtól is). A nyolc ország USA melletti kiállását Aznar spanyol kormányfő kezdeményezte.
A legújabb jelentések szerint kis számú amerikai katona már Észak-Irakban van és egy esetleges háború esetére szervezi az ellenzéket. A kurd vezetők ezzel kapcsolatban közölték, hogy területükről nem indul támadás Irak ellen, ők csupán az esetleges háború utáni rendezésről egyeztetnek.
Közben Powell külügyminiszter zárt ülésen tájékoztatta az amerikai képviselőházat Irak és az al-Kaida kapcsolatairól. Viszont az ENSZ BT 15 tagja közül 11 úgy véli, még időt kellene adni a fegyverzetellenőröknek, akik mindeddig semmit sem találtak Irakban. Ilyen megosztottság mellett az USA Irak elleni katonai fellépése a világközvélemény szemében könnyen negatív megítéléssé változhat, ugyanannyit ronthat az USA presztízsén, mint amennyit javíthatna, ha valóban al-Kaida kapcsolatokat és terroristáknak szánt tömegpusztító fegyvereket találnának Irakban.
Attól kell tartanunk, hogy a bizonyítékok lebegtetése csak a kételyeket fokozza, s aligha várható, hogy a február 5-i Powell-beszámoló megcáfolhatatlanul meggyőzné a világot. Marad a remény, hogy a hatalmas katonai erővel bekerített Irak nem bírja tovább a rá nehezedő nyomást, s rendszere összeomlik. Ez nem valószínűség -- csupán remény.
BÁTSY GÉZA
Azzal, hogy háromévi csehszlovák és tízévi cseh államfői szolgálat után február 2-án Václav Havel köztársasági elnök távozott a legmagasabb közjogi méltóság posztjáról, sokak szerint végérvényesen lezárult egy mozgalmas időszak nemcsak Csehország, de a közép-európai posztkommunista térség történetében is. Ennek jelei az új államfő megválasztására tett kísérletek során már érzékelhetők voltak.
Havel még el sem hagyta elnöki ténykedésének színhelyét, a prágai várat, utódlásának kérdése rendkívüli aktivitásra késztette a politikai színtér szereplőit. Az első választási fordulóban a kormánypártok és az ellenzéki formációk együttvéve négy jelöltet indítottak a megmérettetésre. Az első forduló három szavazása során végig Václav Klaus, a Polgári Demokrata Párt jelöltje kapta a legtöbb szavazatot, jóllehet, nem annyit, hogy elegendő lett volna az államfői poszt elfoglalásához. E forduló nagy vesztese Petr Pithart, a KDU-Csehszlovák Néppárt jelöltje, akit előzőleg még biztos favoritnak tartottak. Pithart a második, január 24-i fordulóban már nem is indult, de nyíltan kifejezte mélységes csalódását amiatt, hogy a szocáldemokrata koalíciós partnerpárt képviselői nem támogatták.
A második államfőválasztási nekifutás, amelyben a belső viszályoktól terhelt Cseh Szociáldemokrata Párt már Milo Zeman exkormányfőt, a párt volt elnökét jelölte, valóságos arénává változtatta a választás színhelyét, a prágai vár Spanyol termét. Az egyes szavazások közti szünetekben lázas politikai megbeszélések, élénk lobbyzás és nyílt voksvadászat folyt. Ezúttal az államfői posztért a rendszerváltás utáni cseh politika két titánja és hagyományos riválisa, Václav Klaus és Milo Zeman szállt ringbe. Ám, szinte az utolsó pillanatban, a küzdőtérre lépett egy harmadik pályázó, Jaroslava Moserová szenátor asszony, aki a felsőház tagjai egy csoportjának javaslatára vállalta a jelölést és a megmérettetést. A sajtó és a politikai elemzők ezúttal inkább Milo Zeman győzelmét jósolták, hiszen az exkormányfő a 41 képviselővel és 3 szenátorral rendelkező Cseh-Morva Kommunista Párt támogatásával is számolhatott.
Ismételten bebizonyosodott azonban, hogy a pártpolitikában az ígéret és annak megtartása (különösen ha senki által sem ellenőrizhető titkos szavazásról van szó) az két fogalom. A forduló első voksolása óriási meglepetést hozott: Zeman kibukott a továbbjutók sorából, mégpedig Moserovának köszönhetően. S ami Zeman számára a legfájdalmasabb felismerés lehetett, saját pártjának képviselői sem sorakoztak fel mögötte maradéktalanul. A párt elnöke, Vladimír pidla kormányfő felszólalásában pókerarccal csak annyit közölt, hogy Zeman a szociáldemokrata párt jelöltje, de hogy javasolná támogatását, arról nem szólt egyetlen szót sem. A robusztus alkatú exkormányfő az első forduló előtt azt üzente vidéki házából híveinek, hogy csak akkor vesz részt a versenyben, ha "válsághelyzet állna be", s ha pártja hivatalosan is indítja. Noha különösebb válsághelyzet nem volt, és a párt központi végrehajtó bizottsága is nagy szótöbbséggel küldte a magát "magányos borznak" nevező nyugdíjas Zemant a második fordulóba, a politikust az egész ország szeme láttára elszenvedett kudarc nagyon megrendítette. Az eredményhirdetést meg sem várva, az újságírók hadát messze elkerülve, valósággal menekült a prágai várból...
A második forduló három szavazása sem szült Csehországnak új államfőt. A törvényhozók előtt masaryki és haveli elveket hangoztató Moserová sikernek tekinthette, hogy lekörözte Zemant, Klaus pedig megelégedéssel nyugtázhatta, hogy csupán 14 szavazat hiányzott az elegendőből.
A cseh alkotmány lehetőséget nyújt harmadik államfőválasztási fordulóra is. Hogy erre mikor kerül sor, vagy egyáltalában sor kerül-e rá, az a politikai pártoktól függ. A kormánykoalíció közös jelölt indítását is latolgatja. Más elképzelések szerint jó megoldás lenne olyan jelölt személyében közös nevezőre jutni, aki a többség számára elfogadható. Ez azonban, legalábbis jelenleg, szinte elképzelhetetlen, hiszen Václav Klaus már jelezte, mindenképpen indul a harmadik fordulóban. A közeli napokban talán eldől, van-e politikai akarat egy újabb fordulóhoz, avagy a parlamenti pártok hozzálátnak a közvetlen, tehát a választópolgárok általi államfőválasztást lehetővé tevő alkotmánymódosításhoz. A népszavazással történő elnökválasztás a polgári demokratáknak kedvez, hiszen egyetlen jelöltjük, Václav Klaus az államfőjelöltek népszerűségét firtató felmérésekben rendszeresen az első helyen szerepel.
Ha a parlament a közvetlen választás mellett döntene, arra a leghamarabb
októberben kerülne sor. Addig az államfői jogköröket a képviselőház elnöke és a
kormányfő gyakorolná. S mivel ezeket a tisztségeket a szociáldemokraták töltik be,
feltételezhető, hogy Klaus opponensei a rendelkezésükre álló időt egy, a többség
számára is elfogadható, pártokon kívül álló ellenjelölt keresésére fordítják.
Az eddigi választási fordulók felszínre hozták a Cseh Szociáldemokrata Pártban
dúló belháború arányait. Ezzel összefüggésben fontos döntések születhetnek a
párt márciusban esedékes tisztújító kongresszusán, ahol Zeman hívei le
szeretnének számolni Vladimír pidlával és követőivel. Fontos tanácskozásról
lesz szó, hiszen a kormány stabilitásának feltétele a szociáldemokrata párt belső
viszonyainak rendezettsége.
Elgondolkodtató kísérőjelensége volt a versengésnek, hogy a remélt siker érdekében mind a Polgári Demokrata Párt, mind a szociáldemokraták jelöltje a kommunista párt képviselőivel is tanácskozott. Zeman azzal örvendeztette meg e párt vezetőit, hogy a velük való együttműködést tiltó szociáldemokrata párthatározat már "kipárolgott". Klaus pedig az elvtársak firtató kérdéseire válaszolva megerősítette: nem híve az Irak elleni katonai beavatkozásnak, a Bene-dekrétumok és a szudétanémetek kitelepítésének kérdésében sem változott a kommunistákéval azzonos álláspontja. Úgy tűnik, Havel távozásával a Cseh-Morva Kommunista Párt egyszerre szaloképessé válik, sőt esetenként, mint most, fontos kérdésekben a mérleg nyelvének szerepét tölti be. Nem tudható, a tárgyaló felek szemfényvesztő taktikázásáról volt-e szó csupán, de már az is döbbenetet váltott ki Csehországban a rendszerváltás hívei közt, hogy bizonyos ellentételezésekért egy ortodox baloldali párt, amely mindmáig dicsőíti a Husák-féle normalizációs rezsimet, voksaival egy jobboldali polgári párt jelöltjét támogatná.
SOMOGYI MÁTYÁS
"Ha harcunk parázsa lobbant,
Világok gyultak ki,
Sose tudott az igazsághoz
Igazunk minket eljuttatni."
Harcunk a magyar Pokollal van."
(Ady Endre: Elhanyagolt, véres szívünk)
Ady keserű sorai újra időszerűen szólnak hozzánk. A határon túli magyarokról szóló státustörvény megrendült helyzete, látható elsorvasztása teszi őket ijesztően időszerűekké.
A törvényt, mint tudjuk, a magyarországi és a határon túli politikai erőket tömörítő Magyar Állandó Értekezlet javaslatára fogadta el az Országgyűlés több mint 90%-a. Jó lelkiismerettel tehette ezt, mivelhogy a törvény az egységesülő Európa szellemében kíván kedvezőbb légkört teremteni a térségben hozzávetőlegesen 3 millió kisebbségi magyarnak ahhoz, hogy szülőföldjén maradva, a közös kultúra és a közös anyanyelv természetesebb világán belül élhessen, a nemzeti összetartozástudat jegyében.
A státustörvény nem a megváltás törvénye, de a jog előtti egyenlőség történelmi gondolatának a kezdete.
A kisebbségi jogokat évtizedek óta általában csak jogi és politikai gondként kezelik még illetékes nemzetközi fórumokon is. A kisebbség az, amely nem nemzet - mondják különféle szaktudósok, politikusok, újságírók és mélyebb létértelmezés helyett összeszámolják a kisebbséghez tartozókat, hogy százalékos adatok alapján döntsenek róluk. Szakítanunk kell ezzel a fölfogással, hiszen a kisebbségi sors alapkérdése csupán a felszínen jogi és politikai gond, a mélyben létfilozófiai kérdés. Ugyanis a kisebbségi sorsba beleszülető ember eleve másodrendű földlakó. Léte - elejétől a végéig - csonka-lét marad, amely köztes életként az anyanemzet és egy másik nemzet közötti térben múlik el. Vagyis a senkiföldjén.
A státustörvény úgy akar változtatni ezen a léthelyzeten, hogy tiszteletben tartja a Magyarországgal szomszédos államok szuverenitását, jogrendjét, miközben figyelembe veszi az Európa Tanács Velencei Bizottságának állásfoglalását. Az Európai Unió számos tagállamában is régóta működik hasonló törvény. Újabban néhány közép- és kelet-európai ország is hasonló módon támogatja határon túli kisebbségeit. A törvényességhez való ragaszkodás feltétlen szándékáról tanúskodik a legutóbbi Magyar Állandó Értekezlet közös határozata is, amely arra kéri a Magyar Országgyűlést: az általa elfogadott elvek alapján módosítsa a törvényt, mert az így teljes egészében megfelel az európai normáknak és gyakorlatnak.
Az elmúlt hetekben megrendülve azt tapasztaljuk, hogy bizonyos nemzetközi és magyarországi testületek és személyek, illetve egyik-másik, Magyarországgal szomszédos ország kormánya mindent elkövet, hogy a törvényt megcsonkítsák. Vagy ha mégse sikerülne ez, úgy alakítsák jövőjét, hogy Szlovénia és Szlovákia 2004-es, később pedig, Románia 2007-es, illetve többi szomszédunk később bekövetkező uniós csatlakozása után a törvény hatályát veszítse.
Kérjük a Magyar Kormányt, kövessen el mindent annak érdekében, hogy valamennyi
illetékes európai fórum előtt világossá váljék: a magyar státustörvény az
európai kultúra szellemében, népek és népcsoportok elemi emberi jogainak alapján
született. Bukott szocialista diktatúrák maradvány-nézetei jutnak szóhoz, midőn a
nemzeti hovatartozás megvallását, ártatlan gyermekek iskolai támogatását
nyilvánítják az állami szuverenitás megsértésének. Kérjük a Magyar Kormányt,
hogy kövessen el mindent, hogy a státustörvény megőrizze eredeti tartalmát.
Az európai egységesülés alapja ma a személyek és a nemzetek egyenrangúsága. Ezt
nem árnyékolhatja be többé semmiféle diplomáciai ügyeskedés és téveszme. Maga a
csatlakozás csak akkor lehet Európához méltó gondolat, ha Európa megújulásához
hozzájárul.
Megkérjük mindazokat, akik felhívásunk szövegével egyetértenek, hogy
aláírásukkal támogassák azt.
2003. január
A felhívást közzéteszik:
Csoóri Sándor
Bugár Béla
Dobos László
Duba Gyula
Duray Miklós
Erdélyi Géza
Grendel Lajos
Koncsol László
A Csallóközben, olvashattuk a napokban több lapban is, termőföld-felvásárlási hullám kezdődött. Nos, mint kiderült, a "hullámot" a besztercebányai PRIMACHOV cég megjelenése keltette.
A vállalat tavaly szeptemberben megvásárolta a csődeljárás alatt álló bősi GAZDA GABČÍKOVO Kft. összes ingatlan vagyonát, s mivel tovább szeretett volna a környéken terjeszkedni, levélben felszólította mindazokat a tulajdonosokat, akiknek a leszálló ágba került társaság műveli termőföldjeit. Egyesek nem tudták mire vélni a dolgot, s csalástól, "nagy átveréstől" beszéltek. Már azt sem igen értették, miképp juthatott hozzá a cég a pontos címükhöz , hisz már jó ideje elköltöztek a faluból. Meg aztán attól is féltek, hogy az új jelentkezők majd külföldi vállalkozóknak játsszák át a földjeiket, s ha az "idegenek" rátelepednek parcelláikra, messziről, a vidékükről hoznak földművelőket, a helybeliek pedig munka, állás nélkül maradnak.
FENES IVÁN, a nagyközség újraválasztott polgármestere a tényekhez ragaszkodik. A besztercebányai cég, magyarázta, a volt állami gazdaság által használt, bérelt földek iránt érdeklődik. A tulajdonosok általában néhányáras kisgazdák: a bősi kataszterbe tartozó 2500 hektár földet 1260 személy birtokolja. Talán többen éppen ezért gondolják, hogy a pár árat nem érdemes művelni, s inkább megszabadulnak a területektől. És természetesen annak adják el a földet, aki többet ígér érte. A PRIMACHOV Kft. pedig eddig többet ígér(t), mint a GAZDA Slovakia Kft.
Tudni kell, hogy a GAZDA Slovakia Kft. a bősi állami gazdaság földjein gazdálkodik. Az ÁG a szocializmusban menő mintagazdaság volt. A kommunista élbirtokra "pártunk és kormányunk" jeles vezetői is gyakorta jártak vizitre. A nagyüzemet a rendszerváltás után több vállalat, korlátolt felelősségű társaság akarta privatizálni. Végül, ki tudja, miért, Baco földművelésügyi miniszter úr és kis HZDS-es csapata lett a nyerő.
Bősön van 900 hektár nevesítetlen föld is. Jelentős részét a GAZDA Slovakia használja. A polgármester igen megörülne, ha az egész terület községi tulajdonba kerülne. Ugyanis már most is van kétszáz hektár termőföldjük. S gazdálkodnának...
Tavaly "bejelentkezett" a faluba a PRIMACHOV Kft., ugyanis megvásárolta a GAZDA Gabčíkovo összes gazdasági épületét. A cég képviselője felmutatta a polgármesternek az érvényes adásvételi szerződést és elmondta, hogy az épületek használatáért a továbbiakban a kft. fogja az adót fizetni, s kijelentette: mindent a mezőgazdasági termelés fellendítése céljából vásároltak meg, sok dolgozót kívánnak foglalkoztatni, s a legmodernebb eszközökkel szeretnének termelni. A polgármesternek örülnie kellett, hisz ha beváltják ígéreteiket, a térségben a mezőgazdasági termeléssel jóval kevesebb lenne a munkanélküli.
A cég képviselője elmondta: mivel a kft.-nek Bősön földje nincs, nagy mennyiségű termőföld felvásárlásba kezdenek. Az önkormányzat tulajdonában lévőföldeket egyelőre a GAZDA Slovakia Kft. műveli. A szerződés lejárta után az önkormányzat "megnézi", kinek adja újra bérbe a területeket. "Mi nem csak azt vesszük figyelembe, hogy ki mennyit ad egy hektárért -- érvelt a polgármester -- , hanem azt is megvizsgáljuk, kiről is van szó, tart-e állatállományt is, s foglalkozat-e majd nagy számban bősieket. A GAZDA ez idáig 2--300 embert alkalmazott.
A GAZDA Slovakia ügyvezető igazgatója KOVÁTS GYULA mérnök. Kováts úr 38 éve dolgozik a "cégnél", s 26. éve igazgató. A volt állami gazdaság, újságolta, a hőskorában 4000 hektáron gazdálkodott, s 500 embert foglalkoztatott. Az erőmű azonban "elvitt" tőlük vagy félezer hektárt, ez aztán termelés-szerkezetváltást és munkaerőcsökkentést is eredményezett. A gazdaságot először, 1996. július elsején, Baco mezőgazdasági miniszter úr és illusztris HZDS-es társai privatizálták. A buliból az igazgatót sem hagyták ki, de állítólag csak azért, mert olyan emberre is szükségük volt, aki tökéletesen ismeri a termelési feltételeket. Dőlt a pénz, gépeket vásároltak, a tehenészetet meg teljesen átszervezték.
Kováts Gyula állítja: egy idő után Bacóékkal összerúgta a port. A pozsonyi uraknak ugyanis az volt az egyedüli céljuk, hogy minél kevesebb emberrel gazdálkodjanak, minél kevesebb munkabért kelljen kifizetniük, s minél nagyobb hasznot tudjanak bezsebelni. Az igazgató 1998. II. 5-én megvette a miniszter úr vejétől is a 34 százaléknyi vagyonrészét. Ezután persze egyre-másra érkeztek a nyakára az ellenőrök. A korábban kapott óriási dotációkat hirtelen képtelen volt visszafizetni. Az adóhivatal 40 milliót követelt. 1998. szeptember 29-én kénytelen volt csődöt jelenteni... A gazdaság vagyona a gyors leltár után a frissiben alakított új "mentőöv", a GAZDA Slovakia tulajdonába került. Persze az új céget is Kováts Gyula jegyezte. A kft. megközelítőleg 2500 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodott, s mintegy 250 személyt foglalkoztatott. Most 130 a lélekszám, de ha felszámolják az állatállományt, mindössze 70 fő marad.
A GAZDA Gabčíkovo ingóságait, tehát az állatokat, a gépeket és a berendezéseket, 2000. VIII. 15-én, a versenytárgyalás ötödik fordulójában, 12 600 000 koronáért, a GAZDA Slovakia vette meg. A döntést az egyik bank megtámadta. Kisvártatva az ügyek intézését új csődbiztosra bízták. Az ingatlanokat pedig a PRIMACHOV Kft. szerezte meg. Pedig, Kováts Gyula esküszik, egy nappal a versenytárgyalás kezdete előtt még nem is hallott róluk senki.
A PRIMACHOV bősi képviselője KOCZÓ ROZÁLIA mérnöknő. Ősz végéig a GAZDA
Slovakia Kft. főkönyvelője volt.
A GAZDA 1980 korona bérleti díjat ad 1 hektárra, a PRIMACHOV 2400 koronát ígér. A
Gazdának vannak tavalyi kintlévőségei, a másik kft. viszont egyelőre
"tiszta", s előre kifizeti a következő évre a haszonbért. "A PRIMACHOV
Kft., nem titok, dán "háttérrel" fog működni -- árulta el a megbízott
ügyintéző asszony --, s a cégbejegyzés szerint mezőgazdasági tevékenységgel is
foglalkozik. A vállalat 90 százalékban sertéstenyésztéssel akar foglalkozni. Előtte
azonban tatarozni kell a meglévő gazdasági épületeket. Mi senkire sem erőszakoljuk
rá az akaratunkat, s nem akarjuk mindenáron felvásárolni a bősi meg környékbeli
földeket. Egyébként, legfőképp a talajminőségtől és a föld nagyságától
függően, a járásban (holott a legtöbb terület bonitási értéke 35 000 korona
körül mozog), megegyezés alapján egy hektárért 55 ezer koronától 70 ezer koronáig
fizetünk. A társaság nem akarja a megvásárolt területeket az uniós tagság után
sem eladni. A cégnek azért kell a föld, mert az állattenyésztés nem tud
növénytermesztés nélkül létezni. A kft. nem azért akarja a földeket drága
pénzért megvásárolni, hogy aztán műveletlenül, parlagon hagyja. S a tulajdonosnak
esze ágában sincs a szűkebb pátriájából Bősre munkásokat "exportálni",
nem fog besztercebányai sertésgondozókat alkalmazni, mikor helyben a jó munkaerő,
hisz a "vendégmunkásoknak" többek között szállást is kellene
biztosítani. S még valamit el kell mondanom: a földtulajdonosok adatait nem éntőlem
tudja a cég."
A kft.-nek jelenleg négy (a várkonyi, dercsikai, bősi és a bakai) kataszterben, a
Szlovák Földalaptól 645 nevesítetlen és állami bejegyzett, összesen pedig közel
1200 hektár földje van. A társaság 2002. októberétől működik Bősön. A földeket
eddig még nem művelték, ám tavasszal, mihelyt a földekre lehet a munkagépekkel
hajtani, hozzálátnak a munkálatokhoz. Gépeik ugyanis vannak.
A kft. bősi felvevőirodájában, január 30-án, szűk háromnegyed óra leforgása
alatt, hatan érdeklődtek a földeladás vagy az esetleges bérbeadás részletei felől.
Földjei sorsáról mindenki maga dönt. Egyet azonban ne feledjünk: 2004. május elsejétől EU-s tagország leszünk, az Európai Unióban pedig a földárak jóval, 5--30-szor magasabbak, mint minálunk. Ausztriában és Németországban például a 10 ezer eurós átlagos hektárár a jellemző.
A termőföld az EU 15 tagállama közül Franciaországban a legolcsóbb: ám a legolcsóbb ár is 3 és 5 ezer euró között mozog.
ZOLCZER LÁSZLÓ
Napjainkban ez végképp nem számítana csúcsgázsinak, és nem számított annak abban a korban sem, amikor 1844. június 15-én egy pályázaton odaítélték Erkel Ferencnek. Annak az Erkel Ferencnek, aki akkor már megkomponálta a Hunyadi Lászlót, és mint neves és kiváló szerző, nem akárkivel "dolgoztatott". A libretto maga a HIMNUSZ volt, amelyet 1822. január 22-én Kölcsey Ferenc egy istenáldotta pillanatában vetett papírra, és ezzel nemcsak egy nemzet ajkára patinásította szavait, hanem több mint másfél évszázaddal későbbtől ezen a napon ünnepeljük a magyar kultúra napját is.
22 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a költemény énekelhető legyen, és itt a
13-as szám szerencsésnek bizonyult, hiszen ennyien nyújtották be műveiket a fent
említett pályázatra, amelyet a Nemzeti Színház akkori igazgatója, Bartai András
írt ki 1844. február 29-én. Végül is az egyes számú pályamű győzött, és 1844.
július másodika óta van a nemzeti toplistán, mint a magyarok himnusza az
anyaországban és azon kívül is.
Isten, áldd meg a magyart! - zengett 2003. január 23-án Révkomáromban a Magyar
Kultúra és Duna Mente Múzeuma dísztermében is, ahol a minőség párosult a feszes
fenséggel. A hatalmas történelmi tabló méltó hátteret adott az emlékestnek, ahol a
folyondár dallamokat a Benes Ildikó és Pőthe István által felolvasott szinte
meseszerűsített történet, Bónis Ferenc himnusztörténeti szövege szakította meg.
Ritkán hallani olyan egy tőből faragott előadásban a teljes művet, mint azt Boldoghy
Katótól kaptuk ajándékba. Dráfy Mátyás Jászai Mari-díjas színművész a
lelkekben rezonált sok évi művészi tapasztalatával a Szózat előadásában, és
remekül rímelt azokra a nemzeti kincsnek számító dalokra, amelyeket Bősi Szabó
László Aranykoszorús énekes adott elő. Az sem számított meglepetésnek, hogy
Stubendek István karmester értő vezetésével a Concordia vegyeskar nemcsak
megjelenésével biztosított attraktív díszletet, hanem legjobb formáját mutatva adta
meg az est alaphangulatát. Mindez Tarics Péter értő rendezését dicséri, aki
konferálta és zongorán kísérte is az estet, amely méltó volt az alkalomhoz, amelyre
született. Köszönet érte!
Beke István
A múlt év végén Érsekújvárott egy fesztivál keretében ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját a performansz egyetlen szlovákiai magyar művelője, a Stúdió RT. Ez a műfaj a rögtönzésre, az időben behatárolható ötletekre épül, nehéz hát tárgyiasítani. Ezért is gondolom, hogy problémát jelent az efféle rendezvények: performanszok, happaningek megörökítése. Milyen megoldást sikerült végül is találnotok?
- Az egyedüli megoldás, amely ilyen esetben nagyon jól működik és használható
is, a modern kor vívmánya, a számítógép, a számítástechnika. Jubileumi
fesztiválunk teljes anyagát CD-ROM formájában jelentetjük meg, ami ebben az esetben
videofelvételekkel, fotókkal, szövegekkel, esetleg hanganyagokkal dokumentált
katalógust jelent. Egyébként a performansz művészet olyan, hogy az ott létrejövő
műveket nem lehet csak fotóval, sőt még talán csak videóval sem dokumentálni,
ezért gondoltunk a CD-ROM-ra és nem először, hiszen 1996-ban Szlovákiában elsőként
mi adtunk ki CD-ROM-on katalógus formájában ilyen anyagot. Ez tehát már a második
és előreláthatóan a napokban fog megjelenni.
Beszéljünk akkor magáról a műfajról. Nemcsak a képet kell valamilyen módon rögzíteni, hanem igen gyakran különböző hangokat és effektussokat is. Komoly műszaki apparátusnak kell felkészülten várnia arra, hogy éppen mi is történik az adott pillanatban. Elvégre a gondolatok, az ötletek legtöbbször helyben születnek...
- Az alfája és omegája a performansz művészetnek a multimedialitás, tehát több műfajt: zenét, irodalmat, színházi elemeket, a fül mellett az orrunkra és más érzékszerveinkre ható elemeket is használ és az improvizáció valóban nagyon fontos eleme. Nagy befolyással van a helyszín és a közönség hangulata is a mű létrehozására, kialakulására, és pont ezek miatt az okok miatt nagyon nehéz dokumentálni. Tény, hogy egy jól szervezett műszaki gárda várta a fesztivál résztvevőit, a 39 művészt, akik 21 országból érkeztek, Mexikótól Japánig. Volt Internettel megbízott műszaki emberünk, volt aki a videókat készítette, volt aki a digitális fotózást vállalta, s persze megbíztunk embereket a hangosítással és a megvilágítással is. Ők az előzetesen beérkezett kérések alapján készítették elő a próbákra a technikát, illetve a videózás és a fotózás módját, tehát hogy milyen szögből kell fotózni, felvenni az anyagot, mire és mikor kell külön is odafigyelni stb.
A Stúdió RT neve és Érsekújvár szorosan összefonódott, de ha jól tudom, nem csak innen vannak tagjai, szimpatizánsai. Mi is valójában a Stúdió RT? Egy nyitott művészi csoport, amelyhez bárki bármikor csatlakozhat, vagy valami más?
- Egy szervező és nem alkotó csoportról van szó, amely kifejezetten azért állt össze, még 1987-ben, hogy teret adjon a multimediális művészeknek, és így dolgozik immár 15 éve. Bár voltak helyzetek, amikor a Stúdió RT alkotócsoportként is felállt és közösen hoztunk létre műveket. Egyébként teljesen nyitott és nincs állandó tagsága, semmilyen módon nincs megszabva, hogy ki lehet a tagja. Mindössze formális előírások vannak, ami egyesület esetében legalább három embert feltételez a megalakulásnál. Ezenkívül semmilyen más megszorítás nincs.
Mennyire kötődik Érsekújvárhoz a tevékenységetek? Volt már példa arra, hogy kiválasztottatok valahol egy helyszínt, ahol bemutattátok azt, amit a közönséggel, az emberekkel szerettetek volna közölni? Vándoroltok-e, máshol is felléptek-e?
- Abból adódóan, hogy szervező csoport vagyunk, ezt kezdettől fogva természetesnek vettük. Tehát Érsekújváron kívül, ahol minden évben megrendezzük a fesztivált, nagyon sok más helyszínen is szerveztünk ilyen jellegű műsorokat, összejöveteleket, találkozókat. Karlovy Varyban és Pozsonyban kezdtük még 1991-1992 táján. Éveken át Budapesten, a Műcsarnokban rendeztünk performansztalálkozókat, de voltunk Nyitrán, Poprádon és számos más helyen is, sőt Mexikóban megkértek minket, hogy egy középkelet-európai művészcsoportot vigyünk az ottani fesztiválra és mint társszervezők szerepeltünk ezen a rendezvényen. Szoros a kapcsolatunk Japánnal, közelebbről Naganóval is, ahová 1992 óta folyamatosan csereprogramok keretében járunk. Ez azt jelenti, hogy Japánból és Délkelet-Ázsiából érkeznek hozzánk művészek és innen, Keletközép-Európából mennek ki az ottani fesztiválokra.
Mire készültök 2003-ban?
- Először is a CD-ROM bemutatójára, ez most lesz februárban. Szeptember vége vagy október eleje táján sor kerül egy szlovák-japán performansztalálkozóra, ahová 8 délkelet-ázsiai, főleg japán performanszművész érkezik és Szlovákiából ugyancsak 8 performanszművészt várunk.
És Juhász R. József, alias Rocco mire készül a közeljövőben?
- Az idén leszek 40 éves, és ezt munkával szeretném megünnepelni. Egyrészt kiállítást szervezek az eddigi munkáimból, főleg a performanszművészetben és a multimediális művészetben "elkövetett" dolgaimat szeretném bemutatni, erre Érsekújvárott kerül sor májusban. A tervek szerint ezt a kiállítást több más helyszínre is elvisszük: Magyarországra, Csehországba, Lengyelországba. Még egy kiállítást tervezek az idén: Bukósisasok vagy valami hasonló címmel. Olyan művészek alkotásait szeretném ide elhozni, akik nem rendeltetésszerűen használt sisakokat építettek, készítettek.
Lacza Tihamér
A kormánykoalíció tagjai a koalíciós tanács január 28-i ülésén sem jutottak el a koalíciós válság lezárásáig. A tanácskozás előtt Mikulá Dzurinda, a kormány és az SDKÚ elnöke úgy nyilatkozott, hogy szeretné, ha a koalíción belüli válság már ezen az ülésen véget érne. "Aggaszt bennünket a külpolitikai helyzet, meg kell gyorsítanunk a reformok ütemét, sok munka vár ránk. Megnyugvásra van szükségünk, figyelmünket a problémákra kell összpontosítanunk" - mondta Dzurinda.
A tanácskozásról beszámoló Pavol Rusko, az Új Polgár Szövetségének (ANO) elnöke újságírók előtt kijelentette, a partnerek most mutattak először őszinte érdeklődést a válság megoldása iránt. Ez abban is megmutatkozott, hogy nem utasították el eleve az ANO egyetlen követelését, illetve javaslatát sem. Ezekről legkésőbb február 6-ig kell nyilatkozniuk. Az ANO elsősorban a belügyminisztériumi és a titkosszolgálati ellenőrzés hatékonyabbá tételét szorgalmazza, és ennek elérésére több módszert is felvázolt.
Rusko szerint elképzelhető, hogy a tanács képes lesz megegyezni a koalíciós
szerződés megbontása nélkül is, esetleg egy kiegészítő toldalékot csatolnak
hozzá. Személyi kérdésekről pedig majd a telefonlehallgatás ügyének kivizsgálása
után fognak tárgyalni.
źudovít Kaník munkaügyi miniszter ismertette a tanáccsal a munka törvénykönyvének
tervezett módosítását. A koalíciós pártok a változtatások csaknem mindegyikét
támogatták. A törvénykönyv módosításáról a parlament áprilisban fog tárgyalni.
Az ülésen téma volt a vasutassztrájk is. Rusko szerint a vasút problémáinak megoldását már hosszabb ideje mellőzték. A vasúton 17 ezer korona az átlagfizetés, a lelépések 12 hónaposak, miközben a vasút adóssága 49 milliárd korona. Szlovákiának nincs pénze arra, hogy ilyen szocialista kertecskét tartson fenn, állította Rusko. Ha a kormány engedne a sztrájkolók követeléseinek, több hónappal elodázná a vasút reformját. (za)
Professzor úr, a kormánykoalíció botrányos ügyei kezdenek rendszeressé válni. Miért a sok botrány ebben a koalícióban is, amelyet pedig - programjukat tekintve - egymáshoz közel álló pártok hoztak létre?
- Mert a politikai kultúra nem változott, maradt olyan, amilyen volt. Én is azt vártam, hogy a programok közelsége, hasonlósága összetartó tényező lesz, de egyelőre nem az. A régi beidegződésektől nehéz szabadulni. Azt hiszem, ez a dolog lényege. A koalíciós partnereknek meg kellene bízniuk egymásban, elvégre ezért hozták létre a koalíciót. Úgy látszik azonban, inkább vezérelte őke a cél, mint az eszme. Az önös célok a programbeli közelség fölé kerekedtek, ezért nem bíznak egymásban. Nem tehetnek mást, a gyakorlatban kell meggyőződniük arról, az egyik megbízhat-e a másikban. Különben egy ilyen folyamaton végigment az MKP is. Bizonyítania kellett és be is bizonyította, hogy jogosan foglal helyet a kormánykoalícióban, és már többször betöltötte az összetartó szerepet is.
Önnek is az a véleménye, hogy az MKP hasznára van a szlovák politikának?
- Én erről mélységesen meg vagyok győződve. Megbízható partner, tartja a
szavát, teljesíti, amit megígér, pozitív szerepet játszik a koalícióban.
Mi kényszeríthetné ezt a koalíciót arra, hogy elsősorban ne önmagával,
hanem a társadalom súlyos gondjaival foglalkozzék?
- Erkölcsösítő tényezők az EU követelményei, kritériumai. Azokat
teljesítenünk kell akkor is, ha nincsenek túlságosan a kormány kedvére. S a
gyakorlat azt mutatja, ahol az uniónak nincsenek prioritásai, belső viszonylatban
bármennyire időszerűek a feladatok, a kormány elhanyagolja teljesítésüket. Mintha
azt mondaná: az uniónak ez nem kell, fütyülhetünk rá.
Mit tehetnek a civil szervezetek?
- Hangjuk sokkal erősebb lehetne. Alapjaiban hamis az a technokrata, illetve
párturalmi szemlélet, hogy a pártok megkapták a polgárok szavazatait, most már ők
döntenek, a polgári szervezetek pedig ne lábatlankodjanak itt. A polgári elvnek
nemcsak a választásokon, hanem az egész négyéves megbízatási időszak folyamán
érvényesülnie kellene, s már vannak is jelei, hogy egyes polgári szervezetek képesek
hatni az ország politikai kultúrájára. Még akkor is, ha e civil társaságok között
is akadnak élősködők. Voltak, lesznek. Ám ezek miatt nem lehet az egész harmadik
szektort elvetni, mint ami csak zavar.
Mi történne, ha az Új Polgár Szövetsége (ANO) kilépne a koalícióból?
- Megbukna a kormány, hiszen a koalíció elvesztené a parlamenti többséget.
Az ANO-t nincs kivel pótolni?
- Néhol, például Tkáčéknál erre megy ki a játék. Nyomban frakciót
alakítanának. De az ilyen váltás nagyon leértékelné, tönkretenné ezt a
koalíciót. Tkáč nem egy megbízható partner, akármilyen üzenettel jön is.
Ha belépünk az unióba, az ilyen botrányos ügyeknek más lesz a
visszhangja, következménye?
- Természetesen más szemüvegen át fognak nézni bennünket. Annyira nem
leszünk nagyító alatt, mint most, de ez nem jelenti, hogy elnézőbbek lesznek.
Feszültségek pedig mindig előadódnak majd, például olyanok, mint amilyeneket
Čarnogurský vagy a KDH idéz elő: menjünk Európába, de nem a liberálisba, a
katolikusba.
Ön szerint milyen eredménnyel végződik majd az uniós tagságunkról
szóló népszavazás?
- Remélem, a kampány kellőképpen meggyőző lesz, elvégre élet és halál
kérdéséről van szó, ha drámaian akarom kifejezni magam.
Bizonyára más a véleménye a NATO-tagságunkról rendezendő
referendumról...
- Szerintem fölösleges olyan kérdésekkel foglalkozni, amelyekre nem várnak
tőlünk választ. Gyanús már a kezdeményezés eredete is.
Elronthatja uniós tagsági esélyeinket?
- Igen. Ha szerencsétlenül, azaz nemmel végződne, megnehezítené
felvételünket az unióba. Azok az érvek, amelyek szerint a kettő, vagyis a
NATO-referendum és az uniós tagság nem függ össze, természetesen túlságosan
gyatrák.
Azt mondják, létezik élet az unión kívül is...
- Az unió egy pragmatikus társulás, amelyet azért hoztak létre, mert a tagok
előnyösnek tartják. További államokként is olyanokat akarnak tagnak felvenni,
amelyek ugyanezt vallják.
Az pedig nem az unió hibája, hogy belépésünk után nem lesz mindjárt
aranyéletünk...
- A forradalom utáni illúzióink már rég elvesztek. Józanul kell látnunk a
világot. Az unió nem koloncként vesz bennünket a nyakába, hogy jólétén
élősködjünk. A fejlődés lehetőségét kínálja, és elvárja, hogy a gondokban is
osztozzunk vele.
Professzor úr, még mindig az a véleménye, hogy a magyar
kedvezménytörvénnyel szembeni szlovák kifogások indokolatlanok?
- Ahogy már többször elmondtam és leírtam, egy fölösleges buborék az
egész, olyan dolgokat fújnak föl, amelyek távolról sem annyira fontosak, mint
állítják. A magyar kedvezménytörvény által kínált előnyöknél
összehasonlíthatatlanul többet kapnak a szlovákiai németek a német kormánytól, és
a csehek is a cseh kormánytól. A szlovákiai csehek kettős állampolgárságából
eredő előnyök sokkal nagyobbak, mint a magyar törvény kedvezményei. Az itteni
cseheknek például nem kell fizetnük a brit vízumért, ami mindjárt pár ezer korona,
ha már kupecek módjára akarunk számolni. Értelmetlenség olyan kifejezésekkel
dobálózni, mint szuverenitás, belügyekbe való beavatkozás. Ezek ideológiai
buborékok.
Mi van mindennek a hátterében, népszerűséget hajhászó, nemzetieskedő
politika?
- Inkább a régóta ismert gyanakvás: minden, ami Magyarországról jön, eleve
gyanús, biztosan felforgató szándékkal küldik. Senkit sem érdekel az a nagyvonalú
támogatás, amit a németek kapnak a német kormánytól. Azt senki sem irigyli. Ahol
nagyobb számban vannak, kapnak művelődési otthont, aggok házát, a fiatalok
ösztöndíjat, a német tagozatos iskolák felszerelést... Ez senkit sem zavar. De ha
ennek egytizedét kapják a magyarok, mindjárt ég a ház.
Tradíció?
- Egyelőre igen. A régi indulatból, elfogultságból új születik. Egyeseknek
jól jön.
Egyszer minden botrányos ügynek véget kellene vetni.
- A fejlettebb jogállamokban a partnerek már tudják, megbosszulja magát, ha
az egyik átejti a másikat. Veszekedni, vitatkozni pedig nem a médiában, hanem az arra
való állami és pártfórumokon kell.
Professzor úr, köszönöm a válaszokat.
SZABÓ GÉZA
A lakhatási hozzájárulásra tavaly mintegy 63 ezer család tarthatott igényt. Ez év januárjában lényegesen emelkedtek a lakással kapcsolatos kiadások, ezért a kormány úgy módosított a támogatás rendszerén, hogy a lakhatási hozzájárulás nem befolyásolja a szociális segély összegét. Azok tehát, akik a segélyt kapják, a hozzájáruláshoz mintegy többletként jutnak hozzá. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy ha valaki szociális segélyt és lakhatási hozzájárulást is kapott, a hozzájárulást csökkentették.
A munkaügyi és szociális minisztérium szerint a lakhatási hozzájárulás
júliusban várható módosítása után megközelítőleg 85 ezerre növekszik azokna a
háztartásoknak a száma, amelyek igénybe vehetik ezt a támogatást. A tapasztalatok
szerint a hozzájárulást többnyire a gyermekes családok kérik. A gondot most az
okozza, hogy a lakással kapcsolatos minimális kiadások, amelyek alapján a járulékra
való jogosultságot meghatározzák, még a 2000. évi számításokra épülnek. Akkor
még nem volt ismeretes, hogy az energiaárak kb. 30 százalékkal fognak emelkedni. A
régi számítások szerint egy négytagú család lakással kapcsolatos kiadásai
legkevesebb 2900 koronát tesznek ki.
A kormány évente mindössze kétszer szabályozza a minimális lakhatási kiadásokat. A
január elsejei dátumot lekéste, a legközelebbi terminus pedig július elseje. A
jelenlegi félévben tehát az energiaárak emelkedését az állam nem veszi figyelembe.
Az állami költségvetésben a lakhatási hozzájurásra elkülönített összeg 900 millió korona. Lakhatási hozzájárulást azok kérhetnek, akiknek bérleti szerződésük van a lakás tulajdonosával (például lakásszövetkezettel), vagy maguk a lakás, illetve a családi ház tulajdonosai, tehát nem albérlők.
A minisztérium szerint a lakhatási hozzájárulás szempontjából nem mérvadó, hogy a kérelmezők kicsi vagy nagy lakásban, házban laknak. Az államnak nincs szándékában arra kényszeríteni az embereket, hogy kisebb lakásokba költözzenek. Ami mérvadó, az a család (háztartás) jövedelme.
Hogyan számítják ki a lakhatási hozzájárulást? A hozzájárulás kiszámításakor a család (háztartás) valamennyi tagjának az utóbbi félévben elért jövedelmét veszik alapul. Kiszámítják a család átlagos jövedelmét. Ha a háztartásban például csak egy személy él, jövedelme ahhoz, hogy 50 korona hozzájárulást kapjon, nem lehet nagyobb, mint 5624 korona. (50 koronánál kisebb hozzájárulást nem fizetnek.) Egy kétgyermekes házaspárnak pedig legfejlebb 9831 korona átlagos havi jövedelme lehet, ha legalább 50 korona lakhatási hozzájárulást akar kapni. Persze minél kisebb a család jövedelme, annál nagyobb a lakhatási hozzájárulás.
Kik mikor jogosultak a minimális lakhatási hozzájárulásra?
Családtagok száma Maximális jövedelem Minimális lakhatási kiadások
1 5624 1680
2 7037 2090
3 8417 2490
4 és több 9831 2900
Forrás: SME (gz)
A kormány megszigorító intézkedései - elsősorban az energiahordozók árának emelése - szinte az élet minden területén visszatükröződik és mindenkit, de legfőképpen a nyugdíjasokat és a kiskeresetűeket sújtja. Erre a megállapításra jutottunk a Csallóközben is, ahol találomszerűen szólítottunk meg néhány embert.
Polák Mária dunaszerdahelyi nyugdíjas: "Az élelmiszerek árának emelkedése engem egyelőre nem érint különösebben, mert vidéken él az öcsém, és azért mindig küld ezt-azt: egy csibét, egy pár tojást, zöldséget, gyümölcsöt; a villanyfogyasztást meg igyekszem a minimálisra korlátozni. Szerintem ha mindenki így tesz majd, akkor a villamosművek fizet rá, mert nem lesz kinek adja az áramot. Annál jobban aggaszt az, ami az egészségügyben készül. Idős ember vagyok, gyógyszerek szedésére szorulok. A csontritkulásomra szedett orvosság már eddig is havi kétszáz koronámba került, hogy ezután mi lesz, arra már gondolni sem merek! Nem tudom, aki ilyen intézkedéseket hozott, megfordult-e egyáltalán egy egyszerű háztartásban, ahol bérből vagy nyugdíjból élnek. Mert miniszteri vagy képviselői fizetésből könnyű megélni, és észre sem veszik a nagy árrobbanást."
Beke László, Dunaszerdahely: "Mint vállalkozó egyelőre nem érzékelem a változást, mert a villamos energia árát számunkra nem emelték olyan mértékben, mint a háztartásoknak. Ezt a minimális díjemelést az autószervizem szolgáltatásainak árába sem építettem be. Annál jobban érint azonban a gáz árának az emelése, mert a családi házamat gázzal fűtöm. Kész átverés, hogy annak idején óriási kampányt csaptak neki, hogy mindenki térjen át a gázfűtésre, mert az a legolcsóbb, legtisztább és környezetvédelmi szempontból is a legveszélytelenebb. Most megnézhetjük magunkat! Eddig 1900 havi átalánydíjat fizettem, de az éves elszámolásnál még mindig hozzá kellett pár ezer koronát fizetnem. Most havi 2200 koronára emelték a havi átalánydíjat."
V. Ilona dunaszerdahelyi nyugdíjas: "Eddig is nehezen éltem meg
a nyugdíjamból. Részmunkaidőben egy hivatal portási teendőit is elvállaltam, hogy
valamivel kiegészítsem a kis nyugdíjamat, de még így is csak szűkösen élek, ha
kifizetem a rezsiköltségeket. Ki tudja, hogy az egészségem meddig engedi, hogy
portáskodjam, és mi lesz azután...? Ezt még nem kérdezte meg tőlem soha senki."
(palágyi)
A Szlovák Olimpiai Bizottság tízéves fennállásának tizedik évfordulója alkalmából az elmúlt hetekben, hónapokban több érdekes rendezvény zajlott. A sorozat a minap ünnepi üléssel zárult.
A Szlovák Nemzeti Színházban tartott első SZOB-ünnepséget megtisztelte jelenlétével Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke is. (A belga sportvezetőt szlovákiai tartózkodása idején csupán Martin Fronc iskolaügyi miniszter fogadta.) A NOB-elnöknek, az olimpiai mozgalom képviselői közül Juan Antonio Samaranch után másodikként, a nagy múltú Comenius Egyetemen az intézmény Nagy Aranyérmét adományozták. Kár, mondta a világ legbefolyásosabb sportszervezetének az elnöke az elismerés átvételekor, hogy a testnevelés és a sport az egész világon csökken az iskolák tantervében. Ez ugyanis komoly probléma lehet a tömegek sportolása és a fiatal nemzedékek jóléte szempontjából. Az olimpiai mozgalom ugyanis művelődési mozgalom.
Az ülésen a "nemzetközi olimpiai család" ismert, neves személyiségei is részt vettek. A díszvendégek között volt például Aján Tamás, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára, s Szergej Bubka egykori kiváló ukrán rúdugrófenomén is.
Frantiżek Chmelár, a Szlovák Olimpiai Bizottság első embere az olimpiai eszmét méltató beszédében a szlovákiai olimpiai hagyományok megalapozói közé sorolta többek között a Magyarország színeiben sikeresen szereplő Szokoly Alajost, Halmai Zoltánt és Prokopp Sándort is. Akkor, emlékezett a hőskorra, egy közös államban, Ausztria-Magyarországon éltünk. S a játékokon Magyarországot együtt képviselték a magyarok mellett a szlovákok és mások is... Csehszlovákia megszületése után viszont hetven áven át a cseh sport gazdagította Szlovákiát. (Aján Tamás, a MOB hosszúéves főtitkára Frantiżek Chmelár szavaira reagálva kijelentette: a NOB is vallja, hogy minden sportolót abban az országban kell "vezetni", amelyiknek a színeiben nyert.)
Jacques Rogge megdicsérte a SZOB tíz év alatt kifejtett tevékenységét. A testület munkáját az újonnan alakuló nemzeti ötkarikás bizottságok számára pedig egyenesen példaértékűnek nevezte.
Az olimpiai mozgalom legismertebb képviselői díjakat, kitüntetéseket vehettek át. A NOB elnöke Hilda Múdra asszonynak, az elhunyt Ondrej Nepela műkorcsolyázó olimpiai bajnok edzőjének és nevelőjének, a sport fejlesztésében végzett rendkívüli szerepéért Coubertin-érmet adott át. A "SOV-trófeát" Jacques Rogge és Vladimír Černuák, a szlovák olimpiai mozgalom első irányítója, az Európai Olimpiai Bizottságok Díjat pedig Frantiek Chmelár kapta. Pavol Glesk és Ján Mitoinka a SZOB tisztelebeli tagja lett, Róbert vehla jégkorongozó, Mária Mračnová sportvezető és Gabriel Zelenay rádióriporter pedig fair play-díjat vehetett át.
A Szlovák Olimpiai Bizottság Arany Körök Díját hárman, Ezüst Körök Díjat pedig harminchárman kaptak. A 33 kitüntetett sportember között szerepelt Jozef Golonka, Martina Moravcová, Ján Starí, Dárius Rusnák, Slavomír Kňazovický, s Bugár Imre is.
Bugár Imre külön is megérdemel egy fejezetet. A csallóközkürti származású egykori diszkoszvető világbajnok ugyanis Csehszlovákiában elsőként dobta túl a hetven méteres határt, 1980-ban az olimpián pedig, ha 26 centiméterrel távolabbra repül kezéből a sportszer, aranyérmet akasztanak a nyakába! A volt sportoló jelenleg, családjával együtt, a cseh fővárosban él. Kár, hogy az ünnepségen, a díjátadáson egyéb elfoglaltsága, munkahelyi kötelezettségei miatt, nem vehetett részt.
A Bronz Körök Díjat negyvenöten érdemelték ki. A jutalamazottak sorában található Soňa Mihoková, Jozef Lohyňa, Jozef Sabovčík, Jozef Kiňan, Karol Polák, s Jozef Gönci is.
ZOLCZER
A brit The Independent on Sunday napilap szerint Szlovákiában akaratuk ellenére sterilizálják a roma nőket. A cikkíró nemzetközi humanitárius szervezetek (pl. Inou Zoon, Polgári és Emberi Jogok Tanácsadó Központja) vizsgálatának eredményeire hivatkozik, amelyek állítólag bizonyítékokkal rendelkeznek több száz szlovákai roma nő jogtalan sterilizálásáról. Az Independent megemlíti, hogy a sterilizációt korábban a náci és a kommunista rezsim alkalmazta az európai roma népesség csökkenetése érdekében. A jelentés szerzői mindemellett arra gyanakszanak, hogy a roma népesség szabályozását célzó művi beavatkozások egy részét az egészségügyi alkalmazottak saját kezdeményezésre végezték, a hivatalok mindössze szemet hunytak felette. A cikkíró egy roma fiatalasszony esetét is leírja, aki tavaly császármetszéssel hozta világra ikergyermekeit, s távozáskor egy okmányt akartak vele aláíratni, utólagos beleegyezését kérve a szülés közben elvégzett sterilizációhoz. Tavaly nyáron ugyanez az asszony 229 további roma nővel együtt vallomást tett nyolc külföldi jogász és közvélemény-kutató előtt. A brit lap szerint a nemzetközi jogvédők a vallomást tett asszonyok nevében feljelentést készítenek elő.
A császármetszéssel kapcsolatban a szlovák orvosok meggyződése, hogy a harmadik
császármetszés veszélyezteti a nő és a magzat életét, mivel a méh szétszakadhat.
Ha tehát valaki már két ilyen szülésen átesett, roma, nem roma, élete megmentése
érdekében a sterilizációt ajánlják.
1989 előtt 25 ezer koronát fizettek azoknak az asszonyoknak, akik sterilizáltatták
magukat. Ez akkor nagyon szép pénz volt, hiszen sokszor az éves jövedelmet is
meghaladta. S akkoriban valóban zömmel roma asszonyok vetették alá magukat ennek a
beavatkozásnak.
A humanitárius szervek jelentése néhány olyan kórházat is megjelöl, ahol az
illegális sterilizációs beavatkozásokat végezték. Ezek egyike a krompachyi kórház,
ahol a roma szülő asszonyokat állítólag külön szobákban helyezik el.
A kórház a diszkreditációs kampányt visszautasítja, állítva, hogy az orvosok
minden esetben törvényesen jártak el. Ha valakit sterilizáltak, azt csakis a saját
kérésére tették: hiteles, kézjeggyel ellátott kérvényt kellett benyújtania. Mivel
a sterilizáció tervezett beavatkozás, amelynek a törvényes előírásokat is
teljesítenie kell, kizárt, hogy a kérelem aláírását utólag kényszerítsék ki
bárkiből is.
2001-ben Krompachyban 25 sterilizációt végeztek, ebből négy asszony volt roma. Tavaly
35 nő esett át ezen a beavatkozáson, s nyolcan voltak romák közülük.
A roma asszonyok állítólagos sterilizációjával kapcsolatos hírek nem tesznek
jót Szlovákia nevének. A felülvizsgálatot és a híresztelés cáfolását azonban
nehezíti a tény, hogy az "erőszakkal sterilizált nők" közül egyelőre egy
sem nyújtott be feljelentést, a nevüket és a címüket sem mondták meg, s még csak
az orvost sem nevezték meg, aki az állítólagos beavatkozást elvégezte rajtuk.
A polgár- és emberjogi testület képviselője, Barbora Bukovská a múlt héten
bejelentette, hogy a törvénytelen sterilizációs beavatkozások végzéséről
jelentést tettek az egészségügyi minisztériumnak, az ombudsmannak, és 26
büntetőeljárást kezdeményeztek az egészségügyi dokumentációba való betekintés
elutasításával összefüggésben.
Az erőszakos sterilizációval kapcsolatban már régebben is felröppentek hírek. Eddig egyik alkalommal sem találtak bizonyítékot arra, hogy valóságos alapjuk lenne. Annak érdekében, hogy végre tiszta víz kerüljön a pohárba, a károsult roma nőknek kellene lépniük: a rendőrség és a bíróság előtt is meg kellene erősíteniük a polgári szervezetek és különböző központok aktivistái előtt tett vallomásukat.
(Feld.: F. É.)
Vissza a tartalomhoz
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) pénteken kezdődött VII.kongresszusa előtt széleskörű viták zajlottak a több mint másfél milliós romániai magyarság érdekvédelmi szervezetében. Erős hangsúllyal jelent meg a belső ellenzék (Reform Tömörülés), amely ideológiai érdekek mentén igyekezett megváltoztatni, vagy legalábbis megosztani a szervezetet. Ez nagyrészt a magyarországi politikai szembenállásoknak, megosztottságnak szinte tükörképeként hatott, s nyilván ennek hatására történt. A szövetségben már felmerült a szakadás gondolata is. Ez azonban azt eredményezhetné, hogy a két magyar politikai szerveződés egyike sem kerülne be a parlamentbe, mert külön-külön nem érhetné el az 5 százalékos küszöböt. Közvetlenül a kongresszus előtt erről nyilatkozott Markó Béla, az RMDSZ elnöke, s ez volt a kongresszus valódi tétje.
"Sokkal nagyobb politikai súllyal rendelkezik a romániai politikai életben az RMDSZ, mint amilyet a romániai magyarság népességi arányának megfelelő hagyományos 7 százaléknyi választási eredménye látszólag indokolna" -- mondta Markó Béla. "Ma már nem hagyható figyelmen kívül az RMDSZ véleménye, amikor a romániai kormány, vagy a parlament fontos döntéseket hoz, és akkor sem, amikor Románia és Magyarország között kerül sor egyes fontos problémák tisztázására". Az RMDSZ elnöke szerint ez részint azzal magyarázható, hogy az etnikai kérdés sem Romániában, sem Európában nem "hétszázalékos" kérdés, hanem sokkal nagyobb ennél. Néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy az RMDSZ hivatalosan jelen legyen a két kormány közti tárgyalásokon. Most már ez így van. "Súlyunk van közvetve, vagy közvetlenül Európában" -- hangsúlyozta Markó. Ez azzal magyarázható, hogy az etnikai kérdés sokkal nagyobb súllyal esik latba, amikor a térség sorsáról, Románia NATO-felvételéről , vagy EU-csatlakozásáról kell dönteni. "Befolyásunk köszönhető annak is, hogy jó döntéseket hoztunk az elmúlt években, elsősorban az, hogy nem konfrontációs politikát követünk, hanem együttműködésre törekszünk a román többség képviselőivel, de céljainkat nem adjuk fel."
Az RMDSZ történetében választóvonalat jelent, hogy a szövetség 1996-ban belépett a kormánykoalícióba és négy évvel később a konstruktív ellenzék szerepét vállalta a kormánnyal kötött együttműködési megállapodás alapján. "Eszközöket teremtettünk arra, hogy céljainkat lépésről lépésre megvalósítsuk. Nemcsak hatékonyabbá lettünk, hanem teljes egészében megváltozott a felelősségünk. Ezzel sokkal bírálhatóbbá is lettünk, hiszen sokkal könnyebb a pálya széléről bekiabálni, mint bemenni a pályára és ott játszani".
Markó szerint kívánatos lenne, ha Romániában mindig olyan kormány alakulna, amellyel az RMDSZ együtt tud működni. Az RMDSZ sokszínű szervezet, soraiban vannak baloldaliak, jobboldaliak, szociáldemokraták, liberálisok, kereszténydemokraták. A romániai magyarságnak arra kell törekednie, hogy a vezető intézményekben legyenek ott képviselői, megszerzett politikai befolyását megtartsa. Ez részint megvalósult, pl. az alkotmánybíróságban, a számvevőszékben, az országos audiovizuális tanácsban, a Román Nemzeti Bank, versenyhivatal vagy az értékpapír felügyeletben.
Ezek az eredmények az RMDSZ egységének fenntartását segítik a kongresszuson is.
Mivel a kongresszus lapzártánk után ért véget, eredményeire következő számunkban
visszatérünk.
(v.)
A Szlovák Vasutak február másodikától, takarékossági okokra hivatkozva, számos dél-szlovákiai járatot is érintő 25 szárnyvonal üzemen kívül helyezésén túlmenően további 100 belföldi és 5 nemzetközi járatot is törölt, mintegy 100 járat indítását pedig korlátozta. Az utóbbi tíz év legjelentősebb vasúti megszorító intézkedése mintegy 12 százalékkal csökkenti a társaság teljesítményét, s a 25 (együttesen 718 kilométer hosszúságú) szárnyvonal (azaz a szlovákiai vasúthálózat 20,1 százaléka) és a 200 további járat megszüntetése miatt csak az idén legkevesebb 800 vasutas veszti el a munkáját.
A szárnyvonalak megszűnése településeket, de városokat, sőt tájegységeket,
vagy akár teljes régiókat lehetetleníthet el. A döntés ellen korántsem csupán a
magyarlakta vidékek polgárai tiltakoztak, s tilatkoznak.
Ha a kormány által kiválasztott szakaszokon végérvényesen megszűnik a
személyforgalom, jelentette ki például még jóval a "csaták", a tiltakozó
gyűlések, sztrájkok előtt Bohuslav Budo, a zsolnai megyei hivatal irodavezetője,
akkor az év végéig valószínűleg még a síneket is ellopják. A kieső
személyszállítást, szögezte le Pavol Kriżtof, a trencséni megyei hivatal
illetékese, buszokkal nem lehet helyettesíteni, a Szlovák Autóbuszközlekedési
Vállalatnak ugyanis egyszerűen nincs pénze a vonatpótló buszjáratok indítására. A
Selmecbányára vezető szárnyvonal "kiiktatása" azt eredményezi, nyilatkozta
Mikulá upin, az egyetem rektora, hogy a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem és a
Zólyomi Műszaki Egyetem selmeci kihelyezett karaira a hallgatók, különösen a hét
végén, képtelenek időben megérkezni. Márpedig jelentős ingajáratokról van szó,
hisz csupán a műszaki egyetemnek 550 diákja van Selmecbányán. A Pelsőc--Murány
vonal leállítása, kesergett Jaroslav Gočaltovský, Nagyrőce polgármestere,
beleértve a járási székhelyt is, a teljes régiót romba döntheti. A polgármester
állította: tipikus hivatalnoki döntésről van szó, az érintett térségek
képviselőinek a véleményét ugyanis még csak ki sem kérte senki.
Küzdött, s küzd továbbra is Szlovákia magyar lakossága is. Ha ugyanis a kijelölt
területeken végérvényesen megszűnik a vasúti személyszállítás, a munkakeresés
és az ingázás is nehezebbé válik. Ha egy kisölvedi, garamsallói vagy zalabai lakos
Léván dolgozik, érvelt a minap Bacsa Zoltán, Kisölved polgármestere, a reggeli hatos
busszal mehet Zselízre, ahonnan hozzávetőleg nyolc órára ér a járási székhelyre.
Ha nyolc órás a munkaideje, haza aznap már nem jut, mert Zselízről az utolsó busz a
már a külvilágtól eddig is szinte elzárt településekre délután fél négykor
indul. (A Lévai járáson belül épp a zselízi régióban a legnagyobb a
munkanélküliség: ipar nincs, a mezőgazdaság pedig romokban hever.) Ugyanakkor az
autóbusz-közlekedési vállalat a térségi önkormányzatoktól a járatok
fenntartására már korábban is "fejpénzt" követelt. A Rozsnyói járásban
azzal is bonyolódik a helyzet, hogy az alsósajói Siderit magnezitüzem az idei
gázáremelések miatt rendkívül nehéz helyzetbe került és kérdéses, hogy tudnak-e
tovább termelni. Ha a Siderilt megszűnne, az Rozsnyótól Dobsináig a vonal halálos
ítéletét jelentené. A pelsőci vasúti gócpont leépítésével természetesen sok
vasutas állása is veszélybe kerülhet. Megfontolatlannak tartja a vasút lépéseit
Bodnár Tibor, Nagykapos polgármestere is. A személyforgalom megszüntetése az
érintett térségekben emberek százait érintené. Hivatalunknak, nyilatkozta Antonín
Reisinger, a kassai megyei hivatal közlekedési osztályának a vezetője, nincsenek a
közlekedési osztály számára vésztartalékai. A minisztériumnak tudatosítania kell,
hangsúlyozta, hogy a vasúti közlekedés fenntartása nem a megyék, hanem az állam
feladata.
A közlekedési miniszternek június végéig kell a kormány elé terjesztenie a
felszámolásra ítélt szárnyvonalak gazdasági viszonyairól szóló elemzést, s az
értékelésben a leépítést is köteles megindokolni. De mi lesz addig? Hány ember
kerül az utcára, s hány kényszerül feladni a munkahelyét?
A vasúti (szárny)vonalleépítések elleni első komoly megmozdulás az ipolysági nagygyűlés volt. Az összejövetelen több polgármester és közéleti személyiség is felszólalt. A vasút megépülése az Ipoly mentén is fellendülést hozott, mondta nyitó beszédében Wollent József, az Ipoly Unió elnöke, a forgalom megszüntetése pedig hanyatlást, életszínvonal-csökkenést és elvándorlást eredményezne. Nem örült a vasutak döntésnek Lőwy János, a város új vezetője sem. A tervezett lépés, hangoztatta, nem csupán a régió további gazdasági és szociális lemaradását jelentené, hanem újabb szolgáltatások és munkahelyek megszűnéséhez vezetne. "E regionális vonalakat -- mondta Harna István, az MKP képviselője --, nem a kormány akarja leépíteni, hanem a vasutak, amely ugyan az állam tulajdonában van, mégis fontos, hogy mint gazdasági egység nyereséget produkáljon, ne pedig veszteséget. Ám a gazdasági mellett létezik politikai és szociális racionalitás is, s ezek figyelembevételével nem okos dolog a vasutak leépítése.
Pár nappal később, múlt szerdán, mivel a szakszervezetek és a közlekedési
tárca továbbra sem jutottak egyezségre, már a figyelmeztető sztrájk, a többórás
munkabeszüntetés következett. (Közben napokon át folytak a vasúttársaság és az
egyes regionális autóbusz-közlekedési vállalatok között a menetrend-egyeztetések.)
A sztrájk hajnali háromkor kezdődött és délelőtt kilenc óráig tartott. Több
ingázó diák csak késve vagy egyáltalán nem tudott az iskolájába eljutni. (A
tanulók késését a szülők vagy a vasutak is igazolhatták.) A munkások legtöbbje a
"zűrösnek ígérkező" napra szabadságot kért, mások (többnyire
túlzsúfolt) autóbusszal utaz(hat)tak a munkahelyükre. Az autóbusz-közlekedési
vállalat a legtöbb helyen a sztrájk miatt nem indított külön vonatpótló
járatokat. A vasutasok pedig közben nem győzték hangsúlyozni: sztrájkjuk nem a
lakosság ellen, hanem a szárnyvonalak vasúti személyforgalmának a megőrzése mellett
szól, s csak arra kívánják felhívni a figyelmet, hogy február másodikától milyen
helyzet alakulhat ki, ha egyes vonalakon megszűnik a személyszállítás.
A vasutasok többsége a déli oszágrészben is sztrájkolt. Az első szlovákiai
általános vasutassztrájk során komoly bonyodalmak nem léptek fel. A
munkabeszüntetésből fakadó kár, közölte Milo Čikovský, a vasúttársaság
szóvivője, 11 millió koronára becsülhető. Az akcióba az alkalmazottak 70
százaléka kapcsolódott be.
Pavol Prokopovič közlekedési miniszter még a tiltakozó megmozdulás előtt leszögezte: a szárnyvonalak felszámolásának határidejét nem tolják ki, sőt még csak gondolkodni sem hajlandók ilyesmiről, a vasút ugyanis minden egyes hónappal plusz negyvenmillió koronával fizet rá a "kiiktatásra ítélt" vonalak fenntartására.
Újabban már nem egy vasúti főnökségnél elkezdődött a "visszaszámlálás." A Léva--Párkány, illetve a Csata--Ipolyság vonalon több mint ötven vasutas elbocsájtására lehet számítani. (A csatai állomásfőnöknek például sok-sok kilométerrel távolabb, Tornalján kínáltak fel a főnökei alternatív munkahelyet.) A Rozsnyói járásban az elbocsájtás veszélye 50-80 embert érint...
A Szlovák Vasutak illetékei először azt állították: a kényszerű leépítési hullám annak következménye, hogy az állam a társaságnak az idén a személyforgalom biztosítására a kért 5,7 milliárd korona helyett csupán 4,33 milliárd koronát utalt át. Néhány nappal később azonban kiderült, hogy a kértnél 1,3 milliárd koronával kevesebb állami dotáció következtében a fővonalakon is csökkentik a járatokat, sőt további elbocsájtásokat helyeztek kilátásba.
Gyurovszky László építésügyi és régiófejlesztési miniszter szerint a Szlovák Vasutak a szárnyvonalak üzemen kívül helyezésével nem oldja meg a közlekedési vállalat tényleges problémájáit, mindössze saját gondjainak terhét a lakosság vállára ruházza át. A miniszter vallja: inkább a cég belső tartalékait kellene mozgósítani.
A vasutas-szakszervezet szerint a munkabeszüntetés nem érte el célját, ezért január utolsó napján, este 23 órától újabb, immár meghatározatlan idejű sztrájkot hirdettek. Pavol Prokopovič közlekedési miniszter ettől függetlenül hajthatatlan: a 6 órás leállás ellenére sem változtatott álláspontján, s ragaszkodik a havonta 45 millió korona veszteséget termelő 25 szárnyvonal üzemen kívül helyezéséhez.
Z. BALOGH LÁSZLÓ
A HZDS-es képviselőnő, Diana Dubovská férje, Jozef Majský egy ideje már rácsok mögött ül, de még mindig újabb vádakkal kell szembenéznie. A rendőrségi vizsgálat szerint a csalás nagysága nincs messze a milliárdos értékrendtől. Az 56 éves multimilliomos egyike azoknak, akik egy éve bezáratták a BMG és a Horizont pénzintézmények fiókjait. Két nap múlva a "begyűjtött" 50 milliót a kassai központban összpontosították. S ebből Majský 40 milliót magának tartott meg...
A nyomozás azt is kiderítette, Majskýnak a negyvenmilliót öt bőröndben adta át cinkosa, Dávid Brtva a Sipox Holding pozsonyi irodájában. Az viszont a mai napig nem derült ki, Majský az ellopott milliókat hova tette, mivel a házkutatások során nem került elő nagyobb pénzösszeg. Lehetséges, hogy az egzotikus afrikai vadászatra költötte el, amelyen közvetlenül a nem banki pénzintézmények csődjének bejelentése után vett részt. Miközben a BMG és a Horizont képviselői a fiókintézmények bezárását különböző módon igyekeztek megmagyarázni, a lopást az alaptőke fiktív megemelésével próbálták eltussolni.
Majský és Brtva ellen további vádat is emeltek: egy éve ugyanis a Horizont leányvállalatainak 336 millió korona értékű részvényeit az Amerikában székelő Commodore cégbe fektették. Ezzel egyidejűleg Dávid Brtva becsapta a Horizont főnökét, Vladimír Frunit, akinek eladta a báni (Bánovce n/B) T. B. Trade részvényeit, holott azokhoz az amerikai vállalatnak semmi köze sem volt.
Majskýt és társait bűnszövetkezet létrehozásával vádolják, amely azonkívül, hogy pénzt csalt ki az emberekből, szerződést is kötött egy amerikai székhelyű vállalattal. Az amerikai vállalat megpályázta a Szlovák Telekomminikációval szembeni 12 milliárdos kereslet megvételét, miközben a közvetítésért 600 milliót kellett volna lefizetnie Majskýéknak. Majskýt és cinkosait 12 év szabadságvesztésre ítélhetik.
Dávid Brtvát két hete Prágában tartóztatták le, ahol múlt év tavaszától
hamis útlevéllel tartózkodott.
-ferenczy-
***