SZLOVÁKIAI MAGYAR HETILAP * 3. szám
Marc Camoletti másodszor került színpadra/lapra a kassai Tháliában: 1986 után, amikor a Leszállás Párizsban bulvárját játszották, 2002 decemberében pedig a Hatan pizsamában című darabja fogott padlót. Az előbbit legalább humoráért, szellemes cselekményvezetéséért lehetett szeretni, ez utóbbiból mindkettő hiányzik. A cselekmény annyira bonyolult és mindazonáltal bárgyú, hogy hol követni nem bírjuk, hol mesterkéltnek tűnik, hol pedig teljesen hiteltelenné válik. Külön-külön akár előnyére is válhatna egy darabnak, de így együtt már sok. Egy jólszituált család hétvégi vityillójában játszódik a történet, ahová a férj is, a feleség is, vendégségbe hívja a szeretőjét. A meghitt családi kvartetthez társul még egy szobalány s a történet legvégén annak a férje is.
Mint minden hasonló vígjátékban, mindenki mindenkit másnak hisz, így lesz a szobalányból szerető, a szeretőből szobalány (hogy a többiekből mi lesz, azt nem igen lehet megfejteni). De ahogy halad előre a cselekmény, úgy lesz egyre bonyolultabb és érthetetlenebb a történet, a szöveg nem éppen veretes (a pálcikával üthetik a nyomom, a japán kínrímek, a cső mindig éjszaka mond csődöt s több hasonló szellemesnek vélt beköpés), s talán a fordító, Szántó Judit nem is bánja, hogy neve lemaradt a színlapról. Arról már nem is merek szólni, hogy a darabnak nincs zárópoénja! Hacsak azt nem szánták annak, hogy a szobalány, aki végre tisztázza magát, házi papucsban hagyja ott a tetthelyet. A papucs s a többi ruha sem akármilyen giccs (Halai-Matolcsi Zsuzsa munkái) — méltó párjai ennek az összetákolt bulvármunkának.
Amilyen nehéz a darabról s az előadásról (rendezete Mikó István) érdemlegeset mondani (talán csak Haščák József díszlete képez kivételt, amely giccsesen esztétikus), ugyanolyan nehéz a színészi teljesítményeket értékelni.
Vannak, akik legalább úgy tesznek, mintha értenék, amit játszanak (Dudás Péter, Petrik Szilárd, Tóth Éva), van aki otthon is van (Germán Lívia és Cibula Peter), s van, aki nem tudja, hogy mi a szitu (Kollárik Lúcia). Egyetlen mentségük, hogy nem az ő hibájuk, s mint tudjuk, szerepet vissza lehet adni, de minek.
Az általam látott ifjúsági előadáson a fiatalok egy ideig vihogtak a szexualitásra utaló nem túl megerőltető poénokon, aztán inkább egymásba révültek. Ha nincs mozi, egy ilyen előadás is megteszi. A cső mindig éjszaka mond csődöt — állapítja meg Bernard. Ez az előadás maga a csőd.
Juhász Dósa János
Az amerikai haderő rövidesen 200 ezerre emeli az Irak határai közelébe
összpontosított katonái létszámát, Nagy-Britannia 16 hadi- és csapatszállító
hajóval indul a térségbe, sőt a sokáig makacskodó Franciaország is kész 15 ezer
katonáját bevetni a Perzsa-öböl térségében, igaz csak a BT újabb határozata
alapján. Felkérték Csehországot, sőt Szlovákiát is a segítségre vegyvédelmi
feladatok ellátására. óriási csapatösszevonásokat hajtanak végre,
szövetségeseket toboroznak, intenzíven készítik elő a talajt egy Irak elleni
támadásra.
A közvélemény "megmunkálása" sem marad ki. A veszélyeztettség érzését
az amerikaiakban már a szeptember 11-i terrortámadás óta szinte megszakítás nélkül
újabb és újabb veszélyek ecsetelésével mindmáig sikerült fenntartani, s ma már
elmondható, hogy a médiákban a háború mintha már el is kezdődött volna. A
legújabb fejleményekről úgyszólván óránként tudósítanak, találgatnak és
elemeznek szakavatott véleményformálók. A CNN és legnagyob konkurrense a Fox News
már most abban verseng, hány tudósítót küld a helyszínre, a CNN Kuvaitban már
létre is hozta kihelyezett központját és kész napokon belül 200 tudósítót bevetni
az Öböl-térségben. Ugyanezt teszi a Fox News is, sőt az egyetlen arab
hírtelevízió, az Al-Dzsazira is ott van már, azzal büszkélkedik, hogy egyenesen
Bagdadban három tudósítója is működik.
Az Egyesült Államokban a nagyszabású háborús tudósításokra való felkészülés ellenére meglepően csökken a háborús veszély érzete. Míg néhány nappal ezelőtt a közvéleménykutatások szerint 90 százalékos volt a meggyőződés, hogy a háború Irak ellen rövidesen kitör, addig a múlt héten már csak a megkérdezettek 75 százalékának volt ez a véleménye. Lehet, hogy ebben közrejátszott George Bush minapi visszafogott hangú és diplomáciai megoldást is elképzelhetőnek tartó bejelentése. Mindennek ellenére a tv-társaságok már tervezik a haditudósításokra szánt összegeket, a CNN már át is utalt erre a célra 35 millió dollárt.
A hírközlés nagymoguljai logikusan gondolkodnak: ha már ekkora haderőt vontak össze az Öböl-térségben, világos, hogy háborúnak lennie kell és erről egyenesben tudósítani szinte létkérdés számukra. Ennyi katonának egyszerűen lehetetlen kiadni a vezényszót: fegyvert vállra, hátra arc, hazafelé indulj! Hiszen már az USA Központi Katonai Parancsnokságát is áthelyezték a floridai Tampa légibázisról Katarba, Irak közelébe.
A háborús hangulat gerjesztése közben szinte elsiklik a tény, hogy alig két hét múlva véget ér az ENSZ fegyverzetellenőreinek iraki küldetése és nyolc hét alatt semmit sem sikerült találniuk, pedig a múlt hét óta már helikoptert is használnak légi felderítésre és gyors ellenőrzési "rajtaütésekre". Az ellenőrzések a Reuters szerint felgyorsultak, de ez nem jelenti azt, hogy a Biztonsági Tanács elé olyan jelentést sikerül beterjeszteni, amely indokot szolgáltat egy Irak elleni háború elindítására. ENSZ-áldással tehát vajmi kevés esély van arra, hogy a háború kitörjön.
Tony Blair brit miniszterelnök múlt heti felhívása a világ népeihez azonban elgondolkodtató jelzéseket rejt. Blair felszólította a világot, hogy támogassa a katonai fellépést Irak ellen, "ellenkező esetben nagy árat kell fizetni a gyengeségért". Ez azért elgondolkodtató, mert szinte utalást rejt Blair egyik néhai elődjének, Chamberlainnek, a gyengeségére és naivságára, amely a második világháborúba sodorta a népeket. Mintha Blair valamiféle új Hitlert látna Huszeinben, akit el kell söpörni mielőtt ereje teljében érezve magát a világ jelentős -- kőolaj tekintetében legjelentősebb -- részét lángba borítja. Talán ezt véli Blair hazája múltbeli tapasztalatai alapján a legnyomósabb érvnek egy megelőző háború elindítása mellett. Talán ez lesz a megelőző csapás "ideológiája". A gondolatmenet nem alaptalan. A kérdés, szükség van-e rá most, amikor az iszlám világ nagy részében ilyen háború óriási megmozdulásokkal fenyeget, amikor a nyugati társadalmakban megsokszorozódott az iszlám elem és belpolitikai válságokat okozhat ott is, ahol ma béke honol. Felvetődik a kérdés, nem elegendő-e Huszein kapitulációjához a nagy haderő-összevonás, az elszigetelés? Az Iraki Hadsereg Napján mondott, össznépi harcra és győzelemre buzdító Huszein-beszéd alapján ítélve, nem elegendő.
BÁTSY GÉZA
Sok kisember, de mondhatnám azt is, hogy a polgárok túlnyomó többsége, a Csallóközben is érthető szorongással várta az új évet. A szorongás, a félelem oka közismert: az emberek nem tudták, mit jelentenek majd számukra, vagyis a gyakorlatban a kormány megszorító intézkedései hatására "megbokrosodó" árak. A félelem azért volt indokolt, mert az emelések elsősorban a legfontosabb létszükségleti cikkeknél jelentenek a háztartások számára nagyobb kiadást.
Szúrópróbaszerűen körülnéztem a Csallóközben, s arra a megállapításra
jutottam, hogy a kereskedők egyelőre (hasonlóképpen, mint ahogy a jegybankok teszik
olyan körülmények között, amikor bizonytalan a pénznem árfolyama)
"lebegtetik" az árakat.
Most még szinte senki sem tud (és sokan nem is igen akarnak) semmi bizonyosat mondani,
merthogy a villany, a gáz, a fűtés... stb. ára emelkedett, s ez előbb vagy utóbb, de
szinte törvényszerűen visszatükröződik majd a kiskereskedelmi árakban is.
Viola Róbert mérnök két élelmiszerüzletet üzemeltet Dunaszerdahelyen. A Robi a
város egyik talán legforgalmasabb helyén, a Bartók Béla sétányon, tehát a
belvárosban található, a másik, a Robi Plussz viszont az északi lakótelepen
működik.
Mindkét üzlet már egy ideje elsősorban akciós árai miatt volt népszerű, példának okáért a kiflit tartósan 1 koronáért árusították akkor, amikor egy utcahosszal odébb 1,50 vagy 1,60-ba kerül.
Mivel enni minden nap kell, kíváncsiak voltunk, a bolttulajdonos képes-e tartani továbbra is a kedvező árait.
-- A lehetőségeinkhez mérten -- magyarázta Viola Róbert --, most is igyekszünk a vevők kedvében járni. Sajnos, a különféle szolgáltatások és bizonyos alapanyagok árának az emelésével mi sem tudunk mit kezdeni, s az új kiadásokat kénytelenek vagyunk vagy leszünk az árakba beépíteni.
A kifli a szóban forgó boltokban ma 1 korona 20 fillérbe kerül. Ehhez persze
figyelembe kell venni, tette mindjárt hozzá a tulajdonos, hogy a liszt kilója korábban
9,90 volt, ma meg 10,60-ra ugrott. A 1,5 literes kiszerelésű Slatina ásványvíz
azonban most is csak 11,90 korona. A tojás és némely húsféleség s húskészítmény
ára viszont csökkent. Ezekből a termékekből ugyanis jelenleg túlkínálat
mutatkozik.
Viola Róbert egyelőre az energia árának az emelését sem építette be az új
árakba. Nem mondja persze, hogy bizonyos időn belül nem kényszerül ármódosításra.
Szerettünk volna máshol, másoktól is adatokat kapni, ám a legtöbb helyen, például a Jednota COOP üzleteiben is, az üzletvezetők elzárkóztak a tájékoztatástól.
(palágyi)
A Szlovák Köztársaság kormányának alelnöke 2002. novemberében öt olyan szlovákiai magyart tünetett ki a Szlovák Köztársaság Ezüst Emlékérmével, aki jelentősen hozzájárult munkájával az itteni magyarság tudományos és kulturális életének gazdagításához. A kitüntetettek közt volt dr. Jakab István nyug. egyetemi docens is, aki a hivatalos indoklás szerint a magyar nyelvtudomány terén és az anyanyelvőrzésben végzett kiemelkedő munkásságáért kapta ezt az elismerést. Hozzá intézett levelében Csáky Pál miniszterelnök-helyettes többek között ezt írja: "Ön, tisztelt Tanár Úr, hosszú évtizedek fáradságos munkája árán a (cseh)szlovákiai magyar nyelvművelés és anyanyelvi mozgalom legismertebb képviselője, legtekintélyesebb személyisége lett… Eddigi munkásságával… tevékenyen és eredményesen szolgálta a Szlovákiában kisebbségben élő magyarok nyelvi kultúrájának fennmaradását, az anyanyelvhasználat pallérozását, a magyarság szellemi-lelki egységének megőrzését – a határok fölött."
Néhány nappal a kormánykitüntetés után a Pataki Diákok Szövetsége ünnepélyesen tiszteletbeli tagjává fogadta Jakab Istvánt életútja elismeréseként. Ennek a két, egymástól független elismerésnek a kapcsán kérdeztük a kitüntetettet.
Tanár úr, hogyan fogadta ezeket az egymást követő kitüntetéseket?
- Őszintén szólva meglepetés volt mind a kettő, különösen a kormánykitüntetés. Ez azért volt meglepőbb, mert én még a szlovákiai hivatalos szervektől nem kaptam elismerést. Ismerve a magyarokhoz való nem éppen demokratikus viszonyulást, nem is vártam el, hogy a magyar nyelv kutatásában és használatának pallérozásában végzett munkásságomat elismerjék, meg egyébként sem azért végeztem ezt a munkát, hogy kitüntetést kapjak érte. Bár az is igaz, hogy egy magát demokratikusnak nyilvánító országban a kisebbségek anyanyelvi kultúrájának ügyét nem volna szabad sokadrangú kérdésként kezelni. Márpedig nálunk, sajnos, ezt teszik. Ezt nemcsak a magyar oktatásügy és művelődés megkülönböztetően siralmas támogatottsága bizonyítja, hanem az én esetemben az a tény is, hogy Magyarországról már hat évvel ezelőtt kaptam állami kitüntetést: Magyar Köztársasági Érdemrendet, no meg Lőrincze-díjat is, jóllehet onnan sem vártam elismerést, Szlovákiában meg csak most figyeltek fel a hivatalos szervek a munkámra. Azt hiszem, nem sokat tévedek, ha arra gondolok, hogy ez a megkésett elismerés sem elsősorban az illetékes (oktatásügyi és kulturális) szlovák kormányszervek értékelő munkájának az eredményeként született, hanem valószínűleg a Magyar Koalíció Pártjának (amelynek nem vagyok tagja) figyelmességéből… Ami meg a Pataki Diákok Szövetségének tiszteletbeli tagságát illeti, azzal kapcsolatban azt mondhatom el, hogy nekem a Sárospataki Református Főiskola második, de voltak időszakok, amikor első otthonom volt (haza ugyanis nem jöhettem); s aki Sárospatakon jár iskolába, az később is magáénak érzi az iskolát és a várost: szívesen jár el az érettségi találkozókra, tartja a kapcsolatot Patakkal. De Patak is figyelemmel követi volt diákjainak életútját. Néhány éve egyik védnöke vagyok a Sárospataki Népfőiskolai Egyesület társadalomtudományi és kulturális folyóiratának, a Zempléni Múzsának; ez a tény még szorosabbá fűzte kapcsolatomat Patakkal.
Tanár úr harminckét évig tanított a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar tanszékén. Emlékezetem szerint ott sem volt kegyeltje a sorsnak: nem volt zökkenőmentes a pályája. Hogyan ért el mégis olyan eredményeket, amelyeket talán azok is kénytelenek elismerni, akik akkor fékezték?
- Talán éppen azért, mert voltak, akik fékeztek. Az egyetemi oktatói pályámon való előrehaladásban valóban visszatartott "az egyetem fura ura", akkori szemellenzős rektora, akit még a szocialista rendszer bukása előtt leváltottak ugyan, de elég későn, mert már sok kárt okozott az egyetemnek. Ő a docensi fokozat elnyerése feltételének nem a megfelelő tudományos tevékenységet és oktatói munkát tartotta, hanem mindenekelőtt a jelölt "politikai profilját". Ezt pedig az én esetemben nem minősítette megfelelőnek. Harminckét évből huszonkilencet dolgoztam adjunktusként, sőt húsz évet már kandidátusi fokozattal, docenssé csak a fordulat után nevezett ki a miniszter politikai rehabilitáció után, gyorsított eljárással. Én természetesen azokban az években is végeztem kutatómunkát: két monográfiám jelent meg Budapesten az Akadémiai Kiadónál, számos szakcikkem a Magyar Nyelvőr című folyóiratban, de látva a szlovákiai magyarok nyelvhasználatának siralmas állapotát, a nyelvművelő tevékenységet részesítettem előnyben. Úgy ítéltem meg, akkor arra itt nagyobb szükség volt, int a magyar nyelvtudomány bármilyen más témájának kutatására. Több száz cikkem jelent meg a lapokban, illetve előadásom hangzott el a rádióban; ezek az írások hat gyűjteményes kötetbenkerülhettek az érdeklődők kezébe. Így talán mondhatom azt is: nem én választottam a pályámat, hanem fordítva: az választott engem. Vagyis: maga az élet határozta meg a pályámat.
Sok szó esik napjainkban egy magyar egyetem létrehozásáról. Derűlátó Ön ebben a kérdésben?
- Ismerve a hivatalos szlovák szervek viszonyulását ehhez a kérdéshez, derűlátó éppen nem vagyok. A kormánynak az a gesztusa, hogy az elmúlt kormányzási időszakban bizonyos összeget ajánlott fel egy kar létrehozására Nyitrán, alibista politika volt. Tudhatták, hogy egy egyetemi kar létrehozásához a pénzen kívül politikai akarat, no meg az egyetem vezetőségének jóváhagyása is kell. Nyitrától pedig, ahol már felszámolták egy felsőfokú pedagógusképző jól működő magyar tagozatát, nem lehetett pozitív döntést várni. Ami pedig az önálló magyar egyetem létrehozásának ügyét illeti, az nálunk nem is lehet kérdés, hogy szükség van-e itt magyar egyetemre vagy nincs: a csaknem 600 000 magyarnak kisebbségi jogon jár az egyetem, hogy fiataljaink anyanyelvükön szerezhessék meg felsőfokú képzettségüket is. Az aggodalmaskodó magyaroknak nics okuk attól tartaniuk, hogy a magyar egyetemen nem sajátítják el a hallgatók olyan mértékben a szlovák nyelvet, hogy a munkahelyükön nehézség nélkül érvényesülhessenek. A szlovák nyelvet még az alap- és középiskolában el kell sajátítaniuk. Az egyetemen felsőfokú szakképzettséget kell szerezniük. Nem szorul bizonyításra, hogy anyanyelvüköm alaposabb szaktudást szerezhetnek, mint idegen nyelven. Természetes, hogy szakmájuk szlovák terminológiáját is meg kell ismerniük, de ez már csak szervezés kérdése. Ez a jelenleginél sokkal jobb megoldás lesz.
Milyen hatással lehet egy magyar egyetem a magyar nyelv itteni használatának fejlesztésére?
- Igen nagy hatással. Eddig úgyszólván csak a magyar tanszékeken végzett pedagógusok sajátították el alaposabba a magyar nyelv standard változatát. A többi diák anyanyelvi képzése a középiskolával befejeződött. A szlovák felsőfokú intézményekben tanulók nyelvi készségei inkább bizonytalanná váltak, mintsem fejlődtek; ez a folyamat a munkahelyeken is folytatódott. Bizonyára többen is hallottak már magyarországi és szlovákiai mezőgazdászt vagy műszaki pályán működő szakembert együtt nyilatkozni a tévében vagy rádióban, s megállapíthatták, nagy különbség van a két személy nyelvhasználata között. A mieinknek sztinte nehézséget okoz a szakmájukról anyanyelvükön beszélni; néha egymás között is inkább szlovákra váltanak át ilyenkor. A magyar egyetemi végzettségnek viszont nemcsak az lesz a hozadéka, hogy a magyar szakszókészletet is ismerni fogják, hanem az is, hogy az anyanyelven folyó képzés révén anyanyelvükben is erősödnek: mindennapi szókincsük bővül, kifejezésmódjuk biztosabbá, csiszoltabbá válik. Minél több ilyen személy lesz közöttünk, annál elfogadhatóbbá válik az itteni magyarság általános nyelvhasználati szintje is, hiszen ezekből az emberekből nemcsak a szakmai jellegű munkahelyekre, hanem a sajtóba, rádióba, közéleti tisztségekbe is kerülnek majd.
Mivel foglalkozik Tanár úr nyugdíjas éveiben?
- Folytatom a nyelvművelő tevékenységet: adásokat írok a Pátria rádiónak, cikkeket a Katedra című pedagóguslapba. Mint külső munkaerő stilisztikát és retorikát tanítok a komáromi református teológián. Szórakozásom is van: a horgászat és a vadászat.
Köszönöm a beszélgetést.
Hernádi Anna
Január 8-i ülésén a kormány nem értett egyet a kommunistra párt parlamenti képviselőinek azzal a javaslatával, hogy az állam rendezzen népszavazást az ország belépéséről az Észak-atlanti Szövetségbe.
A kabinet jóváhagyta a Phare 2002-es nemzeti programjának pénzügyi emlékeztetőjéte, amelyből kiderül, hogy az Európai Bizottság a nemzeti program keretében 23 tervezet megvalósítását segíti elő 57,1 millió euróval (2,4 milliárd koronával). A nemzeti programmal kapcsolatos szerződéskötések határideje 2004. november 30. A tervezetek végső változatait 2002 májusában terjesztették az Európai Bizottság elé. A projektek többek közt bizonyos intézményi kapacitások növelésére, a kisebbségek védelmére, a pénzpiac felügyeletének megerősítésére, a mezőgazdaság, a környezetvédelem, az igazságszolgáltatás, a statisztika, az ipar, az idegenforgalom, valamint a községek és a régiók fejlesztésére irányulnak.
Ivan Šimko védelmi miniszter a reszort következő öt évre szóló időszerűsített programját terjesztette a kormány elé. A minisztérium prioritásai közé tartozik a felkészülés a NATO-ba való belépésre, a fegyveres erők reformjának folytatása, a hivatásos állomány biztosítása és a védelmi feladatok tervezésének fejlesztése, nagyobb hangsúllyal az anyagi eszközök elosztásának áttekinthetőségére, az eszközök felhasználásának hatékonyságára és a korrupció elleni küzdelemre.
A kormány személyi kérdésekkel is foglalkozott. Ismét Jozef Kojdát jelöli a Nemzeti Vagyonalap élére, de javaslatát a parlamentnek is jóvá kell hagynia.
Az építésügyi és régiófejlesztési minisztérium javaslatát elfogadva a kabinet úgy döntött, hogy február elsejétől a nem magán- és szövetkezeti tulajdonban levő lakásokban emelkednek a lakbérek. (ab)
Nagyszabású jubileumi ünnepség keretében december 18-án emlékeztek Budapesten a
Kongresszusi Palotában a Duna Televízió 10 esztendejére. A díszünnepség védnöke
Mádl Ferenc köztársasági elnök volt.
Pekár István, a Duna Televízió elnöke ünnepi beszédében Széchenyi István
gondolatait idézte: "Közintelligencia, egyedüli valóságos erő: ennél előbb
utóbb nagyobb hatalom nincs: s azt a lehető legnagyobb magasságokra fejteni,
legszentebb hazafiúi kötelességünk: mert annál nagyobb jót nem tehetünk a
hazának."
A továbbiakban megállapította: "Küzdelmes évtized van mögöttünk, de az ünneplés idején a szépre emlékezünk. Az alkalomhoz a köszönet szava a legméltóbb. Sokszor halljuk, hogy milyen sok támadás, mellőzés, lenézés érte a Duna Televíziót, és mégis megvan. Nyilván azért, mert több volt a segítség, a ragaszkodás, a tettvágy.
Akkor született a Duna Televízió, amikor a rendszerváltás hegyomlásai generációkat temettek maguk alá. Az ezernyi gondtól küszködő Magyarországon ekkor fizettük a legnagyobb árat a rendszerváltásért. Felbomlott a régi rend, a birodalom rendje, és tétován - a romboláshoz képest szinte reménytelenül gyengén - megindult az új rend alapjainak lerakása. Ekkor született meg televíziónk gondolata, majd valószínűtlenül rövid idő alatt meg is valósult.
Kimondhatjuk: egy magasabb rendű gondviselő szándék valósult meg. Az alkotásra alkalmatlan körülmények ellenére nagyszerű, tehetséges emberek szövetkeztek a legjobbkor a Duna érdekében, és bár mára többen a haragvásig elhidegültek egymástól, akkor egyesítették erejüket, talentumukat, befolyásukat. Őket illeti elsőként a köszönet szava."
Ünnepi beszédét Márai Sándor gondolataival fejezte be: "A haza nemcsak föld
és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj,
nem. A haza te vagy, szőröstül, bőröstül, testi és lelki mivoltodban: ő szült, ő
temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas
pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. Az életed a haza életének egy
pillanata is."
Itt említjük meg, hogy a jubileumi ünnepségen a határon túli magyar intézmények
képviselői között a Madách-Posonium képviselői is részt vettek. Dobos László
igazgató és Lauer Edit, a Madách Egyesület elnöke — a Posonium Irodalmi és
Művészeti Díj Kuratóriuma döntése alapján a Duna Televíziót, munkatársai
érdemdús és áldozatos tevékenysége elismeréseként Posonium Díjjal tüntette ki.
(F. Z.)
Az év elejétől drágább lett többek között a gáz, a villany, a víz, a fűtés, a benzin, a menetjegy, a lakás, a cigaretta, s a különféle szolgáltatások. No meg "természetesen" az (alapvető) élelmiszer is.
A párkányi régióban sem rózsás a helyzet
A drágulás jelei már mutatkoznak
Január nyolcadikán a párkányi régióban három élelmiszerüzletben, illetve vegyesboltban érdeklődtem az új év első hetében történt árváltozásokról.
Az 1100 lakosú, Párkánytól mindössze 2 kilométerre lévő Nána élelmiszerüzletei (két évvel ezelőtt négy volt) is (meg)érzik annak negatív hatását, hogy Párkányban az elmúlt évben a JEDNOTA nagy üzlete mellett, a város szívében megnyitották a BILLA áruházat, sőt azt is, hogy a közeli Esztergomban nemrég a második TESCO áruházat is átadták rendeltetésének.
Nánán december utolsó napján egy kis vegyesüzlet bezárt, a másikat, az ERZSA élelmiszer- és vegyesboltot, családi házában működteti a tulajdonos. Itt az új esztendő első napjaiban még csak alig-alig módosultak az árak, persze, az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy új árut (kivéve a naponta fogyó élelmiszert) sem nagyon vásárolt.
A tej ára 18.30-ról 22,20-ra ugrott. A kenyér ára maradt, azaz az üzletben az 1,30
kg-os kenyeret 26 korona 60 fillérért árusították.
Az üdítőitalok, a sör, no meg az egyéb alkohol ára nem változott. Változatlan
maradt a tejtermékek és a hentesáru ára is.
Nem kértek többet a dohányáruért sem. A legvásároltabb Start cigaretta 41
koronába, a Mars pedig 41.80-ba került. A nagykürtösi forgalmazótól beszerzett,
Magyarországon gyártott rövid Pannónia "bűzrudacskák" ára 37 korona volt.
A szintén Nánán található Jednota üzletben az 1,20 kilós kenyér, 1 koronával emelkedve, 25,20 koronáért volt megvásárolható. A 40 grammos kifli ára 1,20 maradt, s nem változott. A tej egy koronával lett drágább. A sajtok december utolsó napjához mérten általában 2-3 koronával drágultak.
A 2 literes Fritol étolaj ára már 12 koronával emelkedett. A cigaretta ára maradt a régiben, a drogéria-áru olcsóbbá vált, a Calgon vízlágyító például 1 koronával lett kevesebb.
A hentesáru ára nem módosult: a legolcsóbb párizsi szalámi kilóját továbbra is 97 koronáért forgalmazták, a legdrágább "lovecká" szalámit pedig 237 koronáért kínálták.
Meg kell említeni, hogy a Jednota üzleteknél az igazgatóság szerződés alapján szabja meg, hogy a különböző árukészlet melyik boltban milyen áron forgalmazható.
Az árak emelését mindegyik megkérdezett a hozzáadottérték-adó felemlésével
indokolta.
Az alig 700 lelket számláló Bart kisközség magán vegyesboltjában minden árura 4
százalékot "rászámítanak". Ennek alapján az 1,20 kg-os kenyér 25
koronába kerül, a tej 2 koronával drágult, tehát január elsejétől 21 korona az
ára.
A cigaretta és az alkohol ára nem módosult. A drogéria-áru 1-2 koronával csökkent.
A tulajdonos elmondta: további áremelésekre készülnek, mivel a hónap folyamán a termelőknél már emelkedik a villany, a gáz és a vezetékes víz ára. A további áremelés mértéke attól függ majd, hogy mennyire változnak a termelők kiadásai.
Vásárló legyen a talpán, aki eligazodik az árrengetegben...
(dániel)
Karácsonykor múlt tíz éve, hogy elkezdte sugárzását Magyarország első műholdas csatornája, a Duna Televízió. A jubileumot egyedi, az összmagyarság szempontjából korszakalkotó kezdeményezéssel ünnepelte az intézmény: kiterjesztette sugárzását az Egyesült Államok, illetve Ausztrália területére. Erről, illetve a felvidéki magyarság és a Duna Televízió kapcsolatáról beszélgettünk Pekár Istvánnal, a közszolgálati csatorna elnökével.
Karácsonytól – ha a Közel-Keletet és Észak-Afrikát is beszámítjuk – immár öt földrészen lesz fogható a Duna Televízió. A Kárpát-medencei magyarság médiuma így az összmagyarság televíziójává válik. Szándékos volt az időzítés?
— Ha nem lett volna ez a kerek évforduló, akkor egy-két hónappal később indítottuk volna el az amerikai és az ausztráliai sugárzást. A tízéves jubileum viszont mind a hírverés, mind az ünnepi jelleg miatt előnyös időpontnak tűnt számunkra. Azt a tényt, hogy december 24-től – a Dél-Amerikában és Dél-Afrikában élő mintegy 240 ezres nemzettársunkat leszámítva – a világ magyarságának egésze számára elérhető lesz a Duna Televízió, az egyik legfontosabb eseménynek tartom intézményünk történetében. Jelentőségét tekintve ugyanis az amerikai és ausztráliai sugárzás csak magával az alapítással, illetve a Duna Televízió működését garantáló médiatörvény elfogadásával hasonlítható össze.
Döntésük bizonyára jelentősen felértékeli a Duna Televíziót a hazai médiavilágban. De milyen távlatokat nyithat ez a lépés a magyarság számára?
—A sugárzás kiterjesztésével gyakorlatilag létrehozzuk a világban szétszóródott magyarság kulturális és információs központját. Gondoljunk csak bele, hogy a Kárpát-medencén kívül 301 városban létezik magyar egyesület, amelyek közül százhúsznak még saját temploma is van. Szeretnénk tehát a televízió révén összekapcsolni az egymástól függetlenül működő magyar szervezeteket, illetve mindazokat az alkotókat: írókat, művészeket, akik – bár távol élnek anyaországuktól – tevékenységükkel nemzeti kultúránkat gyarapítják. A Duna Televízió tehát nemcsak a kapocs, hanem a kovász szerepét is betölthetné a nagyvilágban.
Az időeltolódást figyelembe véve magától adódik a kérdés: milyen műsorkínálattal szémolhatnak a tengerentúlon élő magyarok?
— Eleinte napi nyolcórás, szerkesztett műsort láthatnak a Duna Televízió új nézői. A későbbiekben azonban átállunk az egész napos adásra. Éjjel fél egykor elhangzik a Himnusz, majd műsorismertetés, illetve félórás, angol nyelvű felirattal ellátott híradó következik. A többi napszakban régi magyar filmeket, illetve saját gyártású műsorokat vetítünk, egészen hajnali fél hatig. Elképzeléseink szerint az amerikai és ausztráliai nézők az Indul a nap című reggeli magazinműsorunk adását is végigkövethetik reggel fél hattól fél kilencig, ugyanúgy, ahogy azt mi is megtehetjük itt, Európában. Egy héten öt magyar játékfilmet vetítünk, a későbbiekben pedig – a jogdíjak rendezését követően – külföldi gyártású, vásárolt játékfilmjeinket is nézhetik majd a tengerentúlon.
Említette, hogy a híradót angol felirattal látják el. Mint ismert, az Egyesült Államokban élő magyarság döntő hányada – bár őrzi nemzeti hovatartozását – már nem beszéli ősei nyelvét. Számítanak-e rájuk, mint potenciális nézőkre, és ha igen, hogyan kívánják megszólítani őket?
— A beszélgetés elején említettem, hogy ha nem most lenne a Duna Televízió alapításának tízéves évfordulója, technikai okokból egy-két hónappal később kezdtük volna meg a tengerentúli sugárzást. A gyors indulás miatt egyelőre csak magyarul mennek majd a filmek, a későbbiekben viszont angol felirattal is ellátjuk a rögzített műsorokat.
Amerikából és Ausztráliából térjünk vissza a Kárpát-medencébe. Erdélyben a magyarság a saját tévécsatornájaként tekint a Duna Televízióra, amit a nézettségi statisztikák is tükröznek. De mit tud nyújtani az Önök intézménye a felvidéki magyarság számára?
— A Felvidék esetében nehéz a helyzet, mert az ott élő magyarság – földrajzi elhelyezkedése révén – mindig be tudta fogni a földi sugárzású anyaországi csatornákat. Mondhatjuk tehát, hogy az ott élőknek hasonlóak a televíziózási szokásai, mint a magyarországi lakosságnak. A felvidékieknek körülbelül 15-20 százaléka nézi rendszeresen a Duna Televíziót. Én ezt az arányt még kedvezőtlennek tartom. Pedig az őket érintő események – választások, népszavazások – során nagyon szívesen és gyakran segítünk. Legutóbb például élőben közvetítettük a Magyar Koalíció Pártjának kampányzáró rendezvényét. A felvidéki magyaroknak tudniuk kell, hogy partnerként tekintünk rájuk, mint ahogy valójában ők is egyedül miránk számíthatnak az anyaországi médiumok közül az őket érintő kérdésekben.
Harrach Gábor
Visszatérő téma lett a státustörvény a magyar politikai életben. Itt éli ki jelző használatát az ellenzék, s ellentmondások árán kitartóan keresi a kormánypárt a zsákutcából kivezető utat.
A MÁÉRT tanácskozásán novemberben elfogadott alapelvek ugyanis a brüsszeli fuvallatra szertefoszlottak azt követően, hogy Günter Verheugen bővítési EU-biztos decemberben levelében közölte az EU-szakértők észrevételeit Medgyessy Péterrel. Keresik a megoldás módjait, s minthogy késlekedik az okosság, próbálják kivédeni az ellenzék megújuló vádjait, támadásait.
A kényszerű változások EU-s igénye menetrendszerűen elindították a lavinát, s Németh Zsolt már (a rá jellemző "tapintattal") "hóhérokként" emlegeti a kormánykoalíciót, ha hagyják, hogy kiüresedjen a kedvezménytörvény. Függetlenül attól, hogy a politikai életben ki, hogyan éli meg flusztrációs gondjait, tény, hogy "malomkövek" közé került a státustörvény. Egyszerűen azért, mert megalkotói belekódolták álmaikat, vágyaikat is, sez nemcsak azért nem eurokonform, mert elképzeléseiket nem egyeztették a szomszédokkal, hanem Brüsszel szerint azért sem, mert nem egyeznek az európai jogrenddel. Ha valaki azt gondolta (márpedig a korrekció megalkotói így hitték), hogy a MÁÉRT (novemberi) döntése zöld utat kap, Brüsszel nem tetszéseit olvasva megállapíthatja, a "nemzetfogalom" európaizálása nem könnyű, sokszorosan "összetett", érdekek szabdalta folyamat, melyet nemcsak az anyanemzetnek, hanem a kisebbségi lét kiszolgáltatottságai közepette élőknek is nehéz elfogadni. Márpedig más út nincsen.Sem a szomszédság miatt, sem az EU egyértelműnek látszó követelményrendszere okán.Verheugen levele magyarázatot adhat egyébként arra is, mi tette hirtelen "bátorrá" és engesztelhetetlenné Pozsonyt és Bukarestet. Bukarest a "bekeményítés" csalafinta módszerét választotta, az egyezség reményében még azt a hiedelmet táplálta, hogy a módosított kedvezménytörvény nemcsak a magyar politikai élet képviselőit elégítette ki, hanem a románokkal való megegyezés tárgya is lehet. A tudathasadásos állapotra jellemző, hogy Adrian Nastase román minisztelnök (ravaszul időzített!) budapesti tárgyalásait követően Románia képviselője már azt kérte, az Európa Tanács parlamenti közgyülésének januári ülésén sürgősségi formában foglalkozzanak a magyar kedvezménytörvénnyel. Szlovákia számára egyszerűbb volt a dolog, "műkedvelői" alkalom kínálkozott a színészi alakításra, Dzurinda "hazafivá" tehette magát a budapesti tárgyalásain kimondott NEM-mel. Az ET részére a kedvezménytörvényről egyébként a jószándékúnak aligha mondható Erik Jürgens holland jogász készít jelentést. Magyarországnak az az álláspontja, hogy a Jürgens-jelentést a kedvezménytörvény módosítását követően kell megvitatni.
Brüsszel elsősorban azt kifogásolja, hogy (a módosított változat szerint is) Magyarország politikai kapcsolatot kíván létesíteni a szomszédos országokban élő kisebbségeivel, ez pedig sérti a környező államok szuverenitását. Nyilvánvalóan a "határokon átívelő nemzetegyesítés" szándéka irritálja az eurokonformot, ezért ajánlják, hogy a kifogásolt utalásokat a kultúrára vonatkozó fogalmakkal helyettesítsék. Arról van szó, hogy Európa csak Trianonnal és annak következményeivel együtt lehet a társult országok polgárainak a közös hazája. Így vette ezt tudomásul az EU geopolitikai központjává váló Berlin is, s ezt az "igazodást" várják el a csatlakozó országoktól is.
Jellemző a "gyanakvás" módjára, hogy a magyarigazolványok küllemében is a "nemzeti" jelleg volt az irritáló, magyar koronástul és az aranyozott fedőlappal együtt. Megmosolyogtató az a javaslat, hogy az igazolvány formáját is egyeztessék a szomszédokkal. Farsang van, fontos az öltözet, csakhogy ezt -- felnőttek között -- nem szokták "egyeztetni" Az EU nemzetközi jogászai szerint a kedvezménytörvény "egyértelmű területen kívüliséget tartalmaz az oktatás és a kultúra terén". Az oktatási - nevelési támogatás továbbra is diszkriminációnak minősül, minthogy "etnikai alapon történik a kiválasztás" E téren az érintett országok előzetes beleegyezését javasolják az ügyben, fogalmilag kiszélesítve a támogatásokat a magyar nyelv és kulúóra általános támogatásaval. Nem kóser számukra a falusi turizmus támogatása sem (ez kétoldalú megállapodások témakörébe tartozik). Egyértelmű az óhaj, hogy "el kell törölni a magyar törvény ama rendelkezéseit, amelyek az EU-tagországok állampolgárai között, vagy etnikai alapon diszkriminálnak". Ilyen diszkriminációt a törvény hét paragrafusában fedeztek fel.
A magyar politika "malomkövei" beindultak, s őrölnek, rendesen! A kormány szempontjából nemcsak arról van szó, hogy az EU szempontjainak megfeleljenek, minthogy ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni (a történelem során nem lehetett Moszkváét vagy Washingtonét, sőt Berlinét vagy Párizsét sem!), hanem arról is, Günter Verheugen EU-biztos vagy a Velencei Bizottság-e az illetékes a "Na,na!" kimondásában. A Velencei Bizottság megállapításai ugyanis nemcsak észrevételez (!), hanem kimondta az anyaországok jogát arra is, hogy nemzeti kisebbségeikkel -- kulturális és nemzeti identitásuk megőrzése érdekében! -- törődjenek.
A tét ma egyértelmű: kérdések kérdése, hogy az elkövetkezendő hetekben a magyar -- magyar kapcsolatokban a politikai pártok egységes álláspontra tudnak-e jutni, vagy a státustörvény ürügy lesz az árokására, vagy meg lehet kísérelni azt a módszert is,hogy a nemzeti kisebbségek ne váljanak a politikai küzdelem túszaivá... A történelem során már számtalanszor bebizonyosodott, hogy Európa -- nehéz haza, de nincs más út és nincs más választás. Ezért a magyar kisebbség megmaradása érdekében a kényszerű kompromisszumokról sem lehet lemondani.
Újabb fejlemény az ügyben, hogy a szabaddemokraták csak olyan javaslatot támogatnak, mely megfelel az EU-normáknak (Eörsi Mátyás fogalmazta ezt meg), s Kovács László külügyminiszter szerint a szocialisták sem akarnak más törvényt fabrikálni. Hab a tortán Eduard Kukan szlovák külügyminiszter legutóbbi nyilatkozata, miszerint Szlovákia semmi közösséget nem vállal a kedvezménytörvénnyel (ez a magya fél "magánügye", belügye!), ők csak a kétoldalú szerződések keretei között hajlandók tárgyalni. Innen vezetnek tehát az utak egy elfogadható, elviselhető jogszabály irányába.
Való igaz, mozgó vonatra ugrottunk, amikor a jövő történelmét írva az EU-csatlakozást választottuk, ezért tudomásul kell venni előbb vagy utóbb a változás kényszerét és a változtatás lehetséges módozatait, mielőtt túlságosan messzire hajítanánk a sulykot. A nemzetfogalom europizálása soha sem volt könnyű. Másképpen jelentkezett István király uralkodása idején, megint másként Mátyás királynál vagy a reformkorban, Kossuthék számára. Az, hogy mennyire lesz hazánk: Európa, attól is függ, otthon tudjuk-e magunkat benne érezni. Mert ez sem semmi...! És most talán erről is szó van.
Fónod Zoltán
· A magyar peremvidékek kisiskolái közül (Nyitra-vidék, Zoboralja stb.) hány került kritikus helyzetbe azután, hogy tavaly július 1-től a helyi önkormányzatok fennhatósága alá került — sikerül-e őket megtartanunk, fenntartanunk?
— Sajnos, egyre kevesebb gyermek születik, ezáltal egyre kevesebb gyermek íratható be mind a magyar, mind pedig a szlovák általános iskolába — ráadásul országos méretben is mi, magyarok vagyunk a legkevésbé szaporák! A nyitrai, nagymihályi, királyhelmeci régió, illetve a Nagykürtösi és a Rimaszombati járás néhány településén bizony nagyon nehezen tartható fenn egy-egy kisiskola, amelyek sorsát úgy oldjuk meg, hogy magát az iskolát nem szüntetjük meg, de az igazgatásukat valamelyik közeli település nagyobb iskolájához csatoljuk, hiszen nem működtethető egyetlen iskola sem 6—8 tanulóval. Tehát ott, ahol a fenntartó képtelen működtetni az iskolát, kénytelenek leszünk az iskolák összevonásával, illetve iskolabuszok indításával megoldani az oktatást.
Van-e az MKP vezetőségének konkrét elképzelése arról, hogyan lehetne elérni, hogy a szlovákiai magyar gyerekek minél nagyobb hányada járjon magyar iskolába?
— A magyar szülők 1/5-e még mindig szlovák iskolába járatja a gyerekét. Fontos, hogy az egyes települések vezetői — gondolok itt a polgármesterre, a lelkészre, az MKP vezetőségére, az iskola vezetőségére — megszólítsák azoknak a gyerekeknek a szüleit, akik potenciális látogatói lehetnek a magyar iskolának, hogy itt a beíratkozás ideje, s személyesen győzzék meg a szülőket arról, magyar gyereknek magyar iskolában a helye.
Sokáig lehetett építeni az itt élő magyarság nemzeti öntudatára, de egyre teljesítközpontúbbá válik a világunk, s a tanítási nyelvtől függetlenül a szülők érthető módon a színvonalasabb oktatást, az új módszereket helyezik előtérbe. Van-e realitása az alternatív oktatási módszerek (családi iskola, Waldorf-módszer stb.) szélesebb körű elterjedésének iskoláinkban?
— Az új közoktatási törvény meghatározza a kötelezően teljesítendő tartalmat, 30-40 %-ban pedig már az iskola dönthet a tartalomról és a tanítási módszerekről. Ehhez szükséges egy hatékony alaptanterv-szabályozó tanács működése az országban, mert gyermekeink túlterheltek, amin csak azzal segíthetünk, ha komoly tartalmi transzformációra kerül sor.
Ma már minden magyar iskolának színvonalas oktatást, minőséget kell nyújtania, mert ha ez nem így lesz, akkor bizony a szülők átviszik a "másik utcában" levő iskolába a gyermeküket, ahol esetleg többet nyújtanak, ahonnan többen kerülnek be középiskolába, a középiskolából az egyetemre, amelynek jobb a felszereltsége, jobb a számítástechnika- és idegennyelv-oktatása stb. A pozitív politikai légkörnek és az anyaországi beíratkozási programnak köszönhetően a relatív mutatóink javultak, tehát abszolút számokban ugyan nem, de 1—1,5 %-kal emelkedett a magyar iskolába járó gyerekek száma a szlovák iskolába beíratottak arányához viszonyítva.
Úgy érzem, tanítási nyelvtől függetlenül minden kisebb településen szinte lutri lesz, hogy milyen felkészültségű pedagógusokat lehet összetoborozni az adott iskolába, hiszen egyre több a pályaelhagyó pedagógus…
— A dinamikusabb bérezési rendszer bevezetése nélkül nagyon nehéz lesz megállítani a pedagógus-elvándorlást más szakmák irányába.
A Velencei Bizottság ajánlásait elfogadta Szlovákia, tehát kötelessége államalkotó nemzetiségei számára az oktatást az alapfoktól a legfelsőbb szintig biztosítania. A megvalósulás mikorra várható?
— Tavaly elfogadott jogszabályunk értelmében a magyar alapiskolából szlovák középiskolába felvételiző diák törvényadta lehetősége, hogy magyarul felvételizzen, s a kormányprogram célként tűzi ki egy magyar egyetem létrehozását is. A magyar egyetem tervezete elkészült, amit a közeljövőben adunk át Martin Fronc szlovák oktatási miniszternek. A tervben három fakultást — közgazdaságit, teológiait és pedagógiait — irányzunk elő, s ennek várhatóan pozitív hatása lesz a magyar szülőkre, hiszen megvalósulásával biztosított lesz a magyar anyanyelvi oktatás az alapiskolától az egyetemig.
Ha magyar iskoláinkban sikerül megtartani, sőt emelni az oktatás színvonalát, remélhetőleg látogatottságuk nemcsak relatív számokban emelkedik majd, hiszen a jövő zenéjének előrejelzése például az a brüsszeli pályázati kiírás, amely munkatársainak feltételül szabja az anyanyelv és egy világnyelv ismeretén kívül a leendő uniós tagországok valamelyike nyelvének tökéletes ismeretét. Tehát a boldogulás alapja nem az államnyelv, hanem az anyanyelven kívül két-három további nyelv ismerete lesz!
Csanaky Eleonóra
Szlovákiában már több éve magas a betegállományban levő személyek aránya.
Így van ez annak ellenére, hogy a szolidaritás elvén alapuló jelenlegi
táppénzrendszer kimondottan hátrányos a magasabb keresetűek számára. Nem érdemes
betegállományba mennie annak, aki 9 ezer koronánál többet keres, mert táppénze
legfeljebb 6638 korona lesz. Ilyen összeget kap akkor is, ha különben fizetése 30 vagy
60 ezer korona.
Ugyanakkor az, aki minimálbérért kénytelen dolgozni, táppénzként többet kap, mint
amennyit keresne. Ennek tudható be, hogy a betegállománnyal egyesek olykor
visszaélnek. A Szociális Biztosító hetente kb. 45 ellenőrzést tart, és a
betegséget szimuláló "pácienseknek" az elmúlt év első felében több mint
600 ezer korona büntetést rótt ki.
A kormány változtatni akar a jelenlegi rendszeren, s noha az új törvénynek eredetileg már ez év júliusában életbe kellett volna lépnie, ezt a határidőt 2004. január elsejére halasztották. Leginkább azért, hogy a szociális biztosításról szóló új törvény összhangban legyen a nyugdíjrendszer készülő reformjával.
A táppénz fizetésének módjáról még viták folynak, de valószínűnek látszik, hogy a változás főként a munkaadókat fogja érinteni. A betegállomány első tíz napjára ugyanis alighanem a munkáltatók fogják a járadékot fizetni, s nem a Szociális Biztosító. Az csak a 11. naptól kezdve folyósítaná a pénzt. A munkáltatók persze berzenkednek e megoldás ellen, noha belátják, hogy a betegállomány kezdeti szakaszában jobban felügyelhetnék alkalmazottaikat, mint a biztosító.
A munkaügyi minisztérium és a munkáltatók szövetsége közötti vita a jelek szerint kompromisszummal ér majd véget júniusban, ameddig az új törvényt észrevételezik.
Napjainkban a betegállomány azokban a régiókban a leggyakoribb, ahol a legnagyobb a munkanélküliség. A betegállományban levők aránya már hagyományosan az Eperjesi kerületben a legnagyobb, 8% körüli, viszonylag magas (6-7%-os) a Zsolnai és a Nagyszombati kerületben, a legkisebb pedig a Pozsonyiban. A nyári hónapokban az országos átlag 4,5%, télen több mint 6%.
A táppénz jelenleg:
– A betegállomány első három napján a napi tiszta kereset 70%-a.
– A további napokon a napi tiszta kereset 90%-a.
– A legnagyobb napi összeg, amelyből a táppénzt kiszámítják, 350 korona.
2004. január elseje után
– a táppénz valószínűleg a napi kivetési alap 55%-a lesz.
– A betegállomány első tíz napján a munkaadó fizeti.
– A 11. naptól kezdve a Szociális Biztosító.
(G-N)
Nem szívesen lennék Viktor Nižňanský közigazgatási kormánybiztos helyében. Nemcsak azért, mert tapasztalataim szerint nem jó olyan munkát újrakezdenie, illetve folytatnia bárkinek is, amelyet egyszer már keserű szájízzel (mert a tudományos alapon elkészített koncepciót a felismerhetetlenségig megváltoztatta a politikai akarat) el kellett hagynia, hanem azért sem, mert továbbra sincs semmilyen garancia arra, hogy az új (de jelentős mértékben régi) hatalom hajlandó valóban lemondani jogköréről, s azokat az önkormányzatoknak átadni -- természetesen az ellátásukhoz szükséges pénzforrásokkal együtt. Sokkal inkább úgy tűnik, az állam -- az állami hatalmat gyakorlók -- elsősorban azoktól a "terhektől" szeretnének megszabadulni, amelyekkel évek óta nem tudnak mit kezdeni, s mindeddig csak az adósságok halmozására futotta erejükből.
Nem a bizalmatlanság mondatja velem mindezt, konkrét indokom is van, miért nem szeretnék Nižňanský helyén lenni. Emlékezetes, hogy a volt-új kormánybiztos akkor állt fel székéből, amikor a parlamentben a kormánykoalíció egy része az ellenzékkel összefogva a meçiari területi elrendezést hagyta jóvá. Igaza volt a kormánybiztosnak, hiszen közismert, hogy az 1996-ban elfogadott területi elrendezésnek egyetlen szempontja volt: mindenütt csökkenteni a magyarok részarányát, lehetőleg annyira, hogy a nemzetközi dokumentumokban garantált jogaik elérhetetlenek legyenek. Ezt nemcsak én állítom, erre a megállapításra jutott több szlovák elemző is, a legegyértelműbben Jaroslav Krivý szociológus, aki szerint Csehszlovákia megalakulása óta az 1996-os területi elrendezési reform az, amely a legkevésbé teszi lehetővé, hogy a magyarság beleszóljon saját dolgai, ügyei intézésébe. Nićžňanský mindennek a tudatában dolgozta ki számos nemzetközi dokumentum és a gyakorlat alapján azt a kritériumrendszert, amely indokolta egy-egy új területi egység -- munkamegnevezéssel "nagyobb területi egység", a későbbi és ma már hivatalos "önkormányzati kerület" -- kialakításának feltételeit is indokait. Ennek alapján határozta meg -- gazdasági, kommunikációs, környezetvédelmi, földrajzi, történelmi-kulturális és etnikai elvek szerint, többek között. A biztos dokumentuma Szlovákia optimális felosztását 12 egységre, ez vált semmivé a parlamentben politikai okok miatt. Ezért nem lehet mind a mai napig egy régió része az olyan természetes egység, mint a Szepesség, az Erdőhát, a Gömör -- na, és, persze a Csallóköz sem, bár hozzá kell tenni, ez ellen maga Nižňanský is hadakozott. Lelke rajta, de ezért mondott le, ezért látta úgy, hogy nincs értelme kormánybiztosként asszisztálnia valamihez, amihez neki kevés köze van már.
Nos, a kormánykoalíció -- az új -- egyetlen dokumentumában (koalíciós
szerződés, kormányprogram) sem lelhető fel még csak a jele sem annak, hogy a nagy
reformok közepette, illetve azok folytatása során a kérdéshez bárki is vissza akarna
térni.
Nem szeretnék Nižňanský helyén lenni, s erre argumentum a reformfolyamat eddigi
összes tapasztalata: szinte hihetetlen, de még mindig nem tartozik jogilag minden
óvoda, illetve alapiskola a helyi önkormányzatokhoz, mert mind a mai napig nem
született megállapodás az állami szervek és az önkormányzatok között az
épületek és a felszerelés átadásának módjáról, illetve a hibák és tartozások
kiegyenlítésének formáiról és mértékéről. Január elsejétől szinte sehol nem
teremtették meg a feltételeit annak, hogy építkezési engedélyt kérhessen a polgár
vagy a jogi személy. Ha igaz, három és fél milliárd korona terheli azon
egészségügyi központokat, amelyek önkormányzati hatáskörbe kerültek, az állam
megígérte az adósság kifizetését, de ez csak ígéret, a betegeket el kell látni,
ugyanakkor köztudomású, hogy az egészségügyi központok minden nap újabb
adósságokat termelnek, hiszen működésükben semmi változás nincs, az
önkormányzatoknak pedig forrásuk nincs e folyamatosan gyarapodó adósság
fedezésére.
Nem sorolom, felesleges, legfeljebb annyir tennék még hozzá, hogy a különböző intézmények -- iskolák, egészségügyi központok, szociális intézmények -- fenntartási költségei a kormány intézkedései alapján igen jelentősen megnőnek az idén -- gáz-, villany-, víz- és hőáremelés --, miközben nemcsak ezt nem vette figyelembe a költségvetés, hanem a valós igényeket sem. S bár a kormány az idei évet a reformok évének nevezi -- oktatásügy, egészségügy, nyugdíjrendszer --, csodák csodája, az adórendszer reformjáról nem, vagy alig esik szó. Pedig NićńanskŔ azért is távozott kormánybiztosi posztjáról 2001 őszén, mert már akkorra világossá vált, hogy a koncepcióban megfogalmazott javaslata -- a közigazgatási reformmal párhuzamosan, egyidőben megvalósítani az adóreformot is, azt is decentralizálni -- süket fülekre talált a politikai körökben.
Felesleges a közigazgatási reform bárminemű folytatása, amennyiben nem kerül sor az adórendszer reformjára, a decentralizációra. Pénz nélkül ugyanis csak az érhető el, hogy az egyre nagyobb jogkörök egyre elviselhetetlenebb teherként jelennek meg az önkormányzatoknál, s a polgárok szükségleteinek kielégítése helyett a helyi hatalmak csak szabódásra lesznek kárhoztatva. S minthogy adóreformról nincs szó, nem szívesen lennék a kormánybiztos helyén.
Hogy ő miért van ott s hogyan érzi magát a bőrében, azt én nem tudhatom.
Neszméri Sándor
Két évvel ezelőtt, 2001. január 17-én hagyta jóvá a szlovák kormány a víz- és csatornaművek transzformációjának tervezetét. A határozat értelmében a víz- és csatornaművek vagyonát az állam az önkormányzatokra ruházza át, s azok részvénytársaságokat hoznak létre a lehető leggazdaságosabb vízellátás érdekében. A földművelésügyi minisztérium által kidolgozott javaslat kategorikusan 14 vízgazdálkodási részvénytársaság létrehozását helyezte kilátásba. Már ez az elképzelés is jelezte, hogy a felosztás egyértelműen hátrányos helyzetbe hozza a magyarlakta déli régiót, elsősorban a Csallóközt. Azt a térséget, ahol Európa legnagyobb és legjobb ivóvízkészlete található. Mintha valaki körmönfont módon megpróbálná elrabolni a Csallóköz vízkészletét, hogy másokat előnyhöz juttasson.
Ez abból a statisztikai kimutatásból is kiderült, amely akkoriban került a kezembe. A Nyugat-szlovákiai Víz- és Csatornaművek (ZVAK) 2000. június 30-ával bezáruló adataiban az áll, hogy Szlovákiában a Tőketerebesi járás után a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járásban kerül legtöbbe egy köbméter víz előállítása. Komáromban akkori adatok szerint 33,23, Dunaszerdahelyen 35,40 koronába. Ezzel szemben Nyitrán 20,73, Tapolcsányban 21,73 koronába.
Ezt még meg lehetne indokolni, mert ésszerű technológia és gazdálkodás kérdése, hogy mi mennyibe kerül. A furcsa az egészben az, hogy az olcsóbb nyitrai és tapolcsányi vizet innen, a Csallóközből pumpálják 100--150 kilométeres vezetéken. Mivel egy ilyen csővezeték megépítése és üzemeltetése nem olcsó mulatság, teljesen érthetetlen, hogy lehet Nyitrán olcsóbb a víz, mint a Csallóközben. Hacsak nem úgy, hogy velünk, Csallóköziekkel fizettetik meg a kitermelést és a szállítást. Ezért kérkedhetett oly dölyfösen 2001. január elsején Nyitra mélyszlovák polgármestere, Jozef Prokeš, hogy biz ő csallóközi vízzel koccint az új évre. Cinikus kijelentésének az akkori sajtó nagy teret adott.
Nyilván ezért ragaszkodott olyan görcsösen az eredeti elképzeléshez az akkori bolsevik földművelésügyi miniszter, Pavel Koncoš, aki még a kormány bukását is megkockáztatta az ügyért. Csökönyös magatartásával pártja tekintélyét is megnyirbálta olyannyira, hogy az, hála Istennek, a parlamentbe sem jutott be.
A dolgok magyarázatához tartozik, hogy a miniszter, ahogy az valamirevaló diktátorokhoz illik, elképesztő 45 napos határidőt szabott az önkormányzatoknak, amíg véleményezhetik a javaslatot. Nyilván időzavarba, kutyaszorítóba akarta kényszeríteni őket, pedig nem egy filléres vagyonátruházásról volt szó. Igaz, később ez a határidő számtalanszor módosult. Utoljára tavaly június 30-áig lehetett még javaslatot tenni, de a lényeg nem változott. Koncoš elvtárs úgy viselkedett, mint egy muzulmán, aki kikéri a felesége véleményét, hogy azzal ellenkezően döntsön. Figyelembe se vette a véleményeket, maradt minden a régiben.
A Csallóközi Városok és Falvak Társulása (CSVFT) mindjárt reagált, és egy minden szempontból gazdaságos, ésszerű megoldást javasolt: a Duna Vidéki Vízmű Részvénytársaság létrehozására. Ez tulajdonképpen a Csallóközt, esetleg a Szenci meg Bazini járást és a Mátyusföldet foglalná magában. Egy független szakemberekből álló csoport is hasonló tervet dolgozott ki, amely tíz, megközelítőleg azonos nagyságú vízügyi részvénytársaság létrehozását indítványozza. Koncoż azonban továbbra is hajthatatlan maradt. A beadványt azzal utasították vissza, hogy a leendő vízművek száma megváltoztathatatlan.
Ez az érv is sántít, mert Szlovákia más tájain azért mégiscsak történtek változások. Meglepő módon összevonták Pozsonyt Nagyszombattal. Ezt Pázmány Péter, a CSVFT elnöke, Dunaszerdahely polgármestere közölte a társulás XXVII. közgyűlésén. Precedens tehát van, csak a jó szándék hiányzik. A társulás időközben újabb kérvénnyel fordult a földművelésügyi minisztériumhoz, amelyben megfelelő szakmai érvékkel alátámasztva kérte a Duna Vidéki Vízmű Rt. engedélyezését.
Pázmány Péter szerint a vízmű pontos számítások szerint gazdaságosan, évi 110 millió korona nyereséggel üzemelne. Közben a lakosság és a vállalkozói szféra számára is elfogadható áron nyújtaná a víz- és csatornaszolgáltatást. A nyereséget pedig visszaforgatná a térség fejlesztésébe, munkaalkalmat teremtve ott, ahol az országos átlagnál is magasabb a munkanélküliség. Közben semmilyen előnyt sem akarna magának, továbbra is méltányos körülmények között biztosítaná más térségek vízellátását.
A tekintélyes minisztérium eddig válaszra sem méltatta a 116 települést tömörítő társulás beadványát. Úgy látszik, rá nem vonatkoznak az ebben az országban hatályos törvények. Az interneten szereztünk tudomást arról, hogy nyitrai székhellyel hoztak létre egy vízügyi társaságot, ahová a Csallóköz is tartozik.
A CSVFT közelmúltban megtartott közgyűlésén újabb adalékok láttak napvilágot a vízművekkel folytatott piszkos üzelmekről. Haris József, Naszvad polgármestere elmondta, hogy az említett nyitrai részvénytársaság felügyelőbizottságában Csanda Endre érsekújvári polgármesterrel mindössze ketten vannak a térségből. Bármivel állnak elő, a héttagú testület kacagva leszavazza őket. A szóban forgó vízmű igazgatótanácsában pedig senki sincs a Csallóközből vagy a tágabb déli régióból. így döntenek rólunk nélkülünk most is, ahogy azt tették ötven éven át. Így zsákmányolják ki azt a térséget, amelyért eddig vajmi keveset tettek. Az a gyanú is felmerült, hogy az igazgatótanács esetleg átjátszhatja a részvénytársaság vagyonát bárkinek a megkérdezésünk nélkül. Akár egy külföldi befektetőnek, amely aztán úgy szabja meg a vízárakat, ahogy akarja. Példa hasonló esetre van ebben az országban éppen elég.
A közgyűlés a 116 település nevében határozatot fogadott el, hogy levélben fordul a földművelésügyi minisztériumhoz és a Nemzeti Vagyonalaphoz, hogy a társulás kapjon méltányos képviseletet a leendő vízmű igazgatótanácsában és felügyelőbizottságában. Számoljanak be a transzformáció eddigi lefolyásáról és az ideiglenes szervek ne dönthessenek vagyonjogi kérdésekben.
Hogy Jozef Prokeš és a hozzá hasonló haszonlesők ne röhöghessenek a markukba és a szemünkbe.
Palágyi Lajos
Az Európai Unióba történt belépésünk után munkavállalási lehetőségünk lesz
a tagországok egy részében. A Munka-, Szociális és Családügyi Kutatóintézet
felmérése szerint ezt az előnyt a 18–64 év közötti szlovák állampolgárok 21%-a
szeretné kihasználni.
A külföldi munkavállalás leggyakoribb indítéka kétségkívül a hazainál nagyobb
kereset. A legtöbben a szomszédos államokban, Németországban, Ausztriában és
Csehországban szeretnének elhelyezkedni. Ez utóbbiban az 1400 megkérdezett mintegy
25%-a.
Nagy-Britanniában leginkább a 18–24 évesek vállalnának munkát. A képzettséget
tekintve a szigetországba főleg a diplomások mennének, Németországba viszont a
középiskolát végzettek.
A külföldi alkalmazás iránt érdeklődő fiatalok között nagy számban vannak olyanok, akik bizonyos ideig már voltak külhoni állásban. Az érdeklődők közt jelentős csoportot alkotnak a számítástechnikai és az építőipari szakemberek.
A hivatalos statisztika szerint jelenleg mintegy 75 700 szlovák állampolgár dogozik
külföldön. 65 százalékuk a szomszédos Csehországban van állásban. Jellemző, hogy
számuk 2002 első felében 16%-kal, azaz közel 12 ezerrel nőtt.
Gazdasági megfigyelők szerint csehországi munkavállalásra egyértelműen a nagyobb
kereset reménye csábítja az embereket. Nyugati szomszédunkban már korábban is
magasabbak voltak, ám az utóbbi években még tovább növekedtek a fizetések.
Persze a munkaadók élnek azzal a lehetőséggel is, hogy a szlovákiai alkalmazottaknak
nem kell feltétlenül akkora fizetést adniuk, amekkorát a cseh dolgozók
megkövetelnek. Csehországban főként az iparosok találnak munkát, s már ma is
kétszer-háromszor annyit keresnek, mint kapnának itthon. A szerelők átlagos órabére
például 2002 második negyedében 93 szlovák korona volt Szlovákiában, ugyanakkor
150–400 cseh korona Csehországban.
Melyik országban milyen szakemberek tudtak elhelyezkedni leginkább?
Németországban: szakácsok, pincérek, egészségügyi nővérek, ápolók, számítógép-kezelők. Idénymunkák idején segédmunkásokat főleg a mezőgazdaság és a vendéglátóipar alkalmaz.
Svájcban: vendéglátóipari és egészségügyi szakemberek.
Luxemburgban: bankhivatalnokok, könyvelők, számítógép-kezelők, szállodai alkalmazottak.
Magyarországon: szakmunkások a gépkocsi-, villamos-, textil- és élelmiszeriparban.
A megkérdezettek melyik országban szeretnének munkát vállalni?
Németországban 38%, Ausztriában 26%, Csehországban 20%, Nagy-Britanniában 13%, Olaszországban 11%, Svájcban 8%, Magyarországon 4%, Franciaországban 4%.
Németország és Ausztria attól tartva, hogy az EU bővülése után nagyarányú lesz az olcsó munkaerő bevándorlása, élt a munkaerőpiac korlátozásának lehetőségével. Ezzel szemben Svédország, Dánia, Írország, Hollandia és Nagy-Britannia azonnal megnyitja munkaerőpiacát az új tagországok munkanélkülijei előtt.
Az Európai Bizottság szakemberei szerint nem kell attól tartani, hogy az EU bővülése után az új tagországokból megindul a tömeges munkaerővándorlás az eddigi tagországok felé. A bizottság becslése szerint 2030-ig mintegy 4 millióra nő azoknak a közép- és kelet-európai vendégmukásoknak a száma, akik Nyugat-Európában fognak dolgozni. Az unió lakosságának ez csak egy százaléka lesz.
(NOS)
Egy éve dr. Hulkó Beáta, a dunaszerdahelyi járási tisztiorvos azzal a kéréssel fordult a Magyar Koalíció Pártjának parlamenti klubjához, hogy segítse elő a kórház belgyógyászati osztályának felszerelését olyan korszerű műszerekkel, amelyek lehetővé teszik az emésztőszervi daganatok kialakulásának idejében való észlelését. Kérését azzal indokolta, hogy az utóbbi időben a Csallóközben rendkívüli módon megnövekedett az emésztőszervi megbetegedések, elsősorban a vastagbél daganatos elváltozásainak száma, s az jóval meghaladja az országos átlagot. A rákos esetek közül a vastagbél daganatos megbetegedése miatti elhalálozások aránya a legmagasabb ebben a térségben. Ami pedig még ennél is riasztóbb, hogy ez a betegség már a fiatalabb nemzedéket is egyre inkább sújtja.
A kérés meghallgatásra talált, és az MKP parlamenti frakciójának
közbenjárására november végén megérkeztek a dunaszerdahelyi kórházba az Olympus
cég műszerei, mintegy 2 millió korona értékben. Dr. Hulkó Beáta, aki időközben a
kórház belgyógyászati osztályának főorvosa is lett, örömmel nyugtázta, hogy a
műszerek segítségével most már egy olyan endoszkópiai kivizsgálást biztosító
állomás jött létre, amely pillanatnyilag a legkorszerűbb nemcsak nálunk, hanem
alkalmasint a világon. A számítógéppel összekapcsolt műszerekkel végzett
gyomortükrözés segítségével már kezdeti stádiumában, szinte csírájában
megfigyelhető minden kóros elváltozás. A kezelőorvos a monitor képernyőjén akár
aprólékosan is megfigyelheti az egész emésztőszervet, és a vizsgálat eredményét
elrakhatja a számítógép adatbázisában. Az interneten akár "élőben"
konzultálhat a legjobb szakemberekkel. Elmaradhat a kórisme hosszadalmas leírása, mert
a beteg állapota képi megfogalmazásban a számítógépben bármikor megpillantható.
Ezt még a legrészletesebb diagnosztikai leírás sem helyettesítheti.
Dr. Hulkó Beáta főorvos és járási tisztiorvos elmondta, nem talált megfelelő
kifejezést a segítség megköszönésére. Ez a korszerű gyomortükrözés akár
tömeges szűrővizsgálatot is lehetővé tesz, ami nagyon fontos a betegségek korai
megelőzésében. Ennek köszönhetően rövid idő alatt visszaszorítható a térséget
sújtó kór, javítható az aggasztó statisztika.
Palágyi Lajos
Hittanórán
A plébános kérdezi a gyerekeket:
-- Hol van Jézus?
Jancsi jelentkezik.
-- Én tudom, a vécén.
-- Hogyan??? -- hőköl vissza a pap.
-- Minden reggel, amikor a papám bekopog az ajtaján, azt mondja:
-- Jézus Krisztus, még mindig ott vagy?
Nem várt válasz
-- Drágám, holnap lesz a tízéves házassági évfordulónk. Mit szólsz
hozzá, én levágok egy csirkét?
-- De szívem, miért akarsz bántani egy ártatlan állatot? ş nem tehet semmiről.
Más ember lett
Józsi bácsi erősen illuminált állapotban állít be az orvosi rendelőbe. Az
orvos azonnal rátámad:
-- Bátyám, hát nem megígérte a múltkor, hogy megváltozik, más ember lesz
magából!
-- Lett is. De sajnos ez is iszik.
Halálos ágyon
Kohn bácsi haldoklik. Ágyánál ott van az egész család. Elhaló sóhaj
kíséretében megszólal:
-- Rebeka, drága feleségem, itt vagy az ágyamnál?
-- Itt vagyok, drága jó uram -- válaszol Rebeka.
-- Sára lányom, te is itt vagy?
-- Itt vagyok, drága jó apám.
-- És te, Izidor fiam? Te is itt vagy?
-- Itt vagyok én is, drága jó apám.
Kohn bácsi felpattan fektéből és üvöltve kérdezi:
-- Hát akkor ki a jóisten van a boltban?