SZLOVÁKIAI MAGYAR HETILAP * 1. szám * 2003. január 2. * XI. évf.
Elsősorban azt várom az új évtől, persze mindenekelőtt az ország felelős vezetőitől, hogy nem válik valóra a borzalmas áremelésekről szóló jóslat, hiszen az a gazdasági életünk csődje lenne. Ilyen keresetek és nyugdíjak s ekkora munkanélküliség mellett a beharangozott áremelés katasztrófa volna az ország számára. Vizsgálják felül s végre rendezzék a szétlopkodott és törvénytelenül szétosztogatott közös értékek ügyét. Az adókat is hajtsák be következetesen a nagy jövedelmű személyektől, ne csak a kisembereket számoltassák el. Eehhez az kell, hogy a felelős vezetők se csupán a választási kampányok idején álljanak a helyzet magaslatán, fűt-fát ígérve, hanem az elnyert tisztség gyakorlása közben is. A választónak, sajnos, az a tapasztalata, hogy egy-egy zajos választás után négyéves csend következik az ígérgető politikusok részéről, miközben az ország szekere mintha visszafelé menne: az árak rohamosan emelkednek, a bérek, nyugdíjak emelése meg csupán formális. Persze ezt a nagy fizetésű tisztségviselők nem érzik.
Másodsorban azt várom az új évtől, hogy elinduljon végre a régen várt és valóban hiányzó magyar egyetem megalapozása: konkrét lépéseket is tegyenek az állam illetékesei az ügyben, ne csak ígéretek hangozzanak el. Az eddigi hivatalos elképzelések egytől egyig alibisták, felelőtlenek voltak, és csak az ügy akadályozását, elodázását szolgálták. (Mindenki tudta, hogy a nyitrai egyetemi vezetők nem fognak beleegyezni egy magyar kar létrehozásába, csak éppen a kormány ne tudta volna?) Értsék meg végre a más véleményen levő szlovákiai magyarok is, hogy nekünk nem azért kell magyar egyetem, mert fiataljaink nem tudják megtanulni a szlovák nyelvet – hiszen megtanulják -, hanem azért, mert az jár nekünk. Más országokban, ahol a demokrácia nem mezítláb, sőt még csak nem is gyermekcipőben jár, sokkal kisebb létszámú kisebbségnek is van saját egyeteme, némelyiknek kettő is (pl. Finnországban a svédeknek). A szlovák nyelv ismeretére természetesen szükség van, de azt egyébként sem az egyetemen kell megtanulni, hanem a magyar tannyelvű alap- és középiskolában. Az egyetemen tanult szak szlovák terminológiájának a megtanítása pedig a magyar egyetemen is megoldható.
H. A.
Sajnos, két hónappal ezelőtt született Anna lányommal nem foglalkozhatom annyit, amennyit szívemből szeretnék. Remélem, e nehéznek ígérkező esztendőben gyakrabban a karomban tarthatom.
Tudósítóként azon munkálkodom, hogy a felvidéki magyarság életéről szóló hírek a Kárpát-medence minden egyes magyarlakta zugába eljussanak. A komáromi polgárok a városi képviselő-testület tagjává választottak: ez erkölcsi, emberi erőpróba, úgy kell munkálkodnom, hogy a javukra legyek. Nem könnyű feladat, hiszen a magyar közösség boldogulása nem mindig csak igyekezet vagy helytállás kérdése.
Remélem, Szlovákia polgárai idén is tudatosítják: az ország szempontjából fontos volt elutasítani a Vladimír Mečiar által felvázolt “jövőképet”, és kívánom, hogy a megszorító intézkedések egy ígéretesebb jövőt szolgáljanak.
H. A.
– Furcsa lesz az új esztendő abból a szempontból, hogy immár nyugdíjas leszek. Emellett a volt iskolámban, ahol igazgató voltam hosszú évekig, továbbra is tanítok. Februárban választottak meg a Csemadok rimaszombati területi választmányának elnökévé, s bár igen nehéz volt ez az első év, jóleső érzéssel mondhatom, hogy eredményekben igen gazdag. S ezen az úton szeretnénk haladni a jövőben is. A Csemadok tevékenységében elsősorban az alapszervezetek életét kell újjászervezni, a működők esetében is felélénkíteni, hagyományait ápolni, s a fiatalokat megnyerni. Szeretnénk emelni két országos rendezvényünk színvonalát (Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny, Ferenczy István Képzőművészeti és Irodalmi Verseny), de reméljük, hogy a járási méretű rendezvényeink iránt is megnő az érdeklődés mind a fellépő csoportok, mind a közönség részéről.
– Két felnőtt fiam van, akik még velünk élnek ugyan, de már kóstolgatják az önálló élet örömeit is. Ha csak lehet, lejárunk falura, Zsípbe és Simonyiba, ahol kis földünk is van, ami a sok munka után remek kikapcsolódás.
– Mint tanárember, aki kultúrával is foglalkozik, természetesen azt várom, hogy lesz pénz a kultúrára, s talán közel az az idő, amikor a kultúra nem lesz mostohagyerek. Remélem, bekerülünk az Európai Unióba, hisz az országnak ez az egyetlen reménye.
– A világ viszonylatában semmi jót nem várok. Mindannyiunk réme, a terrorizmus sajnos új frontvonalakat nyitott, s valamennyiünket fenyeget. Szeretném, ha nem kellene rettegésben élnünk, nekem, a gyermekeinknek, a Földön élő hatmilliárd embernek.
(GIV)
A Cirill-Metód utcai vegyes óvoda igazgatónője a helyi kultúra fejlesztésében végzett sokéves munkájáért és érdemdús pedagógiai tevékenységéért nemrég a 2002. évi polgármesteri díjban részesült. A városban mindenki Szombath Marikaként emlegeti. Szólótáncosként, társastáncversenyek országos győzteseként, a Napsugár táncegyüttes alapítójaként, művészeti vezetőként vált ismertté. Nemcsak a járási székhelyen, hanem a Pozbán, Baracskán, Szímőn, Tardoskedden, Barton, Párkányban, Léván és Kassán élő csemetékkel is megszerettette a mozgáskultúra szépséges világát. Az előttünk álló év azonban Marika életében vízválasztó lesz.
-- Egyszer mindenkinek el kell mennie a posztjáról, át kell adni a helyet a fiataloknak. Ez a nem könnyű feladat vár rám az elkövetkező évben. De még mielőtt erre a lépésre az idei tanév végén rászánom magam, tudnom kell, hogy az általam megkezdett munkát a hagyományőrzés, a drámapedagógia területén valaki folytatni fogja. Csakúgy, mint a helyes értékrend kialakítását a gyermekekben. Erre külön oda kell figyelni ebben a nagyon elanyagiasodott világban.
Jólesett, hogy Érsekújvár városa polgármesteri díját idén én is átvehettem. Egyfajta elégtétel volt ez számomra, odafigyeltek eddigi munkámra. Az utcán sokan megállítottak és gratuláltak. Nyugdíjba vonulásom ugyan ebben a hónapban lenne esedékes, mégis jövő nyárra halasztottam. Ezt követően szeretnék több időt szentelni az édesanyámnak, többet foglalkozni kétéves kis unokámmal. Munkámmal szeretném még sokáig gazdagítani a város kulturális életét. Annak idején mozgató rugója voltam a Kassák Lajos Ifjúsági Klubnak, gyermek tánccsoportom volt, és a lelkem legmélyén tudom, illene mindezt folytatnom. Kell, hogy majd az én kis unokám is táncolhasson valahol! Emlékszem, negyven, sőt hatvanöt gyerekkel is dolgoztam, mert a szülők annyira örültek, hogy visszatértem a néptánc oktatásához és a koreográfiához. Szeretnék bekapcsolódni a Csemadok mellett működő irodalmi kör munkájába is. Operaénekes fiam bemutató előadásain is rendre ott vagyok, Pozsonyban, Budapesten és legutóbb Bécsben együtt izgultam vele, éltem át a sikereit. A kézimunka, a festészet, a virágkötészet sem áll tőlem távol. Az emberek nem sejtik, hogy gyermekverseket is írtam, és a gyermekneveléssel kapcsolatos szakirodalomhoz jegyzetek lapulnak a fiókom mélyén. Egyfajta útmutatót szeretnék összeállítani a fiatal kollégáknak, ötletkönyv formájában.
Igazgatónőként és magánemberként egyaránt érdekelnek a világ dolgai, élénken figyelem a politikai történéseket. Az óvoda létét és fenntartását kellett éveken át szem előtt tartanom. Most már magánemberként is gondom lesz a felnövekvő nemzedék szépre nevelése.
Száz Ildikó
* Mint a fiatal nemzedék képviselője mivel magyarázza, hogy a fiatal nemzedék szóhasználatából kiveszett az irodalomkritikus fogalma? Egy-két kísérlet, kritikusi késztetés után a fiatal nemzedék egyszerre irodalomtörténész, sőt irodalomtudós lesz. Nem nagy “előzékenység” ilyen nagyvonalúan osztogatni a címeket?
— Csak a saját nevemben beszélhetek. Jómagam éppen azért nem szeretem az irodalomkritikus terminust, mert túlzott olvasói elvárások fűződnek hozzá. Mintha az “irodalom-kritikus” az irodalom felett állva ítélkezhetne szövegekről, alkotókról, mintha egyedül neki lenne joga véleményt formálnia – valahogy ez van benne a közvélekedésben. Ez nagyon távol áll tőlem. Én mindig azt próbáltam erősíteni, hogy az “irodalomkritikus” is “csak” egy olvasó, még ha hivatásos is, benne az irodalmiságban, kitéve az önmaga ítéleteiben rejlő kiszolgáltatottságnak.
Az irodalomtörténész, irodalomtudós kifejezések ebből a szempontból kicsit semlegesebbek, jobb híján használatosak, de nem hiszem, hogy önmagukat neveznék ekként a fiatal irodalmárok, inkább a közeg által forgalomba hozott szóhasználatról van szó. Viszont az is tény, hogy az utóbbi évtizedben nagyon erőssé vált az irodalomelmélet szerepe nemcsak a magyar irodalomtudományban, hanem magában a szépirodalomban is. Több olyan fiatal költő alkot, akik a verseikben irodalomelméleti terminológiát használnak, de elég csak Tőzsér Árpádra gondolunk, hogy belássuk, sokkal tágabb jelenségről van szó.
* Úgy ismerjük évek óta, mint aki (tudása, felészültsége alapján) arra termett, hogy a pozsonyi Magyar Tanszék oktatója legyen. Miért, és kinek jó, ha ebben a lehetőségében késleltetik Önt?
— Ez így feltéve nagyon kényes kérdés, és hirtelenjében nem is tudok mit válaszolni rá. Nem gondolom, hogy bárkinek bárhová bérelt helye lenne, és nem is abszolutizálok egyetlen munkahelyet sem. Én a magam útját próbálom járni, és efféle kérdések egyáltalán nem foglalkoztatnak.
* Új fogalom az "ég alján", hogy még ebben az évezredben Magyar Egyetem nyílik, például Komáromban. Nemzedéktársai közül nem mindenki lelkesedik ezért a gondolatért. Mi az Ön véleménye?
— Nem tudom, ezek az értesülések honnan származnak, jómagam nem találkoztam velük, vagy inkább az ellenkezőjével. Bár az is igaz, hogy nemzedéktársaimmal (egyébként nem tudom, ugyanarra a kb. tíz-tizenkét emberre gondolunk-e) nem volt módom mélyebben megvitatni a kérdést. Jómagam úgy gondolom, ha egy demokratikus államban igény van valamire, ami nem törvénybe ütköző, annak a megvalósítása csak idő kérdése. Ez a liberalizmus egyik alapvető elve. Várható volt, hogy előbb vagy utóbb, de létrejön a Magyar Egyetem, hiszen a szlovákiai magyarok döntő többsége akarja ezt az egyetemet. És ha ez így lesz, akkor már csak a szlovákiai magyar értelmiségen áll, hogyan használja ki ezt a lehetőséget. Remélem, meg tud felelni a kihívásnak.
* Az elmúlt év olvasmányélményei közül melyeket említené, s azt is megkérdezném: jelentkezik-e új kötettel az új esztendőben?
— Egyik legmegrázóbb könyvélményem Nádas Péter Emlékiratok könyvének újraolvasása volt. Nagy élményt jelentett a Pályi András-életmű végigolvasása is. Mindkét esetben a Kalligram folyóirat felkéréséről volt szó. Megemlíthetném még Térey János Paulus című verses regényét is, Grecsó Krisztián elhíresült Pletykaanyuját, Hizsnyai Zoltán Bárka és ladikját. Kíváncsian várom Csehy Zoltán A szöveg hermaphroditusi teste című tanulmánykötetét is, amelyből néhány részletet már volt szerencsém olvasni.
Felolvasóként vettem részt a fiatal írók József Attila Körének Pécsett megrendezett idei konferenciáján, amelynek témája szépirodalom, erotika és obszcenitás viszonya volt. Az ott elhangzott előadások is fontos “olvasmányélményeim” voltak.
Jövőre valószínűleg nem jelentkezem kötettel, jelenleg egy generációs kritika- és tanulmányköteten dolgozom, amelyben Győry Attilától Peer Krisztiánig, Ficsku Páltól Balázs Imre Józsefig 35 év alatti (magyarországi, szlovákiai, erdélyi stb.) alkotók szépirodalmi és tanulmányköteteit vizsgálom. Egy év valószínűleg kevés lesz rá.
Fónod Zoltán
A világméretű terrorizmus elleni küzdelem az óév végére -- legalábbis a tömegkommunikáció ezt a látszatot keltette -- az Irak elleni esetleges háború köré összpontosult. Lesz vagy nem lesz egy új Öböl-háború? Európai megközelítés szerint a háború elkerülhető, az iraki tömegpusztító fegyverek leszerelése azonban elkerülhetetlen.
Az új év kezdetére e kérdéskörben a következő helyzet alakult ki: Afganisztánban még nem fejeződött be a háború, szórványos támadások érik a békefenntartó szövetségeseket, helyenként újraszerveződik a tálib fegyveres mozgalom, a törzsi villongások alig csitulnak, sőt Hekmatjár szent háborút hirdetett minden külföldi kiűzése érdekében. Mindeddig már negyven amerikai katona vesztette életét, de vannak német áldozatok is. Irak körül szorul a hurok, nagy hadgyakorlat vette kezdetét, újabb amerikai csapatok érkeznek a térségbe, már bérelt polgári teherhajók is szállítanak hadfelszerelést, az iraki kurdok még azt sem bánnák, ha az ősellenség törökök az ő területükön át támadnának Irakra, a külföldön élő iraki ellenzék készül a hazatérésére és a hatalomátvételre, Huszein iraki elnök és csapata azonban a 12 ezer oldalas jelentéssel takarózik, amely szerint tömegpusztító fegyver nincs az országban. A fegyverzetellenőrök nem találtak semmit, már két tudóst is kihallgattak, azokat, akik annak idején a korábbi atomprogram fejlesztésében részt vettek. A háború indoklásában az Egyesült Ĺllamok vezetése kényes helyzetbe került, mert tényfeltárás helyett egyre újabb kételyeket hoz fel, gyanakvást kelt, de kézzelfogható adatok -- legalábbis a világközvélemény elé -- nem kerültek. A legújabb gyanú, hogy Irak tömegpusztító, vegyi és biológiai fegyvereit Szíriába menekítette, ott rejtette el. Szíria természetesen erélyesen tiltakozik a gyanú ellen. Izrael rakétaelhárító rakétaütegeket kapott az USA-tól, feketehimlő elleni védőoltásokba kezdett a polgári védelem munkatársai körében, ugyanúgy, mint az Egyesült Ĺllamokban. A háborús légkör, a biológiai hadviselés, az atomveszély légköre ott lebeg a világ felett, de csak feszültséget, félelmet, gyanakvást kelt.
A legvalószínűbb forgatókönyv szerint Irakban valamiféle népfelkelést robbantanak ki, amelynek sikere fölött az USA oda telepített hadereje őrködik majd, esetleg a nemzetközi közösség béketeremtés céljából engedi megszállni Irakot. Látja ezt természetesen Huszein is, s nem véletlenül tett a napokban egy sor szociális intézkedést, s mivel a nyomor a lázadások legfőbb hajtóereje, ezt igyekszik enyhíteni.
Az Irak elleni esetleges katonai támadást azonban nem nevezhetnénk második Öböl-háborúnak. Most a Sivatagi Vihar fedőnevű hadművelettel nem lehetne elintézni az iraki diktatúra megdöntésének ügyét. Az úgynevezett gonosz tengely képes ma többfrontos harcot kényszeríteni a támadóra. Közismert, lapunkban is megírtuk, hogy az atombombát Irakban keresik, de az Észak-Koreában van. Itt az amerikai--észak-koreai megállapodás alapján bezárt atomerőműről leszedték a pecséteket, leszerelték az ellenőrző kamerákat és készülnek üzembe helyezni azt az atomerőművet, amely az atombombához szükséges plutóniumot képes gyártani. Rumsfeld amerikai védelmi miniszter szerint az USA képes két lokális konfliktust is egy időben kezelni, tehát megtámadhatja a KNDK-t, amennyiben az megpróbál atomfegyvert készíteni. Az iraki mellett tehát egy újabb háborús góc réme rajzolódik ki. Kétségtelen, hogy az iszlám Szíria is belekeveredhet a háborúba, amennyiben rábizonyítják, hogy az iraki tiltott fegyvereket őrzi. Az Al-Kaida sem maradhat tétlen egy esetleges összecsapás esetén és a maga terrorista módján hol itt, hol ott támadhat igen érzékeny pontokon. Irán sem veszélytelen ország. ůj hír, hogy befejezik és megindítják atomerőművét, amely ugyancsak képes plutónium gyártására. S bár Irán Iraknak esküdt ellensége, ne feledjük, az Öböl-háború idején Huszein ide menekítette legkorszerűbb repülőgépeit, hogy az amerikai bombázások ne tegyék teljesen tönkre légierejét. Nem lehetetlen, hogy ezt a trükköt újra megismétlik, vagy már meg is tették. Kiszámíthatatlan az iszlám világ reakciója. Szaúd-Arábiától Indonéziáig képes megmozdulni egy vallási alapon működő szolidaritási hullám, amely zűrzavaros állapotokat teremt a világ nagy részében, sőt a nagy iszlám népességű nyugati országokban is. A legrosszabb, hogy ilyen esetben nem nagy hadseregek állnak majd szemben egymással egy frontvonalon, hanem szétszórt térségekben kezdődik egy háború, amely felaprózza a béketeremtők haderejét -- s így a terrorizmus nem esélytelen, mert győzni nem tud ugyan, de óriási veszteségeket képes okozni. Az Egyesült Ĺllamok két, sőt három fronton képes eredményes harcot folytatni korszerű haderejével, de a világszerte szétszórt háborús gócok elfojtásával a nyugati közösség támogatásával sem képes könnyedén megbirkózni.
Téves talán a terrorizmus elleni hadjárat egész stratégiája? Nem lenne talán jobb inkább védekezni, mint azt az El-Al izraeli légitársaság teszi, amely rakéta-félrevezető rendszerekkel szereli fel utasszállító gépeit és tökéletes ellenőrző rendszerrel szűri ki a veszélyesnek tűnő utasokat? Lehet, hogy a folyamatos és következetes védekezés jobb taktika a "gonosz országok" elleni háborúnál? Ma még nem tudjuk. Csak annyit tudunk, hogy a következetes védekezés lassan, de biztosan felmorzsolja a terrorizmus erőit, kevésbé védett területekre kényszeríti tevékenységüket. A nagy, országok ellen vívott háborúkra nem fűlik a civilizált államok foga, lásd Németország. Ez a dilemma azonban nem tart sokáig. A helyzet annyira kiélezett már, hogy a 2003-as esztendőben meg kell tenni a döntő lépést. Kételyekkel, félelemmel és szorongva várjuk, milyen is lesz valójában a terrorizmus elleni -- egybként mindannyiunk érdekében vívott -- harc alakulása.
BÁTSY GÉZA
Az Európai Unió 15 tag- és 10 tagjelölt állama december 13-án megállapodásra jutott Koppenhágában azokról a feltételekről, amelyek alapján megvalósulhat az unió történelmi jelentőségű bővítése. A megállapodás értelmében 2004. május elsején az EU tagjává válhat:
Szlovákia, Magyarország, Csehország, Lengyelország, Szlovénia, Észtország, Lettország, Litvánia, Málta, Ciprus.
Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke szerint ez a bővítés véget vet Európa megosztottságának, s a földrész először lesz egységes népeinek szabad akaratából.
Mikuláš Dzurinda miniszterelnök a Brüsszel és Szlovákia közötti megállapodást mindkét fél számára előnyösnek értékelte, s legnagyobb jelentőségét abban látja, hogy Szlovákia az euroatlanti biztonsági és gazdasági struktúrák részévé válik.
Koppenhágában eldőlt, hogy a 10 tagjelölt ország 2004 és 2006 között összesen 40,8 milliárd eurós támogatásban részesül, ugyanakkor a közös brüsszeli kasszába 14,5 milliárd eurót fog befizetni.
Szlovákia a támogatás összegéből 35 milliárd koronának megfelelő eurót kap. Egy főre számítva ez 155 eurót, azaz 6400 koronát jelent. Minél kisebb a tagjelölt országokban az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) és a gazdaság teljesítménye, annál nagyobb az EU-s támogatás.
Az egy főre jutó GDP és uniós támogatás euróban:
Litvánia 8 700 386
Észtország 9 800 357
Lettország 7 700 345
Málta 11 700 330
Lengyelország 9 200 169
Szlovákia 11 100 155
Magyarország 11 900 135
Szlovénia 16 000 125
Csehország 13 300 76
Ján Figeľ, Szlovákia uniós főtárgyalója megfelelőnek mondta a keretfeltételeket, mivel a Brüsszelben elért ajánlatokat Koppenhágában sikerült tovább javítani. 2004 és 2006 között Szlovákia Brüsszelből 837,7 millió euró tiszta többletbevételhez jut. (g)
1. A nyáron Somorján elkészült a Fórum Intézet új székháza egy emeletráépítéssel a városi könyvtár épületére. Ez a ”közelség” jelent-e az önök számára előnyt?
- Mindenképpen előnyt jelent ez számunkra, hisz eredeti elképzeléseink szerint is nem egy öncélú könyvgyűjtemény létrehozása volt a célunk, hanem egy olyan kutatókönyvtár létrehozása, amely segíti a szlovákiai magyarok társadalomtudományi kutatását. A Bibliotheca Hungarica azáltal, hogy a Fórum Kisebbségkutató Intézet részévé vált sokkal hatékonyabban, közvetlenül tudja szolgálni a kutatókat.
2. Több mint tízéves a Bibliotheca Hungarica, mely 1997-től tagolódott be a Fórum Intézetbe. Mi tette szükségessé ezt a lépést?
- Ezt egyrészt a Meciar-kormányzat által jóváhagyott alapítványi törvény számunkra kedvezőtlen rendelkezései tették szükségessé, de döntésünket nagyban befolyásolta az is, hogy úgy láttuk, a Fórum Intézet által kínált intézményi keretek jobban tudják biztosítani a könyvtár további fejlesztésének és rendeltetésszerű működésének feltételeit.
3. A Bibliotheca Hungarica a szlovákiai magyarságra vonatkozó könyv- és sajtótermék összegyűjtésének szándékával alakult 1990-ben alakult. Az eltelt több mint tíz évben milyen változáson ment át a könyvtár, milyen a könyvállománya, s mennyiben sikerült a szakosodást megteremteni?
- Amikor 1997-ben a Fórum Intézettel szerződést kötöttünk a könyvgyűjtemény átadásáról a gyarapodási naplónk szerint 3822 tételből állt könyvállományunk, amely az azóta eltelt időszak alatt megduplázódott. Hasonló jelentős gyarapodás történt a kisnyomtatványtár, a fényképarchívum, a hagyatékok, a folyóirattár és a képeslapgyűjtemény stb. állományában. A kutatók szempontjából nélkülözhetetlen, ma már 2000-kötetes kézikönyvtárt is sikerült gazdagabbá fejlesztenünk. Ezek a számok magukért beszélnek, de fontosnak tartom azt is megjegyezni, hogy az új székház építésével párhuzamosan teljesen felújítottuk a könyvtári részlegünket is, ezáltal sokkal kulturáltabban tudjuk elhelyezni gyűjteményeinket és a kutatók számára is megfelelő nyugodt feltételeket tudtunk kialakítani.
4. A könytár részét képezi a Csemadok KB könyvtára is, benne Szabó Béla hagyatékával. Feldolgozták-e ezt a hagyatékot, s érkeznek-e Önökhöz írói hagyatékot érintő ajándékozások?
- A Csemadok könyvgyűjteményének és levéltári anyagainak megőrzéséről a Fórum Intézet szerződést kötött a Csemadok elnökével.Ezek a gyűjtemények továbbra is a Csemadok tulajdonát képezik, és intézetünk felvállalta azok kezelését, megőrzését és folyamatos levéltári feldolgozását. Az egykori központi Csemadok-könyvtár állományából 2000 kötet található a Bibliotheca Hungaricában, katalogizálva, külön állományként kezelve. A másik része a Komáromi Városi Egyetem könyvtárában található. Szabó Béla hagyatékáról részletes leltárjegyzéket készítettünk, mely nyolc oldalon több száz tételben nyújt eligazítást a kutatóknak az írói hagyaték tartalmáról (családi levelezés, kéziratok, kiadókkal, szerkesztőségekkel folytatott levelezés, fényképek stb.). További hagyatékok közül megemlíteném Wallentínyi Erzsébet (Győry Dezső húgának) hagyatékát, Ungváry Ferenc valamint Prandl Sándor mintegy tízezer fotográfiát tartalmazó hagyatékát és Haltenberger Ince örökösei által adományozott 300 könyvet.
5. A Csemadok OT-tól a Fábry Zoltán levelezése is átkerült Önökhöz?
- Fábry Zoltán levelezése nem került a Bibliotheca Hungaricába. Ma is a Csemadok pozsonyi székházában őrzik és ott áll a kutatók rendelkezésére.
6. Az év közepe táján terjedt el a hír, hogy Fábry Zoltán könyvtárát is ”megöröklik”, mivel az örökös, a Csemadok OT lemondana róla. Gonosz javaslat ez, hisz az örökhagyó nem ilyen sorsot szánt életművének, s a hagyatékának sem. Azt kérdezném, az örökség mai kezelői továbbra is ”lebegtetik”-e ezt a szándékot vagy levették a napirendről?
- Ilyen javaslatról a Csemadok részéről nem tudok.
7. Hogy állnak a köteles példányokkal, a könyvkiadók mennyire veszik komolyan ezt a kötelességüket?
- A szlovákiai magyar könyvkiadókkal a kapcsolatunk továbbra is jónak mondható, rendszeresen megküldik számunkra (néha egy kis utánjárás után) a legújabb kiadványaikat. Nehezebb beszerezni a különböző intézmények által kiadott vagy a magánkiadásban megjelent könyveket. Rendszeresen figyelemmel kísérjük azonban a Szlovák Nemzeti Bibliográfia információit, és ezek alapján igyekszünk beszerezni a szlovákiai magyar kiadványokat.
8. A kutatók mennyire tekintik műhelynek az Önök könyvtárát, s mik a jövőbeli terveik?
Örömmel mondhatom, hogy a kutatók érdeklődése könyvtárunk iránt nemcsak a szakdolgozatukat író egyetemi hallgatók, hanem főleg a PhD- tanulmányaikat végző fiatal kutatók száma is növekszik. Mióta a Bibliotheca Hungarica az intézeti kutatókönyvtár szerepét is betölti , természetesen a Fórum Intézet különböző kutatási programjaiba bekapcsolódó társadalomkutatóknak is napi műhelyévé, munkahelyévé vált könyvtárunk.
(fónod)
1. Hordják, viszik a különböző irodalmi díjakat, kitüntetéseket. Az "udvar" kapja ezeket (mint a politikában) vagy a tehetségesek? Ön mikor lesz Kossuth-díjas?
Jó kérdés, bár nincs rá válaszom. Inkább csak latolgatás, megközelítő töprengés. Az elmúlt évtizedben, nagyrészt tudatosan kimaradtam az irodalmi közéletből, nem veszek tevékenyen részt mozgásában-alakításában. Benső erőit, összefüggéseit és szokásrendjét sem igazán ismerem. A budapesti -- magyarországi -- irodalmi élettel való kapcsolataimra ez még fokozottabban érvényes. Megszakadtak a szálak, újak nem kötődnek. Az olvasók is elfogynak, homályba vesznek. Persze, ebben az idő múlásának is jelentős része van. A folyamatba, ahogyan a díjazás történik, nem látok be, igazából sosem láttam bele. Persze, azt egy pillanatig sem hiszem, hogy érdemtelenek kapnák a díjakat, vagy mások talán jobban megérdemelnék, hiszen annyi a jó író! Különösebben azonban nem érdekel. Mondhatnám úgy, hogy visszahúzódtam önmagamba, írónak egészséges és termékeny helyzet, s nekem megfelel. Nem a világban sürögve pillantok magamra, hanem mintegy önmagamból kitekintve figyelem a világot! Természetesebb számomra, s hasznosabb is. Nem kell követnem kötődéseket, kötelező elgondolásokat, számomra idegen érdekeket, csak a magam igazságérzetét és benső értékrendjét. S ez megnyugtat. Magamnak felelek önmagamért! Csak a munkámnak élhetek. Rádöbbent, hogy az emberi benső, léleknek (is) nevezhetném, világnyi méretű, szinte kozmoszszerű. Egy egész élet is kevés rá, hogy megírjuk személyes élményeit, a valósággal való tapasztalatait, benső történéseit, értékrendjét és tanulságait. Olyan munka ezen dolgozni, amely önmagáért való és öntörvényű, sem elismerés, sem díj nem szükséges hozzá, egyedül csak munkabírás és fegyelem.
2. Egy "áradással" (legújabb regénye: Téli áradás címmel jelent meg) a háta mögött várja az új esztendőt. Mit kell még megírnia?
A fentiekből már kiderült, hogy valószínűleg még sok mindent meg kellene írnom. Egy regénytéma már formálódik bennem. Két korábbi regényem, A macska fél az üvegtől és a Sólyomvadászat szabad folytatása, mintegy kiegészítő és lezáró kötete foglalkoztat. Mintha trilógiák bűvölnének, ismét egy -- immár a harmadik -- hármas kötődés! Ezek a művek egy-két személy életében mintegy a sors jelentését és méreteit, az emberi lét mélységeit kutatják, közelről nézve és kis térre leszűkítve, mintegy kamaravizsgálódásként. Néha még a végzet -- igazából mi a fogalom jelentése? -- is feltűnik s megmutatja magát. A témát inkább csak érzem, ám még nem látom tisztán méreteit, sem előadásmódját, stílusát, mindössze annyit sejtek, hogy valami ilyenféle munkacímet adhatnék neki: Párbeszéd a másvilággal! Hősei tehát a halállal is közvetlen közelről szembenéznek. Azonban ennek ellenére sem lenne szomorú történet, életszerűen optimista inkább, némi kesernyés komikum kíséretében, tehát nem híján a humornak, sőt, valamiféle bölcselkedési hajlandóság is belekeveredhetne. De hát ez csak látomás és sejtelem, ami azonban már formát követel magának és tisztázatlansága sem gátolhat meg, hogy újév után, de legkésőbb a tavasz jöttén belekezdjek.
Tapasztaltam már, hogy ilyen sejtések, mihelyt az íróasztalhoz ülök, fokozatosan alakot nyernek és testet öltenek. Aztán írni kell még kisebb cikkeket, a jelenlét miatt, néhány novellát és főleg esszét, igen, esszét mindenképp, ezzel még komoly terveim vannak. A magyar Nobel-díj okán sok szó esik ma a holokausztról, mint a huszadik század embertelensége kicsúcsosodásáról, mintegy az elállatiasodás filozófiai metaforájaként. Nos, meg kellene fogalmazni, hogy az embertelenségek tengerében a holokauszt valóban a csúcs, a jéghegy csúcsa, alatta a mélyben azonban látszólag kisebb őrületek roppant tömege húzódik meg, mint a mi háború utáni "kis magyar holokausztunk", amelyek látszólagos helyi "kisebbségükben" talán még érzékletesebben mutatják a huszadik századi rémálmok igazi természetét, akár mindennapinak is nevezhető szörnyűségét; logikátlanságát és abszurditását!
Státustörvény vagy kedvezménytörvény?! -- ez volt a szlovák politika számára a megbotránkozás köve. Van-e -- Ön szerint -- ilyen helyzetekben emberi arca a politikának?
Néha, amikor magyar dolgokról, jogérvényesítésről esik szó, politikánk rendszerint, s már-már szívesen, szinte jóérzéssel megbotránkozik! Megmakacsolja magát, mintha egyéb gondjai és elvi kérdései nem is lennének, csak a magyarság létét érintők. A politika arca ilyenkor is emberi, bár gyakran nem emberséges. Néha dühös vagy türelmetlen, máskor kelletlen vagy elfogult, időnként haragosan rosszalló, sőt szinte bosszúálló. Valahol túl a pubertáson, az érettségi előtt egy tapasztalatlan s szertelen ifjú arca. Talán már sejti, ám még nem veszi tudomásul, hogy az államhatalom nemzetközpontúságának és egyhúrúságának ideje lejár és a demokráciában az ügyintézésből leginkább a kisebbségi dolgok háza táján lóghat ki a totális lóláb!
A kisebbségi lét lakmuszpapírként választja el a minőségeket és értékeket. A politikában ez ideig nincs olyan nagy egyéniség, mint Adenauer és de Gaulle volt, akik az emberiség legiszonyúbb háborúja után kezet fogtak és megegyeztek, hogy ezután békében élnek. Vagy mint Willy Brandt, aki a hetvenes évek elején "elzarándokolt" lengyelföldre és fejet hajtott a lengyel nép és Varsó szenvedéseinek a nagysága előtt. De Jimmy Cartert is említhetném, aki -- emlékszünk még rá -- Bécsben ország-világ előtt arcon csókolta Brezsnyevet! Politikánk azt sem akarja tudni, hogy a szlovák--magyar együttélés évszázados hagyománya nem frázis, sem eszmei csapda, hanem olyan folyamatos hús-vér valóság, amelyet összefonódó népélet, közös harcok és ízlésbeli-vérmérsékleti hasonlóságok kísérnek, a kölcsönös megértés számos szála és emléke, amelyet a múltban inkább csak politikai eszmék árkai, nem vérontások hasadékai daraboltak. S amely hagyomány már most fontosabb s egyre fontosabb lesz, mint az a magyar ellenségkép, amely a nemzeti politikai palettát bármikor és azonnal egyesítheti. Politikánk arca tehát még nem a felnőtt férfié! Nagy kedvvel rögtönöz, szívesen taktikázik, ahelyett, hogy jövőközpontú stratégiát alakítana magának.
Milyen könyv/esemény jelentett Ön számára igazi élményt az elmúlt évben?
Eseményként a Posonium Irodalmi Életműdíjat említeném. Talán nem is az elismerés okán, bár az is sokat jelent számomra, hanem hogy rádöbbentett: életmű áll mögöttem! Tucatnyi regény, novelláskönyvek, esszékötetek, humoros írások, paródiák. Talán úgy érezhetem, ami tőlem tellett, megtettem! A szövegekben van, kiért-miért tettem. Olvasmányélményként Márai Sándor utolsó Naplóját említem, élete utolsó éveiről szóló kötetét. Döbbenetes erővel tárja elénk egy kiváló magyar író sorsát, akinek idegenségbe és tragikus magányba torkollt az élete. Mintha azt példázná, hogy a nagy magyar író sem felhőtlen és világsikeres sorsra született, hanem nehéz gondokra, sok szenvedésre és olyan elismerés hiányára, melyet a világ halála után is ritkán ad meg neki!
Fónod Zoltán
Jelige: "V. I." A szomszéd jóval beljebb jött a kerítésével a telkemen. A községi hivatal ajánlott egy mérnököt, aki felvette a megrendelésemet a telkek kimérésére és az 5000,- Sk előleget még 1999 júniusában. Azóta hitegetett. Végül az idén adott egy rajzot az épületekről, amit senki sem kért, viszont a telkeket nem mérte be. Szeretném rendezni a viszonyokat, hogy valóban mindenki azt használja, ami az övé. A telkünket a testvéreimmel osztottuk szét egyformán. Az én telkem most 2 m-rel keskenyebb mint kellene lennie, és gondjaim vannak a járművek bejárásával. Egy becsületes mérnökre lenne szükségem. Kérem ehhez a segítségüket.
Azok alapján, amit levelében írt, önnek elsősorban ügyvédre van szüksége, ugyanis csupán a telekrajz alapján a szomszéd kerítése még nem tűnik el az ön telkéről, már amennyiben valóban ott áll. Feltételezem, hogy nem lesz hajlandó önként, csakis egy rajz alapján azt lebontani és újat építeni, hanem szükség lesz bírósági eljárásra. Ennek kiindulási alapja persze a telekrajz lesz, de az ügyvédek ismernek geodétákat, hiszen sokukkal együttműködnek. A telkek kimérése ügyében szükséges lesz bizonyos kataszteri eljárásra is, amihez ugyancsak szüksége lesz ügyvédre.
Sajnos, sem nekem, sem a szerkesztőségnek nem áll módjában önnek konkrét mérnököt ajánlani, ugyanis az nem lenne tisztességes a többiekkel szemben. Ha mindenképpen ügyvéd nélkül szeretné intézni ügyét, érdeklődjön a Kataszteri Hivatalnál, ahol ismerik a környéken tevékenykedő geodétákat. Választhat persze más, a szomszéd járásból való mérnököt is. Segítségére lehet a telefonkönyv! Mindenképpen ügyelnie kell arra, hogy írásos megrendelést adjon a mérnöknek, amiben feltüntetik a megrendelt munkát, annak terjedelmét, a kivitelezés határidejét és a feltételezett munkadíj feltételezhető összegét. Ha mást kapna, mint amit rendelt, nem köteles sem átvenni, sem fizetni.
Az olyan esetekben, ahol várhatóan bírósági perben bizonyítékként fog szolgálni a megrendelt telekrajz, jó ha a pontos tennivalókat és kívánalmakat előre megbeszéli az ügyvéd és a mérnök.
Mindenképpen azt tudom tanácsolni, hogy először forduljon ügyvédhez, vagy ügyvédhez és mérnökhöz egyidejűleg.
A per, ami önre vár, nem lesz sem rövid, sem egyszerű, sem olcsó, de a viszonyok tisztázásához mindenképpen szükséges.
Megnyugtatásként közölnöm kell önnel, hogy a mellékelt telekrajz teljesen rendben van, ugyanis az épületek (a házon kívül) nem voltak eddig bemérve, sem berajzolva (ez a tulajdonos kötelessége azonnal az épület kolaudálása után), és ami lényeges, a rajz a jelenlegi valós helyzetet tünteti fel. Ez az összehasonlítási alap a jogi helyzettel, ami a mérnök szerint azonos a mostanival. Ezt jóváhagyta a kataszteri hivatal is, aki hitelesítette a telekrajzot. Fő kérdés tehát az lesz, mivel tudja ön azon állítását bizonyítani, hogy az ön telkének 20 m szélesnek kellene lennie (szerződés, rajzok, betétek stb.). Perbe kezdeni úgy érdemes, ha önnek van igaza, és a követelése jogos. Ebben tud önnek előzetesen is segíteni az ügyvéd.
Dr. Balla Éva, Somorja
1992 karácsonyán a pápa magyar nyelven elmondott áldásával kezdte meg adását a magyar műholdas Duna Televízó. 1999-ben a Duna TV megkapta az UNESCO-tól a világ legjobb kulturális televíziójának járó Camera-díjat.
A Duna Televízió jelen van a magyarországi és főleg a határon túli magyarság otthonaiban, mindennapjaiban , megbízható információkkal szolgál.
Fennállásának 10.évfordulóján megkezdte tengeren túli adását is. A Telstar 5 műhold segítségével naponta 8 órás műsort sugároz az ún. DHT-szolgáltatás segítségével, amely előfizetéses rendszerrel kapcsolódik a műsorszóráshoz. A tengerentúli műsort minden nap 0,30 órakor kezdi a Himnusz közvetítésével. Hétköznaponként sugározza az Indul a nap c. politikai és közéleti műsorát. Közvetíti a kulturális, vallási, tudományos műsorokat, a Duna TV archívumából ismétléseket is ad.
A kerek évforduló alkalmából a Duna TV-t Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök is elismerésben részesítette. A Duna TV rendszeres adásai közé tartozik a környező országok magyar lakossága életének és problémáinak bemutatása, ismerteti a regionális jellegzetességeket, városokat, műemlékeket. Segít fenntartani a magyarságtudatot a szomszéd országok magyar közösségeiben és legújabban már a tengerentúli szórványmagyarság köreiben is. Az Egyesült Ĺllamokban felmérést végzett az érdeklődésről és az igényekről a Duna TV műsoraival kapcsolatban. Legújabban a Dunatext iránti érdeklődést méri fel a televízió a tengerentúli országokban.
Legutóbb a Duna TV-t működtető Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma a Vajdaságban tartotta kihelyezett ülését. Szabadkán Kisfalviné Ortutay Mária kuratóriumi elnök elmondta: nem véletlen, hogy a Délvidéken tartják összejövetelüket -- meg kívánják tapasztalni a kisebbségben élő magyarság sorsát és azt is szeretnék megtudni, hogy milyen szerepet tölt be a Duna Televízió a délvidéki magyarság tájékoztatásában. Mint mondta, e televízió európai küldetést is vállal, sőt az amerikai, ausztráliai műsorsugárzás is időszerű már. Ami a Kárpát-medencei magyarságot illeti, a Duna TV nemcsak tájékoztat az aktuális eseményekről, hanem mélységében háttéranyagokkal is szolgálva foglalkozik a legidőszerűbb kérdéseivel.
Magyarországon az 50-es években beindult nemzetiségi oktatás azonnal három szinten valósult meg: létrejöttek a nemzetiség nyelvén oktató, illetve a kétnyelvű intézmények, valamint azok az iskolák, amelyek a kisebbség nyelvét mint nemzetiségi nyelvet tanították. Fél évszázaddal ezelőtt a Sátoraljaújhelyi Szlovák Tannyelvű Ĺltalános Iskola a kéttannyelvű oktatási intézmények számát gyarapította. Vajon változott-e valami azóta? Többek között erre is kíváncsi voltam, amikor az iskola igazgatónőjének, Kuczík Júliának az ajtaján kopogtattam:
-- Az elmúlt 50 esztendő során sok minden megváltozott. A középgeneráció, akinek a gyermekei most látogatják az iskolánkat, a szlovák nyelvet már nem anyanyelvként szívta magába, csemetéik számára pedig a szlovák egy idegen nyelv. Bizony a heti 4-5 nyelv- és irodalomóra kivételével a szlovák minden más tantárgyból csak a szakterminológia szintjén van jelen, ez is évről évre nehézkesebben. Tanulóink -- sajnos -- az általános iskolai tanulmányaik végén csak alapfokú nyelvvizsgára képesek szlovák nyelvből. Megnevezésünk tehát már egy ideje nem fedi a valóságot, ezért névváltoztatáson gondolkodunk.
A nyelvismeret mértékét tekintve Magyarország más pontján sem jobb a helyzet, hiszen igazi szlovák tannyelvű általános iskola kizárólag Budapesten van, bár tudtommal az ottani diákok többsége is magyar ajkú. Egészen más a szlovák nemzetiség identitástudata Magyarországon, mint a magyarságé Szlovákiában, nem szerencsés tehát a párhuzamba állítás.
Zemplén megyében kik alkotják a szlovákságot?
-- Az itt élő szlovákság sosem volt olyan kompakt, mint Szarvas vagy Békéscsaba környékén. Sátoraljaújhelynek közvetlen kapcsolata nem is lenne velük, ha nem lenne a Hegyköz központja, amelynek falvaiban eredetileg szlovákok is éltek. 52 évvel ezelőtt mi a hegyközi szlovák gyerekeket tömörítő iskolaként alakultunk, ebből adódóan intézményünk akkor még a kollégiumra épült.
A szlovák származású szülők jórésze időközben Sátoraljaújhelyre költözött, s gyermekeik városiakká váltak, így pillanatnyilag tanulóinknak mindössze 30%-a igényli a kollégiumi elhelyezést, 30%-a bejáró, 40%-a pedig helybéli. Arra is van példa, hogy Ukrajnából idetelepült magyar szülők is bennünket keresnek meg. Alacsony létszámú osztályainkban családias légkörben folyik a munka, s már az első osztálytól a szlovák nyelven kívül angolt is oktatunk.
Mennyire veszélyeztetett az iskola léte?
-- A létszámapadás minden iskolát elért. A 20 ezres városban 7 általános iskola működik, s az előrejelzések szerint lesz olyan tanév, amikor mindössze 150 kiselsős lesz. A törvény értelmében nálunk már 8 tanulóval is indítható osztály, s a nemzetiségi iskolák tanulóira emelt fejkvóta jár. Az idei tanévet 158 diákkal kezdtük, évfolyamonként 1-1 osztályban. A legkisebb 14, a legnagyobb 25-ös létszámú, pillanatnyilag 15 elsősünk van. Vonzáskörzetünknek Széphalom, Károlyfalva és Rudabányácska tekinthető, de Karosról, Alsóbereckiből, Mikóházáról is jönnek gyerekek a kollégiumba, hisz az ottani ellátás rendkívül kedvezményes. Havi 3000 Ft-ért a szálláson kívül napi 5 étkezés is biztosított a diákoknak.
Milyen a kollégium kihasználtsága?
-- Miután gyermekeink száma csökkent, a kollégiumot középiskolásokkal töltötték fel. Sajnos, iskolánk és a kollégium már nem alkotnak szerves egységet, ui. városi önkormányzati tulajdonba kerültünk, a kollégiumot pedig a megye felügyeli. Ez nagy szívfájdalmunk, hiszen így a nevelőtestület tagjai már nem a kollégáink. Ilyen szempontból tehát szegényebbek vagyunk Budapestnél, Szarvasnál, Békéscsabánál és Tótkomlósnál, hiszen ők továbbra is saját kollégiumot mondhatnak magukénak, sőt Budapestnek és Békéscsabának egy intézményen belül szlovák óvodai csoportja, illetve szlovák nyelvű gimnáziuma is van. Náluk 4 éves kortól az érettségiig egyazon szlovák környezetben lehetnek a gyerekek. Sátoraljaújhelyen is megoldható mindez, csak nem egy fedél alatt. Bár a helyi óvoda szlovák nemzetiségi csoportjából sem jön hozzánk minden gyerek, és jó, ha évente 3-5 nálunk végzett diák választja az idegenforgalmi középiskola szlovák szakcsoportját. Az átlagosan húszas létszámú osztályokat így ott Szlovákiából érkező gyerekekkel töltik fel.
Hogyan tudjátok reklámozni magatokat, fenntartani a szülők érdeklődését?
-- Minden lehetőséget igyekszünk megragadni, a Zempléni Tv nemzetiségi műsorától a játszóházak, rendezvények szervezésén át a falunapokon való személyes részvételünkig.
Pedagógusaitok milyen szinten bírják a szlovák nyelvet?
-- Pillanatnyilag 18 tanerős iskolánkban 11-nek van valamilyen szintű nyelvismerete. A közoktatásról szóló törvény ugyan előírja a nyelvtudást, de a gyakorlatban nem mindig sikerül szlovákul tudó pedagógust szereznünk. A szlovákiai kirándulások segítenek valamelyest, s a Borsi Szlovák Alapiskolával is szoros a kapcsolatunk, szlovákórákat is látogatunk náluk, sőt közös tanulmányi utakat is szervezünk velük. A Terebesi Járási Oktatásügyi Hivatallal hosszabb ideje kapcsolatban állunk.
Milyen segítséget kaptok az anyaországtól?
-- A Besztercebányai Módszertani Központ minden tavasszal kéthetes ingyenes továbbképzést szervez pedagógusainknak. Az ott szerzett ismereteket a Magyarországi Oktatásügyi Minisztérium a hazai továbbképzés részeként ismeri el. Rendszeresen eljutunk a Hronecben és Detvianska Hutában található gyermektáborba is, ahol ingyenesen üdülhetünk. Sajnos, a Magyarországon megszokottá vált pályázati rendszer Szlovákiában még nagyon hiányos, így anyagi támogatás helyett inkább csak erkölcsire számíthatunk.
Zsebik Ildikó
Két idős ember beszélget a gőzölgő gyógyvizes medence szélén.
-- Tessék mondani, jót tesz a víz a reumának?
-- Száz százalékig. Én is ettől kaptam.
-- Szomszéd úr, a kutyája megette a kendermagos tyúkomat! -- szól át a kerítésen dühösen az egyik szomszéd a másiknak.
-- Köszönöm, hogy szólt, akkor ma sem adok neki enni!
Rendőr inti az iskolás kisfiát:
-- Kisfiam, ne dohányozz! Még csak hatodikos vagy.
-- De hát papa, te is hatodikos voltál, amikor rászoktál a cigire!
-- Az igaz, de én akkor már 21 éves voltam!
Két sas ül az ágon egy erdő közepén. A leány sas keservesen zokog. A fiú sas próbálja vigasztalni, de a leány sas egyre jobban zokog.
-- Hidd már el, kedvesem, hogy a gyűrűt a madártani intézettől kaptam!
Súlyos műtét után a beteg ébredezik. Egy ismerős arc hajlik fölé.
-- Doktor úr, hogyan sikerült a műtétem?
-- A műtét jól sikerült, de én nem a maga orvosa vagyok, hanem Szent Péter!
A székely hálószobájában megáll az ingaóra. Hajnal felé az öreg székely a nagy csendre felébred. Felrázza a feleségét.
-- Asszony, áll a szerkenytyű!
-- Odaforduljak? -- kérdezi álmosan az asszony.
Nagy hó van. A szomszéd panaszkodik.
-- Nézze szomszéd, milyen csúfság esett rajtunk. A házunk előtti szűz hóba belepisálták a lányom nevét!
-- És mi ebben a rossz!
-- Felismerem a lányom kézírását!