SZABAD ÚJSÁG

SZLOVÁKIAI MAGYAR HETILAP * 50. szám * 2002. december 11. * X. évf.

Tartalom:

Helyhatósági választások — mérsékelt részvétellel

Irányítani fogják az életet

Az ország több mint 2860 településén, 5883 választási körzetben mintegy 8 millió 800 ezer szavazólap várt pénteken délután a helyhatósági választások résztvevőre. Aznap és szombaton szavazataikkal a választópolgárok arról döntöttek, ki lesz az a több mint 2860 polgármester és 20 ezer önkormányzati képviselő, akik a települések életét a következő négy évben irányítani fogják.

Mint arról a Központi Választási Bizottság folyamatosan tájékoztatott, a 2002. évi helyhatósági választások minden jelentősebb zavaró körülmény nélkül, az esetek nagy többségében szabályosan, az előírásoknak és a demokrácia elveinek megfelelően mentek végbe. A választópolgárok részvétele kevés helyen haladta meg az 50 százalékot, ettől inkább jócskán elmaradt.

A szavazóhelyiségek bezárása után elzárták és lepecsételték a fennmaradt üres szavazólapokat, majd kinyitották a szavazóurnákat. A körzeti választóbizottságok tagjai összeszámlálták az urnákból kikerült borítékokat, és számukat összevetették a választók jegyzékében történt bejegyzésekkel. A pecsét nélküli borítékokat, ahol volt ilyen, kiselejtezték. Ezt követte a borítékokból kivett érvényes szavazatok összeszámlálása. Ebben a körzeti választási bizottságoknak, majd az adatok öszszegezésében a járási választási bizottságoknak a statisztikai hivatal 1100 munkatársa is segített.

Hírügynökségi jelentések szerint jól szerepeltek az MKP polgármesterjelöltjei, több mint hatvan százalékukat megválasztották. Lapzártánkig a következő eredményekről kaptunk tájékoztatást.

Pozsony
A főváros új főpolgármestere Andrej Ďurkovský, a KDM-ANO-DP-SZZP-DU jelöltje. 58 982 szavazatot kapott. 18 640 szavazattal második lett Juraj Stern, akit az SZDKU-MKP-PKP támogatott. A harmadik helyen a DSZM-es Ján Turňa végzett 7 609 szavazattal.
A főváros önkormányzatában 38 képviselője lesz KDM-DP-DU-SZZP koalíciónak, 29 képviselője az SZDKU-ANO-MKP-PKP tömörülésnek, három képviselője a Független Fórumnak, kettő a Smernek, és egy-egy a DSZM-nek, SZNP-nek, MD-nek és SZDA-nak. A csapatot négy független egészíti ki.

Kassa
A főpolgármester Zdenko Trebuľa, a Smer-MKP-ANO-SZDA jelöltje marad. 20 731 szavazatot kapott, ami a leadott voksok 43,12 százaléka. A második helyen Luboš Pastor, az SZDKU-PKP jelöltje végzett 11 523 szavazattal. A harmadikon Emil Kočiš, a KDM-DP embere, aki, 8 675 szavazatot kapott. A kassai szavazóhelyiségeket 50 881 választópolgár kereste fel, a választásra jogosul polgárok 26,68 százaléka.

Nyitra
A város új polgármestere Ferdinand Vítek, 43 éves pedagógus lett, aki az SZDKU-KDM-ANO-SZZP koalíció jelöltjeként 6 328 szavazatot kapott. Mindössze 302-vel többet, mint a második helyre szorult eddiggi polgármester, Jozef Prokeš, aki ezúttal az SZNP és az MD színeiben indult. Nyitra választópolgárainak 31,5 százaléka tartotta érdemesnek, hogy az urnákhoz járuljon. Ez négy százalékkal kevesebb, mint négy évvel ezelőtt.
Érdemes megemlíteni, hogy a 31 tagú városi képviselő-testületben az SZDKU-KDM-ANO koalíció 16 fős többséget szerzett.

Nagyszombat
A szavazatok 78 százalékát szerezte meg Nagyszombat új polgármestere, Štefan Bošnák, aki az SDKU-KDM-DP-ANO-SZZP koalíció jelöltjeként állt rajthoz. A városi önkormányzatban ennek a tömörülésnek a képviselői szereztek többséget.

Trencsén
A polgármester – meglepetésre – az SZDKU-KDM-ANO-DP jelöltje, Juraj Liška lett. A DSZM fellegvárának számító városban 4993 szavazatot kapott, míg a második helyen végzett jelenlegi polgármester, aki függetlenként indult, 2452-t. Harmadik helyre szorult a DSZM-es jelölt, Jozef Rea.Trencsénben 46 631 bejegyzett választópolgár van. 30,06 százalékuk vett rész a választásokon.

Besztercebánya
Polgármester maradt Ján Králik, a DSZM és a baloldali pártok jelöltje. A szavazatok több mint 52 százalékát szerezte meg. Ugyanakkor a városi önkormányzatban a baloldal elvesztette a többséget, azt most a jobboldali pártok mondhatják magukénak.

Zsolna
A zsolnaiaknak, úgy látszik, tetszik Ján Slota eddigi 12 évi polgármestersége. Az urnákhoz járult 28 807 választópolgár közül 16 495 rá szavazott. Slota a VSZNP színeiben indult, és jócskán megelőzte a második helyre került Andrej Sočuvkát, aki az SZDKU-KDM-PKP koalíció színeiben indult, és 5776 szavazatot kapott.

Eperjes
A polgármesteri választások győztese Milan Benč lett, akit a DBP-DSZM-SZDA-MD-SZNP tömörülés támogatott. Edig az Eperjesi Járási Hivatal elöljárója volt, és mint DBP-s számított rá, hogy hivatalától hamarosan meg kell válnia. Szavazói segítségével a jobboldali Juraj Kopčákot győzte le.

Kisebb városok győztesei

Pozsony-Óváros – Peter Čiernik, KDM, DU, SZZP, PKP
Pozsony-Ligetfalu – Vladimír Bajan, SZDKU, ANO, KDM, MKP
Pozsony-Ružinov – Pavol Kubovič, SZDKU, KDM, ANO, MKP
Pozsony-Újváros – Richard Drimmel, független
Pozsony-Dúbravka – Peter Polák, független
Pozsony-Károlyfalu – Bystrík Hollý, KDM, DP, DU, SZZP
Pozsony-Püspöki – Oto Nevický, SZDKU, MKP, ANO, KDM, DP
Somorja – Domsitz Ká-roly, MKP
Szenc – Karol Kvál, független
Dunaszerdahely – Pázmány Péter, MKP
Nagymegyer – Samuel Lojkovič, független
Galánta – Alexander Mézeš, SZDKU, ANO
Vágsellye – Tibor Baran, független
Komárom – Bastrnák Tibor, MKP
Gúta – Árgyusi Imre, független
Érsekújvár – Pischinger Géza, független
Párkány – Ján Oravec, független
Léva – Štefan Mišák, MD, KDM, SZDKU, Smer, SZDA
Ipolyság – Lőwy János, SZDKU
Fülek – Agócs József, MKP
Rimaszombat – Štefan Cifruš, független
Losonc – Milan Marko, SZDKU, ANO, DSZM, Smer, SZNP
Tornalja – Ladislav Dubovský, független
Rozsnyó – František Kardoš, SZDA, DBP
Szepsi – Zachariáš István, MKP, ANO, DP, KDM
Kassa-Óváros – Süli János, függelten
Királyhelmec – Nagy Dezső, független
Nagykapos – Bodnár Tibor, SZDKU
Diószeg – Szabó Antal, független
Nagykürtös – Jozef Sauer, DSZM
Zselíz – Nagy Géza, MKP

(zg)

Dunaszerdahely: Pázmány Péter harmadszor

Dunaszerdahelyen a választópolgárok 35%-a adta le voksát az idei önkormányzati választásokon. Sokan úgy vélték, hogy nagy csata folyik majd a polgármesteri tisztség betöltéséért, a város polgárai azonban erre alaposan rácáfoltak. Az öt polgármesterjelölt közül az MKP jelöltje, Pázmány Péter abszolút többséget szerezve került ki győztesen a választásokból, és immár zsinórban harmadszor töltheti be a polgármesteri tisztséget.

Az önkormányzat felállását is elsöprő MKP-fölény jellemzi. A 25 tagú képviselő-testületben a függetlenek számára mindössze négy hely maradt. Köztük van a polgármesteri megmérettetésben igencsak jól szerepelt — második helyen végzett — Hunčík Péter is, aki az idén áprilisban önként lemondott képviselői mandátumáról, mivel úgy vélte, nem tud érvényesülni képviselőtársai között...

Az ön személye iránti bizalom kinyilvánításán túl miként értékeli a választások eredményét? — kérdeztük a „régi-új“ polgármester Pázmány Pétert.
— Nem hangzatos, beválthatatlan ígéretekkel néztünk a választások elé, hanem magunk mögött tudva az elmúlt évek eredményeit. Építettünk, anélkül hogy romboltunk volna. Ennek elismerése a dunaszerdahelyiek döntése, valamint az elkövetkező négy évre megfogalmazott városépítő programunk teljesíthetősége iránt kinyilvánított bizalom jele.

Ön csaknem kétszer annyi szavazatot szerzett, mint legeredményesebb „üldözője“. Számított ekkora sikerre?
— Az esélyeket reálisan átgondolva úgy gondoltam, továbbra is élvezzük városunk polgárainak bizalmát. Viszont figyelembe véve azt a nagyméretű ellenkampányt, amivel az MKP jelöltjeinek szembesülniük kellett, valóban örülök és büszke vagyok, hogy városunk polgárait nem lehet megtéveszteni demagógiával és teljesíthetetlen reklámfrázisokkal.

Ellenfelei hogyan fogadták az eredményeket?
— Sportszerű versenyszellemről tett tanúbizonyságot Öllős Csaba (a polgármesterjelöltek között a harmadik lett – a szerk. megj.) , aki rövidesen az eredmények ismertté válása után személyesen felkeresett, és gratulált a győzelmünkhöz.

(oriskó)

Röviden

Kidobta a megfigyelőt. Kassa hírhedt Luník IX-es lakótelepén, ahol többségben romák élnek, a helyi választási bizottság egyik tagja kitiltott a szavazóhelyiségből egy nemzetközi megfigyelőt. Állítólag nem látta az igazolványát, viszont bizottsági társa igen. A kínos incedens a sajtóügynökség szerint a kiutasító részéről majdnem tettlegességig fajult.

Nagykürtösön majdnem vásároltak. Nagykürtösön jelentkezett a rendőrségen egy polgár, akitől egy ismeretlen férfi szavazólapokat akart vásárolni. Rá akarta venni a szavazni készülő polgárt, üres borítékot dobjon az urnába, a szavazócédulákat pedig 200 koronáért adja el neki.

Későn jöttek? Ugyancsak sajtóügynökségi jelentés szerint Csallóközaranyoson Hegedűs Sándor polgármester állítólag ittas állapotban durván szidalmazta és megfenyegette a választókörzeti bizottságok tagjait, akik pénteken 22 óra, azaz a szavazóhelyiségek bezárása után a községi hivatalban akarták elhelyezni az urnákat. Az incidensről tájékoztatták a rendőrséget és a Központi Választási Bizottságot.

Elővigyázatosság. A Központi Választási Bizottság határozata szerint a komáromi járási választási bizottság tagjai Szentpéteren részt vettek a szavazatok összeszámlálásában, mert a KVB értesítést kapott a szavazás eredményeinek esetleges manipulálásáról ebben a községben. A KVB a három szentpéteri választókörzetbe két tagot és egy megfigelőt küldött ki.

Lefizetés, kizárás? A királyhelmeci Pro Pátria polgári társulás azzal vádolta meg Pásztor István polgármesterjelöltet, hogy lefizette a roma választókat, szavazzanak rá. A királyhelmeci választási bizottságnak a vesztegetésről nem volt tudomása. A Pro Pátria társulás panaszkodott amiatt is, hogy tagjainak nem tették lehetővé a választások lefolyásának és a szavazatok összeszámlálásának megfigyelését. Ugyanakkor a Majláth Alapítvány embereit ebben nem gátolták. (ab)

Növekszik a gyanú? A Polgári Szem társulás ugyancsak amiatt emelt panaszt, hogy néhány választási körzetben, például Királyhelmecen, Tornalján, Bystranyban és Prašicéban nem tették lehetővé tagjai számára a választások lefolyásának és a szavazatok összeszámlálásának megfigyelését. Marian Gabriel, a társulás igazgatója úgy véli, az ilyen tilalmak csak növelik a lakosságnak azt a gyanúját, hogy egyesek meghamisítják a választások eredményeit. Szerinte a törvény is hibás, mert nem rendelkezik egyértelműen.

Tilos közvélemény. Nagysurány egyik polgármesterjelöltje péntek este feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, aki a kampánycsend idején plakátokat ragasztott ki, amelyeken közvélemény-kutatási eredmények voltak arról, hogy a surányiak kit szeretnének polgármesterré választani.

5200 rendőr. A választások zavartalan lefolyására országszerte 5200 állami rendőr felügyelt. Több településen segítségükre voltak a városi rendőrök is. Peter Schmidt országos rendészeti kapitány szerint a rendőrség egyetlen olyan bűncselekményt sem észlelt, amely komolyabban megzavarta volna a választásokat.

Vissza a tartalomhoz

Visegrádi csúcs Szlovákiában

Lezárul egy szakasz

A Pozsonyhoz közeli Vöröskő várásban ünnepi vacsorával kezdődött pénteken a visegrádi négyek kormányfőinek találkozója. Medgyessy Péter magyar, Leszek Miller lengyel és Vladimír Špidla cseh miniszterelnököt a házigazda, a soros elnökséget ellátó Szlovákia kormányfője, Mikuláš Dzurinda fogadta. A formalitásoktól mentes megbeszélésre egy héttel az Európai Unió kulcsfontosságú koppenhágai csúcstalálkozója előtt került sor, s a napirenden főleg az unióba való belépés még formálható feltételei szerepeltek. A négy kormányfő megállapodott abban, hogy a csatlakozási tárgyalások utolsó szakaszában is összehangolják lépéseiket, mégpedig azzal a nem titkolt céllal, hogy a dán elnökség alatt eddig felkínált feltételeknél jobbakat érjenek el a koppenhágai csúcson. A lépések összehangolása, persze, nem jelenti az egységes eljárást, hiszen a partnerek érdekei bizonyos területeken eltérők is lehetnek.

A szombati megbeszéléseken, amelyeket a szomo-lányi kastélyban tartottak, a már pénteken elutazott magyar és cseh kormányfőt Kiss Elemér, a miniszterelnöki hivatal vezetője, illetve Cyril Svoboda külügyminiszter helyettesítette. Leszek Miller lengyel kormányfő a v-4-ek eddigi együttműködését azzal, hogy a partnerek az EU tagjai lesznek, lezáruló szakasznak nevezte, majd sürgette a folytatásra vonatkozó elképzelések kimunkálását. Véleménye szerint a v-4-ek csoportja továbbra is megőrizhetné eddigi identitását, s új feladatként foglalkozhatna a globalizálásra és a nemzetközi terrorizmusra való reagálással. (a)

Vissza a tartalomhoz

A koalíciós tanács ülése

A státustörvényről

A koalíciós tanács pénteki ülésén szóba került a magyar kedvezménytörvény is, de a partnerek, sajnos, nem jutottak közelebb a feltételezhető megoldáshoz. Az ülésről beszámoló Pavol Rusko kijelentette: „Nem kerestük a politikai megegyezés lehetőségét, mert az adott helyzetben minden bizonnyal nagyon nehéz lett volna megtalálnunk.”

Az SZDKU-nak, az ANO-nak és a KDM-nek az az álláspontja, hogy továbbra is tárgyalni kell ugyan a kedvezménytörvényről a magyar féllel, de csak a szlovák–magyar államközi szerződés alapján.

Rusko úgy gondolja, hogy ha a magyar parlament a szlovák fél fenntartásai ellenére jóváhagyja a módosított státustörvényt, az hátrányosan befolyásolhatja kölcsönös kapcsolatainkat. Nem zárta ki, hogy abban az esetben a szlovák parlament ellenintézkedésként olyan törvényt fogadna el, amely megakadályozná a magyar törvény érvényesülését Szlovákia területén.

Az ilyen, a szlovákiai magyarokat károsító ellenintézkedés veszélyeire Bugár Béla is felhívta a figyelmet. Bizonyosan hatással lenne az MKP magatartására.

Rusko egyébként nem tart “drámai koalíciós válság” kialakulásától, sem a koalíció szétesésétől.
A tanács döntött arról, hogy a jövő évi költségvetés jóváhagyása alkalmával nem kerül sor a képviselők fizetésének valorizálására.
Hrušovský házelnök összehívja a frakcióvezetőket, hogy a képviselők néhány kiváltságának eltörléséről tárgyaljanak.
A közigazgatási reform befejezésének kormánybiztosa Viktor Nižňanský lesz, akit a KDM és az SZDKU jvasolt erre a posztra. A megyék számát ebben a megbízatási időszakban nem fogják megváltoztatni.

Egyetértettek a partnerek abban is, hogy az informatika területe az oktatásügyi tárca helyett a közlekedési és távközlési minisztérium hatáskörébe tartozzon. (gz)

Vissza a tartalomhoz

Beszélgetés Gyurovszky László építésügyi és régiófejlesztési miniszterrel

Mire számíthatnak az egyes régiók?

Az építésügyi és régiófejlesztési minisztérium élére a kormányváltás után új személy, Gyurovszky László került. A miniszter úrral többek között a szaktárca jövőbeli terveiről beszélgettünk.

Ha jól tudom, ön villamosmérnök. Éppen ezért kicsit meglepő, hogy az építésügyi és régiófejlesztési minisztérium élére állt. Miért döntött az MKP vezetősége úgy, hogy a végzettségéhez képest idegen ágazat élére helyezi?
— Az összes miniszteri posztra való jelölésről az MKP javaslatára az országos tanács döntött, tehát ezt a kérdést az országos tanács tagjainak kell feltenni. Mindenesetre igyekszem a lehetőségeimhez és a képességeimhez mérten a feladatnak megfelelni.

Nem sokkal a kinevezése után elmondta: a fő hangsúlyt a régiófejlesztésre szeretné helyezni. A gyakorlatban ez mit jelent?
— Szlovákia 2004 május elsején bekerül az Európai Unióba, és a határidőig fel kell az országot készíteni arra, hogy a strukturális alapokból és a kohéziós alapból meríteni tudjunk. Tehát az ország és ezzel a minisztérium életében alapvető változás áll be: tagjelölt országból EU-taggá válhatunk. Megváltoznak a kötelességeink és megváltoznak a jogaink is. Ez a tény hosszú távra meghatározza Szlovákia pénzügyi és gazdasági helyzetét, éppen ezért a minisztérium ezekre a változásokra készíti fel azokat, akiket mindez érint, vagyis a megyéket, községeket, magát a minisztériumot, és azokat a szervezeteket, amelyek szeretnének a strukturális alapokból meríteni.

Mik a konkrét tervei?
— Konkrét terveinket a kormányprogram tartalmazza. Jelen időszakban azon részfeladatok megoldásán dolgozunk, amelyek a kormányprogramból a számunkra adottak. Ezek három területet érintenek: a régiófejlesztést, az építésügyet és a lakásfejlesztést. A lakásfejlesztés területén szeretnénk azokat a programokat folytatni, amelyeket az előző időszakban a minisztérium kialakított, mégpedig a bérlakás-építési, valamint a pályakezdő fiataloknak és fiatal családoknak nyújtott támogatási programot, de a többi programot is. Szeretnénk, ha az állami támogatás elosztása megfelelő módon történne, tehát olyan törvényt készítünk elő, amely rendszerbe foglalja az állami támogatás mértékét és módját a lakásépítés terén. Ez ugyanis 2002-ben hét és fél milliárd korona volt, 2003-ban pedig hétmilliárd koronát tesz ki, tehát elég jelentős összegről van szó ahhoz, hogy egységes rendszerbe kelljen foglalni. Továbbá: szeretnénk az építésügyi előírásokat az EU-s előírásokkal harmonizálni, hogy a Szlovákiában gyártott termékek versenyképesek lehessenek a nyugati piacokon, azaz ne kelljen minden egyes esetben vizsgálatoknak alávetni. Ami a régiófejlesztést illeti, mint már említettem, több konkrét feladatot szeretnénk ellátni, tehát szeretnénk a Nemzeti Régiófejlesztési Tervet úgy jóváhagyatni, ahogy azt az eddigi tárgyalások meghatározták. Szeretnénk lezárni a régiófejlesztési fejezetből adódó feladatokat is, és 2004 május elsejével működőképessé tenni az összes olyan szervet, amely hivatott arra, hogy Szlovákia pénzforrásokat meríthessen a strukturális és a kohéziós alapból.

A Nemzeti Régiófejlesztési Terv mi célt szolgál?
— A Nemzeti Régiófejlesztési Terv azt a célt szolgálja, hogy Szlovákia ki tudja használni a strukturális alapból s a kohéziós alapból adódó lehetőségeket. Ezek az alapok teljesen más rendszer szerint működnek, mint az előcsatlakozási programok (tehát a Phare, az Ispa és a Sapard), valamint a határon átnyúló együttműködési programok. Amennyiben Brüsszelben elfogadják a tervet, a felelősség nagymértékben Szlovákiára hárul majd, vagyis a döntések itt születnek, s nem kell minden egyes projekthez Brüszszel jóváhagyása. Természetesen előfeltétel, hogy minden a régiófejlesztési tervvel összhangban legyen.

A Phare határ menti együttműködési program a kormányhivataltól a szakminisztériumhoz kerül. Mire számíthatnak a pályázók az elkövetkező hetekben, hónapokban?
— Lényeges változás, mivel az EU-s szabályok változatlanok maradnak, nem történik. Azt szeretnénk, ha a döntések átláthatók lennének, és minél több információt tudnánk azok számára nyújtani, akik a programokat szeretnék megvalósítani. Jelen pillanatban négy határon (Magyarország, Csehország, Lengyelország és Ausztria) folyik az együttműködés.

A közeljövőben mi alapján dől el, hogy melyik régió mennyi támogatást kap?
— Ez mindig a projektek minőségétől, mennyiségétől és a konkrét feltételektől függ. Az előírások rendkívül szigorúak, és szó sem lehet arról, hogy önkényes döntés szülessen. Elsősorban a régió rászorultsága, a megfelelő feltételek, a mérhető eredmények alapján dől el, melyek a legjobb projektek. Alapvető érdekünk és célunk, hogy világos kritériumok alapján dolgozzunk, s a döntések egyértelműek és ellenőrizhetők legyenek.

ZOLCZER LÁSZLÓ

Vissza a tartalomhoz

Ismét ássák a csatabárdot?

A szlovák politikai színtéren, úgy tűnik fel, ismét eljött az ideje, hogy kedvezménytörvény-ügyben ássák a csatabárdot. Nemcsak Eduard Kukan helyezte kilátásba a megtorló intézkedéseket, hanem kormánypártiak és ellenzék is egy síkba kerültek. Mečiar pártja éppúgy lendületbe hozta magát, mint a polgári ANO vagy a kereszténydemokraták, Pavol Hrušovskýval az élen. Kérdés, az önkormányzati választások után csillapodnak-e a kedélyek...

Elsőként Kovács László magyar külügyminiszter fogalmazta meg azt a gyanúját, hogy Mikuláš Dzurinda szlovák miniszterelnök egy hete nem tárgyalni, vagy megegyezni ment Budapestre, hanem az önkormányzati választások előtt — üzenni akart a szlovák választóknak. Jó szlováknak akarta mutatni magát, és ez bejött neki... Csalafinta trükk, de van ilyen! Itthon a kormánypártiak (az MKP-t leszámítva!) és az ellenzék szinte tapsikoltak Dzurindának.. Azzal, hogy leseperte az asztalról a státustörvényt, egyszerre ő lett a „hazafi“.

Ki a fene érti, hogy miért ment Pestre, ha nem volt miről tárgyalnia?! Ahogy azt is nehéz felfogni, a múlt év őszén miért volt csupa derűlátás, amikor a szlovák — magyar együttműködésről kérdezték?! Hónapokon át csupán két kérdésben kérdőjelezte meg a kedvezménytörvényt. Az egyik az exterritorialitás, azaz a a területenkívüliség volt, a másik az irodák működése. A mostani tanácskozásra már tizenötöt fiadzott a kincstári okosság... A megértés és a jó szándék egyértelmű hiányáról van szó, meg talán arról is, hogy az új kormány lakosságot sújtó intézkedéseiről eltereljék a figyelmet. Naivitás azt hinni, hogy a kormányfőt tanácsadói nem tájékoztatták arról, hogy — a MÁÉRT tanácskozás javaslata alapján! — módosul a törvény. Ha Dzurinda rendre és kitartóan „pedálozik“ is egyik ellentmondásból a másikba, ezt a látogatást a naivitás rovására aligha lehet írni. Egyrészt, mert Dzurindát nem érdekelték a változások, másrészt, mert ő nem Bugár Bélával egyeztetett, hanem a kereszténydemokratákkal. Tejtestvérei adták a kezébe a „lapot“, ezért arról meg is feledkezett, hogy Bugár Bélával is tárgyalt. Úgy lett VALAKI, hogy (mint a kiskertajtót), becsapta azokat, akik hittek neki. Ez a politikában nem bűn, a politika eredendően ilyen... Kiszámító, hazug és gyalázatos!? Mikor, mi jön be...Tisztelet, persze a kevés kivételnek, mert azért kivételek is vannak!
Azok, akik (egy félresikerült törvényből!) nem a gondoskodást vélik kicsengeni, hanem „Nagy-Magyarország“ praktikái és az „elszakadás“ kísértése miatt riognak, balgák és naívak. Nem akarják tudomásul venni, hogy ez a világ, nem az a világ! Egyébként is, legújabb kori történelmünkben, határok, a nagyhatalmak segédlete nélkül, (1989 után) csak Csehszlovákiában (meg a Balkánon, illetve a volt Szovjetunióban) változtak, de a trianoni határok, meg a párizsiak is, változatlanok maradtak. Ezeket az új idők szele, meg az EU söpri majd el, akár csak Nyugat-Európában.

A „határon kívüliség“ is csak addig bűn, míg az érintettek meg nem állapodnak. A megannyi Phare- és a civilszervezetek támogatásai is így „honosodtak“ meg az elmúlt évtizedben Szlovákiában. Az „irodák“ esetében pedig már a végrehajtási rendelkezések úgy szóltak, hogy ezek tájékoztató szerepet kaptak, s nem egy „idegen“ államot képviselnek.. Abban pedig igazán nincs beleszólása sem Dzurindának sem a szlovák kormánynak, hogy Magyarországon milyen utazási, tanulmányi stb. kedvezményt kaphatnak a határon túli magyarok. Ahogy a magyar félnek sincs beleszólása abban, hogy Szlovákiában (vagy Romániában) milyen kedvezményben részesülnek a külföldi szlovákok (románok). Mellesleg: a német, az olasz, sőt a szlovák jogszabály sem korlátozza a kedvezményeket, illetve az alapítványi vagy állami támogatásokat csak a saját országa területére.

Egyébként is, képtelenség azt hinni, hogy valaki is nem nemzeti kötődése alapján, hanem húszezer forintnyi (alig három ezer korona!) oktatási–nevelési támogatás szerint választ gyermekének iskolát. Főben járó hiba tehát a támogatást „fejpénznek“ tekinteni, vagy alamizsnának nézni. Minimális „figyelmességről“ van szó, és csak a kisszerű politikai gyakorlat „nevesítése“ szerint lehet „etnikai diszkriminációként“ kezelni. Egyébként maga Dzurinda mondta, hogy az oktatási együttműködés keretében legalizálható az ügy. De akkor minek a cécó, s kinek kell a színjáték? A hangosak és a cifrálkodók szokták ezt így csinálni... Még szerencse, hogy a magyar—szlovák alapszerződést 1995-ben aláírták, különben ez is martaléka lehetne az ilyen „bölcs“, és köldöknéző politikának.
Egyelőre, persze, arról sincs szó, hogy a pártok koalíciós tanácsa „visszatérítse“ Dzurindát a tárgyalóasztalhoz, hisz politikai akarat nélkül, az önkormányzati választások előestéjén ez szóba sem jöhet. Elvégre egy magát demokratikusnak tartó országban vannak jákékszabályok. A hét vége így azzal telt el, hogy a magyar fél elutasította a Dzurinda által öszszelapátolt tizenöt pontot. És, hogy Erik Jürgens holland diplomata, az EP kisebbségjogi megbízottja „házal“ Szlovákiában, Magyarországon meg Romániában, talán azért, hogy jobb belátásra térítse a feleket. Mert Európának (és talán a ügyben elfogult Jürgensnek ) nem lehet mindegy, hogy min viaskodnak azok, akik Európába tartanak...
Még szerencse, hogy a „mélynemzeti“ és „mélydemokratikus“ szlovák pártok eddig nem jöttek rá arra, ez törvény (a hasonló törvények szokása szerint!) a saját nációját is „diszkriminálja“! Biz ‘ ám! Mert nem mindenki akar „igazolványosdit“ játszani, ahogy nem mindenki akar (vagy tud!) például jó demokrata lenni. A kedvezményekben pedig csak azok részesülnek, akik „hovatartozásukat“ igazolvánnyal is bizonyítják. Mikuláš Dzurinda (meg a kereszténydemokraták) ezzel a felfedezéssel akár „felebarátivá“ is szelídíthették volna kancsal kacsmargásaikat, csatabárdásó igyekezetüket... Több nap, mint „kolbász“, egyszer, persze az igyekezet is elfogy! Vigasznak ez sem rossz!

Fónod Zoltán

Vissza a tartalomhoz

A kormányt az adóbevételek érdeklik

Készül a munkajogi kódex módosítása

Április elsején lépett hatályba az új Munka Törvénykönyve, amely a nemzetközi szabályozásnak megfelelően alakította át a szlovákiai munkajogi viszonyokat. Tény és való, hogy számos szociális szempontot is beleépített a törvénycikkelyekbe, ilyen eszközökkel azonban szerte a világban élnek államok, mivel a piacgazdasági rendszerekben a hatalom gyakorlói más eszközökkel nem nagyon tudják befolyásolni a munkaerő-piaci helyzetet. Az előző kormány tehát abból indult ki, hogy Szlovákiában a heti munkaidő maximalizálásával munkahelyeket teremthet olyanoknak is, akik kiszorultak a foglalkoztatásból. Az új szabályozás hatályának első nyolc hónapja viszont még nem igazolta vissza ezt az igyekezetet, s úgy tűnik, erre már nem is lesz mód, mert az év végéig elkészül a jogszabály újabb módosítása, amely visszaállítja a korábbi gyakorlatot.

Azok, akik a heti maximálisan 58 órás munkaidővel és az éves túlórák számának meghatározásával el akarták érni, hogy a munkáltatók újabb emberek százaival és ezreivel létesítsenek munkaviszonyt, elszámolták magukat. A Munka Törvénykönyvének módosítását ugyanis nem követte a járulékfizetési rendszer megreformálása, holott ez az a terület, amely igazán ellenérdekeltté teszi a munkáltatókat abban, hogy tartós vagy átmeneti munkaviszonyt létesítsenek újabb és újabb munkavállalókkal. A munkáltatók bérköltségei ugyanis nem csupán a munkavállalónak kifizetett bért jelentik, hanem továbbra is hordoznak 38 százalékos társadalombiztosítási járulékkötelezettséget és egyéb — például étkeztetési, munkahigiéniai stb. — hozzájárulásokat is, amivel a bérköltség hozzávetőleg ötven százalékkal megemelkedik.
A munkanélküliség tehát április óta sem csökkent lényegesen. Hogy hosszú távon hozott-e volna kedvező eredményeket az új kódex, azt most már szinte felesleges firtatni.

Az új kormány elképzelései szerint ugyanis takarékoskodni kell. Elsősorban a szociális ellátó rendszeren és a közszolgáltatáson (pl. egészségügyi gondoskodás, foglalkoztatási hozzájárulás). A januártól bekövetkező árliberalizáció, amely tetemes megélhetési költségnövekedést hoz magával, de a vállalkozói szféra költségeit is növelni fogja, szintén együttjár azzal, hogy ellenérdekeltté teszi a munkáltatót újabb munkahelyek teremtésében. Az olyan munkahelyekében, amilyeneket a most hatályos munkajogi törvények feltételeznek. Logikus következménye ennek, hogy a törvényt módosítani kell.

A módosítás már körvonalazódott. Vissza akar térni a kormány a munkaidő maximalizálásának eltörléséhez. Abból a filozófiából indul ki, hogy mindenki annyit dolgozhat, amennyit bír. Tehát az új javaslat csak az egy munkáltatónál vállalható heti munkaidőt korlátozza, 48 órára. Azt nem határozza meg, hogy mellette hány további állást vállalhat még az érintett egyén. A kormányzat ugyanis abban érdekelt, hogy minél több legyen az adóbevétele, s ha könnyített feltételek mellett további jövedelemhez juttat embereket, a személyi jövedelemadókból több pénzhez jut maga is.

Az új kormányzat a foglalkoztatás kulcsának a vállalkozókat, a munkáltatókat tekinti. Ők tudnak munkahelyeket teremteni, ha ebben érdekeltté teszik őket. Ezért a módosítás könnyíteni fogja a munkaviszony megkötésének és felbontásának feltételeit. Vagyis: sokkal egyszerűbb lesz részmunkaidőre, meghatározott időre embereket felvenni, és kevesebb kötelezettséggel jár majd az elbocsátásuk is. A mellékállások esetében fennmarad a szabályozás, hogy az így foglalkoztatottak után nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni, a munkáltatónak ezáltal lényegesen csökkennek majd a közteherviselési kötöttségei.

A munkaügyi és népjóléti tárca elképzeléseiből az olvasható ki, hogy a mellékfoglalkozások terén várható lényegesebb növekedés. Hogy ez csökkenti-e majd a munkanélküliségi rátát Szlovákiában, az igencsak kétes.

Ami csökkentheti néhány ezerrel a munkanélküliek számát: hogy újra létesíthető munkaviszony férj és feleség között, amennyiben az egyikük vállalkozó. Ezzel kiszűrhetők a munkanélküliek ellátó rendszeréből azok, akik a rossz törvény miatt csúsztak bele, mivel — bár házastársuk vállalkozásában komoly munkát végeztek, de azt nem lehetett legalizálni, így — önkéntesen munkanélkülieknek számítottak.
Egy dolog azonban nagyon világos: a kormányzat a gazdasági-szociális megszorításokat legalább a középréteg esetében szeretné valamilyen formában „kompenzálni”. Ennek a legolcsóbb módját találta meg abban, hogy a törvényben visszatér a mellékfoglalkozások szabad engedélyezéséhez, megteremtve azt a lehetőséget, hogy aki képes rá és bírja, akár három-négy munkahelyet töltsön be párhuzamosan, s így keresse meg azt az összeget, ami családja szinten tartásához elengedhetetlenül szükséges. (A hosszú távú következményeket nem kormányzati feladat szem előtt tartani. A társadalomlélektani és lélektani következményeket sem szokás belekomponálni a makroökonómiai megoldásokba. Kormányzati feladat csupán a lehetőség megteremtése. Ez pedig adott lesz.)

És mivel a kormány komolyan eldöntötte, hogy a jövő évtől tandíjkötelessé teszi a felsőoktatást — kielégítő támogatási rendszert viszont nem tud teremteni hozzá —, visszahozza a foglalkoztatási rendszerbe a szerződéses munkaviszonyt, ami heti 15 órás munkaviszonyt tesz lehetővé — járulékos munkáltatói terhek nélkül. A főiskolák és egyetemek hallgatói ezzel lehetőséget kapnak arra, hogy a tanulmányaik végzéséhez szükséges pénz előteremtésében maguk is részt vegyenek. Ez a megoldás egyszerűbb — bár cinikusabb —, mint hatékony ösztöndíj-rendszert kialakítani. Az utóbbi ugyanis ott tart Szlovákiában, hogy már jelenleg is csak a létminimum szintje alatt élők számára elérhető. És mint ismeretes: a létminimum összegét — a megélhetési költségek tetemes emelkedése ellenére — nem fogja még csak valorizálni sem a végrehajtó hatalom. Helyette a Munka Törvénykönyvében ad lehetőséget a diákoknak, hogy heti 15 órát dolgozzanak. Ez a lehetőség a 16 éven felüli középiskolások előtt is nyitva áll majd. Szembe kell tehát nézni azzal, hogy rövidesen újra megérkezünk Nyilas Misi korába és világába.

Fehér Zsófia

Vissza a tartalomhoz

Itthon

A kormány 11. ülése

A kormány december 4-én tartotta meg 11. ülését. A testület döntése értelmében megváltoznak egyes behozatali cikkek, például textilféleségek és egészségügyi berendezések vámtarifái. A költségvetés ezen a címen 1,7 milliárd korona kieséssel számol, tehát csökkenteni kell a büdzsé kiadásait is. A kabinet az illetékességi törvénnyel is foglalkozott. A jogszabály módosítása értelmében megszűnik a privatizációs minisztérium, és a vízügy felügyelete a környezetvédelmi minisztérium hatáskörébe kerül. A külföldi kereskedelmi és gazdasági kirendeltségek irányítását a külügyminisztérium veszi át. A kormány döntött arról is, hogy az uniós felzárkózás érdekében szabaddá teszi néhány mezőgazdasági termék árát, és Szlovákia elismeri a Csehországban végzett laboratóriumi termékvizsgálatok eredményeit. A kabinet arról is határozott, hogy felmondja a Kínával 45 éve kötött barátsági és együttműködési szerződést, amelyet annak idején még Viliam Široký írt alá.

Jürgens a kedvezménytörvényről

A magyar kedvezménytörvényről tárgyalt Pozsonyban Erik Jürgens, az Európai Parlament emberjogi bizottságának elnöke. Találkozott Dzurinda kormányfővel, Bugár Bélával, a parlament alelnökével, az MKP elnökével, valamint Eduard Kukan külügyminiszterrel is. Mivel útját Magyarországon és Romániában is folytatja, megbeszéléseiről csak később nyilatkozik. Jelentését az EP január 19-én fogja megvitatni.

Kukan a magyar válaszról

Eduard Kukan külügyminiszer a sajtó képviselői előtt kijelentette, megérkezett a magyar fél válasza Szlovákiának a státustörvénnyel kapcsolatos, 15 pontba szedett kifogásaira. Elmondta, tanulmányozzák az anyagot, és hamarosan reagálnak rá. Szlovákia megegyezésre törekszik, de nem fogja megengedni, hogy a magyar kedvezménytörvény hatályba lépjen az ország területén. A szlovák fél elismeri a magyar államnak azt a jogát, hogy gondoskodjon a külföldön élő magyar nemzetiségű emberekről, de ragaszkodik ahhoz, hogy a törvény biztosította kedvezményeket azok csak Magyarország területén vehessék igénybe.

Nemzeti régiófejlesztési terv

A múlt héten megtartotta első ülését a kormány régiófejlesztési tanácsa. Elnöke, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes az ülés után többek közt kijelentette, az unió elvárásai szerint Szlovákiának a jövő év derekáig nemzeti régiófejlesztési tervet kell kidolgoznia. Ez feltétele lesz az uniós alapok merítésének. Gyurovszky László építésügyi és régiófejlesztési miniszter szerint a terv kidolgozása az ütemterv szerint folyik, november végéig elkészültek a részprogramok, december végéig a kormány megkapja a tervezetet, így már januárban tárgyalhat róla.

Drága tisztogatás

2010-ig még mintegy 341 millió koronát kell fordítani azoknak a helyeknek a megtisztítására és felújítására, ahol a volt szovjet hadsereg egységei állomásoztak. Ebből az összegből 245 milliót fordítanak a sliači, vlkanovái, rimaszombati és komáromi térségek rendbehozatalára. 2002. november 30-ig a szanálási munkák a védelmi minisztérium hatáskörébe tartoztak, viszont egy kormányhatározat értelmében december elsejétől a környezetvédelmi tárca gondoskodik róluk, de annak a tennivalók elvégzéséhez egyelőre nincs elegendő pénze.

Ami megengedhetetlen

A csatlakozási tárgyalások helyzetéről, az integrációs folyamat ügyviteli biztosításáról, valamint az előcsatlakozási alapok merítéséről tárgyalt november 25-én a kormány miniszteri tanácsa. Az ülésről Csáky Pál miniszterelnök-helyettes tájékoztatta a sajtót. Rámutatott, a negociációs tárgyalásokkal sikerült megbirkóznunk, de az egyes fejezetekben vállalt feladatokat még nem teljesítettük. Ezek megvalósítását a parlament ellenőrizhetné, s annak kellene nagyobb politikai nyomást kifejtenie a tárcákra, hogy teljesítsék, amit vállaltak. Ehhez már csak másfél évük van. Az előcsatlakozási alapokkal kapcsolatban Csáky hangysúlyozta, teljességgel megengedhetetlen, hogy a rendelkezésre álló eszközöket ne merítsük.

Bizottságok a büdzséről

A parlament művelődési, tudományos, sport-, ifjúsági, kulturális és médiabizottsága javasolni fogja a plénumnak, hogy a jövő évi költségvetés 11,5 milliárdos oktatásügyi fejezetét hagyja jóvá. Ebből az összegből 4,2 milliárdot kap majd a tudomány és a kutatás, 750 millióval többet, mint az előző évben. Ferdinand Devínsky, a bizottság elnöke kijelentette, a kultúra valószínűleg kevesebbet kap a kelleténél (3,3 milliárdot), de a jelenlegi gazdasági helyzetben többre nem futja. Egyetértett a költségvetés tervezetével a nemzeti tanács védelmi és közbiztonsági bizottsága is.

Tisztviselők kerestetnek

A Köztisztviselői Hivatal 18 minisztériumi állásra írt ki pályázatot, amelyre december 15-ig lehet jelentkezni. Az új tisztviselőknek elsősorban az európai uniós ügyeket kell majd koordinálniuk az egyes tárcáknál. Az uniós teendőkkel kapcsolatban két éven belül mintegy 300 új minisztériumi és önkormányzati alkalmazottra lesz szükség. (sz)
Alapkövetelmény az idegen nyelvek – angol, francia, német – kifogástalan ismerete. A megfelelő személyek állítólag bérpótlékra és más előnyökre is számíthatnak.

Megbízható partner leszünk?

A Közérdekű Kérdések Intézetének felmérése szerint a lakosság többsége meg van győződve arról, hogy Szlovákia mint NATO-tag megbízható partner lesz. Ez a véleménye a megkérdezettek 71%-ának. Az ellenkezőjét a válaszolók nem egészen 20%-a állította, minden tizedik pedig nem tudott válaszolni. (sz)

Vissza a tartalomhoz

„A dolgok szépsége a szeretetben rejlik.” (Anatole France)

Meg tudunk-e még állni?!

Minden keresztény ember tudja, hogy az advent Jézus születése ünneplésének előkészítő ideje. Maga a szó latin eredetű, jelentése: megérkezés, eljövetel. A négy hétig tartó adventi idő, éppen úgy, mint a böjti időszak, a hívő ember számára évszázadokon át vallásos hangulatban töltendő bűnbánati időszak volt. Felhívás, egyházi parancs arra, hogy magukba mélyedjenek, megbánják bűneiket, s hogy megbocsássanak az ellenük vétkezőknek, miközben böjtöléssel testüket is méregteleníteni, „tisztítani” kellett.
A szocializmus éveiben a karácsony — Jézust mellőzve — a szeretet ünnepe, az advent pedig a nagy bevásárlások, az ajándékok „beszerzésének” s az év végi hajráknak az ideje lett.
Az elmúlt 13 év újabb hajtűkanyart produkált: a keresztény emberek megpróbáltak visszatérni karácsony megünneplésének eredeti módjához, ugyanakkor a korábban beidegződött bevásárlási láztól, a „karácsony előtti rohanástól”, a munkahelyek által megkövetelt kötelező évzáró összegzésektől sem tudtak megszabadulni.
Következő közvéleménykutatásunk a Csallóköztől a Bodrogközig terjedően próbál képet adni arról, milyen lelkületben, s milyen anyagi körülmények között készülnek olvasóink az idei karácsonyra.

M.N. 45 éves — Pozsony
— Sose voltam bigott katolikus, de azelőtt is hívő ember voltam. A karácsony előtti időszak szent volt számomra, s mindig próbáltam úgy viselkedni, hogy a környezetemben élő emberek érezzék: szeretet árad belőlem, elfogadom őket a hibáikkal együtt, s szeretném, ha ők is elfogadnának engem. Nem volt év, hogy ne csináltam volna adventi koszorút, hogy ne gyújtottuk volna meg családommal vasárnaponként az adventi gyertyát. Már Mikuláskor elkezdtem sütni a mézeseket, amiből ebben az időszakban csak csipegetni szabadott, de a sütemények illata is segített ünneplőbe öltöztetni a szívünket. Az ajándékokat — hiszen a szép dolgok hiánycikkek voltak — én már szeptemberben elkezdtem vásárolni, hogy mindenkinek olyan jusson, aminek örülni is tud.
Mára ez teljesen megváltozott. Igaz, az üzletek tele vannak áruval, de nincs mikor elmennem körülnézni. A fizetésem három éve nem változott, arról nem is szólva, hogy lényegesen alacsonyabb, mint mondjuk 7 évvel ezelőtt volt. Bizonytalanságban élek, nem tudom meddig lesz munkahelyem, de sajnos, azt tudom, hogy ami van, az nem perspektivikus. Ráadásul akkora a hajtás, hogy — húsz évi házasságom alatt először — advent első vasárnapjára nem készítettem koszorút, nem díszítettem ki fenyőgallyakkal a házunkat. Őrült rohanásban élünk, higygye el, alig van időnk egymásra, s már most olyan fáradt vagyok, hogy legszívesebben karácsonyig aludnék.
De köszönöm, hogy felhívott! Rádöbbentett: jobban teszem, ha nem az üzletekben emelem az adrenalinszintemet (úgyis drága minden!), inkább a családomat próbálom meg magam mellé szelídíteni, hogy együtt legyünk, hogy megosszuk egymással gondjainkat, s megsokasítsuk örömeinket!

Cs. I. 71 éves — Diószeg
— Templombajáró ember vagyok. Ádvent első vasárnapján elkészítettem az adventi koszorút és szervezni kezdtem asszonytársaim közt a december 15-én kezdődő „Szállást keres a szent család” adventi ájtatosságot, ami december 23-án este fejeződik be. December 24-én és 25-én várom haza a gyermekeimet és unokáimat, hogy szeretetben és békességben együtt ünnepeljük meg Jézus születése napját.
Ami pedig az anyagiakat illeti: mi nem vagyunk se jobb, se roszszabb körülmények között, mint korábban, mint ahogy lassan ötven éve élünk. Megtanultam beosztani a pénzt, hogy elég legyen, és mindig csak addig nyújtózkodtam, ameddig a takaróm elért, s azt teszem ma is.

U. A. 47 éves — Hodos
— Ugyanolyan tisztán, ugyanannyi várakozással telik ez az advent is, mint a korábbiak: a Megváltó várása nem változott. Egy dologban mégis: mivel érzem, hogy ez a világ mennyire önző lett, próbálom a magam eszközeivel a mások adventjét is széppé tenni, s egy adventi műsorral szeretnénk meglepni a falu lakosságát karácsonykor.
Anyagiakban nagyon meg kell gondolnom, hogy milyen mértékben költekezhetem karácsonykor egy középiskolás és egy főiskolás gyerek mellett. De szerintem a karácsonynak nem az anyagi értéke a fontos! Persze, egy kis ajándék azért mindig kerül, de a lényeg az, amit az ember a lelkével, a szívével tud a karácsonyi asztalra vagy a fa alá tenni.

J. I. 66 éves — Balogfala
— Készülök a karácsonyra, mert szép családban vagyok — három szerető unokával, fiammal, lányommal. Kicsit szegényesen, mivel minden olyan nagyon drága, de különben egészen boldog vagyok.

K. R. 35 éves — Kassa
— Sajnos, nagyon zűrösnek ígérkezik ez az év vége is, nem tudom, hogyan fogjuk bírni a hajtást. Vezető beosztásom megköveteli, hogy napi 12-14 órát dolgozzam. Bár anyagilag megengedhetném magamnak a nagyobb kiadásokat, mégis úgy néz ki, hogy csak az utolsó pillanatban fogok tudni ajándékot vásárolni. Még szerencse, hogy van egy néni, aki besegít a házimunkában és két alapiskolás gyermekem ellátásában, különben valószínűleg még a nagytakarítással sem készülnék el karácsonyig. A süteménysütésbe az édesanyám segít be, amit pedig meg lehet vásárolni, azt készen veszem, mert anyagiakban szerencsére nem szenvedünk hiányt. Mégis annak örülök a legjobban, hogy a nagy hajtás után néhány nyugodt napot tölthetek a családommal, de addig még nagyon sok munka vár rám.

K. Zs. 26 éves — Nagykapos
— Huszonhat éves vagyok, egy gimnáziumi és egy kereskedelmi érettségi bizonyítványom van, de eddig megfelelő munkahelyet itthon még nem sikerült találnom. Tavaly a magam erejéből elintéztem, hogy kikerüljek Németországba, ahol egy hotelban dolgoztam. Úgy gondoltam, csak hasznomra válhat, ha az egyébként jó alapokon nyugvó némettudásomat sikerül tökéletesítenem. Mára folyékonyan beszélem a nyelvet, s talán nem véletlen, hogy a munkaadóm visszavár. Így az idei karácsonyt ismét német berkekben töltöm, idegen környezetben, nem az eddig megszokott meghitt családi kandalló mellett, és dolgozni fogok, mivel az a munka majdani itthoni jövőmet biztosítja.

Ennyi a körkép: hazi sorsok, lelkületek, szemléletmód, de mindegyik egyformán azt üzeni, amit Adolf Sommerhauer a következőképp fogalmazott meg:

A sors különböző,
a gondolatok is különbözőek,
az adottságok, a tapasztalatok
szintén különbözőek.
A szeretet azonban áthatol
A különbözőségek falán.

Csanaky Eleonóra

Vissza a tartalomhoz

Még mindig sokan dolgoznak feketén

Az új törvény szerint a szociális rászorultságban élőknek januártól le kell dolgozniuk a segélyük árát a saját lakhelyükön. Ezenkívül, mint munkanélkülieknek, kéthetenként jelentkezniük kell a munkahivatalban, és igazolást kell felmutatniuk arról, hogy valóban szeretnének elhelyezkedni. A rendelkezések háromszázezer szociális segélyen élő munkanélkülit érintenek.

Kaník munkaügyi miniszter szerint a rendeletek abból a célból születtek, hogy a szociális szférát megtisztítsák a feketézőktől — azoktól, akik szociális segélyt zsebelnek be, mindemellett illegálisan, „feketén“ dolgoznak. Karácsonyig az önkormányzati hivatalok számára kidolgozzák az útmutatót, amely szerint a segély ledolgozását megszervezhetik.

A községek gondja lesz

A segély ledolgozásának gondja tehát újabb teher a községek és a polgármesterek vállán. Új munkahelyeket kell teremteniük, s azt szerszámokkal, gépekkel, munkaruhával és egyéb eszközökkel kell felszerelniük. És minderre pénzt kell előteremteniük. A javaslatot tevő kormány ugyanis anyagilag nem járul hozzá e rendelet kivitelezéséhez (sem). A minisztérium információi szerint a vele járó kiadásokat a Nemzeti Munkahivatalnak kell térítenie.
A község, azaz a polgármester dönti el, hogy a szociális segélyt „élvező“ munkanélküli milyen gyakran és hány nap alatt dolgozza le az állami támogatást. A polgármester ismeri a legjobban a község helyzetét és az ott uralkodó viszonyokat, tőle függ, hogy a munkanélküliekkel miben tud megegyezni. Nincs kizárva persze, hogy a polgármester egyszerűen aláírja az igazolást arról, hogy az egyén ledolgozta a segély összegét, miközben az illető valahol külföldön dolgozik feketén. A miniszter arra számít, hogy a lakosság az ilyen visszásságokat nem fogja elnézni, és tiltakozni fog a polgármester eljárása ellen, illetve a legközelebbi választásokon nem szavaz bizalmat neki.
Az új törvény nem számol egy sor apró, jelentéktelennek tűnő körülménnyel. Így például azzal sem, hogy a huzamosan munka nélkül maradt ember személyisége, jelleme mennyit nyom a latban, hogy a munkanélküliek egy része fokozatosan elhagyja magát, közömbössé, megbízhatatlanná válik, s egyre gyakrabban néz a pohár fenekére. Gondoljunk csak arra, hogy a közhasznú munkák során is megtörtént, hogy a ideiglenes munkás eladta a munkaeszközét egy féldeciért a kocsmában...

Ki húzza a rövidebbet?

A munkaügyi miniszter szerint a munkanélküliek 30%-a rendelkezik valamilyen egyéb bevételi forrással, ami nem legális. A munkahivatalban tett gyakoribb kötelező látogatás vagy a községben végzett kötelező munka főleg azoknak fog nehézséget okozni, akik külföldön dolgoznak. Csakhogy az ostor a becsületes munkanélkülieken csattan, azokon, akik valóban nem tudnak elhelyezkedni. Mert 14 naponként a járási munkahivatalba utazni pénzbe kerül, amit a segélyük fog megsínyleni.
A szociális segélyt jogtalanul szedők nagyobb része alkalmi vagy idénymunkát vállal, bedolgozik, „fusizik“. A munkahely kereséséről igazolást szerezni eddig sem okozott problémát.
A kormány valószínűleg külföldi minta alapján dolgozta ki az új törvénymódosító javaslatot. Hasonló rendelkezések vannak életben pl. Nagy-Britanniában, ahol ez sikeresen működik is. De ne felejtsük el, a briteknél ez elsősorban etikai kérdés, s az etika régióink lakosságának nem a legerősebb oldala. Más kérdés, hogy egy angliai munkanélküli mekkora összeget tesz zsebre, s mihez kezdhet egy szlovákiai polgár a szociális juttatásként kapott aprópénzzel...

-ferenczy-

Vissza a tartalomhoz

A kórházakban is lopnak!

Mari néni meghalt a kórházban. Lánya annak rendje szerint megrendelte a temetkezési szolgáltatást. Amikor az elhunytat hazaszállították, a hozzátartozók akkor vették észre, hogy nincs a kezén a jegygyűrűje, és a fülbevalói is eltűntek a füléből. A szomorúság, a gyász azonban túlságosan nagy volt ahhoz a családban, hogy bárki ellen is feljelentést tettek volna lopás vádjával.

Nem egyedi esetről van szó. Közismert tény, hogy a tolvajlás a kórházakban ugyanúgy működik, mint az élet más területén. Nem egy páciens a műtét után magához térve veszi észre, hogy eltűnt az aranylánca, a tranzisztoros rádiója, a mobiltelefonja vagy a pénztárcája. Elhunytak esetében kényesebb a helyzet. Ha a hozzátartozók lopás miatt panaszt tesznek, a kórház és a temetkezési vállalat egymásra mutogat.

A legtöbb kórházban megpróbálják elejét venni annak, hogy az elhunytak értéktárgyainak lába keljen, ezért egy komisszió — rendszerint egy nővér egy tanú jelenlétében — leírja, hogy mi minden volt a halottnál az elhalálozása idején. Főleg az ékszerek (gyűrű, nyaklánc, fülbevaló) és egyéb értéktárgyak, valamint a pénztárcájában található pénzösszeg kerülnek a listára.

Néhány éve tört ki egy botrány Pozsonyban, amikor a temetkezési vállalatot az egyik elhunyt hozzátartozói azzal gyanúsították, hogy a halott szájából kilopták az aranyfogakat. Kiderült, hogy a lopást a boncolás során követték el. A temetkezési vállalat ma már nem is vesz át holttestet átvételi jegyzőkönyv nélkül a kórházaktól.

A kórházi elhunytakat elméletileg több helyen is meglophatják: azon a kórházi osztályon, ahol az elhalálozás történt, a patológiára való átszállítás során, a patológián, a temetkezési vállalathoz való szállítás során és a temetkezési vállalatban. Azt viszont tudni kell, hogy aranyfogat kihúzni csak a halál beállta előtt lehet, s ugyanígy a szoros gyűrű levétele sem lehetséges a merevedés beállta után. A legújabb előírások szerint az elhalálozás után ezt már a hozzátartozók kérésére sem szabad megtenni.

F. É.

Vissza a tartalomhoz

Jogi tanácsadó

A felelősség kérdése

„Éttermi fogás“ jelige: Egy étteremben a bundámat a szomszéd székre tettem. A pincér felszólított, hogy akaszszam fel a fogasra, ami a hátam mögött volt kb. 10 méterre. A fogas felett figyelmeztető tábla volt, hogy az étterem nem felel az esetleges elveszésért. Így a bundát nem akasztottam fel a fogasra, ezért nagy vitám támadt a pincérrel, aki végig nagyon gorombán bánt velünk. Köteles lettem volna a bundát a fogasra akasztani?

A keletkezett kárért való felelősségről a Polgári Törvénykönyv 433-as és következő paragrafusai rendelkeznek. Eszerint, ha valamilyen tevékenység működésével összefügg a tárgyak félretétele, levetése, az, aki a működtetést végzi, felel azokért a tárgyakért, amelyek az arra kijelölt helyen vannak elhelyezve, vagy azon a helyen, ahova azokat általában szokás elhelyezni, kivéve, ha a kár keletkezésére amúgy is sor kerülne. Ez alól a felelősség alól nem lehet egyoldalú kijelentéssel (figyelmeztető tábla), sem megegyezéssel kibújni.

Az étterem működtetése egyértelműen olyan tevékenység, ami kapcsolatos a tárgyak (kabátok, csomagok stb.) félretételével. A működtető kijelölhet bizonyos helyet a tárgyaknak, pl. ruhatár, fogas. Ha ilyen helyet kijelöl, nem felel a tárgyakon keletkezett károkért akkor, ha a fogyasztó azokat más helyen helyezte el. Ha ilyen helyet nem jelöl ki a működtető, a fogyasztótól függ, hova helyezi el dolgait. Meg kell jegyezni, hogy az étteremben az elhelyezett fogast is a tárgyak elhelyezésére kijelölt helynek kell tekintetni (ez a már említett olyan hely, ahol általában szokás a tárgyakat elhelyezni).

Az ön esetében, ha ön felakasztja a bundáját a kijelölt fogasra, az említett figyelmeztető tábla ellenére az étterem felelős érte. A tábla, hogy az elhelyezett tárgyakért nem vállal felelősséget az étterem, egyértelműen ellenkezik a törvény rendelkezésével, ezért érvénytelen. Éppen akkor nem felelős az étterem a tárgyakért, ha azok nem a fogason vannak.

Még megemlíteném, hogy az ékszerekért, pénzért és egyéb értéktárgyakért az üzemeltető csak 10 000 koronáig felelős. Kivéve, ha a kárt az üzemeltető alkalmazottai okozzák, vagy ha a tárgyak megőrzésre lettek átvéve — pl. fizetett ruhatár — ezekben az esetekben az üzemeltető a tárgyakon keletkezett károkért korlátozás nélkül felelős.

Dr. Balla Éva

Vissza a tartalomhoz

A gútai „Schola Privata Gutaiensis“ magán szak(közép)iskola

A cél hegyeket képes megmozgatni

Gútán 1991. szeptember elsejével új magán szakiskola nyitotta meg kapuit. Az idei, 2002/2003-as tanévtől pedig, ugyanabban az épületben, ugyanazzal az oktató csapattal, tanári gárdával párhuzamosan, már valójában két iskola kezdte meg működését.

Az iskolák alapítója és tulajdonosa egy és ugyanaz a személy: SZOKOL DEZSŐ kertészmérnök. A középkorú férfi (oklevelét a brünni kertészeti egyetemen szerezte) éveken át a gútai mezőgazdasági szövetkezetben dolgozott.

— Amikor legidősebb lányunk, az alapiskola utolsó évfolyamába járt — emlékezik az alma mater-alapítás előzményeire —, a fejébe vette, hogy, ha törik, ha szakad, kozmetikus lesz. Mivel azonban az országban nem volt magyar nyelvű kozmetikusképzés, óvónő feleségemmel elhatároztuk, hogy alapítunk (számára) egy szakiskolát.

— Persze — nevette el magát Erzsébet asszony —, korántsem volt ennyire egyszerű a dolog. Az iskola beindításához és működtetéséhez szükséges különféle engedélyeket azonban tényleg gyorsan, sőt azt is mondhatnám, villámgyorsan megkaptuk...
(Ma már leányuk szakképzett kozmetikus, az iskola egyik pedagógusa és természetesen kozmetikusképzéssel foglalkozik.)

A ház eredetileg óvoda és bölcsőde volt: most már azonban az ikerépület mindkét szárnyában a magániskola működik. A tanítás, 104 diákkal, 1992. szeptemberében kezdődött. Kezdetben, négy témakörben, csak szakmunkásképzés zajlott.

A Schola Privata Gutaiensis valójában a Magyar Tannyelvű Középfokú Szakmunkásképző Magániskolából és a Magyar Tannyelvű Magán Szakközépiskolából áll.

A 4 évig tartó, érettségi bizonyítvány megszerzését biztosító kozmetikusképzés mellett, 3 éves tanulmányi időben, varrónő, fodrász- és autószerelő-képzés is folyt. Később pincér, szakács, élelmiszer és vegyesáru árusítására feljogosító eladó, valamint pékmesterképzés is felkerült a listára. Emellett, 3 éves tanulmányi időben, népművészeti szakvizsga megszerzésének a lehetőségével, természetes anyagok (gyékény, szalma, nád, vessző) feldolgozásának a tanítása, iparművészeti szakvizsga biztosításával pedig, a textiliparművészképző szakon kívül, fafaragás és bőrdíszművesség oktatása is zajlik.

A természetes anyagok feldolgozására szakosodott képzés, mivel az elmúlt időszakban nem volt érdeklődő, jelenleg szünetel. Mihelyt azonban lesz kellő jelentkező, az oktatás újra beindulhat.

Az iskolában folyik még (4 éves tanulmányi időben, szakérettségivel végződő) tűzzománckészítő-, ólomüvegező-, kovács-iparművész-, valamint vállalkozóképzés is. Tűzzománckészítést például sem szlovákul, sem pedig magyar nyelven nem tanítanak másutt az országban. Mátyás Évát és társait, azaz a 8 diákot Kopócs Tibor képzőművész oktatja a „művészszakma“ fortélyaira.

A tanintézmény(ek)nek, immár 4 éve, a 33 éves MURÁNYI György az igazgatója.
— Iskolánkban — magyarázta a minap — a szakmunkásképző végzős tanulói, nappali tagozaton 2 év tanulmányi időben, levelező tagozaton pedig 3 év leforgása alatt, a „vállalkozás a szakmák és a szolgáltatások területén“ témakör elsajátításával, érettségi bizonyítványt is szerezhetnek. A „vállalkozás iskolája“ pedig olyan 4 éves érettségivel végződő szak, amely a közgazdasági szaktantárgyakra épül.
Az alma mater 300 diákját 35 jól felkészült szakember, pedagógus oktatja. Az iskola diákjai az anyanyelvükön tanul(hat)nak, tehát az anyanyelvükön válnak felnőtté.

A diákok a (700-1100 korona) alaptandíjból, ha igyekvők, szorgalmasak, bizonyos összeget hónapról hónapra „megspórolhatnak“: a jeles tanulónak ugyanis kevesebbet kell fizetnie, mint „bukdácsoló“ padtársának. A tandíj azonban maholnap történelem lesz, ugyanis a tulajdonos eltörli... Az rendtartást általános, iskolai viselkedési, etikai kódex szabályozza.

A gyerekek óvják iskolájukat, tantermüket, padjukat. Persze természetes is, hisz mindennek szabott ára van. A szülők, mielőtt lányuk vagy fiuk megkezdi a falak között tanulmányait, szerződést kötnek a tanintézménnyel. A szerződésben pedig többek között szerepel az is, hogy menynyibe kerül egy ablak- vagy ajtószárny újraüvegezése, s egy összefirkált vagy megfaragott pad rendbetétele... A szerződés persze nem egyoldalú, hisz az okiratban az iskola is vállal (egyebek mellett a diákok szakszerű felkészítésére) kötelezettségeket. S ha nem teljesíti a vállalást, a szülők perelhetnek. Kibúvó nincs, az esetleges félreértések elkerülése végett ugyanis minden diáknak van üzenőfüzete, s a tanulókönyv bejegyzései alapján az apukák, anyukák otthonról is nyomon követhetik gyermekük előmenetelét.

A két tanintézmény a következő tanévtől egy, összevont iskolaként működik tovább.

ZOLCZER LÁSZLÓ

Vissza a tartalomhoz

Szlovákia legnagyobb és legmodernebb takarmánykészítője

Az Európai Unió előírásainak is megfelel

Dunaszerdahelyen a minap üzembe helyezték Szlovákia legnagyobb és legkorszerűbb takarmánykészítő üzemét. A takarmányok keverésére hivatott és a granulátumot készítő gépsor a legszigorúbb európai uniós technológiai és közegészségügyi előírásoknak is megfelel.
A Belar-Dunaj Rt. dunaszerdahelyi részlege a felújítással — többek között a magyarországi Bábolnát is megelőzve! — Közép-Európa legmodernebb takarmánykészítő gyárainak a sorába lépett. A felújítás és korszerűsítés 70 millió koronába került.
— A beruházás összege — jelentette ki Pósa Lajos, a társaság vezérigazgatója az ünnepi átadáskor —, várhatóan négy éven belül térül majd meg.

A dunaszerdahelyi üzemrészben évente hozzávetőleg 120-130 ezer tonna baromfi- és sertéstenyésztésben használatos száraztakarmány, valamint granulátum készülhet. Most már a termelés minden egyes szakaszát számítógép vezérli és felügyeli.

A Belar-Dunaj Rt. 1999-ben még 17,2 millió korona veszteséggel termelt, a múlt évben azonban már 22 millió korona nyereséget mutatott ki. Az idén, az év első hat hónapja után, már 38,8 millió korona nyereséget értek el. Ez pedig önmagáért beszél!

A szarvasmarháknak szánt takarmánykeverékek az alistáli részlegen készülnek. Az alistáli üzemrész felújítására, a részvénytársaság tervei szerint, a jövő év februárjában kerül majd sor.

A Belar-csoportnak Szlovákiában jelenleg öt részlege működik. Az öt üzemegység közösen a szlovákiai takarmánypiacnak megközelítőleg a 10-12 százalékát mondhatja magáénak. A csoport egyes részlegei 350 ezer tonnányi termény tárolására alkalmasak, s 200 ezer tonnányi gabonából képesek takarmánykeverékeket gyártani.

(ZOLCZER)

Vissza a tartalomhoz

Beszélgetés Pavol Sitár ügyvéddel, a Zsidó Hitközségek Központi Szövetségének elnökségi tagjával

Két kisebbség az országnak is hasznos megoldást talált

Hogyan értékeli a kormány döntését a holokauszt áldozatainak kárpótlásáról?
— Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nagyon elégedettek vagyunk ezzel a megoldással. De a szlovákiai viszonyokat tekintve ebben a pillanatban ez optimális megoldás. A közvélemény élesen reagált, mert nem tudatosítja, hogy a 850 millió koronát csak tíz év múlva kaphatjuk meg., így a zsidó közösség részére nyújtott kompenzáció az állami költségvetést csak 2012-ben fogja terhelni. Gondot okoz viszont, hogy amikor a kárpótlásról beszéltek, senki nem vette figyelembe a zsidó hitközség kárait 1945-től 1989-ig. Két konkrét kassai esetet említhetnék. Az egyik a Harang utcai zsinagógánk, ahol az épület átadásáig állami könyvtár működött. Az épületet iszonyatos állapotban adták vissza. A felújításra költött eddigi kiadásaink több mint két és fél millió koronára rúgnak. A másik a régi Társaskör épülete, a jelenlegi bábszínház, melyet szintén nagyon rossz állapotban kaptunk vissza. Ezeket a károkat persze nem a holokauszt, hanem az állam okozta a második világháború után azzal, hogy elvette az épületeket, és érzéketlenül bánt velük. E károk kompenzációjáról nem is beszélhetünk a meghatározott összeg kapcsán. A bábszínház felújítására a kidolgozott terv szerint 45 millió koronára volna szükség.
El kell azonban mondani, hogy 1941-ben, a szlovák állam időszakában elfogadták a zsidóellenes törvényt, az embereket minden vagyonuktól megfosztották hivatásuktól eltiltották, így az egyetlen kiút a koncentrációs táborokba való deportáció volt. Csak nagyon kevesen tértek vissza. Kassáról tizenkétezer embert vittek el, és kb. kétezren jöttek vissza. A háború után elfogadott 128/1946– os számú törvény alapján meghatároztak egy időt a vagyon visszaszolgáltatására, de mivel sok családot teljesen megsemmisítettek, nem volt, aki a vagyont visszaigényelje. Másrészt az átélt tragédiák hatása alatt az emberek jelentős része elmenekült Európából. Sokan vissza sem tértek a táborokból, hanem egyenesen Izraelbe, az USA-ba vagy Ausztráliába menekültek. A zsidóellenes törvény alapján az embereket nemcsak ingatlanaiktól, hanem lakásuk berendezésétől, műtárgyaiktól stb. is megfosztották. A jelenlegi kompenzáció öszszege kb. annak az ingó vagyonnak az értéke, melyet később az állam olcsón elárverezett. S meg kell említenünk még egy dolgot. Mi most a szlovák államtól kaptunk kompenzációt. De a háború alatti Szlovákia a mai szlovák állam 60%-ának felelt meg. Arról a vagyonról azonban, amely annak idején a magyar állam területén volt, egyelőre szó sem esett.

Gondolja, hogy a kárpótlásokat tekintve csak a zsidóság lehet elégedetlen? Másoknak is voltak hatalmas veszteségeik a háború utáni időkben...
— Az én számításaim szerint amennyiben mindent szeretnénk visszakapni kb. 12 milliárd korona kárpótlást kellene kapnunk. Persze nincs olyan megoldás, amellyel mindenki elégedett lehetne. Egy gesztusról van szó, s ezt úgy kell értelmezni, hogy Szlovákiának meg kell békélnie a múltjával, ezért történt, ami történt. Úgy, ahogy a magyar állam is szembenézett a múlttal. Ott is kárpótolták a zsidó közösséget, de azt kell mondanom, ők sem elégedettek a számukra nyújtott megoldással. Ott kb. tíz évvel ezelőtt hétmilliárd forintot kaptak. Létrehozták a zsidók kárpótlási alapját, annak fizették ki az összeget. Nem úgy, ahogy nálunk, hogy elhelyezték a nemzeti bankban, és majd tíz év múlva rendelkezhetünk vele.

Úgy tudom, kamatait minden évben felhasználhatják...
— Igen, de senki nem tudja, hogy a kamat mennyi. Mi úgy gondoljuk, hogy évente 40 és 50 millió korona közötti összeg lesz.

Még ebben az esetben sem elégedettek a kárpótlás összegével és formájával?
— Képzelje el, mennyi pénzt emészt majd fel a kárpótlások körüli hivatali intézkedés. Ki kell dolgozni és a kormánnyal jóvá kell hagyatni a kárpótlás kifizetésének szabályait és feltételeit. Az adminisztrációs dolgok intézésére létre kell hozni egy hivatalt. Fizetni kell a szakértőket, az összes költséget. S mindezt az említett kamatokból.
Létezik egy határozat, amely azt mondja, hogy a kamatok egyharmadát a fizikai személyek kárpótlására kell felhasználni, kétharmadát pedig olyan programok kidolgozására és megvalósítására, amelyek Szlovákia zsidó hitközségeinek létével függnek össze. Számításaim szerint csak Kassán százmillió koronára van szükség a károk rendezéséhez Úgy gondoljuk, a Zsidó Hitközségek Központi Szövetségének kárpótlási kötvényeket kell majd kibocsátania. Az egy évig érvényes kupont aztán az éves kamatokból, a kötvényt pedig a tízéves betétből fizetjük ki.

Más anyagi forrásaik nincsenek a leromlott épületek rendbetételére?
— Említettem, hogy a zsinagóga tatarozására már két és fél millió koronát költöttünk. Természetesen nekünk is vannak forrásaink, a jelenlegi vagyonból származó jövedelmeink, de azok távolról sem elegendőek a nagy programok és rekonstrukciók költségeinek fedezésére.

Milyen kritériumok szerint történik majd az eszközök elosztása?
— A legnagyobb problémát az egyharmad jelenti, amelyet a fizikai személyek kárpótlására kell felhasználnunk. Közösségeinkben az a nézet alakult ki, hogy a cseh modellt kellene alapul vennünk.
A vagyont felosztjuk bizonyos kategóriákra, s egy pontrendszerben értékeljük. A vagyon osztályzása alapján létrejön egy pontszám a teljes kárpótláshoz. Az öszszeget, melyet a kárpótlásra felhasználhatunk, elosztjuk a pontszámmal, s így megkapjuk egy pont értékét. Így tudjuk elosztani a rendelkezésre álló összeget. A csehek elfogadtak egy olyan törvényt is, amely szerint csak a fizikai személyek magántulajdonának kárpótlásáról van szó, a cégekéről nincs. Kassán a régi Európa szálló három testvér tulajdonában volt, akik részvénytársaság formájában működtették. A három testvér tehát a vagyont nem kapta vissza, s ha a cseh modellt használnánk, kárpótlást sem kapnának.

A kárpótlás kb. hány fizikai személyt érint?
— Csak az kaphat kárpótlást, akit még semmilyen módon nem kárpótoltak. A csehszlovák állam és az USA között például létezett egy szerződés, melynek alapján az USA kárpótlást nyújtott a Csehszlovák Köztársaságban elvett és államosított vagyonért. Az így kártalanított tulajdonosok tehát most már nem igényelhetnek kárpótlást. A 87/91-es törvény úgy rendelkezett, hogy a jogosult személynek csehszlovák állampolgárnak és állandó lakhelyének az ország területén kell lennie. Ez a rendelkezés azonban ellentétben állt az emberi jogokról szóló okirattal, ezért Csehországban megváltoztatták. Szlovákiában nincs ilyen alkotmánybírósági módosító határozat. Csehországban kb. kétezer kérvényt nyújtottak be, s Szlovákiában is lesz legalább ennyi.

Lehet tudni, milyen a jogosultak megoszlása az országban?
— Kassának a holokauszt idején kb. 50 ezer lakosa volt, ebből 16 ezer zsidó, akiknek nagyjából egyharmada számított gazdag embernek. Hozzávetőlegesen tehát mintegy ezer családról lehetett szó, melyeknek jelentős vagyonuk volt. Pozsonyban kevesebben voltak, de számításba kell venni más városokat is, pl. Újvárt, Galántát, Királyhelmecet stb. A zsidó lakosság száma éppen azokban a városokban volt viszonylag magas, amelyeket a magyar államhoz csatoltak. Elmondhatjuk, hogy Szlovákia zsidó lakosságának 25%-a ma is Kassán él. De azokon a területeken is, ahol ma nem él zsidó lakosság, törődni fogunk azzal, hogy a holokauszt áldozatainak méltó emléket állítsunk. Ez lesz az első dolog, amit meg fogunk tenni.

Ki határoz a kárpótlás kifizetésének menetéről?
— A kormány döntése értelmében a Zsidó Hitközségek Központi Szövetsége egy bizottságot hoz létre. Tagjait a szövetség, a kisebbségi jogokkal foglalkozó miniszter, a külügyminiszter és a pénzügyminiszter javasolja. Tehát hét ember dönt majd erről.

Hogyan jött létre a kormány döntése a zsidók kárpótlásáról?
— A kormány először a cseh modellt szerette volna alkalmazni. Háromszázmillió koronát adott volna kárpótlásként, százmilliót készpénzben, kétszázmillót pedig egy, a kárpótlás céljára létrehozott alapítványnak. Ha a kormány így határozott volna, a Zsidó Hitközségek Központi Szövetsége valószínűleg nem írta volna alá a kárpótlási szerződést. Ezzel egy nagyon kellemetlen helyzet jött volna létre, hiszen Bush elnök világosan kifejtette, hogy Szlovákiának ezt a kérdést még a NATO-ba való meghívás és belépés előtt tisztáznia kell. Az illetékeseknek gondot okozott, hogy a zsidó hitközség elégedetlensége miatt problémák lehetnek a belépésnél. Ebbe a helyzetben jelentkeztek a könyvesbolttal kapcsolatos események. Amikor a Madách Posonium képviselői megkerestek, én a történtek terhe alatt voltam. Nekem is viselnem kellett a felelősséget az események alakulásáért. Tagja voltam Csáky Pál vegyes bizottságának és a Zsidó Hitközségek Központi Szövetsége elnökségének, s nagyon szoros kapcsolatban állok a legnagyobb nemzetközi zsidó szervezetekkel. A Madách képviselőivel a magyar kultúráról beszélgettünk ugyan, de a tárgyalás során meg kellett említenem a mi dolgunkat is. Számomra természetesnek tűnt, hogy a két dolgot összekössük. Azt mondtam a Madách képviselőinek, ha segítenek abban, hogy a kormány elé kerülő javaslatban ne 300 , hanem 850 millió szerepeljen, akkor én is segítek a könyvesbolt ügyében. Itt két, egy országban élő kisebbség képviselői segítettek egymásnak, s mindkét félnek érdeke volt az is, hogy Szlovákia bekerüljön a NATO-ba. Ami történt, egyben Szlovákia érdekében is történt. Meg kell jegyeznem, nagyon bánt engem mindaz, ami kassai szlovák lapokban ebben a témakörben megjelent...

A Kassai Estben azt írták, hogy a Madách tartozott önnek 300 ezer koronával...
— A leírtakat úgy kell érteni, hogy a bérlőnek hátraléka volt a bérletfizetésben. Az évi bérlet nem egészen 300 ezer korona, azonban nem ennyivel tartoztak. Amikor mi megvettük azt az épületet, amelyben a bolt is van, értesítettük őket, hogy a bérletet nekünk kell kifizetniük, de továbbra is a házkezelőségnek fizették. Hibát követtek el, két hónapi bérlettel tartoztak nekem.

Én úgy tudom, csak egy hónap elmaradásuk volt, és a következő hónapban mindkét havi bérletet egyszerre térítették. Önnek egyhavi késés miatt nem kellett volna felmondania a bérleti szerződést.
— Természetesen nem kellett volna, de mi azt az épületet nyolc és fél millió koronáért vettük meg, és érdekünk volt, hogy ebből a pénzből valamit vissza is kapjunk. A bolt a város exkluzív pontján található, nagy alapterületű, hatalmas kirakata van. Tehát a felmondás igazi oka nem az volt, hogy késtek egy-két hónapot a bérlet fizetésével. Számunkra a bérleti összeg volt nagyon alacsony, s mivel hibát követtek el, megvolt az ok a felmondásra. De közben adódott ez a lehetőség a kárpótlás kérdése körül, így meg tudtunk egyezni. Mi a Madáchnak hét évre hosszabbítottuk meg a szerződését, ugyanazért az alacsony összegért, amelyben még a várossal egyeztek meg.

A meghosszabbításról szóló szerződésbe miért írta bele az eset körülményeit?
— Egyszerűen, azért, mert biztonságot szerettem volna, hogy mindenben a megegyezés szerint járunk el. Visszatérve még ahhoz a kassai cikkhez. Az újságíró elhozta hozzám az írást, amelyben már szerepelt Duray Miklós neve. Én akkor a saját kezemmel húztam ki a nevét a cikkből, s kijelentettem, hogy Duray Miklósnak ehhez az egészhez semmi köze nincs. Azt is megtiltottam az újságírónak, hogy bármilyen nevet említsen a cikkben. Erre a cikk nem is jelent meg egy ideig. A kárpótlás intézése kapcsán nem volt egyezség arról, hogy a lobbit titkosan kell kezelni. Nekem az a véleményem, hogy becsületes emberek jutottak olyan megoldásra, amellyel az egész országnak segítettek. Ebben nincsen semmi titkolnivaló. A cikk írója adott negatív felhangot ennek a dolognak azzal a címmel, hogy „Duray kilobbizott félmilliárdot ...”. Ez nem igaz. Valóban lobbiról volt szó, de semmi olyan nem volt benne, amit a közvélemény ne tudhatna. A végeredményt kell nézni. A javaslat bekerült a parlamentbe, s egyetlen koalíciós képviselő sem szavazott ellene.

Mi lesz, ha letelik a hét év, meghosszabbítják a könyvesbolt bérleti szerződését ?
— Én úgy gondolom, a kiadónak hét év alatt sikerül olyan anyagi helyzetbe kerülnie, hogy ki fogja tudni fizetni a magasabb bérleti díjat is. Hét év alatt még sok minden történhet. El tudom képzelni, olyan lesz a helyzet, hogy igent mondunk majd a meghoszszabbításra, hisz a zsidók Szlovákiának ezen a területén mindig a magyarok felé közeledtek leginkább.

Fecsó Yvett

Vissza a tartalomhoz

„Az ének szebbé teszi az életet, az éneklő másokét is.” (Kodály Zoltán)

Kodály Zoltánra emlékezünk

„A zene nagy művészet, s (…) vannak a léleknek régiói, amelyekbe csak a zene világít be“. Éppen ezért a zenét mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni az iskolán keresztül. Ám „csak művészi érték való gyermekeknek“, holmi művészetpótlék nem alkalmas tananyag. Hol találhatjuk meg e biztos alapot? A zenei anyanyelv szerepét betöltő népzenében, amely java termésében minden nép hagyományában századok során kicsiszolódott értéket képvisel. — Ezek Kodály Zoltán zenepedagógiai eszméinek alapgondolatai. Bartók szerint Kodály műveiben ölt testet legtökéletesebben a magyar szellem, s ez a nézet azért is kifejező, mert Kodály művei — amelyek a magyar népzene talajában gyökereznek — hitvallások a magyar lélek mellett.

Ebben az évben Kodály Zoltán két évfordulójára is emlékezünk: 120 éve született (1882. december 16-án Kecskeméten), és 35 éve halt meg (1967. március 6-án. Budapesten).

A magyar zeneoktatás e nagyszerű megújítója, zeneszerző, népzenekutató 3-tól 17 éves koráig Galántán, illetve Nagyszombatban élt. Édesanyja szépen énekelt és zongorázott, apja, aki vasutas volt, hegedült, s a szülői házban kamarazenélésre is volt lehetőség. A gyermek Kodály szinte saját erejéből tanult meg hegedülni, zongorázni és gordonkázni. Hamar felfigyelt a galántai zenészek népszerű muzsikájára is, s amikor iskolába kezdett járni, saját zenekarra tett szert. A híres Mihók cigányprímás bandájának csemetéi gyakran kimentek hegedűjükkel a vasúthoz, ahol Kodályék laktak, s egy idő után „Zoltán malacbandája“ lett a nevük. Ezek a gyermekkori élmények beépültek népszerű zenekari darabjába, a „Galántai táncokba“ is. Nagyszombatban a gimnáziumi tanulmányok mellett az iskolai énekkar, a zenekar és a kamaraegyüttesek munkájába is bekapcsolódott. Korán kezdett komponálni: a székesegyház kórusában énekelve misét szerez, a iskolai zenekar számára nyitányt ír, amit 16 éves korában bemutathat. A székesegyház kottatárát tanulmányozva autodidakta zeneszerzői stúdiumokat folytat, tanulmányozza a korabeli népdalgyűjteményeket. Eötvös-kollégistaként a budapesti egyetem magyar—német szakán folytatja a tanulmányait, de ezzel párhuzamosan a Zeneakadaménián Koessler János növendékeként zeneszerzést is tanult. Az egyetem után rögtön ledoktorált. 1910-ben feleségül vette Sándor Emmát, a tehetséges zongoristát, aki maga is komponált.

Kodály ideálja a népi egyszerűségből születő humanizmus volt, jómaga ennek az ideálnak a megtestesítője. Kortársai közül kiemelkedik muzsikája természetességével, őszinteségével és egyszerűségével.

S hogy milyen volt Kodály Zoltán, az ember? Fiatalkori levelei bevilágítanak egy nagy tehetség belső életébe, az egyéniség kialakulásába, s azoknak a nagy műveknek az érlelődésébe, amelyek a későbbiekben íródnak. Köztudott, hogy nem szeretett leveleket írni, ennek ellenére megmaradt néhány Schneider-Trnavskynak, Alexander AlbrechtnaK, Batkának, Németh-Šamorínskynak, Rajternek, stb.címzett levele. Ezek tele vannak szenvedélyes és rendkívül szemléletes útleírásokkal, feltűnik bennük a magyar táj, a nép, s annak zenéje. Kodály szinte költővé lesz, hogy szeretét, csodálatát méltóan ki tudja fejezni. Így ír egyik korai (1915-ös) népdalgyűjtő körútjának helyszínéről, a Csallóközből: „Ma Nádszegen vagyok, közbe egész napig mentem úgy, hogy nem láttam falut, csak erdőket és réteket. Nem hittem, hogy ilyen gyönyörű a Csallóköz! Ezüst víz (Kis-Duna), ezüstös fák és nyárfák, ezüstös rétek (benőtte őket az árvalányhajféle bojtos növény), erős, mély zölddel aláfestve, hozzá az ég, mely egész nap ezüstszínű volt. Azt hiszem, ez szebb mint Párizs... Én úgy iszom és kurjongatok, mint a falusi legények: van is eddig dalom már 100-on felül. A nyelvem is visszaszokott a csallóközi beszédre, amit, hej, de megrongált az a szerencsétlen idioma.“ …Kamaszos, diákos báj árad minden sorából.

Kodály egészséges életet élt. Szeretett úszni, kirándulni. Imádta a természetet és a hegyeket, szívesen járt ki a Kis-Kárpátokba iskolatársaival. Vasutas apjával a Nagyszombat környéki vidéket járták körbe, feleségével pedig a Magas-Tátrában is voltak. Hegyi élményeit a „Nyári est“, a „Mátrai képek“, a „Nyári este“ című műveiben dolgozta fel.

A kodályi életmű igen sokoldalú. Bartók Bélával együtt gyűjtöttek, mentették a még menthető magyar népdalokat, amelyekből Kodály sajátos dallamvilágot teremtett. Mert a magyar népzenén kívül hatott rá a reneszánsz, a barokk és romantika dallamvilága is. Legnagyobb művei közé tartozik a Psalmus Hungaricus, a Budavári Te Deum, a Missa Brevis, a Háry János, Székelyfonó, Marosszéki táncok, Galántai táncok, stb.
Minden korosztályt megcélzott, a gyermekeknek például Pünkösdölőt, a női karoknak Két zoborvidéki népdalt, a férfikaroknak az Élet vagy halált, a vegyes kórusoknak Mátrai képeket komponált.

Kodály új kóruskultúrát teremtett, a zenei írás-olvasás tanításárára kidolgozta a Kodály-módszert — az immár világszerte ismert ének-zene és szolfézs oktatási, hallásfejlesztési elveket. Legfőbb jelszava az volt, hogy „Legyen a zene mindenké“, és ennek szentelte tevékenységét. Meggyőződése volt, hogy csak az emberi hang, a közös ének, nem pedig a hangszerjáték lehet a széles körű zenekultúra alapja.
Szabolcsi Bence így vallott róla: „Szikla volt ő számunkra, a hegycsúcs, a világítótorony, mely egy elsötétedett világ zűrzavara felett egyszerre mutatott az igazi Magyarország, az igazi Európa és a teljes nagyvilág felé.“

Munkássága, tanítása és zenéje napjainkban talán még aktuálisabb, mint valaha volt, hiszen ha rohanó, gyorsan fejlődő világunkban legalább egy röpke pillanatot szentelünk a szép melódiáknak, mindjárt más életérzéssel indulunk a napi feladatok felé. Ahogy Kodály mondta: A zene az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.“

Dr. Vitálová Zuzana

Vissza a tartalomhoz

Léva — Egy végváron levő iskola

Mindennapi küzdelmeink

Andruska Csilla második éve igazgatója a lévai Juhász Gyula Magyar Tannyelvű Alapiskolának. Ez idő alatt látványosan fejlődött az intézmény. Annak ellenére, hogy a tanügyben nem dúskálnak a földi javakban – az iskola fenntartására sem igen kaptak pénzt, nemhogy a javításokra –, a nyári szünetben szülőket toborzott, szponzorokat szerzett, akik festékkel, tisztítószerekkel, munkával segítettek az iskola csinosításában. Ezen munkálatok közben tudatosították, hogy mivel a D épület – melyben a felső tagozatos diákok tanulnak – tetőzete már évek óta minden esőzéskor, havazáskor beázik, a felső emeleti osztályok újrafestésének nincs sok értelme. Tudták, hogy nincs sok remény a tető – nem kis költségvetést igénylő – megjavítására. Sem az önkormányzat, melynek hatáskörébe akkor került át a város még további kilenc alapiskolája is, sem a járási hivatal nem tud felvállalni ilyen költséget.

Az igazgatónő mindezekkel tisztában volt, hisz tagja mind a városi, mind pedig a kerületi önkormányzatnak. S mivel ő az MKP járási elnöke is, egy alkalommal Harna István építésügyi minisztert fogadta a városban, akinek megmutatta az iskola épületét, s elmondta neki nagy fejtörést okozó gondjukat. Kérte a miniszter úr segítségét, aki látva, hogy a végváron lévő magyar iskola állaga mily sok kivetnivalót hagy maga után, minden tőle telhetőt megtett a megoldásért. Végül az iskola tetőterének városi lakásokkal való beépítése mellett döntöttek, ami megoldja az iskola befedését, és még lakhatási lehetőséget is tudnak biztosítani a pedagógusoknak.

A tervek megszülettek, de megvalósításuk rengeteg akadályba ütközött. Sok olyan váratlan eseménnyel is meg kellett küzdeniük, amivel nem számoltak. Végül is a szerződések megköttettek, a támogatás és a lakásfejlesztési alapból a kölcsön is megérkezett a városi hivatalba, amit a majdani lakók törlesztenek majd. Így a várost helyettesítve, s megspórolva a tetőjavítás költségeit, megoldódni látszott a probléma.
Innen mondja el az igazgatónő a fejleményeket:

– Sajnos, ez a folyamat kicsit más visszhangot kapott a választások közeledtével. Még a barátaink is, akikkel koalícióban voltunk, úgymond megelégelték iskolánk fejlődését, támogatottságát, s nemzetiségi kérdést próbálták csinálni a dologból. Partnereink – akiket mi feltételek nélkül szinte mindenben támogattunk – sem álltak mellénk, sőt olyan síkra terelték az ügyet, hogy minden iskolának egyformán kell támogatást nyújtani. Esetünkben tulajdonképpen nem is az iskola kapja a támogatást, hiszen a tetőtérben városi lakások épülnek, s hangsúlyozom, nem kevés pénzt spóroltunk meg a városnak ezzel a megoldással.

Most már sínen van az építkezés?
– Október 14-én megkezdődött az építkezés, amit sajnálatos módon két nap múlva le kellett állítani. Olyan vezetéket találtak a földben az alapok kiásásakor, ami nem szerepelt a terveken. Ennek áthelyezése újabb költségeket igényelt. Szerencsére az utolsó önkormányzati ülésen a képviselők jóváhagytak erre a célra 700 ezer koronát, így megvan az egész költségvetés, amiből meg tudjuk építtetni a lakásokat. Most azon izgulok, milyen lesz az időjárás, jó lenne, ha a munkások időben be tudnák fedni a tetőt.

Úgy tudom, egyéb felújítási terveik is vannak?
– A kormányhivataltól kaptunk támogatást, amit a D épület alsó folyosójának rendbehozatalára fordítunk. Nem esztétikusak a mellékhelyiségekből kivezető csövek, s az öltözőrész is megviselt már. Az egészet talajcsempével boríttatjuk, a ketrecek helyett közfalakat állíttatunk, új fogasokat, padokat és süllyesztett plafont tervezünk új világítótestekkel, valamint rendbehozatjuk a bejárati ajtót is. Ha futja a pénzből, szeretnénk még néhány osztályban kicserélni a gumolitot.

Az iskola szomszédságában építették fel a Billa bevásárló központot. Velük volt is némi nézeteltérésük...
– Az üzletközpont építésekor udvarunkon, sportpályánkon keresztül fektettek le csöveket, vezetékeket. Mi ezt annak fejében engedélyeztük, hogy rendbeteszik a terepet, s fákat ültetnek ki a kerítés mellé. Ez sokáig nem történt meg, végül többszöri figyelmeztetés után hársfákat ültettek ki, melyek reményeink szerint idővel szép fasort alkotnak; a patak mellett kiültettünk még mi is három fácskát, s tavasszal tervezünk gömbfákból padokat és ülőkéket a napközis csoportok részére.

Több év után újra két első osztály nyílt az idei tanévben, 34 gyermekkel. Folytatódik ez a tendencia?
– Sajnos, nem. Sőt, félelmeink vannak a következő tanévvel kapcsolatban. A város egyetlen magyar óvodájában 16 iskolaköteles gyermek van, közülük négyet bizonyosan szlovák iskolába íratnak a szüleik, kettő-három gyermeknek pedig halasztást kérnek. Ez azt jelenti, hogy mindössze 9-10 gyermek érkezik a magyar oviból. Alaposan körül kell néznünk a városban és a Léva környéki falvakban, hogy legalább egy erős első osztályt indíthassunk a következő tanévben. Pedagógusaink és a beíiratkozási programbizottság tagjai mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez megtörténjen.

VALKÓ ILDIKÓ

Vissza a tartalomhoz

Egy kastély a kultúra szolgálatában

Csúz mintegy negyven kilométerre van Komáromtól, az Érsekújvári járás része, de jó ideje már a komáromiak számára is érdekes. Az itt lévő Csúzy-kastély tulajdonosa, a Komáromi Nyomda igazgatója, illetve a KT Kiadó, ugyanis az értékmegőrzést komolyan gondolják, aminek legjobb bizonyítéka a felújított, egyre tetszetősebb épület, melyben egyre több kulturális rendezvényre kerül sor.

A közelmúltban az Őszi Kulturális Nap keretében Berecz Gyula komáromi szobrászművész életmű-kiállításának megnyitójára gyűltek itt egybe az érdeklődők és a meghívott vendégek, köztük politikai és kulturális életünk számos ismert képviselője. Szatmári Gizella, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa megnyitó beszédében hoszszan méltatta Berecz Gyula munkásságát, külön kiemelve a Jókai-szobor megszületésének és további életének részleteit, Berecz emberi és művészi nagyságát. Dr. Szénássy Zoltán történész, aki ifjú éveiben közelről figyelhette a művész munkáját, kedves történetekkel elevenítette fel Berecz Gyula alakját. A visszaemlékezés kitért Berecz életének utolsó szakaszára, a kitelepítés megrázó élményére is, amely a történész szerint hozzájárult a szobrászművész halálához. Mint dr. Szénássy Zoltán fogalmazott: „Korán belehalt a honvágyba”.

A délután szalonzenével és kultúrtörténeti konferenciával folytatódott, melynek keretében a résztvevők érdekes előadást hallhattak a 200 éves Széchényi Könyvtárról, a gyűjtés, dokumentálás területeiről, a nemzeti könyvtár jövőbeni terveiről és lehetőségeiről. Ezután a Magyar Tudománytörténeti Intézet igazgatója, dr. Gazda István sziporkázó történetei következtek, kiemelve a felvidéki magyar tudomány évszázadainak neves személyiségeit. A tartalmas, ugyanakkor remek humorú előadás minden résztvevő tetszését elnyerte.
A rendezvény azt jelzi, hogy a tavaszra teljes szépségét visszanyerő kastély mindenkor kitűnő otthona lehet a kultúrának, és a társult tudományos népszerűsítő konferenciáknak, összejöveteleknek.

(hernádi)

Vissza a tartalomhoz

A koppenhágai EU-csúcsértekezlet küszöbén

Lesöpörhetik-e követeléseinket?

Az EU koppenhágai csúcsértekezletét december 12-13-án, tehát már e hét csütörtökén és péntekén rendezik meg a dán fővárosban. Eredetileg arra számítottak, hogy a csúcs idejére befejezik minden tagjelölt országgal a csatlakozási tárgyalásokat és maga a csúcs lényegében csak pezsgőbontás lesz a sikeres dán elnökség idején elért eredmény, az EU-bővítés jelentős szakasza lezárásának megünneplésére.
A koppenhágai csúcs előtti utolsó hetekben azonban tetőpontjára hágott a csatlakozni kívánó országok egyik legfontosabb és legkényesebb követelésének vitája. Mint ismeretes, az EU Bizottság olyan feltételeket támasztott a tagjelölt országok elé a mezőgazdasági közvetlen támogatások terén, hogy azok a földművesek körében eddig nem tapasztalt nagy ellenállásba ütköztek. A probléma lényege: csatlakozni akarunk, de a mezőgazdasági támogatások terén nem engedjük csorbítani mezőgazdaságunk versenyképességét. Az EU által felkínált közvetlen kifizetések ugyanis az eddigi tizenötök által élvezett támogatásoknak csak 25 százalékát adnák az újaknak, és 2013-ig tartana, amíg a támogatások összege kiegyenlítődne. Addig azonban — 2006-tól — megváltozik az EU mezőgazdasági politikája, s általában csökkenhet a támogatás.

Az EU ilyen elképzelésének — amelynek élén Németország áll, mint a közös kassza legnagyobb befizetője — keményen ellenálltak a tagjelöltek, nevezetesen a Visegrádi Négyek. Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország egyeztették követeléseiket és elhatározták, földműveseik számára kedvezőbb feltételeket harcolnak ki. Az EU elnöki tisztét ellátó Dánia a nagy felháborodás nyomán megpróbált némi engedményeket tenni és ezek számára megnyerni a tizenötöket. Az engedmények lényege, hogy különféle átcsoportosításokkal a közvetlen kifizetések 25 százalékról 40 százalékra növekednének, s némileg bővülnének az új tagálla-mok kiviteli kvótái. Ebben a 40 százalékban már benne vannak a nemzeti költségvetésekből pótolt összegek is. A V-4 követelése az is, hogy rövidítsék le a kiegyenlítődés időszakát, tehát ne évi 5 százalékkal, hanem 10 százalékkal növekedjék a részesedés és a kiegyenlítődés ne 2013-ban, hanem már 2006-ban jöjjön létre.

Gerhard Schröder német kancellár a múlt héten kijelentette, a csatlakozó államok követeléseinek finanszírozására tett dán javaslat nem felel meg a német elvárásoknak. Nem csoda, Németország ma nincs abban a helyzetben, mint akkor, amikor az eredeti elképzelések a berlini csúcson 1999-ben napvilágot láttak. Az óriási árvíz, amely Németországot sújtotta költségvetéséből nagy összegeket vont el és Berlin ma már nem hajlandó növelni befizetéseit az EU-ba. Az ellenállásban nagy szerepet játszik a jelenlegi EU-tagállamok földműveseinek félelme az új tagállamok termékeitől. Ausztriában például attól tartanak, hogy az új tagállamok minden külső támogatás nélkül is képesek gabonafélét hatékonyan termeszteni, s az EU-ba lépésük után kiszoríthatják az osztrák gabonatermelőket a piacról.

A tagjelöltek részéről a legnagyobb problémák Lengyelországban vannak. Itt a munkaképes lakosság egynegyede dolgozik a mezőgazdaságban, de ez az ágazat csak a nemzeti össztermék 6 százalékát képes megtermelni. Az EU-dotációk jelentős megemelése nélkül még az is felmerült a koalíciós Néppárt részéről, hogy kilép a kormányból, vagy lemond a 2004 évi EU-csatlakozásról.
Megfigyelők, de maguk a tárgyaló felek is úgy látják, hogy a csütörtöki csúcsértekezletig nem sikerül megegyezni.
Meddő vita folytatására nem gyűlnek egybe az EU legmagasabb szintű képviselői. Döntést fognak hozni. Az eddigi vitákból és tárgyalásokból az tűnik ki, hogy az EU dönteni fog ugyan, de nem nélkülünk, s nem teheti meg, hogy egyszerűen lesöpörje az asztalról a közép-európai csatlakozó államok sajátosságaiból eredő követeléseket. Rasmussen dán miniszterelnök ennek érdekében járta be az EU-tagállamokat egy héttel a csúcsértekezlet előtt, remélhetőleg nem minden eredmény nélkül.

Ünnepélyes pezsgőbontás aligha, de döntés Koppenhágában lesz. És főleg: lesz vita, mégpedig nem a hátunk mögött és nélkülünk, hanem velünk együtt.

BÁTSY GÉZA

Vissza a tartalomhoz

Hochschornerék, Milan Haborák, Daniela Hantuchová

...Néhány sportágszlovákiai legjobbjai

Szép lassan megismerhetjük a különböző sportágak legjobbjait. Már több sportág szlovákiai legjobbjainak a neve is közismert.
A vízi szlalomosok és vadvízi versenyzők például Alsókubínban hirdettek eredményt. A vízi szlalomos kajak-kenusok között a kenus Hochschorner fivérek végeztek az élen.

A pozsonyi testvérpár az idén szinte minden „valamirevaló“ rangos erőmérőt megnyert. Peter és Pavol, a C2-es hajók versenyében, a szlovákiai bajnoki címen kívül Európa- és világbajnok lett. Emellett Eb-címet szereztek a kísérő rajok viadalában is, sőt elsők voltak a Világkupában is! (A C2-esek között a vízi szlalom legjobbjainak év végi világranglistáját szintén Peter és Pavol Hochschorner vezeti.)
Szlovákia két legjobb vadvízi kajak-kenusa ebben az évben is Vladimír Vala és Jaroslav Slúčik lett. A duó az olaszországi Valsesiében is elhódította a világbajnoki címet.

Az év atlétáját egy Nagyszombatban tartott gála keretében ismerhettük meg. Ezúttal is, immár egymás után harmadszor, a súlylökő Milan Haborák lett a király. A Dukla Banská Bystrica versenyzője az első, akinek kétszer sikerült ismételnie. A 29 éves sportoló a párizsi Grand Prix döntőjében a harmadik helyen zárta a viadalt, a katonasportolók világversenyén szintén bronzérmet szerzett, a dobók nem hivatalos téli Európa-bajnokságán pedig a 4. helyezést harcolta ki. Májusban meg 20,82 méterre javította a szlovák csúcsot. Nem lehet csodálni, hogy a legjobb edzőnek Jozef Hanušovskýt, a dobóatléták trénerét kiáltották ki.

A legjobb dzsúdós neve Bazinban vált nyilvánossá. A nők között az érsekújvári Veronika Žilčayová kapta a legtöbb szavazatot. A junior fiúk legjobbja Tóth Erik, a rimaszombati Mladosť versenyzője, a junior lányok korosztálygyőztese pedig Petra Schichorová, a pozsonyi Sokol cselgáncsozója lett.

Az év legjobb teniszezőinek listáját Pozsonyban hozták nyilvánosságra. A nőknél Daniela Hantuchová, a férfiaknál Dominik Hrbatý végzett az élen. A legjobb női csapat címet a női szövetségi kupán győztes Hantuchová, Husárová, Nagyová, Suchá összetételű együttes szerezte meg.

Ezzel persze a rangsorolás még korántsem teljes. Az Év sportolójának neve például december 19-én, a fővárosi Auparkban válik majd ismertté.

(ZOL-LÁ)

Vissza a tartalomhoz

A szlovák jégkorongsport lovagjai

A „Professzor“

A szlovákiai jégkorongsport legjobbjainak emléket állító pozsonyi „Dicsőség Csarnokában“ egy sportújságírón kívül kilenc világhíres játékos neve szerepel. A hokilegendák egyike Ján Starší: a „Professzor“.

A ma is délceg Staršínak a szlovák jégkorong népszerűsítésében oroszlánrésze van.

Liptóban született, 1933. október 17-én Sokolčében látta meg a napvilágot. Játékoskarrierje a második világégés évében a liptószentmiklósi csapatban, az OK Liptovský Mikuláš színeiben kezdődött. Aztán a pozsonyi Slovan, majd a prágai Spartak Sokolovo oszlopos tagja lett.
Játékospályafutása során több mint 300 ligamérkőzésen játszott és 267 gólt szerzett. A címeres mezt 73 alkalommal húzhatta magára, s válogatottként 29 alkalommal vette be az ellenfelek kapuját.

A gólgyártást nagyon szerette: az 1959/60-as bajnoki idényben például gólkirály lett. A Slovanban 12 szezont játszott végig, s Golonkával és Černickývel félelmetes „mesterhármast“ alkottak.

Több helyen edzősködött. Münchenben kezdett, aztán hat évre a szlovák fővárosba, a Slovanhoz került. Majd Karel Guttal közösen a csehszlovák válogatottat irányította. A csehszlovák jégkorong legsikeresebb edzőpárosa voltak: hat évig tartó munkálkodásuk alatt a válogatott világversenyen csak az első vagy „legroszszabb esetben“ a második helyen végzett! Ez az időszak a csehszlovák jégkorong legfényesebb időszaka volt!

Játékoskorában, 1961-ben, a világbajnokságon „mindössze“ ezüstérmet szerzett, edzőként azonban két vb-n (1976, 1977) is aranyérmet akasztottak a nyakába.

Németországban két ízben is trénerkedett. Egyszer, 1981-ben, az SC Riessersee csapatát a bajnoki cím megnyeréséhez segítette.
A nemzetközi jégkorong szövetség legjobbjait felvonultató Hírességek Csarnokába 1999-ben került.

(ZÉ-ELL)


Vissza a tartalomhoz