A Fórum Kisebbségkutató Intézet és a dunaszerdahelyi Lilium Aurum
Könyvkiadó gondozásában jelent meg A határon túli magyar tudományos könyvkiadás
című kötet a Nostra Tempora sorozatban. A kiadvány szerkesztőjét, Simon Attilát
kérdeztük, milyen szempontok alapján állították össze a könyvet és mit
tartalmaz?
– Immár hagyományosnak mondható, hogy mi itt a határon túl is megtartjuk a
Magyar Tudomány Ünnepét. Amikor arról gondolkodtunk a Fórum Intézetben, mivel
rukkoljunk elő mi ezen a jeles napon, arra gondoltuk, hogy eltelt a
rendszerváltás óta tizenöt év, amely nemcsak politikai és társadalmi szinten
hozott teljesen új dolgokat, hanem a tudományosság, a tudományos kutatás terén
is, tehát illő lenne valamiféle összegzést készíteni arról, mit hozott ez az
időszak a szlovákiai magyar térfélen. Persze nem akartunk itt leragadni, ezért
megpróbáltuk a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyar kisebbség
(kivéve Burgenlandot) tudományos tevékenységének az erdedményeit összegyűjteni
ebben a kötetben. Az indíték tehát az összefoglalás, az összegezés, a számvetés
készítése volt arról, mit értünk el tizenöt év alatt a tudományosságban.
– Kik voltak azok, akik vállalkoztak az egyes fejezetek megírására, hisz
bizony nagy fába kellett vágniuk a fejszéjüket?!
– Valóban, s arra nem is mertünk vállalkozni, hogy az egész tudományosságot
felöleljük, hanem az intézetünk jellegéből is adódóan csak a
társadalomtudományokra összpontosítottunk. A természettudományokkal sajnos a
kötet nem foglalkozik. Olyan szakembereket próbáltunk keresni minden országban,
akik nemcsak a saját szakterületüknek a kiváló kutatói, hanem van rálátásuk a
tudományosság egyéb területeire. Így például Szlovákiából Liszka József
néprajzos az, aki válallta ezt az összegzést és minden országból egy-egy olyan
ember (Soós Kálmán – Kárpátalja, Biró A. Zoltán – Erdély, Gábrity Molnár Irén –
Vajdaság, Lábadi Károly – Horvátország, Gönczi László – Szlovénia), aki valóban
szaktekintélynek számít és egyben tudományszervező szakember is, tehát nem
szobatudósokat kértünk fel, akik bezárkózva dolgoznak, hanem olyanok, akik részt
vesznek a tudomány szervezésében, ezért úgymond rálátnak erre a kérdéskörre.
– Ez a kötet itt jelent meg, Szlovákiában, de érinti a Kárpát-medence szinte
valamennyi magyarok lakta régióját. Hogyan jutnak majd el ezek a kötetek az
érintettekhez, mondjuk Erdélybe, a Vajdaságba és máshová?
– Mindig gond, hogy a kapcsolatok megteremtődjenek. Két út azért adódik; a
Fórum Intézetnek minden tudományos „produktuma” felkerül az Internetre és ott el
lehet olvasni, le lehet tölteni, de mivel mi „régimódi” emberek vagyunk és
jobban szeretünk papírról olvasni, ezért budapesti közvetítők segítségével
minden régióba küldünk a kiadványból, s a helyszíneken szétküldik majd az egyes
tudományos intézményeknek és szakembereknek. Ezt a könyvet nem piaci
értékesítésre szántuk, hanem egy ünnepi alkalomra jelentettük meg, így ingyen
juttatunk el belőle az említett helyekre.
– Lesz-e a kötetnek folytatása?
– Kötetben még most nem gondolkozunk.
– Én egy olyan vállalkozásra gondoltam, amely az egyes régiókban élő
szakemberek publikációiból adna válogatást vagy áttekintést.
– Erre mindenképpen szükség lenne, hiszen valóban nem ismerjük eléggé egymás
munkásságát, még egy régión belül sem. Ebben a kiadványban van ugyan, de csak
válogatott bibliográfia, amely bizonyos mértékig szubjektív elvek alapján
készült, s nem került bele minden tudományos munka. Jó lenne ezen is módosítani,
megjelentetni egy olyan bibliográfiát, ahová mindenki bekerülne, s ezt a munkát,
összegzést, összefoglalást nem vagyok biztos, hogy könyv alakban kellene kiadni.
Ma már nagyszerű dolgok jelennek meg DVD-n, tehát talán ezt az utat kellene
követni, s azt hiszem, ma már ez a jövő útja. Mindenesetre nagyon szép
vállalkozás lehetne.
-zati-
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. november 30 – december 14-i (48-50.) szám