A választópolgárok alacsony részvételének számos oka lehetett. Mit tenne
az első helyere?
– Véleményem szerint az első helyre azt kell tennünk, hogy a lakosság alig
mutat érdeklődést a megyei önkormányzatok tevékenysége iránt. Valóban ez a fő
ok, hiszen a többi közrejátszik más választásokon is. A lakosság a megyei
önkormányzatokat még nem tartja annyira fontosnak, hogy képviselőik
megválasztásában nagy százalékarányban részt vegyen. Az egyéb okok között
felsorolhatjuk a lakosság kiábrándultságát a nagypolitikából, a megyei koalíciók
furcsa összetételét, a gyengébb választási kampányt, amelyben az elektronikus
médiumok nem kínáltak teret a vitára, és bizonyos mértékig az időjárást is.
A választási kampány egyesek szerint unalmas volt, gyakran hangzottak el
megvalósíthatatlan ígéretek, és keveset beszéltek a megyei önkormányzatok
munkájáról. Ön is így látja?
– Alapjában véve igen, azzal kiegészítve, hogy az érdeklődést mutató
polgárok, ha akarták, megszerezhették a szükséges információkat az
önkormányzatok munkájáról, különösen arról, hogy mit jelent a közigazgatási
reform, s mi mindenről döntenek a megyei önkormányzatok. A kampányban a pártok
igyekezete inkább arra irányult, hogy bemutassák jelöltjeiket, de kevesebbet
beszéltek arról, mit akarnak a jelöltek elvégezni, ha megválasztják őket.
Ön is célzott rá, az embereket kiábrándították a politikából a pártok véget
nem érő csetepatéi, primitív veszekedései meg az, hogy elsősorban önmagukkal
foglalkoznak, nem a lakosság problémáival...
– A pártok botrányai és veszekedései szerintem is fékezték az emberek
aktivitását megyei viszonylatban, megingatták, gyengítették az emberek bizalmát
és rokonszenvét a pártok és a politikusok iránt. Az emberek figyelemmel kísérik
az országos politika jelenségeit, és szerintem nem látnak lényeges különbséget a
pártok megyei és országos politikája között.
A legnagyobb veszteséget Mečiar pártja könyvelhette el. Ön is úgy gondolja,
hogy a HZDS visszafordíthatatlan hanyatlásáról van szó?
– Igen. A megyei eredmények is azt bizonyítják, hogy ez a párt elveszítette
dinamikáját, s úgy gondolom, mostantól kezdve minden választási eredménye egyre
gyengébb lesz.
Persze ennek belső okai vannak...
– Elsősorban az, hogy ez a párt nem változik, választói többnyire idős
emberek, akiknek létszáma fogyatkozik, s a párt nem képes új erőket mozgósítani.
A HZDS képtelen volt átalakulni, korszerűtlen párt lett, így gyenge eredményei
nem meglepőek. Ami meglepetés, hogy több régióban teljesen eltűnt a politika
színpadáról, jelentéktelen párt lett.
A kormánypártok viszont aránylag jó eredményt értek el. Mégis hatottak volna
a reformok?
– Nem hiszem, hogy a reformok közvetlen hatásáról lenne szó.
A kormánypártok képesek voltak mozgósítani azokat a választóikat, akik
aktívabbak az átlagnál. Mivel az ellenzék nem tudta az urnákhoz invitálni a
reformok ellenzőit, a részvételt bizonyos mértékig a reformok elismerésének is
minősíthetjük.
A reformok bizonyos eredményei tagadhatatlanok...
– Ez igaz, de a fogadtatásuk igen különböző. Sokan szkeptikusak, illetve nem
értenek egyet a reformokkal, ugyanakkor konkrét lépéseket nem tesznek ellenük.
Az mindenesetre megmutatkozott, hogy a kormánypártok eredményesebben képesek
megszólítani választói törzsgárdájukat. Az ellenzék csődöt mondott. Amikor ez a
csapat most azt mondja, hogy az alacsony részvételért a kormány a felelős,
szándékosan megtéveszti az embereket, hiszen ugyanakkora, ha nem nagyobb az ő
felelőssége is, mert képtelen volt kihasználni az emberek egy részének
elégedetlenségét a kormány reformjaival.
Ahol önállóan indult a KDH, csak 6 mandátumot szerzett, viszont mint koalíció
részese, 87-et. Ez meglepte önt?
– Nem lepett meg, sőt az a véleményem, hogy a KDH még jobb eredményt is
elérhetett volna, ha ott is társul, ahol egyedül indult, illetve ha az ellenzéki
pártok helyett a kormánykoalíciós partnerekkel szövetkezett volna.
Az MKP Nyitra, Besztercebánya és Kassa megyében is veszített jelenlegi
mandátumaiból, de az ellene összefogó szlovák koalíciók nem tudták annyira a
háttérbe kényszeríteni, mint szerették volna. Most, a választások után találhat
együttműködő partnereket, például Nyitra megyében is?
– Azt hiszem, ennek nagyon reális a lehetősége, már csak abból ítélve is,
ahogy a második fordulóban viselkedik. Nyitrai elnökjelöltjének visszalépése az
előzékenység jele. Ha a szlovák pártok értékelni tudják nemcsak ezt a mostani
előzékenységet, hanem azt is, hogy az MKP már a választások előtt kész volt az
együttműködésre (sajnos, a kormánypártok ezt ignorálták), és értékelni tudják
mindazt, amit az MKP-val kapcsolatban tapasztaltak, s ami összeköti őket ezzel a
párttal, például programjaik közelsége, akkor együttműködésük nagyon valószínű.
Bizonyosra vehetjük, hogy az MKP–SDKÚ–KDH-együttműködés hosszabb életű lenne,
mint a nagy szlovák koalícióé, amelyet csak az alagsori nacionalizmus tart
össze, ami nagyon egészségtelen.
Ön előzékenységnek nevezte Szigeti László visszalépését. Valószínűleg
közrejátszot más is.
– Előzékenységnek a potenciális partnerek iránt. Persze kérdés, hogy
mindazok a magyar nemzetiségű választók, akik az első fordulóban Szigeti
Lászlóra szavaztak, a másodikban támogatják-e Ján Greššót. Annak esélye, hogy
Szigeti győzzön, közel volt a nullához, hiszen ismét működésbe léphetett volna
az etnikai mozgósítás már ismert jelensége. Greššónak viszont szerintem most már
van esélye.
A Smer jelöltjei nem kaptak annyi szavazatot, amenyi várható volt, és
amennyit a preferenciaszavazatok ígértek. Ez lenne a Smer sorsa a választásokon?
– Az elvárás valóban sokkal nagyobb volt. A Smerre is érvényes azonban, hogy
nem tudja eléggé hatékonyan szavazásra mozgósítani a választóit. Megszerezte
ugyan bizonyos baloldali pártok struktúráit, de ezek még, úgy látszik, nem
azonosultak vele eléggé. Regionális viszonylatban a Smer továbbra is gyenge
párt.
A választók alacsony részvétele azt jelentené, hogy itt az ideje a
pártpolitikák megreformálásának?
– Igen. A pártokban időszerűvé vált a nemzedékváltás. Sok pártban a
kilencvenes évek óta ugyanazok a vezetők, és nem tudnak változni. Módosítani
kell a koalíciós politikán is, nem jó a „ha kell, akárkivel” módszere, több
elvszerűségre volna szükség. Nem volna szabad megtörténnie, hogy megyei szinten
a pártok megtagadják programbeli prioritásaikat. A szociáldemokraták például nem
szövetkezhetnek a radikális nacionalistákkal, ami a Smer esetében szinte
napirenden van. Persze azokban a társadalmakban, ahol kiforrott, nagy pártok
működnek, ilyen problémák ritkán fordulnak elő.
Reméljük, egyszer nálunk is eljön ez az idő. Köszönöm a válaszait.
(SZ.G.)
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. november 30 – december 14-i (48-50.) szám