A Mátyusföldi Muzeológiai Társaság, a Galántai Honismereti Múzeum és a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet már második alkalommal rendezett Museum Hungaricum elnevezéssel szakmai konferenciát a dél-szlovákiai regionális múzeumokban található magyar vonatkozású emlékekről. Az összejövetelen, amelyre 2005. október 27-én Somorján, a Fórum Kisebbségkutató Intézet székházában került sor, számos érdekes előadást hallgathattak meg a résztvevők. A szervezők nevében Végh László, a Bibliotheca Hungarica igazgatója és Keppert József, a Galántai Honismereti Múzeum igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, majd Bíró Ágnes, a kulturális minisztérium államtitkára tartott tájékoztatót a szlovákiai múzeumok helyzetéről és rendszeréről. Ismertette azokat az elképzeléseket is, amelyeket a tárca javasol a kultúra finanszírozására. A támogatásokat lényegében öt nagyobb „kalapból” lehetne megpályázni. Ezek közül a kisebbségi kulturális aktivitások szempontjából három lehet különösen érdekes: az egyes projektekre szánt juttatások, az intézmények ún. bázistámogatása, valamint az automatikus támogatás, amelyet egyszer kell pályázni, de legalább két évre szól, elkerülendő az év eleji pénzzavart és bizonytalanságot különösen olyan területeken, ahol a tevékenység folyamatos (lap- és könyvkiadás stb.). Különösen a múzeumok számára lehet motiváló az ún. diákutalványok rendszere, amelynek lényege, hogy az oktatási intézmények 50 korona értékű utalványokat kapnának, amelyek afféle belépőjegyként szolgálnának a múzeumokba vagy más kulturális intézményekbe, s ezeket a felkeresett létesítmények pénzre válthatják. Nyilván azok az intézmények járnak jobban, amelyek nagyobb látogatottságot érnek el. A támogatások utolsó kategóriája az ún „ad hoc” támogatások, amelyeket feltehetően a rendkívüli vagy az előre nehezen tervezhető rendezvényekre, illetve kiadásokra szánnak.
A következő előadó, a kassai Kelet-szlovákiai Múzeum munkatársa, Ambrus
Orsolya személyesen ugyan nem vehetett részt a konferencián, de Egy kassai
fazekas céh magyar írásbeli emlékei c. előadását elküldte. Ebben három magyar
nyelvű dokumentumról számolt be. Az első 1574-ben keletkezett és a kassai
fazekasok céhlevele, amelyet a városi tanács állított ki azt követően, hogy
1556-ban egy óriási tűzvész során elpusztultak a céh korábbi okiratai. A másik
két bemutatott dokumentum egy 1830-ból, illetve 1832-ből származó „szabaduló
levél” volt.
Kovács Eszter, az érsekújvári Thain János Múzeum régésze kissé rendhagyó módon a
múzeum egyik értékes együtteséről, a jeles turkológus, Blaskovics József
(1910–1990) hagyatékáról számolt be. A kiváló tudós röviddel halála előtt több
mint 3400 könyvet és kéziratot hagyományozott a múzeumra. Ez a gyűjtemény idővel
további 205 kötettel gyarapodott. Noha Blaskovics professzor maga is csatolt
egyfajta áttekintést az anyaghoz, igazából eddig még nem sikerült kielégítő
módon rendszerezni a felhalmozott könyveket és kéziratokat, amelyek között
elsősorban különböző türk nyelveken írt munkák találhatók, de akad számos
európai nyelven keletkezett mű, sőt értékesnek tűnő régi nyomtatványok is. Mint
megtudtuk, a hagyatékot eddig még turkológusok nem látták, ezért hasznos lenne,
ha a közelmúltban Dunaszerdahelyen létrehozott Vámbéry Tudományos Kollégium
szakértői szemrevételezhetnék a gyűjteményt. Ez annál is inkább időszerű, hiszen
2010-ben Blaskovics József szülőfalujában, Ímelyen, születésének centenáriuma
alkalmából nemcsak ünnepséget terveznek, hanem egy nemzetközi konferenciát is,
ahol bizonyára az egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó előadás lehetne a
Blaskovics-hagyaték szakszerű értékelése.
Jelentőségét tekintve talán szerényebb, de mindenképp figyelemre méltó a kiváló szlovákiai magyar katolikus lelkipásztor, Paxy László (1920–2002) hagyatéka, amelynek egy része a Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltárában található. Hogy ez mit tartalmaz, arról Gaucsík István, a levéltár fiatal munkatársa tartott előadást. Elgondolkoztató, amit összefoglalásként megjegyzett: a szlovákiai magyar katolikus papok életének és ténykedésének dokumentumait hivatalból senki sem gondozza, így könnyen megtörténhet, hogy értékes feljegyzések, kéziratok, könyvgyűjtemények szóródnak szét vagy mennek tönkre.
Fehér Csaba, a komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumának igazgatója a
nemrégen megnyitott Kultsár István Történelmi Könyvtár kialakulásáról, az ott
található kötetek 1945 utáni hányattatásáról és a tervekről beszélt. Mint
megjegyezte, elsősorban a kutatás és a felsőoktatás szolgálatába kívánják
állítani a több mint 40 ezer kötetet számláló, jelenleg még feldolgozás alatt
álló gyűjteményt.
A lévai Barsi Múzeum munkatársa, Katarína Holbová Mohi – egy eltűnt falu
néprajzi gyűjteménye a lévai Barsi Múzeumban címmel tartott értékes, de
egyszersmind nagyon lehangoló előadást arról, hogyan vált ez a néprajzi
szempontból is egyedi község az ott épült atomerőmű áldozatává. Mint Holbová
megjegyezte, különösen a mohi népi építészet volt különleges, s amikor a házak
lerombolása előtt utoljára fényképezték az egyes helyiségek berendezéseit, a
tető szerkezeti megoldásait, gyakran sírhatnékjuk támadt. A múzeum számos régi
felvételt, használati tárgyat és a falu múltjával kapcsolatos egyéb dokumentumot
őriz. Ezek egy aktív és fejlődőképes közösség szívet szorító emlékei...
A tanácskozás utolsó előadója a Galántai Honismereti Múzeum etnográfusa, a
Mátyusföldi Muzeológiai Társaság elnöke, dr. Danter Izabella volt, aki azokat a
gazdaságtörténeti kutatásokat foglalta össze, amelyeket több szlovákiai magyar
muzeológus és néprajzkutató végzett két mátyusföldi településen: Vágfarkasdon és
Negyeden. E vizsgálódások eredményei időközben kötet formájában is napvilágot
láttak (Hagyományos gazdálkodás a Kisalföld északi részén: Farkasd, Negyed),
amelyről lapunk egyik következő számában részletesen is beszámolunk.
Az egyes múzeumok képviselői különböző tájékoztató anyagokat és érdekes kiadványokat is magukkal hoztak. A komáromi múzeum munkatársai egy honismereti és turisztikai füzettel kedveskedtek kollégáiknak (Kirándulás a Duna két partján a Vág-Duna-Ipoly Eurorégióban).
A szervezőket dicséri, hogy a konferencia előadásainak írott változatát a résztvevők már a tanácskozás napján kézhez kapták. A rendezvény zárásaként az érdeklődők megtekinthették a somorjai Városi Honismereti Ház néprajzi és képzőművészeti kiállítását, ahol Presinszky Lajos volt a kalauzuk. (lamér)
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. november 9 – november 23-i (45-47.) szám