Szentpéter polgármestere független jelöltként indul a megyei választásokon

„A munkámmal és az életemmel már bizonyítottam”

Jobbágy József mezőgazdasági gépészmérnök. Szentpéterre nősült: 1992 óta szentpéteri lakos. Fia szintén agrármérnök, lánya pedig egy gútai magániskola másodikos diákja. Felesége magánvállalkozó.

– Miért költöztek Szentpéterre?
– Mielőtt Szentpéterre jöttünk, Komáromban laktunk. Kilencvenben azonban a faluban megvásároltunk egy élelmiszerüzletet és mivel nem akartunk ingázni, Szentpéterre költöztünk. S családi házat építettünk. Ma is az épület felső traktusában lakunk, az alagsorban pedig „tésztagyárat” üzemeltetünk. A mini üzem hála istennek 1991 óta megállás nélkül termel. Levestésztát gyártunk, s a „gyárban” nyolc helybéli embert alkalmazunk.

– Beérte a tésztagyártással?
– Dehogy! Egy idő után, mivel agrármérnök vagyok, földműveléssel is elkezdtem foglalkozni. Eleinte kizárólag bérelt földeken termeltem, ma már azonban saját parcelláink is vannak, s jelenleg ötszáz hektár szántóföldön gazdálkodunk. Legfőképp búzát termesztünk. A múlt évig megérte gabonatermesztéssel foglalkozni, az idén azonban, mivel többlettermés volt, már gond lett a készletek értékesítése. Csak a termés egy részét tudom tárolni, ezért bizonyos mennyiséget mindjárt a „földről” el kell adnom. Már évek óta ugyannak a cégnek adom a termést, már a vetés előtt szerződést kötünk, s minden évben csak annyi gabonát vetőnk, amennyire a szerződés szól. Sajnos, manapság egyre nehezebb földműveléssel foglalkozni, ugyanis a termények felvásárlási ára egy helyben mozog, vagy csökken, a bemenő költségek azonban szinte napról napra emelkednek.

A legjobban az jár, akinek saját munkaeszközei vannak, ha ugyanis az egyes műveletekhez bérelnem kellene a gépeket, ráfizetnék a termelésre. Nekünk ma már minden munkafolyamatra saját gépünk, gépsorunk van. A gépparkot 1991 óta folyamatosan, évről-évre gyarapítottuk.

– Szentpéter a szőlőtermesztéséről is híres.
– Igen, a szentpéteri rizlingből, leánykából és müllerből készült bor már rég óta messze földön ismert. Nekünk is van hetven hektár szőlőnk. A termés egy részét eladjuk, a többit pedig feldolgozzuk. Hamarosan csak azok maradhatnak majd talpon, akik saját maguk fel is tudják a különféle termésüket dolgozni. Mondok egy példát is. Tavaly még a fehér szőlőnek 11-12 koronáért, a piros fajtáknak pedig 16 koronáért sikerült kilóját eladni, az idén viszont már csak 5-7, illetve 10 koronáért lehetett értékesíteni. Ennyiért viszont nem érdemes szőlőt termeszteni, mert nem térül meg a termelésre fordított összeg. Ha azonban az ember a termést saját maga fel tudja dolgozni, s képes palackozni is, könnyebben boldogulhat. Sajnos, mi egyelőre nem bírjuk az egész termést feldolgozni, azért némiképp ki vagyunk a felvásárlók kénye-kedvének szolgáltatva. No meg a szőlőtermelésre nem is jár állami támogatás. Ráadásul az unión belül szabad az áruforgalom, ez pedig többek között azt is jelenti, hogy árad az országba a külföldi bor, amely olcsó, mivel az exportját más kormányok jelentős mértékben támogatják. Ha a helyzetünk jövőre sem javul, további gazdák hagynak majd fel a szőlőtermesztéssel.
Egy hektár szőlő egy embert (egy családot) képes eltartani. Tehát, a szőlőtermesztés egy adott területen a munkanélküliséget is jelentősen képes lecsökkenteni. Szentpéteren magántulajdonban 240 hektár szőlőterület van…

– Sikeres vállalkozó volt, eredményesen gazdálkodott, mégis hátat fordított a termelésnek és indult a polgármester választáson. Miért?
– Kétezerben, amikor az akkori polgármesterünket „visszahívták”, és új választásokat írtak ki, én is megpályáztam a posztot. Elsősorban a vállalkozók bíztattak. Négy jelölt volt. A falu három körzetre volt felosztva. S mindhárom körzetben magasan én nyertem.

– Mi minden szerepelt a választási programcsomagjában?
– Azokra a problémákra ajánlottam megoldást, amik már évek óta gondot jelentettek a faluban. Megint mondok néhány konkrét példát. Szentpéteren nem volt jó minőségű ivóvíz. Ez az élelmiszertermeléssel foglalkozó vállalkozóknak is égető problémát, komoly gondot jelentett. Kortes beszédemben azt mondtam, ha polgármester leszek, Pálmajorról bevezettetem a vizet. Mintegy nyolc kilométerről kellett a tiszta ivóvizet a faluba „terelni”.

– Ígérgetni mindenki tud.
– Ez való igaz. Csakhogy én az ígéretemet valóra is váltottam. Ma már artézi tisztaságú vizet ihatnak a szentpéteriek. De menjünk tovább. A faluban nem voltak papok, mert nem volt hol lakniuk. Pedig négy vallás hívei élnek a településen. Miután polgármesternek választottak, hozzá láttam a paplakok helyrehozásához vagy építéséhez. 2002. november hatodikára elkészült az összkomfortos katolikus plébánia. Aztán a református paplakot építettük ujjá, majd pedig az evangélikus pap hajléka következett. A baptisták imaházát pedig jelentősen megnagyobbítottuk. A rossz állapotban lévő, kicsi ravatalozót teljesen átszabtuk. A sáros „új utca” meg 320 méter hosszú aszfaltburkolatot kapott.

– Netán a „roma kérdést” is sikerült megoldania?
– Sikerült. A faluban hivatalosan 106 roma lakott, de a környező településekről, Marcelházáról, a „Gyallákról”, s Aranyosról betelepültek hozzájuk a „rokonaik”. És sokszor kétszáznál is többen éltek a viskóikban. Sokan közülük loptak, raboltak, garázdálkodtak, sőt gyilkoltak is.

A szentpéteriek féltek (Féltek? Rettegtek!) tőlük.
Nekiláttunk egy „romabérház” építéséhez. Amint az épület elkészült, s a romák beköltöztek, a kalyibáikat leromboltattam. Mára az egykori pérónak csak a rossz emléke maradt. A lakáshoz jutott roma szülőktől megköveteltem, hogy gyerekeik rendszeresen és tisztán járjanak iskolába. Külön sikerként könyvelem el, hogy falunkban a bűnözés a minimumra csökkent.

– Egy bérház mindent megoldott?
– Nem. Jelenleg már a negyedik szociális bérlakás épül. A régi községházát az állami lakásfejlesztési alapból felújítottuk, s bérlakássá alakíttattuk. Az épületben kilenc család talált otthonra. Ugyanebből az alapból már egy négyes lakás is elkészült. Sőt, az idén egy hatlakásos ház is tető alá került.
A paplakok renoválása után a templomok tatarozása lesz soron. A katolikus templom tetőszerkezetét, többek között a vállalkozók adományai jóvoltából, már fel is újítottuk. A magukra maradott idősek számára pedig a község költségvetéséből öregotthont építettünk.
Szentpéternek 3400 hektár a katasztere, s 2400 lakosa van. Nagy falu, mostanában sokat csinosodott, ettől függetlenül azonban szinte állandóan tovább építjük, szépítjük, fejlesztjük. Jövőre például a szennyvízhálózat kiépítése lesz soron.

– Mit kezdett a sok munkanélkülivel?
– Kétezerben, a hivatalba lépésemkor Szentpéteren 650 munkanélküli volt! A számok nyelvén mondva, a munkanélküliség elérte a 38 százalékot. Ma már csak 190 ember munkanélküli. Járom a környéket, s ahol csak lehet, újabb és újabb állásokat keresek. Akkorra, amikor a munkanélküliek jönnek „regisztráltatni magukat”, mindig meghívok a faluba két-három cégképviselőt. Örülök, hogy néhány polgárunk minden egyes alkalommal talál a kínálatukból munkát… Szeretném a munkanélküliséget öt százalék alá szorítani.

– Nem álom ez?
– Sokak számára a 650-ről 190-re csökkentés is álomnak tűnt. Nekem nem. Én hittem benne. S mind követ meg is mozgattam, hogy a célomat elérjem. Ezért is sikerült a tervet megvalósítani. Meg azért is, mert a családi vállalkozásokat, amióta polgármester vagyok, a feleségem és a fiam irányítja, s jómagam kizárólag a községet vezetem.

– Nem vádolta még meg részrehajlással senki?
– Szentpéter lakóinak a 70 százaléka magyar. Én is magyar vagyok, tudom is, hogy hol a helyem, de az embereket soha nem a hovatartozásuk alapján értékelem. Nekem az a fontos, hogy ki mit tud felmutatni, ki mit tesz le az asztalra… Egy szentpéteri fiú Nyitrára járt főiskolára. Egyszer azzal „lepte meg” az édesapját, hogy kipenderítették a vizsgáról, mert magyar. Elvittem az apját az alma materbe, s a tanártól kikértem a dolgozatát. Akkor kiderült, hogy a hat kérdésből egyre sem felelt.

– Nem elég magának a polgármesteri munka, miért akar megyei elnök vagy megyei képviselő lenni?
– A községházákra egyre nagyobb teher nehezedik, s manapság már a legtöbb, falut, polgármesteri hivatalt érintő kérdésben a megyei önkormányzatok döntenek. Azért szeretnék a megyei közigazgatás irányítója vagy egyik fogaskereke lenni, hogy olyan döntések születhessenek, amelyek nagyban hozzájárulnak településeink, és szűkebb régióink megsegítéséhez, tovább fejlesztéséhez. Valójában ismét csak az ismerőseim, a barátaim, a volt vállalkozótársaim bíztatására vállaltam el az újabb megmérettetést.
Én senkinek, egyetlen jelölttársamnak sem vagyok ellensége. Én csak ellenfél vagyok. Kidolgoztam egy programot, amelyet, ha lehetőségem adódik, szeretnék megvalósítani.

Sok problémába belelátok, és úgy érzem, sokat meg is tudnék oldani. Ehhez persze az emberek bizalma, voksa szükséges.

– Felsorolna néhányat az elképzelései közül?
– A régiófejlesztési program keretén belül elsőrendű feladatnak a gazdaság újjáélesztését tartom. Ez egyúttal a munkanélküliség csökkentését is eredményezné. A vállalkozók, vállalkozások segítése is elsőrendű feladatom lenne, mert ahhoz, hogy új munkalehetőségeket teremthessünk és a külföldi tőke is „idetaláljon”, egészséges partnerkapcsolatok szükségesek. Javítani kell a közlekedést, az infrastruktúrát is, be kell biztosítani az észak-dél autópálya megépítését. Az építkezés számos munkahelyet is teremtene. Teljes mellszélességgel támogatnám a különféle lakásépítési programokat. A falvakat közművesítése elengedhetetlen, ezen belül az az elképzelésem, hogy minden egyes faluba, s minden egyes háztartásba legyen vezetékes ivóvíz.
Az idegenforgalom fejlesztését az agroturizmus és a vidékfejlesztés irányába terelném. A mezőgazdaság pedig kapja vissza rangját: maximálisan támogatnám a termelőket, de a végterméket előállítókat és az áruértékesítőket is. Minőségi javulásra van szükség az egészségügy és a szociális szolgáltatások terén is. Az időseknek, betegeknek, egyedülállóknak méltóságteljes életfeltételeket kell teremteni. Az iskolaügy és a kultúra se legyen mostohagyerek, elvégre a ma fiataljai jövőnk tartópillérei.
(A polgármester sorszáma elnökjelöltként 5-ös, képviselőjelöltként pedig 17-es.)

ZOLCZER LÁSZLÓ

Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag

A forráslap: Szabad Újság - 2005. november 9  – november 23-i (45-47.) szám