November elején tartotta 2. Hétvégéjét a párkányi Antióchia Közösség. Ez a katolikus ifjúsági mozgalom a 16–25 éves fiatalokat szólítja meg, szervezi közösségekbe. Párkányban Gál Attila és felesége az életre hívója ennek a keresztény szellemiségre, erkölcsiségre alapozó kis „gyülekezetnek”. Számukra ez nem jelent terhet, állítják, mert a fiatalokból annyi energia sugárzik, hogy ezzel feltöltődve, könnyebben végzik még mindennapi munkájukat is.
– Ezek a fiatalok magányosan, magukra hagyva, nehezen tudnák megélni a hitüket a mai, értéktagadó társadalom agresszivitásában – állítja a Budapestről érkezett Bittsánszky házaspár. Ők a magyarországi első közösség megalapítói. A nálunk létrejött féli, szenci, párkányi közösségnek is máig támogatói.
A katolikus ifjúsági mozgalom szervezésileg a plébániákra alapozódik. Párkányban is a plébánián gyűlnek össze a fiatalok hétvégenként. Itt osztják meg egymással a gondolataikat, itt beszélnek a gondjaikról. Meghallgatják egymás véleményét, vallomását az életről, szerelemről, házasságról, családról. A boldogság kereséséről. Az emberi élet értékeiről. Mindezt az evangélium szellemében, fényében. Énekelnek, zenélnek, szórakoznak. Pavol Gajdoš káplán felkarolta a kezdeményezést és a plébánia festésekor a saját piciny szobáját is felajánlotta az összejövetelek céljára.
Mivel a közösség akkor teljes, ha egy házaspár a fiatalok védnöke, Attila és
felesége, Vierka szívesen vállalja ezt a megbízatást. A legfontosabb, hogy
házasságuk mintául szolgálhasson a közösségnek. Szó szerint beengedik a
fiatalokat az életükbe, amikor odahaza, náluk is találkoznak. Kétgyermekes,
szerény, kiegyensúlyozott család az övék. Attila a Remény Népfőiskolán
ismerkedett meg Sebők Györggyel, a szenci közösség alapítójával. Olyan lelkesen
tért haza, hogy rögtön neki is látott a szervezésnek. A felesége eleinte nemigen
örült ennek a „megszállottságnak”, attól félt, a saját gyermekeiket rövidítik
meg a másokra fordított figyelemmel. De amikor érezni kezdte a fiatalok feléjük
áradó szeretetét, ragaszkodását, rájött, az egész család számára érzelmi
gazdagodást, nagy-nagy biztonságot nyújt a közösség.
Az egész évi tevékenység, munka aztán az évenkénti háromnapos Hétvégével
csúcsosodik ki.
Itt életre szóló barátságok kötődnek, szerelmek szövődnek. Mivel minden felelősség a fiataloké, a bevezetők előkészítése, elmondása, a műsorok szervezése, a háromnapi étkezés, elszállásolás lebonyolítása, sokat tanulnak itt. Megismerik egymás igényeit, felismerik, mi szükséges ahhoz, hogy véleményüket, érveiket mások is elfogadják. Magabiztosabbá válnak, mivel kibontakoztathatják legjobb képességeiket. Könnyebben érvényesülnek a társadalomban, mert megtanultak másokra is figyelni. És önbecsülésük, szilárd erkölcsi értékrendjük kialakulása révén nem válnak könnyen befolyásolhatóvá, kihasználhatóvá.
A záróünnepségen már részt vettek a szülők, ismerősök, barátok, támogatók is. A fiatalok vidáman zenélve adtak hálát Istennek az együttlétért.
Bokor Klára
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. november 9 – november 23-i (45-47.) szám