A 2002-es parlamenti választások előtt alakult a mostanihoz hasonló állapot. A felvidéki-szlovákiai magyarság csalódott, elégedetlen volt az MKP előző négyéves politizálásának eredményeivel. Különösen a magyar egyetem megalakításának örökös elodázgatása miatt. Sokan s magam is azt mondtam, elég; szavazataink, támogatásaink kellenek, de mihelyt magyar ügy kerül az asztalra, vonakodás, magyarázkodás, ellenszerveződés üti fel a fejét. Sötét szlovák nacionalizmus.
Az erős társadalmi, közéleti, parlamenti többség szemben a magyar nemzeti kisebbséggel. Megszervezett, programozott túlerő. „Szinte minden megyében összefogtak ellenünk”. Még a pódiumról is letaszigálgatnák a magyar jelölteket. Előttünk zajlik a többségi erő felvonulása. Dávid és Góliát párbaja. Hol van itt a demokrácia?
Nemzeti alapon a többségi erő használata. Ez a helyzet fájón emlékeztet az 1946-47-48-as magyarüldözésre. A Magyarországra telepítés, a deportálás, vagonokba gyömöszölt, megfélemlített emberek... ma is csak egyetlen igazság lehet, a többségi nemzet akarata.
Hol van a magyar kisebbség esélye? Az elmúlt évek szlovák politikai élete sebhelyekkel, visszaélésekkel telve – a magyar képviselők magatartása viszont különbözik ettől... hisz vannak helyzetek, amikor a magyar koalíció tagjai fogják a szlovák politika tartógerendáit. Nincs szégyenkezni valónk. Vannak helyzetek, amikor saját kárunkra helybenjárunk, avagy hátrálunk. Hisz mindnyájan tudjuk, az ország magyarlakta vidéke elmaradott országrész.. Tudjuk, ismételgetjük, de szociális fejlesztési pártfogó programnak nem tudunk érvényt szerezni. Több mint másfél évtized óta folt hátán folt. S nagyon látszik az is, hogy a magyar tisztségviselők közül hányan húzzák a szekeret, s hányan kocogva, hátul fogják a saroglyát... S a Slota-jelenség. Büntetlenül ócsárolja a magyarokat, szinte mindegy, hallgatunk s átlépjük a büdöst. Zsolna polgármesterét és még sok mindenki mást ez nem zavarja. A kormány bajusza alatt mosolyog, s hallgat a koalíció. Hallgat Magyarország. Ján Slota már régen megérdemelné a bírósági eljárást.
Ma a szlovákiai magyarság megfelelő tapasztalatokkal s érdemekkel rendelkezik. Egyszerre vagyunk politikai és morális tétel. Olykor a magyar koalíció okosabban cselekszik, cselekedne, mint a jelenlegi kormány. Bizonyítottunk sokféle helyzetben. A végtelenségig nem tűrhetjük másodrendű állapotunkat. Ma már világos, tálcán itt nem kapunk semmit. Mindenért meg kell küzdenünk.
Megyei választások előtt állunk. A szlovák pártok magatartása felháborító. Letarolni a magyarokat a térképről. Nem hagyhatjuk magunkat. Át kell gázolnunk ezen a posványon is. Ez a választás magyar létünk sorskérdése is. Aki tiszteli önmagát s a viharvert szlovákiai magyarságot, menjen szavazni. Menjünk szavazni. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy bőrünkre, lelkünkre süljön a közöny. Várjuk szlovák polgártársainkat is.
Dobos László
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. november 9 – november 23-i (45-47.) szám