Az életük során megrokkantak szégyellik sorsukat

A tanfolyamok növelik önbizalmukat

Takács Éva középkorú értelmiségi hölgy, aki egyetemi tanulmányai befejezése után – betegsége okán – sajnos már nem vállalhatott munkát. Visszatért hát szülővárosába, Királyhelmecre, ahol 1986-ban a fogyatékkal élők szövetségének elnöknője lett. A terebesi székhelyű szövetség alapszervezetét 2004-ig úgy irányította, hogy 1992-ben a Kassa központú Sportinvalid helyi klubját is létrehozta, s azt mind a mai napig ő vezeti. Bár Királyhelmecen a fogyatékkal élők alapszervezete az egyik legrégebben működő alapszervezet, saját központtal sohasem rendelkezett, tevékenységükre csak most figyelt fel igazán a város, munkájukat pedig saját klubhelyiséggel jutalmazta. Takács Éva így vall tevékenységükről:

– Klubunknak 56 bejegyzett tagja van, bár aktívan csak mintegy 20 fő tevékenykedik. Számtalanszor előfordult már, hogy sorstársaink eljöttek, megkérdezték, milyen jogokkal rendelkeznek, milyen juttatásokban részesülhetnek, de munkánkba már nem kapcsolódtak be. Tapasztalatom szerint a születésüktől fogva rokkantak hamarabb csatlakoznak hozzánk, mint az életük folyamán fogyatékossá válók. Mintha az utóbbiak szégyellnék sorsukat.

Pedig ismerkedésre, kapcsolatteremtésre adunk lehetőséget. Idén pl. már 13. alkalommal rendeztük meg azt a sportnapot, amelyre a testvérszervezetek tagjait is meghívjuk. A versenymeghívások a határon túlra is átnyúlnak, Sárospatakra, Miskolcra. A résztvevők évről évre sportlövészet, darts, asztalitenisz és lengőteke kategóriában mérik össze erejüket, illetve ügyességi autóversenyzésben. A legjobbak díjaikat a várostól kapják.

Évek óta szervezzük már a különböző tanfolyamokat is. Az általában 3-6 hónapos tanfolyamok ingyenesek, hiszen a részvételi díjakat, illetve az oktatók tiszteletdíját pályázati úton nyerjük el. Virágkötészetet, mézeskalács-díszítést, csipkeverést, szövést, asztalosmunkákat és számítógép-kezelést tanulhattak már az érdeklődők, és akik valóban ügyesnek bizonyulnak, azok akár egyéni vállalkozásba is foghatnak. Titkos vágyunk most egy olyan tanműhely létrehozása, amely az általunk készített termékek árusítására is feljogosít majd.
A tanfolyamok egyébként – amelyeken általában 10-12 fő vesz részt – azon túl, hogy hasznos időtöltésnek bizonyulnak, növelik tagjaink önbizalmát is, hiszen visszaigazolást adnak arra nézve, hogy mi is hasznossá tudjuk tenni magunkat.

Milyen a klub tagságának kor- és nembeli összetétele?

– Van néhány huszonéves tagunk is, de a túlnyomó többség középkorú, illetve idősödő sorstárs.
Mi, nők vagyunk többen. Vonzáskörzetünk egyébként az egész Bodrogköz. Felméréseink szerint csak Királyhelmecről lehetnénk akár százan is, ha minden érintett bekapcsolódna tevékenységünkbe. Ez idáig a tanfolyamokon és a sportnapon kívül évente négy alkalommal találkoztunk, most viszont, hogy van saját helyiségünk, rendszeresebbé szeretnénk tenni találkozásainkat. Jó lenne, ha a jövőben nőne aktív tagjaink száma.

Hogyan segíti önöket Kassa?
– Anyagi támogatást és jogi tanácsokat egyaránt nyújt. Engem nagyon gyakran kérnek fel arra, hogy írjak meg egy-egy kérvényt, a Munka törvénykönyvéből keressem ki ezt vagy azt a cikkelyt... Ha valamiben nem tudok pontos tájékoztatást nyújtani, akkor Kassához fordulok.
Őszintén sajnálom, hogy a tíz évvel ezelőtt még létező országos lap, a Vozičkár mára megszűnt, hiszen abból is sok, számunkra értékes információt meríthettünk. Most, az internet világában jó lenne, ha központunkat számítógépekkel is felszerelhetnénk, és azt rendszeresen hozzáférhetővé tehetnénk a rászorultak számára.

Zsebik Ildikó


Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag

A forráslap: Szabad Újság - 2005. november 9  – november 23-i (45-47.) szám