A gyermekvállalás semmiképp se járjon együtt a munkahely elveszítésével

Anyaság vagy karrier?

Tavaly 2 ezerrel több gyermek született, mint az azelőtti évben, és az idén várhatóan ismét több gyermek jön a világra. Örvendetes hír ez egy fogyóban lévő populáció számára. A demográfusok persze azonnal az arcunkra igyekszenek fagyasztani a mosolyt, mivel szerintük ez csupán a késleltetett szülések eredménye és sajnos átmeneti. Magyarán, hogy a harmincas éveikben járó, negyven felé közeledő nők – ismert médiasztárok is – szülnek mostanság. Bárcsak ne lenne igazuk, de bizony nálunk is egyre később vállalkoznak a nők a gyermekszülésre, női mivoltukból fakadó fő küldetésükre. S aki későn szül, az eleve kevesebbszer vállalja. Ketyeg a biológiai óra!

Pedig, ha valami jó van ebben a szegény országban, az mindenképpen a hároméves gyermekgondozási szabadság. Igen kevés államban vannak a nők így „elkényeztetve”. Más kérdés persze, mennyi az a pénz, amit az anyák a gyermek egész napos ellátásáért, a kemény munkáért kapnak. A 4230 korona sokszor csak a baba pelenkájára, tápszerére elég. S ugye, a családban mások is élnek, a rezsit is fizetni kell valamiből. Bizony legtöbb helyen nagyon tud hiányozni, ha az asszony kiesik a munkából, és nem keres. Végre politikusaink is belátták, hogy a gyes összege nagyon sok fiatal családot az anyagi csőd szélére hajthat, ezért az anyák július elsejétől dolgozhatnak is a gyermekgondozási szabadság mellett.

Így is nagyon sok nő küszködik lelkiismeret-furdalással. Sokan nagyon szeretnének három évig otthon maradni a kicsivel, és látni, ahogy percről percre gyarapodik, okosodik. Sokszor még a pénz hiányát is elviselnék. Igen ám, de mi van akkor, ha a munkaadó könyörtelenül válaszút elé állítja, vagy belép, vagy kénytelenek lesznek helyette mást felvenni. Nincsenek könnyű helyzetben az egyetemet, főiskolát végzett fiatal nők, akiknek a hároméves kihagyás szakmai téren egyenlő lehet a teljes újrakezdéssel. Egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy végig otthon maradjanak. Nálunk még nem hallottam róla, de Magyarországon már létrejött néhány olyan kisebb cég, ahol a kisgyermekes anyukákat tárt karokkal várják. A munkaidő kötetlen, akár otthon is dolgozhat, amikor a baba alszik, vagy valaki más vigyáz rá, részmunkaidőt vállalhat. Talán nem meglepő, hogy ezeket a vállalkozásokat többnyire nők alapítják. Nagyszerű lehetőség ez olyan aktív fiatal nők számára, akik bár imádnak anyák lenni, dolgozni is szeretnének.

Falun, nagy munkanélküliségű régiókban persze más a helyzet. Ott eleve nincs munkalehetőség, nincs hová visszamenni, be kell érni a kevéssel is. Az meg kit érdekel, hogy az ilyen édesanya frusztrált, ideges, mert kenyérgondjai vannak. Legfeljebb azt mondják rá, ha nincs rávalója, hát ne szüljön.

Valóban itt tartanánk? Hogy a gyermekvállalás már csakis és kizárólag pénz függvénye, egyfajta luxus, amit nem akárki engedhet meg magának? Aki hátrányos helyzetű, az végképp mondjon le az anyaságról? Csak örülhetünk, hogy az új családügyi miniszter végre valahára nő, aki – már jelezte is – sokkal érzékenyebben fogja kezelni ezeket a problémákat, mint férfi elődei. S talán neki köszönhetően majd könnyebben lesz összeegyeztethető az anyaság és a karrier.

Kiélvezem az anyaságot

A 32 éves Monica egy bűbájos 20 hónapos kislány, Evelyn édesanyja. Férjével elég sokat kellett várniuk a gyerekre, ezért elhatározták, hogy hároméves koráig otthon marad vele.
– A férjemnek munkahelyén kívül magánvállalkozása is van, ezért megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy végig otthon maradjak a kicsivel. Szeretném kiélvezni az anyaságot, annál is inkább, mivel nem valószínű, hogy még egy gyermeket vállalunk. Túl sok a kölcsönünk, a fizetnivaló. Most vettünk lakást és egy új kocsira is szükségünk lenne. Ha valamivel jobban állnánk anyagilag, egy percig se haboznék, és szívesen szülnék még egyszer vagy kétszer. Talán azért is, mert a szülésem nagyon szép élményként maradt meg benne.
Azelőtt Pozsonyban dolgoztam, napi 12-13 órát voltam távol az otthonomtól. Ezt most már amúgy sem engedhetném meg magamnak, mert nemcsak reggel és este szeretnék puszit nyomni a kislányom homlokára, hanem azt is látni akarom, ahogy felnő. Élvezem a gyest, feltaláljuk magunkat Evelynnel, nem unatkozunk. Vannak kisgyermekes barátnőim, együtt babázunk, gyakran látogatjuk a nagymamát. Ha pedig már egy kis szabadságra vágyom, a férjemnél kiharcolom, hogy néhány órára vegye át a picit.
Ha lejár a gyermekgondozási szabadságom, lehet, hogy saját magamnak kell munkahelyet teremtenem, mivel végzettségemmel kisvárosunkban nem találok állást. Elképzelhető, hogy nyitunk egy kisebb üzletet, ahol majd én is dolgozhatok. De ez még a jövő titka. Az biztos, hogy ölbe tett kézzel nem fogok itthon ülni.

Ó, drága nagymami és nagypapi

– Talán sokan meglepőnek tartják, de nekem azáltal, hogy dolgozom, sokkal több energiám marad a kisfiamra – meséli a 28 éves Viktória, a 2 éves kis kópé, Gergő édesanyja. – Egyéves volt, amikor visszamentem dolgozni. Nem titkolom, hogy ennek anyagi okai is voltak, hiszen egy jól fizetett állásom volt, amit nem szerettem volna elveszíteni. Másrészt biztos lehettem benne, hogy a kicsi jó kezekben lesz a nagymamánál és nagypapánál. Azóta az életünk úgy zajlik, hogy minden reggel együtt megyünk a nagyiékhoz, azután én dolgozni, délután pedig megyek érte és utána haza. Otthon aztán nagyokat játszunk, nevetünk. Vele és nem a házimunkával töltöm az időt. Az későbbre marad. Természetesen, ha beteg, én viszem orvoshoz, én maradok otthon vele, míg meggyógyul.
A férjem és én is a munka mellett még egyetemre is járunk, de mindig be tudjuk osztani úgy az időt, hogy amelyikünk szabad, az van Gergővel. Eddig még nem vettem észre, hogy nagyon megsínylette volna a korai elszakadást, kiegyensúlyozott, boldog kisfiúnak látszik. Én is jól érzem magam így, hogy dolgozhatok és babázhatom is. De még egyszer hangsúlyozom, ezt kizárólag édesanyáméknak köszönhetően engedhetem meg magamnak. Egy-két éven belül szeretnénk mellé egy kistestvért is. Egyelőre hajlok afelé, hogy azzal már tovább otthon maradnék, de az igazság az, én amolyan nyüzsgő fajta vagyok, nem hiszem, hogy túl sokáig kibírnám otthon.

Munka és gyermek

A kettős tehervállalás mellett döntött a 36 éves Hajnalka, a 2,5 éves kis angyal, Virág Boglárka édesanyja.
– Másodszori anyaságom puszta ténye válaszút elé állított: vagy kiélvezem az anyaság minden apró örömét, mint tíz évvel korábban az idősebbik leányommal, Csillával és óhatatlanul búcsút inthetek a szakmámnak, vagy találok egy megfelelő formát, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, tehát tovább dolgozhassak és a gyermekem se lássa kárát. A közgazdasághoz kötődő munkakörökben dolgozó, könyvvitellel és bérelszámolással foglalkozóknak, tehát nekem is, napról napra figyelnünk és ismernünk kell az idevágó törvények sokaságát, ha nem akarunk lemaradni és hibákat elkövetni. Az adó-, szociális és egészségügyi reformok bevezetésének idején vállaltam a gyermekáldást, s ez a szó igaz értelmében vett rendes anyaságim esetén szakmai öngyilkosság lett volna a részemről. Ha nem akartam elveszíteni azt a néhány koronát, amelyet anyasági címén kaptam az államtól, vállalatot kellett alapítanom a párommal, hogy jogi személyként tevékenykedve megfeleljek a törvény betűjének.
Az igazat megvallva nem hiszem, hogy még egyszer vállalnám ezt a terhet. A kezdeti időszak volt a legnehezebb. Az újszülött lánykám szoptatása közben is fél kézzel a munkámat végeztem, délután az iskoláskorú nagylányommal kellett foglakoznom, mellette tanulmányoznom a törvényeket és a háztartásra is lopnom kellett némi időt... Az volt az érzésem, hogy már soha az életben nem pihenem ki magam. A párom munkájából kifolyólag sokat utazik, de szerencsére mindkét nagymama rengeteget segített és segít. Ha ők nincsenek, biztosan összeroppantam volna. Azt hiszem illúzió, hogy egyedül, minden segítség nélkül is lehet normálisan gyermeket nevelni és dolgozni is egyben tájainkon.
Örülök, hogy most már a gyes mellett is lehet dolgozni, de úgy veszem észre, az apák felelőssége egyre kevesebb, sok esetben a gyermeke mellett dolgozó édesanyának a vállán nyugszik az életerős férj ellátásának és rigolyái takargatásának a súlya is. Azt hiszem, a szülők anyagi, morális és társadalmi megbecsülését kellene megcélozni a törvényhozóinknak, s az sem volna utolsó dolog, ha újraindítanák az anyasági utáni továbbképzéseket, illetve újraképzéseket, mint tíz évvel ezelőtt.

B. Vida Júlia

A gyermekes nő jó munkaerő

Egy évekkel ezelőtt végzett amerikai felmérés szerint a gyermekes nők teljesítménye a munkában nem csökken, sőt.

Sok cégnél még ma is ódzkodnak a gyerekes anyáktól, frászt kapnak, ha a fiatal női munkatárs férjhez megy, hiszen valószínűleg hamarosan szülni is akar majd. Nyíltan persze ezt nem lehet kimondani – hiszen akkor diszkrimináció lenne – de különféle ürügyekkel elutasítják a gyerekes jelentkezőket. A munkahelyeken pedig, burkolt célzásokkal, kétértelmű mondatokkal jelzik nem tetszésüket az esetleges gyermekvállalás iránt, vagy éppen a karrier lehetőség megcsillogtatásával igyekeznek eltántorítani a tehetséges nőket a terhességtől és a szüléstől. Óriási dilemma, pszichés nyomás nehezedik így azokra a lányokra, fiatalasszonyokra, akik pedig nagyon vágynának gyermekre. Egy civil szervezet által végzett országos felmérés szerint a megkérdezettek 52 százaléka gondolja úgy, hogy gyermekvállalása segítette munkahelyi produktivitását, és egyáltalán nem befolyásolta negatívan munkáját. Csupán 10 százalék látja úgy, hogy ettől kevésbé produktívak lettek. A Berkeley egyik, a felmérésben részt vevő szociológiaprofesszora szerint a dolgozó szülők, már csak szükségből is sokkal termelékenyebbek, mivel életük sokkal szervezettebb, jobban el tudnak bánni a problémákkal is. Világosan látják, hogy mi a fontos, ismerik céljaikat. Egyensúlyra törekszenek. A gyermeknevelés, és a háztartásvezetés sokkal nagyobb szervezettséget igényel, meg kell tanulni a prioritások kijelölését is, s ezt a szemléletet azután az anyák a munkahelyen is alkalmazzák.
A produktivitás növekedése a felmérést végzők szerint az alábbi négy tényezőn alapszik:
Prioritások: A megnövekedett feladatok sokkal jobban elősegítik, hogy az anyák tisztában legyenek a fontossági sorrendekkel, s ebben a munka és a gyereknevelés egyensúlyának megteremtésével.
Tervezés: Mivel mind anyaként, mind munkatársként helyt akarnak állni, sokkal tervszerűbbé válik az életük mindkét területen, így teljesítményük nemhogy csökkenne, de még növekedhet is.
Technika. A dolgozó anyák megtanulják szakszerűen kezelni a technika vívmányait. E-mailt használnak telefon helyett. A laptop mindig kéznél van. Headsetet használnak, így telefonálás közben mást is tudnak csinálni.
Rugalmasság: Mivel a gyermekekkel is gyakran adódnak váratlan helyzetek, amiket meg kell oldani, a rugalmasság létformává válik, s a munkahelyi helyzeteket, új elvárásokat is rugalmasabban tudják kezelni.
Az kétségtelen azonban, hogy a gyerekes anyák kevésbé vállalják fel a gyakori – sokszor indokolatlan – túlórát, a szellemi és fizikai „kizsákmányolást“. Értékrendjük ebben a tekintetben is átalakul.
Jó lenne, ha minél több mai magyar munkáltatót elgondolkodtatásra késztetnének a fenti tanulmány megállapításai, még akkor is, ha azok amerikai anyákra vonatkoznak. A mai magyar lányok, fiatalasszonyok munkához való viszonya, hivatástudata, karriervágya korántsem áll olyan messze az amerikaiakétól, mint a földrajzi távolság, vagy a társadalmi-gazdasági fejlettség közötti különbség alapján gondolhatják sokan.
(Internet)

Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag

A forráslap: Szabad Újság - 2005. november 9  – november 23-i (45-47.) szám