Október közepén 14. alkalommal került sor Dunaszerdahelyen a Katedra Napok megrendezésére. A nyilvános rendezvény központi témája a határokon átívelő oktatásügyi együttműködés volt. Az előadók a szakmai együttműködésről szólva természetesen az együttes programok anyagi biztosításáról és a pályázati lehetőségekről is beszéltek. Bemutatkozott a rendezvényen a Fórum Társadalomtudományi Szemle című folyóirat, és átadták az idei Katedra-díjakat.
A Katedra Napok főszervezője a Katedra Alapítvány, szakmai háttérszervezetei: A Katedra folyóirat és a Katedra Társaság. Az utóbbi szervezet elnöke, A. Szabó László, megnyitójában hangsúlyozta, fontos mozzanat a Katedra Napok történetében, hogy idén már második alkalommal társszervezője a rendezvénynek a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége is. A rendezvény fővédnöke Szigeti László, a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériumának államtitkára volt, aki ugyan személyesen nem tudott jelen lenni, de levélben köszöntötte a résztvevőket. „Eddig is nagy szükség volt a határokon átívelő oktatásügyi együttműködésre – írta –, de (…) az uniós tagság még nagyobb teret adhat az együttműködés elmélyülésének. A diák- és pedagógusmobilitás keretén belül számtalan lehetőség nyílik egymás megismerésére, tapasztalatcserére, új pedagógiai módszerek kölcsönös bemutatására. A strukturális alapok adta lehetőségek révén egy-egy jól elkészített pályázat útján nemcsak az iskolai infrastruktúrát tudják felújítani, hanem szakmai képzéseket, innovációs programokat és egyéb kapcsolattartási lehetőségeket is szolgálnak. Meg kell ismerni és a köz javára kell fordítani a határokon átívelő együttműködés formáit és lehetőségeit.”
Turbók Arnold Bertalan – a Győr-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója, a regionális fejlesztési és képzési stratégia, valamint a humán erőforrás fejlesztés és a mérési, értékelési programok avatott szakértője – mondandóját azzal kezdte, hogy egy Kisalföld-ben megjelent minapi tanulmány szerint egy Magyarországon és Franciaországban 1980-ban készült felmérésből az derült ki, hogy Magyarországon az érettségiző korosztálybeli fiataloknak mindössze 27 százaléka tudta azt, hogy határainkon kívül jelentős számú magyar kisebbség él. A franciák ismerték diaszpóráikat, nagyságrendjüket is jól becsülték meg. A fiatalok több mint 1/4 része tudta, milyen francia érdekeltségű területek vannak a világon, ahol a francia nyelvet beszélik. „Azok a diákok, akik a felmérésben részt vettek, ma szülők, és hasonló korú gyermekeik járnak az iskolába – mondta. – Amikor tehát együttműködésről beszélünk, abból kell kiindulni, hogy a saját történelmünket, a saját identitásunkat sem ismerjük. Ezek az adatok jelentik a kiindulást, s ha nem akarjuk szépíteni a dolgokat és becsapni magunkat, akkor láthatjuk: teendőnk tengernyi. Ezt a munkát nem nagy felhajtások közepette, hanem „lélektől lélekig” érdemes végezni.”
Az előadó egy nagyrégiós együttműködés lehetőségeit vizsgálva fontosnak tartja, hogy épüljenek a magyar-magyar kapcsolatok, de a magyar-szlovák, magyar-osztrák, illetve szlovák-osztrák kapcsolatok is – nem egymás ellenére, hanem egyik a másikkal. Közös ezeréves múltunk van, és remélhetőleg közös ezeréves jövőnk is lesz, mondta, ha tudunk egymástól tanulni, és el tudjuk egymást fogadni.
A nemzetközi felmérések azt mutatják, hogy sok mindenben jók vagyunk a határ mindkét oldalán, de bizonyos területeken, a tudás mobilitásában, a tudásnak az eszközjellegű felhasználásában gond van a képzési rendszerünkkel. Ebben szerinte nincs nagy különbség Szlovákia és Magyarország között. A tanulók nagy része ki tudja számítani a kör területét, de csak 3 százalékuk tudott felelni arra a kérdésre, mikor járunk jobban: ha egy 20 cm átmérőjű pizzát veszünk 200 forintért, vagy egy 30 cm átmérőjűt 300 forintért.
Intézetük számos kompetenciafejlesztő tanfolyamot hirdet. Felajánlotta, hogy félévente külön rendezvényként szakmai napot biztosít a szlovákiai magyar pedagógusoknak, 20 fő részére, kompetencia-fejlesztésre, a bemeneti- és vizsgaszabályozásra való felkészülésre. A szakmai részt (előadók, tanterem, eszközök, anyagok, iskolalátogatás) teljesen ingyenesen biztosítja.
Slovák Gyula, az Építésügyi és Régiófejlesztési Minisztérium Régiófejlesztést Támogató Ügynökségének vezetője a már lefutott Phare-programokról szólva elmondta, hogy az előcsatlakozási alapból az ún. kisprojektek keretében a kedvezményezettek a nem profitorientált szervezetek, tehát önkormányzatok, iskolák voltak. Iskolák közötti bármilyen együttműködéssel (kulturális, tudományos, sport, stb.) lehetett pályázni. A juttatás 5 ezer eurótól 50 ezerig terjedt, a kedvezményezettnek 5% saját erővel kellett hozzájárulnia. Sajnos, a magyar közegből igen kevés pályázat érkezett, egyedül a Selye János Egyetemnek volt sikeres fejlesztési projektje. Ezeknek a kisprojekteknek a 2004-2006-os időszakban van folytatása az INTERREG–III/A program keretében, erre rá kellene erősíteni. A határon átnyúló együttműködési programok támogatására még van pénz.
Az iskolák átépítésére, felújítására a jövőben is lehet pályázni. A 2004-2006-os időszakra sajnos elég kevés pénz van, de a beküldött projekteket 2007-től, az új ciklusban fokozatosan mind finanszírozni fogják. Új Nemzeti Fejlesztési Tervet készítenek elő, melynek három fő célja lesz: a konvergencia, a versenyképesség és az európai területi együttműködés. Az utóbbiban lesz elrejtve a kistérségi, határon átnyúló együttműködéseket szolgáló mikroprojektek harmadik generációja, itt lehet majd oktatási együttműködések támogatására is pályázni.
Felhívta a figyelmet arra, hogy ma már a pályázatokkal kapcsolatos minden információ az interneten van és bárki számára hozzáférhető. Azonkívül van egy kiépített rendszere a régiófejlesztési ügynökségeknek Szlovákia-szerte, csak élni kell vele. Ezeknek az ügynökségeknek az a dolga, hogy ingyenesen tanácsokkal lássák el az érdeklődőket és segítsenek. Itt minden információ beszerezhető.
Pék László, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének országos elnöke átfogó képet próbált nyújtani az iskolák és az oktatásban érdekelt szervezetek határon túli kapcsolatairól, közös programokról és lehetőségekről, illetve ezek anyagi hátteréről. Kitért a programok támogatásának megítélése körüli gondokra, elvekre, a megfelelő rálátásra, ezek helyenkénti hiányára. Erről a közeljövőben részletesebb ismertetést adunk.
A Duna két partján lévő intézmények már ma is élő kapcsolatokat ápolnak. Erről számolt be a dunaszerdahelyi Halpiac téri óvoda igazgatója, Varga Mária, a nagymegyeri Bartók Béla Alapiskola igazgatóhelyettese, Nagy Valéria, valamint Andruskó Imre, a komáromi Selye János Gimnázium igazgatója. A Halpiac téri óvoda és Csorna város napközi otthonos óvodája közti meghitt kapcsolatot demonstrálta, hogy a két nevelési intézmény igazgatója kéz a kézben mondta el, milyen területeken tudják egymást tapasztalataikkal segíteni. A nagymegyerieket húszéves kapcsolat fűzi a győri Kölcsey Ferenc Általános Iskolához. Nyitott napok, szakmai továbbképzések, versenyeken való kölcsönös részvétel, közös kirándulások, sikeres könyvgyűjtési akció és számos egyéb forma ad keretet a kapcsolatok ápolásának. A komáromi gimnázium kapcsolatainak építésében is a minőség felé akar haladni. A budapesti Szent István Gimnáziummal és a székelyudvarhelyi Tamási Áron Líceummal tart „atomi szintre lebontott” eleven kapcsolatot. A diákok együtt járnak sítúrára, táborozni a Tisza partra, hogy „megismerje magyar a magyart”. Fáj december 5-ike, mondta az igazgató, de ez nem ok arra, hogy haragudjunk egymásra. Több nemzetközi csereprogramban vesznek részt. Diákok csoportja volt pl. Németországban, Csehországban, nemrég voltak Dél-Tirolban. Iskoláink jövője szempontjából alapvető jelentősége van a gyermeklétszám alakulásának, a születések száma pedig erősen csökken, ezzel számolni kell. „A másik tényező a pénz, amiről sokszor elég szemérmesen hallgatunk” – mondta Andruskó Imre. Iskolájuk nagyon sok helyen pályázott, így sikerült elegendő támogatást szerezni az iskola tetőterének beépítéséhez. Ebben természetesen nagyon nagy szerepe van az ún. kapcsolati tőkének. Az iskolában 55 év alatt kb. 6 ezer diák végzett. Ez olyan számú potenciál és kapcsolati tőke, amelyet egy intézet működésében mindenképpen fel kell használni. A sikeres pályázáshoz kell a jó ötlet, és az, hogy „az okos és a szorgalmas emberek aránya megfelelő legyen”. S kell hozzá megfelelő háttértevékenység, ez az ő szerepe igazgatóként. Fel kell keresni a kuratóriumokat és meggyőzni őket. „A pénz önmagát generálja – mondta. Nagyon fontos a visszacsatolás, az, hogy a kurátorok meggyőződhessenek arról, hogy a támogatást jól használtuk fel. Akkor lehet számítani további támogatásokra is.”
Hecht Anna a Dalton-iskolák együttműködésének többéves történetét ismertette. A közép-európai térségből az osztrák, magyar, cseh és szlovákiai iskolák kapcsolata alakul biztatóan. A dunaszerdahelyi járásból bekapcsolódó magyar iskolák mellett két szlovák iskola is érdeklődik a program iránt, és elmondása szerint érezhetően fokozódó tisztelet tapasztalható részükről a magyar iskolák munkája iránt.
A részt vevő iskolák képviselői a regisztráció során átvehették a Lilium Aurum kiadásában megjelent A magyar-szlovák határvidék földrajza c. kiadványt. A könyv a magyar és a szlovák környezetvédelmi minisztérium támogatásával jelent meg, s a Katedra Napok keretében adta át jelképesen Miklós László környezetvédelmi miniszter és Dagmar Rajčanová, a Szlovák Környezetvédelmi Ügynökség igazgatója. A 2003-ban készült földrajzkönyv összeállítói abból indultak ki, hogy az államhatárok mindkét oldalán élő népesség a földrajz oktatása során szinte semmit nem tanul a határ másik oldalán fekvő, lakóhelyükkel ezer évig mindig szoros politikai, gazdasági és kulturális egységben élő szomszédos területekről. A könyv függeléke a földrajzi nevek magyar-szlovák mutatóját tartalmazza mind a természetföldrajzi, mind a társadalomföldrajzi nevek esetében. Miklós László miniszter kiemelte a könyvben lévő ismeretek fontosságát olyan szempontból, hogy a környezetvédelem nem állhat meg az államhatároknál, s a regionális és helyi együttműködés bizony még sokszor problémát jelent. Itt arra van szükség, hogy lokális szinten megfelelő képzettségű környezetvédők legyenek, akik magyarul is, szlovákul is, lengyelül is el tudják mondani, mi a probléma. A magyar iskolák feladata lenne kinevelni olyan természettudományos alappal rendelkező nemzedéket, akik tudnak kommunikálni a szomszédos országok szakembereivel. Bevallotta, hogy magyar nemzetiségű létére neki bizony sokszor gondot jelent egy-egy nemzetközi konferenciáról hazajövet a magyar sajtó képviselőit tájékoztatni, s nemegyszer magyarországi segítséget kell kérnie egy-egy szakkifejezést illetően. Itt már nem arról van szó, hogy az édesanyja megtanította magyarul – mondotta a miniszter.
A Katedra folyóirat év közben több díjat is meghirdetett. Az év módszertani segédkönyve díjat Németh Margit és Stredl Terézia A nevelés örömei és ürömei c. könyvének ítélték oda, melyet a Lilium Aurum adott ki. Az év segédtankönyve díjat Kovács László és Simon Attila vehette át A magyar nép története c. kiadvány megírásáért, amely három tankönyvből és a hozzá tartozó munkafüzetből áll, és ugyancsak a Lilium Aurum kiadásában jelent meg. A Katedra folyóirat oklevelét Csicsay Károly pedagógus és Fazekas József, a Fórum Társadalomtudományi Szemle főszerkesztője vette át Hodossy Gyulától. A Katedra Alapítvány és a Katedra szerkesztősége a Katedra Év pedagógusa-díjat idén Hégly Marianna óvónőnek ítélte oda.
A Katedra Életmű-díjat megosztva Jakab István nyugalmazott egyetemi tanár és Stirber Lajos nyugalmazott általános iskolai pedagógus kapta. Bodnár Gyula, a Katedra főszerkesztője Jakab István esetében méltatta a tanár úr sokéves küzdelmét „a nyelvünket naponta rondító vadhajtások ellen”, azt az igyekezetét, hogy a szlovákiai magyarok által használt magyar nyelv tisztán megmaradjon. Ezt nem csak tanárként művelte. Odafigyelt a szlovákiai magyar sajtó megnyilvánulásaira, könyveiből és egyéb publikációiból sokat tanulhattak azok is, akik nem voltak közvetlenül tanítványai. Stirber Lajos zene szakos pedagógus a tankönyvek írása, tantervi javaslatai mellett a tantárgy: a zene megszerettetésén kívül esztétikai műveltséget is nyújtott mindenkori diákjainak. Elévülhetetlen érdemei vannak az iskolai kórusmozgalom történetében. Nyugalmazott pedagógusként is fáradhatatlanul tevékenykedik, s cikkeiben nagy vehemenciával, őszinte belső emberi indulatokkal akarja ráébreszteni olvasóit a zene óriási nevelő hatására.
L. G.
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. október 26 – november 2-i (43-44.) szám