Vannak helyi rendezvények, amelyeknek megvan már a kialakult rendje,
programja. Ennek az állandósága a biztos pont, amely vonzza a helyi s a
környékbeli közönséget.
Az emberek tudják jó előre, mire számíthatnak, milyen a rendezvény szellemisége.
Ezen túl azonban a program mindig változó, hisz az előadások, a kiállítások, a
műsorok, s az elmaradhatatlan istentisztelet is mindig más, s mindig tartogat
kellemes meglepetéseket. A Baróti Szabó Dávid Napok programja is minden évben
hasonló, s egyben más, új.
– Ha ennek a rendezvénynek a rövid történetét össze kellene foglalni néhány szóban. mit emelne ki a legszívesebben a szervező, Kalácska József gimnáziumi tanár? Mi volt számára is igen emlékezetes, hiszen rengeteg műsor zajlott itt, sok-sok vendéggel?
– A tizenhét év során számos híres embert sikerült Dunaradványba elhozni. Megemlítem Jókai Annát, Makovecz Imrét, Kányádi Sándort, Csiha Kálmánt, de a sor igen hosszú lenne, ha mindenkit felsorolnék. A velük való találkozás emlékezetes esemény, kitörölhetetlen a szívünkből.
– Mikor gondolt rá először, hogy Barótot, a költő és műfordító Baróti Szabó Dávid szülőhelyét és Virtet, ahol örök álmát alussza, valamint Dunaradványt valamiképpen össze kellene kapcsolni, s a három hely lakosait, jó embereit megismertetni egymással?
– Dunaradványban 1988-ban rendeztük meg először a Baróti Szabó Dávid Napokat. Akkor még nem volt kialakult struktúrája a rendezvénysorozatnak, de most már minden rendezvényünk pénteken este kiállítással kezdődik, amelyet előadás vagy más kulturális program követ. Másnap, azaz szombaton a Baróti Szabó Dávid Napok szavalóversenyének döntője zajlik, amelyen hatvan-nyolcvan, sőt volt olyan év, hogy kilencven kis- és nagydiák vett részt a környékről s Magyarországról is. Kategóriák szerint folyik a verseny, így volt ez most is, október 15-én, s merem állítani, csak győztesei vannak, hiszen a gyerekek jól felkészültek, igen ügyesek. Az ünnepélyes eredményhirdetés után minden alkalommal megkoszorúzzuk Baróti Szabó Dávid emlékfáját a Duna-parton, gyönyörű tájban, egy kis programmal fűszerezve, majd Virten Baróti Szabó Dávid sírján helyezünk el koszorút. A műsor este valamilyen előadással folytatódik, az ez évi rendezvényen például Szarka László történész tartott előadást Nemzet, haza, Európa címmel. Hogy mikor alakult ki a kapcsolat Baróttal? Amikor 1989-ben leomlottak a határok és könnyebben lehetett jönni Erdélyből mihozzánk, 1991-ben meghívásunkra népes küldöttség érkezett Dunaradványba Barótról. Akkor itt járt a baróti gimnázium énekkara, zenekara, szavalói, az akkori igazgatónő, Nagy Sándorné vezetésével. Csodálatos volt, amikor a székelyruhás gyerekek körbeállták Baróti Szabó Dávid sírját és ott elénekelték a Székely himnuszt. Ez a kapcsolat azóta tart, rendszeresen visszajárnak hozzánk és részt vesznek versmondó versenyünkben is, amelyet az idén már tizenegyedik alkalommal szerveztünk meg.
– S amely nagyon színvonalas, tanúja voltam. De térjünk ki egy kiállításra, amely egy komáromi fafaragó művésznek a gyönyörű tárgyait, faragványait mutatja be a dunaradványi kultúrházban. Engem elsősorban nem monumentális alkotásai, hanem a kisebb, gyönyörű kiképzésű használati tárgyai ragadtak meg, köztük az ékszertartó dobozok, a cigaretta- vagy szivardobozkák, amelyeknek a díszítései szinte csipkeszerű finomságot mutatnak, amelyek gyönyörű összhangban vannak a különféle faanyag színével és erezetével.
– Buruncz Jánosról van szó, az ő faragásait mutattuk be most. A kiállítás megnyitóján fél szemmel figyeltem az embereket; mindenki csodálta a tárgyakat, a gyerekek az ujjaikkal simogatták ezeket a szép faragványokat. Egyébként minden akalommal nyitunk kiállítást. Volt már itt tárlata Janiga Józsefnek, Barta Gyulának, Nagy Jánosnak, Darázs Rozáliának és másoknak. Terjesztjük, propagáljuk a kultúra minden válfaját, a verset, a prózát, az előadásokat, a tudománytörténetet, a zenét és a képzőművészetet is. –lé–
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. október 26 – november 2-i (43-44.) szám