Tegyetek jót mindenkivel, amíg időtök van rá! Egymás terhét hordozzátok, így töltsétek be Krisztus törvényét! Szabó Éva perbenyiki lelkésznő szerint ezen Ige szelleme vezérli őket abban az igyekezetükben, hogy Bodrogközben – a krisztusi szeretet jegyében – a közeljövőben árvaházat létesítsenek. Hogy milyen indíttatásból született az ötlet, azt már ő maga mondja el:
– A Református Magyar Nőszövetségben – amelynek elnöke is vagyok – 1995-től
dolgozom. Konferenciákat szervezünk, jótékonykodunk. Gyerekeket, öregotthonokat,
határon túl élő, bajba jutott magyarokat támogatunk. Szlovákia legkeletibb
csücskében először egy mamaotthon létrehozásában gondolkodtunk, amely az utcára
került leányanyák befogadására készült volna. Ám az Úrtól nem kaptam konkrét
ösztönzést a terv megvalósításához, talán azért nem, mert vidékünkön – hála
Istennek – még nem túl gyakoriak az ilyen esetek.
Konkrét indíttatást egy árván maradt 8 éves kisfiú esete jelentett. A gyermek
leányom tanítványa volt. Édesanyját 3 évesen veszítette el, édesapja pedig
tavaly januárban halt meg váratlanul. A tragédia lelkileg teljesen összetörte a
gyereket. Egy időre magunkhoz vettük, hogy megnyugtassuk, talpra állítsuk.
Tudván, hogy Jókán létezik egy egyházi jellegű árvaház, ráadásul ismervén missziós lelkészét, hozzájuk fordultam – a gyerek elhelyezése ügyében – segítségért. Kérésem meghallgatásra talált, Zsoltika elhelyezést nyert ebben a 20-25 fő befogadására alkalmas intézményben. Azóta csodálatos környezetben él, csodálatos emberek veszik körül, igazi keresztyén nevelésben részesül. Mára az őt ért tragédiát is sikerült kihevernie.
A gyermek története kapcsán kérdések fogalmazódtak meg bennem: Miért kell
gyermekeinknek 500 km távolságra kerülniük ahhoz, hogy méltó környezetben
nevelkedhessenek? Miért nem maradhatnak hasonló feltételek mellett
szülőföldjükön?
Gondolataimat az egyik presbiteri gyűlésen másokkal is megosztottam, és
közösségünk egy emberként arra az elhatározásra jutott: a Bodrogköznek is
szüksége lenne saját, keresztyén nevelést biztosító árvaházra. Elképzeléseink
szerint abban minden a jókai minta alapján valósulna meg, mi lennénk az ő
kistestvérük. A Jó Pásztor Háza nevű intézményben is családi típusú nevelés
folyna, amelynek szellemében a lakók felnőttként sem éreznék magukat elveszett
embereknek. Nemcsak tanulnának, hanem dolgoznának is, munkájukért motiváció
gyanánt pénzt kapnának, s akinek sikerülne összegyűjtenie egy bizonyos összeget,
azt kiegészítvén a gyerekek világot láthatnának. Zsoltikánk például munkájának
köszönhetően már eljutott Németországba és Horvátországba.
Hol tart ma az árvaház építése?
– Előzetes terveink szerint az építkezés kb. 20 millió koronát igényelne.
Hogy álmunk megvalósulhassék, azon az ominózus presbiteri gyűlésen egy társunk
azonnal felajánlotta 2 hektár földjét. Sajnos, szántóföld lévén, azon nem
építkezhetünk. Ám községünk 1 Sk-ért egy 82m x 40m-es építési területet ajánlott
fel a helyi kastély mellett, amely idővel akár bővíthető is lenne. Rendszeresen
pályázgatunk is, bár új építkezésre nehezebb támogatást találni, mint
lakásfelújításra. Ezért előszerződést kötöttünk két eladásra váró családi házra,
hogy végre elindulhassunk.
Tavaly a belügyminisztérium engedélyezte, hogy közadakozás céljából urnákat
helyezzünk el. Igaz, az urnák felbontására még nem mindenütt került sor, ám
előreláthatóan nagyon csekély összeg gyűlt így össze. A gyülekezetekben,
illetve. a nőszövetségben gyűjtött pénz külön számlára kerül. Pillanatnyilag
nagyobb, külföldről érkező pénzadományokról szóló ígéretekről számolhatok be.
Reménykedünk, egyszer csak nekiláthatunk végre az építkezésnek, vagy az említett
családi házakban indítjuk útjára az intézményt. Az árvaházat egyébként 20 fő
befogadására tervezzük, 3-tól 18 éves korig várjuk a gyerekeket, akik kis- és
nagycsoportban kapnak majd helyet. Zsoltikának ígéretet tettem: ha álmunk
megvalósul, ő lesz az első lakónk.
Idén nyáron az árvaház támogatása címén jótékonysági rendezvények is
szerveződtek a Bodrogközben.
– A hazai lelkészek, illetve a magyarországi színészválogatott minden évben
jótékonysági céllal focigálát szervez. Feszty Zsolt közreműködésével ezúttal
Királyhelmecen tartották a mérkőzést. A résztvevők saját költségükön érkeztek
hozzánk, és a gála bevételét ajánlották fel nekünk. El kell, hogy mondjam, a
helyi lakosság közömbössége elszomorított, csalódást okozott. A szinte minden
lehetséges fórumon meghirdetett mérkőzésre, amelyen a színészválogatott
színeiben olyan kiváló művészek is szerepeltek, mint pl. Cseke Péter és Nemcsák
Károly, alig százan, ha részt vettek. Félő, ha a jótékonykodók a mérkőzés
helyett összeadták volna költségeiket, magasabb összegű támogatást nyújthattak
volna, mint amennyi a gála bevétele volt.
Ezúton szeretnék ismételten köszönetet mondani a sátoraljaújhelyi Lavotta
Szimfonikusoknak is, akik idén két koncertjük bevételével is támogattak
bennünket, holott évente csak egy héten át zenélnek, amikor karmesterük, a
Németországban élő Molnár Pál haza látogat.
Egyébként az érdeklődők a Református Újságban havonta, a Kálvinista Szemlében
pedig negyedévenként tájékozódhatnak a hozzánk érkező támogatásokról, a Szemle
az interneten is olvasható, tehát külföldi támogatóink számára is elérhető.
Zsebik Ildikó
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. október 5 – október 19-i (40–42.) szám