Beszélgetés Jarábik Gabriellával, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatójával

Múlt és jövő

A fenti címmel rendezték meg a közelmúltban Alsósztregován a Madách-napokat, amelynek helyszíne természetesen a kastély volt. A program színes volt, verset, prózát mondtak szlovákul és magyarul, számos érdekes beszélgetésre és előadásra került sor. Jelen volt a község polgármestere, Matúš Bystriansky, valamint a Madách leszármazottak, a Pšanecký család tagjai Besztercebányáról. A magyar nyelvet ugyan már nem beszélik, de büszkék a Madách elődökre, s bármily hihetetlen, a régi fotók szembeszökő hasonlóságot mutatnak az egyik Madách ős és Ivan Pšanecký között.

Pšaneckýék sok érdekeset elmeséltek a családról, valamint szájhagyomány útján „átöröklött“ történeteket elevenítettek fel az ősökről. A beszélgetést a kivetítőn megjelenő régi dokumentumok, fényképek és a máig ívelő családfa tette szemléletessé. A szlovák nyelvű műsor Madáchról szóló részét a nagykürtösi nyugalmazott pedagógus, Eva Soósová állította össze, Božena Paučová a Nagykürtösi Művelődési Központ munkatársa pedig a szervezést vállalta magára. Mind a sztregovai, mind a nagykürtösi iskolások kedves műsorral emlékeztek meg a költőóriásról, Eva Soósová és Ctibor Štítnicky fordításainak felhasználásával.
Másnap Kerényi Ferenc a Madách-kutatatás legújabb eredményeiről és most megjelent könyvéről beszélt Miklósi Péter kérdéseire válaszolva, majd ismertette a Madách-kúria eredeti elrendezését, berendezését, történetét. Balogh Gábor, Ipolybalog polgármestere arról tájékoztatott, hogy a hatvanas években hogyan láttak neki a Madách-kastély helyreállításának, s milyen kulturális rendezvényeket szerveztek ott, a költőóriásra is emlékezve.
Kovács László, a somorjai Gimnázium igazgatója Madách síremlékénél szép beszédben méltatta Madách Imre művét, életét. A gimnázium – amelynek néhány diákja is jelen volt az ünnepségen –, most vette fel (az egykori és a mai diákok, tanárok szavazatai alapján) Madách Imre nevét. Az ünnepségre ellátogattak az ipolysági magyar gimnázium diákjai és tanárai is.
Fésületlen beszélgetésünk Jarábik Gabriellával, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatójával a helyszínen készült.

Tudjuk, hogy a kastély néhány éve, 2003-ban került a múzeumhoz. Rögtön csatlakoztak egy Csesztvéhez kötődő rendezvényhez, a Madách Napok-hoz, amelyet most már önök másodszor rendeznek meg, mondhatnánk azt is, hogy közösen. Persze a sztregovai rendezvénybe a helybéliek, sőt, a nagykürtösiek is bekapcsolódnak, úgy látszik nekik is fontos Madách Imre. Ez a rendezvény tehát formálódik, alakul. De hogyan is formálódott, alakult a kapcsolatuk ez alatt a rövid idő alatt a helybéliekkel? Gondolom a kezdetekkor itt ugye mindenkivel meg kellett ismerkedni. Ma milyen az együttműködésük?
– Amikor 2003. január elsején a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a Mikszáth-emlékházzal együtt átvette a a Madách kastélyt is, felvettük a kapcsolatot a helybéliekkel. Természetesen meg kellett vívni mindenkivel a magunk kis csatáját, a polgármesterrel is, az itteni, akkor már ötödik alkalommal megrendezett, Madách Sztregovája, Madáchova Strehová című szlovák rendezvény szervezőivel is. Ugyanis kezdetben nehezen tudták elképzelni azt, hogy mi be szeretnénk ebbe kapcsolódni és tovább szeretnénk fejleszteni ezt a rendezvényt. Abban az évben ugye már felvettük a kapcsolatot a Nógrádi Történeti Múzeummal is Salgótarjánban. Hozzájuk tartozik egy másik Madáchhoz kötődő épület, a csesztvei kúria, ahol nagyon szép kiállítás tekinthető meg Madách Imre életéről és a Tragédiáról. Ők akkor már Csesztvén Madách Napok elnevezéssel, nagyon színvonalas programokkal huszonhatodik alkalommal emlékeztek meg a költőóriásról, és mi úgy gondoltuk akkor, hogy ehhez kellene valahogy kapcsolódni, tehát ne szervezzünk programokat egymást megkerülve. Persze megpróbáltunk az első évben is teret adni az úgynevzetett Madáchova Strehová elnevezésű szlovák nyelvű műsornak is. Az első évben egy kis sértődés volt tapasztalható, de 2004-ben újra meghívtuk őket, s elfogadták a meghívást. A műsor jó volt, jól sikerült, ám mégis változtattunk a menetén, hogy még jobb legyen az együttműködésünk. Tavaly a délelőtti műsor volt szlovák nyelvű, a délutáni magyar. Sajnos egy órát csúsztunk a programmal és ez nem volt jó sem a szlovák, sem a magyar résztvevőknek, vendégeknek, szervezőknek. A csúszás miatt későn került sor a koszorúzásra is. Így aztán úgy döntöttünk, hogy ebben az évben csütörtökön külön szlovák napot tartunk és másnap folytatjuk a programot a magyar nappal, szombaton pedig, ahogy azt 2003 októberétől tesszük, átrándulunk Csesztvére, hiszen számunkra ott folytatódnak a Madách Napok. Most már a csesztvei kúriában is közhírré teszik a mi programunkat is, amely a Nógrádi Történeti Múzeum honlapján szintén szerepel, tehát többen jönnek Magyarországról is a csütörtöki és pénteki rendezvényekre, mint eddig. 2003-ban a fő cél az volt, hogy Madách Imre síremlékét rendbehozzuk. Nagyon siralmas állapotban volt, nem hagyhattuk így. Tulajdonképpen e köré csoportosult minden energiánk, munkánk és valójában a műsor is. 2003-ban Kass Jánosnak, 2004-ben Zichy Mihálynak az Ember tragédiájához készített illusztrációit sikerült megszereznünk. Minden évben májusban évadnyitó ünnepségeket is tartunk. Ebben az évben a győri Xantus János Múzeum kölcsönözte nekünk Madách néhány eredeti kiadású művét, az egyiket Madách sajátkezű dedikálásával, amely nagyon érdekelte az ide látogatókat.

A kastélyban nagyon sok még a tennivaló, többirányú tevékenységre van szükség ahhoz, hogy – ha minden jól megy –, néhány év, vagy egy évtized múlva igazi irodalmi múzeummá válhasson. Melyek a következő lépések?
– Bizony a kastélyra még nagyon sok pénzt kellene fordítanunk, mert sok helyisége tátong az ürességtől, nincs megoldva a fűtés, a parkot is fel szeretnénk újítani. Ebben az évben októberben maradt anynyi pénzecskénk, hogy a belépő teret egy kissé díszesebbé, látványosabbá tehettük azzal a kiállítással, tájékoztatóval, amely magáról a kastélyról szól. Jövője nem szabad hogy megkérdőjeleződjék. Ezt a kastélyt rekonstruálni kell, hogy egy olyan rangú irodalmi múzeummá fejleszthessük, amely méltó Madách Imre szelleméhez és a Tragédiához.

Beszéltem a község polgármesterével, aki elmondta, hogy a helybéliek igen büszkék a kastélyra. Azt mondta, ők sokáig harcoltak azért, hogy a község tulajdonában maradjon ez az építmény. Nem így történt, de most már drukkolnak azért, hogy sikerüljön teljesen rendbe hozni mind a kastélyt, mind a parkot, mivel ez a községnek is jó lesz. A szép hely vonzza majd a magyarországi turistákat is a faluba.
– Örülök, hogy így nyilatkozott a polgármester úr, hiszen ahogy már említettem, meg kellett vívnunk kis csatáinkat a polgármester úrral is, aki ebből a kastélyból egy kis motelt szeretett volna varázsolni, ami nem is lett volna rossz a számukra, hiszen Alsósztregován egy remek termálfürdő van, de nem tudom, mit szólt volna ehhez Majtényi Anna?! Mi csak azzal tudtuk meggyőzni őt, hogy új kiállításokat hoztunk ide, sok mindent felújítottunk a kastélyban, megnyitottuk a parkját, hogy mindenkinek szolgáljon. Egyébként a jövőben olyan parkot szeretnénk kialakítani, amelyet a helybéliek méginkább használni tudnak majd. Azt hiszem, a polgármester úrral sikerült végre megértetnünk, hogy érdemes a kastély irodalmi jellegét kiemelni, mert ez vonzza a látogatókat.

A Mikszáth-házat most rekonstruálják. Mikor fejeződnek be a munkálatok és mikor nyitják meg a nagyközönségnek?
– Nagy gondjaink voltak a házzal, félő volt, hogy az egész épület tönkremegy, leszakad a tető, bedőlnek a falak. Sikerült a kulturális tárcától pénzügyi fedezetet szerezni az egész épület rekonstrukciójára. Sok energiát meg pénzt emészt fel a felújítás, így alig várjuk már, hogy átadhassuk a házat a nagyközönségnek. Terveink szerint az új kiállítással együtt január 16-án lenne a megnyitó, de még bizony nagyon nagy összeg hiányzik a befejezéshez, hatszázezer korona. Én mégis nagyon bízom benne és szeretném, ha ez még „összejönne” valahogy, mert ha elhúzódnak a munkálatok, akkor nem lesz elég pénz a Madách-kastély felújításának a megkezdéséhez.

Lacza Éva

Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag

A forráslap: Szabad Újság - 2005. október 5 – október 19-i (40–42.) szám