Ilyenkor ősszel gyakran mondogatjuk, ránk tört a szokásos őszi depresszió. Ha ez a lehangolt állapot csak pár napig tart, azután újult erővel vesszük az élet akadályait, akkor valójában csak szomorúságról van szó. A depresszió, a kóros szomorúság, korunk egyik népbetegsége azonban egészen más. Súlyos, kezeletlen formái gyakran öngyilkosságba hajszolják szenvedő alanyaikat. Ezért tartottuk fontosnak, hogy a betegségről beszélgessünk házi lélekgyógyászunkkal, dr. Pálházy Bélá-val.
Doktor úr, először is világítsuk meg, mi is a depresszió.
– A szomorúságra, mint minden más érzelemre, az embereknek szükségük van
azért, mert az érzelmek segítségével értékeljük az összes benyomást, ami
kívülről és belülről ér bennünket. Minden hat ránk, a szélfúvás, a találkozás
egy nem szeretett emberrel, a napfény. A szomorúság kellemetlen, váratlan,
rosszul végződő dolgok esetén jelentkezik. Ha például meghal egy közeli
hozzátartozónk, egy ideig szomorkodunk e miatt, de később ez elmúlik. A kóros
szomorúság, vagyis a depreszszió olyan, hogy a szomorúság állandósul, és csak
nem akar elmúlni. A depressziós ember fekete szemüvegen át látja a világot, neki
minden rossz, minden sötét. Volt egy páciensem, aki akkor került hozzám, amikor
már elég súlyos depressziós volt. Beszélgetésünk során el is sírta magát. Mikor
rákérdeztem, hogy miért könnyezik, azt válaszolta: meghalt az édesanyám. (Ez
valóban szomorú esemény, a könnyeket sem kell ilyenkor szégyenleni. De ez egy
bizonyos idő után lecseng, a szomorúság elmúlik.) Csakhogy amikor megkérdeztem,
mikor történt a dolog, azt felelte, 12 éve. Tehát a hölgy nem az eseménynek, nem
a helyzetnek megfelelő viselkedése egyértelműen elárulta, hogy depressziós. A
depressziós beteg nyugtalan, csökkenhet teljesítőképessége, rossz
(öngyilkossági) gondolatai támadhatnak.
Milyen egyéb tünetei vannak még a depressziónak?
– Sokféle, mégpedig azért, mert e betegség folyamatának is megvan a biokémiai
háttere. Az ún. neurotranszmitterek, azok a vegyi anyagok, amelyek az idegsejtek
között közvetítik az információkat, nagy szerepet játszanak a depresszió
kialakulásában. A szervezet egyes testrészein, szerveiben különböző szerepet
játszanak. Ennek tipikus példája az adrenalin, a vérnyomás szinten tartásához
szükséges vegyület, és ezért van az, hogy ha valakinek hirtelen leesik a
vérnyomása, egy adrenalin injekcióval gyorsan helyre lehet állítani. A
pszichiáterek azt is tudják, hogy ha az agy egyes részeiben az adrenalinból a
kelleténél kevesebb van, akkor depresszió alakulhat ki. Másik, talán még
közismertebb neurotranszmitter az ún. boldogsághormon, vagyis a szerotonin. E
vegyületszinteknek az állandótlansága, növekedése és csökkenése vezethet azután
az olyan tünetekhez, mint a figyelmetlenség, az álmatlanság, az örömérzés
elvesztése, szívdobogás, emésztőrendszeri problémák, hormonzavarok. Vannak
depreszsziósok, akik teljesen elveszítik az étvágyukat, míg mások az étellel
próbálnak meg vigasztalódni.
Ha valaki tehát a felsorolt tünetek valamelyikét huzamosabb ideig
tapasztalja magán vagy családtagján, ideje felkeresni a szakembert…
– El kell, hogy mondjam, a depresszió rengeteg szenvedéssel, felesleges
kínlódással jár együtt, amit a mai modern gyógyszerekkel jól tudunk gyógyítani.
Tudni kell, hogy vannak szezonális depressziók, ezek tipikusan tavasszal vagy
ősszel jelentkeznek, és vannak a periodikusan visszatérők. Ezek rendszertelen
időközönként, de visszatérnek. Egyébként minden ember életében legalább egyszer
átesik egy depresszión. Ezért nagyon fontos, hogy odafigyeljünk a
környezetünkben élőkre. Hiszen aki visszahúzódik, mindent feleslegesnek tart,
téves rögeszméket vall, az bizony gyakran saját maga ellen fordul, és akár
öngyilkosságot is elkövethet. Ezeket az embereket mind meg lehetne menteni, ha
időben eljutnának a szakrendelőkbe, ahová egyébként nem szükséges körzeti orvos
beutalója sem.
A depressziónak azután vannak olyan kevésbé felismerhető formái is, ahol a
betegről nem nagyon, vagy alig derül ki, hogy depressziós, de szenved. Még
egyszer mondom, feleslegesen. A mai modern antidepresszívumok nagyon hatásosak,
csak ki kell bírni azt a 10-14 napot, amíg hatni kezdenek.
A napfény szintén döntően befolyásolja a depresszió kialakulását. Ezért van aztán az, hogy ősszel, amikor véget ér a vénasszonyok nyara, és ránk köszöntenek a rövid, hideg, napfény nélküli nappalok, hajlamosabbak vagyunk a depresszióra. Ám, ha megnézzük a statisztikákat, furcsa ellentmondásra bukkanunk. A legtöbb öngyilkosság ugyanis nem novemberben és decemberben történik, mint gondolnánk, hanem az elmúlt négy év szlovák statisztikája szerint áprilisban, márciusban és augusztusban. Negyedik helyen pedig július szerepel. Ki tudja, lehet, hogy ez is a globális időjárás-változásnak tudható be? Az öngyilkossági mutatókat nézve, rögtön kiderül, hogy sokkal több férfi lesz öngyilkos, mint nő. 2004-ben nálunk 564 férfi és 112 nő dobta el magától az életet.
Ennek talán az az oka, hogy a nők nem szégyellik időben felkeresni a
szakembert. Elég, ha kinézünk az ön várótermébe, ahol csak elvétve várakozik
egy-két férfi.
– Ez igaz. A társadalmi normák szerint ugyanis egy férfinak erősnek,
keménynek kell lennie, és mindent ki kell bírnia. Azt is, ha éppen elveszíti a
munkahelyét, nem tudja biztosítani családja megélhetését. Inkább tűr, minthogy
orvoshoz forduljon. Ráadásul a férfiak racionálisabb gondolkodásuk révén eleve
az öngyilkosságok biztosabb módjait választják (akasztás, halálugrás), míg a nők
sokszor csak segélykérésként kísérelik meg az öngyilkosságot. A férfiak és a nők
alapvetően mások, míg a nő képes kisírni magát, a férfiak zöme inkább önemésztő
típus. A sírás pedig egy óriási lelki megkönnyebbülést jelent. Természetesen a
társadalmi helyzet, a létbizonytalanság is sok embert taszít az öngyilkosságba.
Ami különösen megdöbbentő, egyre több a depressziós kisgyerek is.
Az ún. bilanciós öngyilkosságok szintén nem ritkák. Ezek lényege, hogy az illető
egyáltalán nem depressziós, nincsenek kóros gondolatai, hanem számot vet eddigi
életével és előre tudván, hogy mi vár rá, inkább a halált választja. Ilyen
öngyilkosságot követett el például Kleopátra is. Tudjuk, hogy ő nem volt lelki
beteg, de miután hadserege, mindene elveszett és rabszolgasors várt volna rá,
úgy döntött, végez magával. Hasonló öngyilkossági forma a japán kultúrában a
harakiri. Szintén a japánoknál fordul elő olyan öngyilkossági mód, hogy az idős
ember, aki senkinek sem akar a terhére lenni, pénzzé tesz mindent, mindenkitől
elbúcsúzik és egy szál ruhában, étel-ital nélkül elindul a szent hegy, a
Fudzsijama felé. Attól fogva soha senki nem hall róla többé. Ez sem kóros
gondolkodás következménye.
Sajnos a kóros gondolkodás következtében végrehajtott öngyilkosságok zöme csupán
segélykérés akar lenni. A baj csak az, hogy a leggyakrabban sikerülnek, még
akkor is, ha az illető nem gondolta egész komolyan a dolgot. Az öngyilkosságok
legsúlyosabb formája az ún. kiterjesztett öngyilkosság. Tipikus és szomorú
példája ennek az, amikor az édesanya előbb gyermekeivel, majd saját magával is
végez. El lehet képzelni, milyen mély az a depresszió, amelyik egy anyát arra
„rávesz”, hogy saját vérét elpusztítsa. Így akarja őket megmenteni a világ
szenvedéseitől.
Mint már említettem, a depresszió jól kezelhető betegség és semmi értelme sincs
szenvedni, hanem fel kell keresni a szakembert. A családtagot ajánlatos
elkísérni a szakrendelőbe. Ha odáig fajul a dolog, hogy a beteg már ön- és
közveszélyes, akkor mindenképpen szakemberhez kell vinni, akár akarata ellenére
is. Tudjuk, hogy évtizedeken keresztül Magyarország vezette az öngyilkossági
statisztikákat, de a nyolcvanas évek közepétől kezdődően, a modern
antidepresszívumoknak köszönhetően, lassan lefele kezdett csúszni ezeken a
listákon.
B. Vida Júlia
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. október 5 – október 19-i (40–42.) szám