Elnök
úr, a megyei önkormányzati választásokra az MKP-nak önöknél nincs koalíciós
partnere. Miért vonakodtak a kormánykoalíciós társak?
– Legnagyobb meglepetésemre hónapokkal ezelőtt, még mielőtt tárgyalhattunk
volna, a sajtóból értesültem, hogy velünk nem akarnak koalíciót. Ebben persze
benne lehet az is, hogy nekünk 15 képviselőnk van, nekik pedig összesen csak
három. Lehet, további helyeket szerezni a mi rovásunkra akarnának. Ez a helyzet.
A szlovák lapok azt írják, a megyét jelenleg a HZDS és az MKP uralja.
Egymással egyetértésben vagy hatalmi megosztás alapján?
– Nem uralunk, hanem felelősséget vállalunk, és nincs hatalmi megosztás sem,
hanem állandó egyeztetés van és az ebből fakadó egyetértés. A mi feladatunk az,
hogy a legtöbbet érjük el járásaink számára. Korábban sokan kérdezték, vajon mit
ér 34 képviselő ellenében 15 magyar. Mint a megyei önkormányzat egyik legerősebb
pártja, szívós munkával elértük, hogy nélkülünk nem lehet kormányozni. Sikerült
például a beruházásokra szánt megyei pénzekből négy év alatt 48%-ot járásainkba
hozni, tehát minden második koronát! Négy járásban közel 400 millió koronát
fordítottunk iskoláink, szociális intézményeink állagának javítására. Negyvenévi
hanyagolást éppen általunk lehetett enyhíteni, és a munka csak most kezdődik
igazán. Nekünk szívügyünk a régió.
A HZDS és az MKP nem akarta egymással a választási koalíciót?
– Nem, ez a kérdés fel sem merült. Mi a választások utáni helyzetet
fordítottuk járásaink javára. Ezt akarjuk megtenni idén is. Véleményünk továbbra
is az, hogy a koalíciót a választások után kell megkötni.
A hírek szerint a kerületben KDH–SDKÚ–DS, továbbá Smer–SNS–HZD- és HZDS–KSS–PSNS-koalíció
alakult. Beszéltek az SDKÚ és a HZDS közötti együttműködési szerződésről is. Mi
a valóság, és a déli járásokban milyen konkurenciát jelentenek ezek a csapatok
az MKP-nak?
– Sok mindenről tárgyaltak már tavasz óta, és sok-sok információ járta be a
politikai berkeket. Jelenleg ott tartunk, hogy nyíltan beszélnek arról,
egyértelmű cél az MKP kiszorítása a megyei önkormányzatból. Ebben a szándékukban
már odáig is elmennek, hogy az első két koalíció nem is indít a déli járásokban
teljes listát. Tehát nem az a cél, hogy ők nyerjék meg a választásokat, hanem
hogy mi veszítsük el! Nem tartom ezt tisztességesnek a szlovák választóval
szemben sem.
A megyefőnöki posztra heten pályáznak, az MKP képviseletében ön is. Milyen
taktikát követ a magyar párt a saját jelölttel?
– Az MKP Megyei Tanácsa alaposan megvitatta ezt a kérdést, és ellenszavazat
nélkül döntöttünk arról, hogy kell egy elnökjelölt. Az elnökjelölt feladata —
függetlenül attól, hogy ki az — húzni a csapatot, megjelentetni a közös
választási programot és felvállalni az Ipolynyéktől Tornaljáig terjedő térség
érdekeit. Nem fogunk meghúzódni szülőföldünkön, az elnökjelölés tehát annak
kifejezése is, hogy itt vagyunk, és a hangunkra figyelni kell! Célunk
egyértelműen a lehető legtöbb képviselőjelöltünk bejuttatása. Ez a tárgyalási
pozíció fogja majd eldönteni, hogy kit támogathatnánk az elnökválasztás
esetleges második fordulójában.
Négy évvel ezelőtt a 49 megyei mandátum közül az MKP jelöltjei 15-öt
szereztek meg. A mandátumok száma nem változott. Az MKP most hányra tartja magát
esélyesnek?
– Nehezen válaszolható meg ez a kérdés, mert míg a parlamenti választásoknál
pártokra, tehát listára szavazhatunk, a megyei választásoknál személyeket kell
karikázni. Mivel néhány párt célja az MKP kiszorítása, ezért inkább kevés
jelöltet állítanak, így akarják elérni, hogy megközelítsék, illetve felülmúlják
azt a szavazatmennyiséget, amelyet a választóinktól mi kapunk. Ennek csak egy
ellenszere létezik, kétszer annyi MKP-s szavazónak kell elmennie szavazni, mint
amennyi az országos részvételi arány lesz.
A jóváhagyott jelöltlisták szerint hányan indulnak az MKP színeiben, és
indulnak-e magyarok más pártok jelöltjeként vagy függetlenként?
– Az MKP ugyanannyi jelöltet állít, mint 2001-ben, azaz 17-et: a Nagykürtösi
járásban hármat, a Losonciban ötöt, a Rimaszombatiban hatot, a Rőceiben pedig
hármat. Ami a függetleneket illeti, elmondhatom, hogy indulásuk előidézheti:
egymást ütik ki a magyar jelöltek, és nem jut be senki. Indulásukat azonban nem
tudjuk meggátolni. Elgondolkodtató viszont, hogy a független képviselő a
járásáért nem fog tudni elérni a 49 tagú testületben semmit, mert nem talál
partnert, akinek fontos lenne éppen vele egyeztetni valamilyen kulcskérdésben.
2001-ben kevesen mentek el szavazni, a jogosultaknak mindössze 24,16%-a. A
magyar választópolgárok aránya jobb volt? Milyen részvételre számítanak most?
– Valamivel jobb volt a magyar választópolgárok részvételi aránya, de a
sikert az egységünk hozta. Ez az egyetlen járható út: tudatosítani, hogy csak
együtt vagyunk erősek. Egymásért tesszük a dolgokat, a szavazók is, de a
frakción belül a képviselők is. Tornaljának az segít, ha Fülekről is van
képviselőtárs és fordítva, de mondhatnám Rimaszombatot vagy éppen Lukanényét is.
Ezt jelentette a 15 tagú képviselői klub, mert ez az erő! A mi célunk megértetni
választóinkkal, hogy a szlovák pártok említett elképzeléseinek egyetlen
ellenszere, ha mi nagyobb arányban járulunk a választási urnákhoz.
A megye termeléséről négy évvel ezelőtt azt állították, hogy nem eléggé
exportképes, ezért elengedhetetlen a modern technológiák meghonosítása. Ez hol
sikerült?
– Négy évvel ezelőtt még nem tudtuk, hogy milyen jogköröket ad a megyei
önkormányzatoknak az állam. Ma már tudatában vagyunk annak, hogy a régió
versenyképességének növelését a megyei önkormányzat csak közvetve tudja
segíteni. Együttműködési szerződéseket kötöttünk a vállalkozók
csoportosulásaival, amilyen például a Szlovák Kereskedelmi és Iparkamara.
Nemzetközi kapcsolatainkon keresztül próbálunk nekik partnereket szerezni Európa
különböző pontjain, hogy üzleti és tapasztalatcsere-lehetőség nyíljon számukra.
Külön figyelmet követelt az a tény, hogy a kerületben gazdasági
megosztottság tapasztalható, az északi részeken a fejlődő ipar, a délieken a
hanyatló mezőgazdaság és élelmiszeripar volt jellemző. Mi változott időközben?
– Bár a megyei önkormányzatnak egyáltalán nincs jogköre a mezőgazdaság
kérdéseinél, pártvonalon mindig kiemelten kezeltük az agráriumot. Mondhatnám,
éppen itt érvényesül négy évvel ezelőtti jelszavunk: “szívügyünk a régió”. Egy
év alatt közel megháromszorozódott járásainkban a mezőgazdaságban dolgozó kis-
és középvállalkozók száma. Ez az adat kötelezi a pártot arra, hogy továbbra is
prioritásként kezelje ezt a témát, s ha figyelemmel követtük a kormány tavalyi
és idei költségvetés-tervezetének létrejöttét, láthattuk, hogy sarkalatos kérdés
a támogatás növelése.
Az egészségügyi intézmények finanszírozása a Besztercebányai kerületben
sem volt megoldottnak mondható. Most úgy hírlik, a megyei önkormányzat el akarja
adni a losonci, rimaszombati, zólyomi és garamszentkereszti kórházat. Kinek és
miért lesz ez így jó?
– Téves ez az információ, de a hataloméhes pártok lejárató kampányának
szerves része, hogy valótlanságot állít. Nem volt szándék a kórházak eladása,
volt viszont egy képviselői indítvány a kórházakat kezelő részvénytársaság
létrehozására. Tudni kell, hogy ez egyetlen képviselő javaslata volt csupán, és
nem támogatta egyetlen képviselői klub sem.
A munkanélküliségi arány 2001-ben 21,4% volt, jóval az országos átlag
(17,39%) fölött. Az országos munkanélküliségi csúcsot a kerület 3 déli, magyarok
lakta járása tartotta: Rimaszombat 34,18, Nagykürtös 29,18, Nagyrőce 32,15
százalékkal. Mennyit javult a helyzet azóta?
– Ezt a negatív csúcsot most is tartja ez a három járás, bár a százalékok
változtak: Rimaszombat 27,93, Nagykürtös 24,44, Nagyrőce 27,46. Az országos
átlag jelenleg 11,03, a kerületé 17,34 százalék. Van még mit tenni!
Négy évvel ezelőtt ígérték a mezőgazdaság talpraállítását, az
élelmiszeripar fellendülését. Hol tartanak most?
– Ahogy már említettem, négy évvel ezelőtt még nem tudtuk, hogy a
mezőgazdasággal kapcsolatos jogköröket nem kapja meg a megyei önkormányzat.
Ettől függetlenül az MKP politikájában prioritást élvez a mezőgazdaság. A
kormány idei költségvetés-tervezetében újra kieszközölte a párt az EU-s
támogatási szint 54%-át a hazai vállalkozók számára. Ez százalékban anynyi, mint
tavaly, de összegben félmilliárd koronával több. Ez az MKP-nak köszönhető!
Tervbe vették a határon átnyúló regionális együttműködés bővítését.
Mennyire sikerült?
– Nagy sikernek könyveljük el az Ipoly-hidak kérdését, mivel a kormány jövő
évi költségvetés-tervezete is tartalmazza egy híd megépítését, a megyei
önkormányzatban pedig hat további híd tervdokumentációjának elkészítésére
különítettünk el pénzcsomagot. Négyes szerződést írtunk alá Kassa, Miskolc,
Salgótarján és Besztercebánya között, amely alapján közösen pályázunk az európai
pénzforrásokra. Ennek egyik példája az INTERREG III/A keretén belül benyújtott
pályázatunk a Salgótarján–Losonc közlekedési folyosó tervdokumentációjának
előkészítésére. Látható tehát, hogy a határon átnyúló együttműködés a mi
megyénkben konkrét formát öltött a közlekedési infrastruktúra fejlesztésében.
Nem volt kevésbé fontos a magyarság asszimilációjának és elvándorlásának a
megállítása. Vannak már javulást tükröző adataik?
– Országos gond a magyarság asszimilációja, illetve az elvándorlás. E kettős
kérdés első része egyértelműen nevelési probléma. A nemzettudat ápolásáért a
család felel elsősorban, a politikus felelőssége pedig az, hogy van-e olyan
intézmény, ahol anyanyelvén tanulhat a gyermek. Ahogy a helyi önkormányzat
felelős az óvodák és iskolák meglétéért, úgy a megyei önkormányzat a
középiskolai oktatásért. A pénz hiánya magával vonja a racionalizálást, de mi
megpróbáltunk olyan ésszerűsítést végrehajtani járásainkban, amely alapján
egészséges pénzügyi helyzetről beszélhetünk. Úgy tudtuk ezt elérni, hogy nem
váltott ki sem szociális, sem pedig nemzetiségi konfliktusokat. Az elvándorlás
kérdése európai, sőt világprobléma. A munkaerő elvándorlását akkor lehet
meggátolni, ha van megfelelő munkahely és fizetés. A gazdagabb régió mindig el
fogja szívni a jó munkaerőt. Ezért kiemelt kérdés Európában a régiók közötti
különbségek kiegyenlítése. Sok munka várja e szempontból nemcsak a megyei, hanem
az országos képviselőket is.
Egy nemrégi kimutatás szerint a megyei önkormányzat képviselői
Besztercebányán fejenként havonta 15 ezer koronát kaptak honoráriumként. Másutt
kevesebbet. Hogy jött ki a 15 ezer?
– Mivel törvény nem szabályozta ezt a kérdést, nálunk a képviselői klubok
egyeztetése két elvet vett alapul: a statisztikai hivatal által kiadott országos
havi átlagfizetést, illetve azt, hogy a törvény értelmében 15 000 lakosra jut
egy képviselő, tehát a lakosonkénti egy koronát. Mivel minden kerületben más és
más elvet használtak, most majd a parlament új törvénye fogja szabályozni a
jutalmazást, a miénkhez hasonló kulccsal és összegben.
Milyen célokat tartalmaz jelenlegi programjuk?
– Van egy mondás, amely szerint az beszél a jövőről, aki nem tud mit kezdeni
a jelennel. Nos, ilyen szempontból azt hiszem, a legjobb program, ha folytatni
akarjuk azt a munkát, amit sikeresen elkezdtünk: további beruházásokkal
modernizálni iskoláinkat, gyarapítani szociális intézményeinket, az
autóbuszközlekedés új támogatási rendszerének érvényesítése, hogy ne lehessen
szó járatok megszüntetéséről, közutaink korszerűsítése, hogy a befektetők
számára elérhető legyen a régiónk, és ami a legfontosabb, ipar telepítésére
alkalmas terület felvásárlása a megye által a déli járások valamelyikében, hogy
végre közös akarattal a munkanélküliséget is csökkenthessük.
Az előző választáshoz képest hogyan módosult az MKP jelöltlistája? Mennyi
az új, fiatal jelölt?
– A mostani képviselők közül 11 indul újra, tehát hat új jelöltünk van. Úgy
tartom helyesnek, ha a Szabad Újság hasábjain is megköszönöm azok munkáját, akik
most megválnak tisztségüktől. A csapat stabil tagjai voltak, szakbizottsági
munkájukkal kivívták a többi képviselőtárs elismerését.
Mit üzen a megye magyar választópolgárainak?
– Azt, hogy mi felgyűrjük az ingujjunkat, és folytatjuk a megkezdett munkát.
Ezért cserébe azt a tíz percet kérjük, amíg leadják voksukat. Úgy gondolom, ez
tisztességes ajánlat!
Elnök úr, köszönöm a válaszait.
SZABÓ GÉZA
Mint tudjuk, az idei megyei választásokon már nem babra megy a
játék. A tekintélyes egyéni jövedelmeken túl mintegy évi 20 milliárd korona
elosztásáról is szó van. Bizony nem mindegy, ki kezeli a pénztárt, s milyenek a
szándékai. A megyei hatalomból kiszorult pártok szerényen csak azt mondogatják,
részt akarnak venni az ellenőrzésben, nehogy a döntéshozók súlya túlságosan az
egyik vagy a másik oldalra billenjen. Mint ahogy megtörtént azokban a megyékben,
ahol az önkormányzatokban döntő politikai egyszínűség alakult ki.
Nem mellékes az sem, hogy a megyei választás amolyan főpróbája a parlamentinek,
hiszen a választói rokonszenv már itt is szelektál. Igaz, nem annyira a pártok,
mint a jelöltek között. De többnyire a jelöltek is pártszínekben domborítanak.
Némileg eltér ugyan a megyei jelleg abban, hogy a régió szintjén a
nacionalizmuson kívül úgyszólván semmilyen akadálya nincs az együttműködésnek,
ám a csoportosulás vagy annak következetes kerülése így is legalább jelzés
értékű. Akadnak politikai erők, amelyek máris a megyéken túlra néznek, és az
országos szintről álmodozva igyekeznek befolyásolni a régiók politikai
arculatát. A magát Néppártnak elkeresztelt HZDS például szükségesnek tartotta
kikiabálni, „itt az ideje, hogy az MKP ne legyen a kormányban”. És egyesek ezért
el is követnek minden tőlük telhetőt.
Márpedig ha az MKP jövőre nem kerül be a kormányba a nemzetiek és mások vágyálma
szerint, akkor milyen oka lehet annak, hogy megyei szinten együttműködjünk
vele!? Teszik fel a kérdést a partnerek, és válaszolnak is rá: Legfeljebb az,
hogy korrekt, megbízható párt, rendre felsereglő választótábora van, amely
minden partnert könnyen hozzásegíthet a sok előnnyel járó többségi szint
eléréséhez.
Csak ne kellene még mindig attól tartania minden szlovák pártnak, hogy
szimpatizánsai megneheztelnek a magyarokkal kötött megállapodásokért. És ha
valóban zokon veszik a megyei összeborulást, bizonyosan éreztetni fogják a
parlamenti választásokon is, márpedig ott mindenfajta kockázat tilos.
Így a pártok többsége számára máris világos, kivel lehet, kivel
nem lehet együttműködésre lépni a novemberi megyei választások előtt. A
Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) több megyében szövetkezett a Dzurinda-féle
kereszténydemokrata unióval (SDKÚ) és a Demokrata Párttal (DS). Legutóbb
Nagyszombatban léptek frigyre, a KDH szerint az észszerűség alapján. A szóban
forgó hármas fogat ellenfele a legtöbb helyen a szociáldemokrata Smer, a
Slota-féle nemzeti párt (SNS) és a Mozgalom a Demokráciáért (HZD) együttese
lesz. Ez a csapat állítólag a nemzeti érdekeket és a szociális piacgazdaságot
tartja mindennél fontosabbnak.
Persze kivételek azért akadnak. Pozsonyban a KDH közelebb áll a Smerhez, mint
kormánykoalíciós partnereihez. Valószínűleg Besztercebányán is inkább támogatja
majd a Smer, mint az SDKÚ elnökjelöltjét. Mint ismeretes, Nyitrán a Smer, a HZDS,
az SDKÚ és a KDH összefogott az MKP ellen, és végül foganatja lett Fico
sürgetésének, hogy a nemzetiek (SNS) is csatlakozzanak hozzájuk. Másutt a HZDS
jóformán csak a KSS és a másik két, a Moric- meg a Prokeš-féle valódi nemzeti
párt támogatására számíthat.
Az MKP Pozsonyon kívül valószínűleg mindenütt egyedül indul. Besztercebánya
megyében is.
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. október 5 – október 19-i (40–42.) szám