Csicsón Duray Miklós és Orbán Viktor ünnepi beszéde után emlékművet avattak az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc hőseinek

Az Európai Unió legyen a Kárpát-medence valamennyi magyarjának az otthona

Csicsó polgármestere, Földes Csaba meghívásának eleget téve Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke és Orbán Viktor, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöke is ott voltak az emlékmű ünnepélyes leleplezésén, mely mintegy ezerötszáz fős tömeg előtt történt. A megemlékezés résztvevői fáklyás felvonulás formájában érkeztek a csicsói parkba, melyet a helyi polgárok nagy érdeklődéssel figyeltek. „Ezt is megértük” – volt hallható az egyik idős falusi lakos ajkáról, miután meglátta a felvonulók között a volt magyar miniszterelnököt. A vendégek között köszöntötték Győrffy Csaba pozsonyi magyar nagykövetet, Németh Zsoltot, a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnökét és a Magyar Koalíció Pártjának több parlamenti képviselőjét is. A színvonalas kultúrműsorral gazdagított összejövetelen Orbán Viktort mint Magyarország egykori és leendő miniszterelnökét mutatták be.

Egyesíteni a magyar nemzetet!

Duray Miklós történelmi viszszatekintését követően Orbán Viktor az összetartozás fontosságát hangsúlyozta. „A XX. századi magyarság történetében a megtorlóké volt a főszerep. A szétszakítottság és a kommunista diktatúra ellenére azonban megmaradt a nemzet különböző államokban élő magyarjainak lelki közössége. Most rajtunk, a továbblépőkön, az újat hozókon van a sor. A XXI. század első lapjait még csak most ütöttük fel. Ezekre a lapokra végre magunk írhatjuk fel a közös sorsunkat, egy erős, önbizalommal, reménnyel teli újraegyesülő nemzet sorsközösségét” (…)

Egy magyar gazdasági térség kialakítása az egyetlen út, és meg kell értenünk, vagy együtt fogunk felemelkedni, vagy sehogy sem, hiszen Magyarország jövője nem a tízmilliós magyarságban, hanem a tizenötmilliós magyar nemzetben van. Szembe kell nézni múltunkkal és jelenünkkel, enélkül nem lehet újraegyesíteni a szétszakított magyar nemzetet. Amíg nem leszünk elég bátrak, hogy szembenézzünk a valósággal, amíg nem leszünk képesek újra közös célokat megfogalmazni, amíg nem találjuk meg a módját, hogy minden magyar részesévé váljon a közös céloknak, addig a magyar nemzet nem lesz erős, addig nem lesz közös felemelkedés, addig nem leszünk urai az életünknek, addig csak túléljük, és nem megéljük a saját életünket”– mondta Orbán Viktor.

Az ünnepség résztvevői koszorúkat helyeztek el a felavatott emlékmű előtt, és rengeteg égő gyertya tette megható hangulatúvá az eseményt, melyen biztonsági okokból személyi testőrök és rendőrségi alkalmazottak is jelen voltak – viszont részükről semmilyen közbelépésre nem volt szükség.

Bugár Béla: A magyar kormány nem tekint partnernek bennünket

Az emlékműállítás előtt a Fidesz és a Magyar Koalíció Pártjának vezetői tárgyalásokat folytattak a csicsói kultúrházban. Ezt követően Bugár Béla MKP-elnök és Orbán Viktor a sajtó – köztük a Szabad Újság – képviselőinek nyilatkoztak megbeszéléseikről.

A tárgyaláson természetesen szó esett a magyar–magyar kapcsolatok alakulásáról. Bugár Béla leszögezte, a Magyar Koalíció Pártja, bár mindenkor jó kapcsolatot igyekszik ápolni a magyar kormánnyal, partneri viszonyról az utóbbi időben csak a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség esetében beszélhet: „A jelenlegi magyar kormány nem veszik komolyan a határon túli magyarokat, sőt, talán még emberszámba, partneri számba sem vesznek bennünket. Megmutatkozik ez abban is, hogy a komoly témákról általában csak levelek útján akarnak értekezni velünk, nem pedig tanácskozások során. (…) Mindkét ország parlamentje megvitatta és megszavazta Románia EU-csatlakozását. Szeretnénk, ha a bővítés iránya olyan lenne, hogy minden Kárpát-medencei magyar az Európai Unió részévé váljon. Ezzel is erősítjük az egy nemzethez való tartozást.” Bugár Béla a magyarországi szlovákság helyzetét is szóba hozta a megbeszélésen, közölte Orbán Viktorral, nagyon kívánatosnak tartja, hogy azok parlamenti képviselete is valamilyen úton megoldást találjon.
Orbán Viktor előbb a szlovákiai belpolitikai és gazdasági eredményeikről mondott rövid értékelést (ezt lapunk 2. oldalán ismertetjük), majd ő is a magyar–magyar kapcsolatok alakulásáról beszélt: „Számunkra a határon túli magyarok ügye nem lehet anyagi kérdés. Ezért támogatjuk őket, és célunk, hogy mindenhol emberszámba vegyék őket, ott is ahol élnek, és Budapesten is. Ezért is szorgalmazzuk a Magyar Állandó Értekezlet rendszeresen történő összehívását.

A Fidesz, mint nemzeti alapokon álló párt, a nemzeti összetartozás eszméje és gondolata köré szerveződött szövetség, mindig is támogatni fogja a határon túli magyarok kettős állampolgárságot célzó törekvéseit mindaddig, amíg ezt ők maguk is akarják. Az összetartó és egységes magyar nemzetben gondolkodunk, ennek érdekében minden európai eszközt kihasználunk.

Tisztességes, emberséges viszony csak akkor alakítható ki, ha egyenrangú partnerként tekintünk egymásra. Egyetértek Bugár Béla elnök úr megfogalmazásával, hogy minden Kárpát-medencei magyart az Európai Unióba! Reméljük, hogy Horvátország lesz a soron következő ország, mely majd magával hoz az EU-ba néhány tízezer magyart, mint ahogy azt is, hogy az EU-tagság Szerbia számára sincs elérhetetlen távolságban. Ugyanakkor Ukrajnával is meg kell találnunk a speciális együttműködés magyarok számára is kedvező formáját.”
Mivel Magyarország parlamenti választások előtt áll, fennáll annak a lehetősége, hogy a határon túli magyarok is a kampány részeseivé váljanak. Orbán Viktor szerint ez elkerülhető: „Még Antall József megfogalmazta, nem Budapesten kell megmondani, hogy mi a jó a felvidéki, a kárpátaljai, a délvidéki vagy az erdélyi magyarságnak. Ezt kell betartanunk, és akkor majd az ő kérdésük nem válik kampánytémává”.
Orbán Viktor Bugár Bélának a magyarországi szlovákság helyzetével kapcsolatban ismertette, Magyarországon már folyamatban van a kisebbségekről szóló törvény módosítása, mely jelentős mértékben szélesíti majd a kisebbségi önkormányzatok jogait, és erősíti a Magyarországon élő kisebbségek autonómiáit.

Bugár Béla a találkozó után rögtön indult Marosvásárhelyre, hogy ott részt vegyen az ún. „kis MÁÉRT” ülésén (erről lapunk 14. oldalán tájékoztatunk). Orbán Viktor mint mondta, szomorúan tekint erre az ülésre, mivel pótmegoldásról van szó, ám szükséges és jó lépésnek tartja. Mivel a magyar kormány folyamatosan halogatja a MÁÉRT összehívását, a határon túli magyaroknak más formai keretet kellett találniuk nézetegyeztetéseikre. O.N.

Duray Miklós: A mártírok tanúságtétele

Duray Miklós ünnepi beszéde Csicsón, mely múlt hét pénteken, az aradi vértanúk emlékművének – a Csicsói Nagy Géza szobrászművész alkotta szélhárfának – leleplezése előtt hangzott el.

Az 1848-ban és 1849-ben itt, Magyarországon lezajlott események az utókor szemében mégha filmszerűen is, de egyszerűsítve jelennek meg. Pedig a valóságban minden másként történt, nem úgy, mint a több mint másfél száz év távlatából elénk rajzolódó emlékek.

A XIX. század közepén lezajlott forradalom és szabadságharc a XXI. század embere számára papírszagú emlék. Nem biztos, hogy alkalmasak vagyunk átélni az eseményeket és az elődeinket átható szabadság eszméjét. Azt az eszmét, amiből nem csupán a polgári- és a nemzeti szabadságjogok eredtek, hanem rokoníthatóan és elsősorban a magyar nemzeti eszme.
Megértjük-e, az eszmék összefonódását? Megérthetjük-e, mi állította csatasorba azon férfiak tízezreit – a mártír tábornokok közül is néhányat –, akik nem voltak magyarok?

Mivel hajlamunk az egyszerűsítésre ösztökél, a válaszunk rövid: az összefogás leginkább az ezeréves összetartozástudatnak köszönhető. Ez nagyrészt – de nem mindenkire vonatkoztatva – igaz. A 19. század közepe táján oly sok ága virágzott az önálló nemzeti fejlődésnek szerte Európában – és nálunk is, Magyarországon, a kontinens közepén –, amiből új, más, sokszor szembenálló tudatok és elkötelezettségek rügyeztek.

Mi volt hát az oka, hogy akkor itt, Magyarországon a különböző nemzeti eredetű embereknek egy tőről fakadó azonosságtudata alakult ki, akik eljutottak az átérzett elkötelezettségüknek végső állapotába is: emelt fővel, kétségbeesés nélkül, az életüket adták az eszméért? – Megnyilatkozott a legnagyobb szeretet! Az emberi életet is igénylő eszmét azonban nem lehetett elválasztani a magyar nemzeti eszmétől.
Ritkán szoktunk gondolni arra, amit nem tanítanak: Magyarországon a nemzeti eszme és az egyetemes emberi eszme páratlanul egybefonódott. A magyar reformkorban, majd a forradalomban és a szabadságharcban a polgári szabadságjogok és a nemzeti felemelkedés olyan összhangjának voltak megélői és máig üzenő tanúi elődeink, amire nincs példa az európai történelemben.
Olyan erőforrás ez, amiből tellett más nemzetek, népek számára is.
A megtorlás elől elmenekült magyar szabadságharcosok küzdöttek az olasz nemzeti egységért és az észak-amerikai polgári szabadságeszmény győzelméért is. Tellett eszméjükből és erejükből az Újvilág fekete rabszolgáinak felszabadítására is.
A kereszt(y)ények, de a hitetlenek meg a marxisták is azt vallják, hogy nincsenek véletlenek. Végre, van közös ugródeszkánk a múltba, a jelenünkbe és a jövőbe. Ha annyiban maradunk, hogy az eseményeknek csak egy részét befolyásolhatjuk, a többi rajtunk kívül álló, de nem öntörvényű, érdemes közösen gondolkodnunk mind a három idősíkban.
Ezen a gondolatfonalon végigfutva válik érthetővé, hogy a magyar forradalom és szabadságharc idején a magyarországi jobbágyfelszabadítással egy időben születik meg a világ első nemzetiségi törvénye és következik be a zsidók törvényes egyenjogúsítása – miközben éppen a nemzeti eszme győzedelmeskedik. Más nemzetekre ilyen helyzetekben a másság iránti türelmetlenség, a másság gyűlölete volt a jellemző.

Nemzeti történelmünknek ebben a korszakában egy tőről fakadt. a nemzet felívelésének, az egyetemes szabadságeszmének és az ország gazdasági modernizációjának a gondolata. Ezért nehéz lenne kideríteni, hogy a szabadságharc eltiprásának a mozgatórugója csupán a hagyományos dinasztikus politika volt-e, azaz a bőrét átmentő múlt bosszúja fonta-e a mártírok nyakára a kötelet és röpítette mellükbe tűzparancsra az ólmot, vagy tudatosan állították meg felfelé törekvésünket, hogy ne válhassunk más hatalmak vetélytársává. Tény, hogy nemzetünknek a múlt században újraéledő fája megtört Segesvárnál, Aradon, a pesti Újépületben, a pozsonyi vesztőhelyen, valamint a majdnem húsz évig tartó elnyomás súlya alatt.

A sebek idővel behegedtek, de a szabadságeszme és a nemzetépítés együttes heroizmusából fakadó életerő mintha elapadt volna. A 19. század utolsó harmadának szédületes magyar fejlődése egy csodálatos, de belülről már kirabolt épületet emelt, amely külső lökésre összeroppant.

De lehetséges-e, hogy akkor sem, és azóta sem volt elegendő idő a feltöltődéshez és az újrakezdéshez szükséges energia összegyűjtésére?
De talán mégsem ez a sors ítélete!

Úgy tűnik, ismét megtaláltuk az eszmét és az építkezéshez szükséges erőt. Ismét a polgári szabadság, a nemzet újjáépítése, valamint összeforrasztása és az európai együttműködés a vezérlő eszménk. Lehet, hogy nem olyan kedvező körülmények között zajlik mindez, mint a 19. század első felében. Nemzetünket időközben sokszorosan, mindenkitől súlyosabban megtépázta a sors. Ma már nem küzdenek úgy az oldalunkon a többi népek, mint szabadságharcunk idején, de ellenünk sem küzdenek már olyan sikerrel, mint még a közelmúltban, mégha néhány megtévesztett hangoskodó torkából a gyűlölet szavait halljuk is. Nyújtjuk kezünket feléjük, mert a gyűlölködésbe egyszer belefáradnak és akkor célt veszítvén mit kezdenének önmagukra maradva. Fontos, hogy maradjon erőnk a küzdelemre a sorainkból támadókkal – a többiekkel elbírunk magunk is.

A világ haladt előre annyit, hogy kísérleteink végeredménye nem mártíromság lesz, hanem felzárkózás egymás mellé – az elszakított részeké is, meg a szomszéd népeké is. Egy ilyen előrelépés ebben a térségben – a történelem tanúsága szerint úgy látszik –, hogy a mártírok, a mindenkori áldozatok által jelzett út nélkül elképzelhetetlen lett volna. Ezért se feledjük emléküket soha!

Orbán Viktor méltatta a szlovák kormányt „Bárcsak mi is itt tartanánk!“

A múlt hét végén Szlovákiában járt volt magyar miniszterelnök, Orbán Viktor röviden Szlovákia gazdasági életéről is véleményt mondott: „Büszkék vagyunk a Magyar Koalíció Pártjának a szlovákiai kormányban felmutatott sikereire. Úgy látjuk, Szlovákia jól állja azt a versenyt, amely az EU-tagsággal jár. Ügyesen használja ki az ezzel kapcsolatos lehetőségeket. Örülünk, hogy ebben a sikeres kormányban magyarok is vannak. Figyelemre méltó az a teljesítmény, amellyel a költségvetési hiányt – úgy tűnik – már 3% alá tudja hozni Szlovákia. Elismeréssel vegyes irigykedéssel nézzük, hogy a gazdák támogatását jelentős mértékben tudják növelni. Bárcsak mi is 2009-ben be tudnánk vezetni az eurót, mint ahogy azt itt tervezik. Sok sikert kívánunk az MKP-nak a soron következő választásokhoz is.“

A Fidesz elnöke magyarországi felszólalásai alkalmával is többször példaértékűnek nevezte Szlovákiát.

Összeállította: Oriskó Norbert

Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag

A forráslap: Szabad Újság - 2005. október 5 – október 19-i (40–42.) szám