A Madách-Posonium Kiadó pozsonypüspöki székházában meghitt és jóhangulatú ünnepséget szerveztek a szlovákiai magyar irodalom nesztora, Turczel Lajos irodalomtörténész tiszteletére, aki nemrégen töltötte be 88. születésnapját. Az ünnepeltet elsőként a kiadó igazgatója, Dobos László köszöntötte, aki felidézte Turczel pályakezdését és szerepét a háború utáni szlovákiai magyar irodalom kibontakozásában. Pedagógusként, kritikusként és irodalomtörténészként egyaránt szolgálta a felvidéki írásbeliséget, nyesegette irodalmunk vadhajtásait, bábáskodott új könyvek megszületésénél és szorgalmas munkával tárta fel a két háború közötti korszak szlovenszkói magyar irodalmának és szellemi életének értékeit, s bár a hivatalos kultúrpolitika a szocializmus évtizedeiben módszeresen igyekezett lejáratni a polgári származású és szellemiségű írástudókat, Turczel tanár úr mindig talált alkalmat és lehetőséget a bemutatásukra. Duba Gyula előadásában egy hat évtizedet átfogó pályaképet vázolt fel a háború utáni szlovákiai magyar irodalomról, amelyet egyfajta mítoszteremtésnek nevezett, s ebben a folyamatban érzékeltette Turczel Lajos sokrétű tevékenységének hatását. A köszöntőt és a méltató előadást követően a megjelentek – jobbára az idősebb és a középkorú nemzedék képviselői – baráti beszélgetés formájában elevenítették fel a közös emlékeket és a gyakran mosolyt is fakasztó helyzeteket, találkozásokat. A tanár úr, elmondása szerint, ma is szorgalmasan gyűjti az anyagot az újabb tanulmányokhoz, s noha a különböző testi bajok időnként ledöntik a lábáról, számára ez sem jelenthet akadályt. Kissé tréfásan utasította Fónod Zoltánt, az Irodalmi Szemle főszerkesztőjét, hogy a lap decemberi számában tartson fel készülő – mint fogalmazott: „biztosan bombaként ható” – írása számára néhány oldalt.
(lé)
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. szeptember 14 – szeptember 28-i (37-39.) szám