Romániát az idén óriási természeti csapás, az ország nagy területére kiterjedő árvíz sújtotta. Hasonlóra már legalább 50 éve nem volt példa. Az anyagi kár dollármilliókban mérhető, és sajnos sokan meg is haltak. Az ár nem kímélte Székelyudvarhelyt s a környékbeli tíz falut sem, amelyekbe augusztus 23-án éjszaka tört be a víz, elárasztva mindent, elmosva az emberek egész életében kínkeservvel összehozott ingóságait. A víz 16 áldozatot követelt, köztük volt egy 4 éves kislány is.
A katasztrófa nem hagyta hidegen a környező országok lakosságát, szinte
mindenütt gyűjtésekbe kezdtek, hogy ahol tudnak, ott segítsenek bajba jutott
embertársaikon. A szlovákiai Evangélikus Diakónia szolgáltatásokat nyújtó
osztályának vezetője, Buzala Szilvia a Duna Televízióból szerzett tudomást a
kritikus állapotokról, és ezután meggyőzte a diakónia vezetőjét, hogy ők is
kapcsolódjanak be valamilyen módon a segélyakcióba.
– Az összefogás napja című egész napos műsorban hangzott el egy kérés az
érintett polgármesterek részéről, hogy szeptember 15-én kezdődik a tanítás, ám
az iskolákat elöntötte a víz, nem tudják elkezdeni a tanévet. Felvetették, hogy
a segítség egyik formája lehetne, ha a gyermekeket másutt, akár más államban is
iskoláznák be. Vagyis hosszabb-rövidebb időre átvállalnák a gyermekek
iskoláztatását. Azonnal felhívtam a Duna Televíziót, ahol minden szükséges
információt megadtak és felajánlottuk segítségünket.
Milyen konkrét formában képzelik el az árvízkárosult gyermekek megsegítését?
– Körülbelül 40 gyermeket szeretnénk Szlovákiába hozni. De mivel az evangélikusok többnyire szlovák ajkúak, felvettük a kapcsolatot az Ökumenikus Tanáccsal és a református egyházzal, mert ez utóbbi egyházhoz nagyrészt magyarok tartoznak. A református püspök úr szintén biztosított támogatásáról. A célunk, hogy a gyermekeket itt beiskolázzuk és segítsünk nekik feldolgozni, enyhíteni az árvíz alatt vagy következtében elszenvedett traumát. Elképzeléseink szerint a program 1-től 3 hónapig tartana. Mindenképpen szeretnénk, ha a karácsonyt már otthon, szüleikkel tölthetnék. Programunk megvalósításához olyan magyar gyermekes családok segítségére is szükségünk van, akik erre az időre be tudják fogadni otthonukba, családjukba a gyermekeket.
Úgy vélem, elsősorban felső tagozatos gyermekekkel számolhatunk, őket már
könnyebben elengedik a szülők, mint a kicsiket, s ők már eleve nyitottabbak,
kalandvágyóbbak is. Meggyőződésem és tapasztalatom, hogy falun a polgármester, a
tanító és a lelkész együtt nagyon jól meg fogja tudni oldani a felmerülő
problémákat.
Milyen anyagi forrásból kívánják fedezni a költségeket?
– Nyilvános gyűjtést szervezünk szeptember 1-től november 30-ig a 4002506476/7500-as 499-es variábilis szimbólumú számlára. Az ide befolyó összegből kellene állni a költségeket. Örömmel mondhatom el azt is, hogy a pozsonyi Duna utcai magyar iskolát szólítottam meg először, s amikor megkérdeztem, hajlandók lennének-e befogadni gyermekeket, ők nagyon pozitívan álltak a dologhoz. Az igazgató úr megígérte, hogy biztosítják számukra az ebédet és délutáni napközis foglalkozásokat is. Segélyalapunkból meg tudjuk vásárolni a szükséges tanszereket, de pályáztunk is. Természetesen biztosítani fogjuk számukra itt-tartózkodásuk idejére az egészségügyi ellátást, és balesetbiztosításuk is lesz. Ha szükséges, az alapvető ruházatot is meg tudjuk nekik vásárolni, s ha sikerül, még az ebédjegyeiket is megtérítenénk.
Abban is szeretnénk segíteni a gyermekeket, hogy kibeszélhessék magukból fájdalmaikat, az átélt megpróbáltatásokat, ezért szakemberek – pszichológus, orvos, gyógypedagógus – bevonásával három- napos hétvégi tábort szervezünk. Ennek már címe is van, elég találó: Hogyan építette Noé a bárkáját.
A közeljövőben Romániába készülünk, hogy találkozzunk a gyerekekkel és a
szülőkkel, hiszen nekik alá kell írniuk a beleegyező nyilatkozatokat és egyéb
formaságokat is el kell intéznünk. Hogy ne legyen bonyodalom a határátlépéskor,
felvettük a kapcsolatot a román nagykövetséggel, amely megígérte, ha szükséges,
közbenjár az egyszeri tömeges határátlépés érdekében.
E nemes célok érdekében kérünk mindenkit, aki csak teheti, támogasson bennünket
abban, hogy a szerencsétlenül járt romániai gyermekeken segíthessünk.
Brogyányi V. Júlia
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. szeptember 14 – szeptember 28-i (37-39.) szám