Három évvel ezelőtt jelent meg a Méry Ratio gondozásában dr. Prokopp Mária szép kiállítású könyve, amely a gömöri templomokban fellelhető középkori freskókat hivatott bemutatni, elsősorban Méry Gábor kitűnő fotóival. Nos, ha úgy tetszik, folytatása is van a kötetnek (a könyv gyönyörű küllemét és belső elrendezését illetően is), hiszen most jelent meg, Somorja várossá nyilvánításának 600. évfordulójára Prokopp Máriának, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténeti Tanszéke professzorának Somorja középkori temploma című, album nagyságú könyve, amelynek fotói Kovács Lajos és Méry Gábor munkája.
„Somorja
középkori plébániatemploma ma szerényen áll a modern épületek között, a város
főutcájának keleti végén, az egykori Duna-ág, majd halastó feltöltésénél. A
templom építészeti, szobrászati és festészeti emlékei beszédesen vallanak a
múltról, egyszersmind megerősítik Somorja történeti és művészeti jelentőségét.”
– olvashatjuk a könyv fülszövegében.
Dr. Prokopp Máriától kérdeztük, hogyan is került kapcsolatba ezzel a témával? Gömör után miként következett a Csallóköz?
– A Középkori freskók Gömörben című könyvet is Méry Gábor fotóssal, kiadóval
együtt „hoztuk tető alá”, s mivel ő somorjai, fölmerült, hogy a gömöri freskók
szépek, de a somorjai református templom freskói is hasonlóan szépek és
értékesek. Szóba került az is, hogy Somorja várossá nyilvánítása 600.
évfordulójának alkalmából írjunk egy kis könyvecskét. Aztán egy ilyen szép nagy
„könyvecske” lett belőle. De Somorja megérdemli. Bizonyára mindenki tudja, hogy
Pozsony közelében fekszik a Csallóközben. Persze Csallóköz is aranykert,
Európának és a középkori Magyarországnak egy aranykertje, s mutatja, hogy
nemcsak a nagyvárosokban, nemcsak Pozsonyban, Budán, Esztergomban volt nagy
kultúra, hanem valóban az egész országban mind az építészet, mind a szobrászat,
a festészet területén, és végül egy olyan együttes keletkezett, amilyen kevés
van Európában.
– Nem véletlen tehát, hogy éppen a 600. évforduló alkalmából jelent meg ez a
szép kiadvány, de feltételezem, hogy ön már korábban is hallott ennek a
templomnak az értékes falfestményeiről, falképeiről, de mégis, amikor így
közelről is szembesült ezekkel az alkotásokkal, mi volt az első benyomása?
– Az, amit az előbb is mondtam, hogy ez európai kincs. S most mondanék egy
példát. Párizsban egy párizsi francia lány doktori disszertációt írt
a középkori Magyarország templomainak falképeiről és ebben szintén tekintélyes
helyet foglal el a somorjai templom. Felfigyeltető, milyen színvonala volt a
magyar kultúrának Európában, amit ezek a falfestmények is képviselnek, és ez
annyira egyértelmű, hogy aki eljut Párizsba, Londonba, ugyanazt a színvonalat
tapasztalja. Mert ugye Magyarország nagyhatalom volt egészen 1526-ig,
természetesen a művészete is a világon az elsők között van.
– Ezek a freskók általában valamilyen jelenetsort ábrázolnak, vagy valamilyen
konkrét témához kapcsolódnak. A somorjai templom freskói milyen történetet
mesélnek el?
– A templom a romanika és a gótika korában, vagyis a XIII-XIV. században, Európa
jelentős templomaihoz hasonlóan, teljesen ki volt festve. Persze abban az időben
nemcsak kifestik a templomot, hanem komoly tudós teológiai programja van ennek,
nagyon fontos tartalma. A somorjai templom szentélye a XIV. század második
felében, az 1370-es években teljesen új, magas művészi színvonalú, gótikus
falfestészeti díszítést kapott. A főhajóban, a pilléreken, mindhárom oldalon XIV.
századi festett felszentelési kereszteket látunk. A város neve – mint tudjuk – a
Santa Mariából eredeztethető. Szűz Mária, a város és a templom védőasszonya a
várospecsét pozitív nyomatán királynőként ül díszes palástban, fején liliomos
koronával. A XV. század első felében készült falképek közül a karzat mellvédjén
lévő Szent György-freskó az 1420-30-as években készülhetett, hogy csak néhány
falképet említsek. Egyébként sárkányölő Szent György a középkorban nagyon fontos
szent volt, aki az embereket a rossz elleni harcra, az élet küzdelmeinek a
vállalására buzdítja. A hajóban persze még nincs minden kép föltárva. Ezek a
freskók a XIII. századtól a XVI. századig keletkeztek, s ötven-hatvan évenként
újrafestették őket a kor legmagasabb, lermodernebb stílusában. A somorjai
templom legnagyobb szabású és művészileg is legjelentősebb építészeti
beavatkozása 1521-ben történt, amikor a főhajó a mai pompás, későgótikus
hajlított bordás boltozatát kapta. Ennek a nagy technikai tudást és művészi
fantáziát igénylő boltozati típusnak első emlékei a XV. század 40-es éveiben
jelennek meg az európai építészetben bajor földön. A csodálatos hajónak olyan
boltozata van, amilyen a világon kevés található. Ez egy olyan késő gótikus
legyező-bordás boltozat, amelynek bizonyos „rokonai” a pozsonyi dóm
oldalhajójában láthatók, de ilyen reprezentatívan, mint itt, a somorjai
templomban, nem nagyon maradtak fönn máshol 1521-ből.
– Itt a környéken van még néhány olyan Árpád-kori templom, amelyben érdekes
falfestmények, falképek találhatók. Ezek szintén megérdemelnének egy alaposabb
vizsgálatot. Nem készül egy nagyobb tudományos „túrára” itt a Csallóközben?
– Nagyon jó volna, ha az embert meghívnák, nagyon szívesen jönnék, hiszen ez
egy viszonylag zárt terület, akármilyen sok árvíz meg egyéb katasztrófa
pusztított errefelé, de a török nem foglalta el és így bizony a meszelés, a
későbbi festés alatt megmaradtak a templomokban a középkori falképek és ezeknek
a föltárása – gondolom – folyamatban van, meg a jövőben is aktuális lesz.
– Említette, hogy vannak még feltárandó felületek. Van-e még remény arra,
hogy a képek újabb részletei bukkanjanak elő?
– A freskók feltárása nem éppen két fillérbe kerül, de bízzunk benne, hogy
megtörténik. Egyébként Csukás Zsigmondnak, aki majdnem ötven évig volt
református lelkész itt, nem lehet eléggé köszönni, hogy a freskók feltárása
érdekében vagy negyven évvel ezelőtt a csehszlovák államban egészen Prágáig
ment. Az ő érdeme a feltárás, hiszen sokat kilincselt ezügyben, és sokat is írt
a freskókról. A későbbi lelkészek is támogatják az ügyet, hiszen Somorjának a
legfőbb értéke ez a templom.
– Végül egy személyes jellegű kérdés. Kedves professzor asszony, ön most,
miután befejezte ezt a könyvet, milyen nagy munkával van elfoglalva?
– Művészettörténetre oktatom az ifjúságot Pesten az ELTÉ-n, ahol szeptember
elején 68 első évfolyamos diák vonult be hozzám. Valóban nagy dolog az, hogy a
jövő generációját már több évtizede tanítom, s figyelemmel kísérem munkájukat,
segítem őket. Emellett a saját tudományos munkám is elég sokrétű, nemcsak a
középkort, a reneszánszt, hanem az újabb kort érintően is komoly témáim vannak.
Jelenleg Esztergomban folyik fontos restaurálás, amely ugyancsak európai rangú,
új eredményeket ígér, amelyeket remélem hamarosan publikálni fogunk.
Lacza Tihamér
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. szeptember 14 – szeptember 28-i (37-39.) szám