Nagy
József kis falu, Inám polgármestere. A 44 éves, fiatalos mozgású férfi 1999 óta
áll az alig több mint ötszáz lelket számláló Ipoly menti település élén.
Mezőgazdasági gépészmérnök. Nős, három gyermek édesapja: Szilvia, a legidősebb,
a rózsahegyi katolikus egyetem bölcsészeti karának másodéves angol-történelem
szakos hallgatója, a másik kettő az ipolysági egyházi iskola tanulója, Rita
gimnazista, Lóránt pedig az alapiskola diákja.
– Honnan került a polgármesteri „bársonyszékbe”?
– Polgármesterré választásomkor egy nagykürtösi regionális mezőgazdasági
intézmény gépesítője voltam. Nem kellett volna távoznom, nem állt kifelé a
rudam. Jól is kerestem, s meg is becsültek, épp a polgármester- választások
idején kaptam ajánlatot az igazgatói tisztség betöltésére.
– Mégis hátat fordított a munkahelyének. A karrierje felfelé ívelt, maga
mégis „hazajött”. Miért?
– Elsősorban azért, mert felkértek, hogy induljak a polgármester-választáson.
Még Buris Lajos, az „ügyeletes” polgármester is győzködött, hogy jelöltessem a
tisztségre magam. Végül is a falu polgárai a három jelölt közül nekem szavaztak
bizalmat. Nem dicsekszem, csak megjegyzem: jelentős fölénnyel nyertem.
– Melyik párt zászlaja alatt indult a megmérettetésen?
– A Magyar Koalíció Pártja jelöltjeként mérettettem meg magam. Falunkban azóta
is én vagyok az MKP alapszervezetének az elnöke, de most már a járási
elnökségnek, sőt kis ideje a kerületi tanácsnak is tagja vagyok. A járásban a
párt mezőgazdasági bizottságának is én vagyok az elnöke.
– Mivel sikerült elnyernie a választók bizalmát?
– Elsődleges célkitűzésem a föld alatti ivóvízkészlet „megtisztítása” volt.
Tudni kell, hogy az inámi kutak vize erősen nitrátos és nitrites, tehát az
emberi szervezetre ártalmas. Az ivóvizeink oxigénhiányt okoznak. Ez leginkább a
legkisebbekre veszélyes. Régebben sokszor kellett légzési gondokkal küszködő
pólyásokkal, nemegyszer az éjszaka kellős közepén is, az ipolysági kórházba
rohanni.
Minden terv…
– Minden terv annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Nagy Józsefnek mit
sikerült a terveiből megvalósítania?
– A könnyebb végével kezdem. Sikerült az embereket a sportolásra rászoktatni.
Most már két focicsapatunk is van, s asztaliteniszezői is. Én az „ép testben, ép
lélek” elvet vallom. Magyarán: aki teheti, sportoljon, mozogjon, s ne a
kocsmában üljön.
– „Lapozzunk” tovább.
– Megalakítottuk a „Kék Nefelejcs” énekkart, továbbá felélesztettük halódásából
a hagyományőrző csoportot, és az iskolásokból s az óvodásokból is
folklórcsoportot szerveztünk. Csoportjaink Szlovákiában és külföldön egyaránt
több helyütt sikerrel szerepeltek. Bemutatkoztak például az újpesti katolikus
kultúrotthonban, s a budapesti Vajdahunyad várában is. A csoportok létrejöttét
egyébként azért szorgalmaztam, mert ha elfeledjük, feladjuk a múltunkat, nem
lesz miből építkeznünk, s ha jön megint egy vihar, kihunyt pernyeként szétszór
bennünket. Nekem múltunk őrzése szent kötelesség, a hagyományaink ápolása pedig
kincsvigyázás.
– Menjünk vissza a könyv elejére. Az „ivóvízprogramból” mi valósult meg?
– Ivóvízprogramunk megvalósításába önerőből kezdtünk, de szerencsénkre több
jeles képviselőnk is ügyünk mellé állt. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes
mellett, többek között Könözsi László volt mezőgazdasági államtitkár és Simon
Zsolt agrárminiszter is rengeteget segített.
A szomszédos Ipolynyéken, természetesen törvényes keretek között,
„megcsapoltuk” a fő vízvezetéket és Inám községbe „leágaztattuk”. A munka három
évig tartott, de megérte: fáradozásunknak meglett az eredménye. Ma már egyre
kevesebb inámi gyerekre tör rá az oxigénhiány, s a helyzet nagy valószínűséggel
még tovább javul majd, ugyanis mostanság már a legtöbb háznál a tea, a leves, de
a disznótoros székelykáposzta meg az abár készítéséhez is tiszta vezetékes vizet
használnak.
– Nem lett volna jobb „páholyból”, kívülállóként, gyalogpolgárként néznie,
figyelnie, hogy más miképp boldogul?
– A sikert nem a magam sikerének tartom. Én csak egy mozgatórugója vagyok
egy gépezetnek. De örülök, hogy segíthettem. Ha csak a vízlekötést sikerült is
volna polgármesterkedésem alatt elérnem, már akkor is azt mondanám: a tisztséget
megérte elvállalnom, hisz amit tettem, mindegyikünkért, kis faluközösségünk
minden tagjáért tettem.
Tudom, hol a helyem
– A választásokon miért épp az MKP színeiben indult?
– Mint már mondtam is. Inámban én vagyok az MKP alapszervezetének az elnöke.
A taggyűlés engem jelölt a tisztség betöltésére, s mivel bizalmat szavaztak, úgy
gondoltam (bármilyen fennkölten hangzik is), a bizalmat illik megszolgálni, s a
rám bízott tisztséget a legjobb tudásom szerint ellátni… A rendszerváltás után a
Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom tagja lettem. Az MKP-ba tehát valójában
„beolvadtam”. Az MKDM tagja pedig azért lettem, mert katolikus családból
származom, s hívő keresztény vagyok.
– Inám a Nagykürtösi járás legmagyarabb faluja.
– Valóban. A 2001-es népszámláláskor a falu 513 lakosának több mint 96
százaléka magyarnak vallotta magát. Természetesen én is magyar vagyok. És mindig
tudom, hol a helyem. S az érdekeinket mindig szem előtt tartom. Vitás kérdésben
azonban egyetlen szlovák lakos kárára sem döntöttem csak azért, mert ő szlovák,
én meg magyar vagyok.
– Az inámiak tudják, hol a helyük a világban?
– Azt tapasztalom, hogy az emberek a szívükben hordozzák a
magyarságtudatukat. A tavalyi, december 5-i magyarországi balul sikerült
népszavazás után láttam, hogy elszomorodtak, amiért épp ott nem kellettek, ahová
mindig is tartoztak, ahová valók. Hogy mást ne mondjak, a magyar igazolványt
tömegesen igényelték.
– Egy polgármester, magyar polgármesterként, hogy tudhatja az emberekben a
hovatartozás-tudatot erősíteni? Egy magyar polgármesternél, ráadásul ha a magyar
koalíciót képviseli, meddig lehet jelen a magyarságtudat, hisz valójában
államérdekeket képvisel.
– Én minden becsületes emberért és becsületes ügyért kiállok. Egy szlovákiai
magyar polgármesterre jóval nagyobb teher hárul, mint egy többségi nemzetből
származóra. Nekünk minden egyes lépésünket, minden egyes döntésünket százszor
meg kell fontolnunk, de minden egyes lépésünknél napnál világosabban tudnunk
kell, kik vagyunk, mik vagyunk, hol a helyünk a világban. Én soha nem
magyarkodom, de minden határozatom meghozatalakor a szemem előtt lebeg, kik
jelöltek a tisztségre. S a rendezvényeinkkel is igyekszem az emberekben a
hovatartozás-tudatot ébren tartani, netán még tovább erősíteni.
Szerintem abból a faluból, ahol a polgármester jól kormányozza az irányítására
bízott szekeret, nem költöznek el tömegesen máshová az emberek. Éppen ezért nem
csupán a vezetékes vízhálózat kiépítése lehet fontos, hanem az összetartozást
tovább acélozó jól működő kultúrcsoportokra meg a sportegyesületekre is égető
szükség van.
– Az újabb választásokon ismét megméretteti magát?
– Amennyiben továbbra is élvezem a tisztségre jelölő alapszervezet bizalmát,
és azt látom, hogy a polgárok elismerik a munkámat, a kihívásnak bátran elébe
állok. S amennyiben újra megválasztanak, tovább viszem a zászlót.
– Tehát maradna a bársonyszékben?
– A polgármesteri állás nem sétagalopp, a mi székünk pedig korántsem
bársonyszék. A magyar polgármester dolga pedig kimondottan nehéz, mi ugyanis
egyúttal és elsősorban egy elrekesztett nemzetrészt is szolgálunk. Hála
istennek, a környékünkön sok társam él-hal a választóiért. Hónapról hónapra
rengeteg rendezvényen veszek részt, sokszor szombatonként, sőt vasárnaponta is
távol vagyok a családomtól. De megyek, ha hívnak, mert értünk, magunkért
munkálkodom.
– Nem hiányzik odahaza?
– Dehogynem! Mások pénteken délután „leteszik a lantot”, s hétfő reggelig a
maguk urai, én meg sokszor még a legszükségesebb munkákat sem tudom otthon a
kellő időben elvégezni. Többen megjegyezték már, hogy biztos rengeteget keresek,
mert különben más állás után néznék. Nos, ha az előző munkahelyemen elfogadtam
volna a felkínált állást, több lenne a fizetésem, mint amennyi itt, most. Mégis
maradok.
– Mindegyik inámi lakos szereti?
– Aligha hiszem. Mindenkinek ugyanis nem tudok a kedvére tenni. De nem is
lehet mindenkivel jót cselekedni. Szerintem az, aki mindenkinek igazat ad,
gyenge polgármester.
– Nagy József ezek szerint erős polgármester?
– Nem tudom, hogy más milyennek tart. Én sohasem erős, hanem igazságos
polgármester akartam lenni. Lehet, hogy a célomat nem mindig sikerült
megvalósítanom, s lehet, hogy minden egyes döntésem nem is arat(ott) osztatlan
sikert, a lelkiismeretem azonban tiszta: minden kérdésben mindig a legjobb
tudásom és a hatályos rendeletek figyelembe vételével igyekeztem dönteni.
Testületünk több tervezete még folyamatban van, megvalósításra vár. Éppen ezért
is jó volna a megkezdett munkákat érdemben befejezni. A folytatáshoz azonban a
választópolgárok bizalmára is szükségem lesz.
– Mire a legbüszkébb?
– Leginkább annak örülök, hogy ha „visszanézek”, eredményeket látok magam
mögött.
ZOLCZER LÁSZLÓ
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. szeptember 14 – szeptember 28-i (37-39.) szám