A
Nyitra Megyei Önkormányzat döntése alapján ismét a komáromi Magyar Kultúra és
Duna Mente tulajdonába került az a történelmi könyvgyűjtemény, amelyet a második
világhorút követően a komáromi Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesülettől
koboztak el és előbb a Matica Slovenská, majd pedig a járási könyvtár gondjaira
bíztak, annak ellenére, hogy az eltelt hat évtized alatt mindvégig a múzeum
épületében maradt. Úgy tűnik, hogy a történelmi könyvtár méltatlan sorsa véget
ért ezzel a döntéssel, sőt szeptember 16-án ünnepélyesen megnyitották és
egyúttal a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tették a könyvtár egy részét.
Ezen a napon névadóra is sor került, hiszen a Történelmi Könyvtár felvette annak
a Kultsár Istvánnak a nevét, aki a XIX. század húszas éveiben Komárom városára
hagyta mintegy 4000 kötetet számláló könyvtárát, és ezzel megalapozta a
közgyűjteményt. Kultsár István jeles irodalmár, nyelvész, színidirektor és
lapszerkesztő volt, egyebek között gondozta a Hazai és Külföldi Tudósítások című
folyóiratot is. Ő jelentette meg először nyomtatásban Mikes Kelemen rodostói
leveleit. Ahogy a névválasztás, úgy az ünnepélyes megnyitás időpontja sem volt
véletlen, hiszen Kultsár István 245 évvel ezelőtt, éppen szeptember 16-án
született Révkomáromban.– Miképp alakul a könyvtár további sorsa?
– 2005. január elsején kerültem a múzeum élére. Ezt megelőzően pályázatomban megfogalmaztam azt a programot, melynek egyik pillére éppen a történeti könyvtár és az arra épülő tudományos kutatóközpont kialakítása. Azt gondolom, hogy a megyei közgyűlés felmérve ennek a jelentőségét és fontosságát, támogatta elképzelésünket. Ennek köszönhetően végre hat évtized után visszakerült a múzeum kezelésébe az a történeti könyvtár, amelyet még korábban a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület felügyelt egészen 1945-ig. 1945-ben, ugye az ismert történelmi események következtében az egyesületet és az egyletet feloszlatták, vagyonát zárolták, s elkezdődött ennek a könyvtárnak a kálváriája, hisz egy időben a Matica slovenská „fennhatósága” alá tartozott, miközben komoly károkat szenvedett az állaga. Később a Duna menti Könyvtárhoz került, ahol megpróbálták a könyvállományt feldolgozni és restaurálni a legértékesebb könyveket. Végül 2005. július elején a Nyitra Megyei Közgyűlés határozata alapján a történeti könyvtár visszakerült intézményünk kezelésébe. Jelenleg folyik a könyvtár átvétele, a könyvek tételes „számbavétele”. Azóta elkészült a tudományos kutatókönyvtárnak a galériás olvasóterme. Reményeink szerint ez az olvasóterem lesz majd a színtere annak a szellemi munkának, amely ebből a történeti könyvtárból is táplálkozni fog.
– A komáromi Jókai Egyesület mikor kezdte gyűjteni a könyveket? Egyáltalán mit lehet tudni a történeti könyvgyűjtemény korábbi múltjáról?
– Amikor erre a kérdésre próbálok válaszolni, vissza kell időben hátrálnom egészen a XIX. századig, annak is az első harmadába, amikor Kultsár István, a nemzet kiemelkedő irodalmi személyisége könyvgyűjteményét a Komáromi Megyei Közgyűlésre hagyományozta 1828-ban, tehát fél évvel a halála előtt. Az ő példáján felbuzdulva a megyében több család is hasonlóképpen cselekedett, s így aztán szépen gyarapodott a könyvtár, míg végül 1886-ban megalakult a Közművelődési és Múzeum Egyesület elődje, amelynek kezelésébe került állandóan gyarapodó állományával. Tulajdonképpen egy közkönyvtár volt ez, amely a széles nyilvánosságot szolgálta. Ide bárki bejöhetett és kutathatott, tanulmányozhatta az összegyűjtött szellemi anyagot.
A lehetőségektől függően a könyvtár egészen 1945-ig növekedett. 1945-ben a már említett okok és történelmi események következtében ugye az lett a sorsa, ami. Ezért is nagy öröm számunkra, hogy visszakerült a múzeum kezelésébe, mert úgy érezzük, mintha a történelemnek is igazságot szolgáltattunk volna valamilyen értelemben.
– Milyen értékes kiadványok találhatók ebben a könyvtárban, gyűjteményben?
– A történeti könyvtár közel negyvenezer kötetet számlál, még így, megfogyatkozva is. Ebben a gyűjteményben a legrégebbi könyvek és kötetek a XVI. századból származnak.
– Csak nyomtatványok találhatók itt vagy kéziratokat is tartalmaz ez a gyűjtemény?
– A gyűjtemény kéziratokat is tartalmaz, természetesen döntő többségében magyar, latin, német nyelvűeket, és hát ugye a XX. századtól jelentősnek mondható szlovák irodalom is megtalálható ebben a könyvtárban.
– Beszéljünk akkor a jelenről és a közeljövőről. A könyvtár végül is a múzeum kezelésébe került, mégis hogyan képzeli el a múzeum igazgatója, miként fogják majd a kutatók használni?
– Azt gondolom, hogy egy könyvtár nemcsak egy múzeum életében fontos, hanem egy nemzet életében is. Számtalan példát felhozhatnánk az ókortól kezdve a középkoron át napjainkig arra, hogy a jeles könyvtárakhoz miként „csapódtak” a tudósok, s hogy nekik és a könyveknek köszönhetően felvirágzott a tudományos élet, iskolák alakultak a könyvtárak mellett, tehát a történelem arra tanít, hogy a könyvtárak nagyon fontos intézmények. A mi kisebbségi sorsunk is arra int bennünket, hogy ezt nekünk is tudatosítanunk kell. Egy olyan könyvtárat kell végre kialakítani itt a Felvidéken, amely hagyományokkal rendelkezik, amely képes a holdudvarába vonzani a felvidéki és nemcsak a felvidéki magyar szellemi tőkét, amely a honi magyarság javát szolgálja majd. Azt gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb feladata ennek a könyvtárnak. Mi mindent elkövetünk azért, hogy ez az intézmény megfeleljen a XXI. század technikai követelményeinek is. Terveink szerint a Selye János Egyetem hallgatói ingyen használhatják majd a könyvtárat, hisz nincs annál fontosabb feladat számunkra, mint kinevelni azt a fiatal magyar értelmiséget, amelyre a jövőt lehet építeni itt, tájainkon is.
– Említette a műszaki feltételek fokozatos megteremtését. Hat évtizeden át, gondolom, nem sok beruházás történt, tehát most e téren is nagy feladatok várják önöket, nem beszélve arról, hogy a múzeum saját, meglehetősen szerény könyvállományát is illene gyarapítani.
– Valóban, az utóbbi hatvan évben, ha történtek is ilyen beruházások, mára már elavulttá váltak azok a műszaki berendezések, amelyek a könyvtárat szolgálták. Mivel a háború után a történeti könyvtár nem a múzeum kezelésébe került, természetesen új könyvtárat kellett létrehozni. Körülbelül ötezer kötetet számlál ez a könyvállomány, amelynek igen nagy százaléka marxista-leninista irodalomból áll. Ezen természetesen változtatni fogunk. Olyan könyvkiadókkal, könyvtárakkal vettük fel a kapcsolatot a Felvidéken és az anyaországban is, amelyeknek a munkatársai segítenek gyarapítani a könyvállományt, ugyanis a múzeum úgymond saját könyvtára a 80-as évektől kezdve már nem nagyon fejlődött, legfeljebb visszafelé. Ami az infrastruktúrát illeti, szeretnénk egy internetes hálózatot létrehozni és olyan feldolgozottságú könyvtárat teremteni, amely egyrészt digitális, másrészt az interneten keresztül bekapcsolódik egy olyan hálózatba, amely összeköti más központi felvidéki és anyaországi könyvtárakkal. Természetesen ezen kívül más további technikai és infrastrukturális megoldásokat is fontolgatunk.
– Milyen szempontok alapján kívánják majd bővíteni a könyvállományt, lesz-e valamilyen speciális terület, amelyet megkülönböztetett figyelemmel követnek majd, vagy elsősorban az értékes régi könyvek gyűjtése lesz a cél?
– Természetesen meghatároztunk egy irányvonalat, amelyet követni fogunk. Egyrészt gyarapítani szeretnénk a történeti könyvtárat, másrészt pedig a kutatókönyvtári növekedést is ösztönözni fogjuk, hogy ki tudjuk szolgálni a Selye János Egyetem hallgatóinak, oktatóinak az igényeit, hogy meg tudjunk felelni a muzeológia mint tudomány követelményeinek, vagyis első lépésként a muzeológiával foglalkozó irodalmat szeretnénk intenzíven gyarapítani, s ettől továbblépve mindennemű tudományos irodalmat be kívánunk gyűjteni ebbe a könyvtárba.
– Ezek szerint nemcsak könyveket, hanem mondjuk folyóiratokat is gyűjtenek majd?
– Természetesen folyóiratokat is. Nagyon sajnáljuk, hogy főleg a rendszerváltást követő időkben nem gyarapodott a múzeum folyóiratállománya. Olyan fontos szakirodalom és szakfolyóiratok maradtak ki a múzeum könyvtárából, mint a Századok. Tehát hogy a múzeumi szakemberek is követni tudják a történettudomány fejlődését és eredményeit, mindenféleképpen fontosnak tartom, hogy megrendeljük, de említhetnék még egy sor más tudományos folyóiratot, amelyet eddig nélkülöznünk kellett. Nos ezen is változtattunk.
– Mikor lehet majd látogatni a könyvtárat, mikorra tervezik azt, hogy a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé váljon?
– Az olvasóterem, a kutatóhelyiség már szeptember 16-tól nyitva áll a nagyközönség számára, ám egyelőre csak a múzeum szerényebb, ötezer kötetes könyvtára használható, hiszen a történeti könyvtár hatalmas, negyvenezer kötetet számláló állományának az átadása-átvétele még eltart egy darabig, talán decemberig is. Mindenesetre úgy tervezzük, hogy januártól mindenképpen rendelkezésre áll a nagyközönség számára, kutathatóvá válik a történeti könyvtár is. Addig egyelőre az említett ötezer kötetes könyvtárat lehet csak látogatni, természetesen helyben kutatható, hiszen nem kölcsönző könyvtárról van szó. Egyébként ez a gyűjtemény is kínál csemegét a történelem, a régészet, a néprajz, a természettudomány és muzeológia területéről.