Az idén sok helyütt, többek között a Csallóközben, de az ország keleti tájain is, kevesebb gabona termett, mint tavaly. A Csallóközben például a szokásosnál később, július dereka táján kezdődött, s csak augusztus tizedike körül fejeződött be az aratás. A továbbra is az ország éléskamrájának számító régióban tavaly búzából hektáronként átlagosan 5,22 tonna termett, az idei átlag pedig csak 4,83 tonna volt. Az árpa sem adott rekordtermést: a 2004-es 4,93 tonna helyett csupán 4,70 tonna lett az átlag. A repcehozam pedig 2,89 tonnáról 2,51 tonnára csökkent.
A hozamcsökkenés korántsem a termelők számlájára írandó, magyarázta a minap
egyik agrárgazda ismerősöm, hisz a műtrágya-forgalmazók adataiból napnál
világosabban kiviláglik, hogy a gazdák a sűrűn vetett növények termesztéséhez az
idén sem használtak fel kevesebb és silányabb vetőmagot, műtrágyát, s növényvédő
szert, mint egy évvel korábban…
GOMBÁN
Szlovákiában évről évre Gombán kezdődött a kenyércsata. A 3245 hektáron
gazdálkodó AGRO-BIO Részvénytársaság az idén búzát 767 hektáron termesztett.
– Mindössze három tonna körüli hektárhozamot sikerült elérnünk – panaszolta
Dalmady Zita közgazdász –, holott tavaly 4,9 tonnás hozammal dicsekedhettünk. És
sajnos, nem csak a búzatermés volt gyengébb, az árpa sem vált be igazán. A sűrűn
vetett gabonák átlagban 30 százalékkal kisebb termést adtak, mint tavaly.
Gombán azonban a terméskiesést nem a gyakori égi áldás okozta, hanem épp
ellenkezőleg, azért sikeredtek a hozamok alacsonyabbra mint tavaly, mert a
gabonák tavasszal, a fejlődéskor kevés esővizet kaptak. A gombai gazdaság
földjei általában kavicsosak. Éppen ezért sok parcelláról csak takarmányozási
célokra alkalmas termést sikerült begyűjteni.
– Ami nem megy – vetettem közbe –, nem kell(ene) erőltetni.
– A kibicnek semmi sem drága! Okoskodni könnyű, jó megoldást mondjon.
– Napjaink sikernövénye a repce.
– Sajnos, a mi földjeink repcetermesztésre nem alkalmasak. Egy időben Gombán is
foglalkoztak az olajos növénnyel, három éve azonban felhagytak a termesztésével.
– Miért ragaszkodnak a gabonafélékhez?
– Elsősorban azért, mert aránylag nagy az állatállományunk. Jelenleg is 710
fejős- tehenünk és 4900 hízósertésünk van. Ha radikálisan le akarnánk
csökkenteni a gabona vetésterületét, az állatállomány jelentős részét is fel
kellene számolnunk. Magyarán: szinte teljes szerkezet-átalakítást kellene
végrehajtanunk.
– És mi az akadálya?
– Egy valamirevaló struktúraváltáshoz, hogy mást ne mondjak, temérdek pénz kell.
Meg aztán, sokmilliós értékeket: épületeket, berendezéseket, felszerelést
kellene eladni, s helyettük valami mást vásárolni. És, mivel sürgősen kellene
lépni, a legtöbb ingatlantól és ingóságunktól nagy valószínűséggel csak áron
alul tudnánk megszabadulni.
– Még akkor is jutna is, maradna is.
– Lehet, sok alkalmazottunkat azonban szélnek kellene eresztenünk. Nekünk
viszont minden egyes dolgozónk fontos. Számoljunk együtt: jelenleg 156 munkásunk
van, tehát ha mindegyikük csak háromtagú családot lát is el, körzetünk egyik
meghatározó munkaadója vagyunk. Éppen ezért mi kicsit másképp gondolkodunk.
– Hogy?
– Annak érdekében, hogy értékeinket ne kelljen elkótyavetyélnünk, pontosabban:
akár önköltségi ár alatt értékesítenünk, igyekszünk minél több lábon állni.
Éppen ezért a sertéseket és a teheneinktől kifejt tej egy részét a saját
üzemünkben dolgozzuk fel.
– Jó gondolat.
– Mi is szentül hisszük, valljuk. S eddig a gyakorlatban is bevált.
SZÍMŐN
A szímői mezőgazdasági szövetkezet elnöke azt mondta: csak az egyik szeme sír, a
másik nevet.
– Búzából, árpából annyi termett, mint tavaly – magyarázta a gazdaságirányító –,
a kemény búza azonban nem váltotta be a reményeket.
Az 50 hektár kemény búzát csak nehezen sikerült betakarítani. A terményféle
aratása kezdetén eleredt az eső, és egy hétig mosta, csépelte a kasza alá érett
kalászokat. A termést malmoknak szánták, az őrlőüzemek azonban, mivel a szem
esési száma jóval a kívánt 200 alatt van, egész pontosan csupán 86 körül mozog,
nem hajlandók megvenni.
Ez viszont érthető.
– Takarmányozási célokra éppenséggel megfelelne – érvelt tovább az
agrárszakember –, a sertések etetésére azonban nem ajánlatos, a szarvasmarhák
részére viszont termeszt(ett)ünk más takarmányt.
– Minek örül, s mi bosszantja leginkább?
– Örülök, hogy az idén a tavaszi árpa, hosszú évek óta először, nem fagyott ki.
Örülök annak is, hogy bizonyos árpaparcelláinkról 6 tonnás termést sikerült
betakarítanunk, az viszont már elszomorít, hogy bizonyos tábláinkon, ahol tavaly
három hétig állt a víz, elég satnya lett a termés. A gabona egy részét
intervencióba adtuk. Azonban intervencióba is csak bizonyos minőségű termés
mehet.
A „maradékot” egyelőre tárolják. A készleteket azonban minél előbb szeretnék
értékesíteni, mert ha hűvösebbre fordul az idő, a mezei rágcsálók a földekről a
tárolókba költöznek és tönkreteszik a szemet, meg aztán, bármennyire okosan
gazdálkodik is a szövetkezet, szükségük lenne a termésért kapott pénzre.
– Ha a gabonának „nincs ára” – kesergett az agilis elnök – nem érdemes eladni,
pedig a termés megelőlegezésére vetőmagot, műtrágyát, növényvédő szereket
biztosító cégeknek minél előbb fizetnünk kell. S ezen kívül más kiadások
fedezésére is kellene az ára. Kétszázötvenért azonban nem adjuk.
Az idén „próbaként”, 90 hektáron már repcét is vetett a gazdaság. Meg borsót is
termesztettek és kukoricát is szaporítottak.
– Ha az egyik növény nem sikerül – hümmögött Borka Béla –, remélhetőleg
valamelyik másik termény majd kihúzza a csávából.
Nos, hasonlóképpen érvelt a gombai rt. közgazdásza is. Pedig nem is beszéltek
össze!
LESZENYÉN
Celleng János az Ipoly mentén gazdálkodik. A leszenyei agrárvállalkozó búzát és
árpát majd kilencven hektáron termesztett.
– Több mint négy tonna volt az átlaghozam – újságolta múlt pénteken –, nagyjából
akkora lett a termés, mint tavaly. Ez persze annak is köszönhető, hogy most a
szerencse sem pártolt el tőlem. Gabonámat ugyanis még a „nagy esők” előtt
sikerült learatnom.
A repcével viszont eléggé „befürdött”.
– Mind a tizenhét hektárt elverte a jég – kesergett –, s a remélt termés egy
része a jég martalékává vált.
– Ez a valóságban mit jelent?
– Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2,5-3,0 tonnás hektárhozammal számoltam,
de csak egytonnás lett a hozam.
Az árpát sörárpaként szeretné értékesíteni, de még nem tudja pontosan, mennyit
adhat el, mert a termést ki kell tisztítani. A búzát viszont csakis akkor adja
el, ha nagyon megszorul pénz dolgában, ha minden kötél szakad, mert készleteit
tudja tárolni.
NAGYKAPOSON
Természetesen a keleti végeken is érdeklődtünk, s a nagykaposi szövetkezet
elnökét is szóra bírtam.
– Az eredmények a várakozásunkon alulira sikeredtek – mondta Iván József –, a
sűrűn vetett gabonákból ugyanis 25-30 százalékkal kisebb volt a hozam, mint egy
évvel ezelőtt. A terméskiesés a kiázások bűne: május folyamán annyi eső hullott
gabonaparcelláinkra, hogy a Szahara homokját is meglágyította volna.
– Kevés termett ugyan, de legalább jó ára van.
– Sajnos, a valóság az, hogy nem elég, hogy kevés termett, a keveset is csak
potom pénzért, a búzát például mázsánként 260-320 koronáért akarják tőlünk
megvásárolni. Vagy vegyük a repcét. Több parcellán még 1 tonnás hozamot sem
sikerült elérnünk. A Palma csak 620-650 koronát akar adni mázsájáért. Hiába
kötöttünk szerződést, az egyezség csak a mennyiségre szólt, az árat nem
tartalmazta.
– Tavaly jobb volt a termény ára?
– A múlt évben 820-830 koronát kaptunk egy mázsáért. Azzal érvelnek, hogy
telített a piac, kevesebb termésre van szükségük, mert még a tavalyi
készleteiken sem tudtak túladni. A magyarázatuk tulajdonképpen érthető, de
kérdem én, minket ki ért meg?
– Nem lehetne másnak eladni a termést?
– Lehetne, csak volna kinek. Ugyanis mindenki a Palmához, a legnagyobb
szlovákiai felvásárlóhoz igazodik.
Tehát igaz a mondás: a szegény embert még az ág is húzza?
ZOLCZER LÁSZLÓ
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. szeptember 14 – szeptember 28-i (37-39.) szám