A rendszerváltozás utáni idők keserves hullámzásaiba számosan belefáradtak az ország magyarok által lakott települései. A súlyos munkanélküliség és a társadalmi viszonyok átalakulása sokakat elszegényített, másokat közönyössé tett tájainkon. A kulcsemberek közül néhányan kidőltek a sorból, s csak a haláluk döbbentette rá közösségeiket – nincs, aki átvegye a váltóbotot.
A csallóközi Csicsónak szerencséje van – Csicsói Nagy Géza és társai jól tudják, hogy nem szabad megtorpanni; menni kell tovább az őseink taposta úton, őrizni kell a múltat, átmenteni a jövőnek. A községben egyre több az emlékoszlop és a fából faragott alkotás. Legutóbb Attila hun fejedelem gyönyörű, egész alakos, csaknem három méter magas szobrát leplezték le, október 7-én pedig egy újabb emlékoszlop és a szélhárfa felavatására kerül sor az aradi vértanúk, meg az ottani ’48-as szabadságharcos honvédok emlékére.
E két új alkotást is ön hozta létre… – nyitom meg Csicsói Nagy Gézával a beszélgetést.
- Attilát a budapesti barátommal és kollégámmal Frech Ottóval formáltuk. Frech Ottót az 1956-os forradalom után 21 évesen halálra ítélték, de közvetlenül a kivégzés előtt megkegyelmeztek neki. Azóta szinte egyfolytában farag, hogy történelmi nagyjainknak emléket állítson. Az október 7-én felavatandó emlékoszlopot és szélhárfát én készítem; a két újabb alkotás a Csallóköz, a Csilizköz és Csicsó Hagyományaiért és Kultúráért közhasznú társaság ajándéka lesz. Ebben a társaságban a barátaimmal együtt dolgozunk, mert szeretnénk, ha mindenki büszke lenne magyar hagyományainkra. Igaz, Attilát faragva néhányan megkérdezték: „Mi köze van Csicsónak Attilához?”. De a többség magáénak érzi a szobrot és büszke rá. Társaságunk felmérte, hogy a túlélés egyedüli esélye: összefogni a hétköznapokban. Remélem, lesznek kövezőink a fiatalok köréből. Október 7-i ünnepségünket a helyi önkormányzattal és a Csemadok csicsói alapszervezetével közösen rendezzük. Támogatónk Nyitra megye önkormányzata és a komáromi Szüllő Géza Polgári Társulás. Az eseményre este 6-tól kerül sor a Magyarnak Maradni Emlékparkban. Nagy örömünkre szolgál és lelkesít, hogy a díszvendég Orbán Viktor volt kormányfő, a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség elnöke lesz. Duray Miklós – aki gyakori vendég rendezvényeinken – történelmi összefoglalót ad a korról; a vendégeket és résztvevőket Földes Csaba, Csicsó polgármestere köszönti.
Milyen lesz az a bizonyos szélhárfa?
– A szélhárfa egy két méter széles és három méter magas, faragott oszlopok határolta téglalap lesz, melynek belsejében kolompokat függesztek fel. A kolompok különböző méretűek, így más-más hangot adnak. Nyugalmi állapotban – szélcsendben – keresztet formálnak, ha viszont feltámad a szél, „jajongani-sírni” kezdenek a tizenhárom aradi vértanú és az ugyancsak tizenhárom csicsói 48-as szabadságharcos honvéd emlékre. A honvédek között hősi halottunk is van – Lukáts József. A szélhárfát dunai kövek díszítik, ezek – miután egy olajos folyadékkal lekenem őket – megmutatják fehér és vörösmárvány rétegeiket. A kolompok hulladék vasból és csapágygolyókból készültek, felfüggesztésük rézkarikákkal történik; a réz az idő folytán patinát képez majd rajtuk. Amikor kitudódott, hogy csapágygolyók után kutatok, az egyik délután a kapum előtt találtam az „adományt” egy zacskóban.
Az ön elkötelezettségére és felelősségtudatára felfigyeltek Magyarországon is, hiszen tavasszal a Magyar kultúra lovagjává ütötték…
– Támogatók nélkül semmire sem jutnék, de tenni akarunk, segítjük az ügyet olykor saját pénzünkkel is, hogy – példának okáért – megteljen alkotásokkal a szoborpark, illetve megrendezhessük a hagyományos csicsói művészeti és hagyományőrző napokat. Sokaknak hihetetlen lehet a tény: volt olyan délután, melynek során tíz képzőművészeti tárlatot nyitottunk a községünkben és a szomszédos falvakban. Még a kocsmát is kihasználtuk, és jól tettük, mert megnézegették a képeket az emberek. Gyakran rácsodálkozom a múltunkra, felfedezem benne a szépségeket, az ősi díszítőjeleket, melyek a mához is szólnak. A temetőket járva még találok olyan régi-régi motívumokat, melyeket szívesen használok a 21.században is. Jó érzés, hogy Csicsó a Csilizköz kultúrájának része lett, és ezen a társaimmal együtt én is munkálkodhattam. Az erkölcsi támogatás egyenértékű az anyagi segítséggel. A kettő összefügg, de erkölcsi támogatás híján aligha születhetnének meg a művek.
Batta György
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. szeptember 14 – szeptember 28-i (37-39.) szám