Az SZMPSZ Országos Elnöksége szorgalmazza a magyar iskolák igazgatóinak, helyetteseinek, fenntartóinak, a helyi oktatási hivatalok vezetőinek és munkatársainak együttműködését – nemcsak helyi szinten, egymással, hanem – a szövetség oktatáspolitikai és szakmai fórumaival is. Az elnökség ülésén kézenfekvőnek tartottuk, hogy az iskolavezetők országos szekciója megalakulásának Füleken, az országos tanévnyitó előestéjén adjunk teret 2005. szeptember 2-án.
A helyi szekciók néhány régióban már megalakultak. Az országos testület létrehozásának tervéről már szó esett az idei országos pedagógustalálkozón, Rozsnyón, majd 2005. június 17-én a Fórum Kisebbségkutató Intézetben megrendezett Szlovákiai Magyar Értelmiségi Találkozón.
A pedagógusszövetség elnöksége a tanév vége előtt levelet intézett területi választmányainak elnökeihez, melyben azt kértük, hogy mind a 19 járásban, ahol működik magyar iskola, a szövetség helyi tisztségviselői felelősségteljesen szólítsák meg mindazokat a vezetőket, akik részt vennének az országos szekció munkájában, akiknek tapasztalatait, tudását, bölcsességét, tanácsait, friss elképzeléseit – iskoláink jövője szempontjából hasznosan ötvöznénk a szövetség programjának oktatáspolitikai és szakmai részleteivel. Reményeink szerint levelünk nyomán addig minden választmány érdemben foglalkozik a feladattal.
Elsősorban azért, hogy az iskolavezetők véleményükkel, észrevételeikkel, javaslataikkal segítsék a szövetség állásfoglalásainak kikristályosítását a közoktatással, művelődéssel vagy kultúrával kapcsolatos törvénytervezetek, készülő kormányrendeletek, miniszteri szintű rendelkezések véleményezése során.
Bár úgy tűnik, a mostani kormányzat az oktatás-nevelés tartalmi átalakítása során a folyamatos, szisztematikus, kis lépésekből álló fejlesztést helyezi előtérbe, nem kizárt, hogy miután a fenntartói kompetenciák átruházása és a finanszírozás terén megvalósított nagy lépések okozta megrázkódtatások lecsengenek, előkerül ismét egy új oktatási törvénytervezet.
A tavasz folyamán a hírek szintjén már szó volt arról, hogy a tárca elkészített egy új oktatási törvényjavaslatot, a televízióban ezt a tervezetet nagyon éles kritikával illették. A pedagógusok szakmai továbbképzésének problémakörét az új tervezetben csak részben oldaná a közoktatásban munkát vállalók gondjait érintő, a pedagógus életpályáról szóló fejezet. Az alkalmazási feltételekről szóló, a pedagógusi, intézményvezetői, tanfelügyeleti, vizsgaelnöki megbízatás feltételeit, valamint a szakvizsgákat és az előléptetéseket, a különböző karrierfokozatokat taglaló fejezet a pedagógus számára fontos fejlődési szakaszokat rögzítene, ám a pedagógusok továbbképzésére vonatkozó egyéb részletekről nem rendelkezik. Pedig fontos lenne törvényben rögzíteni pl. a továbbképzések sokkal nagyobb mértékű, ugyanakkor áttekinthető finanszírozását és gyakorlati megszervezésének szabályait is.
Számunkra különösen fontos lenne annak törvényes rögzítése, milyen feltételekkel, milyen anyagi ráfordítással, milyen mértékű állami szerepvállalással valósul meg a nemzeti kisebbségek iskoláiban alkalmazott pedagógusok szakmai továbbképzése.
Másodsorban tehát ezért lenne jó mihamarabb kölcsönösen megismerni egymás nézeteit, felmérni ezzel kapcsolatos szándékainkat, felkészültségünket, kialakítani a szövetség álláspontját, esetleges szerepvállalását a magyar iskolák pedagógusainak továbbképzésével kapcsolatban. Mindezen érdemes lenne együttmunkálkodni az iskolavezetők országos szekciójában.
Az is fontos kérdés, megvalósulhat-e az új törvénytervezet szerint a nemzeti kisebbségek bevonása az alacsonyabb fokú oktatásügyi döntéshozatalba az őket érintő kérdésekben. A nemzeti kisebbség számára nem lehet fontosabb ügy annál, mint hogy jelen legyen az iskoláira vonatkozó miniszteri szintű vagy ennél alacsonyabb rangú döntések kimunkálásánál, meghozatalánál, kikérjék a véleményét a tartalomra és a megvalósítás formáira vonatkozóan, s a számára elfogadhatatlan döntést megvétózhassa.
Az óvodák és az alapiskolák esetében a fenntartói kompetenciák átruházása a korábban kialakult bajok közül sokat orvosol (2002. július 1-jétől ezen intézmények fenntartói a községek, a városok, az egyházak vagy magánszemélyek lettek), ugyanakkor az óvodák, de különösen az alapiskolák esetében maradt néhány megoldatlan kérdés, amelyek nagy jelentőséggel bírnak a nemzeti kisebbségek oktatása és nevelése szempontjából.
A középiskolák esetében a magyar kisebbségnek más ténnyel is szembesülniük kell:
A középiskolák fenntartói, a másodfokú önkormányzatok olyan rendszerben, olyan területi beosztással gyakorolják oktatásügyi hatásköreiket, amelyben a magyarság közös érdekeit – pl. a magyar középiskolák hálózatának bővítését, attraktív szakok indítását, a magyar iskolákat szolgáló megyei hatáskörű oktatásügyi háttérintézmények létrehozását – csak nehezen vagy egyáltalán nem tudja érvényesíteni, ugyanis a magyarok számaránya az egyes megyékben külön-külön alacsony. A megyéket úgy alakították ki, hogy a magyarok számaránya mindegyikben alacsonyabb 20%-nál.
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége országos szakmai szervezetként mindig is kezdeményező volt az oktatásügyi reformtörekvések előbbrevitelében. Harmadszorra tehát azért lenne fontos az iskolavezetők országos szekciójának megalakulása, hogy a konkrét tapasztalatok és elvárások tükrében részleteiben is felvázoljuk, megfogalmazzuk az oktatásügyi szubszidiaritás lehetőségeit, de buktatóit is.
Hecht Anna,
az SZMPSZ alelnöke
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. augusztus 31 – szeptember 7-i (35-36.) szám