A szakelőadásokkal,
mézversennyel, mézvásárral, termékbemutatókkal, mézkirálynő-választással és
szórakoztató műsorokkal egybekapcsolt nemzetközi rendezvény fővédnöke az idén is
Simon Zsolt földművelésügyi miniszter volt. Vitaminokra, nyomelemekre és ásványi anyagokra minden élő szervezetnek szüksége van. Nos, a méh gyűjtötte mézben mindaz, ami az ember számára elengedhetetlenül szükséges, megtalálható. A méz, a méztermékek és a méhészkedés népszerűsítése az inámi „mézes találkozó” egyik legfontosabb célja, feladata is. A kis, alig néhány száz lelket számláló Ipoly menti településen a minap már hatodik alkalommal zajlott Mézfesztivál.
A szakelőadásokkal,
mézversennyel, mézvásárral, termékbemutatókkal, mézkirálynő-választással és
szórakoztató műsorokkal egybekapcsolt nemzetközi rendezvény fővédnöke az idén is
Simon Zsolt földművelésügyi miniszter volt.
– A méztermelés olyan termelési folyamat, amely nem károsítja a környezetet – mondta vendégfogadó köszöntőjében Nagy József, a falucska agilis polgármestere –, éppen ezért szomorú, hogy méhészeink mégsem kapják meg a kellő megbecsülést, szakmai elismerést.
Elszomorító az is, tette még hozzá, hogy az Európai Unió tagállamai közül majdnem Szlovákiában a legalacsonyabb az egy főre eső mézfogyasztás. Pedig a méznek rendkívül jótékony a hatása az emberi szervezetre.
– A méhészet különleges, de igen fontos része a mezőgazdaságnak, s az élelmiszeriparnak – jelentette ki a szakminisztériumot képviselő Pelle Tibor hivatalvezető is –, a méz ugyanis, amit a példamutató kis szorgos állatkák állítanak elő, ősidők óta alapvető élelmiszer és igen kedvelt édesítőszer. Az én korosztályomnak a mézes kenyér nem csak a mindennapi zsíros kenyérnél, hanem a lekváros- vagy vajas kenyérnél is jóval többet jelentett… A méhek mézgyűjtő munkájukkal akarva-akaratlanul hozzájárulnak a hektárhozamok növeléséhez is. Csak megismételni tudom, amit már sokan, sokszor elmondtak előttem, de igaz: a méz, különleges cukortartalma, más fontos alkotóelemei és gyógyító hatása miatt, a legtisztább orvosság.
A hivatalvezető külön kiemelte, hogy a Szlovák Köztársaság Mezőgazdasági Minisztériuma pozitívan értékeli és támogatja a szlovákiai méhészgazdák munkáját.
A Mézfesztivál a köszöntők után az idén is Sőtér Kálmán emléktáblájának a megkoszorúzásával folytatódott. A régi nemesi családból származó Sőtér Kálmán 1834. október 11-én a Komárom megyei Csúzon látta meg a napvilágot. Inámba nyugállományba vonulása után költözött. A Hont megyei kisközségben méhtelepítésre alkalmas birtokot vásárolt. 1874-ben alapított méhese egy idő után a megye legnagyobb méhtelepe lett. Méhesében végzett megfigyeléseiről s kísérleteiről több ma is érvényes kiváló tanulmányt és szakkönyvet is írt.
– Az idei, hatodik Mézfesztivál rangosabb, színvonalasabb volt minden eddigi rendezvényünknél – nyilatkozta a találkozó után lapunknak Nagy József polgármester –, s elsősorban annak örülök, hogy a találkozóra már nem csupán a szűkebb pátriánkból, hanem a távolabbi járásokból, sőt külföldről is, Magyarország több vidékéről is szép számmal érkeztek méhészek, méztermelők.
Magyarországról, Tiszafüredről utazott Inámba az 1982 óta méhészkedő Tóth József is. Az APIMEL Mézüzem Kft. tulajdonosa már második alkalommal mutatta be termékeit a Mézfesztivál látogatóinak. Tóth József „nem akárki”, hisz cége büszkélkedhet a legnagyobb méz fajtaválasztékkal Magyarországon.
– Társaságunk tíz éve alakult – árulta el –, s évente legalább 100 tonna mézet dolgozunk föl. Konténeres méhészkedéssel foglalkozom, 100 családból álló saját méhészetem van, ezen kívül mintegy 100 kilométeres körzetben méhésztársaimtól is felvásárlom az értékes alapanyagot. Azonban nem csupán mézet forgalmazunk, méhészeti eszközöket is kínálunk szaktársainknak.
Sajnos, panaszolta, a méhészkedés a rizikós szakmák egyike, s elsősorban az időjárás függvénye. A méz ára éppen ezért nagyon ingadozik. A kaptárokkal, a családokkal akkor is kell törődni, ha rendkívül sok eső esik, és a méhek még a maguk számára szükséges mézalapanyagot sem képesek begyűjteni.
Szeredi László szintén Magyarországról, Felcsútról, Orbán Viktor FIDESZ-es pártelnök falujából érkezett a rendezvényre. Az egyéni vállalkozó 1981-ben alapította mézcsomagolásra alkalmas műanyag termékek (flakonok, tégelyek) gyártására szakosodott cégét. A Nektárplast Kft. családi vállalkozás, s a Szeredi házaspár biztos kézzel működteti.
– Gyártmányaink nem csupán Szlovákiában és a környező országokban keresettek – újságolta a cégalapító családfő –, hanem más földrészeken, többek között Argentínában, Mexikóban, Brazíliában, Ausztráliában és Új-Zélandon is népszerűek. Szlovákiában az ipolyszakállosi Németh Árpád cége a legjelentősebb üzleti partnerünk.
A méhészek sajnos Magyarországon is kényszerpályán vannak, kesergett Szeredi László, ha ugyanis sok a méz, nincs ára, ha meg kevés, nincs mit értékesíteni. A legtöbb méhész éppen ezért „előre menekül”, s (ki)vár. A legtöbb kárt az áruházak okozzák a méhészgazdáknak.
– Az áruházláncok visszaélnek monopolhelyzetükkel – szögezte le –, több mint 1000 forintért kínálnak egy kiló mézet, a termelőtől viszont 400 forintért vásárolják fel kilóját. A legtöbb méhésznek azonban, mivel a méz aránylag gyorsan ikrásodik, veszít az értékéből, nincs sok választási lehetősége, ezért – csakhogy legalább valami visszatérüljön a termelési költségekből –, akár négyszázért is odaadja termékét a „kérőnek”. Néhányan, gondolván, hogy apránként jobban visszajön az ára, saját maguk, saját kiszerelésben igyekeznek forgalmazni termékeiket.
Megjegyezte még, hogy:
– Az üzletláncokra, persze tisztelet a kivételnek, azért orrolt meg, mert a termelőktől felvásárolt mézet máshonnan, nem uniós országból származó kétes minőségű termékkel elegyítik, hígítják. Ezt azonban nehéz bizonyítani.
A vállalkozó sok kiállításra elmegy, mert véleménye szerint az igazi üzleti kapcsolatokat csakis személyes találkozások révén lehet kiépíteni, s fenntartani. Jelenleg 350 méhcsaláddal rendelkezik. Közülük 250 termel, százötvenet pedig fejlesztésre fogott.
A fesztivál keretében szakmai tanácskozás is zajlott. Az előadók a méhésztársadalmat leginkább foglalkoztató témákat, kérdéseket boncolgatták. A legtöbben arra az égető problémára keresték a választ, miképp lehetne a méhész szakma megtépázott jó hírét, nevét visszahozni és a gazdasági helyzetét megszilárdítani.
Jókai Tibor, a Szlovákiai Méhészek Szövetsége vezetőségi tagja például kijelentette: a szlovákiai és a magyarországi méhészek hasonló cipőben járnak, a legnagyobb gondot ugyanis a szlovákiai méhészeknek is az alacsony felvásárlási ár okozza. Az árakat pedig a tengerentúlról, legfőképp Argentínából érkező, s az áruházakban dömpingáron kínált méz törte le.
A fesztiválon ismét megválasztották a fesztivál szépét, azaz a mézkirálynőt is. A büszke címet a terbegeci Pavlenda Mária érdemelte ki, a közönségszavazat győztese pedig Gemer Xénia lett.
ZOLCZER LÁSZLÓ
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. augusztus 31 – szeptember 7-i (35-36.) szám