Kilenc éve működik nemzetközi ornitológiai tábor a köbölkúti
Párizsi-mocsarakban. Szlovák, magyar, cseh, dán és angol madarászok összefogása
ez a madarak védelmében. Augusztus végén az idén második alkalommal verték fel
sátraikat a vén füzek tövében, hogy képet kapjanak az északi költési sikerekről
és a vonuló madarak kondíciójáról.
A tábor a nagy esőzések következtében szinte megközelíthetetlen. A Magyar
Madártani és Természetvédelmi Egyesület pilisi csoportjának sokat megélt
terepjárója azonban bírja a gyűrődést. Csak a pléh zörgése hallatszik, amikor
egy-egy kátyúba kerülvén fejünk a tetőhöz koccan.
A helyszínen épp most gyűjtik be a madarakat – idős és fiatal madarászok
zsákokkal sürgölődnek, s bizony van dolguk a gyűrűzőknek. Molnár István Lothár,
a pilisi egyesület elnöke elégedett: „Tizennégy hálóval napi ötszáz madarat
fogunk. Ez az eredmény Európában szinte egyedülálló. Azért érünk el ilyen kitűnő
eredményeket, mert ez egy fontos pihenőhely – e mocsárban koncentrálódnak az
itteni és az északról jövő nádi madarak. A mostani hidegfronttal érkezett
énekes, nádi és foltos poszátából olyan tömeg, melynek kondícióján egyértelműen
látszik, ezek vonulásban lévő madarak. Képesek testtömegük hetven százalékát
felhízni, szinte szétfolyik a madár a kezünkben, annyira zsíros, de mivel a
repülés a legenergiaigényesebb mozgásforma, ezt négy-öt nap alatt le is fogyja.”
– Nem az a célunk, hogy minél több madarat gyűrűzzünk meg – folytatja Lothár, hanem hogy olyan mintavételezési mennyiséget tudjunk gyűrűzni, amiből már van megkerülés. Tízezer meggyűrűzött madárból egyet fognak vissza más országban. Ezek alapján rengeteg információhoz jutunk. A fiatal és öreg madarak számából pedig ki tudjuk számolni azt, hogyan sikerült az északi költés. Általában öt-hatszor több fiatalnak kell lenni. Persze ezekből a költözés során sok elpusztul. Figyeljük a vonulási útvonalakat, minden órában mérjük a szél sebességét, a hőmérsékletet. Ezeket évről évre összehasonlítjuk és egyre több ismerettel rendelkezünk arról, milyen időjárási frontok kellenek ahhoz, hogy elinduljanak a madarak. Fontos még, hogy az országos gyűrűzőközpontok közt gyors legyen az információáramlás. Ezt mi Magyarországon már megvalósítottuk. Büszkék vagyunk arra, hogy egy svédek által kért adat tizenegy percen belül eljutott az illetékesekhez. Sajnos Szlovákiában ez még nem így működik, van, hogy egy évet is várunk az információra. Ma a gyűrűzés elsődleges feladata a madarak megóvása, ami nemzetközi összefogás nélkül nem képzelhető el.
Éppen ezt az összefogást erősítendő hozták létre Jozef és Matej Medveď, valamint Vladimír Hošek természetvédők azt a nonprofit szervezetet, amely a közeljövőben lehetővé teszi a nemzetközi együttműködést a madárvédelem terén. Terveik közt szerepel az első állandóan működő szlovákiai gyűrűzőállomás kialakítása a mocsarak területén. Az infrastrukturális hátteret a magyar ornitológusokkal együttműködve pályázati pénzből tervezik előteremteni. Ebből területet, hálókat, pallósort kellene vásárolni, bekötni a területre a vizet és a villanyt és legalább egy ember számára fizetést biztosítani. Az úttörő munka már elkezdődött – Visnyei Gyula építész már elkészítette a terveket a pallósor megépítésére a nád területén, ellenszolgáltatás nélkül. Ha a terv realizálódna, Szlovákia úgy tudna bekapcsolódni a madárvonulás kutatásába, hogy az az európai összmunkának is nagyon fontos állomása lenne.
A tábor oktatóközpontként is működhetne, ahol az iskolás és óvodáskorú gyerekek olyan környezeti nevelésben részesülnének, amely elmélyítené a természethez való kötődésüket.
Nem állom meg, hogy meg ne kérdezzem Molnár István Lothárt, nem tartanak-e a madárinfluenzától, hiszen mostanában még a tudósok is ezzel riogatnak.
– Én személy szerint nem tartom valós veszélynek. Ázsiából erre nem vonulnak madarak. Természetesen lassanként ide is átterjedhet, de a pániknak nincs alapja. Ugyanúgy van ezzel is, mint a kullancsveszéllyel, kicsit eltúlozzák. Mivel a pilisi erdők kullancstól fertőzöttek, van, hogy egy tucatot szedek ki magamból és még ma is élek – mosolyog a madarász.
A tavaly átadott kilátónál két szlovák természetbarát szorgoskodik, Alfréd Trnka és Hrdlovič Ferdinand. Trnka professzor a mocsár szerelmese. Mindent tud az itteni élővilágról, hisz évente többször ellátogat ide, néha tanítványai körében. A mocsár madárvilágáról készült, 2002-ben kiadott könyv társszerzője. A professzor elmondta, 168 madárfaj él e területen, ami a Szlovákiában számon tartott fajták 49,1 százaléka. E rendkívüli fajgazdagság teszi vonzóvá a területet a kutatók számára. A mocsár egy fokozottan védett madár, a filemilesitke legészakibb fészkelőhelye. Jelenleg kollégájával együtt azt vizsgálja, hogy a madarakon élősködő paraziták hogyan befolyásolják a madarak egészségi állapotát és kondícióját.
A professzor a magyar madarászokhoz hasonlóan kiemelte az összmunka jelentőségét, hiszen a madarak nem ismernek országhatárokat.
Bokor Klára
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. augusztus 31 – szeptember 7-i (35-36.) szám