Az SDKÚ, a KDH és az MKP kizárták a kormánykoalícióból Ruskóékat

Szlovákiában ez mar csak így van...

„Normálisan nem történhetne meg, de mivel Szlovákia a politikai lehetetlenségek országa (is), minden lehetséges” – mondta évekkel korábban egyik interjúja során Bárdos Gyula, a Magyar Koalíció Pártja parlamenti frakciójának vezetője. Az akkori interjúnak – természetesen – semmi köze sem lehetett még a most kialakult belpolitikai helyzethez, amely viszont nagyon jól példázza az idézett gondolat valóságalapját.

Szlovákiai matematika

Érdemes visszatekinteni, hogy a 2002-es parlamenti választásokat követően milyen erőviszonyok alapján jött létre a kormánykoalíció.

A kormánykoalíció 2002-ben
pártok SDKÚ – MKP – KDH – ANO
mandátum 28 – 20 – 15 – 15
miniszterek 6 – 4 – 3 – 3

A kormánykoalíció ma
pártok SDKÚ – MKP – KDH – ANO
mandátum 23 – 20 – 15 – (9)
miniszterek 6 – 4 – 3 – 3

Tényként megállapítható

• A kormánypártok parlamenti erőviszonyai nagyot változtak, ám ez nem volt hatással a kormány felállására.
• A kormánypártok parlamenti mandátumainak a száma 58-ra zsugorodott (az összes mandátum mindössze 38,7%-a!), de mivel az ANO parlamenti klubjának 9 képviselője szembehelyezkedett a párt országos elnökségének és tanácsának döntésével, a kormány valóságos parlamenti ereje 67 mandátum (44,7%).
• Az ellenzéki SMER 27, a HZDS 23, a kommunisták 9 mandátummal rendelkeznek, ami összesen 59 (39,3%). Ha pedig az ANO-ból a kormánynak „nem kellő“ Ruskót és annak három hű parlamenti társnőjét, valamint az SDKÚ szakadása után létrejött Navrátlová vezette Szabad Fórum ugyancsak négy képviselőjét is hozzáuk számítjuk, akkor az ellenzék ereje ugyancsak 67 mandátumra tehető, vagyis szinte patthelyzet alakult ki a parlamentben a kormányerők és annak ellenzéke között.
• A parlamenti mérleget a fennmaradó 16 „független“ képviselő döntheti el. Róluk elmondható, hogy az utóbbi hónapokban szintén nagyjából fele-fele arányban szavaztak a kormány által előterjesztett törvények mellett, illetve ellene. Az ő „viselkedésük“ azonban állandóan változhat, hiszen hivatalosan (azaz valamilyen szerződés szerint) nem eltökéltek sem a kormány mellett, sem ellene. Az ő szavazataiknak a „becserkészésén“ múlik, hogy eredményes tud-e lenni a jövőben a kormány. Annyi előnye a kormánynak talán mégis van, hogy ők – a vitáik ellenére – mégis egységesebbek az ellenzéknél. Ez természetes, hiszen a kormánypártok célja közös: kormányon maradni, az ellenzék viszont egyelőre abban sem alakított ki egységes álláspontot, hogy egy évvel a választások előtt érdemes-e megdönteni a kormányt. (Talán csak Robert Fico, a Smer elnöke egyértelmű: „minden olyan nap, amivel ennek a kormánynak a működését le tudjuk rövidíteni, az országnak jó.“)

Eltérő párhuzamok

• Az ANO-frakció Lintner vezette – párttámogatást nélkülöző – platform képviselői ugyanannyi miniszteri székkel rendelkeznek, mint a KDH, noha csak alig több mint feleannyian vannak, mint a kereszténydemokrata képviselők.
• Az ANO frakciójának szakadását követően az ANO, mint párt, nem nyilatkozott olyan értelemben, mely megkérdőjelezte volna a kormányprogram támogatását. Ennek ellenére Lintnerék aláírt nyilatkozatban tudatták a miniszterelnökkel a kormányprogram iránti lojalitásukat, ami – akkor még – szükségtelen volt, hiszen az az ANO kormánytagsága révén ez úgyis magától értetődő volt. Dzurindáék mégis „vették a lapot“, olyanynyira, hogy közölték: Ruskóra nem tartanak igényt. Ez azért is figyelmet érdemel, mert korábban Lintnert arra „sem méltatták“, hogy mint parlamenti alelnöknek bizalmat szavazzanak neki. Rusko viszont most csak négy mandátummal „rendelkezik“, míg Lintner kilenccel, így egyértelmű, hogy melyikükkel kifizetődőbb a szövetség. Rusko azonban elérte: nem ő hagyta el a kormánykoalíciót, hanem őt szorították ki onnan. És innentől kezdve a jövőben esetleges ellenzéki magatartásának a jogossága megkérdőjelezhetetlen.
• Az, hogy Pavol Rusko 100 milliós váltóügye mennyire áll összhangban a jogszabályokkal, vitatható, ám az ANO elnökének a lépései gyakorlatilag ugyanolyanok, mint Dzurindáéi voltak – mégis merőben más a megítélésük. Annak idején az SDKU-s honvédelmi miniszter elvesztette Dzurinda bizalmát, ezért Šimkónak mennie kellett. Most, amikor Rusko kérte a kormányfőt, hogy váltsa le az ő bizalmát elvesztett két ANO-s minisztert, Dzurinda erre nem hajlandó. A két párhuzam között azért jelenős gyakorlati különbség volt, Dzurindát az SDKÚ szakadása után is támogatta a párt parlamenti képviselőinek a döntő többsége, Ruskót viszont nem.
• Rusko újsághirdetésben próbálta megmagyarázni igazát a választópolgároknak. Ezt az utat választották Lintnerék is – rendkívül gyermeteg módon. Többek között azon csodálkoznak, hogy az ANO országos tanácsa miképp dönthet a párttagok nevében? Egyszerűen úgy, hogy mandátumot kaptak rá tőlük. Hasonlóan mint a 150 parlamenti képviselő a választópolgároktól.

* * *

• Összegezve: nyilvánvaló, hogy a jelenlegi kormány összetételét nem az ideológiák és a pártprogramok határozzák meg, hanem a szükséghelyzet, a személyes (és párt-) érdekek, illetve a matematikai arányok. A kormány lépései a fő célt (kormányozni!) szem előtt tekintve érthetőek, hiszen az ehhez szükséges létező utat keresi. Az, hogy ez mennyiben járható, majd a hamarosan elkezdődő parlamenti csatározások mutatják meg. És arra, hogy érdemes-e volt-e arra az útra lépni, nos, erre a kérdésre legkésőbb jövőre a választópolgárok majd úgyis választ adnak.

(oriskó)

Az előrehozott választások esélye

• Az Alkotmány szerint a parlamenti képviselők megbízatási ideje négy évre szól, ezt csak alkotmánytörvénnyel, tehát legalább 90 szavazattal lehet lerövidíteni. Ezt az ellenzék önmaga biztos, hogy nem tudja kikényszeríteni.
• Előfordulhat, hogy az ellenzék folyamatosan blokkolni tudja a kormányjavaslatok sikerességét a parlamentben. Ehhez csak 75 szavazatra van szükség. Ebben az esetben elképzelhető, hogy a kormánypártok is hajlandók lerövidíteni a választási ciklust, sőt, az államfő is feloszlathatja a parlamentet.

Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag

A forráslap: Szabad Újság - 2005. augusztus 31 – szeptember 7-i (35-36.) szám