Az európai uniós
alkotmánytervezetet elutasító francia és holland népszavazás kihatott a
csehországi politikai vitákra is. Az EU-ról alkotott, egymással szinte
homlokegyenesen ellenkező felfogást jól tükrözi az unió számos lépését bíráló és
a brüsszeli bürokratákat ostorozó Václav Klaus államfő, valamint Jiří Paroubek
miniszterelnök közt folyó egyre élesebb hangvételű szópárbaj.
A cseh politikusok körében süket fülekre talált Václav Klaus kezdeményezése, hogy a legfelsőbb közjogi méltóságok és a parlamenti pártok elnökei a nyáron üljenek egy asztalhoz, és vitassák meg az EU jövőjével kapcsolatos kérdéseket. Jiří Paroubek kormányfő azt válaszolta neki, jobb lenne, ha a vita az egész nemzet szeme láttára a tévékamerák és a rádió mikrofonjai előtt folyna. „Meglátnánk, Ön lenne-e a győztes, vagy nekem adnának-e igazat az emberek” – üzente magabiztosan Klausnak Paroubek.
Ilyen előzmények után s mintegy válaszként az Európa Tanács felhívására, hogy
a kontinens vezető politikusai mondják el véleményüket az európai integráció
jövőbeni irányvételéről, elsőként Václav Klaus cseh államfő fejtette ki nézeteit
ebben a kérdésben a Lidové noviny hasábjain. – Megérett az idő arra, hogy
teljesen új alapokra kerüljön az Európai Unió, összegezte véleményét az
euroszkepticizmusáról ismert politikus.
Az Európai Unió számos gyakorlati lépésének bírálójaként közismert Klaus szerint
végre meg kell szabadulni az Európai Állam létrehozásának gondolatától, s
helyébe meg kellene teremteni a polgári elvre épülő liberális demokrácia
politikai rendszerét. E rendszer szerves alkotóeleme lenne az embereknek a saját
nemzetük iránti természetes lojalitása és a nemzeti identitás meghatározó
érzése.
Az európai integráció lényegének új megfogalmazása korunk nagy feladata, véli Klaus, majd kifejti, hogy ezt a minőségileg teljesen új integrációt az Európai Államok Szervezete elnevezés fejezné ki a legjobban. E formációnak az egyes európai államok s nem – amint erre az európai alkotmány is kísérletet tett – közvetlenül ezen államok polgárai lennének a tagjai. Meg kell tehát szabadulni az olyan fogalmaktól, mint pl. az „európai polgárság”, írja a cseh elnök a Teremtsünk egy más Európai Uniót címmel megjelent esszéjében. Azt azonban el tudja képzelni, hogy az uniós alkotmánytervezetről tartott népszavazások kudarca következtében létrejövő, megreformált tömörülésnek „szüksége lenne valamilyen alkotmányos dokumentumra”. Ilyen dokumentum keletkezését azonban Klaus szerint „az európai integráció hosszú, félévszázados útja valóban kritikai értékelésének” kellene megelőznie. A megreformált Európában nem lenne helye a felesleges unifikációs, harmonizációs és központosító tendenciáknak, bármilyen kötelező egységes „európai” ideológiának. Az Európai Államok Szervezetében való tagság indítéka, vélekedik Klaus, nem lehet ideológiai és eszmei célok megvalósítására irányuló törekvés. A vezérelv kizárólag a közös hit lenne abban, hogy a tagállamok bizonyos területeken képesek a közös fellépésre, az együttes döntésekre.
A Klaus által közzétett európai vízióra elsőként reagáló politológusok
elismeréssel nyugtázzák ugyan, hogy végre egy alternatív elképzeléssel állnak
szemben, ám siettek megjegyezni, hogy Klaus víziója nem újdonság, hiszen a
gazdaságilag integrált Egyesült Nemzetek Szervezetének valamiféle európai
változatát kínálja.
Klaus bírálói kételkednek abban, hogy az Európai Államok Szervezetében a
viszonylag kicsi és szegény Csehország jobban tudná érvényesíteni nemzeti
érdekeit, mint az EU-ban. A Lidové noviny szemleírója Klaus nézeteit a tiszta
nemzetállam eszméjéhez való visszatérésnek, az európai szolidaritás és
összetartozás eszméje feladásának, s különféle közös érdekekkel, célirányos
szövetségekkel való felcserélésének, az EU megszüntetését célzó javaslatnak
nevezi.
Július végén Paroubek is reagált Klaus vízióira. Egy internetes újságnak
nyilatkozva kifejtette, nem tetszik neki a módszer, ahogy Klaus vitatkozik az
EU-ról. Szerinte Klaus nem pártsemleges államfő. Brüsszel-ellenes, EU-t
elutasító merev klisékben folyó vitája se nem célravezető, se nem hasznos – véli
Paroubek, hozzáfűzve, hogy Klaus a centralizmusról, az unifikációról és a
bürokratizmusról, s főként az európai politikai elit összeesküvéséről alkotott
mítoszok és tévhitek rabja. Eltúlozza a nemzetállamok jelentőségét, nem vesz
tudomást azokról a változásokról, amelyek ezen államokat a globalizáció során
érik. „Klaus retorikája és európai víziója a múltból táplálkozik… stílusa merev,
megosztó és ellentmondásos. Jellemző rá a nemzetek fölötti struktúrákkal és a
nemzetközi intézményekkel szembeni elutasítás” – nyilatkozta a cseh kormányfő.
Ugyancsak nagy sajtóvisszhangot váltott ki a Mladá fronta Dnesben megjelent
terjedelmes Klaus-interjúnak az a része, amelyben a politikus a terrorizmus
okairól és Európának a bevándorlók előtti nyitottsága következményeiről mondja
el véleményét. Klaus úgy látja, hogy a multikulturalizmus mint
liberalizmusellenes, kollektivista ideológia a mai nyugati civilizáció tragikus
tévedése. A tömeges bevándorlás elfogadása abból a hamis felfogásból
táplálkozik, hogy létezik valamiféle igény, általános jog az egész világon való
csavargásra. És közben ez az általános emberi jog háttérbe szorítja a különféle
entitásokban élők elemi emberi jogait. Klaus kifejti: a bevándorlóknak
számolniuk kell az asszimiláció elfogadásával, új környezetükhöz való
alkalmazkodással, ahelyett, hogy mindenáron ragaszkodnának elhagyott hazájukhoz.
A multikulturalizmus, mondja Klaus, olyan ideológia, amely arra ösztönzi az
embereket, vándoroljanak csak el hazájukból, s a befogadó országokban
erőteljesen igényeljék a saját civilizációjukhoz való jog és csoport- vagy
etnikai érdekeik érvényesítését. S ha képtelenek lennének új környezetük
kultúrájához, ízléséhez igazodni, próbáljanak szerencsét máshol…
SOMOGYI MÁTYÁS
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. augusztus 31 – szeptember 7-i (35-36.) szám