Kérdéseinkre NAGY ELZA, a Csemadok Pozsonypüspöki Alapszervezetének elnöke válaszol

Ötven éven át tettük, amit kellett és lehetett

Kulturális akcióikat sokan dicsérik. Milyen rendezvényeik voltak az elmúlt hónapokban, s kik voltak a sikerek kovácsai?

– Erőinket összeszedve biztosítjuk a folytonosságot, a mennyiség mellett következetesen figyelünk a minőségre is, és úgy érezzük, hasznos munkát végzünk a helyi magyar közösség érdekében. Rendezvényeinkről nem szoktunk év közben beszélni, de annyit elmondok, hogy munkatervünk eddigi pontjait teljesítettük: lezajlott az évzáró, az anyagiakat is biztosító farsangi bál, a hagyományos márciusi koszorúzás a magyar és lengyel nagykövettel, valamint katonai attaséval, volt egy kirándulásunk, melynek keretében meglátogattuk falunk szülötte – Weibl Lipót atya – parókiáját és a környék történelmi nevezetességeit. A vezetőségnek minden tagját csak dicsérni tudom, s képtelenségnek tartom személy szerint megnevezni a sikerek kovácsait. Szerencsénkre minden kulturális tevékenységünk megszervezésére van olyan vezetőségi tagunk, aki szakszerűen tudja irányitani az adott rendezvény lebonyolítását. Az akció idejére az illető „főnökké” válik, mi pedig szófogadó segítőkké.

Milyen elgondolások, célok késztetik cselekvésre a szervezetet?

– Anyanyelvünk ápolásával, anyanyelvi kultúránk szeretésével kívánunk mindig, minden körülmények között megmaradni magyarnak. Mivel egy szál magában az ember nem képes eget verő dolgokat művelni, vállaltuk a küldetést a Csemadok közösségében, s igyekszünk azt állandóan változó formában teljesíteni. Több mint ötven éven át tettük, amit kellett és lehetett. Az igényeknek megfelelően állítjuk össze munkaterveinket, ha kell, változtatunk munkastílusunkon. Szervezetünk tevékenysége fejlődik, így a feladatok állandóan változnak.

A tagság mekkora része mondható aktívnak?

– A kérdés egyszerű, a válasz bonyolult. Tagjaink meghallják hívó szavunkat, jönnek, segítenek. Véleményem szerint az az aktív, aki maga kezdeményez, ötletekkel áll elő, és a vezetőséget többlettevékenységre ösztönzi. Nálunk ez, sajnos, nem így van. Szeretik, ha a rendezvények tálalva vannak, és itt jelentkezik a másik szemlélet, mely szerint a tagság aktivitása a rendezvényeken való részvétel. Ebben viszont nagyon jók vagyunk, bizonyításul hadd említsem például a 2004-es esztendőt, amikor minden rendezvényünk telt kultúrházban zajlott. Akkor is, amikor az utolsó három programunk három egymást követő vasárnapon volt.

Hogyan fest a szervezet szellemi leltára? Mi mindennel foglalkoznak?

– Örömmel tölt el, hogy szervezetünk tevékenysége széles körű. Említettem már, ha szükséges, váltunk, egyik foglalkozás váltja a másikat, de sokkal jellemzőbb, hogy nemcsak cserélődik, de bővül is foglalkozásaink köre.
Eszmei és irányító munkánkban, a népművelés területén nagyon fontosak a közkedvelt író-olvasó találkozók és előadások. Biztos vagyok benne, hogy honismereti, „óhaza”-ismereti és egyéb kirándulásaink közösségteremtő erejűek, ugyanúgy, mint a színvonalasan megszervezett bálok. Szülőföldünk szellemi örökségét, amely múltunkat, nevelési és kulturális hagyományainkat öleli fel, a következő négy kiadványunkban örökítettük meg:

* Adalékok Pozsonypüspöki iskolatörténetéhez I. (A kezdetektől a XX. század elejéig)

* Adalékok Pozsonypüspöki iskolatörténetéhez II. (Huszadik század)

*„Elindultunk 1950-ben…” (A CSEMADOK Pozsonypüspöki Alapszervezetének fél évszázada)

* Krónika tánclépésben 1954 – 2004

Mondják, a Csemadok a legnagyobb civil szervezet Szlovákiában. Alapszervezetük tagjainak száma hogyan alakult a rendszerváltás óta?

– A rendszerváltás előtt és után is 280 tagú a szervezetünk. A létszámtartás folyamatos és következetes tevékenységünknek köszönhető. Az elhalálozás és elköltözés okozta létszámcsökkenést különösebb erőlködés nélkül pótoljuk, köszönve ezt jó hírnevünknek. Szépséghibája azért van a dolognak, egyelőre nem sikerül a fiatalítás, pedig nagyon szeretnénk. Eddigi próbálkozásainkat nem kísérte szerencse, de nem adjuk fel.

Valahol mindent a pénzhez kell visszavezetni. Legalább annyira szükség van az alapszervezetekben is, hogy a kiadásokat fedezni tudják, és a szervezőket, a tevékeny résztvevőket meg tudják fizetni. Meg tudják?

– Köztudott, minden tevékenységhez pénzre van szükség. Azt már kevesebben tudják, hogy az ügyszerető, a mi esetünkben jó pár „megszállott“ ember kitartó, kemény, áldozatos munkát végez ellenszolgáltatás nélkül. Vannak rendezvényeink, melyeket kiadások nélkül nem lehet megszervezni, ekkor megfontoltan a saját erőnkből előállított, valamint a támogatásokból szerzett pénzhez nyúlunk.

Kik segítik a Csemadokot? Pozsonypüspöki önkormányzata mennyire?

– Örömünkre szolgál, hogy sikerül megőriznünk az alapszervezetünk tagjainak érdeklődését felkeltő rendezvényeket, köszönve ezt a vezetőség kitűnő alkalmazkodásának az új körülményekhez. A rendezvények szponzorálása érdekében meg kell tudnunk mozgatni a helyi vállalkozókat, az önkormányzatot. Nagyobb rendezvényeinkhez az önkormányzattól közvetlen anyagi támogatást is kaptunk, amit elsősorban magyar nemzetiségű képviselőinknek köszönhetünk. De ennél fontosabb, hogy a két kultúrház – Vetvár és Vesna – termeit bérmentve használhatjuk, kivéve a bálok alkalmával, mert azokból jövedelmünk származik.
 

 Pályázatok útján is igyekszenek pénzhez jutni?

– Természetesen minden lehetőséget megragadunk terveink megvalósításához, ezért fordultunk kérelemmel támogatásért az Illyés Közalapítványhoz, az egykori Pozsony és vidéke Célalaphoz, valamint a belőle lett Posonium Polgári Társuláshoz. Pályázataink sikerrel jártak, így támogatást kaptunk többek között a „Rákóczi nyomában…“ négynapos kirándulásunkra, amelyen kilencven fő vett részt, továbbá a helyi néptáncmozgalom elindulásának ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre. Az idén elnyert hozzájárulás felhasználására az ősz folyamán kerül sor.

Mennyire segíti munkájukat a területi választmány és a központi vezetőség?

– A területi választmány, a mi szempontunkból a városi választmány munkáját fizetés nélküli titkár, történetesen alapszervezetünk alelnöke, Jégh Izabella irányítja évről évre nehezebb körülmények között. Mivel testközelben vagyunk, egymást segítve próbálunk a saját elvárásainknak megfelelni. A központi vezetőséget ez alkalommal nem szeretném minősíteni, nincs értelme, mert amikor hangot adtunk elégedetlenségünknek, sértődötten reagáltak.

A Csemadok alulról építkező szervezet. Tapasztalataik szerint a felsőbb vezetés támogatja az alapszervezetek kezdeményezéseit?

– Ennek a kérdésnek a megválaszolásánál lehetetlen elkerülni az országos vezetőség kritizálását. Mi, akik napszámosai vagyunk ma már nemcsak a kulturális és népművelő tevékenységnek, hanem érdekvédelmi és társadalmi feladatokat is ellátunk, állítjuk, hogy a felsőbb vezetés csupán formális érdeklődést tanúsít munkánk iránt.

Alapszervezetük hogyan vesz részt az országos rendezvényeken?

– Minden rendezvényen, amely elérhető közelségben van, rendszeresen megjelenünk, és a távolabbiakra időközönként kirándulást szervezünk, melynek fő programja az országos rendezvény, kiegészítve a környék bebarangolásával, az emlékhelyek felkeresésével.

Az ön szemével nézve milyen a Csemadok jövőképe?

– Más társulásokkal együttműködve eredményes munkát lehet végezni a szlovákiai magyar közösség érdekében. Hangsúlyozom a másokkal való szoros kapcsolatok kiépítését, mert a Csemadoknak a sokrétű kulturális és népművelő tevékenysége mellett ma társadalmi célkitűzésekre is összpontosítania kell. A szlovákiai magyarokat tömörítő, 1989 előtt egyetlen és ma is legnagyobb szövetségnek kötelessége, hogy átalakuljon a kor követelményei szerint.

Most milyen a tagság összetétele? Valójában meny-nyi a fiatal az alapszervezetben?

– Már utaltam a szomorú valóságra, alapszervezetünk tagjai közt kevés a fiatal. Nem találunk rá magyarázatot, ugyanis programjainkat látogatják, közönségként jelen vannak. A közelmúltban azzal a teljesíthető kéréssel fordultunk a jóval fiatalabb korosztály tagjaihoz, hogy fogadják el meghívásunkat egy meghitt beszélgetésre. Ennek kimenetelétől vártuk a továbblépés lehetőségét. Optimizmusunkat hamar letörte a kevés érdeklődő, és döbbenettel hallgattuk, milyen rossz véleménnyel vannak a Csemadokról. Szabad utat és támogatást ígértünk elképzeléseik megvalósításához, sajnos, nem éltek a lehetőséggel. Nehéz feladat számunkra megváltoztatni a véleményüket, de megpóbáljuk.

Hallani olyan véleményt, hogy a Csemadok irányításából hiányzik a stratégia, a problémák és konfliktusok megoldásának szándéka és vállalása. Ön is így látja?

– Nagyon kevés információnk van az országos vezetőség elképzeléséről, ezért nem tudok érdemben véleményt mondani. Mi kimondottan alapszervezeti szinten foglalkozunk a saját stratégiánkkal, eddig kezelni tudtuk a konfliktusokat, és felsőbb segítség nélkül is megoldottuk esetleges problémáinkat.

Mondják azt is, hogy a Csemadok ebben a „vadkapitalista” világban nem tudta megtalálni azt a szerepet, amely révén igazán hasznossá tehette volna magát. Ön is így látja?

– Igen. Pedig azt mondják, mindenki annyit ér, amennyit használ.

Megváltozott világunkban, mint ön is utalt rá, a szövetségnek is illene változnia, ehelyett csak a pénz hiánya miatti sóhajtozás és panasz hallható. Tapasztalatai alapján hogyan változik a Csemadok?

– Úgy gondolom, a Csemadok ne csak kulturális tevékenységgel foglalkozzon, hanem más társulatokkal karöltve közösségi célokat valósítson meg. Ennek az általános megállapításnak a lebontásával a központi vezetőségnek lenne tiszte foglalkozni. Nem vagyok biztos benne, hogy megteszi, mert úgy látom, a mai vezetés nemigen hajlik az újításokra. A viselkedésük is azt sugallja, mintha mi, alapszervezeti tagok lennénk értük, nem pedig fordítva. Dr. Szabó Rezső 1994-ben vetette papírra: „…1989. december 6-val a Csemadok alulról épülő szövetséggé vált, amelyet a tagság irányít. A Csemadok akkori vezetői tudatosították és vallották, hogy a Csemadok nem mi vagyunk, hanem a helyi szervezetek, ahol a művelődési munka folyik, ahol a tüzet őrzik. Az őrzők a strázsán a Csemadok-tagok.“ De jó lenne, ha ezt vallanák ma is.

Némelyek sürgetik, politikusaink vívják ki a Csemadok megújulásának két fő feltételét, a szervezetről szóló törvény elfogadását és az 1998-ban törvényellenesen megszüntetett anyagi támogatás visszaállítását. Egy alapszervezetből szemlélve mennyire fontos mindez?

– Tudtommal a Magyar Koalíció Pártja választási programjába 2002-ben bekerült a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvény s magának a kisebbségi törvénynek az elfogadtatása is. Üdvözöltük ezt az elhatározást, és figyelemmel kísérjük a fejleményeket. Sajnos most, 2005-ben sem tudunk felkiáltani: „hurrá, megvan!“ Pedig szükség lenne az állami támogatásra, akárcsak a törvénytervezetben ígért kulturális intézményekre és a Csemadok működésének sokoldalú biztosítására. Ezek az alapszervezetekből szemlélve is nagyon fontos dolgok.

A Csemadok kulturális szervezet. Milyen programmal maradhat fenn az otthonainkba is beköltözött olyan versenytársak mellett, mint a televízió, a video és a világháló?

– Meggyőződésem, hogy a Csemadok összetartozásunk elmélyítésében még sokáig időszerű feladatot teljesít. Az ember közösségi lény, amikor megcsömörlik az említett vívmányoktól, társakra vágyik, és mi ezt az igényét elégítjük ki összejöveteleinken. Amíg viszonylag gyakori rendezvényeink telt kultúrházban zajlanak, addig büszkén mondhatjuk, érdemes dolgozni. A vezetőség minden tagja megérdemli, hogy köszönetem fejezzem ki áldozatos munkájukért, mert az ő eredményes tevékenységük nélkül nem került volna sor erre a beszélgetésre sem.

Elnök asszony, köszönöm a válaszait.

SZABÓ GÉZA

Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag

A forráslap: Szabad Újság - 2005. augusztus 31 – szeptember 7-i (35-36.) szám