Ez egy rendhagyó tábor, ahol a sérült gyerekek olyasmiben próbálhatják ki magukat, amire másutt nemigen nyílik lehetőségük. A sok program, foglalkozás mellett fő attrakció a színjátszás. Készülnek is rá rendszeres próbákkal, nagy izgalommal. Az idén Rómeó és Júlia humoros változatát adták elő. Bizony nem lehetett tudni, hogy a közönség vagy a szereplők élvezték-e jobban az előadást.
– Erre a táborra mindig kell időt szakítanunk, mert kihagyhatatlan. A szervezők szeretete, tudása, beleérző készsége vonzóvá teszi a tábort mind a gyerekek, mind családtagjaik számára – mondja Szabó Mária magyarországi édesanya. – Az is sokat nyom a latban, hogy olcsóbb, mint az otthoni táborok.
Valóban, a két szervező, Szabó Márta és Szűcs Terézia alaposan előkészítették a programot, hogy minden résztvevő testi-lelki feltöltődésére szolgáljon.
– A kezdetekkor nem is reméltük, hogy ilyen sikere lesz a tábornak – mondja Szabó Márta az Értelmi Fogyatékosok Párkányi Alapszervezetének alelnöke, aki maga is egy Down-kóros kislány édesanyja. – Meghirdetni se kell a tábort, mert szinte mindenki visszajáró vendégnek számít és a kovácspataki Panoráma szálló kapacitása véges. Az idei táborra a százhalombattai Vöröskereszttel közösen nyújtottunk be pályázatot, de a környékbeli vállalkozók is bőkezűen támogatnak. Tegnap egészen váratlanul egy utánfutónyi dinnyét kaptunk, de somlyói galuskára is hivatalosak vagyunk. 26 gyermek vesz részt a táborozáson, a legtöbben családjukkal együtt. Az értelmi fogyatékosok országos szervezete is szervez táborokat a Tátrában, de nyelvi korlátok miatt ez a mi gyermekeink számára nem vonzó. Úgy tervezzük, jövőre meghívunk a táborba egy ausztriai magyar közösséget, mert akkor az uniós pályázati lehetőség is megnyílik előttünk.
Ottjártamkor a gyerekek épp túrázni indultak, előző nap pedig a párkányi
strandon élvezték a nyár örömeit. Lelkesen mutatták a kézműves foglalkozásokon
készített remekműveiket – papírvirágokat, ikebanát, festett cserépedényt.
Miroslav Cipár, pozsonyi festőművész egyénileg is foglalkozott a gyerekekkel,
hogy mindenki valami egyedi alkotást vihessen haza. A tábor fénypontja a
csütörtöki kisújfalusi fellépés volt a szabadtéri színpadon. A humoros darabot
korabeli jelmezekben adták elő. Rómeó szerepét lány, Júlia szerepét pedig fiú
alakította, a nézőközönség nagy derültségére. Táncoltak, majd közösen
elénekelték a „Valaki mondja meg, miért szép az élet” című dalt, többen
szavaltak. Norbert, az oxigénhiányos fiú művészi hitelességgel adta elő Ady
Endre „Szeretném, ha szeretnének” című költeményét. Jutott szerep annak a két
gyermeknek is, akik csak artikulátlanul tudtak beszélni, mert egészséges
testvérük és a szervező Mártika fia, Gábor felvállalta hangjukat.
A tábor lakóit a helybéliek finom csemegékkel várták és lelkes tapssal
jutalmazták produkciójukat. Köszöntötte őket Kiss Róbert kisújfalusi és Oravec
János párkányi polgármester is.
– A táborban a szülők képet kapnak arról is, milyen a fogyatékosok ellátása a
két országban – folytatja Szabó Márta szervező. – Tanácsot adunk egymásnak
szociális és jogi téren. A sérült gyerekek foglalkoztatása terén sokkal jobb a
helyzet a Duna túloldalán, de a mi feladatunk is, hogy megpróbáljunk ezen a
helyzeten változtatni.
Ellátogatott a táborba Mária Sustrová doktornő, a Down-kórosok országos
szervezetének specialistája, és egyénre szabott tanácsokkal látta el a szülőket.
– Az itt lévő gyerekek többsége Down-kóros. Ők annyira egy hullámhosszon
vannak, hogy odamennek egymáshoz, kezet ráznak és azt mondják egymásnak: barátom
– meséli Regina asszony, aki az unokáját kísérte el a táborba. Szót fogadnak,
hálásak minden apróságért. Öröm látni, hogy gyermekeink felszabadultak, jól
érzik magukat társaik és családjuk társaságában. Külön öröm, hogy az idén több
apuka jött, mint az előző évek során. Már most elmondhatom, itt leszünk jövőre
is.
Bokor Klára
Mikor két művészlélek találkozik... Legalábbis mindkettő úgy gondolja, sőt tudja magáról, hogy az, bevallja, vagy mondjuk azt, hogy büszke rá, büszke másságára, kreatív lényére...? Mindenesetre elviseli, mert kénytelen elviselni a sok „hideg zuhanyt”, ami oly gyakran zúdul a fejére felszínes, szellemi értékeket mellőző, elanyagiasodott társadalmunkban. Mert hogy a gyakorlati érzéke nagyon gyér, sőt alig van, az abszolút jellemző.
Szóval találkoznak. Egy rendezvényen, ahol nyüzsögnek a magukfajták. Mondjuk,
egy irodalmi kávéházban..., vagy egyszerűen felfigyel egyikük a másikra annak
írásai, grafikái, festményei... vagy bármilyen más „kreálmányai” által, és úgy
gondolja: hát igen, vele lenne miről beszélgetni, aztán elkezdi levélben,
telefonon, e-mailben ostromolni őt, hogy személyesen „cseréljenek eszmét”. Mert
érdekes személyiség lehet... Egyszerűen érdekes. Különleges. Ők mindig azt
keresik, ami egyszerűen MÁS. Ami úgy kitűnik az átlagból, a tömegből, amiből
tizenkettő nem egy tucat. Mindent észrevesznek, a legapróbb közjáték, egy
véletlenül elkapott szó, bármilyen parányi élethelyzet „megihleti” őket,
mindenből asszociálnak.
Aztán elkezdenek beszélgetni. Mert beszélgetni a művészlelkek tudnak csak!
Beszélgetni, beszélgetni és beszélgetni – „semmivel” közben nem törődni... Nem
számít például, hogy előrehaladott az idő, „illene” nyugovóra térni, hogy
jócskán megtelt pár hamutartó..., vagy éppen eszükbe sem jut rágyújtani, annyira
lekötik egymást... „Egyre megy”, elkortyolnak-e egy csésze kávét vagy sem,
megisznak-e egy pohár vizet legalább vagy sem... Mindig másképp. Mert ők
egyszerűen igénylik az állandó változást, ha állandóságon belül is, irtóznak
bármiféle taposómalomtól.
Mi az Isten csodájáról lehet annyit beszélgetni? – kérdezi az egyszerű,
felszínesen gondolkodó ember.
Hát hogy miről? Egyszerűen mindenről. Mert a művészléleknek kétszer kettő nem mindig négy. Az életről – egészben és részletekben, a világról – ami elviselhetetlen ugyan, de azért minden oké... És mindent ízzé-porrá szednek, agyonragoznak, minden elhangzott szót „meglovagolnak” és x más kifejezést találnak rá, hogy megtalálják az odaillőt.
Művészlelkeknek beszélgetni érdemes/érdekes, egyszerűen jólesik meghallgatni egymás véleményét bármiről, akár bizalommal is fordulni egymáshoz, elsírni alkotói válságukat, sérelmeiket, bánataikat a másiknak, ha adott a kölcsönös rokonszenv. Később meglehet, hogy a szimpátiából empátia alakul ki, de továbbmenni, ha ellentétes neműekről van szó, érzelmileg közeledni egymáshoz nem célszerű. Sőt veszélyes. Szinte önpusztításba vezethet. Mert a művészlelkek, gyér gyakorlati érzékükkel képtelenek támaszt nyújtani egymásnak, kettesben hatványozottan hajlamosak elrugaszkodni a valóságtól, mint magányosan...
Öllős Edit
Az ügy már márciusban borzolta a kedélyeket Léván. Pedig mint kiderült, jóval korábban kezdődött.
A Lidl német kereskedelmi üzletlánc három évvel ezelőtt kért a vasúti felüljáró mögötti városrészben helyet felépítendő üzletközpontjának. Mivel éppen ekkor dolgozták ki a város területrendezésében tervezett módosításokat, a kérvény éppen jókor „futott be”. A társaság azonban egy idő után meggondolta magát, és a lévai vár melletti térséget szemelte ki. Ez azonban újabb városrendezési módosításokat igényelt volna, mivel ezen a helyen a város a tervek szerint parkot, zöldövezetet akart kialakítani.
A változtatásról, a törvény értelmében, kikérték a lakosság véleményét is.
Általános volt a felháborodás, a lakosokon kívül felemelték szavukat a város
építészei is, nyílt levélben ellenezték az üzletközpontnak a lévai vár melletti
felépítését. A két illetékes államigazgatási szerv, a Nyitrai Kerületi
Műemlékvédelmi Hivatal és a Nyitrai Kerületi Környezetvédelmi hivatal szintén
elutasító álláspontra helyezkedett. Szakvéleményükben kiemelték, hogy Léván a
vár domináns szerepet játszik, s az üzletközpont beárnyékolná a vizuális
rátekintést a történelmi műemlékre. Sokkal nagyobb, közép-európai jelentőségű a
történelmi-kulturális örökségnek is tekinthető gótikus vár szerepe, mintsem hogy
egy újabb nagyáruház, betonóriás kapjon helyet közvetlen szomszédságában.
Hasonlóan vélekedett – bár őket senki sem kérdezte – a lévai várban székelő
Barsi Múzeum vezetése is. Mivel az említett állami szervek jóváhagyása nélkül
nem módosítható a városrendezési terv, s nem adható ki építkezési engedély sem,
tárgytalanná vált az üzlet-
lánc kérvénye, a képviselők „nem”-je már csak ráadás volt.
Nem lesz bevásárlóközpont a lévai vár tövében. A városi hivatal a kereskedelmi
társaságnak az eredetileg jóváhagyott terület mellett a Vinohrady lakótelepet is
felkínálta építkezésük helyéül, de egyelőre nem tudni, mi lesz az üzletközpont
sorsa.
V. I.
Több tucat ember gyülekezett egy július végi napon a pozsonyi Polus City Center előcsarnokában. Valamennyien nagy izgalommal várták, vajon kinek kedvezett a szerencse, és ki nyer díjat azért, hogy vette a fáradságot, és néhány kilót lefogyott. A hosszú asztalon az értékes díjak – mintegy 200 ezer korona értékben – mellett egy műanyagláda keltette a legnagyobb feltűnést. Ebben csaknem 6 kilogrammnyi zsír volt. Mindenki megemelhette, aki akarta.
A fővárosban az idén először, hagyományteremtő módon szervezték meg a Pozsony fogyózik! rendezvényt, melynek nem titkolt célja az volt, hogy mindazok, akik túlsúlylyal küszködnek, 8-10 hét alatt leadjanak néhány kilót testsúlyukból. Nem eget rengető súlycsökkentésről volt szó, hanem csupán 5-10 százalékosról, ez átlagban 5-6 kilót jelent. Ennyitől csaknem két hónap alatt egészséges táplálkozás mellett bárki megszabadulhat, állítják a szakemberek.
Már a projekt első fázisában több mint ezer ember kapcsolódott be, mérette meg magát a Polusban. A fináléig 46-an jutottak el, s mint ahogy az lenni szokott, a fogyókúrázók 87 százaléka nő volt. A gyengébb nem képviselői átlagban 5,38 kilót, a férfiak 5,92 kilót adtak le. Ezt demonstrálta az a fent említett csaknem hatkilónyi zsír, amely abban a bizonyos ládikóban volt.
Kimondottan kövér emberek nem jelentkeztek a döntőbe, inkább csak túlsúlyosak.
A nők zöme 80 kg körüli testsúllyal kezdte a megmérettetést, a férfiak
átlépve a bűvös 100 kilós határt. A versenyzők összesen 251 felesleges súlytól
szabadultak meg. Sokan annyira belejöttek a fogyásba, hogy túllépték a bűvös 10
százalékos fogyást, ezért kiestek a versenyből, ám a motiváció, hogy tovább
harcoljanak a fölös kilókkal, megmaradt. S tulajdonképpen ez is volt az egész
több hetes tortúra lényege.
A kellemes hangulatú, már-már családias díjkiosztón minden második résztvevőnek
jutott díj, és a sikeren felbuzdulva a szervezők ősszel újabb projekttel
rukkolnak elő, mely a karácsonyi időszakra készíti fel az embereket. Jobban
mondva arra, hogyan táplálkozzanak, süssenek, főzzenek úgy, hogy a terülj-terülj
asztalkámra egészséges, nem hizlaló ételek kerüljenek, és az ünnepek után ne
mutasson jó pár kilóval többet a mérleg.
(vida)
Szabad Újság honlapja: www.hhrf.org/szabadujsag
A forráslap: Szabad Újság - 2005. augusztus 17 – augusztus 24-i (33-34.) szám